36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 92 ... 100 101 [102] 103 104 ... 112 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 21. 14:29 | Link

Eszterházy Diána

Nem különösebben kedveli a lármás helyeket, azonban az egyszerű felfogású, könnyű vérű lányokat itt a legkönnyebb felszedni. Legyen bármilyen ember legbelül, bizonyos szükségletei neki is vannak, s bár választhatna már jól bejáratott ágymelegítőt, ma valami másra vágyik. Hogy pontosan mire, az talán csak akkor derülne ki, ha kiszemelné ma esti fogását. Kéjes vágyat érez, hogy egy levadászott prédát magáévá tegyen, de sajnos az emberek rémesen komplikáltak: udvarolni kell, tetszelegni, gyengédnek lenni. Noha egyik sem áll kifejezetten távol Konrádtól, ha nem szorulna rá, minden bizonnyal egyik eszközzel sem élne.
A Circle jó nevű bár, de nem túl jó, így vélhetően nem botlik majd olyan emberekbe, akikkel nem kellene ujjat húznia. De még ha meg is történne mindez, akkor sem kell különösebben tartania a következményektől. A tánctéren hatalmas a tulakodás, az emberek egymáshoz simulva tombolnak, vagy épp egyedül élvezik a party adta lehetőségeket. A férfinak is épp egy ilyen lányra van szüksége, s nem meglepő módon könnyedén kiszúrja a rikító, zöld hajú Diánát. Képtelen levenni róla tekintetét, s mint egy vad, ki prédáját cserkészi be, lassan, megfontoltan indul el felé. Vajon milyen lány lehet? Ajkát megnedvesíti, s mire bárki más útjába állhatna, a csinos alakhoz ér, hogy a zene ritmusára, nem tolakodóan, inkább csak jelzésértékűen simuljon hozzá. Kézfeje olyan gyengéden siklik végig oldalán, érintve a meztelen bőrfelületet, mintha csak selymet érintene. A fűszeres parfüm és a látatlanban is sugárzó férfiasság bármely nőnemű érdeklődését felkeltené, főleg akkor, ha ehhez nem társul komolyabb tolakodás, csak enyhe tapogatózás.
Amennyiben Diána nem húzódik el, Konrád könnyen veszi fel a zene ritmusát, és idomul a csinos testhez. Nehezére esik visszafogni magát, de nem csak a tömeg nagy, hanem a préda is éber. Amennyiben azt akarja, hogy tervei szerint alakuljon a ma este, jobb lesz óvatosan közelednie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. január 21. 16:16 | Link

Karola & Márk & Bence
de most leginkább Bence :3

Cinkos vigyor szalad az arcomra, de ahelyett, hogy csendben megvárnám míg kileskelődi az eseményeket, mert olyan nagyon büszke vagyok a produkciómra (na, azért mégiscsak a lábujjaimmal nyitottam azt az ajtót), nem várok türelmesen, hanem én magam szambázok be gondolatai közé. De tényleg, hogy jelezzem, hogy érkezek, még azokat a rumbatököket vagy miket is lengetem, mintha azokkal akarnék kopogni az elméjén. Hallod már, hallod már? Itt jövök. Ha engedi, finoman bekukucsolok, de mielőtt igazán körbenéznék, szépen befűzöm az emlékképeimet közénk, így nem lesem meg az ő gondolatait. Elképzelem, hogy leülök vele szemben, kezemben egy képeskönyvet emelek fejmagasságba, aminek oldalain pörögnek le a történtek. Még halkan kommentálom is, hogy fülre vigyázz, mielőtt berontok ajtóstul a szobába. Márk arca, Karola kócos feje, aztán előbbi produkciója, ahogy sikeresen lezuttyan az ágyról, zseniális, én mondom! Hamár a táncoknál tartunk, ugye samba meg minden, elég szerencsétlenkén sikerült moonwalkkal köszönök el Bencétől, majd az odaképzelt – táncikáló – Masa csettintve hagy maga mögött ködfelhőt, és mint egy ügyes okos tökéletes ninja, én is kihátrálok gondolatai közül. Kész produkció!
Vigyorogva várom a reakcióját, nem régóta próbálkozhatok varázsige nélkül az efféle kirándulásokkal, szóval még nem megy minden a legbiztosabban, de egyre csak gyakorlottabb leszek.

Szívesen mondanám, hogy megfenyegettem mindenkimet, hogy csakis kizárólag kedvesek lehetnek Bencével, különben megismerik a haragomat és nem szólok hozzájuk és nem mosogatok többet, de még a szemetet sem viszem ki, de erre nem volt szükség, mert mindenki tündérbogár. Illetve Márk nem tündérbogár, de nála meg már nem használt volna a fenyegetés, mert ők ismerik egymást.
- Hát mi az, hogy mit eszünk, hát ezt, higyj nekem, imádni fogod – kampányolok csodás ötletem mellett, és tényleg amúgy, addig örüljön amíg nem jut eszembe belesütni már kockázott koviubit is. - Szerintem már amúgy annyira tönkretettem az ízlelőbimbóit, hogy válogatás nélkül mindent megeszik – mélázok el a kedvenc kaja kérdésen. Ha én is főzök neki valamit, már egy szó nélkül eszik, kérései sem szoktak lenni… vagy csak lehet, hogy nem meri rám bízni a kajáit, hogy ne tegyem tönkre az emléküket? Elmélázásomnak karjai vetnek véget, amik kiragnak a hűtő elől, hogy aztán meg is pörgessen. Így akarod velem elfelejtetni az ötletemet mi? Tudom ám, le akarsz kenyerezni, hogy normálisat reggelizzünk, mert nem hiszel te nekem, hogy ez finom lesz! Nevetve fogadom a csókot, ami aztán gyorsan véget is ér, hiszen se a hűtő nem csukja be saját magát, se a reggeli nem süti. Egy széles mosoly után fordulok vissza, és kezdem el kipakolni a szükséges dolgokat Bence kezébe. Tojástartó, ketchup, nutella, ketchup vissza, ööö, ja, egyszerre ennyi. Becsukom a hűtőt, mielőtt sípolni kezdene (idegesítő hangon pittyeg ha túl sokáig maradna nyitva az ajtaja, és még nem jöttünk rá hogyan lehet kikapcsolni, mert Lábatlan véletlenül szétrágta a user manualt), és neki is fogok a reggelinek. Senki se hinné el aki most lát, de na, az a cukrásztanfolyam azért nem hazudtolja meg önmagát, így bénázás nélkül kotyvasztok. Hát, legalább ez megy, torta is ment már, nem pont ez fog kifogni rajtam.
- Ööö ide tudod adni a pillecukrokat? - pislogok szépen Bencére, s fejemmel az egyik felső szekrény felé intek. Nos, olyan jól hangzik, hogy épp keverem ki a nutellás tojásokat, de igazából nem véletlenül van a ki sámli a konyha sarkában - jah, nem érem fel a pillecukor polcát. Jah, nem akarok felmászni. Jah, inkább alibizek. Ha megkapom amit kértem egy lábujjhegyes puszival köszönöm meg, és már pörgök is tovább, hiszen azért lassan kezdek aggódni a föntiekért is. Na persze nem a lábujjammal adok puszit, mert bár lehet (sőt, valószínű), hogy meg tudnám tenni azért az mégis bizarr lenne. Kinek a lábujján nőnek szájak? Egyszer ki kell próbálnom, hogy arcon tudok-e lábalni valakit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2020. január 21. 18:04 | Link

Konrád
- Circle | belvásori mágikus szórakozóhely | megjelenés-

Teljesen magába szippantja a buli hangulata, a szédült, alkoholtól enyhén tompa, de még nem erősen illuminált érzés, ahogy a fülében dübörög a basszus, az énekesnő furcsa magas hangja. Viszi magával a folyton ismétlődő refrén. Vakon is szájához emeli a poharát, hogy újabbat kortyoljon belőle, majd tovább hagyja magát ringatózni a ritmusra. Konrád első mozdulata még nem is tűnik direktnek, lehetne akármelyik véletlen simítás is, ahogy a tömeg együtt hullámzik a zenére, azonban az elsőt második érintés követi, majd egy harmadik. Valaki félreérthetetlen közelségben áll meg mellette, nem is kell sok, hogy egy tenyér simuljon az oldalára. A sokaságban tánctól felhevült bőrének még kellemesen hűvösnek is hatnak a férfi ujjai. Nincs ebben semmi rendkívüli vagy furcsa, ami azt illeti, egy ilyen buliban viszonylag átlagos, főleg akkor, ha az ember lánya egyedül táncol, hogy előbb-utóbb valaki megpróbál csatlakozni hozzá. Zavaróbb lenne, ha tolakodón közeledne, abban viszont nem lát semmi rosszat, hogy együtt táncoljanak.
Az első pillanatban azt hiszi, hogy az előző srác jött vissza, végül nagyjából egyszerre nyitja ki nyitja ki a szemét és jut el a tudatáig a halvány kölniillat. Pont olyan erős, hogy ne legyen ízléstelen pacsulifelhő, mégis meg lehessen érezni. Mostanra már egymáshoz simulva táncolnak a refrén utolsó néhány, lendületesebb ütemű ismétlésére, így ebből a szögből aligha tudná teljesen felmérni a férfit, mindenesetre amit lát belőle az alapján nincs ellenére a partnerválasztás. Felelőtlen, mondaná ezt bárki, de hé, ez csak egy buli, nem? Mi történhet? Máskor is volt már ilyen, nem egyszer és csakis jól jött ki belőle. Szabad keze Konrád vállára siklik, hogy annál fogva tudjon kapaszkodni benne tánc közben.
- Hát helló.. - Szélesen elmosolyodik, láthatóan nem esik nehezére beszélgetést kezdeményezni, még ha az tény is, hogy ebben a zenében, tánc közben nem éppen lesznek valószínűleg bőbeszédűek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 21. 21:44 | Link

Eszterházy Diána

Csak sejtette, hogy a lány kezében lengetett italos pohár és az első benyomás nem fogja megtéveszteni érzékeit és tulajdonképpen nem is teszi. Diána úgy simul bele a táncba, mintha világéletükben ezt csinálták volna, s mivel bár Konrád nem kedveli az effajta időtöltést - már csak azért sem, mert undorodik bármiféle érintkezéstől, ami összefügg a testnedvek keveredésével, ide értve többek között a verejtékben fürdőzve táncolást is -, mégis elsajátította ezeket az apró trükköket, tartja a tempót. A szám végéig még egy kicsit talán kellemetlen távolságtartás is van mozdulataiban, mintha biztosra akarna menni, hogy nem tolakszik túlzottan.
Szerencsére a köszönés és vállába kapaszkodó kéz megnyugtatja afelől, hogy teljesen jól csinál minden lépést. Nem mintha mindez nem lett volna számára teljesen egyértelmű, de fontos a látszat: a látszat, hogy a nő irányít és megvan a biztonságérzete, hogy bármelyik pillanatban azt mondhatja, elég. Ez jelen pillanatban itt, a tömegben valóban így van, s csak az idő döntheti el, mikor fordul majd a kocka a férfi javára. - Hello - arcát a zöld tincsekhez simítja, hogy forró lehelete a nyakszirtet cirógassa, míg mély, búgó hangja fülbemászóan csábítsa folytatásra a lányt. Teste még közelebb kerül a másikéhoz, s érzi mellkasán csusszanni Diána hátát, kezei valamivel határozottabban érintik a fedetlen bőrfelületet. Még mindig abszolút tisztességes, nem nyúl olyan helyre, ahová nem kapott engedélyt és a személyes szférát sem sérti jobban, mint amennyire most szükséges. Neki csak annyi a célja, hogy a lány érezze, többet akar, ezt pedig egy két ügyes mozdulattal és trükkel elérheti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2020. január 22. 00:31 | Link

Konrád
- Circle | belvásori mágikus szórakozóhely | megjelenés-

Meg nem mondaná, hogy a másiknak nem kenyere, bár valljuk be, most épp nem is abban a hangulatban - és állapotban van, hogy megpróbálja megfejteni a másik embert. Amúgy sem szokta fejtegetni a másik embert; adódott is már ebből problémája többször is, ami azt illeti. Többször. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, akkor több kellemetlen helyzete is adódott már abból, hogy.. hát, ha nem is rosszul, de egyáltalán nem olvasott egy-egy szituációt.
Most is, arra tud -szó szerint- támaszkodni, amit tapasztal, az pedig egy magas, ha jól vette le, akkor széles vállú férfi alakja maga mögött, aki szorosan hozzásimul. Még az sem baj, ha az arca kicsit bánat, itt úgyis félhomály van. Nem szándékozik egyébiránt sokkal többet beszélni, új szám kezdődik, a ritmus megváltozik, kicsit gyorsabb lesz, de még mindig nem az a fajta, amire ugrálni szokás.
Mikor megérzi Konrád lélegzetvételét a nyakhajlatában, libabőr szalad végig rajta, lassan ki is kell fújnia a levegőt és ösztönösen meglendül a szívverése. Puszta fizikai reakció, semmi más, mégis hatásos. Folytatja a táncot, nem törleszkedik igazán hátra, viszont sokatmondó, hogy nem húzódik el és nem is tolja el a másikat. Esze ágában sincs! Sokaknak már ez is sok, hogy ebbe belemegy, hogy hagyja magát, de pukkadjanak meg, az ő élete, azt csinál, amit akar. Diának ez még belefér, egy laza este, meg amúgy is ... csak táncolnak. Ettől függetlenül a saját ízléséhez mérten attól még nem akar túl közönséges, túl törleszkedő lenni sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 22. 00:51 | Link

Eszterházy Diána

A mit szabad és mit nem határai könnyen elmosódnak egy idő után, példának okáért köszönhetően az alkoholnak, vagy annak a rengeteg hormonnak, ami ilyenkor lényegesen erősebbnek bizonyul a józan észnél. Konrádnak semmi más dolga nincs, mint a biológiára és az ösztönökre alapozni. Férfias, határozott, magabiztosan ringatja a lányt, miközben testük összeér. Nem húzódik el. Jó kislány.
Egy, a villódzó fények alatt alig észrevehető, tán meg sem jelenő éhes mosoly pihen arcán, miközben a következő, pörgősebb szám elindul. Körülöttük mindenki tombol, senkinek sem tűnik fel az a teljesen általános jelenet, ami kettejük közt zajlik. Egy férfi és egy nő, akik könnyed estéjüket töltik ezen a helyen, feltűnésmentesen. A férfinak épp erre van szüksége, el akar vegyülni, eggyé válni a többiekkel. De leginkább Diánával. Ujjai lassan csusszannak a bőrön a hasra, ezzel még közelebb vonva ringatózó alakjukat egymáshoz, másik keze pedig a csípő és derék vonalában nyugszik, hüvelykujja egyszer-egyszer megmozdul, apró simítást, enyhe libabőrt kéregetve. Eszében sincs eltávolodni a másiktól, ha már ilyen közel engedték, így arcát továbbra is részint a zöld hajzuhatagba fúrja, légzése egyenletes, szívverése normális. Talán ez az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti a többi hímneműtől: a végtelen higgadtság, a teljes hidegvér, amivel tervez és végrehajt.
Persze a tánc, a basszus adta löketek és a váltakozó fények közepette, főleg némi alkoholos behatás alatt, nehéz lenne észrevenni, hogy ez a fülledtté váló hangulat nem természetes vágyból fakad. Illetve hazudna, ha azt mondaná, nem vezérlik ösztönök. Nagyon is vezérlik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2020. január 22. 09:27 | Link

Konrád
- Circle | belvásori mágikus szórakozóhely | megjelenés-


A fények hirtelen kezdenek változni, az újonnan felcsendülő szám ritmusára villogni, az emberek arca fel-felvillan a mesterséges fények neonpászmáiban, majd újra elvesznek a pillanatnyi koromsötétben. Bevésődött századmásodpercnyi benyomások, akár valami vizuális visszhang rezegnek még a szemhéj belső oldalán, csakhogy aztán a kitágult pupillák éhesen falja a következő képi szilánkot két feketeség közt. Felgyorsult pulzusában az alkohol és a tánc eufóriája oldódik. Megfeszül egy lélegzetvétel erejéig, amikor Konrád keze a hasára siklik, nincs figyelemmel a férfi természetellenes nyugalmára vagy megfontoltáságára, mert saját szívverése tölti ki a figyelmét.  A ritmus egyre gyorsul, csípője mozdul hozzá, egyúttal egyre inkább idomul a lány is az őt hátulról biztosan tartó testhez, egyre inkább engedve a súlyát, mint valami felelőtlen bizalomjáték, mikor abban bízol, hogy a számodra teljesen idegen elkap majd ha, de felé dőlsz. Súlypontját hátra helyezi, fejével Konrád vállának dől, ezzel akarva-akaratlanul (habár ne legyünk álszerények, minden valószínűséggel nagyon is tudatosan) felkínálva neki a váll és nyak találkozásának ívét. Ebben az arctalan, lüktető tömegben könnyebb, mit könnyebb, szinte egyértelműnek hat fogadni a közeledést, vagy csak a long island dolgozik benne, esetleg mindkettő, mindenesetre természetesnek tűnik az a mozdulatsor is, mikor mutatóujjával, illetve annak körmét halvány, incselkedő gesztusként végighúzza Konrád alkarján, majd ujjai a hasára simuló kézfejre siklanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 22. 09:27 | Link

Egy érdekes reggel /w Masa (Karola, Márk)

Masában feltétel nélkül megbízom, ami nem csak nálam, hanem másnál sem feltétlenül van meg. Az emberek nem szeretik kitálalni legféltettebb titkaikat, így aztán a legilimentorok sok olyan dolgot megtudhatnak, amit a legilimentor alanya nem szeretne, hogy megtudjon más is. Nálam ilyen nincs, illetve biztos, hogy van, nem is kevés, de nem érdekel, ha Masa megtudja, legfeljebb elpirulna ezen-azon, ha megtudná néhány fantáziámat, ami tulajdonképpen róla szólnak, bizonyos helyzetekben. Tudna tudományos munkát végezni, ha nagyon akarna, hogy mi tetszik nekem, meg mi nem, milyen vágyaim vannak. Mondjuk, azt lehet, nem bánnám, mert akkor legalább megtudnám én is. Jelenleg attól parázok, amit már korábban a faházban mondtam neki… gőzöm sincs, hogy később mit akarok csinálni, csak annyit, hogy ő benne legyen. Majd lesz valami… viszont megérzem az kutató szándékát és nem állok ellen. Azonnal egy alacsonyabb perspektívába vált „kép” és látom, érzem, érzékelem, ahogy Masa bemegy Márk ajtaján és akkor meglátom őket. A kezem a számhoz kapom, ahogy röhögni kezdek, és utána még jobban, ahogy szegény Karola leesik az ágyról. A fal felé fordulva röhög, befogott szájjal hangosan, a kezeim viszont egész jól hangszigetelnek szerintem nem hallatszik. Még röhögnék egy sort, miután Masám távozik a fejemből – megjegyzem tökéletes volt a projekciója -, de megoldjuk azzal, hogy távozunk a helyszínről. Felveszem a Masmas ritmusát és leninjázunk a lépcsőn, majd jöhet a reggeli. A kajaötleteitől általában mindig félek, ne tudjátok meg, hogy milyen pizzákat szokott enni a Félszeműben. De mindig kérek kóstolót, és vannak olyan konstellációi, amik egészen meglepően finomak. De ő mindent megeszik, amit kitalált és soha sem panaszkodik… vagy legalábbis nem mondja. Szóval azért a pillecukor-rántotta nekem kicsit sok a répás kakaó után, de mivel Masa édesszájú, nem annyira csodálkozni való. Próbálkozom elterelni a gondolatait, mindenfélével, meg amúgy imádom is, szóval a kettőt összekötni nem egy bravúros dolog. Csak bólintok, úgyis ismer már annyira, hogy mennyire rajongok az ötletért, de én lennék az utolsó, aki egy kérés után le akarná beszélni. Hátha jó lesz… Kapom a nevetős-csókot, amit szintén nem cserélnék le semmire. Hú, Bence, te nagyon bele vagy zúgva ebbe a lányba! Megfogom az alapanyagokat, és bár felhúzom a szemöldököm a ketchupra, de szerencsére az visszakerül a helyére, így ő visszakapja a mosolyom. Odaviszem a pultra őket és várom, hogy mi lesz belőle, de nagyon nagy lelkesedéssel kezd bele.
- Ó, persze, hol… á, oké – mosolygok vissza a fejbiccentés-iránymutatásra és kikeresem a dobozkát. Elég magasan van, de szerencsére minden rendezett, így könnyedén emelem le polcról, majd teszem a keze ügyébe. Még puszit is kapok érte, szóval megérte.  Masmas mögé osonok és kibontom a pillecukor doboz tetejét és egy cukorkát belőle a drága szájába nyomok.
- Kell a kóstolás, nehogy romlott legyen – susogom a fülébe és hátulról átkarolom a derekát. Figyelem, ahogy ügyködik, egészen magabiztosan csinálja. Közben adok pár puszit a nyakába, ha nem hesseget el, én kiélvezem ezeket a pillanatokat, a vállát pedig nyakpárnának használom, amíg el nem készül a nagy mű.
- Végül is, nem is néz ki rosszul – mondom, majd beledugva az ujjamat, az ajkaira kenek egy kicsit, a maradékot pedig leszopogatom. Hát mit ne mondjak… nem rossz, de olyan édes, hogy még a szerelmünkön is túltesz. Látványosan tettetve esek hanyatt, a hasamra fogom a kezemet és Masám szemeibe nézek.
- Cukormérgezés, cukormérgezés – mondom nevetve és ha tudom,magamra rántom őt. Mindenesetre megpróbálom. Szóval meg kell gyógyítania valahogy, mert itt halok meg!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 22. 11:05 | Link

Eszterházy Diána

Az ereikben ritmusra lüktet a vér, mellkasuk a basszus ütemére rázkódik meg egyre-másra, azonban kettejük közül csak a lányt ragadja el a party heve. Konrád egy ügyes, könnyed mozdulattal csúsztatja kezét a meztelen hasra, melyre szinte azonnal reagál az alatta vonagló test. Ha lehunyja a szemét, látja maga előtt a lányt, kiszolgáltatva, s az adrenalin hirtelenjében mindent eláraszt. Egyre csak vágyakozik, józan eszét mégsem veszíti el, gondosan ügyel a mértéktartásra, noha éhsége csillapíthatatlannak tűnik.
Diána feje hátra hanyatlik a férfi vállára, ezzel szabad utat engedve a kecses nyakhoz, a buli előtt magára fújt parfüm illatához. Vesz egy mélyebb levegőt, miközben felé hajol, hogy ajkával leheletnyi távolságra az érzékeny felülettől incselkedjen. Légzésének lecsapódása kínzóan cirógatja végig a puha bőrt, melyhez végül ajka tapad, hogy végre ne csak lássa, hanem meg is kóstolhassa ma esti fogását. Lágyan siklik a nyakszirten, egészen a fül tövéig, ahol egy újabb forró csókot hagy lenyomatként. Míg balja továbbra is a hason nyugszik, immáron Dia ujjai alatt, jobbja végigszánt az oldalán, hogy a csípőtől is lejjebb merészkedjen. Nem markol rá a fenékre, és nem közelít a comb belső részéhez, éppen ettől olyan várakozást keltő. Az ujjak finoman, de határozottan érintik a nadrág anyagát, hogy egy apró ízelítőt adva végül visszakússzanak oda, ahonnan indultak.
Sokkal bátrabban húzza magához, Diána hátát saját mellkasának préseli, ajkai pedig végigtapogatják a bőrt, egészen a vállig, ahonnan szinte rögtön visszakúszik a fül alatti érzékeny ponthoz. Csak idő kérdése, hogy megkapja, amit akar, s ez a tudat az, ami még a víz felszínén tartja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2020. január 22. 13:40 | Link

Konrád
- Circle | belvásori mágikus szórakozóhely | megjelenés-

A várakozás a legtöbb emberben valamiféle negatív vetülettel, jelentéstartalommal bír; talán mert rögtön a türelmetlenség érzését idézi fel bennük: mikor állsz a sor végén és az idős néni előhúz egy nagy zacskót, hogy a csirkeaprólékot ötforintosokkal fizesse ki - vagy mikor valaki telefonnal a kezében szörnyen lassan halad előtted, esetleg a bürokrácia útvesztőjébe tévedt hoszzas sorszámgyűrögető üldögéléseket idézi. Azonban tud ez jó is lenni, mikor tudod vagy legalábbis sejted, hogy valami jónak nézel elébe, mint a karácsonyi ajándék.. vagy éppen egy, a nyakad felett elidőző forró lehelet. Konrád jó érzékkel húzza az idegeit, ösztönös ember lévén Diána pedig azonnal reagál rá. Nem mintha valaha szégyellte volna ezt a tulajdonságát, ilyen és kész, változtatni úgy sem tud rajta, ha pedig már itt vagyunk, akkor nem is akar. Benne akad a levegő, s bár mozog még a zenére, valójában azt várja, hogy a bőre és a férfi szája közti távolság eltűnjön.
A zene elnyeli azt a sóhajt, ami kiszakad belőle, mikor Konrád végre célhoz ér. Igen, ez az érzés jó, ezt szereti, ezt aligha lehet más pótcselekvésekkel előcsalni, kell hozzá a partner és a tényleges inger. Elengedi a férfi kezét és maga mellett, amennyire a pozíciójuk engedi, Konrád külső arcélére simít, majd onnan fel a hajába, miközben a bőrét egyre több és több csókkal halmozzák el.
Nem is volt soha türelmet alkat és nem is most fogja elkezdeni.  Egy ponton megunja, hogy csak hátulról simulnak hozzá, és az az igazság, hogy mostmár folytatná is szívesen. Kibontakozik az ölelésből, s már a másik épp meglepődhetne, miért húzódik el ezek után hirtelen, de aztán a vele szembe forduló Diána ismét hozzásimul, ezúttal már szemtől szemben. A lényeg azonban nem ez, nem kezdi hosszasan tanulmányozni a férfi arcát, legfeljebb annyira, hogy megállapítsa, nincs ellenére az sem.  A lényeg az, hogy így már jóval könnyebben tud tánc közben, szemből hozzásimulni. Kezeit átveti két oldalt Konrád vállain combjával a másik combjának feszül. Az előző pozíció sem volt rossz, de így még többet tud kapni.. és akár adni is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 22. 14:41 | Link

Eszterházy Diána

A vágy úgy kelthető fel a legjobban, ha várakozásra késztetjük a másikat. Nem feltétlenül kell ennek a várakozásnak türelmetlenségbe fordulnia, az eredmény mégis általában ez. A tehetetlen sóvárgás még a legnyugodtabb természetű embert is arra sarkallja, hogy kezdeményezővé váljon, s többet követeljen. Erről árulkodnak a hajába túró ujjak is, melyek egyre közelebb vonják a nyakhoz, szinte kívánva a kényeztetést.
Konrád természetesen eleget is tesz mindennek, s a lány jobban teszi, ha kiélvezi mindezt. Ezt a harmóniát csak a tény törheti meg, hogy a másik elhúzódik, a férfi mégsem tűnik idegesnek. Mintha csak tudná, hogy ez az összesimulás nélkül töltött idő nem fog sokáig tartani, s várakozásának megfelelően zöld utat kap. Éppen ezért, noha karjai engednek és szabad járást biztosítanak, talán kissé tétovák a szembefordulás tekintetében, belül tudja, hogy jó úton jár. A vékony karok átkarolják vállát, a formás comb testéhez nyomódik, ő pedig a természetesség egyszerűségével helyezi ujjait a csípőre, majd csúsztatja tovább a fenékre. Hagy egy kis időt, hogy Diána tudatosítsa magában, kivel áll szemben - tehát megnézhesse arcát és íriszeik is egy röpke pillanat erejéig találkozzanak -, ezután ugyanis feje előrebukik, hogy ajkai birtokba vehessék a lányét. Míg jobbja a feszes fenéken időzik, balja egészen a lapockákig vándorol, hogy aztán ugyanolyan lendülettel kanyarodjon fel a zöld hajzuhatagba. Gyengéden, még épp izgatóan markol bele a sűrű tincsekbe, miközben nyelvével határozottan kér bebocsátást.
Érzi, ahogy a maró éhség gyötri, de még képes és hajlandó is kontroll alatt tartani minden cselekedetét. Éppen ezért finom érintések, lágy, de szenvedélyes csókok kíséretében csábítja tovább Diánát. Sietni vágyik, de lassít saját tempóján. Innen még el is kell jutni valahová, ahol nem találnak rájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2020. január 22. 19:14 | Link

Konrád
- Circle | belvásori mágikus szórakozóhely | megjelenés-

Ki tudna ellenállni mégis mindennek? Azt leszámítva, hogy bárki, akiben több felelősségérzet van, mint Diánában, aki csak most kezdi igazán érezni a hatását a benti melegben megivott tömény long island-nek. Természetesnek hat odafordul, természetes a közelség, az, hogy a fülében dobol a zene, miközben a férfi nyelve utat talál az ajkai közt, ő pedig készséggel beengedi, sőt, viszonozza a csókot. Az sem zavarja, hogy mostanra Konrád kezei már tánctérhez egyesek szerint nem illő helyek kalandoznak, de a sötétben úgysem látja senki. Ha látnák sem biztos, hogy érdekelné. Nem tudja ugyan a férfi nevét, sem azt, hogy hány éves, honnan jött, mit csinál, nem ismer rá ebben a villogó sötétben tisztán a falu új polgármesterére. Még ha felismerné sem számítana.. csak folytassák.
Kényelmes, izgató ez az ismerkedés, Konrád tarkójába kapaszkodik, ujjbegyei az ottani rövidebb szálak közé siklanak, de nem szorít rájuk, csak játszik. Mellkasát a férfiéhoz préseli, a csók amilyen tapogatozóan indult, részéről úgy mélyül el, de mielőtt még inkább belemerülne vagy nagyon követelőzővé válna, megszakítja. Oh, igen, levegővétel, arra is szükség van. Elvigyorodva néz Konrád arcába, mielőtt a nyakához hajolna és fogával a férfi bőrét karcolná egy csók kíséretében, de nem harap rá, ennyire azért nem vad - még, aztán ki tudja, hogy a férfi mit szeret?
Ez a "tánc" egyvalamire biztos, hogy elég volt, szapora szívverése, az izmaiban, testében feszülő izgalom nem épp nyilvános térre való.
- Akarsz menni?
Nem is tudja, mennyire a férfi kezére játszik, azt hiszi, hogy ő a nagy kezdeményező ebben az esetben.. is, ahogy amúgy szokott. Nem szégyellte soha, akkor sem, mikor mások ribancnak nevezték emiatt, végül is, mindenki úgy hívja, ahogy csak akarja. Dia legalább este végén nem bánja meg, hogy nem hívta el az adott kiszemeltet a maga frontális és hirtelen módján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2020. január 25. 21:56 | Link

Soma

Két fotózást és egy hosszú, fárasztó edzést tud maga mögött így kora estére a fővárosban. Láthatóan elfáradt és semmi kedve még innen bulizni menni, vagy egy kviddics edzést betuszkolni az idejébe, inkább hazamenne és egy forró fürdő után aludna egy pár hosszú órát.
Hát a vágyak általában azok is maradnak és nem teljesülnek be. Méghozzá azért, mert a stúdióból kifelé menet kap pár üzenetet a barátaitól - akikkel megéri jobban lenni -, miszerint várják őt is vacsorára az egyik legfelkapottabb belvárosi étterembe, ahol kibérelték a teljes felső szintet egész estére. Nem mondhat rá nemet, hogy is nézne az ki?
Szóval gyalog kel útra, szüksége van némi friss levegőre és a hidegre, hogy lehűljenek a gondolatai és fel is frissüljön. Nem szereti a várost, főleg az embereket nem. Sokan megismerik, megbámulják, de csak páran merik leszólítani. Szívesen beszélget velük felszínesen, a modellkedésről és arról, mivel tartja karban a testét és bőrét, na meg a hosszú haját. Semmi komoly, semmi igazság. Persze mugliknak nem beszél a kviddicsről és a másik világról, ahonnan idegenként csöppent ide.
Annak az embernek viszont már a hajápolási rutinjáról sem beszél szívesen, aki két utcával odébb kezdte el követni és egyre közelebb ért. Aztán leszólította. Kedves volt első körben, de aki a harmadik elutasításra sem érti meg, hogy nem ér rá és kedve sincs hozzá, hogy megigyon vele valamit, annak már nagy szeretettel tolná az arcába a terelőütőt.
- Nem, köszönöm. Tényleg mennem kell. Nem szeretnék veled... Mondom, nem - ismétli el negyedjére is, egy kissé már hangosabban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2020. január 26. 15:44 | Link


V. kerületi lakás | ready or not

A fiú kezét fogva hoppanál a fővárosi lakásuk előszobájába, ahol egyelőre szótlanul kezdi egészen kimért mozdulatokkal megszabadítani magát a plusz rétegektől. Halvány mosolya töretlen, bár mintha némileg más színezetet vett volna fel, egész lényéből egyértelműen érzékelhető, hogy lesz hozzáfűznivalója, a feszültség azonban egyelőre egész lustán pislákol csupán, fokozatos nyomást gyakorolva.
 - Nem hinném, hogy különösebben tartanunk kéne tőle – konstatálja hangosan, majd miután felakasztotta kabátját is, a nappali felé irányulnak léptei. Már nem cirógatja büszkélkedve a kisfiút és nem is vezetgeti féltőn.
Minden bizonnyal teljesen egyértelmű, hogy Donovanre gondol, hisz a legutóbbi kérdés is a nő jellemére irányult. Rideg, tényszerű megállapítás ez a részéről. És még kifejezetten finoman is fogalmazta meg az első benyomásra alapuló véleményt, távol álljon tőle ugyan, hogy elhamarkodottan ítélkezzen vagy alábecsüljön bárkit is. Hisz tulajdonképp semmit sem jelent, ha valaki egy kisgyermek rajongása láttán elérzékenyül, ettől még lehet kiemelkedően tehetséges párbajban. Végül is.
Egy szál cigarettát helyez ajkai közé és rá is gyújt, majd ráérősen fia felé fordul.
 - Áruld el, kérlek – kezdi, a dohányfüst szavai nyomán távozik tüdejéből. – Mégis miből gondoltad, hogy jó ötlet felhívni magadra a figyelmet a többszöri egyedül kószálással?
Érdeklődő, testbeszéde nyitott, egyáltalán nem az, amit az ember ismeretlenül fenyegetőnek vélne, mégis van benne valami… Épp csak észrevehető, árnyalatnyi jelzés; mindenképp megfontolná a választ, ha a másik helyében volna.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2020. január 26. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2020. január 26. 16:23 | Link

Dominik

Minden alkalommal, mikor áthalad a mágikus védelmükön meg kell állapítania, hogy átkozottul jó munkát végzett. Persze nem csak ő, az illúziók és egyéb pálcás varázslatból származó rétegek a többiek keze munkáját dícsérik, de a rituális mágia által vont varázskör jellegzetes bizsergése a bőrén, akárhányszor áthaladnak a határvonalán, jóleső elégedettséggel tölti el. Az előszobában csak hanyagul ledobja a kabátot, lényegtelen, mivel az átváltozásból jött létre, s nem valódi anyag, úgyis szétfoszlik majd, mikor Leo átadja a helyét az eredeti Ifrit alakjának.
A nappaliba érve kényelmesen levetődik a kanapéra, s az aprócska test szinte elveszik a hatalmas bútoron. Egyik kezét kinyújtja a karfán, a lábai pedig így még csak le sem érnek a földre, támasz nélkül lógnak a levegőben.
- Nem vontam magamra különösebben.. - Széttárja a kezeit ártatlanul, szemei elkerekednek, őszinte megilletődöttséget sugározva. Hogy mi? Ő, ilyet? Véletlenül sem.
- Ezekben falukban úgy tűnik, mindenkit jobban érdekel a másik. Arról meg nem tehetek, hogy ennyire elbűvölő vagyok. Leot mindenki szereti..
Kis szünetet hagy, mint akinek eszébe jut valami, és kurta szórakozottsággal ki is egészíti a mondandóját.
- Kivéve Rubent, Ruben nem szereti.
Láthatóan nem esik nehezére félrebeszélni és túltolni a körítést, bár még az sem biztos, hogy direkt csinálja, van a gesztusaiban valami egészen elemi gondtalan szórakozottság, ami messze áll egy gyerek naivitásától. Furcsa benyomást is kelt mindez egy tíz éves kölyök fizimiskájával.
- Gyűjtögettem, mondjuk így, megalapozni az ittlétünket, nem túl nagy ár cserébe, hogy egyszer meg kellett sétáltatnom a faluban egy aurort.
Ophelia kedves és jóindulatú teremtésnek tűnt, nem is gondolt más opcióra azon túl, hogy tegyen pár felesleges kört az utcákon vele, miközben a nő lopakodik utána.
- A mai után úgysem akar majd többször követni.
Ezen a ponton kiszélesedik a mosolya, vigyorrá vadul, feljebb is tolja magát ültében, miközben Dominikra néz.
- De az arcod, mikor rájöttél, mi történik, mindent megért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2020. január 26. 17:13 | Link


V. kerületi lakás | ready or not

Olyan könnyedén dobta le magáról az álarcot, nehéz is volna megállapítani, melyik énjében mozog otthonosabban. A kettő közti választóvonal egyébként meglepően homályos, összefolyt tud lenni még a szűk családi körben is, azért számukra már többnyire felismerhető kell legyen, mikor játszik és mikor komoly. Bár nem lenne elrugaszkodott kijelenteni, hogy időnként még Dominik sincs maximálisan tisztában azzal, a képzeletbeli határ melyik oldalán is áll. Fesztelen könnyedsége hajlamos feledtetni bárkivel, hogy amúgy nem árt az óvatosság.
Tekintetével végigköveti a kisfiú alakját, ahogy kényelembe helyezi magát a kanapén, közben előkerít egy hamutálat, majd csípőjével a pultnak dőlve hallgatja Leot.
 - Nem? – kérdez vissza, szemöldöke szórakozottan emelkedik. Túlságosan régóta ismeri már az ifritet, a hozzáállását, a szokásait… Kivárja ő, mire ment ki a játék, ezen ne múljon. Türelme egész sokáig nyúzható, viszont közel sem végtelen és mindenképpen vakmerő tesztelgetni, a következmények teljes kiszámíthatatlanságát figyelembe véve. Főleg, ha ezzel a másik teljes mértékben tisztában is van.
Nem várja, hogy Yezebel féljen tőle, tudja, hogy ez lényegében elérhetetlen célkitűzés volna, és a köztük húzódó szövetségnek köszönhetően szüksége sincsen erre.
Ugyanakkor nem kedveli különösebben, ha keresztülhúzzák a számításait.
 - Épp ezért lenne rendkívül rendes és előrelátó tőled, ha a teljes képre is gondolnál. Csak néha! Egy tízéves-forma gyerek állandóan egymagában nem csak feltűnést, de gyanút is fog kelteni. – Van még valami apai kioktatás a hangnemben, de alig kiérezhető, inkább ingerültségnek hat. Mélyet szív a cigarettából, hosszan fújja ki a füstöt. – Semmi kedvem feleslegesen takarítani utánatok.
Valóban nem történt semmi katasztrofális, sőt, alapvetően teljesen hatásos bemutatkozás ez szülői részről és esze ágában sincs megkérdőjelezni Yezebel hozzáértését. Az elővigyázatosságát már inkább.
Bólogat várakozásteljesen a gyűjtögetés említésére, és bár kifejezetten mulatságosnak tartja Ruben viszolygását a gyerek-alak irányába, most mintha meg se hallaná a vonatkozó megjegyzést. – Nem kellett. – Javítja ki a fogalmazásmódot, hisz mindketten tudják, hogy elkerülhető lett volna az intermezzo.
Mosolya kiszélesedik, szemét egy pillanatra lehunyja. Tudta. Önfegyelmező mozdulat, vagy együtt mulat az ifrittel? Nehéz megállapítani.
 - Mit derítettél ki? – lapoz vissza a számára érdekes részletekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2020. január 26. 19:07 | Link

Dominik


Nehéz eldönteni, hogy az Ifrit valóbanm veszi észre a Dominik hangjában megbúvó, alattomosan szelíd súlyt vagy mindössze úgy döntött, nem foglalkozik vele. Valamilyen szinten - jelenlegi viszonyuk milyenségét félretéve, neki még mindig viszonylag gyerek a férfi. Mégha furcsán kifacsart értelemben is. A gyerekek egyébként is szerették régebben furcsa hobbikkal elütni az időt: pillangók szárnyát átszúrni, csigákat tűzre dobni..  vagy csak megnézni, valóban visszanő-e a gyík farka, ha leszakad. Van is némi elnézés benne az emberekkel kapcsolatban, pont valamiféle ehhez hasonlatos gondolatmenet kapcsán.
- Nem, nem jobban, mint egy átlagosan kissé többet kószáló gyerek manapság.
Egyik kezével legyint, ez Maeve mozdulata, morbidul feminin és nőies ahhoz, hogy Lászlótól lássa viszont az ember a gesztust.
- Túlliheged. Épphogy az auror kishökgy viselkedett formabontóan, a hétköznapokban nem minden gyerek olyan jólnevelt, mint te voltál.
Hunyorít, nem egészen gúnyolódik, talán egy kicsit, de nem a férfi kárára, inkább a ténynek és saját.. néhai szerepének tiszteleg ezzel a szarkasztikus hangnemmel.
- Különben is, mindent kézben tartottam, a végén pedig maga a helyzet is nekünk kedvezett, nem igaz? Szegény friss apuka a városban, akit alaptalanul megvádoltak.
Az utolsó mondatot lebiggyesztett szájjal és túlzó sajnálkozással affektálja, a végére rövid nevetést tűz. Mondjon bárki bármit, a pillanat, mikor Ophelia megkörnyékezte a férfit, hogy mit akar Leotól, arany volt.
- Hááát, nem is tudom, azt hiszem meggyőztél arról, hogy semmi lényegeset, ami megérte volna a kockázatot - közli hatalmas sóhajjal. A tömény megalázkodó lemondás tónusokat emel a hangszínén, míg tarkója mögött összefonja az ujjait és eldől a kanapén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blair Salomé Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 37
Írta: 2020. január 26. 20:54 | Link

Emir

Semmi kiemelkedően rendhagyó nem történt eddig ma. Vannak persze, akiknek egy-egy komolyabb esemény, amelyekre hivatalos ha nem is életreszóló, de maradandó élmény lenne, Blairt valójában néha már untatjam a felső tízezer. Nincs arról szó mondjuk, hogy családjának feketebáránya lenne ilyen szempontból, sosem akart regénybeillően "elszabadulni" a kötösségektől, nem akart a "köznép" emberévé válni, nem utálja a tényt sem, hogy a szülei tehetősek, de még csak azt sem, hogy a karrierjét kétségkívül anyagilag is támogatják. Igaz, ez utóbbi miatt szólják meg talán a legtöbben, de ezeket a rossz hangokat mindig elkönyveli a féltékenységnek. Ha van anyagi forrán, ostoba lenne nem használni, nem igaz?
Mindez nem segít azon a tényen, hogy a varázsló felsőtízezer és az ő generációja között van egy bizonyos gap, ez még a kiöregedő társadalom, az elhalt "hámsejtek" még nem váltak le a testről, és az új bőr, mint amilyen Blair vagy a testvérei, bár már figyelnek, mikor vehetik át a helyüket, de nem jött el az ideje. A mágusok élettartama hosszabb, ugyebár, ebben lehet a titok. Az esemény alatt végig próbált nem nyitott szemmel elaludni, miközben idős befektetők hetven és a halál közt beszélgettek az apjával - nem csoda, hogy most, mikor az after partyn végre a saját korosztálya maradt leginkább, jóval felszabadultabb. Azt az energiát, amit kényszerűen tartalékolt a fogadáson, most felélheti. Egy zsúfoltabb, együtt táncoló társaság mellől fordul ki éppen a tánctérnek egy kissé tágasabb részére, mikor az egyik fiatalka pincér lép oda hozzá egy itallal.
- Ez meg... ? - Homlokráncolva próbál átbeszélni a zene alapzaján, több-kevesebb sikerrel, a gesztusaiból mégis olvashat valamicskét a dolgozó, mert Emir felé int. Blair követi az alkalmazott mozdulatát, mígnem megpillantja az ital forrását.. egy mosollyal elveszi a poharat, majd megemeli a flrfi irányába. Klasszikus módszer, de ki mondja, hogy bármi baj lenne a klasszikusokkal?
Óvatosan kerülgetve az embereket kiválik a táncoló tömegből és az Emit melletti bárszékre ül fel, a poharat lerakva maga mellé.
- Nagylelkű felajánlás, köszönöm.. - Hogy nyomatékot adjon, egyet kortyol is az italból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 27. 05:43 | Link

Sonja - giccskeresés


Nem ijed meg attól, amit lát. Nem ő lesz az első és nem is az utolsó hisztérika, vagy épp legyűrni készülő akárki, akibe már csak azért is bele kellett kötnie, mert annyira kívánta a helyzet, majd az, hogyan reagál, még jobban tüzeli fel a helyzetet. Nem titkolja, hogy mennyire jól szórakozik azon és amúgy mennyire telibe szarja amúgy hol vannak, mikor, no meg, a másikat is, igazából rég nem érdekli ha ő lökte ki azt vackot, semmi sem, csak... Mulat. Veszélyesnek nem veszélyes, nincs itt arról szó.
Ahogy lent van, úgy éri el. Talán direkt, talán nem számolt vele, de kinyúl, ujjak fonódnak a gallérra, amelyet idefele jövet olyan gondosan megigazgatott, mert mindennek úgy kell állnia, ahogy meg van írva, ahogy illik, most pedig az ujjak közé szorul, és mint holmi béklyó, úgy tartja ott, közel, egy kicsit elhitetve a harcimacskával, hogy még mindig fölényben van, erősebb. A szórakozott arckifejezése pont nem ezt mondja, ha pedig ezért kiadós pofon járna, vagy épp kísérlet a szeme kikaparására, ám legyen. De akkor nem lesz több finom szava.
- Nahát, én se ott élek. Ezt gyorsan meg is beszéltük – finoman érinti meg a kezet, pakol rá, mintha barátok, a haverja lenne, egy alak, akivel tényleg jót beszél. Nem. Kezdi untatni a téma, ha maga a helyzet nem, szívesen beszélne másról is, de úgy tűnik, a nő nem hajlandó erre. Persze. Nők. Ameddig nincs bűnbocsánat, addig nincs menekvés se? Sóhajt egyet, így és közel, enyhén dohány és mentolszagú lehelete cirógatja meg a nő bőrét, ha nem mászik el.
- Akkor min? – vonja fel szemöldökét, most komolyan. Akkor mi a francon pörög, ha nem ezen? Tény, nem érték, tudna olyat mutatni otthon, azt a kristály vackot, amiért már a nő térdelne, ha így csúszna ki ujjai közül, ez itt vacak. Halkan nevet fel a válaszra, komolyan, őszintén. De, még mindig ezen. – Édesem, egy apró koccanásról van szó. Mennyi feszkó van benned, mmm? Az utcán ha a válladhoz érnek így, őt is berángatod magad elé lebaszásra? Nem. El kellett volna engedni, anyázni egy sort és ennyi. És most? Még mindig hisztizel... Sajnálom a gazaidat, de komolyan – forgatja meg a szemeit, a sajnálatnak szikrányi helye sincs, de mit számít. Nem hagyja, nem engedi, sehova sem moccan. Már-már kezd kedves mosoly húzódni arcára, az eddig paskolt kézre finoman fog rá, hagyja beszélni, csak ujjbegye kezdi el lustán megcirógatva a bőrét, mert sajnálja, de úgy néz ki, neki ez a legnagyobb inger az életében. Ami... Igen keservesen kevés.
- Az mondatja, hogy még mindig itt vagy. Hogy ezerrel mondod, hogy kicsi tündérhercegnő életedben most én vagyok mégis, nem más. Nem vagyok még harminc sem, nem kell ezen sem aggódni. Szóval, lelkem, súgd már meg, mi a francot akarsz még ettől a helyzettől, mert nekem marha unalmas – azzal a kezére szorít, ránt egyet, a gallér szabadul, ő meg felegyenesedve pillant le rá, szinte már türelmetlen tekintettel.
- Nos, még valamit? – ó nagyon jól tudja, hogy ezzel végképp kihúzza a gyufát. Robbanjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 28. 07:33 | Link

Karola, Maris és Bence

Nem válaszol én meg nem erőltetem. Helyette inkább arról győzködöm, hogy nem kéne másokra figyelnie. Persze jön a csak... de nem derül ki miért csak. Így végül ezt is ráhagyom. Hiszen ő tudja. Ha neki mások véleménye a fontos, akkor foglalkozzon mások véleményével. Más dolgokról beszélgetünk még pár percig, egész kellemesen összebújva, amíg meg nem kordul a gyomrom, ezzel jelezve, hogy már igencsak kéne a reggeli. Ki is bontakozom az öleléséből, azzal a szándékkal, hogy megmosom az arcom, legalább ne legyen annyira egyértelmű, hogy sírtam, de ahogy az ajtóba érek megállít. Nem értem mit akar, így arra következtetek, hogy neki sürgősebb a fürdőszoba használat mint nekem, s mi mást tehetnék, minthogy előre engedem? Ez tűnik a leglogikusabb, leggálánsabb megoldásnak. Nem is értem a hirtelen reakciót, ahogy nemez, majd sietve felém közelít. Hirtelen jön, ahogy a kezei az arcomra simulnak. Egy pillanatra összeakad a tekintetünk és bár egy része tudja mi következik, teljesen lesokkol, ahogy ma már másodjára - ezúttal józanul - lehel csókot a számra. Nagyokat pislogok. Érzem, hogy mondani kéne valamit, de az agyam csődöt mond, csak a kellemes melegséget képes felismerni és felsokszorozni. Mire észbe kapok, már elhangzik, hogy az ez az én hibám, és Karola mögött ismét becsapódik a fürdőszoba ajtó.
Pár másodpercig még állok mozdulatlanul, aztán hirtelen újra képes leszek a gondolkodásra.
- Ezt most mi... - nem fejezem be a mondatot, mérges leszek, mert azt is érzem, hogy a melegség abból adódott, hogy elpirultam újra. Idegesen fordulok meg, nem akarok semmire sem gondolni vele kapcsolatban. A szekrényemből egy hátzsákot kapok elő, ebbe tuszkolom bele a székemen pihenő ruhaneműit, majd a pólóm szélével törlöm meg az arcom jobb ötlet híján és robogok le táskástól a konyhába.
A látványra egy pillanatra megakadok, mert Bence a földön fetreng, Maris meg rajta...
- Khm... - köszörülöm meg a torkom, miközben Marist felhúzom Bencéről. Nem érdekel mit csináltak, és az sem, ha látszik, hogy sírtam. Fontosabb dolgunk van. Mármint nekik. Nekem már nincs. - Nesze - vágom Bencéhez a táskát - Karola cuccai. Hazaviheted. A változatosság kedvéért a fürdőben van. - közlöm a tényeket, aztán a kaja felé veszem az irányt. Egy tényért veszek elő, és a serpenyő teljes tartalmát rápakolom. A hűtőből még előveszem a ketchupot és nyomok a rántottára abból is - Köszi, farkas éhes vagyok - mondom Marisnak valamivel vidámabban, majd miután becsukom a hűtőt egy puszit nyomok a húgom arcára. Ez sokkal jobb, mint... Áhh, gondolni sem akarok rá.
A megpakolt tányérral együtt felsietek a szobámba, kirakom a ne zavarj táblát és biztos, ami biztos alapon az összes lehetséges módon magamra zárom. S nem, nem jövök ki, amíg Karola és Bence el nem mennek s végre nyugalom nem lesz a házban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 28. 20:02 | Link

Myra


A nagybátyámék szomszédságában lakott Roland, akivel gyerekkorom nyarait töltöttem, s mondhatom, hogy az egyik legjobb barátom lett a muglik közül. Ő tényleg jó arc volt, de a varázsvilágról nem sokat tudott, s ez így volt szép és jó. Néha azért kicsit nehezemre esett az, hogy nem mesélhetek neki erről, hisz mégis csak jóban voltunk, és úgy időnként kibukott volna belőlem a dolog, de aztán mindig emlékeztettem magam arra, hogy mugliknak ilyenekről nem beszélünk, meg addig jó, amíg nem tud róla. Ki tudja, hogyan fogadná, ha rájönne, hogy varázsló vagyok. Valószínűleg kiakadna, vagy nem hinne nekem és lebolondozna. Emiatt inkább nem is meséltem soha Rolinak erről, akihez épp készülődtem erre a hétvégére, mert úgy döntöttünk, hogy beiktatunk egy jó kis bulit a szülinapjára.
Elvileg kilencre beszéltünk meg találkozót, a vonatom meg kicsit előbb futott be, így volt még egy kis időm, hogy bóklásszak a városban, megnézzek néhány kirakatot, s beverjek egy jó kis burritot az egyik mexikói kajáldában.
Budapestben ezt szerettem leginkább, az éttermek változatosságát, meg azt a nyüzsgést, ami például Bogolyfalváról hiányzott. Éppen komótos léptekkel közelítettem a TexMex nevű gyorsétterem felé, amikor a közeli lámpák fényében kiszúrtam egy női alakot, meg egy férfit. Ebben igazából nem volt semmi különös, az viszont már nem kerülte el a figyelmemet, hogy a csaj milyen hangerővel szólt rá a pasasra.
Valami zsigeri dolog volt ez nálam, általában megéreztem, ha a nők bajban vannak, s valamiért azt súgták az érzékeim, hogy ez a csaj is tuti egy fölös koloncot kapott a nyakába.
Sietve körbe is pillantottam, hogy nehogy elcsapjon egy sárga taxi, majd átloholva a piroson, feléjük szaporáztam a lépteimet.
- Áh szia drágám, bocs, hogy késtem - szóltam hozzá a csajhoz, miközben tekintetem a pillantásába fúrtam, s lopva kacsintottam felé, hátha veszi a lapot.
- Te meg mit akarsz a csajomtól, mi? - szúrós pillantással néztem az alakra, aki döbbenten nézett ránk, s látszott, hogy végig szánt a bosszúság az arcán. Valószínűleg arra gondolt, hogy ezt most jól beszívta, én meg arra számítottam, hogy talán bunyómentesen letudjuk ezt a dolgot. Verekedni nem akartam, mert a rendőrök elég hamar előállították az embert Pest utcáin, a pálcámat meg megint csak nem ránthattam elő, mert azzal teljes káoszt okoztam volna, s egy örök életre elvágom az auror tanulmányaim. Maradt hát a blöff, s a csaj felé felkínált karom. Mert ha elfogadta, akkor vele együtt kanyarodhattam tovább, hogy magunk mögött hagyjuk azt a nem túl bizalomgerjesztő csávót. Ha a csajszi - akinek a vonásai egyébként roppant ismerősnek tűntek -elfogadta a karomat, s velem tartott, halkan súgtam felé.
- Csak sétálj, és csinálj úgy, mintha a pasid lennék. Közben meg elmondhatod, hogy ki ez az alak, és miért zaklat. Ja igen, és hogy meddig kísérjelek, ahol már biztonságban éreznéd magad - nem sok választást hagytam a lánynak, persze, még mindig választhatta azt az alakot, aki még a távolból is őt kémlelte, ez szinte egész biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2020. január 29. 18:18 | Link

Soma, a Megmentő

Általában akkor kap még valami kellemetlenséget a nyakába, amikor egyébként is fáradt és már csak kényszerből áll a talpán. Alapvetően nincs baja sem az életével, sem az életvitellel, amit űz, csak mint mindenki másnak, neki is vannak nehezebb napjai. Főleg, ha minden összegyűlik. Aztán már csak egy-két hónap és végre egy gonddal kevesebb lesz, amivel foglalkoznia kell.
Most a legnagyobb gondja a férfi, aki nem csak egy kedves rajongó, hanem inkább egy zaklató. Nem olyan lánynak gondolja magát, aki nem tudná megvédeni magát, mégis egyszerre hatalmas kő esik le a szívéről, mikor a megmentésére siet egy idegen.
Első pillanatban azért felszalad a szemöldöke, hogy most meg aztán kap még egy koloncot a nyakába, nem elég az az egy, ráadásul olyasvalaminek nevezi, aminek már évek óta nem tette senki.
Gyorsan veszi a lapot, nem is kell nagyon noszogatni, hogy belekaroljon a férfiba. Vagy fiú? Hisz elég fiatalkának tűnik így első látásra.
- Azt hittem, sosem érsz már ide - adja alá a lovat miközben a férfira még szikrákat szóró tekintettel néz vissza. Nagyot sóhajt néhány lépéssel eltávolodva tőle, semmi pénzért nem nézne vissza. Nem akarja látni többet azt az arcot és a hangját sem akarja hallani.
Féloldalas mosollyal néz fel a megmentőjére, aki úgy osztja az utasításokat, mintha egész nap erre készült volna, vagy egy színházi darabot gyakorolnának. Sőt, ez már az előadás.
- Közös fotót, meg aláírást akart és elkezdett faggatni, meg győzködni, hogy menjek vele vacsorázni. Idióta muglik - utóbbit már csak az orra alatt motyogja, nem a fiúnak célozva, akibe továbbra belekarol a biztonság kedvéért.
- Eredetileg taxit akartam fogni. De meg kell köszönnöm, hogy megmentettél, megiszol velem valamit esetleg? Vagy egy...hotdog? Akármi? Komolyan, köszönöm, ha nem jössz, csúnya vége is lehetett volna - sóhajt fel újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2020. január 31. 13:13 | Link

Weiss Arion Ruben
well well

Talán valóban azt tette volna amit a férfi javasol, ha nem kapja nulladik pillanatban nyakába a morgó szavakat. Merthogy ő kapta, nem adta, a nő szavai csupán válaszok voltak már. Ha most óvodás minőségében állna itt, ez lehetne a következő érve is - abba viszont nem esik nehezére belegondolni, hogy ezzel csak maga alatt vágná a fát, ugyanis a férfi tuti kinőtte már azt a korosztályt, ahol van még értelme te kezdteddel takarózni. Szája szorosabbra húzódik a hiszti szó hallatán, fejben pedig hangosan pendülve szakad el az a bizonyos türelmet jelképező fonál. Megérzi azt a frusztráló szorítást a szemöldökei mögött, ami akkor alakul ki ha nagyon akarsz valamit amit már tudod, hogy nem kaphatsz meg. Vérnyomása minden egyes kimondott szóval lendül feljebb feljebb és még feljebb, úgy érzi magát mint egy csiga, aki nyújtogatja a kis szemeit szerencsétlen, de a kétéves folyton megpöcköli, hogy hehe de vicces. Nem szólal meg, vár, vár, hogy ha a férfi annyira unja akkor lépjen arrébb, hagyja itt, így engedi is, hogy a gallér kicsusszanjon ujjai közül. Keze gondosan kiszámított módon dermed meg mellkasának magasságában, nyaka rögtön biccen is feljebb, ahogy követi a másik mozdulatait.
Már azt hinné, elhangzik a "na én megyek", de helyette további provokáció érkezik, a férfi pedig talán nem is tudja milyen lavinát indít el azzal, hogy szándékosan tovább kóstolgatja. Olyat akar mondani amire a másik meghátrál, olyat, ami után megkönnyebbülten léphet arrébb, egy rettentően lényegtelen szópárbaj rettentően lényegtelen győzteseként. És ebben a pillanatban, amikor egy pillanatra fennakadnak a gondolatai a férfi szavai húzta akadályon, pontosan tudja, hogy erre nem tud olyat mondani, amivel el fogja tudni némítani.
A feje kiürül, az idegességtől befeszülnek az izmai, amin nem segít, hogy már szorongatni sem tud mit. Ez lenne az a pont, amikor valaki feladná a veszekedést, ellépne, megsemmisülten fordulna odébb, sőt talán még bocsánatot is kérne amiért az idejét rabolta. És egyben ez az a pont, ahol Sonját elfelejti érdekelni az elhatározása, hogy nem használja ki lehetőségeit. Látszólag semmi sem történik, ha körbetekintene láthatná, hogy már nem is igazán figyelik őket a vásárlók, szomorú, de lejárt az a 10 másodperc ameddig manapság egy szóváltás érdeklődést vonz.
Tekintete nem ereszti a férfiét, kékjében csábítóan csillan meg a dac, és ahogy már érzi bőrén pattogó mágiáját, kénytelen megállni, hogy egy önelégült vigyor is kiüljön arcára.
- Kérj bocsánatot a kioktató hangnemért, és már közünk sem lesz egymáshoz - parancsolja szépen, duruzsoló, mézesmázos hangon, miközben lábujjhegyre emelkedik, hogy félúton megtartott keze lassan indulhasson meg ismét fel, úgy, hogy ujjaival végigsimíthasson a markáns arcélen. Egy szó, egy könnyed szó, és a nő már itt sincs. Ennyi kell. Egyetlen. Egy. Testének minden porcikája azért az egy szóért sikít, könyörög... Vagy ha úgy jobban tetszik, követelődzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 1. 21:24 | Link

Myra


Merlinnek hála, a lány sem volt ostoba, így élt a kínálkozó lehetőséggel, s még időben kapcsolt ahhoz, hogy közös erővel lerázzuk a zaklatóját. Bevallom, az elején azért tartottam attól, hogy a végén még belefutok egy pofonba, s rendőrért kiált, de szerencsére ez nem történt meg, s úgy tűnt, hogy tetteim mögött látta a jó szándékot. Az az alak viszont úgy nézett ránk, mintha szíve szerint kettéhasítana bennünket. Feltehetően nem viselte jól az elutasítást, s azt hogy a csajt hidegen hagyta.
Sarkon fordulva hagytuk magunk mögött az alakot, közben sikerült elcsípnem a fiatal nő mosolyát, s ha belém karolt, egy kicsit még közelebb is vontam, csak a látszat kedvéért.
- Áh, értelek - egy kicsit azért feljebb szökött a szemöldököm, mert a közös fotó és aláírás kérés kicsit szokatlan udvarlási formának hatott, s nem is értettem, hogy miért is szállt rá ez a pasas ennyire erre a nőre. Aztán egy kicsit gondolkodóba estem, hisz miért is kérnének tőle aláírást meg fotót, hacsak nem híres? S ami azt illeti, a vonásai még nekem is ismerősnek tűntek, csak épp nem tudtam hova helyezni a hölgyeményt.
- Öh, tessék?- a gondolataimból a lány motyogása szakított ki, igaz nem hallottam, hogy mit mormolt, de talán addig jó, míg nem tudom.
- Ugyan, igazán nincs mit. Van egy kishúgom, és ha őt akarná valaki bántani, széttépném. Meg amúgy is...tisztán látszott az, hogy zaklat téged az a fickó, nem hagyhattam ezt csak úgy - jól esett ugyan, hogy megköszönte, annak ellenére, hogy úgy gondoltam, ez minden ember kötelessége lenne, ha ilyen helyzettel találkozna.
- Igen, tudod az ilyenekkel jobb vigyázni, némelyik nagyon rámenős - jegyeztem meg, hisz láttam ennél cifrább esetet is.
- Ami azt illeti, épp ide akartam beülni ebbe a mexikói kajáldába, mert már ezer éve nem ettem buritot, szóval, ha van kedved, ülj be velem - tettem javaslatot a közeli gyorsétteremre, s ha a lány beleegyezett, akkor arra vettem az irányt.
- Egyébként bocs, ha megkérdezem, de baromira ismerősnek tűnsz és egyszerűen nem jövök rá, hogy honnan. De talán...várj - kviddics. Áh, nem lehet, nem hiszem, hogy ő az a lány. De mégis hogy kérdezzek rá? Ha kiderül, hogy mugli, akkor elszólnám magam.
- Öhm, véletlenül nem sportolsz valamit? - ezzel talán még nem okozok galibát, de aztán ki tudja. Mindenesetre, kíváncsi voltam arra, hogy mégis honnan a fenéből lehet olyan ismerős ez a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. február 2. 14:27 | Link

Sonja - giccskeresés

Úgy tűnik, ezt a csatát senki sem fogja megnyerni, egyszerűen mindkettejük természete – mert most nem búj Ruben kimért és óvatosan bájolgása mögé, hanem adja, amit zsigerből akar – összeférhetetlenül nem enged semmi közös nevezőt, semmi olyat, amitől könnyebb lehetne. Sőt mi több, egyre rosszabb, élesebb a helyzet, és nem, nem hagyhatja csak úgy annyiban és itt. Nem, mert tudja, hogy akkor olyan lenne, mintha megijedt volna és feladná, más esetben nem is érdekelné, más emberrel nem foglalkozna, de ez a perszóna tuti, hogy úgy pöffeszkedne, mint valami páva, hogy igen, ő nyert, ő az erős. Nem, nem, mert látja maga előtt és egyszerűen már ettől megemelkedik a vérnyomása, arcán mégsem látszik, nincs lüktető ér a homlokon, elsimítja, de most éri el lassan azt a pontot, hogy nem érdekli, nő van előtte, megragadja a torkát és addig szorítja, ameddig lila nem lesz a feje és utolsókat nem hörög. Ritkán önti el az ilyen, de megesik. Van amikor meg is teszi, de ezek nem tudott tények, a felszín alatt pihennek minden mocsokkal együtt, csendben ringatózva és időre várva. Nem tehet semmi ilyesmit, erről bőven ki lett oktatva, le lett nyomva, hogy ne és meg ne merje. Nem lehet. De lassan muszáj. Ez a nő... Talán kicsit olyan, mint ő, csak más paraméterekkel és ez sehogy sem jó. Sehogy sem jó az a mentalitás, ami az övé és amik találkoznak. Ebből viharok születnek, nagyon nagyok.
A takarító egyszerűen lelép, biztos benne, hogy ha kettővel több az esze, mint aminek tűnik, most egy pocakos, lassú, stroke és szívroham között álló biztonsági őrnek meg szólni, hogy ezek mindjárt megölik egymást. Senkit nem érdekel a váza, senki nem tör ide, hogy fizessen valamelyik nagypofájú, már csak őket érdekli, mert ez a tárgya annak, amely miatt szemben állnak egymással.
- Na, hol van az a felvágott nyelved – mert láthatóan elnémult, csak tekintete változik, nagyon változik és mégis, ő azt várta, hogy szól valamit, beszól, elé köp, sértetten távozik, esetleg pofoz, de... nem. Semmi. Nem történik és nem hangzik el újabb szó, ő pedig már majdnem unottan fújtat egyet. Jó, jobb is, legalább ujjaiban élő bizsergést lohaszt le, hogy tényleg ne toroknak essen. Aztán...
Szép lassan mászik belé az érzet, amely szinte könyörtelen tapos el minden mást. Az egymásba fűzött tekintetek immáron nem képesek megszakítani a kontaktot, a mágia, amely felőle érkezik, aljas és ocsmány csalás, ő sem hozta elő a sajátját, de már mit bánni. Vonásai lazábbal lesznek, ahogy figyeli, közelebb is merészeli magát, mintha meghajolna az akarat előtt és való igaz, elméje most hajlik. Ritka dolog ez, sosem tudni honnan jön, nem volt alkalma úgy felkészíteni magát, mint a legilimenciára akár. Egy lusta pislogás, megérzi az ujjait az arcán, bőre beleborzong, mintha csak erre vágyott volna, türelmetlen és éhes sóhaj tör ki belőle. Többet akar, érjen még hozzá. Akarja.
- Bocsáss meg nekem... - búgja felé, hangjában nincs gúny, nincs semmi, pont úgy ejti, ahogy akarja. De hogy ne legyen egymáshoz közül. Ó nem. Finoman fog rá az előbb őt érintő kézre és húzza közelebb magához, túl közel. Kellett neki ezt alkalmazni, ameddig követelőzik, ameddig eteti a hamisságot, addig ez van. - De ne menj még, gyerek az idő – most ő simítja végig a kézfejet, érinteni akarja. Csak ébredjen fel, mélyen odabent üvölt, csak épp süket a tiltakozásra. A nyakára vándorol a tekintete, de most már jóval másabb dolgot akar oda, mint ujjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2020. február 2. 16:43 | Link

Soma, a Megmentő

Elsőre normálisnak tűnik a srác, aki a megmentője a jelen helyzetben, de ki tudja, mi lesz még. A második sarkon akár előkaphatja a fegyverét Myra összes pénzét követelve, vagy bármi, amivel nem tud majd mit kezdeni. Nem szívesen menne Azkabanba leleplezés miatt, ha esetleg önvédelemre használná a pálcáját. Nehéz volt megszoknia a mugli környezetet és a mugli embereket, de a közlekedéshez lesz a legnehezebb.
Gyorsan elmondja, mi a történet alapja, egyelőre pedig esze ágában sincs elengedni a fiút, aki még mindig a legnagyobb védelemként szolgál. Egyébként sem tűnik rossz embernek...
- Semmi, csak nem értem, hogy lehetnek ilyenek az emberek - sóhajt fel elhessegetve az előbbi gondolatát és megjegyzését. Nagyon hálás az iméntiért, aminek hangot is ad, aztán elmosolyodik. Így már érthető, az ő öccse is ugrik, ha csak egy rossz szót is szólnak a testvéreire.
- Honnan tudjam, hogy te nem egy vagy közülük? - kérdését mosollyal teszi fel, valamiért az ő esetében nem kételkedik. Igaz, nem lenne butaság, hogy úgy tesz mintha megmentené, közben pedig becsalja a saját hálójába.
Inkább a megérzéseire hallgat, eszerint pedig első sorban nem fog odaérni időben a vacsorára, másodsorban gondolkodás nélkül rá tud bólintani a burritora.
- Mehetünk - rá is bólint és engedi, hogy a megmentője vezesse az étteremig. Azt gondolná, ha eddig nem ismerte fel, most már nem is fogja, lesz egy nyugodt beszélgetése egy idegennel, de csak rákérdez, amitől egy kicsit kellemetlenebbül is kezdi érezni magát. Mikor szólásra nyitná a száját és felvilágosítaná, a fiú folytatja a gondolatait.
- Ami azt illeti, sportolok és modellkedek, de fogadok, hogy nem ismered ezt a sportot - neveti el magát, majd ha megérkeznek az étteremig, egy olyan asztalt próbál keresni, ahol nem szúrják ki elsőre. - Megvárom, míg rájössz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. február 2. 23:23 | Link

Karola & Márk & Bence
de most leginkább a fiúk :3

Na azért nem vagyok én boloooond, hát ki rakna ketchupot... jó igazából, én semmibe nem raknék, mert nem szeretem, de ezt úgyis tudja rólam mindenki. Szóval ahogy a megszentségtelenített paradicsompüré szépen visszakerül a hűtőbe, a lelkibékém is helyreáll.
Ügyesen készítem elő a kaját, és a kis segítségkérés jutalomköre után már a serpenyő is a láng fölé kerül melegedni. Váratlanul ér a pillecukor, reflexszerűen húzom hátra a fejem, kancsítva próbálva meglesni mit is akar velem megetetni. Ahogy felismerem az alakot, kinyitom a szám, hogy nyammoghassak a pillecukron. Elhümmögök egy köszönömöt a cukorért, nekem nincs olyan, hogy túl korán túl édes, sőt, nyálcsorgatva várom, hogy a reggelink is elkészüljön. Halkan visítva húzom be a nyakam a puszikra, az érzéstől ami egyszerre csikis és hoz zavarba, de mivel az az egyszerűbb, inkább a csikisségére koncentrálok.
- Hééé - igyekszem halkan tiltakozni, vörös arccal lépegetve ide-oda, nem tudva egyhelyben maradni. Ugrálnék is, de félek, hogy megütném valahogy, így inkább moderálom magam, de teljesen így sem sikerül.
- Pe- persze, hogy nem, ez a mesterművem - dadogom neki, megkóstolva a kutyulmányunkat, miközben próbálom egyszerre feldolgozni, hogy kész a massza, hogy meleg a serpenyő, hogy puszilgat, hogy kóstoltat, és... öö na azért a multitasking zavarba hozna akkor is, ha a fenti felsorolásból kettő már nem tette volna ezt egyébként is.

Most vagy soha alapon öntöm a serpenyőbe a nutellás pillacukros tojást, de megkeverése már elmarad, ugyanis megugorva pillantok magam mögé, az elpuffanó Bencére. Nem tudom megállni, hogy ki ne törjön belőlem a nevetés, de nem sokáig lehetek ilyen vidor, már nyúl is fel a kezemért, és ránt magára. A lépcsőn dobogó lépteket meg sem hallva tapasztom be a saját számat, ne röhögjek fel hangosan, és ebben a pillanatban nagyon sajnálom, hogy a csendharang bűbájt nem tetettük fel a ház minden részre. Mondjuk oké, akkor nem hallanánk azt sem, ha valaki kiabál, hogy kész a kaja... Oké, átgondoltam, tényleg nem kell a csendharang. Már épp nyomnék egy puszit a homlokára, hogy JÓ, CSAK ODABENT LEHET A HIBA, de ekkor megzavarodik a gravitációm, ahogy a mozdulat közepén emelnek fel Bencéről.
- Mi a - pillantok fel a tajtékzó Márkra, de arca láttán rögtön bennem is rekednek a szavak. Piros a szeme. Mi történt...? Már megint mit műveltek egymással? Megnémulva figyelem, ahogy megkéri Bencét, hogy vigye haza Karolát, de ahelyett, hogy rászólnék, inkább a háta mögül pislogok bocsánatkérőn Bencére, eltátogva felé egy légyszit. Fogalmam sincs mi történt odafent, de nem tetszik, hogy ez a bármi ennyire kibrította a tesómat. Később majd számonkérem rajta a durva bánásmódot, de most azt hiszem csak rontanék a helyzeten. Ami már így is elég rossz... Így hát ha Bence végül enged könyörgő tekintetemnek, szorosan megölelem ahogy elmegy mellettem, szavak nélkül kérve bocsánatot tőle. Márk helyett is.
- Várlak vissza - motyogom pólójába, majd elengedem mielőtt megint kényszerítenének rá. Igyekszem olyna halkan beszélni, hogy azt a bátyám ne érthesse, de... eh, nem tudom, nem tudok én már itt semmit. Míg én épp békefenntartót játszok, Márk bebúrja a reggelinket, és mintha csak tudná, hogy ha meglátom vissza akarnám szerezni, rögtön tele is nyomja ketchuppal.
- Fúj, nemár, hogy lehetsz ilyen, fúúúúúj, nem hiszlek el - akadok ki, hogy csak így elsétál, és ráadásul tönkreteszi amivel eddig itt mi dolgoztunk... KETCHUP?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 3. 20:57 | Link

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Háhá, meglepem a nyakpuszikkal és olyan édesen ugra-bugrál, ahogy csak ő tud. Igaz, néha kapok egy-egy könyököst, ahogy próbálja magát tartani, de nem igazán fájó, ahogy lekoppannak a hasizmairól. Jó, nem egy nagy szám, de amióta kviddicsezek, egy kicsit figyelek rá, hogy jobban ne legyek nyeszlett, mint az elején.
- Ú, de jó lett, éhes lettem! - csak pislogok mögüle, majd benyúlok a tálba és lopok egy kóstát. Az ízlelőbimbóim felrobbanak, ahogy megérzem az émelyítő édes ízt, de be kell valljam magamnak, hogy meglepően finom. Igaz, nem sokat tudnék belőle egyelőre enni, de bízom benne, hogy ha kész lesz, akkor valamennyit veszít az édességéből. Viszont móka nélkül nem nagyon vagyunk meg, ezért eljátszom, hogy „cukormérgezést” kapok. Mindketten nevetni kezdünk, de nem hagyom ám, hogy csak úgy álldogáljon, amíg készül a csúcs szuper reggeli. Annyira édes, ahogy befogja a száját, viszont látszik, hogy szereti a szüleit, mert nem akarja felkelteni őket. Én is halkabbra veszem a figurát, pedig most akartam egy kicsit megcsikizni is addig, amíg nem fogja tudni visszatartani magát. Galád, galád, mit tegyek? Nos, nem sokáig kell ezen tovább törni a fejemet, hogy mit és hogyan vessek be a Masanevetésvisszafogó-kéz ellen, mert hirtelen elemelkedik rólam, nem túl természetes módon, miközben eljut az agyamig Márk hangja is utólag. Gyakorlatilag leszedi rólam Masát, amit biztosan meglepett pofával nézhetek, pont úgy, ahogy az áldozat, mert megmozdulni nem tudok hirtelen. Sem szó, sem mozdulat nem mozdít meg pár pillanatig, amíg a meglepettség dühbe fordul át. Felállok, a testtartásom fenyegetőbe megy át, amikor még tetőzik a baj… Márk hozzám vág egy táskát, amit még némi instrukcióval is ellát. Azért álljon már meg a fúrómenet!
- Ó, hogy a gurkó simogatna meg kétszer és... a szemeim szikráznak, mert ennél nagyobb gonoszságot ebben a helyzetben nem nagyon tudok elképzelni. Talán ha még meg is rugdosott volna, de azért Márk csak a tesója, szóval jobb lenne, ha észhez térne. Viszont megakaszt a mondatomban Masa arckifejezése, és eltátogott légyszije. Rendben, oké, de legközelebb biztosan orrba nyomom, és még Ő sem tud visszatartani. Az a szerencséje, hogy ő a házigazda és először vagyok itt, meg nem vagyok egy heves természetű. Valószínűleg bárki más már megtette volna, amit én is érzek, de nagyon lassan lenyugodni készülök. Fújok még egy nagyot, jobbra-balra csóválom a fejem csalódottan és mérgesen nézek Masára, majd elindulok az emeletre. Azért megállok mellette és szorosan megölelem, még a feje búbjára is adok egy puszit, és elmosolyodom. Ő nem tehet semmiről, de ez a srác kiakasztott, teljes testszélességgel.
- Ma már ne. Jó legyél és Boldog Karácsonyt – mosolyogok rá, és megsimítom az arcát, még egy rövid puszit is kap az ajkaira, ha hagyja, majd Márk felé tekintek, aki már rég eszik. Éppen ketchupot nyom az egészbe, méghozzá nem spórolva. Barbár. Ezt Masa is a tudtára adja, sajnálom is szegényt, hogy Márknak sikerült elrontani az egész reggelünket.
- Jó étvágyat – horkantok egy bosszúsat, majd felmegyek az emeletre, próbálva összeszedni magam a sokkból – Leszedte rólam ez a barom, hát normális? – dünnyögöm magam el, majd elmegyek és bekopogok a fürdőbe.
- Gyere kuzin, hazamegyünk a kastélyba – várok, amíg kell, majd szétnézek, hogy van-e valami cucca. Amint kilép, átadom neki a táskát, és biztató mosolyt próbálok felé küldeni. Hááát… úgy, ahogy sikerül is talán. -  Minden okés? Márk összepakolt és megkért, hogy vigyelek vissza. Nézd meg, hogy megvan-e mindened, aztán mehetünk. Ha el szeretnél búcsúzni… inkább írj neki valamit, nincs túl jókedvében – vonok vállat és megölelgetem a lányt, ha hagyja. Azért így elrontani a karácsonyom még senkinek sem sikerült, a fenébe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 4. 18:10 | Link

Bence (Masa & Mark)

Amilyen hirtelen ötlet volt az, hogy megcsókoljam Márkot, olyan hirtelenséggel, zaklatottan vetettem be magamat a fürdőszobába, s még a kulcsot is ráfordítottam az ajtóra, csak hogy felocsúdjak a sokkból.
- Hogy lehettem ilyen ostoba - motyogtam magam elé, miközben a sarokba vetettem magam, s lassan a földre csúsztam, hogy ülve gondoljam át a hülyeségeim sokaságát, melyekből adódott bőven. Utólag átgondolva ráébredtem arra, hogy ez a csók nem volt jól átgondolt tett, s mi több, csak most éreztem igazán, hogy mennyire hülye is vagyok.
Megtehettem volna azt, hogy szóba hozom neki a bálon történteket, utalhattam volna a vele kapcsolatos érzéseimre is, ám buta módon inkább csak letámadtam. Ez az egész feltehetően őt is megijeszthette, de engem egész biztos, mert magamra sem ismertem a történtek után. Mégis mióta lettem ilyen kis hülye, hogy letámadom a fiúkat? Korábban soha nem volt rám ez jellemző, Benit se támadtam be soha az életemben, erre fel Márkot meg csak úgy...
- Ostoba ostoba ostoba - ismételtem magam elé halkan a szavakat, miközben két kezem közé fogtam a fejem, s lehajtottam a földre. Úgy éreztem, hogy menten elsüllyedek a szégyentől, s nem mertem elhagyni a biztonságot nyújtó fürdőszoba ölelését. Ezután mégis mit kellett volna mondanom? Azt, hogy bocs, van egy ilyen hobbim, és ne törődj vele? Vagy vallottam volna be, hogy? Nem...honnan is tudhatnám? Egyáltalán arról sem volt fogalmam, hogy mi ez az egész, csak azt tudtam, hogy ha a közelében voltam, akkor nem tudtam épp ésszel gondolkodni.
- Csak nyugi, beszív-kifúj, beszív-kifúj - ismételgettem magamnak a nyugtató szavakat, s próbáltam is a légvételeimet rendezni, hogy ne legyek annyira zaklatott. Ekkor azonban kopogás hallatszott az ajtón, s a gyomrom is összeugrott ijedtemben. Márk hangja helyett azonban csak Bencét hallottam, ami egy fokkal talán jobb volt ebben a helyzetben, mintha maga a levitás lett volna az ajtó túloldalán.
Összeszedve magamat, alig néhány másodperc alatt felkászálódtam a földről, rendeztem a ruházatomat, majd egy nagy sóhajt követően nyitottam ajtót Bencének. A tekintetébe persze csak lopva mertem belenézni, mert nem tudtam, hogy Márk pontosan mit is mondhatott nekik, már ha mondott egyáltalán valamit. Az viszont nagyon meglepett, amikor azt mondta, hogy Márk összepakolta a cuccomat, s hogy ne is akarjak búcsúzni, mert nagyon mérges rám. Hát tényleg akkora traumát okozott neki egy francos csók? Azt hittem, hogy a fiúk ezt szeretik, erre meg kiderül, hogy ő nem? Ajh Merlinre!
- Igen, minden...- mondtam szűkszavúan Bencének, majd átvettem tőle a táskát, s csak egy felszínes mozdulattal ellenőriztem, hogy megvannak-e a cuccaim. Igazából ez annyira nem is érdekelt, így azt sem vettem észre, hogy a nyakláncomat ott felejtettem Márk éjjeliszekrényén.
- Nem...nem akarok elbúcsúzni, és levelet sem írni. Mehetünk - bólintottam Bencének, majd ráhagytam magam, hogy visszavigyen a kastélyba.

//köszönöm a játékot skacok  Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 8. 20:03 | Link

Myra


- Ez az, amit én sem értek, de biztosan flúgos volt a csávó - mindeközben szabad kezem mutatóujját a fejem mellett tekergetve jeleztem a lánynak, hogy mire gondolok, de a következő mondatán már nevetve csóváltam meg a fejem.
- Jó igen, igazad van. Nem tudhatod, hogy nem vagyok-e olyan, mint az a fickó, de abban az esetben még mindig kiálthatsz rendőrért, vagy finoman és nőiesen megemelve a térded, köszöntheted a koronaékszereket - nevetve céloztam arra, hogy ha nagyon akarna, végül is, le tudna fegyverezni úgy, hogy az még fájjon is nekem.
- De ezt inkább nem javaslom, szörnyű érzés - súgtam halkan, mosolyogva, s mivel biccentett a TexMexre, ezért a mexikói étkezde felé tereltem a lányt.
- Modellkedsz...hm, ezt mondjuk elhiszem - jegyeztem meg egy mosollyal, felfoghatta bókként is, végül is szép lány volt. A sportos megjegyzésére viszont már összeráncoltam a homlokom a gondolkodástól, elmémben különféle sportélmények villantak fel, s a megjegyzése meglehetősen érdekesen hatott.
- Na jó, szavad ne feledd, foglalj nekem is egy helyet, én meg hozom a kaját. Egy burrito, krumpli és diétás kóla? Vagy sali narancslével? - nem voltam biztos benne, hogy mit eszik egy modell, így inkább rákérdeztem, s ha elmondta, mit kér, azután léptem le, hogy beálljak a sorba. Szerencsére nem voltak előttem túl sokan, így legalább volt időm azon agyalni, hogy mégis mire gondolhatott. Sport, amit nem ismerek? Hm, kizárt. Minden sportot ismerek. A muglitól kezdve a kviddicsig. Kviddics, ó basszus, hát persze!
Amikor rájöttem arra, hogy melyik csapatban játszik, egy kicsit izgatott lettem, mert imádtam a kviddicset. Hátra pillantva, küldtem felé egy mosolyt, s újra végig mértem, hogy biztos ő-e az, és nem-e keverem össze valaki mással.
Közben sorra kerültem, rendeltem, fizettem, s néhány perccel később már két megpakolt tálcával sétáltam vissza, az egyiket a lány elé csúsztattam.
- Tessék, jó étvágyat! - vele szemben telepedtem le, majd kicsomagoltam a burritót, de mielőtt haraptam volna, felpillantottam a lányra.
- Kviddics? - csak ezt az egy szót mondtam ki, ugyanis a muglik feltehetően mit sem tudtak erről, s ha ő az lenne, majd legfeljebb köhögök egyet, és módosítom a szavaimat. Most viszont kíváncsi voltam arra, hogy beletrafáltam-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 92 ... 100 101 [102] 103 104 ... 112 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek