29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 91 ... 99 100 [101] 102 103 ... 111 112 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 12. 21:53 | Link

Karola

Szerencsére követ és leülni is hajlandó. Látni az arcán, hogy sírt, de nem említem. Amúgy sem tudom mit kell síró lányokkal csinálni. Szóval csak a gyógyszert nyomom a kezébe, aztán kiderült, hogy nem tudja mi az.
- Ezt úgy hívják aspirin. Mugli orvosság. Beveszed, iszol vizet és lenyeled. Nem harapod, nem nyalogatod, mert szörnyű íze van. De elmulasztja a fej fájást. Kell neki egy kis idő... De fél órán belül jobban kéne lenned - magyarázom a lánynak, aztán figyelem, ahogy beveszi. Közben meg azon gondolkozom, hogy mit csinálok, ha véletlen allergiás, de csak nem. Nagyon remélem, hogy nem. Szóval ha túl vagyunk rajta, akkor elmesélem, nagy vonalakban az estét, a kínosabb részektől megkímélve őt. Biztos van olyasmi is, ami kimarad, pedig meg lehetne említeni de a fontosabb részek azért megvannak. Persze látom rajta, hogy nem örül annak, amit mondok, és emiatt kicsit örülök is, hogy kihagyom a még kellemetlenebb részeket, amikor arról kérdezett tetszik-e meg hasonlók. Mert azok annyira nem is fontosak. Tudom ám, hogy józanul eszébe sem jutna semmi ilyesmi. Sőt szerintem pofon is vágna.
- Semmi baj - motyogom halkan és beharapom a számat. - Te se haragudj, jobban kellett volna figyelnem rád - toldom még hozzá, de aztán megint az utálással jön és nem is tudom miért, de dühít, hogy így gondolja.
- Nem utállak. De ezt is mondtam má... - csöndben maradok. Nyelek egy nagyot - Szóval ööö.... ezt már tegnap megtárgyaltuk. Nem utállak. - bár a tárgyalás az túlzás, mert csak kijelentettem, amikor épp rájött a szomorkodás. De akkor hamar túl tette magát raja. Most nem tudom, hogy működik-e a dolog. Sírni kezd én pedig tanácstalanul ülök az ágyon. A párnát gyűröm és lázasan kattognak a kerekek, hogy mi ilyenkor a teendő. A filmekben, könyvekben ölelkezni szoktak, meg hasonlók, de az biztos nem olyasmi, amit most akar. Aztán a párnára nézek, meg a lányra, és akkor jön az ötlet. Párna felkap és puff. Nem ütök vele nagyot, épp csak meglegyintem. Aztán újra. Puff.
- Ne sírj - puff. Puff. - Nem mondom el senkinek - puff. - El is felejthetjük. - puff. - Tisztára mintha Alzheimerünk lenne - puff. Puff-puff. Az utolsó mondatra én elnevetem magam, mert nem tudom hányadszorra mondom neki, hogy felejtsük el. Pedig pontosan tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni, egyik találkozásunkat sem. De közben mégis szeretnék úgy tenni, mintha csak egy normális lány és fiú lennénk, akik egy házba járnak. Remélem bele megy a játékba. A párnacsata az jó dolog. És biztos bele tudja ölni ő is a frusztráltságát. Szóval ha belemegy. Hagyom magam elgyepálni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. január 12. 22:17 | Link

Puffos Márk

Még mielőtt bele kezdett volna a mesélésbe, megkaptam tőle azt a mugli gyógyszert. Korábban soha nem hallottam Aspirinról, soha nem is szedtem ilyen gyógyszereket, így volt bennem némi félsz, hogy mi lesz majd, ha bekapom ezt a tablettát. Az alkoholnak is káros hatásai voltak rám nézve, nagyjából a teljes estémet elfelejtettem, s csak homályosan villantak fel dolgok. Nem akartam ismét emlékezetkiesésben szenvedni, ezért még egy ideig bizonytalanul méricskéltem a tablettát, meg Márkot, s csak akkor vettem be, ha már valóban megnyugtatott arról, hogy ettől nem lesz semmi bajom.
Végül lenyeltem a szert, s ezután következett az igazság. Márk nagyon sok mindent elmesélt, amitől kiborultam, mert soha életemben nem viselkedtem úgy, mint amit mesélt.
Olyannyira lehangolt az igazsággal, hogy nem tudtam tovább magamban tartani az érzéseimet, a feszültség utat tört magának, s bizony eltört a mécses. Sírtam, mert szégyelltem magam, s valamiért rettegtem attól, hogy Márk megutált engem. Nem tudtam magam sem magyarázatot adni ezekre az érzésekre, meg arra se, hogy miért éreztem magam olyan hülyén a társaságában.
- De nem, erről nem te tehetsz...ha te nem vagy, ki tudja, hogy mit műveltem volna. Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen, és hallgassak rád...- mondtam lehajtott fejjel, mert tényleg szégyelltem magam előtte, ráadásul a meséjének hála elindultak a fogaskerekek, s ahogy ismételtem magamban a fiú szavait, úgy villantak fel előttem az emlékképek. A pofátlan rellonosok, az a hülye liba a cuba libréjével, a vodkás üveg, a rosszullétem...
- Ne.. - sírtam tovább, próbáltam a kezemmel kivédeni a fiú támadásait, egyáltalán nem volt hangulatom ehhez a párnacsatához, ő azonban ezt még csak észre sem vette. Míg én próbáltam felidézni elmémben a történéseket, ő csak püfölt, és püfölt, mire egyre feszültebb lettem.
- Hagyd már abba Márk - csattantam fel kicsit erélyesebben, miközben még mindig potyogtak a könnyeim, aztán fel is pattantam az ágyról, s zavartan fordítottam neki hátat, hogy egy kicsit megnyugodhassak, s eltörölhessem arcomról a könnycseppeket.
- És akkor..más nem történt? Akkor azt a csókot csak képzeltem..és véletlenül aludtunk összebújva? - kérdően fordultam felé, mert az emlékeimben felvillant egy csók, de már nem tudtam hová tenni. Lehet, hogy az egészet csak beképzeltem magamnak, mert ezt akartam képzelni? Mégis mi történt velem?

 
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. január 12. 22:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 12. 22:34 | Link

Nem Puffos Karola Sad

- Ha nem hagyom ott a poharat, vagy az üveget, ha nem mással foglalkozom - kezdem magyarázni, hogy miért érzem magam hibásnak, de elhallgatok. Beharapom a számat. Miért akarom én védeni őt? - Nyilván. De nem volt... - mármint több esze, de azért még mindig nem gondolom, hogy teljesen igaz ez a helyzet. -  és és... én vagyok az idősebb, felelősséggel tartozom - magyarázom, mert igen. Marisért is mindig felelősnek érzem magam, de ő azért ilyesmit nem csinál. Legalábbis remélem. Előttem még nem csinált. Meg is kötöztem volna.
Karola viszont sírni kezd, én meg jobb ötlet híján párnacsatába kezdek. A próbálkozásaim azonban semmit sem érnek. Pedig vicces vagyok. Biztosan tudom, hogy az vagyok. De nem. Az első nemet nem hallom. A másodikat már igen és le is állok, de addigra már fel is áll és eltávolodik. Tehetetlenségemben újra magamhoz ölelem a párnát.
- De legalább megpróbáltam - motyogom a puha anyagba, mikor felcsendül az újabb kérdés, melynek utolsó szavaira én is felpattannék. - Milyen csó...? - pattannék, mert a bal lábfejem beleakad a takarómban és sikeresen a földre zúgok. Ma már megint. Érzem, hogy vörös leszek és lázasan gondolkozom, hogy mit is mondhatnék erre. Egyáltalán melyikre emlékszik? Amikor én csókoltam meg, már aludt. Igaz? Csak álmában beszélt és... A másikra kell emlékezzen. De azt is letagadhatom.
- Öhm... khm... álmodtad? - pillantok rá, miközben megpróbálok felállni de azért nem zökkenő mentes  a dolog - Amúgy nem tudom... Gondolom fordultunk az éjjel és... - megvonom a vállam. Ha Marissal alszunk, akkor is össze vagyunk gabalyodva bár esélyesebb, hogy az ujjai az orrlyukaimban vannak, mint hogy ölelkezünk. De őszintén szólva az utóbbi kellemesebb volt - Én... én mondtam, hogy az ágy másik oldalán aludj - mondom még mindig zavartan, a párnát gyűrögetve, mert azt még mindig nem engedtem el. Ugyanakkor kerülöm is a lány pillantását. Nem akarok a csókról beszélni. Nem és nem. Ma biztos nem. - Nem történt semmi. - Erősítem meg újra és most én fordulok meg, hogy ne lássa, ahogy esetlegesen megint elvörösödöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. január 12. 22:59 | Link

Márk

Miközben magamat hibáztattam, próbálta felvállalni a felelősséget, amit nem is igazán tudtam mire vélni, hisz csakis én felelhettem a saját viselkedésemért. Egy pillanatra döbbenten néztem a fiúra, mert tényleg nem értettem, hogy miért próbál kivédeni, amikor magamra vállaltam az egészet, s mi több, még tőle is bocsánatot kértem.
- Attól még én tehetek róla..- mondtam lógó orral, s mivel a szégyentől sehogy nem tudtam szabadulni, a gyötrő érzések könnyekben törtek ki belőlem. Nem tudtam megnyugodni, mert cikinek éreztem, hogy éppen előtte és vele történt meg mindez. Ha Beni lett volna velem, akkor kevésbé éreztem volna magam ennyire pocsékul, mert ő...mert ő a legjobb barátom volt. Márk viszont...őt hirtelen nem is tudtam hová sorolni, csak azt tudtam vele kapcsolatban, hogy nem kedvelt, s emiatt rémesen éreztem magam.
Olyannyira feszült voltam a történtek miatt, hogy Márk hiába próbálkozott a párnacsatával. Egyáltalán nem sikerült felvidítania, mi több, csak még idegesebb lettem, ráadásul néhány kérdés nem hagyott nyugodni vele kapcsolatban, s úgy éreztem, hogy meg kell tudnom, mi is történt valójában.
- Hát az, amikor..- éppen visszafordultam felé, hogy választ kapjak, amikor Márk elvágódott a földön minden előjel nélkül.
- Jól vagy? - kérdeztem némi aggodalommal, s még egy lépést is tettem felé, hogy felsegítsem őt a földről, ha szüksége volt rám, segítettem is. Ha nem, akkor csak megvártam, míg újra felegyenesedik. A válasza azonban nem éppen az volt, amire számítottam, s valahol rosszul is érintett.  
- Igen...akkor csak álmodtam - igaz, miért is csókolt volna meg egy idősebb fiú egy olyan lökött lányt, aki még csak azt sem tudta, hogy mikor akarják csőbe húzni. Ostobaság volt azt remélnem, hogy Márk ilyesmit kezdeményezhetett, azt meg pláne, hogy esetleg tetszettem neki. A csalódottság azonnal kiült az arcomra, hirtelen gombóc szorította a torkomat, s rossz volt végig hallgatni azt a közönyösséget, ahogyan az estéről beszélt. Pedig nekem olyan valóságosnak tűnt, de ezek szerint tényleg csak álmodtam az egészet, hogy is lehettem olyan buta, hogy azt higgyem, ez mind igaz lehet.
- Jól van,elsőre is értettem, amúgy is... Öhm...igen, én...felejtsd el, jó? Hülye álom, mert hát...semmi alapja sincs - ahogy ráeszméltem, hogy ostobaság volt felhoznom ezt a témát, sietve próbáltam magam kimenteni a helyzetből, s úgy tenni, mintha nem is estek volna rosszul a szavai. Karjaimat zavartan vontam össze magam előtt, s picit hátrébb lépve tőle, elfordultam az ajtó irányába.
- Vissza kellene mennem...a kastélyba. - mondtam szűkszavúan, nem vágytam másra, csak arra, hogy egyedül lehessek.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 13. 07:26 | Link

Karola

Igen ő is tehet róla, de alapból onnan indult az egész, hogy én felelőtlenül magára hagytam, aztán kint hagytam mindent, hogy elérje. Én alapvetően azt képzeltem, hogy az alkoholt majd én intézem, minden mást ő. De persze ezt nem mondtam neki és hát... Most okolom magam, de úgy döntök jelenleg jobb, ha ráhagyom. Talán így legközelebb meggondolja kétszer is, hogy mibe iszik bele.
Azért még elhúzott szájjal, kissé bűnbánóan ücsörgök, egészen addig, amíg csókot nem említ. Megijeszt amikor csókot említ és emiatt sikerül ma már másodszor a földön landolni. Elsőre is fájt, és most sem jobb, de annyira a kérdése hatása alatt vagyok, hogy nem is foglalkozom a dologgal.
A csók. Melyik csók? Lázasan kattognak a fejemben a kereke, de úgysem fogom tudni, melyikre gondol, amíg nem mondja el. A segítő kezet egy pillanatnyi habozás után elfogadom, de amint felállok el is engedem, nem szeretnék emiatt is félreértéseket.
- Élek - felelem a kérdésére, mert amúgy a jól vagyok az nem lenne helyén való. Igaz nem az esés az, amitől görcsbe rándul a gyomrom, bár előbbi sem volt kellemes. - amikor...? - kérdezem, kissé bizonytalanul épp csak rápillantva, aztán megmozgatom kicsit a bal lábfejem. De aztán mielőtt válaszolna gyorsan kijelentem, hogy álmodta. Kissé engem is meglep a dolog, de rettentően félek, hogy utólag is felpofoz - és ha meg is érdemelném, azért mégis csak jobb lenne békében elválni. A gond csak az, hogy a várt megkönnyebbülés nem következik be nála. Sőt egy pillanatig majdnem biztos vagyok benne, hogy csalódott, hogy csak egy álom volt. De aztán inkább elfordulok, mert az egész gondolat menet, csak még zavarba ejtőbb. Az utolsó mondatomat pedig valószínűleg félreérti. Olyan mintha még mindig a csókon járna az agya, pedig én arra értem, hogy más nem történt. De nem is tudom, hogyan kéne ezt jól elmagyarázni. Mindenféle félreértések nélkül. Ajj Maris! Miért gondolod, hogy én ezt meg tudom oldani??
Aztán hirtelen kijelenti, hogy vissza akar menni a kastélyba én meg hirtelen nem is tudom, hogy mit csináljak. Az első gondolatom az, hogy elkapom és megkérem ne menjen, de ezt villámgyorsan elvetem. Helyette ismét leülök az ágyra. Könyökeimet a térdeimre helyezve támasztom meg a fejem a tenyereimben és túrok a hajamba.
- Mi van ha nem álmodtad? - siklik ki belőlem a kérdés, alig hallhatóan, de a szoba csendjében nekem rettentően hangosnak hat. Bűntudatom támad, mert nem szoktam füllenteni, mert nem akartam őt megbántani, és mert biztos vagyok benne, hogy nem kellett volna megtennem az éjjel, de volt egy gyengébb pillanatom, és hagytam a kísértésnek. Most már bánom, de vissza csinálni sem tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. január 13. 18:44 | Link

Márk

Nem is értem azt, hogy miért reménykedtem abban, hogy tetszhetek a fiúnak annyira, hogy megcsókoljon, s igazából saját magamat sem értettem, hogy miért érdekelt ennyire ez a téma mostanában, s hogy mi volt az a megfoghatatlan valami, amit éreztem vele kapcsolatban. Nem tudtam ezt az egészet beazonosítani, hisz képes volt nagyon hamar kihozni a béketűrésemből, korábban is volt már egy heves vitánk, de ha csúnyán szólt hozzám, azt sokkal rosszabbul viseltem, mintha bárki más szólt volna hozzám úgy. Ráadásul még itt volt ez tegnap este is, amire még mindig csak foszlányokban emlékeztem, s az is összezavart. Az ébredésünk nem lehetett véletlen, de ha nem történt semmi, akkor én mégis mit műveltem?
Már a gondolattól is ideges lettem, hogy esetleg talán valami olyasmit mondtam neki, amit nem kellett volna, s talán most is leleplezett a csalódottságom. A francba! Miért kellett nekem összeinnom azt a sok vackot? Miért nem volt ott Benett, hogy megállítson? Miért?
Gondolataimban szidtam magamat, miközben próbáltam legyűrni magamban a rossz kedvet, amit a fiú kijelentése okozott. Rossz volt hallani, mert...azt hiszem, hogy megtetszett nekem, bár ezt saját magamnak is nehéz volt megmagyaráznom. Le kellett lépnem, minél előbb magam mögött akartam hagyni a Zippzahr rezidenciát, ám Márk valami olyasmit motyogott, amire felkaptam a fejem, s értetlenül fordultam vissza az irányába.
- Most mi van? Mit nem álmodtam? - kérdően pillantottam a tekintetébe, kezdett teljesen összezavarni, s már bizonytalan voltam mindenben.
- Márk...miről beszélsz? - tudni akartam, hogy mi ez az egész, egyáltalán nem tetszett az, hogy egyszer A-t, másszor meg B-t mond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 13. 19:34 | Link

Karola

Annyira bonyolult ez az egész. Kedvem lenne Marisért kiabálni, de közben azt is tudom, hogy rendkívül gyerekesen hatna, és sajnos akárhogy is nézem nem vagyok már kisfiú, hogy másoktól várjak segítséget egy szorult helyzetben. Mégsem tudom mi a helyes, mi a jó megoldás. Tudom, ez nem egy matematikai egyenlet, amihez elég egy formula. Ez annál jóval összetettebb és bonyolultabb nekem meg nincs semmilyen kapaszkodóm, hogy merre kéne elindulni. Valószínűleg csak a lelkiismeretem az, ami fel-feltámad és kimondat velem dolgokat, amikről mélységesen hallgatni terveztem. Ilyen a csók is. S bár először letagadom, érzem, hogy ez nem jó. Más lenne, ha nem emlékezett volna, de valami dereng neki, és sosem lehet tudni, mikor ugrik be neki ténylegesen, hogy mi történt. Nem értek hozzá, mert nem voltam részeg és emlékfelejtős még soha, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy előfordul. Ha pedig arra kerül a sor. Nem jó indítás, hogy letagadtam valamit. Ha nem mondom el az más. Akkor még hivatkozhatok arra, hogy az ő érdekében volt... De így. Így zavaró.
Igaz csak halkan suttogom a kérdést, de így is el jut a fülébe. Nem pillantok fel, a szőnyeget bámulom továbbra is.
- Milyen csókra emlékszel? - kérdezem el-elcsukló hangon. Mert jó lenne tudni, hogy arra emlékszik-e hogy ő csókolt meg, vagy hogy ébren volt-e amikor én tettem meg, azt gondolván, hogy alszik. Nem vagyok biztos benne, hogy válaszol, mindenesetre nyelek egy nagyot és a számat beharapva nézek fel rá, épp csak egy másodpercre de rögtön vissza is kapom a tekintetem a földre, mintha valami szörnyű bűnt követtem el.
- Te... te csókoltál meg az... az ajtóban... - kezdem kissé nehézkesen - nem sokkal azután, hogy hánytál... és hát... khm... - nem fejezem be, nincs szívem azt mondani, hogy bár élvezhettem is volna, azért a szag az íz, eléggé rontott a dolgon. Furcsa mód, nem volt annyira szörnyű, mint gondolnám. Nem kezdtem köhögni nem volt bennem késztetés, hogy azonnal fogat mossak vagy hasonló. De akkor sem volt rózsás a hangulat - Aztán fogat mostál. Mondtam, hogy aludj. De lehelgettél, hogy jó-e már a.... a leheleted... - magyarázom, mert hát valóban így volt, - de nem akartam veled foglalkozni. Szóval akkor békén hagytál. Aztán gondolom elaludtál... de... nekem nem ment... mert egy csomó minden járt a fejembe... mindenféle, amit mondtál este. Meg a korábbi dolgok - magyarázom és nem szándékosan de elég kuszán prezentálom magam. Már nem a földet bámulom, fel-felpillantok a lányra is - Aztán visszafordultam, hogy te vajon ébren vagy-e még. De úgy tűnt alszol és akkor... nem tudom miért, az jutott eszembe, hogy mennyivel jobb lenne, ha most... - nyelek egyet, a szemem is lesütöm újra, és érzem, hogy elpirulok, ma már nem is tudom hányadszorra. - Ha... most... csókolnál meg... de ugye aludtál... szóval én... én... de bocsánatot kértem! És azt mondtad nem haragszol! Szóval most sem haragudhatsz! - fejezem be nagyon sután, ki sem mondva, hogy én is megcsókoltam, de nyilván össze tudja rakni a képet. Ismét lehajtom a fejem és a hajamat túrom-tépem, na nem szó szerint, de jól belemarkolok, ha akarnám tépni is tudnám, így várva az újabb kifakadást. Vagy tudom is én mit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. január 13. 20:02 | Link

Márk

Márk nagyon furának tűnt ott az ágyon, s amikor visszakérdezett, csak még inkább az volt az érzésem vele kapcsolatban, hogy itt valami nem stimmel. Mégis miért kérdezte azt, hogy milyen csókra emlékszem? Lehet, hogy...több csók is volt?
Gondolkodtam azon, hogy mit is válaszoljak, hisz csak foszlányokra emlékeztem, ráadásul abban sem voltam biztos, hogy álmot láttam-e, vagy mindez valóság volt. Márk viszont tovább mesélt, legalábbis nagy nehezen megszólalt, s ahogy meghallottam, hogy mi történt, hirtelen kaptam kezeimet a szám elé, s döbbenten pislogtam a fiúra. Ó te jó ég. Hát nem csak az az egy csók volt, amit tőle kaptam, hanem én csókoltam meg őt?? Mégis mit művelhettem még?
- Te...tessék?- nagyot nyelve kérdeztem vissza, mintha nem akarnék hinni a füleimnek, pedig elég érthetően nyögte ki, hogy én csókoltam őt meg. Ó de kínos ez az egész. Tehát akkor valószínűleg már tudta azt, hogy tetszik nekem, mert ha ezt megtettem, akkor egész biztos az, hogy még beszéltem is ezekről a dolgokról.
Márk viszont nem hagyta ennyiben a történetet, tovább mesélte az előző éjszakámat, mire már a fejemhez kaptam, s úgy éreztem, hogy teljesen elvörösödik az arcom a történtek végett. Ciki volt, hogy megcsókoltam, s az is, hogy hánytam. Ó basszus, tényleg. Ahogy mesélt, eszembe jutott a rosszullétem, s el is fintorodtam ezt hallva. Nagyon hülyén viselkedtem, ebben már egész biztos voltam, s azt hiszem, hogy ennél lejjebb már nem is süllyedhettem volna a szemében. Legalábbis én magam azt gondoltam, hogy Márknak már biztos ezek után kialakult rólam egy negatív irányba hajló véleménye.
- Jaj Istenem ez nagyon ciki...- csúszott ki a számon hangosan a saját magamról alkotott véleményem, miközben a döbbenet aggatta súlyok miatt le kellett telepednem az ágyának szélére. Onnan figyeltem tovább, miközben újra a szám elé kaptam a kezem. Legszívesebben ott helyben elsüllyedtem volna szégyenemben. Már kezdtem úgy érezni, hogy ez a történet csak az ostob tetteimről fog szólni, amikor elértünk ahhoz a ponthoz, hogy én elaludtam és..
- Ha most mi? Mi történt? - kérdeztem értetlenül, némi izgalommal a hangomban, arra viszont nem számítottam, hogy az történt, ami a következő másodpercekben hagyta el a száját.
- Mert...miket mondtam?-értetlenül ráncoltam a homlokomat, s a következő kinyögött szavára egy pillanatra még a lélegzetem is elállt.
- Teeee...te is megcsókoltál?? - nagyon ledöbbentem azon, amit Márk mondott, s hirtelen azt sem tudtam, hogy örüljek-e ennek, vagy leszidjam, amiért visszaélt a helyzetemmel. Ekkor persze azonnal eszembe jutott, hogy ha ezt megtette, akkor ki tudja, hogy még mit, s nem is bírtam megfékezni az aggodalmamat.
- Mást is...csináltál? -kérdeztem egész halkan, miközben távolabb húzódtam tőle. Hirtelen nem tudtam, hogy mégis mit kellene éreznem ezzel kapcsolatban, talán haragudnom kellett volna rá, hogy míg aludtam, megcsókolt, viszont nem éreztem ezzel kapcsolatban semmi haragot. A kétség azonban továbbra is gyötört, hogy ha ezt megtette, akkor ki tudja még, hogy mit csinált?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 13. 22:00 | Link

Karola

Ez az egész annyira kellemetlen, hogy legszívesebben belesüllyednék az ágyam matracába és eltűnnék. Biztos van erre is valami varázslat csak az ilyesmit nem tanítják. De ha nincs... most nagyon szeretném feltalálni. Szeretném, azt mondani, hogy az ő közbeszólásai, miszerint "ciki" javítanak a helyzeten, de nem. Mert nekem is az. És csak annyit tesz a dologhoz, hogy úgy gondolom, megértem őt. De ettől nekem semmivel sem lesz kevésbé kínos a dolog. De a legrosszabb az egészben tényleg az, hogy az éjjel egy röpke pillanatig élveztem azt az apró puszit és mint valami hülye kislány vigyorogtam bele a takarómba, azt gondolva, hogy ez életem végéig egy szép emlék marad, és alig telt el pár óra már úgy érzem jobb lett volna, ha világra sem jövök.
- Én... én... - próbálok gondolkozni, hogy mit válaszoljak a te is megcsókoltál-ra, de nem sok minden jut eszembe - Itt feküdtél mellettem, egy karnyújtásnyira - mutatok az ágyra, aztán a lányra - és olyan békésnek tűntél, mint soha... és... és... és... mosolyogtál... és nem tudom egyszer csak azon kaptam magam, hogy megtörtént - magyarázom nagyon bugyután - de bocsánatot kértem és azt mondtad nem haragszol, aztán elfordultam és aludtam... - jó egy képet is csináltam, de nem kell neki mindent tudnia. Mármint nem akarom, hogy ki akadjon még jobban - Sajnálom - motyogom lehajtott fejjel és ismét beharapom a számat. Főleg mert amúgy annyira nem sajnálom. Inkább csak azt, hogy most emiatt is csak a baj van.
- Mi?? Nem! Esküszöm, mindenre ami szent! Meg... meg Merlinre! Meg a húgom életére is! Nem nyúltam hozzád! - mert hozzá tényleg nem nyúltam és remélem, hogy tudja, hogy Maris a legfontosabb a világon és nem tudnék nélküle élni, mert ennél nagyobb esküt nem tudok tenni. Az meg hogy magammal mit csináltam a fürdőben már más kérdés. Mert ahhoz neki semmi köze. Az a magánügyem. Még ha be is villant róla egy-egy kép. Szóval nem. Nem nyúltam hozzád. - Tényleg nem - mondom elvékonyuló hanggal és nem is értem miért de könnyek gyűlnek a szemembe. Pánik tör rám, hogy nem fog nekem hinni, hogy senki nem fog nekem hinni, és Maris is valami rosszat fog rólam feltételezni meg az a hülye Bence is. Nem mintha utóbbi véleménye érdekelne, de mi van ha pletykálni kezdenek? Még a végén elveszik a friss prefektusi jelvényem, vagy ami még rosszabb, kicsapnak! Pedig csak egy nyamvadt puszit adtam egy csinos lánynak.
- Miért kell mindig csupa rosszat feltételezned rólam? Miért nem jut ez eszedbe, amikor valami rellonos hiteget? Miért mindig engem vádolsz? Miért? - fakadok ki végül teljesen elvesztve a nyugalmamat, törölgetve a könnyeket, amiket nem akarom, hogy lásson, de azt már úgyis benéztem. Pedig nem szoktam sírni. Nem emlékszem mikor sírtam utoljára. Furcsa is a dolog nagyon. Felkapom a párnát és a földhöz vágom, mintha az megoldana valamit. De semmit. Végül csak hanyatt dőlök az ágyon, és a kezeimmel eltakarom az arcom, így próbálva elrejteni, mennyire sok ez már, nekem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. január 13. 22:16 | Link

Márk

Sikerült totálisan összekavarni a gondolataimat, s persze ezer kérdés merült fel bennem a szavai kapcsán. Ugyanis, ha ő is megcsókolt engem, s nem csak én őt, akkor talán mégis tetszhettem neki? Vagy szimplán csak unatkozott, s kihasználta az adandó lehetőséget? De ha ezt megtette, akkor talán mást is?
A gyomrom is összeugrott az idegességtől, tudni akartam most már, hogy mégis mi történt, s ugyan nem kiabáltam vele, nem is estem neki, hisz nem volt rá okom, mégis csak tudni szerettem volna, hogy mi történt. Hangomban ezúttal nem volt él, mint legutóbb a téli kiránduláson, nem is vádoltam őt semmivel, egyszerűen csak kérdeztem, mert érdekelt. S amikor arról beszélt, hogy mosolyogtam, egy halovány mosoly azonnal az arcomra szökött, mert egy pillanat erejéig tényleg elhittem azt, hogy talán mégis tetszem neki. De Márk csak hebegett és habogott, s nem tudom, hogy a kérdésem zavarta-e meg, vagy a történtek, vagy netán mindkettő, de a bocsánatkérése után úgy felcsattant, mintha a bíróság előtt olvastam volna rá valamit a fejére.
Meg is lepődtem az indulatain, s csitítóan emeltem tenyereimet a magasba.
- Hé, nyugi nyugi Márk...bocsánat, oké? Ne haragudj, ostobaság volt ezt kérdeznem, csak...sajnálom. Nem akartam rosszat feltételezni, oké? - halk sóhaj hagyta el a számat, láthatóan sikerült őt kiborítanom a kérdésemmel, pedig én csak tudni akartam azt, hogy pontosan mi is történt.
- Mááárk...ajh, ne már. - el sem akartam hinni, hogy a szemeit törölgeti, bumm, hogyan is törjön össze előttünk álmaink hercegének a képe? Hát így.
Éreztem rajta a feszültséget, láttam is , hogy pánikol, ezért is láttam jobbnak azt, hogy közelebb lépjek hozzá, s megérintsem őt, mert úgy talán majd lecsillapodik. Legalábbis csak próbáltam őt megérinteni, ő azonban dühösen vágta a párnát a földhöz - még mindig jobb, mint hogy újra puffos játékba kezdett volna az arcomhoz csapkodva - s a következő pillanatban elvetette magát az ágyán.
- Merlinre..-sóhajtottam ismét, s nem is akartam elhinni, hogy nekem kell egy ilyen helyzetben összeszedettebben viselkednem. Pedig hisztizhettem volna, hogy álmomban megcsókolt, lett volna okom rá, de nem haragudtam rá, s egy percig sem bántam. Csak az zavart, hogy...soha nem lehetett vele semmit megbeszélni normálisan. Végül, letelepedtem mellé az ágy szélére, néhány másodpercig a Masatól kapott pulóver széleit gyűrögettem ujjaimmal, míg azon agyaltam, hogy most egy ilyen helyzetben mit kellene tennem. Aztán gondoltam egyet, majd odahúzódtam mellé, óvatosan eldőltem mellette, s kezemmel átkaroltam őt.
- Nem haragszom..hiszek neked, és sajnálom, nem akartam rosszat feltételezni-ismételtem újra a szavakat, remélve, hogy talán majd lenyugszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 13. 22:36 | Link

Karola

Nem értem, hogy miért kezdek sírni, azt sem, hogy miért akaszt ki ennyire a kérdése. Mert végül is nem vágott a fejemhez most semmit sem. Bár azt hiszem ez egy sokkal régebb óta gyülemlő valami és egyszerűen csak most lett tele a pohár. Persze így még cikibb, de hiába próbálom megállítani, az érzések nem akarnak csak úgy megszűnni, a könnyek pedig jönnek és jönnek.
Hallom ám a bocsánat kérését, de nem tudok rá reagálni. Nem tudom a miértet, pedig az lenne a fontos. Hogy miért rólam feltételezi, hogy kukkolom, hogy bántom, hogy bármit csinálok, amikor csak segíteni akartam.
Kínomban végül a párnát vágom a földhöz és elterülök az ágyon. Bár eltakarom a szemeimet, érzem ahogy az ágy süpped, amikor mellém ül. Valamiért össze-összerezzenek. Fura az egész. Nem tudom hova tenni. Talán erre mondják, hogy rázkódik a sírástól. Fogalmam sincs. Aztán egyszer csak újabb süppedés, és mire elhúznám a kezem az arcomról, hogy megnézzem mit csinál, már egy kar ölel. Erre is összerezzenek, de aztán próbálok nagy levegőket venni és megnyugodni.
- Én nem... én nem... - szipogom, de nem túl jól - nem szoktam... sí...sí...sírni - próbálkozom még mindig menteni a helyzetet, de azt hiszem ez a legcikibb dolog, ami valaha történt velem. Meg is törlöm a szemeimet és a plafont bámulva nem is végig gondolva a dolgot helyezkedem úgy, hogy én is át tudjam ölelni Karolát. Mert ez jól esik. Mert most kell. Többet úgysem beszél majd velem. De talán nem is baj.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. január 13. 22:48 | Link

Márk

Nem gondoltam volna, hogy ezen a reggelen addig fajulnak majd el a dolgaink, hogy Márk zokogni fog. Pedig a nálam magasabb srácról soha nem gondoltam volna, hogy így el tud gyengülni, s egy picit meg is ijesztett a reakciója. Egyszerűen nem értettem, hogy mi történhetett, ami miatt ilyen érzések lettek úrrá rajta. Tudtam jól, hogy mondtam neki meggondolatlan dolgokat, s talán így utólag átgondolva a kérdésem is félreérthető volt, pedig nem akartam megbántani. Csak nem emlékeztem az estére, s talán ez zavart leginkább, hisz állítása szerint megcsókoltam. Viszont ha megcsókoltam, akkor egész biztos, hogy mondtam neki mindenféle hülyeséget, s ki tudja, hogy mit műveltem még, ami miatt végül ő is tett felém egy lépést. Nekem kellett volna szégyellnem magam, neki viszont nem kellett volna sírnia. De ennek komolyabb oka lehetett, hisz nem hiszem, hogy a kérdésem zaklatta őt fel ennyire, vagy talán mégis? Mit titkolhatott Márk?
Tényleg megesett rajta a szívem, amúgy sem szerettem, ha a közelemben sírnak, pláne nem fiúk. Lányokat már láttam sírni a barátnőim közül, s akkor tudtam is általában, hogy egy jó bonbon, egy csoki, vagy egy pletyka jobb kedvre deríthető őket, de egy fiúval ilyenkor mit kellett csinálni? Én nem tudtam bugyuta kviddicses vicceket, sem szőke nőkről szólóakat, és még csak egy sörre sem tudtam meghívni, mert nem volt nálam, meg amúgy sem hiszem, hogy képes lettem volna alkoholt inni. Nem, alkoholt soha többé nem!
- Márk..-ismét szólongattam, s ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy közelebb húzódok hozzá, s átölelem őt. Ez nekem is jól esett, s azt hiszem, hogy talán ez volt a legjobb módja annak, hogy megnyugtassam őt.
- Tudom...én sem szoktam inni - vallottam be, s még egy halovány kis mosolyt is küldtem felé, hogy jobb kedvre derítsem.
- Tudom, hogy néha tudok elviselhetetlen lenni, és azt is tudom, hogy az elmúlt időszakban sok hülyeséget feltételeztem rólad, mert mindig olyan félreérthető szituációkba keveredtél. De tudom, hogy nem akartál semmi rosszat, hallod? Csak én meg túl heves vagyok...meg, többnyire felzaklatsz - vallottam ismét őszintén, s a kezemmel gyengéden megérintettem az arcát, hogy ujjaimmal eltöröljek róla egy könnycseppet, s magam felé fordítsam őt, ha engedte.
- Mi a baj, elmondod nekem? - nem akartam vallatni, vagy zaklatni, de szerettem volna segíteni rajta, mert bevallom, egy kicsit megijesztett azzal, hogy sírni kezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 14. 09:17 | Link

Karola

- Cöh - cöcögök fel a nem iszik-re, de nem rosszindulatúan, inkább olyan "na ne mond" hangsúllyal, már majdnem nevetősen. Mármint ha nem sírásból próbálnék lenyugodni akkor biztos el is nevetném magam, így viszont csak egy pillanatnyi mosoly fér el a dolog mellé, aztán újra nagy levegőt kell vennem, hogy tovább nyugtassam magam.
Az ölelés rettentően jól esik. Pedig a fejemben egy kis hang váltig állítja, hogy ez nem kéne, főleg nem most, de elcsitítom. Mikor máskor, ha nem most? Karola tovább beszél, és bár nem szánja annak a megjegyzéseit, valahol mégis viccesnek tűnnek.
- Ezek szerint velem mindig a "néha" pillanataidban találkozol - mert eddig többnyire az elviselhetetlen kategóriába sorolnám a találkozásainkat. Az első alkalom végére persze már normálisnak tűnt, de a másodiknál rácáfolt erre és a tegnapi napban is elég sok nehezen elviselhető rész volt. Arra, hogy félreérthető szituációkba keveredek, meg felzaklatom csak hümmögök. Kedvem lenne közbe vetni, hogy nem direkt de inkább nem teszem. Egészen megnyugtató, hogy végre tudja, hogy nem szándékosan nyitottam rá az ajtót, és most sem akartam neki semmi rosszat.
Az újabb kérdésre szeretném rávágni, hogy semmi. De én is tudom, hogy ez abszolút hazugság lenne. Helyette, egy köztes megoldást választok, és időt kérek.
- Maradj egy kicsit csöndben, jó? - a hangom még csukladozik az előbbi sírástól, de sokkal nyugodtabban szól. Ha pedig megteszi, hogy egy pár percig csak fekszünk, mindenféle beszéd nélkül, akkor arra is van időm, hogy átgondoljam és kielemezzem magamnak a helyzetet. Lehunyom a szemeimet, így próbálom meg összekaparni a dolgokat.
- Nincs semmi baj. Már nincs - kezdek bele egy mély levegő után - Kicsit túl agyaltam a dolgokat azt hiszem... Egész este aggódtam, hogy mit fogsz csinálni. Eltűnték a pultból, majdnem elmentél egy idegennel, aztán rosszul lettél, és akkor még ott volt az, hogy mi lesz reggel... Mire fogsz emlékezni, mit fogsz gondolni... Mi van ha megint félreérted... mi van ha nem hiszel nekem... mi van ha... - nyelek egyet. Kell egy kis szünet. - Szóval túl gondoltam - fejezem be kissé sután, mert nem akarom az összes opciót felsorolni, ami eszembe jutott még, nem is vezetne semmire. Azt hiszem így is érthető, hogy egyszerűen csak rápörögtem a dologra, meg talán fáradt is vagyok még. Nem tudom.
Mindenesetre a gyomrom hangos lármázásba kezd.
- Öhm... Azt hiszem éhes is vagyok  - mondom kuncogva, immár teljesen megnyugodva - Köszönöm - súgom a lánynak, mert kedves tőle, hogy meghallgatott, annak ellenére, hogy azért érthetően neki is volt oka aggódni. - Amúgy, széljegyzet. Most is te öleltél meg. Szerintem az éjjel is te másztál rám - Jegyzem meg, mindenféle szemrehányás nélkül, miközben lassan kibontakozom az ölelésből. Nem azért mert nem jó. Tulajdonképpen nagyon is az, de mégsem kéne ezt csinálni. Felülök. - Megyek megmosom az arcom - mondom magam elé nézve, mert azért nem szeretném, ha másoknak is szemet szúrna, hogy bőgtem egy kört. Remélhetőleg Karola is megérti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 118
Írta: 2020. január 14. 11:03 | Link

Mester Adrián Dominik


Ismét megnézem magamnak a körülöttünk lévő szobrokat és festményeket egy gyors pillantással mielőtt felelnék. Modern művek, erős formák és harsány vagy épp depresszív színek. - Úgy vélem pont azzal tűnhetne ki valaki, ha a sok újszerű mű közé beszúrna egy klasszikus forma vagy szín és motívumvilágú darabot - intek körbe lágy mozdulattal és finom mosoly suhan át ajkamon - Sok itt a stílus és van pár kiállítási darab, ami stílustalan számomra, de ez az új, nyüzsgő és rohanó világ ilyesmiket kíván - magam is meglepődöm a szavaimon. Az sem tud kizökkenteni ebből az érzésből, hogy megtudom beszélgetőtársam nevét. Mikor lettem ilyen pókhálós gondolkozású és koravén? Talán a legutóbbi két életem és azok személyiségjegyei nem tűntek még el belőlem? Vagy mindig is ilyen voltam, csak most ütközött ki rajtam? Mit is mondott az asztrológia professzor annak idején? Az aszcendens jegy jellegei harminc éves kor felett kerülnek előtérbe. Pompás, egy rettegő rozoga vén banya válik majd belőlem, aki csak külső szemlélője lesz a saját életének és folyton a múltján mereng. Megcsontosodik és merevvé válik akár egy jéghegy. Ahogy ezen kezdek gondolkozni elkattan mellettem egy fényképezőgép és vakuja akkorát villan, hogy összerezzenek. Dominik vagy szánt szándékkal vagy illemből de úgy tűnik nem vette észre mennyire indokolatlanul ijedtem meg mindettől. Mivel ő megkímélt így én sem hozom még kellemetlenebb helyzetbe magam azzal, hogy felhívjam rá a figyelmét. - A volt főnököm Dr. Wittner Erik búcsúajándéka volt ez a meghívás mielőtt ő lemondott volna én pedig új állást kaptam volna a Bagolykő Mágustanoda titkárságán - felelek a férfi kérdésére, amivel sikeresen terelődött el figyelmem és beszélgetésünk fonala is szövődik tovább - A nemes társaságra akkor még nem is gondoltam - mosolyodom el kicsit oldottabban - Önt is invitálták vagy...? - nem igazán tudom hogyan lehet bejutni ide, ha az embernek nem nyomnak a kezébe meghívót. Gondolom egykori főnököm azzal a szándékkal adta, hogy hátha tudok majd itt kötni néhány befolyásos ismeretséget. Akik segíthetnek majd elválnom Károlytól. Akkor még egyikünk sem tudhatta, hogy más lesz az események sora és mire ide jutok már özvegy leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. január 14. 18:58 | Link

Márk

Egy kicsit tényleg megijesztett az, hogy Márk elsírta magát, mert bevallom, ezt nem néztem volna ki a srácból. Velem volt már bunkó nem is egyszer, legalábbis annak éreztem a legutóbbi találkozásunkkor, s éppen ezért soha nem hittem volna, hogy ennyire érzékeny is tud lenni. Ez kicsit meglepett, nem igazán tudtam, hogyan is nyugtathatnám meg, de azért próbálkoztam, s úgy gondoltam, hogy egy ölelés talán megnyugtathatja őt, meg persze néhány kedves szó, s talán egy bocsánatkérés. Igen, azt hiszem, azzal is tartoztam felé, mert mégis csak segített rajtam, s amiket elmesélt, azok alapján tényleg szörnyen viselkedtem.
- Igen, úgy tűnik - a kijelentésére elnevettem magam, mert tény, hogy valóban a hisztisebb énemmel találkozhatott, bár az is igaz, hogy nekem is volt okom arra, hogy félreértsem őt. Ezt viszont már kár lett volna firtatni, s amúgy sem akartam felhozni a dolgot, mert a cél az volt, hogy megnyugodjon a srác. Merlinre, pedig nekem kellett volna sírnom a történtek miatt...
Próbáltam azért megérteni Márkot, mert feltehetően csak rosszul esett neki a viselkedésem, de az is lehet, hogy valami komolyabb oka volt annak, hogy így reagált. Ezt szerettem volna megtudni tőle, finoman rá is kérdeztem, hogy megtudjam, mi lehet a baj, ő viszont csöndre intett engem. Erre sem számítottam, kicsit meg is lepődtem azon, hogy miért nem akar beszélni, de a kérésének eleget téve elcsöndesedtem, s csak csöndben öleltem, hagyva, hogy megnyugodhasson. Közben megfordult a fejemben az is, hogy megcirógassam a fejét, de a gondolatot gyorsan el is vetettem, mert...ki tudja, hogy akkor mit gondolt volna. Már így is kínos volt az, hogy megcsókoltam, hisz túl sok jogom nem volt hozzá.
A néhány perces néma várakozás úgy tűnik, hogy meghozta a gyümölcsét, ugyanis Márk végre megszólalt, s lassacskán tudtomra adta azt, ami a szívét nyomta. Legalábbis egy részét, mert aztán elharapta a szó végét.
- Ajj..sajnálom, hogy neked kellett ezt megélned velem, mert én nem akartam gondot okozni, tényleg. És..hidd el, hogy ezeket hallva nekem ez tök kínos, és már előre félek attól, hogy látott-e valaki ezekben a helyzetekben, és ha igen, akkor vajon mit fognak majd mondani, vagy gondolni...tényleg nagyon szégyellem azt, amiket tettem...- vallottam be őszintén, ha felém fordult, s a szemeibe nézhettem. Az is megfordult a fejemben, hogy a csók miatt elnézést kérjek, vagy hogy megkérdezzem, ő mit gondol erről az egészről, de nem mertem rákérdezni. Pedig nem lehetett olyan rossz, legalábbis ha az , amire emlékszem tényleg megtörtént, akkor az nagyon jól esett. S így belegondolva, elképzeltem egy pillanat erejéig, hogy milyen lenne, ha most csókolnám meg, józanul, emlékezve majd a pillanatra. A gyomrom azonnal görcsbe rándult, már csak a gondolattól is, de mégis, ott volt bennem az a kíváncsiság, mert egy részem akarta. Mielőtt azonban közelebb hajolhattam volna, hogy megtegyem, Márk gyomra megkorrant, ő meg nevetve terelte el a témát az éhségére, majd még egy zavarbaejtő mondatot is elsütött. Olyan mondatot, amitől hirtelen totálisan elvörösödtem, s sietve el is húzódtam mellőle.
- Én...nem emlékszem, lehet azt képzeltem, hogy egy nagy plüssmaci vagy...és...most meg...csak megsajnáltalak - mondtam zavartan, miközben ott ücsörögtem az ágya szélén, s azt figyeltem, ahogy felkel, s elindul a fürdőszoba irányába.
- Márk..én..- mondjam, vagy ne mondjam? Mondjam, vagy ne mondjam? Idegesen gyűrögettem a pulóverem szélét, miközben gondolatok ezrei kavarogtak az elmémben.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. január 14. 18:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Machay Ábel Alexander
KARANTÉN


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2020. január 16. 17:51 | Link


- happy 2k20 -
tovább a hsz-hez
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 790
Írta: 2020. január 16. 18:14 | Link


-Circle-


- Amikor először hallottam, hogyan és miből készül egy-egy ital... - felvehetné sértésként is, de mivel alapvetően sosem gondolta magát sznobnak, ezért nem is tulajdonít semmilyen alapot ennek a kijelentésnek. Ebből eredően túlzottan sértőnek sem sértő. Talán lehet, tényleg sznobizmus figyelni arra, hogy mennyire pusztítóan pocsék vagy nem pocsék, amit megiszik, de nevezzük szakmai ártalomnak. Nincs is orrfacsaróan büdösebb például egy elrontott házipálinkánál, amiben elő- és utópárlatot is hagytak, pláne, ha az embernek napi gyakorlata főzetek, bájitalok készítése és minőségellenőrzése szaglás alapján. Ez van, ha valaki elmélyed valamiben, ami igazán érdekli és komolyan foglalkozni kezd vele, nem csak ismereteket szerez, de bizonyos mértékben formálja a hozzáállását és szemléletmódját, akár szokásait. Dante megtanulta már értékelni az illatokat, aromákat, érezni és kiélvezni az ízeket - és bár sosem bocsátkozna hosszas filozofálásba -nem az az alkat-, de biztos benne, hogy akik elmennek mindemellett, tudatlan is szürkébbnek látják a világot. Cserébe benyomás alapján pont Dante az, akit mintha nem érdekelne semmi és nem is értékelne semmit, ami hasonló.
Ahogy visszanyújtják neki érdektelenül a poharat, csak lemondó sóhajjal hátradőlve veszi vissza és hajtja le a megmaradt kortyot.
- Kár beléd... - Rágyújt inkább ő is, a tömegben elsétál előttük nevetgélve valami közös ismerős, odaint nekik, Dante csak cigarettával a kezében viszonozza kurtán a gesztust, kevésbé lelkesen. Nem mintha érdekelne bárkit, mert a lány aztán eltűnik a mosdóba vezető folyosó kanyarjában.
- Azt ne mondd, hogy olyannyira érdekes lesz holnap nagyjából semmire sem emlékezni a mai napból, az aztán valóban eseménydúsabb - szúrja vissza cinikusan, köszöni szépen, megfelelő mértékben leköti az élete ahhoz, hogy ne unatkozzon, de Ábelnek mint mindig, bele kell szaladnia mindenféle felesleges prekoncepciókba. Mielőtt még ténylegesen elkezdene tikkelni Ábel attitűdjén, inkább először a térdeira támaszkodik, majd felkel a kanapéról, tekintetével előre keresve a megfelelő minél tömegmentesebb útvonalat a pulthoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 648
Írta: 2020. január 16. 18:55 | Link

Polo

Viszonylag ritka, hogy a felé intézett bizalmas mozdulatok, hát.. mondjuk ki, ennyire ártatlanok legyenek, mint például egy fejpuszi. Nem mintha zavarná, Dia pont elég touchy-feely típus ahhoz, hogy minden ilyesmivel rendben legyen. Ugyanakkor a "barátságos" kifejezés is túlzásnak tűnik annak fényében, hogy a rövid gesztus után kitartott mormogásra akaratlanul helyezkedik kicsit. De nem is, baj, az ilyen pillanatok inkább szórakoztatóak és tetszetősek, mintsem kellemetlenek.
- Fú, ja, apa ki is nyírna azonnal, pedig azért ismerd el, némelyik öltönyösre tökre ráférne egy jó kis laza este, egy kis buli, zenee..
Nyilvánvalóan csak viccel annak ellenére, hogy a véleménye viszont esélyesen valóban ez, nem tudja hogy lehet olyan karótnyelten végigcsinálni a napokat, mint ahogy azt némelyik csinovnyik teszi. Nem, neki tuti nem menne. Meggyőződése, hogy ők is csak azért ilyenek, mert nem tudják, lehet máshogy is. Na mindegy, azt azért huszonévesen már Diána is elismeri, hogy nem mindenkit dolga megtéríteni a mozgalmas élet szépségeire. Csak majdnem mindenkit.
A terv kész, ugyan túlzás tervnek nevezni valamit, ami hirtelen jutott az eszébe, de hé. A legtöbb jó élménye váratlan impulzus alapján hozott döntésből származik.
- Nem tudom, azt nem én fogom vezetni, hanem te, szóval a te részed választani.. én meg hozom a soundtracket hozzá.
Belekortyol az italba, közben elstartol a verseny, de csak fél szemmel nézi, hogy valóban hol is áll a ló, amire fogadott. Lényegtelen, nem figyelt rá, hogy jó reputációja legyen vagy hogy kire érdemes, kiválasztotta a legaranyosabbat. Nagyon professzionális.
- Ezt meg kell csinálni, komolyan, elvileg motorral az igazi, de az nem annyira tetszik. - Túlzottan függ az időjárástól, egy kicsit ami azt illeti, fél is a motorokon, ha őszinte akar lenni, meg.. a motornak nincs hátsó ülése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 532
Összes hsz: 5636
Írta: 2020. január 16. 19:31 | Link

Karola & Márk & Bence
de most leginkább Bence :3

Halkan hümmögve figyelem a kibontakozó jelenetet, bajszom alatt somolyogva. Jó, persze, valószínűleg a többiek nem szórakoznak ezen ilyen jól, hiszen Karola ideges, Márk mérges, Bence meg éhes, de egészen kezdem egy dráma kellős közepén érezni magam. Vagy még csak félig álmodom? Az is lehet. Ott a két főhős, akik épp a tetőponton állnak vagy hol (nem, nem bővítettem ki a filmes ismereteimet a téli kiránduás óta), a nyugodt külső szemlélő aki lendíti előre a helyzetet, és én, a néző, aki közbe-közbe szól, de igazából kivonja magát a forgalomból, és csak hátradől.
A hoppanálásra csak elhúzom a szám, hiszen tudom ám, hogy nekem is időszerű lenne végre megtanulnom, a tanfolyamig el is jutottam, de a vizsga... na nem, előbb kapok E-t LLG-ből, mint hogy addig koncentráljak, hogy beleérkezzek abba a körbe. Persze hirtelen tök furán érint, hogy "nahát, Karolának is előbb meglett a jogosítványa mint nekem", de Márk szavai az én fejemben is világosságot gyűjtanak. Halkan dúdolgatva veszem át a kiürült bögrét a teli helyett, és miközben eldöntöm magamban, hogy oké, akkor mindjárt szépen lemegyünk és csinálunk még, ellentartok Bence dőlésének. - Nincs mit, nincs mit. - Hallhatja ahogy nagyon halkan, valami lassú, könnyed dallamot dudorászok, de nem vonom el vele a messzebb álló Márk figyelmét. A dallam megszakad, ahogy kedvenc bátyám megjegyzésére felhorkantok. Na a történtek után engem ne nézzen madárnak, többet egy szava se lehet ha összebújunk Bencével! Kéne fényképes bizonyíték.
- Lemegyünk reggelit csinálni? - intézem inkább jókedvű szavaimat a mellettem ülőnek, majd ha helyesel, magukra is hagyjuk a másik kettőt... de jó, hogy most nem én vagyok bajban, vagy nem velem van dráma, hihi.

- Csak csendben - lépek előre a lépcsőfokon, suttogva lopakodva lefelé - csak halkan - újabb lépcsőfok - hogy senki meg ne hallja - és így tovább egészen amíg le nem érek. Nagyon reggel van még, mondjuk ez lehet nálam nem igazán működő egy kifogás.
- Mit szólsz eeegy - nyitom ki a hűtőt, megfogva az ajtóban tárolt üvegeket (egy üveg fehérbor, málnaszörp, tökmagolaj, bodzaszörp), hogy ne csilingeljenek nagyon. Bekukkantok, tekintetem gyorsan végigsiklik a hétköznai hozzávalókon, hogy aztán felcsillanjon bennem az értelem... - nutellás pillecukros rántottához?
Mintha atomfizikus lennék, aki épp feltalálta az időgépet, olyan büszkén és izgatottan várom a helyeslést, hiszen milyen király ötlet ez máááár!! Összekutyuljuk és olyan lesz mint a palacsinta, csak kevesebb vele a macera. Vajon odafönt kiabálnak már? Semmit sem hallani. Na mindegy, ha nagyon eldurvulnak a dolgok azt úgyis észrevesszük, bejárati ajtó csak egy van a házban, éspedig nem az emeleten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Vajda Eszter
KARANTÉN


bossy
offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 891
Írta: 2020. január 16. 20:39 | Link

T R I S T A N
x wasabi

Yeah, a little bit older, a black leather jacket
A bad reputation, insatiable habits
He was onto me, one look and I couldn't breathe, yeah
I said, if he kissed me, I might let it happen

A váratlan tapasztalatok általános velejárója a kellemetlen utóérzéssel tarkított halvány bűntudat – valami ilyesmi kísért, miután első alkalommal a fejébe néztem puszta kíváncsiságból. Most már sokkal inkább érdekel az a határozottan egyedülálló felület, amit magának teremtett. Egyelőre nem sikerült rájönnöm, hogy ez már valóban az elméje, vagy egy különösen jellegzetes okklumencia forma amivel együtt jár, hogy nem találom az áttörhető gyenge pontokat és értelemszerűen nem is ez az a kérdés, amit bedobok egy mindennapi beszélgetés közepébe.
Persze, ami késik, nem múlik – már ami a felfedezés részt illeti.
Ajkaimon széles mosoly terül el, egy halk nevetés kezdeti hangjai némi visszafogott kuncogásban fulladnak ki, ahogy leteszem a poharat a pultra, felsőtestemmel pofátlanul előre dőlve nyújtom ki felé karom, ezzel is jelezve, hogy most bele fogok mászni a személyes terébe – de ez úgysem szokott zavarni, nem igaz, Tristan? Ujjaimmal épp csak hozzáérve cirógatom meg arcát, precízen rúzsozott számmal már-már békítően kedveskedő puszit lehelek az előbb még fintorgó ajkakra. Nem mintha bármiért is ki kellene engesztelni, nincs semmi, amiért pillanatnyilag oka lenne panaszkodni – ahogy sosincs, ha úgy dönt, velem pazarolja el az idejét. Kész főnyeremény vagyok.
Visszatérve helyemre veszem újra kezeimbe a poharat, s kihasználva a szívószál adta lassú, de annál hatásosabb intoxikáció előnyeit kortyolok.
- Hmm, nem is baj – azok után, amit a roppant rövid itteni pályafutásom alatt tapasztaltam, valóban nem sajnálom. Kivételesen eltekintve attól, hogy nem nyertünk kupát, minden egyes meccsen történt valami, aminek nem kellett volna, és amire az ember nem csak, hogy nem számít, de rendesen felfogni is képtelen.
- A bálok pedig hangulatosak tudnak lenni. Van valami szentimentális a becsempészett alkohol rejtegetésében, meg, hogy „jaj, ki fog elhívni”, meg a tökéletes ruha kiválasztásában, és.. – a legjobb embernek magyarázok erről. – Persze a karácsony csírájában rontja el mindezt.
Apró bólintással térek vissza az előbbi anti-ünnepi süppedésbe.
- Valóban izgalmas – bár az első félév után nyilván senki nem nyom a kezembe megoldásra váró szupertitkos aktákat, ahogy azt páran elképzelik. – Van egy alkoholista kiképzőm aki mindenkit gyűlöl, főleg a nőket, nemi kisebbségben létezem és alapvetően úgy érzem, többszörösen túl kell teljesítenem a toxikus maszkulanitást.... Aurornak lenni tök jó!
Vagy valami olyasmi.
Igazság szerint nem ennyire drámai a helyzet – kivéve az alkoholista kiképzőt, őt nem lehet kellően súlyos jelzőkkel illetni, mert minden elképzelést messze felülmúl. A barmannhoz fordulva kérek ki magamnak egy shot jagert, amit a koktélommal nyomtatok is le.
- Hú, láttad a Rendőrakadémiát? Mert pont olyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2020. január 17. 17:17 | Link

MÍNEA | x polo

- Igaz – persze beszélhetünk itt alkoholtoleranciáról és arról, hogy az első pár pohárig meg sem érzi az ember, tudományosan bizonyított tény, hogy igenis már az első kortyoktól elkezd lassulni az ember tudata.
Még ha ezt nehéz is beismerni.
- Legfeljebb utána – felszusszanva teszek pár félkörnyi fordulatot a széken, amin helyet foglaltam, lábaimmal elrugaszkodva és irányítva a gyerekes mozdulatokat. Közben megvonogatom a vállam, mint említettem, ma már nem kell megjelennem máshol, és ha a nőnek sem, akkor hát nekem nem esik nehezemre csak úgy elejtőzni bárhol. Addig sem pazarlom unalmas otthon ülésekkel a szabadidőm – ülök máshol.
Ahogy az hasonló esetben bárki mással előfordulna, nekem is megfordul a fejemben, mennyivel lenne könnyebb most betörni Mini fejébe – hogy az enyémre koncentrál. Erre, személy szerint, nincs lehetőségem, nem tanulok legilimenciát és nem is fordult meg komolyabban a fejemben, hogy kellene. Ettől függetlenül még felpiszkálja a fantáziát, vajon mit találnék – a saját elmém visszaköszönését az övé mellett, esetleg egyiket a másikban, mint mikor két tükröt egymással szembe állítva végtelen kapuk sorát teremted.
- Jó kérdés. A nyilvánvalón túl – összevonva szemöldökeim szelik át hol mélyebb, hol felületesebb barázdák homlokom, ahogy elgondolkozom a válaszon. Senki nem szeretné, ha illetéktelen szemek tennének szert a személyes ügyeire, hát akinek van rá alkalma, megtanulja csírájában elvágni ezeket a lehetőségeket. – A politikával jár, azt hiszem...? Minél mélyebben merülsz el benne, annál kevesebbet kívánsz tudni, de igazság szerint ebből nincs kiszállás. Szóval nem marad más választás, mint mások elől elzárni a dolgokat, magadért.
Nincs ebben a kijelentésben különös önzőség. Egy bizonyos ponton az embernek saját magát kell első helyre tennie, magát kell választania és magát kell védnie, ez nem beképzeltség, ez a túlélés alapvető követelménye.
- Legalábbis ezen az elgondoláson kezdtem bele, de végtére is mindenkinek vannak... titkai? Végtére is elég közel tartom a kezem a tűzhöz ahhoz, hogy fel akarjanak használni, ha egyszer odafent beütne a ziccer.
Hopefully ilyen nem fog történni, ugyanakkor kellően szubjektív zóna ez ahhoz, hogy bármelyik pillanatban megtörténhessen, hát kalkulálni kell vele.
- Persze ott van még a magánélet, személyes tér, pofátlan újságírók akik nem ismernek határokat és ha valaha elővenné őket valaki, legalább annyi mocskot áshatnának elő róluk, amennyit ők tesznek másokról – aprót szusszanva fejezem be a gondolatmenetet. Valójában egyik sem olyan dolog, amire eddig ne gondolhatott volna senki, vagy ne lenne kellően ésszerű, egyértelmű.
- Te miért kezdtél a legilimenciába? Nyilván nem a kviddics miatt, feltételezem.
Közben igyekszem figyelni arra is, ami idebent történik. Ahol észlelem a problémákat, erősebben húzom meg a vonalakat, az előre vezető léptei nyomán pedig felhúzom a következő falakat – ne maradjon egyikőnk sem munka nélkül.
- Gondolkoztam azon, hogy egyszerűen kitalált emlékekkel és gondolatokkal vonjam el a figyelmet, de végül is nem tartottam túl jó ötletnek. Ha egyszer mutatsz valamit, onnan már könnyű lehet eljutni a valódiakhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Archibald Napoleon Crawford
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2020. január 18. 11:40 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Dia rendelkezik azzal a ritka tehetséggel, mi szerint minden második mondatával képes mosolyt csalni az ember arcára – ehhez hűen lassan talán aggódnom kéne, hogy ha folytatja a csacsogást, előbb-utóbb fájó görcsbe fognak rándulni az arcizmaim. Szerencsére én viszont magaménak mondhatom a tulajdonságot, amivel szükség esetén bármikor, probléma és felesleges panaszkodás nélkül elhallgattathatom – de ez pillanatnyilag nem képez  prioritást.
- Annyira azért nem kell félteni őket – halványan ráncolva homlokom hagyom, hogy újra lefoglalja minden figyelmem. Mondhatnánk, hogy szinte kényszeresen védem meg a fajtám, verbálisan, igazság szerint mint a legtöbb szóba eső dolog, ezt is a bőrömön tapasztaltam. Illetve, tapasztalta a bátyám. – Bár tény, a legtöbbjük valóban nem tudja, hogyan kell rendesen szórakozni.
A pozitív visszacsatolás fontos, neki is tudnia kell, hogy nem áll olyan távol az igazságtól – lényegében elég közel nőtt fel hozzá.
- Reméljük, hogy én sem válok majd ilyenné – aprót szusszanva fordítom át a témát. Személyes szemszögből valóban ez az egyik legfontosabb cél, mások különösebben nem érdekelnek, amíg nem leszek egy velük. Kibírhatatlan. Valaki, akiről rossz szájízzel beszélnek.
- Hmmmm, rendben – apró mozdulatokkal biccentek párat, miközben fejben már tovább is gondolom. Ha igazán hozni szeretnénk a USA hangulatát, gondolkodás nélkül egy Mustang vagy egy Camaro közül kell választani. Ezt ráér majd ott eldönteni.
- Nem is lenne túl kényelmes – rövid fintorral adok jelet egyetértésemről, futólag a pálya felé pillantva. Ujjaim között kezdem forgatni saját cetlim – nem mintha túl nagy jelentősége lenne az elenyésző, fogadásra költött összegnek, egyszerű pótcselekvés, hogy lefoglaljam kezem.
- Bérelhetnénk egy szobát az első motelben is. Eljátszhatnánk, hogy megszöktettelek a szüleidtől, és most a legtávolabbi államba rabollak... vagy Mexikóba – arcomon széles, sokat mondó vigyor terpeszkedik el. Ha valaki, hát Diána szereti az ilyen játékokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. január 18. 13:51 | Link

Polo

Miért is vártam azt, hogy majd Archie Crawford száján kicsúszik egy kedves szó, ha korábban sem vett rólam tudomást. Félreértés ne essék, nem okozott ezzel traumát bennem, legfeljebb egy kicsit rossz kedvre derített az, hogy még csak vele sem tudtam váltani néhány szót. Gyűlöltem ezeket a partikat, s ilyenkor anyáékat is, amiért magukkal rángattak.
Szemeimet megforgattam, hallva a srác flegma válaszát, s közben azon morfondíroztam magamban, hogy vajon miért is ennyire bunkó velem. Fiatalabb voltam, igen ez igaz, viszont tudtommal korábban sem okoztam neki fejfájást, s most sem volt a célom ez. Talán csak nem érezte jól magát valami miatt, vagy lehet, hogy egész egyszerűen utált minden emberi lényt, vagy legalábbis a kisebbeket?
- Hopp, bocsánat. Látom, érzékeny témát érintettem. Szívd csak, nem azért mondtam - vállat vontam, igazából nem izgatott az, hogyan teszi tönkre magát a büdös bagóval, egyszerűen csak meglepett. Nekem anyáék mindig azt mondták, hogy tartózkodjak a cigarettától és az alkoholtól, s gondoltam, ha ők ennyire szigorúak, akkor feltehetően Polo szülei is így foghatják őket. Persze az is lehet, hogy csak az én családomban voltak ilyen vasszigorral, s lehet, hogy Archibald és a testvérei kényük-kedvük szerint tehettek bármit.
Már kezdtem feladni a reményt, hogy a beszélgetésünk ennél a pontnál folytatódhatna, amikor a fiú, mintha elmosolyodott volna, s még közelebb is intett magához. Fogalmam sem volt arról, hogy mit szeretne mondani, de közelebb léptem hozzá, mert azért a kíváncsiság csak fúrta az oldalamat.
-  Tényleg? - egy kicsit meglepetten pillantottam rá, nem tudtam, hogy mire gondolhat, viszont eszembe jutott anyáék beszélgetése odabentről, így már elkezdett bennem motoszkálni egy újabb kérdés.
Polo eközben csak egy-egy gondolatot osztott meg velem, miközben hol a homlokán simított végig, hol meg az ujjain lévő gyűrűket birizgálta. Az ezüstön meg is akadt a pillantásom, nagyon ízléses ékszereket viselt a srác, bár számomra ez is szokatlan volt, mert a fiúkra, akiket ismertem, nem volt jellemző az, hogy ennyi gyűrűt hordjanak.
- Nincs szakértelmem, még soha nem dohányoztam, csak olvastam erről, meg hallottam néhány dolgot anyáéktól. Onnan tudom, hogy árt az egészségnek és a fogaknak, de nem tudom, hogy milyen hiányt okozna az neked, ha nem szívnád, meg amúgy is, mondtam már, hogy szívd nyugodtan. Nem akartam kötekedni, csak meglepett, hogy dohányzol, nem számít - már azt hittem, hogy majd valami újdonságot hallok tőle, ám úgy tűnt, hogy a fiú valóban zokon vette a korábbi megjegyzésemet.
- Engem inkább az érdekelne, ha már a rossz szokásaidat említetted, hogy mi volt az a tragikus autóbaleset, amiről odabent az előbb beszélgettek veled kapcsolatban? - kíváncsian fúrtam a pillantásom a tekintetébe, mert tényleg érdekelt ez a dolog, hisz nekem soha senki nem akart elmesélni semmit. De csak azért, mert fiatal voltam, még kiváló hallással rendelkeztem ahhoz, hogy meghalljam, ami érdekelt. Ez pedig mindennél jobban érdekelt, hisz ha apáék ilyen rossz véleménnyel voltak Poloról, akkor a fiúnak egész biztos, hogy valami nagy meggondolatlanságot kellett tennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 648
Írta: 2020. január 18. 13:57 | Link

Polo

- Jah, tudom, hogy van olyan, akit nem, de hallod, mikor felvettek elemis nyilvántartásba annál a balesetnél, ugye bementem apával a minisztériumba előbb és bent vártam, míg nem volt időpontom.
Most már kevésbé beszél felzaklatottan arról az esetről, viszont még jól emlékszik, hogy mennyire utálta lényegében az elemét és az elemi mágiáját és a tényt, hogy nem tudta jól kontrollálni. Az a kitörő ablak meg a néhány karcolás, amit a közelben lévők szereztek belőle sokkal rosszabbul is elsülhetett volna. Tudja ezt jól a lány is. Most már viszont jóval tudatosabb, ügyesebb benne. Visszatérve a beszélgetés fonalához gondolatban is:
- Szöörnyű volt. Lehozott az életről teljesen, eskü, megszólalni sem mertem olyan ilyen... nem tudom, feszes, vonalzóval húzott volt az egész atmoszféra. Hosszútávon megőrülnék ott.
Egyik kezével gesztikulál a magyarázata mellé, és hát jelen pillanatban -meg úgy általában is- nehéz elképzelni, amit a lány mondott. Mármint, hogy vannak helyzetek, mikor megszólalni sem mer.
- Tuti nem, te nem vagy ez az alkat, vagy ha mégis elkezdenél átesni valami jelentősebb személyiségváltozáson, amitől ilyen kis zabszemseggű csinovnyik leszel, majd jól fenékbe billentelek.
Gyengén megpöccinti Polo állát szórakozottan, mintegy előre figyelmeztetve, hogy bizony, komoly megtorlásokra lehet tőle számítani "unalmassá válás" bűne esetén. Igaz, tapasztalatai alapján, nem saját, inkább csak ugyebár egyszerű nézőként, mint az előző elnök húga - szóval abban a fiúklubban, amit Archiék játszanak, nehéz lenne arra szocializálódni. A bátyja is jófej maradt, hiába dolgozik már ő is felelős pozícióban a minisztériumon belül.
Egyértelmű, hogy az autókhoz a fiú jobban ért, Diának elég, ha utazhat bennük, varázslógyerekként megvan annak az élménynek az egzotikuma, még ha nem is olyan sokkolóan nagy kulturális sokk, mint amekkora mondjuk 20 éve lett volna.
- Úristen, akarom.. este is napszemüveget fogok viselni, hogy ne ismerjenek fel, és mikor elmegy mellettünk egy másik autó, majd jól lelapulok, tudod, just in case. És azért kellett megszöktetni, mert ellenezték, hogy együtt legyünk.
Kár volt Polonak felvetni ezt az agyában száz ötlet pörög már, és nem mindegyik decent és ártatlan. Kicsit lejjebb is veszi a hangját és közelebb hajol Polohoz. Nem lenne illendő mégsem itt az arisztokrata elit gyűrűjében, ha világgá kürtölné a következőket.
- De hát a nagy úton, szökés közben már szabad ember lennék. - Képtelenség nem kihallani a hangjából azt a jellegzetes "you know what i mean" hangsúlyt, bár kicsit belenevet a dologba.
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2020. január 18. 14:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Emir Mahfud
Független varázsló



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2020. január 18. 14:34 | Link



Mikor megtudom, hogy Myra mit is szeretne enni, már lapozom is az applikációt, hogy megtaláljam a megfelelő helyet. Múltkor rendeltem valahonnan, és nagyon jó volt a hamburgerük. Ebből kiindulva gondolom azt, hogy a sültkrumpli is csak jó lehet. Közben el-elkaladozok, mivel zajlanak az események és a beszélgetés is. Mikor Myra közli, hogy az új részt is nézzük meg, elmosolyodom.
- Drága, azt még csak a mozikban vetítik. Maximum ott tudjuk megnézni… Még letölteni sem tudom egyelőre jó minőségben. Mozis kamerás változatban pedig nem vagyok hajlandó nézni. Semmit! – fejtem ki neki a kelletnél talán kissé hosszabban a helyzetet. Vállalom, hogy én is rendszeresen töltök le filmeket innen onnan, de mindig megvárom, hogy jó minőségben legyen fenn. Rosszul vagyok attól, mikor valaki a moziban felvett kamerás, recsegős, homályos, belesétálós verziót nézni, mert nem bír várni még pár hetet. Nekik üzenem, hogy akkor irány a mozi!
Az események felpörögnek kicsit, mikor Myra az ölembe ül. Általában nem kell sok idő ahhoz, hogy érezhetően készen álljak a folytatáshoz, mint ahogy most sem. Mikor megcsókol kissé erősebben húzom magamhoz és csókolok vissza. Közben lassan vetkőztetni kezem az ölemben ülő leányzót, ám a pillanatot megtöri a mobiltelefon. Myra fénysebességgel nyomja ki a hívást, de ekkor már látom, amit nem szerettem volna. A vetkőztetős mozdulatsor abbamarad, majd karjaimmal a hátam mögött támaszkodom meg. Oldalra biccentett fejjel és kissé kérdő tekintettel nézek a lányra.
- Hát ő? - csak ennyit kérdezek, mivel ennél többre nincs is szükség. Természetesen nem fogok semmi cirkuszt csinálni e miatt, de ha megtudom, hogy mással is ugyan így eljátszadozik, akkor a velem való szórakozását bukta. Remélem ezzel ő is tisztában van. Haragudni nem fogok rá, mivel nincs miért. Sose voltunk együtt, csak néha néha dugtunk egyet. Ennek ellenére továbbra is elvárom, hogy más ne kefélgesse őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 18. 18:12 | Link

Karola

- Egyszer küldj egy baglyot, ha jobb kedved van... - motyogom halkan, mert így belegondolva ez annyira mégsem tűnik jó ötletnek. Persze voltak jobb pillanatai múlt este, és most is tök normálisnak tűnik. Emlékszem arra is, hogy zártuk az első találkozást, szóval azt hiszem, szívesen megismerném jobban, de azt nyilván nem így kell kezdeményezni. Nem vagyok én ebben jó. Na mindegy.
Csendre intem, mert végig szeretném gondolni, hogy mi miért és hogyan történt, és ezek milyen hatással voltak rám. Azt pedig, hogy valóban csendben marad, bár kissé meglep, sokkal inkább vagyok hálás érte. Épp csak elfelejtem neki ezt megemlíteni, ahogy végül belekezdek a mesélésbe. Nem könnyű ezt megosztani vele... Nem szoktam az érzéseimről beszélni. Egyébként sem volt bennem ennyi különböző érzés eddig, szóval ez is elég új még nekem. De a lényeget talán sikerül átadni. Nem húzódik el, sőt még bocsánatot is kér, és észre sem veszem, de még egy mosoly is felkerül az arcomra.
Aztán ahogy a többieket említi, felé fordulok és felkönyökölök, hogy jobban lássam. Bár kisírt szemekkel nagyon szarul nézhetek ki, de hát mindegy is.
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit gondolnak. Ha valaki egy este alapján akar megítélni akkor szíve-joga, de az csak azt az embert minősíti. Nem pedig téged - ez persze hülyén hangozhat pont tőlem, de nekem mondjuk már három alkalmam volt megállapítani, hogy nem százas. Mondjuk most épp rácáfol erre is. Szóval tényleg össze vagyok zavarodva. Még szerencse, hogy megkordul a gyomrom, mert amúgy érdekes gondolatok villannak be a fejembe, miközben őt nézem. Felállok és persze tisztázom a dolgokat, csak azért is, mert nekem kell, hogy kitisztuljon a fejem.
- Remélem jó plüss maci voltam - nevetem el magam - Bár nem hiszem, nem vagyok se puha se selymes - toldom még hozzá ezzel utalva rá, hogy nem annyira jó ez a kifogás, de nem biztos, hogy ezt érteni fogja. Ezután indulok el az ajtó felé, hogy megmossam az arcom, de megállít a hangja.
- Igen? - fordulok vissza, ahogy a nevem mondja, és ahogy a pulcsiját gyűrögeti csak egy dologra tudok gondolni - Oké, menj te előbb! - állok félre az útból, mert nem hiányzik nekem, hogy bepisiljen. Bár biztos nem tenné. De akkor is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Myra Blackburn
Független boszorkány, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5644
Írta: 2020. január 18. 19:22 | Link

Emir

- Hát nézzük meg a moziban
- von vállat, hát nem olyan nagy ügy ez. A film alatt biztos nem lenne senki, aki közös fotót akarna velük, vagy autogramot. Maximum a pletykák, amikből már így is van nem egy.
Csak élvezni szeretné az estét olyasmik nélkül, mint ami a korcsolyapályán történt, pont úgy, ahogy a férfi abba bele is kezd. Könnyedén belemelegednek, Myra fogaival húzza Emir ajkát és csak annyi időre szakad el tőle, míg megszabadul a felsőjétől.
Nyilván valaminek meg kell zavarnia a kis összebújásukat, ami nincs túl jó hatással a férfi lelkesedésére. Felvonja fél szemöldökét, úgy néz a másik szemébe és vár egy kicsit, hátha folytatja és rájön, hogy ja, amúgy nem is érdekli.
- Csak egy srác - von vállat -, épp úgy, mint a te csajaid - nem volt szó semmiről, főleg nem arról, hogy ne lehetne mással is mélyebb kapcsolata. Tekintve, hogy Emir elment és nem is találkoztak, ott pedig ki tudja, hány nővel volt.
- Remélem nem várod el, hogy ölbe tett kézzel várjalak, mikor egy másik kontinensen vagy - inkább kíváncsian, semmint megrovóan kérdez rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. január 18. 21:09 | Link

Márk

Talán csak nem figyeltem eléggé, vagy túlságosan is el voltam merülve a gondolataimban ahhoz, hogy meghalljam, netán értelmezzem a szavait, de nem figyeltem fel a motyogásában rejlő lehetőségekre, ahhoz túlságosan is el voltam kalandozva. Egyébként is, megzavart a közelsége, hogy öleltem is, miközben nem tudtam, mit is mondhatnék. Zavarban voltam, mert soha korábban nem kavarogtak bennem efféle érzések, és nem is tudtam ezeket hová tenni. Mégis mi a fene történt velem?
Választ még csak saját magamtól sem kaphattam erre a kérdésre, helyette csöndben voltam, míg Márk meg nem nyugodott.
- Jó, ebben lehet hogy igazad van, mert nem kellene másokkal foglalkoznom, csak...mindegy - halk sóhaj tört fel belőlem, fiúként neki talán könnyebb lett volna kezelnie az ilyen helyzeteket, de én aggódhattam amiatt, hogy vajon majd mit gondolnak rólam. Hiába mondta Márk, hogy ne foglalkozzak mások véleményével, ezt azért nehéz volt kezelni egy iskolában, ahol még a falnak is füle volt, s ahol képesek voltak durva pletykákat is terjeszteni, ha éppen ahhoz volt kedvük.
Hosszú percek teltek el, míg kicsit még beszélgettünk, Márk aztán valamiért megszakította ezt az idillinek tűnő pillanatot, megjegyzésével pedig újra zavarba hozott. Hiába igyekeztem kimagyarázni ezt a helyzetet, ő talán már sejtette, hogy mi a véleményem róla. Sőt, szinte biztos, hogy sejthetett valamit, hisz az előző este ittasan bármit mondhattam neki. Ki tudja, talán a felét sem mesélte el annak, ami történt, s talán olyat is mondtam, amit nagyon nem kellett volna. Bár magamat sem értettem, hogy miért is kellene titkolóznom előtte.
Ahogy felpattant az ágyról, s megindult a fürdőszoba irányába, magam is felkeltem, mert nem akartam, hogy elmenjen és csak úgy ott hagyjon. Valami belülről arra késztetett, hogy ezt nem lehet így annyiban hagyni, s ha már képes voltam annyi őrültségre, akkor miért is ne tennék pontot a történet végére?
A felsőm szélét gyűrögetve álltam, s vártam, hogy ha megfordul, akkor majd rázúdítom a gondolataimat, s így józanul is kimondom, ami jó ideje ott motoszkál bennem. Ám mielőtt felszólalhattam volna, Márk felszólalt, én meg értetlenül ráncoltam össze a homlokomat.
- Hogyan? Ajhh, nem - sóhajtva csóváltam meg a fejemet, majd mivel nem találtam a szavakat sem, csak éreztem, amit éreztem, ily módon sietve vittek a lábaim felé. Aztán megtorpantam előtte, kékjeimet az övéibe fúrtam, tenyereimet az arcára tapasztottam, majd szavak helyett hirtelen odahajoltam, s megcsókoltam. Mindez persze alig néhány másodpercig tartott, hacsak nem hajolt el, de ahogy felocsúdtam a pillanatból, úgy jöttem rá arra, hogy mekkora nagy ostobaságot műveltem.
- Ó nem, és nem! Ez...ez az egész a te hibád! - idegesen löktem egyet a mellkasán, majd sietve vetettem be magam a fürdőszobába, aminek az ajtaját újra magamra zártam. Hogy lehettem ennyire buta és ostoba? És egyáltalán miért csináltam ezt az egészet? Merlinre! Haza akartam menni, mert a közelében teljesen összekavarodtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 1482
Írta: 2020. január 19. 10:43 | Link

Egy érdekes reggel /w Masa (Karola, Márk)

Eléggé bonyi a helyzet, de egye fene, megoldjuk valahogy. Szerintem Márkó nem béna, hogy elbírjon egy elsős lánnyal. Főleg, hogy nem csinált semmit, mégis az látszik, hogy ő van kínos helyzetben. Ejj, de bekukkantanék hozzá is, de Masára való tekintettel mégsem fogom megtenni. Amúgy is látszik, hogy zavarja, hogy van pasija a húgának, csak azt nem értem pontosan, hogy már vagy két éve járunk, és ezt miért nem lehet megszokni. Ha volt is panasz rám, szerintem azért olyan sokszor nem, és a mértéke sem volt túl nagy, és a vak is láthatja, hogy mennyire szeretem őt, az összes bolondságával együtt. Lehet, ha az átlaghoz mért normálisság lenne benne, akkor nem is jutunk el idáig, de ő egy igazi tündérmanómaki embertestben. Szóval, na, kicsit bánt néha, hogy Márk ennyire fúj rám, még ha ritkán is mutatja ki. De Masám mindig megvigasztal, elég ránéznem most is.
- Persze, ez ma eddig a legjobb ötleted a kakaó után. Habár, ha engeded, megnézném, hogy milyen fejet vágtak, amikor rájuk törtél, illetve… kedvesen ébresztetted őket. Rágondolnál? – vigyorom elég széles, és a többiek nem hallják, hacsak nem hallgatóznak felém. Ha kapok engedélyt, akkor megnézem magamnak az estet, nagyon fogok röhögni, tudom. Még az unokáinknak is ezt fogjuk mesélni, ha lesznek. Jó, ne menjünk ennyire előre, egyelőre még az utódok nemzéséhez való gyakorlás is odébb van. Kivárom.
- Csak halkan, – veszem fel a ritmust – hogy senki meg ne hallja – vigyorogva mondom a kis mondókát, csak ne nevetgélnék közben, rontja az összhatást. Végül megérkezünk a Zippzhar konyhában, és üresen találjuk, legalábbis szülők nélkül. Nem mintha bármiféle gondom lenne velük, eddig nagyon kedvesek voltak velem. Csak néha kapok pillantásokat „te ezt, hogy bírod?”, de csak egy „bárhogy” a válaszom, mást nemigen tudnék mondani. Masát ha elfogadod, szerintem nincs nála jobb társ/barátnő/maki a világon! Én pedig élvezem ezt a kitüntetett figyelmet, amit rám fordít és a szerelmét is. Na, mindegy, kezdek kicsit szentimentális nyálas lányba átmenni, de szerencsére a kajaötlete kizökkent a naplemente összebújós nézéséből.
- Oké, és mi mit eszünk? – nevetem el magam. - Annyira bírnám, ha mi valami olyat ennék, amire ők vágynak. Mi Márkó kedvence? Meg tudjuk csinálni? Ha nem, mi is ehetjük ezt a PiRá ala Masa-t – nevetek és nem tudok nem odamenni, megölelgetni őt. Még meg is pörgetem, és a végén adok neki egy apró, rövid répakakaós csókot.  Bármi is lesz, nagyon szívesen és lelkesen segítek neki az elkészítésében, szóval jáhá, kezdjünk neki!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 648
Írta: 2020. január 20. 19:45 | Link

Konrád
- Circle | belvásori mágikus szórakozóhely | megjelenés-

Alig múlt el a szilveszter, alig pár hete, hogy utoljára itt táncolt és vodkanarancsozott Poloék társaságában, de már megint visszaette a fene a Circle-be. Hiába, a hely jó, ahhoz képest tágas, mégis a félhomályával és fényeivel az ember szűkebbnek, bizalmasabbnak érzi a teret a körülötte táncolókkal. A második szint ezúttal mindenkinek nyitva áll, külön rendezvény híján, az itteni üléseket, kanapékat pedig jobban szereti, mikor kifulladva el kell vetődnie valahol. Ennek mondjuk még közel sincs itt az ideje. Egyik kezében egy kevésbé erős koktéllal táncol 2020 eddigi legfülbemászóbb falára, a Dance Monkey-ra, aminek nyilván tudja már a szövegét, mint ahogy jópáran mások is a táncterén. A terem akkusztikájának hála a beat mintha minden egyes alkalommal dobbantana egyet a mellkasán, jó értelemben, teljesen bele tud feledkezni.
Lehunyt szemmel, fejét és saját magát a ritmusra mozgatva énekli ő is a szövegét, még akkor is, ha a hangja beleveszik a tömegébe. Talán pont ez a lényeg. Jó kérdés, hogyan nem megy neki másoknak jobban, habár óhatatlanul is össze-összesúrlódik a válla néhányakkal. Nemsokkal ezelőttig egy helyeske sráccal táncolt, de betett neki az alkohol és most esélyesen a szórakozóhely előtt próbálja kiszellőztetni a fejét. Nem bánja végül is, nem az az alkat, aki ne tudná elszórakoztatni saját magát a tánctéren, főleg most, főleg ilyen számokra. Ha kinyitná a szemét, a sok fejmozgás és félkör után, amit tett a tengelye körül, valószínűleg már nagyon elszédült volna. Egyelőre viszont eszében sincs kinyitni, élvezi a szemhéján átszűrődő árnyalatokat - és a vizuális sötétséget kitöltő basszust.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.

Oldalak: « 1 2 ... 91 ... 99 100 [101] 102 103 ... 111 112 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek