36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 90 ... 98 99 [100] 101 102 ... 110 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. január 5. 05:30 | Link

Karola & Márk & Bence

- Nem te mi, én mi mi - folytatom a döbbent sápítozást, és hirtelen naaagyon boldog vagyok, hogy Anyáékkal feltettettük a csendharangot a szobáinkra IS és az elmeletre IS. Nem azt mondom, hogy gyakori ebben a házban az, hogy Márkkal visítva nyúzzuk egymást, mert ezt leginkább már a Bagolykőben tesszük, de most ismét bebizonyosodott, hogy magunkról teljesen megfeletkezve tudunk mi sápítozni ha valami nem tetszik. Azaz nem is úgy fogalmaznék, hogy nem tetszik... egyelőre szimplán nem tudom hová tenni a bátyám mellől kimászó Karolát. Karo-mi? - Miiiiiii? - és jön egy újabb hitetlenkedés, ahogy a lány arcának is kiveszem vonásait. Mindeközben Márk annyira megijed tőlem(?), hogy egészen ágyának végéig hátrál, és puffanva földet is ér. Behúzom a nyakam a hangra, de valahol hízeleg az egómnak a dolog, ezek szerint egy nagy, félelmetes és tekintélyt parancsoló nővére van. Raaawwwwwwrrrrr. Húga, akarom mondani húga. Tuti rituálisan halálra csikizne ha rájönne, hogy az öcsémként gondoltam rá egy pillanatra.

Mi az hogy azt mondta, hogy a másik oldalon aludjon? Ó te jó ég? Csak kapkodom a fejem ide-oda köztük, miközben kezemben már remegni kezdenek a bögrék a heves fejforgatástól. Mint ahogy a macskák nézik a ping-pong meccset ide-oda-ide-oda, huhh, szédülök. A kakaókat inkább elővigyázatosan Márk asztalához viszem, és az esetleges kupit lelkifurdi nélkül arrébb tuszkolva helyezem biztonságba az italokat.
- Mi az hogy mi történt, mi történt a ruháival, miért van rajta a te pólód, miért van Karola a házban, egyáltalán hogyan került ide, és miért alszotok ti összebújva - kezdem el sorolni én is a saját kérdéseimet, beszállva ezzel a hangzavarba. Mint egy naaagy, boldog, lármás olasz család csapjuk a perpatvart már itt korán reggel, csak éppen jelenleg egyikünk sem boldog, olasz, vagy család... illetve nyilván, különböző mértékig deee... de. Nem ez a lényeg na!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 5. 12:41 | Link

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Izgalmas volt az este, de mégsem torkollott teljes mennyországba, bármilyen képzavar is van. A kapuig vezető úton már végigmentünk, de Szent Maki Masám végül nem engedett be és Szent Péter – mugli hitt világ, nézzetek utána - is ejnye-bejnyézett miközben előtte bevágta a kaput. Persze nem haragszom, meg is értem őt, csak hát már jó lenne, nem igaz? De igaz, és már eléggé fel voltam húzva a kis nyuszim által, hogy felnőtté váljunk? Á, nem hiszem, hogy ez tesz azzá, de tudom, hogy az évfolyamtársaink, sőt, már az alattunk járók – nem szó szerint! – is csinálják. Gondolom, annyira nem lehet rossz. Bár csalódott voltam elsőre, mégsem tudtam haragudni rá. Remélem, nem sokáig fog távol tartani ettől már, de belenéztem a fejébe és bár nem mondta ki a választ, láttam, hogy fél tőle. Pedig Lóránt Bencéről nem lehet elmondani, hogy nem úriember, meg gavallér! Az utóbbi egy mugli régies kifejés az úriemberre és megtetszett, szóval tuti használni fogom. Na, mindegy, azért az sem volt rossz, ameddig eljutottunk és tudom, hogy ez Masámnál sokkal nehezebb dolog volt, de nem láttam rajta, hogy annyira ellenkezett volna… bizonyos dolgoknál. És ez jár ébredéskor a fejemben, hát szép! A mugli interneten, pedig számos dolgot néztem meg a témában, volt olyan is, amitől majdnem behánytam, szóval nem mondanám, hogy nem voltam alapos… mégis hiányzott valami. Hát, majd legközelebb. Óvatosan nyitom ki a szemeim, én eléggé nehezen kelő vagyok – kivéve, ha egy maki ugrándozik a mellkasomon -, szóval mosolyogva néztem lassan oldalra… de Masa már felkelt. A másik oldalamra fordultam és félig lelógva az ágyról, kikotortam a pálcámat, alig találtam meg.
- Invito telefon – sóhajtom halkan, nos, a gatyám vágott pofán néhány pillanattal később, mert a jobb zsebében volt a hívott tárgy. Kikerestem és megnéztem hány óra. Még rohadt korán van! Mármint így Szilveszterezés után, ami igen jól sikerült.  Nem tudom, hogy hogyan kerültünk ide, csak arra emlékszem, hogy Masa mondta, hogy ha halkak leszünk, aludhatunk náluk, és még talán a szüleinek is bemutat napközben. A pizsamám egy kockás póló és egy alsónadrág volt, mert a fűtés rendben volt. Masa jó meleg volt, ahogy hozzám bújt, még ha fázós is vagyok, nem kellett több. Fel kell tápászkodnom, mert maximum kirobbantani lehet majd innen! Felkelek és valahogy elbotorkálok a hátizsákomig és előkeresem  a fogmosószettemet. Egy két pálcamozdulat és csak bámulnom kell magam a tükörben, ahogy a fogkefe elvégzi helyettem a mozgásokat. Hát, nem vagyok valami jó állapotban! Miután végzett, lemossa magát a fogkefe, a fogrém tubus teteje visszacsavarodik, és a kezeimbe ugrálnak.
- Köszi, jó dolgoztatok, kaptok egy sarlót – mosolyogok, persze válasz nem jön. Kicsit megmosom az arcom, majd a fésűt is ideparancsolom, aki még gyorsabban végez az egésszel, mint a fogkefe. Drága volt a színváltós, fogszélesség-váltó fésű, de megérte! Kicsit emberibb arccal indulok el, és tudom, hogy Márk szobája fent van, talán ott lehet Masa… ha WC-n lenne már itt lenne. Elindulok a szembeszobába és benyitok, ahol éppen Masa kérdezősködik, én pedig hátulról átölelem őt a derekánál, fel sem fogva, hogy miket hadovál. Reggel van még na, és imádom a hangját hallgatni. Nem csak reggel.
- Cső népek. Hogy vagy Má… Karola? Helló uncsitesó – jobbra felemelem a fejem és a bal szemmel hunyorgok, hogy jobban lássak. – Van kaja amúgy? – ez van, ha éhes az ember. Bár Karola kissé fura fejet vág, mintha rémült lenne? Aztán kitől félne, Masámtól? Az egy elég vicces feltevés.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. január 6. 10:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 5. 15:42 | Link

Karola, Maris és Bence Shocked


A gyönyörű reggelem pillanatok alatt vész a semmibe. El sem hiszem, hogy az a kellemes meleg és buborékos-álomfelhő, ami az előbb még körbe lengett, valójában Karolához köthető. Mert nyilván attól volt kellemes, hogy rajtam feküdt, de ezt egyelőre nem akarom elfogadni, elismerni meg pláne nem. Sokkol a gondolat, és alig értem mi történik. Aztán persze mire Karola és Maris is kifakad felébredek annyira, hogy minden emlék visszatérjen tegnap estéről. S persze pont emiatt a kérdések is sokkal jobban fájnak, mint ha még félálomban lennék.
Nagy levegőt veszek, ökölbe szorítom a kezeimet. Oh igen. Tegnap este még tudtam, hogy ez lesz. Csak azt terveztem, hogy előbb ébredek mint ő... de... de nem tudom mi történt. Nagy levegő kifúj. Nem leszek mérges. Nem leszek, megint, mérges. Beszív. Kifúj. Megy ez. Lassan felemelem a kezem és a székre mutatok, amire a ruháit tettem. Lehajtom a fejem, beharapom a számat.
- Hogy én? Én mit csináltam? - súgom nagyon halkan. De akkor meghallok még egy hangot, és felpillantva még mérgesebb leszek - Ez meg mit csinál itt? - mutatok Bencére, aki alul öltözötten a húgomat ölelgeti. - Uncsimi? - nézek még inkább meglepetten, hol Bencére, hol Karolára. Ez nekem már tényleg sok. Hogy ők rokonok? Miért nem jöttem rá erre előbb? Mindkettő idegesítő. Egyértelmű kéne legyen, nem?
- ÁÁÁÁH - morranok fel, jóval frusztráltabban, mint szeretném - Tudjátok mit? Nem akarom tudni. - Azzal pedig megindulok ki a szobámból. Útközben persze muszáj neki ütköznöm kicsit Bencének. Csak egy kicsit. Hogy tudja hol a helye - Legalább ne előttem ölelgesd ilyen elégedetten - motyogom, aztán az ajtóból visszafordulok. - Maris, adj neki valami tiszta ruhát. Az övé... hát... szerintem nem akarja felvenni újra - mondom halkan Karola felé biccentve - Én hozok neki egy aszpirint - aztán lesurranok egy dobozért, mert ha tovább hallgatom Karola vádaskodásait nekem is fájni fog a fejem. Az egész talán csak két perc. De remélem, hogy nem meztelen Karolákra térek vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 5. 17:37 | Link

Masa & Bence & Márk

Bárcsak visszaforgathatnánk az időt mondjuk addig a pillanatig, míg jól esően nyúltam keresztül Márkon, miközben tovább jártam az álmok földjét. Olyan békés, nyugodt és izgalmas volt, egészen addig a pillanatig, míg valaki ránk nem törte az ajtót. Amúgy sem szerettem így ébredni, ráadásul a másnaposság miatt még mindig szédelegtem, s ha ez nem lett volna elég, sokként ért az, amire felkeltem.
A tudat, hogy Márkkal együtt aludtam, s hogy egyáltalán hogyan tértem észhez, megrémisztett. Szinte semmire nem emlékeztem az estéből, még csak azt sem tudtam, hogy keveredtem a fiúval egy ágyba, s hogy mi is történt kettőnk között. Létezik, hogy az?
Nem, nem lehet, hisz még csak soha életemben nem is csókolóztam. Vagy mégis? Lehet, hogy Márk és én az előző este csókolóztunk, és más is történt?
Ezernyi gondolat rohamozta meg elmémet, miközben nem tudtam eldönteni, hogy emlékképet vagy csak álomképet látok magam előtt. Teljesen össze voltam zavarodva, megrémültem, s ismét szörnyen kellemetlenül éreztem magam, mert már megint úgy nyitottak rám, hogy alul öltözött voltam. Ez a kopogás nélküli berontás pedig valószínűleg családi hagyomány lehetett Zippzharéknál, bár eddig azt gondoltam, hogy csak Márk az, aki ilyen figyelmetlen. Most viszont Masaval kellett szembenéznem, aki láthatóan, hozzánk hasonló módon vágott döbbent fejet. Égett az arcom, hogy vajon mit gondolhat rólam, de amiatt is ideges voltam, hogy vajon mi a fene történhetett Márk és köztem?
- Összebújva? Nem...mi nem, Márk? Mi a fene ez? Elmondanád, hogy mi történt?- mivel magamban nem leltem a magyarázatot, így már a nővéréhez hasonlóan, én is őt néztem vádló pillantással, miután sietve húztam magam köré nyakig a takarót. Ekkor azonban egy másik ismerős hang törte meg a csöndet, s ahogy odapillantottam, észrevettem Bencét, aki szintén alulöltözötten jelent meg, s Mását ölelgette.
- Merlinre - hunyorogva elkaptam a pillantásom, mert rokon ide, vagy oda, de ahogy nem szerettem pucérkodni, úgy másokat sem kifejezetten szerettem alulöltözötten látni.
- Szia Bence...Bence??- Ez is egy nagy meglepetés volt, bár mondjuk tudtam arról, hogy járnak, csak arra nem számítottam, hogy reggel majd így négyesben futunk össze. Éppen csak megemeltem a kezem, hogy intsek a rokon felé, de a szemeibe már nem mertem nézni, így is kellően szégyelltem magam Masa előtt. Már tényleg csak az hiányzott volna, hogy a kuzintól megtudja a rokonság, legfőképp anyámék, hogy egy fiú ágyában aludtam.
- Unokatestvér, az unokatestvérem...de a fenébe is Márk, magyarázd már el, hogy mi ez! Mit csináltál velem és hogy kerültem én hozzátok?? - tekintve, hogy még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mi történt, magyarázatot vártam volna. Erre mi történt? Ő felpattan, és megiramodik ki a szobából.
- Mit nem...én akarom tudni! Nem hagyhatsz így itt! Mása..kérlek..- először a fiú húgára pillantottam ijedten, mintha tőle várnám a segítséget, hátha ő jobban ért a fiúhoz, és meg tudja állítani, de mivel túl gyorsan próbált elszelelni, engem meg érdekelt az, hogy mi a jó franc történt, sietve ugrottam ki az ágyból,hogy utána rohanjak. De csak néhány lépés után hasított belém a gondolat, hogy csak egy póló van rajtam, ami ugyan combközépig ér, én még mindig úgy érzem, mintha nem lenne, ami takar.
- Áárrrgg Máááááárk - kiáltottam dühösen utána, miközben toporzékoltam, majd a takaró után kapva, azt visszahúztam magam elé, s tovább nem mozdultam.
- Kérhetek...valami ruhát? - Masara pillantottam, majd Bence felé is vetettem egy pillantást, remélve, hogy nem ítél el valami miatt, amiről még én magam sem tudtam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 5. 23:19 | Link

Aida - plázajárat

Forgassa csak nyugodtan szemeit, ő erre megint, mint mindig, a gonoszabbik mosolyát veszi elő, mert nem titok, szereti feszegetni a határokat, persze, tudva, meddig lehet nála elmenni, mert volt idő megtapasztalni, hogy mi az a pont, ahol már fáj. De a fájdalom nem mindig rossz. Az tény, hogy ez sem az egészséges felfogás, de ő már rég nem az.
- Perszehogy, megtennéd. De jobb a lelkemnek, ha velem teszed, más lelkének is – nem céloz senkire és mégis, mert hát, fenének kellenek a kellemetlen körök, az meg, hogy bizonyára egyedül is igencsak felhívná magára a figyelmet, senkinek sem hiányzik, utána pedig az intézkedések a világnak sem. Jobb, ha valamennyire együtt mozognak, ha ilyen terepekre mennek, mármint, a civil világba, abba, ahol rengetegen vannak. Megint csak viszket kicsit a bőre, megint lenézi és leszólja magában az egészet, csak hanggal nem mondja ki és jegyzi meg újra, elégszer tette és nem papagáj ő, hogy folyton egyvalamit fújjon. Mindenkinek megvan a gondja, ismert és csendben elfogadott. Nem is arra koncentrál.
- Ez tény – enyhül meg az eddigi morcos vonása a vállára kapott csókra, mintha csak erre várt volna, a hízelgésre és a szeretgetésre, mint valami kisállat és testőr, akinek ez az élete legjobb napja. Volt jobb is, lesz is és ez is kibírható, de a kritikája nem engedi, hogy ne jegyezze meg. Szóval, ezt el kell viselnie, ameddig le nem foglalja magát mással.
- Megint egyre jár az agyunk – kerül ki ő is egy tohonyán csoszogó párost, a kirakat előtt álló, vágyakozó akárkiket, akiknek csak ez jut, a bámészkodás. Őket is megnézik, mert kitűnnek, pedig, az van most, hogy normálisnak kell lennie, mégis, mégsem tudják a teljes mértékét. Ő talán jobban, nem tagadja, mégis, ahhoz képest egyszerű darabok pihennek rajta, nem egy kifutófiú, de ezeknek... mégis.
- Ó, az biztos. Már annyira ismerlek, hogy ennek vakon tudjak hinni – vigyorodik el, ujjai játszadoznak kézfején, ahogy ő simítja tenyerét. Teljesen átlagos mozdulatok és mégsem. Elnéz ő is egy kirakat felé, futva nézi át a kínálatot és mondd le róla, mert nem az amit keresnek és nem is az ő igényeiknek.
- Jó, hogy említed az ékszert, nekem se ártana – hümmög egy sort, hiszen sosem árt, ha valami csillog és szép, megveszi és átadja annak, aki értékeli. Nagyon. – Ez jó ötlet. És igen, meg. Ha kibírjuk a tömeget – mert nagyobb, mint hitte, számolta. Nem csoda, tény, odakint is ez a helyzet, mindig is gyűlölte. Engedelmesen húzódik utána, amint meg is leli az üzletet és betérnek. Itt már érezhetően kevesebben vannak, nem mindenkinek van idénye tízezreket elszórni egy-egy falatnyi darabra. Bár, ő ezekhez nem ért úgy, ahogy kéne, csak nézni és értékelni, ami más. Nagyon más. Már majdnem vigyorog a dologra de felé fordul végül, türelmesen ácsorogva.
- Ez igaz. A vörös még jobban, sok olyan kis.... csipkével. Hmmm. Vagy akár a fehér, az olyan... ártatlan – nyúl az egyik vállfa felé, ki is húz egy fehér akármit, erre úgy tudja, body nevet használnak, de többet mutat, mint takar, ha felveszik. Vigyorogva tartja maga elé.
- Akár mint ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. január 6. 04:21 | Link

Karola & Márk & Bence

Oké, lehet, hogy túlreagálom a dolgot, és valaki másnak tök normális lenne, hogy ha felébred és átslattyog a szemben lévő szobában alvó bátyjához, akkor az éppen egy lányt ölelget, de... nekem nem az. Mármint csak gondoljunk bele még egyszer kiről, kikről is van szó. Itt van Márk, aki szerintem akkor mert utoljára lányhoz közeledni amikor főzőpartnert kellett választani Bájitaltanon, egyébknt meg bezárta magát a könyvek-szorgalmik-kviddics háromszögébe, és azt hittem, hogy legalább egy évig nem tör még ki onnan; aztán Karola, aki már csak az én tudomásom szerint kétszer keveredett meztelen (vagy majdnem meztelen) helyzetbe a bátyámmal, és... Ez itt most két egymásnak tök ellentmondó információ, amit csak tetőz, amikor mindketten meglepődnek egymáson, sőt, talán meg is rémülnek. Főleg Karola. Hogy kerül két ember egy ágyba úgy, hogy egyikük sem emlékszik rá? Ez itt az ötmillió dolláros kérdés. Csak azért, hogy meglepettségemek és értetlenségemnek hangot adjak utánozom (egyébként tök élethűen, büszke is vagyok magamra) egy légvédelmi sziréna monoton sípolását (tudod, MIII), majd ahogy már kezd egyre zavarosabbá válni  a helyzet, kérdéseim is kiszakadnak belőlem. Áradatuknak végül Bence érkezése vet véget, fél szemmel követem ahogy mellém sétál, majd beledőlök az ölelésébe. Immár üres mancsaimat az övéire simítom, majd behunyt szemmel egyszerűen csak próbálom túltenni magam azon az érzésen, hogy fogalmam sincs ki vagyok, hol, miért, és mióta. Király, mindenkinek ezt kívánom reggeli ébresztő gyanánt.
- Öhm, biztos, izé, egyelőre csak kakaót hoztam fel, de azt neked is ha kérsz - próbálom fejben lerendezni, hogy Bence - talán a szobában egyedül normális emberként - épp tök hétköznapi dolgot kérdezett, nem azt hogy mit keres ott ahol van, vagy miért nincs ott ahol nincs.
- Itt aludt. Mondtam, csak nem figyeltél - nyújtom ki a nyelvem testvérem ideges kérdéseire, s talán még enyhén vállat is vonok. Oké, kezdem érteni miért könyörgött Márk a múltkor exmemoriamért. - Naa - szólok halkan a fiú után ahogy nekünk jön, bár valahol megértem azt is, hogy ez így egyszerre túl sok lehet neki. Kérésére csak bólintok, persze, ruha, de az értelme csak akkor realizálódik bennem amikor Karola is rám szól. Mi? Ja! Ruha! Igen, bocsi, nagyon reggel van még, Merlin szent bokacsizmájára. Finoman kibontakozok Bence öleléséből, egy puszit nyomok a szájára, majd egy kis mosollyal a szám sarkában sietek át a szobámba. Nadrág, póló, pulcsi, zokni (zsenília!), öö mi kell még... bugyit nem adok, az fura lenne, bocsi Karcsi. Nagyjából egy fél percig vagyok távol, hiszen csak szembe kell átmennem, s már sietek is vissza a kettesben hagyott Bencéhez és Karolához. Remélem meg tudja nyugtatni valamennyire... legalább, hogy ne idegeskedjen ennyire. Mesélték már az uncsitesós sztorit, szóval engem nem igazán lepett meg, azok után meg pláne nem, hogy úgy egyáltalán milyen helyzet közepén találtam magam.
- Itt vagyok - jelentem be magam, hamár ajtónállónk nincs, s leszórom a kért ruhadarabokat a lány mellé az ágyra. - Mond, hogy kerültök ti mindig ilyen fura helyzetekbe? - nevetek fel hitetlenkedve, miközben lecsüccsenek az ágy szélére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 6. 11:42 | Link

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Hej, hát úgy szép az élet, ha zajlik. A probléma abból adódik, ha sok-sok meglepetés ér minden résztvevőt. Az engem nem zaklatott fel, hogy Karola Márk ágyába aludt… ha aludt. Az sem, hogy Márknak nem vagyok a kedvence, mert félti a húgát.  Ráadásul most még olyan kómás vagyok, hogy teljesen fel sem fogom ennek a hármasnak – velem együtt négyesnek – a drámáját.
- Talán ő – azért felhorkanok egy pillanatra, amikor Márk le-„ezez”. Mégiscsak vannak határok, ráadásul sosem voltam bunkó vele, főleg pedig fel is buktathattam volna, amikor vak volt. Nem beszélve arról, hogy Masa elmondta neki, hogy itt alszom… szóval bátya, ésszel legyél már.
- Igen, Bence – mosolyodom el Karola felé, és belepillantok az elméjébe. Hát nagyon meg van ijedve a drága, valakinek meg kell majd nyugtatnia. Azonban Márk kiakad, mint a izé, „trakszisóra”, vagy mi az a sárga autó a mugliknál, amikor viszik az utasokat pénzért. Ráadásul még nekünk is jön, mintegy véletlenül.
- Hagyjad Masu, nem számít – persze fura volt, hogy nekem jött, de hát biztos azért van, mert itt vagyok a hálójába. Mondjuk ebben éppen egyetértek, hogy ez tiltott zóna, de hát, ha az én makim erre csámborog, mit is tehetnék ellene?
- Szóval kakaó. Megteszi egy pár percig – mondom Masa után, miközben ő elmegy ruháért Karolának. Oda is fordulok a kuzin felé, és mosolyogva karba fonom a kezeimet, miközben az ajtó mellett támaszkodom. Kettesben maradtunk egy rövid időre valószínűleg.
- Nyugi nyanya, nem hiszem, hogy Márk csinált volna olyat, amibe te nem egyeztél bele. De valószínűleg olyat sem, amibe beleegyeztél. Nem olyan családnak ismerem őket – kacsintok a lányra, aki n mindössze egy póló van, és hát bizonyos domborulatok sokat sejtetőek. Emiatt végig próbálok tartani a szemkontaktust, mikor is visszatér Masa, pont a z utolsó mondatom végére.
- Masa a megmentő!  - gondolok vissza az előző csókra, annyira jól esett, hogy ezt mind a négyen láthattuk. Illetve Masa becsukta a szemeit, de ő valószínűleg tudott róla, hogy megcsókolt.
- Ó, szeretem azt a pólód – mondom, ahogy lehelyezi az ágyra a szettet. Habár bugyi nincs, azt valahogy megértem. Közben Márk is visszatér, én pedig most már elveszem a kakaómat és bele is kortyolok.
- Ez répás? Nohát – egyből kipattannak a szemeim, majd végignézek a díszes társaságon. Aztán vállat vonok, nem igazán az én ügyem, de azért maradok uncsitesós megerősítésnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2020. január 6. 15:54 | Link


-Circle-


A Circle Budapest bulinegyedében található kevés varázslóbár- és szórakozóhely egyike a Kazinczy utca szívében. Néhány éve lett igazán felkapott, mikor felújították és rejtővarázslatokkal "bezsúfolták", azaz tértágító mágiával ellátva felhúzták a Bors nevű streetfood pub és a muglik által közkedvelt Szimpla romkocsma közé. A belépés bár ingyenes, a felső szintet rendszerint nívósabb eseményekre bérlik ki, nagyobb csoportokat, tömegeket megmozgató rendezvényekre, így oda egyszerű, mezei vendégként nem is sok eséllyel jut be az ember.

Mégis itt van, esélyesen Archibald szüleinek és a családi vagyonának, illetve az Elite régi tagjainak támogató közbenjárásával. Itt nincs _akkora_ tömeg, mint a földszinten, de forgalom itt is akad, táncoló egyetemisták és néhány volt Elite-es öregdiák is megfordult már a perifériájában, ha jól látta. Dia színes haja egy pillanatra kibukkant a tömegből percekkel ezelőtt, de láthatóan teljesen belefeledkezett abba, hogy Archibald nyakába csimpaszkodva ugráljon az éppen játszott pörgős számra.

Azért ilyenkor még ő sem az az ember, aki vészmadárként a falat támasztaná folyton, meg aztán nem is barátkoznia kell itt, mostanra már túl van egy-két jobb minőségű whiskyn (amelyeknek pont ezen okból túl sok hatása nincs is), illetve valamelyik számára amúgy ismeretlen felsőbbéves lány behúzta a táncolók közé. A fényekkel fukarul bántak, bár nincs teljesen sötét, de ahhoz, hogy a hangulatvilágítás itt-ott színesebb fényei igazán érvényesüljenek,  amolyan félhomályos fényviszonyok uralják a belteret - csak a pultok mentén erősebb a világítás. Illetve még van egy elkerített rész, amely nem külön helyiség vagy szoba, de térelrendezéssel úgy oldották meg, hogy mégis valamiképp elszeparáltabb tér legyen, ahol nagy u alakú bőrkanapék sorakoznak egymás mellett furcsa "boxokként", mindegyik egy-egy dohányzóasztal fog közre. Ezek felett olyan háztartási bűbájt alkalmaztak, amelyek elnyelik a cigaretta füstjét, illetve minden olyan veszélyes parázst, lángot, amely gyulladásveszéllyel fenyeget. Egy ilyen kanapéra tér vissza Dante épp a táncparkett felől, miután sikerül elszabadulnia onnan és tenni egy kört a pultnál a következő 4 cent whiskyért. Az egyik szabad helyre vetődik el, hátával belesüpped a kanapé amúgy szerinte túl puha támlájába, szabad kezével már a zsebét tapogatja, megtalálja-e a cigarettatartóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2020. január 6. 16:13 | Link


- happy 2k20 -

A helyzet az, hogy - nem meglepő módon -, nekem az a célom, hogy berúgjak, és éppen annyira maradjak magamnál, hogy a dolgok, amikre holnap emlékezni fogok, inkább keltsenek pozitív érzéseket bennem, mint ellenkezőleg. Vagy inkább ne emlékezzek a kínos részletekre, ez olyan opcionális lehetőség, ami még elválik. Éppen ezért indításként két shot Stroh szolgált, aztán, amikor elkezdtem unatkozni, a mosdóban meglátogattam Snow White-ot, és... Itt tartunk most. Szipogok párat, halkan és határozottan rövideket, ahogy hüvelykujjammal megdörzsölöm orrom. Hátra  hajtott fejjel tartom lehunyva szemeim, amíg a sötétben táncoló színes, kisebb-nagyobb zajos hangyák némileg normalizálódni kezdenek. Utána kikérek egy üveg Peronit, megnyalva kiszáradó ajkaim pillantok körbe - majd indulok el az áldozat felé. Minden bizonnyal engem kíván a közvetlen közelébe a legkevésbé, ezt a dolgot viszont én már eldöntöttem, innentől pedig neki, sajnos, aligha marad beleszólási joga. Következőre majd minden bizonnyal szemfülesebb lesz. Vagy valami ilyesmi.
- Otthon hagytam a gyújtóm. Van egy tüzed? - állok meg Weiler mellett, ahogy kortyolok a sörből. Csak lazán, semmi köszönés vagy felesleges körök. A sört leteszem az asztalra, amíg jobbom kinyújtom felé - oké, mégis van köszönés -, és akkor most várok.
Valami csodára vagy nemtom'.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2020. január 6. 16:16 | Link


-Circle-


Áldozat voltáról mondjuk mit sem tudván néz fel. A kezében még ott a whisky, amit tart, úgy pillant fel az érkezőre. Kiszúrja Ábel mozdulatait, ami a meseszereplővel való találkozására utalnak, de ezt a mozdulatsort már látta máskor is, nem billenti ki különösebben.
- Hát persze. Van. - Az túlzás lenne mondani, hogy elásta a csatabárdot, közel sem, a feszültség még mindig megvan benne Ábel közelében, de legalább mostanra már tudja, hogy miből származik. Int neki, majd zsebéből előhúzza a saját öngyújtóját egyelőre. Kölcsönadni végül is semmibe sem kerül neki, és elkönyvelhetjük akár újévi engedékenységnek is. Egyelőre elér magabiztos az önuralmában - habár az volt a gyengélkedőben is, aztán lett, ami lett, lehet erre vajon építeni egyáltalán?
- Tessék. - Odadobná neki, ívesen, de még mielőtt tényleg megtenné, rájön, hogy esélyesen a másik mozgáskoordinációja már nem ilyenekre van kapacitálva. Jobb híján int neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2020. január 6. 16:23 | Link


- happy 2k20 -

Arcomon elégedett, szinte gyerekesen boldog ívű mosoly jelenik meg - az persze eszembe sem jut, hogy attól még, hogy van, közel sem biztos, hogy kapok is. Weiler pont olyan ember, akiből kinéznéd, hogy bár levágja a kérdés szekunder tartalmát, csak azért sem tesz neki eleget, szigorúan csak a kimondott szavakra válaszolva. Borzalmas.
Mint kiderül, emiatt nem is kell sokáig aggódnom.
- Kösz - fejemmel biccentek egyet, kinyújtott jobbom kézfeje felfelé fordul, s ha megkapom, cigarettás dobozom is előveszem nadrágom zsebéből. Hogy aztán, mint aki jól végezte dolgát, levágjam magam mellé - hívatlanul. Nem mintha az ilyen formaiságok engem valaha is zavartak volna, eddig is előszeretettel feszítettem túl a türelme határait, miért ne tenném pont most? Ilyen ünnepi alkalomkor? Ugyan már, ha azt hitte, ennyivel meg is úszott, nagyobbat nem is tévedhetett volna akarva sem.
Ajkaim közé fogom a szálat, oldalra biccenő fejjel meggyújtom azt, bokáim egymáson keresztezve támasztom meg lábaim a szemben fekvő, határozottan nem erre desztinitált berendezési tárgyon.
- Szóval ki ő? - intek fejemmel a lány felé. Láttam ám amit láttam, nem mintha féltékeny lennék. Ez tőlem elég távol áll, egyszerűen csak kíváncsi vagyok. Mint mindig. - Hirtelen szükségét érzed egy barátnőnek? - nem a legigényesebb választás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2020. január 6. 16:44 | Link


-Circle-


Elnéz a tömeg felé, amerre Ábel intett, majd komótos mozdulatokkal immár a saját cigarettáját veszi elő, hogy aztán, ha már a srác végzett a szál meggyújtásával visszaszolgáltassa a tulajdonát. Addig is hanyagul az ajkai közé csúsztatja.
- Jah, hogy.. - vállat von, neki igazából mindegy volt, hogy ki rángatja épp, ez valahogy hozzátartozik ezekhez a bulikhoz. Kéretlen ismeretlen ismerősök igénylik hirtelen a társaságod, a személyes szférádba kúsznak, mintha a helyszín és az alkalomm indokolttá tennék. Tulajdonképpen azzá is teszik, legalábbis Dante számára.
- Valami végzős, nem tudom. - A barátnős megjegyzésre viszont már összevonja a szemöldökét, mégis micsoda kérdés ez? Teljesen irreleváns. Illetve nem az, valamilyen szinten valóban nem az, mindegy.. Egyszerűen megtagadja magától a jogot, hogy túl sokat gondoljon egyes szavak, interakciók mögé, semmi értelme.
- Lehet nem is annyira rossz ötlet. - Legalább magához térítené vagy valami, de végig sem ér a gondolatmeneten, már elutasítóan int egyet.
- De nem különösebben. Mert?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2020. január 6. 17:08 | Link


- happy 2k20 -


- Hm - mutató és hüvelykujjaim között fogatva a gyújtót hajtom hátra fejem - újra, milyen nosztalgikus mozdulat ez -, eltartva a parázsló szálat fújom ki az első slukk füstjét. Aztán összevonva szemöldökeim fordulok felé, hogy tenyerembe zárjam a tulajdonát. Ez már kevésbé tudatos reakció részemről, ellenben, ha bárki is figyelne rá, kellő dramaturgiát találna benne a beszédtéma kontextusa mellett - én pedig, mi másért élnék, ha nem a drámáért? Na ugye.
Nem teljesen erre a válaszra számítottam - vagyis hát, számítottam, csak nem gondoltam. Szám szólásra nyílik, aztán összecsukódó ajkaim között szusszanok fel, ahogy kijavítja magát. Így máris kellemesebb - nem mintha zavarna, ha így történne, de azért némileg nem is tudom... Valami féle csalódással töltene el? Jobbnak gondoltam? Nem teljesen tudom én sem, mit értek az alatt, hogy "jobb". Mindegy is, ez egy túl összetett kérdéskör amire én nem állok pillanatnyilag készen.
- Ja, csak kérdeztem - vonok egyet vállaimon, a nyomatékosítás kedvvért még legyintek is cigarettát tartó kezemmel. Valószínűleg ő ezt kevésbé értékeli, de hát mit van mit tenni... - Nem érdekes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2020. január 6. 17:16 | Link


-Circle-


Továbbra is kinyújtva tartja a kezét Ábel felé, várva, hogy visszaadják a gyújtót, bár ahogy a fiú ráfogott, az nem azt sugallja. Lassan sóhajtva kifújja a r levegőt, ez még nem jelent semmit. Bár még- bá nem érzi magán az alkohol hatását, nem akar játékszere lenni Ábel provokációjának. Egy józan hang benne (és ezt még csak nem is metaforikus) azt mondja, ne könyveljen mindent azonnal direkt szándéknak.
- Na és te, azt hittem mostanra már világotokról nem fogtok tudni Mihaillal.. - Amíg várakozik, addig akár érdeklődhet is felőle, annyit látni a szőke vélával, hogy ezen a bulin majdhogynem furcsa, hogy nem épp közösen valami égtelen ostobaságba fognak alkoholos és ki tudja milyen befolyásoltság alatt. Mint általában. Ugyan az tagadhatatlan, hogy tudnak ezek az ámokfutások külső szemmel szórakoztatóak lenni.
- A gyújtóm.. - Emlékezteti egy szóval, mielőtt még nagyon belefeledkezne Ábel a szorongatásába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2020. január 6. 17:25 | Link


- happy 2k20 -


- Elvesztettem őt amikor kimentem a mosdóba - megint csak vonok vállaimon. - Gondolom talált magának egy lányt, bár egészen megcsalva érzem magam ha tényleg így van, és engem kihagy a buliból - véletlenül sem egy szuszra mondom ki ezt a hosszú monológot, minden szó megkapja a maga szükséges idejét és nyomatékát. Az alkohol-coke páros pont annyira ütött be mostanra, hogy ne nagyon legyen kedvem hirtelen gondolatokat hasonló hirtelenséggel kimondani. Elég vicces. - Különben pedig oroszok vagyunk, és még túl korán van ahhoz, hogy - elgondolkodva vonom össze szemöldökeim, míg felidézem magamban az előbbi kifejezését - világunkról ne tudjunk.
Igen, valami hasonló volt.
Még ha személy szerint kezdek is közel kerülni ehhez az állapothoz, még pont tudatos vagyok annyira, hogy ezzel a közhellyel ki is üthessem az álnok rágalmazását. Hogy én, a bulikirály még éjfél előtt kiüssem magam egy szilveszteri bulin? Elpazarolt idő.
- Oh - újra ujjaim közé varázsolom a gyújtót, majd egész egyszerűen elengedem. Úgyis híresen jók a reflexei. - Na és te? Túl józannak tűnsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2020. január 6. 18:10 | Link


-Circle-


Híresen jó reflexekről mondjuk nem tesz tanúbizonyságot, ahogy elkapja, inkább csak arról, hogy számított valami hasonló mozdulatra. Arra meg, hogy azok ketten mit alakítanak.. tulajdonképpen nem is tudja, mégis minek hozta fel a témát, teljesen felesleges volt és tudni sem akart igazán róla.
- Azt hittem, ez csak sztereotípia az oroszokkal. - Erről biztos tudna más mesélni, aki mondjuk már töltött akár egy percet is az említett országban, ellentétben Dantéval. Meggyújtja ő is a szájában fityegő szál végét.
- Még alig ittam valamit.. és ez.. - a kezében nyugvó poharat megemeli jelzésértékűen. - Egyébként sem alkalmas ilyesmire.
Vállat von, akkor ha már így szóba is hozták, akár bele is ihat. Másfél centet hajt le belőle nagyjából, nem úgy, ahogy a pálinkát szokás itt magyarhonban, hogy csak minél gyorsabban, íztelenebbül fusson keresztül. Az ilyen whiskynek azért már íze van és aromája, nem érdemes csak úgy lehúzni.
- Nem tervezek amúgy sem komolyabban lerészegedni. - Mostanában mondhatni.. nem egészen bízik a kontrollvesztett önmagában ahhoz. Ha nem lennének a közelében olyanok, akik könnyedén kihozzák a sodrából, nem is nagyon érdekelné, így viszont..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2020. január 6. 18:16 | Link


- happy 2k20 -


- Nnnem az - megnyomva az elején intek nemlegesen fejemmel, szívok a cigarettából, majd ki is engedem a füstöt, mielőtt még jobban szédülni kezdenék, vagy az oxigén hiánya feldobná az amúgy is heves pulzusom. Nem volt túl okos döntés egyébként rágyújtani, az alkohol-dohány önmagában is veszélyes kombináció, hát még némi... kísérettel.
- Miért iszol alkoholt, ha igazából... Mégsem egészen alkohol? - nincs benne semmi logika, és úgy érzem magam tőle, mintha ezzel a burzsuj szokással kitaszítana a saját sznob... köreimből? Túlzás lenne az enyémnek nevezni őket, inkább csak elviselem a létezésük, és valahol egész kényelmetlen ez a visszakacsintás. Főleg tőle. Főleg itt. Most rosszul kellene éreznem magam? Kettőnk közül mégis ő lett az igényesebb? Túlságosan be vagyok állva?
- Akkor mit tervezel? Ez az év utolsó napja, Dante, nem mondhatod, hogy ennyire... Dantés akarsz maradni! - ki ez a motivációs Nber?
Különben pedig tényleg ki kell őt billenteni a saját állapotából. Azt mondják, az ember úgy fogja eltölteni az egész évet, ahogy azt az első napon teszi - az egy dolog, hogy én ezek szerint szét fogom bulizni magam, de neki is ezt kéne tennie.
Vagy valami ilyet.
De nem itt ülnie és sznobkodnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 6. 18:20 | Link

Karola, Maris és Bence

- Az hogy alvás közben a fülembe súgod nem számít! - Morranok rá Marisra, mert a "mondtam, de nem figyeltél" az körülbelül ezt jelenti nála. Mondta, egy olyan helyzetben, amikor tudta, hogy nem hallom. De mindegy. Az, hogy Bence kijavít a névmást illetően, hidegen hagy. Vele most nem akarok foglalkozni. Persze ha Karola nem lenne itt, csak ezzel foglalkoznék, de így kicsit bonyolultabb a helyzet. Főleg, hogy a lány úgy reagál, ahogy egyértelművé téve, hogy legrosszabb gyanúm áll fent, és nem emlékszik semmire.
- Hoppanáltunk. Megmosattam veled a fogad aztán könyörögtem, hogy aludj - közlöm tömören, hogy mi történt. Épp csak annyit, ami még nem kellemetlen. A többi részletet szerintem nem szeretné ő sem a többiek orrára kötni. Ha úgy alakul kettesben megbeszélem vele, bár az is kellemetlen lesz. De legalább akkor csak előttem kell pironkodnia, én meg már eldöntöttem tegnap éjjel, hogy senkinek nem fogom elmondani, hogyan viselkedett.
Kimegyek a szobából, mert én már előre gondolkodom, na meg mert a hirtelen tömeg után kell egy kis levegő változás. Még ha csak pár perc is az egész, örülök, hogy ennyire is egyedül lehetek. A lépcsőn le fel, nagyokat sóhajtok de azért kapkodom a lábaimat.
Egy pohár vízzel és a doboz aszpirinnal érek fel az emeltre, de a szobám ajtaja előtt, megtorpanok. Na ez is egy fura szitu... De mi van ha épp öltözik? Kénytelen vagyok kopogni és a gondolatra elhúzom a számat. Végül aztán persze megteszem, amit kell.
- Bejöhetek? Van mindenkin ruha? - kérdezem, mert sosem lehet tudni. Bencén amúgy nem volt, de úgy tűnt őt nem zavarja. Ha kapok választ és az pozitív, akkor bemegyek, ha még öltözés folyna akkor várok. De  azért reménykedem, hogy hamar bejutok, mert mégis csak az ÉN szobám. Ha pedig bejutok, akkor Karolának adok egy pirulát meg egy pohár vizet.
- Tessék. Ettől jobban leszel - közlöm a lánnyal, aztán mivel látom, hogy Bence már kakaózik morcosan én is felkapok egy bögre kakaót. Aztán lelkesen beleiszok. - Répa... - állapítom meg kissé szomorúan, de aztán megvonom a vállam, és újra kortyolok a meleg italból. Még a szemem is lehunyom. Akkor legalább kicsit olyan, mintha egyedül lennék. Na persze csak akkor ha mindenki csöndben marad, legalább két másodpercre.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. január 6. 18:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2020. január 6. 18:23 | Link


-Circle-


- Ez is alkohol, de nem ver annyira fejbe, mint valami rosszabb minőségű.. - Nem kifejezetten arra szokott menni, hogy drága legyen, amit iszik, ismeri a különböző árkategóriákban mi a jobb, mi a minőségibb, egyszerűen mondhatni, szakmai ártalom. Bájitalkészítőként és leendő mesterként maguk a párlatok nem állnak nagyon messze tőle, legalábbis az elmélet. Készíteni nem tudna, nyilván. Ahogy elnézi Ábel arcát, nem fogja érteni csak így.
- Kóstold meg, de lassan, ne húzd le gyorsan, hanem az ízére is figyelj - nyújtja a fiú felé a poharát, amiben van még valamennyi füstös japán whisky. Karakteres íze van, mégsem az az arcot összehúzó, kellemetlenül tolakodó, ami ordítja magáról a magas alkoholszázalékot. Ha elfogadják, odaadja a poharat, ha nem visszahúzza maga elé egy vállvonással. Nem a legdrágább, de még csak nem is az igazán drága fajta, mindössze erről tudja, hogy igényesen készítik. Habár életmódjában, alapvető felfogásában túlzás lenne sznobnak hívni, de ami már-már szakmai téma, abban viszont messze a legrosszabb kategória.
- Miért, ez a nap miben más, mint a többi az évben? Már a nyilvánvalón túl.. - már nem teszi hozzá, hogy amit az emberek bebeszélnek maguknak az ünnepekkel kapcsolatban. Nem hisz a fogadalmakban, sem abban, hogy a naptár szerinti év utolsó napja ténylegesen különlegesebb lenne számukra. Nyilván azért valami lehet, ehhez a naphoz kötődően is vannak bájitalok, amelyeket csak ma lehet elkészíteni vagy befejezni, de az csak mágiaelmélet, neki semmi köze hozzá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 6. 18:53 | Link

Masa & Bence & Márk

Azt hiszem, hogy jogomban állt, hogy tudjam, mégis mi történt előző este, s hogyan keveredtünk Márk szobájába, meg úgy egyáltalán egy ágyba. A fejem sajgott, még mindig szédelegtem, soha korábban nem éreztem magam ennyire szörnyen, s nem is tudtam, hogy mi lehet ez, csak tippelhettem, hogy talán valamiféle másnaposság ez. Az emlékeimben haloványan annyi még derengett, hogy kiszolgáltam két rellonos fiút whiskeyvel, amit meg is kóstoltam, de hogy azt követően mi történt a jégbárban, s a báron, az teljesen homályba veszett. Márknak viszont tudnia kellett mindenről, hisz mégis csak az ő házukban voltunk. De akkor miért hagyott engem így magamra, s miért nem volt hajlandó elárulni azt, hogy mégis mi történt?
Fogmosás, meg alvás. Persze. És a kettő között?
Nagyon dühös voltam rá, emiatt is pattantam ki az ágyból, hogy utána szaladjak, aztán később meg is bántam. Nem éppen voltam toppon ahhoz, hogy utolérjem, ráadásul zavart az aulöltözöttségem. Még szerencse, hogy ezúttal segítségemre volt a takaró, de már kezdtem magam egyre kínosabban érezni a Zippzhar testvérek társaságában, mert valami oknál fogva előttük mindig lekerült rólam egy vagy több ruhadarab. Ez a végzet lenne?
Nagyon ideges voltam, ezt talán nem is tudtam palástolni, még szerencse, hogy Masa most is a segítségemre volt, és elrohant ruhákért. Pechemre azonban ott ácsorgott továbbra is a kuzin, akire először rá sem mertem nézni, mert szégyelltem ezt a szituációt.
- Gondolod? - végül csak felpillantottam Bencére, nagyon nyugodtnak tűnt, s úgy beszélt a családról, mintha nagyon is jól ismerné őket. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire pánikolnom, és talán neki volt igaza.
- Bence...kérlek, erről ne beszélj..a rokonságnak - nem gondoltam azt, hogy a kuzin bármit is mondana rólam, mégis úgy éreztem, hogy erre meg kell kérnem, biztos, ami biztos alapon. Masa ekkor tért vissza a ruhákkal, aminek nagyon örültem.
- Nagyon köszi Masa, életet mentettél - kedvesen mosolyogtam rá, bár még mindig zavarban voltam előttük a történtek miatt, amire csak rátett egy lapáttal a lány kérdése.
- Hidd el, hogy nem tudom. Talán valaki megátkozott minket, csak nem tudunk róla - sóhajtottam, mert belegondolva, tényleg mindig ilyen kellemetlen helyzetbe kerültünk.
- Megtartanád? - ha Masa segített és tartotta előttem a nagy takarót, akkor amögött át tudtam úgy öltözni, hogy se Bence, se Márk ne lásson. Sietve kaptam magamra a ruhadarabokat, bugyi az nem volt, de nem is kellett, mert rájöttem, hogy van rajtam. Ez azért megnyugtatott, bár még így is ideges voltam azért, hogy Márkkal ölelkezve aludtam. Miért nem emlékeztem semmire?
Ekkor hallatszott a kopogás, egy pillanatra összerezzentem, mintha még a gyomrom is görcsbe rándult volna, amikor meghallottam Márk hangját. Sietve húztam még magamra az utolsó ruhadarabot, a pulcsit, majd eligazgattam a hajamat, de amikor közelebb lépett hozzám, ideges lettem, így felpattantam, s gyorsan szaladtam át a fürdőszobába, majd fellökve Márkot, s az ajtóban álló Bencét, hogy magamra zárjam az ajtót.
- Nyugalom...csak nyugalom...csak hoppanálj el - az ajtó lapjának dőlve motyogtam magam elé, kedvem lett volna eltűnni előlük, aztán rájöttem arra, hogy nincs nálam a pálcám. De még így is jobb volt a fürdőszobában lenni, mint ott ücsörögni, miközben ki tudja, hogy miféléket gondolhattak rólam. Rosszul éreztem magam, s bepánikoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristan Devereux
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 8. 02:58 | Link

Eszter

A rellonos kifejezetten érdekes legilimencia-tanulmányként szolgálhat mágiája által elfojtott érzelmei apropóján. Semmi nehézségbe nem ütközik az, aki bármilyen elvont ötlettől vezérelve úgy határoz, tesz egy rövid kiruccanást elméjében. Azonban hogy mit kezd abban a szokatlanul üres, csupán gyenge impulzusokkal tarkított sivatagban, amihez hasonlítani lehetne tudata küszöbét… Nos, az ugye már más kérdés.
Nem kizárt, hogy a normálistól merőben eltérő közeg elsőre kifejezetten elrettentő lehet. Általánosságban elmondható, hogy nem azzal kezdi a bemutatkozást, hogy „helló, klinikai értelemben tulajdonképpen pszichopata vagyok, wanna hook up?”, sőt, orvosain túl elég ritka, hogy ez a téma kerüljön terítékre, így Eszter számára is mindenképp váratlan tapasztalat volt első alkalommal.
És talán sokadikra sem kellemesebb.

Tudja, hogy állítanak róla egyet s mást; a Bagolykő igazából egy iskolának csúfolt pletykafészek, ahová csúnya embereket nem vesznek fel, egy rakás szélsőségesen családcentrikus és helyenként apakomplexusos tinilánnyal, és egyéb stikkel küszködők kompániája. Lásd, prefektusi jelvényt adtak a kezébe. És azóta sem vették el…
Egészen szórakoztatónak találja egyébként a szóbeszédeket, és ha nagyon unatkozik, előszeretettel adja is mások alá a lovat. Nyilván ezért szeretik annyian. Oh. Mindegy.
 - Mit is mondhatnék, feláldozom magam a szent cél érdekében – bólint, lubickolva további két pillanat erejéig a mártír szerepkörben. Helyet foglal a bárszékek egyikén, míg elkészül a kért koktél. Ha tartják magukat a tervezethez és úgyis továbbállnak, felesleges elkényelmesedni és az alkoholellátó ponttól túl messzire húzódni sem lenne bölcs döntés. Felespoharát koccintja Eszter koktéljához lusta mozdulattal és le is húzza annak tartalmát. Felrezzen felsőajka a szesz maró íze nyomán; nem fintorog kirívóan, de azért ez nem is a legenyhébb indítás.
 - Mindent bele akkor hát! – Nagy az egyetértés, szóval baj már nem lehet. Talán egy kissé el is puhult, túl könnyen hagyja magát belerángatni mindenféle balhéba.
Mint például a kviddics volt. Cinikusan nevet fel. – Kviddics? Az éppenséggel nincs, úgy fest, elég volt velünk egy idény. Úgy általában véve is csak a szokásos, emberek jönnek-mennek, és mindenki a karácsonyi bálra nyáladzik már most.
Égnek emeli tekintetét olyan becsmérlőn, ahogy csak tőle telik. Bár pár percig megfeledkezett az ünnepek létezéséről is, most megint teljes erőbedobással utálja.
 -  Az aurortanonci valahogy sokkal izgalmasabban hangzik… - félmosollyal arcán les fel, át is adva a stafétabotot valamikori csapatkapitányának.
Utoljára módosította:Tristan Devereux, 2020. január 8. 03:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cayenne N. Newton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2020. január 9. 16:45 | Link

#lonelydayoff

Kellemest a hasznossal alapon beutaztam Budapestre a faluból. Nem ismerem jól a helyet, így merőben új élmény volt, de legalább itt minden egy helyen van. Beszerző körútnak indult, hiszen várok pár különlegesen értékes növényt, amiknek a megfelelő tápláláshoz különleges dolgok kellenek. ezeket a mágikus piacon és a muglin egyaránt beszerezhetem, de be kell térnem pár bio boltba is, hogy biztos legyek magamban. Listát vezetek nem csak arról, mire van szükségem a boltba, de arról is, hogy mi várható, így vagyok kellően felkészült.
Az idő ellenére nem öltöztem túl, egy viszonylag vékony kabátot vettem a pulóverem fölé, de a sál nem hiányozhatott. Nem érzem úgy, hogy különösen aggódnom kell majd azon, eltévedek-e, de ha mégis így lenne, hát vállalom a felelősséget és állok elébe. Térképem ugyan nincs, de mikor arról van szó úgyis leszólíthatok valakit. Bárkit.
Ilyenkor el szoktam tűnődni azon, hogy vajon azok, akiket megismertem az évek alatt, részei lennének-e az életemnek, ha tudnám igazából ki vagyok. És azon is, hogy az idegenek valójában ismernek-e. Egy tél végi időszak hozta el azt a nagy eseményt az életemben, ami mindent megváltoztatott, azóta ilyenkor gyakran kap el ez és a bőröm alatt érzem a libabőrt folyamatosan.
Talán sosem fogom igazán feldolgozni a velem történteket.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2020. február 24. 22:18
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2020. január 11. 07:47 | Link

Mester Adrián Dominik


Szerencsém van. Ezt teljes lelki nyugalommal ki merem jelenteni. A férfi, aki nekem jött nem rendezett jelenetet és kezdett bele heves bocsánatkérés áradatba, hogy azzal minden a környékünkön lévő figyelmét kettőnkre irányítsa. Talán tovább is sétált volna miután látta nem okozott bennem és a ruhámban sem maradandó kárt, de kérdésemmel visszatartottam. - Nekem kicsit talán erősek az alak vonalai. Jobban kedvelem a női test klasszikusabb ábrázolási módját - pillantok az eddig nézett szobor felől a férfira - De a maga nemében megkapó alkotás - egészítem ki azért szavaimat. Nem szeretném, ha sznobnak tűnnék. Nincs bajom a modern művészettel, a művészekkel pláne nincs. Egyszerűen csak tényleg az tetszik, ha nem feltétlenül az alkotás címéből tűik ki, hogy "mire is gondolt a költő" pontosan. - Bocsásson meg az őszinteségemért - mondom és ajkamon halvány mosoly árnyéka fut keresztül - Éjféli Veréna - nyújtom kezem beszélgetőtársam felé, hogy ha már karamboloztunk, akkor megkönnyítsem a betétlap kitöltését számára. Közben körülöttünk haladnak az emberek. Épülnek a nagyon hasznos, ám minden tekintetben felületes kapcsolatok, és csak úgy ragyognak az ilyen eseményeken megszokott műmosolyok. Mellettünk egy fényképezőgép villan. Ijedten rezzenek össze. Nem tudtam megakadályozni ezt a reakciót. Zsigeri volt, ahogy a gerincemen és a tagjaimon végigfutó kellemetlen érzés egyaránt. Régen a kép miatt, hogy rajta ne legyek, még véletlenül sem. Most pedig a fény és a hang miatt. Átoktól tartok, fegyver ropogástól. Károly kollégáinak bosszújától és bár a kiérkező aurorok egyike kihallgatott, mégis az ő megjelenésüktől is félek azóta a délután óta még mindig. A Sors büntetését tudom úgysem kerülhetem el, még ha tettemnek valóban komoly oka is volt. Mégis próbálom élni az életemet, és felejteni. Mindenáron.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. január 11. 17:01 | Link

Karola & Márk & Bence

Feljegyzem magamban, hogy hamarosan valami kaja után is kell majd néznünk a jelek szerint, bár azt nem tudom megjósolni, hogy meddig marad még az infó a fejemben. Egy vagy két percig esetleg? Mire odérek a szekrényekhez és elkezdem keresni mit akarok vinni Karolának valószínűleg már hatszor elfelejtem a témát... ööö, jah. Mire is akartam emlékezni? Na hátha szóba kerül még, vagy beugrik.
- Nem tudom mi történt, de bízhatsz benne - bólintok egyetértően Bence szavaira, ahogy visszalépek a szobába. A kezemben tartott holmikat Karolához viszem, s mellé telepedek. Karola hálálkodására csak vállat vonok, elvégre nem tesz semmit.
- És kényelmes is - vigyorgok Bencére, miközben a sárga, vigyorgó napocskákkal telenyomott pólót szemléli. Ahogy Karola a takarót felém emeli, értően biccentek, és már tartom is elé. Még én is elfordítom a fejem, Bence irányába, na nem mintha a múltkor ne láttam volna a lányt sokkal kínosabb öltözetben (=semmiben), de most már ígyis mindene tele lehet velünk. Jó, mondjuk ha úgy ébredsz fel valahol hogy fogalmad isncs mit keresel ott, és valaki rádordít, kakaóval a kezében akkor ha ismered, ha nem, meg fogsz kicsit illetődni. Óóóh, lehet én is túl durva voltam? Hm, majd legközelebb akkor suttogva osonok közelebb és... nem, ha a füledbe suttognak alvás közben az lehet még rosszabb.

- Gyere - szólok ki Márknak, amint Karcsi elrendezgeti magán a ruhákat, és a feltartott takarót is leengedem. Épp azt hajtom össze, mert gondoltam jófej leszek, amikor a lány elsuhan mellettem, és jó szokásához híven beveti magát a fürdőszobába. - Karcsi nemár, megint? - nyöszörgök az ég felé pillantva, s a répás kakaók fölött pislogó fiúkra pillantok. - Most nem én megyek utána! - emelem fel karjaimat azonnal, s jelentőségteljesen Márkra pillantok, hogy érezze - itt lenne az ideje, hogy a kezébe vegye a dolgokat. És a dolgok alatt most nem Karolát, hanem kettejük kis akár átok akár nem problémáját értem.
- Megfogom neked - nyúlok ki bátyám kakaója után, remélve, hogy átadja, és amíg a lányt próbálja majd kibékíteni, én sunyiban megihatom az ital végét. Tudom, hogy van egy harmadik bögre is, de azt majd hátha kéri még a lány... Maximum csinálunk még. Úúú, CÉKLÁSAT! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Bencére pillantok, s igyekszem sugallni neki, hogy győzködje Márkot, ha eddig nem ment volna bele.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2020. január 11. 21:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2020. január 11. 18:07 | Link


A vélemény hallatán újra végigfuttatja tekintetét a szobron, bólogat néhányat egészen elmélyülten, látszólag igyekszik az eltérő nézőpontból is megszemlélni.
- Manapság már nehéz klasszikus ábrázolással felkeltenie magukra a figyelmet a fiatal művészeknek, nem gondolja? – kedves, egyáltalán nem számonkérő, csupán a másik meglátására kíváncsi. A maga részéről egyaránt kedveli az elvontabb, modern alkotásokat is és szeret a jelentéseken vagy épp az ihletként szolgáló tényezőkön töprengni, azonban a vászonra löttyintett fél festékesdoboznyi színanyag például határozottan kiesik a művészet általa megfogalmazott definíciójából.
 - Ugyan, ezért aztán ne szabadkozzon… - tudja, hogy csak udvariassági köröket futnak, ahogy ezen az eseményen az szinte már kötelező. Legalábbis addig, míg elegendő alkohol nem csúszik le a torkokon. Hisz miért bántódna meg, épp az előbb mondta, hogy nem fűzi túl komoly ismeretség az alkotóhoz. Remélhetőleg ezzel a finom utalással sikerült valamelyest lazítani a kettejük közt várt illedelmességi szintet, és ha mégsem… annyi baj legyen, végtére is, érthető. Mosolyogva fog kezet a nővel, és egy aprót biccent. – Mester Dominik, üdv.
Az egybegyűltek körül lézengő, gépeiket szorgosan kattintgató fényképészek időnként csakugyan megragadják a figyelmét, ahogy perifériájában elsietnek megörökíteni egy-egy fergeteges találkozót vagy párosítást, most sem éri váratlanul az effektus. Azt viszont nyilván nem tudja nem észrevenni, hogy Verénát kifejezetten megrettenti. Tényleg nem szeret másokat analizálni a munkáján kívül, szakmai ártalom, hogy akaratlanul is következtetéseket von le, pláne ilyen kirívó reakciók láttán – azonban még véletlenül sem azért van itt, hogy terapeuta feladatait ellássa.
 - Mi szél hozta erre? – les érdeklődve a nőre, tapintatosan nem tesz szóvá semmit, hisz ki tudja, talán nem is történt semmi. – Úgy értem, ki által keveredett ebbe a nemes társaságba? - pontosít halvány mosollyal.
Nem éles a jelző és nem is kritikus; valóban akadnak itt olyan személyek, akikkel azért nem mindennap van lehetősége az embernek összefutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 11. 21:33 | Link

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Elmosolyodom a kakaóm mögött, amikor Márk megjegyzi, hogy nem számít minden, amit Masa, ha nem hallja. Tipikus Masa és biztos vagyok benne, hogy így, vagy valami hasonló módon történhetett, ahogy „elmondta”, hogy itt fogok aludni. Nem tudom, miért védi ennyire a tesóját, hiszen nem tegnap óta járunk, és bárhol is csinálhattunk volna már bármit, ha úgy van. Igaz, itt még nem voltam, és örülök, hogy eljutottam a Masa főhadiszállására. Pont olyan, mint ő, el sem lehetne téveszteni. Amit Márk elmond, az logikus, bármennyire is nem szimpatizál velem, amennyire én ismerem, kizárt dolog, hogy egy gólyával elbánjon úgy, hogy az nem tud magáról, vagy éppen elég befolyásolható hangulatban van.
- Persze – próbálom nyugtatni, még kedvesebbik mosolyomból is küldök felé. – Jaj, ugyan, eszembe se jutott. De legalább tudlak majd zsarolni valamivel, kösz, hogy szóltál – kacsintok, de látszik, hogy csak szívom a vérét picit. Szerencsére mindenki nyugtatni szeretné Karolát, Masa pedig megjön a ruhával, majd eltakarja a lányt. Elfordulok, oldalra és nézem Márk falát, amíg tart az öltözködés, így nem látom, hogy a barátnőm engem néz. Mire vége a rituálénak, visszajön Márk, aki kopog. A saját szobájába. Ebből is látszik, hogy nem olyan, aki kihasználna másokat. Ha ez nem győzi meg Karolát, akkor mi? Közben Masa odaül a lány mellé, de feltűnik, hogy ez nem az első eset. talán a karma? Én már őket nézve kakaózom, miközben a pároshoz odaér Márk a gyógyszerrel, de Karola felpattan és elrohan a fürdőbe. Hmm, ez váratlan volt. Rövid időm beül, ketten akarnak fellökni, de semmi probléma. Masa – a Karcsit most nem kommentálom – kész lesz, és megmakacsolja magát, ő marad, mi menjünk. Nem tudom nekem, miért kéne mennem, de segítek Márknak, mégiscsak a barátnőm bátya, Karola pedig távoli uncsim. Ma nem uncsi. Sóhajtva kukkantok be Karola fejébe, hogy milyen gondolatai vannak, majd Márkhoz fordulok.
- El akar hoppanálni, de nincs nála a pálcája, gondolom a nélkül nem menne. Pánikban van – nézek a Zippzhar tesókra. A nekem kedvesebbik finoman szól, hogy küldjem Márkot, de nekem is ez volt a tervem. – Márk tiéd a pálya, szerintem le kéne nyugtatod valamivel. Elmenjünk Masával? Hátha, ha nem nézi 3 ember, nem lesz olyan nagy gond. Ja, és vidd a gyogyót – mutatok a fel nem használt fájdalomcsillapítóra. Aztán csak Masa mellé ülök és a kezébe nyomom a közben kiürült bögrét.
- Finom volt, köszi – nekidőlök, és Márk reakciójára várok, ha már az ágyán ülök. Jó lenne benézni a fejébe, de nem vagyok tapintatlan, ha nincs vészhelyzet. Kicsit félnék is, hogy mit gondol rólam, és az, ha tudom nem jobb, mintha magától fejezi ki. Masa közelsége megnyugtat, és jól esik, az illata elönti az orromat és megannyi emléket hoz fel bennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 12. 12:05 | Link

Karola, Maris és Bence

Az az érzésem, hogy Karola nem hisz nekem, de tulajdonképpen ez nem meglepő. Korábban sem nagyon akart hinni, és hát számítottam is erre, csak arra nem, hogy Maris és Bence is itt lesz. Marisra még talán. De Bence?? Zavar a jelenléte, főleg hogy még az is kiderül Karolával is rokonok. Igaz, ennél sokkal rosszabb már nem lehet. Legalábbis és naiv ezt feltételezem, amikor jó szándékkal lemegyek gyógyszerért. Sikerül is megtalálni, így gyorsan vissza is sietek. Némi hezitálás és belső vívódás után aztán, bekopogok a saját szobámba, ami rettentően zavaró, de még zavaróbb lenne, ha Karola megint vádaskodni kezdene. Szerencsére engedélyt kapok belépni - na az durva lenne, ha nem kapnék - és ruha is van mindenkin. Na jó, Bence és Maris még mindig alul öltözöttek, de ők nem számítanak a jelenlegi helyzetben.
Karolához lépek, és már adnám is neki a gyógyszert de erre felpattan és elszelel. Tátott szájjal nézek utána, aztán csak megrázom a fejem és inkább a kakaó után nyúlok. A pillanatnyi csend, amit várnék elmarad. Maris és Bence túl sok dolgot közölnek.
- Eh? Hoppanálni? Nincs is jogosítványa! A ház meg le van védve - fakadok ki enyhe felháborodással, aztán rájövök, hogy Karola semmi ilyet nem mondott, de ha mondott is, Bencének sem lehet ennyire jó a hallása és egy pillanatra elborzadok, mi van ha az én fejembe is belenéz? Ő nyilván nem úgy fogja csinálni mint Maris, hogy szól, hiszen most Karolának sem szólt. Máris plusz egy ok, hogy utáljam. Nem is nézek rá többet. Bár ahogy látom, neki nem is kell ilyesmi. Vége az életemnek. Ha együtt marad a húgommal soha többet nem fogom látni. Már már belesüppednék a depresszióba, de persze emlékeztetnek rá, hogy Karola a fürdőbe zárkózott. Maris még a kakaómat is elveszi én meg annyira más világban járok, nem is fogom fel. Csak amikor Bence az ágyamra huppan, akkor kapcsolok.
- Maris, enyelegj a saját ágyadban! - csattanok fel, aztán az ajtómra mutatok, ezzel is jelezve, hogy igen, jobb ha mennek. - De... várj! inkább ott se. - Korrigálom magam gyorsan aztán a gyógyszerért nyúlok és ha hajlandóak felkelni és kimenni, akkor mögöttük lépkedve hagyom el a szobámat és lépek a fürdőszoba ajtóhoz és egy rövid kopogás után megszólalok:
- Karola, gyere ki, vagy bemegyek! - De rájövök, hogy ez talán megijeszti, így megköszörülöm a torkom és egy nagy levegő után, valamivel nyugodtabb hangon kezdek neki újra - Beszéljük meg, jó? Van nálam gyógyszer, ami elmulasztja a fejfájásod.
Ha pedig ez sem használ, akkor tényleg be fogok menni. Unom, hogy mindenki tőlem várja a megoldást, amikor én vagyok itt az áldozat. Már megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 12. 17:33 | Link

Márk, Masa és Bence

Hiába volt velem jófej Bence és Masa, lehettek kedvesek, de ez nem segített az idegességemen. Rettentően zavart az, hogy nem emlékeztem semmire az előző estéből, hogy feltehetően butaságokat is csináltam, s hogy talán csalódást okoztam másoknak a viselkedésemmel. Még csak azt sem tudtam, hogyan kerültem ebbe a házba, s bár Bence is igyekezett azzal nyugtatni, hogy Márk nem tenne rosszat, ettől függetlenül nem lettem jobban.
Az idegesség morzsolta belsőmet, s amikor visszatért Márk, nem is tudtam tovább ott maradni. Zavarban voltam miatta, meg azért, mert nem értettem, hogy miért is aludtam vele, sőt, saját magamat sem értettem vele kapcsolatban. Éppen ezért, a legegyszerűbbnek az tűnt, ha elmenekülök előlük, vissza a kastélyba, s ott magamra zárom a szobámat.
Sietve menekültem is előlük, ezzel majd fellökve a két fiút, s még Masa hangja sem késztetett maradásra. Az ő szemébe sem tudtam nézni, hisz ki tudja, hogy mit gondolhatott rólam.
A fürdőszoba jelenthette számomra az oltalmat, ott végre kiereszthettem magamból az érzéseimet, s nem kellett véka alá rejteni ijedt könnyeimet. Szörnyű volt és kínos minden belélegzett pillanat, vissza akartam tekerni az időt, hogy lebeszéljem magam arról a vacak ír italról. Miért is kellett nekem kóstolgatnom azokat a löttyöket.
Legjobb lett volna elhoppanálni a helyszínről, mindennél jobban vágytam vissza a kastélyba, távol ettől a családi háztól, ám csak a fürdőszobában döbbentem rá arra, hogy nincs nálam a pálcám, s amúgy sem tudnám kivitelezni ezt az egészet. Ahhoz még nem voltam eléggé gyakorlott varázsló.
- A francba...- csúszott ki számon a szó, s össze is rezzentem, amikor Márk bekopogtatott a fürdőszoba ajtaján. Nem akartam vele találkozni, sem pedig másokkal, de az igazságot csak ő tudhatta. Kicsit tartottam is tőle, s mintha talán még szégyelltem is volna magam a történtekért.
Először el akartam őt zavarni, de rájöttem arra, hogy annak semmi értelme sem lenne,mert ebből a házból máshogy úgy sem távozhatok, csak úgy, ha a bejárati ajtót használom. Az meg odalent volt, nem pedig idefent. Ráadásul még egy Márk is eltorlaszolta az ajtót.
Néhány másodpercig nem szólaltam meg, kellett egy kis idő , hogy rendezzem a gondolataimat, s eltöröljem arcomról a könnyeket. Nem akartam, hogy lássa azt, hogy sírtam, már így is szörnyen kínos volt ez az egész.
Mély levegőt véve, kicsit összekaptam magam, majd mégis csak kinyitottam Márk előtt az ajtót, de ahogy az kinyílt, hátrébb is húzódtam, s karjaimat védelmezően vontam a testem köré. Fájt a fejem, kicsit még szédültem és nem éreztem jól magam. Sem fizikailag, sem pedig lelkileg.
- Elmondod, hogy mi történt? Mit csináltam?..Mit csináltunk?-kérdeztem halkan, miközben pillantásom Márk tekintetébe fúrtam. Túl akartam lenni ezen az egész beszélgetésen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 12. 19:51 | Link

Karola

Miután Marisék elhagyják a szobám én is kénytelen vagyok a fürdőbe zárkózott Karolával foglalkozni. Pedig semmi kedvem nincs hozzá. Gondolom neki sincs sok, mert elég sokáig tart, mire motozást hallok bentről, de mivel nem akarok megint meztelenül rányitni, a fenyegetésem ellenére türelmesen várok.
Amikor végre kinyílik az ajtó megkönnyebbülten eresztem ki a levegőt, bár nem javít a hangulatomon a kérdés áradat, amit rögtön a nyakamba zúdít. Kinyitom a számat, hogy csöndre intsem, de meggondolom magam. Száj becsuk és csak bólintok. Aztán halkan teszem hozzá.
- De ne itt. - Fejemmel a szobám felé intek, és meg is indulok remélve, hogy követ. Ha igen, akkor leülök az ágyamra, és a párnákat közelebb húzom magamhoz. Az egyiket Karolának nyújtom. Bár nem tudom, hogy elfogadja-e vagy örül-e neki, nekem mindenesetre most úgy érzem szükségem van rá. Szóval magamhoz ölelem a sajátomat és ha Karola is elhelyezkedik, akkor a pálcámmal intve becsukom a ajtót, ezzel kivédve, hogy újra elszaladjon, vagy hogy Maris újból ránk törjön. Persze ahogy néztem Bence így is belenézhet mindkettőnk fejébe, de azt majd később rendezem le vele. Nem hiszem, hogy Karoláéban látna bármi értelmeset, amúgy sem.
- Vedd ezt be - nyomom a kezébe az aszpirint, aztán vizet varázsolok a tegnapi pohárba - Ööö... ismered a mugli gyógyszereket? - érdeklődöm még, mert nem is tudom Karoláról, hogy milyen származású, nem ám elkezdi nekem rágni vagy hasonló. A válasza alapján, ha szükséges elmagyarázom, hogyan működik a bogyó aztán kezdődhet a történet mesélés.
- Szóval... nem bírod az alkoholt - kezdem a történetet, a legfontosabb ténnyel, bár ezt nyilván ő is tudja. Aztán ha hagyja, akkor továbbra is csendesen a párnát gyömöszölve, tekergetve, csavargatva, és épp csak fel-felpillantva rá, egy-egy mondat között, megpróbálom elmesélni a tegnap este történteket. Azt a részt, hogy a bárpultban egyszer már azt hittem megcsókol, kihagyom. Ahogy azt is, hogy a szobám ajtajában meg is tette. A rellonosokat viszont megemlítem, mert velük még összefuthat va folyosókon és akkor nem árt, ha képben van. Elmesélem, hogy a könyvek miatt majdnem hagyta magát befűzni, hogy nem hagytam és emiatt haragudott rám amíg el nem magyaráztam. Hogy ezt követően rosszul lett és hányt. Azt hogy rám is, azt kihagyom, mert tudom, hogy nem direkt csinálta. Meg amúgy is. Kellemetlen egy helyzet volt. Elmondom, hogy bár először bealudt, a hányás miatt, jobbnak láttam ha fogat mos, utána viszont nagyon éber lett. A vetkőzést meg a zuhanyzós ötletét egyelőre kihagyom. De azt elmondom, hogy a szobában hátat fordítva vártam, amíg felöltözik, aztán a ruháit a székemre raktam és bár beletelt pár próbálkozásba, végül csak hajlandó volt csendben maradni és aludni. - És azért ide jöttünk, mert azt gondoltam, nem szeretnéd, ha az egész kastély tudná, hogy mit csináltál. Nyilván láttak így is páran... meg majd fecsegnek, de az más, mintha mindenki hozzá tud tenni egy darabot a történethez. Na meg... nem tudom. A szüleid sem örültek volna, ha az éjszaka közepén becsöngetek és te... hát olyan állapotban vagy, amilyenben voltál.
A történet végén felpillantok rá, de tovább gyűröm a párnámat miközben várom, hogy reagáljon valamit. Remélem tudja, hogy tényleg nem csináltam semmi olyat. Khm. Egy kicsit elpirulok. Gyorsan el is fordulok. Remélem betudja annak, hogy ez az egész nem álmaim karácsonya volt és kellemetlenül érzem magam a történtek miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 12. 20:34 | Link

Márk

Nem szívesen beszélgettem Márkkal, de nem tudtam megmagyarázni ennek az okát, egyszerűen csak kellemetlenül érintett az, hogy mellette feküdtem, ráadásul azt hiszem, hogy ez még jó is volt. Éppen ezért voltam összezavarodva, hisz vele kapcsolatban eddig mindig minden olyan bonyolult volt.
- Rendben - mondtam egész halkan, beleegyezően, hisz tényleg nem volt túl jó választás a fürdőszoba ahhoz, hogy beszélgessünk. Még csak leülni sem lehetett normálisan, én meg még mindig szédültem, nem beszélve a fejfájásról, ami még mindig hasogatta az elmémet.
Márkot követve visszasétáltam a hálószobájába, de ahogy az ágyára, s a könyveire futott a tekintetem, mintha bevillant volna egy kósza emlékkép. Létezik az, hogy könyvvel a kezemben táncoltam? Nem, kizárt.
A zavarodottság nem tett jót a lelkemnek, még mindig zaklatott voltam, de ha már hellyel kínált, elfogadtam azt, s tisztes távolságban foglaltam helyet, miközben a felém nyújtott párnát is elvettem. Jó volt a párnába kapaszkodni, kicsit olyan volt, mintha védelmi falat nyújtana a fiúval szemben.
Míg az ajtót bezárta, kínos csend telepedett kettősünkre, csöndben fürkésztem őt, de aztán gyorsan el is kaptam róla a pillantásom, s feszengve mocorogtam az ágyon, míg kényelmesen nem ültem.
- Ez..mi? - kérdően pillantottam a fiúra, nem igazán ismertem mugli gyógyszereket, így volt bennem némi félsz, s csak akkor mertem bevenni a tablettát, miután elmagyarázta Márk, hogy mire jó, és hogyan kell használni. Kíváncsi voltam, hogy vajon tényleg elmulasztja-e a fejfájásomat, ami abban a percben eléggé meggyötört.
Aztán Márk mesélni kezdett, mondta és mondta, s ahogy mesélte a történteket, úgy olykor mintha egy-két emlékfoszlány is felelevenedett előttem. Néha a döbbenettől szaladt feljebb a szemöldököm, s előfordult az is, hogy a kezemet a szám elé kaptam, mert szörnyülködtem attól, ami történt. S még, ha csak ittam volna...a sztori a rellonosokról, arról hogy majdnem bedőltem egy ostoba szövegnek, s hogy csak Márkon múlt az, hogy most jól vagyok, ledöbbentett. Ahogy az is, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hozhattam őt a rosszullétemmel, emiatt nagyon szégyelltem magam, éreztem is, ahogy kínomban vörösödni kezd az arcom.
- Ajh Merlinre...amiket mondasz....- nem is tudtam, mit mondhatnék hirtelen, nagyon szégyelltem magam a fiú előtt, s ezt ő is észrevehette rajtam a testtartásomból, vagy abból, hogy kínomban gyűrögettem a párna széleit.
- Márk, én ezt rettentően sajnálom, főleg azt, hogy a DÖK-ben ennyire kellemetlen helyzetbe hoztalak. Te jó ég...Mihail biztos nagyon mérges lesz rám. Pedig én nem szoktam így viselkedni - már nem a fiúra voltam mérges, sokkal inkább magamra, rettentően szégyelltem előtte minden tettemet, így bocsánatot is kértem tőle.
- Köszönöm, hogy segítettél nekem, és ha bármi olyat tettem, akkor ne haragudj rám. Ez annyira kínos...mert így is volt köztünk már konfliktus, és nem akartam, hogy megutálj - csak nem tudtam magam tartani, így el is eredtek előtte a könnyeim, de el is fordítottam a fejem, hogy ne lássa, s talán ezért fel sem tűnt, hogy neki pír borította az arcát.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 90 ... 98 99 [100] 101 102 ... 110 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek