36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 89 ... 97 98 [99] 100 101 ... 109 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. december 28. 22:59 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

- Nem tudom - vallottam be el is nevetve magam, de kénytelen voltam egy rövid időre levenni róla a kezem és a szemeim is, még elhoztam azt a bizonyos dobozt, minek tudtam, hogy örülni fog. Nem igazán akartam semmit ettől a naptól annyira, mint a végén a nyugalmat így vagy úgy. Ki tudja ezzel melyikünket próbáltam volna megnyugtatni, de abban biztos vagyok, hogy rosszat nem akartam. A dátumokkal sem.
- Babydoll - néztem rá le kicsit szigorúbban. Nem azt kértem, hogy menjen egyedül be egy rakás kígyó közé, vagy éppen azt, hogy hívja meg az anyját. Ne essünk túlzásokba. Csak szerettem volna, ha ezt ő mondja meg. Az első fontos dátumunk véletlen volt, a másodiknak talán a karácsony előttit mondanám, az meg én voltam, teljesen. Itt az ideje megosztani ezt a feladatot úgy, mint az életünket. De szerettem volna, ha tudja, hogy ezt nem áttestálom, hanem inkább egyszerűen kérem és várok rá benne.
- A veszély tökre a középső nevem - tártam el a kezeim mielőtt még felfedtem volna a teljesen ehető, de csodásan glitteres süteményeket előtte. Volt többféle, és olyan kis méretűek, hogy egynél ne álljon meg az ember. Érti a hely a marketinget, és nem is hibáztatom őket érte. Kivettem egy egyszerűbb kéket magamnak, aztán figyeltem a nőt. Az üres kezemmel eltűrtem a haját mielőtt a vízre néztem volna, ahogy elővezettem mi az, ami ide hozott.
- Nézd, nem ezen van a hangsúly. Legyen az a hét, vagy tudod mit, az a hónap. Csak nincs olyan, ami miatt 30 egész napon át az én hibám - mutattam is magamra még a fél fánkkal a kezemben, hogy aztán nevetve egyem tovább. Nem a mai nap volt nekem a lényeg, csak egy időtáv. Érdekelt a kitartása, a jövőnk is. Ezzel kicsit már azt éreztem okunk van hinni, hogy itt leszünk egy év múlva, ha azért, hogy összevesszünk kicsit, azért. Az élettel jár és azt jelenti mellettem van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 29. 14:32 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


- Téged nem - korrigálom magam gyorsan, mielőtt még kínos helyzetet szül az, hogy én őt viccnek veszem. Mert nem, ha így lenne, nem élne a nyakamon, konkrétan leszarnám, hogy mikor és mit csinál, nem majd még pont macskákat veszek valakivel, aki nem érdekel. Miről beszélünk? Az allergia miatt még mindig furcsán néz, lehet, hogy beszélnem kellene vele erről az egészről, de nem akarok hisztit, abból meg tuti az lesz, miért nem szóltam soha, hogy allergiás vagyok a macskaszőrre.
- Jó, nekik nem kell tudniuk, hogy nem jársz, szerinted utánanéznek bárminek alaposabban? Majd az igazgató kijár megnézni, játszol-e meccsen - forgatom meg a szemeimet nagyon látványosan, mert nem hiszem, hogy egy ilyen putri intézmény majd rájár, hogy mi is történik. Néha még arra is lusták, hogy azt lecsekkolják, amit tényleg illene. - Ebben nem kételkedtem.
Ismerem Stella határait, hogy mit meg nem tenne azért, hogy ne kelljen arra a viszonylag kevés órájára se bejárnia. Mert mondjuk volt olyan, amit el tudott sunnyogni, ha kihagyott, de nem mindent.
- Miért? Csak azt mondtam, táskát veszünk, nem azt, hogy mondjuk, felújítjuk a ruhatáradat - ejtem a szavakat nagyon hangsúlyosan, még rá is kacsintva.
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2019. december 29. 14:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 29. 17:26 | Link



Nem kell sokat várnom és Myra is megérkezik a kanapéra hozzám. Mikor hozzám bújik akkor egyik karommal átkarolom őt, így húzva magamhoz. Arcomra mosoly szökik, mikor megérzem az apró puszikat, melyek szépen elvándorolnak ajkamig. Gyengéden csókolom meg a lány, kicsit el is nyújtom a pillanatot, mert miért ne. Van egy olyan énem, aki szereti ezeket a perceket kiélvezni, megélni és olykor gerjeszteni. Emellett semmi jónak nem vagyok elrontja! Mikor a leghizlalóbb ennivalót kéri vacsorára, felnevetek.
- Akkor te leszel felül… –kacsintok rá, mosolyom pedig továbbra is ott virít arcomon. - Mit szólnál akkor hamburgerhez? kérdem, majd szabad kezemmel a telefonom kezdem nyomkodni. Szélsebesen nyitom meg a Netpincér applikációt, majd keresgélésbe fogok, de közben figyelek Myrara is.
- Tetszett? Részemről folytathatjuk… nekem az egyik kedvencem. Na és hamarosan jön az újabb rész! – szemem csillog, akár egy kisfiúé, mivel a jegyek már meg is vannak a premier előtti vetítésre, természetesen a VIP terembe. Myra kibontakozik ölelésemből, majd arrébb áll. Szemem sarkából látom, hogy kisebb táncolásba kezd, amire felpillantok a telefonról.
- Nem. De ezen könnyen és gyorsan tudunk segíteni. – közlöm vele és rendesen felülök, majd mikor a lány közelebb ér egy gyors mozdulattal húzom oda ölembe. - Mosolyogj! – és már kattan is a telefonom, amit ezután a kanapéra dobok. Mivel Myra nem egy túl nehéz leányzó, így könnyen pakolgatom, ahogy éppen kedvem szottyan, most pedig úgy szottyant, hogy velem szembe kerüljön az ölembe. Haját hátradobom, majd apró csókokkal kezdem bombázni nyakát.
- Mi lenne ha a vacsi előtt mozognánk le a kalóriákat, hogy legyen mit pótolni? –duruzsolom fülébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2019. december 31. 03:06 | Link

Életem értelme (És Bence)

Kettőnk közül én legalább gondolkodom. Mert így is kétszer olyan gyorsan indulunk el, mint egy átlag család, ezzel jár, ha egy katonát és egy sztrippert összeraksz, mindkettőnek limitált készülési ideje van. Ő még így is ejt panaszt rám, képzelem hogy bírná egy rendes nővel. De ha én sem gondolkodnék, múltkor is otthon marad Panna cumija és sír egy csomót.
- Milyen mesében vannak színeshajú trollok? - akadok fent teljesen, mert arra a mesére nem emlékszem. Akárhogy is gondolkozom, arra a mesére én nem emlékszem, vagy nem is velem látta, vagy... én valami nagyon mást néztem. Mondjuk... ez nem kizárt. Panna most is halál szerelmesen pillog apára, imádja azt az embert, nincs vele egyedül, tudom, mit él át.
- Pedig a puncs finom, tök grincs vagy. Akkor ne hívjalak meg semmire, cicababa? Hogy szedlek így fel? - vonogatom meg a szemöldököm, a kezem a farzsebébe csúsztatom egy pillanatra, de aztán csak elnevetem magam és zsebre vágva a kezeim  - már a sajátomra -, megyek a dolgomra, azaz, körbenézni vagy mi. Igazából csak fikázni akarom a díszeket, meg kicsit élvezni az életet.
- De, persze, sétáljunk, utána is ráér a többi. Tudod, a férjem azt mondta, takarodóra érjek haza, addig tökre a tiéd vagyok - még a szemöldököm is megvonogatom, de aztán csak elnevetem magamat, el is indulva az utcában, már itt is van egy pár páratlan borzadály, egy nő például felokádott egy kikes égősort a kinti fára, amiről lepotyogtak a díszek. Ezt hogy gondolta? - Nekem nagyon tetszik, fő az igényesség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2019. december 31. 12:44 | Link

Wifey
#lunatica | ápr. 16 hajnal


A számat is húzom, nem hiszem el, hogy szeret, etet, hűséges és még csak nem is mentem hozzá. Alattomos nő vagyok, hogy nem kötöttem hozzá az életemet, pedig megérdemelné, vagy pont rendes vagyok, hogy nem tettem meg.
- Ja, tényleg, Bence elég nagy kifogás ebben - bólintok kicsit, az ajkamba is harapok, majd megvonom a vállamat lazán. - Holnap meg tudni fogja, jövőre mit csinálok.
Nem bánom, hogy ilyen Bence, vagy Gabe, sőt néha még Cassie is. Rendes faszi, akármennyire próbálja magát eladni szemét alaknak. Tudja mit szeretek, hogyan és mikor, nagyon kis rendes. Életem nője. Meg faszija, ha épp Bencéről beszélünk. Adom őket nagyon.
- Helyes, legalább az egyikünk élvezze. Én úgysem fogom, tudod, hogy nem szeretek a hátamon feküdni - forgatom meg a szemeimet, még mutogatom is, hogyan fonnám össze a kezeim a mellkasomon abban a kurva koporsóban. Nem állna jól nekem amúgy sem, olyankor szétcsúsznak az ember mellei, tokája van, minden rossz.
Cassie döbbentnek tűnik, hogy nálam felmerült gyerek, meg is értem, mert ő is ismer, tudja, mennyire szar volt minden Totóval.
- Persze. Nem tudom? Bencéről a franc se tudja, mármint... nem mondta mikor. Már, hogy mikor akarna gyereket. Szóval nem azt mondtam, hogy eltért, csak... ah, franc se érti. Mindegy, én így is úgy is akarom ezt a gyereket. Legfeljebb majd tolom az arcomba a fagyit sírva a kanapédon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2019. december 31. 19:05 | Link

Karola
ez itten egy folytatás

- Persze. Akkor biztos a pult alatt kötünk ki... - felelem fejcsóválva, a szemem fogatva, bár sejtem, hogy akkor kevésbé érezném magam rosszul. Vagyis a gyomrom biztos kavarogna, ahogy az övé is de az egy másik fajta rosszullét lenne, ami lehet jobb, de nem szeretném kipróbálni továbbra sem. - Na meg akkor nem tudnánk elmenni innen - fűzöm hozzá, csak úgy mellékesen, mert hát itt nem maradhatunk.
- Haza - mondom szűkszavúan, bár nem biztos, hogy ez jó neki, de jelenleg ez a legjobb ötletem, így nem marad más választás. Másról kezd csacsogni, a kedve mintha megint jó lenne. Pedig én azt hittem a hányásnak hála, valamennyire kijózanodik, de nem. Kellemetlen. Ahogy a kérdése is.
- Nem látlak minden nap. - Igyekszem közömbösnek mutatkozni. Azt mégsem mondhatom, hogy nekem édes mindegy mi van rajtad, mert valamiért mindig az jut eszembe, hogy mi van a ruha alatt. Az biztos nem tetszene neki. Nekem sem tetszik, és komoly erőfeszítésbe is kerül az első néhány percben, hogy ne villanjon be az emlék. Szóval kitérek a pontos válasz alól és a hoppanálásra koncentrálok, mert ha most még el is rontanám és valamelyik amputoportálna az nagyon nagy baj lenne.
- Jól vagy? Meg van mindened? - kérdezem ahogy megérkezünk és egy pillanatra csak a vállait fogva ellépek, hogy megnézzem meg van-e minden végtagja, nem vérzik-e vagy hasonló, s ha ő is megerősíti, hogy nincs rosszabbul, mint amennyire a részegség teszi, akkor megindulhatunk a házunk felé.
- Csak három ház. Gyere! - azzal átkarolom újra és már megyünk is. - Próbálj meg csendben lenni, amíg felérünk. Azt mondtam, hogy a kastélyban maradok éjszakára, de bajban lennénk, ha így állítanánk be oda... Szóval reggelig a szobámban maradunk, aztán ha jobban vagy visszamegyünk. - Vázolom fel a tervem, majd kinyitom a kertkaput és az ajtót is.
- Ssss! Fel kell mennünk a lépcsőn - súgom és a lépcső felé mutatok, s remélem nem akadékoskodik, mert arra tényleg nincs időm. Aztán kapcsolok, hogy talán mégis jobb, ha előbb csendbe vonom magunkat. Így a pálcámmal kiszórok egy hangszigetelő bűbájt magunk köré, aztán megyek vele tovább, fel a szobámba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. december 31. 19:35 | Link

Márk

Bár széles mosollyal vártam választ a kérdésemre, akkor ragadott magával, hogy elhoppanáljunk valahová, de persze még mindig nem tudtam a pontos úti célt. Így, mivel gyorsan történt minden, már nem volt időm reagálni a szavaira, az utazás pedig kellően megforgatott ahhoz, hogy ne ezzel foglalkozzak a földetérésnél.
- böhöm...megin há... - kissé még szédelegtem, s a gyomrom újra felkavarodott, így nem tudtam újra válaszolni, előre görnyedtem, de már nem jött semmi, csak az ingert éreztem. Intettem is felé, hogy picit álljunk le, kellett néhány másodperc, mire rendeződött a gyomrom, s újra felegyenesedhettem. Szerencsére most nem kísértett már a saláta, így nem kerültem ismét kellemetlen helyzetbe a fiú előtt. Ennek örömére egy nagy mosoly is felkerült az arcomra, miközben a sötétben a fiú tekintetét kerestem.
- Dehháát én a ttoorronyban lakom...hová visszel te? - kuncogva legyintettem vállon, s hagytam, hogy átkarolva a ház felé kísérjen. Közben, kihasználva az alkalmat, fejemet még a vállára is döntöttem. Józanabbik énem persze erre biztosan fejbe kólintott volna, hogy mégis mit művelek, de abban a pillanatban csak azt tudtam, hogy a közelsége nem zavart egyáltalán, sőt.
- Aaaa szobáááádban? - erre megtorpantam, hangom hangosan vágott bele az éjszakába, arcomra pedig játékos mosoly szökött.
- Jóó, psszttt leszek - kuncogtam halkan, amikor rám szólt, s belé kapaszkodva követtem őt, felfelé a lépcsőn. Odabent nagyon sötét volt, azt sem tudtam, hogy pontosan hol járunk, de bíztam benne, hogy ő tudja az utat, s nem fogunk majd eltévedni.
- Ezzz izgi naggyon - kuncogtam, naná, hogy nem tudtam teljesen csöndben maradni, még szerencse, hogy körénk vonta azt a hangszigetelő bűbájt.
Amikor kinyílt előttem az ajtó, s bekavarodtunk a szobájába, még az ajkaim is elnyíltak a tengernyi könyv láttán.
- Merlinre, teeeee nem hazuddtál - ámultan vezettem végig pillantásom a polcokon, amik roskadoztak a könyvektől. Talán még soha nem örültem ennyire könyveknek, mint ebben a percben, s olyan jó kedvre derített, hogy örömömben felé fordultam, s azzal a hévvel kezeim közé fogva az arcát, adtam a szájára egy röpke csókot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2020. január 1. 03:05 | Link

Piccolina
megjelenés × november 25.


- Igen, én. Itt - mondtam neki derűs mosollyal már mellette állva, ahogy lenéztem rá és vártam mikor kezd el feleszmélni az első sokkból. Tény, hogy információval nem szolgáltam neki annak kapcsán, hogy mit keresek itt, vagy miért vagyok itt, vagy éppen ez hogy fordulhat elő. Tulajdonképpen még nem is szorult ez magyarázatra, de rövid úton el fogunk érni a lenyugvásától egészen addig hogy, újra tajtékozni fog, ok nélkül, de szerinte jó okkal. Előre érzem a ráncaim mélyülését és a halántékom lüktetését a várakozás alatt még megindulunk a kocsihoz.
Nem semmi darab, különlegesen szép, jó állapotú és ráadásul elég ritka, hogy ilyen keveset kelljen hozzányúlni ahhoz, hogy megfelelő keretek közé kerüljön. a papírokhoz gyakorlatilag kétség sem fért és senkinek nem volt kérdése. Már a műhelyeseket leszámítva, akik nem értették miért az eredeti színt kérem javítva nem mást, vagy hogy miért nem akarom, hogy a foglalót megtartsuk.
- Igen, ez a különleges autó - bólintottam a határozott kijelentésével egyidőben, mert hát tudtam, ő is tudta, csak azt nem, hogy ez nekem miért nyilvánvaló. És ki is bújt  szög a zsákból. Az autó mellé érve rá néztem, de mielőtt beszélhettem volna megakadtam. Megakasztott. Köszönt, ismét látható küzdelemmel magával. Csak bámultam a szemeibe pár pillanatig, majd előhúztam a dobozt a zsebemből. Egész elegáns, aranyszínű, apró masnival a tetején. Felé is nyújtottam a fejemmel rábökve, hogy vegye is el.
- Ez azt hiszem tetszeni fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 1. 17:04 | Link

Karola

A hoppanálás jól sikerül. Egyben érkezünk meg. Igaz Karola gyomrát kicsit felkavarja, kicsit odébb is lépek, így elég hülyén nézhetünk ki, ahogy fogom a vállait, de közben próbálok a lehető legtávolabb állni tőle. Szerencsére (vagy nem?) már nem jön ki semmi sem belőle, így nem leszek koszosabb és járdát sem kell takarítani. Így amint túl van a gyomor kavarodáson, indulhatunk is a házunk felé.
- Szerintem nem akarod, hogy az egész torony tudja berúgtál - válaszolom arra, hogy ő a toronyban lakik, és csak vezetem tovább a házunk majd a szobám felé. Szerencsére egészen csendben mozog, a kis kuncogását meg felfogja a bűbáj, amit magunk köré vontam.
- Rettentően - mármint izgi. Főleg az lesz izgi, ha a szüleim mondjuk random felébrednek és elkapnak minket. De szerencsére ilyesmi nem történik, és egyben érünk fel a szobámba.
Becsukom magunk mögött az ajtót és megkönnyebbülten sóhajtok fel. Gondolatban tervezem, hogy mit hogyan intézek reggelig, de félbeszakítja a gondolatmenetem.
- Nem szo... - kásom. Mondanám, de Karola teljesen kifordulva önmagából, kezeit az arcomra teszi, és mire felfognám mire készül, már túl is vagyunk rajta. Puha ajkai az ajkamhoz érnek, épp csak egy pillanat az egész mégis annyi minden fut át a fejemen közben. A szívem is kihagy egy dobbanást csak hogy utána sokkal erősebben kezdjen kalapálni. Pislogok párat, minden valószínűséggel a számat is eltátom, de nem jön ki rajta hang. Jó pár másodpercbe telik, mire összeszedem magam. - Öhm... nem... nem ezért hoztalak ide - motyogom, bár az is lehet már nem figyel rám, hiszen a könyvekkel van elfoglalva. Megrázom a fejem, és a ruhás szekrényemhez lépek, kiveszek két tiszta pólót meg két tiszta melegítő nadrágot, az egyiket ilyen szettet Karolának nyújtom.
- Tessék, tiszta ruhák... Valószínűleg kicsit nagy lesz, de jobb, mint a semmi. - Ha nem akarná elvenni az ágyra dobom őket, majd a saját szettemmel megindulok az ajtó felé. - Én a fürdőben öltözök át, öt perc múlva visszajövök. Ha lehet addigra legyél kész - kérem, mert hát semmi kedvem megint úgy rányitni, hogy meztelen. Ha pedig ezzel megvagyok, kilépek az ajtón. Kívülről rámondok egy egyszerű bűbájt, csakhogy ne tudjon elkószálni... Elég rossz lenne, ha a szüleim vagy Maris szobájában kötne ki. Bár Marisnak még ki tudnám magyarázni...  Szóval a fürdőbe megyek és ledobálom magamról a koszos ruhákat, és a lehető leggyorsabban zuhanyozok le és mosok fogat, majd bújok bele a tiszta ruhákba. S mielőtt még visszamennék a szobába, keresek egy tiszta fogkefét, és azzal meg egy pohárral és fogkrémmel együtt megyek vissza a szobámba. A bűbájt csendben oldom fel és csukott szemmel lépek be - biztos, ami biztos.
- Fel vagy már öltözve? - teszem fel a kérdést a térnek a szobámban, mert fogalmam sincs Karola merre van, és mit csinál. De remélem ruhában teszi, amit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 1. 19:22 | Link

Márk

- Szerintem se - kuncogtam, mert viccesnek tűnt számomra abban a pillanatban ennek már a gondolata is, hogy valaki így láthatna a háztársaim közül. - Mittt szóólhatna a házvezető - kuncogtam tovább, szám elé kapva a kezemet, miközben követtem Márkot be a házba, s fel a lépcsőn egészen a szobájáig.
A rossz kedvemnek már nyoma sem volt, ehelyett inkább izgatott voltam, hogy vajon hová is vitt engem Márk, hisz fogalmam sem volt, hogy az éjszaka közepén mégis hová hoppanáltunk. Aztán, mikor közölte, hogy ez az ő szobája, eléggé meglepődtem, majd figyelmem szinte azonnal megakadt a keménykötésű csodákon. Imádtam.
Olyan káprázatos szobája volt, hogy tátott szájjal figyeltem a polcokon roskadozó könyvek armadáját. Még az én szobámban sem volt ennyi könyv odahaza, pedig aztán én tényleg szerettem olvasni. Amikor az a rellonos szóba hozta a könyveket, Márk meg elráncigált tőle, haragudtam rá. Valamiért úgy éreztem, hogy nem akarja, hogy nekem jó legyen. De most, látva azt, hogy nem hazudott, s tényleg rengeteg szép, színes könyve volt, nem tudtam megállni, hogy ne adjak a szájára egy csókféleséget. Persze, fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, ösztönösen jött az egész, s talán nem is volt igazi csók, hisz ki tudja, hogyan adták azt. Mindenesetre abban a pillanatban így tudtam kifejezni azokat az örömteli érzelmeket, melyek bennem kavarogtak. Melyek részben a könyveknek szóltak, részben pedig a fiúnak.
A csók után játékos mosolyogva kémleltem az íriszeit, miközben ő olyan furcsa fejet vágott, mintha félne tőlem. Azt nem egészen értettem, hogy miről beszélt, de nem is nagyon érdekelt, ahhoz túlságosan jó kedvem volt.
- Naaa miért nézel íígy? - nevetve nyúltam ingje után, s megragadva azt, közelebb húztam magamhoz. - Azt ííígérted, hogy táncolunk...miért nem táncolsz velem? Tááncolni akarook. Nézd csaak, tudok áám - nevetve tettem előtte pár ingoványos tánclépést, s ahogy a romantikus regényekben olvastam, úgy mozdultam, s húztam feljebb a ruhám alsó részét a combom mentén tánc közben, majd nevetve pördültem még, s eltántorogtam az ágyáig, aminél megtámaszkodtam egy pillanat erejéig, hogy onnan aztán tovább lökjem magam a könyvekig.
- Micscsodda válogatáás - állapítottam meg, mert azért még tudtam olvasni, s ki is emeltem egy könyvet a polcról, hogy azt forgassam meg a kezeim közt, de pechemre egyet le is ejtettem a földre.
- Ruhhák? Minek nekem ruha? Láttál mááár anélkül - bazsalyogtam a fiúra, aki közben a darabokat az ágyra dobta. Azok viszont egyáltalán nem érdekeltek, túlságosan lekötötte a figyelmemet az a sok könyv, melyek közt válogattam. Fel sem tűnt, amikor Márk elhagyta a szobát, annyira elfoglaltak a könyvek. Már csak akkor láttam, hogy nincs odabent, amikor kezemben egy zsákmánnyal, hátat fordítottam a könyveknek.
- Máárk, bújócskázunk?- nevetve indultam meg a szobában ide-oda, majd az ajtónál kötöttem ki, amit próbáltam kinyitni, de az valamiért nem nyílt ki. Lehet, hogy Márk örökre magamra hagyott?
- Neee, Máárk, ne záárj be, ez nem viccces - nyöszörögtem, s közben erőtlenül csüccsentem le az ajtónál, hátamat a lapjának döntve. Kicsit rosszul esett, hogy magamra hagyott már megint, szomorúan lapoztam a könyvben, de valamiért ragadtak le a szemeim, s a következő percben be is aludtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 1. 21:12 | Link

Karola


- Nem akarom tudni, hogy mit szólna -
válaszolom a házvezetős megjegyzésre, mert bár biztos vagyok benne, hogy az új HVnk is nagyon kedves, azért jobb nem tesztelni a határait, főleg nem karácsonykor. Biztos van neki is családja, meg más dolga ilyenkor.
A tervem többi része, hogy eljussunk a szobámig szinte túl egyszerűen és mesébe illően történik, így talán nem is kéne meglepődnöm, hogy a szobámba érve váratlan események hada követi egymást. Először az az apró csók, ami... hát mondjuk, hogy felkavar. Aztán a táncos megjegyzése.
- Táncolhatunk, de hadd öltözzek át, ha elfelejtetted volna hányás van az ingemen - mondom, de ő már lejti is a táncát. Kicsit esetlen és botladozik, de tulajdonképpen édes. Tiszta ruhákat keresek közben, de a ruhás szekrény ajtaján lévő tükörnek hála így is látom Karola mozdulatait. Így azt is amikor a ruháját feljebb húzza. Nyelek egy nagyot. Igen csak egy pici volt, de ez a gesztus. Miért csinálod ezt velem te lány? Aztán fordul és már könyveket nézeget. Jó. ez jobb. Nézzél csak könyveket és ne ficánkolj.
- Hogy-hogy, minek? - kérdezem, de felemlegeti, hogy láttam már - Hát ha meztelenül akarsz aludni nekem az is oké. Mármint nem oké! Legutóbb sem voltál elragadtatva, hogy úgy láttalak, szóval ne csinálj úgy, mintha nem zavarna! - Totál vörös leszek. Fogalmam sincs, miért mondtam először amit, de remélem, hogy eléggé be van még csípve ahhoz, hogy ne fogja fel a mondatom jelentését, és hogy a gyors korrigálásom jobban leköti majd, mint az a véletlen mondatocska.
Ami engem illet én gyorsan ki is slisszolok, rázárom az ajtót, majd a fürdőben magamra. Az öt perc helyett, amit ígérek legalább tízet töltök a fürdőben, hogy lenyugodjak.
Immár tiszta ruhákkal, és fogkefével térek vissza, ám az ajtó alig mozdul és  a kérdésemre, miszerint felöltözött se érkezik válasz, kénytelen vagyok bekukkantani. Az ajtó előtt ott ül-fekszik, még mindig a báli ruhájában, egy könyvvel, ami a padlóra esett.
- Most tényleg bealudtál? - motyogom az orrom alá, és az ajtót csak még egy kicsit tolva, vigyázva, hogy ne üssem meg a lányt, becsúszok a résen, majd felnyalábolom a lányt és az ágyamhoz viszem.
- Tudod az a helyzet, hogy rettentően félek, hogy felcsúszik a szoknyád, vagy le a pántod alvás közben és reggel baromira mérges leszel emiatt. - Mondom az alvó lánynak, ahogy megállok csípőre tett kezekkel, azon gondolkozva, hogy mit is kéne csinálnom.
Nincs valami öltöztető bűbáj? Megnézem a VHT könyvben. Hátha...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 1. 21:57 | Link

Márk

Márk hiába talált további indokokat az ellen, hogy miért táncoljunk később, nem igazán voltam türelmes, mert én abban a percben akartam táncolni, s ha ő nem is mozdult, én csak előadtam neki egy kis táncot, ami közben botladoztam , meg nevettem is. Kívülről nem láttam magamat, zene sem szólt, egyszerűen csak elképzeltem valami ritmust, s arra próbáltam lépdelni a szobában, miközben a srác láthatóan megunta a produkciómat, mert hátat fordított nekem. Azt pedig nem láthattam már, hogy ő esetleg a tükörből kukucskálna, mert még mindig el voltam foglalva egy pörgéssel balra, s egy forgással jobbra.
A zene nélküli mozgás azonban egy idő után már kevésbé volt varázslatos számomra, jobb lett volna, ha szól is valami zene hozzá, s nem csak úgy kell a semmiben ténferegnem. Szerencsére, hamar át tudtam térni az áhított könyvekre, s csak akkor pillantottam Márk felé a keresgélés közben, amikor visszakérdezett.  
- Hát...most nem zavar - vállat vonva mosolyogtam a fiúra, túlságosan elvarázsolt hangulatban voltam ahhoz, hogy a múltbéli vitáinkra emlékezzek. Ha józan lettem volna, akkor természetesen meg sem fordult volna a fejemben, hogy ilyen választ adjak neki, mi több, már sikítva menekültem volna el a szobájából, kérdőre vonva őt Masa előtt, hogy ugyan mégis milyen jogon cipelt a saját szobájába. Így viszont nem igazán érdekelt, sokkal jobban izgatták fantáziámat a színes képek a könyvek hasábjain.
Aztán egyszer csak, nagy unalmamban, egy könyv társaságában jött rám a bódulat, s a sok italnak köszönhetően sikerült elaludnom a szobaajtóban, mielőtt Márk még visszatérhetett volna.
A szólongatására nem ébredtem fel, s talán azt sem éreztem, ahogy felemelt a földről, s elfektetett a puha ágyban. Álomba szenderülve hevertem, s szuszogtam, s talán egy kis nyöszörgés hagyta el a számat, amikor oldalra fordultam. - Márk..- motyogtam halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 1. 22:45 | Link

Karola

- Na persze... - motyogom arra, hogy nem zavarná, ha ruha nélkül látnám, mert biztos vagyok benne, hogy fel sem fogta, miről is beszélünk. De talán nem is baj. Nyugodtan slisszolok ki a szobából, és sikerül magam felfrissíteni és immár jó illatúan térek vissza a szobába.
A bejutásom nem egyszerű, mert Karola az ajtónak támaszkodva aludt el, és arra sem ébred fel, ahogy tolni kezdem. Kénytelen vagyok hát felemelni és elcipelni az ágyamhoz. Nem mintha nehéz lenne, de azért nem egyszerű egy bágyadt testet vinni.
Az ágynál aztán megakadok, túl sok az aggályom, sejtem, hogy reggel józanul nem lesz olyan készséges, mint néhány perce volt. Ezt persze vele is megosztom de nem jön válasz.
Könyvért indulok, hátha találok egy jó bűbájt, de közben Karola a nevem motyogja így visszafordulok hozzá.
- Hmm? - közelebb is lépek, de a szemei még csukva vannak, úgy látszik csak fordult. Sóhajtva lépek vissza a könyvhöz, amiben több perces kutatás után sem találok semmi hasznosat.
- Na ez a szívás. - -állapítom meg, majd a lány lábaihoz megyek, hogy a cipőt levegyem róla. - Oké. Kész.
Jelentem ki magabiztosan, amikor a cipő megvan, mert hát kizárt, hogy én bármi mást is levegyek róla. Szétnézek a szobában, és összeszedem a könyveket, amiket szanaszét hagyott. Szépen a helyükre teszem és bizakodom, hátha magához tér az apró zajokra. De nem tűnik úgy, hogy igen.
Sóhajtok, mert még mindig nem hiszem, hogy ezt kéne csinálnom, de akkor is kellemetlen lenne, ha a báli ruhájában aludna, nem?
Szétnézek újra és megakad a szemem a fogkefén, s mint a villám jövök rá, hogy ez a tökéletes megoldás. Fogkrémet nyomok a fogkefére aztán Karolához lépek, egy pillanatig hezitálok, aztán megbökdösöm az arcát, a fogkefével. Na nem a fogkrémes felével, hanem a másikkal.
- Karola, legalább moss fogat... - kérem halkan - nem bántásból... de még mindig hányás szagú a szád... - Jó, hát a vége lehet nem kellett volna, de igaz. És valószínűleg nem akar hányásízű szájjal ébredni reggel. Én nem akarnék. Ezért még hálás lesz. És ha felébred akkor arra is rávehetem, hogy öltözzön át. Egy zseni vagyok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 1. 23:07 | Link

Márk

Még nem aludtam túl mélyen, s tulajdonképp ott fekve az ágyon úgy éreztem, mintha még mindig forogna körülöttem a világ. Nem volt túl jó a hátamon fekve, ezért is nyöszörögtem halkan a fiú nevét, s közben oldalra fordultam, hátha akkor majd elmúlik a szédelgés, s mély álomba merülök. Ehelyett azonban tompa zörgések, s neszezések vettek körbe, hiába feküdtem, hallottam a magam körül motoszkáló neszeit.
- Csndddben...- nyöszörögtem, talán még a kezemmel is legyintettem hátrafelé, ekkor azonban már nem csak a neszeket hallottam, hanem Márk hangját is, aki engem szólongatott. Meg valamit az arcomhoz bökdösött. Ez egész biztos, mert éreztem, hogy valami birizgálja a bőrömet. Emiatt, bár már semmi erőm nem volt ahhoz, hogy felkeljek, mégis hunyorogni kezdtem, s meg is láttam a fiút, aki a kezében egy fogkefét szorongatott.
- Mittsoda? - kérdeztem vissza hunyorogva, mert nem tudtam értelmezni, hogy mit akar, de aztán csak összeállt a kép, főleg, mikor nem túl kedves dolgokat mondott.  
- Nem is..- tiltakozva, nagy nehezen nyomtam magam ülőhelyzetbe, majd a kezemet az arcom elé helyeztem, s leheltem egyet, de abban a pillanatban azonnal megváltozott a véleményem.
- De mégishh...miért..csak most ...szólsz?- dünnyögtem kicsit morcosan, miközben elvettem kezéből a fogkefét, majd félig csukott szemmel, ott helyben elkezdtem a fogaimat dörgölni a kefével, hacsak Márk nem kísért el a fürdőszobáig. Ha elkísért, akkor ott folytattam tovább a műveletet, miközben előre hajoltam, s kapaszkodtam a csap szélében, miközben megsikáltam a fogaimat. Kellett a segítsége, ha megengedte a vízcsapot, akkor odahajoltam és az arcom a víz alá toltam, de ez nem volt jó ötlet, mert még az orromba is ömlött, meg az arcomról a dekoltázsomba is.
- Uhh...ezz hideg - egy pillanatra meg is borzongtam, s kezemből a fogkevét a földre ejtettem.  
- Zuhhanyoznom is kéne Máárk...sssegíts..- s mielőtt még bármit is tehetett volna, én már húztam is le magamról a ruhámat, ami végig csúszva rajtam, a földön landolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 1. 23:25 | Link

Karola

Valamit megint motyog de nem értem teljesen viszont így nyugodtabban ébresztem fel, hiszen még nem alszik teljesen. A reakciója kicsit vicces, kuncogok is rajta, de aztán kénytelen vagyok neki válaszolni is.
- Vártam a megfelelő pillanatot - Forgatom meg a szemem. Na meg... az orr fáradékony szerv. Amíg közel voltunk egymáshoz, mondhatni már hozzászoktam nem zavart. De most hogy én már tiszta vagyok, igenis érzem.
Szerencsére nem habozik sokat mosni kezdi a fogát, én már hozom is a poharat, és még vizet is varázsolok bele, csak akkor kapcsolok hogy nem tudja hova kiköpni, lenyelni meg gondolom nem fogja. Fenébe.
- Gyere. A fürdőszobában egyszerűbb - súgom és átkarolom őt, hogy kivezessem. Az ajtón először csak kipislantok, majd amikor megállapítom hogy tiszta a levegő, beslisszolok a fürdőbe. Karolát a mosdókagylóhoz állítom és ráfordítom az ajtóra a zárat.
- Mi hideg? - fordulok vissza, de a látvány megakaszt. - Miiii! Nem, dehogy! Jó vagy így - és gyorsan elkapom a ruháját és megfogom a kezeit. - Adok tiszta ruhát, jó. Átveheted. De... de részegen nem jó fürdeni. Hidd el. Elcsúszol, bevered a fejed és megfulladsz. Az nem jó. - magyarázok és közben próbálom visszaöltöztetni, amennyire csak lehet. A fogmosás már pipa. Szóval kicsempészem Karolát a fürdőből, vissza a szobámba. Magunkra zárom az ajtót aztán Karolának adom újra a korábbi ruhákat.
- Oké. Ebben aludhatsz. Reggel meg ha jobban leszel zuhanyozhatsz... De szerintem jobb lenne, ha nem itt tennéd. Tudod a szüleim... - nem fejezem be a mondatot. Inkább elfordulok, kinézek az ablakon - Csak öltözz át, jó? - mondom, vissza sem fordulva, remélve, hogy nem csinál semmi csacsiságot, és át tud öltözni egyedül, még akkor is, ha amúgy elég koordinálatlanok még a mozdulatai.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. január 1. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 1. 23:44 | Link

Márk

Márk igazán lovagias volt, mert nem kellett őt kérni sem, mégis segített abban, hogy eljussak a fürdőszobáig. Ha ő nem lett volna, akkor valószínűleg tovább alszom ruhástól az ágy tetején, így viszont megszabadulhattam a kellemetlen szájszagtól, s még ha nehezemre is esett a fogmosás így félálomban, azért csak megküzdöttem vele. Mivel azonban az esti szertartásoknak a zuhanyzás is része volt, gondoltam, hogy a fogmosást követően zuhanyoznom is kellene, s már csúsztattam le magamról a ruhát, miközben félfordulattal Márkkal szemben találtam magam, s rávigyorogtam.
- A víííz...- magyaráztam, s talán egy pillanat erejéig megláthatott fehérneműben, de mivel ügyesen kapta el a ruhámat, sietve azt vissza is húzta rám.
- Naaa, dee én zuhanyozni aakarttam - lebiggyesztettem az ajkam, miközben morcosan pillantottam a fiúra. Márk nem nagyon akarta, hogy fürödjek, nem értettem, hogy miért, bezzeg ő lezuhanyozhatott.
- Miéért nem jóó...biztooss elpancsoltad a vizet mindet..-jegyeztem meg, majd mellkasánál fogva toltam rajta egyet, s megindultam kifelé a fürdőszobából. Még mindig kavargott körülöttem a világ, s ha nem segített volna, egész biztos, hogy irányt tévesztek, s olyan helyre nyitok be, ahová nem kellett volna.
Menet közben a ruha egyik pántja újra lecsúszott a vállamról, lábaim akadoztak, a hajam is kócos volt, s a szoba közepén heverő ágy csábítóan nyújtotta felém a kezeit. Szívem szerint csak úgy visszadőltem volna az ágyba, Márk viszont odanyomott a kezembe valami ruhát, hogy vegyem fel.
- Miiééért zavarnááá a szülleid, ha én is itt zuhhaaanyoznék?- kérdeztem akadozó hangon, s közben nem zavartatva magam, újra lehúztam magamról a ruhát. Pechemre kicsit elveszítettem az egyensúlyomat, így elterültem az ágyon, s elkapott a nevetés.
- Seegíthetnél - nevettem tovább, miközben szenvedtem a ruhával, s ha Márk esetleg felém pillantott, láthatta hogy mit össze nem szerencsétlenkedem, míg lekerül rólam a kék koktélruha. Alatta azért, ugyanolyan színben volt alsónemű rajtam, a melltartóból csak nagy nehézségek árán sikerült szabadulnom, s egy lendülettel hátra is hajítottam azt, majd a kikészített póló után nyúltam, s azt húztam magamra.
Elég bő volt, rajtam túl nagynak bizonyult, mintha hálóing lenne, de az illata kárpótolt. Frissen mosott virágillat kúszott az orromba, puha is volt az anyaga, így jól eső érzés töltött el.
- Kééész vagyok - miután sikerült átöltöznöm, hanyatt dőltem, s oldalra fordítva a fejem, az ablak mellett ácsorgót kémleltem.
- Olyan ..jó puha az ágyneműd...-mindkét kezemmel végig simítottam az ágynemű felszínén.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 2. 00:09 | Link

Karola

Nem értem mi van a vízzel, de a kifakadását kivételesen jónak érzem.
- Igen! Én voltam. Elhasználtam a meleg vizet, reggelig nem is lesz, és nem akarsz hideg vízzel fürdeni - kapok a szavain, s bár ez nem igaz, bízom benne, hogy a kegyes hazugság most belefér. Nem szoktam amúgy hazudni, rossz szokásnak tartom, de most belátom, van amikor hasznos. Legalábbis jelenleg annak tűnik.
Sikerül visszajutni a szobámba, és kis győzködés után hajlandó átöltözni is. Elfordulok, hogy ne lássam. De kénytelen vagyok ráébredni, hogy az ablak üveg is visszatükröződik. Közelebb hajolok hát az üveghez és nagyon erősen a kinti világra koncentrálok. Nincs odakint semmi. A kert is csendes. Tökre uncsi. De azért meredten nézek arrafelé, így védve ki az esetleges nem kívánt látványt. Kívánt-nem kívánt. Mert khm. Na mindegy.
- Nem segítek. Nagy lány vagy - Felelem a kérdésre kissé feszélyezetten, és remélem, hogy valóban megoldja egyedül. Pár perccel később meg is hallom a "kééész vagyok"-ot. Így lassan és óvatosan visszafordulok, de valóban az én ruháimban fekszik.
- Szerintem is... - mármint jó puha. Én nagyon szeretem. Az ágy másik oldalához megyek, azzal a szándékkal, hogy ledőljek én is, mert ami azt illeti eléggé lefáraszt a felügyelete és én is tudnék már aludni. De a földön egy kék melltartóval találom magam szemben és Karola többi ruhája is össze-vissza hever. - Öhm... a székre teszem a ruháidat... - mondom lassan, felvéve a ruhákat. A melltartónál egy kicsit hezitálok, de végül felkapom. Közben pedig megállapítom, hogy utóbbi ruhadarab, rendkívül izgató. De tényleg.
- Ne csináld ezt - motyogom alig hallgatóan, miközben újra hevesebben kezd verni a szívem. Nem nekem való ez. A ruhákat magam elé fogva lépek a székhez és helyezem őket a támlára, majd amilyen gyorsan csak tudok bebújok az ágyamba.
- Jó éjt! - mondom Karolától elfordulva, mert ez így biztonságos. Neki is, de főképp nekem. - Maradj az ágy másik oldalán. Állítólag sokat mozgok, meg rúgok álmomban - magyarázom, bár ezt csak most találom ki. Marissal aludtam csak korábban ő meg nem panaszkodott, én tudtam volna mire, de szintén nem tettem. Mégis csak a húgom. De a lényeg: Karola, ne gyere közelebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 2. 00:28 | Link

Márk

- De rendees valakki - egy kicsit azért elfintorodtam, amikor Márk megtagadta tőlem a segítségnyújtást, de ha nem, hát nem. Ha nagy nehezen is, de csak megküzdöttem azokkal a ruhadarabokkal, s néhány perccel később sikerült átöltöznöm egy tiszta ruhába, ami nem másból állt , mint egy hosszú, nagy pólóból. Ha esetleg volt nadrág is, azzal nem foglalkoztam, talán a nagy öltözködés közepette még le is eshetett a földre, akár csak a ruháim, melyek mind az ágy körül végezték.
Tényleg jó volt megszabadulni a szűk ruhától, s igazából nem is vágytam másra, mint hogy elaludhassak abban a nagy, puha ágyban, melyen még az ágyneműhuzat is finom illatú volt, akárcsak odahaza. Otthon éreztem magam, s erről árulkodott az is, hogy kényelmesen hevertem az ágya közepén.
- Gyere idde te iss - miközben tenyeremmel az ágynemű tetején simítottam végig, mosolyogva pillantottam felé. Nem volt bennem semmi rossz szándék, csak jól esett volna, ha újra a közelembe kerül, mint a sétánk alkalmával.
- Mit ne? - fél füllel elkaptam, hogy mit motyogott, de még mindig mosolyogva fürkésztem őt. Márk azonban nagyon furán festett, magam sem tudtam volna megállapítani, hogy pontosan mi lehet a baja. Amikor láttam, hogy az ágy felé közelít, nem szívesen moccantam meg, így neki kellett kicsit arrébb görgetni, ha be akart férni a takaró alá, aminek egyelőre még a felszínén feküdtem.
Ha ezt megtette, viszonylag gyorsan ágyba került, s azzal a hévvel már hátat is fordított nekem, amit megint csak nem értettem.
- Naaa, miértt fordítassz nekem hátat? - kérdeztem, s kérése ellenére közelebb húzódtam hozzá, hogy megnézzem, tényleg alszik-e vagy csak sietve köszönt el.
- Aaalszol Márk? - halkan kuncogva hajoltam fölé, hajszálaim birizgálhatták az arcát.  
- Nekkeem nem adttál takarót..fáázom, miéért nem adttál nekem takarót?- adni adott, azon feküdtem, csak épp nem jöttem rá arra, hogyan kellene magam alól kiharcolnom azt, hogy az alá kerüljek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2020. január 2. 00:37 | Link


Bármennyire is szeretne, nem tud mindenre odafigyelni, és ezek szerint legfőképp magára nem, illetve a lába előtti látószög okoz különösebb nehézséget. Könnyedén alkalmazkodik a közhangulathoz és megkövetelt etiketthez, de pont az ilyen apróságok árulják el, hogy számára sem ez a szokványos, mindennapi miliő. A nő ruháján landoló, nagy kárt ugyan nem okozó cseppek szerencsétlenebb esetben egy kisebb apokalipszissel, de legalábbis komoly feltűnéssel járó ájuldozással járhatott volna. Hála az égnek, hogy nem valamelyik nagyasszonynak oldalgott neki kis híján.
 - Sajnálom – teszi még hozzá, amint tudatosul a kis baleset. Nem állt szándékában megijeszteni sem a nőt, ez teljesen egyértelmű nyitott, de nem tolakodóan magabiztos tartásából és a halvány, barátságos mosolyból. Egy fél lépést hátrál is tapintatosan, nem kapkodva. Gond nélkül felismeri a leplezni kívánt szorongás jeleit, ugyan nem szokása pár másodpercnyi szemlélődést követően így távolról diagnózist felállítani, abban mindenképpen bizonyos, hogy a nő kényelmetlenül érzi magát. Ehhez szakmabelinek sem kell lennie az embernek, csak némileg empatikusnak.
Egyáltalán nem feltűnően enged vállainak feszessége; anélkül, hogy tisztában lennének a tömegekhez fűződő viszonyával, nehéz észrevenni, vagy csupán jelentőséget tulajdonítani a csekély változásnak. Inkább tűnhet úgy, hogy fellélegez két turnus közt, hogy nem kell a sokat ismételt kérdések egyikére válaszolgatnia.
 - Futólag, igen – bólint, ahogy tekintete visszaterelődik a nőre a kérdés hallatán. Céltalanul nézelődik csupán, ha a hölgy nem szólítja meg, feltételezhetően tovább is haladt volna, értékelve a felhalmozott alkotásokat.
 – Az egyik szervező, Rácz úr idősebbik fia. Kétségkívül tehetséges – valóban elismerő mosollyal pillant ismét a műre így, pár lépés távolságból. Érezhető, hogy egyáltalán nem fellengzésből említi ismeretségeit, mindössze egy igennél kimerítőbben szándékozott válaszolni a feltett kérdésre. – Hogy tetszik Önnek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 2. 00:49 | Link

Karola

- Reggel hálás leszel - dörmögöm az ablaknak, miközben várom, hogy elkészüljön. Most érzem csak igazán, hogy fáradt vagyok. Eddig hajtott az adrenalin, de most már tudnék aludni.
Amikor végez, sietve szedem fel a ruháit. Azt észre sem veszem, hogy a melegítőm is ott hever, és valahogy az is elkerüli a figyelmem, hogy Karolán csak egy póló van. Talán mert a csipke a melltartóján jobban leköti a gondolataimat és olyasmit indít be bennem, amit nem kéne.
- Csak... aludj! - mondom válaszul, mert persze most mindent meghall. Nem igazán foglalkozom vele. Ez az én ágyam, szóval ha kell kirángatom alóla a takarót, de én bizony alá bújok. Persze nem olyan egyszerű, mint szeretném, és bár megkérem, hogy ne jöjjön közel juszt is az ellenkezőjét tesz.
- Ezen az oldalamon szoktam aludni - háton szoktam, de mindegy. Ma így fogok. A kifakadást nem értem. Nem húztam magamra az egész takarót, és mivel az egész ágyat lefedi, egész biztos, hogy neki is elég. Felülök, és ránézek, és persze megértem.
- Karola, a takarón fekszel - mondom morcosan, és kissé megrángatom a puha anyagot, megpróbálva kihúzni alóla. Ha pedig sikerül, akkor szépen rá is vetem. Ha mégsem sikerül, akkor meg kénytelen lesz felkelni és megoldani egyedül, mert tényleg fogytán van a türelmem. - Hagyj aludni, jó? - kérem és azzal tüntetőleg visszafekszem. A szemeim is összeszorítom, így forszírozva magam, hogy aludjak, persze biztos, hogy nem fogok még jó sokáig. De már annak is örülnék, ha őt ismét elkapná a fáradtság és kicsit elcsendesedne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 2. 00:59 | Link

Márk

- De ííígy nem tudoook, fááázom Máárk - ott molyoltam a srác fölött, s ha kellett, akkor az ujjaimmal próbáltam böködni a vállát, hogy ne aludjon, hanem inkább segítsen. Közben azért kuncogtam kicsit, mert tetszett az, hogy kicsit piszkálhatom, s hozzáérhetek a hajához. Jó illata volt, bár ez egész más illat volt, mint ami a bálon volt rajta. Ez tusfürdőillat volt, és a mentolos fogkrém keveréke. Erről eszembe jutott az, hogy bizony nem tetszett neki a szájszagom, így most, míg fölötte lógtam, rá is leheltem.
- Most milyeeeen? Fincsi menthoolos nem? - kuncogtam, mire végre megmozdult. Bár, a hangjából ítélve elég morcosnak tűnt, de aztán mégis csak megfordult, s elkezdte rángatni alattam a takarót, mire rájöttem magamtól is, hogy az alattam van.
- Jaaaa, hogy alattam - ismét csak kuncogtam, de a sötétben mégis csak kezdtem elfáradni, melyre még az alkohol is rásegített.
- Jóóó...csaak neee legyél morcos - mondtam, majd a takaró alá bújva még kicsit mocorogtam, motyogtam is valamit még Márk felé, de mivel válasz nem érkezett, lassacskán elaludtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 2. 01:18 | Link

Karola

- Mi...? - miért? kérdezném, de persze megkapom a választ, anélkül is hogy mondanék bármit is. Aztán meg hirtelen fölém hajol és lehelgetni kezd - Igen. Finom! - mondom teljesen ledöbbenve, bár nem tudom kinek finom a fogkrém. Inkább azt mondanám, hogy kellemes. De mindegy is. Szerencsére visszaül és csak bökdös, így kénytelen vagyok felülni és kirángatni alóla a takarót. Még jó, hogy erre észbe kap és együtt működik, így hamar betakarózhat ő is, én meg tettethetem, hogy alszom. Mert éppenséggel, bármennyire is fáradt vagyok, túl sok mindent történt ahhoz, hogy csak úgy elaludjak.
Eltelik egy bő fél óra, mire meg merek fordulni. Karola már békésen szuszog, és így az utcai lámpa beszivárgó fényében, csendben figyelem. A vonásai nyugodtak, valószínűleg már nem jár semmi huncutság a fejében. Sokáig nézem, miközben újra pörgetem magamban az éjszaka eseményeit. Eszembe jut, hogy azt kérdezte tetszik-e, s most hogy nem kiabál, nem vádol, nem fröcsköl vizet az arcomba, nem faggat, van lehetőségem megnézni jobban.
- Tetszel - tátogom, de hang nem hagyja el a torkom. Óvatosan bújok egy kicsit közelebb, miközben a szemeim az ajkaira siklanak. Felrémlik, hogy puha volt az érintés a számon, s hogy az egyetlen dolog, ami rossz volt benne az a szag volt. Aztán az is beugrik, hogy most alvás előtt rám lehelt, hogy jó-e már a lehelete. Mosoly kúszik az arcomra, aztán magamat is meglepve hajolok oda, hogy egy apró puszit adjak neki. Lehunyom a szemeimet, de aztán gyorsan észbe kapok és vissza is fordulok el Karolától. Alszom, nem csináltam semmit. Hosszú percekig várom a szidást, a mérgelődést de ha nem jön, akkor visszafordulok.
- Ne haragudj - súgom az éjszakába, a csók miatt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve a telefonomért nyúlok, s készítek egy képet az alvó lányról.
- Jó éjt, Karola! - motyogom még eltéve a telefont vissza a helyére, aztán a hátamon fekve, még egy darabig a plafont bámulva imádkozom, hogy csak az este jobbik felére emlékezzen reggel, de arra mindenképp. Nem sokkal később pedig engem is elfog az álommanó, s eltompult érzékekkel álomba zuhanok.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2020. január 2. 18:22 | Link

Dada
Dress | |  november 25



Akárhogy telnek a napok, ez a férfi nem lesz segítőkészebb. Pedig esküszöm, én próbálkoztam, na, nem ma. Most csak egyszerűen rá rúgtam az ajtót, minden különösebb gondolkodás nélkül. Pedig isten lássa lelkem, két napja voltam manikűrösnél, nem akarom tönkretenni a körmeim. De van, ami nem vicc tárgya!
- Persze, hogy az. Láttad már a színét? Gyönyörű. És az enyém. De nem az! - tárom szét a karjaim kétségbeesett arccal, mielőtt még toppantanék egyet határozottan, érzem is, ahogy a cipőm sarka beleszédül. Ő nem ilyen lovat akart.  Teljesen egyet kell értsek vele, ha egyszer lesz rá időm este, biztosan bocsánatot is kérek tőle, amiért ilyen rondán bántam vele.
A köszönésen legalább annyira leakad, mint én, csak bámul rám pillanatokig, én meg vissza rá, mosoly vagy bármi nélkül. Ez nem az a nap, nagyon zabos vagyok. Nem kifejezés mennyire. Aztán csak megdöbbentek, a dobozt figyelve, fel is csúszik a szemöldököm, jó magasra, ahogy elveszem.
- Nehéz a kedvemre tenni, válogatós vagyok - közlöm elöljáróban, mert adtam már vissza gyémánt nyakláncot azért, mert nem illet a nyakamhoz és a ruháim dekoltázsához. Remélem, megvolt a nyugta. Az a legfontosabb. Aztán felpattintom a dobozt és csak bámulok rá pillanatokig. Mi. A. Fasz. - Te nem vagy normális. Meg vagy huzatva?
Pár pillanatig nézek a kulcsra, majd az emberre, oda majd vissza megint, mielőtt becsukom egy mozdulattal és a kocsi tetejére teszem gyorsan. Ugyanezzel a lendülettel nyúlok fel és az egyik kezem a tarkójára csúszik, a hajába turva, a másik a vállára fog, ahogy lejjebb húzom, hogy meg tudjam csókolni. Hevesen és akaratosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 2. 18:31 | Link

Márk & Mása & Bence

- Iggeen, megmooostam - kuncogva reagáltam Márk megjegyzésére, miután ráleheltem a mentolos frissességet. Most már igazán nem lehetett oka a panaszra velem kapcsolatban, én meg nagy szerencséjére már el is felejtettem, hogy mit mondott nekem.
Kicsit még piszkáltam őt, részben amiatt, mert a fogmosás egy kicsit felébresztett, részben meg azért is, mert jó volt piszkálni őt, meg a hajszálait. Aztán amikor morranva rám szólt, arrébb húzódtam tőle, mert akkor már tényleg érződött rajta, hogy zavarom őt. S bár kuncognom kellett, próbáltam visszafogni magam, miközben a segítségével végre én is a takaró alá kerültem.
- Van egy titkom...- felé fordítva a sötétben a fejem, próbáltam megkeresni az arcát. - Ééén is rugdosom - újra elkuncogtam magam, de mivel Márk nagyon is halottnak tetette magát, vagy szimplán csak velem nem akart beszélgetni, így kénytelen voltam elcsöndesedni. Egy ideig még bámultam a plafonon lévő repedéseket, melyeket épp, hogy csak megvilágított a Hold. Az álom azonban engem is elnyomott, legalábbis csak kezdett, mert a szemeim már lehunyódtak, de még mindig nem tudtam aludni. Kicsit még forgott körülöttem a világ, de próbáltam nem erre gondolni. Az álmok földjén járva Márkot láttam magam előtt, aki a bálon felkért táncolni. Megfogta a derekamat, másik kezébe helyeztem tenyeremet, ő pedig közelebb húzott magához. Könnyedén vezetett, majd egy fél fordulatot követően kipörgetett, s aztán újra magához húzott, s abban a pillanatban megcsókolt. Olyan valóságosnak tűnt, szinte ajkaimon éreztem az övéit, s hagytam, hogy megtegye.
- Nheem haragszom..- motyogtam, s jólesően fordultam az oldalamra. Márk persze nem tudhatta, hogy már álmodom, talán azt hitte, hogy még ébren lehettem.
Az éjszaka ezt követően csöndben telt, csak szuszogva adtam magamról életjelet a takaró mélyén, de mivel melegem volt, egy idő után már lerúgtam magamról a takarót, s kívülről befelé fordultam, majd lábam átvetettem Márkon, fejemet a vállgödréhez fúrtam, így hajszálaim mellkasára omlottak. A karom valahogy átívelt a mellkasán, de még így sem ébredtem meg. Nem zavart, sőt, kényelmes volt, s így olyan mélyen sikerült elaludnom, hogy ezután talán már meg sem mozdultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2020. január 2. 22:01 | Link

Emir

Mintha ezzel most akkora feladat elé állítaná. Szemét forgatja mosolyogva, meg közben azt kívánja, legyenek már ott, hogy a pozíción vesszenek össze. Elégszer voltak már együtt ahhoz, hogy tudják, akárhogy is jól működnek.
- Sajtosat, sült krumplival, de ne onnan, ahol tocsog a zsírban, attól elmegy az étvágyam - igaz, magasak az elvárásai és nagyok az igényei, de Emir biztosan megérti. Elég válogatósak mindketten ahhoz, hogy ne legyen egyszerű dolguk sem egymással, sem magukkal.
- Új rész? Nézzük, és nézzük meg azt is - igaz, nem kötötte le eléggé a film ahhoz, hogy nemet mondjon a férfira, de amit látott belőle, arra azt mondaná, jó volt és érdekes világ. Miért is ne folytathatnák? Aztán csak felveszi a fonalat sokadik látásra.
Kicsit pörög, elemében van amikor táncolni kezd. Persze akkor is, amikor vigyorogni kell a kamerába. Semmi kétség, jól mutatnak együtt a képeken is és most már nézegethetik is, amikor csak akarják.
Hosszan, mélyen szívja be a levegőt, mikor a férfi ajkai a nyakára tapadnak. Szemét lehunyva túr a hajába és válaszul megcsókolja. Hevesen, a filmről és minden egyébről elfeledkezve mozdul.
Csak néhány perc, ennyi jut, amikor kivételesen az ő telefonja kezd őrült rezgésbe. A képernyőn megjelenő képen egy másik sráccal mosolyognak a kamerába, félreérthetetlen helyzetben. Olyan gyorsan nyomja ki, ahogy csak tudja.
- Sajnálom, remélem abbahagyja...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. január 3. 19:21 | Link

Karola & Márk & Bence

Halkan szusszanva sodródok az ébrenlétbe, fülemig húzott takaróm alól, összegömbölyödve pislogva ki a fényre. Beletelik jópár pillanatba mire úgy nagyjából magamhoz térek, és realizálom melyik végtagom a szélrózsa melyik irányába áll, de miután ez megtörténik, már elég éber vagyok ahhoz, hogy anélkül pakoljam le karjaim-lábaim Bencéről, hogy ő ebből bármit észrevehetne. Nagyon igyekszem ám nem felkelteni, hiszen én sem szeretem ha felzavarnak (erre a mondatra gondoljatok vissza a hsz végén). Elpirult fülekkel simítok ki egy tincset az arcából, majd úgy döntök kihasználom, hogy ilyen korán még senki sincs ébren rajtam kívül. Kelletlenül mászom ki a takaró alól, felszisszenve a hideg padló tapintására, s úgy igyekszem odalopakodni a szekrényemhez, hogy ne reccsenjen meg a parketta. Folyamatosan Bencén tartva a szemem nyitom ki a nyikorgó szekrényajtót, hogy kilophassak magamak egy pulcsit és egy puha zoknit pizsim fölé. Hajamat a pulcsinyak alatt hagyva surranok ki a szobából, figyelmetlenségemben résnyire nyitva felejtve az ajtót. Odalent aztán a lehető legkevesebb zajjal ügyködök össze három bögre répás kakaót (igen), bár határozottan... csalogat kipróbálni milyen is lenne ha a savanyú káposztából is raknék bele... Hmm, na ezt talán majd máskor. Miért a három? Hát Márk volt olyan drága és az este során egyszer sem nyitott ránk őrjöngve, szóval ez mindenképp jutalmat érdemel nem?
Magam után kupit hagyva (még reggel van, nincs kedvem elpakolni na) ügyeskedem vissza magam az emeletre, a bögréket kezemben egyensúlyozva. Ahogy felérek a felső szintre, és átlépem a csendharang vonalát, már nyugodtabb vagyok, hiszen így legalább szüleinket nem keltem fel. A fiúk meg úgyis kiengesztelődnek ha kapnak kakaót... szóval...
- JÓ REGGEEEELT - kurjantom el magam, ahogy lábujjaimmal benyitok Márkhoz. Az ajtó gyorsan csapódik ki, de megfogja a mögé tett plüssállat (nem ez volt az első ilyen mutatványom, na), így nem koccan neki semminek. Azonban a látvány ami a szemem elé tárul eléggé megdöbbent, így egy pillanatra csak nézem ahogy Márk nem is egyedül ébredezik az ágyban. - Miiiiiiiiiii?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2020. január 3. 20:08 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


- Nagyon-nagyon reméltem, hogy jól felelsz - néztem is rá szigorúan, és próbáltam úgy is tenni, mint aki ezt tudta és hitte is, hogy így lesz. Akkor is, ha néha én is megingok, mint más a létra tetején. Én szeretnék neki mindent elhinni, örökre és tovább, és eddig is így álltam hozzá. Már egészen elfelejtettem mennyiszer hazudták le a csillagokat. Ő sosem mondta hogy hoz egyet, vagy mást tenne, de tett eleget ahelyett is. Nincs okom kételkedni szerintem.
- És bele lehet írni az önéletrajzomba, ha egyszer lenne, hogy tökre sportoltam? Hát ez milyen zsír már. De akkor valami szexi sportot találj ám! Szerinted a rúdtánc elfogadható? Azt beszéltük már a lányokkal, hogy elkezdhetnénk. Meg volt még valami, de most nem jut eszembe - meséltem el, ahogy az államon doboltam az ujjaimmal aprókat nagy gondolkodva. Hiába ráncoltam az arcom, sehogy nem jutott eszembe, mi is volt, de azt hiszem ez nem is olyan fontos. Értettem az igyekezetet és jobban is örültem neki, mint azt bárki hinné. A hálám sem kétséges. Vissza is tettem rá jól mindkét kezem, majd csak riszáltam kicsit nagy büszkén, hogy ő is tudja, milyen sokra vagyok képes. Főleg ha ki kell magam húzni dolgok alól. Jó vagyok ebben. Nagyon.
- Csak - ciccegtem fel, ahogy közelebb hajolva a szám az övére tapasztottam, de nem csak a kislányosan ügyes puszimat kapta, hanem elvettem azt, ami igenis nekem jár. Azt a csókot, amit ritkán sajnál, és reméltem most sem teszi. - Lehet a ruhatár előtt ideje lennem jobban körülnézni itthon, a tetkóid sem ártana újraszámolnom. Mindenhol - vigyorogtam rá kissé elhajolva tőle a kezem meg előbb a tarkóját cirógatta pár pillanatig, aztán elemelve tettem rá a mancsaim és az oldalain csúsztak végig a tenyereim.
- Rossz vagy, kínzóan...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2020. január 3. 22:15 | Link


×××

Ha a helyzet nem lenne siralmas a kanapém után a fürdőben csak forgatnám a szemem és bontanék egy bort arra, hogy akarna, de igazából csak tiszteletben tartja, hogy sosem lennék képes élő ember mellett kitartani. Azt hiszem emiatt ideje lenne szarul érezzem magam, de nem tudom. Nem mindenkit teremtettek szeretetre meg kapcsoltra, és ezekkel járó konfliktusok halmazára. Arthurt meg engem egy genetika hozott, nézzenek rá a kapcsolatvonalunkra és megértik. Szerintem még évekig nem kell rajtunk aggódni, hogy bárkit miattunk meg kéne ismerjenek.
- Én már ma - közöltem egyszerűen, és most az egyszer szeretném is Mitzingerék arcába tolni, hogy kettővel előttük vagyok, de ezzel ráérek később. Az előny lehet hátrány is rosszul használva, de igazából büszke lehetek magamra. Elég jó vagyok abban, hogy ha akarok Gabe szemei elől is napokra eltűnjek, és nincs válasza. Ez nekem meg így kényelmes, jobb néhány dolgot ajtók mögé tenni.
- Muszáj a legjobbat kihozni, egyébként is gondolkodom már, hogy milyen szövegek jönnek be egy hetvenes csinos nőtől - poroltam le pár nem létező pihét a szettemről, hogy aztán fel is nézzek rá. Ez lenne a jövő? Elég valószínű és még csak meg sem rezzenek rá, olyan természetes. Ellenben a kezemben lévő teszttel. Azt sem hittem, hogy valaha meg kell fognom, és nagyon remélem most utoljára sikerült. Lehet én már telehánytam volna a mosdókagylót hasonló helyzetben. Sőt, igen csak biztos. stabil lábaktól messze áll a jövőm, de neki azért örülök.
- Akkor azt hiszem a nagy szobámat, mai vendég ketté kell választani. De nekem le kell hangszigeteld kisanyám, nekem kell a szépítő alvásom! - közöltem ellentmondást nem tűrően, majd a műanyagra néztem és ismét rá. - Mert itt bizony lesz egy masinád, amit nem tudsz lekapcsolni - azzal át is adtam neki és csak figyeltem. Mit illik ilyenkor mondani? Szép menet volt, kisanyám?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 3. 22:20 | Link

Karola és Maris

Még egy darabig nyaggatna, de igyekszem tettetni, hogy alszom. Aztán elhalkul a szoba és a mellettem szuszogó lány légzése is lelassul. Ebből következtetek arra, hogy alszik és szánom rá magam, hogy megforduljak. Sokáig nézem a kisimult vonásokat, az arcot, ami általában rágalmaz vagy kiabál. Most békésnek tűnik, kedvesnek. S fel is dereng egy-két mosoly, nevetés. Még olyan helyzetek is, amikor valaki másra mosolygott a klubhelyiségben, pedig nem is tudtam, hogy figyeltem.. Az is lehet, hogy csak képzelődöm most és magamnak kreálok hamis emlékeket. Mindenesetre így ahogy alszik sokkal tetszetősebb és vonzóbb. Előbbit hangtalanul súgva közlöm vele. Utóbbinak meg engedek, így történik, hogy megcsókolom. Persze ez engem is megijeszt és el is fordulok de mivel nem jön szítok visszapillantok a lányra és halkan bocsánatot kérek.
Az hogy válaszol elsőre megijeszt. De a szemei csukva, az arcán mosoly ragyog, így pár másodperc után nyugodtan fújom ki az addig bent tartott levegőt.
Készítek róla egy képet, aztán a plafont bámulva valamikor elnyom az álom.
Az ébresztőm halkan kezdi játszani Mozart Varázsfuvoláját, de gondolkodás nélkül nyomom ki, és egy pillanattal később már újra alszom. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban szólt, hogy valóban kinyomtam. Lehetett álom is. Azt tudom, hogy kényelemesen fekszem, és a karom ölel valakit. Meg nem tudnám mondani, hogy ki az, de teljesen természetesnek tűnik a dolog, így jóérzéssel pihenek tovább. Addig, amíg ezt az idillt meg nem zavarja, egy éles hang, ami jó reggelt kíván.
- Mariissssssss! - nyöszörgöm, de a 'mi'-re kinyitom a szemem, mert az szokatlan. - Mi, mi? - kérdezem értetlenül, aztán rájövök, hogy Karola rajtam fekszik és én őt ölelem.
- MIIIIIIIIIIIIIII? - utánozom le a húgom, sokkal hangosabban, és őrült tempóban hátrálni kezdek az ágyon. Ez sajnos túl jól is sikerül, mert az ágy egyszer csak elfogy én pedig a földre zuhanok. A hátam a szőnyegen landol a lábaim égnek állnak. Egy pillanat az egész csak, aztán felpattanok.
- Auu - nyögöm a hátam dörzsölve, aztán Karolára pillantok - Azt mondtam a másik oldalon aludj - nyögöm még mindig fájósan. Még fel sem fogva, hogy pontosan mi is történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 4. 13:25 | Link

Mása & Márk & Bence

Az alkohol sikerrel ringatott álomba, s Márk karjaiba, akihez az éjszaka folyamán bújtam, miután kicsit forgolódtam alvás közben. A takarót időközben lerúgtam magamról, a hálóingként funkcionáló, bő póló anyaga feljebb csúszott rajtam, lábam valahol Márk lábai közt hevert, fejem a mellkasára került, s hosszú hajszálaim szinte beterítették az egész felsőtestét. Nem tudtam, hogy őt ölelem, csak a mély álom ringatott tovább, s a kényelmes póz miatt úgy aludtam, mint a bunda. Még a telefon halk dallama sem ébresztett fel, mintha az is csak egy álom része lett volna.
Kényelmes alvásom azonban egyetlen másodperc alatt romba dőlt, amikor valami tompa rikácsolás ütötte meg a dobhártyáimat, mintha anya ébresztett volna, pedig bennem csöppnyi erő sem volt ahhoz, hogy felébredjek.
- Hagyj anya - nyöszörögtem halkan magam elé, szemeimet ekkor még ki sem nyitottam, csupán balommal tettem hátrafelé egy hessegető mozzanatot. Annyira kívántam az alvást, hogy újra el tudtam volna merülni az álmok tengerében, de a jó reggelt után még nagyobb rikácsolás törte meg a csöndet, egy Miii, majd egy újabb Miii, ami már közvetlenül a fülem mellől szólt, s ezzel párhuzamosan úgy éreztem, mintha megmozdult volna alattam az ágy, s mintha valaki lerúgott volna magáról. Értetlenül kaptam fel a fejem, miközben hunyorogva pislogtam, mert a fény rettentően zavart, a dobhártyámba szökő zaj pedig felerősítette a tompa fejfájást, nem beszélve arról, hogy még mindig szédültem.
- Mi a....Mááááárk????? - mire észhez tértem, s észrevettem a földre zuhanó fiút, úgy döbbentem rá arra, hogy ez nem csupán egy álom volt, hanem ő ott aludt mellettem-alattam??
- Merlin összegabalyodott szakállát! - riadtan ugrottam magam is hátrébb, s ahogy megláttam az ajtóban Masa-t, ismét csak megriadtam. - Masaaa?? Mi a ....mi a fene történt? Óóóó te jó ég!!!! - csak ekkor vettem észre, hogy csupán egy póló van rajtam, s a lábaim pucéran hevernek, miközben a szobában van egy fiú is, aki ráadásul nem más, mint Márk! A takaró után kapva, azt azonnal magamra rántottam nyakig, s amögül, kócosan, gyűrötten másnapos arccal, fejfájástól gyötrődve, riadtan néztem körbe.
- Hol vagyok??? És...és miért aludtunk mi együtt? Mi...ó nem...mit csináltál te velem? - vádlón pillantottam a fiúra, majd Masara kaptam a pillantásom.
- Mi történt? Hol vagyok...és hol vannak a ruháim?? - kérdeztem nagyon megrémülve, semmire sem emlékeztem, csak azt éreztem, hogy szörnyen fáj a fejem, s hogy félmeztelenül feküdtem egy fiúval egy ágyban, ami szörnyen megijesztett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 89 ... 97 98 [99] 100 101 ... 109 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek