36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 88 ... 96 97 [98] 99 100 ... 108 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2019. december 23. 21:52 | Link

Aida - plázajárat

- Miért nem megyünk egészen Bécsig? Ott biztos találnál olyat, amitől nem pattog ki a szép bőröd – vigyorog a nőre, szélesen, igazából tökre benne van, hogy menjenek, ezeken az autópályákon szinte rosszul érzi magát. Szűk is, lassú is, hát ha valami emberesebb kocsit akarna, akkor macera macera hátán, így marad, hogy most egy darab európai vacakot hajt, egyelőre ezt is csak bérli, mert egyik sem egyezik ízlésével, meg... egyelőre még nem. Mindjárt honvágya is lesz menten, pedig alig tette le a gép, már rongyolt is a faluba. Falu. Még mindig fintorog rá, még mindig a leghülyébb ötletnek véli, de ameddig csendben és itt gondol rá, senkit nem érdekel, hogyan szidja a sárga földig.
Már jócskán benn járnak a városban, a GPS szerint mindjárt elérik valamelyik böhöm bevásároló központot, amelybe vélhetően elég olyan üzletet pakoltak, amelyben nem csak az ótvaros kínai költözött be. Jó, minden ott készül, ez nem vitás, de mégis. Még turkálóban sem járt sosem, nem itt kezdi el a kísérletezgetést.
- Megjöttünk. Muszáj bemennem?  - teszi üresbe a váltót, leáll az egész gép és kiszáll, már csak azért is, hogy rágyújthasson, de mivel fene eszi azt a jó formáját, megy és ajtót nyit neki közben. Mint valami rohadt inas, ha még a szatyrokat is vinnie kell, márpedig biztos, rohadt mérges lesz.
- Franc kell amúgy? Értem én, hogy az a falu putri, de csak nem ajándéktáskáért másztunk idáig Lacikának – látványosan borzong meg a név említésén, több okból is. Legyen elég, hogy gyerek. Lehet magának is vesz valamit mindjárt, aztán legalább ezzel is le van a gond. Nem épp ünnepies hangulatú, de mindenkinek beszerezte – tehát elküldött valakit értük – amit kívánt, neki erre az évre nincs más dolga. A kocsinak dől, ameddig a nő bármit is dönt és vastagon fúj füstfelhőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mester Aida Dorka
INAKTÍV


babygirl
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 47
Írta: 2019. december 24. 11:28 | Link


m.a.d. // xmas shoppin' for The Fam

A lábaim túl hosszúak ahhoz, hogy kényelmesen megtámaszthassam őket a műszerfalon, ezért csak térdem megakasztva annak oldalán csomagolom össze magam.
És utálom.
Könyököm a felhúzott ablak belső párkányán, ujjaimmal hátratűrve pár sötét tincset döntöm koponyám az üvegnek, ahogy lehunyva szemeim teszek meg mindent, hogy ne panaszkodjak percek óta arról, mennyire szar minden, és, hogy ebben az országban már a Karácsony is értelmét veszti a plusz tíz fokos hőségben. Megjegyzem, a tény, hogy Ruben kizárólag idióta kérdéseket hajlandó feltenni, határozottan próbára tesz. Ugyanakkor, ő nem az az ember akinek megérné az idegeire mennem.
- Azért jöttünk az Isten háta mögé, hogy itt is maradjunk - egy ideig legalábbis. Igaz, a helyválasztás határozottan okos volt, elvégre elég csak pár kilométerrel keletebbre jutni, és az ember már a kötelező  igazoltatást és rendszerben való lefuttatást sem úszhatja meg. Kellemetlen, mennyire bizalmatlanok egymással, még mindig.
Ahogy végre célba érünk, máris túllendülök a harmadik világ adta szűkös keretek kényelmetlenségeivel, felvirul az arcom, ennek a boldogságnak pedig még Weiss bosszankodása sem szabhat határt. A vásárlás terápiás céllal bír, én szeretem költeni a pénzt, ünnepi ajándékot venni pedig olyan egyszeri alkalom minden évben, ami már önmagában megérdemli a boldogságot. Neki meg különben sem tetszik soha semmi.
- Nem gondoltad komolyan, hogy egyedül hagysz? - szemöldököm ráncolva oldalra billen fejem, a rosszalló kifejezés viszont nem tart sokáig. Nem vagyok teljesen hálátlan, rövid, ám láthatóan szépen formált és lakkozott körmeimmel lábujjhegyre állva cirógatok bele hajába, nem törődve a dohány jellegzetes szagával nyomok egy-egy csókot arca két oldalára. Hát ki az ő kedvenc kishúga? Na ki? Hát persze, hogy én!
- Ki mondta, hogy csak Lacikának vásárolunk? Te is pontosan jól tudod, hogy rajta kívül még akad pár személyiség a családban - ujjaim az övéi közé fonva indulok is el a bejárat felé. Nem azon van a hangsúly, hogy most mindenképp rángatni meg húzni kezdjem, az nem lenne túl nőies, meg szerintem már ő is megszokta, hogy a dolgok néha félresiklanak, amikor erőt kell statuálnom.  
- Ha jó fiú leszel, akár még te is kaphatsz valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2019. december 24. 15:20 | Link

Aida - plázajárat

Ha ezért annyi centet kapna lassan, amennyire valaki kimondja... Nem mintha kellene hova fohászkodnia, ebben is bőrülés pihen, légkondi, minden extra, mégsem kényelmes. Egyikőjüknek sem, csak most ő a hangosabb. Mindig kell valami, mert a monotonitás untató és abból sosem sül ki jó, ha ő unatkozik. De úgy, nagyon. Végül mégsem zenét lök be, saját magát, bár lehet a másik szerint inkább ne tenné, hogy a „hisztisebb” felét veszi elő és megint semmi nem jó. Mert nem jó, ez tudott, mégis lehet a kedvére járni, csak engedjék már. Mint valami póráz, ez a visszafogás az egész csillogásban, persze, jobb, mintha tényleg valami falusi mivoltát kellene élnie, már belegondolva is a hideg rázza, vannak szintek, amiket nem akar meglépni, ha már hosszabb távra van gondolva. Mert pár óra még mulattató, több naptól pedig már-már megkockáztatja, talán sírva is fakadna.
- A maradás a lényeg. Meg, hogy pont itt. Reméltem, hogy a Kajmán-szigetek ötletét legalább kétszer átgondolja bárki is – sóhajt egy nagyot, gonddal telit, neki is jobban állna, mindenkinek, még ha nem oly' praktikus. Még a kényelemért is szenvedni kell lassan, hova jutottak, komolyan?
De legalább valaki ennek is örül. Mondhatná, hogy ez megmelengeti a lelkét, mint másoknak a gyerek gondtalan mosolya, az ő mellkasa viszont mindig is rideg, az viszont mégis jobb, mintha kihozná a nem kedves felét – ha lehet finoman fogalmazni – és megmarad ez a rettentő béke. Egyebek iránt minden családba kell egy örök elégetlenkedő és ezt örömmel, minden gond nélkül vállalja a mai napig is.
- Egy pillanatra de. Tele a pláza, biztos akadnának hamar barátaid – erre már azért ő is vigyorog, hiszen valljuk be, így is, hogy mellette lépked, lesz majd aki azért igazítja az övéikhez a lépéseit, hogy legalább ennyiben is a közelében lehessen. Magára nem gondol, az, hogy márkás darabok, drága óra és minden mutatkozik, a kis csitrikben, aranyásókban már rögtön élő és betonbiztos szimpátiát vált ki. Úgy tudja, erre elég az Apple egyik boltja előtt elkiáltani magát, hogy kedve lenne X-et venne valakinek, már rögtön minden ujjára akadna. Hmm.
- Utálom ezt a hízelgést, mert túl jól áll – tartja el a bagót és már-már kellemesen mormog a cirógatásra, a homlokára csókol végül lágyan és hát tessék, akkor kísér, csak előbb a bagó.
- Senki ajándékával nem vagy kész? Akkor ez kurva hosszú nap lesz – nyög egyet fájdalmasan szinte, mert hát... vannak páran és a legjobbat mindig keresni kell. Még mindig áldja az eszét, hogy kész. Trükkösen, de kész. Erre tessék, mégsem ússza meg.
- Uhh. Én is? Ez már elég indok, hogy jó legyek – pöcköli el a csikket, majd követi, előre engedi, mikor a parkolóból befelé jutva lépik át a küszöböt, odabent pedig a csőcselék és a pénzköltési lehetőség garmada fogadja. De erre röhögnie kell.
- Még ez is ótvaros, végem... - mert tény, ha ez nekik nagy, akkor vannak bajok a térbeli ismeretekkel.
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2019. december 27. 02:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mester Aida Dorka
INAKTÍV


babygirl
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 47
Írta: 2019. december 24. 16:10 | Link


m.a.d. // xmas shoppin' for The Fam

- Az a baj veled, Ruben, hogy túl sok pénzed volt gyerekkorodban - teátrálisan felszusszanva fordítom felé fejem. Tekintetem bebarangolja az útra szegeződő arcát, a szám szegletébe költöző mosoly apró gödrében pedig megmutatkozik a csöppet sem nosztalgikus gondolat, miszerint aligha változott valamit amióta iskolába jártunk - ellenben minden mással.
Változnak a szerepek, nem igaz?
Visszadőlök a kényelmes támlánák, ujjaimmal halkan kopogva a kemény, szintetikus anyagon eresztem is tovább a témát.
- Barátaim - hozzá képest valamivel kevesebb negédességgel a hangomban ismétlem meg szavait. Arcizmaim apró zsigerekben változnak, a kifejezés marad, annak másodlagos hangulata viszont határozottan azt sugallja: nincs kedvem játszani. Nem viselem túl jól, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretném - ez alól nem kap felmentést még az ő kívánsága sem, azt pedig nem akarhatjuk, hogy elveszítsem a türelmem. Felesleges lenne gyerekes fenyegetésekbe folyni, nem illene hozzám és különben is csak az figyelmeztet, akit a tisztelet csírája sem övez.
A kis milliő viszont szerencsére nem is tart pár pillanatnál tovább. Ruben jó fiú, tisztában van azzal, meddig terjedhetnek ki a csipkelődő megszólalásai és mikor jobb befognia a száját, ezért is szeretek vele lenni. Senkinek nincs ideje arra, hogy valakit emlékeztessen... akármire. Mi ennél egyszerűbben intézzük a dolgokat.
- Még szerencse, hogy eszed ágában sincs ellenállni - az alaphangszínemnél valamivel mélyebb, ám kétség kívül jókedvű kuncogással bújok egy fél szemrebbenéssel tovább, majd állok is tovább, magam után húzva őt is.
- Nem értem a problémát, egész nap velem lehetsz - félig hátrafordulva pillantok rá, kérdőn megemelem szemöldököm. - Vagy akad ezzel valami baj?
Mindkettőnk érdekében reméljük, hogy nem.
- És ahhoz is elég, hogy ne elégedetlenkedj folyamatosan?
Felszusszanva torpanok meg egy pillanatra, majd ahogy döntök, melyik oldalt szeretném legelőször betámadni, már indulok is tovább. Még jó, hogy itt van ő is, az aurájának köszönhetően esélyesen mindenki szándékosan fog kikerülni minket, és akkor ezzel skippeltük is a megtaposás meg lökdösődés adta veszélyeket.
- Ez egy olyan ország, ahol egy város létezik, ez, és minden más vidék... Mit vártál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 25. 09:36 | Link



Az idei évem javát fotózások és a bemutatók töltötték ki, így kevesebb időm volt a festéssel foglalkozni, de ennek ellenére sikerült egy kiállításnyi anyagot összetennem. A fő téma idén a nők, a női test. Többen álltak nekem modellt és igen sok esetben készült akt is, ami számomra is új irány volt. Idén a legkülönlegesebb alkotásom egy terhes nőről készült fél akt, amit megrendelésre készítettem, de a kiállítás idejére visszakaptam a tulajtól. Tartok a fogadtatástól, még annak ellenére is, hogy közösségi felületeken igen nagy sikernek örvendtek. Igaz ott csak részleteket csepegtettem el, illetve a követőim ott nagyrészt fiatalok, de a kiállításra sok esetben idősebb korosztály érkezik. A galéria pont december 24-re tervezte a megnyitót, mert az nagyon ünnepi szerintük, én viszont tartok tőle, hogy emiatt kevesebben fognak megjelenni.
Most öltönyben állok a galériában kialakított „büfé” mellett és nézem a befelé hömpölygő tömeget, ami nem kisebb, mint szokott. Több ismerős arc is feltűnik, ami minden esetben egy pozitív megerősítés számomra, hogy vannak akik nem csak erre tévedtek, hanem követik is a munkásságomat. A modellkedés miatt igen nagy számban vannak jelen a fiatal korosztály tagjai, leginkább lányok, akik nem a festmények miatt vannak itt, hanem miattam. Természetesen a kötelező közös fotók és autogramok sem maradhatnak el, de ez ezzel jár. Megszoktam.  Mindenki megérkezik, majd egy kisebb nyitóbeszéd után a kiállítás megnyitja kapuit. Az emberek útnak indulnak és halk beszélgetés kezdődik köztük, ami betölti a teret. Próbálok elcsípni egy-egy mondatfoszlányt, ami hol sikerül, hol nem. Iszom egy kortyot a jól megérdemelt pezsgőből, majd széles mosollyal arcomon bevetem magam a tömegbe.
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. december 27. 13:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. december 25. 22:57 | Link

Mester Adrián Dominik
öltözékem


Akkor még nem mondta, hogy lemond. Erik jó pár nappal az előtt adta át a meghívót erre a kiállításra, mielőtt kipakolta volna az irodáját. Az a gyanúm, hogy tervezte egy ideje a távozást, de nem akart megijeszteni vele. Hirtelen jött a dolog. Hideg zuhanyként, vagy mint mikor egy mozdulattal letépik a sebtapaszt. Ennek ellenére most itt vagyok. Eljöttem mert ez végtére is egy ajándék és én nagyon régen kaptam ajándékot bárkitől. Egy múzeumban megrendezett kiállítással egybekötött társasági eseményre lettem hát hivatalos volt főnököm által. Fekete, szűkre szabott de diszkrét ruhámban, hozzá illő magassarkú cipőmben lépek be a karácsonyi fényekben pompázó épületbe. Zöld szövetkabátomat leteszem a ruhatárban, majd felsétálok a rendezvény helyszínére. Mennyi ember! Mind idegen és mind itt nyüzsög körülöttem. Talán mégsem volt olyan jó ötlet eljönnöm. Zúgolódnak gondolataim, miközben egy mellettem elhaladó pincér a tálcájáról egy pohár pezsgőt nyújt át nekem. Biccentéssel megköszönöm, majd gyorsan megiszok belőle egy kortyot. Nem vagyok hozzászokva ekkora tömeghez. Megrémít, hogy ennek a sok egyénnek akármelyike felismerhet. Hiszen vannak itt magas beosztású aurorok, politikusok, hírességek és ki tudja talán az alvilág félvilági besúgói is közéjük keveredhettek. Minden esetre úgy helyezkedem, hogy lássam a kijáratot ha menekülnöm kell. A fal mellé húzódva szemlélődöm, így legalább egy oldalról nem kell tartanom esetleges támadástól. Ennyi év szökéssel a háta mögött az ember már tudat alatt cselekszi meg alapvető önvédelme lépéseit. Így míg bepozicionálom magam azért figyelek és fülelek. Kíváncsian kémlelve a környezetemet. Vörös hajam hátam közepéig leomlik, sminkem épp csak annyi, amennyit ez a nívó még elbír. Mégis úgy érzem egész lényemmel kilógok az itteni társaság javából. Ezért sem vegyültem el közöttük egyelőre. Csak figyelek és várakozom.
Utoljára módosította:Éjféli Veréna, 2019. december 27. 07:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Celestyna M. Westwood
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. december 26. 14:58 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



- De ez hülyeség, ki találta ezt ki? - horkantam fel, mert nem tudom, hogy ki az az idióta, aki ezt anno megálmodta. Nem hiszem, hogy ez bárkinek jó, én nem akartam várni. Más kérdés, hogy soha, nem csak most. Nem az erényeim nagyjai közé tartozik, szerintem nyolc éven át eleget vártam ahhoz, hogy soha többé ne kötelezhessen rá senki.
Nem szerettem egyedül lenni, de hajlamos voltam rá, hogy megvárjam, tökre jó volt mellette lenni, vele lenni, együtt tölteni időt. Nem is hittem, hogy éjszaka egyedül hagyna az utcán, szóval nem stresszeltem azon, hogy majd nem jön vissza hozzám.
- De ez így nem fair - ráztam meg a fejemet rosszallóan nem hittem, hogy ezt a döntést nekem kéne meghoznom, egyedül. Valahogy nem éreztem helyesnek a dolgot. Persze, ettől még nagy volt rá a sansz, hogy ténylegesen rá marad, mert Dustin makacs. Nem is tiltakoztam inkább, ne menjünk bele inkább ebbe.
- Ez veszélyesen hangzik, tudod? - kérdeztem vissza, mert ő nem szokott olyan végleges dolgokkal előhozakodni, vagy ha igen, akkor tényleg nagyon komolyan gondolja. Letettem a formás kis fenekemet a plédre, kicsit közelebb is csúszva hozzá, miközben kiszedtem egy fánkot és lelkesen elkezdtem csócsálgatni. Nagyon finom is volt, ki is csúszott egy halk nyögés miatta, ami után elpirulva felnevettem.
- És ha éppen aznap valami nem stimmel? Akkor megint húzod a szádat? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mielőtt még betoltam volna a maradék fánkot. Valahogy éreztem hogy ebben turpisság van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mester Aida Dorka
INAKTÍV


babygirl
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 47
Írta: 2019. december 26. 16:55 | Link


m.a.d. //kiállítás

Halványszürke szövetkabátom összefogva pihen bal alkaromon, ahogy jobbomban egy üveg pezsgőt tartogatva húzódom meg a háttérben. Amerikában határozottan kellemes baráti társasággal rendelkeztünk, akiket, ide, nyilván nem cipelhettünk magunkkal. Ezért egyszerűen csak újakat kell találni, ezt pedig aligha tehetném meg ennél alkalmasabb helyen.
A művészet alapvetően egy olyan luxuscikk, amelynek határozottan szűkös körök áldozhatnak az oltárán - ezért nem is kell feltétlenül egy Michelangelo kiállításon részt venni, ha keresel valakit. Az igazi passzió felfedezésében, felemelésében rejlik, ezért a valódi gyűjtők szeretnek megfordulni fiatalabb, vagy épp ismeretlenebb, kisebb névvel örvendő újoncok kiállításain, megtalálni a tűt a szénakazalban. Vagy épp azt az egyet, akiben a jövő zenéjét látják. Nem válik persze ettől még mindenki szakértővé, a legtöbb itt megforduló csak szeret úgy tenni, mintha meglátná a különböző ecsetvonások között megbújó erőfeszítést és igyekezetet. Ezért kell először keresni, figyelni, úgy a kiállításra mint annak közönségére is.
Én pedig imádom ezt csinálni, embereket be- és észrevétlen magamhoz fűzni, a megfelelő pontossággal és odafigyeléssel elejtett mondatokkal a szívükbe édesgetni a nevem. Mert barátokra mindig szükség van, és azt sem véletlenül szokták hangoztatni, hogy az embert körülvevők alapján illik megítélni valakit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blair Salomé Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 37
Írta: 2019. december 26. 19:50 | Link

Emir
-kinézet-

Azért még mindig azok a partik a legjobbak, amiket nem neki kell szerveznie. Lehet, minőségileg nem mindig (pedig vannak nála még jobbak és tapasztaltabbak a piacon) azt kapja, amit vár, de nézzük a jó oldalát - a szervezéssel járó problémák és felelősség sem az ő vállát nyomja. Mióta ezzel foglalkozik jobban tudja értékelni ezt a gondtalanságot, ami korábban - az egyetem és tanulmányai alatt olyan magától értetődő volt. Igazán fantasztikus nem tudni annak pohár pezsgőnek a márkáját, amit leemel tánc közben a tánctér szélén lassan sétálgató pincérek egyikének tálcájáról. Nem ő rendelte, nem ő szállíttatta le - ő csak elfogyasztja, remélhetőleg nemsokára egy kellemes társaság kíséretében.
Egy budai újépítésű pub tág alagsori helyiség-együttesébe rendezték a bulit, amely valamilyen eseménynek az after partyjaként funkcionál, csak Blair épp azt nem tudja, hogy mégis milyen eseményé. A VIP belépőt ugyanis, amely vékony csuklóján karkötőként elegáns pezsgőszínű selyemszalag formájában pihen, kártyán nyerte két napja. Nos, ez ilyen.
Részegnek még messze nem részeg, de tagadhatatlanul nem ez az első pohárkája, így derűs, felszabadult mosollyal az arcán sodródik vissza a táncoló varázslók és boszorkányok közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2019. december 27. 01:30 | Link


Túlzás volna azt állítani, hogy olyan széleskörű ismeretsége van ezekben a körökben, hogy kifejezetten igényt tartanak jelenlétére, azonban nem illik visszautasítani egy ilyen jellegű meghívást. Igazít öltönyén, még mielőtt elvegyülne a sokaságban. Alig tesz pár lépést, őt is megkörnyékezi egy arra járó pincér, Dominik azonban vezetésre hivatkozva nemet int – és itt ne lenne erre alternatíva? A mentes pezsgőt kedvesen mosolyogva egy biccentés kíséretében veszi át, majd tekintetét körbefuttatva a helyiségen, a férfi irányába orientálódik, akinek az invitálást köszönheti.
Bár alapvetően nem az ő terepe, jól elvan a smalltalkkal, az érintett felszínes témákkal és az esetek túlnyomó részében nagyszerűen szót is ért a társaságba szegődőkkel. Valószínűleg hivatásából adódóan érzékenyebb a testbeszédre és könnyebben felismeri, kivel miképp érdemes kezdeni. Ugyanakkor az ilyen események nagyban épülnek a tetszelgésre. Mímelt mosolyokba és dicséretekbe ütközik lépten-nyomon az ember, kötelező tiszteletköreit megtéve, talán csupán ennyiről van szó.
Egy idő elteltével, amikor már nem bélyegeznék meg, milyen udvariatlan, elnézést kérve és a kiállítás anyagát megcélozva húzódik a perifériába, hogy szusszanjon. Nincs megbékélve a túlzott tömegekkel, és bár közel sem szélsőséges a helyzet, jobb félni, mint megijedni. Figyelmét valóban a műveknek szenteli többnyire. Ráérősen lépdel egyiktől a másikig, tanulmányozva azokat, mígnem majdhogynem szó szerint bele nem botlik egy résztvevőbe, miközben összemosolyog a szobrásszal, akinek bemutatott alkotása mellett épp elhaladt.
 - Oh, elnézést, hölgyem – emeli finoman kezét, nem szándékozik kéretlen fizikai kontaktust létesíteni, csupán egy óvatos gesztus a majdnem ütközésre tett szabadkozását kiegészítendő.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2019. december 28. 15:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 01:36 | Link

Weiss Arion Ruben
well well

Valaki tökre azt hazudta neki, hogy így karácsony után majd csökken a boltokban a tömeg, meg több lesz az akciós csecsebecse. Nos, ez a mellékelt ábra szerint baromira nem igaz, de Sonja benyelte, szóval itt van, hogy vázát nézzen. Jelenleg ugyanis nincs neki, hiszen egész eddig hihetetlenmód ágállt azellen, hogy beszerezzen egyet, mondván úgysem vesz soha vágott gazt, manapság ugye meg mégis kitől kapna?
Nos. Kapott. Úgyhogy az idegességét visszaküldve oda ahonnan elő szokott törni kapja magát hogy keressen egy értelmes boltot, ami nem zár be este nyolckor. Ott aztán majd jól megfogja az első ronda vázát amit talál, megveszi és hazamegy vele. Hülye rózsák.
Ilyen csodálatos hangulatban vágtat végig a sorok között, majd áll meg egy polc takarásában, hogy kibogarászhassa melyik a legolcsóbb választás. Kerek, szögletes, lapos, magas, közepes, üveg, kerámia, mi a lótüdőért van ennyiféle? Körülötte a vásárlók hada hömpölyög (amiket ugye megígértek hogy nem lesznek...), neki pedig eléggé kezd elege lenni a zsivajból, frusztrált is meg minden, így csak fogja magát, és felkap egy random üveghengert, aminek nincs lezárva mindkét vége, és köszöni, ő itt végzett. Ellép a polctól, fordultában nem is nézve ki van, vagy van-e egyáltalán valaki mögötte. De ugye, miért ne lenne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2019. december 27. 02:06 | Link

Sonja - giccskeresés


Van még mit csiszolni azon a házon ez tény és bár inkább csicskáztatna valakit orrvérzésig, hogy minden meglegyen, néhány simítást, még ha kelletlen is, de magára vállal. És még hogy nincs lelke, meg ilyenek, kész vádaskodás. Az már zárójeles tény, hogy volt egy röpke találkozója, meg egy végre kényelmes helyen elköltött ebédje, de ha már itt van, és nem a nullásról kell visszafordulnia, mert ott jut eszébe... mindegy is. Eltökélt, bár tudja, az útvesztőbe sétál. Emberek közé, akik bizonyára, mint minden üzletben, úgy tesznek, mintha először látnának bármit is, totyognak és ámuldoznak, jajonganak, hogy milyen drága és elmennek. Közben meg letapossák hatszor a lábát.
A jó ég tudja, miért ide kívánkozott. Ismeri mondjuk, talán ebben nem tér el annyira, mint odakint, talán még meg is leli, amit keres. Hogy pontosan mit, azt maga sem tudja, de a letisztult és fehér bútorok mellett elsétál. Feltűnőt keres, kristálycsillárt, bármit, amivel elnyerhet egy olyan ízlést, amelyet nem lehetetlen csak épp... számára érdekes. Már megszokta valahogy, még ha minden egyes nap megszólja és le, vagy volt, hogy mérgében el is tüntette egy-egy darabját. Ezek mind érdekes történetek és vigyorogna is rá magában, ha arca épp nem fintorba húzódna, amint befordul egy sorra. Giccses vázák hada, ez kellene, kell majd, de épp maga sem figyel, van itt tömeg, amivel nincs gondja, még ha orra ráncolódik is, mint aki olyat érez. De aztán csak meglöki, bárki az, aki neki ütközik, ösztönösen taszít rajta egy keveset, aztán...
- Nézz már a lábad elé – mert az övére nem figyelt. Taposd csak, tényleg...
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2019. december 27. 02:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 02:20 | Link

Weiss Arion Ruben
well well

A keze egy testnek ütközik, a benne lévő váza pedig a padlóra vetített, untig ismert fehér nyílnak. Csörömpölés. Az üvegdarabkák pillanatok alatt terítik be körülöttük a földet, mint valami morbid hó, ami nem lefagyaszt hanem szétszabdal ha rálépsz, és a talpadból kifolyó vér festi pirosra, nem Rudolf orrának tükröződése. Ah, csak egy újabb giccses, karácsonyi életkép. Nem lép el, hiszen a hülye is tudja, hogy ha üveg törik nem moccanunk, így bámul a férfi mellkasára, csakhogy a beszólásra idegesen rántsa fel fejét. Szája keskeny vonallá préselve össze, smink nélkül, széltől borzolt hajjal tekint fel, és már nyitja is a száját, hogy kikérje magának a hibáztatást.
- Talán a saját tanácsodat kéne megfogadnod - sziszegi hasonló ingerültséggel, fényes kék szemeiben csalafintán csillan meg a túl erős, természetellenesen fehér bolti neonfény. A közelben egy dolgozó már meg is indul, hogy felsöpörje a darabkákat, ám amíg ez a kettő mozdulatlanul ácsorog egymással szemben esélyesen más is törik még itt. Mondjuk a férfi büszkesége? Sonja nem bánná. - Nem én voltam az, aki kiverte a kezemből ezt a szart - fújja fel magát, és érzi ahogy idegessége körbe-körbe kering az ereiben, egyre csak hergelve saját magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2019. december 27. 02:23 | Link

Aida - plázajárat

- Ez mondjuk igaz, kár tagadni – de hogy ezzel nincs baj, az fix. Vagyis szerinte. Biztos anyagi háttér, meg minden bla, bla, az ilyenben élve aztán végképp nincs az észrevéve, mennyire elkényelmesedett, elkényeztetett idióták születnek. Szerencsére, ő nem idióta. Az más kérdés, hogy talán most is az van, azért szórja ennyire, vagy épp érzi biztonságban magát, ha valamit összetör és tönkretesz, hogy neki nemigen van materiális érték, amit ne tudna pótolni, az már szinte büntetendő. Gyűjt mást, rejteget vagy épp ápol. Valami olyasmi.
- Tudod, hogy kellenek. A látszat – mondjuk ez a része neki sem jönne be jobban, van elég, van bőven és még sok is néha, ha azt a kört nézi, amely még számít is. Van másféle, amely a sötétben pihen és akkor még ez is, itt, a világ egyik szegletében. Csak semmi feltűnősködés, csak semmi... semmi. Csüggedt sóhaja fejezi ki azt, hogy bár mennyire lenne másképp és másutt, megteszi. Mert kell. Erről már bizonyította őket nem is egyszer, a kérdéseknek csupán játékos szerepük akad, ha véletlen megtörténik. Bár, talán nem ő a legjobb beszélgetőpartner, legalább őszinte és egyenes.
- Egy pillanatra megpróbáltam kitörni a bűvkörből, de rájöttem, semmi értelme – ellenállni. Nos, az esetek többségében tökéletesen megy neki, a másikban pedig előbújik valami, valami romlott, amelynek esze ágában nincs ilyesmit tenni, csak azt, ami jólesik. Bármely mértékben. De ahhoz még túl nappal van, lépked utána, morog, de halad. Mint mindig.
- Dehogy akad ezzel baj, ne legyél butus – szinte már bánatos kutyaszemekkel kér „elnézést”, ajkain vigyor ül. - Alig vártam, mintha nem tudnád – húzza tovább, tényleg nem vele van a baj, hanem a hellyel. Egy férfi sem szeret így vásárolni, tömegben, karácsony előtt, plázában, ahol annyi bolt van, amennyit megjegyezni nem bír. Mindjárt rá lehet mondani, hogy egyszerű pasihiszti.
- Mmmm. Ezt még meglátjuk, nem tudom mire gondoltál és mekkora. Talán? Megkockáztatom – dönt az egyik oldal felől, futva tekint az üzletek neveire, kirakatára, vagy épp portékára. Ezen a szinten még semmi nem győzi meg, ahogy nézi, Aida-t sem.
- Ha te tudnád mit... - szusszan egyet, tekintete azért figyel, de most épp talán a tömeget. Azért van látnivaló, ezt egy-két pillantással megállapítja, de nem, ő most árnyék és követ.
- Mi az első állomás? Talán van valami értékelhető fehérneműbolt, valami csipkecsodára...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2019. december 27. 02:41 | Link

Sonja - giccskeresés

Egyet hátra, persze, fordulnak a fejek, nyúlnak a nyakak, ez a népek errefelé, mint általában mindenhol, mindent megbámulnak, ami történik. Akármi van, akár csak a rohadt lámpaoszlopnak döccen a lökhárító, már jön valami nyúllottképű idióta, hogy tátogjon és bámulja. Hát még ha nagyobb a baj...
Elég azonban ezeknek visszabámulni, és mivel kifejezetten nem kedvesen teszi, máris jön a zavar. Ő a feje fölötti táblát olvassa, a másik visszabújik a mobilba, vagy tovább tolják a szekeret és mintha mi sem történt volna, úgy andalognak tovább. Biztos benne, hogy van egy-kettő aki épp bénázik, gyökerezik magában, kimondani azonban... nem fogják. Ennyi telik tőlük. Helyes.
Ellenben a fehérnép itt előtte... Letekint rá, áldásos magassága emeli ki a tömegből, és amúgy is elég kiskirályos jellemét ékesíti azzal, hogy a legtöbbször lefelé pillant. Szemöldöke lágyan emelkedik meg, mint aki nem hiszi, amit hall.
- Talán egyszer, ha lesz időm – mintha most sietne, úgy néz az órája felé, bár tény, nem akar szilánkokba taposni, de nem is érdekelné. Azonban félretekintve, az áttetsző darabok nehezebben vehetők ki és itt nem folyamodhat a könnyed megoldáshoz, miszerint pöccint és helyrerakja. Dolgozzon akinek ideje van, ő visszapillant a harcias lánykára. És elvigyorodik. Ennyi düh, egy vacakért?
- Édesem, higgadj le, nem áll jól a szép kis arcodnak ennyi harag. Kifizeted azt a vacakot, amit te törtél el és vége. Mindenki boldog – mintha csitítani akarná, de hangneme, na az nem ezt mondja. Sőt. Aljas módon húzza még jobban.
- Vagy netán apuci mérges lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 02:58 | Link

Weiss Arion Ruben
well well

Azt a smúzoló, mézédesen csalogató hangját, na azt kéne betiltani. Sonja megfeszül a játékos hangnemre, mivel azonban sajnos ő is azok közé tartozik akik nevetni szeretnek, csak még jobban megremeg a másik nyilvánvaló jókedvén, hiszen az épp vele játszadozik. Amit pedig kifejezetten utál. Szemöldöke, talán a másik mintájára, talán tükreként homlokára szalad ahogy gunyorosan elmosolyodik, és megforgatja szemeit a kifogás hallatán. Nem, nem úgy mosolyog, ebben semmi babona, semmi varázs nincs, illetve pont annyi, amennyit a férfi varázslatosan feldughat magának, ha éppen kedve tartja. Meg no, nem vagyok én semmi jónak elrontója. Akkor is ha nem.
Fogalmi gondok vannak itt kérem. Nem a vacak miatt dühös, az a szar senkit nem érdekel, a nő már eleve a plafonon csünggve jött be (persze nem szó szerint), és még erre rakódott rá a tömeg, és a bunkó állatja, aki rögtön rá akarja kenni a saját hibáját. Hát hogy nézzen ő körbe, legyen talán a hátán is szeme?!
- Én törtem volna? - csendül fel a jéghideg szólam, miközben rezzenéstelenül állja, hogy az idegen nő gyakorlott mozdulatokkal seperje össze a váza maradvnyait körülöttük. Amúgy is ronda volt. Szóval mesedélutánt tartunk? Hát lehet így is. - Én úgy emlékszem te verted ki a kezemből, amikor nem hagytam készségesen, hogy fogdosni kezdj.
És tessék, még pillázik is mellé párat, igazi áldozatként. - Én leszek morcos - néz kihívóan a másik szempárba -, és az neked sokkal nagyobb probléma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2019. december 27. 03:12 | Link

Sonja - giccskeresés

Nem tetszik neki. Ó, ez volt a cél. Persze, tud ő kedveskedni, szépen beszélni, de amikor azt látja, hogy valaki már a képe miatt, egy mondat miatt pattan, na az egy olyan játék, amire akaratosan kap rá és nem engedi. Mert egy dög, egy rossz dög, aki mindig játszani akar. Mert a komolyság nem itt van, nem ezen sorok között és nem most, az egy másik arc, másik pillanat, ha mindig pattanásig feszült lenne és nem engedne el – igen, még ez is ebbe tartozik, amikor mégse jó semmi – akkor robbanna és az a világnak fájna. Nem jó, ha mindig csőre töltött fegyver, vagy kifeszített ideg. És mégis, ha nem az, az másoknak nem jó. Ki érti ezt a világot?
Ő maga. Valamelyest. Az, hogy a nő mosolyogni kezd, mint a körmök a táblán, úgy csikorog, ha valaki még mindig nézi őket, talán most fúj hátraarcot, mert ebből semmi jó nem fog származni. Ohh. Ám legyen. Lazán áll, könyökével a kocsira támaszkodik, amelybe a szarokat kívánta pakolna, szinte már-már unott tartása és görnyedése is elég olaj, leereszkedik a másikhoz, arcuk egy vonalban pihen. Mert nem fél. Mitől kellene? Ostoba a félelemhez, vagy saját maga az.
- Gond van a memóriáddal? - persze, persze, fel kell mindent vezetni. Hagyja is, szinte már várja, hogy tovább fűzze és megint igaza lesz. Szinte már remélte, hogy nem hagyja ennyiben. Úgyis unatkozik manapság, bár tudna szebb módszert is elűzni, de... Azzal kell beérni, ami van. Néha tudni kell szerénynek is lenni. Amint kimondja, úgy nevet fel. Szinte már valami, ami kellemes benne, az a nevetése. Most főleg. De rövid, hamar elhal, nem volt teljesen őszinte.
- Komolyan ilyen gyerekes indokkal magyarázod ki? Fogdosás? - hát még a végén jót mulat. Menten. Vigyora nem hal el, ragadózóként villant fogsort. - Hogy sikítasz, mert be akartam nyúlni a lábad közé? Maradi vagy, már nincsen csendőrség sem. Én elmegyek innen, te meg csak egy pattogó kislány leszel, aki talán mégis azt akarta, hogy fogjam meg. Hol itt a probléma? Még mindig egy szaros vázán pörögsz, ugye tudod – persze a takarító is hall, de arra meg nem figyel. Minek. Felegyenesedik, nyújtózik, mint aki távozni is készül. Nem fog vitatkozni a semmin, mert ha ő tényleg morcos lesz, annak senki sem fog örülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 03:52 | Link

Weiss Arion Ruben
well well

Első szavai már szinte túl gyengék, túl kedvesek. Ha valaki ilyen természetességgel köt bele, ennyire csípőből nyúl a tűért, hogy beadja az oltást, az bizony nem tegnap kezdte, és egy ekkora közhelynél nem is fog megállni. Sonja is tudja, Ruben is, egyedül a nyakát behúzó alkalmazott reménykedik még, de ő sem sokáig tud már.
Immáron üres keze, ami eddig hanyagul pihent teste mellett, felemelkedik, hogy ujjai finom határozottsággal fonódjanak a férfi ruhájának nyakrészére. Nem ránt rajta, nem kezdi el fojtogatni, nem kell a dráma, de érezhető az apró húzás, ami jelzésértékűen feszül a másik nyakán. Fölényre utazik az ismeretlen fölött, aki könnyelmű gesztusként hajol le hozzá, önként sétálva be a szavak csapdájába. Nem szól semmit, sőt, a nevetésre is csak gunyoros mosolya lesz szélesebb, illetve pupillái a vadászó macskákra jellemző módon, kerekre tágulnak a hang hallatán.
- Nem magyarázok én itt ki semmit, kettőnk közül nem én élek mesevilágban - feleli vissza tiszta, remegéstől mentes hangon. Mint a vízfolyás, oly könnyedén tartja fent a hazugságot, az álcát, pedig bizony a másik szavai hallatán igencsak nehezen fogja vissza dühét, és előbújni vágyó, provokatív örökségét. - A vázán a francokat - mondja ki immár hangosan is, csak hogy tisztázzák a dolgokat. - Nem érdekel az a giccses üvegdoboz, legfeljebb a mosdókagylóba szórom bele a nyamvadt virágokat, éljenek ott. Az viszont - s itt hangja halkabbra vált, ahogy még közelebb húzza magát az archoz -, hogy nekem jössz, és még rám akarod kenni a balhét, több mint elég ahhoz, hogy pörögjek. - Remélem mindenki hallja azt a gunyoros hangsúlyt.
- Azt hiszed, hogy olyan nagyon vágynék az érintésed után? - kezd el egészen halkan duruzsolni, olyan finoman, hogy csak ők ketten halhassák. - Mégis mi mondatja ezt veled? Honnan ez a nagy arc, nem látom, hogy bármivel is rászolgáltál volna... De ne mérgelődj, azt hallottam túl a negyvenen a ráncok bizony már nem tüntethetők el olyan könnyedén.
Szemét magával elégedetten húzza összébb, nem engedve se a ruhán ejtett szorításból, se pillantásának erejéből. Ne merészelj közbevágni, vagy megjárod. Hangulatát kis tetovált kígyója is átveszi, bizsergő csíkot húzva tekereg fejbőrén, megbújva a hajhagymák között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. december 27. 11:52 | Link

Mester Adrián Dominik


Csak tartom a kezemben a pezsgőt. Nem ittam belőle egynél, az első kortynál többet. A buborékok marják a torkomat, íze szétárad a számban. Íze kellemes, mégsem esik jól. A látszat kedvéért fogom csupán. Elrejtem vele kezem remegését. Túl sok itt az ember. Túl sok arc és hang vesz körül. Már épp indulnék, hogy inkább hazamenjek, amikor egy test a semmiből váratlanul majdnem nekem ütközik. Az ijedtségtől kezemben a karcsú pohár megbillen, tartalmából néhány csepp a ruhámra fröccsen. - Nem...Nem történ semmi...- préselem ki magamból a szavakat miközben reflex szerűen elhúzódom az idegen férfitól. Kék szemeimet ráemelem, hogy ádáz indokot keressek erre véletlenek tűnő balesetre, majd lesöpröm ruhámról az ital cseppjeit és egy felénk közeledő pincér tálcájára teszem a poharat. Úgysem ittam volna meg és így már az a veszély sem fenyeget, hogy a következő hasonló helyzet után a ruhám fogyassza el helyettem az értékes nedűt. - A tálcán jobb helye lesz - próbálom oldani a hangulatot és egy halvány megbocsátó mosoly suhan át ajkamon. ezután egy lépést téve megállok egy szobor előtt és tanulmányozni kezdem. Közben szemem sarkából figyelem mit tesz az engem majdnem fellökő férfi. Talán nem kellene ennyire furcsán viselkednem? Talán illene beszédbe elegyednem vele? Szinte cikáznak fejemben a kérdések. - Ismeri esetleg? - nézek az idegenre kérőn - A művészt? - egészítem ki szavaimat a jobb érthetőség kedvéért. Minden higgadtságomat és kíváncsiságomat latba kell vetnem, hogy ne rohanjak el Hamupipőke módjára a bálból. Nagyon nem az én világom ez a hely. Öltönyök és kisestélyik. Nevetgélés és bájcsevegés. Nem illek ide, még küllememben sem. Vörös hosszú hajammal, egyszerű fekete ruhámmal és visszafogott, csendes viselkedésemmel kilógok a sorból. Mindig ez a vesztem. Ha önmagam adom nem tudok beilleszkedni igazán sehová.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 27. 13:04 | Link



Az emberek között sétálva meg-megállok váltani velük pár szót, megkérdezni a véleményüket. Az egyik aktom előtt kisebb tömeg gyűlt össze és komoly eszmecserét folytatnak róla, majd mikor megpillantanak egyikük azonnal oda is hív. Itt kezdődik az izgalmas része, ugyanis tudom, hogy egyikőjük előszeretettel vásárolja meg az ifjú festők munkáit, így most el tudom talán adni a darabot, ha ügyes vagyok. Komoly, érzelmekkel átszőtt mesélésbe kezdek a festmény mellett állva. Bizonyos mondatrészeknél a női alak egyes részeire mutatok, ezzel téve még szemléletesebbé az előadásomat. Tekintetem folyamatosan cikázik a körülöttem állok között, de a háttérben feltűnik egy ismeretlen lány alakja, aki nem tudom, hogy mióta állhat ott, de eddig nem vettem észre. Poharát szorongatva ácsorog és figyel. Őszintén szólva az első gondolatom az volt róla, hogy furcsa, de tökéletes lenne modellnek a következő munkámhoz. Van benne valami titokzatos vonás, ami megfogja a szépérzékkel bíró embereket. Magyarázok tovább, de tekintetemet nehezen tudom nem rá irányítani, így gyorsan le is zárom a bemutató előadásomat és bocsánatot kérve a társaságtól odébb állok. Az ismeretlen lány mellé lépek, mellkasom előtt összefonom karjaimat és arra nézek amerre ő.
- Miért vagy így elbújva itt a háttérben? – kreativitásomat vesztve mindössze ennyit sikerült megszülnöm beszélgetésindító gyanánt. Nem nagyon tudom, hogy mit is szeretnék most ettől a beszélgetéstől, de muszáj megismernem őt.  
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. december 27. 13:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 27. 13:50 | Link



Ez a karácsony előtti, alatti és utáni időszak számomra nem szólt illetve fog szólni másról csak a partykról, kiállításokról és bulikról. Őszintén szólva élvezem, bár már kissé fárasztó majdnem minden nap menni valahova.  A szilveszteri buli pedig elég komolyan ígérkezik, így előtte pár nappal nem ártana rápihennem. De most még eljöttem erre a partyra, amit nem tudom ki rendezett, nem tudom miért, de kaptam egy meghívót és az ügynökség a lelkemre kötötte, hogy itt kell lennem. Szóval most bordó ingemben és egy fekete nadrágban állok a pult mellett. Természetesen itt is akadnak bőven ismerősök, mivel az estek túlnyomó többségében nem tudok úgy elmenni sehova, hogy legalább egy valakit ne legyen az ismerősöm. Mivel afterről beszélünk, így már nem kell görcsösen ragaszkodni a kiöltözéshez, így ingem ujjának gombjait lassan kezdem szétnyitni, majd gondos mozdulatokkal felhajtogatni. Annak ellenére, hogy ez már nem a puccosabb része a történetnek én nem fogok átváltani a laza stílusra, mint ahogy sokan tették már a tömegben. Az nem én lennék… Intek a pultosnak, hogy jöjjön közelebb, majd egy pohár alkoholmentes pezsgőt kérek tőle. Furcsán pislog rám, majd nagy elnézések közepette közli, hogy van, de nincs behűtve. Egy sóhaj tör fel belőlem, de az évek alatt hozzászoktam, hogy az ilyen bulik esetében nem készülne fel az alkoholt nem fogyasztó vendégekre. Márpedig én két okból se fogok ma inni: egyrészt az allergiám még mindig köszöni szépen jól van, másrészt pedig autóval jöttem és azzal is szeretnék távozni. Jelzem a pultosnak, hogy nem gond csak hozza, majd a következőt a szervező állja és akkor jók leszünk. Hamarosan landol is a pohár pezsgő előttem, amibe jóízűen belekortyolok és meredek tovább a táncoló tömegre. Természetesen most is, mint mindig kiszúrom a tömegben azokat a nőket, akik valami miatt kilógnak a sorból. A mostani illető nem csak öltözékében, de teljes megjelenésében figyelemfelkeltő. Egy ideg csak figyelem ahogy a tömegben mozog a zene ritmusára, végül arra az elhatározásra jutok, hogy jó lenne közelebbről megismerni. Egyszerűen sose bírok a véremmel… ez van. Intek a pincérnek és küldetek egy italt a még ismeretlen nőnek, aztán várok.
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. december 27. 14:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. december 27. 17:39 | Link

Dada
Dress | |  november 25



Abban a pillanatban, hogy kilép a férfi az ajtón, le is dermedek. Nagyon sok forgatókönyv leforgott már a fejemben, de egyiknek sem volt része az, hogy Mr Adonisz nyit ajtót, a létező legnagyobb nyugalommal és csak úgy néz rám, mintha rendesen számított volna rá, hogy jönni fogok.
- Te. Te itt - lépek egyet hátra és a házra mutatok teljesen elbizonytalanodva, mert hát, mikor legutóbb láttam nagyon nem itt volt és nem is értem, hogy mit keres itt, főleg akkor, mikor nekem itt lenne dolgom. Ez nem így működik!
A válasza leginkább nem válasz semmire, nagyon fel is idegesedem egy pillanatra megint, aztán megint lenyugszom, de csak azért, hogy még értetlenebb legyek, mint eddig voltam, pedig az sem semmi ember. Hu.
- Oh. Értem - állapítom meg, pedig... hát nem teljesen értem, csak azt tudom, hogy itt vagyunk, én is, ő is, mindenki is, az ÉN AUTÓM IS, amit aztán szépen megvett előlem valaki egy nagyon fasz húzással. Követem az embert gondolkodás nélkül, utána sétálva, hogy megnézzem, hova is indul olyan nagy hévvel.
- Az autó miatt? Igen. Határozottan igen. De mit keres ez itt? - Te mit keresel itt? Mi ez az egész? Egy nagyot fújtatok, de aztán felé fordulok, végigsimítva az arcán. Nem akartam dáma lenni. Ez nem neki szólt. - Szia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 51
Írta: 2019. december 28. 01:34 | Link


XxF.ckboyXx | Once again


Furcsa vagy. Kifordítod a világomat a sarkaiból, akár hagytam volna, akár nem, nem kérdeztél, csak megtetted. Azt akartad, hogy figyeljek rád, de nem is tudok másra és ez egyre több embernek nyilvánvaló a környezetemben. Még akkor is, ha én ezt egy szóval sem tettem egyértelművé, senki - még András -, előtt sem.
- De, valahogy úgy - bólintok pár nagyobbat, az arcodat figyelve, teljesen hajlítod a teremet, nem tudok másra koncentrálni, pedig érdekelnek a zajok, a kolléga, aki az ajtón kilépve köszön, de még csak azt sem tudom, hogy női vagy hímnemű egyedhez tartozott a hang.
Tudom, hogy viccelődsz velem, de hagyom, nem akadok ki vagy veszem magamra a dolgot, csak úszom az árral és bárgyú mosoly árnyékával az ajkamon hagyom, hogy sodorjanak az események.
- Bármikor, csak szólj, ha mentésre szorulsz, ez a szakterületem - nevetek fel jókedvűen, tetszik, hogy a segítségemre szorulsz és nem mindenben vagy az a nagyon önálló és mindent tudok nő. Még ha valahol imponál is a dolog. - Talán legközelebb? Majd megint rákérdezek.
A kezed fogva kalauzollak a kedvenc helyem felé, ahol finom pörkölésű a kávé, a színházasok pedig kedvezményt kapnak. Nem sok ott az ember, mert nem tévednek be csak úgy, de ha tudod, mit keresel, nem lehet eltéveszteni.
- És mi is a terved mára? Nem sietsz sehová, igaz? - Még az ajtót is kitárom neked, szélesre, hogy beinvitáljalak a kávéházba, ahonnét kellemesen illatos levegő száll kifelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mester Aida Dorka
INAKTÍV


babygirl
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 47
Írta: 2019. december 28. 12:57 | Link


m.a.d. //kiállítás

Finoman oldalra biccentve fejem figyelem az alkotás előtt összegyűlt társaságot, zöld szemeim hol a festményre magára, hol a róla beszélőkre szegezem, megjegyzem vonásaik és mozdulataik, hogy később, amikor majd magukra maradnak, a megfelelő pillanatban mutatkozhassak be nekik. Aztán figyelmem a leszakadóra összpontosul, az előbbi jelenetből ítélve övék lehetnek a képek – nem sokkal később azt is felfogom, hogy nem véletlenül tart felém, s tekintetem egyetlen rezzenésében pásztázom végig a teremben összegyűlteket, mielőtt a megszólításra reagálva, felé fordulnék.
Arcomra kedves mosoly költözik, elismerő gesztussal emelem meg felé poharam, mielőtt aprót kortyolnék.
- Ki mondta, hogy elbújtam? – kissé felszegve állam fonom keresztbe balom mellkasomon, ujjaim a poharat tartó jobb kéz könyékhajlatában pihentetve meg. Félig visszanyitva a kiállítás anyaga felé, kezemmel szolid mozdulattal intek a kiállított festmény felé, mintegy csak jelezve, hogy miről fog szólni az elkövetkező magyarázat. – Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy túl közelről figyelni kész pazarlás, már, ha nem a festéstechnikára és ecsetkezelésre vagy kíváncsi.
Mutató- és középső ujjaim kissé eltartva az üvegtől, szolidan gesztikulálva magyarázok.
- Viszont, ha van időnk hátrálni pár lépést – ezzel utalva jelenlegi helyzetemre is – a látókörünk kitágul, és fogékonyabbá válunk a képek mögött meghúzódó történetre is. – a magyarázat végén újra felé fordulok, arcát fürkészve keresem vonásaiban az őszinte reakciók jellegzetes, egyéni nyomait. – Jelen esetben rád – teszem még hozzá. Bármilyen alkotásról is legyen szó, műfajtól, témától és személytől függetlenül, a valódi értéket a mögötte található szándék, a művész így kifejezett mondanivalója adja.
- Mióta festesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 28. 15:45 | Link



Arcomon mosoly ül miközben hallgatom a lányt. Felüdülés számomra mikor olyan emberrel sodor össze az élet, akinek van bármi lövése a festészetről, még akkor is, ha ő maga esetleg nem műveli azt. A lány mondandója alatt végig aprókat bólintok, ezzel jelezve, hogy teljes mértékben igaza van, egyetértek vele.
- Nem tudom, hogy ezt ki mondta neked, de teljes mértékben igaza van. Sok esetben, ha a festmény közelről esetleg csak sok apró foltnak, pöttynek tűnik, de távolról megnézed, akkor ki fog rajzolódni valami, valami teljesen felismerhető. Igaz, én csak ritkán használok ilyesféle technikát, de más ismerőseim munkáinál ez sokszor észrevehető. – sajnos ha festészetről van szó, akkor valami miatt dőlnek belőlem a szavak. Ez a szenvedélyem…
- Kérdésedre egyébként a válasz az, hogy kb. 8 éve. – felpillantok a plafonra és arcomon látszik, hogy töröm a fejem. – Igen, nagyjából 20 évesen kezdtem. Nagy hatással volt rám egy Caravaggio alkotás, és csak úgy hobbi szintjén kezdtem le pingálgatni. Mondjuk ha ismered az ő munkáit, akkor láthatod, hogy erőteljesen rányomta a bélyegét az én alkotásaimra is. – utolsó mondatomnál a festmények irányába mutatok, majd teljes testtel a lány felé fordulok.
- Na és neked mi a véleményed? Csak őszintén. – bal kezem nadrágom zsebébe süllyesztem kissé, majd oldalra biccentett fejjel figyelek rá. Azonban még mielőtt belekezdhetne a válaszába a galéria egyik dolgozója lép oda hozzám, majd a fülembe súg. Biccentek neki egyet, majd akarva akaratlanul egy széles mosoly kúszik arcomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mester Aida Dorka
INAKTÍV


babygirl
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 47
Írta: 2019. december 28. 16:05 | Link


m.a.d. // xmas shoppin' for The Fam

Hosszan kieresztve a levegőt forgatom meg szemeim, most én döntök úgy, hogy felesleges lenne visszabeszélni. Mindkettőnknek megvannak a maguk koncepciói és meghatározásai a látszatról, valamint a hozzá szükséges dolgokról. Különben is eltértünk már az eredeti tárgytól, amin, bárhogy is nézzük, nem fog változtatni egyik kifogás sem.
Aztán mégis megszólalok.
- Különben pedig ha egyedül szeretnék utazni, azt is megtenném – tekintetem szorosan egymással matató ujjaimra szegezem, a köröm melletti bőrt kezdem kaparni. Akármilyen határozottan is kezdődött a mondat, legalább olyan hamar csendesedett is el a végére. Nem szoktam róla túl sokat beszélni, főleg nem előtte vagy neki, de a tartós hangulatingadozások vezérelte tettek vagy gondolatok közel sem olyan szórakoztatóak, mint amennyire azt a pillanat átélése képes elhitetni – még velem is. Nem lehet előre látni, nem lehet előre érezni, egyszerűen csak így kelsz fel – minél hosszabb ideig tart egy mániás fázis, annál mélyebbre fog rántani a depresszió, és minél tovább tűnik minden nyugodtnak, jónak, szimplán csak normálisnak, annál jobban rettegsz napról napra, mikor fog ez átkattanni.
Halkan felkuncogva nézek fel rá, hüvelykujjammal simítok apró köröket kézfejére, egészen közel hajolva nyomok még egy, utolsó csókot vállára.
- Mert ellenállhatatlan vagyok – szituációtól függ, kinek, mikor és hogyan, persze, de Rubennek most nem kell aggódnia.
- Hmmmm, én is valahogy így gondoltam – szélesen vigyorodom el, ahogy beszéd közben rá-rápillantok, de arra is figyelek, hogy ne gázoljak bele senkibe ebben a nagy utolsó pillanatban kapkodó tömegben.
- Biztos vagyok benne, hogy megtalálom a módját – sokat mondó mosolyt villantok felé, ujjam most tenyere belső élén játszadozik el, mintegy engesztelő gesztusként. Eddig senkinek nem volt alkalma panaszkodni miattam vagy utánam – különböző okokból, és soha nem véletlenül. – Mindig megtalálom – mosolyom újra szélesebbé válik, vállam az övének érintve, finoman lököm meg karját.
- Igen, én is valamire hasonlóra gondoltam, kezdetnek. Aztán ékszer- és likőrboltba is kell menni, és.. Meglátjuk mi lesz utána – elgondolkodva vonok egyet vállaimon. – Na de először csipke! – fellelkesülve húzom be az egyik bolt bejáratán, már keresgélni is kezdek. – A vörös és a fekete örök go-to, ezekkel biztosan nem lövünk mellé. Te mit gondolsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 28. 16:13 | Link



Nos a délutáni programunk eléggé rövidre sikerült, ami valószínűleg Liának tudható be. Igazság szerint tökre megértem Myrat, hogy nem szeretett volna tovább ott maradni, így mikor feldobta a távozást, én azonnal bele is mentem. Miután a koritkat leadtuk és újra biztos talajon álltuk elsétáltunk a kocsimig, majd meg sem álltunk Budapestig, azon belül pedig a lakásomig. Mivel már nem először jár nálam Myra, így elég otthonosan közlekedik, mindenről tudja, hogy mi merre található.
- Kérsz valamit inni? – kérdem, miközben a kulcsaimat felakasztom a helyükre és a kabátomtól is megszabadulok. Az előszobában még leveszem a cipőmet, majd a konyha felé araszolok. A szekrényből kiveszem a megfelelő számú poharat – ennek függvénye, hogy Myra kért-e – majd töltök a szobahőmérsékletű Nesteaből. Nagyjából egy húzásra meg is iszom, majd a nappaliba lehuppanok a kanapéra.
– Na Myracska, mit szeretnél csinálni a nap további részében? Rendeljünk valami kaját, nézzünk filmet? Esetleg valami más? – kérdem, miközben zsebemből próbálom kivenni a mobilomat, amit ezután az asztalra helyezek. - Esetleg ebben a sorrendben? - mosolygok rá a lányra, majd egy gombnyomással teszek be egy kis zenét. Nem szeretem a csendet, kivéve mikor festek. Akkor mondjuk még a víz csepegését is lehet hallani, ha nem zárom el véletlenül teljesen a csapot. Akkor arra van szükségem. Az egyik szoba a műhelyem, ott kb. nincs egy szabad felület se, ahol ne lenne vagy egy kép a falnak támasztva, vagy valamilyen eszköz. Igaz az egész lakásban mindenhol megtalálhatóak annak nyomai, hogy festek. Azonban azt nem lehet elmondani róla, hogy kuplerájos lenne. Mindig makulátlanul tiszta és rendezett, ami miatt sok esetben megkaptam már egy bizonyos nem túl kedves jelzőt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2019. december 28. 18:43 | Link

Emir

Nem pont úgy sikerült a délután, ahogy azt eltervezték. Nehéz úgy tervezni, vagy megélni, hogy közben idegenek bekavarnak és persze kerülni kell a balhét. Nem is szeret veszekedni, ha akkor Emir nem fogja vissza, most nem lenne itt a lakásán, hanem valószínűleg elment volna edzeni, hogy ha már felszabadult az ideje, akkor azt hasznosan töltse.
- Vizet, köszi - bólint, majd megszabadul a felesleges ruhadaraboktól. Na nem olyanoktól, amik takarnának, csak a kabát kereste meg a helyét és a csizma. A férfi után sétál és aprókat kortyol a vízből, mielőtt még csatlakozna hozzá a kanapén.
Kedveli őt is, meg a lakását is. Nem túl feltűnően, de észrevehetően szívja magába az illatát miközben nyakába fúrja arcát és hozzábújik. Nyom egy halvány csókot előbb oda, a nyaka hajlatába, állára, s ajkán állapodik meg. Talán ez jó válasz a kérdésre.
- A lehető leghizlalóbbat szeretném, hadd legyen mit ledolgozni - somolyog alig pár centire arcától. - És folytathatnánk azt a filmet, amit a múltkor félbehagytunk. Mi is volt? Csillagok háborúja?
Miután pár puszit nyom az arcára, elszakad tőle és a táskájához megy, hogy elővegye saját telefonját. A zenére táncikálni kezd, külön kis előadást kap most a férfi.
- Tudod, hogy nincs még közös képünk, amit nem fotósok csináltak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. december 28. 21:34 | Link


×××

A környékhez képest nyüzsögnek, még ha csak azok is, akik a helyi erőnek mondhatóak, akkor is. Nem kedvelem ezt, nincs bajom az emberekkel, de nem szeretek nekik időt adni és figyelmet szentelni, ezt jobban élem arra korlátozni, ami tényleg érdekel, és kivételesen ilyen is van. Nem azt mondom hogy ritka, de jóideje az. Sokszor próbálkozom és még többször esem ugyan olyan hibákba. Külsőre elviszem én a nyolc és felet, de aztán agyban van egy kettes és még az utcám előtt repül a rossz számmal a kezében. Ha eljut valahova, az tuti egy minisztériumi bérlakás, aminek véletlen maradt nálam a kulcsa. A lakásomnál ennél jobban odafigyelek. De ebben sem vagyok sikeres. Ez miért fontos most? Mert nem megyek soha senki után. Erre itt vagyok.
- Túl sokszor, túl gyakran - nevettem is el magam. Ha ennyin múlna nem dolgoznék, azt meg mégsem kéne. A fizetésemért sem lennék hálás. Mondjuk nem mintha többet lennék bent mint néha Kreßler és keresünk rendesen. Jót tesz, ha a z a munkád lényege, hogy ne legyél szem előtt. A tanítás más kérdés, de hála az Istennek nincs túl sok órám és az egyetemisták lame egy banda. Úgysem jelennek meg, akkor meg én is mehetek a dolgomra. - Meglátjuk, meglátjuk - néztem rá még végig is simítva a borostáján a szabad kezemmel, aztán csak mentem tovább amerre irányított.
- Nem, semmi dolgom, igazság szerint holnap sem, még csak nem is sietek - vontam vállat, ami ugyan kellően meggyőzővé tett, de igazából teljes hazugság volt. Volt egy ígért esti segítésem Arthurnak, és holnap úgy volt helyettesítek valakit. De változhat a terv, nem? De. - Kellemes - állapítottam meg belépve, aztán széles mosollyal haladtam egy asztal felé a tekintetem le sem véve róla.
- És te? Esti program? Korai reggel? Sürgős színházi találkozó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. december 28. 22:38 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


- Mindent? Engem is?
Nem teszi egyszerűvé a napom, mit ne mondjak. Rendesen annyit ráncolom ma az arcom, hogy még a végén el kéne gondolkozzak a botoxon! De mindig eszembe jut a szerencsés genetikám, hogy akkor sem lenne rá szükségem ha öregebb lennék, pont elég szép vagyok. És anyukám se néz ki többnek, mint 22, pedig. Nem illik megmondani a korát, így maradjunk annyiban, hogy a legnagyobb bátyám idősebbnek néz ki mint anyukánk. A nagynéném is csinos és fiatalos, ez valami plusz boszorkányság lesz, tudom én. Szóval csak szépen mosolygok itt rá, mikor már a kezei rajtam vannak, nem a vicceit csavargatja keresztezve a mellkasára velük. Még mozgok is kicsit tekeregve, hogy szépen elhelyezkedjek de kicsit megzavar a viccein túl az allergia kérdésköre. Mindig érzem, hogy van még valami a dolgok mögött, és ilyenkor igazam is szokott lenni, de most nagyon leköt a saját nyomorom így nem mentem bele.
- De, pont olyan lelkes vagyok, mintha be kéne mennem mosogatni egy étterembe a friss manikűrömmel - forgattam is meg a szemeim ismét. Lassan annyit csinálom külön olimpiai tornaszámot kéne kapnom hozzá. Az aranyéremnek bérelt helye lenne. Az én megmozdulásomnak még hangja is van, nem csak esztétikai értéke.
- Sport - nevettem fel hangosan, azt hiszem még véletlenül olyan fura hang is kijött a számon amire csak még jobban kellett nevetnem. Jaj, ez fáj, Gabe fáj amit teszel. De szeretem. De fáj. - Milyen papírra gondolsz? Ehhez gondolom kell valami normális indok, nem? Nem értek hozzá, de én bárhol aláírom!
Eléggé elgondolkodtam, de be kell látnom, hogy nem értek ehhez, sosem volt közöm hozzá és még csak nem is érdeklődtem ezekről, így a papírok asztala nem elém való. Sajnos eddig terjedtem. Ellenben a táskával, aminél széles vigyorral állt meg a kezem a tarkója cirógatásában és kicsit a hajába túrva hajoltam közelebb. Előbb csak bele voltam hajolva az aurájába, majd előbb egy puszit adtam a szája sarkába, aztán rendesen megcsókoltam.
- Csak mond újra, hogy táskát veszünk és nem megyünk ma már sehova - nevettem is fel mielőtt teljesen a száján felejtettem volna magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 88 ... 96 97 [98] 99 100 ... 108 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek