36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 87 ... 95 96 [97] 98 99 ... 107 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. november 26. 22:59 | Link

Dada
Dress | |  november 25


Nem tudtam, hogy egy olyan kis testben, mint az enyém, ennyi harag tud felgyűlni. Egyáltalán nem hölgyhöz illő viselkedés, de mikor bementem végre, hogy elhozzam az autóm, közölték, hogy sajnálatos módon nem eladó már. Egy pillanat alatt ugrott fel a pulzusom négyszázra, épp csak nem szedtem le az eladó fejét. Rendesen láttam magam előtt, hogy kidagad az ér a homlokomon, ahogy magamból kikelve ordibáltam a pasassal, hogy ez nem így működik.
Most meg itt ülök a taxiban, miközben próbálok nem agybajt kapni, de egyszerűen nem tudok nyugodt maradni, nem is hiszem el, hogy valaki ennyire fasz legyen. Odatolom a csávó kezébe az ötezrest, majd kiszállok, a sarkaim dühös koppanásokkal csapódnak a járdán. Mert hogy ott van a kocsibejárón a kocsi, AZ ÉN KOCSIM, amit nekem kellett volna megvenni. Egy pillanat alatt termek ott, majd kezdem el meglepően minden nőiességet nélkülöző hévvel ütni a ház ajtaját. EZ NEM ÍGY MEGY.
Még egy mély levegőt veszek, miközben összeszorítom a fogaimat, összefonom a karjaim a mellkasomon és majd felrobbanok a dühtől. Csak nyissa ki! Akárki is az, megbánja azt is, hogy a világra született.
Utoljára módosította:Kapitány Fortuna Cinna, 2019. november 26. 22:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. november 27. 00:50 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 03:14



Nem vagyok meggyőzve arról, hogy jó dolgok futnak most át az ember fején. De nem is feltétlenül kell, mert hát... senkit nem lehet rá kötelezni, hogy most azonnal legyen lelkes, én sem vagyok az Csengerre, pedig szerettem őt, nagyon sokáig. Aztán ez csak elmúlt és mostanra eljutottam odáig, hogy félek az embertől. Ami azt hiszem, hogy nem feltétlenül egy pozitív jelző, akárhogy is vesszük.
- Gondolom... - vonom meg a vállam. Nem akarok Csengerre gondolni, arra sem, hogy milyen kedvesen ért hozzám, vagy hogy mennyit nevettünk, mert lehet, hogy felhívom, az pedig senkinek nem lenne jó. Mi az a méltóság? Nem ismerem a szót.
- Köszönöm... - bököm ki végül, asszem már előbb is illett volna, mert törődik velem, édes, gondoskodó, én meg... én vagyok. Tök hangos és otromba, vombat lábakon. Legalább ez utóbbi aranyos, ha a többi nem képes rá. Odaoldalogva ölelem át, a fejem a mellkasának döntöm, nagyon jó az illata, boldoggá tesz. Ahogy az is, hogy nem tol el, csak viszonozza az ölelést.
- Tudom, a világ fura... - sóhajtok fel látványosan, de aztán bebújok az ágyba. Nem azt mondom, hogy meglep a tény, hogy nem jön aludni. Amúgy fáradt is vagyok, elég nagyon, szóval nincs kedvem vitázni. Érzem is, hogy a takaró súlya szinte az ágyhoz szögez, a szemhéjaim egyre nehezebbek, csak álmos vagyok.
- Majd... megkereslek - felelem bizonytalanul, már le is csukva a szemem, átkarolva a párnám. Gondolom megkeresem. Vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 27. 15:12 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Hogy nem tudom mit csinálok pontosan az teljesen enyhe kifejezés az egész helyzetre, szerintem ezer éve nem voltam hasonló szituációban. Nem konkrétumokra gondolok, csak a tényre, hogy az érdeklődésemből nem esik ki valaki és hagyom, hogy tegyen magával amit akar. Ezra volt az egyetlen, akit több éven át tereltem, mikor éppen meg akart csúszni, mint egy jéghegy. Ő is rombolt volna, tartok tőle nem csak egy-egy luxushajót. De most nézzük meg, a közelében sem vagyunk ennek.
- Ugyan - és bár ez nem válasz, egyelőre nem éreztem úgy, hogy hálálkodnia kéne. Reggel egészen máshogy festene a dolog, sőt. Már most biztos voltam benne, ahogy álltam a szobában és átkaroltam a lányt. Én magam sem tudtam, hogy ez miért ilyen egyszerű, de talán egyszer megértem. Még megigazítottam a takarót is, miután lefeküdt, aztán az ágy szélénél végigsimítottam a kezén, úgy indultam el kifelé.
- Jó éjt, Cinna - be is csuktam az ajtót magam után, biztos voltam benne, hogy aludni fog, eléggé kiütötte magát. Én meg az agyam fogom. Egyből elindultam a telefonomért, mert letettem ugyan Bencét, de nem értem a végére. Felhívtam még egy-két ismerőst, kivel éppen elintézendőm volt, aztán a nappalit kikerülve összeszedtem a fürdőben hagyott ruhákat és betuszkoltam abba a fehér gépbe.
Kin fogna ki egy mosógép?
Öntöttem a részekbe, a ruhára, volt mindenhol a löttyökből, mind a háromból, ami itt volt kéznél. Aztán a szemüvegem elővéve ültem re és kerestem az olasz használati utasítás részt a kézikönyvben.
Soha életemben nem kapcsoltam eddig be, és azt hiszem nem is fogom ez után.


//Grazie mille, Piccolina//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 27. 15:28 | Link

Piccolina
megjelenés × november 25.


Ha valamiben nem ismerek ellenvéleményt, akkor azok a rendezési elveim. Ezért sem szeretem, ha bárki rendszerezni akarja a dolgaim, többek közt ezért nem volt soha és nem is lesz titkárnőm vagy titkárom. Így viszont a legtöbb dolog rám, ügyvédre, vagy egy-egy egyszerű beosztottra marad. Ez nem hátrány, sokaknak nem árt, ha itt is dolgoznak a pénzükért. Most éppen egy adásvételit néztem át, meg kell íratnom a cég és Ezra közt az átadási szerződést. Nélküle nem vehettem meg az ő nevére, az még tőlem is nagy munka lett volna, egy ajándék azonban akkor pontos, ha minden stimmel. Megkapta már egy ideje a kulcsokat, de ez még váratott magára. Ma azonban minden papír elém került, össze is rendeztem, hogy elvigyem majd neki aláírásra. Most úgyis el van foglalva azzal, mi és hogyan legyen.
Hallom a kopogást... inkább ütlegelést, el is mosolyodom, de csak komótosan felállva indulok el a kabátomért. Közben még mindig rá-rápillantok a papírokra.
Nyilván sokan megütköznének hogy üzemeltethetne egy éttermet úgy hogy tanár, házvezető-helyettes ás még igazgatóhelyettes is. De ez egészen egyszerű: ezért vesznek fel embereket. Kiszolgálók, felszolgálók, konyhás segédek, szakácsok. Éppen mikor és mire van szükség.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem az ajtót még csak résnyire nyitva, ezután tártam csak ki, fél kezem zsebre is téve. Gyorsabb volt, mint gondoltam. Azt hiszem még forr benne a dolog azelőtt, hogy ideérne hozzám. Tévedtem. Nem tudom mit vártam pontosan, talán sokkot. Szerintem nem rám számított. Sőt, egészen biztos vagyok ebben.
- Cinna? - szólítottam meg ismét, aztán vártam, kiléptem az ajtón és becsuktam magam mögött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. november 28. 17:44 | Link


# kinézet # június 19.

- Nem, nem úúgy - védekeztem egyből, érezve, hogy rossz irányba tartunk. S lőn vegánság alapjai. - A tejüket használják, de az emberek azt sem tudják, hogy a tehén meg a boci ugyan arra az állatra vonatkozó, korban eltérő besorolás - mintha okos lennék mondom mindezt. Lehet túl régen gyújtottam rá, kicsit érzem is ezt, de csak a hely után vagyok hajlandó erre gondolni hiába remegett meg a kezem. Bah, a hely! Ahhoz még a buszutat is ki kell tennünk, vagy meg, ez mindig nehéz.
- Azt biztos nem tudnák, gondolj bele, tuti más varázslat kell emberre és házra, és emberek is vannak otthon, így nem tudná lekicsinyíteni. És ismered a süket nénit a szomszédból, még akkor se hagyta el a házat, mikor az Ő KONYHÁJA égett.
Tragikus lehetne, de nem a mi emeletünk volt, így buksi és minden más is megmenekült, sőt, még csak nem is lett nagy gond, csak a néni konyhája vált hamuvá. Vittem neki sütit utána, amitől rendesen a kanapéján fekve majdnem elmesélte a fél életét. A néni nem volt semmi. Ha nem tudnátok ki miatt fújtak le egy tinifesztivált, nekem lennének tippjeim. szerencsére a nénit se kellett tovább hallgassam, és Tim félelme sem tetőzött, mert megérkeztünk.
- Nem bizony, és sosem hagyna el - bólogattam nagyokat, én is ezt hiszem T-rexről, de ismerem a korlátaim sajnos. Végül csak indulót vezényeltem és a háztáblákat nézve haladtam néha Timre és a tevécskére nézve. Buda és Budanekeresd határán lehettünk valahol, mert még elég nagy mozgás és élet volt, de már nem muglik, ebben sok minden tett biztossá. Bár a szökött ugráló golymók volt a teteje.
- Elvileg most javították ki a szigetelését a nagy üvegablakoknak és a munkások beengednek, megadtam előre a nevem, ha jönnénk - meséltem el, aztán ahogy meg is volt előre menve nyitottam be és az első utamba akadónak jeleztem is mit szeretnék, ő meg csak intett menjek be amerre akarok. - Nézzük meg hátul először.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. november 28. 18:03 | Link


×××

Elvenni a kedvem? Szinte előttem van Mrs Mitzinger, ahogy szétterül a kanapén igen mozgáskorlátozott jelenlegi valójában és annyira röhög, hogy idő előtt megindul nála a szülés. Szerintem még ő sem hitte el, hogy van olyanom. Pedig látta, de azt hiszem ő is meg én is elhagytuk azt egész más miatt. Régen nem boldogságot, örömöt vagy éppen elégedettséget kerestünk kombinálva. Az utóbbi elég volt a túléléshez.
- Ugyan az ilyenek arra vannak, hogy rá legyen cáfolva, nem? - billentettem oldalra a fejem kicsit. Ami azt illeti szerintem neki nem is kell példát hozzak rá, hogy lehet bizonyos eseményeket megreformálni. Soha nem láttam még temetésről boldogan távozni embert, aki nem bilincsben végezte. Jó, ezt is még megcáfolhatom, mondjuk inkább azt, börtönben.
Teljesen ösztönös volt a fogás, az, hogy hozzáérjek, és maga a csók is. Nem tudom ezen értelmében ennek nevezzem-e, de. De. A vallomás ezek után inkább komikus volt, de szerintem egész eddig tény volt, hogy nem minden teljesen véletlen, amúgy sem hiszek benne, néha a vallási nevelésünkből is megkérdőjeleztem dolgokat, nem ez lenne az első.
- Meg vagyok mentve - vigyorogtam el magam, ahogy megszorítottam a kezét, és léptem is után szinte azonnal. Nem különösebben szorultam soha noszogatásra, így még csak meg sem rendített a hirtelen váltás vagy a tény, hogy nem én, hanem most ő visz valamibe. - Na ez a jóslat még nem most jön el ilyen pontosan - néztem rá sokat sejtetően, hogy aztán csak megigazítva a táskám kövessem őt, igazából éppen az sem érdekelt, iszunk-e valamit. Nem vagyok valami romantikus randi alkat, de mégis idejöttem egy alkalom után. Ide. Én. Fogalmam sincs mi van benne, de tudom, hogy van valami. Visszafelé még láttam pár csövest az iménti kéregetőkből de ezúttal se néztem rájuk különösebben. Csak Budapest teszi. Látkép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. november 30. 19:04 | Link

Dada
Dress | |  november 25

Talán aludnom kellett volna egyet, mielőtt ide jövök jelenetet rendezni, de a helyzet az, hogy nem akartam. Én most tényleg ki akartam akadni, mert ennek nem úgy kéne működnie, hogy buzgón elnézést kérnek, meg magyarázkodnak, hanem úgy hogy OTT AZ AUTÓM. Mert fizettem érte, szerződést kötöttünk, szerintem a minimum az, hogy ez nem fair, pláne ekkora összegnél, mint amit én terveztem részletre kifizetni. Duh! Van probléma, nagyon is van! Nem is kicsi. Egy Mustang méretű űr nyílt a lelkem közepébe.
Szóval a lábam megvetve ütlegelem az ajtót nagy hevesen, amit elég sokáig nem is nyitnak ki, toppantok is felhorkanva. Épp ekkor nyílik az ajtó, én meg emelem a hangomat, jó mélyről, mikor meghallom. Őt. És rögtön bennem is szakad a szó, csak teljes értetlenséggel nézek a házra. Mi?
- Miben? - kérdezek vissza teljesen elbizonytalanodva, mellette próbálok is elnézni, hogy mi történik. Meg is torpanok, majd lépek egyet hátra, őt figyelni.
- Damien? - kérdezem nagy szemekkel, be is csukva a számat, majd ránézek a kezemben lévő cetlire, de nincs tévedés. Tényleg jó helyen vagyok. - Mit csinálsz te itt?
Utoljára módosította:Kapitány Fortuna Cinna, 2019. december 27. 16:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. december 2. 04:33 | Link


#timtim

- Igen? Én azt hittem, hogy a Boci az ilyen pici marad - mutogatott a német viszonylag bizonytalanul feljebb, meg lejjebb, évek óta nem látott már élő tehenet, vagy bocit, ha őszinte akar lenni, fogalma sem volt róla, hogy az mekkora kellene legyen magasságban.
- Szóval azt mondod, hogy a néni miatt nem fogják ellopni a háztömböt? Mert ő mindig otthon van? Ő amolyan... lopásgátló? - Tim egészen elgondolkozott, a ráncok egyre mélyebbek lettek a homlokán minden egyes pillanattal.  Soha nem gondolt még arra, hogy be kéne építsen egy nénit egy lakásba, hogy ne tudják ellopni azt, de most már határozottan csak erre tudott gondolni. Most már a narrátorunk is csak erre tud gondolni. Ez a Kőműves Kelemen tudott valamit?
- Biztos? - kérdezett vissza a srác, miközben követte az időközben útjára kelt Bluet. Nem szeretett nagy, vagy idegen helyeken egyedül mászkálni, főleg nem akkor, ha még a kis tevére is figyelnie kellett, nem csak a saját biztonságára.
Remélte, hogy hamar megtalálják a nő álomkocsmáját, mert nem akarta élete végéig keresni.
- Szóval azért nem jöhetnek a rendőrök, mert bemegyünk, ugye? Elég szar lenne... Nem akarok oda visszamenni... - sóhajtott fel a német, az igazság kedvéért... nem neki való volt a sitt, nem is akart oda keveredni, ő csak szabadosan élt. Inkább megkerülte az épületet a lánnyal, majd beléptek a meglehetősen üres épületbe. - Mit is keresünk egész pontosan?
Még körbe is pillantott, mielőtt letette Twixet, aki kecses lépésekkel rohant körbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 5. 16:43 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Szemöldököm fokozatosan emelkedik meg, ahogy beszél, ezzel párhuzamban pedig az arcomon már-már állandónak nevezhető mosoly is újra felüti fejét, majd, ha ez nem lenne elég, válik egyre szélesebbé. Szóval sutyipénz, mi?
- Ha nem ismernélek, azt hinném, valami olyanra szeretnéd költeni - nem mintha eddig lett volna problémája azzal, mire és hogyan szórja el a heti zsebpénzét, de ennyi csipkelődés még bőven belefér. Nem ez az első, nem is lesz az utolsó, és alapvetően már más témában is előfordultak már - olyan viccesen, kedvesen, amiktől az ember vele nevet, és nem rajta, hogy a gonoszkodás gyanúja véletlenül se merüljön fel.
Ahogy a figyelmét lekötik a lovak, halántékom befelé hajlított ujjaim élére támasztom, és az előbbi mosoly árnyékával szegezem tekintetem az arcára. Nem jut eszembe semmilyen klasszikus, örök romantikus arról, ahogy a napfény fogócskázik a festett hajában, vagy, hogy hány és hány helyszínen, helyzetben el tudnám képzelni ugyanezt (amik végül is mind megtörténtek már), egyszerűen csak leköt az vonásai között megülő leplezetlen izgalom - hogy  aztán ez az egész tovatűnjön, ahogy újra felém fordul, és úgy nézzek rá, ahogy mindig is szoktam. Vagy ahogy bárki szokott Diára nézni.
- Oh - egészen gyenge nevetés-félével egybekötve hajtom le félig, és csóválom meg fejem, ahogy ujjaim homlokomra simulnak, majd kézfejem átcsúsztatva arcomon támasztom meg állam tenyerem élén. - Igazából nem sajnálom - szemhéjaim összeszűkülnek, ahogy finom, mégis érezhetően szemtelen vigyorra húzódnak ajkaim. Szeretem, amikor bosszankodik, és szeretem, amikor olyan dolgok miatt bosszankodik, amiket élvezett. Édes.
- Szeretek meglepetéseket okozni - kicsit felhúzom vállam, majd vissza is eresztem eredeti pozíciójába. Ez nem teljesen volt igaz - az általános köztudat szerint, ebben azt is szeretnem kellene, ha engem lepnek meg, amit már aligha állíthatnánk ilyen biztosan. Ugye, Blair?
- Hmmm - összeszaladó szemöldökkel gondolkodom el. - Mi lenne, ha most te lennél a főnök? - persze, ez sem teljesen igaz. A kérdés betonbiztos elképzelése ellenére nehezen lennék képes bárkinek is átadni bármilyen gyeplőt, de ez olyan dolog, amit nem is lenne értelme Dia orrára kötni. Tekintetem követi mozgását, fejem is az alakja után fordítom, ahogy a periféria szélére úszik.
- Amit csak szeretnél, kisasszony.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi A. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 17
Írta: 2019. december 5. 17:43 | Link

Danka xx damn

Minden túlszocializált esemény legnépszerűbb helyszíne az erkély a nagy, romantikus filmes egymásra találások és meghatározó drámák elterjedése óta. Van aki csak el szeretne vonulni, van akinek szüksége van a feltöltődésre és olyan is akad, aki tudatosan várja itt a nagy bummot élete szerelmével - én egyszerűen csak egy cigarettát szeretnél elszívni.
Valószínűleg most minden valamire való sportgyógyító ferde szemmel nézne rám, de abban is határozottan biztos vagyok, hogy senki nem fog jönni, hogy kiverje a kezemből - a valóság ennél sokkal lehangolóbb. Amíg jó vagyok - és a körülmények között nagyon is jó vagyok -, azt csinálok, amit akarok, attól a perctől kezdve pedig, hogy szétbaszom a tüdőm, nos...
Ez inkább ne történjen meg azért.
Fellélegezve támasztom csípőm a kissé hűvös, de nem kényelmetlen korlát élének ahogy egy kisebb baráti csoport bevonul - ezzel együtt mégis nagyobb tér szabadul fel. Ajkaim közé szorítva a szálat meg is gyújtom azt, balomban egy pohár kávéval, félig lehunyva szemeim fújom ki az első slukk füstjét. Azért némi előnye mégis van az ilyen eseményeknek - például, sosem vagy egyedül. A résztvevők arcáról a nulladik pillanattól le lehet olvasni, melyik csoportjába  tartoznak a kviddicstársadalomnak, ez néha szórakoztató, néha rettenetesen unalmas, de mindig ad valami támpontot, amiből aztán indíthatsz, ha hozzá akarsz szólni valakihez.
És mégis miért ne akarnál, miután rájöttél, hogy a barátnőd megcsalt, a nővéred megölte a férjét aki évek óta bántalmazta, és visszakerültél Magyarországra, a tehetség és kibontakozás fekete lyukába? Na ugye.
- Az első mindenkinek kényelmetlen - belekortyolva a feketébe fordítom fejem a lány felé, majd oldalra téve pár lépést csúszok közelebb hozzá, még épp kényelmes távolságba.
- Akikkel megéri váltanod pár szót, az a férfi ott - tekintetem az üvegajtó másik oldalán nyüzsgőkre szegezem, miközben a szálat tartó kezem kisujjával mutatok a megfelelő alakra - és a nő ott. Utóbbinak négy macskája van, és imád róluk beszélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I thought i never had that time,
Just to live straight in my life,
I had to do this shit for real

I  h a d  t o  a c t  s o  n i c e
You killas cannot understand this
Stefania Ioanna Santos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 20
Írta: 2019. december 5. 21:05 | Link


♫♪♫ | december 5. |

Nem azt mondom, hogy egyszerű bármi szervezett dolog végrehajtása a családunkban, de eléggé. Minden fel volt fordulva a házban, pedig már napok óta elkészült a legtöbb dekoráció, én is besegítettem. Mert bár úgy néz ki teljesen átcuccolok a pub fölé hála a nővérem segítségének, azért még a házban voltam igazán otthon, velük. Kivettem a részem a sütésből is a lányokkal, bár pont annyira voltam mint ők Lele segítségére. Persze rossz szava nem volt.
- Mert unatkozom - adtam meg a választ a fel sem tett kérdésre, ahogy összehúztam magamon a bűbájokkal ellátott kardigánt. Nem volt így szükség kabátra, ezt szerettem ebben annyira. Nem kell túlöltöznöm ezt az évszakot sem, mikor éppen nem akarom. Nagy sóhajjal emeltem a tekintetem a testvéremre, mert ugyan továbbra sem kérdezett, de nem dönti el nálunk senki csak úgy, hogy ő most el akar köteleződni. Amúgy se tértem rá eddig, kiért is jövünk ilyen nagy elánnal. Szerintem bele sem gondol, hogy nem személy.
- Neked itt van a kisfiú, Chrisnek a lányok. Mind tudjuk, hogy ebből a körből én eléggé kivonnám magam, a kapcsolatok meg nem az asztalaink. Viszont ha nem is lesz soha senkim, társam attól még lehet, mielőtt begolyózom - mutattam is köröket a fejem mellett, ahogy sétáltam a megadott cím felé. Még mindig nem ismerem magam ki Pesten, de voltam itt pár hete, mikor még kisebbek voltak a mancsosok, így már ismeretből haladtunk. Meg ha már itt vagyunk és ráérünk benéztünk boltokba is. Még ezt-azt vettem a Télapó nevében.
- Szerinted Ana örülne jobban a mozgó gumicukornak?
Azt egyelőre nem hoztam fel, hogy a kis jövevény jövője részben az ő kezükben van, mert nyilván amint visszamehetek, őt nem vihetem el. De Chrismis tök állatbarát!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. december 6. 10:08 | Link


| |


Mint valami kényszeres, úgy szorította össze néha ökölbe a kezeit. Úgy volt vele, hogy rá lehet bízni Chrisre arra a pár órára Lulut, míg Steffivel eljönnek valahova, tekintve, hogy a picivel nem szeretne hosszú távokra utazni. Így meg sem hallotta a testvére válaszát a kimondatlan kérdésére, csak azon pörgött, hogy mi lehet a babával. Amikor órát tartott a Bagolykőben, akkor sem vihette magával, és néha megviselte a távolság.
Persze próbálta nyugtatni magát, ogy nem jó a túlféltés, és így nem fog tudni talpraesett gyereket felnevelni, de nehéz volt ezt a gyakorlatban is megfogadni. Megrázta a fejét, és a húgára nézett. Ha van ember, aki képes ilyenkor elterelni a figyelmét, az Steffi.
- Várj, mi? Picit gyors a tempó - felelt, és egy incurka pincurkát hibásnak érezte magát, mert nem vette észre korábban, hogy a húga ilyenkor gondokkal küzd. - Akármit is forgatsz a fejedben, tudnod kell, hogy egy kapcsolat kialakítása hosszú időre szól. Ha valakit magadhoz láncolsz, akkor nem léphetsz le csak úgy, ha esetleg... - megakadt, hirtelen nem tudta, hogyan folytassa. Természetesen azt akarta mondani, hogyha visszahívják, de ahogy megtudta, erre kevés az esély. Hamis reményeket nem akar ébreszteni Steffiben, teljesen tisztában van vele, hogy mennyit jelent neki.
Végül nagyot sóhajtott, elengedte ezt a részét. Felnőtt nő Steffi, csak el tudja dönteni, hogy mi a jó neki.
- Oké, de ugye most nem egy sztripper bárba cipelsz? Ott nem fogsz tartós társat találni - fél mosolyra húzódott az ajka, ahogy újra a húgára nézett egy pillanatra. Egy pillanatra azért belegondolt, milyen hétköznapi dolog lenne, de a helyzet az, hogy Ellie ennyi idő elteltével is csak egy fiúra tudott gondolni, mást pedig látni sem akart. Inkább gyorsan másra figyelt, mielőtt belesüllyedne a melankóliába.
- Nem tudom, Ciara is imádná. De ő hamarabb enné meg, Ana tuti gyönyörködne benne egy kicsit - nevetett fel, a kis unokahúgaira gondolva. Igazán örült, hogy végre náluk vannak a lányok, és nem annál a megátalkodott, őrült nőszemélynél. Talán nincs tökéletes család modelljük, de teljesen biztos abban, hogy ennél jobb helyet sosem találnának a lányoknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. december 8. 20:53 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


- Kár - sóhajtottam olyan hatalmasat és drámait, hogy ebbe minden éhező gyerek, elhagyott kisállat, kihaló félben lévő faj és tinilány problémája benne volt. Képes vagyok néha ilyenekre, esküszöm nem csinálom sokszor, de akkor mikor igen, hatalmas beleéléssel. Mert vagy így vagy sehogy. Kicsiben élni se éri meg, nekem aztán mindenki elhiheti, amúgy is, ha úgy tettem volna valaha az utamon, most nem itt ülnék rajta. Nem a pozíciót kétlem, a tényt, hogy vele lennék, hogy lenne nekem. Igazából elég sok párnát sírtam volna még tele, és elég sok dolgot kellett volna Dávid kitaláljon, mert a bejelzős körömlakk meg tetkó se véd meg magamtól. De ebbe bele se kell már gondoljak ugye.
- Na, ne csináld már - forgattam meg a szemem, ahogy a kezeim becsúsztattam a nagy keresztezésébe, hogy megbontsam és inkább magam köré tegyem. Sokkal jobb az úgy, nincs senkinek kedve vagy ideje ilyen körökre.
- Te viccnek gondolod? - billentettem oldalra a fejem. Nem tetszett az a nevetés. Nagyon nem. Aztán csak hallgattam a dolgokat, a gyógyszer nem volt új, erről már beszélgettünk egyszer, mikor ő hozta a lázcsillapítóm. Még jó, hogy nem ő volt beteg. Hogy lehet így élni? De jobban leakadtam az alig kint lévő, és elsumákolt isen. El is hajoltam kicsit, és ugyan a cicát simiztem nagyon meregettem rá a szemeim, hogy akkor mi is az az is?
- Nem tudom, gondolom újak, vagy valami régi csapatba besúvasztanak. Nem érdekelt annyira, hogy megnézzem - vonogattam a vállam. És ez nem volt teljesen igaz, érdekelhetett volna, de tettem rá magasról. Csak ne. Egyszerűen nem tartottam akkora bulinak olyanokkal élni, akiket nem is szeretek. Más, hogy a pizsibulikat akkor is szeretem, ha vannak új arcok, de az egy éjszaka, nem hetek, hónapok... akármennyi idő.
- Akkor nem is kéne ott lennem. Maximum vizsgázni, mesélte Maja, Bogna meg Cel is az milyen, elég jó. De indokok kellenek. Én meg nem vagyok se labilis se terhes, azt hiszem nem igen van okom - döntöttem oldalra a fejem, mert ezek ugye tények voltak. Fogalmam se volt amúgy mi kell hozzá, de ők ezeket mesélték.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stefania Ioanna Santos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 20
Írta: 2019. december 8. 22:58 | Link


♫♪♫ | december 5. |

Éreztem, hogy nem figyel, de nem róttam fel neki, igazából elmesélhettem volna szerintem azt is, hogy elraboltak múlt éjjel a bogolyfalvi mezőségből az idegenek és szülésre kényszerítettek. Most lett nagynéni és még csak nem is tud róla! Igazából én se, mert ha ez is történt, nem emlékszem rá. Ennyire szar élményem se lehetett még, mert amúgy a rosszabbak is mindig megmaradnak. A viccesek és kínosak is. Mint az, akinél kiderült az allergiám, vagy a csávó, aki bizonygatta mekkora nőcsábász és elájult mikor dobtam a felsőm. Szóval azt hiszem vannak gondok a világban, de ez nem érdekel. Igazából már semmi, kicsit olyan szar minden mióta nem csinálhatom a rutinom. Kivettek a saját világomból egy olyanba, amiben sosem fogok semmit találni, ami érdekel. Nem való nekem az élet.
- Gyors? Akkor nem akarsz találkozni az unokatestvéreiddel? Halasszuk el máskorra? - kérdeztem teljesen komolyan beleélve magam az eltitkolt család leleplezős sztoriba. Még meg is torpantam kétségbeesetten és nagy szemeket meresztve a nővéremre. Aztán ahogy elkezdett magyarázni a lelkitársas blabláról tökre elröhögtem magam.
- Jaj, nyunyi, ne legyél már ilyen savanyú - löktem oldalba még mindig nevetgélve mielőtt belé karoltam volna a szabad kezemmel, hiszen a másikban cipeltem az összevásárolt dolgokat. - Nem rendeltem a neten férjet. Feleséget sem, hogy tisztázzuk. Szerintem eleget tudunk rólam, hogy ez nem jön soha a büdös életbe el. De, ettől még van megoldás a gondomra.
Legalábbis én úgy gondolom, hogy megtaláltam azt, ami időlegesen kitölti a szabadidőmet és nem érzem majd úgy magam, mint valami idióta, aki csak lézeng a családja körül, mint valami kolonc. Most pont ez vagyok, de szeretném levedleni.
- Nézd, oda akkor viszlek, ha már nagy lesz a baj veled. Én nem csípem, az egyenruhákon rosszak a felvarrások - forgattam is meg a szemeimet. - Egy új ismerősömhöz megyünk, ez az az időpont, mikor találkozhatok az új lakótársammal, és szeretném, ha jönnél velem. Nem nagy cucc - vontam a vállamon, ahogy húzva magammal be is kanyarodtunk az egyik épületlánc belső udvarára.
- Remélem, de vettem azért mindkettejüknek. Meg a békákat is, sőt, találtam nekik ilyen D.I.Y unikornist. Minden benne van. Ők tömhetik ki meg minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. december 9. 21:54 | Link

Piccolina
megjelenés × november 25.


Nem vagyok türelmetlen típus, ami azt hiszem a leginkább azon mutatkozik meg milyen higgadtan meredtem a papírjaimra, mintha nem is várnék senkit. Holott szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ez nem így van. Vendégem lesz, és közben még ő sem tud róla, hogy ide tart, azaz hogy hozzám.
A kopogtatásból tudtam ki az, bár inkább hangzott úgy, mintha be akarná törni a bejáratot. El is mosolyodtam, hogy egy ekkora nőbe mennyi erő tud szorulni! Mindig elképedek valamin. De nem siettem el, felvettem a kabátom és csak utána, pár perc után léptem ki az ajtón megszólítva, majd még zavarában nem tudta mi történik becsuktam magam mögött, úgy néztem le rá állva előtte.
- Én - nevettem el magam, ha már kérdőn hangzott a név a szájából, igazából hitetlennek tűnt, bizonyosan nem rám számított, nem is igazán tudom kire gondolhatott.
- Vártam valakit - mondtam szűkszavúan, ahogy jobban megnéztem a nőt, de már az idegessége inkább értetlenségbe veszett. Nem tudtam most kell-e elkezdenem felvezetni az ittlétét, vagy ráér miután rájött. Leléptem a lépcsőfokokon és a kocsihoz sétáltam oldalra pillantva majd hátrafelé párszor követ-e vagy teljes a sokk. Nem igazán volt mit mondanom így elsőre, meg kissé korainak éreztem volna felvezetni a tényt, hogy ez az én házam és az én autóm.
- Emiatt vagy itt, ha jól sejtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. december 10. 17:48 | Link

Mitzinger-lányok
<december 10.> <dat kép>


Már ott tartunk, hogy nem csak elkezdték az ünnepi készülődést, de az emberek orrából sem takony, hanem cukorszirup folyik. Nos, így vélekedem a napomban négy órát biztosan, amikor éppen DiAngelo dolgaival kell ide meg oda futnom, vagy ha be kell ülnöm és az iskolában elintézni a papírmunkát. Hálát adok az égnek, hogy sosem akartam állandó munkát. Illetve ez hazugság, de amit akartam, abba meg nem halnak bele az emberek érdektelenségi agysorvadásba. Szóval ezerszer inkább visszamennék katonának vagy aurorként terepre, mint ez.
Aztán hazaérek, nyál, buborékok és gügyögés. És igazából az se érdekelne ha karácsonyfa állna otthon augusztusban. Örülnek, jól vannak, egészségesek és engem várnak. Azt hiszem valami ilyen gyenge pillanatomban mondtam igent arra is, hogy a keddi séta sötétedéstől legyen és nézzünk körül az utcában meg a környéken.
- Megvan minden?
Minden fényes, meg színes, meg karácsonyi. Belül mélyet sóhajtottam de felöltöztem még a lányok is, hogy aztán Pannát felvéve a nőm kezére is ráfogjak és elinduljunk. Nem különösebben derogált nekem a családozás, igazság szerint szeretem, azzal a sztereotípiával, amiket változás címen vágnak az emberhez már annál több a bajom. Egyszerűen máshogy vagyok boldog, leginkább igazán, ahhoz képest, mint régebben. És szomorú, de egész máshogy fest egy Grünwald, egy Kreßler vagy egy Weaver idén. Nekem nem hazudják be, hogy nem. Utóbbi mondjuk lassan majd olyan lesz mint a hó, ahogy remeg majd a váróban, csak ő ezt még nem tudja!
- Igyunk valamit a standoknál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. december 13. 11:59 | Link

Polo

Nem nehéz teljesen fesztelenül és természetesen viselkednie Polo mellett, közelében vagy vele. Alapvetően nem esik nehezére a közvetlenség senkivel, de ehhez hozzátartozik ahhoz, hogy a fiú társasága mondhatni megszokottan otthonos még a nyilvánvaló flörtjeikkel együtt is. Van az a viszony, van az az attitűd, mikor két ember mint a mágnes, vonzza egymást, de túlságosan is ráfeszülnek a megfelelni akarásra vagy úgy egyáltalán az érezhető vonzalomra, ami miatt nyögvenyelőssé és erőltetetté válik egy viszony, az interakciókban lesz valami izzadós muszáj-jelleg, hogy szemsarokból mindig nézi mi a reakció, mert "mi van ha". Diának nincsenek "mi van ha" gondolatai Poloval kapcsolatban, leginkább azért, mert a fiú eddig mindig kifejezte meglehetősen egyértelműen, ha valami nem volt kedvére való. A lánynak meg kényelmesek ezek az apró, lowkey adok-kapok játékok.
- Persze, hogy nem sajnálod, sose sajnálod. Na minnndegy. - Kicsit hangsúlyosabban megnyomja az 'n' és 'gy' hangokat a mindegyben, de a szája mosolyra áll, mert nem mintha valódi megbánást várna.
- Mi? Én vagyok a főnök? Nagy bátorságra vall ám ez az ajánlat. - Ki is húzza magát jobban ültében és a közben elrajtoló lovakról most először irányítja vissza ténylegesen a tekintetét Polora, kiszélesedő vigyorral. Lerakja a poharat maga mellé, és rákészülve összedörzsöli a kezeit.
- Csináljunk egy túrát. Menjünk végig a 66-os úton, Chicagotót Los Angelesig, kocsival. Van egy csomó szállás meg programok - és amúgy meg milyen mood már. - Minden valószínűség szerint egyszerűen arról van szó, hogy látott a napokban egy neki tetsző mugli filmet, amiben megjelent egy-két jellegzetes Route 66 helyszín, meg elkapta az amerikai tájak hangulata.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Mitzinger Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2019. december 16. 12:56 | Link

Életem értelme (És Bence)

Mitzingerrel nem egyszerű az élet. Na, nem azért, mert ne lenne meg, az egy másik tagja a családnak, illetve egy másik nő problémája, én még csak nem is foglalkoztam vele. Sokkal inkább folyton itt van, lassan már érdekelne, hogy amúgy ő mikor dolgozik és miért kapja a pénzét. Ezt persze nem teszem szóvá, soha, mert lehet, hogy vérig sértődne, hogy én nem akarom itthon látni. Nem erről van szó.
Panna meg én már jól összeszoktunk, már nagyon gyorsan éés hatékonyan tudunk indulásra készen állni, egyes anyukákkal ellentétben.
- Nem tudom, megvan? - kérdezek vissza, rezzenéstelen arccal, felvont szemöldökkel, miközben megigazítom a kabátomat, majd Panna cipzárját is felhúzom. Ő cserébe fúj egy nagy nyálbubit, én meg elvigyorodok.
Aztán kint vagyunk az ajtón, én meg nézek Bencére bizonytalanul, meg vissza, miközben zárom az ajtót.
- Nem kellett volna hozni egy babakocsit? Mármint, ja, tudom, neked alacsony, meg fáj a derekad tőle - ne próbálj meg hazudni nekem! -, de azért... na - nézek a rá a kis kiszólásnál meglehetősen szigorúan, nekem ne próbáljo meg kamuzni. De persze, nem erőltetem, ha azt mondja nem, mert a múltkor is égig szorongatta a lányunkat, mintha muszáj lenne.
Pár pillanatig fontolgatom a dolgot, majd bólintok aprókat, hogy persze, biztos vagyok a dolgomban.
- Aha. Ihatunk, ha szeretnél. Most vezetni sem kell, nem kárhoztatlak gyerekpuncsra - nevetek fel, ráncolva az orrom, de aztán csak megigazítom a lányunk kapucniját. - Oda menjünk előbb, vagy nézelődni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. december 16. 17:43 | Link

Mitzinger-lányok
<december 10.> <dat kép>


Nem tudja. Mindig a Nő az aki még csak visszaszalad ezért, meg ezt otthon hagytam, ezt azt hittem te teszed el és még sorolhatnám. Ha lennének idegeim - de pár évtizede nincsenek -, bizonyosan megtépázná és négyszer elgondolkodnék egy családi sétán, mégsem teszem, csak ignorálva a visszakérdést összecsatoltam magamon ezt a szart, ahogy a papír írta. Párszor már volt rajtam, mi baj lehet belőle? Semmi. Közel van a gyerek, nem esik ki, nem nyúlnak hozzá - mert hozzám nem mernek, nincs szemben az éggel, lát is valamit és nem kell kényszeresen feküdnie. Minek száműzik a kölyköket a guruló veszedelembe?
- Nem a derekam fáj, a gerincem akar ketté törni a színes hajú, abból a meséből való trolloknak csinált szénhordó sza... szerkezettől - mosolyogtam rá a rám szemeit rebegtető kislányomra. Meglepődünk mit mondtam mi? Még én is, de nem is vettem észre, pedig túl sokat esik meg mostanában, már majdnem úgy érzem magam, mintha az eddigi tizennyolckarikás életem jelzését letoltuk volna kölyökbarátra.
- Utálom a puncsot, és erről nem az alkohol hiánya tehet - néztem rá oldalra, mert így van. Mindennel, aminek abnormális a színe vagy az állaga igen szkeptikus vagyok, a legtöbb koktél sem való nekem. Van a sör, az egyértelmű. Nem csalódsz a színben, állagban vagy ízben. De ezek? Hol van ez egy jó gintől? Ugye, öcsi?
- Ahogy szeretnétek, de most még ébren van, talán menjünk kicsit, aztán meglátjuk. Vagy mégsem érdekel? - vontam fel a szemöldököm értetlenül. Korábban túl sokat hallgattam, jó, nem mindig úgy, hogy tudott is róla hogy hallom, hogy ezt megnézné. De most nem igen értettem, hogy került vissza a programirányítás hozzám. Nem értem az asszonyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristan Devereux
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 16. 19:06 | Link

Eszter

Mi mást is csinálhatna az ünnepek közeledtével annak érdekében, hogy messziről elkerülje a minden sarkon kialakuló őrültekházát, minthogy megragadjon minden alkalmat a menekülésre – és nyilván a kocsmázás sem utolsó motivációnak, pláne, ha olyan kivételes társaságban tehet ilyesmit, mint korábbi csapatkapitánya. Nagyot slukkol tekert cigijéből, az orrán fújja ki a füstöt, hogy közvetlen utána még egyet beleszívjon, hiába égeti már az ujját a parázs melege a szűrő közelében, majd hanyag mozdulattal elhajítja a csikket és kabátzsebébe csúsztatja meghűlt kezét.
Nem kedveli ezt az időszakot. Őszintén megvallva nem a Karácsonnyal magával van problémája, mert tök jó, tök szép, whatever, még csak nem is azzal, hogy az emberek többsége a saját képébe hazudik, amikor azt állítja, hogy jaj, nem azért vett ajándékot, hát ez csak egy kis semmiség, nem erről szól! (Még el is fintorodik, ahogy torzított nyájas hangon elhangzanak ezek a szavak a fejében.) Dehogynem. Materialista világ, presztízskérdés, hogy a szeretet ünnepén ki mire és mennyit költ. De nem. Őt ilyenkor egyedül az irritálja, ha valamelyik kis takony (igen, diáktársairól van szó) képtelen felfogni, hogy hidegen hagyja a dolog és nem fog megkergült kertitörpe módjára ugrándozva szaloncukrot dobálni, mert valaki komolyan elhiszi, hogy ez cuki. Csinálják, még meg is veregeti a hátukat, hogy hát persze. Csak hagyják ki őt ebből.  
 - A javaslatom: kocsmatúra – fordul Eszterhez, bedobva az ötletet, ami eldönthetné az állandó vitát szülő kérdést, miszerint hova menjenek. – Beülünk, megiszunk valamit és ha nem tetszik, tovább állunk. Ha tetszik, talán két valamit is ihatunk. De ha mocsok drága, te fizetsz.
Közli feltételeit; vitathatatlan úriember a tag, én mondom. A főváros ezen részén párméterenként sorakoznak a bárok, így hát a túra része sem lenne túl megterhelő történet. Hogy hogy jutnak majd haza, az egy olyan problémakör, amivel majd aktualitásában ráérnek foglalkozni.
 - Tessék, kezdetnek ez jónak is tűnik – biccent fejével egy középszerűnek tűnő hely irányába, majd úgy lépdel, hogy a bejárat felé navigálja a lányt. – Mit iszunk?
Utoljára módosította:Tristan Devereux, 2019. december 16. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. december 16. 20:38 | Link

T R I S T A N
x wasabi

A decemberi ünnepekről elmondhatjuk, hogy amennyiben egy valóban funkcionális családdal rendelkezik, egész tűrhetően végig lehet vészelni őket.
Nem véletlenül kaptam az első adandó alkalmon, hogy kiszabaduljak az otthoni, kétség kívül egyedül öcsémet fényező fojtogató légkörből ide, ahol még csak gondolatban sem fogalmazódik a nagyságos Vajda Richárd neve. Egy kis részem egészen vágyik arra, hogy majd a szűk körű vacsoránál bejelentik, hogy Lili terhes, és beigazolódik amit mindig is állítottam: ennél többre egyik sem  képes.
Eddig viszont még van.
Megigazítom magamon a fekete szövetkabátot - december közepéhez mérten egyébként meglepően meleg van, ha ez épp nem az ökoszisztéma haldoklását jelentené, eszembe se jutna panaszkodni miatta - amíg befejezi a cigarettája fogyasztását. Kifejezetten nehéz egyébként így leszokni a dologról egyébként, miközben az embert körbeveszi a bűn csábító ereje, a tény viszont, hogy talán idő előtt elkezdek lefulladni ha folytatom a szervezetem leépítését, nos, leendő aurorként legalább ilyen meggyőző indok.
Szóval elkezdtem helyette rágózni, és azt kell mondanom, hogy a számnak lassan már magától is áfonyás Orbit szaga van.
Automatikusan emelem meg a fejem, ahogy megszólal, az arcomra ülő széles mosoly pedig már az előtt árulkodik, hogy egyáltalán megszólalnék.
- Remek - ellökve magam az eddig támasztott faltól bólintok, majd fülem mögé tűrve az így előre bicsakló hajtincseket lépek el mellette és indulok vele együtt a megfelelő irányba. Felé eső szemöldököm leheletnyit megemelkedik, ahogy oldalasan felpillantok rá (ezek a terelők...), majd egy, az előzőnél jóval finomabb szusszanós mosollyal karolok belé még a bejárat előtt.
- Ha ez nekem problémát jelentene, akkor esélyesen egy öltönyös gentleman-nel jönnék inni. De te egyik sem vagy, kedveském - nem mintha elvártam volna tőle, hogy fizessen, vagy, ha mégis, nem szokásom drága dolgokat kérni ha azok más pénzén úsznak (és az a más történetesen nem az apám).
Ettől még ő dobta fel a labdát, és nem lennék önmagam, ha válasz nélkül hagynám.
A küszöbön átlépve azért hátrapillantva megajándékozom egy elbűvölő mosollyal, elvégre, velem minden nap csupa varázslat, hát nem igaz? (Nem.)
- Nos, én kezdetben valami sörre gondoltam, de nem kizárt, hogy személy szerint kihagyom ezt a lépést éééés - tenyerem élét megtámasztva a pult szélén dőlök kicsit előre, hogy aztán a folytatással együtt társaságom felé lendüljek. - egy tátra-koktélt választok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Tristan Devereux
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 16. 23:17 | Link

Eszter

Kevesen tudják megtűrni helyenként éles és általánosan érdektelen stílusát, és teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, Eszter miért barátkozik ilyen suhancokkal. Biztosan akadnak irigyei is, és bár erre a lányon kívül senki nem tud igazán választ adni, azért számításba kell venni, hogy kötetlen és elvárásoktól mentes bármilyen jellegű kapcsolatra a rellonoson kívül aligha akadna megfelelőbb egyén. Nem kérdezősködik, mert nem kíváncsi a céltalan szócséplésre és kifogásokra, nem lohol senki nyomában, mint egy kuncsorgó kiskutya, viszont tökéletes lelki szemetesláda, félelmetes ügyességgel tud jól időzített pillanatokban hümmögni és bólogatni, ha valaki mégis úgy határoz, hogy feltétlenül ő az az ember, akinek tudnia kell a magánéletét érő súlyos problémákról. 186 cm, 83 kg, még megtoldja a farka paramétereivel és kész is a tökéletes Tinder profil-leírás.
Hagyja tehát magát kihasználni? Ugyan. A papucs, birka és ehhez hasonló, ideillő jelzők lennének az utolsók, amiket Tristanra lehet aggatni. Amíg kényelmes a szituáció, gond nélkül el van, viszont… nem egy ragaszkodó típus, finoman és nőiesen kifejezve.
Fontos tisztázni, hogy mindez természetesen nem azt jelenti, hogy bármi is lenne kettejük közt Eszterrel, ahogy azt sem, hogy a hasznot keresné a lány társaságában. Jól szórakozik? Igen. Ennyi elegendő? Bőven.
 - Kedveske sem kifejezetten – halvány, féloldalas mosolyt ereszt meg, ahogy mozdítja könyökét, hogy teret adjon az ex-eridonosnak karolás tekintetében. – Csak lefektettem a szabályokat.
Az ember nem pazarol, ha nincs miből. A felé villantott mosolyra égnek emeli a tekintetét, egy leheletnyit szélesedik a szája sarkában megbújó görbe.
 - Végül is, mit szarozzunk, ha el kell ázni… - sóhajt fel majdnem hihető gondterheltséggel, ahogy Esztire, majd az itallapra les. Hümmög. – Egy korsó világos sört és egy 62-es tátra felest szeretnék kérni. - Akkor kezdjük. Nem kér a lány helyett, mégsem akkora gentleman ő ugyebár, illetve tartja olyan önállónak a másikat, hogy nincs szüksége férfiúi pátyolgatásra – ilyen formában legalábbis.
Mi a mai cél? Bút felejtünk, együttes erővel utáljuk a karácsonyt vagy… csak szórakozunk? – veszi kezébe a felespoharat bűntársához fordulva.
Utoljára módosította:Tristan Devereux, 2019. december 16. 23:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. december 17. 14:13 | Link

T R I S T A N
x wasabi

A legilimencia tanoncság előnye és egyben átka is, hogy előbb-utóbb az ember meghall dolgokat. Tény, hogy a legtöbben élből visszautasítják a lehetőséget, hogy valaki gyakorlásának alanyai legyenek – ugyanakkor, ha nem tudnak róla, sokkal őszintébbé válnak még önmagukkal szemben is.
A férfiról például egész sok minden szállingózik (mint mindenkiről egy bentlakásos iskolában), hogy azért tölt ennyi évet az iskolában, mert bizonyos elkövetett bűncselekmények miatt letöltendőre akarják ítélni, ameddig viszont tanulói jogviszonyt folytat, nem tehetik meg. Hasonló tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy az irigyek talán erős kifejezés, ellenben határozottan járnak olyan nők az iskolába, akik máris többet foglalkoznak ezzel a barátsággal, mint kellene - vagy, mint amennyiben jogukban állna.

Ez engem persze soha nem zavart - az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak napok az iskola falai között, amikor feltűnőbben mosolyogtam vele össze a folyosón vagy hagytam el az öltözőt, szimplán azért, mert élveztem. Ilyen ez.
- Igaz - aprót biccentek. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez az alkalmi, néha szájon kicsúszó kedvesség másabb lenne, mint ami, vagy, hogy feszegetnék vele határokat, mert valójában nem is igénylek ennél többet - ahogy képelni sem képzelek -, amiből egyenesen következik, hogy a lefektetett szabályaihoz is egészen addig alkalmazkodom, amíg azok nekem kényelmesek.
És nem csak azokat.
- Látom az arcodra ülő bűnbánatot - hozzá hasonló, nulla átéléssel biggyesztem le szám szélét, hogy mire valóban a témára térünk, az előbbi kis színjátéknak nyoma se legyen. Állam megtámasztom behajlított ujjaim hátán, amíg leadja a rendelését, utána hasonlóképp teszek én is, megszokásból végigkövetem az italom útját egészen amíg kézbe nem kapom. Két ujjam közé véve a szívószálat - ezeket mintha egy ideje betiltották volna, éljen a környezettudatosság! -, megkavarom vele az italom.
- Szórakozunk - mélyeket bólogatva koccintom neki a koktélom poharának szélét a tátrájához, ajkaim közé véve a szívószál végét pillantok fel rá, majd mosolyodom el.
- Mesélj valamit, mik történnek, amióta nem vagyok ott? Milyen a kviddics?
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2020. január 16. 19:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 17. 19:11 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Halk nevetésnek adok teret a megjátszott sértettségét hallva, karom a szék támlájáról vállaira emelem, így közelebb húzva őt hajolok le kicsit, hogy lábam mellett helyezzem el a pezsgős poharat, majd felszabaduló tenyeremmel simítsam le haját (karma) és nyomjak egy felületes puszit feje búbjára.
- Azért élek, hogy gyötörhesselek, nincs ezen mit szépíteni - mielőtt még elengedném, elégedetten mormogok bele a színes tincsekbe, majd, alkarom visszasimítva a támla élére egyenesedek vissza saját helyemre. Bal lábam kényelmesen átvetem a jobbon, pillanatnyilag kihúzva magam ültömben fordítom félig fejem újra Dia felé, szabad kezem pedig bokámon támasztom meg.
- Nos, feltételezem nem tervezel project X-et tartani a nagykövetségen - szemöldököm kérdőn megemelkedik, de választ sem kell tulajdonképpen adnia. Tudom, hogy nem, ha pedig mégis, nos, ahhoz másoknak is lenne egy-két szava. De ő nem buta lány, sem pedig elvetemült... ennyire. - Nem kell ám elsietned a döntést, van időnk.
Hát persze. Ahogy felém fordul és minden gesztusa arról árulkodik, hogy már ki is gondolta a nagy terv részleteit. Kézfejem félig felfelé ívelő mozdulatával jelzem, hogy hallgatom, karom könyékből behajlítva támasztom meg állam alatt, miközben beszél.
Tehát mégsem fogja vérig sérteni a brit államot, remek, ez jó hír.
- És olyan klasszikusan onnan szeretnél kölcsönözni autót? Milyet? - arcomra halvány mosoly ül ki, mert, végtére is, ez egész aranyos tőle. Ahhoz képest, hogy az előbb még Európán belül akart maradni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2019. december 18. 04:56 | Link

Polo

Őszintén nem tudni, honnan ez az újonnan lelt nagylelkűség. Még készülődés közben is ezen gondolkodik, bár kapkodni egészen biztos nem fog – pár perc késés bárhol előfordulhat, barátok közt pedig szinte természetes. Főleg, ha ő tesz tulajdonképpen szívességet. Egy gyors üzenetet még azért bepötyög, mielőtt sporttáskájára dobná telefonját, és megejtené azt a frissítő zuhanyt, aminél jobban most nem sok mindenre vágyik. Talán egy duplasajtos, jalapeños pizza vehetné fel a versenyt, amit hasa egy halk morgással készségesen meg is erősít. Törölközőjével a kezében és félig pucéran torpant meg, aztán lépett vissza kettőt, hogy felkapja mobilját és újra megnyissa rajta a messengeren csak PoshBoi jelzővel illetett fiúhoz tartozó csevegőfelületet. Az előző, még nem leláttamozott üzenetet megtoldja:
szerzel nekem pizzát, kérlek?
pizzame
sok-sok sajtot és jalapeñot szeretnék, a többi mindegy
téged eszlek meg élve, ha nem lesz, nem érdekelnek a kifogások
no pun intended!
köszi ♡

Mint aki jól végezte dolgát, végre eloldalog a fürdő irányába. Még azt is leírta, honnan rendeljen! A férfiaknak ez a kérdéskör vagy szükségtelenül nagy dilemmát okoz, vagy az első szembeötlő étteremnél intézik jóleszaz alapon, márpedig erre semmi garancia.
Talán nincs olyan közvetlen kapcsolatuk, hogy csak így „ugráltassa” a nagykövet fiát, mégis… okklumenciát fognak gyakorolni, valószínűleg ennél jóval nagyobb falatokkal is meg kell birkózniuk, csak-csak belefér ez az aprócska kívánság. És igazából mindketten jól is járnak, ha az edzés utáni lendület mellé nem társul éhség. Erős kombináció.
 - Na, itt vagyok – jelenti be a magától értetődőt, mindenféle szabadkozást mellőzve, és már nyitja is az ajtót, hogy utat engedjen Polonak. Az ingázás miatt fenntartott fővárosi lakás megnyugtató csendje fogadja őket.
 - Nem volt túl sok kedvem a személyzethez, remélem, nem bánod – utalva arra, hogy egyik tehetős család velejárói sem hiányoznak különösebben, és őszintén, a szülőkkel megejtendő kötelező körök is ráérnek. – Érezd magad otthon.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2019. december 18. 05:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 18. 15:51 | Link

MÍNEA | x polo

Ugyan számszerűsítve nem volt, hogy hány pizzát szerezzek, a standard általában egy szokott lenni, a nők viszont, ha egyre utalnak, valójában mindig kettőre gondolnak - vagy idő közben jönnek rá, hogy mégsem elég. Ezt a gondolatmenetet követve tehát pontosan ennyi dobozt emelem meg az Urus anyósülésére hajított pokrócról (elég érzékenyen érintene, ha a papíron átszivárgó zsír-olaj keverék beinná magát a bőrbe), mielőtt bezáródna mögöttem a kocsi. Nyilván hoppanállhattam volna, ellenben én szeretek vezetni, és, bár a mágikus megoldás rövidebb, most nem sietünk sehova.
Én legalábbis biztosan nem.
Vállal a falnak dőlve, szabad kezem zsebre dugva várom, hogy kinyíljon az ajtó, majd, mielőtt még köszönnék, a lány elé nyújtom a kívánt adagot.
- Na, én is - elmosolyodva szabadulok meg a tehertől, majd beljebb is fáradok. Lehúzom cipőm, aztán lábfejemmel addig igazgatom, amíg viszonylag rendben meg nem áll a fal mellett.
- Azt írtad, hogy a többi mindegy, szóval olyat kértem, amin a legtöbb minden van... azt hiszem - ha eddig nem lett volna egyértelmű, nem szoktam minden héten pizzát rendelni, ameddig viszont ilyen részletgazdag utasításokat kapok, egész jól ellavírozok a trash food világában. Kell ennél több? Nem.
- Engem nem zavar - felé fordulva vonok egyet vállaimon. Persze grimaszolhatnék és fintoroghatnék is, de addig, amíg konkrétan bármi elintézhető két pálcaintéssel meg szóval, bizonyos szintig feleslegesnek is tartom a plusz munkaerő fenntartását. Tiszta pénzpocsékolás - nem mintha én ismerném ennek a fogalomnak a valódi következményeit.
- Kösz - megtorpanva egy pillanatra két helyiség között döntök végül a konyha helyett. - Van valami vized, vagy hasonló?
Egész biztosan van, az érezd magad otthon viszont legtöbbször csupán kötelező kedvesség, én meg nem vagyok feltétlenül egy túl pofátlan gyerek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2019. december 18. 18:57 | Link

Polo

Szó sincs arról, hogy a – nem túlaggódott – sietségben elfeledkezett volna a kért munícióról, éhesen csillannak szemei az átnyújtott dobozok láttán, és a fiú hozzáfűzött magyarázata alatt mutatóujjával finoman feltolja a fedelet, hogy belessen alá. Egy elégedett szusszanással pillant Polora.
 - Isten vagy, köszi – elmosolyodva át is cipekedik a konyhába. Látjátok, nem is olyan nehéz boldoggá tenni a nőket; csak kövessétek az utasításait és sikerülni fog.
Néhány pálcaintéssel előkészíti a terepet, tányérok és poharak kerülnek az asztalra, majd a könyökével szorítja oldalához varázstárgyát, ahogy a pizzásdobozokkal ügyeskedik. Fel sem tűnik neki a pillanatnyi tétovázás az előszobában, csak a kérdést meghallva néz a hang irányába, és visszafogja a kikívánkozó kuncogást – tudna csípős megjegyzést tenni, ugyanakkor egészen szórakoztatja is ez az óvatos figyelmesség. És a kérdés értelmetlensége egy konyhában.
 - Komolyan gondoltam ám, nincs szükség udvariaskodásra – hisz épp junkfoodra kiéhezve, melegítőben Mini sem erőlteti meg magát túlságosan a vendég elkényeztetésében és kedveskedés terén. A lakás ugyan jóval visszafogottabb egy hagyományos varázslórezidenciánál, de azért bőségesen érzékelhető, hogy nem szűkölködik; finoman fogalmazva. A pult felé int, ahol az áhított víz mellett gyümölcslevek és szörpök, citrom is fellelhető. – Válogass kedvedre. Vagy csináljak egy kávét? Alkohol is van egyel feljebb.
Már a szekrényben, nyilván. Mínea is ahhoz szokott, hogy egy fűszálat sem kell megmozdítania, mert szinte már akkor megteszik helyette, mikor épp elkezdett körvonalazódni a szándék a fejében, és most sem épp egy konyhatündér – pizzát eszik, meglepődünk? –, de a mágia így is elég jól kiszolgálja igényeit.
 - Közben vázolhatnád, hogy állsz. Az elmélet már megvan, minden világos, esetleg már gyakorlatod is van? – érdeklődve les a másikra, egy szelet már a kezében, ahogy a fiú kívánságainak megfelelően tevékenykedik. Igazándiból megválaszolja ő magának ezeket a kérdéseket, ugyanis felüti kis buksiját Polo elméjében, de csak lehelet finomsággal végigzongorázgat láthatatlan ujjaival, óvatosan felmérve, hogy is állunk védelem tekintetében. Nem szándéka kifejezetten észrevétlen maradni, viszont nem is frontálisan támad, csak ártatlan kíváncsiskodás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. december 18. 20:40 | Link

MÍNEA | x polo

- Mondták már - szám szegletében halványan jelenik meg a felfelé ívelő apró gödröcske. - Nincs mit, útba esett - aprót vonok vállaimon. Hát persze, hogy útba esett, hiszen eleve arra kanyarodtam. Nélküle idejönni valószínűleg felért volna egy kivégzéssel, én pedig szeretek élni.
- Huh, jó - valamivel megkönnyebbültebben szusszanok fel, vállaim megereszkednek az információ hallatán. Minimális tartás így is ragad még bennük, amennyi eleve hozzánőtt már az alakomhoz, az előbbinél viszont határozottan kényelmesebb mozdulatokkal csúsztatom magam elé az egyik elővett poharat, csavarom le a narancsleves doboz kupakját, s töltök elegendő folyadékot magamnak. Máris minden jobb így. Helyet foglalok az egyik széken, bal lábam kinyújtom míg jobb sarkam felhúzva támasztom meg azt a szélén. Könyököm végigfektetem így térdemen, s ujjaim az üveg szájának széleire tapasztva, kisebb félköröket leírva moccintom jobbra-balra, amíg hallgatom.
- Kocsival vagyok - apró, fintor-szerű szusszanással reagálok az ivás tényére. Nyilván léteznének lehetőségek vagy tehetnék apró utalásokat rájuk, ugyanakkor továbbra is van bennem némi természetes tartózkodás az ittas vezetéstől. Nem mintha a hoppanállás biztonságosabb volna, maradjunk annyiban, hogy igazából egyetlen utazási technika sem kellően biztonságos A-ból B-be. Az olyan nyomulós dumák meg, hogy "de ha marasztalni szeretnél" túl alpáriak.
Apró bólogatásokkal kísérem végig, ahogy témára térünk, kortyolok a narancsomból.
- Gyakorolgattam - adok választ szóban is, felszusszanva dőlök hátra. - Szerintem a felületes területekkel már egész jól állok - ezt ő is kényelmesen felmérheti, elvégre, a belépés szinte már átlagosan könnyűnek tekinthető - ha nem lennék felkészülve arra, hogy hogy konkrétan bármikor megteheti, esélyesen én sem venném észre a rezdülések leheletfinom, pillanatnyi egyenetlenségét. Ez nem feltétlenül az okklumencia gyengeségének hiánya, a legilimentorokról általánosan elmondható, hogy mire a bejegyzéshez szükséges vizsgára kerülnek, a legtöbbjük már elsajátította olyan mértékben a mágiát, hogy észrevétlenül alkalmazzák azt másokon. Ezért kell az állandó védekezés. - Úgyhogy elkezdtem beljebb haladni, nehezíteni meg mozgatni... ilyenek.
A falak alapvetően egyszerűek. Épp csak annyira magasak és épp csak annyira szilárdak, hogy az ember ne tudjon átmászni, átugrani, átlépni, átlátni, vagy úgy bármilyen módon keresztülgázolni rajtuk, ellenben, ehhez a periférikus helyezkedéshez mérten, ahol a bejárat is van, a folyosók kényelmesen tágasak, világosak, gond nélkül lehet sétálgatni a kanyarokban, és itt még a zsákutcák sem olyan komolyak.
Egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2019. december 21. 17:41 | Link

Polo

Hát persze, hogy mondták. Mosolyodik el a lány is; mindig is az egészséges önbizalomnál némileg többet felhalmozott emberek vették körül, és valahogy könnyebben is kezeli az ilyesmit, mint ennek hiányában a pátyolgatást. Már a szakmájától eltekintve, a hétköznapokban.
Halványan, de őszintén szélesedik az ajkain pihenő görbület. Tetszelegnek eleget mindketten, az életük rengeteg más pontján nem mindegy, mit és hogyan lépnek, és esze ágában nem lenne emiatt panaszkodni, hisz meghatározó alapkövei ezek annak a nőnek, aki végül lett belőle. Nem beszélve arról, hogy a karrierjéhez járó hírnevet tulajdonképpen ő maga vállalta, amikor elhatározásra jutott a pályájával kapcsolatban. Mindenesetre így maguk közt, egymás előtt nem érzi szükségét a tökéletes modorra való kínos odafigyelésre. Majd a következő puccparádén erre is lesz alkalmuk.
 - Valószínűleg a gyakorláshoz sem a legoptimálisabb választás, mhm – állapítja meg, majd harap a pizzájából. Elkezdhetné marasztalni a fiút, vagy felajánlani, hogy megkerülve a közúti ellenőrzés adta veszélyeket hazajuttatja valahogy kocsistól, de nem fog illedelmeskedni, Polo is ki tudja nyitni a száját, ha valamit szeretne. És amúgy is, előbb a munka, aztán meglátják, lesz- e hangulat a szórakozáshoz.
 - Aha – reagál a helyzetjelentésre, miközben letapogatja a védelmét. Nem a sziklaszilárd lenne az első jelző, ami eszébe jutna róla, de ezzel alapvetően nincs is probléma, lehet más az elképzelése két okklumentornak és milliónyi formája fordulhat elő a láthatatlan falaknak. Sőt, a védelmezés céljai is lehetnek tulajdonképpen eltérőek, és bár Mínea nem képzett oktató, tanácsot azért adhat. Finoman beljebb halad a másik elméjében, hogy ténylegesen felmérje, mivel áll szemben, mennyire tudja Polo kizárni a kíváncsiskodó tekinteteket. Mindezt anélkül, hogy felfedné az érintett képeket, valójában nem érdekli, mi rejtegetnivalója van a másiknak – és igazából azt is megtanulta már, hogy sok esetben jobb, ha minél kevesebbet tud –, ha azonban érzékel rést bármelyik ponton, óvatosan jelzi is azt, hogy itt bizony át tudna jutni.
 - Mi a cél az okklumenciával? – les fel érdeklődve. Hihetnénk azt, hogy csak elterelni akarja a fiút ilyen idióta kérdésekkel; mintha szüksége volna rá. – Úgy értem, a nyilvánvalón kívül. Arra vagyok kíváncsi, hogy miért akarsz kint tartani? Sokkal könnyebb kivitelezni, fenntartani a falakat, ha meg tudod fogalmazni, hogyan akarod elérni ezt.
Szerintem. Tehetné hozzá, de nem kizárt, hogy már így is kellőképp összezavarta. Azt akarja hallani igazából, miért csinálja ezt. Észszerű magyarázat lenne önmagában az is, hogy ő a nagykövet fia, de még mielőtt nekiesne a komolyabb tesztelgetésnek, jó, ha elméletben is tisztázzák a mögötte meghúzódó motivációt. Ebből tud építő kritikát megfogalmazni és segíteni is abban, mire koncentráljon, mert a „próbáld erősebben” nem épp megfogható és előrébb lendítő támpont.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2019. december 21. 17:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 23. 01:48 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Nem tudom, hogy vagyunk képesek elviselni egymást, legalábbis, nagyon sokan kérdezik, mert én vonzom a drámát... ő meg gerjeszti. Mármint, komolyan, szerintem lehet, hogy ezért voltunk jó páros, csak van akinek ez fájdalmat okoz, nem mindenki tudja elfogadni, hogy tényleg passzolunk. Nem úgy, mint a legók, az egy kurvaszar szám.
Hagyom, hogy maga köré vonja a karjaim, nem tiltakozok nagyon, csak éppen annyira, hogy kellessem magam. De aztán feljön az allergia téma, én meg látom rajta, hogy meregeti a szemeit, nem azért, mert muszáj lenne, hanem azért, mert valamit gyanakszik. Sosem jön rá magától. Nem, míg egy allergiagyógyszer is van a szervezetemben.
- Mindent, kislány - rázom meg a fejemet, mert ha komolyan venném magam, lehet, hogy már nem élnék. Nem lepne meg, nagyon furcsa dolgaim vannak. Life. Nem lehet minden szivárvány és lepkék.
- Nem hangzol lelkesnek - jegyzem meg az arcát figyelve, de nem lep meg, faszomnak sem lenne kedve egy rakás ismeretlennel összeköltözni. Nem nekem, ez is teljesen biztos, szóval megértem őt. Ő is ragaszkodik bizonyos dolgokból a beválthoz, mint a cicakaja, vagy az ismerősök.
- Hát... biztos van valami kibúvó... munka, sport, akármi? Akár szerezhetek neked valami papírt... ha nagyon nem akarod - túrtam el egy tincset az arcából, mert milyen kurva jófej férfi vagyok én. Irigylem magam tőle. Janem. - Végeredményben, ha nem is jön össze, egy táskát még vehetünk neked.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 87 ... 95 96 [97] 98 99 ... 107 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek