36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 86 ... 94 95 [96] 97 98 ... 106 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2019. november 3. 15:54 | Link

Pandácska
&

A cipővásárlásban eléggé megállított az, hogy megláttam a tévét és nem tudtam tovább menni. Mint akinek a földbe gyökerezett a lába, lenyűgözőnek tartottam, hogy a muglik mi mindenre képesek, hogy szórakoztassák magukat az unalom helyett. Rengeteget dolgoznak, amiből mozgókép lesz, méghozzá színes, hanggal és utána azt tömegek nézik meg! És élvezik!
Szóval csak leültem, a szoknyámat magam alá simítva, a szemeimet a képernyőre szegezve.
- Mi? Persze, mindenki látja, csacsi - ráztam meg a fejemet kicsit, aztán felhorkantam. Jó, ez nem volt teljesen igaz, az, aki vak és gyengénlátó, azt nem láthatta, de rajtuk kívül elvileg mindenkinek kellett.
Láttam is, ahogy a hangosítástól összerezzent, mire kicsit oldalra döntöttem a fejem és meglapogattam a vállát, hogy hát semmi baj nincsen.
- Tévé. Amiben ilyen mozgóképek mennek, hanggal - magyaráztam, az itteni készülék felé mutatva egy hanyag mozdulattal, de vissza is terelődött rá a tekintetem.
- Sosem? Oh, pedig szórakoztató tud lenni. Nézd meg, mindjárt tök másik helyszínen lesznek! - lelkesedtem rá a dologra kicsit jobban a kelleténél, nem sokkal később meg is történt a váltás. - Szeretem a meséket. Juniper vagyok, amúgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. november 4. 01:36 | Link


#timtim

- Ne is mondd. Vannak olyanok, akik szeretik a kacsákat - állapította meg a tényt teljesen elhűlve Wolf, abszolút figyelmen kívül hagyva azt  másik tény, hogy ő éveken keresztül együtt élt eggyel és a barátnőjének pedig druszája egy másik. Elég ignoráns tudott lenni, ha éppen olyan napja volt, ez pedig határozottan egy volt az olyanok közül.
- Hát... amúgy mit lopnának el tőlünk? Trexet, a sárga öltönyömet, vagy.... BUKSIT. Te jó ég, haza kell mennünk a lakásunkért, Blue! - Lassan indult a gondolatmenet, de nagyon gyorsan emelte a sebességet, már arra a pontra, ahol rendesen száguld és már nem lehet megállítani. Az orrlukai eltágultak, a szemhéjai megemelkedtek, a kis pihék a tarkóján égnek meredtek a rémülettől, mi van, ha valaki betör a tök szarul záró lakásukba és elemeli onnan a védtelen buksit.
- Arra gondoltam, hogy talán a botanikai képzését az eleminek, mert legjobb tudomásom szerint van ilyen... asszem. Vagy valami hasonló, a lényeg az, hogy kell nekem egy olyan... több ebből - a kezeivel kalimpált, mutogatott, próbálta érzékeltetni, hogy ami most van, az nem elég, úgy érzi, mintha lenne egy egész nagy buksifarmja, de ő újra és újra csak azt az egyetlen bokrot akarná leszüretelni, ami balról a második.
- MI?! Még azt is? Nem hiszem el, ebben a környékben senkiben nem lehet megbízni? - A német is felszuszakolta magát a buszra, fél kézzel a kabátja alatt rejtegetett tevét fogta, a másikkal pedig kapaszkodott, miközben jól beringott. A mágikus sofőrök nagy része elég extrémen vezetett. Aztán mikor végre megérkeztek, Tim volt az első, aki levetette magát a buszról és a tevét elengedve a földre borult, még egy csókot is nyomva rá.
- Szabadság! Túléltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
INAKTÍV


× Panda ×
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 185
Írta: 2019. november 5. 02:36 | Link

    
¤ ¤ ¤


Bonnie egészen elveszett a látókörömből, kicsit rémülten is vettem tudomásul, hogy se a vörös hajat, se a kék felsőt, amiben van nem szúrtam ki sehol. Kicsit nyugtalanul sóhajtottam így, aztán elvonták a figyelmem. Előbb a lány ténye. Ismerek másokat is, persze majdnem mindenki nagyobb is nálam, de ő még hozzájuk képest is elég magas volt, meg az a fura, járhatatlan cipője is megvolt, amilyet kaptam Bonbontól anno. A DÖK-ös rendezvényt inkább mezítláb fejeztem be. Féltettem az életem egy kicsit.
- Én...úgy értem ez eléggé... varázslatos... - próbáltam kijavítani magam, de azért mondani is valamit, végül csak magamhoz szorítottam zavartan a dobozt. Éreztem a kellemetlen bizsergést az arcomban, tudtam, hogy ki is ült a helyzet kezelése az arcomra. De az a bizonyos tévé csak felszegésre biztatta a fejem. Érdekes volt, olyan színes, látványos és új. Szívesen megnéztem volna, hogy is tud működni, de csak csendesen figyeltem a kisebb ijedtségem ellenére is. A lány keze a vállamon elsőre fel sem tűnt.
- Nem, soha. Nekünk nem volt ilyen... meg sok dolog. Nagyon kicsi helyről jövök - határoltam be olyan semlegesen, ahogy kényszeresen húztam a hajam az arcom köré. Nem voltam annyira kirívó, inkább csak kicsit deformáltnak mondanának, mégis mindig azt éreztem a kicsit hegyesebb fül, az arcom,a  hajam színe vagy éppen a szemem csak rossz értelemben kelti fel a figyelmet. Kérdéseket hoz, amire nem akarok és néha nem is lehetne felelnem.
- A meséket én is, bár könyvekből ismerem. Meg párszor láttam, ahogy előadják rendezvényeken - mosolyodtam el, mert kedves emlékek. Nem mondanám nagy színházinak, mert kevés ember és nem is rendes színészek, de tényleg jó volt. - Pandora a nevem - mondtam ki, miközben Bonnie felénk intve mutatott fel cipőket én meg nagyon furcsán nézhettem rá, mert lemondóan letette mindkettőt és tovább keresett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 5. 08:21 | Link

Nadine


Aranyos. Most is és mindig is az. Nadine szerintem a világ legártatlanabb teremtményeinek egyike, és biztos vagyok benne, hogy ha nem embernek születik, akkor a világ legjámborabb állatainak egyike volna most. Talán jobban is járt volna, mint az emberek világában, mégis, azt érzem, hogy egy kicsit sem bánom, hogy ember lett, ahogy azt sem, hogy felvette az órámat, és látott, amikor a legnyomorultabb voltam. Innen szép nyerni, nem igaz? Nem volt velem sosem ellenséges, nem nevetett ki vagy tett megjegyzést arra, hogy mennyire szánalmas is ennyire összeomlani, dekoncentráltnak lenni. Barátokká lettünk, anélkül, hogy tett volna bármi drasztikusat is, felkapart a földről a puszta jelenlétével. A kedves hangjával, nyíltságával. Pont ő volt az, akire szükségem volt, egy független, mindenmentes ember, aki meg tudta mutatni nekem, hogy az élet nem csak csupa orrlógatás.
- Hoppá.
Válaszolom neki én is vigyorogva, és tartom őt, ameddig csak szeretné. Az kellene még, hogy itt a folyosó közepén essen össze, és akkor aztán egyrészt megsérül, másrészt megsérülök én is, mert nem tudtam megtartani, harmadrészt meg kijön valaki, és meglátja, hogy egy nő fekszik előttem a padlón, még elterjed, hogy kinyírtam, mert egy másik pasival beszélt, pedig velem jött, és éppen azon agyalok, hogy hova temessem a hulláját. Csodás szakmai konferencia zárás lenne, ha bilincsben vinnének el.
- Hű.
Hirtelen nem tudok mit mondani, mert az eleje teljesen olyan volt, mint egy lánykérés nyitánya. Te vagy a minden, de azt akarom, hogy legyen szabad akaratod, vagy éppen férjkérés, sőt inkább az. Vegyél el, de nem vagyok egy házisárkány, de jó lenne, ha már cselekednél, mert itt elmegy melletted az egész fiatalságom. Csodálatos lenne, nem? Egy ilyen kapcsolatban lenni. Viszont én nem akarok teszetosza lenni, ha odajutok, hogy egy lányt megkérjek, mert nagyon romantikus vagyok, tudom, az a bénán romantikus, aki hősiesnek állítja be magát, amikor a másik romantikus filmet akar nézni, de titkon nagy fan. Nincs abban semmi rossz, vagy de?
- Szóval nem vagy egy domina típusú nő, kár, pedig szerintem jól állna az ostor.
Próbálom elviccelni a dolgot, mert hát ez a kisebb vallomás hirtelen meglepett, de valljuk be, nem is biztos, hogy kellettek volna szavak, elég lett volna, ha csak a szemembe néz, és én máris mindent megígérek neki. Nadine, ha nem is irányító típus, nagyon nagy hatással van az érzelmi állapotomra. Rendkívüli módon, és én nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy ő van, hogy az életem részévé vált. Jó csak állni, a kezeimben tartani, és nézni azokba a hatalmas szemekbe, amik teljesen megbabonáznak mindenkit, de mégsem akarom, hogy más is lássa őket ilyen közelről.
- Veszélyes vagy.
Suttogom a fülébe mosolyogva, hiszen a puszi mosolyra késztetett. Egy röpke pillanatig még azon is elmerengek, hogy csak egy hangyányit kellene megdöntenem a fejem, hogy "véletlenül" félremenjen az a puszi, de nem. A világ legnehezebb kihívása, amikor sikerszériában behúzod a kéziféket, és nekem most ezt kell tennem. Behúzni a kéziféket. Mert ő Nadine. Nem csak egy lány, hanem egy olyan személy az életemben, akinek a veszteségét nem tudnám elviselni. Nem akarok semmi olyat, amit megbánnék, tisztességes akarok lenni, mint régen. Ő ezt váltja ki belőlem.
- Mondok neked valami furcsát.
Tényleg furcsa lesz, de hátsószándék mentes, esküszöm. Csak nagyon hülyén fog hangzani a dolog. A könyökeinél fogom meg, és megkeresem a tekintetét, hogy lássa, tényleg nem az lesz ez most, amire gondolna bárki.
- Töltsük együtt az éjszakát. Az lenne a legjobb, ha inkább te aludnál nálam és nem én nálad, mert simán elmondtad ennek a szerencsétlennek a szobaszámodat. Jobb lenne ennyi alkohol után, ha valami kényelmesbe bújnál, amiben nem töröd ki a bokád pörgés közben, és ha meguntad a pörgést, egy ágyra ájulnál és nem a földre. Mit szólsz? Vigyáznék rád, hogy ne történjen valami baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. november 5. 18:13 | Link

Rózsadomb - Pólóéknál

Az ilyen események alkalmával mindig rá kellett döbbennem arra, hogy testvérek nélkül mennyire szívás az élet, s hogy mennyivel jobban érezném magam Crawfordéknál, ha mondjuk lenne egy húgom, vagy bátyám, akivel elüthetném az időt. Ennek hiányában azonban nem maradt nekem más, mint hogy vagy odabent hallgassam anyáék néha túlzó, olykor fárasztó csacsogását, vagy egymagam lötyögjek ide-oda, s kínomban a tájat kémleljem. Mert a táj olyan szép, gyönyörű és csodálatos...elsőre. De amikor sokadszorra sem marad hátra más program, olyankor már szörnyen unalmas. S ilyenkor aztán korholhatom magam, amiért nem jutott előbb az eszembe, hogy leemeljek a polcról egy könyvet, és magammal hozzam erre a fantasztikus szülinapi partira.
Sóhajtva húztam össze magamon a kardigánomat, mert kissé hűvös szél fújdogált odakint, s már lassan sarkon fordultam, hogy visszasétáljak, amikor orromba kúszott a bűzös cigarettafüst.
Azonnal megéreztem az oda nem illő szagot, ami szúrósságával irritálni kezdte a szaglójárataimat. Nem volt kérdés, hogy ez bizony bagó, az már sokkal inkább, hogy ki az, akit eddig nem vettem észre. Közelebb sétálva a korláthoz, ki is szúrtam a harmadik lépcsőfokon ücsörgő, ifjú Crawfordot.
- Neked is szia Archibald - ha már ő nem köszönt, én azért megillettem ezzel, hisz ismertük egymást, a szüleink révén nem egy parti alkalmával kerültük meg ugyanazt a svédasztalt. Bár igazság szerint nem lepett meg a közömbössége, szerintem ő is hasonlóan állhatott ehhez az egész felhajtáshoz, mint én. Valószínűleg unta, kötelezettségnek tartotta, s feltehetően nem túl sok kedve volt jópofizni a jöttment társaságunkkal.
- Nem is tudtam, hogy dohányzol - jegyeztem meg, miközben lejjebb lépdeltem a lépcsőfokokon, majd a legalján megállva, szembefordultam a sráccal. Nagyon nem tetszett az, hogy dohányzik, és nem csak azért, mert a füstje zavarta az orromat. A cigarettának rengeteg negatív hatása volt, bűzt hagyott maga után a bőrön és a fogakat is sárgította. Neki mondjuk még szép fehérek voltak.  
- Mi a helyzet, te is unod ezt a partit? - gondoltam, ha már mindketten kivetődtünk a teraszra, akkor mégis csak szóba elegyedek vele, már csak azért is, mert rettentően untam magam, s még mindig jobb volt hozzá beszélni, mint hogy újra megszámoljam, hány fenyő látható az erkélyükről ebben a szögben.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. november 8. 10:57 | Link

Dimitri
az első ellenőrzés | outfit

Próbál nem ideges lenni, elvégre nem kivégzésre, hanem beszélgetésre jött. Kár, hogy amit az agy tud, azt a lélek gyakran elfelejti, mert emlékezik és behelyettesít. Semmi probléma, mély levegőt vesz, majd még egyszer, míg kezeinek remegése kicsit alább nem hagy. Dimitri válaszára végre elmosolyodik: érdekes, ahány emberrel beszél, a Minisztérium nem a szívük csücske, minő meglepetés... Bár több dolgot nem fűz hozzá a témához, magában elgondolkodik és konstatálja, nem is bánja, hogy az önvédelemből elkövetett gyilkosság okán az erkölcsije sohasem lesz tiszta és sohasem vállalhat majd hivatali munkát. Inkább hal éhen művészként, semmint abba a nyomasztó épületbe kelljen járnia.
- És nem fogják kikérdezni, hogy mit mondok? Mármint, hallgattak már ki, biztos ezer szálon végigfut majd minden lélegzetvételem, nemhogy a szavaim... - kellemetlen tény, de az erőkorlátozó fülbevalói, a sok aláírt papír, a folytonos ellenőrzések... Nem fogják csak úgy békén hagyni Dimitrit, ha pedig kiderül, hogy nem húzott ki semmit Gerdából, talán büntetést is kaphat. Na tök jó, a női túlbonyolítás következménye, hogy egyetlen apró dologból rögtön mindenért ő a hibás, többek között a világ hamarosan bekövetkező pusztulásáért IS (plusz-mínusz ezer év).
- Hát... Áll. Mindenki kedves, de én nem igazán beszélgetek senkivel - feszengve húzza ki magát, majd megemeli a bögrét, hogy belekortyoljon. Valóban, hány emberrel is került kontaktusba azóta, hogy ott van? Nem túl sokkal. A falakon kívül persze akad ismerőse, de akikkel annak idején jóba volt, mind elfordultak tőle, vagy nem is emlékeznek a létezésére. Ilyen ez a popszakma, ha nem hagysz magad után nyomot, előbb-utóbb senki sem fogja tudni, hogy ott jártál. - Akiket ismerek korábbról, szinte mind haragszanak rám, jogosan, amiért nem adtam hírt magamról. Szóval nem igazán keresnek vagy elutasítóak. Nehéz újra beilleszkednem, mikor nem tudok közel engedni magamhoz embereket, mert kérdezni fognak, én pedig... Nem is tudom. Nem tudom, mit kéne mondanom magamról - hát igen, ha ismerkedsz emberekkel és kérdeznek, akkor mesélsz magadról. Csakhogy az elmúlt négy évéről nem egyszerűen nem tud, de nem is akar senkinek beszámolni. Ameddig a pszichológusának képtelen elmondani a történteket és elkezdeni feldolgozni ezt a nem kis traumát, addig nem várhatja el magától, hogy másoknak kiteregesse a szennyest. Persze előbb vagy utóbb minden kiderül, de jobb lenne, ha ezúttal utóbb lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. november 9. 02:39 | Link

Csillagom
#francos


Rettenetesen aranyos ez a gyerek, van benne valami pimasz, de markáns, ami miatt nagyon is hajlasz rá, hogy tényleg hallgass rá. Kevés kisfiú mondhatja ezt el magáról, nem is vagyok oda értük, erőszakosak és nagyon undokak tudnak lenni az egész élettel is. Manó nem.
- Hát ez csodásan hangzik. Majd valamikor elhozom a pizsamámat, és akkor egész este nézhetünk mesét meg ehetünk fagyit, mert semmi más dolgom nem lesz, oké, pocok? - nézek a kisfiúra végül, nagy szemekkel, megszeppent mosollyal, kissé félsszel pillantva át Quinnre. Nem mintha attól tartottam volna, hogy ő nem megy bele, aludtam én már nála, rajta, vele, mindent is.
Azt viszont mindenki tudja rólam, hogy nem szeretek veszíteni. Nagyon nem, így minden megfontolás nélkül rántok egyet Quinn nadrágján, majd diadalmas sipítással szaladok tovább, mint egy hősies tengerimalac, felkapaszkodva a hajó menedékébe, a nevető Manó mellé.
- Ilyet nem szabad csinálni, csak azért csináltam, hogy megmutassam, mit nem szabad - bólogatok nagyokat a kisfiú felé, aztán jó magam is kardot rántok, hogy megvédjem magam. Még a tipikus vívó pózt is leutánzom, hasonlóan rá szegezve a kardot. - Egy igazi kalóz nem hátrál meg! Kék hajjal temessetek el!
Mert nem bízom el magam, csak neki rontok a karddal, szigorúan csak a fegyvert és jó, talán néha még a karját is eltalálva.
- Ennyit tudsz?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2019. november 12. 11:41 | Link

Pandácska
&

- Aha, tényleg az... már, ha azt nem vesszük, hogy mu... ltkor is itt volt már - korrigáltam magamat, mert a legtöbb ember nem tudom, mennyire értené vagy venné jó néven a mugli szót magára és vagy a környezetére. Én sem vagyok piskóta, de a csajszi rendesen meresztette rá a szemét, mintha most látna életében először ilyet. Ez persze nem kizárt, vannak szegényebb családok, én nem vagyok elutasító csak... na.
Meg is erősítette az elméletemet, mire bólintottam párszor, igaz nem a teljes figyelmem szenteltem neki... de a nagy részét, az már elég, nem? Én mindent megtettem, hogy figyeljek rá.
- Én meg jó messziről, de a szüleim sose szerették az ilyeneket. Szerintük az olvasás hasznosabb - böktem hanyagul a tévé felé, mert többek között ezért nem lett nekünk otthon soha ilyen csodamasinánk. Anya azt mondta, nem hajlandó semmi ilyesmit a lakásba engedni, mert a muglik dolgai nem minket érintenek, inkább foglalkozzak olyannal, ami tényleg értelmes és kifizetődő. Látszott, hogy valami kínos neki, de nem teljesen értettem, hogy most éppen mi. Nem csináltam semmit, nem éreztem indokoltnak.
- A színi előadásokat kedvelem, elég sokat jártam, főleg... egy időben - zártam rövidre a témát jóval hamarabb, mint ahogy továbbfutott a gondolat a fejemben. Nem kellett ezt még magamban sem tudatosítani, nem igazán lelkesedtem érte. - Nagyon örülök, Pandora... egyedül vagy itt?
Még körbe is pillantottam, de nem nagyon láttam senkit a közelben, csak egy nagy vörös hajtömeg közeledett vagy öt dobozzal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. november 13. 10:42 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

- Mindenképp - lusta mosollyal biccentek a felszólításra. Igazság szerint van valami végtelenül bájos abban, ahogy Dia a saját térfelén rendezkedik - pontosan tudja, hogy vannak határvonalak, amiken nem léphet túl, ahol nem lehet több beleszólása vagy -folyása bizonyos dolgok menetelébe. De ő nem is akar tovább terjeszkedni, ő azt mondja, ez így, itt, tök jó. Nem kelti az emberben azt az érzetet, hogy elvárásai vannak felé, és azt sem, hogy valamit tennie kell. Dia csak úgy van. Ez pedig a lehető legkényelmesebb dolog, amit adhat egy magamfajtának.
És én pofátlanul kihasználom.
- A kilencvenes évek Johnny Depp stílusom - futólag elhúzom szám szélét, mintha legalábbis érdekelne, hogy mit csinál a hajammal - nagyon is érdekel bizonyos környezetben, bizonyos körülmények között, de annak nem itt van a helye. Tekintetemmel követem a cetli útját, ajkaimon halvány mosoly játszik, ahogy először a fecnit, majd a lány arcát figyelem.  
- Nem mintha neked akadály lenne az ilyesmi - csak mellékes megjegyzés ez - ugyanakkor szent meggyőződésem, hogy valóban nem lenne problémás számára az anyagi háttér. Néha arra gondolok, milyen zseniálisan tud úgy tenni, mintha társadalmi szempontból ugyanolyan lenne mint bárki más, szinte már átlagos (azzal a különbséggel hogy Dia minden, csak nem átlagos). Nekem soha nem ment ez a dolog.
Amíg lehajol, megfontoltan a környezetet figyelem, a még üres pályát meg az idegesítően mormoló-durozsoló embereket. A személyiségfejlődésem bizonyítja, hogy megállom, és nem szólok rá, hogy következőre ezt inkább ne - legalábbis ne itt -, mert.... mert.
Fejem némileg oldalra billen, ahogy hallgatom, szemöldökeim finom ráncokat húzva csúsznak előre, mintha máris gondolkoznék. Valójában pedig
- Tudod, hogy a lepj meg kijelentések után kissé el szoktam vetni a sulykot, szóval azért szabjunk ki egy földrajzi határt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. november 13. 13:42 | Link

Archie
-megjelenés-

Talán valahol tudat alatt tisztában van azzal ő is, mennyire 'kényelmes' a hozzáállása ilyen téren, de Diána előtt valóban áll egy olyan női, illetve anyakép ebből a szempontból, ahonnan volt mit tanulnia. Az édesanyja az a fajta felsőtízezerbeli asszony, aki bár aktív szociális közösségszervező szerepet tölt be, mondhatni prominens személy a mágustársadalom tehetősebb és befolyásosabb rétegében, mégsem az a filmekben gyakran ábrázolt femme fatale, aki háta mögé utasít minden férfit. Dia anyja feleség, méghozzá szerető és kötelességtudó feleség, ugyanakkor nem a szó szolgai és pejoratív értelmében - az a fajta okos nő, aki tudja, hogy jelen században, jelen társadalom konvenciói szerint az ő pozíciójában meddig terjed a territóriuma, s azt teljes mértékben belakja és kihasználja, ugyanakkor nem hozza olyan kellemetlen helyzetbe a férjét, hogy szemtelenül ét akarjon tolakodni oda, ahol nincs helye.
Lehet öntudatlanul is, de ezt az ügyes lavírozást eltanulta Dia is a maga módján, na nem a mintafeleség képet, hanem azt, hogy lányként-nőként miként maradjon független, önmagát beteljesítő és egyben önazonos, ugyanakkor hogyan kivitelezze ezt úgy, hogy ne nyomjon el másokat. És hogy meghagyja a fiúknak a maguk játékait, ahogy egyszer-egyszer édesanyja kacsintva, mosolyogva megjegyezte neki, miközben átterelgette a szalonból az udvari pavilonhoz.
- Azért sosem árt, ha nem kell mindenre otthonról kapni vagy kérni, tudod, ilyen kis sutyipénz. - Mintha valaha gondja akadt volna azzal, hogy otthonról kapja a költőpénzét, ugyan már. A családja szereti, a legkisebb gyerek rangját és kegyét élvezi, túl sok elvárás nincs már felé sem gyerek, sem hivatás tekintetében, önmegvalósíthat annyira, amennyire csak akar bizonyos kereteken belül. És hát semmi problémája nincs a családjával, amiért büszkeségével szemben menne a családi vagyon rá eső részének elköltése. Attól még azért izgi lehet a gondolat, hogy van egy nagyobb összeg, ami úgy a saját-sajátja.
Mozgolódás támad lenn, elkezdik bevezetni az első futamon résztvevő lovakat a start-karámokhoz. Szélesen oldalra mosolyog Polora, szinte biztos benne, hogy nem fog nyerni, nem akart sok pénzt pakolni semmire, így a lehető legesélytelenebb, szóval legnagyobb szorzós lóra rakott valamennyicskét - ha netán nyerne, akkor még így is szakíthatna, de úgysem fog. Csodák mindenesetre történhetnek!
- Teljesen igaz, legutóbb olyan jetlagem volt Saint Lucia után... - Polo azt mondta, hogy meglepetés lesz, erre a világ másik felén, másik napszakban, mediterrán éghajlaton voltak. Persze, mondta, hogy tegyen fürdőruhát, szóval számított valami ilyesmire, de azért az akkor is vad húzás volt. Igaz, attól még Dia..
- Imádtam! Mármint nem a jetlaget, nyilván. - beleiszik az italába, némelyik ló már elfoglalta a helyét a karámokban. Az "övé" is, kis pöttyös, aranyos, kevésbé magas, mint a többiek, már kezdi érteni, miért nagyobb rá a szorzó.
- De a zsupszkulcs után rögtön pálmafákba, tengerbe, napsütésbe botlani élmény volt. - Szabad kezével szélesen széttárt karok helyett csak tenyérrel felfelé int egyet.
- Akkor maradjunk Nyugat-Európán belül, na? Tudom, hogy tiszta sablonos, de egy jó kis Olaszország? Vagy Prága, az óváros varázslónegyede mindig olyan izgalmas arra.
Kényelmesen elszörfölget a lehetőségek között, ha már Polo felhozta a földrajzi határokat, de összességében mégiscsak lehet tudni, hogy Diának valójában mindegy, sosem a tényleges helyszíneket, inkább az élményeket hajkurássza, az pedig társaságfüggő számára. Egy picit elcsendesetve, némi szünet után már valamivel moderáltabb és dallamosabban békés hangszínen szólal meg, kényelmesen hátradőlve ültében.
- Az is jó, ha csak beülünk a kocsiba és csak úgy elindulunk valamerre és csak megyünk..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Rhédey I. Pandora
INAKTÍV


× Panda ×
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 185
Írta: 2019. november 13. 14:33 | Link

    
¤ ¤ ¤


- Hát én most jöttem ide elsőre - mondtam ki végül, mert íg is volt. Ahova korábban mentem a cipők miatt, ott kicsi volt a hel, sok polc volt, de semmi hasonló. Ott is lehetett valami gramofon, mert zene az szólt, de más annyira nem tűnt fel, vagy nem figyeltem eléggé. Igazából ültem a kicsi puffon, és próbálgattam, amiket javasolt Bonó.
- Igen, az olvasás az nálunk is népszerű - meg még elég sok dolog, például a növények vagy állatok gondozása, azokban sokat segítettem otthon. Meg az utazás, anya nekem mindig valahogy az volt, egy kirándulás, egy kis vakáció, ahogy sokan nevezik. Egyszerre volt élmény és boldogság, közben meg szomorúság és hiányérzet. De nem akartam rossz dolgokra gondolni, igazából semmit, kicsit kellemetlenül is éreztem magam az egészben, de a doboz nagyon érdekelt, szóval hamar leülve találtam magam és Bonnie cipőkeresését el is felejtettem kicsit. Persze tudtam hol vagyok és miét jöttünk, ettől még valahogy nem tudtam nem a képet figyelni. Még meg is ijedtem kicsit, ahogy hirtelen felhangosodott valamiért.
- Igen? Van kedvenc darabod is? Én apukámmal voltam mindig, nem sok ideje van, de mikor akadt, elvitt - meséltem el kis mosollyal, aztán csak visszaemeltem a szőke lányról a tekintetem a mozgó képekre. - Nem, a barátnőm hozott el, hogy keressünk valami új cipőt - meséltem el röviden, miért is az egész, de odáig nem jutottam, hogy beszámolhassak Bonnieról, mert meg is jelent mellettünk és miközben letette a dobozokat teljesen úgy köszönt a mellettem ülőnek, mintha ismerné, nem is értettem, de elszaladt, mikor látta, hogy túl nagyot hozott egy fekete csizmából, hogy ő most kicseréli. - Szóval a szobatársam és barátnőm, Bonnie. Biztos visszajön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. november 14. 22:38 | Link

Gellért
újabb váratlan találkozás | WestEnd

Nem shoppingolós fajta, mi több, tőle teljesen távol áll az órákon keresztüli ruhapróba, céltalan bolyongás a plázában vagy értelmetlen pénzszórás. Ő az az ember, aki tudja, mit akar, tudja hol keresse és azzal is tisztában van, mennyit hajlandó minderre áldozni. Úgyhogy bármennyire is fájjon a tény, miszerint a legtöbb holmiját le kell selejteznie - Boldizsár mellett olyasmi, mint a vásárlás, szóba sem jöhetett, akkor volt új holmija, ha a férje hazahozott valamit -, nem kívánság hangverseny címszó, savanyú képpel veszi nyakába a várost.
Az egy dolog, hogy átlagos, hétköznapi cuccokat kell szereznie, de sajnos nem bővelkedik alkalmi ruhadarabokban sem. Nem egy nagy szoknyarajongó, de most úgy érzi, szeretne kibontakozni és a nőiesebb oldalát is megmutatni. Nincs könnyű dolga, mert amilyen szétszórt volt reggel, elfelejtette lekenni a sebeit, így már csak abban biztos, hogy próba esetén nem mozdul ki a függöny mögül. Kedvenc üzleteit veszi sorra és természetesen a farmerekkel, bőrcuccokkal és lazább ruhákkal boldogul a legkönnyebben. Egy csinos, csónaknyakú, kötött felsőt is választ magának, méghozzá bordó színben, amikor pedig úgy érzi, hogy mind télre, mind nyárra, mind egy életre bevásárolt átlagos cuccokból, ki is fizeti őket.
Vélhetően utolsó üzletébe sétál be, az Orsay-ba - ami egyébként személyes kedvence lenne, ha business dresscode szerint kéne öltözködnie -, a szatyrait kínkeservvel tartja csak kézben. Elég nehéz ilyen sok holmival válogatni, így végül megkéri az egyik eladót, hadd pakolhassa le mindenét egy próbafülkében. Ezután felgyorsul minden, négy elegáns ruhát is kiválaszt, hogy felpróbálja őket, amikor pedig indulna, valaki megkocogtatja a vállát. Ijedtségében szinte ugrik egyet és rögtön hátrakapja a fejét, akit pedig megpillant nem más, mint...
- Gellért? - döbbent arckifejezése bizonyára mulattatja majd a férfit, egyelőre viszont csak az jár a fejében, mit kereshet egy női üzletben. Mondjuk kiszúrta Gerdát és bement, ez jogos. Vagy valakinek keresett egy aprócska ajándékot. Ez sem elképzelhetetlen. A kiválasztott darabokat magához öleli és a fülkék felé pillant, talán türelmetlennek is tűnhet egy kicsit. - Mmm, figyelj csak, volna kedved meginni valamit? Ezt a pár holmit megnézem magamon, aztán mehetnénk valahová.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. november 17. 13:43 | Link

Milán
#ootd #now_I'm_stressed_out #nyissunk_szezont
Még egy kicsit igazgatom a ruhám alját, ami inkább pótcselekvés, mintsem szükséges lépés. Tény, hogy fodros, azoknak pedig katonás rendben kell állniuk (legalábbis a stylist ezt mondta nekem), de erősen kétlem, hogy most szüksége lenne igazgatásra, ugyanis percek óta folyamatosan hozzányúlok. Nagyon mást nem is tehetnék, hiszen hiába gyönyörű ez a ruha, elfelejtették, hogy viselője (jelen esetben én) akár helyváltoztatást is szeretne végezni, így maradt az, hogy csak állok egy helyben. Jó, ez sem teljesen igaz, mert ha kicsit felcsippentem az alját, és úgy alakítom a lábamhoz igazított vágást, akkor lehet mozogni benne, de valamelyik szervező szerint "több esztétikai élményt nyújt, ha nem rohangálsz benne". Ezt először nem is értettem, mert ugyan ki szeretne rohangálni, aztán amikor megláttam mennyi ember özönlött be ebbe a terembe hirtelen, akkor azon is elgondolkodtam, hogy egyáltalán ki tudna futni itt. Kétlem, hogy bárkinek menne, de ha mégis, akkor nagyon szeretnék az a bárki lenni. Amikor évekkel ezelőtt erről álmodoztam, akkor nem tűnt ilyen bonyolultnak ez az egész. Kívülről tényleg csak úgy tűnik, hogy ha jól játszol, akkor kapsz egy szerződést, edzésekre jársz, meccseken a legjobbat nyújtod és elvagy. A valóságban ez még úgyis sokkal nehezebb, hogy az idény el sem kezdődött, és nem mellesleg csak ificsapattag lettem. Na, nem mintha problémám lenne vele, csupán meglepő, hogy körém is ekkora felhajtás kell. Mint minden ifi- és felnőttcsapattagot, engem is elhoztak a szezonnyitó gálára, ahol az edzőm szerint debütálhatok. Eddig azt hittem, hogy az első meccsemen fogok debütálni, de ezek szerint akkor nem. Aztán ha már úgyis elmentem, akkor nekem is terveztek ilyen nagyon elegáns ruhát, kisminkeltek, megcsinálták a hajamat és mondták, hogy majd mit kell csinálnom, ha fotóznak, meg hogy mosolyogjak sokat, kellemesen beszélgessek mindenkivel, aki odajön, és egyéb elengedhetetlen dolgokat, amik a mai estéhez kellettek. Amióta elkezdődött a gála, és a bemondó néni nagy szeretettel köszöntött mindenkit, azóta gyorsabban ver a szívem, mint azt szerintem kellene és eléggé frusztrált vagyok. Valahonnan néha felbukkan az edző vagy a menedzser, hogy akkor más embereknek is bemutasson, aztán továbbmenjen a következő újonchoz is, néha pedig csak úgy odajönnek hozzám emberek. Van aki azért, mert a bagolyköves meccsek miatt hallott rólam, de ez elenyésző mennyiség. A legtöbben azért jönnek, mert vagy felismertek vagy hallották a nevem és sikerült összekötniük a pontokat, amivel kijött, hogy akkor kinek is a lánya vagyok. Nem számoltam, de valószínűleg többet beszéltem apukámról, mint saját magamról, pedig amúgy néhányan igyekeztek. Két apus kérdés közé beszúrták, hogy amúgy én ki vagyok, vagy gratuláltak az igazolásomhoz, sok szerencsét kívántak az idényhez és egyéb kedvességeket mondtak. Azt pedig megszámlálni sem tudnám, hogy hány üdvözletet kell átadnom apukámnak, amikor majd az este végén jön értem. Szerintem csak azt fogom neki mondani, hogy az egész magyar kviddics szövetség a legjobbakat kívánja neki, vagyis nekünk. Végül amint az utolsó bácsi is elköszön tőlem és továbbindul, elveszek egy pezsgőspoharat a mellettem elhaladó hostess tálcájáról, rámosolygok és az erkély felé veszem az irányt. Mindjárt jövök is vissza, csak most szeretnék friss levegőt szívni, hátha az kicsit elnyomja az idegességem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 18. 23:03 | Link

MeglepIlián

Begombolatlan kabátját hátra-hátradobja az enyhe szél, ha induláskor nem vágta volna zsebre kezeit, az anyag valószínűleg krémszínű szárnyként lengedezne utána. Lesétál a Rózsadombról, maga mögött hagyva a Minisztérium impozáns épületét, és vele együtt minden munkával kapcsolatos gondolatot is. Bámészkodik, élvezi, hogy végre nem az orra elé tett iratokat kell böngésznie. Tekintete végigfut az épületeken, az embereken, a járdán masírozó szürke galambokon. Léptei kopogását csak a többi járókelő hallhatja, számára elnyomja a város hangjait a fülhallgatóiból duruzsoló zene. Kényelmes tempóban fordul rá a Margit körútra, egy piros lámpánál vet egy kósza pillantást csukója belső felére fordított karórájának mutatóira. Picit késni fog, de úgy dönt belefér, így a zebrára lépve sem szaporázza meg lépteit. Rögtön megérzi mikor ér ki az épületek közül, egy erősebb és hűvösebb széllökés rögtön arcába söpri szőke tincseit. Fintorogva simítja ki látóteréből a finom szálakat, majd gyűri be őket körsála alá. Kezeit visszadugja a zsebekbe, majd - szigorúan az időjárás, nem is Anna miatt -, kicsit gyorsabb tempóban közelít a sziget lejáratához.
A már majdnem teljesen sötét eget felhők takarják, és hiába jár még csak öt felé az idő, az utcalámpák sárgás fénye festi bőrét egészségtelenül sárgára, ahogy a szökőkút felé sétál. A kisebb-nagyobb csoportosulásokat kikerülve dobja le magát egy padszerű székre, jobb lábát a balon átvetve dől neki a támlának és veszi elő mobilját, hogy immár azon csekkolja mennyi az idő. A picitből nyolc perc lett, de nem zavartatja magát, idefelé nem látta a nőt - na nem mintha annyira kereste volna -, ha meg ő veszi észre Sonját, majd azt mondja már itt vár egy ideje. Böngészni kezd, lehajtott fejének színét tovább árnyalja a képernyő kékes fénye. Igen, ne lepődj meg, ha mugli eszközök szokásszerű használatát észleled nála, elég régóta felfedezte már bennük a jót, rosszat. Emlékszel arra az appra ami magas frekvenciájú hangokat ad ki? Sonja is ismeri ám, és nem azért hogy mondjam, de nagyon hatékonyan meg tud zavarni bizonyos kellemetlen családi vacsorákat egy okos kis pöccintés a képernyőn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Barkóczy Gellért
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 20. 11:57 | Link

Gerda
Westend
<>

A múltkori kaszinós kirándulása jól sikerült, így most is kivett magának egy szabadnapot. Ami azt illeti nem igazán szeretett mostanában a faluban lenni, valahogy taszította egy kicsit. A könyvtárban töltött pár hete alatt nem haladt olyan jól, mint, ahogyan azt elképzelte. Nem is gondolta, hogy gyors sikereket fog aratni - habár megismert néhány érdekes személyt, akik ugyan nők, szóval ez annyira nem is meglepő tőle -, de ennyire lassú haladásra nem számított. Ha éppen nem dolgozott, akkor evett, aludt, de főleg a könyveket bújta. Volt néhány érdekes, de a legtöbbjük száraz volt és utálta olvasni őket. Ha nagyon úgy érezte, hogy lemerült, kimozdult a kastélyból. Most éppen a Westend emeleteit járja, pedig nem is akar igazán venni semmit. Csak jó látni az embereket, akik nem vele törődnek, csak élik a hétköznapjaikat. Meg persze be fog ülni enni valahová majd, és esetleg vesz pár cipőt, mert azokból nem igazán hozott magával. Azóta sem találkozott Gerdával, amivel magát is meglepte, hiszen szeretett volna kapcsolatot a lánnyal, ha már visszatért Sohaországból. De valahogy nem vitte rá a lélek, pár el nem küldött, összegyűrt levél is ezt mutatja, úgy gondolja a másikon a sor, hogy egy komolyabb beszélgetést megejtsenek erről az eltűnésről. Őt még mindig bántja, hogy Gerda így lelépett anno, de úgy tűnik, hogy az exférj halálával talán visszakaphat a régi barátjából valamit. Azt már elsőre is látta, hogy Gerda megváltozott, nehéz is lett volna titkolni. Amikor felnéz, lát egy nőt, sok-sok kis szatyorral egyensúlyozni még egy újabb bolt felé. Mosolyogva nézi messziről, amikor is felismerni véli Gerdát. Ezt nem hagyhatja szó nélkül semmilyen értelemben, és utána megy a boltba, de végül nem lép be az üzletbe. Kívülről nézi, ahogy Gerda négy ruhát is kiválaszt és magában a fejét fogja: biztos megint valamilyen pasihoz kellenek ezek az alkalmi ruhák. De akkor miket rejthet a többi szatyor? Hiszen azokon is ruhaüzletek logói virítanak. Megvárja míg végez a barna, és hátulról megkocogtatja Gerda vállát.
- Gerda? - kérdez vissza, a fejét rázva. Ki más lenne, miután le lett szkennelve a szép szemekkel.
- Hát, éppen ráérek - egyezik bele végül. - Még ezt a "pár" ruhát? - néz szét jelentőségteljesen a már megvett és a megvételre váró ruhadarabok között. - Segíteni is kell? Mert nem igazán értek a női ruhákhoz, maximum a levételükhöz - nevetgél röviden, de azért szívesen marad. A próbafülke előtt álló kényelmes székre ül le és mutatja a lánynak, hogy kezdheti a próbákat.
- Bálba készülsz? Vagy új pasi? - szól a függönyön keresztül, miután Gerda eltűnik a szemei elől. Az utóbbi kérdését inkább a kíváncsiság hajtja, mint az, hogy hinne benne. Közeli még a haláleset, legalábbis ő így gondolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. november 21. 13:04 | Link

Gellért
újabb váratlan találkozás | WestEnd | próbaruha

A visszakérdezéstől zavarba jön és a kiválasztott ruhákkal egyensúlyozva kelletlenül hátratűri egy tincsét. Jól van már na, sok mindenre számított volna itt, csak ismerősre nem. Ami azt illeti, arra főleg nem. Mindenesetre gyorsan improvizál, egyébként is akart írni a férfinak, hogy beszélniük kéne, most övé a kezdeményezés felelőssége.
- Igen, ezt a... - ekkor pillant le a rá váró szatyrokra és tudatosítja, hogy a kezében újabb nagy adag van. - Óóó, igen, tudod öhm... Szóval ideje volt kicsit megújítani a ruhatáram - látszik rajta, hogy zavarban van, így nem teketóriázik sokat, hanem bemegy a próbafülkébe, hogy elhúzza maga mögött a függönyt. Természetesen Gellérttel így is tudnak beszélgetni, nem a fülét használja öltözködésre - ami nagy szerencse, mert baromi hülyén nézne ki és baromi ügyetlen lenne.
- Te semmit sem változtál - megforgatja szemeit és, bár a férfi ezt nem láthatja, biztos benne, hogy tudja. Igaz, rég volt már, hogy ők ketten szinte elválaszthatatlan barátok voltak, de talán nem veszett el minden emlék, minden közös pillanat. Márpedig annak idején Gerda annyit forgatta a szemét, hogy az már szinte büntetendő. Az a csoda, hogy nem lett izomlázas tőle. Leveti saját holmiját, hogy felpróbálhassa az egyik fehéret. Egy ideig forgatja a kezében, miközben válaszol a férfinak. - Elég, ha megmondod, hogy jól néz-e ki, mert ha nem, egyszerűen nem veszem meg - közben fordít rajta még egyet és ajkát rágva elkezdi magára húzni. Nincs könnyű dolga a cipzárral, de végül felküzdi és igyekszik eligazgatni magán. A melltartó abszolút kellemetlen viselet alá, így gyorsan ki is bújik belőle, de vissza már nem fordul a tükörhöz, hiszen tudja, hogy fog állni: bitang jól.
- Egyik sem - elhúzz a függönyt, hogy megmutassa magát. - Ellenben semmi alkalmi göncöm nincs, muszáj tartanom otthon valamit. Na? - feszengve ugyan, de lassan körbefordul, hogy egészen jól látható legyen a ruha minden vonala. Amikor a tükör felé áll veszi csak észre, hogy a melle alatt lévő vágás kilóg a ruhából. Szinte rögtön lesápad, de már nincs ideje takargatni, így próbál úgy tenni, mintha semmi szokatlan nem lenne. Hát persze, a melltartó kitakarta, csakhogy anélkül tökéletesen látszik a heg. Próbál normálisan viselkedni, bár nehezére esik. Minden rendben. Biztos nem veszi észre.
- Felpróbálom a többit is - viszonylag hamar dönt úgy, hogy leveti és miközben villámgyorsan elhúzza a függönyt, kétségbeesve dől a fülke oldalának. A fenébe, nem hitte volna, hogy ennyire látszik majd. A tükörhöz lépve kicsit elhúzza a ruhát, hogy lássa az egészet. Remegő ujjával végigsimít rajta, miközben bevillan Boldizsár eszelős tekintete. Lehunyva szemét rögtön elfordul, hogy nekilásson a cipzár lehúzásához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 51
Írta: 2019. november 23. 13:36 | Link


XxF.ckboyXx | Once again


Nem csak neked nem vonzó a színház, nekem sem. Vannak annyira modern rendezők, színházak, hogy még csak a szövegkönyvet sem kérem el, nem megyek el a válogatóra, mert nem érzem indokoltnak, tudom, hogy nem fogunk tudni együtt dolgozni. Persze, ezzel nem foglak untatni, csak szórakozott mosollyal vágom zsebre a kezeim, figyelve a gyönyörű arcodat. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire rikító a szemed színe. Lehet, hogy nem azzal voltam elfoglalva.
- Ne haragudj, nem akartam elvenni a kedved tőle - harapom be az ajkam, pár pillanatig a cipőmre bámulva, majd huncut mosollyal az ajkaim szélén nézek fel vissza rád. Érzem, hogy talán átléptem egy határt, olyat amit nem kellett volna. A tenyered a nyakamra csúszik, mire apró sóhajjal rezzenek össze, túl sok az emléktöltet abban az érintésben, a szervezetem amúgy is mindig ki van faszulva a próbák után.
Az ujjaid az államra kulcsolódnak és közelebb húzol, ami ellen nem tiltakozom, csak az ajkaim a tiédre préselem, akaratosan, követelőzőn, miközben a kezem a derekadra csúszik.
- Szerencsédre én igen - csúszik le a kezem a csuklódról, majd az ujjaim a tieid közé fűzöm, el is indulva, akár akarsz, akár nem. Ez most nem kívánságműsor. - Hát ez nem hangzik jól. Mikor is lesz az?
Be is fordulunk a sarkon, mert nem szeretem a túl mainstream dolgokat, ez így van a kávézóval is, nem csak a darabokkal.
Utoljára módosította:Ulreich Henrik Márk, 2019. november 23. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. november 23. 19:39 | Link

BOSSÁNYI KAROLA| goddamnit

Az egyke gyerekek sajátja a figyelemért való harc. Sok mindent képesek megtenni ezért a nemes célért, egyesek okoskodnak, mások elkezdik a teljes neved használni, hogy sokkal érettebbnek és megfontoltabbnak tűnjenek önmaguknál - mindezzel pedig egyetlen egy dolgot érnek el: kibaszott. idegesítőek. Hűvös, keserédes mosoly törleszkedik szét arcomon, ahogy meghallom azt az Archibaldot - kifejezetten jó ez a név, ha túlzó fellengéssel szeretnéd kimondani, a szótagok között megbúvó ívek megfelelő hajlítása egészen felnőttes tónust képes adni egy gyerek szájába is. Látod látod, megmondtam.
Mert Karola határozottan gyerek, még ha ezt próbálja tagadni is. Azért bólintok, miközben kifújom a füstöt - teljesen feleslegesnek érzem, hogy hozzá hasonlóan megjátszodjak egy ennyire klisés megmozdulást. Nincs rá szükségem, és vele ellentétben, én nem akarok tőle semmit.
- Talán mert nincs is közöd hozzá - szemöldököm finoman megemelkedik, ahogy kissé felszegve fejem nézek rá - majd mérem végig. Elfelejtettem, mikor kellett volna tizennégy éveseknek magyarázkodnom az életemről. Előbbi komor vonásaim a pillanat törtrésze alatt válnak kámforrá. Bizalmasan görbülnek fel ajkaim, hasonlóan személyeskedő gesztusokkal hajolok előre. Könyököm megtámasztom térdeimen, ahogy kissé eltartom a cigarettát, intek neki, hogy ha szeretne, hajoljon közelebb - De ha éppenséggel tudni szeretnéd, akadnak sokkal károsabb szokásaim is - suttogásnak ugyan aligha lehetne nevezni, de a mondat maga súrol némi fojtott élt, ami épp csak arra jó, hogy mindenkinek tiszta legyen:
épp hülyére veszem Karolát.
Vannak dolgok, amiket nem vagyok képes tolerálni - a kioktatás közéjük tartozik. Kioktatás egy neveletlen, elkényeztetett gyerektől? Még rosszabb.
- Tudod - hüvelykujjammal végigsimítok homlokomon, csak, hogy húzhassam az időt. Pedig én igazán szerettem volna idegtúrák nélkül elszívni ezt a cigit. - A dohányosok életében időnként felbukkan a nikotinhiány de - ujjaimon igazgatni kezdem a drága ezüst gyűrűket, majd, mikor úgy érzem, tökéletes rendben helyezkednek el, felnézek rá - a szakértelmed biztosan erre is kiterjed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. november 24. 00:23 | Link


# kinézet # június 19.

- Persze, meg a svédasztal nekik csak egy salátabár és a Milka tehénből a Boci meg bociból van, ami nem is ugyan az - forgattam is meg a szemem teljes lenézéssel a hangomban. az emberek néha nagyon buták is tudnak lenni, nem csak egészen elképesztően egyszerűek. A furcsaságnak szerintem vannak mértékei, én is bizonyosan sokszor megütöm ezt, de van olyan, hogy bőven rám tudnak licitálni. Igazából, ha meg kéne számolnom, hány alkalom volt, mikor bárki normálisnak könyvelt el engem, vajmi kevés akadna. De mit számít ez? A kacsák sem mind rosszak, tim is tudja.
- Buksi is, T-rex is és minden értékünk biztonságban van, mert jól bezártam az ajtót - biztosítottam róla Timtimet, hogy nem kell pánikolni. Igazság szerint értem mi lehetne gond, de úgy vélem, hogy elhárítottam anélkül, hogy zsebben kéne hordani az életünk. Mert ha őszinték akarunk lenni, a lakásban ott van minden, ami nekünk a nagybetűs Életet jelenti.
- A botanika nagyon jól hangzik. Minden növényed nagyon hálásnak látszik, Buksi is hogy megnőtt! Szerintem másnál nem lenne ilyen jól meg - mosolyodtam is el lelkesen dicsérve, hogy aztán csak elnevessem magam a buszra szállva. Nem hittem, hogy tényleg elhappolná bárki. Ilyen helyekre azért ennyire nem nagy a verseny, vagy szerettem volna ezt elhinni.
- Túl, mindenki rendben van, na gyere nagyfiú, hozd a kis szépséget is és induljunk neki - mutattam Twixre, aztán a kezem nyújtottam felé és körül is néztem merre lesz az arra. - A harmadik, fehér épület a fekete ajtóval lesz az. Elvileg a hatos szám alatt - néztem fel vannak-e számjelzések, még Tim is mellém került.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. november 24. 13:41 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



Szinte görcsösen fogom a kád szélét, nem akarok beleesni, főleg nem tökre felöltözve, mert akkor olyan lennék, mint azok a fura fail videók az interneten, szerintem én ennél azért jobbat érdemlek. Csak kiesnek belőlem a szavak, egyáltalán nem így terveztem, Csenger nem egy pozitív aspektusa az életemnek egy ideje, pedig annyira szép volt az eleje.
- Uh-huh, befektető, Pesten nyitott nemrég valami wellness szállót. Együtt voltunk egy jó ideig, talán kicsivel több, mint egy évig. Aztán elhagyta értem a nejét... bonyolult sztori, szóval elhagytam - bámulok magam elé pár pillanatig, mielőtt még felnéznék Damienre, megint. Ne tetszik, amit látok az arcán, mert elég negatív érzelmek tükröződnek róla, hiába próbál úgy tenni, mint akit nem zavar.
Mikor végzek a fürdőben, kitotyogok hozzá, közben már ő is megszabadult az öltönytől, asszem, pedig jól áll neki. De az is lehet, hogy hallucinálok, ennyi pia után nem is lepne meg.
- A törölköző helye nem, szóval a kilincsre raktam - jegyzem meg ódzkodva kicsit, mert lehet, hogy van helye, csak én nem találom. Vagy olyan helyen van, amit nem érek fel, de biztos, hogy butának fogok látszani, ha nem vigyázok. Inkább az ágyra nézek, majd vissza rá. Oda is totyogok, majd megölelem, kicsit a mellkasának nyomva a fejem, mielőtt bemásznék az ágyba, ami nagyon jó puha. És hatalmas. - Te is itt alszol ugye?
Belekortyolok a vízbe, majd visszatekerem a tetejét nagy nehezen, mielőtt elfeküdnék az ágyban, magamra vonszolva a takarót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2019. november 24. 18:28 | Link

Bognácska
#nemszalonképesen. | aug 17, este


Bogna nem egy egyszerű lány, elég furcsa infókat tudott rám dobni, olyan volt, mint azok a randomtény sütik, nem is értettem, hogy ezek honnan jutottak a fejébe, vagy miért nézegetne egyáltalán ilyen adatokat. De persze ki vagyok én, hogy belekössek egy zsenibe?
- Hát nem tudom, hogy ki végzett ilyen kutatásokat, de ha te mondod, anyám, biztos van benne valami - fetrengek kicsit a kanapén, mert sehogy sem kényelmes, vissza akarok menni az ágyba, de közben meg mégsem, mert akkor Bence felkel és kiakad hol voltam eddig és megint nem alszik napokat, ez az ember teljesen kész van.
A lengyel meglehetősen stresszesnek hallatszik, nem is tudom, hogy volt e már ilyen a környezetemben, gondolom nem, mert akkor nem lenne ennyire furcsa. De csak nem tűnt el csak úgy a faszija a kisállattal együtt! Milyen indokból tette volna?
- Nem tudom, de drukkolok neked, hogy ne tapasztald meg, nekem minden másodpercben pisilni kell, már azon is gondolkoztam, mi lenne, ha inkább pelenkáznám magam. - Ebben természetesen csak az állít meg, hogy sérti a női önérzetem és semmi kedvem sincs így harminc évesen már tenaladyt vásárolni. Arról nem beszélve, milyen hangosan visítana rajtam Mitzinger. Itt még nem tartunk.
- Lehet, hogy csak elfelejtetted? - kérdeztem végül, felvont szemöldökkel, simogatva a hegy méretű pocakomat, ami csak ott díszelgett. Én füleltem ugyan, de a telefonban semmit nem hallottam. - Mi lenne ha megnéznéd? Most már engem is érdekel, hogy hova lettek. De azért legyen nálad kemény tárgy, hátha mégsem ő az...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. november 25. 01:22 | Link


#timtim

- HOGY MIBŐL VAN?! - fakadt ki a német, mert neki sikerült ezt a egészet kicsit félreértenie, egy pillanatra megfordult a fejében, mi van, ha a milka tényleg csak tehénből van és a svédasztalnál csak saláta van? Elvileg jó a környezetnek, de a nyakigláb sírni tudott volna a gondolattól is, hogy élete végéig salátán kelljen élnie. Nem ártott volna neki, de nem akart ezzel a tudattal élni.
- És ha valaki fogja és elviszi az egész házat? Tovább megyek, Blau! Fogja és zsebrevágja a háztömböt! - kezdte magát teljesen elragadtatni a német, az egészet hatalmas, látványos kézmozdulatokkal kísérte. Félő volt, ha tovább hadonászik, tán még el is repül egy másik univerzumba. De aztán csak vett pár mély levegőt, Dustin ezt tanácsolta neki anno, mikor az elemit elkezdte tanulni. Vegyen mindig mély levegőket, mikor stresszel.
- Tudom, hogy jól megy. De köszönöm - erőltetett egy mosolyt magára a fiú, de ettől még mindig ott motoszkált a lelkében a kérdés, mi van, ha valaki zsebre vágja a lakásukat és elsétál vele, a ház meg ott marad, egy nagy lyukkal a közepén.
- Buksi szeret engem, már mag kora óta nevelem, persze, hogy másnál nem lenne ilyen jó dolga! - Minden más változó, de a tény, hogy Buksi valódi társa Tim, soha nem volt kérdéses. Ő nagyon szerette a növényt, mint más egy háziállatot, így büszke is volt a kapcsolatra kettejük között. A buszon ugyan kicsit szorongott, de már nem volt olyan rossz, mint egy időben. Ettől még hálát adott az úrnak, mikor végre leszállhatott róla.
- Nem hagyom itt Twixet, ne aggódj - simogatta  meg a tevét kicsit, mielőtt követte volna Bluet. Figyelte a számokat is, de nem nagyon látott el addig rendesen. - És itt is vár valaki, vagy csak kintről nézzük? Vagy mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 10:09 | Link

Sonjám, drágám
autumn mood

Hónapok óta nem látta szeretett hugicáját, ez a helyzet pedig már kezdett tarthatatlanná válni. Miután Ábellel kirúgták a ház oldalát és megtartották szokásos testvéri szeánszukat, már csak Sonja maradt hátra, hogy jól elkapja és megölelgesse. Noha vele nem olyan szoros a kapcsolata, mint a legfiatalabb Machay-val, tagadhatatlanul odavan a lányért. A ragaszkodás persze kölcsönös, azonban tekintve, hogy a két kisebbik állandóan egymásra féltékenykednek és Iliánon veszekednek, nem könnyű megteremteni az egyensúlyt. Ezért is dönt úgy, hogy nem él olyan snassz megoldásokkal, minthogy bekopogjon a szőkéhez, sokkal inkább megvezeti. Írt egy levelet az egyik barátnője nevében, hogy találkozzanak egy mugli parkban.
A férfi jóval előbb megérkezik, így a zord időjárásnak kitéve habtestét ácsorog egy fa tövében és rágyújt, míg várakozik. Jobbja bőrdzsekijében nyugszik, úgy szemléli az érkezőket: fiatal párok, akik szerelmesen andalognak, anyák és apák gyermekeikkel, ahogy sietve indulnak a buszok felé, hiszen későre jár. És ekkor pillantja meg a szőke tincseket, ahogy elhaladnak a szökőkút túloldalán, végül egy padnál állapodnak meg. Leül és láthatóan a barátnőjét keresi. Ilián egy halvány mosollyal az arcán figyeli, amíg cigarettája végleg le nem ég kezében. Eldobja a csikket, nem is ügyelve arra, hogy a kukába landoljon, majd megindul az említett ülőhely felé. Zsebre dugott kezekkel áll meg a lány előtt, arcán a megszokott, kedves mosoly. Mindig így néz a lányra, ha látja: gyengéden és szeretőn, akár egy tisztességes báty, aki nem hagyja magára a húgát hónapokra. A különbség csak az, hogy ő igen.
- Meglepetés - széttárja karjait és várja, hogy magához szoríthassa a másikat. A férfi mit sem változott, erős, fűszeres parfümjének illata keveredik a megszokott dohánnyal, erős karjai pedig ugyanolyan óvón kulcsolódnak a másikra, mint eddig mindig. A maga módján nagyon tud szeretni, a maga módján nagyon szeret is, s ahogy ott állnak, egy időre lehunyja a szemét, hogy csak a pillanat maradjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. november 25. 16:53 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Kinevet, mindenféle gondolkodás, vagy mérlegelés nélkül, mire felvonom a szemöldökömet, ennek nem így kéne működnie! Én halálosan komoly vagyok, erre a nőm fogja magát és kinevet, mintha muszáj lenne, vagy egyáltalán csak normális.
- Ne! - kontrázom rá, összefonva a karjaimat a mellkasomon, még elítélően is nézek rá, meg minden, mert Stella, ez nem így működik, nem tudok három macskát és egy nőt is nevelni, nekem egy gyerekre van képesítésem és... ennyi.
- Oh, értem - nevetek fel, még az orrom is kicsit ráncolódik, ahogy grimaszolok közben, mert nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan eljutunk erre a pontra. Neki ez nem küldetés, hanem egy tény, szerinte életem hátralevő részét én már úgy fogom tölteni, hogy fogalmam sincs róla, mi az az unalom. A legijesztőbb ebben, hogy valószínűleg igaza is van.
- Nem azt mondom, hogy akartak, de szerintem ne menjünk bele, hogy jöttünk rá, hogy allergiás vagyok az ibuprofenre... is - javítottam ki magam, mert nem ez az egyetlen allergiám, bően akadt más is, ami ugyan odakint nem jelentett túl sok gondot, ám itthon annál inkább. Mint a macskaszőr, amivel szintén nem nagyon szoktam büszkélkedni.
- Milyen szobatársak? - kérdezem grimaszolva, mert szerintem nem normális, hogy egy szobába kényszerítenek másokkal, tisztára, mint a katonaság. Közben meg a mestertanoncokat nem kötelezik rá, akkor milyen eljárás ez? Fair? Nem.
- És ha magántanuló lennél? Nem azt mondom, hogy ez egy opció, de ha mégis az lenne? Akkor lehetne hiányozni...? - bámulok a nappali másik felébe elgondolkozva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Bogna
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2019. november 25. 18:42 | Link

Lunatica
÷ kinézet ÷ help me ÷ aug. 17, estefelé ÷


- Általában nem egy, hanem több kutatómunka eredménye, vegyes módszerekkel mérve. Vannak csoportos kérdésesek, teszt alapúak, megfigyeléssel felvett minták - soroltam el, pedig kezdtem érezni, hogy nem azért mondta, mert érdekli, hanem mert hitetlen volt. Meg nem is érezte a tudás szükségét, így végül be is rekesztettem. Nem hiányzik ez egyikünknek sem szerintem most, ő az egyetlen támaszom. Ha nem vesszük a párnahalmot, amit a hátam mögé építettem. Nagyon furcsán néztem ki, mert  az átlag nőkhöz képest nem nőtt meg a fenekem, vagy terebélyesedett a combom, még csak a derekam se veszett el, ami az egyetlen, amire büszke vagyok. Egyszerűen így nőttem előre. A hasamon rendesen látszott, hogy a bőr alig bírja, nem csíkos voltam, csak a hajszálereket lehetett néha fényben látni. Kikerekedtem.
- Nem hangzik jól, remélem mi jobban bírjuk majd - sóhajtottam egyet, mert elképzelni is rossz volt a pelenkás dolgot. Ennyire csak nem lehet rossz. Persze olvastam, hogy van ilyen, akadnak problémák rengeteg nőnél, nem csak terhesen, szülés után is, de igyekeztem magam olyan három kötőjel harminckettő százalékba sorolni, akiket semmi nem érinthet, akik megússzák csak a fájdalommal. Meg a ténnyel, hogy nem luxushotel kényelme a negyven hét. Lunának mondjuk ha jól emlékszem eléggé eljött a véghajrá, így érthető, hogy nagyon kellemetlen, én messze vagyok még.
- Elfelejtettem? - kérdeztem vissza meredve a szobaajtóra, de fogalmam sem volt róla, ha így van mikor. Néha ha félig alszom válaszolok, de nem emlékszem rá, független ettől az állapottól. Tényleg délutáni pihenőm volt. De szólt volna? Most elvesztem. Aztán a zajra nagy nehezen felkeltem és el is indultam kifelé, a telefon a fülemen, de Lunán csak elnevettem magam.
- Terromágus vagyok, én félteném a betörőt - közöltem, majd kinyitva az ajtót láttam a felkapcsolt villanyt aztán ott volt Misiu is, szaladt felém jól meg is vakargattam gügyögve egy kört, mire megvolt a másik gazdi is. - Jaj, itt a legjobb Pokémester - el is mosolyodtam oda sétálva, majd még a telefonra visszafigyeltem.
- Lehet elfelejtettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 26. 12:56 | Link

MeglepIlián

Érzékeli, hogy valaki megközelíti, ahogy azt is látja, hogy az illető nem éppen az ő 160 centis, vasággyal 40 kilós barátnőjének alkatával rendelkezik. Legalábbis az árnyék, ami a térkövekre vetül határozottan robosztusabb teremtést enged sejtetni. Menj tovább, menj tovább - szűri némán fogai között, ölébe eresztett telefonján abbamarad a pötyögés. Nem tudja mi lenne a rosszabb, ha a "van egy szál cigid" vagy a "hisz ön Istenben" kezdetű párbeszédet kezdeményezné az ismeretlen, de a biztonság kedvéért feljebb nyomja a hangerőt. Ha nem hallja, nem kell válaszolnia. Vállai befeszülnek, ahogy a férfi megáll előtte, és végül minden jobb meggyőződése ellenére kénytelen-kelletlen felnéz. Már készülne, hogy idegeit lecsillapítandó veszekedjen egy sort a privát szféra fogalmáról, vagy a személyes tér tiszteletben tartásáról, amikor lángoló tekintete végre megtalálja a másikét, és addig vonallá préselt ajkai meglepetten nyílnak el.
- Ilián! - változik meg arckifejezése egy csapásra, ahogy már nyúl is fülese zsinórjához, hogy telefonjával együtt zsebrevághassa azt. Felpattan, táskáját öléből a földre csúsztatja, majd egy boldog mosollyal nyújtózkodik és öleli át bátyja nyakát. Arcát a kabátjába fúrja, mély levegőt véve fonja szorosabbra karjait, szinte már elbújik Ilián ölelésében. - Megleptél - motyogja kis mosollyal a hangjában, és egy utolsó, jó hosszú lélegzetvétel erejéig lehunyja szemét.
Aztán a pillanat megszakad, a lány lassan hátrébb húzódik, a másik tekintetét keresve. Egy finom legyintést mér Ilián vállára, pusztán jelzésértékűen, miközben ajka lebiggyed, és újra azzá a durcás kislánnyá változik, aki elpityeredett ha Ábel kisajátította magának a bátyját. Nem tud róla, hogy a két férfi már találkozott, elvégre nem kukkolja állandóan a házukat - bár ezek után még arra is sor kerülhet -, a morcos kifejezés most éppen a férfi munkájának szól, ami hónapokra elrabolta őt tőle.
- Igazán hazajöhettél volna már korábban - fonja karba kezeit. Bár igyekszik megtartani a szemrehányó hangsúlyt, nem igazán sikerül neki, szája széle újra és újra mosolyra akar húzódni, és hangja is ellágyul a mondat végére. - Jól vagy? - teszi aztán hozzá finoman, már-már egészen aggódón, tekintete újra és újra végigfut a másikon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 15:36 | Link

Sonjám, drágám
autumn mood

Óóó, az ő bújós kiscicája, de szereti. Magához szorítja és szőke tincsei közé egy apró csókot lehel, csak a mihez tartás végett. Tudja, hogy túl kevés időt töltött velük világ életében, ezen pedig sajnos már nincs lehetősége változtatni. A jelenlétére való igény állandó, hiszen apjukra nem számíthatnak, anyjukat pedig közellenségként kezeli a két legkisebb. Kellett nekik valaki, a legidősebb testvér, aki mellettük áll akkor, mikor a világ ellenük fordul - márpedig a kamaszkorban ez igen jellemző nézőpont.
- Ez volt a célom. Ebben is überelhetetlen vagyok - szokásos derűjével dobja fel az egyébként pocsék napot, hiszen az időjárás szomorú, az eső már szinte kabátjukon kopog, a szél pedig agresszívan cibálja az embereket jobbra-balra. Mégis, Ilián mosolya és jó kedve napsütésként ragyog fel, hiszen ő egy örök optimista. Vallja, hogy az a probléma, ami három napon belül nem oldódik meg magától, azzal nem érdemes foglalkozni. Életfilozófiája szerint az élj a mának alaptézis, erre pedig az élmények és tapasztalatok szerzése csak rátesz egy lapáttal.
Lassanként elereszti Sonja-t és nevetve fogadja a vállára csapást. Ha valaki, akkor ő aztán halálosan megijed, mikor a lány "dühös". Megkockáztatom, hogy azon kevesek közé tartozik, aki, ha nem is egy, de két szempillantás alatt meg tudja nyugtatni. Meg hát ugye húga nagyon szereti, szóval amúgy sem tud rá sokáig haragudni.
- Tudod, hogy dolgoztam, nem lehetett. A munka az én szerelmem - színpadiasan öleli át magát, mint valami gyerek, ezzel jelezvén, hogy élete párja az auror szakma. Nem, nem is szakma, hivatás. Ezernyi nő megfordulhat az ágyában és teheti neki a szépet, sohasem fogja úgy szeretni őket, mint a vérfagyasztó akcióikat. - Kutya bajom. De szereztem egy új heget, majd megmutatom - pimasz vigyor ül ki arcára, ahogy végül fél karral átöleli a lányt és óvatosan útnak indítja magukat. Értem én, hogy optimizmus, de attól még kurva hideg van.
- Kérdeztem Ábelt, mi van veled, de ködösített. Szóval a saját szememmel kellett látnom, hogy minden oké - nem mintha egyébként nem jött volna el hozzá vagy ne látogatta volna meg. Nyilván megteszi, de lássuk be, valahol hízelgő neki az a versengés, ami a kegyeiért folyik. Rájátszani nem szokott, ha nem muszáj, de Sonja akkor a legédesebb, mikor felfújja magát és bedurcizik. Olyankor lehet a legtöbbet ölelgetni és olyankor lehet a legjobban szeretni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 26. 19:03 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


A hallgatás elég nagy erényem, sokszor voltam a csendes fél, az, aki meghallgat, mert inkább cselekedetek mint szavak embere vagyok. Persze utóbbi világban is remekül megálltam a helyem, hiszen az üzleti élet nem kíméli az embert és a kommunikációját. De ez egy más helyzet. Figyeltem a szavaira, talán precízebben is, mint elvárva lenne. Név, morzsák. De maga a tett akasztott meg. Adott egy fiatal nő, akit gyakorlatilag zaklatnak. Nem feltétlenül vált el tőlem a volt nejem pozitívan, de fel sem merült volna hasonló, és ha mégis még én is kinyíratnám magam. Oh.
- ELőbb-utóbb megunják az ilyenek, csak még bizonyosan nincs meg az új szórakozása - mert sok mindent elmond az emberről a magánélete, akkor is, ha üzletileg nézed. Én sem fektetek bizalmat olyanba, aki a legfőbb bizalmasától eljár. Vannak elvek, amiket mindig követtem, és fogok is. Ahogy elvárom az embereimtől a lojalitást, úgy megadom ezt én is nekik vagy éppen a kapcsolataimnak.
- Jó helye lesz ott, majd el lesz intézve. Feküdj le nyugodtan - intettem volna az ágy felé, de mire megtehettem volna már ott ölelt át. Nyilván erre van most szüksége. Sok félére issza magát az ember, de senkiből nem hoz ki túl egyszerű oldalt, ez bizonyosan igaz Fortuna kisasszonyra is. Átkaroltam, majd a fején végigsimítva léptem el tőle kis mosollyal.
- Általában, most viszont még van egy kis dolgom, meg két fontos telefonom. Tudod nem mindenhol ennyi az idő a világban - tártam el a kezem még mielőtt körülnéztem volna minden meglehet-e, amire szüksége van.
- De ha bármi lenne, nem vagyok messze, csak szólj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 26. 19:16 | Link

Piccolina
megjelenés × november 25.


Mennyire volt szándékosan? Háh. Őszintén szólva tegnapig én sem tudtam, de megtörtént. Felbontattam a szerződést és Mikoláékkal az új házamhoz hozattam az autót, kifizettem a kétszeres árat és a ködbért is a "visszalépés" miatt. Egyetlen elvarratlan szál maradt, ha ezt annak nevezzük. Az új címre még be sem voltam jelentve így egész egyszerűen csak azt adattam meg, ha gond lépne fel azzal kapcsolatban, hogy a kocsi már nem eladó, itt vagyok. Még egy szép masnit is rátoltam, éppen a bal lámpa fölé, ahogy a kocsibejárón jobban szemügyre vettem zsebre tett kézzel sétálgatva. Megvolt a maga varázsa, de nyilván nem az én színem elsősorban. Mindig megvolt a preferenciám korokhoz a színek kapcsán, olyan babona volt ez, mint mondjuk apámnál az, honnan hajlandó kizárólag pótalkatrészt beszereztetni. Bízott a saját tudásában, én is így vagyok ezzel.
A házban sem kevésbé volt vitatható az elképzelésem, elhívtam egy hete Ezrát, hogy nézzünk meg párat, de ez lett végül. Állítom mondjuk az általam amúgy sem kihasznált konyha mérete nyerte meg. Vagy a belső kert, ami pont a ház közepében van, üvegajtókkal körülvéve. Két oldalról a nappali, egyről a konyha, egyről pedig egy folyosórész határolja, de egész álomszerű. Szeretem, ha rendben vannak körülöttem a dolgok.
Az egyetlen helyiség, ami már ténylegesen be volt az alapokon túl rendezve, az a dolgozószobám. Arra azonnal szükségem lett a költözéssel, így nem képezte vita tárgyát. Most is oda telepedtem be a papírok nézegetve, még vártam azt a bizonyos vihart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 26. 19:57 | Link

MeglepIlián

És szerény is, tudjuk Ilián. A derűs megszólalásra csak egy halk pff érkezik válaszul, Sonja még azt is megállja a viszontlátás örömében fürdőzve, hogy finoman megcsapkodja azt a felettébb überelhetetlenül kotyogós kobakját.
- Tudom - bólint rá olyan szigorúan, hogy már csak a szoros konty hiányzik és elmehetne gardedámnak is. Az ám, az kéne Iliánnak, valaki aki biztonságos távolságban tartja a "szerelmétől". - Remélem is hogy hamar megözvegyülsz - bújik elő a cinikus kisördög, ahogy önmagát ölelgető bátyját bámulja. Táskája után nyúl, hogy vállára akaszthassa, megkönnyebbült mosolyát így a másik nem láthatja - pedig nagyon is örül, hogy Iliánnak van lehetősége az egészségén poénkodni, hiszen ez is azt mutatja, hogy jól van. Visszafordulva egy kart talál maga körül, mire engedve a finom noszogatásnak megindul. Igazából tökre nem érdekli, hogy valakivel találkozója lenne éppen, testvére fontosabb, s igazából eszébe sem jut barátnője. Jó, nevezzük inkább viszonlag közelebbi ismerősnek. - Csak akkor vagyok rá kíváncsi, ha Ábel még nem látta - fekteti le a játékszabályokat, majd tessék, mintha csak ennyi kellett volna neki, már fény is derül az árulásra. Hogy tessék, neki volt ideje megkérdezni az öccsét, hogy mi van vele? Persze, gondolhatta volna, hogy nem hozzá jött először... Durcás ajakbiggyesztéssel bújik ki az ölelő kar alól, és még táskáját is átdobja a másik vállára, közéjük.
- Hát jól van Ilián, jól van - néz mereven előre, szavai pattognak közöttük, olyan hanggal, mint amit a teniszlabda ad ki, amikor valaki dühében számtalanszor a falnak vágja. Jól van, jól van... - ismétlődik fejében újra és újra ez a két szó, de a változatosság kedvéért néha-néha megtűzdeli pár kevésbé nyomdaképes kifejezéssel is.
- Láttál, jól vagyok, mehetsz vissza hozzá, bár nekem a múltkor azt mondta, hogy kezdi cikinek érezni, hogy ennyire ráakaszkodsz - fordítja el még fejét is tüntetően. Szemei makacsul tapadnak a sötétbe burkolózó fákra, de lépésein nem lassít, szavaival ellentétben Ilián tempójában sétál tovább, és elég szomorú lenne, ha valóban magára lenne hagyva. - Tényleg, mit is keresel itt? - kezdi végre furcsállni a véletlen találkozást. Ismét vet egy pillantást órájára, és azon gondolkodik, vajon van-e ennek bármi köze ahhoz, hogy a férfi "Meglepetés"-t dalolászva köszöntötte őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 86 ... 94 95 [96] 97 98 ... 106 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek