28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 84 ... 92 93 [94] 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rafael Ilya Oleastro
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 18
Írta: 2019. október 1. 23:58 | Link

Mei
Ilya ♛ szeptember ♛ Little Stalker ♛



Nagyon ritkán vannak olyan napok, amikor ténylegesen a megadott, papíron lévő szakmámban dolgozom, de tudom, hogy kell csinálni. Ez az én szerencsém, mert ma volt egy kisebb ellenőrzés, de hamar elmentek, különösebb kérdezés nélkül.
Attól még a napot ki kellett húzni itt, a pólóm rettenetesen össze lett baszva, felsóhajtva néztem le rá, majd vissza a többiekre. Közölték, hogy hát jött valaki, valami kislány egy motorral, mire megforgattam a szemeim. Megint.
Mivel nekem van a legvállalhatóbb fejem, meg modorom, persze én lettem kiküldve, kicsit el is vigyorodtam. Tudom, ki ő.
- Hello. Miben segíthetek, Miss? - kérdeztem, leporolva a kezeimet, közelebb lépve hozzá. Volt egy aranyos, ám néha pöppet bosszantó szokása, hogy kövessen, mikor a faluban vagyok. Persze, úgy csináltam, mint aki nem vette észre, de ettől még... nem vagyok vak.
- Kicsit távol vagyunk a falutól, nem? - néztem rá kissé kételkedve, előbb rá, majd a motorra, az olajos rongyot átdobva a vállamon, a kezeim pedig összefonva a mellkasomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
Független varázsló



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2019. október 2. 18:49 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Még én sem ismerem a házat úgy, mint a tenyeremet, de vannak dolgok, amik egyértelműek, látatlanban is. Mint hogy ha több út van, a legtöbben a jobbot választják elsőre, valami furcsa kényszerből. Ezért sem bíztam másban, nem feltétlen a sejtett állapota okozta. Azon csak mikor megláttam ütköztem meg. Mert bármekkora szerencse az itt léte, a formája, ideje és létjogosultsága hagy kivetnivalót. Fel is szakad a torkomból egy elégedetlen sóhaj, nem mérges, nem kelletlen, nem lelombozó. Egyszerűen kettősséget kelt az egész. Nem lenne itt keresnivalója, közben pedig jobbnak érzem, hogy itt van. Bár még mindig csak keresem az okot. A zenére is. Kriminális.
- Elnézést - teszem le végül a telefont, hogy aztán visszaüljek, de nem süppedve el benne, egész a kanapé széle felé, tenyereim összesimulnak,a  fejem lehajtom, hogy aztán nézzek az el-el pihegő nőre. Nem néz ki jól, ez innen is nyilvánvaló. - Vonat... gyalog.... és villamossal - ismétlem meg lassan és kimérten a hallottakat, majd érzem a halántékom belüktetését, meg is masszírozom egy újabb sóhaj mellett.
- Nem hiszem, hogy ennek ez lett volna a kötelező megoldása, egy levélből is megértettem volna - néztem rá sokatmondóan, de egyáltalán nem ez volt a kérdésem célja, viszont ahogy néztem rá akaratlanul is elmosolyodtam. - Volt más is, amit mondtál volna?
A kérdés egyértelmű lehetett volna, de szerencsétlennél abban se voltam biztos a levegővételeiből, hogy nem most fog itt körbehányni. A pálcám előhúzva rutinosan a bútorokat kicsit távolabb helyeztem és a papírokat a fiókba lebegtetve elzártam.
- Minden rendben, Cinna? - kérdeztem rá végül, mert nagyon nem úgy nézett ki.
Utoljára módosította:Damien Achille DiAngelo, 2019. október 2. 21:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Boltos


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2019. október 2. 19:46 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:46



Lehunyt szemmel megrázom a fejem, de csak lassan, kimérten, nem akarom felkavarni a gyomromat. Nem tesz semmit, én állítok be hozzá hívatlanul, aztán még ő kér tőlem elnézést, amiért dolga van.
- Nem kellett volna ide jönnöm. Engedd el - legyintek fáradtan, még mindig csukott szemmel, miközben nagyon mély levegőt veszek, majd kifújom. Hallom a hangján, hogy olyan nem is tudom, feszültebb attól, hogy itt mondom a magamét. Felsóhajtok kicsit, meg bólintok, de csak egyet, nem akarom jobban felkavarni a gyomromat.
- Látni akartalak. Baj? - kérdezem végül fáradtan, kicsit felé is nyúlva, az ujjaim a karjára szorítom, közelebb csúszva hozzá. A fejem végül a vállának döntöm, nem érdekel, hogy akar valamit, így messzebb tessékelne, vagy nem, csak mélyen beszívom az illatát, kicsit el is mosolyodom. - Aha. Mármint... találkozhatnánk. Ha te is szeretnél. Úgy... ketten, tudod.
Nagyon rosszul hangzik ez az egész, nekem kell az ember, akkor is, ha ocsmány a cipője. Tudom, hogy Fannika is kedvelné, mert nagyon szép férfi. Én úgy szeretném, ha még ő is szeretne látni!
- Igen. Aha. Megölelhetlek? Kicsit szédülök - bököm ki, de igazából meg sem várom a választ, csak az ölébe mászom, a fejemet a nyakába tolva, át is ölelve a vállát, ha akarja, ha nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
Független varázsló



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2019. október 2. 21:13 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


- Mit is? - kérdeztem vissza összevont szemöldökkel, mert nem teljesen értettem a reflex reakcióját. Vendégem van, akit én hívtam be a lakásba, erre csörög a telefon, amit bár mindenki leszarna, az én életemben nem tehetem meg, hogy nem veszem fel, akár közel hajnali háromkor. Arról meg ő sem tehet, hogy az ügyvédemnek éjjel elég alkalmas, mert úgyis ébren van. Mondjuk legalább elkötelezetten dolgozik, fél vállon gyerekkel. Értem miért volt foltos a legutóbbi papír. Nyál.
- Nem - a hangsúlyom kijelentő maradt, mégis inkább kérdés volt. Magam felé, nem értettem a lányt, mit keresett pontosan az udvarban, ebben a ruhában, ebben az állapotban. Az egész homályos foltokban volt jelen a tudatomban, pedig egy kortyot sem ittam. - Nem pont erre gondoltam, inkább a... megszólításra - nyomatékosítottam a szót egy sokatmondó tekintettel, majd végighallgattam a dolgot. Kvázi randevúra lettem hívva. Túl hagyományos, vagy túl öreg vagyok, ha szerintem ez nincs így rendben? A nők előjoga a nem adás és a válogatás, ezért  ami tisztünk ezeket a lépéseket megtenni. Hozzáteszem, ezer évnek tűnik, mióta csak hosszabban beszéltem nővel üzleten kívül. Aztán ott volt, félig rajtam, úgy rám fordult, nem igazán értettem egy pillanatra de átkaroltam kicsit zavartan.
- Beszélhetünk találkozóról, mondjuk reggel, kétlem, hogy ezzel ma már foglalkoznod kéne - próbáltam nézni rá le, de a nyakam pillanatnyilag túl foglalt volt ehhez, így egy sóhajjal végigsimítottam a haján. - Nem vagy fáradt?
De, nyilván az, rosszul is van, ráférne a fürdő is, de azt hiszem még én is érzem, hogy ez jobban. Nem tudom megmondani mi vezérelt, talán valami régi, kikopóban lévő ösztön, ahogy átkarolva közelebb húztam és csókot adtam a feje tetejére a hátán végigsimítva párszor.
Utoljára módosította:Damien Achille DiAngelo, 2019. október 2. 21:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Boltos


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2019. október 2. 21:57 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



- Megvan a magad dolga, én csak becsöppentem - intem le, mert nem vagyok én olyan fontos tényező. Végül is, ha tudnám, merre van a haza, talán el is indulhatnék, mert az első vonatra már úgysem találok ki. De ez is nehezen ment, nem hiszem, hogy még visszatalálnék most oda, anélkül, hogy elalszom, vagy behányok. Undorító lenne így is, úgy is.
- Nem győztél meg - mosolyodom el egy pillanatra, de aztán el is múlik, csak fogom a karját, mintha az életem múlna rajta, miközben mély levegőket veszek, hátha attól jobb lesz majd. Legalább már nem émelygek annyira, lehet, hogy jót tesz, hogy leültem. - Hm? Azt mondtam Dad. Ez a monogramod, nem? Daddy.
Kicsit el is mosolyodom megint, olyan daddy az egész ember, csak dobja magából az érzést. De ezen kívül azt hiszem csak belezavartam a mai estével az egész világképébe is, mert nagyon ezt látom most az arcán. Inkább ismét megtörlöm az enyémet, mert valamitől folyton nedves lesz. Undorító.
- Mi az, hogy nem kéne? De... de Damien! - tiltakozom kicsit, hogy de ne söpörje már az egész idejövetelemet a sarokba, csak azért, mert ittam egy pár felest. Nekem szükségem van a válaszra. - Nem... csak maradjunk még így kicsit, ez jó.
Aztán közelebb húz, de nem olyan akaratosan, egész óvatos, ahogy a keze finoman súrolja a hátam, én meg beleborzongok. Rendesen égnek mered minden egyes pihe a karomon, a tarkómon, ahogy az ajkai a buksimhoz érnek, az ujjai pedig továbbra is cirógatnak.
- Nem maradok itt, ha nem akarod. Nem... akarok a útban lenni. Csak nagyon látni akartalak, még ki is öltöztem, láttad ugye? - felszusszanok, ahogy a kezem a tarkójára csúszik, végig is simítva rajta párszor, mielőtt a hajába futtattam volna. Hogy lehet ennyire jó illata? Az ajkam a nyakának préselem pár pillanatra. - Még ilyen csúnya levehetetlen cipőm is van, akkora vagyok benne, mint egy vombat.
Utoljára módosította:Kapitány Fortuna Cinna, 2019. október 3. 02:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. október 3. 11:24 | Link


| |



Most egy picit megfogta ezzel Eugén, nem igazán tudja, hogyan írhatná körbe a játékfelkéréseket. Maga sem használta túlzottan, már ha lehet használásnak nevezni azt, hogy egyszer kipróbálta, amikor reggeli műszakot tolt a pubban.
- Hasztalan funkció, már ha van valakinek rendes élete - vonta meg a vállát.
Fejét oldalra billentve nézett mélyen Eugén szemeibe, ahogy elgondolkozott a mondanivalóján. Ritka kincs az ilyen ember, és Ellie ez egyszer nem szeretné elmarni magától a barátságát.
- Köszönöm - jelentette ki őszintén, már nem is volt olyan heves. - Több ilyen férfira lenne szüksége a világnak - fűzte még hozzá. Komolyan gondolta, az őszinte ember mostanság eléggé hiánycikk lett az életben.
Amikor ide hívta Eugént, olyan tipikus nőies okokból tette; legyen valaki független mellette, akinek elsírhatja a bajait. De a férfi rávilágított, hogy csak akkor baj, ha Ellie úgy áll hozzá, ezen pedig bármikor változtatni lehet. Ha az egy évvel korábbi énje szembejönne vele, bizonyára kinevetné. Akkor még ambiciózus volt, magabiztos és független másoktól. Denis olyan lett neki mint egy drog; szép lassan lerombolta az egykor felépített értékeit, a helyébe pedig valami teljes mást tett, ami függővé tette Elliet. Sosem tudna emiatt dühös lenni a fiúra, mert egy teljesen új világot mutatott neki. Csak nélküle ez a világ összeomlik, és ez az igazán félelmetes a nőnek.
Válasz gyanánt csak megvonta a vállát, réveteg mosoly ült ki az arcára. Még mindig védeni szerette volna, hiába beszélte már ezt meg ezerszer Stellával is.
- Nagyon örülnék neki - bólintott egyet vidáman. Nagyszerű témaváltás volt, és ahogy az órájára nézett, végszó is egyben. - Szeretnék menni, majd esetleg el tudod küldeni a részleteket? Nem szeretnélek tovább lefoglalni, meg nekem is órám lesz nemsokára - forgatta meg a szemeit játékosan. Imádott az egyetemen tanítani, pláne, hogy már meg vannak számlálva az ottani napjai is. Azt biztosan tudta, hogy a baba mellett nem szeretne tanítani, az AMS-en legalábbis biztosan.
Megvárta Eugén válaszát, a búcsúzásnál legszívesebben átölelte volna, annyira hálás volt neki ezért a kis beszélgetésért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Ulreich Henrik Márk
Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 37
Írta: 2019. október 3. 21:37 | Link


XxF.ckboyXx | Once again


Édes vagy a magad arrogáns módján. Néha csak szeretném letépni az arcomat tőled, de attól még nagyon is kedvellek. Jobban, mint terveztem, reméltem is, hogy mostanság újra láthatlak, de nem gondoltam volna, hogy pont itt foglak. Komolyan nem számítottam rá, hogy itt fogsz felbukkanni.
- Talán - felelem neked kis mosollyal, miközben az arcodat figyelem hatalmas szemekkel.
A közelben álló csávó rád néz és szeretném, ha most azonnal meghalna. Nem azért, mert úgy teszi, vagy méregetne, egész egyszerűen a puszta ténytől, hogy rád mer nézni felmegy a pulzusom. Ez elég kiakasztó, nagyon rég óta nem éreztem már így senkivel, nem is hozza ki belőlem a legjobbat, nem vagyok büszke rád ezért.
- Így is mondhatjuk - bólintok egyet feléd, mert könnyebben átlátod a dolgot, mint mondjuk az igazgatóság bármelyike. Ez pedig szomorú kéne legyen, de ugyanott meg lenyűgöző is.
- Igen, persze - bólogatok kicsit, miközben a kezed után nyúlok, akár akarod, akár nem, a kezem az végigcsúszik a csuklódon, majd a kezedre fogok. Jól esik érezni a bőrödet. Találkoznom kellett veled és jóval könnyebben megkönnyíted a dolgomat, nem nekem kellett utánad menni, magadtól jöttél ide. - VéLeTlENeK. Akarsz inni egy kávét? Vagy teát? Tudod, hogy nem ezen van a  hangsúly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
Független boszorkány, Egyetemi tanár, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 66
Írta: 2019. október 4. 00:09 | Link


×××

Talán. Az egy tökéletes szó lehetne az egész életre, az életemre, talán az övére is, de közben ott van az a ki nem mondott határozottság, benne is láttam már. Tisztában vagyok ezzel is. Ha nem így lenne, biztosan nem maradok csak egy percre, csak egy cigarettára, csak egy sírgyalázásra. Nem mintha  amorális egészségemnek vagy az etikai épségemnek ártott volna, annak nagyon régen nem sok minden tud. Pedig nem indultam én ennyire elbaszottnak, kérdezzünk meg bárkit. Bárkit, aki számít.
- A reformok nem az én asztalom, de elég elkeserítő. Ezer éve nem jártam színházban, de ez nem tette vonzóbbá - pillantottam még félre, srégen hátra, de el is engedtem ezt az egészet. Menjen, amerre lát az indulat, a kedv. Igazság szerint nem is tudtam erre figyelni. A tekintetét kerestem, a kezem pedig a nyakát, akkor is, ha azon nem volt mit elsimítani a saját érintésemen túl. Idegborzoló a kezemen innen lenni is, de aligha lehet közömbös onnan sem, vannak dolgok, amikről ha ő nem is akarna árulkodni, a test megteszi. Ki is szélesedik a mosolyom, aztán amint a kezemre fog még sóhajtok is egyet. A másik karom is megemelkedik, lassan fogok az állára és húzom közelebb, de az ujjbegyeim végül erősen szorítják, ahogy az ajkaim az övére találnak, akaratosan, nem kopogtatnak a házba; betörtek. Majd azzal az elégedettséggel, amivel az utolsó leheletfoszlány is kivész elhajolok.
- Véletlenül innék egyet, bár kibaszottul nem tudom pontosan mi van itt, mert nem vagyok helyi - nevettem el magam végül, aztán a kezem elhúzva, de csak azt, ami az arcához vándorolt, néztem rá, megvárva merre tovább. Én véletlenül pont szerettem volna a hangsúlya nélkül is folytatni a napot, délutánt, estét. Mennyi is az idő? - Az egyetlen jóslatom az emberiség bukása nem mellesleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
Független varázsló



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2019. október 4. 16:18 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Nem, nem lenne meg, normál esetben már rég elengedhettem volna ezt az egész üzletet, de természetesen pont most kellett jönnie a Mitzinger szerinti kis bukkanónak. Megérezzük, de nem törik bele a tengely. Ajánlom is, mert nekem se kedvem, se időm több alkalmat pazarolni egy veszett ügybe.
- Igen, a meggyőzésben úgy látom te állsz jobban - néztem végig a ruháin, mert Istenemre mondom, szerintem ezeket erőszakkal sem lenne hajlandó hordani, erre elég nagy befektetési alapokat tennék, és itt vagyunk. Még jó, hogy a szerencsejáték nem ivódott a vénáimba, most rosszul állnék gondolom. Mindenesetre tényleg nem éreztem helyesnek az ittlétét, és ennek az oka nem az akarata vagy vágya volt, inkább az, amit ezért tett magával. - Dada - javítottam ki, már ha pontosak akarunk lenni, és igazából otthon még csak jelentésben sem tér ez el. Vannak kifürkészhetetlen dolgok, ilyen anyám vagy apám humora, vagy akár mindkettőé. Bár előbbi nem hiszem, hogy valaha észrevette, utóbbit pedig nem is érdekelte. DE velem sincs ez másként, azaz sokat gondoltam így, most viszont csak mosolyogtam azon a hanglejtésen, ide éreztem a saját magában vívott harcot, közben pedig nem éppen volt rá oka.
- Oh, szó sincs róla, hogy ne kellene neked a válasz vagy bármi, arról annál inkább, hogy én az üzlet után a magánéletet is szeretem tiszta fejjel kezelni - vontam volna a vállamon, de ez fizikailag akadályozott volt, így csak hagytam az egészet. Nem akartam, közel sem éreztem úgy, hogy helyes lenne élni a helyzettel, még ha édes is  a nő és igencsak imponáló, ahogy beesett ide. Sok rossz döntést hoztam az életben és korrigálni sosem egyszerű. de egy dologban évek óta biztos vagyok, bántani nem akarok senkit, tudom milyen a szar oldalon maradni. Csak átkaroltam, le akartam venni a válláról a saját terhét, talán az egész estéét és tényét, még ha ez merész is. Nem állt neki ez jól, sokkal szebb volt a fellengző mosoly vagy a kifigurázó stílustanács.
- Az nem volt kérdés, maradsz-e - néztem rá ráncolt homlokkal, mert azt hiszem félreértett, pedig semmi hasonló nem hangzott el a számból. - Azt látom, fogalmam sincs honnan vetted ezt mind, és őszintén szólva borzalmas. Vombat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Boltos


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2019. október 4. 20:17 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



- Sokkal jobban, igen - nevetek fel hangosan, össze is csapom a kezeim egy pillanatra, de nem csattan nagyot, mert nem ütközik össze a kezem rendesen. Kicsi csalódom is benne, de annyira nem vészesen. Helyette inkább figyelem az embert, ahogy figyel engem és belefájdul a szívem. - Sí, Dada.
Kicsit kiöltve a nyelvem még fel is nevetek, de aztán csak visszadőlök, a fejemet neki a vállának. Nagyon jó az illata, nem akarom, hogy elküldjön vagy odébb rakjon vagy csak lekoptasson, eleget kaptam már az élettől.
- Duh... józanul nem merek majd veled beszélni - sóhajtok fel meglehetősen hangosan, ismerem magamat határozott vagyok és elbűvölő is tudok lenni, de mellette valahogy... nem megy. Inkább csak visszabillentem a fejem a nyakába, miközben az ujjaim a hajába szántanak óvatosan. Aztán meg olyan furcsán néz rám, nem értem miért, olyan kicsit értetlen.
- Nem te mondtad, én mondtam. Nem akarok sok lenni megint. Én csak... szóval szerintem jók lennénk - érintem az orrom hegyét előbb a nyakához, majd az állához. Aztán csak felsóhajtok, megint, olyan kicsit kétségbeesetten is talán, ahogy a fejem a vállára ejtem, hagyva neki egy kis helyet. Lenézek a cipőmre, majd vissza rá, büszke mosollyal. - Undorító. Rendesen ronda, igen. De mindig szépen öltözöm. Ebből jobban látszik, hogy számít... szóval hogy ide indultam. Bárkinek hajlandó vagyok szépnek lenni. Aha. Pici állat.
A kezem visszacsúszik a tarkójára, majd közelebb araszolva apró csókot nyomok az arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 155
Írta: 2019. október 6. 00:05 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Azt hiszem ez az a pillanat, amikor egy kicsit megbánom, hogy az első ismerős szempárban Arie-t találtam, és kétségbeesett tekintetem őt kérte segítségül. Mert hát, ahelyett, hogy kulturáltan lekoptatná Márkot, rögtön kezdené adni alá a lovat. Na de ehhez már azt hiszem nincs türelmem, így kénytelen vagyok közbevágni, aminek meg is lesz az eredménye. Amíg beszélek végig Márk arcát figyelem, de amint megüti a fülem a reggeli ajánlat tekintetem Arie arcára kapom, és ugyan a kényelmesen semmitmondó mosolyom még tartja magát a szemeim az „ezt ugye nem gondolod komolyan?!“ üzenetet közvetítik. Vagy hát nagyon remélem, hogy csak a maga nevében beszél, merthogy én nem szándékozom megvitatni semmit reggel hétkor vele, az teljesen biztos.
Amint Márk eltávolodik egy megkönnyebbült sóhajt eresztek utána, és vállaim is egy leheletnyivel lazábbnak tűnnek. A poharat szorító ujjaim engedelmesen engednek Arie kezének, szavaira pedig mosoly kúszik az arcomra. Talán nem is igazán fogom fel mit akar mondani, olyannyira nagy a megkönnyebbülésem.
Viszont most, hogy a pohár-kapaszkodóm eltűnt, már csak a derekam köré fonódó karokra támaszkodhatok, és ahogy Arie közelebb hajol megcsap az illata.
- Milyen jó illatod van - pillantok az arcába, majd amint tudatosul, hogy ezt nem szándékoztam hangosan is kimondani, úgy kúszik fel orcáimra a pír. Határozottan sok volt az a rozé…
- Menjünk sétálni - bólintok egyet, mert jobban járok, ha addig sikerül kislisszolnunk a teremből, mielőtt Márk visszatér, vagy valami jóval kínosabbat teszek nagyközönség előtt annál, hogy megdicsérem Arie illatát. - El ne engedj - súgom még oda pár lépés után, ahogy kezemet a derekamon pihenő kézre simítom. Nem vagyok benne biztos, hogy méltóságteljesen sikerülne megtalálnom a kijáratot, ha nem támaszkodhatnék rá.
- Köszönöm, én nem is tudom mit gondoltam… - nevetek fel kínosan, kerülve a tekintetét amint túllépünk a küszöbön. Még itt is vannak beszélgetők, de közel sem annyi, mint odabent. Egy óvatos pillantással nézek még hátra, de úgy tűnik egyelőre Márk figyelmét csakis Wright professzor kapja.
Utoljára módosította:Nadine Rohr, 2019. október 17. 20:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2019. október 6. 07:27 | Link

1. Damian

Ha tudná, hogy tudom, hogy varázsló. De nem hiszem, és szerintem ő se tudja rólam, vagyis már tudja, de csak a címer miatt a telefontokban, semmi más oka nincs rá. Mi mást csinálhatnék ma, mint társalogni vele? Szépen, lassan, akár csak az entek köszöntése Tolkien mester műveiben. Lehet, hogy arra értette a dezertálást, hogy mugli munka ránt is érdeklődöm? Majd kiszedem belőle, most inkább csak társalgok vele. Persze, jó lenne valami programozós munka, de nem tudom még hogy milyen. Nem tudok semmit se. Szóval már eltávolodott a világtól és most tér vissza. Érdekes fickó vagy, Damian. Nagyon érdekes, de nem jelenti azt, hogy ne lehetnél barátságos. Meg türelmes, hiszen mégiscsak leálltál csevegni egy ismeretlennel binárisban, melyre kevesek lennének képesek a világon.

IT.
Mágiatörténésznek tanultam.


Hosszú percekbe tart, míg az egészet bepötyögöm. Nem tudom, hogy minek írom le, hogy minek tanultam. tanulok. Majd, valamikor levizsgázok, csak annyira lusta vagyok és nem merem elhagyni a sulit. Sokkal szívesebben élnék a muglik világában néha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 590
Írta: 2019. október 6. 14:40 | Link

Archie
-megjelenés-

A lelátón bár sok ember foglalt helyet, valahogy mindenkinek volt elég hely, még akár a nyilvánvalóan nem túl olcsó ételeknek és italoknak is némelyik ülés mellett. Végül is, ez a fajta lóverseny mégsem egy kőbányai focimeccs volt, hogy a vendégeknek nyomorognia kelljen. Odalenn a versenyzők készülődtek idefenn, aki élt a fogadás lehetőségével, egy cetlit gyűrögetett vagy épp vágott zsebre hanyagul. Ez már csak ilyen volt. Dia meg mondjuk egyedül azért jött el, mert már nagyon-nagyon-nagyon régen ígérgette odahaza, hogy valamilyen programra akkor csak elkíséri őket, úgyis olyan keveset találkoznak. Zsófi szerencsésen kimentette magát. A maga módján Diána is, mert amint lehetőséget látott rá, rögtön ismerős mellé dobta le magát az üléseken a kikért száraz fehér társaságában egy szusszanós "fuhh" hang kíséretében. Tőlük két sorra szerencsétlenkedik tőlük egy barna hajú, kissé pufók, márkás, elegáns ruhákat viselő srác. Szerencsétlenkedik, mert abból, ahogy néha-néha felnéz Dia irányába, aztán vissza a ülésekre, nyilvánvaló, valahogy diszkréten igyekszik megoldani azt, hogy mellé ülhessen a futamok idejére.
Behúzza a nyakát, egyik kezével felkönyököl és úgy támasztja meg a fejét, hogy pont arra az oldalra ne kelljen rálátnia, majd a mellett ülő Archibaldra pislog halvány kétségbeeséssel.
- Garai még mindig jön? - Nem utálja a srácot, csak nagyon nem jön be neki. Ha még csak a külsejével lenne baj, de arra Dia nem igazán finnyás, ha valakinek szimpatikus személyisége van szerinte. Viszont Garaitól mindig kirázza a hideg valamiért.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
Egyetemi hallgató


goddamnit
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 24
Írta: 2019. október 6. 14:49 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Alapvetően, talán meglepő módon én sem vagyok az a fajta selyemfiú, aki minden hétvégéjét hasonlóan puccos előkelőségek között tölti - persze vannak azok a fajta meghívásos vacsorák, amik alól aligha lenne célra vezető kimentenem magam, most nem erről van szó.
Leginkább unatkoztam. A srácok bizonyos mértékben elkezdték előkészíteni a beavatási szertartás körülményeit, amiken ugyan mindenképp illene nekem is részt vennem, stílusosan kivontam magam belőle erre hagyatkozva. Addig is kiélvezik kicsit a saját kis játszóerük, az adott határokon belül teljes szabadságban. Win-win.
Diána lénye tulajdonképpen akkor is feltűnő, ha ő maga nem szánja annak. Először az élénk, nem teljesen környezetbe illő lila folt kúszik be perifériámba, majd, ahogy reflexszerűen felé fordítva fejem megpillantom a - nem túl gyakori vendégnek mondható - lányt, mosolyom kiszélesedik. Oldalra billenő fejjel helyezem át pezsgőspoharam balomba, miközben jobbom kinyújtom az imént a kishölgy által elfoglalt szék támlájának élén. Pár szálat mutató- és hüvelykujjam közé csippentve kezdek morzsolgatni, miközben bele is vág a közepébe.
- Garai? - összevonom szemöldököm, némileg gyanakodva szalad végig tekintetem a lány alakján ahogy hasonlóan felé fordulok, majd félreérthetetlen kifejezéssel fókuszálok át a mögötte szöszmötölőre. Pillantásunk találkozik, az én arcomon átsuhan valami egészen sokatmondó kifejezés, miközben gondolatban újra megállapítom, esetében a ruha aligha kompenzálja az embert. - Szerintem akadtak kétségei - vonok végül vállat, ahogy figyelmem újra a lánynak szentelem. - Miért, történt köztetek valami? - szinte már szórakozottan kezdem ujjamon az egyik aranygyűrűt csavargatni Dia háta mögött.
Utoljára módosította:Archibald Napoleon Crawford, 2019. október 8. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 590
Írta: 2019. október 6. 15:06 | Link

Archie
-megjelenés-

- Sokkoló lesz, amit mondani fogok, de.. nem. - Jó, erre azért el kell vigyorodnia, mert mégiscsak, némi önkritika fért ám bele, pontosan tudja, hogy mit csinál, vagy legalábbis hogyan csapódik ez le a külvilágnak.
Amikor Archie közli, hogy ezt a hajszát egyelőre megúszta, szemmel láthatóan lejjebb ereszkednek a vállai.
- Uh, köszi. Egyébként tényleg nem, csak nekem ő fura. Olyan kellemetlen, ahogy néz meg gesztikulál és úgy néz, mintha élve fel akarna boncolni. - Abszolút nem rossz szándék cseng a hangjában, nem is túloz költőien, csak hogy gonoszkodva kiélje diszkriminatív hajlamait a testesebb emberekkel szemben. Valóban őszintén ez a benyomása a srácról. Csak annyira emeli fel a fejét, hogy elnézzen az üldözője irányába, de már csak a hátát látja, amint épp mégiscsak egy négy sorral fentebbi ülés mellett dönt.
- Megmentettél. Ma se boncolnak fel, yay! - Ez olyan ünneplésre ad okot, hogy bele is iszik a borba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
Egyetemi hallgató


goddamnit
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 24
Írta: 2019. október 6. 15:16 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

Röviden felnevetve ingatom meg fejem a válaszát hallva, kékjeimmel még végigkövetem a tag láthatóan nem tervezett távozását, mielőtt visszafordulnék kis barátnőm felé. Meg tudom érteni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem többnyire olyan jelzők jutnak eszembe a szóban forgóról, mint, hogy undorító. Ehhez nincs semmi köze semmilyen társadalmi vagy vagyonbeli megkülönböztetésnek, csak rá kell nézni az öltönyére - ugyanakkor, a pénzével is egy szociális söpredék marad. Kellemetlen.
- Akkor jó, már kezdtem aggódni - jogosan felmerülő kérdés, hogy egészen pontosan miért és melyikőnknek lenne kínosabb, ha az ellenkezője derül ki. Na nem mintha hasonlót feltételeznék.
Aztán megint nevetni kezdek, ezúttal már jelzésértékűen hátrafordul az előttem ülő hölgy, mire bólogatva intek neki, hogy igyekszem nem megzavarni a nyugdíjas elfoglaltságát - hiszen nyilván különleges alkalom, mikor ideje van ilyenekre.
- Azért ha valami gáz van, tudod... Megbeszéljük - állammal a szóban forgó felé intek. Épp csak, halványan kiérezhető ebből egy olyan szekunder fenyegetésre utaló altónus, ami ugyan jelzi, hogy komolyabb baja semmiképp sem esne barátunknak, anélkül is egészen biztosan meggyőzénk arról, mennyire és mit szeretne a lánytól.
- Ugyan - legyintek ismét, és ha már ennyit használom a kezem, már-már testvériesen csípem mutató- és középső ujjam közé Dius arcát.
- Na és mivel vettek rá, hogy megjelenj itt?
Utoljára módosította:Archibald Napoleon Crawford, 2019. október 8. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 590
Írta: 2019. október 6. 15:17 | Link

Archie
-megjelenés-

Most veszi csak észre, hogy talán zavarják az előttük ülőt, bár nem nagyon érti, hogy mire háklis ennyire a néni (akinek biztosan tudnia kéne a nevét valahonnan, de még csak arról sincs fogalma, hogy a köreiknek melyik halmazába sorolja, melyik ismerősük nagynénje, nagymamája lehet) - szégyenlős vigyorral formál a szájával egy nem túl felsőtízezerbeli "bocsi"-t.
- Awww, tudoom. A hercegi városőrség készen áll.. - Amúgy sem romlott el igazán a kedve, de ez a barátságos és bizalmas mozdulat azt a kevés kellemetlenséget is kimossa belőle, amit az iménti közjáték generált.
- Ez egy hosszú és bonyolult történet, tele árulással, intrikával, zsarolással és megvesztegetéssel. Szóval csak a szokásos, szerintük keveset járok. Hallottam, hogy elnök lettél a klubban? Tényleg? - Annyira talán nem is meglepő, hogy Diához visszajut az ilyesmi, nem azért, mert tényleges befolyása lenne, inkább csak azért, mert jó embereket ismer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Archibald Napoleon Crawford
Egyetemi hallgató


goddamnit
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 24
Írta: 2019. október 6. 15:25 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

- Szolgálunk és védünk - bár tény, hogy vannak helyzetek, ahol effektívebb munkát végzünk a magyar rendőrségnél. Végig mosolyogva kicsit még meg is hajolok, épp csak annyira az aurájába kerülve ezzel, hogy az még ne legyen feltétlenül kényelmetlen, elvégre régi jó barátok vagyunk mi ketten. Ugye, Dia?
- Ccc -  elhúzva szám ingatom meg fejem, egyenesen borzalmas, hogy ilyenek még vannak. Szinte el sem tudom képzelni, hogy bírhatja ezt a mértékű elnyomást. Az már meg sem lep, hogy erről is tud.
- Tényleg, bár ez még elég unofficial, szóval tudod... - nem kell befejeznem a mondatot, tudja ő magától is, hogy nem lenne túl egészséges szétkürtölni, máris eleve több dologról van fogalma, mint ahogy az egyesek szerint kéne. Tény, hogy az igazán lényeges dolgok továbbra is az asszisztálása nélkül működnek és léteznek ugyan - szerencsére őt ezek már nem is érdeklik.
- Tettél valakire? Nincs kedved a hétvégén leugrani valahova?
Utoljára módosította:Archibald Napoleon Crawford, 2019. október 8. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 590
Írta: 2019. október 6. 15:31 | Link

Archie
-megjelenés-

Annyira nem kényelmetlen a hirtelen támadt közelség, hogy még egy kicsit bele is helyezkedik, súlypontját ültében oda helyezve. A levegőben hagyott megjegyzés végén cinkos mosollyal pillant oldalra.
- Jó-jó, tudom, ez még ... - Szépen manikűrözött mutatóujját mosolyra húzódó ajkai elé illeszti, jelezve, hogy az ő száján lakat. Aztán tenyérrel előre felemeli mindkét kezét, megadóan. Suttogva folytatja, aminek semmi jelentősége, de az előbbiek után ez illik jobban.
- De attól még gratulálok, jó cucc. - Itt jobban oldalra fordul ezúttal már a felsőtestével is, és ezúttal rajta a sor, hogy nagyisan visszacsipkedje.
- Olyan gyorsan felnőnek, még csak tegnap volt, hogy gólya voltál, aztán tessék, nagy ember lett a mi Archibald Napoleon Crawfordunk. - Bár neki ez a klub igazából nem jelent annyinál többet, minthogy kívülről, az ő szemszögéből jó szórakozásnak tűnik a srácok számára, a bátyja is élvezte.. mind a kettő. Neki meg velük lógni szórakoztató, a titkaikat nyugodtan megtarthatják, sosem firtatta, nem is most tervezi elkezdeni.
- Hogyne, legyen már értelme eljönni, akár win-akár lose. És naná, hova? - Mit lehet mondani... Diát sose volt nehéz meggyőzni ilyesmiről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Damien Achille DiAngelo
Független varázsló



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2019. október 6. 23:45 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Rá akartam hagyni, közben pedig csak élveztem, hogy mennyire elhiszi azt, amit nem is feltétlen kellene. De így volt szép. A kezei után nyúltam, mikor inkább hadonászott taps helyett, és elég koordinálatlannak tűnt. Inkább lehúztam őket az öle felé, biztos ami biztos, abból nagyobb baj csak nem lesz.
- Nem szeretem a szemtelenkedést - néztem sokatmondóan a nyelvnyújtást követően, de a hangom nem volt éppen dorgáló, nem kifejezetten láttam itt hasznát, és az hiszem elég ritkán kellett ezt kedvesen és hasznosan elővennem. Ritka értékes kombináció lenne.
- Úgy rémlik már ezen túl vagyunk, nem értem a gondot - néztem rá valódi meglepettséggel. Hiszen eleve az első találkozásunkkor maximum három kortyig ha jutott a beszélgetésünk kezdetén, aligha volt részeg, miközben követett, asztaltól asztalig és valahogy ott ragadt, a figyelmem középpontjába. Ok és indok nélkül. Csak mély levegőt vettem, ahogy végigsimítottam párszor nyugtatóan a hátán, hogy aztán feleljek is neki, mert láthatóan a semmiből nem lesz elégedett, nem mintha erre lehetne, egyelőre nem teljesen értettem mit keres itt, úgy gondoltam fogalma sincs róla kit talált.
- Jók lennénk? Mert már mindkettőnknek van ez a gumitalpú semmirevaló - mutattam a cipőre. Nagyon nagy divat állítólag manapság ez az összeöltözés. Régen egy megfelelően passzoló nyakkendő vagy kocsi pont elég volt a nő ruhájához, ma meg még az alsógatyád se mindegy. Elfajult és elkorcsosult világ ez. - Bárkinek? Nem válogatod meg eléggé, amit kellene, Tesoro - nyúltam finoman az álla alá, a hüvelykujjammal finoman végigsimítva az arcélén, amit elértem. - Nem hasonlítasz ilyen állatokra, de egy fürdő jót tenne azt hiszem, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Boltos


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2019. október 7. 06:49 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



Hagyom, hogy a kezeim az ölembe húzza, pedig ez nem egy feltétlenül mindennapos helyzet a részemről, nem szoktam hagyni, hogy csak úgy befolyásolják, mit teszek, mikor és miért. Tetszik az érzés, ahogy hozzám ér, alapvetően, boldogan el is mosolyodom tőle.
- Majd figyelek - közlöm nagylelkűen, mert ezen nem múlik, szeretném, ha elégedett lenne velem, ha nem azt látnám az arcán, hogy ki van ábrándulva és mindjárt kifordul a saját lakásából. Legalábbis, gondolom itt lakik, vagy ilyesmi.
Nem érti a bajomat. Persze, hogy nem érti, férfi, nem is akármilyen, hanem olyan tudja mennyire értékes, gyönyörű és határozott példány, bármelyik nő szívesen beszélne vele!
- Az más. Nagyszájú és hangos az sokszor vagyok, át sem gondolom, csak úgy kiesnek a szavak a számon - még modellezem is egy kézmozdulattal hogy putty, már le is esett. Vége. - De olyan... ijesztő vagy, tudod, nem egyszerű veled beszélni.
Még bólintok is mellé, asszem ez a legjobb szó rá, eléggé be voltam szarva a ténytől, hogy idejöjjek, eleve, azért is csúszott le az az első feles. De nem lettem tőle bátrabb. Nem eléggé. Inkább csak hagyom, hogy simogasson, jól esik, felperzsel az érintése. Boldog vagyok. Pár pillanatig.
- Nem, nem csak azért. Azért is. De... te komoly vagy, én meg rá tudlak venni, hogy mosolyogj. Jól áll. Hallgatsz és figyelsz rám - kezdem lehunyt szemmel simogatni a mellkasát, legalább addig sem vagyok olyan durván rosszul. A másik kezem még mindig a nyakán jár, még akkor is, mikor közli, hogy igazán válohathatnék.
- Mit kellene? Nem úrihölgy vagyok, Achille, csak egy mezei nő. Neked is kiöltöztem, csak az többet elmond, hogy  felvettem olyat is, amit magamtól sosem... - simul az arcom a kezéhez, imádom az érintését. Lehet az alkohol teszi, ennyire nem szoktam senkire ráállni. - Nem tudom mennyire jó ötlet. Mármint persze, az, de... de nem. Szerintem le se tudok vetkőzni.
Még fel is nevetek halkan, mielőtt apró csókot tolok a szája szegletébe, de aztán ráveszem magam, hogy lemásszak róla, lassan mint valami kaméleon. Utána kísérlek csak meg felállni, de nagyon nagyon szédülök. Éééés meg is van a baj. Szegény szőnyeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Archibald Napoleon Crawford
Egyetemi hallgató


goddamnit
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 24
Írta: 2019. október 8. 21:04 | Link

DIÁCSKA| goddamnit

A beszűkülő térben oldalra billen fejem, állam Dia felé emelkedik, ám eszem ágában sincs esetleg hátrébb húzódni. Mosolyom árnyalatnyit szélesedik, arcomon elmélyülnek a meghúzódó ráncok, szemhéjam félárbocra ereszkedik a keletkező testhelyzet változás nyomán, miközben kékjeim továbbra is a lány arcán ragadnak. Kicsit el is nevetem magam a mozdulatai láttán, azzal a halk mozdulattal, amibe már belerezzennek a vállak, de összességében még mindig belefullad egy szusszanásba - lehunyva szemeim ingatom meg fejem.
- Köszönöm - hasonlóan suttogva válaszolok, a szó megformálása közben az előttem ülőre pillantok, majd vissza is fordulok Diána felé. - Szerintem is jó cucc - már ha a napos oldalát nézzük, ideális esetben pedig pár épp-csak-huszonéves kölyöknek csak a napos oldalával kellene találkoznia. Eddig szerencsére nem is volt baj, az én felelősségem alatt, de túl rövid ideje vagyok még elnök ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tehessünk.
Ő az ilyenekből különben is kimarad.
Arcom kissé a kézfejére hajtom, ahogy ujjai közé csípi a bőrt - közel sem feltűnő mozdulat, egy rezzenésben ki is merül az egész.
- Hamar kirepülnek - jellegzetes, egyszerre melankolikus és nosztalgikus sóhaj hagyja el ajkaim, a végére megforgatom szemeim, és a kezemben szorongatott pezsgőt is lehajtom.
- Mintha csak ennyi értelme lenne - futólag, lazán mellkasomnak támasztom ujjbegyeim a szívem táján, majd le is eresztem kezem. - Van még valami hely, ahol nem jártál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Diák Levita (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 8. 21:42 | Link

Rózsadomb ֎ Poloéknál

Nem mindig volt hangulatom a társasági élethez, sőt, sok esetben szerettem visszavonulót fújni, és a szobám magányát élvezni egy jó könyv társaságában. A kötelesség azonban kötelesség volt, s ha az apám valamit a fejébe vett, akkor arra általában nem lehetett nemet mondani. Így volt ez azokban az esetekben is, amikor olyan kötelezettségeknek kellett eleget tennünk, mint például egy születésnapi rendezvény.
Félreértés ne essék, nem magával az ünneppel volt bajom, szerettem a születésnapokat, a tortákat, a díszeket, de amikor "ismeretlen" emberek közt kellett jópofáskodást művelnem, az mondhatni távol állt tőlem. Egyáltalán nem voltam oda azért, hogy kedvesen mosolyogjak apám barátaira, fogadjam a kérdéseiket, válaszolgassak úgy, ahogyan azt tőlem elvárják.
Még csak nem is hittem azt, hogy jól fogom magam érezni, tekintve hogy velem egykorú gyereknek sem volt se híre, se hamva ebben a társaságban. Szinte megfulladtam, úgy feszengtem az ünnepi ruhában, miközben apám ismét meglengette a hatalmas ajtó művészien megmunkált kopogtatóját.
- Nem lehetne, hogy átadjuk az ajándékot, és hazamegyünk? - megpróbáltam a tőlem telhetőt is megtenni, apám azonban azonnal szigorúan pillantott rám, anyám pedig helyette szólalt fel.
- Karola, ne szemtelenkedj. Bolivar és Laura már régóta a barátaink, és téged is kedvelnek - persze, persze. Ez volt a beetető szöveg, pedig le merném fogadni, hogy csak az apám miatt voltak velem kedvesek. Polo-ról nem is beszélve, ő többnyire észre sem vett, mintha egész más világban járnánk.

- Szervusztok, gyertek beljebb! Nahát Karola, hogy te mennyit nőttél! - Laura néni mosolyogva, két nagy cuppanóssal köszöntött, sorban anyámék után, s néhány perc múlva máris a gyönyörű Crawford rezidencián találtam magunkat. El kell ismernem, igazán jó ízléssel áldotta meg őket a sors, az otthonuk nagyon tetszett.
- Beszélgessetek csak, mindjárt jövünk, csak beengedjük az újonnan érkezőket- számomra úgy tűnt, hogy elég nagy a nyüzsgés, elgondolkodtam azon, hogy nem ártana szublimálni, vagy keresni egy csendesebb sarkot, mert ezen a napon tényleg fáradtnak éreztem magam. Nem is maradtam ülve, ehelyett a hatalmas nappali helyiség részeit kezdtem alaposabban is szemügyre venni, főként a kandallóra helyezett fotók keltették fel kíváncsiságomat, ahol még egy-egy gyerekkori fotó is feltűnt az ifjabb Crawford generációról.

Miközben a képeket nézegettem, akaratlanul is megütötte fülemet az a beszélgetés, amit apám folytatott az anyámmal Archibaldról, meg a muglik ostoba és életveszélyes életéről. Nem igazán értettem, hogyan is merülhetett fel egyáltalán ez a téma köztük, mindenesetre nem hagyott nyugodni ez a történet, amiről már az ideérkezésünkkor is fecsegtek.
- Igen, mostanában volt az évfordulója.
- Szörnyű tragédia.
- Nem tragédia, felelőtlenség. Én mindig is elleneztem mindenféle mugli használati tárgyat, mert azokkal csak a baj van. Ostobaság volt attól a fiútól, és nem is szabadott volna vele barátkozni. Még szerencse, hogy Lauráék fia nem ült mellette.
- Igen, ez igaz, szerencsére a mi Karolánk soha, de soha nem kerülhet majd ilyen helyzetbe - bármennyire is halkan csiviteltek anyámék, elég jó hallásom volt ahhoz, hogy meghalljam, ami érdekel, de amikor észrevették, hogy én is a helyiségben vagyok (még mindig), gyorsan témát váltottak. S addigra a többi vendég is felsorakozott, a nappaliból pedig kezdett elfogyni a levegő.
- Egy kicsit levegőzöm - köszönés után szóltam apáméknak, majd már jól ismerve az útvonalat, kisétáltam a teraszukra, majd onnan kezdtem kémlelni a tájat. Olyan jól esett kint lenni a csöndben, távol a zsongástól, hogy azt sem vettem volna észre, ha valaki netán kisétál az erkélyre, vagy tán már ott tartózkodik.  
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2019. október 8. 21:44
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 590
Írta: 2019. október 8. 21:58 | Link

Archie
-megjelenés-

Van egy olyan nagyon gyanúsan baljós sejtése, hogy őt itt nem veszik komolyan az arccsipkedésével. Nagyon helyes. Igaz, a gratulációja őszinte, még ha nem is akkora súlyú, mintha átérezné a súlyát ennek a csoportosulásnak. Tudni, tudja, amennyit a józan ész és diszkréció határain belül mesélni lehetett, annyit hallott a bátyjától is, de mégiscsak ez valami olyasmi, amit csak akkor fogsz fel ténylegesen, amikor benne vagy - amikor része vagy. Ezt leszámítva nem kevésbé tartja kúl dolognak azt, hogy valaki elnöke legyen valaminek. Már csak azért is, mert Diána valószínűleg sosem lesz semminek az elnöke, amelynek több tagja van kettőnél, amibe nem számolódik bele ő - és másik tag nem az anyja. A világnak minden eséllyel jobb így. Hiába, a felelősségtudat valahogy nem erőssége, hát még hogy másokért feleljen.
- Ne felejtsd el majd hívni az első nyilvános bulira, ahova mehet más is, le akarom csekkolni, hogy bekerültek-e az én imádnivaló évfolyamtársaim is.
Mint mindig, a fizikai kontaktus a világ legotthonosabb dolga, sokkal komfortosabb számára, mint az -ahogy körülbelül akárki más fogalmazna- illedelmes, udvarias távolságtartás és diszkréció. Persze, ha látná, hogy a másik félnek kellemetlen, akkor nyilván elhúzódna, nem akar senkit bántani, de Polo reakciói pont kedvérevalón egyetértőek e tekintetben. Nincs hát oka, hogy kimásszon a személyes teréből, marad aztán is, hogy ujjai szorítása teljesen enged a fiú arcán és csak játékosan megpiszkál a halántékánál egy belőtt tincset.
- Igazad van - színpadiasan feldobja a cetlit, ami lassan pörögve, forogva a levegőben esik le a földre közvetlenül előtte. - Áh, de várj, nagyon sokmindent tudnék venni belőle, ha nyernék.
Végül tényleg elhúzza a kezét és beleiszik a poharába, amiből az előbbiek után csak azért nem löttyent ki semmi, mert mindegyiket elátták ezt gátló bűbájjal. Ezekben a körökben nem fordulhat elő, hogy valakinek boros legyen a drága blúza, inge, ruhája. A népszerű netes meme-ből ismert "áh, erre még szükségem van" mozdulattal hajol le az eldobott cetliért és lengeti meg a kezében.
Egyik lábát átveti a másikon, bár az Archibald felé eső kezével visszakönyököl a köztük lévő kartámaszra.
- Biztos egy csomó mostanában nem utazgattam valami sokat, szóval lepj meg, tuti imádni fogom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Damien Achille DiAngelo
Független varázsló



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2019. október 9. 22:13 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


- Azt hiszem szóltam, hogy csak óvatosan - mosolyogtam magam elé, már majdnem nevettem is volna, de tekintettel a helyzetünkre nem tartottam volna egy szerencsés és kedves gesztusnak. Egy valami tagadhatatlanul velem jár az őszinte és jogos tanácsaimon túl, általában be is bizonyosodik az igazam, ami mindig előttem bukik ki. Ezt valahogy az élettől amolyan ajándéknak tekintem, ezekkel a megerősítésekkel könnyebb volt lépcsőről lépcsőre törni előre, mint sima hittel és motivációval.
- Erélyes stílusban ismerkedsz, ez egészen biztos, de nem hátrányod - tettem hozzá, mert elég karizmatikus dolognak tudtam be, ha valaki nem csak használja ezt eszköznek, de élni is tud vele a világban. Vannak, akik előbbit tudják csak, ekkor fölényeskedőek és fröcsögőek, leginkább, valahogy nincs meg az a plusz, ami azokban, akik a meggyőzés és az elismerés kivívására tudják fordítani. - Ijesztő? Sosem hallottam még - közöltem teljesen le is sújtva, persze teljes mértékben hazugság volt. Ezt azonban nem kellett tudja vagy felfogja. Hallottam már, sőt, kényszerítettem is ki, de azok a helyzetek megkövetelték a jobbik - vagy rosszabbik - felem, azonban tényleg értetlen vagyok, ha erről úgy van szó, hogy alkalmat sem adtam rá. Még össze is vontam a szemöldökeim egy pillanatra, ahogy idő közben a karjaim közé került lányra lenéztem.
Ó, és akkor itt vagyunk. Nem ő az első nő, aki meglátott valamit, majd ezért került a közelembe. Volt akinek tetszett egy - nincs ott! - ősz tincs, másiknak a borostám, a harmadik szerint mikor rajta nevettem furcsa, de édes ráncaim voltak. Nem teljesen tudom én ezeket követni, de biztos vagyok benne, hogy ahogy a többiek, neki sem kellene ezt magától értetődőnek venni. A jó embertől, pláne attól, akivel az idejét kéne töltse igen messze állok.
- Értek az emberekhez, tudok jó hallgatóság lenni. Ebben egy pillanatig sem tévedsz, de nem kevés ez egy kicsit ahhoz, hogy minden biztonságot eldobj és itt legyél? - néztem rá a fejét kicsit magam felé billentve, hogy lássam a szemeit. Nem azt mondom, hogy én szóltam, de már másodszor tettem meg. Innentől Isten kegyelme. - Valóban? De még lehetnél, nem igaz?
Mert bárki lehet, emeltek már olyan nőt királyi családi rangra, aki korábban egy nagyobb összegért készséges bármunkatárs és kisegítő volt. Nem hinném, hogy ez ennyin múlik.
- A hideg víz lenyugtatja a gyomrod és a fejednek is jót tenne, aztán beszélhetünk, ha még akarsz - közöltem végül pár kört leírva a mutatóujjammal, és ahogy elhajoltam tőle, hogy esetleg segítsek, mondjuk úgy megéreztem és már csak sóhajtottam, mikor előre hajolt. A haja után nyúlva csavartam egyet az összefogott részen és a feje tetejéhez szorítottam. - Ha le tudod egyedül, ha nem. Ezt most leveszed. Balra megyünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 45
Írta: 2019. október 9. 22:24 | Link

Dimitri
az első ellenőrzés | outfit

A Minisztériumtól azt várja, ami maga a Minisztérium. Ridegséget, kimértséget, egy dohos irodát egy kancsó, már langyos vízzel, kényelmetlen székkel és egy vén, ráncos öregasszonyt, aki majd megmondja, mit érez Gerda. De az is lehet, hogy a kihallgató egy férfi, hiszen ha az ember lányát bántalmazzák a házasságában, a létező legjobb ötlet az, ha kirendelünk mellé egy hímet. Nem is érti, hogy nem neki jut ez eszébe először! Hát valószínűleg úgy, hogy mire idáig jutna, már mindegy, mivel egy férfi várakozik egyedül és, mikor kiszúrja a nőt, rögtön fel is veszi vele a szemkontaktust. Nem akarom elkeseríteni, de ebben a pillanatban kevés dolog kedves a rellonosnak, bár az üléssel tett próbálkozást bizonyára nagyra értékeli, már amennyiben van ideje ezzel foglalkozni. Esetlen minden mozdulata és igazából minden szava is - hogy lehet egy szó esetlen? -, látható, hogy zavarban van és kellemetlenül érzi magát. Nem tudja, mit kéne mondania.
A bemutatkozásra biccent és körbepillant a körülményekhez képest zsúfolt kávézó teraszán. Ez a sokaság egyszerre jó és rossz: úgy érezheti, hogy ugyanolyan normális, mint a többiek, akik csak beültek egy gyors italra, de valahol feszélyezi is, hiszen mi van, ha valaki meghallja, amit tett? Ha valaki tudni fogja, milyen ember is ő? Mielőtt elmélyedhetne az önmarcangolásban, meglepetten konstatálja, hogy a férfi egy cappuccino-t tol elé. Pislog párat, majd halványan elmosolyodik, végül pedig kiengedi az eddig benn tartott levegőt. - Köszönöm - hálásan biccent, azonban mielőtt nyúlna a bögréért, rájön, mennyire remegnek kezei. Mivel Dimitri pszichológus, előbb-utóbb úgyis észrevenné, így mély levegőt vesz és zavartan a füle mögé tűr egy tincset, csak aztán húzza közelebb a koffeinforrást.
- Persze, tökéletes. Már kicsit frusztrált a Minisztérium - abból, amit eddig látott a másikból, nem gondolná, hogy egy ilyen megjegyzéssel elásná magát előtte. Elvégre, ha annyira hivatalos akarna lenni, nem itt ülnének, tehát minden bizonnyal neki sincs ínyére, hogy állandóan odabent kell lennie. Mondjuk ez puszta tipp, Gerda nem ismeri a férfit, hiszen annak leváltásakor érkezett a Bagolykőbe, egyéb ügyletük pedig nem akadt. - Nem tudom, hogy mondanom kéne-e valamit, vagy kérdezel. Ez az első ilyen... Ellenőrzésem - zavartan fonja ujjait a bögre fülére, bár meg nem emeli, tekintetét le sem veszi Dimitriről. Ha valami meg is fordul fejében, ami nem helyénvaló - nem, semmi szexuális, az inkább, hogy valami lötty van a cappuccino-ban -, elhessegeti. Senki sem akarja bántani, senki sem fogja megütni. És senki sem intézi majd úgy, hogy pár napot a WC-n töltsön, ahogy Boldizsár tette Gerda öccsének születésnapján. Most már tudja, hogy az is a férfi volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
Független varázsló, Okklumentor, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 89
Írta: 2019. október 11. 16:49 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Az ajkaira tapadok egyből, a kezem a tarkójára csúsztatva, közelebb is húzva, mire Bubu egy megvető nyávogással hagyja el a kanapé területét. Ő erre nem kíváncsi, úri macska, mit is képzelünk! Aztán az arcát a nyakamnak tolja, én meg egy csendesebb baszki konstatálom, mikor megharap. Nem mintha fájna, nem is kifejezetten rossz, de azért az állára fogok mérsékelt határozottsággal.
- Viselkedj, ne kelljen téged is megnevelnem! - nézek rá megvillanó tekintettel, de aztán csak nyomok még egy csókot az ajkaira, mielőtt elengedném.
- Oh, hogy személyes küldetés, hogy életem hátralevő részében ha akarnám se legyen időm unatkozni? - nézek rá érdeklődve, igazából Stelláról beszélünk, ha így lenne sem rázna meg különösebben, ismerem a fajtáját, kurvára köre vagyok véve velük. De szeretem így, édes nő. Gondolom, ha nem lenne az, nem vettem volna el?
- Nem életem legszebb élménye volt, ebben biztos lehetsz. De összességében megérte. Éltem én már át rosszabbat is. Tudnád mi van a katonaságnál, ha az ember allergiás kb az egyetlen gyógyszerre, ami kéznél van - nevetek fel, mert most viccesnek tűnik, de ha akkor megkérdeztek volna, lehet, hogy párszor közöltem volna, hogy mindenkinek jobb lesz, ha véletlenül golyót kapok. Csak úgy egész véletlenül, álmomban. Ilyesmi.
- Baj van? - kérdezem mikor megakad, Stelláról beszélünk, ő nem fogja be a száját csak úgy, pláne nem ennyire hirtelen. Gyanús.
- Új szobatársat? Felkészítő? Ew. Nem lehet ezt valahogy csak skippelni? Gusztustalanul hangzik - fanyalgok egy sort az elképelésre is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Boltos


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2019. október 14. 01:23 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



- Mondtam, hogy  óvatos voltam. Most is az vagyok, tökre körülnéztem a zebrán - mert ebből áll az óvatosság. Nem eszel fagyit hidegben, fájós torokra és nem lépsz az útra anélkül, hogy nem nézel körbe.
Erélyes. Nem tudom, honnan jött ez a jelző neki, de nem hallottam még senki szájából, főleg nem magamra. Meg folyton az az öv jut eszembe róla, olyanom nincsen. De az azt hiszem, nem is egészen ez a szó... fontos ez most egyáltalán?
- Ijesztő, igen. Én nem vagyok ilyen nagy vallomásos lány... - bólogattam nagyokat, de lehet, hogy nem kellett volna. Kicsit szédültem, de nem volt annyira vészes.
Nem szerettem a kifejezést, ami kiült az arcára, olyan furcsán nézett rám, én meg csak szerettem volna, ha nem vesz ennyire komolytalanul, mikor nagyon fontos dolgokról adok éppen elő. Mert ocsmány cipő ide vagy oda, attól még csodás ember, akinek van egy olyan aurája, ami bevonzza az embereket.
- Damien, én nem vagyok biztonságban. Minden este más férfit kísérgetni rendezvényekre, vagy egy nős férfi szeretőjének lenni szerinted biztonság? - tört ki belőlem a hisztérikus nevetés, mielőtt végigsimítottam volna az arcán. - Nem hiszem, erre születni kell.
Csak bámultam a szemeibe, kicsit még az ajkaim is lebiggyedtek, ahogy próbáltam magam összerakni. Mármint, persze, egy időben mániám volt, hogy Szultána leszek, valaki nyolcadik felesége és soha életemben nem kell majd dolgoznom. Még ezt is megtehetem... csak belegondolni, hogy hét nővel kell osztozz a figyelmen... elkeserítő.
Nem tudom, hogy történt az egész, csak az biztos, hogy az ujjai a hajamban voltak, miközben tolt a folyosón, én meg borzasztó kínosan éreztem magam, a gyomrom tartalmát nem is említve. Az is kínosan érezte magát, morgott össze-vissza.
- Úgy sajnálom, ne haragudj, sajnálom - motyogtam, miközben a szám a kardigánom ujjába töröltem. Mármint, komolyan, ennek már úgyis mindegy volt. A fürdőbe érve ki is bújtam a kardigánból, össze is gyűrtem gombócba, meg az inget is kissé remegő kézzel, de elkezdtem legombolni, megtörölve megint az arcom a tenyerem élével, hogy eltüntessem a meleg cseppeket róla. Még a szám is beleremegett. Inkább ki is bújtam belőle, ledobva azt is, aztán a nacim után nyúltam, csak szipogtam egyet. - Ha lehajolok kikötni a cipőm, szerintem megint idehányok. Megtennéd, hogy...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 343
Írta: 2019. október 14. 10:04 | Link

Nadine


Sokszor megkérdezik, hogy ennyi idősen miért nem vagyok még házas, és hát komolyan mondom, ez az este lenne a tökéletes alkalom, hogy ehhez készítsek egy fotómontázst. Hogy miért? Mert bár Márkot nézem, olykor óhatatlanul is rátéved a tekintetem Nadine arcára, és bármennyire is gyönyörűnek tartom, mert annak tartom a csillogó szemeivel, széles, telt ajkaival, ilyenkor elkezdek félni tőle. Mert pont úgy néz rám, ahogy csak három kötőjel öt év házasság után szeretném, hogy rám nézzen. Tudjátok, amikor már elszállt a rózsaszín köd, a kockák a hasamon kicsit inkább sörtartályra kezdenek emlékeztetni, és ő leszid, mert nem tudom a mosogatóig elvinni a tányérom, és különben is, mit képzelek én magamról, hogy két gyerek után harmadszor is teherbe ejtettem, hihetetlen, hogy nem tudok figyelni. Igen, uraim, ez a tekintet, pont az a tekintet, amiről mind tudjuk, hogy el fog jönni, amikor az a méregdrága, de szerintünk felesleges gyűrűt kiválasztjuk, vagy amikor már hatodik hete esszük a vajaskenyeret, de volt egy jó napunk, ahol minden haverunk szétitta az agyát. Igen, teljesen pozitívan állok a házasság intézményéhez, tényleg.
Szóval megkapom az asszonyi "nincs a sárcokkal ivás hétvégén, mert anyámhoz megyünk" pillantást a nőtől, akit még csak meg se kaptam, és engedelmesen mosolyodok el, mint egy jó férj. Az biztos, hogy Nadine erős személyiség, jaj lesz nekem, ha nem figyelek oda. Azért valljuk meg, nagyon élvezem a helyzetet, hogy bosszanthatom, mert persze, én sem szeretném fél reggel hallgatni, hogyan áradozik Márk, de valljuk be, inkább reggel, még kómásan, mint most, amikor láthatóan a BJH-m éppen spiccesből kezd átmenni ittasba. Nem kellene neki az, hogy a karrierje és a feje teljesen roncs legyen, szóval eltűröm a tekintetét, és megvédem a becsületét, hogy aztán térden állva ismerje el, hogy mennyire nagy mázlija van velem. Huh, oké, ezt elképzeltem, és most szépen át is terelődök arra, hogy mennyire impozáns az a csillár ott fent, a filmekben az ilyenek zuhannak le és nyomják agyon a szereplőket. Oké, rossz terelés, de ezzel egyidejűleg ösztönösen a nőt is arrébb terelem.
- Ó, köszönöm, fürödtem.
Felelem neki teljesen nyugodtan, de aztán pimasz mosoly húzódik az arcomra, és még a nyelvem hegyét is kicsit kidugom. Gonoszkodós vagyok na, mert nekem mindig ilyen az illatom, de örülök, hogy a sok-sok rozé a rejtett adottságaimat is felszínre hozza. Elindulok vele kifelé, ujjai ujjaim közé siklanak, mert szétnyitom a sajátjaimat, és rájuk szorítva, nyugodt tempóban haladok kifelé vele oda-odabiccentve embereknek.
- Ugye tudod, hogy ezután nem fogjuk tudni letagadni, hogy a viszonyunk nem csak szakmai?
Suttogok a fülébe úgy, hogy a meleg leheletem megborzongásra késztesse. Egy aljas szemétláda vagyok, semmi több. De nem állok meg vele, egy csendesebb részre viszem, hogy tényleg kitisztuljon a feje. Azért vannak nekem is korlátaim, nyilván nem fogom kihasználni. A zakómat levéve, finoman a vállára terítem, amikor már biztos vagyok benne, hogy nem fog eldőlni, de azért közel maradok, hogy elkapjam, ha kell.
- Szóval olcsón betudsz rúgni. Ezt a férfiak szokták értékelni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2019. október 14. 18:44 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


Kiprovokálja, a létével is, ha elismeri ezt, ha nem. Az egész ebből indul, ez minden alapja, azt hiszem ezért működünk ilyen jól, ezért tartunk itt, ezért kaptam azt a gyűrűt, ezért itt érzem a dinget és emiatt engedem meg magamnak, hogy csak úgy az aurájában ténferegjek és tegyem, ami eszembe jut. Mint akinek nincs következményre lehetősége. Pedig van, tudom, buta nem vagyok, a látszat ellenére se. Csak bámulok a szemeibe, ahogy maga felé fordít... és kinevetem. Túl természetesen jön, pedig tudom, hogy komolyan gondolja, ismerem már annyira, hogy szereti, ha úgy működik minden, ahogy az az elképzelései szerint le van festve. Mikor sikerül nagyon komolyan visszanéznem rá csak adok egy puszit az állára, még oda is motyogva neki.
- Ne? - néztem rá, de aztán a csók elterelt, még magamtól is, nem még a világból. Szeretem, jobban, mint hittem, vagy bárki, és ez nem nyilvánul meg annyiban, hogy itt vagyok és szórakoztatom, vagy abban, hogy nő vagyok ő meg férfi. Ez valahogy ezeken túl mutat. Mondjuk úgy az első - a találkozásunk nem véve - alkalommal már eléggé bemutatkoztam, nem volt zsákbamacska, mégsem érte be senki annyival.
- Nem lesz. Pont, semmi küldetés és munka, ez így lesz és kész - közöltem nagyon határozottan, ígéret inkább mint cél. Azoktól eltérhet az ember, módosulhatnak, olykor változtatni is kell. Az ígéret már más tészta, ahhoz tartod magad, főleg, ha fontos, akkor mindenen át azt tartod szem előtt. Én biztosan. Meg amúgy a lányok is, erről eleget folyik a szó, ha kell, ha nem.
- Kéééépzelem. Rosszabb...? - nem mintha eljutnék a kérdésig, közbevágva se, mert már meg is tudom a választ rá. Sóhajtanom is kell egyet, ahogy a tekintetem a cicákra siklik, egyikről a másikra. Valahol, mélyen, de rosszul érzem magam kicsit azért, amit így rá hoztam, közben pedig büszke is vagyok magamra. Ki érti ezt? - Itt vagy, szóval ha akartak se tudtak ártani neked - vigyorogtam el még oda is bújva kicsit, ahogy az ölébe simultam és odaemeltem az egyik új kislányt.
- Nem, dehogy. Ne foglalkozz vele, még meg kell szoknom ezt-azt - vontam kicsit a vállamon, de csak lendültem tovább, mintha muszáj lenne csipognom. - Naaagyon uuuundorító. Igen, tudod, eddig Dáviddal laktam, aztán az első hónapokat még kihúzhattam egyedül, de most már lennének szobatársaim - forgattam is a szemeim látványosan.
- Igen, plusz órák, nehogy valaki segghülye maradjon és megbukjon. A skippelésben elég jó vagyok, azt hittem ez már feltűnt. De ez itt már komoly, a túl sok hiányzás után jár a dádá meg a kimaradsz egy körből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 84 ... 92 93 [94] 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek