36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 83 ... 91 92 [93] 94 95 ... 103 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 7. 11:19 | Link



Nem kicsit lepődök meg, mikor a gazdag család csöpp lánya elviharzik mellőlem, és meg sem áll a fotósig, aki elég szépen rendbe tesz. Csak nagy, meglepődött szemekkel nézek rá, közben pedig mosolygom a látottakon. Hát ilyennel se találkoztam eddig túl sűrűn. Volt már rá példa, de általában az ilyen fiatal lányok csak csendben tűrik. Hát Kristóf most rossz lóra tett! Mikor visszatipeg hozzám, széles mosollyal fogadom és elsuttogok egy „Szép volt!”-ot. A munka folytatódik, felteszem a kérdést a lánynak, akitől vicces választ kapok. Felvetek rajta kissé. Odahajolok közel a füléhez és gyengéden végigsimítok karján.
– Ha nem, akkor miért vagy tiszta libabőr? – suttogom, majd egy kissé önelégült mosollyal állok vissza az eredeti pozícióba. A leányzónak jót tett az előző balhé, mivel sokkal jobban hozza az elvárt figurát, mint előtte. Segítek neki, mondom mikor mit csináljon, hogy álljon, stb. Ügyesen megy neki és a fotózás vége felé, már úgy tűnhet, mintha ellazult volna. Az utolsó beállítás, amit kitalált Kristóf szerintem már végképp belegázol Charlotte intim szférájába, ami nekem annyira nem jön át. Tipikusan arra irányul, hogy eladjuk a kiscsajt… Hátrébb húzódok Charlottetól, majd a fotós felé fordulok. Hozzá intézem a kérdésem, miszerint nem –e érzi úgy, hogy erről esetleg a lányt is meg kellene kérdezni. Nem tudom, hogy hány éves, de eléggé fiatalnak tűnik, így nem értem, hogy miért kell tovább húzni a dolgokat. Ez eddigiek is éppen eléggé átléptek rengeteg határt, de ki vagyok én, hogy szembe szálljak bárkivel is. Pláne úgy, hogy a mellettem álló egy rossz szót se szólt értük. Kérdő tekintettel nézek a fiatal leányzóra, hogy ő mit szól ahhoz, hogy lenyomjunk itt egy szenvedélyes csókcsatát. Nekem eléggé egyértelmű, hogy arra megy ki ez az egész, hogy bebizonyítsák, nem a lányokat szereti, hanem a férfiakat, amiből később majd szaftos pletykákat lehet szülni. Az is már eléggé furcsa, hogy pont egy 28 éves férfit választottak mellé, pedig ránézésre ő nem lehet több 18 évesnél. Értem én, hogy nagykorú, de azért 10 év az 10 év…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 7. 13:32 | Link

Emir
fotózkodjunk |valamiben el kell menni

Kicsit tartok attól, társam, mit szól a kis jelenetemhez, de amint meglátom a vigyort az arcán, én is megkönnyebbülök. Már érett amúgy is a pasinak, és én tényleg eltűrök mindent, egy bizonyos fokig, és most jól esik, hogy ha gondoltak is rólam olyasmit, ami abszolút nem állja meg a helyét, mostanra talán kicsit megváltozott a rólam kialakult képük.
Nem válaszolok a kérdésére, elsőre poénos volt, de tagadni a nyilvánvalót,- már pedig az apró érintés hatására újabb libabőrök keletkeznek - ostobaság lenne már. A fotózás utána már gördülékenyen megy, jól érzem magam, és Emir előtt is le a kalappal, így tudom, hogy a rólunk készült képek is olyanok lesznek, mint amiket elvárnak. Már azt hiszem, túl vagyok a nehezén, de a következő fergeteges ötlet hallatán rájövök hamar, mekkorát tévedek.
Pedig itt a lehetőség, hülye lennék szökni hagyni, mert lehet ez az utolsó. Kit érdekel, hogy idősebb, jól néz ki, mindenki ismeri, és egy csók, nem nagy szám, de minden problémám meg lenne oldva. Ránézek Emirre, és ahogy az arca vonalai a retinámba égnek, úgy vagyok egyre biztosabb abban, hogy kit érdekel, ha ez csak a kamerának szól, én akarom azt a csókot. Az övét.
- Nem - mondom mégis hirtelen, majd fogom magam, és leszarva a de..de.. kezdetű mondatokat, meg a hadakozást, hogy ez változtatná meg az életem, meg franc tudja, miket beszélnek még itt hirtelen. Ott hagyok mindenkit és konkrétan futok az öltözőig.
Igen, pancser vagyok, mert nem éltem a lehetőséggel, mert nem vagyok képes rá, de... Életem első csókját nem így akarom. Na meg Emirre is roppant jó fényt vetne, hogy egy nála tíz évvel fiatalabb lánnyal látnák együtt. Meglenne a világunk újabb sugar daddy-je. Ezt én nem akarom, nem így, és nem érdekel, hogy most ő is egy kislánynak hisz, nem érdekel az sem, a körülöttünk dolgozók mit szólnak ahhoz, hogy több órás munkát vágtam egyetlen szóval tönkre, mikor a hajamba túrva a tükörbe nézek, rájövök, jól döntöttem. Mert nekem a pénz nem számít, és biztos vagyok abban, hogy Emir karrierjét sem ez fogja lehúzni.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. szeptember 7. 13:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2019. szeptember 7. 15:39 | Link

Lunatica
÷ kinézet ÷ help me ÷ aug. 17, estefelé ÷


- Azt mondják azok a helyek jobbak, mint a társkeresők, százalékos arányban nagyobb az esély egy stabil kapcsolatra, mint egy rapidrandin - mert ott kozmetikáznak, sokat. Ezt még nekem is be kell látni. Némileg nagy megkönnyebbülés volt, hogy Lunával beszélgetni nem abból áll feltétlenül, hogy mindent meg kell nyolcszor magyarázzak. Miért mondom, miért teszem, miért gondolom így, hogy kérdezhetem ezt meg azt meg. Fárasztó volt, még nekem is, pedig jórészt magamtól vagyok sok és idegesítő. De a lányok furcsák, persze rendes tőlük, hogy hívnak ide meg oda, de egész mások vagyunk azt hiszem. Ezért sem Maja, Luca vagy Cel van a vonalban. Én ezekkel nem tudnék mit kezdeni.
- Akkor ketten legalább így gondoljuk, de nem is bántó voltam, gondolom, az nem tudom milyen - sóhajtottam bele a telefonba aztán csak a hasam figyeltem magam előtt. Fogalmam sincs mikor lettem ekkora, mikor nőtt így meg és mikor szaladt így el ez a pár hónap. Azt sem tudom, mi tévő legyek, és most nem csak Dávid és Misiu nem megléte aggasztó. De azok nagyon.
- Iiigen, hallottam, hogy bizonyos részek nem fogják ezt a mozgást szeretni. Talán magas a faktorom rá, hogy ne így járjak, talán nem - két esélyes mégsem 50-50, bonyolult matek az emberi szervezeté. A világháború dologra csak elmosolyodtam egy pillanatra azt hiszem, aztán a hasam oldalát simogatva hajoltam előre és igazgattam magam el a helyemen, mert kényelmetlen volt.
- Szólt, ebben biztos vagyok, abban is, hogy jön, de jobb lenne előbb, mint később - ami logikus, én is utálom, igazából azóta, mióta olyan rosszul csapódott le az a teszt. Azóta, főleg mikor elfelejtem mi újság, kétségbeejtő. - De mintha mocorgás lenne kint, nem tudom, lehet megvan Misiu...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. szeptember 9. 09:47 | Link

Ophelia Donovan
Orpheus a színen | ELME, a támadás után pár nappal

Összefacsarodik szíve a ténytől, hogy a nő egyáltalán nem emlékszik rá. Csak abban reménykedhet, hogy az ikervér sokkal erősebb, mint az a valami, amit beadtak neki. Akárki is tette, alattomos és aljas volt, egy védtelen aurorra támadt, ráadásul hátulról. Ha nem így történt volna, akkor Ophelia könnyedén megvédte volna magát, a férfi biztos ebben. Csak arra tud gondolni, hogy ez a helyzet egy előre kitervelt, legkevésbé sem fair "párharc" eredménye.
- A teljes neved Ophelia Chloe Donovan - egy pillanatra halványan elmosolyodik. Ezek szerint valami csak dereng neki... Pedig a második nevét nem is szokta használni, ha bemutatkozik is mindig csak az Ophelia-t említi... Nem baj, ez már haladás, egy jel, hogy minden rendbe jöhet, igaz?
Csak ezután kezdenek el záporozni a kérdések, végül pedig nem is olyan halk zokogásban tör ki testvére. Orpheus hirtelen nem tudja, mit csináljon. Normál esetben biztosan odamenne és magához vonná, hogy megnyugtassa, szívverésüket újra összhangba hozza, majd lassanként elcsitítsa a kétségbeesett sírást. De ez most nem egy normál eset. Tétovázik, s csak akkor születik meg benne az elhatározás, mikor Ophelia ráemeli zavart tekintetét és bocsánatot kér. - Tudom - megfogja székét és közelebb húzza, hogy ujjaikat össze tudja kulcsolni. Bár segíthetne rajta! Arcán egy megnyugtató, kedves mosoly ül, bár mélyen belül forr benne a düh és a bosszúvágy. Bármit megadna azért, hogy előkerítse azt a mocskot, aki ezt tette ikrével, mégis tehetetlen, hiszen akárki is volt, nyoma veszett még azelőtt, hogy bármilyen bizonyítékot hagyhatott volna maga mögött.
- Sajnos nem tudom, hogy pontosan mi történt. Mielőtt elvesztetted az emlékeidet, auror voltál. Valószínűleg megtámadtak a lakásodon és akkor csináltak valamit, ami miatt minden emlékedet elvesztetted - tényleg nem tud többet, de egyébként, ha tudna se biztos, hogy elmondaná. Az orvosoktól ugyan nem kapott semmilyen utasítást, hogy mit mondhat és mit nem, annyi józan paraszti esze neki is van, hogy tudja, nem boríthat rá mindent a nőre. - Az a legfontosabb, hogy pihenj és azt tedd, amit mondanak Neked. Én is minden nap itt leszek veled és segítek majd emlékezni - már el is határozza, hogy előkeresi a régi fotóikat és megmutatja. Bár ez nem szakterülete, úgy hallotta, az ilyesmi segíteni szokott. Ha el is felejtett mindent és újra meg kell tudnia, hát legyen. Orpheus arról és annyit fog meséli, amiről Ophelia szeretné. Hiszen annyira szereti Őt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. szeptember 9. 11:31 | Link

R I C H Á R D
'Cause you're just a man
It's just what you do
Your head in your hands
As you color me blue

Nem azzal van bajom, hogy Ricsi elment – illetve, ez nem ilyen egyszerű. Az idő teltével rá kellett jönnöm, hogy nem haragudhatok rá pusztán azért, mert nem volt ott az ispotályban vagy eleve az országban, miután Lídiáék lebuktak, hiszen nem volt honnan tudnia róla (akkor még). A dolgok visszafordíthatatlansága, az, hogy minimális beleszólásom sem lehetett, esetleg, hogy egy újabb közös ígéretben buktunk meg - ezzel pedig a rettentően gyerekesnek hangzó kisujjeskü valósága is végtelenül bagatell gesztussá kicsinyült, mintha csak egy kisgyereket akartunk volna megnyugtatni vele, hogy maradjon már csendben.
Úgyis elfelejti pár perc alatt.
Én ugyan emlékszem mindenre.
Egész lényem összeszorul még az előtt, hogy árnyéka a lapokra vetülhetne. Nehezen, mégis némán veszem a levegőt, nem szeretném, ha észrevenné, nem szeretném, ha a saját csökönyösségem miatt még tovább gyengülne az egyébként is ingatag lábakon álló bizalmam. Nagyon boldoggá tenne, ha képes lehetnék úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna és csak valami hétvégi kiruccanásról jött volna haza, de sajnálom, nem vagyok rá képes. Ez nem jelenti azt, hogy nem akarok megbocsátani neki, vagy, hogy végleg elásta volna magát a szememben, szeretem Ricsit, szeretem az öcsém – még ha néha fájdalmas is -, viszont nem vagyok, és soha nem is voltam az a fajta ember aki fejet hajt és végletekbe menő, mélyen eltúlzott kifejezéssel élve, meghajol az előtt ami valaha bántotta.
Tudom, hogy nem is várja ezt el tőlem.
De tudhatná.
Érzem, ahogy elszorul torkom, az újra szemeimbe szökő könnyek elállják a hangok, a tüdőmbe szökő oxigén útját, és egy pillanatig csak levegővétel nélkül próbálom visszanyelni őket, küzdeni ellenük, az első csepp mégis hidegen folyik végig az arcomon, hogy csúfos nyomát hagyja a csepp után átnedvesedő ágyneműn.
- Köszönöm – hangom kifejezetten halkan hagyja el ajkaim, ám biztos vagyok abban, hogy hallja, nem kell hangosabban kimondanom, hiszen úgyis érti. Tekintetem egymást lassú vontatottságban tördelő kezeimre fókuszál, a kép minden pislogás után, a másodperc törtrésze alatt homályosodik el, én magam viszont még így sem fogom fel, hogy már most sírok. Ugyan elmarad a jajveszékelés, a hangos hüppögés és szipogás, ahogy egyetlen másik hang sem adhatna tanúbizonyságot erről, mégis megtörténik. Nagyon régóta ugyan, de újra sírok.
- Nem ezt beszéltük meg. – Halk, nevetésszerű szusszanással törlöm meg arcom. Akár vicces is lehetne – de nem az. Kérdés, hogy mire is gondolhatok pontosan – az iskolaváltásra, vagy arra, hogy soha többé nem fogunk elhallgatni dolgokat egymás elől, de feltételezem arra ő is rájön majd, hogy alapvetően a Durmstrang nem lett volna önmagában egy nagy tragédia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. szeptember 9. 22:28 | Link

Orpheus...

Furcsa dolog az emlékezet. Már ha van, persze. Ahogy az állítólagos ikertestvérem beszél hozzám, mintha megelevenednének a szavai. Orpheus segíteni próbál és úgy érzem nem hiába fárad. Villanások suhannak át teljesen ködös és káoszban kavargó agyamon, hogy élesen fájdalmas utat hasítanak maguknak. Még szemeimet is be-be kell hunynom a kín miatt. Egy-egy képre viszont rá tudok fókuszálni. Teljes nevem kimondásakor egy papírt látok, amin az elhangzott név szerepel géppel írt fekete betűkkel. - Ophelia Chloe Donovan - ismétlem meg a hallottakat ízlelgetve a szavakat és saját hangomat. Tetszik, szép a csengése úgy a névnek mint a hangomnak. Az előbbi pedig még a férfiéhez is illik, amit szívesen el is mondanék neki, de ismét elsötétül minden odabenn és ettől elfog a rémület. Kérdések szakadnak fel belőlem, ám megválaszolni azokat nem tudom. Eláraszt a kétségbeesés. Keserves sírásomra testvérem megfogja a kezem, mi több ujjainkat kulcsolja egymásba. Olyan furcsa érzés fut végig rajtam, hogy egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtek. Közben ő beszél tovább. Mire felfogom a szavak értelmét tán soknak is tűnik az idő, ami eltelik, de megértem, amit elárul és újabb érzelemhullám zubog át rajtam, ami egy csukott ajtónak zúdul elmémben. Nem tudom miért jelent meg ez az ajtó a képzeletemben, de tudom, ha kinyitom a mögötte lévő dolgoktól könnyebb lesz minden. Az érzet hirtelen tova illan, de kimondat velem néhány szót. - Okklumencia...Árnyék, meg kell etetni szegényt...Próbáltam valamit bezárni... - nincs értelme a szavaknak. Az aurorságom tényét sem tudom igazán még hová kötni, hiszen abban sem vagyok biztos, hogy az vagyok, akinek mond a mellettem ülő ikrem. Mintha egy libikókán állnék és keresném az egyensúlyomat csak itt a két oldalon a minden és a semmi van. Belenézek Orpheus szemébe és mintha a sajátomat látnám. - Fáradt vagyok, aludni szeretnék - mondom fátyolos hangon. Talán kezd hatni az a valami amit itt megitattak velem. Gondolom nyugtató vagy altató lehet. Egyre laposabbakat pislogok, míg végül elnyom az álom. Ott állok az ajtó előtt és felé nyújtom kezem, de nem érem el, mert ahogy én közeledem, úgy távolodik. Mintha egy láthatatlan erő húzná, hogy minden akaratom ellenére ne érhessem el ujjaimmal. Talán válaszokat rejt, talán csak képzelgés, de arra ösztökél, hogy csak azért is tovább próbálkozzak.
  
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. szeptember 11. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. szeptember 15. 21:51 | Link


Ruha

Megírtam az utolsó vizsgám is, ezzel együtt pedig szabad ember vagyok. Viszont vannak dolgok, amiket szeretnék megbeszélni a legfontosabb emberrel az életemben. Döntéseket hoztam, és szeretném, ha elfogadná ezeket. Nem akarom mélyvízbe dobni, csak kimondani mindent. Éppen ezért kértem, hogy ma ebédeljen velem, és sétáljunk egyet, a vár egy olyan részén, ahol kevés turista van ilyenkor. Karjába kapaszkodva, a macskaköves úton haladok vele, egy rejtettebb, de szép kilátással rendelkező részre.
- Kicsit olyanok vagyunk most, mint a burzsuj tinik, akiknek semmi más dolguk nincs, csak gyönyörűnek lenni.
Pillantok fel rá mosolyogva. Reggel levizsgáztam, az eredményt nem tudom, de úgy érzem, hogy nem buktam meg, hogy mehet tovább minden, ahogy kitaláltam. Jó néhány hónapja itt álltunk, amikor olyan ajándékot adott nekem, ami tényleg engem tükrözött, és azon az estén boldog voltam, a féléves évfordulónkon. Most én készülök ajándékot adni neki, csak még kicsit kivárok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. szeptember 15. 21:53 | Link

Lili


Azóta nem voltunk itt, hogy megünnepeltünk valamit, ami percről-percre egyre inkább közelített a valósághoz, aminek egyre több jelentősége lett, és aminek nem úgy kellett volna végződnie, ahogy azután, nálunk, a kisházban. Közel sem. Habár felrémlik a pillanat, mikor odaadtam Lilinek a gyűrűt, nem hozom szóba, mert a valaha volt boldog emlék beszennyeződött, és ma már nem ugyanaz. Az a gyűrű visszakerült hozzám, és most is ott van apa dolgozószobájában, valahol két üveg whiskys üveg között.
- Ühm - jólesően morranok, és miután lemosolygok Lilire, eltűnődve felvonom a szemöldököm. - Hát, az a helyzet, hogy nekem jelenleg tényleg semmi más dolgom, mint gyönyörűnek lenni.
Széles vigyorra húzom a számat, aztán mutatóujjammal igazítok egy aprót az orromon ülő napszemüvegen. Az igazság az, hogy a polgármester úrral való találkozás még várat magára egy kicsit, levele szerint ugyanis előbb a gyakornokaival szeretne összehangolódni.
- Szóval - irányítom lépteinket az előttünk kibontakozó kilátó kőfalához, és felkönyökölve rá, oldalasan pillantok át a drágaságra. - Ünnepélyesen szeretnéd visszaigényelni a gyűrűdet, kedvesem?
Utoljára módosította:Vajda Richárd, 2019. szeptember 15. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. szeptember 15. 21:54 | Link



- Jól csinálod.
Mosolyodom el a válaszán, ahogy a kőfal felé irányítja a lépéseinket. Ez a hely különleges, és szeretném a mostani találkozásunkat is azzá tenni. Sok minden történt ebben a fél évben, és nem mindenre vagyok büszke, vagy nem mindenre emlékszem vissza szeretettel. Viszont itt vagyunk együtt, és ennél nincs fontosabb.
- Nem, ha te magadtól nem adod, nem kérem.
Szeretem azt a gyűrűt, az első igazi ajándék volt tőle, az első, ami rólunk szólt, az, amibe kapaszkodni szeretnék mindig. De nem kényszer árán. Ha soha többet nem adja vissza és ha soha többet nem csókol meg, az csak azt a ki nem mondott jelentést hordozza, hogy nem vagyok méltó rá, és ezért nem is hibáztathatom.
- Nem folytatom a Bagolykövet, és nem megyek az AMS-re se.
A telefonomat elővéve megkeresem a júliusi sms-t, és átcsúsztatva a telefont mutatom.
- Közösségszervezés, levelezőn. Dolgozni szeretnék, hasznossá válni.
Ez az egyik dolog, és talán nem fog jól végződni, de vele akarom megbeszélni. Akkor döntöttem el, amikor félig külön voltunk, de nem akarom, hogy a döntéseimnek ne legyen része. Azt szeretném, ha valóban közös életünk lenne, és kész vagyok ezért áldozatokat hozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. szeptember 15. 21:56 | Link

Lili


Egyik kezem felé nyújtom, hogy ha ő is szeretné, ujjaim az övéi közé csúsztatva közelebb vonjam magamhoz. Igaz, hogy ami most van, nem épp a tökéletes állapot, ha kimondatlan is mindketten tudjuk, hogy ez egy nem normális, beteg stádium, attól még látom a Duna fölött ragyogó Napot, és érzem a bőrömön a nyár utolsó sugarait. Eddig ritkán kerítettem rá sort, hogy csak úgy, önmagában a pillanatot élvezzem, azt, hogy Lili velem van, hogy együtt vagyunk, és közösen, ámbár a saját csendünkbe burkolózva felejtünk. Pillanatok sora az egész, amiből egy sincs már meg. Minden emlék; fakó és poros.
- Ha visszaadom, ugyanazt fogja jelenteni, mint mielőtt odaadtad apámnak? - kérdezem, válasza elől a folyó felé fordítva arcomat. Az életünket ez a kérdés, leginkább egyetlen szó határozza meg; ugyanolyan. Vajon ugyanolyan lesz-e még, ha egymásra nézünk, ugyanolyan lesz-e, ha egymáshoz érünk, ha egymáshoz szólunk, vajon ugyanúgy mozdulunk-e, eszünk, beszélünk, vajon ugyanolyan lesz az érzés, a kapcsolatunk? Ugyanolyan, mint előtte volt?
Még nem merek szembenézni ezekkel a kérdésekkel, nem merem kimondani őket sem Lilinek, sem pedig magamnak. Most csak élvezni szeretném a percet.
A gondolataimat félresöpörve hajolok az elém csúsztatott telefon fölé, majd felpillantok. A szemeit keresem.
- Kérlek, ne levelezőn tanulj - szólalok meg nyugodtan, tekintetem ide-oda jár a szemei között. - Túl sok van benned ahhoz, hogy eljátszd, csak mert bizonyítani akarsz valami hülyének.
Ha azt hiszed, hogy nálad fiatalabbaktól nem tanulhatsz, tévedsz. Petyagyereknek igaza volt, mikor azt mondta, Lili nálam sokkal jobbat érdemel. Előfordul, hogy nem jó látni, amit másokkal teszel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. szeptember 15. 21:57 | Link



- Mindig azt jelentette.
Nálam nem volt szakadás ebben. A gyűrű mindig minket szimbolizált, a helye is. Olyan szinten, hogy egyetlen másik ékszert sem tettem soha a helyére. Nem tudok mindent előtt és utána lévőbe sorolni, mert sosem szűntem meg igazán szeretni őt. Volt, amikor fájdalmas volt, sőt most is van, hogy azt hiszem már, hogy nincs több könnyem, lovaglás helyett mégis a szalmára borulva áztatom át teljesen, de nem tudok lezárt szakaszként tekinteni arra, amit a gyűrű szimbolizál. Az a gyűrű mi vagyunk, ezért szeretem annyira. Benne van minden. Nem tarthattam úgy magamnál, hogy ne legyen igaz mind a két fél részéről.
- Sosem voltál hülye, Ricsi.
Hozzábújva, apró csókot adok az állára, mielőtt a mellkasára döntöm a fejem, csak hallgatni szeretném a szíve dobbanását, hallgatni azt, hogy milyen, amikor velem van. Én keresem magunkban az olyan, mint régen dolgokat, még akkor is, ha tudom, hogy ez nem visszafordítható. Bárcsak láttuk volna, hogy ez hova vezet, bárcsak dönthettünk volna mi arról, melyik útra lépünk.
- Van egy másik gyűrű.
Nem húzódom el tőle, a kék bársony már az összekapcsolt ujjaink között van, egyszerű trükk, de hatásos.
- Tudom, hogy van családi pecsétgyűrűd, de arra gondoltam, hogy talán ez is tetszene. Az alapja lápisz, barátságkő, a monogramod pedig zafír, amiről azt tartják, hogy segít a szerelemben.
Merész lépés, tudom, és azt is, hogy ez több embernek nem fog tetszeni, ha kiderül, de nem érdekel, én ezt szerettem volna neki adni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. szeptember 15. 21:59 | Link

Lili


Válaszára csupán egy aprót bólintok. Értettem. Azonban mikor ajka alatt felsercen a néhány napos borostám, a szám hosszúra nyúló, örömteljes mosolyra húzódik. A Dunán lefelé haladó, távoli hajókat és a rajtuk ülő turistákat figyelve ölelem át a vállát, és vonom őt magamhoz még közelebb.
- Sosem? - hitetlenségemben nevetve kérdezek vissza, és homlokráncolva nézek le rá. - Na ne mondd! Én azért tudok egy pár alkalomról. Lássuk csak... ott van mindjárt az első kérdésem, aztán a színjáték - a hangom elhal egy pillanatra, a szám elnyílik, és csak azután fűzöm tovább a szót, hogy habozás gyanánt nyelek egy nagyot. - ...a viselkedésem és az, ahogyan általában bántam veled. Végezetül pedig, hogy hagytalak kisétálni a kisház ajtaján.
El sem tudja képzelni, milyen nehezemre esik kimondani mindezt; bevallanom, hogy tévedtem, ráadásul a tévedéssorozat ilyen sokáig, a kapcsolatunk egésze alatt kitartott, és mint az árnyék kísért minket idáig. Valójában fogalmam sincs, hogy tudott szeretni, mikor szerethetetlen voltam. Egyáltalán, miért szeret bárki is olyat, aki tízből kilencszer elutasító, rideg és olyan mérhetetlenül gyarló, mint én vagyok?
Némileg ugyan értetlenül, de annál nagyobb meglepettséggel nézek először Lilire, majd az egymástól távolodó kezeink között feltűnő bársonydobozkára. Míg elengedem a vállát ismét felpillantok, majd egész testemmel a lány felé fordulva, csak az egyik könyökömmel támasztom meg magam a kőfalon, és mielőtt bármit is tennék, leveszem és magunk mellé teszem a szemüveget.
- Ezt mikor...? - kérdezem halkan, hogy a mellettünk elhaladó japán és koreai turistacsoportok még csak a hangomat se hallják, azután újra lepillantok, és kiszáradó torokkal felnyitom a dobozt.
A tekintetem mindent elárul; kékjeimben visszatükröződik a monogrammomat viselő pecsétgyűrű, amitől képtelen vagyok elválasztani őket. Sokáig nézem szótlanul, meg nem rezdülő arccal, majd, mint egy rosszban sántikáló kisfiú, egyszer csak kacér büszkességgel, már-már mindenre elszánt tekintettel felpillantok, és kiemelve az ékszert az aprócska párnák közül, azt egy határozott mozdulattal a gyűrűsujjamra húzom.  
- Köszönöm - suttogom már a fülébe, mikor halántéka környékén a haja vonalába csókolok. Azután eltávolodom, de hiába, az őt körülölelő sampon-balzsam és parfüm keveréke az orromban marad, és megszínezi az összes ártatlan lélegzetvételemet. Visszatámaszkodom a kőre, és bár el-elpillantok a Duna irányába is, a mindvégig hitetlenkedő mosoly arcomon marad. Végül megingatom a fejem, és sóhajtva fordulok Lilihez. - Hihetetlen vagy, tudod? És... - fordítom komolyra a szót - nappalin kéne folytatnod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. szeptember 15. 22:01 | Link



- Ha nincs az a kérdés, sosem állok meg, ha nincs a színjáték, sosem veszlek észre, sosem látom meg Ricsit Richárd alatt. Sosem akartam volna többet, mint, hogy láthatatlan maradjak.
Akkoriban ennyit szerettem volna, hogy az olyan menő fiúk, mint a Vajda Ricsi a létezésemről se vegyenek tudomást. Volt elég bajom azzal, hogy a szüleim lemondtak rólam, hogy árvaházban kötöttem ki, hogy örökbe fogadtak, aztán visszavittek, majd megint magukhoz vettek, de két férfi, két gyerekkel. Az életem éppen elég kusza volt, nem akartam még a szexista cinkelődés középpontjába is kerülni. Vannak lányok persze, akik drámáznak ezen, de titokban élvezik, én nem.
- Az első gondolatom az colt, hogy fel akarlak pofozni, sosem gondoltam ezt senkiről ismeretlenül meg főleg nem. Már akkor volt benned valami... megmagyarázhatatlan. Azt hiszem, a lényem egy része mindig is vonzódott hozzád, mintha már életünk előtt összetartoztunk volna.
Más nevetne ezen, és talán ő is megteszi, de tudom, hogy túl ezen érti, amit mondok, érti, hogy mire gondolok. Legalább anélkül ölel át, hogy undorodna tőlem, már ez is egy nagyon komoly lépés, mert az elején aggódtam. Még most sem tudom, hogy mik vagyunk mi egymásnak, pontosabban, hogy én jelentek-e neki hasonlót, mint korábban. Azt nem tagadom, hogy az én érzéseim mit sem változtak az irányába.
- A kisháznál eléggé magabiztos voltam, de csak mert abban reménykedtem, hogy mire a kapuhoz érek, beérsz, visszarántasz, megcsókolsz, és elkezdődik az életünk a kötelék nélkül. Túl romantikus elképzeléseim voltak akkoriban.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon sok mindent beleláttam abba az estébe. Nagyon hinni akartam, hogy odaérek, hogy kilépjek a kapun, már érezni fogom a parfümjét, azt, ahogy visszaránt. Hallottam a fülemben, ahogy sikkantok egy aprót, majd belenevetek a csókba. Belegondolni is szánalmas, hogy vagy fél órát szobroztam egy fa mögött, hátha utánam indulna, és nem akartam, hogy azt higgye, elkésett. Még most is emlékszem, mennyire dobogott a szívem, mennyire fáztam már a végén.
- Néhány hete, amikor volt az a nagyon szerencsétlen péntek, és semmihez se volt kedved. Akkor rajzoltam meg. Előtte már beszéltem a gemmológia tanárommal róla, hogy ajándékoznék neked egy ilyet, a köveket vele együtt választottam. Először a te kézírásoddal írtam le a monogramod, de az nem mutatott benne olyan szépen, így az enyémmel van.
Tudom, hogy nehéz neki beszélni arról, ha hibázott, és hálás vagyok, hogy mégis megteszi. Nekem bármit elmondhat, ezért kezdtünk jóban is lenni, mert szerettem volna, ha beszél velem, és a kötelék miatt tudta, hogy nem árulnám el. Most már csak a szeretetem van, ebben kell megbíznia, és azzal, hogy kimondta ezeket a dolgokat, érzem, hogy igazán fontos vagyok még neki. Nem merek semmiben sem reménykedni, nem akarom elbízni magam, mert olyankor mindig pofára esek. Ezért nem érintik már ajkaim az ajkait, ezért nem mászok bele illetlenül a magánéletébe, ezért nem akarok belegondolni dolgokba, melyek miatt veszekedhetnénk. Megtisztel engem, én pedig őt, míg világ a világ, bármi is legyen velünk ezek után.  
Elmosolyodom, ahogy a fülembe suttog, és a mosoly a halántékcsókkal csak szélesebbé válik, pilláimat lehunyom, hogy kiélvezzem a pillanatot. Ahogy elhúzódik felpillantok, és gyönyörködve nézem, ahogy ujján a gyűrűvel áll ott. Örökre az emlékezetembe vésem ezt a pillanatot, mert csodálatos. Mint egy festmény, annyira tökéletes. Mellé lépve a vállára hajtom a fejem, és a csillogó vízben gyönyörködve kérdezek vissza.
- Hihetetlen? Miért?
Aztán elnevetve magam, egy hosszabbat szusszanok.
- Levelezőre vettek fel, Ricsi. Arra gondoltam, hogy az előkészítőben tovább dolgoznék, és mellette a színházba szervezhetnék egy gyerek-és ifjúsági csoportot, tizenhat éves korig, nekik taníthatnék színészetet. Akkor senkivel sem kellene csókolóznom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2019. szeptember 16. 15:54 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Szóval itt van ez a fiatalember, Márk, aki meghallgatta a mondanivalómat a konferencián és rögtön a téma szakértőjének érzi magát. Udvariasan hümmögök, de valójában már percek óta nem tudom  (vagyis inkább nem akarom) követni, hogy mit mond. Nem úgy tűnik, mint aki hajlandó lenne egyhamar lemondani a társaságomról, ami elég kétségbeejtő. Még akkor sem, mikor már három gratulációval később a sokadik pohár rozémat fogyasztom. Én nagyon türelmes és megértő vagyok, de kezd egy cseppet fárasztani a „kolléga“.
- Nem, egyelőre semmilyen könyvet nem áll szándékomban kiadni, csupán jelentkeztem egy előadásra, mivel sokat foglalkoztam ókori varázsigék kutatásával - Nem hittem volna, hogy az állandó dumája közben jut ideje még kérdezni is. A csendesen morajló tömegben kezd olyan érzésem lenni, mintha ez a férfi egyszerre tudna beszélni és hallgatni is. Nem tudom, hogy csinálja, de lassan már Leonie-n is túltesz. Azt meg nem állítom, hogy a legjobb technika a menekülésre, ha rozéba kapaszkodva igyekszem túlélni ezt az egészet. Talán be kéne zárkóznom a mosdóba, bár vannak kétségeim, hogy ez mennyire tartaná vissza. Bizarr.
Újabb udvarias mosoly mellett segítségkérően jártatom végig a szemeimet a tömegen. Aztán elkapok egy ismerős barna pillantást. Arie. Felcsillannak a szemeim, ahogy egy „kérlek“ szócskát artikulálok felé, fejemet pedig alig láthatóan megbillentem (a még mindig beszélő) Márk irányába.
Frank Arie Martin! Ha most nem szabadítasz meg, akkor esküszöm… hát nem tudom mivel árthatnék neki, de remélem veszi a lapot.
Megindulok az italok felé egy újabb pohárért (az eddigiek is kezdenek kellemesen zsibbasztóan hatni), de Márk nem tágít, és úgy lohol utánam, mint valami hűséges kiskutya… Vajon ha elkezdek futni milyen gyorsan ér utol? Vagy inkább az a kérdés, hogy hány lépés után vágódom hasra a magassarkúban…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. szeptember 22. 14:16 | Link

1 Lilith
Budapest egyik lepukkant gyorséttermében


A reakciójából ítélve ő nem jött rá, hogy varázsló vagyok. Nem lehet ezért hibáztatni. Egy mugli ruhákat hordó, laptop előtt ücsörgő geek gyerek vagyok. Amíg nem kezdem lengetni a pálcámat vagy nem használom az elektromágiámat - ami néha még mindig előfordul, hogy elszabadul akaratom ellenére -, addig tényleg semmi jelét nem mutatom. Ezt tette velem a mugli társadalom. Meg a családom és a mugli munkahelyem is.
Amíg bepötyögi az újabb szöveget, addig felállok újabb kólát hozni. Kezdek hozzászokni az itteni változat ízéhez, bár azért néha még visszasírom azt a sziruposan édes amerikai-változatot. Itt sokkal több időbe és pénzbe fog kerülni tönkrevágni a fogaimat vele. Szomorú.
Közelebb hajolok a telefonjához, aztán gyors válaszírásba kezdek.

Már dezertáltam, most integrálódok vissza.
IT?

Nem akarom, hogy megossza velem a terveit, igazán nem érdekelnek a részletek, de ha egy másik helyi mágus akar programozásba kezdeni, akkor az azért eléggé vicces. Teljesen átérzem. Engem is csak a szükség hozott vissza, nem egy boldog jövő potenciálja. Olyan tévképzeteim nincsenek, sem itt, sem ott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. szeptember 24. 00:29 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:46



És az ital nem segít, ezt mondták már? Hiába csúszott le a harmadik feles is - nem is iszom rövidet! -, egyszerűen nem tudtam másra gondolni. Baj? Baj hát, nem győzött meg arról, hogy mást akarok egyik csávó sem a közelemben. Pedig akadt pár. Szóval nagyon hálás voltam a címért Kevének, talán többször is köszönöm meg, mint  szükséges lenne.
A tükörbe nézve otthon, minden egyes ruharadabbal nagyobb a késztetés a sírásra. Annyira borzasztó az egész, még el is morzsolok egy könnyet, mielőtt azért egy minimális sminket feldobnék. Aztán már kint is vagyok az ajtón, azzal a röhejes rádióval, meg sem állok a helyig, bár asszem a vonaton elalszom a kardigánba burkolózva. Legalábbis a kaller kelt Pesten, én meg a világomról nem tudok a címig.
Itt viszont veszek egy mély levegőt, mielőtt benyomnám a zenét, figyelve az egyetlen ablakot, ahol jelenleg fény van. A cím tutira jó, maximum pofára esek a saját lábamban.
- DAD. Daddyy... Sajnálom! Tudom, hogy sokszor nagy a szám. És nem értékeltem a cipőd. És nem tiszteltem a privát szférád. Meg a konfortzónád a szerencsével! Sajnálom! - teszem le a rádiót, széttárva a kezeim, majd visszaejtem őket magam mellé, lassan leúsztatva magam a Careless Whisperről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2019. szeptember 24. 11:22 | Link

Berci
megjelenés

Szó sem volt róla, hogy ma este bulizni fognak, de mikor hazaért egy elég hosszú nap után, a menedzsere addig hívogatta, míg rá nem bólintott. Állítása szerint nyílt nemrégiben egy hely, ami pont nekik való. Szép és tele van fiatalokkal, olyanokkal is, akikkel el lehet képzelni a közös jövőt. Na nem olyan téren, Myra most élvezi a szabadságot, ezt abban az értelemben hozta fel Az Ember, hogy lesz kikkel előre lökdösni a modell karriert.
Úgy vonul be, mint egy igazi díva a férfi oldalán. Jelentek meg olyan cikkek, melyekben azt hirdetik, hogy ők annak ellenére egy pár, hogy Dominik családapa. Nincs megerősítve, de cáfolva sem, aki azonban látja őket és nem csak bámulja, észreveheti, hogy semmi kémia köztük, csakis a munka és baráti kapcsolat.
Elengedi a férfi karját, majd a pulthoz sétál. Néhány hónapja ismeri a szőke lányt, akivel puszival köszönnek és felszínes beszélgetésbe kezdenek. Nem vágyik ő ilyen barátokra, ebből a szempontból hiányolja a Kolossal való életét, de a karrieréért mindent. Hülyére dicsérik egymás méregdrága koktélruháját miközben fotózzák őket és a lányok csábosan mosolyognak a kamerába.
Az idő repül és Myra láthatóan élvezi a felhajtást, ami körülveszi. Hiába muglik, imádja már ezt is, ennek ellenére szívesen hazamenne, hogy letusoljon és ágyba bújjon. Néha azt veszi észre magán, hogy csak ül az asztalnál és miközben egy beszélgetést folytatnak, a koktélját szürcsöli és bólogat, közben viszont egy másik világban jár. Ott, ahol a fények mellett a hangok eltompulnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 24. 11:28 | Link

Nadine.


Nem nagyon van nekem ehhez kedvem, mégis, olyan széles és kedves mosolyt vagyok képes felölteni az arcomra, amekkorát csak megkövetel a haza. Én inkább elüldögélek az előadásokon, aztán pihenek és élvezem, ha már az egyetem ilyen szép szobát és wellness részleget is fizet. De nem, csak szépen menjünk el, húzzunk nyakkendőt, és mondjuk el, hogy mennyire jó minden. A legutolsó dolgot szívesen megteszem, mert tényleg minden jó. Szeretem az egyetemet, szívesen tanítok ott, szívesen végzek kutatómunkát, de a nyakkendő egy ideje már nem kimondottan az erősségem.
Nem, nem elhanyagolom magam, szó sincs róla, csak jobban érzem magam a lazább megjelenésben, amikor bármelyik pillanatban be tudok állni pizzát sütni, és ehhez nem kell előtte levetkőznöm, majd átöltöznöm. Oké, egy kicsit mondjuk bekényelmesedtem, az tény.
- Nem, erről nem hiszem, hogy érdemes volna beszélni, tekintve, hogy minden mást mennyire elhanyagolunk, ami egyáltalán ehhez a jelenséghez vezetett.
Értek egyet az előttem szólóval, kezemben pezsgőspohár, arcomon elgondolkodó kifejezés, egészen addig, amíg meg nem jelenik az érzés, hogy figyelnek. Megengedek magamnak egy körbepillantást, és elmosolyodom, amikor meglátom, hogy ki is az, aki néz. Csak biccentek egyet, mert megértettem az üzenetet, amit közvetített, és egy percnyi visszafordulás, majd bocsánatkérés után, ráérősen indulok el az irányába, szépen átgondolva minden lépést. Milyen kis gonosz is vagyok én, ugye?
- Márk! Lenyűgöző észrevételekkel élt az ókori varázsigék modernizációja előadáson. Wright professzor szinte áradozik magáról.
Miközben beszélek hozzá, végig a szemébe nézek, de nem vagyok rest lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, Nadine csípőjére tenni a kezem, átölelve őt. Érzem rajta, hogy sokat ivott, de remélem, nem ugrik meg, hiszen azt kérte, segítsek, és én lovag vagyok, fényes páncélban.
- Miről beszélgettetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. szeptember 24. 23:45 | Link


#timtim

Tim nem zavartatta magát a behajoló lány miatt, hozzá tartozott, az volt a minimum, hogy kaphat  cigarettájából. El is mosolyodott halványan a látványon, ami kifejezetten jól állt neki, az emberek nagy részében jó érzést keltett mikor Leon őszintén mosolygott. A kezébe csókolt a nő, mire végigsimított az arcán a német.
- Amúgy sem hiszem, hogy valaki a házát elkapkodná. Vagy szerinted van olyan, aki lekicsinyíti a lakást, majd beteszi a táskájába és elviszi? Hogy csinálná meg ezt egy olyan, aki másokkal él együtt? - Tim nem teljesen értette a dolgot, de el tudta képzelni, hogy a reggel, buzgón munkába igyekvő nő egy pálcamozdulattal betuszkolja a házát a táskába és eligyekszik. Másfelől nem értette, egy ilyen helyen hogy működne a csatornázás, meg hasonlók.
- Nem, nem, ez inkább új, hogy mikre lehet még használni az elemit, direkt így munkákra specifikálva... és ilyesmik - bólogatott a német pár pillanatig, mielőtt a kis tevére nézett volna. Ő egy újabb buborékot böffentett, ezúttal sárgát, nem tűnt boldognak.
A füstös növényekről nem sok dolgot tudott a német. Persze, érdekelték a növények,  de nem tudta így hirtelen felidézni, melyikre gondolhat bLau.
- Majd megnézem, biztos van ilyen, csak most nekem nem rémlik. Ez a busz az? - kérdezte az égimeszelő, tevétlen kezével a közeledő jármű felé intve. Nem esküdött volna meg rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. szeptember 25. 00:48 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Vannak napok, amiken a kibaszott alkohol sem segít, és itt még csak nem is a saját poharamra gondolok. Olyan pontosan, olyan tökéletesen ki lett számolva, mindig így megy. Eljön a negyedéves találkozó, a hónap utolsó csütörtökjére tesszük. A megfelelő pezsgő és a legjobb orosz vodka. Negyed óra, és ott az aláírás kérdés nélkül. De nem, most kellett valami jött-ment új ügyvédet beújítani, és ők még átgondolják. Mit? Nem egy kurva esküvő ez, hogy eldönthesd akarod-e! Mitzingerrel folyamatos üzenetváltásban voltam, biztosított róla, hogy rendezte a soraink, hogy bármit kérnek el, ezzel még csak időt se lehet húzni, ettől még bennem volt az ideg. Éppen felhívtam volna a cégnél a helyettesem, mert hát ha én nem tudok aludni éjfélkor, ki más? Ennek eredménye egy két órás eszmecsere lett a beszerzésről...
Fáradtan dobtam a zakóm az irodai helyiség székére, majd nem sokkal ezután kigomboltam a csuklóm feszítő ingékességet. És kész, a megnyugvást jelentő csendnek háborító lárma vetett véget. A szemöldökeim megemelkedve csúsztak össze, ahogy eltoltam a függönyt és egy gombnyomással feljebb engedtem a redőnyt. Az udvar lámpái felvillantak a mozgásra, így elég egyértelmű volt a látvány. Közben mégsem. Dio Mio.
- Kapcsold le azt a szart, felveret az Istenverte iparbrigádot - közöltem hangosan, és egy mély sóhajjal a végén, majd ha hajlandó volt végre megtenni mg visszaléptem az ablakhoz. - Az utolsó nyerő golyó száma négyszer - utaltam a kapukódra és el is indultam át az összekötőhelyiségen, de nem mentem el az ajtóig, csak leültem a kanapéra és a mellényt lassan gombolva vártam, mégis mi a szar folyik itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. szeptember 25. 01:28 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:46



Félúton vagyok a soha többé nem iszom és a soha többé nem józanodom ki életérzés között. Mindkét oldal mellett fel tudnék hozni legalább 1-1 érvet, ha nem többet, de aztán még egy feles otthon és már nem is érdekel az egész. Jól vagyok. Szép vagyok. Ja nem. Úgy nézek ki, mint akire ráhányt egy turkáló, de közben mégis van benne valami bájos. Mikor látok a könnyektől.
Nem egyszerű megtalálni egy címet, pláne, mikor azt sem tudod, mit is keresel pontosan, de aztán csak sikerül, és ott állok, a rádiómmal, mintha csak az ég is így akarta volna. És én kiöntöm a kicsi szívem, meg bocsánatot kérek. Mi erre a válasz? Kapcsoljam ki a zenét. Sírni tudnék, de aztán leguggolok, meg is állítom a rádiót, igaz majdnem felborulok, az egyensúlyommal valami nem jó. Kell legyen valami itt a fűben.
Még várok, kicsit meg is törlöm a szemem sarkát, minden rendben van. Minden. A kapukód meg elég fejtörést okoz, állok előtte egy csomósokat, próbálom felidézni. Kevés sikerrel, nem igazán a számokra figyeltem. De aztán megvan, ez meg berregéssel kinyílik. Bizonytalan lépésekkel totyogok be, körbepillantva félve, de semmi.
- Hahó... - lépek be végül, nem véve le a cipőm, ami bunkó, de ha én ezt a csillagost most le kell fűzzem, inkább megfordulok és kisétálok az ajtón. Óvatosan leteszem a rádióm az ajtótól nem messze, majd elnyomok egy sóhajt, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Fura pizsi. Nem tűnik kényelmesnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. szeptember 25. 12:57 | Link

Dimitri
az első ellenőrzés | outfit

A Minisztérium kikötötte, hogy bizonyos időközönként egy általuk kiválasztott ember majd ránéz Gerdára és ellenőrzi, minden a legnagyobb rendben van-e vele. Illetőleg alakul-e már az a bizonyos rend, amit elvárnak tőle. Az első nagy találkozás időpontja tehát a kihallgatás és az azt követő napok óta most jött el. Nincs hozzá túl sok kedve, de nem tehet mást, minthogy szót fogad, különben könnyű szerrel altatják majd el képességét, annak viszont nem igen örülne.
A helyszínválasztás még őt is meglepi, egy Frei kávézóba hívja meg a szakember - egyelőre ugyanis nem tudja, hogy partnere milyen nemű -, ami túlzottan is kötetlennek tűnik. Hol itt a csapda? A napsütésre való tekintettel fekete napszemüvege mögé bújik és a csalóka időjárás miatt jobban felöltözik a kelleténél. Na nem mintha melege lenne, ha megsülne is olyan ruhát venne fel, ami eltakarja testének nagy részét. A találkahelyre érkezve nem nehéz kiszúrnia az egyetlen olyan embert, aki egyedül ücsörög és érdeklődve pillantgat körbe. Legnagyobb bánatára ez a személy a legkevésbé sem nő - ő még nem tudja, hogy személyesen Lois Lane-nel van dolga -, amitől azonnal összerándul a gyomra. Ezek után komolyan képesek ezt csinálni vele? Persze nem minden férfi agresszív vagy pszichopata, csak neki volt balszerencséje, igen, ez a jó hozzáállás. Így legalább hányingere nincs.
- Hello - esetlenül int Dimitrinek és kihúzza a vele szemben lévő széket. Miután leül, napszemüvegét a feje tetejére tolja, látni engedvén arcát. A szeme alatti karikák árulkodóak: nincs jól. Lehet mégis ki kéne próbálnia azokat az altató pirulákat. - Drinóczi Gerda Vivien vagyok, azt hiszem egymást keressük - táskáját ölébe húzza és feszélyezve ül, várva a kínos és kellemetlen kérdéseket. Tök jó, hogy a teraszra tudtak ülni az utolsó, kellemes őszi napokban, csak éppenséggel az zavarja a nőt, hogy a Minisztérium soha nem volt még ennyire laza. Minimum egy irodára, de inkább vallatószobára számított. Érdekes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 31
Írta: 2019. szeptember 26. 14:14 | Link

m y r a


Tagadhatnám, és a létező összes platformon világgá kürtölhetném, hogy mekkora kemény legény vagyok, akinek mivel nincsenek érzései of course, ezért aztán nem is fájhat semmi, rá aztán nincs hatással egy nő sem, egy szakítás meg aztán pláne nem, főleg, hogy gyakorlatilag egyszer sem lett kimondva: te meg én. Hát, úgy tűnik, ha nem is mondtuk ki, bennem azért sikerült nyomot hagynia.
Aztán legurult az első pohárka feles, még otthon, Ricsi legnagyobb örömére, amit követett néhány másik, később meg inkább átzúztam a bátyámhoz, ahol terülj, terülj asztalkám fogadott, pedig az égvilágon semmit nem mondtam neki. Akkor még. Hát ja, nem villanyozódtam fel a veszteségtől, de arra sem vágytam, hogy a baráti kör ilyenkor szokásos szidjuk együtt a másik felet rituálét tartson. Tök felesleges.

A hangos zene nem csak a szórakozóhelyet tölti be, jótékonyan engem is egészen tompává tesz - mondjuk ilyen alkoholelőzménnyel, amire ma este szert tettem ez nem is egy lehetetlen küldetés. Még megiszom az utolsó korty whiskymet, majd megrázva magam elindulok befelé, az emberek sűrűjébe. Menet közben az addig ujjaim között hintázó szélesszájú pohár  - hupsz - az egyik félreeső asztalon koppan, ahonnan ugyan mintha hallani vélnék valami anyázásra emlékeztető megjegyzésféleséget, eszemben sincs visszafordulni.

A kedvenc zenéim sorban váltják egymást, és hol lehunyt szemmel egymagam nyomom a denszt, hol meg a rám bukkanó csoporttársakkal csapatom. Kisebb kört alkotva engedjük ki magunkból az állatot; a gondolatok mostanra már rég kiszöktek a fejemből, nincs semmi, ami bántson, semmi, ami aggaszthatna. Az egyetlen problémám, hogy nincs nálam cigi, és már nagyon szívesen elszívnék egy szálat.

Félig felemelt kezekkel, kimelegedve mulatok. Ajkaimat beszívom, szemöldökeimet összehúzom, és színészeket meghazudtoló, komoly arccal követem a ritmust. Egyik pillanatban még a velem szemközt csókolózó lányoknak játszom az eszem, a következőben meg ott hagyva mindenkit, táncolva indulok vissza a pulthoz, hogy ha már cigim nincs, legalább a szomjamat oltsam.

Részeg vagyok. Érzem is, hiszen megállás nélkül forog velem a világ, zsibbadnak a lábaim és egyetlen tiszta pillanatom sincs, viszont akármilyen homályosan is látok, felnézve aztán félredobban a szívem. Nem állok meg, minden mozdulat folytatódik, csupán a pillanat törtrészéig hiszem, hogy valaki mást látok. Talán a ruhája vagy a hajszíne, talán a közel azonos magassága, az is lehet, hogy az egész megjelenése teszi, fogalmam sincs. A tekintetemet viszont képtelen vagyok levenni róla; csak az arcát figyelem, a pillantását keresem, míg másodpercről másodpercre közelebb táncolom magam hozzá. A vonásaim komolyak, a szememben koncentráció és fókusz csillan, még a számat is olyan szigorúan tartom, hogy ha rámnéz, nevetnie kelljen. Direkt mozdulok hülyén, és mint általában, úgy most sem veszem magam komolyan - habár az arcomról épp nem ez olvasható le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2019. szeptember 26. 17:30 | Link

Berci
megjelenés

Néha azért, hogy friss levegőhöz jusson, amitől talán kevésbé lesz álmos, kijárkál a mosdóba. Hideg vízzel locsolja csuklóját, a tükörképével némán szemez. Elégedett magával és ez lerí róla, de nem mondogatja, egyszerűen érezteti megjelenésével.
Egy ilyen mosdóba való kiszökés után húzzák be a lányok - az a szőke - a táncparkettre. Valaki a kezébe nyom egy pohár színes, koktélnak kinéző dolgot. A pohár szélére citrom van tűzve, benne mintha neonfénybe borított szálak úszkálnának. Többen is ezt kortyolják körülötte, így nem mond nemet. Miközben a zene ütemére lassan táncolni kezd, a szívószálat fogva kóstol bele. Kezdi élvezni a bulit, a zenét és azt, hogy végre nem kell felesleges és teljesen unalmas beszélgetésekbe elegyednie.
Jobbjában tartja a poharat, szabad kezét a magasba emeli. Vörösre festett ajkai mosolyra húzódnak mikor tekintete összeakad egy idegenével. Magas, furcsán babaarcú és szőke, kicsit sem az esete, ráadásul a következő pillanatban rácsimpaszkodik a (talán) barátnője.
Myra hátat fordít, kutat a tömegben és valaki más, valaki teljesen fura csal mosolyt az arcára újból. Először furcsán méregeti, aztán a mosolya először csak vigyorrá, majd nevetéssé változik. Kezét a szája előtt tartva nevet, s a pohárban maradt kortyot felhajtva beszáll, elkezdi leutánozni a viccesen sikeredő mozdulatokat.
Utoljára módosította:Myra Blackburn, 2019. október 29. 11:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 27. 23:09 | Link


|| Kölcsön motorral ; A stalkolás kiteljesedik ; BátorChibe ||



Teljesen jogos kérdés lenne, hogy mégis mit csinálok egy alig ismert ember motorjával egy egyáltalán nem ismert, kétes hírnevű autófényezőnél egy teljesen másik városban. A legjobb az egészben, hogy B kategóriás jogosítványom van, még csak vezetni sem tudom ezt a vérgépet. Elég komplikált mese lenne, és remélem, hogy soha senkinek nem kell elmesélnem.
Az ajkamba haraptam, ahogy toltam a motort előre, az ujjaimmal idegesen doboltam a kormány részén. Mi van, ha azt mondja, hogy csak autókkal dolgozik? Vagy ha nem is találom éppen itt? Már megígértem Haru exkollégájának, hogy kifényeztetem.
De igazából jobban izgatott, hogy mi van, ha felismer? Igyekeztem diszkréten és titokban nyomozni utána, eleinte csak véletlen egybeesések voltak. Az utóbbi hetekben nem tagadom, hogy szándékosan próbáltam követni, már amikor időm engedte.
Megráztam a fejemet, aztán begurítottam a motort oda, ahol reményeim szerint nem lesz útban. Kitámasztottam, majd az ujjaimat a hátam mögött összekulcsolva néztem körbe, hátha meglátom őt. Kódnevén Riot, vagyis Rafaelt.
- Helló - köszöntem kicsit hangosabban is, hátha úgy hamarabb érek el sikereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. szeptember 28. 00:42 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Éreztem az egyre növekvő eret a homlokomon, ami már lassú csitulásba esett volna, ám nem volt erre alkalma. Nem különösebben szoktak érdekelni a rendbontások, most mégis felfigyeltem. Leginkább mert az éppen tulajdonomba eső kert világítódott ki a mozgástól. Az ablakon nézve ki egyértelművé vált számomra az alak, bár a ruháin nem tértem napirendre. Igazából semmin. Se a napszak, se a mód, se a történések nem voltak indokoltak kicsit sem.
- Balra - mondtam kicsit erőteljesebben, ahogy a kanapéról kihajolva néztem a bejárat felé, majd visszabillenve lazítottam a nyakamnál pár gombon az ingen, de egyelőre csak vártam nem estem túlzásokba. Kellett egy kis idő mindig, hogy valami kirázzon az aktuális idegességből, de most az egész lány által teremtett helyzet olyannyira meglepett és elterelt, hogy egy pillanatig szóhoz se jutottam, még le is néztem magamra.
- Ez csak a hétvégi - nevettem is fel egy pillanatra, aztán intettem a fejemmel, hogy üljön le, láthatóan nem az álldogálás lenne most a legmegfelelőbb. - Ilyenkor mondják, hogy megtalál a szerencse?
A kérdés talán piszkáló, talán nem, de egyelőre rengeteg dolog van, ami nem volt egyértelmű, viszont ez elé kellett tennem, amit láttam. Síró nő. Síró és egyedül támolygó nő. Ezek a létező legabszurdabb és legszarabb dolgok, amik történhetnek. Még pár percre a türelmét is kellett kérnem, még megcsörrent a telefonom, de csak átléptem a másik szobába, majd visszafelé egy üveg vizet is hoztam neki.
- Hogy kerültél ide, és miről beszéltél? Tudod vagy a zene vagy te, egyszerre a két hang érthetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. szeptember 28. 01:11 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:46



Az ajtón belépve megtorpanok egy pillanatra, a falra csúszik a kezem, miközben leteszem a rádiót. Nem akarom, hogy elázzon, vagy baja legyen odakint, nagyon jól tud jönni, mikor újítok ezt-azt a ház körül. Kicsit odébb is piszkálom a lábammal, aztán meghallom és szót fogadok, nincs kedvem további negyven percet még a házban is bolyongani, ki tudja mekkora és kikerülnék-e valaha!
Még motyorgok magam elé kicsit, miközben odakerülök, de aztán csak bámulok le rá, valahogy elég abszurd, hogy alacsonyabban van, mint én. Még ha nem is sokkal. Pedig éppen ül.
- Csinos - csuklok talán nagyobbat is mint illene, mély levegő veszek, bent tartom, leszegve a fejemet, miközben bámulom a padlót pár pillanatig. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e egyáltalán idejönni ma este. Végül féloldalasan, szinte leroskadok a kanapé másik felére, a fejem a háttámlának döntve, felé bámulva, az arcomba hulló hajammal. - A legváratlanabb pillanatokban.
Bólogatok is mellé párat, még egy féloldalas mosolyt is megengedve magamnak, mielőtt feljebb húznám a lábaim, de a cipőm nem ér a kárpithoz, rendes vagyok. És szédülök. Nagyon.
A szemeim le is hunyom, talán még az álom is elnyom, nem érzem jól magam, ez egész biztos, még valamennyire érzékelem is a telefoncsörgést, de nem szólok rá semmit. Már épp kellemesen elbágyadok, mikor ismét megszólal, nekem meg felpattannak a szemeim.
- Hm? Vonattal. Meg gyalog. Mi az a sárga? Villamos. Azon is ültem - bólogatok újabb párat bizonytalanul, de visszadőlök a párnára, fáradt és rossz ez az egész. Elpárolgott az adrenalinom. - Csak bocsánatot kértem. Mert beszóltam. A cipőre is. Meg mert sok vagyok. Most is. És a komfortzónád is eléggé megcibáltam.
Felé pillantok kicsit, mielőtt egy nagyobb levegőt vennék. Inkább megtörlöm az arcomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2019. szeptember 28. 17:08 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Nos, lassan kezdek elérni arra a pontra, ahol fel kell tennem a kérdést, vajon Márkot a szakmai Nadine vagy a nő érdekli? Valószínűleg mindenki más egy pillantásból meg tudná ezt állapítani, de hát én olyan vak tudok lenni az ilyen jelekre, Merlinre, lehet, hogy nem kéne túl kedvesnek lennem mindenkivel.. De amúgy ez mikortól minősül zaklatásnak?
Egy cseppet megnyugodva veszem tudomásul, hogy Arie vette az adást, és el is indul. Persze miért is tenné ezt gyorsan, úgyhogy míg ideér élvezheti a sürgető pillantásaim kereszttüzét, mert ez nem fair, és miért szórakozik ilyen jól az én szerencsétlenségemen?
Aztán érkezik a megmentőm, és ahogy keze a derekamra csúszik ösztönösen húzódok hozzá közelebb, szemeimet még mindig Márkon nyugtatva, és meglepetten konstatálva, hogy Arie szavaira csendben maradt. Újabb kortyot iszom a rozéból, és valahol tudom, hogy most már minden rendben lesz, vagy csak remélem? Hm.. kezdek összezavarodni.
- Nos éppen azt vitattuk meg, hogy… öhm, Márk azt kérdezte, hogy.. - oké, határozottan nem emlékszem, hogy mit mondott, ami arra késztet, hogy összeráncolt homlokkal kérjek segítséget Márktól, aki úgyis olyan szívesen beszél, szóval most kihasználhatná ezt és elmesélhetné miről jártatta a száját az elmúlt órák alatt. A kelleténél pont egy kínos perccel többe telik, mire leesik neki, hogy arra várok, hogy folytassa a mondandómat.
- Szóval azt magyaráztam, hogy Rohr kisasszonnyal milyen hasonló elképzeléseink vannak a nemrég feltárt egyiptomi tekercseket illetően, ugyanis a múlt héten megjelent cikkemben éppen azt a dilemmát feszegettem, amit… - és akkor megint kezdi, de Arie előző mondatába (meg a jelenlétébe) kapaszkodva félbeszakítom.
- Arie éppen Wright professzort emlegette, ha ilyen nagyra tartja az ön munkáját Márk, udvariatlan lenne, ha nem köszöntené őt - bökök poharammal a professzor irányába, remélve, hogy ha Márk figyelmét akár csak egy pillanatra is leköti az öreg, akkor lehetőségünk nyílik lelépni. Igen, ezen a ponton már azt a felettébb udvariatlan dolgot is képes lennék megcselekedni, hogy köszönés nélkül távozok. (Gyorsan ki is hörpintem a maradék italom.) Szóval készülj Arie, mert lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk!!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 30. 19:06 | Link

Nadine


Édes, ahogy próbálkozik, nem is állítom le, gonosz vagyok tudom, de nagyon élvezem, hogy szenved. Részben az alkoholtól, részben pedig attól, hogy egy cseppet sem figyelt arra, amit a srác magarázott neki, mert ha valakinek a teremben üveges tekintete volt, akkor az Nadine Rohr kérem szépen. Engem megmosolyogtat a szerencsétlensége, tudom, hogy nem szép dolog, elvégre nagyon kellemetlen helyzetbe került, de mégis, kicsit kiélvezem, szigorúan a mellkasom alatt, hogy szerencsétlen. Az arcomon más van, a hős lovag, aki megmenti a hercegkisasszonyt a sárkánytól. A páncélom fényes, éppen most fényesítettem, amíg ő dumcsizott a sárkányával.
Most viszont már biztonságban van, hiszen én állok az oldalán, az én karom fogja át, és az én tenyerem pihen a derekán. Márk pedig, látványosan megilletődött. Ha nem sérteném meg Nadine jó hírét vele, még egy kacsintással azt is odaszúrnám, hogy: “Na szerinted, miért hoztam magammal az egyik diákomat? Egész éjjel keményen fogunk _dolgozni_.” De nem teszem, hiszen nyilván, nem szeretnék Nadine-nak ártani, így inkább lenyelem a nyelvem, és csak úgy csinálok, mint aki igyekszik felvenni a fonalat azzal kapcsolatban, hogy miről is van szó.
- Áh, igen, az egyiptomi tekercsek!
Oké, megvan, és éppen szólásra nyitnám a számat, amikor a kisasszony ajkai is elnyílnak, és valami egészen mást mond, valami olyasmit, amitől Márk arcán vívódás jelenik meg, és látszik rajta, hogy menne is, de maradna is. Én pedig csak megértően elmosolyodom, hogy megértem a helyzetet.
- Csak nyugodtan, holnap a reggelinél megvitatjuk. Büféreggeli héttől kilencig. Ha hét tízre megyünk, egész kellemesen elüthetjük az időt kilencig.
Vetem fel neki az opciót, hogy ha gondolja, akkor én ráérek, és gondolja, mert elköszönve el is indul a professzor felé, én pedig Nadine-t felé fordítom, hogy lássuk a találkozást. Lopva közelebb húzom magamhoz a nőt, és a kezéből az üres poharat is kifordítom.
- Nézd, milyen zabszem van a fenekében. Nem rossz arc, de nem illik hozzád. Jobbat érdemelsz.
A poharat el elhaladó tálcára teszem, és lejebb hajolva a fülébe suttogok.
- De amíg nincs jobb, addig sétálhatnál velem egyet.
Túl sok alkoholt ivott, kellene neki a friss levegő, ebben határozottan biztos vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. október 1. 19:24 | Link

Gerda
megjelenünk


Jóval a megbeszélt időpont előtt már itt vagyok. Igazából elnéztem az órát és azt hittem, kések, de ezt más nem kell megtudja. Nem vagyok az a kávézóban ücsörgős típus, itt is ezt az egy helyet ismerem, mert van finom süti és Árminékkal néha bejövünk. Mindenesetre biztosan jobb, mint egy üresen kongó, poros irodában találkozni a Minisztériumban. Minden jobb, mint a Minisztérium.
Még mindig nehéz felfognom, hogy nekik dolgozok. Szürreális az egész. Lemondtam a házvezetésről, hogy több időm legyen, s másnap már meg is találtak. Még le se járt a tanév, még helyettes voltam, épp csak eldöntöttem a dolgot. Elég creepy. A felkérés egy véletlen találkozás eredménye elvileg, de én már nem hiszek benne. Kiszagolták, hogy valakinek lett fölös szabadideje és rendelkezik pszichológiai végzettséggel, s lecsaptak rá! A galádok. Húztam is a számat, már láttam magam előtt Ármin reakcióját, amikor megtudja, hogy hátizé, mégsem leszek otthon többet és bocs, de már megint három munkám van, de aztán bekaptam a horgot azzal, hogy projekt-alapú és már meg is van az első kliens. Nem akartam soha pszichológusként dolgozni, de meglebegtették a gyilkosság/fekete mágia vörös posztóját és kész, végem volt.

Egy új projekt, egy újabb vörös rongy (tudom, nem a szín, hanem a mozdulat a fontos, igenigen), és nekem újból elgyengültek a térdeim.
A nő aktáját átolvastam, de nem hoztam magammal és nem is tervezem lépésenként kivesézni a történteket. Nem az a dolgom, hogy megállapítsam, akkor épp milyen szellemi és lelki állapotban volt, hanem hogy az akkori események hogyan hatottak ki az általános állapotára. És egyébként is jót tesz, ha nem koncentrálok a konkrét ügyre. Feldühít az egész, jobban, mint szabad volna - s csak nem volna valami profi részemről gratulálni neki, hogy megszabadította a bolygót egy életre méltatlan szeméttől.

Érkezik a nő, már messziről kiszúrom, s próbálok kedvesen ülni. Hogy lehet kedvesen ülni? Mindenesetre jó jelnek veszem, hogy megjelent, aztán nem rohant el, amikor meglátott, sőt, még helyet is foglalt.
- Szia Gerda - köszönök vissza, rögtön le is tegezve, elvégre én vagyok az idősebb, s nehogy magázni kezdjen. - Krushnic Dimitri - kéznyújtás helyett kap egy mosolyt és elé tolok egy bögre kávét, amit pár perce hoztak ki. Amilyen sokan vannak, nem akartam azzal tölteni az időt, hogy sorban áll, egyedül meg csak ökör iszik. Remélem jó lesz a klasszik cappuccino, ennél vadabb dolgot nem akartam kérni. A magam részéről remekül elvagyok a rövid feketével, abból is a harmadik csészével. Lassan hallom a színeket és látom a szagokat, vagymi.
- Jó lesz ez így...? - kérdezem körbepillantva, utalva a helyre meg teraszra meg az univerzumra. Tudom, hogy most úgy általában semmi se jó, de legalább nem kell úgy éreznie magát, mint egy újabb kihallgatáson. Még ha az is valamilyen szinten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 83 ... 91 92 [93] 94 95 ... 103 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek