36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 80 ... 88 89 [90] 91 92 ... 100 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adrian Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2019. július 28. 15:38 | Link

Allan Colton Fisher
Make out like it never happened and that we were nothing || mr. resident


Világos íriszeim erősen ráfókuszálnak alakjára, a tekintete magához köti a sajátom, nem tudom elkapni, nem tudok elmozdulni, nem tudok úgy tenni, mintha nem látnám őt. Egy örökkévalóság telik el abban a lélegzetvételnyi pillanatban, a testem reagál rá, karomon feláll a szőr és borsódzik a hátam, nyomást érzek a tarkómban és sípolni kezd a fülem, amiből egyedül a füzete csattanása ragad ki. Összezárom ajkaim, állkapcsom megfeszül, ahogy nyelek, tekintetem megrebben, és a következő pillanatban már ösztönösen rántom hátra fejem (ami miatt be is verem a mögöttem húzódó falba), és seprem el kezét az arcom elől. Meglep az, milyen könnyen megy. Meglep az, Colton mennyit fogyott, mennyire vékonnyá vált, hogy ő itt van, vár. Persze az is lehet, hogy elkísért valakit. Lehetne egy közeli barátja, egy új férfi az életében, bárki, bárki más, de ismerem őt, ennyi idő után is ismerem őt, és ugyan nem akarom elhinni, tudom, hogy önmaga miatt ült azon a széken. Tekintetem az övét keresi, először megragadom csuklóit, de nem akarom tehetetlenné tenni őt, nem akarom lekötözni a kezeit, így szinte azonnal el is engedem. Egyik kezemmel átfogom a vállát, másikkal intek a felénk induló biztonsági őrnek. Nincs semmi baj. Nem jelent veszélyt, nekem legalábbis nem. Lehunyom szemem, ahogy ökle a mellkasomnak ütközik - magas ugyan a fájdalomküszöböm, rendkívül magas, és ő sem a régi önmaga, egy feldúlt ember viszont minden körülmények között képes fájdalmat okozni.
- Nyugodj meg, Colton - halkan szólalok meg. Közelebb húzom magamhoz, egészen közel, még ha tudom is, hogy ezt nem akarja, hogy undorodik tőlem, és mindenek előtt, gyűlöl. Viszont le kell higgadnia.
- Tudod, hogy az erőszakkal nem oldasz meg semmit.
Engem is meglep, hogy nem pattanok el. Tőle, attól, hogy megütött, a rengeteg érzelmi töltettől és a visszafojtott képességtől a fejemben. De ígértem neki valamit, még nagyon régen. Ha valamit, hát ezt képtelen lennék megszegni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 28. 16:37 | Link


Budapest | Addiktológia | i don't need a xanny to feel better | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 28. 17:10 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 28. 17:59 | Link

Édes bátyus Love

Összehúzom egy kicsit a szemöldökömet, nem szeretem, ha valaki káromkodik. Néha én is szoktam persze, kicsúszik, mert mondjuk annyira ideges vagyok, de sosem a lételemem a káromkodás. És ami azt illeti, amikor káromkodok, akkor szörnyen zavarban is vagyok, és nagyon kellemetlenül érzem magam, amiért ez megtörténik. A gyerekek előtt viszont soha, ott nagyon figyelek, hogy miként kommunikálok velük.
- Persze, én, jól vagyok.
Zavaromban a szám belső felét harapdálom, olyan nehéz elmondani, hogy mit is jelent ez. Én nem éreztem magam soha annyira rosszul, mint talán kellett volna, azért, amit Valery csinált. Azt sokkal jobban sajnálom, hogy az anyánk olyan, amilyen, látva Rosie-t és Valery-t, és tudva, hogy Sydney bármilyen lehet, hiszen nála van. Cole-t is bántotta. Ezt az egyet nem tűröm el egyikőjüktől sem igazán, hogy bántsák Cole-t. A bátyám a mindenem, nála jobban nem szerettem soha senkit, és nem tudtam elviselni, hogy neki ártanak. Hiszen ő egy csodálatos ember.
Állom a tekintetét, meghatottan nézek rá, amikor azt mondja, hogy nem haragszik rám, hogy sosem haragudott. Nem éreztem ezt. Nem feltétlenül mondanám, hogy haragot érzett irántam, talán inkább csalódottságot, vagy árulást. Nagyon féltem, hogy árulónak tart azért, amiért beleszerettem Adrianbe, vagy azért, mert együtt voltunk. Elmosolyodom, amikor azt mondja, hogy elfogadja, hogy Adrian az életem része, és magamban fohászkodom azért, hogy valóban így legyen, hogy Adriant még az életem részének mondhassam. Én tényleg nem haragszom rá, és szeretném, ha ő ezt megértené, és elhinné nekem. Nézzen belém akármilyen mélyen. DE nem akarok egy üres asztal mellé ülni a tanáriban, nem akarom, hogy ne ebédeljünk együtt, vagy, hogy ne beszélgessünk. Hogy ne hallhassam a hangját. Korábban is szerettem őt, ő tudta, és képesek voltunk békésen egymás mellett élni. Képesek voltunk barátok lenni. Szeretnék még most a barátja lenni. Amikor azt mondja, "együtt vagyunk", mégis megremegnek kicsit az ajkaim, bár előbb mondta volna el ezt, hogy nem haragszik, hogy elfogad minket, talán akkor... nem, akkor is így alakult volna, de akkor nem pont most mondaná, amikor a témára a legérzékenyebb vagyok. Megígértem, hogy ma nem mondok erről semmit, mégsem tudtam nem kimondani, hogy mindaz, amit mond, már nem érvényes.
- Ne haragudj, nem akarom elrontani a kétszázadikat. Mesélhetnél inkább a tetoválásaid jelentéséről. Például Jézusról, Mr. Éljen az ateizmus Fisher!  
Tényleg nem akartam, és félek, hogy mégis sikerült. Inkább próbálom lefoglalni magam, és próbálok valami mást csinálni. Tortázzunk, nézzünk meg egy béna filmet, bármit, csak ne legyünk szomorúak. És akkor megölel, megadja nekem azt az ölelést, amit akkor és ott a szobámban reméltem, amikor azt vágytam csak, hogy ne nevessen, hanem azt mondja, nem lesz semmi baj, hogy megoldjuk. Hozzábújok, és még mindig erősen győzködöm magam arról, hogy ez nem egy olyan este, ahol sírni kell, ez nem arról szól most. A kérdésére nem felelek, nem tudok felelni, mert nem tudom, hogy hogyan is érzem magam. Hálás vagyok, amiért nem úgy viselkedik, mint akkor, hálás, amiért ölel, amiért mellettem áll, amiért nem azt mondja, hogy ő megmondta, hogy ez hiba lesz. Hülye voltam? Talán. De azt nem bánom, hogy ilyen sokáig Adrian mellett lehettem, mert boldog voltam, igazán. Csak azt sajnálom, hogy ő nem így érezte, és reménykedek abban, hogy nem az elejétől, hanem csak a végén nem, hogy nem szenvedett mellettem.
- Oké.
Felelem végül csendesen, és a konyhába lépve, terveim szerint, mint a kettőnknek merítek, azonban csak nézem a salátát, és nem megy a mozdulat. Ellépek a pulttól, mielőtt összekönnyezem a salátát, és a szám elé kapva a kezem, nézem a homályos képet. Nem vagyok jól. Nem tudom megjátszani magam, nem tudom azt mondani, hogy minden jó, ahogy van. Nem jó. Nem tesz boldoggá. Nem gondolkozom, csak cselekszem. Ellépve a pulttól, Cole-hoz szaladok, és szorosan hozzábújva már nem is titkolom, hogy mennyire szomorú vagyok.
~ Csak ne beszéljünk, csak engedd meg, hogy sírjak egy kicsit. Csak ölelj meg újra Cole, kérlek.~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2019. július 28. 18:02 | Link

Allan Colton Fisher
Make out like it never happened and that we were nothing || mr. resident
>>
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 28. 18:30 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 28. 18:54 | Link


Budapest | Addiktológia | i don't need a xanny to feel better | tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2019. július 28. 19:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Adrian Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2019. július 28. 19:27 | Link

Allan Colton Fisher
Make out like it never happened and that we were nothing || mr. resident
>>
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 28. 20:02 | Link


Budapest | Addiktológia | i don't need a xanny to feel better | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 28. 20:05 | Link

Édes bátyus Love

Zokogok. Nem tudok nem sírni, nem tudok nem könnyeket ejteni. Fáj, minden egyes gondolat, minden egyes mozdulat. Napokkal ezelőtt történt, de amikor Cole azt mondta, nem haragszik, akkor értettem meg igazán, hogy mi is történt velem. Elvesztettem a szerelmem. Éppen abban a pillanatban, amikor a bátyám azt mondta, azt üzente, hogy képes lenne megbékélni a helyzettel, amikor az egyetlen félelmem is szertefoszlott, akkor érkezett meg az agyamba is az, amit a szívem már tudott, vége. Igazán vége.
Cole bőrébe vájom a körmeimet, hiába a tökéletes lakk, egy pillanat alatt képes vagyok tönkretenni, és most is ez történik. Soha életemben nem sírtam még ennyire hevesen, pedig annyi minden miatt sírhatnék, és én Adrian miatt teszem. Ő a legnagyobb veszteségem, ő az első igazán nagy veszteségem. A szívem hevesen ver, minden egyes lüktetésével egy darab leszakad beőle, hogy lejjebb induljon meg, és a fényessége megfakuljon, feketévé válik a gyász miatt. Érzem, ahogy hullanak a darabjai.
Mégis, ahogy sírok, ahogy a feszültség, ami napok óta bennem van, a könnyeim által távozik, felszabadítja a lelkem, mintha megtisztulna, mintha minden, ami rárakódott volna, feloldódna, és eltűnne. Mintha kisírnám magamból a sok fájdalmat, ami nem mertem megpiszkálni, mert nem akartam, hogy valóság legyen. Nem akartam kimondani még magamnak sem, csak ignoráltam a problémát, mintha azzal megszűnt volna létezni. Pedig nem szűnt meg, a probléma igenis létezik.
Az agyam nem kattog most, nem keres alternatívákat, amikkel lefoglalhatja magát. Ostromol, az összes emlékünkkel, ostromol mindennel, amit Adriannel éltem meg. Amikor a kanapén csak ültünk egymás mellett, egymás kezét fogva, némán, amikor az ebédlőben mellettem ült, és elpirultam, mert a combja az enyémhez ért, amikor az erdőben pálcát szegeztem rá, amikor felpillantottam, és azért éreztem, hogy otthon vagyok, mert a kastély ablakából ő nézett rám, amikor az unikornis az ujjamhoz ragadt, és ő leszedte, de el is tette, mint szuvenírt, amikor élvezettel nézte, hogy féltékeny vagyok az évnyitón. Minden csókunk, minden ébredésünk, minden ölelésünk egyszerre rohamoz meg.
Szorosabban bújok Cole meztelen felsőtestéhez, nem akarom, hogy lássa az arcom, ahogy a sírástól egyre gusztustalanabbá válok. Annyira hálás vagyok, hogy nem húzta vissza a pólóját, hogy tisztán hallhatom a szíve dobbanását, hogy érezhetem a meleg bőrét. Érzem, ahogy fázom, ahogy a sok sírástól egyre jobban remeg a testem, ahogy szépen lassan, kihűlök. Talán nem normális? Nem tudom, sosem éreztem még ennyire furcsát. Zsong az agyam, fáj a testem, mintha egész nap futottam volna.
- Kérlek, ne bántsd őt. Kérlek.
Tudom, hogy bántani akarja, tudom, hogy azt hiszi, az a megoldás, hogy bántsa, de nem az. Szeretném, ha elfognának a könnyeim, hogy tudjak beszélni, a lélegzésem szakadozik, a gombóc a torkomban még nem oldódott fel, még mindig van, ami ki akar jönni belőlem. Hideg kezeimmel még jobban ölelem őt, és közben magamban fohászkodok, hogy ki tudjam mondani.
- Adrian... bát...bátor volt, mert ki.... kimerte mondani... Nem hazudott... Ne...Ne bántsd.
Nem akarom, hogy bántsa, tudom, hogy Adriannek is rosszul esik, hiszem, hogy nem boldog ettől. És tudom, hogy nem hitte, akkor és ott egyáltalán nem hitte, hogy egyetlen válasza elég lesz, hogy rájöjjek, nem teszem boldoggá. Egyetlen emlékkép elég volt.
- Ne haragudj.
Fogalmam sincs, hogy miért kérek bocsánatot, hiszen azt mondta, nem haragszik rám, de én haragszom magamra, amiért így történt, nagyon haragszom, és gyűlölöm magam ezért. Azért, hogy most ennyire elszúrtam mindent. Tényleg elrontottam mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2019. július 28. 20:53 | Link

Allan Colton Fisher
Make out like it never happened and that we were nothing || mr. resident
>>
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 29. 11:52 | Link


Budapest | Addiktológia | i don't need a xanny to feel better | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 30. 14:06 | Link


Budapest VIII. | Műhely | × Fiction × | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 30. 14:42 | Link

Édes bátyám Love

- Utálom ezt a szót.
Jelzem neki csendesen, nem mintha ne tudná. Igyekszem, vagyis nem akarom megtenni, csak hidd azt, hogy erőlködöm. Nem szeretem, ha valaki azt mondja, igyekszik, de próbálom minél kevesebb alkalommal kijavítani az embereket, meg próbálok minél kevesebb agyérgörcsöt kapni attól a ténytől, hogy valaki egyáltalán nem próbálkozik. És nem, ez nem olyan dolog, amivel rosszat feltételeznék Cole-ról vagy bárkiről, pusztán csak olyan sok negatív tapasztalatom volt ezzel a szóval, hogy nem szeretem.
Adriant viszont szeretem. Nagyon szeretem, és most nem csak a nyálas értelemben gondolt szeretetre kell gondolni, ami miatt sírok, hanem szeretem őt, mint embert. Szeretem, mint gondolkodót. Szeretem, mint küzdőt. Szeretem a lénye kellemes és kellemetlen vonásait is. Őszinte szeretettel viseltetek iránta, és pont ezért nem szeretném, hogy bántsa, hogy bármilyen baja legyen. Hozott egy döntést, ahogy én is hoztam, mikor újra találkoztunk. Nem ígért a világ garantált happy end-et. Szerettem volna, hogy az legyen, nyilván, hiszen nem úgy vágsz bele egy kapcsolatba, hogy az bukás lesz úgyis. Nem igaz? Viszont én nem tudok haragudni, talán genetikailag kimaradt belőlem, mint a vörös haj, meg a nádszál alkat. De nem bánom egyiket sem. Én Emily vagyok, és amikor a tükörbe nézek, magamat látom.
- Ez jobban hangzik.
Mosolyodom el. A könnyeim még mindig folynak, de már nem sírok. Viszont tudom magamról, hogy gusztustalanul nézek ki, hogy egyszerűen undorító vagyok jelenleg, és nem akarok éppen ezért felnézni Cole-ra sem. Csak maradjunk így, örökre. Olyan jó, hogy ringat, hogy érzem őt, érzem a bátyám szeretetét. És éppen ezért érzem a bűntudatot is, amiért az volt az első gondolatom, hogy hiba volt idejönni, hogy hiba volt visszatérni ebbe a világba, hogy a saját - amúgy tökéletes - világomat feladtam, ezért. Hogy Cole kétségbeesetten öleljen magához, miközben én egy fiú miatt zokogok, aki lényegében éppen miatta hagyott el. Nem lett kimondva, de tudom, hogy így van, hogy ezért nem működött.
- Fáradt vagyok, lehet inkább aludnunk kellene.
Tényleg elrontottam a bulit. Se nosztalgizázás, se tortázás, csak az, hogy mennyire szánalmas vagyok, és mennyire könnyen össze tudok omlani egyetlen pillanat alatt. Mert ennyi volt, egyetlen pillanat. Cole kedves volt, elfogadta a kapcsolatunkat, és akkor összeomlott minden, mert nincs olyan már, hogy kapcsolatunk. Ez az egyetlen mondat összedöntötte a kártyavárat.
- Nagyon jól csinálod, Cole.
Bújok hozzá szorosabban, de remélem, hogy nem okozok neki fájdalmat. A szemeim még mindig lehunyva, csak élvezem azt a kis burkot, amit az ölelése és a ringatása jelent nekem. Egy kis szigetnyi béke, más nem is kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 30. 14:57 | Link


Budapest VIII. | Műhely | × Fiction × | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 30. 15:17 | Link

Édes bátyus Love

- Magunknak.
Mosolyog a hangom. Hallottam a többit is, de ami igazán számít, az ez az egyetlen szó. Magunknak. Mert mi, történjen bármi, bármikor és bárhol, mi testvérek vagyunk, nem fél testvérek, hanem olyan igazi, örökké összetartó testvérek, akik akkor is itt vannak egymásnak, ha a világellenük van. Mi együtt vagyunk erősek, egymás nélkül nem tudnánk ennyire kitartani, ennyire jól kezelni a dolgokat. Ő meg én. Mi vagyunk azok, akik közösen alakítjuk a sorsunkat. Régebben is mondtam, már, és most is tartom, hogy egy kicsit szerelmes vagyok Cole-ba. Nem úgy, mint Adrianbe, hanem máshogy. A kapcsolatunkba, a bátorságunkba, abba, akik egymás mellett lettünk. Egy kicsit szerelem ez, olyan, ami nem tud elmúlni, ami nem hamis.
- Ne, kérlek erről ne. Ebben nincs több. Ez ennyi volt.
Megmakacsolom magam, a szemem, a szívem. Nem sírok és nem vérzek amiért Adrian elhagyott. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok szenvedni. Nem veszítettem el őt, nem drámázok. Adrian a barátom elsődlegesen. Adrian olyan, mintha lenne még egy testvérem. Régebben is ezzel nyugtattam magam, most is ezzel nyugtatom. Egy kicsit más volt, egy kicsit, néhány hónapig a szerelmem volt. De attól még, hogy már nem a szerelmem, a barátom. Egymás mellett ülünk a tanáriban, és csak ő képes kiolvasni azt a kacifántos írásképet, ahogy Cath ír. Szépen ír, csak nekem kacifántos, neki meg a tanársegédje. Szükségem van rá, hogy ki tudjam olvasni, amit leírt, és szükségem van rá, mert a szívem egy szeletét évekkel ezelőtt neki adtam, és csak úgy tud a szívem dobogni, ha minden része megvan.
- Örülök, hogy meghallgattál.
Tényleg, hiszen most hallgatott, nem nevetett ki, nem nevetett rajtam, a helyzeten, hanem figyelt, észrevette a rejtett utalást, és felelt nekem. Igazán figyelt rám, és ez különbözteti meg a mostani helyzetet a korábbitól.
- Muszáj megmosnom az arcom, mert nagyon csúnya lettem.
Neki se ártana a mellkasát lemosnia, mert azt is összekentem egészen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. július 30. 21:00 | Link


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


- Sosem figyel semmire, amit mondok - tárom szét a karjaim tanácstalanul, mert az a szőrcsomó maga a Sátán. De vele együtt élni megtisztelő, meg engem szeret, szóval asszem ez is afféle részletkérdés, ahogy Ward mondaná.
Ismerem már Stellát, tudom, milyen hangot ad ki, mikor meglát egy Korsi táskát, hogy rándul meg a szemöldöke, mikor éhes, így az sem kerüli el a figyelmemet, ahogyan rámozdul az új macskákra. Legalább annyira imádja őket, mint én, mikor először megláttam őket a tenyészetben. Nem akartam elválasztani őket, mert már csak ők voltak ketten az alomból. Nem volt olcsó.
- A tényen, hogy a mekis krumplievő-verseny óta nem láttalak még ilyen gyorsan mozogni - rázom meg a fejemet, miközben a kezem ismét végigcsúszik a derekán, nyugtatóan, mintha csak Bubut próbálnám csitítani a hevesebb hangulatakor. Ez is megesett már nem is egyszer. Az a macska jóformán két naponta felrántja magát valamin.
- Ugyan. Már itt vagy - grimaszolok, miközben a fejemet a keze felé billentem, de nem sok időre, csak pár pillanatra, a szemeibe bámulva, jóformán pislogás nélkül.
Tudom, hogy nem akar menni, leginkább sehova, ha tehetné, akkor itthon lenne, vagy a mekiben, vagy vásárolna és ez egy ilyen szent triumvirátus. Stellának pedig maga a mennyország, főleg, ha jár hozzá macska. Vagy én.
- Pár hete álltunk neki az ötletnek, aztán lebontottuk három alkalomra, csak... le lett rejtve, míg nincs kész, így egyszerűbb volt - vonom meg a vállamat lazán. Persze, érzékeny még, de annyira nem, hogy ne tudjak így létezni. Másrészről, homokoztam nem is kevés időt Afganisztánban, nem egy karfirka fog ki majd rajtam. - De tetszik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. július 31. 14:53 | Link


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


- Ez azért biztos nem igaz - szóltam Bubuka védelmében, mert én azért eléggé úgy gondoltam, ha akarna, lehetne okos cica, egyszerűen néha nem szeretne, máskor viszont nem ez a helyzet. Például mikor szól neki, hogy alvásidő van, akkor szépen le szokott cammogni az ágyból. Az más kérdés, ha nyitva marad az ajtó éjjel visszajön. Én mondjuk megértem mikor bemászik Gabe mellé, ha engem is leküldene aludni, én is visszajönnék.
DE CICÁK. Most már nem Bubu vagy én vagyok itt a lényeg, hanem a tény, ami hirtelen így rám szakadt. Mint mikor bemész egy új boltba és minden finom és szép akciós és kell, azonnal. Én is mindennel ezt éreztem éppen. De most nem bevásárlás terveztem, csak a cicákat megismerni, megfogni, megsimogatni, megnézni minden mancsukat. Illetve, ez még ugye nem volt minden, mert miután lesikoltottam volna a csillagokat Gabe miatt kicsit félreszorultak a kisállatok.
- Most azt mondod lassú vagyok vagy hogy lusta? Az utóbbival mondjuk nem vitatkozom - tártam el a kezeim, hogy aztán csak nevetve másszak közelebb összetapogatva amennyire ment így a kezét, őt, a haját, meg azért Bubu felé is pilláztam, mielőtt még nagy haragot kötünk a berepülésemért, az addigi személyes foteljébe. Nekem ne mondja, hogy nem annak tekinti.
- Pontosan - nyomtam egy pillanatra a nózijára a mutatóujjam, hogy aztán meg is csókoljam, de most még rengeteg volt a kérdésem, a felfedezni valóm, igazából rendesen azt éreztem, hogy sietek, mintha muszáj lenne, még a beszédemmel is, lehet hadartam. Aztán kicsit kiengedve a levegőt simogattam a hajába meg néztem rá, örültem, hogy hazaértem, annak is, hogy itt vagyok, mindennél jobban. Talán még a táskáim is beáldoznám ha arról lenne szó.
- Ez nem volt... kevés hozzá? - néztem kicsit összeszorítva a fogaim. Nem akartam vicsorogni, de a legelső tetkóm másnak 10 perc munka, nekem egy óra volt a... szünetekkel. Meg még megvertem remegő kézzel Bubut, amiért végigvideózta mikor elsőre besírtam. Szerintem nem volt vicces. Honnan tudtam volna mi vár? Akkor még. Végül csak elfordultam az ölében oldalasan, hogy a karját magam elé húzhassam, mint mikor megölel, így rendesen beláttam, még akkor is, ha látszott néhol hogy még gyulladt vörös a bőr, nekem is volt ilyen, elmúlik. Aztán csak széles vigyorral dőltem neki és pusziltam az állára meg a nyakába.
- Nagyon tetszik, mindenhol is. Mikor találtad ezt ki? Nem is tudtam, hogy te is akarsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. augusztus 1. 04:20 | Link


×××

Kelletlenül, avagy sem, de több embert küldtem el melegebbre egy rövid séta alatt, mint máskor egy átlag hétfő reggelen, mikor nem kocsival érkezik meg a nemes hátsó felem munkába. A tömegközlekedés és a gyalogosság átka azon emberi interakciók felvétele, amihez se ideg, se gyomor. Mindenesetre én igyekszem, de a legkevésbé se vágytam rá, hogy a makulátlanul tetszelgő ruhám valami csöves megtaperálja, mert gyenge és kapóra jövő nőt lát bennem. Azt ha eltöröm a kezét még meg van lepődve, mint a sárga villámpatkány abból a rajzfilmből.
A fejem a színház környékén emeltem fel elsőre a telefonból, ami el is került vissza a táskámba, aztán a kifelé jövő arcokat néztem, néha grimasszal kerülve el az útjuk kereszteződését. Volt egy hosszú, barna hajú lányka, akinek az arca olyan volt, mint amit egy T-Rex rendezett át. És ezek a "Szépségek" a szörnyetegek mellett? Arról már különösebb tudomást sem vetem, ahogy az egyik férfi, bár nem nevezném annak a szemem láttára próbált meg az autójával elvillogni mindenkinek a környéken. Vajon neki szóltak, hogy ettől nem nő meg semmi még 5 centit, hogy elérje a nyolcat összesen? Na ugye. Vissza is emeltem a tekintetem egyenesbe, és éppen egy intő kézre, majd a hozzá tartozó arcra találtam, amitől egyből jóval derűsebben torpantam meg, még széles vigyorral elbillenő csípővel vissza is integettem, mielőtt tovább lépdelve meg nem álltam szemben vele.
- Milyen kellemes meglepetés - és még csak nem is hazudtam vagy szépítettem. Vannak emberek, akikre csalódások okán emlékszünk, és vannak, akikkel eltolnánk még egy emléket, mert megér pár Mi Atyánkat a dolog. - Ha azok ide tartoztak - mutattam magam mögé - már az autós nagymenő középkorúra meg a szamárfejű kislány, akkor az ország is halálra ítélt, nemhogy a darab.
Nyilván volt ebben némi költőinek mondható túlzás, de még csak nem is zavartattam magam, sőt a fejem kicsit oldalra billentve minden beleegyezés kérése nélkül nyúltam a nyakához és igazítottam ki a pólója felráncolódását még végig is simítva a vállán. Alig szándékosan.
- Hogy vagy ma? Ha tudom, hogy erre ebbe is lehet botlani, nem csak a tarháló csövesekbe, akkor veszek melltartót - közöltem egyszerűen, de még viccnek is elég silány lenne. Na nem mintha ezen múlna a döntés. Vagy mintha ne lehetne opció ez is meg az is már a mai viseletemet illetően is. Vannak mély nyomok, amiktől nem szeretek szabadulni csak úgy az emlékeim közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2019. augusztus 3. 10:48 | Link

Allan Colton Fisher
Make out like it never happened and that we were nothing || mr. resident
>>
Utoljára módosította:Adrian Black, 2019. augusztus 13. 10:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. augusztus 5. 17:34 | Link

T H E O N  D E L A C R O I X
x eszter

Nem kell marha sok ész ahhoz, hogy az ember eldöntse, mit szeretne enni - és mégis, egy-egy elhatározás mögött végtelennek tűnő vívódás rejlik. Máris komplikáltabbá válik a helyzet, ha két személyről beszélünk. Ami az egyiknek kell, azt a másik nem szereti, esetleg, egyenesen undorodik tőle, nem kell, nem kívánja, nem akar onnan enni, és még sorolhatnánk.
Az embernek elég csak rám néznie ahhoz, hogy levonja a következtetést: ez a gebe életében nem evett mást salátán kívül. A social mediaban is elég sokszor kapom meg a hasonló kommenteket, "ennem kéne egy sajtburgert", "el sem férne bennem egy Big Tasty menü" és hasonlók, az igazság viszont az, hogy én sem vetem meg a gyors kaját. Nem eszek minden nap, már csak azért sem, mert rohadt egészségtelen, ettől függetlenül ha megkívánom, hát megeszem - ebben az esetben pedig vagy elmegyek érte, vagy sehogy.
Ezért vagyok most is itt, csak így, egyedül. Az egyik egyszemélyes asztalhoz leülve várom a két menüt - elfogyott a hús, és tekintve, hogy ez sem egy McDonalds, sem egy hasonló nagyvállalat, ahol pikk pakk megvan minden (azért van egy szint, ami alá már nem adom) -, elvitelre. Lábaim keresztbe téve egymáson veszem elő a telefonom, már csak megszokásból is magam elé fektetem az asztal lapján, miközben közelebb húzva a kemény papír étel- és itallapot kezdem böngészni azt. Ugyan a szokásosat rendeltem - mindig a szokásosat rendelem -, azért jó tudni, mit tudnak még kínálni, arra az esetre, ha valami isteni villámcsapás folytán fellángolna bennem a változatosság iránti vágy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 5. 21:26 | Link


| |



Halványan mosolyogva vonja meg a vállait. Sosem vetette meg a mugli eszközöket, és kivételesen könnyű a kommunikáció, ha az ember családja az óceán túloldalán táborozik.
- Igazából csak a játékfelkérésekről maradsz le egyébként - legyintett egyet. - Minden mást el lehet intézni hagyományosan is, csak néha körülményesebb.
Nem figyel arra, hogy túllépett egy határon, elvégre Eugént olyan embernek tartotta, aki szól, ha valami nem tetszik neki. Bár már belekezdtek egy közös üzletbe, ami fixen összeköti az életüket még egy jó darabig remélhetőleg, nyugodtan le tudná rázni Elliet, ha akarja. Nem tette, szóval felesleges ezen pörögnie.
Korábbi idegessége alább hagyott egy kissé, amikor észrevette, hogy már meg is kapta a kért italt. Ujjaival az üvegen dobolni kezdett, de csak mintha zongorázna.
- Szomorú lenne? - kérdezett vissza elrévedve. - Eddig nem vettem észre ezt. Mármint megtanultam, hogyan kell kihámozni a valós mondanivalót a felesleges körítés mögül, amit mindig megkapok. Ezzel is csak tanítottak.
Elcsodálkozott saját magán, hogy mégis mikor lett ennyire optimista. Amikor megérkezett Magyarországra, talán akkor szemlélte utoljára ennyire vidáman a helyzetét, azóta csak rosszabb lett minden. Vagyis egyre több sikert ért el, mindene megvan, amire vágyott, de ugyanakkor felesleges stresszt pakolt magára.
Hogy kizökkentse magát az egoista pillanatból, inkább újra Eugénra szegezte tekintetét. Hiába egy szerettéről volt szó, nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon. Nem fájt (neki legalábbis) az igazság, viszont annál inkább jól esett hallani.
- Igazából csak én vártam el többet, mint amit teljesíteni lehet - helyesbít egy kicsit. Talán mindig is védeni fogja, talán nem. De jó pár dolog miatt hálás lehet, és majd egyszer ezt fogja látni.
Egy kósza tincset a füle mögé tűrt, ajkaira végre őszinte mosoly kúszott.
- Azt még nem tudom, egyelőre nem vagyok beosztva sehová. Te mit terveztél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 6. 09:01 | Link

Az én kis piros prefektusom


Magyarország elég... érdekes egy hely. Az biztos, hogy százszor különb azoknál az országoknál, ahol előzőleg járt, ám nem tudja megmondani, hogy jó, avagy rossz értelemben. Előzőleg már megtapasztalta a vasúthálózat gyönyöreit, amely’ egy eléggé elkeserítő sétakocsikázással ért fel, azonban első látásra a híres főváros sem kecsegtet számára semmi érdekessel. Jó igaz, hogy a nevezetességek elég látványos elemei a metropolisznak, de ezeken kívül még egy normális éttermet sem tud felmutatni. Komolyan, ez a sajtburgernek nevezet szörnyedvén valami rettenetesen rossz. A tejterméknek nem is igazi sajt, hanem műanyag íze van, és hiba mondta, hogy ő uborka nélkül kéri a szendvicset, csak a kezébe nyomták az étket, majd elküldték őt a pulttól. Nos, mi ez, ha nem felháborító?  Mondjuk legalább a kiszolgáló lány jól nézett ki. Egy csillag az ötből, csodás, micsoda egy putri.
Sebaj, legalább helye lesz, mivel előzetesen kinézett magának egy párducmintás topba bújtatott nőegyedet és a nála éktelenkedő ürességet. Kit érdekel az, hogy valószínűleg egyedül akar lenni, azért ült egyes helyre! Ennél lehetetlenebb szituációkat is megoldott már.
Magabiztosan közelíti hát meg áldozatát, s egy szó nélkül odahozza a lány elé a legközelebbi széket, mely’ a keze ügyébe akad, nem foglalkozva a ténnyel, hogy már valaki elfoglalta azt. Következő lépésben pedig jó nagyot harap burgerébe, mire elszörnyedve konstatálja, hogy bizony ebben nem csak uborka, de hagyma is van. Finnyás kisfiú módjára kezdi szétfeszegetni az étket és egyesével
kipécézni a nemkívánatos darabokat. Néha egy-egy hagyma lehet, hogy nem a legalkalmasabb helyen, a tányéron landol, hanem a leány térfelén, de ez már csak járulékos veszteség.  

Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. augusztus 6. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. augusztus 6. 14:44 | Link


#timtim


Tim nem volt benne teljesen biztos, hogy Blue mit is álmodott meg magának a kocsmával kapcsolatban, de abban biztos volt, hogy patkányok nem szerepeltek ebben a fantáziában. Márpedig a német érzékelt az alagsorban, nem is különösebben keveset. Ezt nem akarta hangsúlyozni, így is elég egyértelmű volt, hogy szar helynek tartja.
- Már a növényekkel? Biztos meg tudunk oldani valamit. Gondolom, ha beszélünk Dustinnal, ő is tud tanácsot adni. Úgyis fogy a tevekajám - markolt ki pár szemet a zsebéből, majd a kicsi Twix orra alá nyomta, aki fura, szőrös kis ajkaival azonnal csapkodni kezdett a nasi után. Mindig éhes volt.
- Próbáltad már? - kérdezte a német felvont szemöldökkel, tapasztalat hívő volt, csak akkor hitt el valamit, ha maga is tudta tesztelni és bevált, vagy kudarc volt, máskülönben az csak _egy állítás_.  
A kis tevét visszagyűrte félig a kabátja alá, hogy ne legyen gond belőle, az emberek nem tudnák kezelni a látványt, rögtön jönnének, honnan van minitevéje és milyen faj ez.
- Sok romkocsmában jártunk már, Blau - nézett rá a német kissé rosszalló pillantással, de aztán csak bólintott, hogy így már sejti miről is van szó. Rémlett neki a lugas. - Már, hogy azt szeretnéd, ha növény-függönyök választanák el a boxokat? Vagy rosszul értem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. augusztus 7. 21:11 | Link


Budapest | Addiktológia | i don't belong to anyone, but everybody knows my name | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2019. augusztus 8. 19:28 | Link





Hely, időpont. Mindezt egy üzenetben. Tárgyilagos és épp megfelelő szintű komolyságot sugall. Annyira, hogy ne gondolhassa randinak. Próbálkoztam azzal, próbálkoztam különböző programokkal, amit ő szeret, amit mindketten, még egy elég fontos és nyilvános tárgyalásom zárására is elhívtam -- ez utóbbi egy halva született ötlet volt, tudtam, mégis megpróbáltam.
Mindent megpróbáltam.
Nem kerestem sokáig. Hagytam lélegezni. Vagy amit csak tenni akart, nem kértem számon egyszer sem. Hagytam, hadd menjen. Ha vissza akar jönni, majd jönni fog. Ha nem --
Nem merem elhinni, hogy most eljön, hiába küldte az okét, hiába látjuk néha egymást, hiába jár el a gyűlésekbe, hiába járok el én is, bár ritkán, de eljárok, azokba a másik fajtákba, a hozzátartozóiba, szülők és házastársak, gyerekek és nagyszülők keserű, fájdalmas klubjába. Úgy érzem ott magam, mint egy svindli, egy szemfényvesztő, egy hazug.
Nem hánynám fel neki, ha nem jönne. Gyakorlatilag ide rendeltem s mindketten tudjuk, mennyire hibás húzás parancsolgatni neki. Mire megérkezek a megbeszélt időben a megbeszélt kávézó elé, már teljesen abba a hitbe sikerült ringatnom magam, hogy nem jön. A fejemben már futnak a lehetséges forgatókönyvek. A kifogások. Én gyártom a fejemben az ő kifogásait nekem - mennyire beteg ez? Már teljes vitákat nyomok le, olyan ez, mint egy reflex, önvédelem és berögződés egyszerre, falcs rögeszme, körkörös, önmagát felemésztő agy-torna.
És ha jön? Ha mégis? Biztosan megkapom, hogy mi ez a hangnem, mit akarok, miért ide, biztos jöttem megmondani a tutit, lehet még az útját is kiakarom adni, pedig milyen utat és kinek? Ha egyszer együtt sem vagyunk? Mit fejezek be, ha semmit sem kezdtünk el? Nevetséges és gyerekes ez az egész részemről, igen, biztosan így lesz, ha lesz egyáltalán valahogy.
Nem megyek be egyedül, azt nem akarom, hogy nézzék, ahogy nézem az ajtót, aztán nézzék, ahogy fél óra múlva kimegyek egyedül, ott hagyva egy félig üres kávés csészét az asztalon. Inkább támasztom a kirakat párkányát, a hátamat ebben a félhomályban már úgysem látják, bent nagyobb a fény, idekint még nem kapcsolódtak fel az utcalámpák, fekete pólómban és fekete farmeremben pont úgy nézek ki, mint egy akárki, mint mindenki, szóra se érdemes idegen.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2019. augusztus 13. 11:36 | Link

Allan Colton Fisher
Burning cities and napalm skies, fifteen flares inside those ocean eyes. Your ocean eyes


Nem csak beleuntam, de bele is fáradtam már ebbe az egészbe. Megértem Coltont, tudom, miért csinálja ezt, tudom, miért támad ennyire görcsösen és azt hiszem, valahol azt kívánom, bárcsak visszamehetnénk az időben és semmissé tehetnénk ezt a másfél évet, hogy ne jussunk idáig. Hosszan, türelmesen engedem ki a levegőt, s habár arcom meg sem moccan, miközben beszél hozzám, az elmém pörög, fájdalmasan pörög. Akaratlanul összekötöm a szavait Shayleen összeroppanásával, akaratlanul megtalálom a hasonlóságokat, és attól, mennyire egyformák, mennyire hasonló dolgokat vágnak a fejemhez, legszívesebben felnevetnék. Talán igazuk van. Talán tényleg ezért a mártír szerepért élek, hogy valamiért mindig legyen amiért sajnálniuk, hogy a megfelelő pillanatban odadörgölhessem, én ott voltam, és nem kértem semmit, hogy a saját önfeláldozásom használhassam ellenük, amint a legkisebb kellemetlenség ér. De mit csinálhatnék? Mit kellene csinálnom? Ha egyszer is hátat fordítottam volna a nővéremnek, ha egyszer is elmondtam volna Coltonnak, hogy bánt, egyből önzővé váltam volna, érzéketlenné, empátiátlanná és még sorolhatnám.
Persze egy valamiben igaza van. Az ütéseket képes vagyok elviselni, a fájdalom az, ami fejben stabillá tesz, ellenben arról sosem volt szó, hogy tőle kapjak ennyire övön aluli találatokat. Szemöldököm épp csak megemelkedik, tekintetem megmoccan az arcán, de nem hagyja el azt. A türelmem már rég elvesztettem vele szemben, az egyetlen visszatartó erő az a józan eszem, és a kézfejemen bütykeinek fantomfájdalma, ahogy meg-meghúzódik rajta a bőr. Ugyan a sebeket eltüntettem, az inger megmaradt, szinte beleégett az idegpályákba a sebek felszakadásával járó szúró-sajgó érzés.
Őszintén, képtelen lennék megmondani, egészen pontosan mit kérdezett tőlem Cole. Nem arról van szó, hogy retardált lennék, vagy csorba esett volna az emlékezőképességemen a fejemet ért ütések miatt, viszont nagyon sok minden van épp bennem, és a koncentrációm elvonja az, hogy visszafogjam a legilimenciám és ne verjem szájba. Holott ez lenne talán az egyetlen megoldás számomra, talán nem ököllel ütni őt, talán nem várni, hogy vékony patakban csorogjon le állán a vére, de fájdalmat okozni neki, lerombolni őt, bántani. Nem lennék rá képes.
- Nem, Cole - szám szélében bujkáló mosollyal ingatom meg fejem. Áruló lennék? Aligha. Kezemmel végigsimítok államon, a borosta sercegve karcolja fel bizsergő-zsibbadó tenyerem és ujjaim, de most pont erre van szükségem, éreznem kell, hogy itt vagyok. Hogy vagyok. Nem hagyhatom, hogy a fejembe másszon, akkor már eleve vesztesként vonulnék egy olyan csatába, amit nem is akarok megvívni. Ez az igazság. Nem akarok vele veszekedni, nem akarok vele versengeni, ahogy bántani sem akarom, mert belefáradtam Colton fölényességért folyó játékaiba.
- Azt, amit a húgoddal tettél, egyedül magadnak köszönheted - ujjaim behajtom majd kinyújtom, fejem oldalra billen, kezem kinyújtom felé, és játékosan paskolom meg arcát, majd simítom rá tenyerem, megtartva fejét. - Vagy erre már nem vagy annyira büszke? - közelebb hajolok hozzá, hangom szinte sziszegésként hat, ahogy végig szemeibe nézek, nem hagyom, hogy elkaphassa rólam a tekintetét. - Te is pontosan tudod, hogy magadtól basztad el, Cole - mosolyom kiszélesedik, ahogy felkuncogok. Valami határozottan átkapcsolt bennem, már nem bírom eltűrni a folyamatos sarat, azt, hogy mindenért én legyek a hibás, hogy a saját életem másokról szóljon. Nem akarom bántani őt, és valahol tudom, hogy nem is tudnám, viszont senki nem kötelezhet arra,  hogy némán tűrjem azt a szart, ami kijön a száján.
- Vagy már elfelejtetted, hogyan röhögted őt ki, Colton? Hogy megaláztad az édes húgod érzéseit, az egyetlen emberét, aki melletted volt gyerekkorod óta? Aki a kezedbe adta a lelkét, hm? - szemöldököm megemelkedik, ahogy leeresztem kezem. Sosem voltam olyan jó a szavakban, mint ő, az én erőm sosem a kimondott gondolatokban volt, hanem a tettekben, az érintésekben, a vérében bizsergő, libabőrben kicsapódó érzésben. Azt akarom, hogy az illatom az orrába égjen, hogy újra napokig érezze, hogyan csapódik vissza leheletem a bőréről, de nem szavakkal. Azt akarom, hogy a teste reagáljon rám, hogy a tudatalattiját újra beszője a jelenlétem, mert ha valamit, ezt képtelen megakadályozni - mindezt persze marha nehéz elérni egy olyan játékban, ahol nem érhetek hozzá.
- Mitől félsz ennyire, Colton? Ha Emily megtudja, csalódik benned? Esetleg újra elveszíted őt? - mert, tagadhatja bármennyire is, azzal, hogy szóba hozta ezt, azzal, hogy, fogalmazza meg bármilyen szépen, de megkért, sőt egyenesen zsarolni próbált valamivel, a saját bizonytalanságán adott kapaszkodót. Persze más kérdéskor, hogy Ems valójában sosem tudna teljesen hátat fordítani neki. Érzem, ahogy a saját legilimenciám körbeveszi őt, óvatos, leheletfinom csápjai vigyázva érnek bőréhez, mintha csak cérnavékony kötélen táncolnék az elméjében, egyetlen, apró rezdülése a felületnek végzetesen árulkodó lehet, hát nem mozdulok, nem veszek levegőt. Nem teszek semmit.
Nem most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. augusztus 13. 17:00 | Link


# kinézet # június 19.

Néha csak úgy összefolytak előttem az ötletek, máskor álmomban is ott volt az a rengeteg külön álló rész és sehogy nem akart összeállni. Pedig annyira közel volt. Gyakorlatilag karnyújtásnyira, és mégis azt éreztem, sosem lesz az egészből semmi. Többször keltem úgy, hogy ez halott ötlet, mint az normális lenne. De azért ilyenkor csak oldalra fordultam, rágyújtottam és beletoltam Tim szájába is a szálat, biztos ami biztos. Nem szeretek rosszul aludni.
- Igen, lehetnének mágikusak, elsősorban úgyis ilyen fogyasztóknak lesz, ezért is néztem varázslóövezeteket. Szépek, egészségesek és amúgy se árt ebbe a sok betonba valami zöld, mai kitartó és élettel teli - néztem körbe ahogy elindultunk volna kifelé. Igazság szerint mindenhol undorító szagok és alig volt némi fa vagy virág. Kicsit lelombozó ahhoz, amiben jártam korábban. Az ország nem volt csúcson, fővárosolás ide vagy oda.
- ÚÚÚÚ. Ezt ki kell próbálnunk, fogalmam sincs - de nem ma, nyilván, mert most más dolgunk van, de mentális jegyzet, hogy ennek neki kell állnunk, különben nem lesz belőlünk semmi, sőt.
Igaz nem volt egyszerű, de sikerült megegyezni a közlekedési eszközben, én meg reméltem, hogy a mai utolsó út lesz. Szerettem volna, mindegyik előtt így voltam, ha az utolsó állomáshoz közelednénk. Kicsit megfáradtam abban, hogy semmi nem volt elég jó egy ilyen világhoz. Mármint, ha kocsma is, megvolt a maga leendő váza, amit nagyon akartam. Nem véletlenül dolgoztam és szenvedtem annyit azért a pénzért, amit erre tettem el. Nem beszélve azokról a szar helyekről, amiken ezért évekkel ezelőtt megfordultam és amennyit viseltem. Csak ne.
- Tudom, de szeretek biztosra menni - vigyorogtam rá, majd hevesen bólogattam. - Igen, pontosan így, a növények lehetnének térelválasztók. Meg feltétlen fákat sem kell megölni. Láttam egy pasasról videót, aki élő fákat tud olyan kiegészítőkkel ellátni, ami alapján felhasználhatóak például egy nagy águk pultnak. Közben él és nő, nem esik baja, de fölötte hasznosan zajlik minden - nehéz elmagyarázni, de működik. Majd meg kelle gyütt nézzük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. augusztus 14. 13:48 | Link


#timtim

Túlzás azt állítani, hogy Tim életképtelen volt, megállt ő a maga lábán, ha éppen rákényszerítette az élet. De mikor nem volt kedve hozzá, akkor leginkább annyi életjelet mutatott, mint egy féldöglött amőba. Ez pedig sokszor megesett vele, főleg, mikor sok időt töltött buksiszármazékok hatása alatt.
- Így mondjuk több értelme van, miért ide akarod, igen. Dávidot még most sem teljesen értem, hogy mit csinál, ha mugli megy hozzá. VAN RAJTA EGY MOZGÓ SÁRKÁNY! - még a kezeit is eltárt, az egyikben szorongatva Twixet, a másikban a cigarettáját, mintha muszáj volna. Mélyet slukkolt is belőle, elárasztva füsttel az amúgy is pocsék állapotban lévő tüdejét.
A német nem számított rá, hogy a lány majd a zsebébe tol egy házat, de tetszett neki, hogy ennyire bevállalós. Más felől ők nem voltak teljesen logikusak, mert a fizika törvényei értelmében nem volt lehetséges, hogy zsebre vágjanak egy monumentális építményt.
- Majd keresünk egy házat a faluban - közölte a nővel ellentmondást nem tűrően. Mert most már biztos volt, hogy ők zsebre fognak vágni egy házat, akkor is, ha beleszakad a világ. Mert nekik senki nem mondhat nemet, ők a rakéta csapat.
- Uh ez jól hangzik. Akarok ilyen plusz képzést végezni Dustinnál, azt mondta később lesz erre is lehetőség - A srác képes lett volna akár élete végéig is ellappangani az amcsi mellett, nem ezen állt vagy bukott a karrierje. Nem volt neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. augusztus 16. 16:47 | Link

T H E O N  D E L A C R O I X

Megemelve szemöldököm pillantok fel, ahogy meghallom a csempén csikorduló, kemény gumiborítású székláb hangját. Ez nem véletlenül egy egyszemélyes asztal. Jóval kisebb, mint báros társaik, valamint az sem elhanyagolandó, hogy egy ülőalkalmatosság jár hozzá, amin, bizony, már az én ülepem foglal helyet. Már csak a kezében levő székből is meg lehetne állapítani, hogy nem ez volt az utolsó, szabad négyzet centimétere a helynek, ahol elfér, és lám, ahogy körbenézek az étlap fölött, erről meg is győződöm. Micsoda meglepetés!
Mi a szart akarsz akkor?
Ha várnék valakire, akkor nyilván nem ide ültem volna le - bár, ahogy elnézem, ez eddig sem zavarta. Szemöldökeim megemelkednek, majd visszatalálnak helyükre, ahogy visszafordulok a menühöz. Oké, hát ha csak gyorsan megeszi a kis ételét, néma kussban, akkor még kiegyezhetünk. Már épp a rántott csirkemelles szendvics összetételénél tartok, megállapítom, hogy az én ízlésemnek túl sok benne a paradicsom, és túl kevés benne a csirkemell, amikor valami nem csak, hogy koppan, de tisztán hallhatóan felkenődik a lap hátoldalára. Tudom, hogy meg fogom ezt bánni, azt is tudom, hogy mérhetetlenül undorító dolog lesz ez - legjobb esetben ételmaradék, legrosszabb esetben az orrában fellelhető kincsesbánya egyik drágaköve -, de egy újabb sóhajjal kísérve húzom ki magam, és magam felé fordítva a kemény kartont állapítom meg, hogy ez bizony egy kiszuperált hagyma.
Kész.
- Figyelj - nem kell megköszörülnöm a torkom ahhoz, hogy tisztán és határozottan kivehető legyen a hangom. - Én megértem, ha most másztál re a majomfáról, de ha már ideültél, légyszi próbálj már meg viselkedni. - És akkor mosoly.
Hogy a gurmók rágnák ki a gyomrod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun

Oldalak: « 1 2 ... 80 ... 88 89 [90] 91 92 ... 100 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek