36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 79 ... 87 88 [89] 90 91 ... 99 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. július 7. 12:24 | Link

Egy Lilith
Budapest egyik lepukkant gyorséttermében



Felpillantok a laptopomból, a szám tele sültkrumplival, amit egy pillanatig elfelejtek rágni is. Elpillantok a lány mellett a többi asztal irányába, de még mindig mind foglalt. Csak nem küldhetem el, hogy egyen állva. Ugye? Nem, nem tehetem, biztos ez a helyes válasz.
Bólintok egy alig kivehetőt s újra visszatérek a kódolás-rágás kettőséhez. De már nem tudok annyira visszamerülni a munkába. Pakolgat a lány mellettem, előszed valami füzetet, elfoglalva az asztal maradék részét teljesen. Épp csak a szemem sarkából lesem, egy csipetnyi abbahagyod végre?-aurával megspékelve. Egyen, írjon, mindegy, csak tegyen úgy, mintha itt se lenne. Megakad a szemem a füzetén, azon a pár soron, amit kitudok venni ebből a szögből. Bináris. Vagy csak nagyon szeret nullákat és egyeseket írni, s igazából tök véletlenül írt ki értelmes szavakat. Vagy bináris.
Fordítani próbál, azt hiszem. Binárisban? Minek az neki? Bébi hacker nagyobb babérokra akar törni? Vagy csak ilyesmivel szórakoztatja magát? Á tudom. Szerelmes levelet akar írni kódban. Mi van, nem szoktak binárisban szerelmes leveleket írni? Hm? Azt hiszed? Lehet, hogy magam is próbálkoztam vele, nem mintha valaha elküldtem volna ilyesmit, dehogy, meg amúgyis... csak lehet.
Eszek még egy falatot, újra a képernyőmre nézek, de érzem a csajból felém áradó koncentrációt és erőlködést. Nem így kell ezt, nem tudja? Fordítva könnyebb, ha keres valamit binárisban és azt asciiba és azt a latin abácébe. Egyébként csak fölös fejfájást okoz magának egy kezdő.
Türelmetlen szusszanással leírok egy sor nullást és egyest egy üres oldalra a laptopon, aztán szó nélkül a lány felé fordítom. Egy rövid szó és egy írásjel, de noobieknak ez is órákba telhet. Ha bénák. Ha jók, legfeljebb pár perc és kiköbözik a jelentését.
- Könnyebb ebből az irányból tanulni - teszem hozzá motyogva, s szürcsölök egyet a kólámból zavartan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2019. július 7. 14:24 | Link

Egy Damiannak

Bólintott, meg vagyok mentve, nem kell állva ennem, mint ahogyan a lovak, zebrák szoktak, hanem nyugodtan, ülve fogyaszthatom el az étkemet. Hát van ennél jobb dolog a világon? Mint az emberi kedvesség?
Beletúrok a hajamba, pár tincs állandóan előre jön, mintha nem tudnák hogy hol a helyük de legalábbis az én halálra idegesítésemet fogadták meg szent célként. Mennyivel egyszerűbb azoknak, akiknek rövid a haja, komolyan. De nem, nem fogom levágatni. Kibírom, amúgyis csak pár hónap és újra rendes, normális az idő, azt meg fél lábon is akár. Akivel egy asztalnál étkezek, teljesen ismeretlen a számomra, így békén is hagyom, és csak néha, lopva pillantok föl, pár évvel ezelőtt biztosan nekiestem volna és addig beszéltem volna, míg el nem küld a melegebb éghajlatokra.
Jól van, nem is felejtettem olyan sokat tegnaphoz képest, egészen jól haladok. Csak annyira kínszenvedés tud lenni, ha nem ismerném magamat, azt mondanám, megzakkantam, hogy ilyennel foglalkozom ahelyett, hogy egyszerűen csak valami sokkalta könnyebb nyelvet tanulnék.
Hé, miért fordította meg? Nézem percekig a képernyőt, tollam végét rágcsálva, miközben próbálom lefordítani, mely elsőre egy katyvasznak tűnik, majd rájövök. Ó, oké, ez ciki. Ez nagyon ciki, a srác tudja a binárist, én meg itt égek be előtte, valaki mentsen ki ebből a helyzetből.  Még kb két percig úgy teszek, mint aki gondolkodna, majd leírom a papíromra a válaszomat, szigorúan egyesekben és nullásokban, mit miért, majd nézem a másik arcát, hogy mit fog erre reagálni. Gond, ha most bemutatkozok? Csak nem.
- Lilith vagyok, és megszoktam a nehezebb utat – mondom ki halkan, végülis, most minek csináljam a könnyebb módon? – Téged hogy hívnak, ha szabad kérdeznem? – Kérdem meg, majd bekapok egy sültkrumplit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. július 9. 19:35 | Link

1 Lilith
Budapest egyik lepukkant gyorséttermében


Nézem a csajt a laptopom pereme fölött, ő meg először csak értetlenül bámul, aztán lassan kapcsol s fordítani kezd. Figyelem a technikáját, ami fejjel lefelé is jól követhető, hála a rendszer letisztult egyszerűségének. Szórakozottan tolom befele közben a sültkrumplikat, a hús már elfogyott.
A papírra írt válaszát olvasom egy pár pillanatig, átkonvertálom, aztán csak felvont szemöldökkel ránézek. A szót ki tudta olvasni, de nem értette a jelentését? Egy közös témánk van jelenleg, már ha az evést nem számítjuk, vajon mire érthettem akkor? Megforgatom a szemeim, visszafordítom a laptopot, s az ajkamat beharapva írni kezdek. A bemutatkozására bólintok egyet, de nem mondok semmit, azt is inkább odaírom.
Miért tanulsz binárist?
Damian

Ez már jóval hosszabb, egy kis időbe telik nekem is végigpötyögni az egyesek és nullások sorát, majd még egyszer átnézem, mielőtt felé fordítanám a képernyőt.
Sokkal könnyebb ez a fajta beszélgetés, mégha időbe telik is. Mintha ent-nyelven társalognánk, ráérősen, úgy, hogy más nem értheti.
Hangos kóla-szürcsölgetésbe kezdek, amíg várom a választ, szétfolyva a széken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2019. július 9. 20:17 | Link

Egy Damain


Amikor beléptem ebbe a kajáldának nevezett helybe, nem hittem volna, hogy ilyen jó társaságba botlok. Igaz, nem erőssége a hangos beszéd, de attól még egészen jól el lehet vele csevegni szerintem. Bár lehet, ő nem így gondolja, de próba cseresznye, és hé, ő kezdeményezett. Miközben gépel, kajálok, él-hal a szervezetem egy kis gyors kajának nevezett ipari hulladékért, melyről az ember soha az életben nem fog tudni leszokni, ha egyszer rákapott, ez már benne van a generációmban is igazából.
Mikor végez és lefordítom, elgondolkozok. csak nem mondhatom azt, hogy aminek amúgy tanulok, az hülyeség. Meg hogy nem lenne hülyeség a mugliknál elhelyezkedni amúgy, hiszen sokkal többen vannak, nagyobb a választási lehetőség is.
Mert több a munkalehetőség, történésznek készülök igazából
Ha továbbra is így fogunk kommunikálni, elő kell vennem a telefonomat és reménykednem benne, hogy nincsen lemerülve. Bár, lehet jobb, ha most veszem elő, nyúlok is a zsebembe. Hátoldalán a sulim címere van lerajzolva, alatta a háznevekkel, kapcsolom be, szerencsém van, nincs lemerülve. Megnyitom a jegyzettömböt, nem sokkal, de gyorsabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. július 12. 14:24 | Link

1 Lilith
Budapest egyik lepukkant gyorséttermében


Erről a helyről azt kell tudni, hogy Budapesten van. Na, erre nem számítottál, ugye?
Vagyis no-majek teszik ki a klientúra nagy részét. Persze, rólam se mondaná meg senki, hogy varázsló vagyok, hála a titok-törvényeknek, nem is nagyon viselkedhetnék úgy, hogy egyértelmű legyen. De azért néha vannak megérzéseim, hogyha valaki mágikus képességekkel rendelkezik. Az amerikai és a magyar mágusok is eltérőek, de még mindig közelebb állnak egymáshoz, mint varázstalan társaikhoz, akikkel amúgy egy országban (próbálnak) létezni.
Úgy sejtem - de tévedhetek -, hogy a lány sem no-maj. Közel van az átjáró Budanekeresdre, előfordulhat, meg jó és olcsó a kaja. Ezért a kérdésem abszolút releváns.
Ha boszorkány, akkor mit kezd a binárissal?
Csak nem dezertálni akar? Áttérni a sötét oldalra?
Vannak azért ennek egyszerűbb módjai is. Programozni meg lehet tanulni enélkül is. Bináris szövegkódolással messzire nem fog menni, ha mást nem tud. Ez csak kuriózum.
Előveszi a telefonját, aminek a hátoldalán lévő címer bebizonyítja, hogy nem tévedtem. De mekkora irónia, hogy egy mágus iskola címere van egy mobilon? Háh. Vicces. Felhorkantással jelzem, hogy felismertem ám.
Dezertálsz?
Vésem fel szépen úgy a szövegszerkesztőbe, ahogy eddig is kommunikáltunk. Nekem ez így tökéletes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 14. 21:53 | Link


| |



Tisztán érezte, hogy egy kicsit túltolta a témát, így egyelőre annyiban hagyta. Ezt a részét egyébként is kimerítettnek ítélte, inkább hallgatta volna még, hogyan élték meg ezt az egészet, mi minden történt ott. Valószínűleg nem sokat értett volna a mondandójából a kötőszavakon kívül, ez mégsem vett volna el az élményből.
- Persze, a baglyom szerintem már bekötött szemmel is megtalál - nevetett fel röviden. Később leesett neki, hogy egy egészen parányit creepy volt, de igazából felesleges lett volna letagadni ezt az egyszerű tényt.
Szeretné azt hinni, hogy soha nem fogja kitalálni, ki az igazi apa, annyira magát akarja a gyerekben látni. Egyfajta önzés dominált benne; ha már egyedül fogja felnevelni, látszódjon mindenki számára, hogy Elle babája.
- Nem tudom - felelte őszintén, egy darabig még állta is azt az átható tekintetet. Pislogott végül egyet, előbb a plafonra szegezte a tekintetét, majd újra maga elé meredt. - Te vagy az egyetlen férfi az életemben, aki képes önámítás és szépítés nélkül bevallani az igazat. - Nem akart túl messzire menni, kicsit félt, hogy ezek után Eugén teljesen megszakítja vele a munkán kívüli kapcsolatot. De még csak varázsolnia sem kellett a férfinak, Ellie úgy dalolt, mint egy kismadár. - Nem mintha bátorításra lenne szükségem, vagy bármi. Csak jó tudni, hogy mellettem is vannak, nem csak ellenem. Ellenünk - sóhajtott egy aprót.
Egy egész pillanatra azt kívánta, bárcsak Eugén lenne a pici apukája. Ha félretesszük a kék szem mániáját, az egyenessége és céltudata is irigylésre méltó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. július 14. 22:46 | Link

Ellie
Termékbemutató | BP; WarmCup kávéház >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Azt hiszem, hogy ez az, amire egyesek már a bizarr jelzővel reagálnának. Nem azért, mert Eleonore ne lenne jó nő, kifejezetten az, kedveltem is, mert mindemellé okos is volt. De azért az a határ, mikor a bagoly rezzenéstelenül talál meg sötétben is, csukott szemmel, mégis túl van egy szinten.
- Lassan azt hiszem, egyszerűbb és kevésbé ijesztő lenne, ha szereznék egy mobiltelefont. - Nem mintha értenék hozzá. Persze, Bonnie folyton nyomogatta, képeket készített vele, meg nyavalygott, hogy Olivér nem ért hozzá és megint az asztallapot látja, de ettől nem lettem sokkal okosabb. A dolgok technikai része nem az én asztalom volt.
- Nem tudom eldönteni, hogy ez inkább imponáló, vagy neked szomorú. - Annyi biztos, hogy kellemetlen. Ahogy a tekintetét kapkodja ide-oda, biztos voltam benne, hogy ő sem különösebben van oda ezért a felállásért, de az élet most épp ezeket a lapokat osztotta. A legtöbb, amit tehet, hogy azokból a kártyákból épít várat, amik épp a kezében vannak. Vagy jól blöfföl. A legjobban. - Ha nem így lenne, most nem lennék itt.
Odéb is toltam a kötetet magam elől, a tekintetemet a nőre függesztve tartósan, majd egy apróbb sóhajt elnyomva dőltem hátra. A kezeim összefűztem a mellkasom előtt, hogy ne nyúljak az övé után az asztallap felett.
- Csak azért, mert egy hisztis p.csa, aki férfinak hiszi magát, nem tudja kezelni a kialakult helyzetet, még nem áll meg a világ, Ellie. Csak rá kell jönnöd, merre tovább - ráztam meg a fejem végül, kifejezéstelen arccal. Erre már magától is rá kellett jönnie. - Mit csinálsz két hét múlva, szombaton?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2019. július 17. 12:36 | Link

1 Damian

Szeretek ebbe a városba jönni, mindig olyan sokan vannak, mindig képes vagyok az új arcát felfedezni, rég látott dolgokat megcsodálni, sose unatkozik itt az ember. Természetesen azért az is közrejátszik, hogy egy kevesebb, mint ezer fős falun nőttem fel, és utána meg mentem a bagolykőre, így nem nehéz engem lenyűgözni. Szeretek egyszerűen csak sétálni és hagyni, hogy elvarázsoljon ez az egész ha már az országom fővárosa.  
Bináris, mely jelenleg egy új hobbi, még nem tudom pontosan mit kezdek vele,, mert ezzel továbbmenni nem tudok, nagy eséllyel csak hobbi marad. De, azért kéne egy normális szak is, mármint, varázslókból kevés van, meg kell egy munka kihívásokkal teli méghozzá.
Kis híján kiköpöm az italomat meglepettségemben, a srác sem mugli. Hát ilyen nincs. Oké, tudom, kicsi a világ, de ennyire? Mármint, közel van az átjáró, de ez nem jelenti azt, hogy kötelezően találkoznom kellene egy varázslóval, akit még sohasem láttam. Hosszú időbe telik, míg bepötyögöm a telefonomon a választ, majd felé fordítom.
Nem, te? Izgalmasabb munkát keresek. És vannak ötleteim
Itt nem fogom kifejteni, mikre gondolok, túl sok, túl szerteágazó, amik miatt lehet, hülyeség, de egy próbát megér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. július 22. 14:00 | Link


×××

Egy mosoly, két intés, három ember? Valami ilyesmi, ahogy kilépek Mitzinger házából és elköszönök a workwifeymtól, akivel már lassan elváltnak számítunk. Örülök a boldogságának és azt hiszem nagyban segített az egész nő lelki világán az, amibe belekerült, de azért nem igen cserélnék vele, lehet csak Bencét viselném rosszul, de sok az, amit ezek ketten művelnek. Legközelebb lehet arra jövök, hogy már házasok. Nem mintha hibáztatnék bárkit, harminc évesen normális életcéljai vannak, micsoda hiba! Oh, nem. Mindegy is, inkább a táskámból kitúrtam a belemélyesztett mentost és két szemet rágcsálva sétáltam át az utcán, még éppen kellemes fények között a sötétedés kezdeti szakaszában.
A környék csendes, de ahogy kiértem a főúthoz gyakorlatilag a szokásos Budapest tárult elém. Tömegnyomor, hangos partiba indulók és az undorító szagok egyvelege. Attól, mert valaki laza, az igénytelenség nem feltétel, ezt nekik valaki elmondta? Úgy érzem magam mintha a nagyanyámmá váltam volna, többet panaszkodom mint nem. Sóhajtva inkább csak elindultam gyalog egy olyan megálló felé, ami kevésbé szokott forgalmas lenni. Meg a látképért is megérte, szerettem, szép hely alapvetően és kevésbé éreztem a kényszerét annak, hogy egyedül üljek otthon. Nem, véletlenül se fogok venni valami állatot, amire aztán ha elhúzok dolgozni 3 hétre a halál vár. Legutóbb egy "túlél mindent" kaktusz is megjárta velem. De az unalom legmagasabb szintjeit élem, ha ezeken vagyok képes fejben sakkozni.
Az utam ezért is lett kacskaringós, előbb csak elindultam egy villamossal, majd pár megálló után meggondoltam magam és haza helyett csak elindultam, éppen amerre vitt az egész érzés. Aztán csak felbukkantam a Madách Színház körül, pedig még csak az irány sem stimmelt semmihez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 23. 19:28 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül| tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2019. július 27. 17:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 23. 19:46 | Link

Édes bátyus Love
Ruha

Itt állok. Óráknak tűnő percek óta, hallgatom, ahogy bent tétlenkedik. Hallom a felforró teavizet, elmosolyodom arra a változásra, amit az elmúlt kétszáz nap okozott. Kétszáz nap. Sok minden történt ez idő alatt, voltak jó és rossz napjaink.
A táskám szárát erősen markolom, érzem, ahogy görcsbe rándulnak már az ujjaim, izzad a tenyerem, és magamban fohászkodom, hogy ne vegye észre. Ma este ne. Ez ma az ő napja. Felforrt a teavíz, és ha nem kopogok be, azt hiszi, bajd van, kijön megnézni, hogy nem vagyok-e itt, és ha így történik, tudom, hogy elsírom magam. De nem fogok sírni. Ma este semmiképp.
Megrázva magam, határozom el magam, egy rakoncátlan tincset a fülem mögé tűrök, ahogy végül odalépek az ajtóhoz, és bekopogok, majd belépek. Nem udvariaskodom, tudom, hogy bent nem lesz semmi kompromittáló, hiszen vár engem, szóltam, hogy jövök. Egy nagy pakkal méghozzá. Olyan vagyok, mint egy vásári bazáros.
- Ne csukd be, van még!
Kiáltok vidáman a tortát magam elé emelve. Most még rejti a doboz, de hamarosan remélem, leleplezzük. Én sütöttem. Nem akartam erre a napra bolti tortát hozni. Szülinapokon jó, de most nagyon személytelennek éreztem volna. A tortán egyetlen mű cucc van, az az egyik gyerekkori fényképünk, amit nagyon szeretek. Egy gitárt próbálok megszólaltatni, ő pedig segít benne. A cselló másnap lett a szerelmem. Mosolyt villantok Colera, őszinte mosolyt, miközben kiszaladok az előtérbe, és behozom a lufikat. Eléggé giccsesek, mert ezek nem csak azok a nagy ezüst számok, hanem olyanok, amikben mindenféle apró labdák is vannak még. Az egyes rózsaszín, a két nulla pedig kék.
- Csak babazsúros boltban volt ekkora. Nem is értem, miért árulnak nullát, olyan szülinapja az embernek nincs is.
Felpillantok Colera, és az alsó ajkamat beharapva, zavartan pillantok rá.
- Túl sok, ugye?
Pedig, ha tudná még mennyi minden van! Ó igen, kicsit mindig sikerült túlzásba esnem.
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2019. július 28. 13:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ulreich Henrik Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 51
Írta: 2019. július 24. 14:26 | Link


XxF.ckboyXx | Once again


Az ember azt hinné, hogy a munkatársai képességeit nem haladja meg, hogy beszívnak egy nagy levegőt, elmondanak három sort, illetve ha még maradt ben levegő, kifújják. A mellékelt ábra szerint ez mégis kurvára megterhelő egyesek számára, így vagy ötször próbáljuk el a jelenetet, mielőtt bármi történhetne. Itt normális darabokban lépek fel, olyan best of both worlds stílusúakban, most épp a Virágot Algernonnak van terítéken, de egyszerűen nem tudok túllépni a dolgon, hogy a nő nem tud két sort elmondani hihetően.
Másfél óra kínszenvedés után utunkra engednek minket, lenyalom magamról a másik darab próbasminkjét, majd megszabadulok az ingtől is és átvedlek a fekete pólóba, amit a padra készítettem. Jó ez így.
Összerakom a cuccaimat a táskámba, majd az oldalamra vágom, miközben kifelé igyekszem a helyről. Micsoda kár lenne, ha valaki rágyújtaná a próbatermet az ott lebzselőkre...
Inkább megszaporázom a lépteimet, haladok kifelé nagy lelkesen, még a napszemüvegemet is felteszem, hogy odakint ne szenvedjek látáskárosulást. Egész jó az idő, megdögleni éppen nem kell, de kicsi híja van. Aztán meglátlak. Nem gondoltam, hogy pont ma, pont veled fogok összefutni, kicsit érzem is, ahogy felgyorsul a pulzusom. Ki gondolta volna, hogy erre jársz? Egy pillanatra meg is torpanok, a kezem a táskám szíjára kulcsolom, miközben a másik kezemmel intek, az arcomon laza félmosoly. Más kérdés, hogy szívem szerint futnék egy kört. Nem teszem. Az furcsa lenne.
- Hát te mit csinálsz itt? Újabb jóslattal jöttél? Bukás a következő darab? - teszem fel a kérdést, a tekintetem az arcodon tartva, téve pár lépést közelebb.
Utoljára módosította:Ulreich Henrik Márk, 2019. július 24. 14:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 24. 19:03 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül| tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2019. július 27. 18:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 24. 19:52 | Link

Édes bátyus Love

- De, kellett!
Ne is mondjon olyat, hogy nem kellett, mert kellett. Gyönyörű eredményt ért el. És ilyen lesz a következő ötven és száz, és ötszáz is. Mindegyik egy gyönyörű eredmény lesz.
- Minden pillanatot úgy kell megélned, hogy győztes vagy, és nézd, győztes vagy.
Mutatok a lufikra, mielőtt megölelne. Mélyen szívom be az illatát, örülök, hogy Cole jól vagy, hogy jó az illata, hogy teát főz, hogy velem van, hogy él. Meghoztam egy nehéz döntést úgy másfél éve, aztán ő is meghozott egy nehéz döntést, amikor kizárt, és most itt vagyunk, túl megannyi nehéz döntésen. Nem volt könnyű egyik sem. Nem volt könnyű beszélni arról neki, hogy szerelmes vagyok Adrianbe, nem volt könnyű időt kérni tőle, nem volt könnyű elmondani, hogy még mindig szerelmes vagyok, azt sem, hogy együtt szeretnék vele lenni. Nem volt könnyű neki, hogy kizárt, nem voltak könnyűek az első találkozásaink, és amikor már minden a helyére került, én visszatértem a rajtvonalhoz: Szerelmes vagyok a fiúba, de nem én vagyok a megfelelő Fisher. Ma viszont, ma legalább ünnepelünk.
- Várj, előbb nézd ezt meg.
Kapom el a kezét, és húzom vidáman magam után a pulthoz, hogy kibonthassam a dobozt végre, csak reménykedni tudok benne, hogy nem nyomódott meg, és nem! Tökéletes!
- A tortát én sütöttem, de ezt az ostyanyomásos dolgot ezt úgy rendeltem, mert ilyet nem tudok.
Vagyis nyomtatott ostyát, de mindegy, nem számít most. Viszont remélem, örül neki, és miközben ő a tortát nézi, felé fordulok, és újra megölelem, mélyen belebújva a felsőtestbe, abba reménykedve, hogy állhatunk így hosszan. Kétszáz nap. Kétszáz napja küzd, és tudom, hogy ez egy nagyon nagy küzdelem a részéről, éppen ezért tisztelem az eddigieknél is jobban, már ha az egyáltalán lehetséges. Nem is jobban, csak még bővebben azt hiszem. Még egy pont, ahol tisztelem, a kitartása és a küzdőszelleme.
- Annyira örülök neked, Cole.
Nem tudom szavakba önteni, minden szó olyan felesleges és nem jó leíró. Bárcsak át tudnám neki adni az érzéseimet, bárcsak meg tudnám neki mutatni, hogy mennyire gyorsan ver a szívem, és mennyire szerencsésnek érzem magam, amiért ő a testvérem. Felpillantok rá, csillogó szemekkel, széles mosollyal, de nem engedem el, szorosan tartom. Mélyen a szemébe nézek.
- Te vagy a példaképem, Colton.
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2019. július 28. 13:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 24. 20:17 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül| tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2019. július 27. 18:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 24. 20:44 | Link

Édes bátyus Love

- Igen, én eszem meg a fejedet, te meg megeheted az enyémet. Mondjuk te jársz jobban.
Nekem nagyobb fejem volt, mint neki, sőt, nekem most is nagyobb fejem van. Oké, fogytam, de nem vagyok vékony, nem is leszek, és nem is akarok az lenni. Jelenleg tökéletesen jól érzem magam a bőrömben, és ez éppen elég. Nekem így jó, és én büszke vagyok arra a kiscsajra is, aki a képen van, mert vagány gyerek volt, bármennyire is nem voltak olyanok a körülmények. Az a kislány mind a kettőnknek példa lehet a mai napig, hiszen én magam sem tudom, hogy honnan gyűjtöttem össze annyi bátorságot.
- Ugyan.
Kedves meg aranyos? Ugyan, tényleg, én ilyen vagyok. Szeretem Cole-t, mindent megteszek érte, mindent megteszek vele, és szeretnék vele egy közös úton egymás mellett haladni. Szeretném, ha az az út végtelen hosszúságú lenne, és sosem maradnánk le egymástól, sosem kellene azon aggódnunk, hogy merre van a másik, mert elég lesz csak oldalra pillantanunk. Mosolyogva nézem őt, és örülök, igazán örülök, hogy valóban láthatom, hogy a szemembe néz, hogy ott vagyunk egymásnak. Olyan vagyok, mint amilyenek a lányok az apjukkal szoktak lenni, gyerekként is kicsit szerelmes voltam belé, nem, nem családon belüli erőszak értelemben, hanem, mint mikor a kislányoknak az apukájuk az első szerelmük, hozzá mennek majd feleségül. Én mindig Cole-hoz szerettem volna, és most is azt érzem, hogy ha egyedül is vagyok, sosem leszek igazán egyedül, mert ő velem lesz az úton.
- Felálltál Cole, mert volt egy célod, és elérted. Most kitűzhetsz egy újabb és egy újabb célt, láthatod, hogy a holnap sokkal szebb, mint a tegnap.
Én hiszem, hogy a holnap sokkal szebb, mint a tegnap, és rá is át szeretném ragasztani. Megsimogatom az arcát, majd ellépve tőle a bögrémért nyúlok.
- Igyunk teát, és meséld el, milyen volt a kétszázadik napod.
Nem akarom egész este a konyhapult mellett állva ölelgetni, szeretném ha beszélgetnénk is, ha megtudnám, hogy hogyan érzi magát, milyen volt, hogyan élte meg. Mindent tudni szeretnék.
- Olyan finom illatok vannak, farkaséhes vagyok.
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2019. július 28. 13:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 24. 21:10 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül| tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2019. július 27. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 24. 21:51 | Link

Édes bátyus Love

- Szerintem hörcsög, de ők eléggé okos állatok.
Tényleg hörcsög, nincs ebben semmi bántó, kivéve, ha az anyám mondja, akkor van, de amúgy tényleg mindig olyan voltam, mint egy hörcsög, szóval nem igazán tűnik ez a kép másabbnak, és a hörcsögök kicsik, puhák és cukik, pont, mint én.
- Egy függő mindig függő marad, egy kövér lány sosem lesz igazán vékony, aki egyszer meleg volt meleg is marad, és az emberek imádják magukat skatulyába zárni, mert akkor nem kell azon gondolkozniuk, hogy mit csináljanak a világban a jelzőjük nélkül.
Még bólogatok is a nagy megmondásomra, mert nagyon érzem én ezt a dolgot, ó de még mennyire. Érzem a magam részéről is, érzem Adrian részéről is, mert persze, hogy amikor hazamentem, hosszú percekig álltam a tükör előtt meztelenül, és vizsgáltam azt, hogy mi változott, hogy miért nem volt jó, amit adtam, nyilván egy valaha kövér ember az alakjával kezd. És jöhetünk azzal, hogy nem voltam kövér, de én annak láttam magam a tükörben, csak nem tudtam olyan drasztikus lenni, mint Rosie. Megforgatom a szemem, és kicsit széttárom a karom.
- Attól még, hogy te örökre egy függő vagy, én örülhetek az elért eredményeidnek.
Nem akarok mindig arról beszélgetni, hogy ő egy függő, mert nem kell mindig kimondanunk, nyilván nem tervezek kirándulást egy opiátültetvényre és gyógyszer lopni se Cole-lal mennék. Inkább bosszúsan felkelek, és veszek magamnak egy adag salátát, hogy a kellő pillanatban tele tudjam tömni a számat vele.
- Reggel megpróbáltam futni, de még mindig nagyon fáj a térdem a múltheti esés miatt. A kislányokkal elterveztük, hogy a következő tanévben ellátogatunk egy állatfarmra, illetve mindenkinek kell gondolkoznia két új szabályon, ami szeretné, hogy jövőre meglegyen az osztályban. Délután aludtam egy nagyot, aztán most itt vagyok, hogy hajnalig beszélgessünk, de ha tovább bosszantasz, akkor tekerek egy cigit és elszívom az összes füvedet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 25. 12:41 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül| tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2019. július 27. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 27. 11:44 | Link

Édes bátyus Love

Mint akkor, most is elnevetem magam azon, hogy nem vagyok olyan szőrös, mint egy hörcsög. Ott a pont, mert valóban nem vagyok annyira szőrös, kivéve a hajam. Ember, szerintem senkinek nincs annyi haja, mint nekem. A fésülködés egy külön program, olyan, amire az ember felkészül, amit halogat, de aminek meg kell történnie. Van, hogy egy sorozat két részét is meg tudom nézni, miközben bontogatom a hajam. Nem panaszkodom, persze, inkább több, mint kevesebb. Csak azért ha már hörcsög, legalább valahol hozzam a papírformát. A kacagásom őszinte, mint gyerekként. Cole képes egy pillanat alatt feledtetni velem, hogy a jelenlegi életem egy szeletében, egy nagyon nagy szeletében mennyire szomorú vagyok. Nem akarok most ezzel a szelettel foglalkozni, és az ilyen megjegyzései pont azt váltják ki, amire vágyom, boldogságot. Ma van a kétszázadik nap, ma ünnepelünk, ma vidámak vagyunk.
- A hörcsögök olyan bénák, nem tudják mi a jó.
Pedig a hús, na az nagyon is jó. Rendben, elismerem, Adrian mellett odafigyeltem arra, hogy olyat egyek, amit mind a ketten meg tudunk enni, de amikor nem volt ott Adrian, akkor olyat ettem, amit mellette nem szerettem volna, mert nem szerettem volna azt éreztetni vele, hogy bezzeg én, bármit megehetek. Furcsa, de boldogabb ember voltam azoktól az ételektől, amikre miatta szoktam rá, és azt hiszem, a bűnözéseimet megtartom bűnözésnek, és nem változtatok az étrendemen. Viszont a hús, az szent és sérthetetlen, mindegy, hogy milyen állatból van. Kövezzetek meg, de imádom a húst.
- A tények azért vannak, hogy megdöntsék őket, de ha neked kényelmes ott, akkor rendben, én akkor is örülni és örömködni fogok.
Nem fog eltántorítani, és ami a legfontosabb, soha többet nem veszítjük el egymást. Nem mondom ki neki, hogy akkor is mellette leszek, ha megint visszacsúszik, mert ott leszek, de nem akarom, hogy azt érezze, azt üzenem neki, hogy király ez a kétszázas, de nyugodtan térj vissza ahhoz, aki kétszázegy napja voltál, mert akkor is itt leszek. Azt szeretném, ha a testvéremnek lenne jövője. Látva Rosie fejlődését, azt, hogy Ervin milyen jó hatással van rá, hogy mennyire emberivé vált, hogy mennyire képes már elfogadni magát, bár még mindig egy klinikán van, de küzd, szeretném, ha Cole is eljuthatna ide, hogy azt mondjam, túlél majd engem is. Szeretném, ha jó élete lenne, ha a sok trutyi után, boldog lenne, ha mind boldogok lennénk. Nem voltak jók az alapok, de lehet jó a folytatás.
- Kedves vagy, hogy gondolsz rám, de meg tudom oldani Cole, tényleg.
Tényleg meg tudom, hiszen nem először másznék ki, és ezt ő is tudja. Kijöttem abból a szarból is, amit saját magamnak generáltam azzal, hogy szerelmes lettem Adrianbe, hát kijövök bármi másból is, mert ki kell jönnöm. Nem vagyok a híve annak, hogy ülök a kupac alján és látványosan szenvedek, mert az életem egy rakás kaki. Keresek mást, amivel ki tudom űzni magamból a rosszat. Anno, a rúdtánc, mint sport volt, most a tanítás. Nagyon szeretek tanítani, és ha éppen lelki bánatom van - ó igen, helló my old friend -, akkor kétszer annyit fektetek bele a tanításba.
- Én is szerencsés vagyok, mert nem nagyon jó csapatot kaptam. Aranyosak. És már tudom, hogy jól csinálnám, ha egyszer úgy alakulna, hogy lesz gyerekem. Mondjuk nem tudom, hogy a fiúkkal is ennyire jól bánnék-e, de a lányokkal nagyon könnyen megvan az összhang.
Bár ez is biztos helyzetfüggő, hogy milyen lenne, ha fiam születne.Egyszer majd biztosan fog, nem tudom még, hogy kitől és hogyan, de lesz gyerekem, és akkor legyen fiú vagy lány, mindegy, de megkapja azt a törődést és szeretetet, ami egy rendes anyától megjár. A saját anyám sosem tántorított el attól, hogy saját gyerekem legyen. Pontosan tudom, hogy mit kell másként csinálnom.
- Szerintem vicces lenne. Sosem próbáltam még, biztos vicces hatással lenne rám. Majd egyszer.
Nem, tudom, hogy a mostani bennem lévő állapotban, nem tenne jót, és mivel nem is akarom lebuktatni magam, inkább csak nevetek, és tovább tömöm a majmot.
- Ez isteni lett, komolyan mondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 27. 14:50 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül| tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2019. július 27. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 27. 19:42 | Link

Édes bátyus Love

Elnevetem magam, amikor azt mondja, hogy nem vagyok béna. Valóban nem vagyok, Cole? Én ezt nem hiszem. Ha nem lennék béna, nem lett volna a hasam tele vágásokkal, nem tűrtem volna Valery bántalmazását. Ha nem lettem volna béna, nem jártam volna fiú ruhákba, nem szégyelltem volna magam. Ha nem lettem volna béna, nem szeretek bele Adrianbe, nem kínozna ennyire az, hogy nem voltam elég jó neki. Mondaná a világ, hogy majd leszek másnak, de pont nem érdekel más. Bárcsak akkor sosem kaptam volna meg.
A fejem a támlának vetem, nézem a plafont behunyt szemmel, és csendesen elmélkedem ezen, az arcomon mosoly van, belül vérzik a szívem, és nagyon örülök neki, hogy Cole se nem gondolatolvasó, se nincsen semmiféle átérző képessége. Nem akarom, hogy tudja azt, ami bennem van, hogy mennyire béna is vagyok valójában. Minden, ami bennem van, saját magamnak is illúzióromboló. Erősebbnek és felnőttebbnek hittem magam ennél a hisztinél, ami a lelkemben van. Elnevetem magam, amikor a csoportokról beszél, és nem szégyellem, hogy nevetek ezen. Édes Cole, de komolyan.
- Szerinted, Cole, miért tanulok pszichológiát, miért tanítok önismeretet? Járok én eleget csoportokba. Ötszázkilencvenhárom napja megvan a csoporttagságom, ha gondolod, jövőhéten megünnepelhetjük a hatszázasomat.
De még mennyire, hogy járok. A külön töltött év alatt eljártam egy csoportba, eljárok most is, minden kedden és csütörtökön. Van pszichológusom, minden megvan ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni a tényt, a bátyám függő. Mindent megtettem, és pont ezért tudom kezelni a helyzetet. Belőlem sokan nem néznek ki sok mindent, pedig megteszem ezeket a dolgokat, mindennek utánanéztem, mindent megkérdeztem. Már az iskola alatt is, kötelezően pszichológushoz jártam, mert apa ezt akarta.
- Nem várhatod el tőlem, hogy a függő léted megelőzze a tényt, hogy a bátyám vagy. Ha a saját hányásodba fetrengsz és egy tű áll ki a karodból, akkor is, elsődlegesen a bátyám leszel. Az voltál, és az leszel.
Végig a szemébe nézek, és nagyon remélem, hogy megtisztel azzal, hogy fenntartja a szemkontaktust, mert érzékeltetni akarom vele, hogy komolyan így is gondolom a dolgot.
- Nem akarom, hogy az emberek ez alapján ítéljenek meg. Én sem úgy mutatkozom be a világnak, hogy: "Helló, Millie vagyok, aki lefeküdt a bátyja expasijával, neked mi a hobbid?" Attól még, hogy tudok róla és elfogadom, nem kell, hogy ez határozzon meg. Nem tagadom, hogy függő voltál, függő vagy, illetve hogy baromságokat csináltál, attól még, hogy nem mondom ki, nem tagadom. De a világ nem csak fekete és fehér, Cole.
Nem tudok ennél nyomatékosabb lenni, nem tudom ennél szebben elmondani neki, hogy csak mert nem a "függő" az első jelző, amit rá használok, attól még nem hunyok szemet a történet felett. Volt egy időszaka, amikor gyenge volt, a drogok tették gyengévé, és nekem is volt egy időszakom, mert Adrian tett gyengévé. Úgy hatott rám, mint egy drog, mintha nem tudnék nélküle létezni. Én is számolom a napjaimat, a külön töltött napokat, én is jövök le a szerről, csak nekem nincs semmi, ami segítene, nincs szerváltás, és nem is tudom, hogy mikor fog ez az egész elmúlni. Hogy mikor lesz ennek vége. Egyelőre csak azt tudom, hogy eszméletlenül fáj a szívem, szinte hallom, ahogy minden vele kapcsolatos gondolatom után reped egyet. Szeretem, szerelmes vagyok belé, és így még rosszabb a helyzet, mert nem tudok, nem rá gondolni. Viszont képes vagyok nevetni, és ennek örülök, az arca, az őszinte arckifejezése pedig indokolttá teszi, hogy megint nevessek.
- Nem vagyok, és nem is hiszem, hogy mostanában leszek terhes, szóval emiatt ne aggódj.
Hozzátenném, hogy az alapfeltétel nem teljesül, mégpedig, hogy ahhoz férfi is kell, inkább csak elrötyögök magamban, miközben tovább tömöm a fejemet. Legalább kaja van, ez a lényeg, legyen valami boldogság is az életemben.
- Szeretek másokról gondoskodni.
Bólintok egyetértően, nézem, ahogy felkel, és elsétál az ablakhoz, ahogy kinyitja, és kifelé fújja a füstöt. Jobban van, határozottan jobban. Még most is látom a művészt benne, látom a megtört embert, de látom, hogy mennyire próbálkozik egyenesbe hozni az életét. Édes Cole, könyörgöm, sikerüljön. Semmi mást nem kívánok, csak, hogy boldog légy. És nem leszek szomorú akkor sem, ha ez Adriannel lesz, akkor sem, ha nem. Azt szeretném, hogy tapasztald meg, az élet mennyire csodálatos. Most nem kívánom, hogy cseréljünk életet, mert most te szenvednél jobban, és azt nem tudnám elviselni. Nem mondom ki, de titkon együtt gyógyulok majd veled. Te leszel a társam, aki átsegít ezen a mostani élethelyzeten. Miattad erős tudok lenni, miattad látom a színeket az életben. Azért, mert te élsz, és egyre élénkebbé válsz. A mosolyom az arcomról alakodat, élő lényedet látva levakarhatatlan. Benned van minden boldogságom, és te vagy az én örömöm. Beléd kapaszkodom, és te belém, együtt magasabbra jutunk majd.
- Arra gondoltam, hogy lehetne egy közös tetoválásunk. Te megterveznéd, és megkérhetnénk Dávidot, hogy csinálja meg. Valami, ami ránk emlékeztet, akármikor ránézünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 27. 20:00 | Link


a kihagyott fél év, throwback | mindenhol | tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2019. november 25. 11:00
Hozzászólásai ebben a témában


Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 27. 21:59 | Link


Budapest | Addiktológia | délután egy óra körül | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 27. 23:33 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül | tovább a hszhez (katt)
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2019. július 27. 23:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 28. 10:40 | Link

Édes bátyám Love

A nagy csendre kinyitom a jobb szemem, és kicsit megemelve a fejem nézek rá Cole-ra. Szerintem jobban megdöbbent, mint amikor azt mondtam neki, hogy rúdtáncolok. Szegény Cole, tényleg hosszú volt az a külön töltött év. Tényleg nagyon hosszú, hiszen kicsit olyan ez az egész most, mintha újratanulna engem. Persze sok mindenben változtam, másabb lettem, de alapjaiban ott maradtam én, ott maradt Emily.
Egyre inkább érzem azt, hogy vissza kell térnem ahhoz, aki voltam, azt érzem, hogy megint szeretnék láthatatlan lenni, ugyanakkor szeretném, hogy lássanak. Kicsit most meg van borulva a lelki egyensúlyom, és szeretnék kilépni a világomból. Ha gazdag lennék, ami nyilvánvalóan nem vagyok, akkor egy szigetre mennék, egy évig csak a homokos parton sétálnék, vagy talán örökre. Innám a kókusztejet, élvezném a napfényt, és mondjuk együtt úsznék a delfinekkel. Megtalálnám a lelki békémet, azt a mindent, amit azt hittem, Adrian mellett megleltem. Pontosabban megleltem, de nem fogtam elég erősen, mert ahogy őt, úgy a békémet is elveszítettem.
- Igen, de attól még, hogy tudom, nem kell egyetértenem minden pontjával. És nem is értek egyet.
Nem vagyunk egyformák, nem lehet egyformának mondani az embereket, és mindenkire máshogy hat egy ilyen esemény. Én nem szeretem a korlátokat, érzékenyen érintenek eleve, most meg azt hiszem, csak még inkább. Legszívesebben lenyúznám a bőröm, kilépnék önmagamból, amiért annyira ostoba voltam, és annyira sokra tartottam magam, hogy azt hittem, elég leszek. Olyan ostoba voltam, mint mindenki egy kapcsolatban. Terveztem, jövőt építettem, és annyira elmerültem a vágyódásban, hogy észre se vettem, a másik kifelé tekinget. Hogy mennyire nem tudom, megadni neki, amire vágyik. Óhatatlanul is vizsgálom Cole-t. Mármint, pontosan tudom, hogy mi a különbség kettőnk között, a legalapvetőtől az egészen apróig tudom, de mégis vizsgálom őt, ahogy a fejem felemelve nézem, ahogy dohányzik. Akaratlanul is féltékenységet érzek, mert legyen bármi a jövőben, az egész valahogy miatta történt. Nem hibáztatom, sem őt, sem Adriant, talán magamat sem, bár ebben nem vagyok annyira biztos, de nem tudok nem féltékeny lenni, hiszen én még most is szerelmet érzek. Nem tudok kiábrándulni olyan könnyen, mint egyesek. Mielőtt még túl feltűnő lenne a nézésem, hunyom le a szemem ismét, és fektetem vissza a fejem a támlára.
- Én sem tudom.
Felelem teljesen őszintén, mert valóban nem tudom. Nekem annyit mondott, hogy ne csináljak hülyeséget, és nem tudom, hogy mire mondta, hiszen ha valami távol állt tőlem, az a hülyeség. Nem tudom, hogy miért feltételezte ezt rólam, nem kérdeztem rá, csak megígértem, hogy nem fogok. Talán aggódik. Az egyik gyereke azért fekszik egy klinikán, hogy ne haljon meg, mert kínozta magát éveken át, a másik gyereke azért jár mindenféle gyűlésekre, hogy tiszta maradjon, és ne halljon meg, és akkor itt van a harmadik gyereke, aki biztos, hogy szintén nem él normális életet, csak még nem jött rá, hogy hogyan.
- Ez akkor is tény, Cole.
Nem csinálhatunk úgy, mintha nem történt volna meg. Megtörtént, számtalanszor, és a szívem, a lelkem még mindig vágyik rá, hogy megtörténjen még számtalanszor. Az eszem tudja, hogy valószínűleg nem fog, de akkor is.
- A többi pasidnak inkább ne mutass be, mert olyan kisugárzásom van, mindet lecsapom a kezedről.
Egy csábos mosolyt és egy kacsintást is küldök felé, de inkább csak elnevetgélek. Hát ha így volna, apánk joggal mondhatná, hogy megkért, ne csináljak hülyeséget. Felkelve az üres tálat a pultra teszem, kell egy pár másodperc, amíg nem látja az arcomat. Mintha maszkot viselnék, és elcsúszott volna, úgy állok ott, hogy megigazítsam. Visszafordulva a pultot támasztom, úgy nézek rá.
- Nagybácsi lennél, nem keresztapa. Mondjuk nem hiszem, hogy egy boszorkány gyerekét olyan célszerű lenne megkeresztelni, de ez az egész gondolom függ majd attól is, hogy az apa milyen háttérrel rendelkezik. Kár, hogy nem lehet ilyen szinten a jövőbe nézni, hogy lássam a gyerekeimet, annyira érdekelne, hogy milyenek lesznek. Megnyugtatna. Nem is a hajszínük, vagy ilyesmi, csak, hogy minden rendben van-e. Hogy mondjuk jó apát találtam-e nekik, vagy, hogy feltör belőlem a feminista, és megoldom egyedül.
Szusszanva mosolyodom el, tudom, hogy nem kellene még, hogy foglalkoztasson a családalapítás, de most, hogy így magam maradtam, azt hiszem, elkezdett ketyegni a fülemben a biológiai órám. Csak azt hallom folyamatosan, hogy kattog, mint valami őrült. A múltkor még egy kis babaruhát is meg kellett vennem, mert olyan cukor volt, de gyorsan el is ajándékoztam, mielőtt még baj lesz belőle, és hülyeséget csinálok.
- Mellettem lennél, ha úgy döntenék, szeretnék gyereket?
Fogalmam sincs, honnan jött ez most így hirtelen, de azt hiszem, egyedül mégiscsak félnék ebbe belevágni, viszont, ha Cole mellettem lenne, azt hiszem, nem félnék egy kicsit sem. Tudom, hogy elméletileg meg tudom oldani a dolgot, de az elmélet, gyakorlatilag jó lenne, ha biztosra mehetnék. Ha mellettem lenne a testvérem.  Elmosolyodom arra, hogy úgy érzi, mindenkinek jobb, aki körülöttem van. Annyira szeretném, ha ez igaz volna, ha tényleg így lenne. Szeretnék valami jót hátrahagyni a világban.
- Tényleg? Ez csodálatos! Annyira szeretem a képeidet, már nagyon várom, hogy láthassam az új kiállításodat.
Teljesen felvillanyoz mindig. Sosem lesek bele előre, mert egyben szeretem látni azt a bizonyos összképet, amit az adott kiállítás üzenni szeretne. Mindig imádom az első benyomást, amit a képeitől kapok, akkor is, ha az nagyon szomorú, és akkor is, ha lélekölő. Vágyom ezekre a benyomásokra, mert utána nagyon sokat tudok gondolkozni, ami kifejezetten jó.
- Egy volt eridonos. Nagyon szép tetoválásokat csinál. Nézd.
Közelebb lépve hozzá, kibújok a pántokból, és a ruhámat lehúzom egészen a csípőmig. Cole a testvérem, nem nagyon zavar, hogy egyetlen melltartóban állok előtt, a lényeg úgyis a hasamon van. A korábban rejtegetett hegeket nem láthatja, ha minden jól megy, sosem derülnek ki, hiszen Adrian eltüntette őket. de a tetoválást meghagytam. Halvány, fehér tetoválás, ami egy lótuszvirágot ábrázol. Korábban színes volt, de már nem indokolt, hogy eltakarjon, viszont ez a fehér tetoválás, ez valami gyönyörű, nem akartam eltüntetni.
- Szerintem nagyon szépen dolgozik.
És nem volt rossz egyáltalán, pedig ez nem egy fél perces művelet volt, és még mindig hiszem, hogy nagyon megérte. Elgondolkozva simítok végig a sebein, hiába hegedtek be, ott vannak. Lehajolva apró csókot nyomok rájuk.
- Vagy meg is kérhetsz valakit, hogy tüntesse el. Tudom, hogy nem akarsz Adriannel találkozni, de megkérheted mondjuk Willt, vagy Cath-et. Valakit, akiben megbízol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2019. július 28. 13:51 | Link

Allan Colton Fisher
Make out like it never happened and that we were nothing || mr. resident
>>
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 28. 14:21 | Link


Budapest VIII. | Műhely | este hét körül | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. július 28. 15:15 | Link


Budapest | Addiktológia | délután egy körül | tovább a hszhez (katt)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. július 28. 15:36 | Link

Édes bátyus Love

- Én nem, lefoglalom magam.
Vonom meg a vállam teljesen természetesen, aztán egy pillanatra megállok, és szusszanok egyet, végiggondolva, hogy mit is mondtam.
- Nem úgy értettem. Annak nem örülök, hogy emiatt járok el, de ez nem veled kezdődött, hanem...Valery-vel.
Nem nézek a szemébe, amikor kimondom a húgunk nevét, és ennek nagyon jó oka van. Bár már nem látszik egyetlen vágás sem, amit ejtett rajtam, az élmény, az emlékeke bennem vannak. A tény, hogy nem a félelem, hanem az élvezet tükröződött a tekintetemben, akárhányszor a sarokba szorított, hogy örömmel vállaltam be Cole helyett rengeteg sebet, nem olyan dolgok, amik az embert büszkeséggel töltik el. Viszont ezzel kezdődött az egész, miatta jártam el először egy anonim csoportba, utána jött Rosie, majd Cole. Mindannyian hozzátettek valamit a maradáshoz és a csoporttagságaim bővüléséhez.
Vállat vonok arra, hogy nem tudja elviselni Adrian jelenlétét egy beszélgetésben. Akkor én mit érezzek? Itt ülök, és próbálok normálisan kommunikálni, de ehhez az is hozzátartozik, hogy Adrian az életem része, vagy legalábbis pár nappal ezelőttig az volt, olyan értelemben, ahogy egykor neki, és bár nem mondta ki, de biztos vagyok benne, hogy Cole miatt lett vége, mert rajta nem tud túllépni.
Mégis, mikor a szemembe néz, van benne valami, amiben nagyon sok minden benne van. Leginkább az, hogy ha még egy alkalommal az ő felségterületére lépek, akkor nem lesz hajlandó visszafogadni, akkor nem fogja túltenni magát, ahogy igazából most sem tette. És hirtelen csak az az egyetlen gondolat kerül kimondásra a fejemben, ami pár napja már bennem van: Hiba volt visszajönni.
Hiba volt. Ellenkeznem kellett volna, halasztani egy fél évet, elmenni máshova, dolgozni, cserediáknak lenni. Bármit megtehettem volna, de nem lett volna szabad visszajönnöm, nem lett volna szabad visszatérnem. Vagy csak ide, ebbe az egyetlen házba, és nem a Bagolykőbe, nem Bogolyfalvára. Csak ide, csak, hogy Cole-t lássam. Lehorgasztom a fejem, ahogy elfordítja a tekintetét, de, amikor kérdez, felnézek, és megrázom a fejem.
- Nem működött. Én...
Mit is mondhatnék, ami leírná a helyzetet? Hogyan is fogalmazhatnám meg ezt jól? Hogyan a legérthetőbben? Végül csak elmosolyodom, halványan, és megvonom a vállam, mintha nem számítana, pedig számít, Istenem, de még mennyire, hogy számít.
- Én nem te vagyok, Cole.
Ez volt a legnagyobb probléma, biztos vagyok benne. Csak mert Fisher vagyok, nem tudom megadni azt, amire Adrian vágyik. Én nem titkoltam őt sosem, kimondtam, hogy a páromként tekintek rá, terveztem, és sosem tekintettem másra. Talán ez volt a baj, hogy nem úgy bántam vele, talán más. Az égiek sem értik talán, hogy mi.
- Köszönöm.
Pillantok rá hálásan, mert rendben, most egy kicsit aggódom, hogy mi lesz akkor, ha ennyi volt az én nagy párkapcsolatos életem, de megnyugtató, hogy nem feltétlen kell egyedül léteznem, ha arról van szó, mert Cole mellettem van. Biztos vicces lenne, ha mi ketten együtt nevelnénk gyereket. Persze ez nem most lesz, majd a tanulmányaim végén, amikor már dolgozom, amikor meg tudom teremteni a babának az anyagi biztonságot. Szeretnék anya lenni, és nem tagadom, hogy Adriantől szerettem volna ezt, vele szerettem volna családot alapítani, de az élet nem mindig azt adja, amit kitalálsz.
- Nem baj, ha nem lesz. szerintem furcsa is lenne, ha az volna. Te, ahogy pillangókat festesz... merész.
Kuncogok, ahogy hozzám ér, ahogy megsimítja a tetoválást. Igen, szép munka, szép alkotás, Dávid nagyon érti a dolgát, és mindig gyönyörű, amit alkot. Szeretem a munkásságát. Elpirulok arra, amit Cole mond, a jellemzésre, amit rólam mond. Hogy szépnek lát és határozottnak. Igazán örülök.
- Szépek, kicsit elnagyzolt pár helyen, de gondolom a drámai hatás kedvéért alakult így.
Egész közel hajolva pillantok végig rajtuk, és csak, ahogy kiegyenesedem, húzom vissza a ruhámat. Megigazítom, majd felpillantva rá, elmosolyodom.
- Jó gondolat. Viszont én eszek még, mert tényleg éhes vagyok.
Vagy, csak végre megkönnyebbültem, hogy kimondottá vált a tény, hogy megszabadultam a titoktól, ami eddig bennem volt. Ellibbenek a pult felé, és nem vagyok rest, szép nagy adagot szedek ki.
- Te nem ennél? Tök bunkónak érzem magam, hogy itt egyedül tömöm a majmot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 79 ... 87 88 [89] 90 91 ... 99 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek