[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=758722#post758722][b]Vajda Eszter - 2019.05.19. 18:48[/b][/url]

Összeszűkülnek szemeim, mondanám, hogy nem teljesen értem, hogy mi olyan szórakoztató abban, hogy én itt éppen elvérzek, de szent meggyőződésem, hogy pontosan tudom, mi jár a fejében, épp itt van a nyelvem hegyén, és már éppen belekezdenék, hogy majd akkor nevetgéljen ilyen önfeledten, amikor a kiszikkadt, halott testem kell elássa a pesti betondzsungel alá, amikor megint megtörténik az. Az A nézés. Ajkaim apró rése között szusszan ki a józan eszem is, ahogy egy végtelennek tűnő rövid pillanatra összeakad tekintetünk, majd a következő mozdulatánál dacosan préselem össze őket, szorosan összefonom magam előtt karjaim, sőt, még a fejem is bosszúsan fordítom el tőle. Mérhetetlenül feldühít, sőt, nem is dühít, annál sokkal, sokkal erősebb érzéseket vált ki belőlem, épp csak még nem találta meg az emberiség a megfelelő szót rá.
És akkor megszólal.
Összeszűkülő szemeimmel csak oldalasan pillantok felé, nem fordul a fejem, nem fordul a testem - még ha meg is akarná tenni, olyan ez, mint egy elemi erővel vonzó mágnes, megfordul körülötted a világ, és csak engedelmeskedni szeretnél az érzésnek, de abban hol lenne a büszkeség? Hol lenne az önbecsülés? Itt kettőnk közül én vagyok Vajda Eszter. Erősen harapok rá mosolyra görbülő szám szélére, miközben egy elegáns szemforgatás kíséretében csóválom meg fejem. Nem mosolyog. Nem mosolyog. Nincs ebben semmi szórakoztató. Épp most sértettek vérig!!!!!!
- Pedig a fejemben már nagyon összekötöttelek az Alföldi őrnaggyal - oldalra billen fejem, most rajtam a sor, hogy tekintetem elidőzzön arcán, ajkaim újra mosolyra húzódnak, de ez másabb, ez épp csak a bőrredőkben meghúzódó, sokkal többet sejtető, zavarba ejtő, az a fajta, amit a kamerák előtt használ az ember, hogy legyen valami plusz, legyen valami megfoghatatlan, ami sokkal, sokkal többé teszi a képet egy képnél. Oh, hogy elfelejtettem magázni. - Mármint - megköszörülöm a torkom, hogy semmi se zavarhasson meg abba, ami most következik. - Ombak úr - ó igen, minden egyes kis hangot olyan beleéléssel hangsúlyozok ki, mintha csak az életem múlna rajta. Fejem kényelmesen a rácsnak hajtva - jegyezzük meg, hogy ez minden, csak nem kényelmes -, félig lehunyt szemekkel figyelem a mozgását, ahogy minden egyes apró mozdulatot olyan odafigyeléssel vitelez ki, mint aki valami nagyra, sőt, hatalmasra készül, egy ponton elkap a visszafojthatatlan, halk kuncogás, ujjaim közé rejtve arcom próbálom tompítani, mielőtt felkelthetném a velem szemben bóbiskoló, pihenő Jézus-forma alakot, és a következő pillanatban,mikor kilesek mutató- és középső ujjaim közül, már csak a nadrágjával találom szemben magam - nagyon, nagyon félreérthető helyzet ez. Tekintetem lassan kúszik fel alakján - egészen belefájdulnak a szemeim, de ez megzavarná a drámai beállítást -, mielőtt újra kuncogni kezdenék.
- Most mit csinálsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=758830#post758830][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 11:39[/b][/url]

- Ezt eddig is tudtam. Leginkább, hogy nem kapnék - billentettem oldalra a fejem, de csak megforgattam a szemem, ahogy lecsúszott a maradék borom. Hu, erős volt és hirtelen, de imádtam. Volt egy aromája, ami nagyon visszaadta minden percét annak, ahogy a szőlőszemek megszenvedtek a boldogságomért. Borzongatóan jó elképzeléseim vannak a tökéletes borról. Még én is jobbra húznám magunkat.
- Legyen mindkettő és két sima eperdesszert - amiből nyilván egy negyed jut el hozzám, ahogy nézem. De hála az égnek nem nekem fétisem ez a gyümölcs, legalább ez nem fenyegeti a baráti viszonyunkat. Szóval még ő nekiveselkedik a mi legyen kérdésnek, én igyekszem elintézni a rendelést, és le is tudom a kártyámmal a fizetést, így a pénzt csak összetekerem, majd ahogy utána indulok a ruhájába csúsztatom.
- El ne felejtsd, kivel is van dolgod - jártam én sok helyen életemben, nála is vendégeskedtem, nem éppen lakásban. Még a mosolyom is széles és vidám, addig, még fel nem hozza a hogyan legyünk balf.szok dolgot kezdőknek.  - Nem hiszem, hogy lehet ezeknek hazudni, nem csak a munkájuk miatt, csak rájuk van írva, hogy azt is tudom, ami még meg sem történt - emeltem fel a kezeim drámai sóhajjal is a végén, hogy aztán kövessem őt. Nem vagyok egy mindig menő támogató, bár sokszor meglepném az embert vele, de nagyon is szarul érzem magam a szeretteim nyomorától. Luna pedig az, olyan volt nekem már a suli alatt tis, mint az a testvér, akit akartam is - szeretlek prücsök meg mamlasz.
- Miben vagyunk azok? Néztél már ránk? Egyszer úgyis beledöglünk a választásainkba, vagy valami - vontam meg a vállam, de nevettem persze, nem akartam itt ijesztgetni, az megvolt nélkülem is. Inkább rávágódtam a szennyesem tetejére és a dobozt nézegettem. - Nem halsz bele öt percbe, nem az orgazmustól fosztottak meg, Csibém. Csak a sokktól. Hidd el, az azonnal mutatós sokkal nehezebb. Lelki hadviselés. Na, add ide inkább - nyújtottam a kezem.
- Mit gondolsz, hogy fogadja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759139#post759139][b]Dr. Riley Meyers - 2019.05.23. 00:00[/b][/url]

- Nem vagyok elég zakkant így is?-*vonom fel szemöldököm, cseppet sem ütődve meg a viccen; bájitalfőzőként és a meglévő családi hátteremmel alaposan fel vagyok vértezve. Azt tanították, inkább menjen pocsékba, mint kárba...
Lesegítik a kabátomat, érintéssel és pillantással egyaránt cirógatva. Nem bírom megállni, hogy játékos kacérsággal ne perdüljek egyet könnyedén tengelyem körül, fodrozódó mosolyom gyerekes örömömről árulkodik. Szeretek tetszeni.
Épp ezért nem zavar Hanna vizslató tekintete, meg sem kísérelek elbújni előle, bár nem is kelletem magam. Aranyos, ahogy a tincseivel babrál, össze-összenézünk és önkéntelenül is elárul a tekintetem.*
- Nem cica. Makka!-*javítom ki vigyorogva, még ha a professzor úrnak édesmindegy is, melyik titulusát használják. Ha az átlagreakcióból indulok ki, szerintem azt hiszi, ÚRISTENMEKKORA a neve.
Megköszönöm a tányéromra púpozott adagot, az illatától pedig szinte azonnal összefut a számban a nyál. Állatkínzás, hogy ennyire forró; figyelmem elterelendő a kajáról beszélgetést kezdeményezek, bőség zavarába hozva a leányzót.*
- Egészségünkre!-*visszhangzom Anton köszöntőjét, kortyolva egyet. Jólesik, s így legalább több esélye hűlni az ételnek - nekem pedig nem égetni össze a számat.*
- Yup. Terepjávorrá, pontosabban. Képi bizonyítékkal szolgálhatok, de itt nincs elég hely egy bemutatóhoz,-*körbeforgatom a fejem, kapásból kiszúrva vagy féltucat tárgyat, amit biztosan levernék, ha mégis megkísérelném. Aki az elefánt a porcelánboltban kifejezést alkotta, biztosan nem volt soha összezárva szarvasfélével.*
- Szoktam. Gyakran hasznos, bár néha csak vicces,-*a következő kérdés is ehhez kötődik, s a legkevésbé sem lep meg, hogy ilyen híremet keltik. Lehetne igazából ennél sokkal meredekebb, lásd az egyetemi botlásomat.*
- Nem, de vérfarkasokkal is dolgozom - ezért lettem animágus. Szóval holdtöltekor általában nem alszom,-próbálom dióhéjban összefoglalni, miért is megyek végig kicsit hasonló cikluson, mint a likantrópok, akiknek segíteni igyekszem. Ha az ember megfejeli mindezt pár transzatlanti hoppanálással, máris beszerezhet néhány olyan táskát a szeme alá, ami garantálja az elvegyülést.
A szerepcserés (köz)játék láttán kuncognom kell, lemondó szusszanással figyelve a grimaszparádét. Műsoros vacsora.*
- Fájdalom, de inkább bokros teendőim bozótjáról beszélünk, semmint valódi borostáról. Sajnos csak halovány fogalmam lehet az általad átélt szenvedésekről,-*hát igen, az arcszőrzetem javarészt kamu és koppintás, hogy enyhítsem az amúgy is elkerülhetetlen tejfelesszájú benyomást. Mondjuk nem hiányzik, a hideg tud rázni tőle, ha valaki szívogatja a szószt a bajszáról vagy rágcsálja azt. Viszont elérkezettnek látom az időt, hogy én is hozzáfogjak az evéshez, ha kisebb falatokban is; nem kell csalódnom.*
- Ez nagyon jól sikerült, hódolatom a szakácsnak,-*emelem a villámon egyensúlyozott adagot, küzdve azzal a rossz szokással, aminek hála óriáskígyóként étkezem.*
- Ezek mind szabadon köröző pletykák vagy nyomoztál is kicsit?-*kíváncsiskodom, játékosan megpercintett szemöldökkel. Elvégre apja lánya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759748#post759748][b]Kreßler Gábriel Benett - 2019.05.28. 02:31[/b][/url]

Nem sokszor van tele  a tököm helyekkel, de akkor viszont cserébe nagyon. Ezzel a választási időszakkal végeztem Bogolyfalvával, slussz-passz, finito, a nemkívánatos elemek nagy részét eltávolítottam a hivatalból, a feladatom elvégeztetett. Szóval a munka ünnepét azzal tettem emlékezetessé, hogy bevittem az osztályvezetőnek a lezárt jelentéseim, a megfigyeléseim a helyiekről és a javaslatom, hogy Bencénét ugyan már rakják vissza Pestre. Ha már egyszer ő is volt szíves pozitív visszajelzést csapatni rólam.
Elég hamar ment az átcuccolás, de Stella ma még valamit ügyködött a kastélyban, meg a lányokkal a faluban, szóval én addig kihasználtam az alkalmat és rendezkedtem. M
Most is éppen ezt teszem. Az ábrázatomat igyekeztem rendbe tenni, mielőtt végérvényesen elunom és letolom a hajam nullással, középen egy szép csíkban. Összességében elég jól sikerült,  mármint nem a letolás, az upgrade, szerintem elégedett lehetek magammal. Előszedem pár régebbi, alig használt göncöm is a szekrényből és átöltözöm, még közvetlenül azelőtt, hogy a macskákért mennék, ez a nap egy véget nem érő rohanás. Szeretem, leköt, megmozgat, lefoglalja az agyam és nincs okom vagy időm arra, hogy szarságokon kattogjak.
Még épp időben haza is érünk a két kislánnyal, mielőtt Stella megjelenhetne, rá is gyújtok egy cigire a kávém mellé, miközben figyelem, ahogy Bubu a lábával Sunny felé nyúl. Édesek ezek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759752#post759752][b]Wittner Stella - 2019.05.28. 12:32[/b][/url]

KapHaTSz úJ sZObaTárSaKat. Hogyne, pont ehhez van kedvem, szóval egész nap csak fintorogtam, mire vége lett az óráimnak és végre kisétálhattam a kastélyból. Dobtam is egy nagyot és látványosat a hajamon, aztán a szürcsögésig fogyasztott shake-es poharam repült a kukába én meg elindultam Celhez, hogy még megbeszéljünk ezt-azt a ruhája aljáról. Csinos, de ahhoz, hogy nagyon stimmeljen, nagyon mérni kell minden millimétert. De eléggé hamar elrendeztük meg beszélgettünk is, így időben fent csücsült a fenekem a vonaton.
Igazából furcsa volt az egész, talán meg is ijedtem, amikor elsőre topogtam be a társaslakásba és minden, amit eddig láttam Gabe-ből, dobozokban hevert. Beleértve a Bubunk holmijait is. Értetlenül álltam és azt hiszem szomorúan is, hogy mi történik. Láttam már ilyen "elköltözést" eleget, egyik sem esett jól és hagyott bennem túl kellemes emlékeket, de ez nem tartozik ide ugye. Bár be kell lássam, nekem amúgy sincs kifejezetten egy otthonom, költözök jobbról balra. Anyánál már egész más a szitu, Dávidtól is tovább álltam, az eridonból is, Ezránál is megfordultam napokat, de az ugye más. Aztán itt volt ez a hely, ahol viszonylag sokat időztem. Többet, mint pár ember szerint normális, de szerettem. Mert szeretek Gabe-bel lenni. Szeretem őt, mindegy hol és azt hiszem, mikor közölte, hogy ő úgy gondolta én is jövök, sokkal megnyugtatóbb volt, mint bármi más.
- Buta kulcs - nyekeregtem az ajtónál, mert nem állt kezemre melyik való még
a zárba és harmadikra találtam csak el, de bejutottam. Aztán...sziaBubutenemBubuvagyjajdeszépvagy. Szóval vinnyogva futottam helyben - meglepően nem lépet meg a macska, csak bután nézett a tisztes távolból -, hogy aztán levágódjak a térdeimre, jó nagy huppannással a cicát közelítve.
- De gyönyörű vagy, te honnan jöttél? - éreztem a füstöt, így tudtam, hogy nem vagyok egyedül, de egyelőre nem jutottam sokkal beljebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759828#post759828][b]Kreßler Gábriel Benett - 2019.05.28. 23:17[/b][/url]

A kedvencem a lakásban a gombnyomásra kész, iható, finom kávé és az élhető kávézó a közelben. Mármint, komolyan, iszonyatosan nagy motiválóerő tud ez lenni, mikor reggel fel kell kelni és ki kell mászni az ágyból. Illetve, jót tesz az is, hogy Márti nem járt még a légtérben.
A kinézetemnek meg nem ártott meg az a váltás. Persze, általában tartom magam hozzá, hogy egy hely, egy ruhatár és stílus, most is ez volt, így nem is igen variáltam, míg vissza nem helyeztek. De most szabad vagyok. Szabad és boldog.
Ezért is megyek el a macskákért, akik már ki vannak fizetve, meg le vannak papírozva, csak a költöztetésük okoz még megoldandó feladatot, de az is viszonylag hamar megy, miután betuszkolom őket az autóba. Már hogy a dobozuk, a cicák annyira nem kövérek, hogy gondot okozzanak.
Fel is pakolom a lábam a dohányzóasztalra a nappaliban, ahogy ellazulok kicsit, aztán meghallom, ahogy nyílik az ajtó.
- Remélem, hogy ez pozitív zaj volt és nem epilepsziás görcsöd van az előtérben - jegyzem meg talán kicsit epésen, a hamutál széléhez ütögetve a cigarettám, miközben megvakargatom a félig az ölemben fekvő Bubu füle tövét. Úgy dorombol, mint egy rossz, 82-es MTZ traktor.
- A konyhából, még nem tudja, hogy nem illik összejárni a pultot. Hát te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759844#post759844][b]Wittner Stella - 2019.05.29. 00:37[/b][/url]

Rá kellett ébrednem már az ajtóban azt a bizonyos új kulcscsomót nézegetve, hogy igazából az életemben sosem voltam egyedül. Nem is vágyom rá, szerintem nem is menne, de mindig volt mellettem valaki, szükségem volt erre. Most pedig már ez se az igazi, szeretem Ezrát és Dávidot is, de ahogy kicsit tovább vagyok nézegetem a telefont meg bennem van, hogy haza kell menni. Haza?
A kérdésre viszont nem volt sok időm, mert csak becsuktam a hátam mögött a bejáratit, mire elém sétált bentről az a csodacica. Az az ismeretlen vendég. Hát mennyire csoda szép? És milyen szemekkel néz. És milyen baba. Fel sem tűnt a hang, amit kiadtam, és az se, milyen hangosan zuhantam meg, hogy térdelve és könyökölve csússzak felé. A popsit legalább csak ő tolta égnek, na.
- Epi...mi? - kiabáltam befelé, de nem is nagyon értettem, bármit akart vele. Aztán csak gügyögtem a picihez, és egész gyorsan meg is környékezett, így bár nem szíve vágya volt, fel tudtam venni az ölembe, hogy simogatva vele sétáljak befelé. - Bubu tudja, mégis csinálja. Meg teszteli a pohár mennyire törékeny - billentettem oldalra a fejem, de aztán csak ledöbbentem. Mint mikor a filmben jön a baljós zene, aztán az a DJ-s csúsztatós bevágás, hogy wat.
- Úr-IS-TEN - mármint értitek, nem hívom le a teremtőt, és most éppen nem is olyan a helyzet, hogy ezt az imát magáénak érezhesse Gabe - bár most is neki szól és kísérteties ahogy a végén még nyögök a dolgon, mert a vinnyogást elvitte a cica. Az a kéz. Az a haj. Macska. Meg kellett kapaszkodnom, ez most dráma, de meg!
- Én... hát... voltam már ilyen csöndes? - Költői kérdés. Nem. Csak össze akartam fogdosni, mindenhol, de a cicát is. Jézus, mennyi minden egyben.
Azt hiszem gyorsabb voltam, mint mikor reggel azzal keltett, hogy van hambi. Egyszer csak ott voltam mellette-rajta. Inkább utóbbi, mert bevetődtem, és Bubu ismer mert már a kanapé másik végébe suhant. Kinek s mi, de a kezét úgy szakítottam el magamhoz, mintha vétkes lenne, meg is nézett a kis pufi, de csak megsimiztem a másik kacsómmal, miközben a nálam lévő szőrmókot is lepakoltam szépen. Ú, a puszi. Nyitott szemmel meg mindennel hajoltam oda, hogy mikor éppen nem zavart be a cigi megcsókoljam. De gyakorlatilag a másik felénk odatotyogó cica - MACSKÁK! -, a haja, a minden... Duh. Én se értem. Ti se. Akkor jó. - A cicák? A hajad... a tetkó? Ez mikor... hogy...honnan? Miiiiiii.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759915#post759915][b]Eleonore Santos - 2019.05.29. 22:49[/b][/url]

Ha eddig valami gondja akadt, egyszerűen hazaugrott, kért magának egy jó erős kávét és megitta a tengerparton. A hullámzó víz mindig lenyugtatta annyira, hogy visszatérve megoldja a problémáit higgadtan. Már apróbb varázslatokat simán megcsinált, a hoppanálással még azonban várt, és nincs az az isten, hogy repülőre üljön. Nem fél a magasságtól, sem a mugli tákolmányoktól, csak az a röpke 14 órás út tette volna tönkre idegileg. Már ha az még a jelenlegi állapotában lehetséges. Szóval maradt az, hogy a munkába temetkezve átvészeli a nehezét. Nem fog megállni a világ csak azért, mert Eleonore Santos sikerszériája kicsit alábbhagyott.
- Halihó - huppant le a férfival szemben, amikor végre kiszúrta a megbeszélt kávézóban. A táskájában ott lapultak a papírok, amiket csak álcának használt. Igazából csak helyszínváltozást akart, kicsit levegőhöz jutni az otthoni dolgok után.
- Bocsi, hogy így ide rángattalak, nem akartam zavarni - villantott rá egy elnézést kérő halvány mosolyt. - Mi a helyzet egyébként? - kezdett bele egyszerűen. A legunalmasabb kérdés a világon, de a kreatívságát elhagyta valahol Bogolyfalván időközben. Majd azt is vissza fogja szerezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759925#post759925][b]Bremzay A. Eugén - 2019.05.29. 23:20[/b][/url]

Mostanság viszonylag sokat jártam Pesten, ilyen meg olyan üzleti ügyekben. Mondjuk az utóbbi napokat leginkább külföldön töltöttem, mert Kölntől nem messze voltak Military napok és ugye, ami halaszthatatlan, az halaszthatatlan. De mikor megkaptam Eleonore üzenetét, természetesen pozitív visszajelzést kapott, holott két és fél napja nem aludtam. Nem színtiszta mazochizmusból, de valakinek haza kellett vezetni is a lószállítót és a verseny utolsó napja előtt mindig sok a stressz.
De most itt voltam, felöltözve, egy nagy bögre kávéval, meg egy könyvvel az egyik asztalnál, mikor megjelent a Nő.
- Helló -  emeltem rá a tekintetem, majd bebiggyesztettem a könyvjelzőt a kötetbe és be is csuktam azt.
- Nem zavartál - közöltem rezzenéstelen arccal, holott nem volt igaz, lett volna jobb dolgom is - aludni -, de gondolom fontos volt az ügy. Különben nem keresett volna meg. - Semmi különleges vagy fontos, hajnalban értem haza Németországból. És feléd?
Elé is toltam az itallapot, mert gondolom nem csak azért jött, hogy a társaságomat élvezze.
- Nem szeretem körbejárni a szart, miért is vagyunk itt, Ellie?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760257#post760257][b]Kreßler Gábriel Benett - 2019.06.01. 22:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760270#post760270][b]Wittner Stella - 2019.06.01. 23:26[/b][/url]

MiNdEgY. Blahblahblah. Nem vagyok értelmi foggyos, csak kicsit süket, meg nagy ez a ház, meg a cica, és a figyelmem se nagyon volt meg. Szóval tök jók az okaim, akkor is, ha utólag jut eszembe az is, hogy a táskám is felakasztottam a kabátommal, pedig az nem oda való. Shit.
- Szerintem nem is figyelt - tettem hozzá, de még a kiscicát figyeltem és picit megdörgöltem a mancsijait, olyan pici, és puha és szépek a körmöcskéi is amúgy. Nem csendesen, de mégis. Legalábbis szavak szűkébe kerültem, egyszerre voltam izgatott, meglepett, kíváncsi, ledöbbent, meg imádtam is persze, de egyelőre kavarogtam az egészben. Azt hiszem. Megingattam a fejemet, de aztán elég hamar lekerült a mini cic, meg Bubu is Gaberől, én meg rá. De mint a villám, megirigyelne McQueen is, simán elmehetnék a Dinocohoz, tuti leszerződtetnének.
- Most min nevetsz? - háborodtam fel kicsit el is hajolva, meg elég morgósan is nézve. Kicsit sem vicces, én nem így hagytam itt reggel! Elég biztos, mert az utolsó négyzetcentijéig ismerem, elég jól. Pontosan fel tudnám mondani az összes anyajegyet is, nem még egy ekkora mintát. És nem vagyok madárka, legalábbis az a nem tudós, nem ver át. Ez nem csak rámászott két óra alatt. ÉS DÁVID. Ezért még meglátogatom!
- És még mindig unatkozol? - kérdeztem rá, de azt hiszem egyértelmű volt a dolog, én már itt voltam, ha velem is ezt érzi, régen bajban vagyunk. Közben a kacsóim a nyakára csúsztak, aztán feljebb a lenyírt részre kicsit billegtettem a fejem, ahogy széles mosollyal hajoltam közel, az orrunk is majdnem összeért.
- Én sem akartam menni, nehogy azt hidd - közöltem egyszerűen mielőtt még egy csókot adtam volna neki, remélhetőleg ezt már nem tartja annyira viccesnek, az előzőt sem annak szántam. Megérdemelné mindig, de ugye nem tudok óránként betipegni hozzá. És előre rossz belegondolni ebbe a sUlIba KelL meNnI dologba.
- De tényleg, mikor? És eddig miért nem láttam? - néztem rá, talán számonkérően is, de csak kicsit elfordulva az ölében az enyémbe húztam a kezét a combjaimra, úgy jártak az ujjaim lassan a mintán széles mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760641#post760641][b]Eleonore Santos - 2019.06.04. 23:28[/b][/url]

Pont erre a laza hangnemre volt szüksége, amivel Eugén egy németországi kiruccanásról beszélt. Hiányzott az életéből a kirándulás, más országok megismerése. A rendes életet nem neki találták ki, de lelépni sem tudna. Szereti a gyerekeket.
- Elég jól hangzik - bólintott egy aprót, majd jobban megnézte a férfit. Nem tudta eldönteni, hogy csak azért látta fáradtnak, mert vele kellett találkozni, vagy az utazás miatt. Amúgy meg minek parázik?
- Próbálom összerakni a papírokat a kaszinóhoz. Már elkezdték építeni a helyet, szerintem napokon belül meglesz - mondta mosolyogva. Rendszeresen felügyelte az építkezőket és különösen imádta, ahogy varázslattal alkotnak.
Az ajkába harapva nézett le az itallapra, ahogy megakadt a szeme a forró csokin, tudta, hogy az kell neki.
- Beszélni szerettem volna veled, ennyi - vonta meg a vállát, mintha mi sem lenne egyszerűbb. A fű zöld és társai. De nem fog pont Eugénnek hazudni, vagy terelni. - Ki kellett mozdulnom otthonról, már nem bírtam. Tuti csak paranoia, de akárki néz rám, azt hiszem, hogy tudja, hogy terhes vagyok. - A végére felnézett, egyenesen a férfi kékjeibe. Számtalan ember megérdemelné, hogy tudjon erről, Ellie mégis hozzá rohant.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760664#post760664][b]Bremzay A. Eugén - 2019.06.05. 19:04[/b][/url]

- Versenyem volt, szerintem említettem is. Tudod, a szokásos, szezon van - vontam egyet a vállamon, nem volt ebben semmi átlagtól eltérő. Pár hetente, havonta még nekem is akadt valami, a kis vörösről, meg a színesről nem is beszélve, bőven akadt mire készülniük.
A kaszinó más lapra tartozott, az üzlet volt, amit nem szerettem másba keverni, de Ellie szép nő volt. Férfi vagyok, szemem is van, nem volt nehéz észrevenni.
- Lehet, hogy majd kinézek oda valamikor én is. De azért vannak fontosabb dolgok is. - Said nobody, never, ha volt egy kis üzleti érzéke és egy nagyobb befektetéséről volt éppen szó. De szerintem biztosan vissza fogja majd hozni az árát.
Az itallapon elég hamar sikerült megtalálnia, hogy mit akar inni, ez pedig kicsit könnyített a lelkiismeretemen, ha máson nem is. Kedveltem a nő társaságát, szót tudtunk érteni egymással, még ha nem is igazán volt hasonló a stílusunk.
- Ha ezt tudom előre, lehet, hogy előtte kivikszolom magam kicsit - jegyeztem meg szórakozottan, mert hát, tényleg voltam már jobb állapotban is, de siettem. Nem kellett volna ennyire, így is sikerült korábban befutni a kelleténél. - Terhes? Nocsak. Mik nincsenek... Gratulálok.
Felvontam a szemöldökömet kicsit, meglepett az információ, nem igazán voltam képben vele, hogy gyereken projektezik. Pláne azzal a nyakigláb szerencsétlen szarral.
- Az apja tudja már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760732#post760732][b]Ombozi Bertalan - 2019.06.07. 09:00[/b][/url]

b o n n i e

Ombak úr, mi? Mintha sejtelmed sem volna arról, ki lehetek. A szemöldököm árnyalatnyit megemelkedik a kedves megszólításra, és míg szűkülő szemekkel lepillantok rá, úgy, magasra tartott, rátartin felszegett állal, azon gondolkodom, vajon engem néz ennyire hülyének, vagy tényleg nem rakta össze a képet? Ombozi vagyok, hello, annak a srácnak az öccse, aki miatt kartont kellett írnom neked, dude. Utálok kartont írni. Amúgy. Csak mondom.
Lassan, egyenletesen szedem a levegőt, a mellkasom ütemesen mozdul le és fel, a fogdára telepedő csenddel húzom az időt. A szemem sarkából látom, hogy a Vajda kisasszony mögötti fogvatartott, akinek még az aurájából is tömény alkoholszag árad, mocorog, de nem igazán érdekel (mondjuk kellene, mert ha megtalál halni, én leszek érte a felelős), hiszen éppen azt kívánom, bárcsak ne látnám a bundába bújt ördög címlapra kívánkozó mosolyát meg azt a pimasz, végtelenül ártatlan tekintetét, amit az enyémbe fúr, és amitől még én érzem magam rosszul, hogy ő van a rácsok mögött, és nem én - habár nézőpont kérdése - és amiben a villódzó neonfénynek hála mégis megcsillan valami más. Valami felettesebb, valami...
Elvigyorodom. Mutatóujjamat újra meg újra kiszélesedő ajkaimhoz érintem, s míg végig a Vajda lányt, a szemeit figyelem, leguggolok, és kissé oldalra döntött fejjel, egészen közel hajolok a rácsokhoz. Nem lépek át semmilyen határt, minden mozdulatom szükséges és szabályszerű, ám a hang, amivel megszólalok, egyiknek sem mondható.
- Rossz játéktért választott, kisasszony - jegyzem meg halkan, néminemű gúnnyal, ám a meg-megvonogatott szemöldököm és a kacér mosoly, amit neki szánok, mintha valami egészen másról árulkodna. Lehet arra gondolok, hogy tetszene, ha más körülmények között hasonlóképpen játszadozna velem? Lehet még a rácsokat is bírnám? Meg a bundáját? Holy shit! - Szóval - sóhajtok, és unott ciccegéssel belepillantok a kartonjába, hogy az előzőhöz képest jóval hivatalosabb hangnemben folytassam - az úriember, akivel behozták, már vallomást tett. Alföldi őrnagy hamarosan önt is kikérdezi. Addig szeretne telefonálni, inni egy pohár vizet vagy meglátogatni az illemhelyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760870#post760870][b]Rothman Anton - 2019.06.09. 21:50[/b][/url]

A gyerekemen látszik, ahogy lelki szemei elé kerül az irdatlan méretű jávorszarvas. Nekem ugyebár volt már szerencsém hozzá. Elég megkapó látvány, az fix. Kifejezetten aprónak érezheti tőle magát az ember. Én mondjuk nem igazán. Nekem az egész életem az, hogy apró vagyok és hogy ez nem érdekel. Ettől még persze hat rám a jelenléte. Tekintélyt kölcsönző.
- Aaa, így már világos - ámuldozik Hanna, mikor kiderül, honnan erednek ezek a vérfarkasos pletykák. Sejtette ő, hogy nem ilyen egyszerű ez. Meg hát, ha bármi jót örökölt tőlem (a szépségén kívül), az az, hogy nem nyel be csak úgy mindent vakon. Szeret megbizonyosodni, utánajárni.
Engem meg nem védenek meg, így járok. Dehát mire számíthattam? Hát már hazudni se hazudnak az emberért, hogy igenis borostával nem érezhető, hogy egy fél tányér van az arcodon? Milyen dolog ez? Szépen vagyunk. Meg is rázom a fejem, mintha most végtelenül csalódtam volna benne, aztán persze egy pillanat múlva már nyoma sincs megrökönyödésemnek.
A spagettipite osztatlan sikert arat. Mélyet biccentek, amikor a kedves tetszését fejezi ki, ezzel egy időben a lányom is büszkén mosolyog. Utána persze kapok pár megróvó pillantást, amiért én próbálom bezsebelni az érdemet. Pedig tényleg csapatmunka volt! Oké, az arányok billennek erre-arra, de na.
- Csak úgy hallottam őket - von vállat a sarjam a pletykákat illetően. Valóban apja lánya és mint olyan, ijeszően odafigyel mindenre és olvas a sorok között. Képzeljük el, ha még nyomozna is! Veszélyes.
Folytatódik a kedélyes beszélgetés, amibe én néha persze beékelek valami szemtelenséget meg némi önfényezést. Sokszor kombinálva a kettőt. A főétel után pedig következik a puding, ami hasonlóan fenomenálisan sikerült.
- Akkor most alszunk? - kérdezem pár perc múlva, mikor végeztem a desszerttel. Hátradőlök a székben, egyik kezem hasamra pihentetve.
- Ha elmosogattál, aludhatsz - közli Hanna egyszerűen.
- Látod? - nyújtom ki a kezem, rámutatva a pimasz kölykömre, miközben Rileyra nézek. - Látod, hogyan bánik a drága jó édesapjával? - tartom felé még mindig ujjam, amit persze a kiscsaj próbál eltolni az arcából, de nem hagyom neki.
Mikor végül mindenki szépen befejezte és üldögéltünk még kicsit, asztalt bontunk. Repkedhet minden a mosogatóba és együttes erővel varázsoljuk tisztává az edényeket, asztalt, rakunk szépen rendet. Hogy ne punnyadjunk el, Hanna rak fel egy kis zenét. Nem is sejti, mit hoz ezzel a fejére. Jó, persze, mellettem nem is lehet úgy élni, hogy mindig azon agyalj, vajon mit hozol a fejedre a következő lépéseddel. Éppen csak ellép a lemezjátszótól, már ragadom is magamhoz, hogy megpörgessem kicsit. Nevetve kapaszkodik belém. Hagyja magát vezetni, gyakran odamosolyog Rileyra. A szám végén aztán elengedem, pukkedlizik nekem, én pedig kezem nyújtom a következő, káprázatos delikvensnek. Ugye nem hitte, hogy ő kimarad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760897#post760897][b]Dr. Riley Meyers - 2019.06.10. 00:49[/b][/url]

Amennyire izgultam az este miatt, annyira könnyedén találok közös hangot és illeszkedem be, pedig tartottam tőle, hogy olyasmit próbálok megbontani, ahol már nincs hely számomra. Szoros a kapcsolatuk, elég néhány pillantást vetni a falakat díszítő képekre vagy hallani, ahogy Anton beszél a lányáról; Hanna pedig nem gyerek már. Mégis, egy pillanatig sem érzem, vagy éreztetik velem, hogy ne kapcsolódhatnék be játékaikba, tréfáikba vagy távolságot kellene tartanom. Tekintetemmel néma köszönömöt intek kedvesemnek - eszem ágában sincs leállni hálálkodni, ám kivételes este ez számomra.
- Ügyes. Csodálom, hogy semmi vadabb nem kapott még szárnyra, már vártam, hogy elhíreszteljék, vérjávorként bolyongok éjjelente az erdőben,-*jegyzem meg hanyagul, mert tavasszal van, hogy rámtör a salátagörcs és legelészésre adom a fejem. Futottam már össze sötétedés után diákokkal, akiket kicsit már tekintetben kerített hatalmába az évszak. A rózsaszín köd mámorából pedig jávor-rám térni magukhoz... Fogalmazzunk úgy, emlékezetes.
A puding után tényleg tudnék egy jót szundítani, ami egyrészt jóllakottságomnak, másrészt a napi második kávém időszerűségének tudható be. A jelenet láttán szinte ösztönszerűen megvakargatnám Anton hasát, mint az elégedetten terpeszkedő macskákét szoktam. Azonban ebben a háztartásban spártai szigor az úr.
- Ahogy nevelték?-*kockáztatom meg egy sunyi vigyorral, bár ékes példája vagyok annak, hogy a leggondosabb és -körültekintőbb munka sem mindig hozza meg gyümölcsét. Vagy egy kicsit bogarasabbra sikerül a tervezettnél.
A mosogatásban keveset tudok segíteni, nem merem én röptetni a dolgokat, így csak törölgetek és pakolászok, nevetve figyelve az apja-lánya páros, ahogy két (immár) tiszta villákkal ádáz kardpárbajt vívnak a levegőben. A zenét kifejezetten jó ötletnek tartom, gondolkodás nélkül kezdem dúdolni az ismerős dallamot, amíg az utolsó darabok is a helyükre kerülnek és kezemet a konyharuhába törölve bevégzettnek nyilvánítom a munkát. Éppen időben ahhoz, hogy ne maradjak le a táncról, amit kuncogva-vigyorogva nézek végig, még tapssal biztatva is a párost. Aztán engem is felkérnek és boldogan teszek eleget a kérésnek, meg sem kísérelve visszafogni magam és felhőtlen jókedvemet. Sőt, hogy teljes kört írjunk le, én is felkérem Hannát, a ruhámat is átváltoztatva az összhatás kedvéért.
Aztán valahogy úgy elrepül az idő, hogy már csak arra eszmélek, a sötétben állunk a küszöbön, búcsúzófélben. Nem akarok még elindulni, s egyik kezemmel kezét cirógatva nyújtom a pillanatot, mielőtt ruhájába kapaszkodva magamhoz húznám egy csókra. Sóhajízű mosollyal engedem el, lecsattogva a lépcsőn és az udvarban még megtorpanok, hogy felnézve csókot dobjak, pár lépéssel később halk pukkanással köddé válva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760907#post760907][b]Dustin Axel Westwood - 2019.06.10. 13:07[/b][/url]

Eszem ágában sem volt nevetni, még csak a figyelmet felhívni se kifelé a folyosón igyekezve, mégis kénytelen voltam a lelkes hitetlenkedésén, amivel visszakérdezett. Teljesen belefér, amúgy sem akarom az idejét rabolni, azaz az időnket. Ez az egész se fog sokáig tartani, de ha már itt kell lenni, inkább töltöm vele az időm ezeken a flakon kívül, mint máshol. Megéri, én tudom és reméltem, hogy ő is hasonlóan érez, bár ezt láttam rajta és imádtam látni az arcán, a megmozdulásain vagy éppen a gesztusain.
- Van egy kis spórolt pénzem - néztem rá sokatmondón, mintha ha ez lenne a vágy, megoldhatatlan lenne. Ami azt illeti a világban bárhová és mindenhová is szívesen mentem volna vele. Na nem ma este, sőt, azt nem is egy napra tenném, de ez egyelőre legyen a jövő zenéje. Nagy dolgokra jutottam, magamhoz képest biztos és semmi kedvem nem volt ezt hazavinni, mert egyszerűen bár elfogadtam, még magammal se értettem teljesen egyet a dologgal. - Butaságokat beszélsz. Ha a sportcipődben jössz, pulóverben meg egy farmerban ugyan így távozunk, mintha ilyenben, ettől még köszönöm - és nem a kiöltözést vagy azt, hogy büszkévé akar tenni. Ezzel azt hiszem ő is tisztában van. Nem várnám el senkitől az életben, hogy minden szarban mellettem vagy mögöttem álljon, ismerem magam, kiállhatatlan tudok lenni, ő mégis ugyan olyan lelkesen jött velem a kötelezően megjelenni való dolgokra, amikor még csak szépet se tudott nézni vagy közünk nem volt a kiállításokhoz, mint ki a konyhába, mikor főztem.
- Akkor nincs nálam önzőbb ember - vontam vállat még nevetve is, ahogy éreztem a lassuló kocsit, majd a sofőr hátra is nézett. - Megjöttünk, babydoll - azzal átnyújtottam a pénzt és kiszállva tartottam az ajtót, mert fogadni mertem volna, hogy úgyis utánam mászik ki, mit neki másik ajtó.
Miután a taxi elment és már ő is kint volt megcsókoltam a homlokát közelebb húzva, majd megfordítottam a másik irányba, éppen a part irányába. Oda megyünk, de előtte még a megrendelt kis dobozért beugrottam a záró félben lévő cukrászdába.
- Van rajta külön glitter - mosolyodtam el kinyitva a fánkos dobozt, ahogy megszereztem. - Alkut akarok kötni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=761165#post761165][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.12. 17:00[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Nehogy aztán erre menjen el a nyugdíj-alap! - csipkelődtem kicsit, de szerintem ismer már annyira, hogy tudja, a legkevésbé sem szándékozom a lelkébe lépni, életünk hátralévő részének egyetlen napján sem. Túlságosan is szerettem és megbecsültem ahhoz, hogy rosszat akarjak neki.
Tudtam, hogy nincsenek elvárásai. Ilyen téren legalábbis nincsenek, más kérdés, hogy ha az anyukájához mentünk, akkor persze, figyelni kellett rá, hogy miben vagyok. De mióta ott felejtettük magunk az ünnepek alatt, azt hiszem, hogy ez sincs annyira komolyan véve. Nagyon aranyos a néni, szeretem.
- Igazán nincs mit, darlin' - ráztam meg a fejemet kicsit, kibámulva az ablakon, de fogalmam sincsen, hogy hol is voltunk, vagy miért. Nem ismertem ennyire a várost, hogy ki tudjak igazodni éjszaka, csak az utcák látványa alapján, merre is járunk.
- Ennek most kicsit örülök, ez baj? - nevettem el magam én is, miközben eltúrtam pár elszabadult tincset az útból, egyenesen vissza hátra. De inkább ki is bontottam a kontyom, már zavart kicsit, hogy ennyire... meh. - Pontosan hova is?
Nem mintha arra számítanék, hogy kapok tőle egy komoly választ, de azért egy próbát megért, ahogy lelkesen kimásztam utána. Ismert már, minek kinyitni még egy ajtót, ha ez úgyis ki lesz nyitva? Cöh.
A csókra elvigyorodtam szélesen, majd néztem is, hogy hova is indul, de nem tettem fel ténylegesen a kérdést, csak bámultam a part felé. Nem rajongok a fővárosért újabban, persze, voltak benne szép helyek, amiket imádtam megnézni, de... hát.
- Vegyél feleségül - meredtem a glitteres fánkokra, de aztán elnevettem magam, kicsit nyújtózkodva csókot nyomva az arcára, mielőtt még ismét a dobozra pillantottam volna. - Milyen alkut?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=761748#post761748][b]Daisy Blue Berry - 2019.06.19. 19:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=761856#post761856][b]Leon Tim Wolf - 2019.06.19. 23:48[/b][/url]

- Nem? - A német nem értette a dolgot, egyszerűen nem volt egyértelmű neki, ha eddig azzal szenvedtek mindenütt, hogy megnyissák a kocsmát, akkor most miért akarná feladni a nő. Nem, mintha Blue ténylegesen fel akarta volna adni a projektet, de Leon nem volt ebben biztos. A pult nagyot nyikordult, mire Wolf megpiszkálta egy kicsit a mutatóujjával. Újra megnyikordult, a német meg elhúzta a száját.
- Blau, ez nem az. Nem érzem azt, hogy itt meg tudjuk nyitni, dohos a levegő, ezen pár növény nem segít - szögezte le a tényeket  magasabb, majd felszusszant egy kicsit. Sokkal nyugodtabb lett volna, ha a medvéje itt lehet, de a tulaj furcsán nézett volna rá, Twixet is csak akkor engedte ki a kabátja alól, mikor már kiment a pasas.
- Szóval akkor most ne legyen kerthelyiség, hanem az egész egy kert legyen? De ez a hely akkor sem lesz jó, itt nem maradnak meg, kéne hozzá egy aero, hogy rendbehozza a levegőt. Annyit nem ér az egész. - Rántott egyet a kabátján, majd megsimogatta a mini tevét és letette a földre, mire az futott egy pár kört a helyiségben. Már nagyon zsibbadtak a tagjai, szerette volna, ha kicsit ki tudja magát nyújtóztatni. Meg is rágcsálta Blue nadrágjának alját, majd böffentett egy nagyobb buborékot. Neki sem tetszett a hely. Leon kissé döbbenten bámult az ellopott cigarettája után.
- Az egész helyet, vagy csak egy része van ott?
Maga sem tudta eldönteni, a kérdés komoly volt-e, de inkább nem is akart ellamentálni rajta, csak zsebre vágta a kezeit és figyelte a barátnőjét, hogy az éppen mit is ügyeskedik.
- Csak biztosra akarsz menni, abban sosincs semmi rossz. Mivel megyünk át oda? Tömegközeledni akarsz vagy varázsolni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=761861#post761861][b]Daisy Blue Berry - 2019.06.20. 01:25[/b][/url]

Most biztosan határozottan kijelentéssé tenném a kérdését, ha az arcom és a szám nem a karomba temetve heverne az utolsókat fújva. Persze kicsit drámai, de frusztráló, mikor hónapokon át kerget az ember valamit és nem tart látszólag semerre. Persze hely nincs, de a többi elég jól áll ettől még. Sok megbízható beszállító és munkaerő került elő, nem mintha utóbbiból sok kellene, de annyi van,a mennyi indulásra pont ideális lenne.
- Ezen egy takarítócég sem a felújítókkal. Ezt úgy ahogy van le kéne bumm, aztán felhúzni suh - mutogattam el egy söprő mozdulattal a tarolást majd a levegőbe mutogatással az újralétrehozást. De ez túl nagy falat. Nem csak pénzben, de időben is. Biztos nem ő az a nagybetűs. És büdös van, ez tény. Ő biztos sokkal több dolgot észrevesz, hála a kipusztult közeli növényeknek, de én nekem ennyi elég. - Felejtsük el ezt a helyet, ezt úgy amúgy gondoltam. Nem pont. Ugyanúgy lehetne kinti meg benti rész, csak a benti is lehetne olyan, természetes tudod. Nem fém, meg modern, meg csillog-csúszik minden. Olyan békés, tudod, mint amiért járnak az emberek túrázni meg kempingezni - vagy hasonló, sosem voltam jó a nagy magyarázatokban, de Timmel gyakran megtaláltuk a közös nevezőt szavak nélkül is.
- Miii - nevettem fel hangosan, azt hiszem nem sípolva, rendesen malacokat megszégyenítve röfögve bele, de aztán csak visszafogtam magam. - A cetlit, vagy rágópapírt, vagy szalvétát... amire a címet írtam - kotorásztam tovább, aztán meg is volt, egy kézmosós flakon papírját szabtam le és a hátuljára írtam. Én nem öltem meg több fát, na. Inkább fogtam magam és elindultam kifelé még lehajolva  a kicsi tevét megvakargatni. - Az is mágikus kerület, szóval hoppanálhatunk, meg van oda ez a varázsbusz is. Melyik legyen?
Közben mivel meglett a papírka leolvastam pontosan merre tartunk és előre reméltem, hogy sikeresebbek leszünk. Be is vártam a csipetcsapat minden tagját, hiába nézelődött azért szívesen a kis teve, lehet jobb, ha itt nem kering, ki tudja mi van még ebbe a porfészekbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=762032#post762032][b]Nikolai Weißling - 2019.06.21. 10:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=762982#post762982][b]Leon Tim Wolf - 2019.07.03. 03:26[/b][/url]

- De az nagyon drága. Azt beszéltük, az nem fér bele. De ha beleférne se itt kéne... nem jó az elhelyezkedése. - Nem mindig ésszerűen vélekedik a
német, de most kivételesen igaza volt. Olyan környéken állt az a kocsma, ahol még a szarka is kétszer csekkolja le a fészkét, mielőtt tovább repül kajáért, mert simán kizsebelik. - Növényeket akarsz bentre? Igazából akár ligetet is lehetne létrehozni, csak azzal sok utána a munka... De időnk az van.
Mert el tudott képzelni egy külön részt, fákkal, meg függőágyakkal, olyan nyugodtat, az ismerősi körével meg is tudták volna oldani, hogy létező, élő növények legyenek, meg nyugodt atmoszféra. De összességében ez nem az ő kocsmája lesz és nem is akart nagyon belefolyni, csak segítette, meg támogatta Bluet mindenben, amit éppen a másik bolond kitalált.
- Oh... akkor nem a zsebed nagy - állapította meg Tim végül nagyon okosan, holott akár a nő zsebe is lehetett volna hatalmas. Mágusok voltak, az isten szerelmére! Mit nekik egy egyszerű tértágító bűbáj! Tim egy pillanatra elgondolkozott, ki is ültek a ráncok a homlokára, de aztán a tevét figyelte ismét. - Twix nem szeret hoppanálni. Öklendeni kezd tőle. Én sem szeretem. Mehetünk a busszal?
Inkább fel is emelte ismét a kis állatkát, majd kifelé indult, hátra-hátra pillogva közben Bluera. Nem, mintha attól kellett volna félnie, hogy a lány egyedül fogja hagyni.
- Ugye kacsákat nem engednek fel a buszra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763016#post763016][b]Daisy Blue Berry - 2019.07.03. 14:42[/b][/url]

- Így van, és nem is szeretnék ilyet továbbra sem - ingattam is meg a fejem. Egyébként sem arról van szó, hogy annyira alapjaiban álmodnék meg bármit. Persze, ha úgy adódna erre is képes lennék, de én inkább csak tényleg egy helyet szeretnék, ahol a saját szabályaim szerint tudom elérni, amit szeretek a vendéglátásban. Szerintem lehet ezt élni, persze a rossz tapasztalataim nekem is villannak be néha. De az kinek nincs az életéről? - Ebben segíthetnél, vagy segíthetnétek Bognával. Ti vagytok bennük otthon - billentettem oldalra a fejem, mert szégyen vagy sem, lehet nő vagyok, de sosem voltam az a nagyon szakértő ilyenekben. Elsőosztályú mágikus koktélt keverek, a képeim meg utánozhatatlanok, ettől még vannak hiányosságaim. - Persze jó lenne úgy megoldani, hogy semmi ne haljon meg abban a környezetben - mert az kínos, és káros.
- Pont elég nagy annak, aminek kell, de egy házat nem bírnék el...azt hiszem - bár lehet van súlycsökkentő varázsige is. Miért nem használják a nők többet a hiszti helyett? Inkább hamar elengedtük ezt a helyet én meg a cím tudatában feldobtam a lehetőségeket. - A zsákutcától jobbra a harmadik villanyoszloptól indul - mutattam is balra tőlünk, hogy balra induljunk el, közben a tevére nézve meg a kérdést hallva azért elszomorodtam, de megingattam a fejem biztosítva róla.
- Emlékszel a romkocsmára, ahol jártunk még pár hónapja? Volt egy szőlős lugas, azon lehetett kimenni a teraszukról a kertrészbe. Milyen lehet, ha ilyen kis függönyök választják el a boxokat belül? Meg olyan frissebb lenne növényekkel a hely, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763017#post763017][b]Eleonore Santos - 2019.07.03. 14:42[/b][/url]

- Igen, igen, hát persze - bólogatott párat, közben egy tincset a füle mögé tűrt. - Csak a dátumra nem emlékeztem pontosan. A számok meg én nem jövünk ki túl jól - megvonta a vállát, mintha nem bántaná annyira. Pedig igenis számított neki, mert Eugénról van szó. Azon kevesek közé tartozott, akiknek szerette követni az életét, még ha nem is személyesen.
- Kézben tartom a dolgokat egyébként - kacsintott játékosan a férfira. Tudta jól, hogy most nem becsülik alá, ezért is viccelte el a dolgot. - De azért én is örülnék, ha ránéznél. Szerintem jól néz ki. Csak ez - azonnal eltűnt az arcáról a mosoly, ahogy a papírok felé mutatott. Ha Ellie találkozna egy mumussal, szinte biztosan könyvelésként jelenne meg előtte. Talán majd megkeresi egyszer Bencét, hogyha van ideje nézze át ezeket, vagy passzolja le valakinek, aki ért hozzá. Csak hogy biztos legyen, mert itt most nem akar semmilyen buktatót.
Újabb 180 fokos fordulatot vett a hangulata Eugén válaszát hallva. Röviden felnevetett, közben megvonta a vállát.
- Ugyan már, nem az számít igazán - jegyezte meg finoman. Nem tudná elmondani, hogy ez csak a kisugárzás kérdése, ami még ilyen fáradtan is varázslatossá teszi őt. Karizmatikussá, vagy valami hasonló, ami egyébként nem közelíti meg a valóságot.
Az asztal lapjára pillantott, halk sóhaj hagyta el a száját, de azért mosolygott. Erről szólt ez a kaland számára; alkalmazkodni valakihez, aki még meg sem érkezett.
- Köszönöm - felelte csendesen. Még mindig a fülében csengett az első igazi gratulálás. - Ó, hát az apja... Nem vagyok benne biztos, hogy ki az - újra megvonta a vállát, ezúttal már könnyedebben. - De nem számít, mert egyedül szeretném felnevelni. Jelenleg nincs olyan férfi az életemben, aki... nos, aki hajlandó lenne alárendelni magát neki. Én pedig nem fogadok el kevesebbet a tökéletesnél.
Pontosan tudja, hogy nem létezik tökéletes, de kíválóan palástolja ezzel, hogy nem bízik másban. Magában sem bízik még gyereknevelést illetően, de a legjobb tudása szerint fog dönteni, ehhez pedig nem kell neki sem megerősítés, sem ellenvélemény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763037#post763037][b]Bremzay A. Eugén - 2019.07.03. 19:20[/b][/url]

- Nem vagy vele egyedül, akad még ilyen ismerősöm. Igazából annyira nem volt lényeges - ráztam meg a fejemet, rezzenéstelen arccal. Nem körülöttem forog a világ, nem kell mindenkinek megjegyezni, hogy mikor és merre járok. Persze, tud praktikus lenni, de nem létszükséglet. Kedveltem a nőt, a magam módján, még ha ez nem is tűnt fel neki.
- Bíztam benne, az én kezem eléggé tele van... Szeretnéd, hogy átnézzem? - feleltem, miközben becsúsztattam a könyvjelzőt a helyére, majd becsuktam a kötetet és félretoltam az útól. Annyira nem volt most fontos, jobb szerettem a figyelmemet egy irányba tudni. Tudtam tapintatlan és kifejezetten egoista f.sz lenni, de ez nem az a nap.
- Ilyet is ritkán hall az ember - vontam fel elegánsan az egyik szemöldökömet, aztán összefűztem az ujjaimat a bögre körül. Megint ki voltak hűlve az ujjaim, egyszerűen semmi nem javítja meg, amit a lovaglás egyszer szétkapott.
- Nem? Hozzávetőleges elképzelés sincs? - érdeklődtem, felpillantva rá az asztallapról, majd hátradőltem kicsit, a tekintetemet rajta tartva. Nem mondanám, hogy meglep a dolog. Egy ilyen kisfiú mellől én is eljártam volna másfelé, boldogságot keresni. - Szép elgondolás, tiszteletre méltó. Azért, ha bármiben segítségre van szükséged...
Nem zártam le a mondatom, nem tudom, mi lett volna a helyes megfogalmazása a dolgoknak, így a szemüvegem letéve csak megdörgöltem az orrnyergemet kicsit és vontam egyet a vállamon.
- Tudod már, mit iszol? - Amennyiben a válasz pozitív volt, le is intettem az első felszolgálót és kértem neki egyet, mielőtt elmerengve bámultam volna kicsit át a válla fölött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763104#post763104][b]Kárpáti Damian - 2019.07.04. 15:34[/b][/url]

Mi van az olajban sült ételekkel, hogy rögtön bekapcsolnak egy ösztönös reakciót az agyban, s hiába tudod, hogy az mennyire szar neked, hogy koleszterol és szívroham, úgyis kell az a génmódosított csirkecomb és földet soha nem látott sültkrumpli? Lehet ez inkább valami generációs frász, vagy generációs és kulturális, mert aztán a Nagyit nem tudnám meghódítani vele, ő csak az általa kipotyolt, kéttenyérnyi bécsi szeletre esküszik, minden más az ördög műve és biztosan rákot okoz (ebben mondjuk lehet valami igaza).
(a bécsi szelete meg tényleg isteni, s ő sem fukarkodik az olajjal, a csirke, ha még élne, mellúszást mutathatna be a fritőzben)

Kivénült, tán valaha fekete kockás linóleum, késsel vágható füst és hosszú évek olajszaga. Imádom.
Ide-oda lötyögök a tálcámmal, tele van a hely - vagyis az a három asztal, ami megtölti a tíz négyzetméteres kajáldát -, de szerencsém van, az egyik épp most ürül, úgyhogy gyorsan odaslattyogok s topogva várom, hogy elhordják magukat. A tálcájukat persze itt hagyták. Parasztok. Rondán nézek utánuk, nem mintha meghatódnának ettől, aztán inkább arrébb tolom a maradékjaikat s lezuttyanok.
Öt perc múlva már előttem van a laptopom, fülhallgató fülben, a fejem meg tele kajával. Ezért élünk, nem? Valamiben meg kell halni, akkor pedig akár szívroham is lehet, de legalább eszek előtte egy jót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763108#post763108][b]Tüszőfűi Lilith - 2019.07.04. 16:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763210#post763210][b]Eleonore Santos - 2019.07.05. 20:17[/b][/url]

Fél szemöldökét megemelve nézett a férfira. Még hogy nem lényeges? Aki ezt állítja, sosem volt szenvedélye, nem empatikus és-vagy soha nem volt barátja.
- Dehogynem, ez nem valami kis póniklubbos verseny volt, ahol a totyogók futószáron próbálnak nem leesni a félig alvó paciról - vágta rá gondolkodás nélkül. Igazából egy ilyen versenyen volt, ott is arról szólt minden, hogy az edzők azon izgultak, melyik gyerek tud szebb karkörzést csinálni, az apukák - Chris-szel az élen - azon versenyeztek, ki tud többet inni, az anyukák meg mindent is lefotóztak. Nem járt még hivatalos versenyen, de gyanította, hogy ott azért nem ilyen a légkör.
- Dehogyis. Vagyis pihenj nyugodtan, majd megvesztegetem valahogy Mitzingert - vonta meg a vállát. Nagyon is jólesett neki ez a lelkesedés, már ha lehet így hívni, de inkább segíteni akart a férfin, mintsem jobban terhelni.
Röviden felnevetett Eugén hangsúlyán, ahogy az apa felől érdeklődött. Még nagyon sok kört le kell játszania, de végre nem veszi olyan halálosan komolyan a dolgot. Elvégre kevés dolog van, amit nem tud egyedül megcsinálni, a babóca felnevelése pedig nem szerepel ezen a listán.
- Persze, hogy vannak elképzelések. Úgyis máshogy fog kinézni, mint ahogy elképzelem, de jó lenne azért valami támpont - vonta meg a vállát szelíden. - De azért örülnék, ha leginkább az én véremet örökölné.
Párszor csak megilletődve pislogott a férfira. Sok mindenre számított, de erre azért nem. Nagyon rövid ideje ismerik csak egymást, sokkal inkább a munkakapcsolat dominált eddig, most pedig felajánlja, hogy segít neki?
- Köszi, majd észben tartom - bólintott egy aprót végül.
Készségesen kikérte magának a válaszott italt, hogy elgondolkozva Eugén könyvén felejtse a tekintetét. Nem sokáig maradt így, de hirtelen kapta fel a fejét, mintha ezer éve szólalt volna meg.
- Nem azért hívtalak egyébként, mert tanácstalan vagyok - kezdett bele a magyarázkodásba. Akárhogy gondolkozott, csak arra tudott gondolni, hogy a férfi túlságosan jószívű. - Azt hiszem, csak a véleményedre voltam kíváncsi. Meg azt sem akartam, hogy egy ezredik forrásból tudd meg, azt nem lett volna túl fair.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763219#post763219][b]Bremzay A. Eugén - 2019.07.05. 21:15[/b][/url]

Ellie furcsán állt ehhez az egészhez. Nem vártam el tőle, hogy megértse vagy érdekelje az életem bármely szegmense, de közben mégis sikerült neki. Vagy legalábbis nagyon látványosan próbálkozott, a lovardán kívüliek közül kevesen voltak így.
- Tényleg nem ennyiből áll, de akkor sem hinném, hogy ez létfontosságú infó - zártam le ennyivel a dolgot. Sok ismerősöm  nem foglalkozott vele, hogy mikor és miért tűnök el, csak természetesnek vették, hogy ez hozzám tartozik.
- Ha mégsem sikerül, tudod, hol találsz. -  Nem ajánlat volt, megállapítás. Közös üzlet volt, értettem a dolgomat, amit még nem, ahhoz volt elég ismeretségem, hogy megoldjam más módon.
A nevetésre kicsit felszaladt a szemöldököm, nem értettem hirtelen, mi volt ebben olyan vicces. Ha a pasija azon a listán van, akkor az a gyerek megérdemel egy pár imát, hátha tényleg mástól van. És ezt egész nyugodtan állítom csupán azok alapján, amiket eddig hallottam.
- Gondolom majd úgyis kiderül, ha érdekel a dolog - vontam egyet a vállamon, kicsit hátra is dőlve a széken, ismét a kávémba kortyolva.
- A véleményemre? Arról, hogy gyermeket vársz? És ez engem azért érint, mert..? - kérdeztem, a kékjeim a nőre szegezve. Sokan mondták, hogy a legnagyobb jóindulattal is nyugtalanító tud lenni, ahogy bámulok. Szerintem csak annak, akinek rossz a lelkiismerete.