36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 77 ... 85 86 [87] 88 89 ... 97 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2019. április 21. 19:21 | Link

Thomas
mozizás és utózöngék

Furcsa Thomastól az összeszűkült szem, de betudom annak, hogy nagyon koncentrál a trailerre - néha egyáltalán nem könnyű őket értelmezni számomra sem, pedig azért nem egyet és nem kettőt láttam már.
Ahogy beszélgetünk, igyekszem nem lexikonként ontani magamból a dolgokat; egyrészt sok az inger és szeretném, ha a saját tempójában töprenghetne és kérdezhetne rá azokra, amikre kíváncsi, másrészt viszont úgy érzem, jó hagyni, hogy összerakja magában a dolgokat. Ha gyermeteg is, a maga elbűvölő, ártatlan módján, nem kell apró gyerekként kezelni - ha szüksége lesz rá, majd kér tanácsot és segítséget, ahogy eljött hozzám is.
Kimondhatatlanul jólesik Thomas nyitottsága, közvetlensége, bár egy kicsit féltem is miatta, mert könnyű lenne visszaélni vele. Most azonban nem fenyegeti semmi, derűsen kószálunk és ámuldozunk, mivel a beszélgetés tele szájjal elég nehézkes, plusz...éhesek vagyunk.
- Ne engedj be a könyvesboltba,-*sóhajtok egy ponton, miközben szomorú bernáthegyi szemekkel csüngök a folyosó másik oldalán felém kacsingató kirakaton. Imádom az új könyvek (és régi könyvek és használt könyvek és...) szagát, meg agyonmacerálni őket, viszont a fák érdekében nem igazán veszek ilyesmit.
A film maga könnyed - kicsit félreteszem a saját fenntartásaimat és átveszem a terem hangulatát, bár el-elkalandozom kissé, a vászon helyett a nézőket, főleg Thomast figyelve. Megint összehúzza a szemét; nem is, inkább hunyorog, azt hiszem, már amennyire a visszaverődő fényben meg tudom állapítani. A gyanúmat viszont egyelőre hanyagolom, inkább lehetőségeimhez mérten kényelmesen elhelyezkedem, hogy iszogathassam a limonádém és zavartalanul élvezhessük a mozit.
Mire véget és és kikeveredünk a kisgyerekes családok tömegéből, jól elmegy az idő, még ha a neonfényektől nem is látszik, hogy már besötétedett. Jólesően nyújtózkodom, alaposan elmacskásodtam, ám töretlen derűvel terelgetem a borzasztóan lelkes Thomast. Egy ponton elsurran a mosdók felé, én pedig teszek egy kitérőt a pénztár felé, hogy mosolyommal megvesztegethessem az egyik kisasszony és szerezzek egy plakátot erről a sárga csodabogárról. Nem adom oda rögtön, kabátom alatt rejtegetem egész hazáig, hogy némi forró habos kakaó és pillecukor mellett vívott társas-csatánk fő- vagy fájdalomdíja legyen. Ezt leszámítva viszont már csak macskázós-ejtőzős dolgokat terveztem, amíg menthetetlenül be nem alszik valamelyikünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2019. április 21. 20:35 | Link

A Vajda srác | csak így

Ha igazából az este célja a mámor maga, akkor a táncparkett helyett többet kéne a bárpultot támasztanom, de talán egy másfajta mámort érhetek el a mozdulatokból. Vagy legalábbis az alkohol okozta érzés mulandóban van a tánctól. Szóval nyilván ideje pótolni a folyadékot. Ehhez pedig lehet, hogy nem ártana egy jó társaság sem. De ha már az embernek Vajdával kell beérnie… nos, van olyan pillanat, amikor nem válogatok. Meg hát valljuk be, lehetne rosszabb is.
- Oh, ezért afölötti csalódottságodat, hogy csak második vagy igyekszel italba fojtani, már mindent értek - ütögetem meg lebiggyesztett ajkakkal a háztársam vállát, akkora együttérzést mutatva, ami még engem is meglep. Azt hiszem én a világért se takarítanék itt mosdót. Na jó, talán fogadásból… - Meg persze a visszautasítás világfájdalmát is látni vélem az arcodon - fűzöm tovább, még mindig roppant empátiát mutatva. Majd inkább rátérek az italokra. Mert hát azért jöttem, vagy mi a szösz.
Fél szemöldökömet felvonva pillantok a srácra. Hát persze! Tökéletesnagyfiúvagyok Ricsike meg tudja rendelni a piáit… És hát úgy tűnik, ezúttal ő a gyorsabb, mert egy röviddel már le is vagyok maradva.
Hitetlenkedő vigyorral csóválom meg a fejem, aztán mielőtt lenyúlná a másik poharat is előlem, lehúzom a citromos-sós kombót. Megnyalom az ajkaimat (na ugye milyen jól jönnek ilyenkor a csók-ital-mindenálló rúzsok!), és felülök a Ricsi melletti székre, félig felé fordulva, lábaimat keresztbe vetve és egy kis fáziskéséssel reagálok.
- Kérlek, hadd tátsam a számat, a híres Vajda Richárd épp most tequilázik velem, ha ezt elmesélem, a barátnőim meghalnak az irigységtől - rebegtetem meg a pilláimat, ártatlan fangirl-t színlelve. Majd inkább vágok egy fintort. - De komolyan, mit esznek rajtad annyira? - pillantok végig a mellettem ülőn. És hát valljuk be, a kérdésem (nagy?)részben költői.
A korábban kért kettő ital most landol előttünk, és a pultos srácnak egy hosszú pillantással meg egy újabb mosollyal köszönöm meg az előzékenységét. Ha tudná mennyire szerencsétlen. De szép szemei vannak, lehet, hogy hazaviszem. Ricsi elé tolom az egyik poharat, és nekem vele ellentétben szándékomban áll megvárni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 21. 21:15 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #after



Imádom Maja hasonlatait, így legalább én is közelebb kerültem a valósághoz, azt hiszem. Eddig olyan sarkalatos volt számomra a terhesség dolog, vagy nagyon csúnya, vagy nagyon édes. De a lány rámutatott, hogy azért ennek a kettőnek is egész aranyos az egyvelege. A kedvemet továbbra sem hozta meg, viszont egy picit megnyugtatott.
- Nagyon szerencsés vagy genetikailag - bólogattam teljesen komolyan. - Akarom mondani, nagyon szép vagy - helyesbítettem, ahogy leesett, hogy talán nem túl kedves a mondanivalóm. Pedig becsületemre szóljon, tényleg kedvességnek szántam, csak néha furán fejezem ki magam.
Akaratlanul is a hajam végével kezdtem el játszani, olyan különös volt. Nagyon puha lett, amit igazán szeretek, meg az illata is olyan jó. Kicsit sajnáltam, hogy az nem fog sokáig megmaradni. Majd megmutatom a levitában a többieknek, hátha ők is kedvet kapnak efféle adakozáshoz. Nagyon sok szép hosszú hajú lány van most nálunk, bár azt nehezen hiszem, hogy könnyen rávehetőek lennének.
Csak halványan mosolyogtam Majára, még ha nem is értettem vele teljesen egyet. Ez a féltékenykedős dolog nekem mindig is csak kifogásnak tűnt, amivel az áldozatok lelkén lehet enyhíteni. Nem hiszem, hogy bármi ilyesmi vezérelte volna őket, a gyerekek csak szimplán gonoszak. Persze lehet, hogy csak én vagyok rosszindulatú velük szemben.
- Umm, igen, meglehet - válaszoltam végül. - Pedig igazából mindenkinek magának kell tetszenie, ez a kulcs. - Más esetben nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is szépnek gondolná az illetőt. Előbb a tükörrel béküljünk ki, utána jöhetnek mások.
- Te is kviddicseztél? - érzem, hogy azonnal felcsillannak a szemeim. Azt hittem, hogy tudom ki Maja, de itt is tökéletesen visszaütközik, hogy egyetlen magazin, vagy iskolai pletykaáradat sem képes visszaadni valaki igazi énjét. - A táncos múltadról már hallottam, és le a kalappal. Gondoltál már arra, hogy másokat is oktatni fogsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. április 21. 21:40 | Link

Tinus

Mindig akad intézni való itt, vagy Bogolyfalván, újabban ugyebár odahaza is. Egyre nehezebben tudja irányítani az életét, ami érződik a kisugárzásán is. Sosem volt igazán boldog leszámítva azokat a pillanatokat, amikor élete nője mellett nem gondolt semmi másra, csak rá. A kapcsolatukban is voltak hullámvölgyek, amik most nincsenek, vannak helyette titkok és egyre halmozódó problémák.
Csak hogy ne legyen egy lazább napja, ma Kalózzal az állatorvost látogatták meg. Még szerencse, hogy Budanekeresden több a lehetőség és nem kell sokat gondolkodni azon, merre lépjen.
A kutya a lába mellett sétál pórázon, lustán és rossz kedvűen, néha felpillant gazdájára és megvetően, utálkozva nézi. Niko a szemét forgatja, hát mit tehet ő róla, hogy felfújhatós gallért kell viselnie, nehogy szétszedje a friss sebet?
Kell egy perc, hogy felfogja, valami történik, valaki a nevén szólítja. Egy újabb vörös, egy újabb nő, akitől végre sikerül elmosolyodnia.
- Mármint most a kutyára gondolsz? - vigyorog rá. - Hidd el, nem gondoltuk át, kettő is van - sóhajt fel.
Tény, még mindig jobb a két kutya, mint egy gyerek, bár arra egy ideje nem is mernek gondolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 22. 12:08 | Link

Mei
#Ruha & before ~ after | Budapest | március 26.


Mindig is nagyon szerettem a brekikről beszélni, főleg a sajátjaimról. A várásuk meg éppen ebbe a témakörbe tartozott. Persze vannak esetek, mikor csak úgy érzem, nem a jót akarják kihozni. A buta kérdéseik arról, miért nem tanultam, miért nem ezt vagy azt csinálom. Nem-e túl korai, miért nem várt Lewy. Nem is ő volt, igazából ez az egész dolog nekem köszönhető, ha a rossz oldalát keresik, közben pedig nincs is benne semmi olyan. Remélem mindig, hogy ebben igazam is van. Szép ohanát akartam egészen régen, csak nem hittem, hogy lehet, aztán jött a hercegem és bumm, csak úgy elkezdődött az élet. Kicsit olyan volt, mintha addig én is a toronyban lettem volna, csak nem anyu zárta be, hanem én magamra.
- De cuki vagy - vigyorodtam el kicsit elvékonyodó és elcsukló hangon is mondva ezt, mint alapvetően beszélek. Az se kevésbé vinnyogós, ha bárkit kérdeznek. Kicsit meglepett, mármint szoktak jókat mondani, de olyan konkrét bókokat azért nem sokan tesznek, egyrészt mert sokakra csúnyán néz Lewy, a másik fele meg ha gondolja se mondogatja úgy sejtem én. - Még bármi történhet, azt mondják húsz évesen nem lehet tudni szép vagy csúnya néni leszek-e. Szóval még kiderül - vontam a vállamon kicsit mosolygálva is azért. Nem fogtam fel én ezt tragikusan. Szerintem anyukám is nagyon szép és már negyven éves, az unokanővéreim is azok, ez biztos valami családi vonás.
- Én is szeretem, de jólesik, mikor azt látom, más is - vallottam be, bár egészen elhalkulva, ahogy magamra néztem a tükörbe. Nem volt olyan természetes a mosolyom, mint az imént, de igyekeztem nem izgulni a tényen, hogy mi jön. Hannah lát majd elsőre, tudom, hogy el fogja mondani, mi is várható hazafelé.
- Igen, az iskolában kezdtem én is, aztán kapitány voltam, majd a... tizenhatodik, azt hiszem, szülinapom előtt a Visegrádi Viperákhoz kerültem. Hajtó voltam, a brekiink is nagyon jól dobnak - nevettem el magam már a lány felé fordulva. Szeretem a kviddicset minden tekintetben, sosem fordult meg bennem, hogy ez ne lenne az életünk része akkor is, ha én kikerülök, hiszen Lewynek is ez az élete, ez volt és biztos vagyok benne, hogy jócskán lesz is. Jó abban amit csinál, én meg szeretem is, hogy ettől boldog.
- De édes vagy. Igen, azzal nem, de igen. Ez kicsit bonyolult - közben megkaptuk a borítékokat a hajunkkal, mi zárhattuk le és alá is írhattuk, már meg voltak címezve hova kerülnek elkészítésre, örültem, sőt, annál több, boldog voltam, hogy végre ezzel is adhatok.
- Elkezdtem az egyetemen az oktatóit, de sok volt éppen minden, így az most nem olyan cél. Szívesen tanítgatok most is kicsiket, de jobban szeretek otthon lenni a sajátjaimmal. Mehetünk? - kérdeztem a lányt, ahogy elköszöntem Petrától és megköszöntem a segítségét meg rendeztem mindkettőnk helyett, amit kellett. Bár elmondta a lány, hogy szívesen megcsinálná csak úgy, azért mégis csak munka volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 22. 15:30 | Link

A Vértes utcájában || Captain



Lehet, hogy kicsit paranoiás lettem, de kezdem azt hinni, hogy itt Magyarországon már nem fogok találni egy férfit sem kutya nélkül. Olyan kiegészítő lett ez nekik, mint nálunk lányoknál a táska, vagy mi? Igyekszem újra megkedvelni a négylábúakat, de nem megy ez csettintésre. Legalább tőlem nem kell félnie a kutyusnak, nem fogom simogatni.
- Rögtön kettő? Ez nagyon veszélyes, jut elég időtök minden másra is? - úgy kérdeztem, mintha legalább a globális felmelegedéssel kellene megküzdeni, persze csak ironikusan. - De minden rendben vele? - kérdezem, rendesen meglepve ezzel magamat is. Nem ez az irány, amit követni szeretnék.
A kutyáról felnézek Nikora, még mindig fura megszokni, hogy mennyit változott. Nagyjából az utolsó infóm róla, hogy kiengedték a javítóból.
- A gyűrűre céloztam egyébként. Milyen a szíved választottja? Az orosz lány lett a nyertes? - kicsit elhúzom a számat, mert hát sosem szívleltem azt a csajt. Akkoriban nem foglalkoztam annyit az alsóbb évesek pletykáival, a gyerekeket vagy utáltam, vagy közömbösek voltak. A Chenkova lány az első kategóriába tartozott éppenséggel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. április 22. 19:56 | Link

Tinus

Felsóhajt és megrázza a fejét. Azóta, mióta kutyáik vannak, még három púppal több lett a hátán. Lassan elmehetne toronyőrnek, pont beillene a képbe. Persze képletesen, mert a helyzet az, hogy még így nyúzottan is jobban néz ki, mint az átlag.
- Ivartalaníttattuk, azért néz rám így - egy pillanatra összenéz a durcás ebbel, de ráhagyja.
Idővel csak beletörődik és mindenki jobban jár, ha a kutya nem ugrik mindenkire és minden berendezési tárgyra, mert éppen olyan kedve van.
- Ja, hogy arra - ezt meg nem mondta volna, rendszerint elfeledkezik az ujján viselt ékszerről. - Merlinre, szerencsére nem. Szombat Anna, biztos ismerted őt is. Edictumozott, olyan vörös, mint te - elvigyorodik miközben szabad kezével Tina hajához nyúl és mutatóujjára csavar egy tincset.
- Elcsavarták már a te fejedet is? Vagy szülessek újra, hogy megtörténjen?
Egy kicsit jobb kedvre derül mindig, mikor ismerőssel találkozik. Ha csak néhány percre is, de el tudja feledni a jelent, mintha visszarepülne a múltba. Ideig, percig tart csupán.
- Enyém egyébként a Vértes, jártál már bent? Egyáltalán merre kódorogsz most? - felvonja szemöldökét miközben felteszi a kérdést.
Néha szeretne egy olyan szuperképességet, amivel azonnal megtudhat az emberekről mindent és nem kerülne kellemetlen helyzetekbe, mert nem tudja sem térben, sem időben elhelyezni beszélgetőpartnerét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2019. április 22. 22:00 | Link

A Rothman-klán
#blush #whodoesshetakeafter

Ezek a másodpercek megmagyarázhatatlanul hosszúra nyúlnak, szinte visszatartom a lélegzetem az izgalomtól, holott nincs rá különösebb okom, mégis a cipőm orrát vizslatva toporgok. Annyira szeretném, ha minden jól sikerülne. A kiszűrődő dübörgésből úgy ítélem, egy kisebb dinoszaurusz-csorda tart épp felém - aztán az ajtót mégsem egy velociraptor tépi fel, hanem egy kicsit másfajta... szörnypalánta. Az arc a képekről, ugyanazzal a zabolátlan csillogással szemeiben, csak most már hangot is tudok hozzá társítani.*
-Szia, H...-*köszönnék, de belém fojtják a szót. Az a bizonyos alma meg a fája, nem is tudom, miért ér váratlanul a rendhagyó üdvözlés; talán mert teljesen őszinte és hátsó szándék nélkül tett bók. Aztán valami megmozdul bennem.*
- Köszönöm,-*sütöm le a szemem, nem is annyira szégyenlős, inkább csibészes mosollyal.*- Borotválkoztam.-*Mert az első benyomás rengeteget számít, ugye. Az intésre köszönömöt biccentek és belépek, mielőtt azonban túlságosan belemelegednénk játékunkba, Anton is befut és elhessegeti újdonsült udvarlómat.*
- Micsoda fogadóbizottság!-*el vagyok kényeztetve, de el ám - tekintetem kedvesemre nevet, szinte el is feledve a pillanatokkal ezelőtt érzett szorongást. Puhán viszonozom a puszit, s közelsége egyszerre megnyugtató és bolygat fel mindent.*
- Nasit hoztam, ha már ti főztetek,-*billentem meg a dobozom, Anton kérdő pillantása láttán (bár a többesszám csak feltételezés). A pontos tartalma egyelőre hagy maradjon meglepetés, mert előbb a másik ajándékomat szeretném odaadni; le is teszem hát egy pillanatra egy közeli bútorra az édességet.
- Neked!-*bűvölöm elő egy mozdulattal a csokrot, kicsavarva az azt oltalmazó papírból. Hozzám mérten visszafogott - szó sincs óriás, bohém színekben tobzódó virágcsodákról, bár nem is a klasszikus tucat vörös. Van benne illatos rózsa, de bogáncs és apró réti virág is, néhány levélnyi eukaliptusszal megbolondítva; kusza, tarka, vad és elsőre nem is gondolná az ember, hogy összeillenek. Mégis.
Kérdés helyett csak csendben lesem, remélve, elnyeri tetszését. Egy egészen kicsi félsz ül csupán pilláim árnyékában, mert nem vagyok biztos benne, nem allergiás-e valamelyikre.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2019. május 4. 00:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 23. 20:16 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #after



Ki akar szépen kinézni, amikor megöregszik? Én mindig úgy képzeltem, hogy az nem fog számítani, akkor már csak az unokákra kell koncentrálni. Ha idős leszek, azt szeretném, ha a kedvességem vagy a sütijeim miatt jegyeznének meg az emberek, nem a szépség miatt.
- Húsz évesen még semmit nem tud az ember - sóhajtottam egy nagyot, kicsit már másra is gondolva.
De várjunk. Maja húsz éves? Talán a pocak miatt, de én egy picivel többre tippeltem. Ha tehetném, vissza is szívnám, amit az előbb mondtam. Tudom, hogy ez csak egy szám és nem változtat semmin, mégis meglepődtem. Lesütöttem a szemeim és csak bólogattam. Mindenkinek jól esik, ha megdicsérik, pláne ha a szerettei.
Már egy fokkal jobban éreztem magam, amikor a kviddicses múltjáról mesélt. Mosolyogva hallgattam, még egyszer utoljára megnéztem magam a tükörben. Utána persze kapkodhattam a lábam, hogy lezárjam a borítékot. Még ha hiányozni is fog a hajam, ezért az érzésért már megérte az egész. Kicsit értetlenül néztem Majára, amiért fizet helyettem is, de nem álltam le vitatkozni.
- Persze, menjünk - bólogattam, majd mosolyogva integettem Petrának. Igazán kedves volt velünk, ráadásul nagyon jó szakember.
Az utcán szembefordultam Majával, szélesen mosolyogva néztem a szemébe.
- Szerintem nagyon jó anyuka lehetsz, ne is add fel - mondtam végül. Bent nem volt alkalmam elmondani, és még ha nem is kíváncsi a kéretlen véleményemre, egy kis pozitív megerősítés nem árthat senkinek. - Biztos vagyok benne, hogy a brekijeid is ugyanolyan jó emberek lesznek, mint a szüleik.
Félre néztem, hirtelen teljesen zavarban éreztem magam. Nem is értettem az egészet, inkább csak megráztam a fejem, majd vidáman tekintettem újra rá.
- Jönnek érted, vagy kísérjelek el esetleg valameddig?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. április 24. 13:23 | Link

Richárd

Egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy Richárd pillantása nem egészen neki szól. Bőre alatt végigbizsereg az izgatottság, felszalad gerince vonalán a borzongás, egészen szétfeszíti koponyáját az elégedettség, ahogy a páratlanul kék szemek végigsiklanak alakján. Ugyan Eszter ajkain szélesedik ki a mosoly, mégis, tekintetében Lídia gondolatai villannak meg. Úgy érzi magát, mint mikor gyerekkorában bújócskáztak a papa birtokán, nem voltak határok, nem voltak szabályok, most is képes lenne tiszta boldogsággal felnevetni saját, egyértelmű sikerén, viszont még nem teheti meg. Még túl nagyot bukhat, pedig épp csak elkezdődött.
Aprót von vállán a visszaérkező kérdésre, épp csak egy leheletnyi mozdulat.
- Örülök, hogy végre találtál rám is időt - nem titok, hogy Eszter nem kedveli különösebben Lilit, ahhoz pedig, hogy az ember erre rájöjjön, még csak ki sem kell nyitnia a száját - az arca beszél helyette is. A szkeptikusan megemelkedő szemöldöke, akárhányszor szóba kerül, hogy megfeszül az állkapcsa, hogy erősebben szív a cigarettába. Nem csoda. Senki sem szeretné, ha egyik pillanatról a másikra valaki elvenné tőle az öccsét, Lili pedig így történt. Egyszer csak ott volt.  
Aprót szusszan, ahogy megcsóválja fejét a gondolatra, puha, hosszú hajtincseit rendre füle mögé utasítja egyetlen, finom mozdulattal. Ha Eszter nem kedveli Lilit, Lídia határozottan gyűlöli őt, és ha tehetné, képes lenne belefojtani egy kanálnyi vízbe. De ne siessünk annyira előre.
Ne feledkezzünk meg viszont arról, ahogy Vajda Richárd hízelegni tud. Tekintete egyetlen pillanat alatt lágyul el, ahogy mosolya is elveszti annak előbbi, hűvös élét, szinte már halkan felnevetve pillant oldalra zavarában. Eszter nem így reagált volna. Pontosan tudja, hogy Eszter nem az a bután vihogó lány, hogy Eszter valami olyasmit mondana, a szép szavaival nem fogja megolvasztani a szívét, vagy elfeledtetni a tényt, miszerint elhanyagolja őt, de ennyit csak megengedhet magának. Ennyit legalább.
- A kis házról? - jobb szemöldöke megemelkedik, homlokán vékony ráncok jelennek meg, ahogy ajkai résnyire nyílnak egymástól, s a kék szemek most bizonytalanul, szinte gyanakodva ugranak Richárd arcára. Nyelvébe harap, végül lesüti szemeit, ujjaival az abrosz egy, nem létező egyenetlenségét kezdi simítgatni.
- És ő erre mit mondott? Megengedi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. április 24. 18:35 | Link

T A K Á C S

Aidát alapvetően sosem zavarta, ha az emberek megnézték - tekintve, hogy Eszter lényegében modell, és nem csak a kisvárosi fajta, őt sem igazán - ennek fényében pedig az elvárt zavar, amit Milán vizslató tekintetének kellene keltenie benne, nos, elmarad. Helyette viszont megemelkedik szemöldöke, saját, kék íriszei szinte már hidegen várják vissza a fiú szemeit, ha végzett az ő stírölésével, nincs ebben semmi személyes, egyszerűen csak nincs kedve most cukormázas esővel ellepni őt.
Különösebben nem is érdemelné meg.  
- Oké - nem érti. Nyilván nem érti, és nincs is ezzel semmi baj, az emberek nagy része nem érti - ugyanezek az emberek szokták az Eszterhez hasonlóknak ajánlani, hogy egyenek meg pár cheesburgert, pont azért, mert nem értik, a fiú szerencséjére itt van ő, Aida, aki imád erről beszélni. - Figyelj - ujjait összefonja egymás között a pult hűvös felületén, ahogy a félig a fiú felé fordul.
- Az megvan, amikor különböző termékek megkeresnek embereket, hogy promoválják őket, mert sok követőjük van, az emberek valamilyen ismeretlen oknál fogva bíznak bennük és az egészséges életmódjukban - megemeli szemöldökét, ahogy magyaráz, végig Milán arcát nézi, keresi a rezdüléseket, keresi a jellegzetes kifejezést, amikor rájön. - Na most, a modelleknek általában megvan egy specifikus étrendjük, amit követnek, hogy megőrizzék a súlyuk. Na most, ezt nem szakíthatják meg, mert akkor történnek... problémák - apró fintor jelenik meg arcán, ahogy befejezi a gondolatot, de már suhan is tovább - Na mindegy, a lényeg annyi, hogy vannak esetek, amikor nem lehet betartani a promoválandó dolgot, viszont mégis promoválni kell, és be kell tartani a szabályait, ezért nem ihatok most, és ezért diétázok.
Az igazságnak persze köze sincs ehhez. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Aida különösebben soha nem ért el nagy sikereket a modell karrierben - szép, persze, hogy szép lány, de az esetek többségében ez nem elég, kell valami, ami megfogja az emberek tekintetét, kell gyediség, belőle ez pedig mindig is hiányzott.
- Persze, hogy nem fog ártani - nem, még mindig nem érti. Aprót szusszan. - De ha valaki meglátja, akkor az el fog terjedni, és mindenki szemében egy megbízhatatlan, senki alak leszek, nem lesznek fotózásaim, nem lesznek munkáim, ami már ártani fog nekem - hogy elégedettséggel töltené el, ha Eszter karrierje befuccsolna? Természetesen. De ez így túl átlátszó lenne.
- Mindegy. Beszéljünk másról. Mit is csinálsz te itt.. pontosan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. április 24. 21:41 | Link

L I L I Á N A

Egy valami közös Hanniban és Eszterben - legalábbis, közös lenne egy olyan alternatív univerzumban, ahol ők ketten egyszerre vannak jelen ennél a jelenetbél, két különálló testben: valóban nem sajnálja egyikőjük sem Lilit. Bár Hanni maga jótét lélek, és saját felindulásból sosem bántana senkit - tekintsünk el a ténytől, hogy az egész Vajda Eszter elrablása projekt az ő fejéből pattant ki -, a saját barátnőit mégis többre tartja, így kicsit még örült is, amikor megtudta a híreket.
Eszter többnyire nem tud arról, hogy mi történik a világban nélküle.
Kíváncsian billenti oldalra fejét, szemöldöke hajszálnyit megemelkedik ahogy várja a választ, tekintete akaratlanul is megakad a lány kezében tartott darabban, és már nyitná ajkait, hogy rákérdezzen, mégis kinek szeretné megmutatni, de Lili - szerencsére - kimenti magát a helyzetből - egyelőre.
- Érdekesen - kissé értetlenül ismétli meg, ahogy szemei visszatalálnak Lili arcához. Nem teljesen erre számított. A fejében levetített forgatókönyv szerint Lili azt mondja, rosszul, ő mond valami olyat, hogy ha igaz a szerelmük, még egymásra fognak találni, miközben pontosan tudja, hogy ez nem fog megtörténni, Lili talán pityereg kicsit, amiért az élet ennyire unfair, és vége a történetnek.
Érdekesen.
- Hogy érted ezt? - Hanni alapvetően egy kíváncsi személyiség, és mint olyan, bűntudat, vagy a jövőre való gondolkodás nélkül kérdez rá arra, ami érdekli - vagy épp nem teljesen érti. Mutatóujjával épp csak hozzáérve a finom anyaghoz, arrébb tol egy melltartót a fém fogason, csak, hogy csináljon valamit, és ne érezze magát olyan hülyén, amiért csak áll.
- Igen, valami olyasmi - aprót bólint, miközben válaszol, szeme sarkából pillant fel a lányra, halkan szusszan fel. Nem, egyszerűen képtelen magában tartani a kérdést.
- Kinek szeretnéd megmutatni? - fejével a navinés kezében pihenő műalkotás felé biccent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. április 25. 09:10 | Link

Eszter

Bólintok egy aprót, amikor utánam mondja a szót "érdekesen". De ez az ami a legjobban leírja a dolgokat. Hogyan is érzem magam? Fáradt vagyok, mert rosszul alszom. Rosszul teljesítek, mert fáradt vagyok. Ideges vagyok, mert rosszul teljesítek. Ördögi kör. Ezen túllépve, ott van az üres ház. Nem nagy, és éppen ezért, folyton Ricsibe botlok. Az utolsó szennyes ruháit tegnap teregettem ki, a kupáját ma töröltem tisztára. A hülye pizzás dobozait nemrég tömködtem a kukába. Az illata ott van a párnán, melyet magamhoz ölelek. Néha csak fekszem. Máskor többnek érzem magam ennél, mozdulok, élek, tovább kell lépnem. Ez is ilyen, hogy most itt vagyok, és új fehérneműt vásárolok. A visszakérdezésére sóhajtok egy aprót.
- Szokatlan az egyedüllét, de közben meg a világ nem áll meg, halad, és nekem is haladnom kell, csak néha nagyon motiválatlan vagyok.
És ott van a rengeteg "ha" az életemben. Ha Ricsi velem lenne újra, ha visszajön, ha örökre vége, ha tényleg igazgatóváltás lesz a színháznál, ha megnyerném a következő versenyt, ha többet foglalkoznék a lovaglással inkább. Rengeteg a "ha", és minden egyes döntés, minden egyes lépés befolyásol minden továbbit.
Nem tudom, hogy melyik lépés a helyes és melyik a helytelen, hogy mi lesz velem a tanév végén, mihez kezdek majd. Felnőtt vagyok, felnőttként kéne viselkednem, de mégis, most egy vagyok veszve, mint egy kisgyerek, és közben egyre azon jár az agyam, hogy Eszter miért beszél velem ilyen szokatlan hangon. Nem hinném, hogy bánja a szakítást, hogy Ricsi nincs a közelemben, hogy nem kell bánatos és sértett porcelánbabaként néznie, amiért elvettem a kedvenc barátját, a testvérét. Már nincs oka rám haragudni, de inkább hiszem, hogy egy ilyen döntés után megszűnök a Vajdák számára, és nem kérdeznek. Azon a szinten, ahol Eszter van, nem számít egy magamfajta, az ő szinte messze magasabban van.
- Senkinek, csak szeretem ezeket viselni. Mindig magabiztossággal tölt el a tény is, hogy ilyenek vannak a ruháim alatt.
Ha valamire, akkor erre nem sajnálom a pénzt. Ez Ricsi előtt és Ricsi után is így van. Szeretem, hogy szép, hogy benne vonzónak és kívánatosnak érzem magam, hogy magabiztosságot kölcsönöz. Felemelek a mélykék mellé egy sötétzöldet, és egy bordót is.
- Csak nem tudom, hogy melyik legyen. Több fazont szeretnék venni, de ez a három ebből gyönyörű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 26. 00:01 | Link

A Vértes utcájában || Captain



- Az edictumot sose olvastam - legyintettem egyszerűen. Nem szerettem a pletykákat, meg akkoriban minden mást sokkal fontosabbnak találtam. - De Anna rémlik, igen. Ő is eridonos volt - még most is büszkeség tölt el, ha a régi házamra gondolok. Jó kis csapat volt akkoriban az eridonban, ezt még úgy is tudtam, hogy nem mentoráltam senkit. - Ti évfolyamtársak voltatok? - Erre viszont már nem emlékeztem teljesen. Annyi minden történt azóta, hogy igazából azt sem tudnám megmondani, mennyivel járt alattam Niko.
Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy a kezét figyeltem. Nem léptem el tőle, de nem is közeledtem. Ez a kis játékosság még nem ártott soha senkinek. Azt hiszem.
- Ohh, igen, kérlek. Ha van egy eddig rejtett ikertestvéred, nekem nyugodtan bemutathatod - egész jól megy az irónia, még én is majdnem elhittem. A sors fintora, hogy nemrég egy barátnőm elég hasonló ajánlatot tett, csak neki tényleg létezett az ikre.
Az említett csárda felé néztem, majd elkerekedett szemekkel vissza rá. Úgy jelentette ki, mintha semmiség lenne, hogy az egyik leghíresebb hely az övé. Tudtam, hogy nemrég nyílt, de már most hallottam meséket a helyről a munkahelyemen.
- Ez elég komoly. - Már majdnem hozzátettem, hogy tényleg felnőttünk, de azzal olyan öregnek érezném magam. - Gratulálok hozzá. Én meg csak úgy... vagyok - megvontam a vállam. - Jó egy kicsit kimozdulni otthonról - mondtam teljesen őszintén. Mindenhol jobb lenni, mint a kis faluban, ami percről percre egyre jobban megfojt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. április 26. 21:12 | Link

Riley és Hanna lányom
a lakásomban Budanekeresden

A kis fruska nevet egyet ezen a borotválkozás dolgon, hiszen érti. Mármint akkor is vicces lenne, ha ezt simán egy lány mondja neki, azonban a körülményeket ismerve még mókásabbnak találja, a rétegek és mélységek miatt. A fogadóbizottság az bizony nem semmi, dehát egy ilyen vendégnek ez a minimum. Daliásan kihúzom magam... legalábbis én úgy képzelem, hogy ez daliás. Aztán érdeklődve nézek le az előkerülő dobozra, ám az még megvárat kicsit, előbb más jön. Mondjuk a rejtett kéz úgyis jobban izgatott. Van sejtésem, mi lapul a háta mögött, és be is bizonyosodik, mikor a csokor előkerül. Szemöldököm megemelve mosolygok, nézegetem az összeállítást.
- Virágot a virágnak? - kérdezem, választ viszont persze nem várok. Naná, hogy!
- Szívem, virágot kaptam! - emelem lendületesen a gyermekem felé, eldicsekedve, amitől valami levél le is repül róla, azonban elég strapabíró a csokor, készült rám a kedves. Állnia is kell a hadonászásom.
- Aaawh - olvadozik Hanna nagy szemekkel a konyhából.
- Hozok vázát! - hagy ott mindent és illan el a nappaliba. Addig én megnézegetem még a virágaimat, megszagolgatom, ami szagolgatni valónak tűnik. Nem vagyok allergiás egyikre sem. Hálám jeleként odahajolok és ezúttal szájon csókolom röviden, mélyen a szemébe nézve utána.
- Szerintem még soha nem kaptam virágot - ráncolom a homlokom. Közben a lányom visszalibben a képbe, szinte kikapja a kezemből az ajándékom és már rakja is a vázába, amit egy célzott varázslattal vízzel telít, a pult közepére rak.
- Mindjárt kész a vacsi! - kurjant Hanna, mire hanyagul intek párat pálcámmal, a tányér és evőeszköz hadsereg pedig megindul a konyhaszekrényből az étkezőasztalra. Nyúlok aztán a szépség vékonyka kabátjáért, hogy lesegítsem róla és felakasszam neki, aztán beljebb jöhetünk.
- Spagettipite lesz és pöffeszkedő puding - spoilerezi el a kínálatot a kölyköm lelkesen, miközben sürög össze-vissza. Ezzel kiderül az is, hogy egyébként mi is készültünk nasival.
- Ja, de cukorból sosem elég - biccentek a rejtélyes doboz felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. április 28. 22:10 | Link

Tinus

- Felettem járt, öreglányok vagytok mindketten - ő meg büszkén vigyorog, mert nem elég, hogy szép feleséget talált, még idősebb is nála.
Pedig aztán azt mondják, a nők az érett pasikra buknak. Hát Anna éppenséggel másra bukik, pontosabban a kutyatulajra, aki ugyan kaján vigyorral méregeti a másik vöröset, nem tudná másra gondolni, csak a feleségére.
- Ami az illeti, mindig is volt - vállat vonva jut eszébe, hogy Noah-ról sokan nem tudnak és a teljesen eltérő stílusuk miatt a mai napig alig veszik észre, hogy ikrek. - Ő nem került át velem Magyarországra anno, de már itt lakik Bogolyfalván. Viszont rossz hír, van egy lánya. Anya nélkül.
Ez nem tudja, mennyire taszítja a nőket, vagy pont ellenkezőleg, mennyire vonzza, de ha a helyükben lenne, inkább menekülőre fogná. Ki az, aki képes egy idegen gyerekét felnevelni miközben tudja, hogy a pasi a gyerek anyjára gondol? Szegény, szegény Noah.
- Nem akkora szám - megrázza a fejét, mégis büszkeséggel tölti el a dicséret. - Mi lett a nagy álmaiddal? Hogyhogy itt ragadtál? - ha már kimozdulás, tényleg kíváncsi, mi lett Tinával miután elballagott. Sok ismerőse van, akiről semmit sem tud, ilyen ő is. Sosem voltak olyan jóban, hogy hosszabban beszélgessenek, de így visszagondolva már bánja, hogy nem hívta el meginni valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. május 1. 10:33 | Link

L I L I Á N A

Ha Eszter közöttünk lenne, és netalán, hallaná Lili gondolatait, most mérhetetlenül dühössé válna. Az egy dolog, hogy különösebben sosem fogadta el Lilit, sosem értette meg őt, az életről alkotott képét, a felfogását, nem feltétlenül a közöttük feszülő mérföldes különbségek miatt. Ő maga sem tudná megfogalmazni, melyik az az egyetlen, döntő vonás, ami miatt inkább viselkedik vele ellenségesen - ha ez enyhe túlzás is -, mint semlegesen, a barátságosról már ne is beszéljünk. Azt viszont soha nem bírta elviselni, ha valaki meghajol, ha mások felé irányuló viselkedése és véleménye alapján formálja a saját, önmagáról alkotott képét, bármennyire is legyen neki ellenszenves az adott személy.
Eszter viszont nincs itt, Hanni pedig előbb kezdi el sajnálni, ápolgatni Lili összetört lelkét, mint a talpára állítani a lányt. Elbiggyeszti ajkait, ahogy oldalra billen feje, szeretné megsimogatni a navinés haját, de az talán már tőle is túlzás lenne, elvégre nem barátnők - ugyanakkor, a tény, hogy szakítottak, neki csak jó, hát annyira nem viszi túlzásba az együttérzést.
- Van erről egy mondás - túlzás lenne mondásnak nevezni azokat az okosságokat, amiket az utóbbi tíz évben találtak fel a tumblr-ön szenvedő, szíveszakadt tizennégy éves lányok, de most ne akadjunk fel ezen. - Ha szereted, engedd el, ha viszont szeret, úgyis visszatér hozzád - hogy miért ilyen bátran mondja ezt ki? Mert szent meggyőződése, hogy a történet végén az ifjú Richárd herceg rájön majd, valójában mindig is az ő barátnőjére vágyott a szíve, és majd ellovagolnak a naplementében, Lili pedig csak egy történet marad a fakuló múltban.
- A saját tapasztalatom szerint - nem, neki nincs saját tapasztalata, és még azt sem tudhatja, hogy Eszternek van-e, elvégre a Bartók botrány igazságalapja, valamint annak mélységei sosem kerültek napvilágra, így mindenkinek maradt a találgatásokon való csámcsogás, amíg el nem felejtették ezt is - az elején nem is kell motiváltnak légy - micsoda életigazságok - elég, ha csak azért csinálsz valamit, mert nem bírod elviselni magad, utána meg már jön minden - von egyet vállain, ahogy befejezi a gondolatot. Ki hitte volna, hogy ennyi mindenre jó lesz majd a Cosmo.
- Oh - van benne némi logikusság. Ugyanakkor, Hanni biztos abban, hogy előbb-utóbb valaki úgyis látni fogja, és ha ez bekövetkezik, valaki más ott lesz, és elégedetten fogja megjegyezni, hogy lám, látod, Liliána, mégsem olyan nehéz túllépni Vajda Richárdon.
- Nos - tekintete a kérdéses darabokra vándorol. - A bordó alapvetően elég szimbolikus szín, ha rám hallgatsz. A kék szerintem eléggé semleges,  zöldet rendszerint asszociálják mérgező dolgokkal. Te mérgező vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. május 1. 16:17 | Link

Eszti

- Bölcs mondás.
Ilyet mondanak azok, akik, mint hűséges barátnő ülnek melletted, míg te végigzokogod a napokat. Nagy kijelentések, melyek igazából nem mondanak semmit. Nem jelentenek semmit, és olyan emberek találták ki, akik nem érezték még az igazi szerelmet, de minden kapcsolatuk két perc alatt az örök szerelemmé válik. Én éreztem, minden pontjában ott voltam. Borzalmas dolog úgy beleszeretni valakibe, hogy pontosan tudod, az a valaki azért van veled, mert letette a megszeghetetlen esküt. Én beleszerettem Ricsibe, szerettem benne mindent, szerettem akkor is, amikor veszekedtünk, és akkor is, amikor a tükörből nézett engem, miközben megpróbáltam egyformára kihúzni a szemem. Azt, hogy ő is szeressen engem, álmomban sem képzeltem.
Hiszen gyerek voltam, a kapcsolatunk elején. Szórakoztatott az, ahogy ajánlatot tett, szórakoztatott mindennel. Nevettem azon, amikor bosszantottam, amikor zavarta, hogy vörösödik a fejem, mert egy fáról lógtam le fejjel lefelé. Gyerek voltam, aki őszintén meglepődött, gyerek, aki a napfénnyel egyre vidámabbá vált. Ricsi mellett, nővé értem. Azzá a nővé, akire büszkén pillantott le. Azzá a nővé, akit a támaszának tartott, aki a társa volt. Nem csupán a kampányban. Társa voltam mindenben, az ébrenlétben és az álomban is. Társak voltunk. Szerelmesek voltunk. Egyek voltunk.
Mellette váltam igazán nővé, szerepek nélküli, őszinte nővé. Már nem lógtam le fejjel lefelé a fáról, már nem lepattogzott körömlakkal, gördeszkán közlekedtem a faluban. Minden lépésemmel felé léptem. Minden lépésemet érte, értünk léptem meg.
A színházat értünk hagytam ott. Hogy bármikor a szemébe tudjak nézni, hogy engem lásson, ne azt, akit ott lát a színpadon. Érte háziasabb lettem, a jövőmet rá alapoztam. Hogy egy olyan nő mellett éljen, aki méltó a szerelmére. Ezt hívhatja bárki megalázkodásnak, tarthat bárki szánalmasnak, nem érdekel. Én szúrtam el, elismerem. Mást reméltem a választások estélyétől. Csalódni akartam a magam gondolatában. Azt akartam, hogy kiderüljön, rosszul gondolom, hogy Ricsi hisz bennünk, ahogy én hiszek. Tévedtem, és ennek következményei vannak. Viszont, akkor is, ha nyálas vagyok, akkor is, ha undorítónak gondolják az emberek azt, amit én érzek, kitartok amellett, hogy ez a szerelem a legmélyebbek egyike. Hogy talán sosem kapom őt vissza, hogy talán sosem szeretek már így senkit. De az enyém. Az érzést megtapasztalhattam, és ezért végtelenül hálás vagyok neki.
- Igen, ezt is teszem. Lekötöm magam. Figyelj, valamivel adós vagyok még Ricsinek, odaadhatom neked valamikor? Megígértem neki egy ideje, de már nem nagyon találkoznék vele.
Valahogy el kell juttatnom hozzá a pénzt, fontos, hogy visszaadjam, mindet az utolsó knútig. Csak zárjuk le ezt a dolgot, és nem érdekel, hogy nem magamra költöttem, vegye vissza, és zárjuk le. Én egy Vajdának se leszek az adósa.
- Attól függ Eszter, hogy mire. Gondolom rád igen, pontosabban arra, hogy Ricsi miatt kevesebbet voltatok együtt. Alapvetően azonban nem tartom magam mérgezőnek, de ezt úgysem én ítélem meg, hanem a környezetem. Ha te mérgezőnek látsz, akkor mérgező vagyok, mert a te szemedben ez így jön le, én pedig, amennyiben így érzel, elfogadom.
Nem, nem vagyok hajlandó védekezni és magyarázkodni. Egyáltalán nem vagyok hajlandó. Én biztos, hogy nem fogom megváltoztatni Vajda Eszter véleményét, és igazából Ricsi bárkit is vitt volna haza, Eszter ellenségként tekintett volna rá. Ez az egész nem a személyemnek, hanem a titulusomnak szólt.
- Akkor a kék. Ez egy szép kék. És mondjuk ez a bézs?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. május 1. 16:38 | Link

Mei
#Ruha & before ~ after | Budapest | március 26.


- Anyukám szerint nem a kortól függ, hogy amink lehet, azt megteremtjük-e magunknak. Tudod nem a pénz meg ilyesmik, inkább a szeretet, a jó élmények, az okosság - vonogattam a vállam, mert annak ellenére, amennyi szülinap van mögöttem, nem éreztem én sem úgy, hogy mondjuk elég ész szorult volna a fejembe. Megvolt, hogy mihez értek és azt is jól tudtam, mihez nem, az ohanám meg van olyan édes, hogy nem emlegetik, pedig tényleg így van. - Meg mindig viccelget, hogy neki ennyi idősen még csak én voltam, és nézzek körül, nekem mennyi szeretet jutott - amiben nagyon igaza van. Boldog, mert az vagyok, mert mind azok vagyunk Lewyékkel, én meg tudok ennek örülni és annak is, hogy a kezdeti dolgok ellenére így állunk. Sokáig féltem, hogy én vagyok csak más és mindenkivel, akivel csak akarok kompatibilis, de úgy érzem a családom is jól állt össze. Legalábbis merem remélni. Nehezen válok meg a rossztól, a kudarcoktól és a negatív dolgoktól, van hogy évek telnek el, nekem meg csak eszembe jut és bumm. Ebben se vagyok elég ügyes, hiába vagyok embereknél elvileg idősebb, másokhoz meg túl fiatal, akik ugyan ennyi idősek.
- Igyekszem, szeretek az lenni nekem fontosak ők és az, hogy legyen itthon a boldogságuk - mosolyogtam le a pocimra, majd a lányra, aki az imént mondta a sok szépet. Megnyugtató volt a gondolkodása, nem azért, mert ennyi jót mondott, inkább azért mert tényleg úgy gondoltam, komolyan hiszi azt, amit én. Hogy tényleg van még ilyen jó dolog meg nem is tűnt lenézőnek vagy ítélkezőnek.
- Jönnek, nem olyan sokára, sőt - kotortam ki a telefonom, és ott már volt is üzenetem Hannahtól, hogy pár perc és itt van, így nem is nagyon néztem tovább, mennyi az idő, csak visszatoltam a zsebembe, majd a lányra néztem. - Te is rendben leszel? Tényleg nagyon jól áll az új frizura, majd meglátod, biztos sok bókot kapsz rá - mondtam boldogan, és aztán fel is tűnt a szőke ciklon, én meg integettem, hogy itt állok, még kicsit késve ugyan, de felénk is mosolygott, bár a másik lánytól olyan furcsán méregetett minket. Sosem értem meg azt hiszem, mire fel ez a nagy gyanakvása.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem. És... sok sikert a kviddicshez - tettem még hozzá, mert bizony figyeltem ám, hogy aztán integetve neki meginduljak a kocsi felé. Miután beszálltam még egyszer kiintettem, hogy aztán Hannah hazavigyen és szembenézzek a többiekkel. De jót tettem, tényleg. Becsület szó.


//Köszönöm a segítséget**//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Takács Milán Dániel
INAKTÍV


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. május 2. 09:42 | Link

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//


Fejemet támasztva a tenyeremmel hallgattam végig a lány ecsetelését a modellszakmával kapcsolatban. Sajnos ebben annyira nem voltam jártam, mint mondjuk másban, de volt egy bizonyos elképzelésem róla. Arcom vonásai eléggé szárazak voltak s csinos ajkai járását figyelve próbáltam megérteni, hogy miért ilyen fontos neki a diéta. Ezt a múltkor nem mondta, sőt ő erőltette, hogy igyunk még. Akkor is már biztos modell volt ez nem egy olyan állás, ahova bárkit felvesznek. Ezt már akkor is tudnia kellett, hogy nem ihat. Szóval a múltkori találka után nekem ne most próbálja bemagyarázni, hogy egy pohár valamitől tönkremegy az egész karriere, mert ha valóban így lenne, még a kocsmák környékét is messziről elkerülni, de amint látjuk: Itt ült mellettem fizikailag is, ha akartam volna, hozzáértem volna. Arról nem is beszélve, hogyha az alkohol tönkreteszi a karrierjét, akkor miért lóg olyan alakokkal, mint én?
Erőltettem magamra egy mosolyt, mint aki elfogadja azt a sok baromságot, amelyről tíz percen át próbált kiselőadást tartani. Jó, akkor éljen a kis álomvilágában és legyen boldog modell. Vagy mi.
Ajkaimhoz emeltem a nemrégiben kikért italom és belekóstoltam halk szürcsöléssel, ám a szemöldököm is felszaladt a kérdése hallatán. Miva'?
- Iszom...? - válaszoltam az itt, és most kérdésre - és egy kedves ismerősömmel trécselek - tettem hozzá utólag nyájasan, asszem ez a kedvesség megjátszás egész jó maszkot biztosít nekem másokkal szemben.
- Egyébként a múltkori ivászatunk óta semmi sem változott, amit akkor elmondtam. Csak megvalósítottam a céljaim, hát ennyire nem emlékszel, Eszterke? Sok volt az a vodka, mi? - mézes-mázos hanglejtésemet felcserélte a pimaszság, hátha eszébe jut, hogy mégis miért keveredtem haza és most mi a jó Merlint csinálok itthon.
- Cigiznem kell, jössz velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2019. május 4. 01:10 | Link

Antonnal, majd Hannástul

Felszabadult és felszabadító nevetés; beljebb tessékelnek, mintha hivatalosan is átestem volna az első próbán. Ahogy Hanna magunkra hagy, én is kihúzom magam - részben azért, hogy daliám nehogy idő előtt a hátam mögé lásson, részben mert önkéntelenül felelek a mozdulatára, enyhén felszegett állal. Kíváncsi, s bár én legalább annyira türelmetlenül várom, hogy odaadhassam ajándékom, mégis húzom egy kicsit az időt.
- Szépséggel adózom a kedvesnek,-*felelem, bár így belegondolva, igaza van - a bogáncs és fenyőgallyak közt megbúvó rózsák kicsit olyanok, mint ő. Szeret szurkálódni, megvannak a tüskéi, mégis lenyűgözőek színei.
A repülő levél láttán nem pánikolok - sejtettem én ezt, amikor egy kis varázslattal is megerősítettem a kötést, de ennyire futotta tőlem. Mégsem pálmalegyezőnek volt ez szánva, lengetés ide vagy oda. A leányzó viszont ahogy jött, el is viharzik vázáért. Semmiféle elismerést sem várok, ám szép csendben dobol bennem az öröm, hogy kedvét leli a csokorban, nézegetve-szaglászva, kicsit talán meg is feledkezve magáról. Csókot kapok s kapok rajta, kortynyi közelségén, belemosolyogva a néma köszönöm-be néma szívesen-nel. Ahogy foglyul ejti pillantásom, szavai is belém ivódnak, átitat a pillanat és tekintetének kékje.
- Bevallom, kicsit reménykedtem is benne,-*simítok arcára, hogy megcirógassam derengő borostás állát, majd szusszanós nevetésfoszlánnyal óvatosan ledörgölök egy sárga foltot az orra hegyéről, játékosan rákoppintva.*- És a szirmaikat sem kell tépkedned.
Hanna is megérkezik a keresett porcelánnal, olyan rutinossággal varázsolva, amit szerintem kevés korabelitől láttam; elismerő pillantással és felvont szemöldökkel adózom rutinjának, majd Antonra sandítva meg kell állapítsam, pont olyan hanyag mozdulatokkal használja a pálcáját, mint az apja.
Lesegítik a kabátomat, ami alól búzavirág-színű ruha bukkan elő - inkább elegáns, semmint kihívó, de szükség esetén seperc alatt tudom transzfigurálni, úgyhogy a pálcám a kezem ügyében tartom.*
- Pompás! És az illata is!-*kontrázok, ahogy a dobozzal hármasban elindulunk a konyha felé, s ki-ki elfoglalja a helyét. Ahogy ülök, tétlenül - mert evidens, hogy csak útjában lennék a röpködő tárgyaknak - ismét rám tör egy kicsit a szorongás. Nagy levegőt veszek és lassan kifújom, majd egy hosszú, szürkésfekete szőrszál vonja el a figyelmem, amit lecsippentek a vállamról.*
- Freud üdvözletét küldi,-*állapítom meg, felmutatva a bűnjelet. Ha macskamenta szagom van, arról is ő tehet, s ez a gondolat segít lazítani. Önmagamat akarom adni.*- Nos, örvendek a találkozásnak és itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy rákérdezz az összes pletykára, amit rólam hallottál,-*dobom fel a labdát, bepótolva a küszöbön belém fagyott üdvözlést és gyakorlatilag szabad kezet adva Hannának.
Azt sosem állítottam, hogy bölcs döntéseket hoznék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2019. május 7. 12:28 | Link

Riley és Hanna lányom
a lakásomban Budanekeresden

Szívesen elenyelegnék még itt a szépséggel a bejárat közelében toporogva, virágokról, meg nagyjából akármiről eszmét cserélve, dehát ez most nem az az este. Hagyom, hogy a hölgyek intézzenek engem, az egyik törölget, a másik az ajándékomat rendezi.
- Ez pazarlás - közlöm azért még az eltávolított virágporral kapcsolatban.
- Legközelebb legalább dörzsöld be - érintem meg a száját a rémes, drogos viccem közben, utalva arra, hogy ha már nekem nem hagyta beszippantani, legalább ő az ínyére kenhette volna. Mielőtt viszont akárkinek is leeshetne, miről beszélek és nekiállhatna kombinálni, miért dumálok én ilyen könnyedén és derűsen erről; annyit mondok, hogy azért, mert én én vagyok, más részt pedig már perdülök is el a kedvestől, terítéket varázsolni az asztalra, meg segítem le szépan a kabátját, akkor már végig is simítva a karján és miután a ruhadarabot elhelyeztem, alaposan végignézek rajta és csak sóhajtok egyet. Mindig megállapítom, mekkora, égbekiáltó hülye vagyok, hogy még mindig nem invitóztam az ágyamba. De most foglalkozzunk a vacsorával! Ledobjuk magunkat az asztalhoz, ahogy minden megérkezett. Persze, én az asztalfőre, a csajok meg a két oldalamra. Hanna mindenféle udvariaskodást mellőzve bámulja a vendégünk csinos ruháját, szép haját és babrál kicsit saját, helyes kócával, rendezgeti magát, mintha csak a tükör előtt bíbelődne. Utána pedig már kéri is tányérjainkat, hogy szedjen nekünk a spagettipitéből.
- A cicád - jelenti be közben, hogy tudja ám, ki az a Freud. Aztán hallgatjuk a továbbiakat. Mikor az én tányérom is tele, hálásan bólintok a kis fruskának, aki egy picit eltátja a száját, mikor Riley a szavai végére ér. Nem annyira meglepődése jeleként, semmint a felszólításnak eleget téve, csak éppen még nem találta ki, mit kérdezzen, vagy mondjon. Szóval így széttárt ajkakkal néz egyikünkről a másikunkra.
- Egészségünkre - emelem poharam így közbevetőleg, hogy aztán nekikezdhessünk. Éhes vagyok. A lányom egy kicsit ezzel kizökkentve, de szintén fogja az italát. Talán egy korty jót is fog tenni, hogy beinduljanak az agytekervények. Pedig tök sok kérdése volt.
- Tényleg tudsz jávorszarvassá változni? - áll elő az elsővel.
- A munkában... szóval terápián vagy ilyesmin használod az átalakuló képességedet? - folytatja az interjút, én meg rámarkolok a villámra és békésen elkezdek enni egy elmormolt jóétvágyat után.
- Vérfarkas is vagy? - dobja csak így be ezt is, hiszen bőven akadnak eféle szóbeszédek is, tekintve, hogy holdtölte környékén gyakran el szokott tűnni.
- Jaj, apa... nem igaz, hogy nem érzed! - ragad meg egy szalvétát méltatlandkodva, aztán meg az én államat, hogy letörölje róla a paradicsomszószt. Csücsörítek kicsit meg ráncolom az orromat közben, csak hogy még idétlenebbül nézzen ki.
- Pedig képzeld, hogy nem! Majd, ha lesz neked is borostád, megtudod. Ő tudja - mutatok a most egyáltalán nem szakállas kedves felé, tovább robogva ezen az arcszőrzet vonaton, amire még ő váltott nekünk jegyet a betoppanásakor.

# # #
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2019. május 8. 20:13 | Link

Wifey
#lunatica | ápr. 16 hajnal

- Amúgy se akartam adni, csak szeretlek - közlöm mogorván, de aztán egyre szélesedik a mosolyom, ahogyan a kezemben nyugvó kekszre pillantok, majd lenyalom az ujjaimról a rájuk olvadt csokit. Istenien finom, talán kicsit még fel is nyögök, azon a módon, amit sokszor félreértenek.
A szerepek talán kicsit felcserélődtek, most ő iszik és én zabálok annyit, mint egy mamut, de szerintem továbbra is jobbra húzna minket a legtöbb pasi a Tinderen.
- Aha, csapasd, szerintem el fog fogyni. Rendelj hozzá profiterolt is, az övék jó szokott lenni. Meg jöhet egy tiramisu is. Nah, legyen inkább nutellás calzone. Uh igen, az, extra eperrel - veszem elő a tárcám a kanapé mellé hajított táskából és a mellei közé biggyesztek egy tízezrest. Még el is visítom magam, majd odébb teszem a sütisdobozt.
Aztán megyek ki a mosdóba, magammal húzva a nőt, aki egyedül túl sokat iszik, kicsit sajnálom is most ezért, de nincs mit tenni. Egy shot tequila se fér most bele.
- Ja, majd ráfogom, hogy bánatomban lett akkor a seggem, mint fél Florida. Bencének nem hiszem, hogy bejönne - grimaszolok, bár ha nem tetszik neki valami, akkor ott az ajtó. Lehet menni. Csak jöjjön is vissza. Vagy vigyen magával. - Meglátjuk. Mármint... Ismersz. Nem vagyok valami szerencsés, mikor családról, meg szerelmi életről van szó.
Aztán inkább csak belevágtam a dolgokba, mi bonyolultabb, mint az ember gondolná, pláne mikor eléggé nagyon kell pisilni.
- Ki gondolta úgy, hogy ez így jó lesz? És most még várni is kell? Édes f.szom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 9. 22:54 | Link

A Vértes utcájában || Captain



- Azért na, kikérem magunknak. A vörösek amúgy is kortalanok - szögezem le egész gyorsan. Örök igazság; mindegy mennyi év telt el, még mindig van, ahol elkérik a személyimet. És így legyek komoly auror, aki megbünteti a rossz fiúkat, ez csodálatos.
Szó szerint leesik az állam, ahogy a testvérét említi. Én komolyan csak viccelni akartam! A pillanatnyi meglepettséget a nevetés váltja fel; túlságosan abszurd a helyzet. Azt pedig gyorsan elfojtom, nehogy udvariatlannak tűnjek. Más családját kinevetni pedig nem éppen tisztelettudó viselkedés.
- Ezzel elég rendesen megleptél most - ismerem el. - De legalább a lánya jól van. A nő meg lelépett? - még engem is meglep, mennyire érdekel a téma. Nem mintha szóba jöhetne nálam bármilyen gyerek is. Egy lehetett volna, őt pedig senki sem pótolhatja.
- Ne szerénykedj Weißling, a végén még elhiszem - nézek rá félig mosolyogva, félig komolyan. A tekintetem azért a csárda felé réved, némán is elcsodálkozok rajta. Vicces fordulatai vannak az életnek.
- Igazából nem ragadtam itt, épp most jöttem vissza. Inkább Kelet-Európában voltam eddig, utána pedig egy évet lehúztam Angliában. Ha még egyszer megkérdezi valaki, hogy tejet kérek-e a teához, szerintem nem fogja szeretni a válaszom - egyik kezemet végighúztam a másik alkaromon, mintha feltűrném a pulcsim ujját. Mosolyogva engedem le végül, és teljesen őszintén tudom kimondani. - Tényleg itthon a legjobb, nekem már nem kell más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. május 13. 22:18 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Milyen szépen fogalmaz, már egész széles az a mosoly az arcomon, de végül csak elengedem, ahogy azt is, hogy még megpróbált megsértődni. Azért vannak helyzetek, mikor át tudom érezni mit élnek át a többiek, mindennek az elején. Van, amiben előfordul velem is, hogy oda kerülök. Helyzetek, terepek, nem minden ismerős és járt út. Hogyan is lehetne. Ne emlegessem, de azért csak vannak évek, amiket elvesztettem önhibámon túl, és örülök annak, amim ennek ellenére most van. Mert sínen vagyunk, azt hiszem eléggé.
De ha rajtam múlna mindez nem itt lenne ma, mert leginkább a hideglelés kerülget mindenkitől, aki a pénz és név miatt betopogott, de leginkább azt sem tudja milyen évet írunk, és hogy nem egy fotókiállításon van. Igen, az előbb belefutottam egy női hangba aki megjegyezte milyen jól lencsevégre kaptam egy párt. Jó ég. És ezek veszik a műveim.
- Beiktatható - közöltem egy csók kíséretében, ami tényleg futó volt, de mindent beleadtam, amit engedett az időm. Mert ha sokat strázsálunk itt, egészen biztos valaki megtalál, és utána nincs vissza út. Képek, beszélgetés. Mutasd meg ezt, mondd el azt, erről mesélj még, beszélhetnénk egy túráról, ismerd meg a partnerem. Csak semmi humorom most ehhez, erre van a menedzsmentje az egésznek, és a szervező nő,a ki ma vezeti a megtekintőket.
Ezért is léptünk le szó- és könnymentesen, miközben a taxi is csak ránk várt. Van némi tervezési képességem és most viszonylag jól is sikerült. Végigsimítva a hátán hagytam, hogy bemásszon, majd még körülnéztem mielőtt beülve mellé biccentettem a taxisra, aki megpróbálta a Westwood nevet helyesen kiejteni. Nem bonyolult, tényleg, de nem ment neki. De jeleztem, hogy jó helyen jár, majd egy sóhajjal el is indultunk. Megadtam előre a kérésem, így csak várnunk kellett, hogy megérkezzünk.
- Világgá - vigyorodtam el hátradőlve, ahogy az arca egyik oldalából eltűrtem a haját. - Gyönyörű vagy, tudod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. május 18. 03:49 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January


Az a csók már egészen olyan láblibbentős volt, de mivel a falnak dőlve álltam, ez valahogyan elmaradt a részemről.
- Tényleg? - csillantak fel a szemeim, szinte éreztem, meg a hangomon is hallani lehetett, még ha nem is így terveztem a dolgot. Mert ő az én apum volt, aki olyan csodamesésen mesélt, hogy úgy csak ő tud. A hangját, a stílust, a tényt, hogy ott van, mindent szerettem benne.
Aztán már kint is voltunk az éjszakában, kicsit meg is reszkettem a hidegtől, de nem tartott sokáig, elég hamar beraktuk magunkat a taxiba, ami meg jó meleg volt. Még ha a sofőr furcsin is meredt rám, ahogyan apu karjához simultam egész jólesően felsóhajtva. Nem látott még lelkes nőt?
- Az drága lesz taxival, Daddy - jegyeztem meg eltörpengve egy pár pillanatra, de aztán csak elmosolyodtam az érintésére. A megjegyzésére pedig egészen el is vörösödtem, lesütve a pillantásomat egy pár másodpercre. - Igyekeztem. Tudod, hogy nem akarlak lejáratni mások előtt. Szeretem, mikor büszke vagy.
Mert kicsit ugyanazt a büszkeséget láttam néha az arcán, mikor velem volt, mint mikor a festményeire érkezett bók a hozzáértő személyektől. Ez pedig nagyon is imponált. Inkább apró csókot nyomtam az arcára, a kezem végigfuttatva az álla másik oldalán, míg a szabad kacsóm a combján nyugtattam.
- Szeretem, mikor csak az enyém vagy. Ez önző kicsit, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. május 19. 13:47 | Link

O M B O Z I
nem értem miért mondják, hogy túl burzsuj vagyok


Kopp. Kopp. Kopp.
Abbahagynád végre?

A szemöldököm megemelkedő íve, halovány mosoly a rács túlvégére, bájos, egészen kedves, egyesek szerint agybaszó, fél pillanatnyi feszült csend, amiben az ember meggyőződése, hogy meg fogok szólalni, vagy oldalra billen a fejem, és-
….kopp.
A körmöm türelmesen koccan neki a tömör fémrácsnak, mielőtt lebiggyeszteném ajkaim, és engedelmesen visszahúznám kezem az ölembe, mielőtt ezért is megbüntetnének. Nem vagyok egy nagy jogász, valójában minden tudásom ezen a téren bűnügyi sorozatokból és olyan filmekből szedtem össze, ahol nagyon keményen tolják a rosszfiú-szálat.
Alapvetően elég hamar megunom magam az ilyen szűk, zárt helyeken - van abban valami furcsán nosztalgikus, amikor egy fogdában ülsz éppen, feltehetőleg az egyetlen viszonylag tiszta padcsücskön, és a cellatársad egy olyan közmunkás, akit már legalább fél órával kiütött az alkohol, és ha a felesége reggel hazaviszi, első dolga lesz hozzáverni a nyújtófát - és amikor megunom magam, nem marad túl sok lehetőségem azon kívül, hogy, nos, nézelődjek.
Ha pedig egyszer elkezdesz beállva nézelődni, elég hamar elkalandoznak a gondolataid.
Alföldi őrnagy - valójában nem tudom, hogy hívják, de az asztala sarkába száműzött kis fém névtáblán ez áll, és ki vagyok én, hogy ebben megkérdőjelezzem - például, személy véleményem szerint elég fiatal ahhoz, hogy máris ilyen rangos pozíciót töltsön be - bár, nézzünk csak rám, én már túl idős vagyok ahhoz, hogy ilyen helyeken kössek ki egy vagy két hirtelen cselekedet után, mégis itt vagyok. Néha, amikor felpillant, meggyőződésem, hogy az övéinél kékebb szemeiket még soha életemben nem láttam, egészen belé szédülök, ahogy képtelen vagyok kiverni a koponyám alól őket akkor is, amikor hanyagul, csak úgy tessék-lássék visszabújik a lapjaiba.
Meggyőződésem az is, hogy borzalmasan puhák lehetnek az ajkai, olyanok, amiktől az embernek izgatottan görcsbe rándul a gyomra, ha hozzáérnek, végigbizsereg a gerincén, felforr tőle a bőr az egyébként hideg ujjbegyeiben, és szinte már fájóan szorul a levegő a bordái közé, hogy aztán…. beleverje a fejét a rácsokba.
- Au.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ombozi Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 31
Írta: 2019. május 19. 14:50 | Link

b o n n i e


Érzem, hogy néz, egyelőre azonban nem viszonzom a pillantását. Merev eleganciával tartom a kezemben A közszolgálat kialakulása és fejlődése c. hatezerkétszázhetvenhárom oldalas tankönyvet, és a figyelmemet a számomra összefüggéstelennek ható mondatokra összpontosítom. Olvasok, vagy talán csak olvasást színlelek, és közben a rácsok mögött ütemesen kopogtató lánnyal foglalkozom, magam sem tudom, mindenesetre diszkréten - mondjukhabárazért elég lassan - a számhoz emelem a jobb mutatóujjam, megnyalom az ujjbegyem, és mint aki nagyon is tisztában van saját magával (mertháttisztábanisvagyok), gonosz-kacér mosolyra húzom a számat, míg lapozok egyet a könyvben. Figyelj csak, bébi. Aki így lapoz, az... ugye, hogy ugye.
Élvezem a helyzetet, és bár nem nézek oda, most, hogy a kötet bal oldali lapját, annak is a tetejét nézem, a szemem sarkából pont rá látok a rácsnak tapadt bűnelkövetőre. Vajon miért lehet bent? - kérdezném magamban Shakespeartől kölcsönzött ájtatos hangon, ha amúgy nem tudnám pontosan, dehát miután épp azért tartanak, hogy ezeket az információkat ha nem is fejben, de legalább akta- és dokumentumgyűjteményben rendszerezzem, van tippem arra, vajon mi történt. Még miss Bunda nevét is tudom - meg azt is, hogy kivel érkezett ide -, így aztán azokkal az ismerkedési szövegekkel sem rukkolhatok elő, amiket a csajok úgy imádnak. A munkám árny oldala, hai. Nem, még véletlenül sem az, hogy egy ablak nélküli lyukban ülök éjjel negyed háromkor, és az alkohol meg a több napos fürdetlenség szaga úgy az orromba ivódott, hogy mostanra már fel sem tűnik, ó, dehogy. Majd holnap... mikor kilépve az őrsről a szembeszél meglebbenti a ruháimat. Hidegrázós élmény lesz, mint mindig.
Aztán koppan valami. Nem épp úgy, mint eddig, ez nem ütemes, és nem finom hangzású, inkább kocogtatásra emlékeztető hang, hanem egy jóval mélyebb, jóval hangosabb ütés, amibe még a rács is beleremeg. És aú. Hát de édes!
A fejemet csak egészen lassan emelem fel, hogy az éjszaka folyamán először teljes egészében felé forduljak, és megemelkedett szemöldökkel, kérdőn pillantsak rá. A szám szegletébe kacér vigyor költözik, úgy figyelem Vajda Esztert, a bátyám legújabb áldozatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. május 19. 15:17 | Link

O M B O Z I

Nem tudnám egészen pontosan megmondani, hogy mégis mekkora az az időintervallum, amiben megpróbáltam leolvasni a könyv címét - amúgy tudok olvasni, komolyan, megtanítottak rá az iskolában, meg az iskola előtt az a pár-sok külön tanár, akiket a szüleim fizettek erre meg arra -, de tudod, az az igazság, hogy egy bizonyos alkohol- és egyéb növényi alapú anyag után az embernek nem funkcionálnak éppenséggel úgy a tanult képességei, mint nélkülük. Szóval nem sokra jutottam, mert vagy az én fejem mozgott a világ körül, vagy a világ a fejem körül, vagy valami titkos napló ez, ami nem engedi az embernek megtudni a tartalmát - nem mintha azt megtudnám a borítóból, de felejtős.
Alföldi őrnagy igazán szomorúnak találná, ha tudná, hogy nem különösebben érdekel a lapozási technikája, de félő, hogy ha észre is vettem volna azt a túldramatizált mozdulatot, akkor sem érteném, hogy miért csinálja ezt, pedig lehet, hogy amúgy tök egyértelmű. Valahol igazán szomorúnak találnám, ha tudnám, hogy csak azért tudja a nevem, mert... Miért is? Azt vágom,hogy elvesztettem a bankkártyám, és elvesztettem a személyim - a jogsim, szerencsére, otthon hagytam elővigyázatossági okokból, nehogy annak is lába kéljen -, és ezen a ponton már igazán nem tudom, mégis mi alapján igazoltak - gondolom, olyan filmesen levették az ujjlenyomatom (de igazából lehet, hogy azt csak a börtönbe vonulókkal szokták csinálni), arra meg csak emlékeznék, ha a vénámba döftek volna egy tűt, hogy megfosszanak pár milliliternyi vértől -, de hagyjuk is, megtörtént, nem ez lesz az első dolog, amire nem emlékszem az életemben.
Azt sem tudnám pontosan megmondani, mitől kezd el fájni a fejem - magától az ütés erejétől, a dehidratálódástól, a sötéttől, attól, mert rossz a szemem, esetleg az ütés keltette rezgések zavartak meg valamit a létezésemben, vagy mondjuk csak egy kezdődő agyrák - gondolom, van ilyen -, de nem feltétlenül kellemes. Érzem, ahogy lebiggyednek az ajkaim, nyüszögve megtapogatom a sérült területet - nem mintha éreznék valamit is, mert vagy az ujjaim zsibbadtak el, vagy az idegpályák a fejemben, de valami biztosan.
- Nem kéne neked ilyenkor első segélyt alkalmazni, vagy valami? - ÉPP MEGHALOK, ha nem tűnt volna fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ombozi Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 31
Írta: 2019. május 19. 17:23 | Link

b o n n i e


Felhorkantok, aztán el is nevetem magam, persze egy percre se választva el tőle a tekintetem. Mulattat a humora meg a dráma, amit azóta tol, hogy rácsukódott a nehéz fémrács. Sokáig nézem. Csendben várok, egyedül a szám mozdul; az ajkaim hol féloldalas vigyorra húzódnak, hol meg beszívom őket, és ráharapva az alsóra figyelem őt úgy, hogy minimum az az őrület járjon a fejében, hogy én most éppen levetkőztetem őt pusztán a szemeimmel. Ki tudja, lehet pont azt csinálom. A bunda rég lecsúszott, az a lány lábai körül gyűrötten fekszik a földön, a mutatóujjam a testéhez simuló blúz pántját simítja végig gömbölyded vállán.
- Agysorvadásra nincs elsősegély, kisasszony - jelentőségteljesen hangsúlyozom ki a megszólítást, és bár a hangom megtévesztően komoly, visszafogott és udvarias, az arcom éppolyan, mint a szomszéd kamaszfiúé, akire elég csak ránézni ahhoz, hogy mindenki tudja, mire gondol. - És megköszönném, ha nem tegezne. Ha kíván valamit tőlem, akkor a javasolt megszólítási forma esetemben az Ombozi úr.
Azt a rohadást, hogy mennyire élvezem én ezt! Ha ezt büntetnék, az szent isten, hogy én is a rács túloldalán tisztogatnám a körmöm Vajda Eszter mellett. Mennyire imádnám... damn it. Kénytelen vagyok elvigyorodni a gondolatra, és míg megnedvesítem a szám, lassan visszafektetem az asztalomra a kezemben tartott vaskos könyvet.
Még előveszek egy dossziét, kinyitom, végigfuttatom a pillantásom egy-két random oldalán, majd azt a hónom alá csapva kitolom magam alól a széket, s dúdolgatva felállok. Nem nézek Eszter felé, helyette a szemben levő fal díszét, egy a már múlt században is ódivatúnak számító, rosszul járó óra küzdelmes ide-oda táncát figyelem. Ráérős léptekkel sétálok a gyanúsított felé, és vele szemben, egészen közel állok meg hozzá. Fölé magasodva fűzöm össze kezeim mellkasom előtt, a mappát két ujjam közé csíptetem. Óh, bárcsak leolvadna az arcomról az a kárörvendő, gonosz vigyor, és tudnék olyan komor-komoly lenni, mint bármikor máskor! De nem. Felszegett állal, csak úgy mellékesen pillantok le a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 77 ... 85 86 [87] 88 89 ... 97 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek