29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 76 ... 84 85 [86] 87 88 ... 96 ... 112 113 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 145
Írta: 2019. március 29. 16:51 | Link

Blossom


Elindultak a metrótól, elöl lépkedett Mona. Lábait kecsesen rakta egymás elé, mintha az egész világ az övé lenne. Utána Blossom és Zalán mosolyogva és beszélgetve.
- Hát attól függ mire érted. Ha bulizni lenne kedved, akkor mindenféleképpen az Akváriumot ajánlom, mindenki szerint az az egyik legjobb hely Budapesten. Igaz, én nem nagyon voltam ott, nem vagyok az a partizós fajta - vont vállat a férfi. - De ha egy igazán szép helyre vágysz, akkor mindenféleképpen menj el a Szimpla Kertbe. Hidd el, megéri - bizonygatta. Rengetegszer vitte már el Lédát is oda, de leginkább akkor szerette azt a helyet, amikor egyedül volt ott.
Elértek a Budai Vár bejáratához és a férfi megállt. - Itt is volnánk. Már csak be kell menned, és át a kandallón. Ott lesz az ispotály - mosolygott, és nyújtotta a kutyahordozót, hogy a lány átvehesse.
- Örülök, hogy összetalálkoztunk. Remélem innen már megleszel. És visszafelé uyanazon az útvonalon menj, bár a vasútállomásra már egy mugli is el tud majd igazítani - kacsintott rá, utalva kis kalandjuk elejére. Még megsimogatta a kutyust búcsúképp, és útnak engedte őket. Ő maga nem szándékozott bemenni, ott sokat felismerhették volna, netán még az apjáról is megkérdezik. Nem akart kockáztatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2019. április 1. 00:17 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Már három teljes hete megy ez, azaz ment. Minden reggel, miután elment otthonról a Nyuszó edzésre vagy boltba, felhívtam Hannaht és megkérdeztem, hogy most már tudja-e és lehet-e. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy csak le akar mindig rázni, de ne legyen igazam! Mindenesetre annyit elértem, hogy ma végre jött és kocsival felvitt Pestre még ő is ott van intézni a dolgát, addig kicsit én is csinálhatok ezt-azt. Nyilván mindketten - azaz hárman, de Meiről később - tudtuk, hogy mit szeretnék, de ha nem egyezett bele és nem figyelt oda, ő nem vehető elő érte. Vagy hasonló, ezt megpróbálta nekem elmagyarázni, de csak annyit értettem, hogy szerinte rossz ötlet.
Kicsit megsimogattam a hasam, ami olyan volt véleményem szerint, mintha vagy négy breki úszna benne, pedig csak ketten voltak és nem is volt akkora, hogy ezt gyanítsák. Szerettem, mikor mocorognak, nyilván nem a legkényelmesebb dolog, de azt jelenti, hogy jól vannak és boldogok, az meg mindennél fontosabb. Még kiszürcsöltem ezért a dobozos innivalóm, majd megnéztem a képet, amit anya küldött a lányokról, mert éppen elmentek Helmuttal kirándulni, még meg is írtam, hogy nagy puszikat küldök, hogy aztán az időt figyelve várakozzak a kviddicses lányra. Meire.
Egyik délután futottunk össze még mikor Lewyt vártam a kicsikkel, aztán ő nem volt furi, meg bántó vagy akaratos, mint mások, így beszélgettünk pár szót. Éppen nagyon benne voltam ennek a tervezgetésébe, így az adományozásos dolgot is mutattam neki. Fogalmam sincs hogy ment bele vagy beszéltem rá. De reggel már tudta, hogy ma nekifutunk a fodrásznál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 1. 11:20 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #before



A fodrászat felé battyogva vidáman vigyorgok magam elé. Tuti az ilyen emberek miatt szokták hívni a pszichiátriát, de gyorsan haladok, nem figyelhetnek fel rám annyira. Amúgy is alacsony ázsiai csajszi vagyok, Budapesten tökéletesen jellemtelennek számítok.
Kivételesen nem kötöttem fel a hajamat, ha nem kifejezett céllal mennék fodrászhoz, tuti lófarokban lenne már. Nem is értem, hogy miért nem vágtam le korábban, mindig csak útban volt.
- Maja! - szólítottam meg a lányt, ahogy megláttam. - Szép jó reggelt - szinte már énekelni tudtam volna, annyira izgultam. Persze csak pozitív értelemben.
Le akartam csekkolni a helyet, de a kirakatot rengeteg matrica díszítette, hacsak nem volt valakinek röntgen szeme, nehezen lehetett átlátni rajtuk. Az igazság az, hogy nem voltam még fodrásznál, a kisebb igazításokat mindig magamnak csináltam eddig. Szóval emiatt is izgultam, meg hát mégiscsak teljesen új frizkót kapok.
- Ők teljesen megbízhatóak akkor, ugye? Olyan sűrűn hallani, hogy átverik az embereket, és csak kevés pénzt küldenek a rászorulóknak - egészen elszomorodtam ettől. A megélhetés persze fontos mindenkinek, de a fair play is az kellene legyen.
Utoljára módosította:Mei Watts, 2019. április 1. 11:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 255
Összes hsz: 498
Írta: 2019. április 1. 12:57 | Link

Rileyra várva
Hanna lányommal a lakásomban Budanekeresden


Nem dobja megint vissza a gurigát, van neki jobb dolga is ennél. Például kviddicsjátékosokat megszégyenító reflexekkel hajol el az olyan hozzávalók elől, amiket én puszta szenyázásból néha felé intek pálcámmal, letérítve őket pályájukról. Már hozzá van szokva, hogy amennyit segítek, ugyanannyit hátráltatok is. Szeretem megőrizni ezt a kényes egyensúlyt.
Kopogtatnak. Éppen csak elnézek a hang irányába, mikor a lányom mindent hátrahagyva, máris rohan a bejárat felé, arcán széles mosollyal, mely egy részt izgatottságát jelzi, másrészt diadalát, mert már most látja, hogy semmiképp nem fogom tudni beelőzni. Igazából nem is próbálom. Vállat vonok és ráérősen baktatok utána. Ő meg, amint odaér, már tépi is fel az ajtót, melynek huzatja meglebbenti a tincseket, amik kiszabadultak a hajgumi szorításából arca mellé lógva. Amint meglátja a várva várt vendéget, még jobban elszélesedik a vigyora, száját kissé eltátva pillant végig rajta.
- Azta, te gyönyörű vagy - közli vele, bármiféle üdvözlés helyett. Mit mondhatnék? Apja lánya. Nem teketóriázok. Egy hosszú másodpercnyi csodálás után félreáll az ajtóból, és int neki, hogy jöjjön csak be, közben rugózva lábán kicsit.
- El a kezekkel! - förmedek a kedvesemnek udvarló Hannára.
- Helló drága - simítok a szépség vállára és hajolok egy csókot adni az arcára. Utána meg pislogok a dobozra és arra, hogy a másik keze rejtve van. Közben a kis csitri becsukja mögöttünk az ajtót, aztán sasszézik vissza a konyhába, nehogy valami odakozmáljon, azonban arra mindig van egy pillanata, hogy visszanézzen ránk, élénken érdeklődve. Repdes még egy-két holmi a pult felett, azonban egyre kevesebb, ahogy lassan elkészül a vacsora.

# # #
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Takács Milán Dániel
KARANTÉN


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. április 1. 21:19 | Link

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//



Rég volt már. Talán egy alakalom, talán több. Nem is tudom pontosan, de valahol megismertem ezt a nőszemélyt félig ittasan. Na jó. Tök részegen. Fogalmam sincs, arról hogy mit csináltunk a piáláson kívül. De nem is lényeg, amire nem emlékszem, azt én meg sem történtnek veszem. Tudjátok, hogy megy ez. … Mielőtt bárki, bármire gondolna, FOGALMAM SINCS. Te kis mocskos. Csak volt annyi esze, hogy nem kezd ki velem. Ha meg igen, hát…. nagy kár. Nem emlékszem, ez van. Bár egy valamit magabiztosan állíthatok: nem fecsegtük ki egymásnak lányos titkainkat vagy szapultuk szar családi helyzeteinket. Magamból kiindulva, legyek akármennyire berúgva, soha az életben nem sajnáltatnám magam, és ahogy mást sem érdekel az én összes nyűgöm-bajom, ugyanannyira engem sem érdekel másé. Jaj, apu nem vette meg a legújabb mittdoménmilyenmárkájú seprűt, amelyet kiadott két napja a legnagyobb nevű gyártó Európában, pedig pénzesek vagyunk.
Undorító.
Ahogy itt ültünk egy Pestseholse belvárosában lévő kis névtelen kocsmában, néha el-elveszve tengerkék szemeiben s elgondolkodtam, hogy vajon hogyan is keveredetünk mi össze, mert sehogy sem emlékszem. És ez zavar.
Gáz lenne megkérdezni, mi?
Szánalmas vagyok, tudom. De ne hidd, hogy különb vagy nálam.
Mélyen a poharam fenekére néztem és már csak a jégkockák maradtak a lángnyelv whiskeym után. Jobb kézzel ragadtam meg a törékeny üvegpoharat, amelyet a pultos irányába nyújtottam nyeglén, pont mikor ránk pillantott. A benne lévő jégkockák hangosan koccantak a hajszálvékony üvegfalnak, bár ez elenyésző zaj volt a körülöttünk zsizsegő mágusok és boszorkányokhoz képest. Még egy kört kértem magamnak. Eszterre néztem és fejemmel a pultos felé biccentettem párszor, arra utalva, hogy kért-e még egy kört. Ha esetleg nem is értette volna a hirtelen epilepsziás rohamhoz hasonlító fejrázásom – jelzem, nem habzott a szám -, csengőként kocogtattam meg előtte is a félig olvadt jéggel teli poharam.
Még mindig nem némultam meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Két cigit sodorni reggel.
Valakinek vagy valaki miatt.
Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2019. április 2. 16:29 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Nem volt azért már annyira kellemes a nagy pocis mozgás, mint mondjuk pár hónapja, de tudtam szeretni, nagyon. Még most is, mikor olyan melegem volt, hogy legyezgetnem kellett magam egy kézzel, még egy didergő nő elsétált mellettem. Foghatnám a combomig érő hajamra, ami nagyon szépen megnőtt az elmúlt években, de nem ez a helyzet csupán, szimplán csak vannak ilyen ingadozásaim, el fog múlni.
- Szia - köszöntem neki széles mosollyal, és nagy örömmel is magamon, mert tényleg olyan felpezsdítő volt. Lehet hogy egyedül kisebb bátorsággal megyek be. Mikor meséltem múlt szerdán a kis programon a lányoknak sokan mondták mennyire jó ötlet, meg biztos csinos lesz a rövidebb haj is, szóval reméltem igazunk lesz és majd Lewy is így gondolja.
- Teljesen, megnézte nekem az egyik barátnőm - mondtam neki, hogy amint lehet, meg is nyugtassam, bizony itt tényleg azoknak a kisgyerekeknek készíttetnek parókát, akik betegség miatt elvesztették a hajacskájukat, amit pedig nem használnak fel, eladják és a pénzt is megkapja az alapítvány, akikkel dolgoznak. Én sem szeretném, ha az adományom nem érne célba, elkeserítő lenne, végtelenül szomorú.
- Szerintem menjünk be, azt olvastam üzenetben, hogy Petrának hívják, akihez jövünk. Ő fogja az új frizurát is megcsinálni, miután levágta ilyen copfban, amit mi odaadunk. Nagyon szép a hajad amúgy - néztem is meg közelebbről a lányt, legutóbb is össze volt neki fogva, de végül csak kinyitottam az ajtót, hogy akkor menjünk is be, majd hangosan köszöntem, hog még éppen hajat szárítanak leüljek a kínált helyre és várjam a levitás lányt is.
- Te mennyire gondoltál? Mármint meddig vágatod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 2. 20:35 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #before



Ahogy integetett, majdnem megtorpantam egy pillanatra. Így felém fordulva már láttam, hogy mekkora a pocija, és őszintén, minden tiszteletem az övé. Nem tudom, hogy képes végigcsinálni ezt újra és újra, azt hiszem ez lesz neki a harmadik alkalom. Ha lenne bátorságom, tuti megkérdezném, hogy képes így aludni, mert olyan kényelmetlennek tűnik. Látszik rajta, hogy amúgy vékony lány lenne, most pedig minden, csak épp nem vékony.
- Az jó, ennek nagyon örülök. Szerintem nem lesz olyan sok hajam, hogy paróka készülhessen a piciknek, de a pénzből tuti kapnak valami klassz játékot. - Sosem festettem a hajamat, teljesen egészséges, még csak nem is töredezett a vége, szóval ahhoz képest, egész sokat meg lehet menteni belőle. Fura volt belegondolni, hogy talán majd egyszer szembejön velem az utcán egy másik nő póthajaként, de akkor már úgysem fogom felismerni.
Egészen eddig biztos voltam a dolgomban, elég régóta zavart a kviddicsben és a főzésben is ez a hossz. Lófarokban rosszabb volt, mint leengedve, a konty pedig akkora méretű volt, mintha valami fura cucc nőtt volna a fejemre. Egyiket sem szerettem, sapkát pedig majdnem esélytelen volt hordanom. De akkor is megszoktam már, egy darabig biztosan hiányolni fogom.
- Szóval Petra lesz az, akit imádni fogunk - bólogattam finoman. -És köszönöm.
Megnyugtatott, hogy Maja ennyire felkészült és mindenféle infót tudott. Az üzletben szintén köszöntem, majd Maja mellett foglaltam helyet. A tükörbe nézve próbáltam - sikertelenül - elképzelni, milyen lesz majd a frizurám.
- Azt hiszem, egészen eddig - mutattam valamennyivel a vállam fölé. Óriási váltás lesz, az biztos. - Neked milyen terveid vannak? Mit szólt a családod egyébként ehhez?
Azzal tisztában voltam, hogy a férje véleménye számít neki a leginkább. Csak pár sztorit hallottam róluk, meg a múltkor láttam őket először élőben, ezért is érdekelt annyira. Ha csak egy picit, de beleláthatok egy normális család életébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2019. április 3. 21:38 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Óvatos voltam az esetek többségében és vigyáztam is magamra, magunkra. Persze tudtam azért, mert már tapasztaltam, hogy egy dolog, ha én figyelek, és más, mikor külső történés is lehet. Ütközhetnek a pocimnak, aztán ha rosszul érik még jól be is kékülhet. Tudom, mert sajnos a játszótéren jártunk így még januárban, de semmi baj. Jól bírják a pici Lewyk a strapát.
- Igazából ahogy hallottam, egész minimális mennyiségből is szép, csak rövid frizurás, csodát tudnak művelni. Sok kislány választ rövid hajat, mert olyan, mintha csak levágták volna. A kisfiúk meg eleve - billegtettem a fejem, mert bizony utánanéztem, nekik is csinálnak, mert köztük is akad, aki nehezen viseli, persze van aki erős és bátor. De mindenképpen szomorú szerintem, hogy erre van szükségük. Az is, hogy ezek a betegségek nem válogatnak. Nem is tudom mit tennék, ha bármelyik kicsi kincsünkkel történne valami. Azt hiszem nagyon rosszul érintene. Meg is akadt a torkomban egy gombóc és a pocim alját fogva ültem már le az üzletben. Ez a Petra se tűnt olyan ijesztőnek, így inkább megérdeklődtem a lányt, mi a pontos terve.
- Bátor vagy, de én is a vállamat néztem ki, az még talán nem lesz annyira... nem tudom, kicsit azért félek - vallottam be a számra harapva és le nézve. Nem lenne boldog ha egészen addig, még megint szebb, hosszabb nem lesz, nem tetszenék mondjuk a férjecskének. Rengeteg gyönyörű, hosszú hajú lány ugrál a pálya mellett is nap mint nap, aztán itt leszek én, így is akkora vagyok, mint egy elefánt, meg még ez is. De szeretném, annyira szeretném, ha egy breki, akinek erre van szüksége, boldogabb lenne. Tudom, hogy ha az enyémekért tenné valaki hasonló esetben is örülnék, ha lenne ilyen ember.
- Őszintén szólva, nem annyira tudják, ez olyan meglepetés. Beszélgettünk róla sokat már Lewyvel régebben, jártunk kórházakban is együtt, ő nagyon sok pénzt szokott adni is, ha van hely, ami megbízható, és biztos nem teszik rossz helyre. Ez ilyen saját, hogy én is tehessek, úgy pluszban - vonogattam a vállam, mikor a lány megszólított minket és megkérdezte ki lesz az első, majd a székre mutatott. - Szeretnél vagy menjek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 5. 21:33 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #before



Sosem gondoltam volna, hogy fiúknak is készülnek parókák, pedig tényleg olyan evidens. De Maja megnyugtatott ezzel, mert sokkal szívesebben adnám a hajam a piciknek, mint valami divatmániás csajoknak. Ez az egész adakozósdi kényes téma, mindig félek, hogy rossz helyre rosszat adok. Elsőre felszínesnek tűnhetek, mert csak meghallom ezt a szót és azonnal beindulok, gondolkodás nélkül belemegyek bármibe. Igen, én vagyok az, akit mindig lehúznak a pályaudvarok előtt beteg gyerekek képeit mutogató emberek.
De végre nem nyúltam mellé, végre találtam egy olyan körülményes embert, amilyen én is szeretnék egyszer lenni.
- Nem érdemes félned - ráztam meg a fejem enyhén. - Nagyon szép az arcod formája, lehet, hogy még jobban is fog állni a rövid. Az olyan különleges, szerintem kevesen tudják csak hordani - egyszerre győzködtem őt is, meg magamat is. Hiába határoztuk el a gyerekek kedvéért, azért nehéz döntés lemondani valamiről, ami évek óta ugyanolyan.
Halványan mosolyogva dőltem hátra, miközben Maja mesélt, lopva lepillantottam megint a hasára. Óriási. Egy nagyon nem helyzethez illő film jut eszembe, mire kicsit félteni kezdem a lányt. Meg úgy magamat is, mert talán egyszer ugyanúgy végig kell szenvedi ezt a herce-hurcát.
Csak bólogattam, de válaszolni már nem tudtam, mivel eljött a mi időnk. Felpattantam, még egyszer hátradobtam a hajam a vállam mögé.
- Megyek én, most érzem az erőt - zongoráztam végig a levegőn, aztán lecsüccsentem a másik székbe.
Petrának is megmutattam, mit szeretnék, ő is mondott pár aranyos dolgot, de akármennyire próbáltam, nem tudtam tökéletesen figyelni. Szerintem nem lepte meg a dolog a fodrászt, egész gyorsan nekilátott a munkának Összefogta a hajamat, és az a nyissz szerintem még egy darabig kísérteni fog.
Talán észrevette, hogy fogalmam sincs melyik feladat után melyik jön, vagy már csak megszokásból, de végig mondogatta, mit fog csinálni. A végső simításoknál már nem figyeltem, egyben akartam látni az új frizurát. Amikor levette rólam a fodrász köpenyt, pislogás nélkül meredtem magamra a tükörben.
- Köszönöm - habogtam, aztán szélesen mosolyogva álltam fel.
Szerintem mestermunka lett, különösen imádtam ezt a fazont, de azért érdekelt más véleménye is.
- Szerinted? - kérdeztem Maját, mielőtt ő következett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikecz Emese
KARANTÉN


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 101
valaholBudán. valamikoréjszaka
Írta: 2019. április 6. 14:56
| Link

A Vajda srác | csak így | birds flying high

it’s a new life for me…
Amikor már tényleg azt érzem, hogy nem tekerhetem feljebb a hangerőt, na igen, akkor megteszik helyettem! És az egész átjár, és beleborzongok a hangba. Persze az izzadt csőcselék egy része csak fújjol, mert hát ennél mindig csak a pörgősebb kell, a menőbb, de ezúttal a zsigereimben érzem a dallamot, belém mászik és ott zeng tovább az ereimben.
it’s a new dawn…
Ma este ez már legalább a harmadik vendéglátóipari egység, amibe beteszem a lábam, és legyek mandragóra az üvegházban, ha tudom, hogy mi a neve. Egy dologban vagyok biztos egyelőre, hogy egyrészt hatalmas a hely, vannak beszélgetősarkok, táncparkettek.. másrészt pedig maximálisan varázstalan. Így legalább elég biztos lehetek benne, hogy nem botlok ismerősbe. Vagy hát közel biztos. Na ez mondjuk pont az a hely, ahol a csillogó flitteres ruhák között az egyszerű minimalista feketém eléggé elüt, de amíg nincs hivatalos dresscode, addig nagy baj nem lehet.
…and i’m feeling good!
A tökéletesen vörösre rúzsozott ajkaim egy gúnyos vigyorra húzódnak ahogy megpillantom. Nem tudom mit kereshet itt, de átcsusszanva a tömegen érkezem meg mellé a pulthoz.
- Na mi van Vajda, ide is jelentkeztél mosdót takarítani? - kérdezem utalva a múltbeli undorító wcvakarós délutánunkra. Eléggé rossz emlék, de ha egyszer hozzá ez kötődik. A pultos fiú kegyesen észrevesz, mikor kérek még két rövidet, és az elbűvölő mosolyomnak köszönhetően egészen gyorsan elém is rakja a tequilákat. Ricsire pillantok.
- Meg neki is még kettőt lécci - bökök az előtte lévő pohárra. Nem tudom mennyit ihatott vagy mennyit nem, de én nekem minden porcikám vibrál és a számban érzem a szabadság és névtelenség édes ízét. Na meg a tequiláét.
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2019. április 6. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2019. április 7. 12:55 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Kicsit elszomorodtam, éreztem is, ahogy megtelik a szemem könnyel, de pár nagy pislogással meg némi szipogással szerencsére nem lett baj. Sosem éreztem magam jól a beteg gyerekek hallatán, de most egy picit talán jobban is érzem és ez nem mindig szerencsés. Múltkor is csak úgy sírtam otthon, mert rajta volt a kekszes csomagoláson, mennyi kutya otthontalan. Hirdetés volt meg ilyen információ, de annyira nagy volt és annyira szomorú. És még el is fogyott a süti.
- Ez nagyon kedves tőled, köszönöm - mosolyodtam el valóban hálásan, tényleg jól jött ez most, kicsit kevésbé görcsösen tettem le magam a székbe. Abban azért nem voltam biztos, hogy könnyű lesz a felállás, mert éreztem, hogy puha és süppedős. Ami nagyon menő és öröm, de nem akkor, mikor egy hatalmas labdát hordasz, amitől nem nagyon tudsz erőből felegyenesedni. Duh, reggel is úgy kelek, hogy Lewy szó szerint felhúz ülő helyzetbe az ágy szélére, én nem nevetnék mások helyében! Meg még a haj is. Tényleg szeretném, ha büszke lenne rám, hogy jó dolog miatt vágatom le és azt is, ha ami lesz helyette szeretné. Olyan nagy kérés ez?
Láttam, ahogy a pocim figyelte én meg elmosolyodtam. Mert az ott egy csoda, akkor is, ha vannak kicsit nehezebb és problémásabb csodák az életben. Rá is mosolyogtam a lányra.
- Pont annyira kényelmes néha, mint ahogy látszik - vontam meg kicsit a vállam, mert nincs ezen mit hazudni vagy hasonló. Sokszor kérdezik meg, miért járkálok még nap közben, miért nem fekszem vagy pihenek. MERT NEM TUDOK. Szerintem napok óta az alvás se egyszerű. A lányok se voltak semmik, de most tényleg érzem, vagy csak belém beszélték, hogy két babával nem könnyebb, sőt. De legalább ez is csak 9 hónap és nem 18. Mondjuk imádom. A pocit is, akkor is, ha néha megijedek nem-e vagyok túl nagy a férjecskének. A végét nem szeretem, de az még nem jött el.
- Én drukkolok - tettem hozzá még csuriba is téve az ujjaim, hogy aztán nevetve figyeljem, ahogy lezajlik, sőt, még lestem is kicsit oldalra dőlve, hogy lássam a tükörben milyen arcot vág a lány. Érdekelt az ő reakciója is, vajon én megijedek majd? Phu, nehéz. Mint felkelni, de ahogy végeztek én már előrébb csúsztam a széken és a karfánál fel is toltam magam.
- Jaj, nagyon csinos vagy így is - mosolyodtam el és nem bírtam ki, hogy ne érjek a hajához. Na nem kócoltam vagy hasonló, csak végighúztam rajta a kezem meg kicsit elsepertem a vállánál. - Nekem nagyon tetszik - mondtam beharapva az ajkam, majd rám nézett kedvesen a lány és mentem én is lecsücsülni a székbe. Ez megint nem lesz egyszerű, de megcsináltam! Aztán még becopfozta a hajam és elkezdte a tükörből néztem a levitásra.
- Volt már korábban rövid a hajad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 7. 17:35 | Link

Maja Bojarska
#adományozzunk || #fodrásznál || #after



Kivételesen nem jöttem zavarba, amiért rajta kaptak, hogy mást bámultam. Ez persze illetlenség, de mégis miért érezném magam rosszul, ha Maja ennyire könnyedén kezelte. Picit olyan érzésem volt, mintha a gondolataimban olvasna, de hamar rájöttem, hogy biztos az arcomra volt írva. Most leszek húsz éves, szerintem teljesen oké, hogy egy gyereket más pocijában cukinak találok, a sajátomra gondolva pedig kiráz a hideg. Van néhány barátnőm, akik már most el tudják képzelni az életüket anyaként, de én nem. És nem is bánnám, ha ez egy jó darabig nem változna.
- De nem olyan félelmetes a valóságban, ugye? - kérdeztem picit bátortalanul. Nem olyan, hogy leszedné a fejemet, de az előbb is láttam picit elérzékenyülni. Nem lehet egyszerű terhesen beteg gyerekeknek segíteni, ezért duplán tiszteletre méltó.
Mire kiszálltam a székből, már majdnem isteni magasságokba emeltem a nőt magamban, szóval még jobban esett, hogy neki is tetszik a hajam. Lényegében csak most ismertem meg, mégis annyira őszintének tűnt, hogy elhittem neki.
- Köszi - feleltem csendesen. Nem igazán ehhez vagyok hozzászokva. - Lehet, hogy így be is fog göndörödni! - vetettem fel vidáman. Persze japán felmenőkkel erre elég kicsi az esély, de ha csak a vége lesz hullámos, már azt is imádni fogom. Az egyenes haj olyan snassz, erre meg nem szeretek időt fecsérelni. Ha magától olyan lesz király, de ha nem, akkor se fogok sírni.
Maja mögött foglaltam újra helyet, árgus szemekkel figyeltem, mit csinál Petra. Az előbb nem láttam jól, de most premier plánban itt van előttem.
- Még soha, eddig csak magamnak vágtam le a végeit - szólaltam meg kis fázis késéssel. - Kislányként egyszer azt mondták, hogy fiúsan nézek ki rövid hajjal, ezért sosem mertem levágatni.
Pedig akkor csak össze volt fogva, de ez sosem érdekli a gonosz fiúkat. Végül azt hiszem ilyen berögzülés lett nálam, hogy akkor vagyok nőies, ha hosszú a hajam. Sokat nem időztem a külsőmmel, talán ezért is maradt meg így.
- És neked? Jó régóta növesztheted, meg nagyon egészségesnek tűnik. - Végig is néztem a tincsein, aztán vissza rá a tükörbe. Sokkal karakteresebb lett már most az arca, pedig még nincs is készen. Egy rosszindulatú kviddicses fórumon olvastam, hogy nem értik mit esz rajta Bojarski, ami amúgy butaság. Szép, kedves és őszinte, ennél több pedig szerintem nem is kell egy férfinak se. Legalábbis az eddigi haverjaimból kiindulva ezek a tapasztalataim.[/jusitfy]
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 448
Összes hsz: 984
Írta: 2019. április 7. 19:52 | Link

Eszter
Ruha

Azt mondják, ha egy nő szomorú, vásárol. Ám legyen. A szomorúság a napok előrehaladtával egyre inkább eluralkodik rajtam, egyre inkább reményvesztettnek élem meg az órákat. Felkel a nap, eltelik, lenyugszik. Van, hogy csak nézek ki a fejemből, és nem vagyok képes kikelni az ágyból sem. Ma nem így van. Hosszú fürdőt vettem, és és közben elhatároztam, hogy ma boldoggá teszem magam. Új cipők és kiegészítők.
Ha nagyon drasztikus lennék, a hajammal kezdeném, levágatnám, de nem, sosem leszek rá képes. A legnagyobb értékem. Szoros fonatba fogom, majd konttyá formálom. Az egyetlen kiegészítőm a gyűrű, amit Ricsitől kaptam, és ami mindig rajtam van. Nem vagyok képes még levenni. Szoknya, póló, jó idő van.
Nem tudom pontosan, hogy mire vágyom, majd az ösztöneim fognak vezetni, és csak úgy elköltöm a pénzem. Enni amúgy sincs sok kedvem, szóval legalább az öltözködésem legyen változatos. Cipők. Nyárra kell majd, mindenképpen ott indítok, és hárommal távozom, majd ha már úgyis itt van mellette egy fehérnemű üzlet, oda is betérek, az embernek sosem lehet elég melltartója, ráadásul az enyémek egy része balesetet szenvedett az elmúlt hónapok alatt. Mindenképpen újak is kellenek. Épp egy csodálatos kék felett hezitálok, amikor a tükör egy sarkában megpillantom őt. Eszter. Remek. Neki még ígértem egy magyarázatot, csak nem tudom, hogy akarok-e erről beszélni. Inkább úgy csinálok, mint aki nem vette észre. Remek stratégia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Richárd
Független varázsló


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 538
Írta: 2019. április 8. 14:41 | Link

A legkedvesebb
bad guy


Nem látok rá a budai étterem bejáratára, azonban az elegáns, vintage tapétával takart szemközti falon lógó festmények mindenért kárpótolnak. Nem látom a budai villákat vagy a szerelmesek Dunáját, de látom Rembrandt Saint Bartholomew-ját, és Goya Vízhordó leányát. Míg a képeket vizslatom, és az ecsetvonások számán elmélkedek, hátamat lazán a széktámlának döntöm, és jobb karomat végignyújtom az enyém melletti szék tetején. Mutatóujjam halkan dobol a fán, lábfejem a helyiséget átjáró finom dallamra mozdul.
Azt, hogy Eszter megjelenik, már az atmoszférát megborító, a levegőbe vegyülő parfümjéről tudom. Az illata a testemet puhán körülölelve férkőzik be az orromba, mire azonnal az érkező fordítom az arcomat, és széles mosollyal, büszkén nézek végig rajta.
A tekintetem végigsiklik az alakján; a túl sokat sejtető csipkeblúzára ugyan feljebb emelkedik a szemöldököm, de meztelen combjai - a nagyobb probléma -feledtetik velem az első gondot. A tudat ugyanis, hogy egyetlen férfi sem él ezen a földön, akinek a pillantása ne ragadna oda a húgomhoz, egyszerre tesz átkozottul büszkévé és hozza ki belőlem a bőröm alatt nyugvó állatot.
- Kedvesem? - kérdezek vissza, míg leül. - Mi van, ma reggel Audrey Hepburnként ébredtél?
Őszintén, simán van rá esély, hogy így történt. Mondjuk máskor - általában - utálatos féregnek vagy bunkó parasztnak hív, de talán ma jó napja van. Szeretném, hogy jó napja legyen.
Mozdulatlan fürkészem az arcát, észre sem veszem, hogy a fejem enyhén jobbra billen. A széken nyugvó kezem is mozdul, az ujjbegyeimet egészen lassan dörzsölgetem egymáshoz, mintha mondani akarnék valamit, de fogalmam sem lenne arról, hogyan. Abban sem vagyok biztos, hogy elmondom neki. Végül elmosolyodom, és előredőlve rákönyökölök az asztal szélére. Le sem veszem a szemem Eszterről.
- Így, hogy látlak, kívánhatni se tudnék jobbat - a szavaim alatt kiszélesedik a mosolyom, aztán elpillantok az elegáns pincér felé, csupán a szemkontaktussal jelezve, hogy köszönjük a türelmét, most már idefáradhat. - Egyébként voltam otthon. Beszélgettem apával a kis házról, meg hogy idővel berendezném. Nem szeretem, hogy szinte üresen áll. Az a hely amúgy is a miénk, valamit kezdenünk kellene vele. Mit szólsz? Ha elkészültünk, még a házibulikat is tarthatnánk ott. Mindenki csak nyerne vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Richárd
Független varázsló


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 538
Írta: 2019. április 8. 18:06 | Link

A Mikecz csaj


Mostanra már kezdenek összefolyni a napok; rég világos van, mikor a Rellon felé szédelgek, és rég sötét, mikor kezdetét veszi a party. Fogalmam sincs hányadikát írunk, hogy mikor láttam utoljára Lilit, vagy, hogy mikor megyek el hozzá, és pakolom össze a cuccaim.
Hope felajánlotta, hogy elintézi helyettem, de alig fél perccel azután, hogy a szivarom fölött meggondolatlanul rábólintottam, egyszerre kaptuk fel a fejünket és néztünk egymásra, hogy rögtön utána heves fejcsóválásba kezdjünk. Nem, az kéne még, hogy Lili azt higgye, több van közöttünk, mint... mint?
Az elmúlt évben feltűnően kerültem Payne-t, pont, mint akinek piszkos kis rejtegetnivalói vannak, holott éppen vele kapcsolatosan nincs semmi, amit titkolnom kellene a világ - élén Lilivel - elől. Persze, a pipa ott van az ő neve mellett is, de az xbox-szal töltött délutánjainkra nagyobb elánnal gondolok vissza.
- Remek - mormogom az orrom alatt, mikor feltűnik mellettem az anorexiás csaj, majd az üres poharamat ide-oda tologatva a pulton elpillantok a mosdó felé, amerre eltűnni láttam Hope-ot. Ötletem sincs, vajon mit bénázik ennyi ideig. Visszafordulok a háztársnőm felé, pillantásom arcáról meztelen köldökére esik. - Képzeld, visszautasítottak. Állításuk szerint valaki pont beelőzött...
Végigsimítok világosszőke borostámon, s közben rápillantok a pultosfiúra, aki félreérthetetlen vigyorokat küldözget a jobbomon álló lányra. Mi a...? Értetlenül összeszaladó szemöldökökkel fordulok Mikeczhez, hogy a következő másodpercben már ismét a pult mögött vigyorgó srácot bámuljam értetlenül. Komolyan?
- Kösz a gondoskodást - hajolok közelebb az anorexiáshoz, hogy hallja is, amit mondok. - Viszont elárulok egy titkot: nagyfiú vagyok, és tudom, hihetetlen, de általában sikerül megrendelni magamnak az italaimat...
Flegma vigyorral keresem Mikecz tekintetét, majd a szavaimnak tökéletesen ellentmondva a sajátom helyett az ő tequilájáért, sóért és egy szelet citromért nyúlok, majd mindenféle udvariassági kör lefutása nélkül pipálom ki az éjszaka első tequila-szeánszát.
- Na mi van, lemaradtál? - kérdezem hangomban túljátszott szomorúsággal, míg ajkaim féloldalas, gonosz mosolyra húzódnak. Angyali vállvonással folytatom. - Talán, ha nem tátanád úgy a szád, mint egy háborodott...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
KARANTÉN


bossy
offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 891
Írta: 2019. április 8. 22:33 | Link

B E N J A M I N
az egyetlen, az örök
x aida // my head's filling up with the wicked games, up in flames


Mondhatnánk, hogy Eszter bőrében sok mindent megtanult már, hogy kiábrándult a Vajda létből, vagy, hogy már cseppet sem vonzza ez az egész, de hazugság lenne. Ellenben arról határozottan megbizonyosodott, hogy Benjámin, az a Benjámin, akiről meggyőződése, hogy képtelenség tovább lépni, hogy örökké az élete része marad, bármennyire és próbálja tagadni, és akárhányszor akarja kerülni őt, végül mindig hozzáhúz vissza, akár egy Bolygó rakoncátlan, elkóborolt Holdja. Hogy minden bizonnyal örökké ő marad a világleggyönyörűbb férfija. Hogy akár a világ végéig szólíthatja őt azon a mély, bársonyos és nyugodt hangján, mindahányszor a tüdejében rekedne az oxigén, elfelejtené, hogyan kell lélegezni, és kislányosan rágcsálni kezdené az ajkát, csak, hogy figyeljenek rá.

Hogy Aida már úgy beszél Eszter életéről, mintha világéletében ő lett volna.

Ajkain halvány mosoly játszik, ahogy elszakítja róla pillantását, és teljes figyelmét újra az előtte árválkodó borospohárnak szenteli. Rutinosan varázsolja ki az üvegből a dugót, hogy még véletlenül se kelljen erőfeszítéseket tennie, majd tele tölti száraz rosé-val, elegánsan ujjai közé véve azt lép az üveghez, és néz ki a villa nyújtotta tájra.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fogalma sem volt, mit kellene tennie. Meglepő módon, Eszter életének erről az apró, mégis félelmetesen jelentős részletéről épp ugyanannyit tud, mint bárki más - pár hónapig hatalmas port kevert, de biztosat, egészen biztosat az azt megelőző időszakról egyik fél sem nyilatkozott, ahogy arról sem szóltak hírek, mi köze volt ehhez a kisebbik Vajda gyereknek azon kívül, hogy a lány testvére.
Egyszerűen csak feltűnt.
Nem írt, nem válaszolt, és nem is reagált semmit, egyszerűen csak felbukkant, órákkal később, váratlanul, ahogy minden bizonnyal Eszter is tette volna - vagy, ahogy reméli, hogy tette volna. Ezen a ponton még Aidának is be kell vallania, hogy olyan vékony jégen játszik, amelyik bármikor betörhet alatta.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
KARANTÉN


bossy
offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 891
Írta: 2019. április 9. 10:05 | Link

T A K Á C S
x aida // why'd you only call me when you're high

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még csak meg sem próbált figyelni az elmúlt pár percben, esetleg órában, bármennyi idő is telt el azóta, hogy elfoglalta helyét a pulttal szemben felsorakoztatott székek egyikén. Ez nem is feltétlenül Mihály - Milán - személyének szól - bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy neki, személy szerint, elképzelése sincs afelől, mégis miért, hogyan, és legfőképp miért kezdett bármit is ezzel a kisfiúval Eszter, már az igazi, de ez most részletkérdés - egyszerűen csak Aida, mint a fajtája igen sok tagja, képtelen elviselni a zajt és a túl sok embert. Miért van akkor itt, kérdezné bárki értelmes ember. Milán elég határozottnak tűnt, amikor írt, olyannak, aki ismeri a lányt, hát különösebben nem volt sok választása.
Ha legilimentor lenne, most mindenképp érezne némi szánakozást, egyedül azt nem sikerült még eldöntenie, egészen pontosan ki irányába. Egyrészt, csak egy szűz kisfiú lenne képes ennyire túlmagyarázni egyetlen homályos estét, és már távolról bűzlik róla, hogy hiába parancsnok alezredes helyettes, bármilyen nagykutya is az apja, Mihály - Milán - még csak közelébe sem jutott annak a társaságnak, ahol ő maga mozog. Ahol bármelyik sznob, aranyvérű, gazdag csemete mozog.
Micsoda szégyen.
Megemeli jobb szemöldökét, tekintete először megragad a fiúéban, majd tovább csúszik le a karján, végül megakad a megmoccanó pohár élén. Egy újabb igazság, hogy valójában fogalma sincs, milyen hatással lehet a százfűlére az alkohol. Elhúzza kicsit száját, végül megrázza fejét, de nem szándékozik magyarázat nélkül hagyni a fiút, hiszen ismeri a fajtáját, addig nem fog megnyugodni, amíg nem kap valamit. Válla fölött hátraseperve hosszú haját int neki, hogy hajoljon kicsit közelebb, míg ő maga is megteszi ugyanezt, és kezét szájához emelve rövidíti le a hang útját Mihály füléig.
- Épp kipróbálok egy új, alkoholmentes diétát.
Végül is, jobb, mint a semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
KARANTÉN


bossy
offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 891
Írta: 2019. április 9. 10:29 | Link

L I L I Á N A
x hanni


Hanni kis szőke fejében egyre inkább kezd megfogalmazódni a gondolat, ami barátnőit egyelőre még kerülni látszik: Vajda Eszternek lenni leginkább egy olyan játékra hasonlít, amiben mindig csak két opció közül választhatsz, de bárhogy is dönts, a vége nagyon, nagyon rosszul fog kisülni. Feltéve, ha te magad nem vagy Vajda Eszter.
Ő nem volt Vajda Eszter.
Fogalma sincs, egészen pontosan mit szeretne vásárolni, valami szépet, valami olyat, ami aztán csodálatosan áll rajta, és, amit megmutathat az egész világnak, de, hogy egészen pontosan micsodát, azt nem tudná megmondani. Épp egy bordó, csipkés bralette-ről pillant fel, hogy megkeresse Eszter méretét a modellek között, amikor megpillantja Lili hosszú, szálegyenes haját. Kétsége sincs arról, hogy ő az, elég sokat hallott már róla, és elég sokat látta már őt ahhoz, hogy bárhol, bármikor képes legyen felismerni. Idegesen lesüti pillantását, alsó ajkát rágcsálni kezdi, ahogy elmélyülten tologatni kezdi a darabokat maga előtt, csak, hogy elfoglaltnak tűnjön. Mit tenne Eszter? Mit tenne most Eszter? Tudja, hogy a kapcsolatuk nem mondható rossznak, ahogy azt is, hogy Ricsi már szakított a lánnyal - amit Eszter maga már nem látott. Ezt a gondolatmenetet követve pedig valójában teljesen mindegy is, mit tett volna Eszti.
Elméletileg.
Mélyet szusszan, a kezében tartott melltartót visszailleszti a többi közé, majd, összevonva maga előtt kezeit indul el Lili felé. Ha ignorálná őt, abból minden bizonnyal csak rossz sülne ki, azt hinné, haragszik rá, talán elkezdene gyanakodni, amire most végképp nincs egyiküknek sem szüksége. Súlyát fél lábára helyezve áll meg végül a matató nőszemély mellett.
- Szia, Lili - igen, egészen biztosan ezzel kezdett volna ő is. - Hogy érzed magad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Takács Milán Dániel
KARANTÉN


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. április 9. 17:00 | Link

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//


Nyeglén csengettem a hirtelen készült csengőmet, amely alapanyaga egy üvegpohár volt néhány darab jéggel megtöltve. Legalább kétszer én is felhúztam a szemöldököm gyorsan, egymás után. Egyértelműbbé szerettem vonla tenni az ajánlatom.
Muszáj voltam a bájosabb oldalam mutatni a világ felé szinte folyamatosan, nem akartam, hogy megismerjék ki az igazi Dani.
Tincsei mozgását követte alkoholtól csillogó tekintetem, majd ahogy kérte, közelebb is hajoltam hozzá. Kíváncsi voltam, mégis mit szeretett volna nekem mondani. Nem csodálkoztam, hogy sugdolózásba próbált bonyolódni velem. Csak így érthettem tisztán azt, amit ő akart, vagy ő amit én. Amíg mutogattam fogyatékos fóka módjára, az nem sokszor egyértelmű mindenki számára, csak az olyan pubszökevényeknek, mint én vagy ő. Eszter a legutóbbi alkalomkor igencsak nem vetette meg az alkohol fogyasztását, amiből leszűrtem, hogy nem kispályás a csaj.
Az, amit mondott fintorra kényszerítette az arcom összes izmát. Tekintetem mindent elárult arról, amit ott helyben gondoltam róla. Jó, nem volt világvége a kijelentés, de akkor mi a bánatért jött el velem kocsmázni, ha alkohol mentes diétázik? Bullshit.
- Minek diétázol? - visszahátráltam, jobban szemügyre akartam venni testfelépítését, ezt eddig nem tettem meg. Tökéletes volt.
- Hülyeséget csinálsz - jegyeztem meg ismét a füléhez visszahajolva s addigra a pultos az újabb kört kitöltötte számomra végül kérdőn nézett a mellettem ülő Vajda lányra.
- Egy pohár nem fog megártani, pláne ha bekajáltál előtte. Ne szomoríts már el, hogy te is be vagy farsulva, mint a legtöbb velünk egykorú, hogy: Jajj, az alakom! - gonosz mosollyal az orrom alatt húzódtam vissza a helyemre és jobb kezemmel a poharam megemeltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Két cigit sodorni reggel.
Valakinek vagy valaki miatt.
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 448
Összes hsz: 984
Írta: 2019. április 10. 17:35 | Link

Eszti

~ Csak menjen el.~
Magamban fohászkodom, hogy ne vegyen észre, de elég nehéz, ha olyan ruhában vagyok amit együtt vettünk, vagy olyan táskával, amit ő adott nekem. Meg amúgy is, az elmúlt majdnem egy évben elég sokszor el kellett viselnie engem, szóval nem hiszem, hogy ne ismerne meg.
Mondjuk azt inkább, hogy nem akarna megismerni. Végre az öccse csak az övé, nincs közöm hozzá, nem kell tennie semmit annak érdekében, hogy vele legyen. Emlékszem hányszor biggyesztette le az ajkát a tényre, hogy együtt érkeztünk meg a Vajda birtokra. Csak sétálj el Eszter, mint a testvéred, nem kell tudomást venned rólam, tudom kezelni a csődjeimet.
~ Azonban nem, te nem olyan vagy igaz? Te ezt élvezed. ~
Odalép hozzám, látom a szemem sarkából, és még ad egy pofont az eddigiek mellé. Ajkaimat egy pillanatra összepréselem a hangjára, arra, hogy kiejti a nevem. Feltűnően lágyan, él nélkül. Még a végén az a kósza feltételezésem támad, hogy sajnál engem. Kizárt. Csak érdeklődik, nem azért mert érdekli, Eszti nem olyan.
- Szia Eszti.
Köszönök vissza, rá emelve a tekintetem, nem zavartatva magam azon, hogy épp egy olyan gyönyörű mélyzöld, fekete csipkés melltartót tartok a kezemben, amelyet a legtöbben csak különleges alkalmakra vesznek fel. Imádom a szép fehérneműt, de ez akár azt is sejtetheti, hogy máris van más. pedig ugyan, miért lenne?
- Érdekesen.
Felelem, mert nem tudom, mi a jó válasz. Rosszul, jól, sehogy? Olyan nincs, hogy az ember sehogy se legyen, mert valahogy lennie kell. Én is vagyok valahogy, most leginkább zavarban, mert valami hiányzik, valamit nem érzek, ami mindig megvan kettőnk között: Eszti kisugárzását.
- És te? Vásárolgatsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Adrian Black
KARANTÉN


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2019. április 13. 18:49 | Link

Emily & Colton
Do you still get blacked out too hard?
Do you still hate my guts? Baby that's fine


Épp csak egy pillanattal tovább ragad meg a tekintetem Colton arcán, ahogy Emily megszólal. Ha nem ismerném is érezném a belőle áradó, szinte már félelemszerű tartózkodást, amit a húga szavai kiváltanak belőle, viszont én ismerem Coltont, legalábbis egy éve még meg mertem volna esküdni arra, hogy én ismertem őt a legjobban. Tudom, hogy ez az egész nekem szól. Hogy előlem szégyelli, hogy miattam keletkezik gombóc a torkában, a gondolattól, hogy előttem kell beszélnie róla, hiszen Emily feltétel nélkül, vakon szereti őt, én viszont képes lehetek ítélkezni felette.
Megtenném?
Halványan elmosolyodva pillantok Emily-re, ahogy az ajtóban megállva vállam a falnak támasztom, karjaim összefonom magam előtt, bokáim lazán, szinte már lustán keresztezem, ahogy hallgatom őt. Valahol kifejezetten szórakoztat Cole kényszeres mozgása, mint egy hangya, vagy egy méh, folyamatosan csinál valamit, piszkál, mozognak az ujjacskái és feltűnően erőltetetten gondol valami másra, csak, hogy ne kelljen szembenéznie velem, ne kelljen hirtelen szembe találnia magát a ténnyel, miszerint még mindig itt vagyok. Ez persze úgy hangzik, mint azok az egoista gondolatok, amik szerint bármit is tesz a környezet, a benne megtalálható személyek, az rólam szól, és a megnevezett másoknak nincsenek személyes problémái, életük, kapcsolataik, gondolataik. De most nem erről van szó. Szinte vágni lehetne a levegőben, hogy nem vagyok itt szívesen látva, sőt, én is úgy érzem, hogy nem szeretnék itt lenni,mégis itt vagyok, és ezt már egyikőnk sem tudja semmissé tenni, bármennyire is szeretnénk.
Nem kifejezetten érzek bűntudatot amiért félbeszakítom. Nem kifejezetten érzek bűntudatot az érzésekért, amiket keltek benne - olyan ez, mintha tudat alatt épp bosszút akarnék állni valami olyan dolog miatt, amit ketten, közösen okoztunk egymásnak, holott soha nem ismerném be, hogy közösen bármit is tettünk volna. Nem arról beszélek, hogy letagadnék mindent, amit tettem, hogy hazudnék a múltunkról, sokkal inkább viszolygok a fogalom tartalmától, úgy, ahogy ő is viszolygott anno bárminek a felvállalásáról, és ennél jobban kétlem, hogy el tudnám magyarázni. Valahol, tudat alatt, bennem mégis feléled a versenyösztön, előbb találkoztam vele, mint te, előbb beszéltem vele, mint te, azért vagyok itt, mert ő megkért rá, holott fordítva is történhetett volna. Pedig nem akarom átvenni Colton helyét, nem akarok Ems testvére lenni, sőt. Egyszerűen csak jobb akarok lenni nála.
Halványan elmosolyodom, ahogy tekintetem találkozik Emily meleg, mogyoróbarna íriszeivel. Épp csak egyetlen mozdulat, amíg a vonásaim ellágyulnak, a megfeszülő izmaim kiengednek, és megingatom fejem, mintha nem jelentene semmit, hogy eljöttem, hogy még mindig itt állok, és nem fordultam sarkon az első adandó alkalommal. Pedig megtenném. Ha rólam szólna ez, akkor megtenném, és mindannyiunknak jobb lenne, leginkább neki, hiszen nem kellene két szakadék között egyensúlyoznia.
A válaszára elnyílnak ajkaim, kiszárad a szám, ahogy egy pillanatig csak hitetlenül nézek rá, mintha nem értettem volna egészen pontosan amit mond.
- Rúdtáncoltál. - csak, hogy tisztázzuk. Szinte meg se hallom a magyarázkodását, szemöldököm megemelkedik, rá, majd Coltonra nézek, végül újra rá, mielőtt nevetni kezdenék. Először csak csendesen, tenyeremmel eltakarva szám, félig elfordulva tőlük, majd egyre jobban, enyhén meggörnyedve, egészen addig, míg a vidámság keltette könnyek meg nem csillannak a szemeim sarkában összegyűlő vékony ráncokban.
- Emily. - mélyen felszusszanva csóválom meg fejem. - Hogy mit csináltál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. április 16. 10:21 | Link

Zalán
Csak mentem, amerre Zalán irányított. Nem is igazán rémlett a környék, pedig már biztosan járnom kellett erre. Szerettem Budapestet, valahogy mindig meg tudott lepni, és akár a legszűkebb utcácskákban is találhattál lenyűgöző helyekre.
- Igen, az Akváriumról már hallottam a kollégiumi szobatársaim révén, de aztán az időpont egybeesett a vizsgánkkal, úgyhogy ez ugrott. A kertről még nem hallottam, de utánanézek, köszi - mosolyodtam el a válaszára. Simán továbbsétáltam a bejáratnál, s csak két-három lépés után vettem észre, hogy a fiú már megállt. Gyorsan visszalépkedtem és figyelmesen végighallgattam az instrukcióit.
- Köszönöm szépen - vettem át a hordozót és megvártam, amíg Mona is elbúcsúzik kísérőnktől. Aztán megfordultam és belöktem az ajtót, hogy megkeressem a kandallót és átjuthassunk az ispotályba. Nem igazán akartam még egyszer elveszni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2019. április 17. 14:20 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


- Hát - kezdtem bele és elgondolkodtam azon, amit mondott a boojiboo ezzel kapcsolatban. Nem kéne rémsztorikat mesélgetni, mikor nincs is baj. Majdnem sírt egy lány, mikor hallotta, hogy a terhestornán szörnyülködtem, hogy én tuti biztos meg fogok halni mert legutóbb is majdnem sikerült. Persze nem így volt. Nyilván van az a pár óra, ami nagyon nagyon nem jó és kellemes, kicsit sem vattacukorban csücsülsz és mosolyogsz, ettől még az előtte lévő hónapok, és az a pillanat, amikor ott van ez a kis csoda... nos, mind megéri. - Nem szoktam hazudni, nem olyan, mintha egy cukorkaboltban kellene ücsörögni így a legvégén meg majd mikor érkezik. De ezen kívül... én imádom. Olyan jó, hogy ott van, érzed, tudod, hogy boldog, és hamarosan már itt lesz. Foghatod a kezedbe, szeretheted - vonogattam a vállam kicsit. Imádtam a piciket, a sajátjaim nyilván mindnél jobban, de úgy az összeset is tudtam volna.
- Ez előfordulhat, nekem alapból ilyen, szóval nem is tudom milyen lesz röviden, lehet mint egy spánielnek ilyen ázott - nevettem is el magam a hajamba túrva kicsit, de aztán csak szépen előre sétáltam és belepréseltem magam a fodrászszékbe. A tükörbe kicsit figyeltem magam azért, mert nekem sem lesz kevésbé furcsa ez a változás. De nem tudtam mások hogy lesznek vele. A brekik majd biztos jól megnézik, Lewy nem kevésbé, a kérdés az, hogy majd tudnak-e velem örülni annak, amiért csinálom. Vettem is egy nagyobb levegőt, ahogy a tükörben láttam az új copfom, majd nyisszant az olló és feltartotta a lány a végeredményt. Fura volt fel is szisszentem, pedig semmi nem fájt ebben!
- Biztos féltékenyek voltak, anya szerint, akik kritizálnak valamit a külsőn, azok mind irigylik azt, amilyen valójában vagy - mondtam mosolyogva, és nem akartam kedveskedni, ezt komolyan is gondoltam. Nem értem sokszor az emberek miért olyanok egymással, amilyenek. Sokkal könnyebb élete lenne mindenkinek ezek nélkül a harcok nélkül.
- Egy időben, mikor muszáj volt levágatni, olyan 12 éves koromtól 14 éves koromig rövidebb volt. Aztán azóta nem. A táncversenyeken kellett, hogy meglegyen a kötelező frizura, a kviddicsben meg hála az égnek sosem zavart. Meg hát... szeretik - vonogattam kicsit a vállam. Mert ha másban nem, abban nagyon is biztos voltam, Lewy mennyire szereti a hajam rajtam, erre meg büszke voltam. Ezért is tartottam ettől az egésztől, nem akarnék olyantól megválni, amit képes bennem szeretni. Közben készen voltunk, elkezdte lesepregetni a hajat a vállaimról, meg még a pocim is megdicsérte, mire el is nevettem magam, mert megjegyezte, hogy jó nagy baba úszhat odabent. Ha tudná!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2019. április 17. 16:30 | Link

Wifey
#lunatica | ápr. 16 hajnal

Már lassan felkel a nap, ha másból nem is, abból látszik, hogy a szobát a mécseseken túl, amit meggyújtottam - hát jó az illata -, már a napfény is kezdi ellepni. Nem túl sokat aludtam, nem is tudtam, most is csak ülök itt, a lábaim Cassie ölében, miközben a szőlőlébe kortyolok, majd ismét az órámra pillantok.
- Nekem mondhat, aki, amit akar, szerintem a Titanic egy szar volt. Az a nő nem normális, hogy nem tudott odébb mászni? - mutogatok pár pillanatig, aztán inkább le is intem magunkat, majd leteszem a már kiürült poharamat. Szeretnék enni, valami nagyon töményet és édeset, de nincsen kéznél semmi olyan, a hűtőig pedig lusta vagyok kimenni.
- Asszony. Asszony. Az islert már megettem? Nem vagyok benne biztos - gondolkozom el pár pillanatra, mert valami édeset betoltam éjfél felé, de aztán meg mégsem, én nem tudom, már mi folyik.
Inkább csak a tévére pillantok, ami le van némítva, úgy megy a Magic Mike főmenüje, de már legalább három és fél órája.
- Rá ellett jönnöm, hogy az ex-vőlegényem egy barom volt... mármint, eddig is tudtam, de most be is ismertem... milyen fura, nem? - kérdezem, felvonva a szemöldököm, majd inkább a vállának billentem a fejem. - Mikor kéne ezt a szart megcsinálni?
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2019. április 17. 21:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. április 17. 18:54 | Link


×××

Egy teljes üveg Scornabeccaia bánta az este kezdetét, és szerettem volna sajnálni, hogy magamba döntöttem mások két napi fizját érő merlotot, de szó sem volt róla. Még az egyik exemtől nyúltam le, aki exporttal foglalkozott. Ez volt a minimum, ha már másban nem ment a teljesítés. Azóta csak egy középkategóriás rozét kortyolgatok, ami a merlot után erős visszaesés, de pont olyan idegnyugtató, mint bármelyik. Ellenben a szőlőlével, aminek a látványával továbbra is csak barátkozom a nőm kezében. Kiráz a hideg a tudattól egyelőre, de ugye vannak dolgok, amiknél nem lehetsz biztos. A fejem lustán fordítom felé majd még nevetek is, ahogy ingatva a fejem közlöm a száraz tényeket: - Nem attól klasszikus, mert logikus - és ezzel mindent el is mondtam. Ami azt illeti rengeteg film érzelmi alapon lett kiemelkedő, ez meg nem az, ami alapján nekünk egyszer majd sikerül besorolni a filmművészet csodáit.
- Vagy rajta ülsz, nehogy egy morzsát is más egyen meg - forgattam meg a szemeim, mert ha nem is mondtam, feltűnt, mikor a még nem üres dobozt feltűnésmentesen a kanapém és maga közé csúsztatta be. Javíthatatlan, bár ilyen súlya még nem volt az irigységnek mint ma, talán.
- Igen, ez eddig is tény volt. Önfejű, hülye és életveszélyes alak volt. De jó segge volt és az egyenruha túl patent, sosem hibáztattalak - néztem rá a teljes támogatásommal. De szerintem egy ideje ő is tudta, hogy maximum egyoldalú volt az, vagy tényleg mindkét oldalról inkább fizikai. Nem nevezném kémiának, az azért az ismereteim alapján bőven túlmegy ezen.
- Ha jól számoltam az elmúlt öt órában csak ittál, szóval lassan nyugodtan nekiveselkedhetsz, vagy fogjam a kezed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2019. április 17. 22:45 | Link

Wifey
#lunatica | ápr. 16 hajnal

Az az üveg bor kifejezetten hívogató, de ugye van, amit nem szabad, elméleti szinten sem. Így csak összekoccitottam a poharamat Cassie-ével, majd szépen átöntöttem az italomat az övébe.
Ennek pedig már több órája, azóta csak vagyunk, mint a befőtt, én teljesen jól elvagyok, ha azt nem vesszük, hogy a Titanic szerintem egy szar. Mert oké, hogy kapribogyó még kis kutyaképű benne, de ettől nem lesz kevésbé irritáló. De persze, nem vitatom el, szép nyaklánc, meg minden.
- Attól még, hogy klasszikus, nem feltétlenül jó - helyesbítek, mert van film, ami más szerint klasszikus, szerintem meg csak szimplán régi és szar. Nem értünk a filmekhez, azt hiszem.
- Lehet, hogy ráültem... - ismerem el, majd kiemelem a félig a fenekem alá ékelődött sütis kartont. Van még benne kettő isler, meg egy kicsik kilapult brownie is. Elégedetten horkanok fel, vissza is csukva a fedelet.
- Ebben bizony igazad van - mutatok rá, közben bólogatok is, mert alighanem az egyenruha tette. Szerettem. Nem voltam szerelmes, nem tettem volna érte tűzbe a kezemet. De jó volt őt hazavárni, ragaszkodtam is hozzá, aztán... nem jött. Kellemetlen.
- Az jó lenne, nagyon is, majd guggolhatsz mellettem, míg pisilek. Milyen romantikus. Arie akarta, hogy csináljam nála. Nem csináltam. Most akkor jössz? - tudom, hogy viccelt, de kicsit cukkolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. április 19. 01:06 | Link


×××

- Na, ezt látod sosem mondtam rá - már nyilván a pozitív minősítést. Vannak filmek, amiken én is átmentem nőbe, és mint öt évesen az Arthur által lóra cserélt babám után, úgy sírtam. Senkinek nem kívánom azt az érzést. Nyilván szép volt a paci, de azért nem az én dolgaim kellettek volna a csereértékek legyenek. Vannak dolgok, amiket sosem fogok megbocsátani! Az egyik ilyen a nagyapám megjegyzése a hajamra, mikor elsőre lettem fekete hajú, a másik Arthur esete a babámmal. Örök tüskék.
- Lehet - dörmögtem már majdnem mémkedve itt a nőnek, hogy aztán felnevessek, majd az utolsó kortyot is eltüntessem a poharamból. Nem mondom, hogy nem üt be, sőt, ettől még kicsit együttérzésből is, meg úgy amúgy erre most szükségem volt. Biztos pofán röhögtem volna azt, aki nekem 15 éve azt mondja, hogy mi a 31 felé andalogva itt fogunk ülni a lakásomon, valami szar filmes este végén, és várjuk, hogy most akkor valaki terhes-e, vagy csak k.rva jó poént lőttünk a búcsúba utoljára. Egyelőre senki nem nevet, még én sem. DE komolyan, én megértem, igazából valahol még szurkolok is az eredményességért, szerintem hülyeség és önámítás volt, hogy neki nem kell egy család. Azután a szar után, amiből jött, kijárna neki. Az enyémet annak ellenére, miket élek néha rage-elve, imádom és nem cserélném semmire. Neki is kívánok egyszer egy ilyet.
- Inkább tolj be még egy sütit, már egész betegnek tűnsz. Simán igazat adsz nekem? Évekig hallgattam a "jaj, Cass, kussolj már" meg "mekkora f.sz vagy" - forgattam is meg a szemeim, mert nem elsőre közöltem ezt már, csak rám ki figyel? Nagyon kevesen. - Undorító vagy. Hozom az illatgyertyát is, meg valamit enni. Éhes vagyok. Nem kérsz egy pizzát? Húsz perc múlva már van kiszállítás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2019. április 20. 04:19 | Link

Wifey
#lunatica | ápr. 16 hajnal

Még jó, hogy nem áll neki védeni a Titanicot, mert lehet, hogy helyben robbannék fel, mégis miről beszél. De nem teszem meg, mert inkább csak az ölembe ejtem a szabad kezem, a másik még mindig görcsösen szorongatja a rá bízott szőlőlevet. Ez már vagy a harmadik pohár, kékszőlő, mert a fehér a gyengék menedéke.
- Jó, tényleg ráültem, de nagyon finom! Ha akarod, az egyiket neked adom... - jámborodom meg végül egy kicsit, felé tartva a dobozt, majd kiveszem az egyik csokis tetejűt és lassan az arcocskámba applikálom, nagyokat nyammogva rajta, kb épp csak nem egészben tolom be. Akkora lesz a seggem, mint Németország, de talán még úgyis jól fogok kinézni. Talán.
Magamon is érzem, hogy igazat adtam neki, valami tuti nem az igazi, de csak megforgatom a szememet és vonok egyet a vállamon, mielőtt még újabbat harapnék a sütimből, lassan el is tüntetve ezzel a föld színéről. Rövid és finom pályafutást tudhat a magáénak, béke morzsáira.
- Szeretnék enni, persze. A pizza jól hangzik, de kérd extra bazsalikommal és dupla sajttal. Vastag tésztával, túltolt feltéttel. Mindegy milyet. Oh te jó ég, éhenhalok - porolom az ujjaimról a maradék morzsákat, a kezem az abnormálisan korgó gyomromra csúsztatom. Aztán csak felveszem a kis tesztjeim és elindulok a mosdó felé, Cassiet magammal vontatva, ha akarja, ha nem. - Te jó ég. Mit fogok csinálni, ha negatív, Cass? Már úgy rákészültem.
Inkább felszusszanva feltépázom a dobozkákat, majd kétségbeesetten bámulok magam elé legalább egy percig. De már tényleg nagyon kell, szóval?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 21. 11:28 | Link

A Vértes utcájában || Captain



Nem hittem, hogy ennyire hamar elér engem is a burn-out szindróma. Félreértés ne essék, nagyon szeretek aurornak tanulni, az edzéseket is bírom, de a munka nem igazán az én asztalom. Ha van valamilyen hivatalos ügy, amiben nyomozni kell, azt élvezem, de egy kis faluban nem túl sok ilyen eset van. Az esetek nagy részében több a papírmunka, és ez az, ami legmélyen kicsinál engem. Hat évig jóformán csak terepen dolgoztam, ezután nagyon éles váltás volt egy irodába beülni.
Nem akartam mindent feladni és elmenekülni, ezért is többet mozdultam ki, hátha újra megszeretem az életem, meg minden ilyen maszlag helye. Nem voltam sosem partiarc, de régi kapcsolatok ápolása talán nem válik majd a káromra.
- Niko! - szóltam hangosabban a férfinak, ahogy kiszúrtam. - Szia - köszöntem, mikor már nem kilóméterekkel odébb voltam.
Nem volt nehéz megismerni, pedig amikor legutóbb láttam, még fele ekkora volt korban és magasságban is. Na meg közel sem volt ennyire szőrös. A kisfiús bája teljesen odalett, amit egy kicsit sajnálok, de a véla mágia még mindig működik nála.
- Ez most komoly? - képtelen voltam magamban tartani a kérdést, ahogy megláttam a gyűrűjét. Az ügyeletes rosszfiú tényleg házasságra adta a fejét? Micsoda meglepetések, kérem szépen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. április 21. 12:03 | Link


×××

Fogalmam sincs mikor süllyedtünk oda, hogy filmeket kelljen újranézni, hogy még több okot találjunk kitérni a hitünkből. Ha lenne olyanunk, nekem legalább illene, de a nagyi szerint ott romlottak vagyunk, hogy anyámék sosem tettek nagy fogadalmakat gyűrűvel. De nézzünk rájuk, mégis milyen időtállóak lettek. Meg csak összesikerültünk így hárman, még ha gyári hibákkal is kezdtünk. A húgunkban elég sok a remény. Még.
- Túl sok szénhidrát az nekem, és attól a fajta csokimáztól olyan leszek mint egy leopárd. Foltos - néztem rá sokatmondóan, mert bár nem voltam egy kifejezetten ételérzékeny alkat, én úgy gondoltam ettől kapok rohamokban viszketést és a súlyommal se nagy pajti. Nem mellesleg nem is sajnáltam tőle, nem véletlen rángattam ki egy csomag kókuszos zabkekszet a fiókból közben és gurítottam magunk közé. Azért van vésztartalékom.
De valami nem klappolt a nejemmel, ez egész biztos, és itt nem arról beszélek, hogy megint olyanok voltunk, mint 16 évesen és egész éjjel csak magunkat romboltuk, ő édessel én alkohollal. Azt hiszem ez akkoriban fordítva volt. De hál' isten egyikünkön se látszik meg.
- Szóval mindegy, de nem mindegy - összegeztem az ajkaim összepréselve, majd a mobil után kutatva nyitottam meg az appot és szedtem elő a kedvencnek jelölt helyünket. - Akkor három közepes lesz, egy négysajtos, duplázva. Egy vastagtésztás zöldfűszeres, meg egy dupla húsos - néztem a nőre, mert éppen nem sorolta fel, de sejtem, ha itt lesz fel fogjuk. Terhesség nélkül sem volt gond rá, hogy itt kaja megmaradjon. Ez új, de vannak azért dolgok, amik mással is magyarázhatóak, gondolom. Én persze támogató vagyok, de mikor felálltam még meg kellett kapaszkodjak, hogy mielőtt utána indulok, lehetőleg a szobát lefixáljam. Utálok egyedül inni.
- Új indokot keresel a súlyduplázásra - jelentettem ki még el is tárva a kezeim, mielőtt lecsapva a szennyes tetejét rá nem ültem és a szemben lévő tükörben amennyit láttam magamból eligazgattam a kicsit elfeküdt hajam. - De őszintén? Fogalmam sincs. Mikor te akarsz valamit, teszel is érte, másokkal ellentétben. Ha nem most... ugyan itt leszünk két hónap múlva is - és ezt komolyan is gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 76 ... 84 85 [86] 87 88 ... 96 ... 112 113 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek