36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 73 ... 81 82 [83] 84 85 ... 93 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 8. 22:02 | Link

B É B I
péntek hajnal fél négy körül x eszti


Oké, lehet, hogy kicsit elszaladt velem a ló.
Kezdetnek elhagytam a személyim.
Majd elhagytam a bankkártyám is.
Ha mindez nem lenne elég, órákkal később pont azt a fekete Mercedes-t állította meg egy rendőr, aminek az anyósülésén történetesen én foglaltam helyet - a lábaim addigra már kényelmesen annak az ölébe nyújtottam, aki nem az anyósülésen volt, szóval gyakorlatilag feküdtem -, ablak le, a tag beleszagolt a kocsiba, és akkor azt mondta:
- Uram, magának le kellene állnia a fűről.
Én meg ekkor így oldalasan ráborultam a műszerfalra, és a stressztől elsírtam magam, hogy bazmeg, bazmeg nem hiszem el, hogy nekem még ez sem sikerül. Később persze kiderült, hogy csak arra gondolt, hogy álljon arrébb, az aszfaltra, ellenben az is kiderült, hogy képtelen vagyok igazoltatni magam - félúton eszembe jutott, hogy mennyire sértheti a büszkeségem amiért nem tudja, ki az a Vajda Eszter -, így, amíg őt csak megbüntették nyolcvanezerrel gyorshajtásért - vagy mit tudom én, mennyi jár ezért, lekötött, hogy SÍRJAK - engem behoztak. És akkor itt vagyok. Olyan fél óra múlva eszembe jutott, hogy Amerikában az embernek van joga egy telefonhíváshoz, és már amúgy sem volt mit vesztenem, szóval megmondtam, hogy uram, nekem van jogom egy telefonhíváshoz!, ő morgott valamit, amiből azt értettem, részeg kurva, én azt morogtam, hogy már nem is vagyok részeg, de végül megkaptam amit akartam.
Értelemszerűen az ügyvédem kellett volna felhívnom, de az ügyvédem a nagyanyám, aki elmondta volna a szüleimnek, az apám pedig már így is GYŰLÖL. Benjáminban nem bíztam meg annyira, hogy ki is hozott volna. Egyetlen lehetőségem maradt hát.
- Vedd fel, légyszi, légyszi - az ajkamról tépkedve a bőrt támasztom homlokom két csengés között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. február 9. 09:29 | Link

Erzsi
péntek hajnali fél négy

tovább a hszhez...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 9. 10:17 | Link

B É B I


Tudod, amikor az embert egy nagy helyzet éri, nem igazán van ideje olyan ésszerű dolgokra gondolni, mint:
ad1) Ricsi már hónapok óta olyan, mintha csak látogatóba járna haza, ezért eleve nem lenne semmi értelme, hogy a telefonja az apánknál legyen hajnali négykor;
ad2) az ember hajlamos egyik szobából a másikba szólva összekeverni a hangjuk alapján, miért lenne ez majd másképp telefonon keresztül,
nem, az ember egyből arra gondol, hogy képtelen felfogni, hogy az öccsét akarta hívni, és nem az apját, és, hogy nem hiszem el, hogy még a családom telefonszámát sem vagyok képes tisztességesen, a megfelelő arcokhoz és nevekhez kapcsolva megjegyezni, és minden bizonnyal vége az életemnek, mert megígértem apunak, hogy majd itthon jó kislány leszek, nem kell sehol fizessen azért, hogy hazamehessek, és ezek után minden bizonnyal egészen halálom napjáig szobafogságra leszek ítélve. Sőt. Bezár egy toronyba, mint Rapunzelt.
Szóval egy pillanatra meg kell támaszkodnom a falban, mert amikor meghallom az apám hangját, rendesen elszédülök, és csak utána remegnek meg kétségbeesetten lefelé görbülő ajkaim.
- Úr isten, Apu? - rebegem bele halálra vált hanggal a telefonba, és tessék, MÁRIS újra sírni kezdek. - Kérlek kérlek ne gyűlölj meg - folytatom anélkül, hogy rendesen válaszolhatna, miközben szipogva megtörlöm szemeim. - Történt egy kis baj, és - nyilván nem fogja elhinni, hogy kis, miközben SÍROK - én esküszöm nem így terveztem, csak haza szerettem volna jutni, és - szipogás - nem tudom hol vagyok, mert még soha nem voltam itt - ellenben Norvégiában, ott már fejből tudtam, melyik őrs hol van! - és úgy félek - fejezem be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. február 10. 10:51 | Link

Erzsi
péntek hajnali fél négy


A kezembe adott - chanel - alsónadrággal együtt fordulok el Lilitől, és a sötétben magam elé meredve, hol kihagyó, hol gyorsuló szívveréssel hallgatom a kétségbeesett, síró húgomat. Kiszáradó ajkaim elnyílnak, és mikor a vonal végéről már érdemi információt nélkülöző foszlányok helyett csak szipogást hallok, visszasandítok az ágy mellett álló lányra, intek neki egyet, és a vállammal tartott telefonnal öltözködni kezdek. Gyorsan, kapkodó, megreszkető kezekkel.
- Apa nincs itt, drágám, engem hívtál - suttogom, hogy lehetőleg csak Eszter hallja, hiszen mások előtt nem sűrűn beszélünk egymással így; a megszokottól egészen eltérő, finom és törődő hangszínen. Most viszont meg sem fordul a fejemben, hogy másképp szóljak hozzá, és bár a vérnyomásom az egekben, és ha nem Eszterről lenne szó, már biztosan kiabálnék, a torkomat szorító aggodalom erősebb. A testvérem különleges ember, a szívem legközpontibb részében él, és ha rajtam kívül bárki is bántja, az a halál fia. Akkor is, ha kisebb, gyengébb vagy ügyetlenebb vagyok nála. - Ccccsss, próbálj megnyugodni, azonnal indulok.
A telefont átrakom a másik fülemre, húzom a farmeromat, kapcsolom a kemény bőrövet, majd egy pulóverért nyúlva kilépek a szobából, és Lilit hátrahagyva, a felsőt már a lépcsőn lefelé robogva veszem fel.
- Nincs miért félned - mondom a telefonba félhangosan, míg belebújok a cipőmbe, és a tükörbe pillantva futólag megigazítom a hajam. - Pesten lehetsz? Ott voltatok?
Mintha említette volna este whatsappon, hogy valami új sráccal lesz, Bével a campusról, akiről azonkívül semmit sem tudok, hogy vélhetően egyetemista - vagy olyan, mint Eszter, és hamis személyikkel szaladgál egyetemi bulikba -, meg hogy már hetek óta szédíti a nővéremet - vagy talán fordítva, Eszter esetében ugyanis ha bevallom, ha nem, nem egyszerű kiigazodni azon, ki sző hálót kinek, és ki kiébe ragad bele... hiába kérdezem, ő válaszul mindig csak terel, meg gyönyörűséges pecsétgyűrűkről beszél. Fárasztó. Nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 10. 11:55 | Link

C E S C A

>>>
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 10. 12:17 | Link

B É B I

Jó, oké, oké, lehet, hogy tényleg csak túlreagálom, és a helyzet valójában közel sem ennyire drasztikus, mint amennyire felfogom, lehet még jó vége is, valaki bejön, kifizeti értem az óvadékot, csináltatok egy új személyit és bankkártyát, és ennyi. De gondolj csak bele, mi van akkor, ha a dolog rosszul sül el, valami helyi Gossip Girl nyomott egy képet, fellökte az internetre, mint, ahogy napjainkban szokás, holnapra már mindenki tudni fogja, amit a szüleim a legutóbbi nagy akcióm után nehezen helyrehoztak, újra romba dől, az öcsémből pedig a közvélemény nyomán legfeljebb egy low grade politikus lesz valami kamupártban, és még csak a nevét sem fogja hallani soha senki.
HÁT HOGY NE RETTEGNÉK??
- Jaj, úristen, Ricsi - valamivel boldogabban szipogva - már amennyiben lehet boldogságnak nevezni azt, ha az érzelmeid változatosabbak mint a szinuszgörbe, egyik pillanatban még egy fasza kocsiban szívsz, a másikban már egy fogdában dekkolsz, és még csak nem is az illegális dolgok miatt -- mindezek mellett feltehetőleg én vagyok az egész városban az egyetlen ember, aki guess what, nem kapott egy menetet -, szóval, hogy hirtelen nagyon megkönnyebbülök, de aztán megint vissza.
Nem mondom, hogy ebben már nincs némi színészkedés, mert ha túl vidám lennék, lehet, hogy egyszerűen csak itt hagyna, sőt, mi több, elmondaná a szüleinknek, és akkor viszlát Franciaország a szünetben, viszlát fotózások, üdv csuha!
- Hogy ne lenne mitől félnem? - bármennyire is lehetne ez a kérdés itt most felháborodott, de csak valami félhangos nyöszörgés jön ki belőlem. - Mi van, ha ezek után már büntetett előéletű leszek? - nyilván csináltam már ennél rosszabb dolgokat is, amikből végül nem lett semmi, de mondtam már, hogy be vagyok állva, és most vissza is kanyarodhatnánk az előző gondolathoz, miszerint, ez a meglepetések éjszakája, ahol bármi megtörténhet, és tök paranoid vagyok, de egyszer már ugyebár elmondtam.
- Igen, itt vagyok... valahol - lehunyva szemeim kezdem el tekergetni a telefon zsinórját. - Ugye nem mondod el apának?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 10. 16:05 | Link

Zalán
- Még jó, hogy itt voltál te, hogy megments minket – bólintottam mosolyogva. Valószínűleg egy idő után én is ráeszméltem volna, hogy Budapest nem egyenlő Bogolyfalvával, azaz nem fogja mindenki érteni, ha a varázsvilágról beszélek, de az biztosan beletelt volna egy kis időbe.
- Oh, de oda jártam. Eridonos voltam, a lány, aki gyakran bajba került – tettem hozzá. Ezek szerint ő is ugyanazon padokat koptatta, akkor innen volt ismerős az arca. Egervári Zalán, ismerős volt a név, annyi szent.
- Köszi. Az ő nevében is – húztam széles mosolyra a számat, amikor Mona kivételesen nem fordult el az emberektől, hanem hagyta magát megsimogatni. Szeretem, amikor őt dicsérik, néha már gyerekemként kezelem. Az ő dicsősége az enyém is. Mondjuk a nevét pont én választottam, de akkor is nagyon büszke voltam, amikor a kutyasuliban átugrott egy karikán.
- Jegyem az nincs, de mehetünk metróval, vagy akármivel ami erre jár – válaszoltam. Egyáltalán nem bánom, ha tömegközlekedéssel kell mennünk. Anyu által egész jártas vagyok a mugli dolgokban, ő sosem hagyta volna, hogy Sopronban akármilyen mágiát használjak. Még most sem szereti, jobban örül annak, ha amit csak lehet, a pálcám nélkül oldok meg. Kissé retteg attól, hogy egyszer elvesztem és utána el sem fogok tudni mosogatni magam után.
- Köszönöm szépen – mosolyodtam el a felajánlásra, de nem utasítottam vissza azt. Normális helyzetben nem engedném, hogy más cipelje a holmimat, vagy esetleg Mona dolgait, de a mai napból már most elegem volt, pedig még alig kezdődött el.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. február 12. 19:19 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

- Megválaszoltam a feltett kérdést - emeltem meg a kezeim megadóan, majd csak elkomorodva ingattam a fejem. Azt mondja nekem Westwood. Már egy pillanatra be is úszott elém a kép, ahogy Cesare beáll elém és éppen számon kér valamit. Neki szokása ez a megszólítás, és gyanúsan sokat lógtak együtt régebben is, tartok tőle az a beszélő viszony nem halványult, de ezt egyelőre nem erőltetem vizsgálgatni.
Utáltam a legtöbb részét, ami a marketing részével járt egy-egy bemutatónak, nem különösebben azt, mikor számomra igen egyértelmű dolgokat kellett ismételgessek, hogy értsék, vagy közelítsenek a tényekhez. Meg olyan kérdéseket tesznek fel persze, amitől csak falnak mennék, hogy jó ég, te hallod magad? Mindenesetre vége lett. Előbb is, mint hittem, aztán ahogy valami pincérlány majdnem leborított megtorpantam, majdnem a ruhám bánta, damn it.
- Mert szeretnél mesét is nézni? - érdeklődve úgy téve, mint akinek elképzelése sincs. Igazából egy hozzá hasonló lány mellett sosem lehet tudni. Kellett nekem már éjfélkor hajat fésülnöm, pólóra mintát vasalnom és csillámproblémát is elhárítanom. Meg sem tud lepni. - De ezt időzítsd későre, még dolgunk van.
Nem vagyok ma valami bő beszédű, de mindent a cél érdekében. Aprót bólintottam a kérdésére, majd a karja alá nyúlva visszavezettem hátra és miután már ketten voltunk még magam felé fordítva őt egy csók erejéig eléggé lefoglaltam, kissé a folyosó falának is nyomva őt, majd egy vigyorral megigazítottam magamon a zakót és kivezettem hátra, ahol már várt a taxi.
- Babydoll, csak utánad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 13. 12:58 | Link

Én és a kisöcsém


- Azt mondja nekem, nyommer!
Nézek rá ál-felháborodottan, túldrámázva a felháborodottságomat. A pofám leszakad ettől az embertől, komolyan mondom! Csak nézek rá úgy, mint valami sértett díva, egészen, míg nem kérdez. Akkor nagy kegyesen valóban felé fordítom csodás tekintetem.
- Egy éjszakás lesz. A volt nője olyan féltékeny volt rám, mint az atom, szóval kipróbálom, hogy mit féltett.
Kapcsolatban lévő emberrel soha, ez aranyszabály nálam, de kapcsolat utáni vagy kapcsolaton kívüli, az nem bűn, hanem kölcsönös segítségnyújtás. Nem fárad el úgy a kezed, mintha csak te dolgoznál meg azért a bizonyos betevő falatért. Az én életvitelem jelenleg igen egyszerű. Olyan lazának lenni, mint a rigalánc. Anyám, az az áldott, szent asszonyság, még csak véletlenül se gondolja azt, hogy elkezd megkedvelni, és magához édesgetni. Nagyon kedvelem a kapcsolatunkat így, ahogy van. Kölcsönösen bosszantjuk egymást, és utána elvonulunk. Nem is kell ennél több.  
- Höhöhöhö, ha életem nagy szerelme Andrássy lenne, elszaladnék sikítva, felmásznék egy toronyszobába, erényövet húznék, apácának állnék és némasági fogadalmat tennék. Csak ennyi Andriska, csak ennyi történne, ha belépne az életembe egy Andrássy.
Elnevetem magam a képre, ahogy valóban futok, mint egy szőke plasztik, sikítva, fel-le ugráló mellekkel, követelve, hogy mindenki hagyjon békén. Felmásznék, tökéletes nude manikűrömet se féltve a toronyszobába, a falon át másznék fel, mint valami őrült, zárnám magamra, és nyelnék le minden kulcsot. Aztán csak hallgatnék, örökre. Borzalmas a gondolat, hogy én megint Andrássy legyen. Tetszik tudni, éééén nem vagyok olyaaan lány. Nem, nem.
- Uncsiztam, te vicces vagy, gondoltam, tegyük össze, amink van.
Még a szemöldököm is megemelem kétszer, mint az igazi macsók, amolyan "begyüvöl cicus" ábrázattal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. február 15. 06:49 | Link


július 2 | Leon

- Tudom, lehetett volna sokkal rosszabb is, akár olyan tanárom is, aki szigorú, vagy nem lát bennem lehetőséget. - Tim tudta, hogy mind Liv, mind Dustin rengeteg türelemmel és nyitottsággal álltak a tanulásához. Minden retardált projektjét megértették, a gyakorlásra is rengeteg teret, lehetőséget és időt adtak neki. Ő pedig ezért hálás volt, mert adtak neki valami olyat a zene mellé, amiben tehetséges és amit szeret.
- Ki rángatott téged egy autóba és miért? És milyen sárga volt? Taxisárga?- Nem mintha ez utóbbi információ fontos lett volna, Tim csak próbált puhatolózni valami olyan után, amiről eddig nem tudott, ha már egyszer ő kiteregette a szennyesét, hogy ő igenis taxizott és élvezte.
Leon szerette, mikor a lány nevetett. Megnyugtatta a tény, hogy boldog, hogy minden rendben van, még ha nem is átlagosak, csak minden passzol. Ez a tudat elég volt sok mindenre. Még arra is, hogy kissé nosztalgikus mosollyal figyelje, ahogy a lány az arcába tolta a sütit és kicsit küszködött az elfogyasztásával.
- Tudom, hálás is vagyok neki ezért. De nem igen akarok neki plusz munkát adni, tudod, megvan a saját élete - vonta meg kicsit lazán a vállát Tim. Ismerte az amerikait, ha éppen nem is kötötte az orrára, hogy más dolga lenne és nem igen ér rá, látta, ahogy az időt csekkolja. Elég hamar le is szokta tudni a dolgait ilyenkor, nem akart ő kolonc lenni.
Inkább minden érzékével a lányra figyelt, a kezét annak derekára csúsztatva, egészen a csókba felejtkezve, közelebb is vonva magához. Nagyon hiányolta már, most pedig itt volt vele, egészen közel, szinte látta a lélegzetvételeit, látta a szívdobbanásait maga előtt.
- Többet ne tűnj el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. február 15. 23:32 | Link


# kinézet # július 2.

- Rengeteg ilyen vagy! Annyira fent hordják az orrukat, így - emeltem fel a fejem az ujjammal az orrom alá támasztva, ahogy néztem a plafont, mielőtt még vigyorogva visszanéztem volna rá. Öregek voltak, kreativitás és élet nélkül, ezért nemhogy nem segítettek nekem sem soha, sehol, de még hátráltattak is. Legalábbis korábban ezt éreztem minden tanáromtól. Vagy csak a suli fegyelme tette, mert a korábbiét nem rám szabták, ez egész biztos. - Egy idióta tuskó, előfordul - legyintettem le leginkább fújtatva egyet. Nem igazán akartam én előhozni semmit, de általában gyorsabb a szám, mint az eszem. Nem szoktam ilyenekről beszélgetni, biztosan oka volt a történteknek is, mindig, mindennek az van, nem sok jót csináltam akkoriban, ezzel jár. - Olyan, mint a kiscsibéknek, az milyen?
Kicsit megakadtam most, mert ahogy magam elé képzeltem, fogalmam nem volt sok színnél a hangyányi különbségekre, amikor nem egymás mellé volt téve. Én meg sosem tettem taxira kiscsibét. Még kacsát se, mikor ez volt, pont nem volt még meg T-rex, nem olyan sokkal utána kaptam. Régen voltak már ezek a dolgok.
- Szereti a munkáját, különben nem csinálná úgy, ahogy. Nézz rá egy tanárra, aki látványosan az életét is rühelli, na az nem rak ennyit bele. Ő szívvel-lélekkel csinálja, akkor is, ha egyszerre öt helyen kéne legyen. A konzultációmra például jött vele az alacsony barátnője is - vontam meg a vállam. Nem zavart, sőt, még kért is el tőlem képet, amin Dustin volt, elég aranyos lány, meg lelkes is, mikor voltunk a VB-n is úgy tűnt nekem, hogy az.
Éreztem, szerettem, boldog voltam. Csak úgy simán, minden dekor meg ok nélkül. Olyan könnyű volt, mint mikor csak levegőt kell venni, és sokszor éreztem ezt Tim mellett, hogy vele csak egy levegővételnyi minden, az is, ami lehet amúgy melós lenne és ez nagyon jó volt. Mosolyogtam rá, aztán csak a hajába túrva igazgattam azt kicsit mielőtt átkarolva a nyakát a vállára hajtottam volna a fejem és hozzá nem húzódtam szorosan.
- Nem tervezek, el se tudod képzelni milyen unalmas, keserves és ... nagyon unalmas volt ott egyedül... nélküled.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2019. február 17. 22:25 | Link

Myra
ELMÉből kidobva

- Siessünk! - Futott az utcán, miközben Myra kezét fogva húzta maga után. Most kell elindulniuk, még mielőtt az aurorok meg a kidobók esetleg utolérnék őket.
Na nem mintha főbenjáró átkot szórtak volna valakire, de csak sikerült belógniuk az ELME által rendezett eseményre. A baj csak anniy volt, hogy bár a nagyapját mentek meglátogatni, vele éppen csak annyira sikerült összefutniuk, hogy elfutottak mellette.
- Láttad a tekintetét? Tutira felismert. Biztosan! - Már lihegett, miközben újabb kanyart vettek be a város utcáin. Néha hátrasandított, hogy Myra mögött nem követik-e őket.
Kicsit máshogy sült el a dolog, mint ahogy tervezték reggel. Belógtak, de túl sokan ismerték már arcról Kolost az intézetben, úgyhogy gyorsan kiszúrták őket.
- Ide! - húzta be Myrát maga mellé egy sötét kapualjba. Csendben vártak egy ideig. Kolos az utcát figyelte, követik-e. Már éppen meg akart szólalni, hogy megúszták, mikor két alak futott el a kapu előtt, ahol ők rejtőztek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2019. február 17. 22:39 | Link

Kolos

Az ég is egymásnak teremtette őket, ez már biztos. Egyre rosszabbak és rosszabbak, a sok vita mellett olyan őrültségekre képesek így ketten, amit más művészet megalkotni.
Persze Myra egy szóval sem mondta, hogy ne tegyék. Nagyon is szerette volna megtenni, meglátogatni a nagyapát és látni Kolos arcát, ahogy mosolyog, mert az öreg jó állapotban van. Ez kellene neki, semmi más.
- Szerintem is - mosolyog még a rohangálás közben is, akik mellett pedig elhaladnak, csak lesnek utánuk és fejüket ingatják. Fiatalság, bolondság, de az biztos nem jut eszükbe, hogy tilosban jártak egy jól őrzött épületben, csak mert szeretnek valakit.
Már Myra is szaporábban veszi a levegőt, de Koloshoz képest neki meg sem kottyant ennyi futás - szép is lenne kviddicses létére -. Két kezét a szájára tapasztja abban a pillanatban amikor a két alak elfut mellettük, de szemei csillogása elárulja, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés.
- Mintha minimum kiraboltuk volna a bankot - neveti el magát végül. Nagyon büszke magukra, amiért tényleg megtették. Össze is borzolja Kolos haját ennek örömére.
- Shhh! Visszajönnek! - mielőtt még válaszolna, vagy nyavalyogni kezdene, Myra a mutatóujját ajkára helyezve inti csendre párját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. február 19. 20:17 | Link

Blossom


Meglapogatta a kutyus buksiját, aki erre eléggé elégedettnek tűnt. Mintha fellelkesült volna, mert valaki képes volt úgy örömet okozni neki, hogy közben még a bundáját sem túrta össze, ami gondosan be volt állítva.
- A Bagolykőben elég sok bajkeverő volt. Már emikor én oda jártam, de nem hiszem, hogy ez most nagyon másképp lenne. Az eridonosok meg a rellonosok meg pláne híresek erről - mosolyogta meg a tényt, ezzel is rávilágaítva, hogy a lány nem nagyon segített neki rájönni, hogy ki is ő tulajdonképpen.
- Akkor ajánlom a metrót, mert ott még jegyet is tudunk venni
- tudatosította a másikban is a tervét, miközben átvette a hordót a lánytól.
- Milyen ügyben jöttél amúgy? Csak mert látszik, hogy nem vagy ide valósi
- kérdezte a férfi, csakhogy előrébb vigye a beszélgetésük. Próbált semmi személyesbe belekérdezni, de azért mégsem sétálhatta egymás mellett negyed órán kersztül, mint két kuka. Blossom meg amúgy is nagyon beszédes embernek tűnt, és ezt most nem csak a varázslóvilág majdnem kikotyogása miatt értendő.
- Itt kell lemenni - nyitott ajtót, majd az automatához lépett. - Van forintod? Vagyis mugli pénzed? - kérdezte, és mosolyogva bólintott a mellettük lévő terminálnál álloknak. - Külföldi - tisztázta, mire az említett emberek inkább otthagyták őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 20. 15:55 | Link

Zalán
- Rendben, akkor én voltam Felagund bácsi egyik kedvenc bájitaltanosa – válaszoltam, kissé feszengve, mikor rájöttem, hogy a jellemzésem nem volt elég pontos.  Nem szerettem tanár kedvenc lenni, mert az eleve unszimpátiát váltott ki a többi tanulóból, hát még a válaszom stílusa, ha valaki ezt emlegette nekem. Valóban a diákok akkor és most sem igazán kezelhetők, és bár nem szeretem a sztereotípiákat, a piros és a zöld ház tagjai elég sokszor kötnek ki büntetőmunkán. Még mindig el tudnám mondani, hogy nézett ki az Eridon házvezetői irodája, de ha egy kicsit megerőltetem magam, akkor az igazgatói iroda is menne.
- Rendben és köszi – húztam széles mosolyra a szám és köszöntem meg még egyszer, hogy cipeli helyettem a hordozót. Ha minden igaz, akkor a metró az a közlekedési eszköz, ami a föld alatt megy, legalábbis erre emlékeztem. Általában gyalogolok, Sopronban néha igénybe veszem a tömegközlekedést, de anyám szülőhelye nem olyan modern, mint a főváros, így általában a buszt használom.
- Gyógyító vagyok, és még a gyakorlatomon találkoztam egy lánnyal. Már mindketten munkába álltunk, de néha délelőtt végez az ispotályban. Ha meghív, akkor feljövök, elmegyünk ebédelni, beszélgetünk, néha továbbképzésekre is együtt járunk – meséltem a történetet, miközben próbáltam lépést tartani a fiúval, de még nálam is magasabb, pedig nem vagyok alacsony.
- Te helyi vagy? – kérdeztem vissza, mert azért nem szerettem volna, ha csak rólam szól a beszélgetés. Mona közben aranyosan lépkedett mellettünk, csak úgy kapkodta az apró lábait, amivel mindig megmosolyogtatott, amikor csak ránéztem. Megköszöntem a fiúnak és besurrantam az ajtón, amit udvariasan kinyitott nekem.
- Talán egy ezres - bólintottam, miközben újra nekiálltam elmélyedni a táskám mély bugyraiban. Egy női táska mindent el képes rejteni, még tágítóvarázslat nélkül is, én pedig biztos voltam, hogy maradt nálam egy kevés pénz, mivel nemrég látogattam meg anyát, oda mindenképpen kellett. Egyre idegesebben turkáltam a táskában, nem is vettem észre, hogy közben Zalán kezébe nyomtam egy csomó dolgot, hogy jobban belelássak a darab aljára. Mikor végül megtaláltam a pénztárcám és diadalittasan kihúztam belőle a százszor összehajtott, gyűrött ezrest, elnézést kértem tőle, amiért áldozatul esett a keresésemnek és mindent visszatettem a helyére.
- Ezt most hogyan is kell használni? - meredtem az automatára, kezemben a papírpénzzel és tökre nem értettem, hogy miért nem lehet egy kicsit érthetőbb utasításokat az oldalára írni.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. március 18. 14:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. február 22. 16:21 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



- Milyen készséges tudsz lenni - állapítottam meg, bár Axel kb mindig az volt. Kivéve, ha valami olyanra kérdeztem rá nála, ami engem érintett és nem igen akart beszélni róla. Voltak ilyen alkalmak is, igen. Hála az égnek, már egyre kevesebbszer, kezdtek a dolgok kicsit a helyükre rázódni köztünk, minden olyan volt, hogy könnyebben elhittem, hogy innen már minden mesés lesz.
Nem nagyon volt rá időm, hogy elmerüljek a képek tanulmányozásában, kicsit olyan lassú is voltam, de velem sosem volt egyszerű a képtárakban és gallériákban, ha volt olyan kép, ami ténylegesen érdekelt is. Mint a Van Gogh Múzeum. Cézi elmondása szerint élete leghosszabb 25 perce volt, míg végignézte, majd rájött, hogy az első kép ecsetkezelését boncolgatom és inkább kiment a kávézóba. Most is előbb talált meg Dustin, mint hogy a harmadik képig eljutottam volna.
- Azt reméltem olvasol - néztem rá sokatmondó pillantással, de ez közben igaz is volt, szerettem, mikor olvasott fel nekem meséket, még ha tudtam is, hogy ha nem tetszik neki valami vagy túl sok a tőmondat, úgyis hozzácsap majd valamit. - Dolgunk? Lemaradtam!
Teljesen elvesztettem a fonalat, nem volt róla szó, hogy bárhova megyünk még ezen kívül, kicsit fura is volt. De persze, én nem szólok bele, mert megsértődik és aztán meg egyedül reggelizhetek.
Hagytam, hogy kifelé vezessen, még ha nem is értettem egészen a dolgokat, kezdve azzal, hova megyünk, folytatólagosan azzal, mi is történik olyan nagyon pontosan. De mikor a hátam a falnak préselődött, az ajkai pedig az enyémre, már annyira nem is érdekelt, csak közelebb húztam kicsit, viszonozva azt.
- Most képes voltál megszökni a saját bemutatódról a hátsóajtón? - néztem rá a taxi ajtajában állva félig számonkérőn, félig mosolyogva, mert valahol csak imponált, hogy velem akart lenni helyettük. Szóval be is szálltam, becsúszva belülre, hogy ne kelljen még megkerülnie a kocsit, csak be tudjon szállni mellém. Kicsit integettem a taxisnak is, aki erre furán nézett rám, de mit várt? Köszöntőbeszédet? - De apus, hová megyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2019. február 25. 00:20 | Link

Thomas

Nevetnem kell, s ennek semmi köze a gúnyhoz - egyszerűen Thomas lenyűgözött arca és lelkesedése hat rám, hihetetlenül édes. Amíg a kérdéseire felelgetek bólintással vagy épp fejrázással (lévén közbevágni esélyem sincs), végig mosolygok, csak olyan csendesen-magamnak. Aztán kifogy a gyerekből a szusz, vagy legalábbis megáll egy pillanatra levegőt venni és megint vált, én kerülök kérdéseinek kereszttüzébe.
- Egyiket sem láttam még, ízelítőt sem mindről,-*ingatom szelíden fejem, mert mostanában alig maradtak tétlen szabad óráim - nem mintha bánnám - és a filmnézés nagyon lecsúszott a fontossági listán. Sorra veszem a filmeket, amik iránt Thomas érdeklődött, egy-egy rövidebb kommentárt fűzve mindhez, ahogy a plakátokat és vetített trailereket nézegetjük.
- A Mary Poppins már egy folytatás, szerintem ahhoz jó lenne látnod előbb az eredetit, arról garantálni tudom neked, hogy megéri megnézni.-*nekem legalábbis gyerekkorom egyik kedvelt filmje volt a régi. Az ilyenektől mindig kicsit öregnek érzem magam, de oda se neki. A rebootok korában élünk.*
- Az Űrdongóról nem sokat tudok mondani, valahogy nem láttam egyik előzményét sem. Alapvetően szeretem az űrt, a sci-fit és az ilyeneket, szóval akár még jó is lehet,-*töprengek hangosan, mert a hatalmas robotok kicsit elbizonytalanítanak ezzel az autóvá alakulással. *
- A Queen az egyik legkedvesebb bandám. Imádom a zenéjüket, a szövegeiket és nagyon sajnálom, hogy élőben már nem láthattam őket. A film a frontemberükre összpontosít, aki az első hírességek között volt, aki nyíltan felvállalta a melegségét és a betegségét.-*Ez egy több magyarázatot igénylő történet, azt hiszem, de nem erőltetem - hagyom, hogy Thomas nézelődjön, mérlegeljen kedvére, bár nem bírom megállni, hogy egyszer-egyszer ne húzzam magamhoz egy ölelésre. Ha végül sikerül dűlőre jutni és jegyet venni, jöhet a következő kihívás - a kaja.*
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. február 25. 19:08 | Link

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában


A férfi még órákkal ezelőtt - pontosan akkor, mikor a lányának szánt rivallót útnak engedte - köszönt el feleségétől, és vonult be dolgozószobájába. Egyébiránt arról nem szólt a nőnek, hogy Eszterke ma várhatóan hazajön, így Nóra abban a hitben ment el otthonról találkozni néhány új modell lánnyal, hogy férje estig dolgozik. Az utóbbi időben egyébként sem csinál mást.
- Eszter! - szólal meg mély, bársonyos hangján, amely bár negédes, a lányában azonnal rossz érzést kelthet. A férfi halvány mosolyra húzza vékony ajkait, és a whiskey-s poharat finoman a irattartókomód szélére téve ellöki magát a fától, és a nehéz tölgyajtón bebújó lányához sétál. Megáll előtte, és a lány puha arcát gyengéden kezei közé fogja. Mindennél jobban szereti az őrá, mint Istenre felnéző gyermekét. Soha nem mondja, de titkon Eszter a kedvence mind közül, és őt tartja legértékesebb kincsének. Fejét kissé oldalra tartva simít ki egy tincset lánya szeméből, aztán elengedi őt. A mosoly leolvad az arcáról, mintha soha nem is lett volna. Eszter a legnagyobb kincse - egy csiszolatlan gyémánt.
Neki pedig még sokat kell rajta dolgoznia.
Richárd keze gyorsan mozdul; hűvös lendület és tenyere máris hangosan csattan a lány jobb orcáján. A fiatal, hófehér bőr élénkvörösre színeződve kezd lüktetni. Biztosan nagyon fáj. Ég, feszül a pofon kimelegedett helye. A férfi szigorú tekintettel mered lányára, majd mosolytalan arccal becsukja mögötte az ajtót, és baljával elegánsan az ablaknál álló asztal felé int.
- Örülök, hogy hazajöttél. Foglalj helyet, kérlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 25. 19:38 | Link

A P U
kill our way to heaven

Szerettem volna sírni, ordítani, zokogni, szerettem volna megkeresni az öcsém,és a háta mögé bújni, eltűnni, hét méterre a föld alá süllyedni, olyan helyekre, ahonnan már ő sem képes kikaparni. Szerettem volna a bátyám használni pajzsként, most talán jobban hiányzott, mint addig bármikor - napok óta erre gondoltam, napok óta azt hittem, holnap jobb lesz, holnap könnyebb lesz, de nem lett sem jobb, sem könnyebb, sem egyszerűbb -, szerettem volna találni valakit, akitől megkaphattam volna azt a huszonegy évnyi szeretet, ami valahogy mindig kimaradt az életemből.
De nem voltam képes sírni, csak üreges tekintetekkel néztem a rivalló önpusztító maradványaira, nem voltam képes megkeresni sem Ricsit, sem a bátyám, mert nem volt erőm kikelni az ágyból.
Rettenetesen szeretem az apám.
Senkitől nem félek jobban.
Szorosan átölelem magam, fekete felsőm ujját mélyen kézfejembe húzom, halkan kopogok a súlyos ajtón, tudom, hogy hallja, mindig hallja, néha azt képzelem, sosem voltam én, és sosem volt ő, egyetlen entitásként létezünk a világban amitől egyszer sem voltam még egyedül, mindig ott van, mindig velem van.
- Szia - lesütöm szemeim, kerülöm tekinteted, kínos alapossággal veszek szemügyre mindent, holott betéve tudom a szoba összes szegletét, mintha soha nem is jártam volna máshol. Végül hozzád érek, de még mindig nem nézek a szemeidbe, kék íriszeim megragadnak a szemed melletti apró ráncokon, az őszülő hajszálakon, a bőröd apró egyenetlenségeim.
Szeretnék hátra lépni, de tudom, hogy képtelen lennék megállni, próbálnék elszaladni, próbálnék elmenekülni, messze, messze, hogy soha többé ne tudj utánam nyúlni, a tudatom szegletében viszont ott kaparászik, hogy úgyis visszatérnék.
Sírni tudnék attól, ahogy ragaszkodom hozzád.
Némán csuklik oldalra fejem, tenyerem esetlenül, hirtelen tapad a falhoz, hogy ne essek el. Nagyot nyelek, ahogy összeszorítom szemeim, nem sírhatok, nem sírhatok, nem sírhatok, végtelen mennyiségben hangzik el, mintha csak te mondanád, mintha csak képes lennél rá. Állkapcsom megfeszül, fogaim már-már fájón feszülnek egymásnak, csendben engedelmeskedem, megadom magam, megtöröm magam, ahogy leülök a tiéddel szembeni fotelbe. Körmeim tenyerembe vágnak, ahogy újra és újra emlékeztetnem kell magam, mennyire szeretlek.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. február 25. 20:12 | Link

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában


Lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat? Amiért kezet emelt a lányára? A férfi nem ismeri ezek jelentését. Ő pásztorként ügyel családjára, vigyáz a világban mostanra már szétszéledt, de még így is hozzátartozó bárányok épségére - és nyitott szemmel figyeli minden egyes léptüket.
Richárdot élete során nem egyszer próbálták meg hülyének nézni, hazudtak a szemébe úgy, hogy ő végig ismerte az igazságot, azonban, míg a másik mesélt, ő ártatlan, mi több, csillogó szemekkel bólogatott, ha kellett nevetett, és senkinek egy szót sem szólt arról, amit tudott. A megtorlás minden esetben váratott magára.
A férfi jeges pillantása némán követi Eszter asztalhoz vezető lépteit, és csak miután lánya leül, indul el ő maga is. Útja először a komódhoz vezet, ahol elidőzve megáll, és mutatóujjával újra meg újra körbesimítja a szélesszájú pohár száját.
Mereng.
Tekintete ujjának lassú, körkörös mozdulatait figyeli, és az jár a fejében, hogy mikor a gyermekei kicsik voltak, ő mennyit ült a háttérbe húzódva, és nézte a szeme fényeit azzal a leírhatatlan büszkeséggel, amit csak egy szülő érthet - az olyan szülő, akinek az értékítélete megegyezik az övével. A fiai és az egy szem lánya utópiával kecsegtették, és olyan világot jósoltak, amilyet csak tudatos odafigyeléssel lehet megteremteni. Elsőszülött gyermekének halála megtörte. Azóta is minden nap vele van, szól hozzá, és ha egyedül marad a házban, olykor visszatér egy-egy megfakult emlékükbe. Évek teltek el, mire megértette, hogy Gergő fia halála nem változtatott meg semmit. A még életben lévő, és az életet tanuló gyermekeinek szükségük van rá, és a tanításaira. Ők még nem ismerik a világ szabályait, őnélküle veszendőek. Pislant, csendesen nyel.
Három ujjával ráfog a pohár szájára, és míg lassan az asztal felé sétál, azt maga mellett húzza a bútor tetején. A pohár alja hangosan súrlódik. A kellemetlen, karcos hangra Eszterben egyre erősödik a félelem, borsódzik a háta.
- Nem ebben állapodtunk meg - szólal meg halk csevegőhangján Richárd, és a lánya mellett elhaladva a pohár alja már a tömör, nehéz faasztalon koppan. - Eszterke, miért nem bízol bennem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 25. 20:33 | Link

A P U
kill our way to heaven


Vajon mit látna Sárközi, vagy bárki más, ha benézne a fejembe? Túl a felületes, önmagam védelmére felhúzott, falként funkcionáló gondolatokon, túl Kylie Jenner rúzsain, Karl kézzel tervezett ruháin és az örök, pezsgő csillogáson? Vajon képes lenne bárki rám találni a nyúlüreg legalján? És mit találna? Önmagam porhüvelyét, ahogy a legapróbb érintésre összeroppan, messze fújja a szél, nem hagy maga után, csupán a hömpölygő, savként maró üres mélységet.
Mozdulatlan, szoborszerű arccal követem ujjad mozgását a pohár élén, tekintetem nem lát tovább, mégis üvegesen mered a távolba. Nem tudnám megmondani, mikor jöttem rá, hogy így elviselhetőbb, nem tudnám megmondani, mikor sajátítottam el. A legtöbbször halottnak képzelem magam. Mozdulatlanul, gyönyörűen, tökéletesen, elképzelem, ahogy büszke vagy rám, amiért annyira engedelmesen fekszem puha selyempárák közül. Hogyan simul lehűtött testem a koporsóba, hogyan vagyok mindennek a közepén, mégis túl mindannyiótokon. Megrándul szám széle, ahogy megmozdulsz, szívem hirtelen, ritmustalanul kezd verni, mintha csak átszakítaná a mellkasom, mintha csak bordáimon éleznéd karmaid, mielőtt kitépnéd a lelkem. A levegő hirtelen nehézzé válik, súlyosan telepedik meg tüdőmben, belülről robbant szét, láthatatlan ujjat nyakamra fonja, és csak fojtogat, egyre erősebben, egyre kilátástalanabbul, mégsem végez velem.
Le kell hunynom szemeim, ahogy végül mellém érsz. Gerincem vonalán bizsereg a félelem, a saját hideged beköltözik bőröm alá, mintha csak hozzám tartozna. Szaggatottan szívom be a levegőt.
- Nagyon sajnálom - megfeszül öklöm, érzem, ahogy az olyan gondosan elrejtett, félhold alakú sebek felszakadnak, érzem, ahogy körmeim apró cseppekként színezi be vérem. - Ne haragudj kérlek.
Könyörgöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. február 25. 22:11 | Link

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában


Eszterrel szemben, az asztal másik oldalán támaszkodik meg. A horizonton már lefelé ívelő Nap halvány fénye körülragyogja a férfi alakját, sötétségbe vonva őt magát; a fény bevonja széles vállait, megcsillan őszes szőke haján, hozzásimul a tölgyfán pihenő kezén, a vastagon kirajzolódó ereken. Mintha munkáskezet látnál - egy élet munkájának lenyomatát. A ti életetek lenyomatait. A férfi keze titeket formált, téged és az öcsédet. ...és a gyümölcs lassan elválik ágától, majdan pedig felvágva kiderül, rohadt-e belülről.
Richárd arca nem látszik, csak a szeme csillan meg, miként rád néz. Annyira szeret, a szíve alighanem túlcsordul.
Szavaidra csalódottan ejti le fejét, és halk, rugalmatlan és száraz hangján felnevet, a vállai megrázkódnak alatta. Hát nem érted.
Végül felemeli a fejét, és vonástalan arcát feléd fordítja. A szeme nyugalmat sugároz, téged valamiért mégis megrettent.
- Nem haragszom - feleli halkan, és kezei merev tartásán engedve székébe ereszkedik. - Nem tettél semmi rosszat. Csak nem tudom hogy kerültél megint erre az útra. Ismét ugyanabba a helyzetbe..., ugyanabba. Talán még nem tanultad meg a leckét. Vagy az is lehet, hogy...
A férfi merengő pillantása visszatér Eszterhez, és mikor a két tekintet találkozik, Richárd hangja elhal, egyébként is lassú szavai a semmibe vesznek. Egyszerre megértés csillan a szürke szempárban.
- Melyik Ombozi fiú volt? A kicsi vagy a nagy? - kérdezi látszólag a semmiből, de számodra ez csak megerősítés abban, hogy tudja. Az apád tényleg mindenről tud, és te nem bújhatsz el előle. Nincs hely, ember vagy hatalom, ami biztonságot adhat. Mert te már biztonságban vagy, itthon, mellette. A tekintetét már nem találod, az ugyanis az ujjai között tartott whisky-s poháron telepedett meg. Mintha mosolyogna, mintha derűs volna. De nem az. Két családtól próbált téged mindig is óvni. Payne és Ombozi.
A pohár halkan fordul a kezében, és ő végül rád néz. A tekintete sötét, a szeretete nem ismer határokat.
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. február 25. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 26. 11:22 | Link

A P U
kill our way to heaven


Gyerekként hihetetlenül csodáltalak, amiért bármikor, bárhol is voltál, bárkik is vettek körbe, mindig úgy urald a környezetet, mintha a tiéd lenne, mintha legalább rajtad múlna az életük. Olyan akartam lenni mint te, megkérdőjelezhetetlen, határozott, olyan, akinek nem mondanak nemet és akinek bárki engedelmeskedik, kérdések nélkül. Úgy viselkedtem, mint te, a babaházamban gyakoroltam a mozdulataid, ahogy beszéltél, annyira, annyira büszkévé akartalak tenni, annyira vágytam, hogy csak engem szeress, csak én létezzek a számodra, senki más, semmi más, hogy mire felnőttem, elfelejtettem, ki vagyok én.
Elfelejtettem, hogyan lehetnék én.
Sosem voltam én.
Szinte csodálattal követem az alakod átölelő fénysugarakat, mintha ők zavarnának meg téged,mintha nekik kellene engedélyt kérniük, hogy hozzád érhessenek. Melegen felcsillan pupilláim mélyeiben, szinte visszanevetnek rád.
- Nem haragszol? - hirtelen, halkan bukik ki a kérdés, talán most először fókuszálok rád, szemöldökeim értetlenül vonom össze. Akkor mégis miért pofoztál fel? Az ütés emlékétől összeszorítom ajkaim, nagyot nyelek, szinte érzem a következő pofon szelét a szemtelenségtől, végül csak felhúzva lábaim ölelem át szorosan térdeim, besüppedek a drága kárpitozású fotelbe, szeretnék eltűnni, szeretnék újra apró kislány lenni, akit valósággal elnyel a hatalmas darab.
Lesütöm szemeim, szégyellem magam, persze, hogy szégyellem. Mindig tökéletes akartam lenni, mindig meg akartam felelni neked - mindig meg akarok felelni neked -, és ez annyira megerőltető, annyira nehéz, felnőni az elvárásaidhoz, hogy képes lennék beleroppanni. Azt hiszem, félúton mindig meg is teszem.
Újra nagyot nyelek, ujjaim elernyednek, majd újra megfeszülnek, finoman megrándul szám széle, ahogy körmeim újra a húsomba vájnak, de nem szisszenek fel, nem adok neki hangot, hiszen annyi mindent fojtottam már magamba, miért pont ezt ereszteném ki? Nem szeretnék válaszolni. Nem akarok válaszolni, állkapcsom újra megfeszül, ahogy összeszorítom fogaim, tekintetem konokul a poharadra szegezem. Úgyis mindent tudsz.
Aprót szusszanok.
- Az idősebbik - felelem végül csendesen, mielőtt átlépnék hallgatásommal egy bizonyos határt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2019. március 1. 20:30 | Link

Myra
ELMÉből kidobva

- Miért? Ott hagytad a pénzt? - Kikerekedett szemekkel nézett Myrára, miközben próbálta normalizálni a levegővételét. Pár másodpercig bírta, egészen hosszú ideig, amíg el nem vigyorodott a kérdésen. Na igen, egy jól őrzött létesítménybe szöktek be. Meg amint lehetett látni, ki is.
Már nyúlt is volna a hajához meg Myra kezéért, hogy leállítsa, mikor csendre intette őt, így csak egy kifejezetten morcos tekintetre futotta. Durcás fintorba torzult az arca, hogy ha már nem is hangban, de mindenképpen Myra tudtára adja nemtetszését.
- Tudod mennyi ideig tartott ezt beállítani? - Legalább egy húsz percen keresztül állt a tükör előtt a fürdőben, mintha minimum élete legelső randevújára készült volna. Randevúra a nagyapjával. Édeshármasban voltak. Legalább fél percen keresztül.
- Nem jönnek már ezek vissza! Totál elvesztették a nyomunkat - széles vigyorral közölte a tényeket, miközben egy puszit nyomott Myra ujjára, majd egy gyors csókot ajkaira.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem a bankrablás mindig meghozza az étvágyam. - Megfogta Myra kezét, és kihúzta az utcára. A nagyanyja innen már nem volt olyan messze, és ha már itt jártak, akkor beugorhattak a felmenőkhöz. Lehet még a szülei sem voltak otthon. Az lett volna a legjobb. És egyébként is, Nagyi főztje a legjobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. március 3. 12:46 | Link

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában



- Nem - búgja halkan, még fejét is megcsóválja, hogy Eszter ne csak hallja, de lássa is, édesapja azt, ami történt, nem tulajdonítja az ő hibájának. Persze gondol mást is; a férfi gyengének tartja a lányt, amiért ennyi idő után is olyasmi után vágyik, ami az ő szemében nem méltó hozzá - mint a fia is teszi, ez már azonban egy másik történet -, és könnyűszerrel hagyja magát csábítgatni, a rossz felé vinni.
Tudja, hogy nem Eszter vezetett. Azt is tudja, hogy mi került a szervezetébe, mert a vizeleteredmény még akkor hajnalban, éppen az ő asztalán landolt. Azon, amelyen most gyengéden végigsimít, és a mozdulat végeztével felpillant lányára. Az túlontúl hallgatag.
Vajda úr hátradől, imaformára fűzött ujjait lazán ölébe teszi, és mosolygós arccal, türelmesen kezdi fürkészni a szemben álló fotel rabját. Nem kíván megszólalni, nem akar kiabálni vele, vagy öklével rávágni az asztalra. Most csak gyönyörködni szeretne.
A lánya élete csodája, élethossznyi munkásságának ékköve, az élete legszebb eredménye. Ő az élet. Őt tudja felmutatni. És fiát, természetesen. De harmadszülött gyermekével mindenekelőtt beszélgetnie kell, és csak azután mutogathatja. Ricsi letért az útról. A gyermekei elcsábultak. Csalódott is lehetne, de örömmel mondhatja, hogy nem az. Mindez csupán annyit jelent, hogy neki itt, ezen a ponton még nem ért vége a dolga. A dolga velük.
- Mesélj nekem róla - szólal meg a férfi kedvesen, és fejét enyhén jobbra billentve mosolyog át az asztal fölött lányára. - Hogy érezted vele magad? Kedves volt? Megkérdezte, mit szeretnél csinálni azon az estén, vagy tartogatott neked meglepetéseket? Mesélj, drágám, mert minden érdekel!
És valóban. A férfit minden érdekli. És mikor végül Eszterke beszélni kezd arról a kedves estéről, és az emlékei szépen lassan előtolulnak, és azok már-már homloklebenyében sorjáznak, ő szótlan nézi végig mindet. Aprólékosan. Miközben hallgatja a beszámolót, és mosolyog, és nevet, ha kell, aztán két ujjával álla alá nyúl, szemeit lehunyva szórakozik, elhitet bármit gyermekével, de közben... közben látni fogja a valóságot.
Nem azért, mert nem bízik Eszterben.
Azért, mert ő az élete.
És azt még a bárgyú is tudja, hogy egy józan ember félti az életét.
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. március 3. 12:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. március 10. 10:58 | Link

A P U
kill our way to heaven

Indokolatlanul világos szemeim bizonytalanul inganak meg arcodon, torkom összeszorul, ahogy újra nyelek. Hiszek neked, hiszek a kimondott szavaidnak, és szinte már kényelmesen, kényszeresen ringatom magam a képbe, hogy tényleg nem haragszol rám, holott ismerlek, Merlinre, annyira ismerlek, pontosan tudom, hogy hogy ez még mennyi minden mást is jelenthet nálad. Mély levegőt veszek, hagyom, hogy az iroda jellegzetes illata betöltse a tüdőm, onnan szorgosan hordja szét szerte a testemben millió kis vértest, szinte egyé válok vele, szinte egyé válok veled. Bizsergő arcom térdeimre simítom, magam sem tudom, kitől is várok pontosan enyhülést, tőled, a kimondatlan szavaid beleképzelt értelmébe, vagy magamtól, mint az elmúlt időben annyiszor, mintha egyedül lennék, mintha fokozatosan magányosodnék el.
Megemelve szemöldökeim nézek rád újra, ahogy megszólalsz, ajkaim értetlenül nyílnak el egymástól. Sosem beszéltünk ilyenekről. Sosem kérdezted meg tőlem, miért rajongok szinte már gyerekesen, elvakultan Benjáminért, mintha soha nem is érdekelt volna, miért választok, mintha nem is lennél kíváncsi az okaimra, csupán a bukást látnád, a vétkem, azt, hogy mindent egyetlen gondolattal, egyetlen tettel rombolok le, amit olyan gondosan építettél körénk.
Nem tagadom, mennyire félek, a gondoltaidtól, a gondolataimtól, hogy egyetlen rossz szóval még lejjebb áshatom magam a tekintetedben, pedig már azt hittem, ennél tovább süllyedni képtelenség. Most mégis itt vagyok. Mégis számon kérsz. Nyelvemmel nedvesítem be kiszáradóajkaim, erősen harapok rá utána, hogy a fájdalom visszarántson az eszemhez. Most, hogy hirtelen annyi mindent elmondhatnék neked, nem jut eszembe semmi, ami érdemes lenne rá, ami különleges lenne, amitől annyira boldog lehetnék, hogy mindenképp tudnod kelljen róla. Halkan szipogok, arcomon végigfolyik egyetlen, hideg könnycsepp, ahogy összeszorítom fogaim.
- Nagyon jól éreztem magam - amíg el nem kezdtem sírni amiatt, hogy meg fogod tudni, annyira, annyira tudtam, hogy meg fogod tudni, mintha nem is csinálhatnék semmit anélkül, hogy te ne bólints rá, vagy ne hunyj szemet felette. - De nem fog újra megtörténni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. március 10. 15:04 | Link

É D E S E M
x én

Ajkaim közé csípem a málnás koktél szívószálát, ahogy tekintetemmel követek egy, az asztalunk mellett elhaladó alakot, bájosan mosolyodom el, ahogy ő visszafordul és összenézünk, de mielőtt bárki is elhinné, hogy ebből ma este bármi is lesz, kék íriszeim visszatalálnak az én tökéletes, csodálatos, hibátlan kisöcsém vonásaihoz, és finoman vállat vonva szívok bele a jeges folyadékba. Először a szivar végéből felfelé szálló, levegőbe csipkés mintájú alakokat rajzoló vékony füstre tapadnak kék íriszeim, onnan vándorolnak tovább arcára, állára, az orra vonalára, végül megállapodnak a visszaköszönő, hasonlóan világos szempárban, ő is kap egy mosolyt. Aztán vállat vonva felszusszanok.
- Na jó, figyelj - miközben sminkeltem, megígértem a tükörképemnek, hogy csak gondolatban fogom felemlegetni Lilit, mert tudom, hogy mennyire szereti, én is kedvelem, de az már nem tetszik, hogy egyre több dolgot nem mond el nekem, ezért pedig nem is feltétlenül a lány a hibás, és ezt nem is akarom éreztetni. Ez nem Liliről szól, hanem rólunk.
- Most - könyököm megtámasztom az asztalon, ahogy kinyújtom kisujjam, egész testemmel a testvérem felé fordulok, és addig így fog ez lenni, amíg le nem vágódik neki, hogy mit akarok. - elmondunk egymásnak mindent, amit eddig nem tettünk meg.
Titkok nélkül, elhallgatott félmondatok nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. március 10. 15:46 | Link

Erzsi
2019.03.09.
késő este


Csak a szemem mozdul; az követi a görény, húgomat vizslató tekintetét, az arcának, szájának változását, az apró ráncok kirajzolódását meg a mosoly ívét, és mutatóujjammal rápöccintve a jobbomban égő szivarra, kivárom, hogy rám nézzen.
Nem érdekel, hogy Eszter mit csinál, hogy hova néz, hogy provokálja-e, engem kizárólag az asztalunk mellett elhaladó ürge foglalkoztat, meg az, hogy végre rám nézzen.
Te undorító, aljadék féreg.
Pontosan erre gondolok, mikor végül pillantása belefut az enyémbe. Bocs, öreg, de a csaj ma esti pasija én vagyok. A felsőbbrendű, széles mosoly lassan ül ki az arcomra, kékjeimet le sem veszem Izomagyról.
Kotródj, nyomorék.
Ő eltűnik, a szemeim viszont még sokáig a semmiben ragadnak. Élvezem a hangos zenét, a mellkasomban lüktető basszust, élvezem Eszter látványát, hogy vele lehetek, hogy gyönyörű, hogy kell a férfiaknak, és élvezem azt is, hogy ha akarnám, szétverhetném mindet.
Erre a nőre én vigyázok - és nem létezik senki e föld kerekén, aki felérhetne hozzá.
- Mi történt? - pillantok vissza rá, és a szivart az ajkaim közé véve kisujja helyett a gyújtót választom. Aztán megesik rajta a szívem, és még mielőtt újra felizzana a dohány vége, kisujjamat az övébe kulcsolom. A szemeit figyelem, az ujját erősen tartom, és amint ő, úgy én is mozdulok. - Kezdd.
Utoljára módosította:Vajda Richárd, 2019. március 10. 17:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. március 10. 15:56 | Link

É D E S E M

Az ajkaimon játszó mosoly még szélesebbé válik, ahogy minden részletét látom, ahogy megváltozik az arca, ha másra néz, és megint meg, ha rám, ahogy minden egyes apró gondolata tudatosan ül ki vonásai szegletébe, én pedig úgy olvasok ezekből a jelekből, mintha nyitott könyv lenne számomra. Ricsi különleges, mindig is különleges volt nekem, sokkal többek vagyunk egyszerű testvéreknél és mindig is többek voltunk, és most, ahogy mindkettőnk egyre jobban komolyodik, kezdjük elhagyni a gyerekes szokásainkat, mintha csak még szorosabb lenne ez.
Akkor is, ha ő épp távolabb áll.
Állam a szívószállal játszadozó kézfejemre ejtem, már épp kétségbeesetten lebiggyeszteném ajkaim, amiért a hülye - nem hülye, dehogy hülye, örökké tudnám nézni a végéből szivárgó, nehéz füstcsíkot - szipuja fontosabb nálam - vagy, hogy egyáltalán létezik dolog, ami fontosabb nálam, de ez most részletkérdés - aztán boldogan mosolyodom el újra.
Hogy aztán megint ne mosolyogjak.
- Apa behívott magához a múltkor - és mindketten tudjuk, mit jelent ez, nem kell részletekbe menően magyarázkodnom, hogy tudjam, érti. - Te jössz. Mi történt a kocsival?
Hazugság lenne azt mondani, hogy nem ide akartam kilyukadni már az első szavamnál, de gyűlölöm, annyira gyűlölöm, ha kihagynak valamiből, és amióta elkezdődött a kampány, egyre többször érzem ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. március 10. 16:21 | Link

Erzsi


Nagyszerű. Mondjuk valahol számítottam arra, hogy Eszter fogdában töltött néhány órája nem marad a mi titkunk, és ha már apa tudomást szerez róla, hát nem fogja megjegyzés nélkül hagyni.
Azt is tudom, hogy ha hívta Esztert, hamarosan engem is hívni fog. Egyedül azt nem értem, mire vár még? Saját magához képest is túl régóta van csendben, egyelőre még a mercedes-szel történtekhez sem fűzött hozzá semmit, sőt, még csak kérdése sem volt. Látta, bólintott, és jobbját a vállamra téve azt mondta: megcsináltatjuk. Csak arra kért, hogy legközelebb legyek óvatosabb, mert az életem nem játék.
Nemrég ráadásul még új öltönyt is kaptam tőle, a plakátokról már nem is beszélve.
Azt hiszem, a legjobb szó erre az, hogy aggasztó. Apa viselkedése különös, hamis és nagyon, nagyon aggasztó.
Mélyen, ráérősen szívok bele a szivarba, aztán a whiskymért nyúlok. A jégkockák összekoccannak a pohárban.
- Elütöttem egy nőt - felelem két hosszú korty után elégedetten cuppantva fel. Nem kertelek, nem hazudok, megegyeztünk. A kisujjeskü szent és sérthetetlen. - Szerelmes vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 73 ... 81 82 [83] 84 85 ... 93 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek