36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 72 ... 80 81 [82] 83 84 ... 92 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. január 15. 00:21 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



Valahogy nem lepett meg, hogy nem akart semmit sem velük. Soha nem volt túl készséges a megnyitókon az emberekkel, mert a legtöbb ember, aki ténylegesen érdeklődik is, nem akkor jött, hanem olyan alkalmakkor, mikor ténylegesen volt lehetősége megnézni a képeit, anélkül, hogy bárki az arcába mászott volna. Mint mondjuk Cézi.
- Ha tovább búgsz a fülembe, az a kettő sem azzal fog eltelni, mint amit terveztél - feleltem őszintébben, mint terveztem, kicsit fel is szusszanva, miközben a kezem az övére fogott, amivel tartott, nehogy pofára zúgjak a nagy meglepődésben.
Tudta, hogy nem szerettem várni, főleg nem akkor, ha róla volt szó, vagy a képeiről. Már ellőttem a teljes életre szóló várási keretem, míg nem volt mellettem, szóval azt hiszem, hogy egy jó darabig nem is leszek megint türelmes. Szomorú.
- Már majdnem mást hallottam - közöltem sokatmondó mosollyal, mielőtt még elvette volna a kezét a szememről, én pedig azonnal a festményre figyeltem. Azt hiszem, kifejezetten nagy szónak számít, hogy ez egy olyan volt, amit én még nem láttam. Mert ha valaki ismerte a képeit...
- Egész hangsúlyba hoztad a színeket ahhoz képest, hogy élénkek - jegyeztem meg, a vásznon tartva a pillantásom, mielőtt egészen halványan, az ajkam szélébe harapva elmosolyodtam volna. - Mikori?
Most először vettem rá magam, hogy egy futó pillanat erejéig ránézzek, nem is többre, mert az sok lett volna. Túlságosan lefoglaltak az örvénylő csillagok, a színek, az ismerős sziluettek.
- Gyönyörű lett. Szerelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. január 15. 12:59 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Azzal, amit terveztem. elvigyorogva néztem magunk elé, de nem szóltam semmit. Se megjegyzés, se javítás, semmi. Volt már rutinunk a közösen töltött megnyitókkal, de most tényleg szerettem volna, ha haladunk, az egyetlen dolog ez volt, amiért hajlandó voltam megint belemenni ebbe az egészbe. Neki is itt akartam megmutatni.
Türelmetlen. Nem változott, és sosem fog, nekem ezt senki ne próbálja meg beadni, igazából abban sem vagyok biztos, hogy nála bármit ennek nevezhetnénk, amit kivárással töltött. De édes volt, így, mindezzel együtt. Most is, ahogy a letakart szemei után a szája nagyobbra nyílt.
- Figyeld meg a sarokban kötsz ki és vége az estének, ha csúnyán beszélsz - az elején nagyon halkan mondtam magam elé, de a vége készségesen érthető hangsúlyt kapott, ahogy lassan megálltunk. Egy pillanatig hezitáltam, de elhúztam a kezem kilépve mellé és a zsebembe csúsztattam. Álltam, néztem és vártam. De én nem a képre, hozzám nem az kellett beszéljen, ő az én szócsövem volt én meg hallgatom magam eleget ha úgy vesszük. Hónapok vannak a kép mögött. Egy első emlék. Az új első. Előttem van, ahogy megkérdezi a cukrászdában, hogy megölelhet-e. Az, hogy nem tudta hogy fogjon hozzá, mégis úgy tette mint az előtt évekkel utoljára. Aztán mégis a feketére színek jöttek. Csillogóak.
- Szüksége volt a színekre - jegyeztem meg egy féloldalas mosollyal, de  a kérdésre csak elgondolkodva meredtem a képre, mintha nem tudnám behatárolni. - Régi, az egyik elsője ennek a kiállításnak - emeltem rá a tekintetem - talán több, mint egy éves.
Nem csak valószínű, egészen biztos. Júniusban valami furcsán újraindult, de nem tudtam még mennyire. De tik-tak. Hallottam azokat az ingerült, sűrű lépéseket, ahogy egy magassarkú kopogott felénk a kis folyosóról. És meg is jelent a nő meglepve és mintha felháborodva is miért vagyok itt és miért nem egyedül.
Kezdünk.
- Babydoll. Mehetünk a sáskák közé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. január 15. 15:29 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



Nem igazán felelt, pedig a fenyegetésem valós volt, nem ez lett volna az első alkalom, hogy csak úgy eltűnt a saját megnyitójáról egy hosszabbrövidebbb időre, attól függően, hogy éppen milyen napja is volt.
- De nem mondtam semmit! - tiltakoztam, de csak halkan, mielőtt még valami buta néni beállít és fuccs a romantikának. Nem szerettem, hogy ezeken a rendezvényeken mindenkinek az kellett, ami az enyém. Az első pár alkalommal el is keveredtem mellőle, és inkább a festményekkel foglalkoztam, de miután ilyen nagyon fura pasik próbáltak meg felszedni, miután kijavítottam az elemzéseiket, inkább csak leültem kint a hallban színezni. Undorítóak ezek az emberek.
Valahogy volt egy érzésem, mikori is lehet a kép, de nem mertem volna komoly felételezésekbe bonyolódni, mert nem az én tisztem, hogy ezekről döntsek. Szóval leginkább csak kérdeztem.
- Akkor tudom, mikor csináltad - közöltem rezzenéstelen arccal, mielőtt még halványan elmosolyodtam volna. Előttem volt, ahogy esetlenül, de köré fontam a karjaim a cukrászdában, hogy ne essek megint atomjaimra. - Nagyon tetszik. Köszönöm, hogy megmutattad.
A nő egy kicsit sem volt szimpatikus és azt hiszem, hogy én sem neki, de nem is vágytam rá. Helyette csak apu elé léptem és kissé nyújtózkodva simítottam az ajkaim az övéire, játékosan, de akaratosan. Aztán vetettem egy pillantást a nőre, semmi mosoly, vagy kedvesség. Tudja, hol a helye.
- Mehetünk - fűztem az ujjaim apuéi közé, majd vetettem rá egy ragyogó mosolyt, még visszapillantva a vállam fölött a festményre. Ide ma még visszajövök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. január 15. 18:27 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Elég régen ismertem fél gondolatokból is, mik jutnak az eszébe, a kimondott szavai pedig egyáltalán nem voltak árulkodásmentesek, én meg ezt kicsit sem bántam. Szerettem, hogy a nő rezdüléseivel tudok és akarok kelni meg feküdni, sokkal egyszerűbb volt vele, mint nélküle. Nem lehetett megmagyarázni, de éreztem, különben annyi év után nem történik ez. Belebotolhattam volna és hagyhattam volna egy kis érdeklődés után, mégsem tettem. Csak láttam ahogy ücsörög és hallani akartam, azt szerettem volna ha beszél, én meg értem azt is, amit nem mond ki. Persze ez sosem megy rögtön. Fordítva meg pláne, de nekem erre voltak itt a képeim.
- Ebben biztos vagyok - bólintottam aprót minden egyéb megjegyzés nélkül, ahogy a hangomra mintha megremegett volna a képen pár pont a ritmusából kilendülve, de végül újra örvényleni kezdett a víz hullámzását idézve. Minden képem ilyen volt. Élt benne az erő, a víz. Nem volt eltörölhető, elszívható, elapadó. Több élet volt egy négyzetcentijébe, mint a kiállításra járók nagyrészében.
- Tudom - reméltem is, de azt hiszem bár megvolt a maga kritikai érzéke, azokra, amiket neki szántam, még sosem tett megjegyzést se. Hogy ráérzés, vagy komoly-e, azt már ő kell csak tudja. - Nézheted még eleget. Ez innen nem megy máshova. Ez hazamegy.
Komolyan is mondtam, a kiállítás útjára indításának két feltételt szabtam. Összesen két megnyitón kelljen megjelennem, és ez a kép csak a legelsőn, itt az országban lesz ott. Magántulajdon, és máshol nem megtekinthető. Nem volt egyszerű, de elintéztük.
A csókra elvigyorodva ingattam meg a kezem végigsimítva a hüvelykujjammal a pofiján, hogy aztán finoman a kezére szorítva vezessem ki.
- Ha minden jól meg, húsz perc és itt sem vagyunk - közöltem szórakozottan, de egyelőre semmi konkrétummal nem szolgálva, ugyanis azzal a lendülettel jött oda egy férfi gratulálni, Celnek meg udvarolni. Én csak bemutattam, majd húztam is a nőt inkább magam után. - Szeretnéd az első három képet egyedül meglesni, még lerendezem a beszélgetősöket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2019. január 15. 21:56 | Link

Thomas

Együttérzően dörgölöm körkörös mozdulattal a srác hátát, ahogy elkapja a szédelgés - ugyan túl fiatal voltam hozzá, hogy emlékezhessek az első hoppanálásomra, a hopp-hálózatos utazástól tudok ám émelyegni. Kisvártatva helyrejön és elindulhatunk, sietség nélkül sétálva. Nem próbálok beszélgetést kezdeményezni, mert most realizálom, amit Liam elfelejtett közölni velem - Thomas arcára mérföldes betűkkel van odaírva, hogy ez az egyik, ha nem az első mugli környékes és nagyvárosi élménye egyben. Szóval csak óvatosan.
- Rendben,-*biccentek. Kezdetnek megteszi ez is.*- Azért ha látsz bármit, amit kipróbálnál, ne tartsd vissza,-*mosolygok le rá kacsintva egyet mellé, mindenféle udvariasságtól mentesen. Tényleg érdekel és csupa fül vagyok, még ha csupa nyaknak is tűnök.
Ahogy beérünk és szembesülök az embertömeggel, ösztönösen magamhoz húzom Thomast, kezem a vállán nyugtatva, ami egyrészt megkönnyíti a terelgetését, másrészt biztosítja, hogy nem próbálják lökdösni. A hozzám hasonló zsiráfokat elkerülik az emberek, úgyhogy relatíve akadálytalanul eljutunk a mozgólépcsőig - még jó, hogy a kastélyban is vannak hasonlók, nem akkora sokk - és el is indulunk felfelé. A pillantások nem érdekelnek, a fiú biztonsága és biztonságérzete összemérhetetlenül fontosabb. Aki pedig van olyan botor, hogy belénk kössön, nos, az remélem egy jávorszarvassal szemben is ugyanolyan bátor, mint amilyen hévvel tizenévesekkel kötözködik...
- Ha lesz kedved, benézhetünk majd valamelyik boltba is,-*ezt már fent mondom, amikor a moziszintre érünk és végre nem lép senki a tyúkszemünkre. Innen látni az összes alattunk lévő emeletet egy szeletét, a sok színt és csillogást, szinte szédítő. Most érek rá lecsavarni a sálamat és szétkapcsolni a kabátomat, aztán finoman megborzolom a bámészkodó Thomas haját.*
- Gyere, segíts választani!-*bökök fejemmel a mozi és a pénztár felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2019. január 16. 20:13 | Link


Még mindig vigyorogva csóválom a fejem, Louis-Louis, tök hülye vagy, hogy képes vagy ilyesmikre pazarolni borokat. Úgy értem, ilyen borokat, mert azért én nem épp a minőséghez szoktam, ezt szerintem mindannyian tudjuk, és nincs is okom tagadni.
- Jó, de Louis... áh - legyintek, még mindig csóválom a fejem, a vigyorom azért már kezd valami normális mosolyba torkollni, még a végén túlzásba vinném itt. Ismét eszembe jut, hogy egyébként gyomorgörcsöm van, mire az odabent bukfencezik is egyet. Rohadt élet már...
- Amennyi bort hoztál eddig az irodádból, szerintem titkon egy kocsmában dolgozol - jegyzem meg gúnyosan. - Lassan több bort látsz, mint én egy átlagos munkanapon, ejnye.
Szóval belépünk a konyhába, igazából semmi különös, vacsora, és ennyi. Ennek ellenére persze kapok egy vicces megjegyzést, és amúgy k**** nagy szerencse, hogy nem kell rögtön válaszolnom, mert Louis közelebb húz, hogy megcsókoljon. Szusszanok is egyet utána, így közelről nézek fel rá.
- Ez csak kaja. Még nem vacsoráztam - rázom le a szituációt magamról, de rögtön utána már sóhajtok is egyet, mert Allan, ezt megint kezded elb***ni, ehhez kétség sem fér. Mert tényleg, ugye, mit is jelent ez a főzöcskézés? Ez az, amire aközben sem akartam válaszolni magamnak, hogy elkezdtem. Jobb is úgy, hogy én magam sem tudom, vagy hogy még úgy is tagadom, hogy Mínea mindent megtett azért, hogy felismerjem a saját szándékaim. Nem véletlen rázott gatyába a múltkor ezzel kapcsolatban. Már a szándékaimmal. Amikről igyekszek teljesen megfeledkezni, és egyébként még mindig tökre nem tudom, hogy pontosan mik is azok.
- Különben is, te mondod mindig, hogy egyek már normálisan, főleg azóta, mióta nem járok annyit bulizni - rontom tovább a helyzetet. - Normális kaja ez például, de gondoltam, nehogy már nézned kelljen kussban, ahogy kétpofára zabálok, nem? - Pillantok fel rá végül, majd a pulthoz lépek, kicsit még mindig hülyén érzem magam - sőt, nem is kicsit... Nem, nem a pult kell nekem, hanem a hűtő. Ott vannak bent az alapanyagok. Jó, feltűnésmentesen megpróbálok odaoldalogni.
A kérdésre hátrapillantok, miközben kirakom azt a pár dolgot, ami kell.
- Ha akarsz szószt hozzá, csinálj - intek fejemmel a hűtő felé. - Van ilyen zacskós ezersziget-cucc a felső polcon. - Bökök állammal az egyik konyhaszekrény felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. január 18. 05:56 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



Mindegy mennyi idő telt el, vannak dolgok, amik úgy tűnik, nem változnak. Mint a tény, hogy ő szeret engem, én pedig őt. Ez pedig csak nem is olyan régen tisztázódott le bennem és most már nem lettem volna hajlandó lemondani róla semmiért, mindegy, mi áll vagy bukik rajta. Minden más huszadrangú.
- Tudod, más így a képeid közelében. Mióta én is érzem, amit te... - mosolyodtam el halványan. Mert bár voltak árnyoldalai és pozitívumai a hydromágiának, ez határozottan a jók közé tartozott. Olyan volt, mintha megéreztem volna a kép rezzenéseit, a benne rejlő mágiát jobban értettem, mint az emberek nagy része.
- Tessék? Mármint... hozzánk? De... hogy? - kérdeztem, egyből rákapva a pillantásomat, mert a képei nagy részének se híre, se hamva nem volt legalább hónapokig, mikor elindított egy-egy időszakit. Volt olyan, ami úgy jött vissza, hogy én már nem voltam ott, pedig az sem történt annyira későn... Kicsit szürreálisnak tűnt, hogy ezt a csodát csak úgy hazahozza.
A csókra ő is elvigyorodott, meg én is, holott azt hiszem, ő is tudta, hogy ez most nem egészen csak azért volt, mert annyira akartam. Persze, akartam. Mindig is, de ez most inkább a fura néninek szólt. Fogja vissza magát.
- Apu ugye tudod, hogy 20 perc alatt semmit nem rendezel le? Majd pont egy megnyitót fogsz? - nevettem el magamat kissé hitetlenkedve, a kezem az ajkaim elé kapva, az arcom pár pillanatra forróságba is borult. Csak utána intettem a pasasnak, aki amúgy nagyon furán nézett rám, meg úgy végig is mért, ami nem igazán tetszett. - Pfff... Túlértékelsz, az első kiállításodon három napba telt túljutni az első két képen, talán annyi ideig most nem maradunk! De persze. Engem úgyis csak felidegesítenek a butaságaikkal. See ya soon.
Még csókot nyomtam a kezére, mielőtt elengedtem volna azt és elkocogtam volna az első képhez. De nehéz volt kizárni a buták hangját, mert valami szeretőről beszélgettek, meg hogy biztos szabados alkotó. Inkább csak elmerültem a kép figyelésében, ahogy a szürke arcba néha-néha színek vegyültek az apró rezdülésekkel. Valahogy el is vesztettem az időérzékem ilyenkor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. január 18. 18:15 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

- Érzed? - kérdeztem kicsit meglepve. Nem hiszem, hogy mióta tisztában van vele, mi zajlik a szervezetében, szóba kerültek volna a technikáim, vagy az, amit eleve én művelek a vízzel. Szóval igen, meg voltam kicsit döbbenve, de a jó értelemben, még egészen meg is mosolyogtam magam elé piciket bólintva. - És, mit mesél, mi az a plusz?
Nem voltak értelmetlen vagy direkt kérdéseim, mind inkább formáló volt, mozdította az embereket vélemény felé, őt is. Legalábbis reméltem, ahogy átkaroltam a derekát hátulról és még a nyakába nem csókoltam. Pár perc, ennyi volt az egész, amit a festmény előtt csendben tölthettünk. Ma.
- Dobozban, jól elcsomagolva. Milyen kérdés ez? - vontam fel a szemöldököm, bár tisztában voltam vele, hogy inkább arra a jellegre lenne kíváncsi, hogyan voltam képes és mégis miért. Mondjuk azt, én sem tudom mindig, mindenre a választ, de tudok adni egyet, ami kielégítő. Valahogy így működött az a szerep, amit mellette éltem, és ezt láttam sokszor Maján és Lewyn is, meg egyre többet másoknál is.
Megjött a tárlatvezető is én meg egy sóhajjal néztem az órára, majd a csók után meg is indultunk. Nem igen szólt hozzánk, amit tudtam értékelni.
- Nem az én dolgom a megnyitó. Három nyilatkozat és az első kép bemutatása, meg pár fotó. Semmi egyebet nem írtam alá - ezúttal elég tüzetesen átnéztem mindent. Elmúltak azok az idők, mikor bármit aláírtam, csakhogy jussak valamire, hogy utat találjak a sok szarból, ami körülvett. Volt ilyen is, gyakorlatilag sokszor engem is eladtak a képekkel. Ilyen a művészvilág, dolgozol megrendelésre és legszívesebben felgyújtanád az összeset, amit ezért készítettél.
- De ez nem az első, ha mégis, eljövünk egy másik napon is, amikor mindent nyugodtan végignézhetsz, hm? - néztem rá, de ahogy ő se, már én se voltam ott. Illantunk is, ő biztosan én csak lomhán, merev tekintettel bámultam szembe a pasassal, aki a képeket nézve képes volt azzal indítani "és miért lett művész?". Legszívesebben letéptem volna az arcom. Viszont képtelen voltam nem Őt figyelni. Ahogy állt a kép előtt, hiába kerülgették, vagy néztek rá, mással törődött. Elmosolyodtam, ezek meg azt hitték ők viccesek. Mindenesetre 18 és fél perccel később léptem mögé és karoltam át.
- Nem végzel úgysem - imitáltam a korábbi párbeszédet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 19. 21:21 | Link

RILEY
késő délután a WestEnd mozinál | x

Attól nem kell tartania, hogy ne szólnék, ha szeretnék valamit. Tény, követelőző az nem vagyok, viszont kertelés nélkül kimondom, ha valami tetszik vagy felkeltette a figyelmem. Mindig tudni, mivel lehet nekem örömet szerezni. Mondjuk különben úgy általában bármivel. Most éppen azzal, hogy ilyen óvón közel tart magához. Meg azzal, hogy elhozott ide. Akárhogy tűnök inkább valami rémült kiskutyának, mint bármi másnak, ha lenne farkam, csóválnám rendesen. Nagyon tetszik ez az egész, csak éppen elég nagy falat így egyszerre. De nem baj.
- Jó lenne - bólogatok a boltos ötletre, továbbra is nagyon vigyázva a fémlépcsőkön, meg kapkodva a fejem ide-oda. Különös az egész. Ugyanolyanok ezek az itteni emberek, mint nálunk, mégis teljesen mások. Egyszerre érzem őket nagyon közelinek és nagyon távolinak.
- Azta - kerekedik el még jobban a szemem, ahogy felérve lenézek. Megkapaszkodom a korlátban és csak nézelődöm körbe. Azt hiszem, órákig ellennék itt. Ez is egyfajta mozizás. Viszont van itt nekünk tényleges mozizás is.
- Ó, oké - mosolygok zavartan, ahogy érkezik a választás feladata, ám érződik rajtam, nehezen akaródzik elszakadnom a több emeletnyi mélység látványától. Eltart ez egészen addig, míg észre nem veszem a színes, mozgó óriásplakátokat, képernyőket.
- Hűha - pislogok ámulón felfelé a pénztárak fölött szalagként végighúzódó filmes hirdetésekre. Ugye azt nem gondolja senki egy pillanatig sem, hogy nincsen végtelen tárházam a csodálkozó, lenyűgözött hangokból, kifejezésekből?
- Váó - mondtam!
- Űrdongó? Ő egy robot? - kezdek el a filmekről kérdezni csillogó szemekkel.
- Mary Poppins visszatér? Ő nem egy boszorkány? Annak tűnik. De honnan tér vissza? A Bohém rapszódia az egy koncert? Itt nem csak filmek vannak? Mennyi film van itt? Egymás után jönnek? Annyit adnak, amennyi belefér egy napba vagy...? Ó, nem, vannak termek, látom... - fordul át eddigi, megilletődött szótlanságom végehallhatatlan, izgatott szájjártatásba. Kérdéseimre választ várok ugyan, azonban a felét már el is felejtettem, úgyhogy nem fogom Rileyn számon kérni, ha valamit nem felel meg.
- Neked melyik tetszik? Van, amit mindenképp meg szeretnél nézni? Vagy amit láttál már? - érdeklődöm, arcát figyelve. Feltételezem, ő nem először jár moziban és képben van a filmekről, meg biztos van, amire jobban be akar ülni, mint másra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 20. 09:46 | Link

Zalán
A reggelem kissé nehezen indult. Mona természetesen nem akart felkelni, én pedig ugyan egyetértettem vele, mégis felébresztettem, amiért egész reggel passzív ellenállást tanúsított irányomba. Nagyon rosszul ment a hajnali kelés, pedig egy ideje már gyógyítóként dolgozom, ott meg gyakran kell korán felébredni és későn elaludni, szerintem ehhez hozzá sem lehet szokni, valaki vagy bírja ezt, vagy nem. Sajnálatos módon, Monával az utóbbi kategóriába tartozunk, így elég nehezen tudunk csak elindulni bárhová. Miután megsértettem a hercegnőt, ételt is adtam neki, de csak nézegette, csupán akkor falta be az egészet, amikor elmentem fogat mosni. A készülődés sem volt túl gördülékeny. Mona folyton a lábam alatt mászkált, mintha direkt arra várna, hogy elessek, miközben én egyre gyorsabb tempóban próbáltam végezni a dolgaimmal, mert a vonat biztosan nem fog ránk várni, akkor meg teljesen feleslegesen keltünk fel és vesztünk össze szavak nélkül. Annyi szent, a kutyám egy óriási hisztikirálynő, de én már hozzászoktam. Akik néha vigyáznak rá, mikor elutazom, sosem hiszik el nekem, hogy milyen egy állat, de aztán megtapasztalják a saját bőrükön is. Valószínűleg ezért van, hogy a legtöbb utazásom alkalmával új kutyaszittert kell keresnem. Amint készen voltam, Monára ráaggattam a pórázát, és kezembe vettem a hordozót, amit persze egyből kiszúrt és a vonatállomásig tartó úton rám sem nézett. A peronon lecsatoltam róla a pórázt, és beletuszkoltam a hordozóba, amiért kaptam egy csomó gyilkos pillantást. Úgy tesz, mintha a hordozó olyan rossz hely lenne. Tudom, nem valami tágas, de mindig kibélelem neki, vannak odabent játékai, kényelmesen tud benne aludni és még nézegetni is tud, ha azt szeretne. Bezzeg nekem cipelni kell azt, akkor is, amikor épp nincs benne kutya, úgyhogy szerintem kettőnk közül én jártam rosszabbul. Az egyetlen szerencsém, hogy kistestű állat, így a hordozója sem túl nagy, méghozzá egészen hasonlít egy táskára, így ha nagyon nem tudok mit kezdeni vele, akkor beleteszem az én minitáskámat, és úgy közlekedek. Az út nem volt olyan hosszú, mint amennyire számítottam, és Mona is tűrhetően viselkedett. A felénél rájött, hogy semmire nem megy azzal, ha mérgesen méreget, ezért elszundikált, és csak a végállomásnál ébredt fel. Azután már egy kicsit higgadtabban viselkedett, és nem akarta leharapni minden utas fejét, kezdve természetesen az enyémmel. A vonatról leszállva, összeszedtem a holmijaimat, majd elindultunk a peronon. Pár nappal ezelőtt kaptam egy levelet, egy egyetemi szaktársamtól, amiben leírta, hogy szeretné, ha elmennék hozzá, mert régen láttuk egymást. Ő még gyakorlaton van, és kérte, hogy a munkahelyére menjek be hozzá, mert ha a munkaidő végére odaérek, akkor meg tudja mutatni a várost. Viszonylag ritkán járunk Pesten, és mivel nincs túl jó időérzékem, előfordulhat, hogy a korábbi vonattal kellett volna indulnunk, számításaim szerint már így is késében voltunk. Mindenesetre, Monát kiengedtem és elkezdtünk sétálni a városban. Próbálkoztam előkeresni a levelet, amiben részletesen leírta, hogyan juthatunk el az ispotályba, de sehol sem találtam. Közben a kutyám felfedezett egy parkot a közelben, ahová lélekszakadva rohant, én pedig csak követtem. Amíg nem tudom meg, hogyan jutunk el a célállomásra, addig úgysem tudunk semmit tenni, legalább játszik egy keveset. Monáról lecsatoltam a pórázt, tudtam, hogy megbízható, akármennyire is nem tűnik annak, jártunk vele iskolába is. A személyisége mögött egy nagyon okos kutyus lakozik. Én leültem egy padra, és tovább turkáltam a táskámban. Sehol nem találtam a papírt, ezért elkezdtem kipakolni a tartalmát. Ott nem volt, így nekiálltam átkutatni Mona hordozóját, véletlenül oda is bekerülhetett. Idegesen pakoltam vissza a tárgyakat, de hiába, a levél nem került elő. Mona közben érezhette, hogy nagyon ideges vagyok, így a reggeli bosszúságát elfelejtve a lábamhoz dörgölőzött. Megsimogattam a buksiját, és újra rátettem a pórázt, bár arról sem volt fogalmam, hogy melyik égtáj felé kéne elindulni. Csak emlékfoszlányaim voltak az útról, azt nem olvastam olyan figyelmesen, hiszen arra számítottam, hogy úgyis nálam lesz a levél, és könnyen odatalálunk. Az emberek csupán lézengtek a parkban, néhány megszállott kutyást láttam, akik elfoglalták magukat a kisállatukkal, őket viszont nem akartam zavarni. Végül odamentem egy nekem háttal álló fiúhoz, és óvatosan megkopogtattam a vállát.
- Szia! Bocsi, nem akarok zavarni, csak rohadtul eltévedtem, és nem tudnád véletlenül elmondani, hogy hol van az ispotály? – kérdeztem tőle gyorsan, Mona pedig végszóként levágta magát mellém. A táskájából elővettem egy kis vizet majd a kezembe csurgattam azt és óvatosan megitattam. Mohón lefetyelte a vizet, nekem pedig hihetetlen lelkiismeret-furdalásom volt, hogy reggel óta elfelejtettem vizet adni neki.

Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2019. január 21. 12:45 | Link


Valaki ma méltóztatott tájékoztatni szíves felajánlásáról, miszerint esetleg fizethetem az ebédjét, és persze az ember fia hogy is utasíthatna vissza egy ilyen kedvező üzletet, ha a nővéréről van szó, akit ráadásul Korinnának hívnak?
Szóval gyors csók otthon Milánnal, kabátot fel, gitártok a hátra, és máris Budapest utcáit rovom zsebrevágott kézzel. Mostanában kicsit talán egyenesebbe jöttek a dolgok, Milánnal is utaztunk nemrég, az is fantasztikus volt, meg kezdem megszokni az életet anyóséknál, meg a minden-hétvégén-kaja-a-nagyiéknált, esküszöm, annyit eszek, mióta kidobtak otthonról, hogy arra nincsenek szavak, és ez nagyon jól van így. Milán anyja is nagyon jól főz, imádom. Zseniális.
Épp egy új, még csak alakulóban lévő dalt dúdolgatok és dobolom a térdemen, miközben az étterem felé tartok. Megigazítom a napszemüvegem (hihetetlen, hogy télen így tűz a nap), aztán mikor meglátom a jómadarat, beletúrok a hajamba, és felvont szemöldökkel követem a tekintetét, merthogy az tuti, hogy nem engem néz, hanem valaki mást, és nem is akárhogy. De persze miért is lepődöm meg, róla van szó, Koriról, hát ki a francot sokkolna az ilyesmi?
- Na mi van, nyommer? - Vágódok le elé a székre, valószínűleg csak most fog észrevenni, eléggé el volt foglalva ugyanis Mr. Zöldszemmel, szóval most tuti, hogy nem én vagyok a prior. - Új pasid van, vagy csak potenciális áldozat? - Vigyorgok rá, aztán viszont már fel is állok, hogy magamhoz öleljem ezt a hülyét, akármilyen ciki is. Mégiscsak a rokonom!
- Remélem, Andrássynak hívják, különben sztrájk lesz otthon - vigyorgok még mindig, majd ismét levágódok egy elegáns kabátlevétel kíséretében. Napszemcsi marad, most eléggé elkaptam ezt a dolgot, hogy napszemüveg, király ruhák, mittudomén, hamarosan zenekari próba, szóval... A gitártokom persze óvatosan támasztom le valahova, ahol a legnagyobb biztonságban van.
- Na mi újság, rokon? Minek köszönhetem a megtiszteltetést? - Csóválom a fejem még mindig mosollyal az arcomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. január 23. 05:14 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



- Persze. Olyan élő, nem tudnám elmagyarázni, csak... a tényt, hogy víz, valami olyasmi, mint amit Trusia buborékjainál érzek, csak kicsit passzívabb. - Azt hiszem, ez volt talán a legértelmetlenebb dolog, amit összehordtam eddig, de közben meg mégis volt benne valami, különben nem mondtam volna azt, amit. - Téged. Mindig téged.
Szerintem mindenkinek volt egy saját útja, ahogy kifejezte magát, nem csak a mozdulatok, a mimika, az öltözködés, de a művészetek, a mágia és igen, az elemi terén is. Ebben a képben kicsit Axel is benne volt, az ereje, szíve-lelke, az, amit irántam érzett, ennyi idő után is. Csodaszép volt ez a kép.
- Tudod, hogy nem így értettem - néztem rá méltatlankodva, mert nem ezt kérdeztem. Nem vagyok ennyire buta, tudom, hogy vannak a képei szállítva,a  kérdés az volt, hogy lehet az, hogy a többi képét elviszik, más országokba is, ez meg itt marad és hazajön velünk.
A néni azt hiszem, meg volt sértve, amiért Apu velem volt itt és nem vele bájolgott kint a többiek között. De ugye már úton voltunk, hogy ezt orvosoljuk, nehogy nekem mérges legyen bárki rá, mert velem foglalkozik inkább. Arra lesz máskor is ideje.
- Huh. Milyen határozott valaki - biggyesztettem le az ajkam elismerően, de aztán csak egy ragyogó mosolyt villantottam rá, hogy éreztessem vele, én mindenben is támogatom.
- Majd visszatérünk erre, ha végeztél, én addig nézelődök és meglátom, mennyit is ismerek meg. - Párat egészen biztos, mert volt, amihez segítettem neki a színeket válogatni, meg egy-kettő közben el is aludtam a tapijaim köré pakolva, a buksimat a hátának döntve. Azok még mindig vicces esték voltak.
- Néni. Néni! Látod ezt a szép képet itt? Én emiatt vagyok itt, nem érdekel, hogy mit motyogsz. Az sem, szerinted hány éves. Amúgy sem annyi. Olyan butákat gondolsz - néztem rá lesújtóan, mikor azt vesézgette, hogy ő bármilyen művész korát meg tudja ítélni a festményei alapján. Ide csak bolondokat hívtak meg?
Inkább a szexi pipőimben tovább totyogtam a második képhez, és ott is elrévedtem egy kicsit, meg is rémültem, ahogy megéreztem, hogy valaki a derekamhoz ér. Aztán megkönnyebbülten simultam az ismerős ölelésbe, el is mosolyodva kicsit.
- A képeiddel? Soha. Daddy, are aaaaaall theeeeeese people so fudging stupid? -  hajoltam előre kicsit, hogy rá tudjak nézni a vállam fölött, összevont szemöldökkel, szinte már megrökönyödve. Olyan buták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. január 25. 12:12 | Link

Blossom


Még volt pár napja a kezdésig. Úgy sétálgatott a városban, mintha semmi gondja nem lenne, és az egész világ minden perce az övé. A mostanában ismert karikák eltűntek a szeme alól, és a szokásos gondterhelt ráncok is kisimultak.
Éppen az egyik közeli parkon vágott át. Azon gondolkodott, hogy talán vesz egy buborékfújót húgának, a megmaradt fizetéséből. Elképzelte maga előtt, hogy örülne neki Léda. Körbeugrálná bátyját az előkészítő közepén, majd mindenkinek aki ott maradt, megmutogatja, hogy milyen király dolgot kapott. Sőt. Valószínűleg azonnal el is kezdené használni, hogy utána gyönyörködhessen a színes kis lufikban. Talán Zalán még egy varázslatot is küld rá, hogy ne pukkanjanak olyan gyorsan szét.
Felfigyelt a furcsa lány-kutya párosra, pedig alapjáraton nem lettek volna feltűnőek a parkban. Viszont egy szó igazán felkeltette az érdeklődését. Ispotály. Aggódva pillantott a mugli férfire, akinek szeméből értetlenkedés tükröződött. És hát, mentettem a menthetőt.
Odalépett a lányhoz, és megsimította a karját. - Semmi baj Luca, már itt vagyok, segítek - mondta olyan hangsúllyal, mintha a lány nem tudná felfogni épp ésszel. - Bocsi, kicsit beteg. Tudod hogy van ez, egy pillanatra nézel félre - suttogta a másiknak, majd megvonta a vállát. Az ismeretlen mindent tudóan biccentett, majd inkább arrébb állt.
- Ne haragudj, de valahogy ki kellett téged mentenem. Nem beszélhetsz itt ennyire nyíltan, lebuktatnál minket - kért elnézést a maga módján. Tisztán látszott, hogy a nő nincs tisztában azzal, hogy Budapesten bizony több a varázstalan, mint a mágus ivadék.
- Viszont tudok segíteni a problémádban. Ha gondolod, elvezetlek oda - ajánlotta fel lovagiasan a szolgálatait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 25. 16:50 | Link

Zalán
Csak akkor jöttem rá, hogy sietségemben teljesen elfelejtettem, hogy Budapest nem Bogolyfalva, ahol mindenki egyértelműen tud a varázsvilág létezéséről, amikor a fiú odalépett hozzám. A szituáció kínosságából adódóan inkább csak lesütöttem a szemem és Monát néztem. Ő meg azzal a gőgös fejével pillantott vissza rám, mintha örülne annak, hogy sikeresen leégettem magam és könnyűszerrel  fecsegtem ki nagy titkokat.
- Ugyan, köszönöm szépen és bocsáss meg, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Általában figyelek mindenre, de ma egyszerűen nem bírok ésszerűen gondolkozni – feleltem a fiúnak. Kissé ismerősnek tűnt, de nem tudtam volna megmondani, honnan. Lehet, hogy csak valami sorozatsztárra hajaz, vagy csak elkezdtem hallucinálni a fáradtságtól. Este alig aludtam valamit, aztán mire álomba szenderültem, már csörgött is az ébresztőórám, amit legszívesebben kihajítottam volna az ablakon, de hiába az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Meg a titkokat is magamba kéne fojtanom, ami úgy látszik most nagyon nem megy.
- Amúgy Blossom vagyok, ő pedig Mona. Azaz törzskönyvileg Mona Lisa, de csak nagyon ritkán hívom így – próbáltam menteni a menthetőt. A kutyám, nevét hallva, felkapta a fejét, de aztán rájött, hogy nem ételt fog kapni, ezért csendben nézett egy másik kutyát. Kissé antiszociális, majdhogynem csak engem bír elviselni, de engem is csak azért, mert tőlem kap enni.
- Azt megköszönném. Volt egy levelem, hogy merre kellett volna mennem innen, ha nem hagyom otthon, valószínűleg nem kérdezek meg egy muglit, de nyilván a legfontosabb dolgot a faluban felejtettem – meséltem neki, miközben az órámra pillantottam. Úgy tűnt, már azelőtt elkéstünk, mielőtt elindultunk volna, de nem zavart különösebben, mert egyrészt a volt szaktársaim biztosan megszokták már, a bulikról is mindig késtem, másrészt pedig volt társaságunk és úgy tűnt, talán nem keveredünk el Pesten.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. január 27. 00:41 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Az ajkaim lassan görbültek felfelé, majd az ív szélesedésével egész fogkrém reklámos lett a dolog, ahogy befejezte a válaszát. Nem különösebben vártam tartalmi jelzőket, azt sem, hogy tényleg belefog egy leírásába az érzésnek, hiszen mi a lényeg: te is érzed-e. A legtöbb képem nem a kézzel fogható vagy fizikailag feltétlen látható elemeitől volt különleges, persze a nézőközönség ebben találta a magáét, ebben fedezte fel a saját élete darabját, ezért is vittek haza otthonokba, családokhoz, társnak műveimet. Ez  kiállítás azonban annyira máshogy sikerült, mint mondjuk az elmúlt kettő, hogy egyszerűen nem éreztem megfelelő értékberuházásnak túladni rajtuk. Ezért is lehetett, hogy egy már jön is haza a mostani bemutató két hét után.
- Tudom. Úgy, hogy ezt kértem, az a tiéd, és mivel te is ott élsz - nyomtam meg az utolsó szót, mert talán ebben már nem is csak a kép volt a lényeg. Elégedetten viszonoztam az utolsó csókot még azelőtt, hogy kézen fogva átvezettem volna oda, ahol rám még némi munka is várt. Sajnos, nem sajnos, de vannak kötelezettségek is, amiket ha nem is mindig viseltem jól, pontosan tudtam mennyit ártanak vagy használnak.
- Csak óvatosan - még finom az oldalára is szorítottam, hogy aztán ellépve a pasashoz sétáljak, aki már a fényképezőt félig az arcomba tolta, hogy na akkor kezdhetjük-e. Juhu, persze. A lelkesedésem konvergált Orionéhoz, mikor egyedül kell otthon lennie Tess-szel.
Csak kattogtak az óra mutatói a falon, én pedig elégedett sóhajjal léptem ki az utolsó kép műpózából, majd még kezet fogtam egy idősebb úrral, aki talán az egyetlen értelmes megjelenő volt a ajtó részéről. Vele tényleg lehetett érdemi eszmecserébe bonyolódni, a többi megjelentet nem is értettem. Mindenesetre éppen elcsíptem a korombeli, vagy fiatalabb nőt, amint megjegyzi, hogy valami kopogós kislány milyen neveletlen. Kénytelen voltam elvigyorodni, majd megköszörülve a torkom átvágtam az emberek közt, hogy azt a bizonyos fiatalkát átkarolva búgjak a fülébe.
- Ez sértés a karamellákra - adtam csókot az arcára finoman, majd ellépve kicsit magam felé fordítottam. - Mehetünk? Szeretnék valamit megbeszélni veled, de nem itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. február 1. 12:54 | Link

Vakrandi a végzettel prt. I.
Vajda Eszter

Francesca újabb agymenésének köszönhetően ismét randizni kényszerül. Azért használom a kényszerül szót, mert a férfi számára lassanként valóságos kín minden friss áldozat, akiről húga úgy ítéli meg, hogy méltó párja lehet. Nagyon belefáradt már ezekbe a játékokba, de persze az ő egyetlen kicsi húgáért mindent IS megtesz. Ez csak természetes.
Végre enyhébb nap a mai, így úgy dönt, merész lesz. Na nem vesz fel fürdőnadrágot, hogy megmutassa tökéletesen kidolgozott mackó testét - egy picit eltunyult, de még mindig csodálatos, csak mondom -, de a hosszú ujjú ingre csak egy meleg pulóvert húz. Mert randevúra illő módon kell megjelenni. Ácsorog a tükör előtt és nagyon hülyén érzi magát. Inkább leveti a pulóvert és mégis a szövetkabátot választja. Egyáltalán mit érdekli ez az egész? Kötelességből elmegy erre is, ahogy az előző százra, aztán hazajön és közli a húgával, hogy ennyi volt, kész, vége van. Nagyot sóhajtva vágja zsebre kezeit és anélkül, hogy elköszönne, egyszerűen kilép az ajtón és becsukja maga mögött. Francesca talán haragudni fog, hogy nem véleményezhette bátyja randiszettjét, de majdcsak kiheveri.
Ez a csodás találka Budapestre lett megbeszélve, egészen pontosan a Kossuth téri Szamos Café-ba, ahol a legpompásabb süteményeket eheti az ember, ráadásul a kávé is párját ritkítja. Noha Nico anyja olasz, ő maga sokszor járt Magyarországon és folyton ódákat zengett erről a cukrászdáról, néha napján pedig egy kis süteménnyel is megajándékozta a testvérpárt.
Így tehát Nico hanyag eleganciával lép be a kávézóba és rögvest helyet is foglal az üvegablak mellett, hogy kellő alapossággal mustrálja az érkezőket. Na vajon ma mit dobott neki a gép?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 1. 14:06 | Link

F R A N C E S C O
x eszti

Ha a legjobb barátnőd - nem tudom, mennyire helyénvaló amúgy ez a kifejezés, mármint nézd, alap hangon nincs túl sok barátom, a nem túl sok pedig konkrétan az öcsém barátnőjét, Cat Payne-t (aki nyilván nem a barátom), meg Francescat jelöli - megkér, hogy randizz a bátyjával, olyan volumenű kérdések vetülnek fel - már azon kívül, hogy most mégis melyikőjük lehet elkeseredettebb, vagy, hogy akkor engem most gyakorlatilag kihasználnak, és valami alibi nő vagyok, mert a szóban forgó úr fél bevallani a világnak, hogy meleg, na nem mintha bajom lenne a melegekkel, sőt, összetenném a két kezem, ha beköszöntene egyszer csak a tavasz -, mint, hogy MIT VEGYEK FEL?
Mármint tényleg, ez, na ez igazán komoly probléma. Túlöltöznék? Alul öltöznék? Ez most tényleg randinak minősítendő, vagy csak baráti kávézás? Megkapom egyáltalán valaha a válaszokat??
Vonatkoztassunk el a fejemben megszólaló, gonosz, bűntudatkeltő hangtól, amint épp azt mondja, ó Eszti, pedig ha valakinek, hát neked aztán van tapasztalatod az idősebb pasikkal!, mert ha elkezdenék emiatt is szorongani, csak visszafeküdnék az anyámék kanapéjára Ben&Jerry's-t zabálni, és már így is annyit ettem, hogy kezd megnőni a seggem - nem mintha amúgy akkora nagy seggem lenne, de onnan már csak egy lépésre van a combom per hasam, ahonnan nagyon, nagyon nehéz ledolgozni a felesleges kilókat!
Most persze gondolhatnád, hogy mindezek után vészesen el fogok késni, de az az igazság, hogy ha ilyen szinten rágörcsölsz valamire - még ha nem is látszik, a gyakorlat! - mindenhova kínos pontossággal érkezel meg.
Ide is.
(Egyébként mégis ki nevezi el a lányát ugyanúgy, mint a fiát?? Normális ez? Csak mert Norma Bates fiát is Normannek hívták, és ő közel sem volt az! Ez persze még az előtt eszembe juthatott volna, hogy belépjek, és akkor észrevétlenül el is menekülhettem volna!)
-  Szia - halvány mosolyt varázsolva arcomra foglalok végül helyet vele szemben - komoly taktikai megfontolás lapul emögött, ha például mellé ültem volna, akkor máris túl rámenősnek tűnnék - kibújva a bőrkabátomból - nem olyan műanyag, ami alatt sokkal jobban fázol, mint kellene - kényelmesen a csuklóm fölé húzom a pulóverem ujjait, majd felé nyújtom jobbom.
- Fogalmam sincs, mennyire készített fel, Eszti.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. február 1. 14:42 | Link

Vakrandi a végzettel prt. I.
Vajda Eszter

Legyünk őszinték: egy vakrandira nem lehet felkészülni. Mondok jobbat is, úgy még nehezebb egyáltalán megpróbálni felkészülni, hogy azzal a tudattal mész el rá, hogy a nálad évekkel fiatalabb húgod szervezi be a jelölteket. Az igazat megvallva ebből az aspektusából sohasem szemléltem még az eseményeket, márpedig a látszat, amit ez a szituáció kelt, roppant mód kellemetlen. Ki akarna egy olyan férfival lenni, aki 30 évesen képtelen felcsípni magának egy csajt, így a húga segítségére szorul? Ha jobban meggondolom, totálisan szánalmas az egész. Szerencsére Nico fejében nem keringenek ezek a gondolatok, ő továbbra is csak ül és azt várja, hogy véget érjen a még el sem kezdődött találka. Milyen idilli.
Ismét nyílik az ajtó, ő pedig fel sem figyel a felé igyekvő lányra. Épp azt tippelgeti, hogy melyik sétáló leányzó lehet az, akit kinézett neki a húga. Merlinre esküszik, hogyha megint valami kifent-kikent szőke macát küld, akkor ő... És ebben a pillanatban valaki elhelyezkedik vele szemben. Figyelmét azonnal a lány felé fordítja - mert te atya úr isten, ez még nem is nő, csak lány!!! - és először nem tudja, hogy hálát adjon a régi és az új isteneknek, amiért nem egy plázacicát küldött hozzá, vagy inkább megölje a testvérét, mert ennyire fiatal nőstényre esett a választása. Mellesleg, ha belegondoltok, még meg se szólalt, de már így is kilométeres hosszú ez a hozzászólás, mi lesz később?!
- Szia - böki ki végül, elvégre nem akar a teljesen megszokottnál sutábban viselkedni. A felé induló vékony ujjak köré fonja sajátját, hogy megrázza a kecses kezet és kínosan elmosolyodjon. - Ide nem felkészítés, hanem rutin kell. Az pedig bőven van - hősünk egyetlen mondattal alázza magát porig, de persze ezen már meg sem lepődünk, hiszen annyira ért a nőkhöz, mint én az atomfizikához. Nem, sajnos nem én vagyok Dr. prof habil Köröndi Árpád. Sajnos. - Nico vagyok. És őszinte részvétem, hogy így kell megismerkednünk - kelletlenül mosolyodik el ismét, mert neki tényleg kínos a szituáció. Fel kéne nőnie, tököt kéne növesztenie és kezébe venni az irányítást. Vagy egyszerűen csak nemet mondani a húgának. Igen, ez lenne a létező legjobb dolog, amit tehetne, de amíg ez bekövetkezik, addig maradjunk a randinál.
- Iszol esetleg egy kávét, vagy kérsz valamilyen sütit? Az ishlerjük és az Eszterházy tortájuk verhetetlen - az eddigi görbe végre őszintévé és kedvessé változik, ahogy a maga mély, mackós hangján, dörmögve kérdezi meg újdonsült randipartnerét, hogy mit kíván fogyasztani. Ő már úgyis tudja, mit fog rendelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 1. 15:28 | Link

F R A N C E S C O

Egy pillanatra - de meg mernék esküdni, hogy az az egy pillanat életem eddigi legrosszabbja, rögtön az után, hogy rájöttem, Benjámin tényleg felpofozott, a tenyerével, meg az után, hogy rájöttem, az öcsém tényleg beverte Benjámin képét, az öklével, ja, és azt se felejtsük el, amikor az anyám közölte, hogy ekkorát még nem csalódott bennem - eluralkodik rajtam a pánik, a másodperc tört része alatt gondolok arra, hogy biztos rossz emberhez ültem le, hogy mennyire kínos lenne elmondanom, miért ültem le rossz emberhez, és, hogy azért mégsem tálalhatok ki az igazsággal, de akkor mégis mivel kellene kimentenem magam az egész helyzetből, hiszen szemtől szembe, miután már letetted a csinos kis popód, nem mondhatod az, hogy "ó, elnézést uram, összekevertem valakivel"! De mielőtt teljesen kétségbe eshetnék, egyetlen tökéletes, meleg hanglejtésű szóval - ez akár romantikus is lehetne, de nem az -- a boldog élet titka, hogy soha ne legyenek elvárásaid, most én is csalódtam magamban -- mondtam már, hogy szeretem az életem egy Audrey Hepburn filmként nézni? - megment. Hogy aztán minden, az alakja köré képzelt tartást, becsületet és férfiasságot - kezdek túlzásokba esni - egyetlen, hasonlóan meleg és tökéletes hangvételű mondattal leromboljon, valahogy úgy, ahogy én tettem hónapokkal ezelőtt az önbecsülésem (itt lenne az ideje elsütnöm egy viccet a fekete ruháimról, de nem fogom megtenni).
Egy pillanatra - ez még ugyanaz a pillanat, csak szeretek órákig beszélni szélsebesen múló dolgokról - megemelem szemöldökeim, és el is mosolyodom, mert más nyomorát valahogy mindig szórakoztatónak találom (ne is beszéljünk a saját nyomoromról!), mielőtt finoman az asztal szélére könyökölnék, és állam megtámasztanám a tenyerem élén.
- Ugyan, lehetne rosszabb is - finoman vállat vonok, és csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként, ha valaki tényleg ennyire kelletlenül és nulla életkedvvel áll egy lányhoz (HOZZÁM), akkor az igenis sértő, de legalább ennek tudatában máris világosabb, miért kell neki a kistestvérének nőket szerezni. Ugyanakkor, feltehetőleg már előrébb lennék az életben, ha én is rábíznám ezt az öcsémre, az ő választásai határozottan jobbnak tűnnek.
- Hmmmm - magam elé húzom a menüt, kinyitom - aranyszabály, hogy soha, soha ne hagyj egy nőt választani, a nők képtelenek ilyen volumenű döntéseke hozni! - majd némi elmélyült gondolkodást követően - irigylem azokat az embereket, akik minden kínos helyzetben képesek bedobni egy még kínosabb tényt a nagyvilágról, legalább nem csendben ülnek -- akkor kérek egy kávét, és egy verhetetlen ishlert - látod? Erről beszéltem. Most pedig illene mondanom valamit, ami nem az időjárás, vagy a politika.
- És, hogy tetszik eddig nálunk? - nem mintha ez aztán annyira izgalmas lenne. Gondosan visszaigazgatom a kartont a helyére, mintha nem vinnék el innen azonnal, amint rendelt. - Biztos nehéz megszokni a hirtelen éghajlatváltozást.
Here we go.
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2019. február 1. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Francesca Nicola Bianchi
INAKTÍV


Bianchi Brand 2.0
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2019. február 3. 11:42 | Link

Eszti
a randizás nem vicc

Hogy is mondjam... Van, aki eltöri a lábát, mások hülyét csinálnak magukból, de azoknak mind azonnali és látványos következménye van. Nem előkészített bombákként viselkednek az ilyen jellegű események, és főleg nem a szenvedő alany maga rendezi be a terepet kirobbanásukhoz. Nos, én zseniálisan értek a saját magam alatt való favágáshoz, akárcsak a testvérem, de míg Nicoban már van annyi rutin, hogy észreveszi a közelgő baj szelét, én vak ló módjára gyalogolok bele sokszor a legnagyobb marhaságokba. Mindezt persze örömmel és dalolva teszem. A legújabb szerzeményem kétségtelenül a Kai-jal való randim, de mivel fél éve szemellenzőt viselve epekedek a srác után, elég csekély esélyt látok rá, hogy bárki is ráébresztene erre a szép melléfogásra a randi napjáig.
Apropó randi! Fogalmam sincs, MIT VEGYEK FEL! Női problémák 101, amikor a gardróbot nagyobb a szobádnál, de akkor sem tudsz egy épkézláb cuccot sem előhalászni. Kész, képtelen gondolkodni, annyira fel van villanyozva. Már tegnap óta beszélni akartam Esztivel, hiszen Eszti mégis csak jártasabb ezekben a témákban, mint én. Végül is három órája fetrengek a szőnyegemen és egyetlen unciányi haladást sem értem el. Ideje felkeresni a randitanácsadómat (istenigazából nem is értem, miért aggattam rá ezt a jelzőt, elvégre tárgyi tudásom Eszti szerelmi életét illetően nincs, sosem kezdtem vájkálni a magánügyeiben és sosem tudom, mikor szarkasztikus épp a témában). Három órával később már ott toporgok Esztiék bejáratában három rövid csengőnyomással jelezve, hogy roppant sürgős dolgom van idebent. Itt csak Eszti segíthet, senki más!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva és alig érthető"
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 3. 13:58 | Link

C E S C A
x a kék az új fekete


Átlagosnál sokkal több örömmel tölt el, ahogy végre telenyomhatom tejszínhabbal a hűtőben kiolvasztott néhai csokoládéfagylaltot - úgyszint, ahogy alkalmam nyílik leszopogatni a hüvelykujjam és halvány rózsaszínre lakkozott körmöm bemocskoló édes trutyit -, majd a fagyasztót kitárva, a megfelelő zacskókat felbontva teleszórhatom jeges gyümölcsökkel a nemes egészt (persze jogosan vetül fel bárkiben a kérdés, miszerint mégis mi értelme volt kiolvasztanom akkor a fagyit, a válaszom az, hogy semmi, ellenben jogomban áll értelmetlen és átgondolatlan dolgokat tenni a lakásomban). Földöntúli lelkesedéssel kuporodom le a méretes kanapé szélére, nehogy felébresszem Cicát, aki a súlyom megérezve ahelyett, hogy finnyásan tovább állna, fejét a vádlimra fekteti, majd szuszog tovább, tudod, egy szeszélyes macska kegyeit elnyerni a világ legváltozatosabb feladata, egyszer fenn, egyszer lenn, kész hullámvasút.
És akkor az ölembe húzom az ipadem, a hasamra teszem a fagylaltos tálat, hiszen hol máshol lenne tökéletesebb helye, sokezredjére elindítom Audrey klasszikus csodáját, és csak, miután beleharap a vajas crossiantjába a Tiffany's kirakata előtt, csak, miután ennyire kényelembe helyeztem magam a világ legtökéletesebb hétvégi programhoz, macskával a lábaim között, szólal meg a csengő. Várok pár percet abban a reményben, hogy bárki is legyen az, nincs olyan kitartó, amennyire a kezdeti lelkesedés azt elhitette vele. Aztán elkínzottan kiabálok egyet az öcsémnek, hogy nyisd már ki bazmeg, aminek nyilván semmi, de abszolút semmi haszna, sírást imitálva hátraeresztem fejem a kartámlán, és mindezen drámai szenvedés után lepakolok magamról mindent (Cicát különös érzékenységgel, nehogy megzavarjam angyali álmaiban), elnagyolt mozdulatokkal kibontom a hajam, amiben újabban több tartás van, mint az önbecsülésemben, és akkor egyszer csak vállal a karfának, csípővel valahol a túlvégen kirántom magam előtt az ajtót.
- Ó - valahogy ezzel egy időben ki is párolgott minden ördögi haragom. - Történt valami baj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Francesca Nicola Bianchi
INAKTÍV


Bianchi Brand 2.0
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2019. február 3. 14:24 | Link

Eszti
a randizás nem vicc

- GRANDE baj történt! Azaz nem baj, de grande, grande! - Mellső lábaimmal választékosan hadonászva gesztikulálok a "hatalmas" jelzőhöz. I mean, tényleg nagy dolog a siralmas szerelmi pályafutásom alatt, hogy randira hívtam az imádatom tárgyát. Ünnepnap a naptárban.
Aligha hiszem, hogy Eszti kidobna, ha beljebb megyek önkényesen (természetesen előtte teljes udvariasságommal arcon puszilom egyszer jobbról, egyszer balról, megölelem, és csak aztán lépem át a küszöböt, mint jó vendéghez illik), mivel az ajtót hajlandó volt kinyitni és az arca sem árulkodik éktelen dühről.
- Nem fogod elhinni, Eszti! Sono innamorato! Annyira helyes és férfias, istenem. És randira hívtam, fél év után VÉGRE! - Sajnos Eszti láthatta már Kai, a neveletlen rellonos felé vetett epekedő pillantásaim, amik mind megszépítették Kai első nyilvános böfögésétől az utolsó orrtúrásáig minden balmozdulatát. Tökéletesen egészséges (és bőven undorító - translator notes) férfi. Meglegyezem magam a jobbommal egy kicsit, mielőtt elvisz az izgalom álomföldére, de közben van időm Esztivel felvenni a szemkontaktust. Csodálnám, ha kedves barátnőm nem két, jókora rózsaszín, lüktető szívecskét látna a szemeim helyén.
- Hétvégén Kai-jal randizom, és beleütköztem az életünk legnagyobb problémájába. Nincs egyetlen göncöm sem, amit felvehetnék, és anya most el van foglalva a legújabb kollekciójával. Eszti, segítened kell! Benned van minden reményem! - Ezt mutatja az is, hogy roppant komoly fejet vágva megfogom a két kezét, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva és alig érthető"
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. február 3. 16:09 | Link

Blossom


A férfi elmosolyodott. Remélte, hogy nem sértette meg a lányt a korholással, pláne, hogy egy gyenge kis él is volt a hangjában, amit csak nagyon ritkán alkalmaz. Legalábbis még.
- Ugyan, semmi nem történt. Addig biztos nem, amíg engem látsz. - Újabb nagy vigyor. - Egervári Zalán szolgálatodra. Blossom... - kezdett el gondolkodni. - Most egészen elbizonytalanítottál. Bagolykőbe jártál? - kérdezett rá, és miközben elmélázott ezen, tekintete a kutyára esett. Leguggolt, és kezét a kutya felé nyújtotta, mintha valami egészen veszélyes állatot közelítene meg. Csak akkor simogatta meg, ha a kutya is így akarta, ha viszont csak hátat fordított neki, akkor egyszerűen kinevette és felállt. - Mona Lisa. Tetszik. Egyedi - ismerte el a férfi, majd a lányra nézett.
- Gondolod, akkor indulhatunk is - tárta ki kezét jobbra, mintegy útmutatás végett. - Kicsit messze van, lehet húsz perc is gyalog. Nem akarsz inkább tömegközlekedéssel menni? Akkor egy tíz percet tudnánk rövidíteni - jegyezte meg Zalán, bár nem volt benne biztos, hogy a varázslók értettek az egész metro-villamos pároshoz. Azt meg pláne nem, hogy hogyan is viszonyulnak hozzá. Még jó, hogy neki minden életformából kijárt az okítás. Sarolt miatt nagyon értett mindenféle mugli dologhoz, az apja miatt pedig a varázslatokhoz. Bár ha őszinte akart volna lenni, akkor utóbbit inkább egymaga fedezte fel.
- Ha gondolod, akkor viszem a dobozt - ajánlotta fel, a kutyaketrecre mutatva. Elég lesz a lánynak odajutnia is, nemhogy még cipekedni is mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2019. február 3. 17:59 | Link




Tudom, mire gondolsz. Hogy kár rád pazarolnom. Ismerlek. Semmi sem túl drága vagy túl értékes, ha rólad van szó. Megszokhattad volna már.
Mindebből semmit sem ejtek ki, csak nézek rá hosszasan, féloldalas mosolyommal, szeretnék kinyúlni érte, kócába beletúrni, tarkójára csúsztatni a kezem és suttogva mindent elmondani, addig mondani, amíg elhiszi. Helyette viszont csak nézem egy darabig, aztán beérem egy csókkal - bár ez nem csak "beérem", ez annál több, ez minden talán.
- Néha úgy is érzem magam - vonom meg a vállam nevetve. - Csak nem én szolgáltatom a piát, hanem a klientúra hozza, fizetségként, amiért meghallgatom őket és képviselem a jogaikat. Alapjáraton nem sokban különbözök egy kocsmárostól, csak kicsit több a munka.
A helyzet az, hogy tényleg sokan fizetnek így, mert másként nem tudnak. Ezzel-azzal. Régóta őrzött jóféle borral például. Nincs szükségem rájuk, de tudom, hogy az önérzetüket sérteném az elutasítással.
A kifogására feltartott kezekkel jelzem, hogy oké, elhiszem. Dehogy hiszem. Már megint az önérzeteknél tartunk, s most főleg nem akarom megsérteni. Nem őt. Tudom, hogy nehéz neki is. Ismeretlen terep. Mindkettőnk vakon tapogatózik, csak érzésből araszolunk előre. De a jó irányba, biztosan a jó irányba. És ha nem - hát majd együtt leszünk, bárhol is.
- És nagyon köszönöm a meghívást, szívesen csatlakozok - bólintok mélyet, nem téve semmi megjegyzést sem arra, hogy többet kéne egyen, sem arra, hogy már nem jár annyit bulizni. Nem mintha nem mondtam volna neki eleget, vagy nem vettem volna észre a változást. De nem akarhatok egyből mindent, csak szépen, lassan, a kis győzelmeknek is kell örülni.
Kinyitom az egyik szekrényt és elég hamar előszedem belőle az említett öntet-alapot. Nincs túl sok mindene, nem kell ásatást végeznem. Az én régi életemet juttatja eszembe. A Thomas előttit. A szükségeseken túl nem törődtem mással. Most meg invito nélkül már alig tudok előszedni bármit is.
Az alaphoz keresek valami folyadékot, ami egy jogurt formájában elő is kerül a hűtőből. Meg van kezdve, de még jó. Összekeverem a kettőt, aztán csípőre tett kézzel körbeforgok, hogy merre is találom a tányérokat. Második próbálkozásra meglesznek, asztalt terítek s közben figyelem Cole ügyködését körülöttem. Nem mondhatnám, hogy rutinosan forgunk a konyhában. A rutint máshol tanultuk be. De ez is alakul. Néha össze-össze ütközünk, mire zavartan mosolyogva állok félre vagy épp kerülöm meg. Egy ilyen megkerüléskor csókot nyomok a nyakára, csak úgy hirtelen jött, át se gondoltam. Félrefordulva beleharapok az ajkamba és egy pillanatra lehunyom a szemem. Most komolyan? Az a bajom, mert egyszerűen jól érzem magam? Azon stresszelek, mert nem stresszelek? Nem vagy normális, Liam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 4. 08:43 | Link

C E S C A


Elöljáróban máris szögezzük le, hogy mióta Francesca a barátaim közé sorolandó, úgy érzem magam, mintha egy új nyelvet tanulnék. Vele minden nap telis tele van meglepetésekkel. Valami olyat mond, amit hallottam már, és utólag kiszótáraztam? Esetleg teljesen újat? SOSEM tudhatom, mit veszek ki abból a bizonyos bonbonos dobozból - amikor pedig azt mondom, bonbonos, azt teljesen komolyan is gondolom, semmi flancos hasonlat, hiszen Cesca egyértelműen a legédesebb lány ide közel s távol, nem utolsó sorban pedig kitűnő stílusérzékkel rendelkezik, hát hogyan ne lehetne szeretni őt!?
Sűrűn pislogva követem minden szavát, az édes praliné mellett nem csak az élet, de a saját érzéseid is totál hullámvasutat jelentenek, először megijedek, utána megnyugszom, amikor megpuszil, még mosolygom is, és amikor elmondja az egész hacacáré okát, NA AKKOR, akkor igazán kiszökik minden vér az arcomból.
- HOGY MI? - oké, lehet, LEHET, hogy ezt kicsit túlreagáltam. Hiszen nézzünk csak rá Kai-ra. Nem lehet annyira rossz, ha mondjuk kifőznénk belőle minden hordozott baktériumát és fertőző vírusát, elküldenénk egy tisztességes fodrászhoz, vennénk neki egy egészen új ruhatárat, napi huszonnégy órát töltene illemtan- és higiéniai órákkal évekig, esetleg, talán, lehetne még belőle tisztességes tagja a táradalomnak.
- Cesca - egy szerető anya minden aggodalmával simítom tenyerem arcomra miután kihúzom kezem a kezei közül, mintha a hűvös bőrömnek esélye lenne elsimítani a megrökönyödésem (színésznő kellett volna lennem, ÉN MONDTAM), majd keservesen elbiggyesztve ajkaim rázom meg fejem. - Ahhoz a fiúhoz egy steril jelmezre és egy ujjlenyomatos erényövre lenne szükséged, nem ruhára - nem gonoszkodom, tényleg, de nem értem, egy olyan lány, mint ő, mégis mit találhat vonzónak egy olyan fiúban, mint KAI, úgy értem, ha ezt keresi, elég lenne végigvonulnia a Blahán, és minden ujjára kapna öt jelentkezőt.
- És mi az, hogy te hívtad meg őt, hát nincs abban a fiúban semmi férfiasság? - a válaszom: nem. Nincs.
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2019. február 4. 08:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. február 4. 10:26 | Link

Vakrandi a végzettel prt. I.
Vajda Eszter

Minden éremnek legalább két oldala van. Az ő részéről nem a lány társasága kínos, még csak nem is feltétlenül a randi, hanem annak a megvalósulása. Hogy a kishúga egy nálánál lényegesen fiatalabb lányt vesz rá arra, hogy randizzon egy amúgy jóképű és értelmes pasassal. Mert alapvetően Nico is tökéletesen tisztában van azzal, hogy olasz származását le sem tagadhatná, magáénak tudhatja azt a csintalan, déli sármot, ami oly sok nőt sodor a hozzá hasonlók karjaiba. És azért lássuk be, egyetemi tanárként némi ész is szorult belé, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az eddig kapott visszajelzések. Csoda hát, hogy mindezek mellett, vagy inkább mindezek ellenére is ugyanolyan szerény, tán még kissé önbizalomhiányos is. Sohasem gondolta magáról, hogy meghághatná a világot, ha igazán akarná, ő mindig is a finomságot, kedvességet és törődést kereste, azt a fajta tiszta szeretetet, ami ezidáig nem adatott meg neki. És talán ez az, amit a húga sohasem ért meg, mikor azon zsörtölődik, hogy egy újabb szépséget utasít vissza.
Mindeközben a vele szemben ülő pusztán annyit értett meg a mondatból, hogy vele, azaz Vajda Eszterrel nem akar randizni, sőt mi több, egyáltalán randizni sem akar, vagy ha akar is, húzzák a fogát. Jogosan vonta le ezt a következtetést, valószínűleg egyetlen másik nőnemű sem tett volna másképp a helyében. Ettől még a helyzet tragikus komikuma ugyanaz: mindketten Francesca miatt vannak itt és nehéz eldönteni, hogy melyikük vágyik jobban egy másik forgatókönyvre.
- Ne értsd félre, kérlek - talán megérezheti, hogy a lány válasza némileg gúnyolódó, vagy sértett, mert a kiejtett szavakat hallva komolyan rosszul érzi magát. Nem randipartnerét kívánta leminősíteni, inkább a szervezés velejét kritizálja, mely nem más, minthogy a húga szervezett neki össze valakit. Ki tudja, talán ha másképp, más körülmények között találkoznak, szerelembe is eshetnek. Talán. - Csak azt hiszem, minden egészen más lenne, ha nem a húgom miatt ülnénk itt, hanem mert valami más hozott volna össze minket - micsoda romantikus fajankó! Bármennyire is pocsék a tapasztalata az utóbbi időben, valahol mélyen legbelül hisz abban, hogy a kiszemelttel egyszerre nyúlnak majd a karfiolért a közeli kis ABC-ben! Nem tudom érte hibáztatni, szerintem minden valamirevaló szingli megélte már ezt az érzést, és mélységes szomorúsággal tud osztozni az elképzelés abszurditásának okán kialakuló fájdalomban.
- Remek választás - e végszóval pattan fel, hogy rendeljen a pultnál, majd visszabattyog a székéhez és ismét helyet foglal az új hölgy előtt. Hazudna, ha azt mondaná, nem emlékszik tökéletesen minden nőre, akivel valaha randi szempontból dolga volt. Talán Eszter más lesz. Haha. - Az éghajlatváltozást - ismétli meg kissé döbbent arckifejezést vágva. Még öt perc sem telt el, de már a kritikus témánál vannak. Szíve szerint tenyerébe temetné arcát és üvöltene addig, amíg el nem tűnik minden és mindenki a közeléből, ehelyett csak kínosan felnevet. - Túlélem a hideget. Inkább mesélj arról, hogy mivel foglalkozol. Vagy esetleg tanulsz még? - annál nagyobb tökön rúgást amúgy sem kaphatna, minthogy a lány közli, hogy még a sulipadot koptatja. És ha tudná, hogy ez meg fog történni! Azért vigasztalhatja a tudat, hogy legalább mestertanonc.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. február 4. 11:03 | Link

C E S C O


Persze megnyugtathatnám, hogy részemről a lehetne rosszabb is valóban azt jelenti, hogy volt már rosszabb is, de az ember valahogy nem szívesen dicsekszik el azzal, hogyan kötött fogadást az öccsével amikor épp mindkettejük vérében túl sok aranyszín pezsgő nehezítette el a világot, aminek aztán az lett a vége, hogy egy harmincöt éves pasitól elvált a felesége, minden erőfeszítése a kampányidőszak alatt szarba ment, ÉS mindezek után, habár egy normális ember minél távolabb kezdene "új életet", mondjuk Amerikában, ENGEM bezzeg hazaparancsoltak a botrány kellős KÖZEPÉN, hadd csámcsogjon a csontos hátamon egész Magyarország!
Szóval csak illedelmesen elmosolyodva biccentek egyet, elvégre az előbbi röpke kis történetnél jobbat sem tudnék mondani, beszéljen hát helyettem a testem (ezt a fejemben túlzott dramatizálással mondtam ki, oké, oké, talán kicsit túlreagálom a helyzetet).
- Azért kedves az igyekezete - nem mintha el tudnék képzelni bármit, ami képes lett volna ide juttatni Cescán kívül, úgy értem, persze, hogy hiszek a nyolcvanas évek kosztümös romantikájában, szmokingokkal, virágokkal és régi filmekkel, de Audrey Hepburnel ellentétben az én szomszédságomba nem költöznek csak úgy idegen, de jóképű férfiak, akiknek aztán elfelejti a kezükbe adni a kulcsuk az éppen aktuális sugar mommy-juk (pedig mennyi mindent megtennék érte!), másrészt pedig, valljuk csak be, hogy Kate és William herceg ikonikus szerelme sem a kifutón szikrázott fel.
Halkan felnevetek a megrökönyödött arcát látva. Hazudnék, ha azt mondanám, a meglepetésében maga a meglepetés okozná számomra a legnagyobb örömöt, dehogy, pontosan ezekért a reakciókért élek, amikor az emberek az első pillanatban nem is tudják, mit kezdjenek az adott helyzettel, az adott kérdésekkel, bár az igazsághoz tartozik az is, hogy most csak igyekeztem elkerülni a percekig tartó kínos csendet, aminek a közepén ki kellett volna kérőznöm a mosdóba, ott pedig kimászni az ablakon, hogy aztán kitalálhassak valamit Cescának, amiről pontosan tudni fogom, hogy nem fogja elhinni, ellenben nem akarom egyből megsérteni sem a bátyját, sem őt.
- Idén fogok végezni a Bagolykő bájitalkészítési szakán - bólintva kicsit kihúzom magam, ujjaim összefonom az asztal lapján - de rendszeresen besegítek a szüleim cégének dolgaiban is - már amennyiben segítségnek számít az, hogy kis híján csődbe vittem őket, amiért senki nem akart olyan termékeket vásárolni, amiknek tulajdonosának a gyereke szentségsértő (mintha nem lenne ez a jelenség általánosnak minősíthető bárhol a világon, de azért slut shamingeljük Vajda Esztert, mert ő legalább híres is!), de azért vannak igazán jó ötleteim is - és nagyon sokat segítek az öcsémnek az álmai megvalósításában - értsd: puccos partikon vagyok gyönyörű és illedelmes, amíg mindenkiről tudok mindent, mert ez a dolgom. Mint valami állásinterjú baszki.  
- Azt hiszem, ez rosszabb volt, mint az éghajlatváltozás - csóválom meg végül rosszallóan fejem, mielőtt felszusszannék (ó, milyen megnyerő beismerni, hogy milyen gázul viselkedünk, mielőtt ez a másik fejében fogalmazódna meg, talán ezért nem lesz soha többé rendes pasim! Nem mintha lett volna valaha!)
- És te mit mondanál el magadról?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Francesca Nicola Bianchi
INAKTÍV


Bianchi Brand 2.0
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2019. február 4. 13:48 | Link

Eszti
a randizás nem vicc

Magamban néha fel-felbukkan a gondolat, hogy Esztivel egy roppant hosszú és mély barátságnak nézhetünk elébe. Nem kezdett el gúnyolódni, amiért diszlexiás vagyok, őszinte, meghallgat, meghallgatom, szeretem a rossz napjain is, mert -ne mondjátok el neki, de- hihetetlenül aranyos még akkor is, és egyszerűen megérezhető benyomások alapján, ha valaki jó vagy rossz személyiséggel bír. Belőle egy teljesen pozitív és kellemes kisugárzás áramlik, legalábbis, ha velem beszél vagy együtt csinálunk bármit is, sosincs nyomasztó érzésem vele kapcsolatban. Egy napon szeretném megköszönni neki, hogy van, csak úgy, mert néha el kell mondani az ehhez hasonló fontos dolgokat, hogy érezze a másik, gondolok rá és fontos nekem. Nagyon kevés barátom van, de azt a néhányat őszintén megbecsülöm.
Most talán túlságosan hirtelen zúdítottam rá az információáradatot, mert néhol kétkedést vagy értetlenséget vélek felfedezni az arcán, bár könnyen megeshet, hogy csak odaképzelem ezeket a mimikákat. Ahogy ömlik és ömlik belőlem a szó, és Esztiből a válasz, úgy alakítja át az agyam a nekem tetsző formára Eszti szavait. Nincs az az isten, hogy jól értsem, amit mond a rózsaszín ködön keresztül.
- Ugye? Én is legalább ennyire meglepődtem a saját sikeremen. Annyira borzasztóan izgultam, de hát aki nem mer az nem nyer, ugye? - Izgatottan kacagom el magam részben, hogy enyhítsem a mellkasomat szorongató lámpalázat, részben pedig az öröm miatt (éljen az endorfin). Meg sem fordul a fejemben, hogy Eszti épp a felháborodásának adott hangot. Menet közben leveszem a cipőmet és rendszeretően a megfelelő helyre pakolom, majd megszabadulok a kabátomtól és a sálamtól is.
- Igen? - Lelkes szemeimet rávillantom Esztire, ahogy a keze az arcomhoz ér. Nyilván csak a legjobbat akarja, egészen biztos vagyok benne. Biztos átérzi az agóniám és a segíteni fog a jó tanácsaival. Eddig sosem futottam zsákutcába, ha rá hallgattam öltözködés terén. Nem lehet ez nagyon másként a szerelemben sem, nem igaz?
- Jajj, Eszti, nagyon is férfias ő! Hát nem láttad a kviddicsmeccseken? Meg sokszor csak úgy indokolatlanul - (Translator notes: Na MOST horkantam fel a szarkazmus legmélyebb bugyraiból kikacsintva. Indokolatlanul. Persze!) - elkezdenek verekedni vele, hát meg kell védenie magát. Nem csoda, ha néha... hát, kicsit rendezetlenebb az általunk megszokottnál. - Én aztán kimentem őt a vádak alól vagy így, vagy úgy, de Kai ártatlan! És tökéletes!
- Nem adtam neki elég egyértelmű jeleket az elején, aztán pedig elkezdtünk szemezni, de hamarabb léptem, mint ő. De szerintem ezzel semmi baj nincs, úgy értem, a kezdeményező nők mára elfogadottak társadalmilag. Például azt sem ellenzem általánosan, hogy egy nő kérje meg a férfi kezét, pedig sokan ezt a férfi kasztrálásának tekintik, mert eltulajdonítják a maszkulin szerepét. - Ingatom meg a buksim barátném felé (ja igen, hoztam belga csokit, azt természetesen Eszti kezébe nyomtam csinos zacskóstól együtt).
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva és alig érthető"
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. február 8. 02:13 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



Azt hiszem, hogy ha egészen kicsit is, de büszke volt rám azért, mert ténylegesen éreztem valamit a képei közelében, amit a legtöbb mugli, de még varázsló sem lenne képes. Én legalábbis jobban éreztem magam tőle, ez egész biztos, szerettem így. Kezdtem már megszokni, hogy az elemi az életem velejárója, még ha elképzelhetetlennek is tűnt ott az elején.
- Akkor miért piszkálsz folyton, hm, Westwood? - kérdeztem többször is megbökdösve az oldalát, ott, ahol tudtam, hogy legalább összerezzen tőle. Nem szoktam a vezetéknevén hívni, vagy csak nagyon ritkán, de most éppen csak piszkáltam vele.  
Aztán menni kellett, mert neki dolga volt, én meg csak készültem rá, hogy ilyen undi emberek között kelljen elkeverednem, ameddig őt faggatják. Nem szerettem őket, mert azt hitték, szakértők, hogy ők tudják a legtöbbet, nem csak a képekről, de a művészről is.Nem viselem jól őket, elég hamar tovább is kopogtam, hogy véletlenül se kelljen a hülyeségeik hallgatnom, mert kikaparom a saját agyamat a helyéről egy babakanállal.
- Csúnyábbat nem mertem mondani, még a végén este csak alvás lesz - szusszantam fel kissé kétségbeesetten, pedig a nyelvem hegyén volt a sértés, de nem kockáztattam meg végül, mert a buta nénik és bácsik nem érnek meg ennyit. A puszira viszont elmosolyodtam és hagytam, hogy maga felé fordítson, szépen nézve rá. - Öööö... persze... fontos?
De már az ujjaim az övéi közé is fűztem és tettem egy habozó lépést, hagyva, hogy ő irányítson, merre is haladunk. Ha már egyszer ő akar beszélgetni nemitt.
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2019. február 8. 02:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. február 8. 14:58 | Link

1za
[Budanekeresd]



Are you ready, hey, are you ready for this? Are you hanging on the edge of your seat?

Minden milyen fényes. Szia, néni! Na, mi van, miért kell így nézni rám? Nem csináltam semmit. Csak megyek a dolgomra, mint mindenki. Már énekelni sem szabad?
Átugrok egy férfit, aki épp lehajolt valamiért - és nem estem el! Nevetve nézek hátra a vállam fölött, a férfi nem is tudta, mi történik, csak néz, mint egy borjú. MÚ!
Először jöttem ide, azt mondták, van itt élet, meg biztosan találok valami magamnak való helyet. Nem értettem, mégis az milyen, de tényleg szükségem volt erre-arra, úgyhogy csak eljöttem. Budanekeresd. Ezek a mágusok és a neveik. Nekeresd. Akkor hogy találjam meg, ha nem keresem?
Kacagás közben prüszkölni kezdek, vért nyelek, s abbahagyom a nevetést. Vérzek. Az orromhoz emelem a kezem, de már mindegy, folyik ki onnan sebesen, le a számon, államon, rá a felsőmre. Látod, miért hordok feketét? Deadpool hülyeséget beszélt, amikor azt mondta, a piros ruhában nem látszik a vér. Mindenen látszik. Csak a feketén nem. Pulcsim ujját odanyomom az orromhoz, amíg előkotrok egy zsebkendőt.
- Néni! Néni? Van egy… mi a f- - A néni ijedten tovább sietett. Köcsög. Mindegy, van nekem itt valahol. A nagyi mindig felpakol. Meg is van! A fél csomagot kicibálom és odanyomom, hogy felfogja a vérzést. Mit is kell ezután csinálni? Ja igen, leülni és hátradönteni a fejet. Még volt valami… Rég nem vertek el, látszik. Lecsúszok a fal mentén, lehuppanok bénán a nedves aszfaltra. Mi ez itt? Valami intézmény lehet, nagyon fancy. A nevetésem fulladozó köhögésbe csap át s a számon jön ki, ami az orromon visszament.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 72 ... 80 81 [82] 83 84 ... 92 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek