28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 57 ... 65 66 [67] 68 69 ... 77 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 19:40 | Link

Szépfiú


Pedig lottóra mindenkinek futja, szerintem még a legszegényebbek is szoktak feladni, hátha bejön a szerencséjük. Na mindegy, ennek kifejtésébe inkább nem mélyedek bele, mindkettőnk számára jobb lesz az.
– A házigazda testvére szaktársam volt – magyarázat arra, hogy mit keresek itt. Többel nem tudok szolgálni, egyikkel sem volt affér, gyerekem sincs tőlük. Hmm, hirtelen unalmasnak is találom magamat, emiatt.
– Jajj, fújj. Akkor te is abba a fajba tartozol, mint az én testvérem? – látszólag elszomorodok, de azért a mosolyom ottmarad. Amíg nem nekem okoskodik, s mondja meg, hogy mit hogyan, addig felőlem lehet ő maga az ördög is. Ettől még nem fogok elrohanni előle.
– Három húg.. Igen rossz gyerek lehettél, hogy a karma így megátkozott – halkan kuncogok. Mi ketten követtük Bálintot, de ő mindenkit átkoz ezért. Mondjuk én meg is adtam rá az okot, mert ahol lehetett megkeserítettem az életét.
– Hmm, most éppen pesti – mosolyogva ittam bele újra az italomba. – Pécsen is elég sokat megfordulok mostanában, meg itt és ott – kezdem kiegészíteni a válaszomat, aztán még mielőtt tényleg befejezném, elgondolkozom, hogy most akkor tényleg mit is nevezhetnék az otthonomnak. Hiszen sehol se érzem igazán azt a megnyugvást, amit egy otthonnak nyújtania kellene.
– Szeretek utazgatni, eddig a munkának köszönhetően volt rá alkalmam. Most meg annak lesz köszönhető, hogy már nincsen – mosolyom nem tűnik el. Nem bánkódom amiatt, hogy így alakultak a dolgok. Okosan csináltam, s amit lehetett félretettem. Így nem jutok olyan hamar azon örökösök sorsára, akik csak a családon élősködve tudnak élni. Szomorú egy vég lenne.
– Na és te? Hol töltöd napjaid többségét? – érdemes megtudni, hogy merre ne vigyen az utam, ha el szeretném kerülni őt. Bár, egyelőre nem érzem azt, hogy errefelé mutatna az iránytű.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 23. 20:15 | Link

Okoska


Míg emlékeimben a válasz után kutattam, hogy Balázs testvérei vajon melyik egyetemre is jártak, észrevétlen haraptam be a szám, és a kezeim között tartott üres üvegpoharat figyeltem. Ha jól tudtam, egyikük sem volt kvibli, így az, hogy Kriszta melyikük szaktársa volt, többé nem is számított. A lényeges egyedül az volt, hogy neki minden kétséget kizáróan boszorkánynak kellett lennie. Pompás. Győztes mosollyal pillantottam fel a városra, majd már konszolidáltabb vonásokkal fordultam az elszomorodó nőhöz.
- Nem - ingattam meg a fejem, a hangom lágyan csengett. - A nővéremmel kifejezetten szoros a kapcsolatom, és Borival is, aki most itt van velem. A nagyobbik húgom meg...
...nos, Nelli világéletében érdekes személyiség volt. Hirtelen nem is tudtam, mit merjek elmondani róla Krisztának, hogy ne hagyjon itt és rohanjon el fejvesztve valami rögtönzött kamu kifogással. Az, hogy Nelli elhivatott mugligyűlölő, vasággyal negyven kiló és combközépig érő fekete haja van, a hangja mély és rekedt a túlzásba vitt dohányzástól, hogy stílusával és megjelenésével kisgyerekeket lehetne rémisztgetni, nem tartozott azok közé az információk közé, amelyekkel az ember szívesen hozakodik elő.
Kriszta pillantását fürkészve húztam végül félre a szám, jelezvén, hogy jobb, ha a nagyobbik húg témát hagyjuk, azonban megjegyzésére elnevettem magam. Igen, ezen már én is gondolkodtam, és mindig ugyanoda lyukadtam ki: Merlinre, hogy valamit már nagyon, de nagyon korán elrontottam. Lehet, hogy nem kellett volna annyit játszani a tűzzel.
- Mit tanultál? - kérdeztem, csak, hogy újabb bizonyosságot szerezzek a kilétéről. Addig ugyanis, míg boszorkányságában nem voltam biztos, nem is lehettem vele teljesen őszinte. - Én jelenleg egy magániskolába járok, felsőoktatásba. Különleges lényekkel foglalkozok.
A pillantását, a reakcióit figyeltem, és bár szívesen meséltem volna még, nem akartam áthágni egyetlen mágusjogi passzust sem éppen itt, egy muglilakta övezetben, egy olyan buliban, ahol egy varázslóra öt varázstalan jutott.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 23. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 20:27 | Link

Szépfiú


– Nekem is jó volt a kapcsolatom vele, de aztán jött egy nőszemély.. – színpadias sóhajt, s tovább már nem is magyarázom. Bálintnak elkapták a lába között fityegő testrészét, s bizony onnan soha a büdös életben nem fog szabadulni. Így járt.
A csend jótékonyhatását kiélvezve nézelődöm körbe. Különös érzéseket nem tapasztalok, nem hatnak meg a karácsonyi fények, az utcáról feljövő zajok sem. Nem érzem magamat abban a meghitt valamiben, amiben kellene. Pedig én régen kifejezetten szerettem az ilyen ünnepeket. Lehet, hogy a családdal való balhézás egy kisebb bélyeget tett az öröm és szeretet ünnepére? Szörnyű.
Tekintetem végül megállapodik Noelen, s úgy pislogok rá, mintha gondolataim nem lennének ezerfelé.
– Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy befoltozlak, ha bajod lesz? Hát orvosféleség vagyok – féle, mert hát nem olyan hagyományos, mint a muglik körében. S bár van egy sejtésem róla, mégsem oszthatom meg vele olyan könnyedén a foglalkozásomat, mint a haszonszőrűekkel. – De nem abban dolgoztam, hanem ilyen kis mitugrásza voltam az apámnak – voltam, lényeges. Már szerencsére nem és soha többé nem is leszek.
- Milyen cuki, hogy ilyen finoman fogalmazol – elmosolyodom. Tényleg dicséretes a dolog, minden elismerésem az övé. – Miféle különleges lényekkel? – annyira hajt a kíváncsiság. Hogyan is adja elő magát egy olyan ember előtt, akiről nem tudja, hogy miféle? A muglik világában nem is tudom, hogy melyik állat számít különlegesnek, ahh remélem, hogy még titokzatoskodik egy kicsit.
– Hmm, szerezzünk neked is italt, mert nem szeretek magában iszogató szamár lenni – vetek végül pillantást a poharára, s ha rábólint, elindulok befelé. A sejhajom már úgyis fagyoskodni kezdett, így a meleg is rám férne már.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 23. 21:07 | Link

Okoska


- Szóval féltékeny lettél - fordítottam meg Kriszta előbbi szavait, és tűnődve gondoltam vissza a saját életemre. Sára idősebb volt és egyébként is mindig éretten gondolkodott, Nelli szóba sem állt a barátnőimmel, mondjuk sokszor velem sem, Bori viszont igen, így belegondolva, egyszer-egyszer rendezett jelenetet. Akkoriban kis semmiségnek tűnt, egyszerű hisztinek, amit anya simított el, de néhány év távlatából már másként gondoltam.
- Gyógyító vagy? - eddig tartott a köntörfalazás. A türelmem az idők során noha sokat javult, még mindig véges volt. Nem akartam bajt, olyan saját-félét, hát inkább rákérdeztem, és a poharat a korlátra téve kiegyenesedtem. Így jóval Kriszta fölé magasodtam. Hátrébb léptem, majd a vállaimat és hátamat kiroppantva visszamosolyogtam a nőre.
- Tetszik a szemed, mikor mosolyogsz - jegyeztem meg mielőtt a kérdésére válaszoltam volna, és a pohárért nyúlva az ajtó felé intettem. - Gyere, nehogy megfázz.
Elég volt elhúznom az ajtót ahhoz, hogy a zene ismét bekebelezzen minket. A szobák közti folyosók zsúfolásig teltek, úgy tűnt, az emberek egyre csak érkeztek. Hátrapillantottam a bongyorra, és szabad kezemmel a keze után nyúltam.
- Kihaltnak hitt állatokkal - lassítottam lépteimen, és a szőke füléhez hajolva egy percre még visszakanyarodtam a megválaszolatlanul hagyott kérdéséhez. Zöldjeimben semmihez sem fogható izgalom csillant, a szám szegletében csibészes vigyor bujkált.
A lépcsőn lefelé megláttam Borit, de a srác, akivel volt, nem volt vele. Valószínűleg már másik lányt fűzött. Küldtem felé egy bátorító mosolyt, aztán a konyha irányába kezdtem húzni Krisztát.
- Ha hallanánk egymást, azt mondanám, van egy játékom - kiabáltam a hangszóró mellől, míg megtöltöttem a poharat whiskyvel. - De így... - először a nappaliban twisterező társaság, majd a konyhaasztalnál pókerezők felé pillantottam, tekintetem végül Krisztán állapodott meg. - Add a poharad.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 23. 21:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 21:21 | Link

Szépfiú


Sűrű pislogás és hang nélküli hápogás a kijelentésének jutalma. Még hogy féltékeny, hagyjuk már. Végeláthatatlan magyarázkodás helyett, azonban csak belenyugszom ebbe a megállapításba, s úgy teszek, mintha telibe talált volna. Pedig én aztán nem vágyom arra, amit a bátyám és a nővérem birtokol. Nem szeretnék a tökéletes családi idilli képben tetszeleg, miközben megy a furkálás és a harc a hatalomért. Meghagyom nekik.
– Ühm igen, így nevezik – és így lehull az a csodálatos lepel, mely egy kis érdekességet vitt a dologba. Pedig jó játéknak ígérkezett, kár, hogy ő ennyire türelmetlen. Ellöktem magamat a korláttól, ahogy ő felegyenesedett. Nem vagyok egy pici termet, de mellette mégis törpillának érezhetem magam. Kellett volna a magassarkú.
– Érdekes, nem sokan nézik a szemet, ha a másik mosolyog – csak megállapítom. Nálam ritka, hogy azt figyelem, sokkal jobban szokott érdekelni az arcmimika, mert az is sokat árul el a másikról. Elindulok utána, s ahogy az ajtó nyílik, nem csak a zene lök meg, hanem a kifelé áramló meleg és italszag. Máris nem vagyok biztos abban, hogy én tényleg erre vágyom, de mielőtt ellenkezhetnék, már lépünk is be.
Meglepődve kaptam a felém nyúló kézért, szorítottam is rajta egyet, jelezve, hogy nem veszek el. – Jól hangzik – tényleg. Mindig is csodáltam azokat, akiknek van ilyesmihez türelme, meg affinitása. Majd, ha lehetőségem lesz rá, tovább boncolgatom vele ezt a témát, mert bizony sok kérdésem akadna még.
A tömegben haladva köszönök jobbra balra, meg bocsánatot kérek attól, akit majdnem fellökök, sőt van, akit sikerül le is öntenem, no sebaj. Megérkezvén, felhuppanok a pultra. Lábaimat lassan lóbálgatom, míg várom, hogy poharamba kerüljön végre valami.
– Miféle játékod? – kiabálom vissza. Persze, hogy érdekel, tudom én, hogy azért kellett felhoznia, hogy „beizgasson” rá. Hát mindenki beveti ezt a trükköt.
Miután a pohárba kerül, nyújtom felé, hogy koccintsunk. Mellékelnék mellé valami csodálatos szöveget, melyben felmagasztalom magunkat és a viszontlátás örömét, de olyan feleslegesnek tartom ezt, hogy csak mosolygok rá, a lehető legszelídebben, majd lehúzom az egészet, had adjunk az érzésnek.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 21:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 23. 22:00 | Link

Okoska


Nem voltam benne biztos, hogy Kriszta úgy értelmezte a szavaimat, ahogy én azt szerettem volna, de az arcát elnézve jobbnak láttam hagyni a testvértémát. Semmi kedvem nem volt elrontani az egyébként jól induló estét, azt meg végképp nem kockáztattam meg, hogy idő előtt megutáljon, ha már az élet ismét egymás útjába sodort minket.
- Engem a tekintet érdekel a leginkább - mondtam, mikor elvettem tőle a poharat, és néhány kockányi jeget dobtam az aljára. Persze, nem tagadtam volna le azt sem, hogy mi minden mást is megnézek egy nőn, de kellethette volna magát nekem a világ legjobb testű modellje is, ha a pillantásában nem látok semmit. Gondolatban futólag felidéztem egy-két emléket, viszont a kezem közben járt, és csakhamar átnyújtottam Krisztának az italát.
- Állítok rólad valamit - mondtam a nőnek, miután ittam egy kortyot a tiszta whiskyből. A jégdarabok össze-összekoccantak, ahogy a poharat ringattam. - Ha igazam van, iszol. Ha tévedek, én iszok.
Kihívóan néztem végig rajta, szemeimben visszacsillant a konyha fénye. Szabad kezemmel megtámaszkodtam Kriszta mellett a pulton, majd elgondolkodást színlelve hümmögni kezdtem.
- Lássuk csak - még tovább húztam az időt, de az arcomon kirajzolódó huncut mosolyomat leplezni sem tudtam volna. - Azt mondom, már csaltad meg a párodat.
Kíváncsi szemekkel vizslattam; nemcsak a válasza érdekelt, hanem az is, hogy a negatív élű feltételezésemre hogyan reagál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 22:10 | Link

Szépfiú


– Mert az sok mindent elárul? – nézek rá mosolyogva. Én ezért szoktam a mozdulatokat, az arcnak a rezdüléseit figyelni. Ha a száj hazudik, a test akkor is elárul, bármennyire is tiltakozni igyekszünk ellene.
– Jó, de így csak rólam fognak kiderülni dolgok – az pedig nem tetszik. Ne csak engem égessünk és vesézzünk ki, én is szeretnék több mindent megtudni róla. – Szóval mi lenne, ha egyszer te állítanál valamit rólam, egyszer meg én rólad? – ez így már fer lenne, s talán egy kicsit izgalmasabb is. – A szabályok meg ugyanúgy lennének, ha igazat mondok te iszol, ha nem én –milyen csúnya vége lesz ez valakinek. S a szerencsémet nézve valószínűleg nekem. Mindig pórul járok ilyen játékokban.
Lábamat lóbálom, s gyermeki kíváncsisággal nézek rá, míg várom az első kérdését. S szemem csillogása lassan változik, ahogy elhangzanak a szavai. Bár mosolya eléggé felcsigáz, azért indításnak mégsem ilyesmire számítottam. A közepébe, ez igen.
– Hmm, ahhoz, hogy ez igaz legyen, kellett volna lennie olyan személynek, akit páromnak nevezek, igaz? – pillantok rá elgondolkodva. Siralmas-e vagy nem, nem érdekel. A helyzeten nem változtat, bizony ilyen személy nem létezik ezen a földön szóval.. – Igyál csak, nem csaltam én meg senkit – elhúzom a számat. Nem zavar, hogy ilyet feltételez rólam, néztek már ki belőlem sok mindent. ez talán nem is annyira durva dolog, mint a legtöbbje.
– Bár, velem már csaltak meg mást, az számít? Vagy ilyenkor mi van? – érdeklődve pislogok fel rá, s magamhoz veszem az üveget, hogy töltsek a poharamba. Mert ugye én mohó, már a játék előtt eltüntettem a muníciómat.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 23. 22:37 | Link

Okoska


A kérdésére nem válaszoltam azonnal. Tűnődve ingattam a fejem, a mozdulataim végtelenül lassúak voltak. Sokáig kerestem a megfelelő szavakat.
- Is - pillantottam fel a pulton ülő nőre, és csak kisvártatva, hogy a lehető legkifejezőbb szavakat megtaláltam, folytattam. - És van benne valami megfoghatatlan. Egy női pillantás igazán bizsergető tud lenni. És szexi.
Ahogy a szemébe néztem, jobb szemöldököm árnyalatnyit feljebb araszolt, kiszélesedő mosolyomat azonban még idejében elbújtattam a számhoz emelt pohár mögé. Ittam egy kortyot, majd rábólintottam a feltételeire.
- Benne vagyok - végtére is, ez így volt igazságos. Ha pedig szerencsém van, akkor a múltam nagyon rizikós dolgaira sem derül fény. Nem hazudnék róluk, ha már vállaltam a megváltozott játékszabályokat, de... az ember általában meggondolja mit hol árul el magáról.
- Hm - nem szóltam mást, csak halkan hümmögtem, és a szemeit keresve emeltem ajkamhoz a poharat. Ittam belőle két nagyobb kortyot, azután Kriszta kiegészítésére felnevettem. - Tudtál róla? Hogy a másiknak van valakije.
Érdeklődve figyeltem, és az italomat az asztalra téve két ujjal a nő kezében lévő üveg alá nyúltam, és kisfiús vigyorral megtolva azt elértem, hogy a kelleténél kicsit több alkohol kerüljön abba a bizonyos pohárba.
- Igyál - mondtam ki a nyilvánvalót, de gondolataim már a következő kérdés körül forogtak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 22:49 | Link

Szépfiú


Elgondolkozva hümmentek egyet. Ilyen magyarázatot még soha nem kaptam. Eddig mindenki csak a felszínt, a szokásos kliséket kapargatta, de Noel olyan szépen csűri – csavarja a szavakat, hogy komolyan felkelti vele az érdeklődésemet. A fene. Még a mozdulatai is párhuzamban vannak szavaival, mennyivel másabb a pufajka és a síszemüveg nélkül. Ott nem éreztem magamat bajban tőle.
– Úúúú, ez jó buli lesz – egy pillanatra leteszem a poharamat, hogy kezeimet össze tudjam dörzsölni.  S máris kérdések sokaságát pörgetem le elmémben, s kutakodok a legmegfelelőbb után. Amely éppen olyan mélységeket kerget, mint amit ő tett fel nekem, de mégsem túlságosan tolakodó. Míg gondolataimba merülök, jobban felmérem. Arcának minden rezdülését megfigyelem, testtartását, beszédét ízlelem. Nekem erre szükségem van ahhoz, hogy olyan állítást tegyek fel, amivel beletalálok, nem lehet csak úgy a semmiből penderíteni valamit.
– Nem szoktam azzal indítani, hogy hé haver van csajod? – elég messziről közelítem meg a választ, de ezzel is legalább megosztok valamit magamról. – Szóval, csak azután tudtam meg, hogy a csaj sipákolva ütögetni kezdte a srácot – megvonom a vállaimat. Nem szégyellem magam érte, szerintem mindenkivel esett már meg ilyesmi. Aki pedig azt állítja, hogy nem az egy szentfazék. Amúgy is csak olyannal tud kezdeni az ember, aki hagyja magát. Nehogy már én legyek a rossz.
– Nem tudom feltűnt-e már, de nem kell leitatnod ahhoz, hogy szókimondó legyek – nevetve emelem a számhoz a poharat. Ő hozzá a szabályokat és, ha szerinte ezért vezekelnem kell hát legyen. Iszok egy nagyobb kortyot, majd elfintorodok. Elsőre könnyebben ment, mint illett, most meg is szenvedem a dolgot.
- Szerintem neked volt egyszerre több csajod is - puff neki, máris sutba ment a terv, hogy ne a közepébe. De hát ő kezdte.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 23. 23:22 | Link

Okoska


Kínos lehetett. Már nem Krisztának, hanem a srácnak. Az egyik percben még ő a világ ura, barátnő és szerető is kijut, a másikban meg már senkit sem érdekel. Szerencsére ilyen csúnya lebukásban még nem volt részem, hiszen abban a néhány esetben, mikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom az élet addig még ismeretlen szegmenseit, és kockáztattam a biztosat, akkor is úgy csináltam, hogy arról senki se szerezzen tudomást. Fontos volt, hogy a kerülőutaimban senki se sérüljön meg, főleg ne az, aki a fájdalmat korántsem érdemelte meg.
- Ha le akarnálak itatni, nem így csinálnám - jegyeztem meg egy sejtelmes pillantás kíséretében. Ha a célom az lett volna, hogy Kriszta félig-meddig öntudatlan állapotig igya magát, nem időztem volna ennyit kérdésekkel és játékkal, sőt, egyáltalán nem adtam volna jelét érdeklődésnek. Egészen máshogy, sokkal egyszerűbben oldottam volna meg, bár nem tagadom, az is élvezetes lett volna, a beszélgetés mégsem képezte volna a dolog szerves részét.
A kijelentésére nem válaszoltam. Csak néztem őt, fürkésztem a szemeit, majd szavak nélkül adva feleletet neki, a pulton pihenő pohárért nyúltam, és többször kortyoltam belőle. Míg ittam sem vettem le Krisztáról a tekintetem; látni akartam, ahogy azt is, hogyan reagál. Azt ugyan nem tudta meg, hogy hány lány volt egyszerre az életemben, de azt igen, hogy volt ilyen. Azt meg majd látjuk, ez elegendő-e számára.
A pohár vastag üvegalja hangosan koppant a márványon, mire én a levegőt békésen,  már-már egészen ráérősen kifújva cuppantottam egyet.
- Nos, kedves Kriszta - mindkét kezemmel a pultra támaszkodtam, és oldalra billentett fejjel felmosolyogtam rá. A huncutság megcsillant rászegeződő zöldjeimben. - Szerintem neked volt már dolgod lánnyal is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 23:40 | Link

Szépfiú


– Hogy csinálnád? – tényleg érdekel. Szeretem hallani a férfiak titkos praktikáit, mert így összehasonlíthatom azzal, amiket mi nők bevetünk. Na meg ő olyan szépen tudja megfogalmazni, hogy még csak nem is tartom felháborítónak azt, amit mástól annak vélnék.
Iszik. Tipikus. Csak rá kell nézni. Elég jó kiállású, magabiztosnak is tűnik, persze, hogy olyasvalaki, aki nem áll meg egyetlen egy nőci mellett. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez most zavar-e vagy sem. Mert igazából semmi közöm sincsen a dologhoz.
Állom a tekintetét, nem jövök zavarba, sőt egész különösnek tartom, hogy ennyire érdekli a reakcióm. Mosolygok erre, őszintén, nincsen miért játszadoznom, hiszen éppen erről ez az ivászat.
– Hahh – csak ennyi, s a poharat csigatempóban emelem a számhoz. Nem tudom, hogy ez jó pont-e vagy nem, de ha már igazat mondok játék van, hát akkor tudja csak meg. Amúgy sem szégyellem magam miatta, sok mindent ki kell próbálni, míg élsz, s míg lehetőséged van rá. – Részleteket is szeretnél hallani? – nézek fel rá érdeklődve. Nem mintha olyan nagy sztori lenne, hiszen én sem tudom, hogy történt, meg azt se, hogy mi.
Töltök mindkettőnk poharába, közben úgy döntök, hogy jobb lenne a saját lábaimon állni. Ezért lecsúszok a pultról, s hátamat neki támasztva, nézek továbbra is Noelre.
– Hmmm, nézzük csak – körbepillantok, mintha a jelenlévőktől várnék valami csodálatos tippet, hogy mi is legyen a következő. Ám, hiába várok ilyesmit, az okos fejem legmélyebb bugyraiból kell előkaparni egy olyan állítást, mely elég jó lehet ehhez a játékhoz.
– Azt hiszem, hogy volt már olyan gyenge pillanatod, hogy sikerült belebújnod valamelyik lánytestvéred ruhájába – gyenge? Lehet. Viszont valamiért él bennem egy olyan elképzelés, hogy vannak olyan férfiak, akiknek eljön egy ilyen pont. A lányok is szoktak flangálni a bátyjuk pólóiban, képtelenség, hogy ez fordítva ne lenne igaz.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 23:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. december 24. 13:32 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


Egyszerűen a szavak nem akartak jönni, bármennyire is próbáltam őket magamból kierőszakolni. Egyiket a másik után, de csak odáig jutottam, hogy a másodikat ismételtem meg... többször is. Beakadt a lemez, így Keve egy tipikus, szláv módszerrel igyekezte a problémát korrigálni és párszor izomból megveregette a hátamat. Ha a dolog nem is jött rendbe, levegőt már biztosan nem kaptam és meredtem is magam elé pár pillanatig.
- Szerintem is jobb lesz, adj innom! - bólogattam hevesen, mert semmi kedvem nem volt egy rögtönzött románchoz a lengyelfajzattal.
Talán tényleg egy kicsit túlzásba estem, azzal, hogy megszorongattam, de mentségemre legyen szólva, hogy akkor, mikor az ital és a levegő is sok, a gátlásaim és az ítélőképességem is enyhén szólva labilis.
- Ne is hozd elő, semmi szükség rá, hogy a gyerekem akár egy fikarcnyit is rám üssön, főleg a parti és párkapcsolat ügyekben! - pánikszerűen ráztam meg a fejemet, sőt, még az is eszembe jutott, hogy lassan megint eljárhatnék a lőtérre, ha mást nem, egy kicsit gyakorolni.
Keve eközben nehezen elérte a poharakat és nagy lötyögés közepette elém tolta az egyik poharat. Koccant az üveg az üvegen, majd lehúzta, én pedig csak kissé gyanakodva meredtem a folyadékra.
- Ezt még csak nem is szeretem! - fakadtam ki, kissé felháborodva, mielőtt még magamba öntöttem volna. Aztán valahogy a haja került szóba, mire közölte, hogy kiszívta a nap, nekem pedig muszáj volt vihognom. Elképzeltem ahogy egy ilyen kissé pedo mosollyal rendelkező égitest ott szívja Keve haját.
- Az enyémen? Viccelsz? Maja lehet kimenne a kanapéra aludni! Nem kéne ilyenekkel kísérleteznem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2017. december 25. 12:49 | Link


kinézek | pont akkor

Más esetben lehet megkérdezte volna már melyik századból szabadult Bojarski, mert azért egy ékszer nem szokott ilyen sokkot kiváltani, a korábbi műsoruk tán igen, de azt Keve az itallal hagyta lecsúszni és ott is maradni. Nem először kerültek mélyen egy buliba, csak a körülmények és a társaság lett szűkebb. Előfordul az ilyen. A felszólításra csak elröhögcsélt magában, hogy nincs itt akkora para, így nehezen ugyan, de a poharaknak futott volna neki, csak előbb még ki kellett várni, ahogy Lewy csodálgatja, mi is zajlik éppen itt.
- Azért lenne még mit felsorolni - közölte nagy komolyan, és igen, volt ott bőven. De ez nála is hasonlóan nézett ki, bár kettejük közül azért nyilván nem a kviddicsesnek van több a rovásán, ő azért éli a helyzetét Kevével ellentétben, akinek idő volt a tényekkel is, nemhogy a gyerekekkel, megbarátkozni. Nem beszélve arról, hogy még egyikük a felelősségvállalást maga döntötte el, a másikuknak fel is kéne hozzá nőni. Na vajon kinek? Mindeközben a sajnos nem szuperhősnek született kis görény megtalálta a poharakat és koccintás után le is húzta inkább a tartalmát.
- Jahj, ne haragudj, édesszívem, több csillámmal és színnel szereted? - játszott rá valami random kiscsajt imitálva Keve, miközben látványosan megtapogatta a zsebét, ahogy a hangszíne helyreállt. - Sorry, haver, de nincs nálam a Majától kapott csillámpor ez már ilyen marad.
Az a baj, még csak különösen vicc számba sem ment, tényleg voltak ilyen kacatjai még a navinés lánytól is, az se lepné meg, ha komplett készlete lenne, valakit csillámhercegnőnek varázsolni a pécsi lakásban. DE ezt sosem gondolta át, nem különösebben érintették meg ezek a holmik, de sosem bántotta érte Maját, jó helyen voltak azok az ajándékok.
- Pedig Napnak csodás kezei vannak - vigyorodott el a poharát visszatolva a pultra, hogy aztán köhécselve nézegesse a másik lengyel haját, még bele is piszkálva kicsit oldalt, ahogy morfondírozott. - Hát, amúgy is van ott elég, mi lenne az új ebben neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 25. 20:06 | Link

Okoska


Felszisszenve hajtottam hátra a fejem, és széles vigyorral futólag a mennyezetre pillantottam. Cö-cö-cö, kisasszony, hát nem tudja, hogy nem eszik olyan forrón a kását? Kriszta kérdése bármily őszinte is volt, eszem ágában sem volt válaszolni rá. Szavak helyett elnevettem magam, majd egy elnyújtott sóhajjal visszafordultam hozzá, és hagytam, hogy ráfüggesztett huncut-játékos tekintetemből - ha akarta - könnyedén kiolvashassa: tanulnod kell még egyet s mást a férfiakról.
- Úriember nem beszél efféle alantas témáról - mondtam halkan, beszéd közben direkt játszva a nő tekintetével; hol kerültem a bongyor csokoládéfényeit, és az arcomat elfordítva az ebédlőasztalnál pókerezők felé pillantottam, hol visszanéztem rá, és jobboldalas, fülig szaladó mosollyal húztam fel szemöldökömet. Kisvártatva aztán továbbfűztem a gondolatot, de a hangom úgy csengett, mintha az csupán egy jelentéktelen megjegyzés lett volna. - Inkább cselekszik.
Néhány perccel később Kriszta felemelte a poharat, és míg ivott, ajkaim elismerően összesimultak, és italomat felkapva a pultról, a tiszteletére én is kortyoltam egyet a whiskyből. Talán mégis vennem kellett volna egy szelvényt...
- Hát - halkan nevetve hajtottam le a fejem, éreztem, hogy a pultot támasztó kezeimből kifut az erő. Elég volt egyetlen eltévedt, kósza gondolat ahhoz, hogy tudjam, hamarosan a talaj is ingoványossá válhat a talpam alatt. - Szívesen hallanám, hogy a viharba ne, de... - küldtem egy beszédes pillantást a többiek felé, majd visszafordultam a szőkeséghez - talán nem itt és nem most.
Csak az hiányzott, hogy elveszítsem az eszem, pont mikor a húgom is velem van. Olyankor ugyanis, mikor Borit is magammal vittem, sem nők, sem balhék nem fértek bele. Engem nem láthatott összeforrva táncolni, vagy a sarokban romantikázni, de előtte pénzről sem beszéltem senkivel. Ezt pedig az ismerősök is tudták és tiszteletben is tartották. A szabály egyszerű volt: ha a kis barna az oldalamon van, majdhogynem minden tabu. A gyeplőt szorosan fogtam, minden pillanatomat szigorú felügyelet alatt tartottam. Legalábbis azt gondoltam, hogy így van.
- Hééé! - elnyíló ajkakkal kiáltottam rá a nőre, és a fejemet csóválva, tettetett sértettséggel fordultam meg, és támasztottam én is a pultnak a csípőm. Oldalvást pillantottam le rá. - Minek nézel te engem?!
Egyébként vicces volt, hiszen Kriszta nagyon beletrafált. Habár egy csúnya átoknak köszönhettem, és valójában nem is fiúként viseltem női ruhákat, két hónapon keresztül sajnos több, mint elégszer bújtam lányos szettekbe.
- Érdekes, hogy épp ezt hoztad fel - tértem a lényegre, majd ajkamat megnedvesítve folytattam. - Az alapképzés során egy átoknak köszönhetően testet cseréltem egy lánnyal. Szóval, a válaszom...
Minden további magyarázat nélkül ittam. Kifejthettem volna, és egészen nyugodtan mesélhettem volna a rendkívüli és valóban szokatlan élményeimről, úgy döntöttem, most inkább nem teszem. Majd egy másik alkalommal, ha úgy hozza az élet.
Aztán felcsillant a szemem, és a farzsebembe nyúltam, hogy elővegyem a báránybőrből készült tárcámat.
- Mutatok valamit - mondtam, s a poharamat letéve az egyik nyílásból kihúztam az elemi mágikus igazolványomat. A rajta vigyorgó fényképemre rá se pillantva nyújtottam át Krisztának. Zöldjeimet mindvégig a nőn tartva, élénk kíváncsisággal vizslattam a vonásait, a számszegletében aprócska mosoly húzódott.  
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 25. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 25. 20:31 | Link

Szépfiú


Elnyíló ajkaim között egy aprócska sóhajt szakad ki. Ez a férfi úgy játszik, hogy közben nem is szégyelli magát. Nem szoktam én ehhez hozzá, általában én vagyok az, aki szépen lassan beveti a legpraktikusabb módszereket, hogy a gyanútlan másik, belesétáljon a hálóba. Ugyanakkor tetszik a dolog, mert végre láthatom és átélhetem azt, hogy miképpen csinálja egy férfi. Ő pedig kifejezetten jól forgatja a kártyákat, minden elismerésem.
– Nem tudod, mit hagysz ki – legyintek egyet. Én csak örülök, hogy nem kell kanyarítanom valami hülyeséget, de azért ezt mégsem adhatom a tudtára. Hát hol lenne akkor a témában megbúvó izgalom és érdekesség? Csak úgy elszállna, azt meg nem szeretném.
– Had ne fejtsem ki, hogy minek – alsó ajkamat beharapom, hogy ne törjek ki olyan röhögésben, ami az egész házat megrázza. Ha elképzelem Noelt tütüben, meg kivágott topban, akkor nem éppen egy erős kisugárzású úriember képe villan be. Mondjuk inkább azt, hogy egy udvari bolondé, főleg, ha még smink is van rajta. – Micsoda történet, nem vághatod el csak úgy a végét – felháborodottan toppantok egy kisebbet. Ilyen mocsadék nem lehet, pont a legizgibb részt eltitkolni? Pofátlanság.
- De ez most nem activity, nincs mutogatás – elnevetem magamat. Tudom, hogy nem olyan nagy poén ez, én az italnak köszönhetően, meg amúgy is, nevetek. Hát jól érzem magam, ezt pedig szeretem mások tudtára is adni.
Elveszem az igazolványt, először csak a képet vizslatom, mert nyilván az fog meg a leginkább. Aztán felfogom az it, hogy mi van odaírva. – Óóó – szám egy kissé elkerekedik. Találkoztam én már ilyennel, de mindig rácsodálkozom, ha az ismeretségi köröm újból bővül egy hozzáhasonlóval.
– Már értem miért vagy ilyen tüzes – vigyorogva nyújtom neki vissza sebesen az igazolványt. Nem akarom, hogy mások felfigyeljenek rá, meg én képes vagyok bármit elveszíteni, így sokkal jobb kezekben van nála. – Ez tök király –teszem még hozzá, majd kiiszom a pohárkám alján bujkáló maradék cseppeket. – Én nem vagyok ennyire menő, helyette szépen tudok nézni és mosolyogni –be is mutatom, ha már a mutogatás résznél tartunk. Az a vicces, hogy ilyenkor az ismeretlenek már azt feltételezik rólam, hogy sok volt az alkohol. Pedig az a helyzet, hogy én alapjáraton is ilyen vagyok. Sajnos.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 25. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 26. 18:41 | Link

Okoska


Kijelentésére ajkaim elnyíltak, és egy amolyan na jó, én tényleg nem hiszlek el vigyorral felemeltem balomat, és meghúzogattam egy hosszabb, göndör tincsét. Hát nézd már, milyen kis szemtelen boszorkány, és ráadásul hogy élvezi!
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gonosz nőszemély vagy - komolykodva jegyeztem meg, még néhány aprót is bólintottam hozzá, és karjaimat a dráma nevében sértetten összefontam mellkasom előtt. Aztán egy sunyi pillantást küldtem felé, és az arcomon kibontakozni készülő mosolyt elfojtva csípőmmel arrébb csúsztam tőle. Tessék, máris lehet próbálkozni a kiengesztelésemmel...
A köztünk megnövekvő távolság csupán egy méter lehetett, de már így is sokkal alacsonyabbnak éreztem a hőfokot. Szinte hűvös volt, pedig sem az ajtó, sem az ablakok nem voltak nyitva. Egész egyszerűen Kriszta energiái, egész lényének kisugárzása volt forró, és noha ezt könnyű volt érezni a közelében, a hiánya feltűnőbb volt, mikor eltávolodtam tőle. Izzott az egész nő.
- Egyszer elmesélem az egész sztorit - ígértem, és a nappaliba átpillantva megláttam a húgomat a házigazdával beszélgetni. Úgy tűnt, jól érzik magukat együtt; Balázs intenzíven bókolhatott, hiszen Bori zavarát leplezve a hajával babrált és somolygott. A jelenetre én is elmosolyodtam, egy perccel később, Kriszta beszólására viszont már hangos nevetésben törtem ki. Magabiztos vonásokkal fordultam vissza hozzá, és míg büszkén kihúztam magam, megvétózhatatlan hangon folytattam. - Ha tudnád, milyen jó vagyok activityben is...
Nem, korántsem voltam az. Sőt. Általában gyatra teljesítményt nyújtottam, és önszántából soha senki nem akart velem egy csapatba kerülni, mert az – ha bevallottam, ha nem – az este végére egyet jelentett az évtized vereségével. Se rajzolni, se mutogatni nem tudtam - de én ezt hajlamos voltam egy másik nézőpontból szemlélni, és szenzációs teljesítményem után a játékostársakról elnézően azt gondolni, hogy azok bizony még nem nőttek fel a művészetemhez.
- Neeem - ráztam a fejem türelmesen, és elvéve tőle az igazolványt, az izgő-mozgó, balra is, jobbra is mosolygó képemre mutattam. - Félreértesz. Csak szerettem volna megmutatni, hogy néztem ki régen.
A hosszú hajam ugyanis védjegyemnek számított, és néha a mai napig előfordult, hogy egy-egy üres percben elgondolkodtam azon, vajon hiba volt-e levágatni. Szerettem, én voltam, és akkoriban nem éreztem, hogy hátrányom származna belőle, ugyanakkor azt sem tagadhattam le, hogy mióta a nővérem levágta, sokkal könnyebb dolgom volt a munkában és a lányok körében. Érdekelt, hogy Kriszta miként vélekedett a néhány évvel ezelőtti Noelről, azt hittem, meglepem a képpel, ám nagyon úgy tűnt, hogy tévedtem.
- Visszatérve hozzád - rámosolyogtam a nőre, és közben becsúsztattam az igazolványt a helyére. A bongyor szemeit és száját figyelve gondolkodtam el egy pillanatra, azután kiszélesedő mosollyal, hangomban pajzán éllel folytattam. - Szerintem féltékeny típus vagy, hirtelen haragú, akivel hatalmasakat lehet veszekedni.
A hangos veszekedéseket pedig, mint tudjuk, hangos békülés szokta követni. A tárcámat eltettem, majd a nő felé fordulva balommal rátámaszkodtam a pultra. Kíváncsi pillantásom őt fürkészte, a házban tartózkodók lassan ismét ködbe vesztek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 26. 19:08 | Link

Szépfiú


– Éppen olyan gonosz vagy, mint én – biggyesztem le az ajkaimat, mintha tényleg bántana a dolog, pedig aztán. - Nem harapok ám - mutatóujjamat mozgatva, hívogattam szépen vissza magamhoz. Eddig is hangosan kellett beszélni, hiszen a zenének köszönhetően nem sokat hallok belőle. De, ha még el is lép tőlem, s viszi magával a kellemes légkört, akkor el leszek veszve. Azt meg csak nem akarjuk. – Jól tudsz mutogatni? – nevetem el magamat. Igen, sajnos kétértelmű ez a dolog és én bizony nem éppen azt az oldalát nézem, amelyiket illene. De, majd megszokja, vagy nem. Mindegy is.
– Jaaa, hogy ja – nézem meg a képet jobban. Sajnos el tudok siklani a fontos részletek felett, ha a szemeim megakadnak valami olyan részleten, amely jobban felkelti a figyelmemet. Barnáim ide-oda cikáznak a kép és Noel arca között, néha hangosan hümmentek egyet, majd, mint aki jól végezte a dolgát, adom is neki vissza a kártyát. – Határozottan jobb így – jegyzem meg úgy mellékesen. Nem volt rossz a hosszú haj sem, de a rövid nem rejti el az egyre férfiasabb vonásait. Meg én nem igazán vagyok oda a hosszú hajú férfiakért, sajnos maradi vagyok ezen a téren. Hosszú haja a nőnek legyen, a férfinak pedig rövid.
– Hmm, nem tudom Noel – elhúzom a szám szélét, mintha hatalmas bajban lennék. Érdekes állítás, azt hiszem külső szemmel én is így látnám magamat. – Milyen féltékenységről beszélünk? – pillantok fel rá érdeklődve. Mert én szerintem bőven van ennek formája.   – Ha szerelmi, akkor el kell keserítselek.. Mivel nem igazán sikerül olyan kapcsolatot kialakítanom a másik nemmel, ami közelebbinek nevezhető, így hát ilyesmit nem éltem még át – sem nővel, de hát ebbe ne menjünk bele. Nem hiszem, hogy lesz olyan pillanat, amikor arra d öntésre jutok, hogy oké én itt most akkor megállok és vele szeretnék lenni. Vagy lehet, hogy én így döntök, de hogy a világon nincsen olyan lény, aki így határozna, ha rólam van szó, az már biztos.
– Veszekedni azt tudok, nem is kicsit. Ha valamiben ezer százalék, hogy a másiknak van igaza én akkor is addig forgatom a szavakat, míg én nem nyerek – megvonom a vállaimat. Még olyan nyelven is lyukat beszélek bárki hasába, amit nem is beszélek. Megtörtént eset. – De nem vagyok hirtelen haragú. Begyűjtő vagyok.. Tudod, mindent megjegyzek és egyszer csak zudítom – rossz szokás tudom én, de mégis ebben lelem nagyobb örömömet, mint abba, hogy hirtelen mindenért ugorjak. A gyűjtögetés sokkal szórakoztatóbb, mert a másik nem számít arra, hogy mikor fogsz robbanni.
– Azt hiszem, ihatunk mindketten – kezemmel nyúlok is a saját pohárkám után, a szabaddal pedig mutogatom neki, hogy fenékig. Ha jól számolom, akkor ez így éppen egyenlő. S bár érzem már egy kissé az italt, sőt talán túlságosan is, nem hagynám itt abba ezt a remek játékot.
– Szerintem olyan bátor emberke vagy, aki már ébredt fel valaki mellett, akit nem is ismert – bár ez nem bátorság, velem is előfordult már. Én azt vallom, hogy aki ilyesmit nem tett, az nem is élt még igazán, vagy nem volt olyan bánatos, hogy túl sok alkoholt vigyen be a szervezetébe, aminek köszönhetően eléggé felszabadult lett. Végül is, majdnem egyre megy.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 26. 19:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 27. 11:08 | Link

Okoska


- Soha? - kacéran vontam fel a szemöldökömet, majd megadóan visszacsúsztam hozzá. Biztos voltam benne, hogy léteztek olyan helyzetek, ahol okoska, ha nem is úgy, hogy az a másiknak komoly fájdalmat okozzon, de használta a fogait. Az ilyesmi - felém - elkerülhetetlen volt, én pedig különösen imádtam.
Kriszta hajamhoz fűzött megjegyzésére már nem válaszoltam, csak egy halvány mosollyal hallgattam őt, és magamban ismét fejet hajtottam Saci előtt, aki volt olyan bátor, és ollót ragadott, mikor egy lelki mélypont kellős közepén megkértem rá.
- - billentettem meg kissé a fejem, és apró bólogatásokkal a nő felé emeltem a poharam, hogy azt futólag összeérintsem az övével. A mozdulat gyors és határozott volt, minden további nélkül is elismerésről árulkodott. Tekintetem a csokoládészín fényekben időzött, szavaimat a legkomolyabban gondolva ejtettem ki. - Veszélyes lehetsz.
Ebben megingathatatlan voltam, és annak ellenére, hogy alig ismertem Krisztát, abban a kis szegletben, amit a pesti ház ütemes zenétől reszkető falai között birtokoltunk, úgy éreztem, hogy többet tudok róla, mint néhány barátomról. És mint egy volt barátnőmről, akivel igaz, az utolsó időszakban a gyakornoki munkám miatt ritkán találkoztunk, de együtt éltünk, és őszintén, úgy kellett volna ismernünk egymást, mint a saját tenyerünket. Mégis távol voltunk egymástól, és nemcsak akkor, mikor országhatárok választottak el minket, hanem akkor is, mikor egy ágyban feküdtünk.
A poharat a számhoz emelve húztam le az utolsó kortyokat, majd a hirtelen kiüresedett whiskys üvegre pillantottam. Persze, egy ideje éreztem már az alkohol hatását, de az eltüntetett mennyiség így is meglepett. A nő következő kijelentésén elmosolyodtam, de ezt már nem láthatta, hiszen kikerülve őt a pult másik oldalához sétáltam, és ráérős mozdulatokkal bontottam egy másik üveg italt.
Komótosan, halkan dúdolva sétáltam vissza hozzá, de mielőtt bármit is válaszoltam volna, teletöltöttem mindkettőnk poharát. Aztán letettem az üveget, karjaimat összefűztem mellkasom előtt, és Krisztával szembe állva, állammal a kezében pihenő ibrikre böktem.
- Igyál - mondtam, akasztani való vigyoromat le se lehetett volna törölni. - Soha életemben nem voltam együtt olyannal, akit ne ismertem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 27. 11:42 | Link

Szépfiú


Látszólag gondolkodóba esem, ám a mosolyom könnyedén elárul. Soha? De. Van olyan alkalom, amikor preferálom ezt a módszert, de nyilván nem fogom itt kiteregetni a praktikákat. Ennyire közeli élményt nem kívánok a mai estére.
Tekintetemet lassan jártatom végig a jelenlévőkön, s rádöbbenek, hogy sokkal több az ismeretlen, mint az ismerős arc. Sőt, ahogy szemeim ide-odacikáznak, az is feltűnik, hogy majdnem idősnek számítok közöttük. Ez pedig egy kissé elszomorít. Eljutottunk a whiskey ezen szintjére, amikor indokolatlanul bármin képes vagy elszomorodni. A fenébe.
– Veszélyes? Hiszen nézz rám, egy földre szállt angyalka vagyok – már csak a glória hiányzik a fejem tetejéről és tökéletes is lenne ez az álca. Nyilván nem vagyok az, vannak rosszabb pillanataim is, de mindig igyekszem a mérleget úgy billenteni, hogy a jó cselekedetek legyenek többségben.
Tekintetemmel végig követem minden mozdulatát, melyek mintha semmi jót sem sejtetnének. Olyan, mint aki valami rosszban sántikál, aki kész a támadásra, ez pedig felkelti a kíváncsiságomat. Szinte látom magam előtt, hogy ebből egy olyan sztori lesz, melyet nem bírok majd követni. Még akciót is képzelek köré, ám mindhiába. Szavaival egyből földbe döngöli az elképzelésemet, s megtöri a varázst. Bár a tény, hogy olyannal nem fekszik össze, akit nem ismer, azért egy kis elismerést érdemel. Okos fiúcska ő, tudtam én már a sípálya tetején is.
– Az, hogy valaki mellett ébredsz, nem feltétlen jelenti azt, hogy együtt voltál vele – elmosolyodok. Nem fogok szentbeszédet és hosszas érvelést tartani erről, mert hát nem az én dolgom. Így hát iszom, azt mondta ezt tegyem, hát eltüntetem az italt, had örüljön.
– Szóval, ez az állítás most nem rólad fog szólni – felvezetésem egy kissé homályosra sikeredik. Beszédem egyre pörgősebb, amúgy sem vagyok egy lassú csiga, de ha lecsúszik pár pohárral, akkor a duracell nyuszi hozzám képest, csak egy kis szaros lesz, aki lesi, amint elhaladok mellette. – Nekem levegőre van szükségem, különben alád fordulok – számhoz emelem gyorsan a kezemet, s még mielőtt hatalmas nevetésben törnék ki, pontosítok. – Mármint a pult alá, szóval érted – legyintek. Ha nem érti, hát így járt. Semmi kétes megjegyzést nem kívántam közölni, csak a saját stílusomban adtam tudomására, hogy az italnak, a bent lévő melegnek és neki köszönhetően, lassan elmegy az eszem. Azt meg csak nem akarjuk.
Üres poharammal fordulok egyet, szénsavmentes vizet töltök bele. Mindenkinek tudnia kell, hogy mely határokat lépheti még át. Nos én az alkohollal olyan viszonyban vagyok, hogyha még egy pohárkával lecsúszik, akkor ki kell bérelnem az egyik ágyat, mert haza nem jutok. Jó kislány lévén pedig, most az a célom, hogy az este egy bizonyos pontján, mikor már úgy érzem, hogy nincs tovább, behuppanjak egy taxiba és hazaérjek. Nem kívánok más mellett ébredni reggel.
– Örültem a viszontlátásnak Noel – egy rám jellemző mosollyal fordulok felé, sőt még egy ölelést is adok neki. Tudom, hogy hirtelen jön a ’búcsú’, de nem szeretném, ha rám pazarolná a valószínűleg értékes idejét. Így hát elszakadván tőle, elindulok kifelé, s ismét birtokba veszem az erkélyt, hogy a fejem kicsit tisztuljon.

//Visszahoztál.  Love  Kiss //
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 27. 11:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. december 28. 05:50 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


Hát, az én esetemben talán ez a kettő volt a legneccesebb, de persze, voltak még, amikben jobb a gyereknek és az emberiségnek, ha nem rám hasonlít. Mint például a hozzáállása a felajánlott dolgokhoz, ahogy a pénzügyeket kezeli, az emberekről nem is beszélve, meg egyéb finomságok. De se a nyelvem nem volt alkalmas, hogy ezeket mind kimondjam, se a helyszín, hogy komolyan megvitassuk. Az időpontot már szóba sem hozom.
- Akad - közöltem szűkszavúan, kicsit nosztalgiával gondolva Maja előtti Lewyre, mielőtt lehúztam volna a felém tolt italt. A méltatlankodás és a fintor sem maradt el, mert ilyen italt senki nem rendelt, én kifejezetten rühelltem, míg a görényem... hát nem tudom, de ő se úgy nézett ki, mint aki odavan érte.
- És akkor még a kicsi esernyőt meg sem említetted! - vékonyítottam el kissé a hangom, mielőtt rosszalló pillantással vágtam volna vállba. Nem éppen finoman, de nem is ököllel, csak úgy a kézfejemmel, ahogy esik, úgy puffan alapon. - Amúgy is, most már mit csinálnék vele? Beleönteném a számba? Fúj.
Jártak már furcsa dolgok a számban, beleértve a paintball festékét is, miután Czerny volt szíves agyonlőni vetkőzés közben, amiért beszóltam neki, de nem volt kedvem csillámosat tüsszenteni. Nem, mintha nem lenne menő...
- Még a saját fodrászom életét is féltem, pedig pasi. Az a gyilkos pillantás, amikor legutóbb felnyírta oldalt... - még a hideg is kirázott, éppen nem sokkal azelőtt, hogy Keve a hajam kezdte volna mizerálni, én pedig rájátszva még a kezének is nyomtam kicsit a fejemet. - Most beszóltál, hogy őszülök? Lassan megérdemelnéd, hogy orrba vágjalak, de nem teszem, me szeretlek.  
Intettem a csaposnak, hogy jobb lesz, ha hoz nekünk még egy környi akármit, mielőtt ismét a mellettem toporgóra pillantottam volna, a helyzethez képest elég komolyan.
- De tényleg, már abból is jelenet van, ha vágatok belőle. Szóval nem tudom... talán egyszer. Majd megcsodálhatsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2017. december 28. 16:28 | Link


kinézek | pont akkor

Vélhetően mindenkinek jobb úgy, ha Keve - és Lewy - mérhetetlenül tökéletes tulajdonságai nem kerülnek felsorolásra. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára, de itt valószínűleg sosem született meg, ezt mindketten tudják. Elkerülhetetlen a genetika, ennek ellenére talán kompenzál az élet és az anyák, lehet reménykedni, bár a volt navinés esetében igazából, ha keresztet vet, maximum azt segít. Jobb, ha Renéet sem vesézzük ki. Nem is válaszolt, hagyta elillanni az egészet és inkább ivott, ittak, ez tűnt a legjobb megoldásnak.
- Ó, szavad ne feledd - szakítja meg az esernyő szónál, akkor is, ha folytatja a másik lengyel, majd a pultra könyökölve a pultos lányra kacsint és pár szép szó után megkéri, hogy legyen már kedves vodkát tisztán küldeni, és az egyikbe egy csinos esernyő is mehetne, ha már olyan kis lelkesen öntöget. Persze érezte közben a kis ütést, majd szikrázó vigyorral fordult felé a fejét a könyöklő kezével támasztva a pulton. - Nem finom, nehéz lenyelni, és ne is akard a többit tudni!
Nem tudja mennyire van képben Maja meg Riri első sütési próbálkozásaival Bojarski, de szerencsés ember, ha nincs semennyire. Ő egyszer evett a „csoda” muffinból, amibe azt gondolták, a csillámpor ehető lesz és jól mutat majd a krémben. Ő már akkor mondta, hogy nem fog.  Túl sok helyen futott csillámba utána.
- Majától? Ugyan kérlek… - forgatta meg a szemeit. Nem nagyon tudta elképzelni a barnáról, hogy bárkit bántana, bár tény, egyszer látta csak olyannak, az azért elég ultimate volt és jogos. De ez csak a fodrász. Inkább megtaperolta közelebbről ő maga a másik fejét. - Mert a tükör nem szokott? Szoktad te azt pucolni?
Nem tudta eldönteni, mennyire komoly ez a fenyegetés, de valahogy képtelen volt annak venni, kapott már nagyon jogos balegyeneseket az életben, állt is elébe legtöbbször, talán most is tudta, hogy még az is csak szeretetből lenne.
- Nem azt mondtam, hogy tolasd le nullással, ezek csak színezők, meg ember… - nézett rá sokatmondóan, majd a saját zsebe felé és Lewyére, ha még ott tartja a pálcáját. A varázspálcáját. Nagyjából fél perc visszacsinálni, ha gebac van. Szerencsére megjött az esernyős vodka is.
- Nézd, milyen csinos, ez már megfelel az ízlésednek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. december 31. 22:35 | Link

Daisy

- Mennyire nyomoronc. Mármint oké, ne adjon borravalót akkor, elég jó ára van a piának, de milyen az, amikor adok neked és visszakérem a felét?
Általában nem használok ilyen szavakat, de most nagyon érzem a dolgot. Annyira nem normális az, ami kint van, hogy egyszerűen már nem tudom visszafogni magam. Felháborít a tény, hogy az emberek bunkók, vagy csak egyszerűen az egy pont híján elégséges vizsgám, amire rengeteget tanultam és csak azért, mert nem vagyok szimpatikus annak a beszűkült nőnek, meghúzott. Vagy a hétfői, amint megint csak nagyon necces. Az egyetemen sokkal több szikár szívű boszorka oktat, mint a tanodában. Sok volt ez a hét, és azt hiszem, ez a mostani a tetőpontja. Nem is foglalkozom egyelőre az inggel, kicsit legalább megszáradok. Valószínűleg tiszta ragacs leszek a nap végére.
- Ki kéne dobatni az ilyet.
Teszem csípőre a kezem. Van különbség azért. Az, ha velem kezd ki egy nő, egy dolog, mert jót tesz az üzletnek, meg hát férfiből vagyok, morcos Madit kivéve bármely nőszemélyt meg tudok állítani egy kis erővel, de Daisy olyan kis törékeny, nem kellene, hogy vasbarmok közé keveredjen.
- A felmondást? Jó kérdés.
Leülök mellé, szusszanva, mintha legalább már hatvan éves lennék, mintha a protéziseim és porckopásaim miatt lenne fárasztó a mozdulatsor. Nem igazán hittem volna, hogy ilyen hamar eljutok ide.
- Hallottam Tomiról, Klára is fontolgatja a távozást. Új bakja van, és nem nézi jó szemmel, hogy ilyen helyen dolgozik. Akaratgyenge, ha férfiakról van szó.
Nézem, ahogy bontogat, és amikor megkérdezi, hogy kérek-e, szinte nyálcsorgatva bólintok. Eddig bele se gondoltam, hogy mennyire nagyon éhes vagyok. Pedig az vagyok. El is vettem egy krumplit és gyorsan befaltam, mielőtt folytattam az elmélkedést.
- Előtte nyugis munkám volt. Viszonylag. Bogolyfalva polgármestere mellett voltam gyakornok, de ott is annyi mocskot láttam. Másfélét, de eléggé elmegy az ember kedve az egésztől. Ez ahhoz képest egy könnyű pénzszerzési lehetőség, és mellette belefér az egyetem is. Napközben bent vagyok, kicsit alszom, aztán jövök ide, majd megint alszok és suli. Te gondolkozol rajta?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2018. január 2. 00:42 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


Kicsit túltoltuk az ököröködés részét, az esernyő már nem is tudom, hogyan jött, de mire átgondolhattam volna, kint volt. Keve meg csak félbeszakított - amit amúgy is nagyon nehezen viselek az emberektől, nem még tőle -, hogy rendeljen kettő vodkát. Bennem volt a késztetés, hogy megkérdezzem, esetleg akad-e valahol elfekvőben íószínes vodkájuk vagy nem tudnának-e bele esetleg egy kis csillámot szórni. De végül csak hallgattam és mindenki jobban járt így.
- Ha nem lennék aktív részese a beszélgetésnek, most nagyon csúnyán félreérteném a helyzetet. Javaslom az ananász diétát, legalább a finom része igaz lenne - csillogtattam a pulton könyöklő Keve felé a mosolyomat, de aztán csak megráztam kicsit a fejem. Nem igazán éltem a dolgot, a csillám is valami olyasmi lehetett, mint mikor a fahéjat próbálod meg egyben letolni a torkodon, kanállal.
Maját egy párszor már láttam extrém helyzetben és a legtöbb ember el sem hinné, mennyire ki tud fordulni magából mondjuk a fodrásztól.
- Az a helyzet, hogy igen, nagyon is furcsa olyankor - grimaszoltam ismét, az orromat ráncolva, még a nyelvem hegyére is ráharapva kicsit, azt hiszem, leginkább akaratlanul. Aztán Rosszfiú ujjai a hajamba mélyedtek, én meg akaratlanul is összerezzentem, de aztán a tenyerének nyomtam a fejem kissé. - A tükröm diszkréten hallgat, mikor ezt a szart belőni próbálom. Félti az életét.
Nem mintha komolyan bántottam volna a mellettem terpeszkedő rémet, még csak meg sem fordult a fejemben, sem most, sem máskor. A pillantásom a zsebére siklott, mielőtt elfojtottam volna a feltörni kívánó vigyort. Sőt, már majdnem prüszköltem a nevetéstől, így csak az ajkamba haraptam.
- Az ugye csak a telefonod és nem valami egészen más? - kérdeztem végül, de a hangom leginkább vinnyogásra emlékeztetett, ahogy a nevetéstől reszketeg vállakkal görnyedtem rá a pultra komolyabban. Persze, sejtettem, hogy mire utal, de annyira nem szerettem a színével saját magam pepecselni.
Ekkor csattantak a poharak a pulton, az egyikben egy igen csinos, kék esernyővel, amire pár pillanatig egészen meredten bámultam. Éltem, hogy ennyire szemetek tudtunk lenni és még csak a szemünk sem rebbent.
- Tökéletesen. Ez képet kíván! - biccentettem hatalmasat, elégedetten.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. január 2. 00:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2018. január 19. 13:43 | Link


kinézek | pont akkor

A gondolataiba mélyedve Keve nem talált alkalmat a közelmúltban, régebbre meg nem igazán menne a visszaemlékezés, olyan, mint abban a halas mesében a kék csaj. Három mondat, a negyedik már nincs meg. Nem feltétlen vallaná be, hogy a Némóra is többször vették már rá, mint az normális lenne, de ezt pont az itt ülő esernyőfanatikusnak vélhetően nem kéne bemutatnia. De nem ez a fontos!
- Javaslod…az esernyőnek? Vagy a csillámoknak? Milyen körültekintő valaki… - kacsintott rá, hogy aztán inkább áttérjen egy jóval lényegesebbre: a külsőjére. Ő nagyon élte a haját, sőt, pont elég pozitív visszajelzést tapasztalt ahhoz, hogy ne különösebben érdekelje, ha bárki meghökken. Ő, ha kell a rózsaszínt is viseli férfiasan, ez nem a színen, a kiálláson múlik - tartja ő. Ezért is állt furcsán a fodrász-Maja-Lewy akarata hármas között.
- Olyan megöllek, ha ellopod a púpos matricám, vagy olyan, meghalt a kedvenc hörcsögöm miattad, utállak furcsán? - nézett kétkedve a lengyelre, várva a választ, de inkább nem idézte fel azt sem, mikor ő látta valaha a lányt egyiknek vagy esetleg másiknak. Szeretett kimaradni legtöbbször mások kapcsolataiból, itt viszont mindkét felet túl jól ismerte. - Te meg a szerencséd félted…
Ha valóban igaz lenne a balszerencse dolog a törött tükör kapcsán, Kevén lenne olyan 30-70 év közötti kiterjedésű gyűjtés már. Vannak balesetek, meg megesik, hogy az ember idegesen és feszülten ébred. Mondjuk mert rájött, hogy apa lesz… például. De ez erős tipp, nem lehetett ez mindig ok, ennyire nem volt felelőtlen. Jobb is a világnak.
Próbálta megmagyarázni a kviddicsesnek, hogy két pálcaintés, de még egy SOS fodrász is helyreteszi a fejét, ha akkora a gond, de láthatóan erős falakba ütközött már. Ebben a percben azt hitte nem ivott eleget, de amikor ő maga is elvigyorodott, tudta, hogy de, igen. Megtámaszkodott az oldalával, Lewy felé mutatva teljes valóját, aztán jött a facepalm.
- Hm - ennyi volt a válasza lepillantva majd vissza a poharakra. Aztán egyre szélesebb volt a vigyora, majd igyekezett elfojtani a röhögést, kevés sikerrel. Csak figyel a hangsúlyokra. - Nem, a pálcám.
Valahol az utolsó szavánál jöttek a poharak, esernyősen az egyik, ő pedig nagy lelkesen tolta azt Bojarski felé, a magáéval a poharát koccantva még a kékekbe nézett, de egyelőre nem húzta le a pohár tartalmát.
- Igen, pont elfér a kutya meg az öltönyreklám között, mi? Na, toljunk inkább egy selfiet, a nejed legalább értékelné, neki tetszett a hajam, csak mondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daisy Blue Berry
Független boszorkány, Végzett Diák


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 255
Írta: 2018. január 19. 17:02 | Link


# kinézet # randomság

Elég határozott bólintásokkal értek egyet, mert hát az ilyen gilisztáknak tényleg a föld alatt kellett volna maradnia, nem pedig elém gyalogolni, és a kérem, légy szíves vagy lehetne-e szavak hiányában parancsolni, mintha nem felszolgáló, hanem egyéni cseléd lennék. Gyökerek. Eléggé fel tudnak húzni az a helyzet, már megszoktam az évek alatt, de néha van az a telítettségi szint, mikor muszáj kiadjam, talán ezt is élte meg most Ervin, akin láttam, hogy szintén nincs extrán értékelve, vagy az inge nem volt.
- Igen, beszéltük már, de a főnök szerint még mindig nagyobb a kiesés, mint a békés haszon akkor, így csak… nyelünk - vontam meg a vállam, ezt ismertük mindketten, én pedig csak az ingére pillantottam újra, aztán megfordultam. - Ha gondolod van egy majdnem ugyan olyan ing a mellettem lévő szekrénybe, tiszta, de már két hete nem szólt senki, hogy az övé lenne.
Igyekszem ott segíteni, ahol tudok, leginkább a sorstársaknak. Tudom, hogy Ervin is tanul és mellette gürizik, ezt jól érzem én is, hogy senkinek sem leányálom. Itt közel se csak a ruhák cseréje vagy a bunkóság az egyetlen, mi dolgozunk, mások meg nem veszik sokba, de ez nem helyi sajátosság, bármelyik országban, ahol dolgoztam láttam. Ez az emberi természet.
- Tényleg? Ő is? Ez meglepett azért… Persze, elég vészes, de lehet én vagyok mazochista, de azért élvezem is, más esetben jól megvagyok vele… meg a pénz se rossz - jegyeztem meg végül. Azt hiszem ezért is lett ilyen magas a tűrőképességem, legalább a fizetésünkből nem farag le senki, ha  jattal úgy is bánnak, ahogy. Közben elénk húztam, félig az ő lábára is téve a kaját, jól jön az mindenkinek, a krumplitól meg már tudtam, hogy jól meg leszünk mi ezzel, el is mosolyodtam.
- Uh, a bürokrácia útvesztői… azt hiszem engem arra nem tudnának rávenni. És nem, azt hiszem néha kicsit érzem, hogy kell a szünet, de jól megvagyok itt. Érdekel is az egész… mármint már pár éve fontolgatom, hogy ha lenne elég pénzem, szeretnék egy saját helyet… mármint tudod, csak boszorkáknak és varázslóknak, különleges koktélokkal… ilyesmik. De ehhez egyelőre most még tanulom a dolgokat a Bagolykőn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 2259
Írta: 2018. január 31. 21:57 | Link

Tesók
Bocsánat a késésért T.T

Nem csinálok semmit. Tényleg, az égegyadta világon semmit, csak fekszem az ágyon és bámulom a plafont, meg néha megnyomok egy gombot a gépen, ami a következő videóra ugrik. Ez a napi mozgásom, amit két órája csinálok. Ma nem nagyon akarok semmi egyebet tevékenykedni, túl fáradt vagyok hozzá, illetve én is megérdemlek egy kis pihenést a sok táncolás közepette.
Hallom, ahogy a húgom a nevemen szólít, pontosabban ordítja azt, viszont, ha akar valamit, majd idejön és mondja. Abban a pillanatban ugrik fel egy chat ablak a gépemen, mikor rám töri az ajtót, én pedig sóhajtva nézek rá. Most ő fontosabb, a család mindenek előtt áll.
- Mondjad, mi az a halaszthatatlan dolog, ami miatt ennyire kiabálod, hogy Ricsi? – kérdezem ránézve. Fontos dologról lehet szó, ha így keresett, szóval mosolyogva nézek rá, remélem, nem baj van. Kérdésre rögtön felkapom a fejem, már egy kissé zavartabban nézek rá. Alsó ajkaimat beharapom, kissé gondolkodnom kell, mit válaszoljak. Nem az én reszortom megosztani Veronikával a dolgot, azonban hazudni sem szeretnék az egy szem húgomnak. Láthatja rajtam, hogy elgondolkozom, akkor szoktam átgondolni mit mondjak, ha nem lenne kényes a téma, rögtön válaszoltam volna valami hülyeséget. Sóhajtok egy nagyot, majd megadom az általam legjobbnak vélt választ.
- Majd ő elmondja, ha akarja, én nem tehetem – nézek rá komolyan, most a cuki pillantása sem fog meggyőzni, erős leszek, és legyőzhetetlen, bár ha sokáig próbálkozik szükségem lesz segítségre, és Zalánt fogom hívni. Ahelyett, hogy a továbbiakban is az arcára koncentrálnék, inkább a képernyőre csúsztatom tekintetemet, és inkább pötyögök egy választ. Nem szeretek titkolózni, vagy hazudni, megértem a lányt is, mert szeretné tudni, miért van megint családi viszály. Másrészről meg kell adjam Zalánnak a lehetőséget, nem beszélhetek egyedül a húgunkkal, főleg mert nem rólam van szó. Fordított esetben, ő sem mondaná el neki, míg én nem érzem megfelelőnek a pillanatot. Ez így fair. Miután elküldtem az üzenetet, felnézek rá, ugyanis ő nem tágít mellőlem, célja a meggyőzés, és az elgyengítésem. Nem Veronika, most aztán nem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa | Puszedli | Tesós táncikálás :3
Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. február 3. 19:19 | Link

Damien Delacroix
Esti órák egy budapesti bárban


Tényleg jóképű. Nem hittem el, amikor a szerkesztőségben azt mondták, most viszont, hogy már vagy húsz perce bámulom a meglehetősen édes és piszkosul drága koktélom fölött, azt hiszem, a lányoknak igazuk volt. Kollégákkal, vagy üzlettársakkal beszélget, még innen messziről, a félreeső asztal biztonságából is látom az arcán, hogy azok a férfiak, akikkel a pultnál cseveg, nem tartoznak a baráti társaságába. Biztos vagyok benne, hogy az a mosoly, amellyel egy-egy gondolatukat nyugtázza, nem őszinte. Ahhoz túl hivatalos, túlságosan is jól komponált. Művi és mesterkélt. De az igazság az, hogy még így is megkapó.
A szemeimet le sem veszem róla, egyedül csak akkor nézek el másfelé, ha felém fordul, de másodperceken belül ismét rá pillantok. Koktéllal a kezemben dőlök hátra, megigazítom a szoknyámat, és újra ráemelem a tekintetem. Elmosolyodok, bele a csokoládészemekbe, majd lesütöm kék íriszeimet, és belelapozok az előttem fekvő divatmagazinba.
Akár oda is mehetnék hozzá, meghívhatnám egy italra, és elmondhatnám neki, miért vagyok itt, mégsem állok fel és indulok el felé. Az egyszerűbb út helyett mint általában, úgy most is inkább a bonyolultabbat választom, és a farsangi kollekcióról a színes, ámde illatmintamentes parfümkínálathoz lapozok.
Azután, ahogy felcsendül egy idegen dallam és a hely atmoszférája megváltozik, ismét felpillantok rá, és beleszürcsölve a hideg koktélba, újra elmosolyodok.
Utoljára módosította:Ónodi Adél, 2018. február 3. 19:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2018. február 5. 10:58 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


Kicsit felvihogtam, ahogy elképzeltem, hogy elmélyült társalgást folytatok le az italomat díszítő kiegészítőkkel. Nem álltam a helyzet magaslatán, de nem hiszem, hogy ennyire mélyre süllyedtem volna az utóbbi fél órában. Ha nem volt muszáj, a telefonommal sem szerettem beszélgetni.
- Én mindig, Kevus, mindig, ismersz már - bizonygattam, hogy épp elég körültekintő vagyok. Aztán valahogy a haj témánál lyukadtunk ki és ez olyan volt, amiben nem értettünk egyet különösebben. Leginkább semennyire. Mert én nem kísérletezgettem a hajammal, magam sem voltam oda az elképzelésért, Maja meg még annyira sem, leginkább a sírógörcs kapta el a gondolatra is.
- Kicsit azt hiszem, mindkettő, de ha előkerül a hajnyíró akkor inkább az első - gondolkoztam el, bár soha nem vettem el Majától semmit, de pont ilyennek tudtam elképzelni, ha valami fontos és valaki megpróbálja tőle elcsaklizni. Kicsit mintha cinizmust éreztem volna a lengyelszármazék hangjából. - Én azt mindig. Kicsit életveszélyes a munkám, tudod...
A társalgásunk szellemi értékének csökkenése és az idő eltelte, illetve az italok fogyása között tiszta arányosság volt vonható. Mert bár próbáltunk egyik értelmes témától a másikig evickélni, leginkább alkoholba fulladtak ezek a kísérletek. Már éppen fuldokoltam az elfojtott röhögéstől, mikor nem bírtam tovább és kirobbant belőlem.
- Sokkal jobb! - vonyítottam, a kezembe temetve az arcom, hogy a nevetéstől kicsorduló könnyeim ne látsszanak. Aztán megjöttek az italok, szóval kénytelen voltam összeszedni magamat. Mély levegőket vettem, meg a szemeim törölgettem nagy lelkesen, aztán elhúztam a saját, esernyős poharamat.
- Igen, pont el, tudod, hogy sokoldalú vagyok! - húztam ki magamat kissé, majd elvigyorodtam, a telefonomat elővéve kapcsoltam be a selfie kamerát. - Hagyj már, te hajkirály! Mondd inkább, hogy vízibicsik... felejtsdel!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2018. február 5. 15:09 | Link

Ónodi kisasszony

Egy budapesti bárban


Az irodám kezdett szűkössé és fullasztóvá válni, az utóbbi napokban egyre kevésbé voltam képes a papírmunkára koncentrálni és úgy tenni, mintha száz százalékban ott lettem volna fejben. A munka elborított és törvényszerűen másra sem vágytam, mint hogy kiszakadhassak onnan, vagy egyszerűen csak a falat figyeljem, mert az annyira lenyűgöző. Ennek ellenére pontosan érkeztem és általában utolsóként távoztam, mert bármennyire is szerettem volna leereszteni egy kicsit maximalista voltam.
Néhány órával ezelőtt kaptam csupán a telefont, hogy egy ügyfelem találkozni kíván velem, mert bizonyos jogi problémái adódtak, de ha van rá lehetőség mindezt ne az irodámban bonyolítsuk. Később persze már értettem, hogy a nyolc fős társaság nehézkesen fért volna el odabent. Két legyet ütöttem egy csapásra –kiszabadulhattam a munkahelyemről és egy pohár whiskyvel az ujjaim között dolgozhattam tovább.
Nem kedveltem különösebben ezeket az embereket, de nyilvánvalóan elég befolyásosak voltak hozzá, hogy muszáj legyen jelen lennem és csevegnem velük ameddig csak igényt tartanak rá. A figyelmem el-elkalandozott és így találkozott össze a tekintetem első alkalommal a szőkével, aki tőlem csupán néhány asztalnyira foglalt helyet, előtte egy magazin és olyan gyorsan kapta el rólam a tekintetét, mintha az élete múlna rajta. A helyzet mosolygásra késztetett. Udvariasan nevettem, amikor a többiek is, de már régen nem rájuk figyeltem; a kisasszony sokkal inkább lekötötte a figyelmemet.
A poharam felett követtem a mozdulatait, ahogy lapozott egyet az újságban, ahogy fellesett a szempillái alól egy röpke pillanatra és, ahogy ismét felém nézett. Fogalmam sem volt róla, mikor kezdte el ezt, azt sem láttam, amikor belépett, de bizonyára már jó ideje itt lehetett, legalábbis a koktélja igencsak fogyóban volt.
Elkaptam a tekintetét, amikor ismét felém nézett és felvontam a szemöldökömet, mielőtt esélye lett volna elfordulni tőlem. Megköszörültem a torkomat, majd a társaságtól elnézést kérve a pulthoz léptem és szinte várakoznom sem kellett a tömeg ellenére.
- Még egy whiskyt szeretnék és egy koktélt a hölgynek – intettem a fejemmel a megfelelő irányba, hogy a pultos srác is értse, kire gondolok.
Hátamat a pultnak vetve vártam, hogy elkészüljenek az italok, közben szándékosan nem fordultam ismét a nő felé, aki első ránézésre lényegesen fiatalabbnak tűnt nálam, de persze tévedhettem is. Az ügyfeleim asztalától nevetés szállt felém, senki sem igényelte a társaságomat.
A két pohár idő közben megérkezett, én pedig magamhoz ragadva őket indultam meg a kisasszony asztala felé, remélve, hogy nem landol majd a fekete zakómon a cukros és ragacsos ital. Kikerültem egy kisebb csoportosulást és a szőkével szemben álltam meg.
- Egy italt?
Felé nyújtottam a koktélt és féloldalas mosolyt villantottam rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

J.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2018. február 7. 14:26 | Link


kinézek | pont akkor

Képtelen volt nem furcsán méregetni, majd pedig felröhögni a megszólításra. Elég sokat hallja ezt, de Maja száját szokta elhagyni, még a többi kis barátnője a lánynak, akik megszólongatták, sem vetemedtek erre. Mint Riri, ő sem. Inkább nem mélyedt el a gondolatba, hogyan is hangzott ez a másik lengyeltől.
Egy frizura kérdését ő sosem mérlegelte sokáig, nem volt kinek elszámoljon, ha meg ráunt, vagy valami mást akart, akkor lépett a dolog kapcsán. Nehéz róla elképzelni, hogy évekig ugyan olyan formára, színre és hosszra hagyja, egyszerűen nem ő lett volna. Ahogy pedig elképzelte magát mondjuk pár évig a normál hajával, nem, nem igazán hitte, hogy ne unna bele. Az meg kinek jó? Szerette fenntartani a saját érdeklődését. Is.
- Tragikusan hangzik, nem tudtam, hogy a hajad hozott össze titeket - piszkálta kicsit, persze nem volt ebben semmi komoly. Eléggé ismerte őket, hogy ezt meg merje tenni, másfelől meg sem lepődne, ha tényleg ilyen fétisek derülnének ki bárkiről. Mindig a legcsendesebbről derülnek ki a legérdekesebb dolgok! - Igen, nem is értem ezt a kviddics dolgot, hogy lehet ezt ennyire szeretni…
Sürgősen szükségét érezte a következő pohárnak, mert tudta, hogy az elfogyasztott italok nála előbb megeresztik a nyelvét, és beszél, csak aztán csap majd át a tartalom teljesen jellegtelenbe. De ez a varázslósport egy olyan fekete folt volt, amit nem lebegtetett senki előtt. Pont elég volt, hogy a bandából a két lány tudta. Nem sok bizalma volt Maja és Luca titoktartásában, egyre jobban érezte a végét.
- Úgysem láttál még ilyen szépet, ne vinnyogj - csattant fel bámulva a lengyel görcsét, persze neki se ment sokáig, hogy ne röhögjön, aztán inkább hozta a poharakat, hogy lehúzzák a következő kört is. Pont hiányzott még. Aztán inkább odahajolt, majd előbb a kezébe temetve az arcát röhögött a félbehagyott szón, aztán mutogatott, hogy mindjárt, csak még levegőt nem kap. Végül sikerült - kicsit sem kevésbé retardáltan - beállni a képhez. - Na, ellőtted, csillagom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 57 ... 65 66 [67] 68 69 ... 77 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek