28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 56 ... 64 65 [66] 67 68 ... 76 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Daisy Blue Berry
Független boszorkány, Végzett Diák


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 255
Írta: 2017. november 28. 15:39 | Link


# kinézet #

Amennyire csak lehetett a figyelmem elvesztettem, amúgy sem vagyok az a nagyon paranoiás, még olyan nem esik meg velem, így a csengő ritmusára lépegettem a fák között, amik színesedtek már sorra. A barna, a vörös, és a sárgák számos árnyalatait húzták éppen fel, és egészen meghozták a kedvem hozzá, hogy a felvételi munkámban kapjon egy kis szeletet a tájképkészítés is. Az ősz kellően kompozicionált és színes ahhoz, hogy könnyen kihozzam belőle a maximumot. Azt már tudom, hogy portrénak T-Rex lesz az alanya, ő fog engem bejuttatni a vendéglátós szak mellé a fotográfiára is, érzem én meg remélem. Leginkább azt teszem.
Teljesen a gondolataimba merültem, ahogy pár ágat megtaposva reccsent alattam a talaj, de ennek köszönhetően először ki se szúrtam, hogy nem feltétlenül lehetek egyedül. Azt gondoltam én csapom az avar kavargó zaját, a talpam környékén koccannak a kövek, ám amikor lepillantottam elgondolkodtam, hogy közel sem olyan biztos el. Nagyjából ekkor hallottam meg egy hangot és sétáltam közelebb egy terebélyes bokorcsokorhoz, ami takarta a hang forrását. Elhajtogattam pár ágat, mikor megláttam a szalámit simogató lányt, közben a kezemen lévő csengő a lifegéstől csak egyre inkább szórta a hangját.
- Őőőő, rendben vagy? - érdeklődtem meg méregetve a lányt és a szalámiját, mielőtt még hátra léptem volna egyet, hogy ha magától ki tud jönni, legyen helye. - Ha nem volt, öt biztosan, addig meg még ér - vigyorodtam el, mire eszméltem, mi is volt az utolsó dolog, amit mondhatott és hallottam is. Bár kétlem, hogy nekem szólt, én is szoktam magammal beszélgetni, hát most na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2017. november 30. 00:13 | Link


kinézek | pont akkor


A szokásosnál is bátrabbra vette a figurát, ami ugyan mindig szokása, de voltak emberek, akiket tisztelt annyira, hogy nem csúszott a poén határán túl. Egy ideje nem élvezte, ha nem csak a másnaposság bántalmait kellene elmulasztani kora reggel. Nem tartott Lewy esetén attól, hogy ez majd most változik, a szavak úgy hagyták el a száját, hogy az életét is ilyen könnyen elengedte volna, ha lehet. A válaszára Keve a jobbját egyből a szívéhez emelte imitálva pár nagyobb dobbanást, még a szemöldökét is vonogatta kicsit, hogy aztán a csajszira pillantson, aki annyira idegen lett a kis közjátékban, hogy szerinte már beugrott volna közéjük szíve szerint. De nem ért a nőkhöz, erre egyre többször jön rá.
- Csak ne félj semmitől. - Jöhetne a hőspóz is, de ennyire nem érezte magát már Keve egészben és lendületben, így kivételesen a vizuális effekt hiányában kellett, hogy belesétáljon a másik lengyel aurájába. Sok érdekes és határozottan zavarba ejtő helyzetbe került már az évek alatt, arra azonban még az előző kör pia előtt se számított, hogy ilyen jól kiismeri, hogy a navinés lányka mit fogott magának férj címen.  Már egészen élhető volt a dolog, amikor kénytelen volt elröhögve a dolgot elszakadni a másiktól, de azért még a kezei elhúzása előtt beletúrt a hajába a tarkójánál.
A távozó lányra több figyelmet ő már nem is szentelt, egészen lekötötte Lewy értetlenkedése viszont, ami csak nem mulasztotta azt a hatalmas vigyort, nem égett a pofája a ténytől, miért kellett volna? Tényleg egyszerre volt creepy az egész és kifejezetten szórakoztató, úgy egészben.
- Nem bizony, mi olyan érthetetlen ezen - tárta szét a karjait, mintha mi se lenne természetesebb, majd nyelvet öltött. Ami addig volt kényelmes, még az ujjak az állára nem fonódtak. Akkor megforgatta a szemeit, majd hümmögött nehézkesen, lévén nyelv nélkül a beszéd se lenne egyszerű, így kivárta, még elereszti.
- Sok dologról? Na mi az, amiről Bojarski lemaradt? Már ezen kívül - mutat végig magán, hogy aztán intve a pult felé jelezze, hogy jó lenne, ha nem üres poharakat látna, azért érzi, hogy most egy öblítés még senkinek nem ártana. Meg amúgy már ingyen van.
- Sokan értékelik, van az a helyzet, amikor meg mindennél jobban - kacsintott egyet, hog aztán a poharakért nyúlva egyet a kviddicses elé toljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 17:36 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Nem szeretem az őszt. Reggel fázom, délután meg neki kell vetkőzni és a kezemben cipelni mindent. Ma már az ébredéskor tudtam, hogy nem lesz ez egy jó nap, egy fúria hozzám képest kis angyal lehetett. Amibe lehetett belekötöttem, amit lehetett elrontottam, akit lehetett megsértettem. Igaz lett a mondás, 'bal lábbal ébredt'. Még az apámat is elküldtem melegebb éghajlatra, bár azt hiszem ez manapság nem olyan meglepő, az lett volna a csoda, ha vele legalább normálisan el tudok társalogni.
Ennek a csuda hangulatnak köszönhetően, úgy határoztam, hogy ma még előbb el kell lépnem a munkából, mint szoktam. Gondoltam legalább sétálok egyet, kiélvezem a napsugarak gyógyító hatását. Talán még kávét és valami pékárút is veszek magamhoz, így lesz lehetőségem lecsillapodni. De hát, amit én eltervezek az...
S csatt.
Nem figyeltem, körbe se néztem, s mi lett belőle? Egy taxi olyan szépen sodor el, ahogy az a filmekben lenni szokott. Annyi szerencsém van, hogy valamit érezhetett a sofőr, mert nem jött olyan gyorsan. De az ütközés elkerülhetetlen volt, s én csak kiterülve fekszem a földön, a kabátomat pedig úgy szorongatom, mintha az életem múlna rajta.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. november 30. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 17:54 | Link

Krisztina

Csak néhány napja voltam a városban, hogy meglátogassam a nagyszüleimet, és az unokahúgomat, aki színésznőként próbálgatta szárnyait Budapest szívében. A leányzó olyannyira tehetséges volt, hogy az egyik ismert színház egyik főszerepére is felkérték, amire kiemelt meghívást kaptam, és egy kikötést is, miszerint mindenképp ott kell lennem, mert ha nem jelennék meg az előadáson, akkor örökre megharagszik rám. Emiatt szükségem volt egy öltönyre, ezért is jártam már másfél órája Budapest utcáit, de a tüdőm már porzott, és szükségem volt arra, hogy magamba döntsek egy nagy pohár citromos vizet, meg egy jó erős kávét.
Az utca mentén el is terült egy viszonylag jó minőségű feketét áruló bolt, ami azért nem tűnt felső kategóriásnak, amit már ne tudnék kifizetni az aurori fizetésemből.
A forró italt elvitelre kértem, mellé egy zacskóba croissant is vettem, és ezzel akartam tovább indulni, hogy a közelben elhelyezkedő plázát megcélozva, végre megtaláljam magamnak a legmegfelelőbb öltönyt. Azonban, ahogy elindultam, hirtelen éktelen dudálásra kaptam fel a fejemet, fékcsikorgásra, s láttam , ahogy egy nő elterül a járda szegély szélén, miközben egy taxis villámgyorsan tova hajt.
- Fenébe - Nem törődve a kávéval, és a péksüteménnyel, a közeli kuka tetején hagyva a frissen vásárolt terméket, sietve ugrottam oda a lányhoz és leguggoltam mellé.
- Jól vagy, mi fáj? - Aggodalmasan vettem szemügyre testhelyzetét, és óvatosan helyeztem stabil oldalfekvésbe, míg nem tudtam eldönteni, hogy mennyire lehet súlyos a helyzete. A többi ember jellemzően csak a száját tátotta, többen el is sétáltak mellette, de egyik sem vette volna elő a telefonját, hogy mentőt hívjon. Nálam meg nem volt olyan készülék, varázsolni pedig nem varázsolhattam.
- Merlinre, remélem jól van - Suttogtam magam elé,miközben próbáltam elkapni a fiatal nő pillantását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 18:07 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Legalább kényelmes lenne. Pihe puha, mint az ágyikóm, amelybe ha belesüpped a hátsóm, úgy ölel körül, mintha egész nap engem várt volna. De nem, ez kemény és hideg, poros és büdös.
Ráadásul valaki mozgat, mintha egy bábu lennék. Nekem pedig minden egyes mozdulat fáj és ezt nyüszögve, adom tudtára a jóakarómnak. Aki láthatóan egész jól megtanulta azt, hogy miképpen kell ilyenkor cselekedni. Ha majd feltápászkodom meg is tapsolom érte, mert a stabil oldalfekvést nagyon jól prezentálja.
- Az élet - lassan mozdulok, nem kívánok ebben a helyzetben fetrengeni, hiszen nem érzem, hogy bajom lenne. Ha meg mégis, akkor majd otthon rendbe teszem magamat.
- Ha továbbra is így hajolsz fölém, még azt hiszem, hogy valamit szeretnél - egy apró mosolyt erőltetek az arcomra. Igen, én az a fajta vagyok, akin akár az úthenger is átmehet, még utána is viccelődni fog.
A hőslovag teret ad, akkor lassan felülök és hatalmas szemekkel pislogok rá. - Köszönöm - ez a nap úgy látszik még tartogatott meglepetéseket. - Megleszek, menj csak tovább - majdnem hozzáteszem, hogy úgy ahogy a többi nép tette. De inkább lenyelem ezt a gondolatot, hiszen éppen hálálkodnom kellene, mert ő legalább idelépett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 18:19 | Link

Krisztina

- Mi?- mintha nem hallottam volna tisztán, úgy idéztem vissza magamban a fiatal szőke válaszát, mire még a szemöldökeim is összeakadtak egy pillanatra. Aztán végre látva, hogy mozog és nyöszörög, már tudtam hogy van még benne életerő, és talán nem is olyan nagy a baj, mint ahogyan azt gondoltam.
Néhány hajtincset is félresöpörtem az arcából, ahogy közelebb hajoltam, és vizslattam vonásait, keresve tekintetét.
- Szeretnék is - váratlanul ért a nő megjegyzése, de egyúttal mosolyt is csalt az arcomra, és már én is nyugodtabban kezelhettem a helyzetet, látva, hogy nincs nagy baj.
- Gyere, felsegítelek - mondtam, miközben a kezemet nyújtottam felé, és ha engedte, akkor ülő helyzetbe segítettem őt.
- Nincs mit, de nem hagynálak magadra, vérzik a fejed. Nem szédülsz?- Csak most vettem észre a sérülését, emiatt azonnal zsebkendő után kutattam, és a homlokához szorítottam azt.
- Kezed, lábad? Járni tudsz? Mert kocsim ugyan nincs, de szívesen hazakísérlek, vagy akár kórházba, ha úgy érzed. Nos?- Igazából magam sem tudtam eldönteni azt, hogy a nő mennyire van jó vagy épp rossz állapotban. Nem voltam orvos, de nem nagyon akartam magára hagyni ilyen állapotban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 18:36 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Legalább nem fapofa, mekkora szerencsém van. Micsoda cudar világ lenne, ha nem értené a poént. - Legalább egy kávéra hívj meg előtte - mosolyom ott marad, a kávét komolyan gondolom. Mit meg nem adnék érte, talán a fejem se sajognak ennyire.
- Ahh köszi - engedem neki, hogy segítsen, mert hát nem vagyok olyan nő, aki elnyomja a férfiak lovagias vonásait. Maximum nem tudok mit kezdeni velük, bár ebben a helyzetben egyértelmű a dolog.
Kezemet odateszem, ahol a legjobban fáj, s szemeim is arról árulkodnak, amit szavaival intéz nekem. Tényleg vérzik. Elhúzom a számat, majd kezemet visszateszem a sebre és úgy pillogok az ismeretlenre.
- Megvagyok, nem olyan nagy gáz ez - ha használhatnám a pálcát, akkor még kisebb ügy lenne. Hmm, lehet el kellene kezdenem pánikolni, hogy normálisabbnak tűnjek?
Előre nyújtom a kezemet, meg is tapogatom a fejét, hogy érezze a törődést, meg lássa azt is, hogy még mindig tudok poénkodni. Lábaimat is megmozgatom, behajlítom, kinyújtom és forgatom, de nem érzek semmit.
- Azt hiszem egyben van mindenem - ha tört volna, akkor nem így állnának a végtagjaim. Cudarabb látványt nyújtanék, mint a vérző fej és szénaboglya hajkorona.
- Kórház? Ugyan, megoldom otthon - csak jussak addig el, anélkül, hogy ismét elcsapnak. Ennek érdekében, ha hagyja, lassan fel is kelek, s magamhoz veszem a táskámat, meg a kabátot. Ruhámat pár mozdulattal tisztítgatom és kisimítom, majd jobb híján a sálamat kezdem a fejemhez szorítani.
- Egyből hazakísérnél mi? Hát ez szép - halkan kuncogok. - Megleszek, ne aggódj - nézek rá immár komolyan. Nagy lány vagyok, volt már és lesz is még ennél nagyobb bajom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 18:49 | Link

Krisztina

-Kávéra mi? Fogadjunk, hogy direkt ugrottál a taxinak - Nevetve csóváltam meg a fejem, miközben segítettem rajta.
- Aha, én is úgy látom - jegyeztem meg egy könnyed mosollyal, miután alaposabbra is szemügyre vettem a fiatal nőt, akit az első néhány percben a pánik miatt nem tudtam megnézni magamnak. Ez azonban utólag nem maradt el, és ami azt illeti, tényleg egyben volt.
- És én is jól vagyok - tettem hozzá, mikor éppen a fejemet tapogatta. Azt hiszem, sikerült egy igazán jó humorú lányba futnom, ami pozitív volt, hisz szívesebben hallgattam a poénokat, mint a hisztérikus viselkedést. Nem, mintha nem segítettem volna akkor, ha mondjuk egy zokogó vagy riadt nő hevert volna az úttesten, de így rajtam is kevesebb volt a feszültség.
- Szegény sál - Sóhajtva figyeltem, ahogyan a kötött anyaggal igyekezett eltüntetni a sérülés nyomait, miután a zsebkendő már használhatatlanná vált, és nem tudtam őt újabb darabokkal elhalmozni.
- Még szép - szemtelen mosollyal néztem rá, szimpatikusnak tűnt az, hogy ennyire nyugodtan kezelte a baleset utáni pillanatokat. Ennek ellenére jobbnak láttam, ha még mellette maradok.
- Van egy ajánlatom, hazakísérlek, mert úgy sem tudnék nyugodt lenni, ha nem tudom, hogy szédelegsz-e még az úton, veszélyeztetve a többi taxist. Aztán cserébe te főzhetsz nekem egy kávét, mivel...- Hát igen, amíg a kis mentőakció tartott, addig a kukára helyezett kávémat, és a croissantokat egy szemfüles csöves markolta fel, aki már csak a távolból intett felénk.
- Szóval jössz nekem egy kávéval - közben segítettem a talpra állásban, magam is leporoltam a térdeimet, majd a karomat nyújtottam, ha szédülne a hölgy.
Utoljára módosította:Demyan Golitsyn, 2017. november 30. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 19:03 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



– Persze, gondoltam tök menő lenne kamikázénak lenni – mosolyogva nézek rá. – Nem volt repülő, így meg kellett oldanom egy taxival – megvonom a vállaimat, miközben beszélek. Hogy én mennyi hülyeséget vagyok képes összehordani, hihetetlen. – Menő volt nem? – érdeklődve nézek rá. Nem kell komolyan venni, csak hülyéskedek. Tudom én, hogy ebben semmi figyelemreméltó nem volt.
– Örülök, hogy jól vagy. Nem érezném jól magam, ha hirtelen bajod lenne azért, mert vérzik a fejem – elhúzom a számat. Van, aki bizony nem bírja a vörösfolt látványát, teljesen megértem, én ezt. Szerencsére én magam, nem tartozom ezek közé az emberek közé, hát milyen gyógyító lennék, ha elájulnék a látványtól?
– Lennél a sál helyében, mi? – vigyorgok. Nem sajnálom, majd Lénának jó lesz, úgyis mindig lenyúlja a holmijaimat. Aztán kegyese halált ad nekik, a fogai által. De hát én nem tudok ezért haragudni rá.
– Van merszed? – elkerekedett szemekkel nézek rá, majd ismét kuncogok. Bár ezt jobb lenne, ha nem tenném, mert fáj, nem is kicsit. – Az előbb ütöttek el és még én csináljak kávét? – megcsóválom a fejemet. – Jöhetsz, de a kávét te oldod meg – ebből nem adok le. Nem fogok én kávét főzni, hát az én fejem vérzik, nem az övé. – De, ha meg szeretnéd ezt úszni.. Hazának van egy pékség, elég vacak kávé, de süti meg valami kaja is van – ha már nem enged a dologból, hát akkor legyen értelme elkísérnie. Otthon maximum sajt van, meg talán pár szalámi, esetleg kutya kaja, viszont ezen kívül. Semmi érdemleges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 19:41 | Link

Krisztina

- De, határozottan menő volt. Igaz, én már csak azt láttam, ahogy földet érsz, mint egy szárnya szegett hattyú - Elmosolyodva idéztem vissza a pillanatot, ami azért közel sem tűnt ennyire veszélytelennek. Az a taxis nagyon gyorsan hajtott, és pofátlanul hagyta figyelmen kívül a járda felé tartó lányt.
- Ugyan, emiatt ne aggódj, hozzászoktam már a vérhez, nem szoktam ettől rosszul lenni. Meg amúgy is, láttam már rosszabbat - A mosolyom azért elhalványult, mert eszembe jutottak nagyon is súlyos esetek, melyekben nyomoznom kellett. Nem egy véres incidenst láttam már, sőt, horrorfilmekbe illő áldozattal is volt már dolgom. Ezt azonban nem akartam az ismeretlen hölgy orrára kötni, így inkább elhallgattam.
- Nem, dehogy, a sál helyében nem - kérdésére ismét elmosolyodtam, szerencsére elég jókedvűnek tűnt ez a fiatal nő ahhoz, hogy elterelje a gondolataimat a hirtelen előbukkanó múltról.
- Van hát, és igen - Tovább mosolyogtam, végül belé karoltam, hogy úgy segítsem, ha szédülne és úgy indultam el vele, ott hagyva a járdaszegélyt.
- Ez jó ötlet, üljünk akkor be abba a kávézóba, remélem itt laksz a környéken-mosolyogva pillantottam rá, és jobb kezemet felé nyújtottam.
- Egyébként Demyan Golitsyn, téged hogy hívnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 22:01 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Nincs rosszul, ez még jó is lehet. Legalább nem fogunk, felváltva összepottyanni itt az utcán. Az milyen kellemetlen lenne, meg vicces. Szerintem hirtelen nem is tudnám eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek.
Kissé meglepődve érzékelem, hogy belém karol. Ezt az arcomról is könnyen le lehet olvasni, s ha véletlenül onnan nem tudná, nem vagyok rest csendben maradni sem. – Kíséret nélkül már nem is tudsz haladni? Ennyire vén vagy? – nyilván nem mondom azt, hogy ’hé, engedj már el, ne vagyok szarul’. Drávecz Krisztina a nehezebb utat választja, s a maga módján igyekszik az ember tudtára adni, hogy eressze már el.
– Nem gondolod, hogy vérző fejjel beülök valahova ugye? – érdeklődve pillantok rá. Tény, hogy én lazán kezelem a szitut, s láthatóan ő is bírja a dolgot, de azért lehet, hogy nem kellene így tetszelegni mások előtt. Na, meg akkor mi lenne az amúgy is leáldozóban lévő imidzsemmel?
  – Elindulunk, szépen szerzünk kávét, meg harapnivalót és tovább megyünk. Én pedig megígérem, hogy ezen idő alatt maximum kétszer fogok összeesni – legalábbis megpróbálok. Mert hiába mutatom azt, hogy minden rendben, ez csak terelés. A saját gondolataimat igyekszem más felé terelni, azért, hogy ne kezdjek el pánikolni vagy összeesni.
– Az első dolog, hogy fognunk kell egy taxit, merthogy én nem fogok így vezetni az biztos. Vagy… – nagy szemekkel nézek rá. – Van jogsid? – ha nagyon muszáj átpasszolom neki a lehetőséget. Autó van, gyalogolni pedig nem fogok Budanekeresdig, ennyire nem koppant nagyot a fejem. – Ha nincs az se baj, de akkor viszont telefonálnom kell párat – legvégső megoldás  Bálint. A nagy és erős bátyó, kinek fejét elcsavarta egy némber. Annyi maradt benne, hogyha hívom, legalább felveszi és igyekszik segíteni. Tőle mondjuk kérhetnék egy autót, meg nyilván egy alapos fejmosást is. De jó lesz ez.
– Ja izé, Kriszta – a nevét meghallva már tudom, hogy a vezetéknevemet meg se próbáljam elmagyarázni. Veszett ügy, amibe beletört már a késem, nem is egyszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. november 30. 23:42 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


Talán egy kicsit át is estünk a ló túloldalára, a lány, aki az egész játék producere és műsorvezetője akart volna lenni, kívülállóvá vált, egyszerű nézővé redukálódott. A hatalmas dobbanásokra szinte vonyítva tört ki belőlem a nevetés, de elég hamar sikerült elkomolyodnom, elvégre nem rombolhatom le az imidzsemet ilyen kegyetlen módon.
Még ki is húztam magam, jelezve, hogy nem vagyok az a tipikus nyuszi alkat, aki majd összefélni magát egy kósza gondolattól. Igenis jól voltam, legalábbis próbáltam elhitetni magammal, ahogy az ajkam Kevéét súrolta. Sokkal jobban el is merültünk a dologban, mint ahogy az egészséges lenne, az ujjai még futólag a hajamba is mélyedtek, utána pedig csak próbáltam nagyokat pillázva feldolgozni az esetet. Keveset ittál, Bojarski.
- Hát, de... de... - Láthatóan túl sok időt töltöttem Majával, mert máskor már lenne egy epés megszólalásom. Erre? Az ujjaim az álla köré fonódtak, nem éppen finoman, miközben kissé döbbenten meredtem a piercingre a nyelvében. Nagyot nyeltem, mielőtt elengedtem volna, visszaejtve a karom magam mellé.
- Hm, hát nem tudom, gondolom akad, veled kapcsolatban is. Szeretnél mesélni? - kérdeztem ismét elbűvölő mosolyt villantva, mielőtt a tekintetem a pultosra tévedt volna, visszaerőltetve magamra a pókerarcot. Nem mindenki érdemli meg.
A kijelentésre ismét megrándult a szám sarka, de aztán csak elhúztam előle a poharat, felemelve kissé, mielőtt ismét kérdeztem volna.
- Neked mi a franc történt a hajaddal már megint?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. december 1. 10:40 | Link

Kriszta

-Vénnek tűnök? – Szemöldökömet felvonva kérdeztem vissza, és talán még egy mosolyt is megeresztettem közben. Úgy tűnt, hogy a fiatal hölgynek még sincs szüksége támasztékra, ezért ezt tiszteletben tartva, elengedtem karom fogságából.
-Azért, ha baromira szédülnél , szólj, mert nem szívesen nézném végig, hogy újra elhasalsz – Nem akartam erőltetni a segítséget, de azt sem akartam, hogy baja legyen, így azért a közelében maradtam, ha mégis csak igényelni a karomat.
-Én nem, te ajánlottad ezt a lehetőséget – Nevetve csóváltam meg a fejem, egyre humorosabbnak tűnt ez a lány, csak épp azt nem tudtam eldönteni, hogy vajon ez zsigerből jön, vagy ezzel próbál kompenzálni valamit? Mindenesetre tetszett a lazasága és a nyíltsága, nem tűnt egy szívbajos nőnek.
-Egyezzünk meg egyszer se-ben, amúgy itt van a közelben egy jó kis pékség, egész pontosan ott – Rámutattam arra az épületre, ahol a korábbi kávémat szereztem, és ha a lány nem ellenezte, akkor meg is indultam annak az irányába, odafigyelve persze a hölgyre, ha netán szédelegne.
-Egyébként elég jól bírod, azt kell, hogy mondjam. Más nők már orvosért kiáltottak volna, hogy kiélvezzék a szakszerű gondoskodást. És hogy mindezek után te kávét kívánsz, még nagyobb adrenalin löketet… -Csak mosolyogva csóváltam meg a fejemet, majd érdeklődve hallgattam a hölgyemény terveit.
-Igen, van jogsim, mondjuk ritkán vezetek – Hogy is magyaráztam volna el, hogy a napjaim nyolcvan százalékát varázsvilágban töltöm, a maradék húszban pedig nem mindig ülhetek az unokahúgom autójának volánja mögé. Ennek ellenére tudtam vezetni, és nem okozott volna gondot, hogy eljuttassak egy négykerekű masinát A pontból a B pontba.
-Kriszta…illik hozzád. Gyere, itt tudunk vásárolni. Milyen kávét kérsz, eszpresszó, hosszú, capucchino? – A kávéshophoz érve, előhalásztam a pénztárcámat, hogy a kiadó ablakon keresztül megvásároljam a forró italokat, még mielőtt elindulnánk.
-És hová siettél Kriszta, hogy nem vetted észre azt a hatalmas sárga taxit? – Kicsit cukkolni próbáltam, valójában az érdekelt, hogy mivel foglalkozhat egy ilyen csinos hölgy.
Utoljára módosította:Demyan Golitsyn, 2017. december 1. 10:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 1. 19:45 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



- Vénnek? Ha te annak, akkor én is - talán pár évvel idősebb. De nem hiszem, hogy ez eget rengető különbség lenne közöttünk.
– Amikor már baromira szédülök, akkor szerintem tök mindegy – elmosolyodom, majd mélyen magamba szívok egy nagyobb levegő adagot. – Mást nem, bele omlok a karodba – ahh, amilyen szerencsés vagyok, még azt is elvéteném. Az lenne ám csak a parádé, kétszer padlót fogni egy nap alatt…
– Remek ötlet, de beülni, nem fogok – annál azért jobban pánikolok a dologtól, még ha ez nem is látszik. Lassú léptekkel elindulok, hálás vagyok azért, hogy megértette, nem kell kísérgetni. Nem vagyok öregasszony, sem részeg, boldogulok én a támaszték nélkül is, csak nem annyira sebesen, mint szoktam.
– Gyógyító.. – nyelek egy nagyobbat, elhúzom a számat, majd gyorsan javítok. - Mármint ilyen ápolószerű vagyok papíron – igen, csak papíron. Nem dolgozok ebben a formában, s nincs is nagy valószínűsége annak, hogy valaha ez lesz a munkám. – Elég ciki lenne, ha rosszul lennék a vértől, vagy ilyesmitől – elmosolyodom. Láttam ennél szörnyűbbet, történt is már velem rosszabb. Kellett már bemennem a kórházba, hogy a bátyámat tegyem össze, s szerintem lesz is még ilyen. Meg amúgy sem vagyok egy hisztérikus nőszemély.
– Amúgy is kávéért és ennivalóért igyekeztem, szar egy nap ez a mai – megvonom a vállaimat. Itt nem az adrenalin a fontos, a kávé mindenek felett, még akkor is, ha a kórházban fekszem és éppen vénásan kötik be.
– Ahh remek, akkor el tudod az én kicsi kocsimat is vezetni – lazán odaadom neki a kulcsot. Ha soha nem látom majd többet a kocsimat, az sem érdekel. Majd veszek egy újat, elvégre Drávecz uraság ivadéka vagyok, sosem nélkülöztem. A szövegelés közepette, megérkezünk a kávéshophoz és én gondolkodás nélkül válaszolok a kérdésére.
– Lattet kérek, laktózmentes tejből és édesítőszerrel – a cukort már régen elhagytam, a laktóz pedig úgy döntött, hogy akárhányszor elcsábulok, becsap és megszívat. Így tőle is könnyesbúcsút vettem.
- Siettem? Nem sietek, ez a megszokott tempóm. Vagyis nem ez, amit most látsz. Hanem, ami még a tornagyakorlat bemutatása előtt volt – elnevetem magamat, majd mielőtt lehetősége lenne fizetni, megelőzőm.
– Nem hagyhatom, hogy te fizess – apró, ám őszinte magyarázat. Nem sétált tovább és még mindig nem tágít, nem vagyok olyan nő, aki hálátlan. Egyelőre ezzel a kávéval és pékáruval igyekszem ezt meghálálni.
– Mond csak, melyik országból származol? – ilyen névvel nem lehet magyar. Mi ez már, hogy mostanság a legtöbb ember, akivel összefutok külföldi? Valamiféle invázió van és nekem elfelejtettek szólni erről?
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 1. 19:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. december 3. 12:26 | Link

Andrej



Persze, ez elég logikátlan kérdés volt részemről, hiszen bizonyára nem választotta volna a kisföldalattit, ha félne a föld alatti tartózkodástól. Időnként azon kaptam magam, hogy elég hülyeségeket zagyválok vagy túl hamar közlöm a mondandómat. Pedig jobban járnék, ha csak azután nyitom ki a szám, miután alaposan átgondoltam, mit is akarok mondani.
- Rendben, gyere vegyük meg a jegyet! - invitáltam a föld alá, ahol az állomás közepére volt elhelyezve egy kis fülke, amelyben egy mogorva néni ült jegyárusítás céljából. Látszott rajta, hogy nyűg neki a melója, illetve az is, hogy inkább máshol lenne, mint itt, de egyébként sem tűnt túl emberbarátnak. Kértem két vonaljegyet tőle, de egyáltalán nem ment simán a dolog. Közel tíz percbe telt neki, mire kiszolgált minket. Nehezen akarta megérteni, hogy mit akarok, pedig világosan elmondtam neki, ráadásul végig azt éreztette velünk, hogy örülne, ha már eltűnnénk a fenébe, hogy hallgathassa Rúzsa Magdi zenéit, amely a háttérben szólt. Miután kelletlenül odaadta a jegyet, egyből elfordult tőlünk és feltekerte a hangerőt ezzel jelezve, hogy hagyjuk végre békén.
- Hú, hát nem volt valami barátságos, de sebaj, sok ilyen ember van. Az is lehet, hogy csak rossz napja van - vontam meg a vállamat, majd odaálltam a peronra - szigorúan a csík mögé -, hogy jöjjön a szerelvény. Nem kellett sokat várnunk, a szerelvény pillanatokon belül megérkezett, majd helyet foglaltunk egymással szemben.
- Hát ez már elég öreg harcos szerelvény meg a BKK nem arról híres, hogy normálisan karban tartsa a területét. Addig örülj, amíg nem gyullad ki a kocsi. Sajnos a 3-as metróval ez gyakran megesik, vagyis a régi ruszki szerelvényekkel.
Nem akartam riogatni a fiút, de úgy voltam vele, hogy jobb, ha felkészül mindenre. Na meg ez azért eléggé köztudott volt a mugli világban, hogy a jegy- és bérletárak nincsenek egyenlő arányban a kapott szolgáltatással a BKK-nál.
- Hát elég unalmasan telt, nem sok mindent csináltam. Sokat aludtam, Timivel elmentem az egyik táncos fellépésére, meg vásároltam magamnak pár cuccot, ami kell. Néhány új ruhát, cipőt, tudod, csajos dolgokat - válaszoltam neki vigyorogva.
- Kezdem úgy érezni, hogy már tényleg semmi sem köt ide ehhez a világhoz, de még mindig nem beszéltem erről a nevelőanyámmal. Pedig már nincs sok időm, végzős vagyok... - biggyesztettem le az ajkaimat.
- Na, és neked hogy telt idáig a "szabadság"? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy neki eseménydúsabban telt idáig a szünet, mint nekem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. december 3. 12:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
Független boszorkány, Végzett Diák


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 255
Írta: 2017. december 9. 12:43 | Link


# kinézet # randomság

Azt hiszem ha tömegiszonyom lenne, már felkötöttem volna magam hátul a rajtárban, de a kötelem már hozta a kötelét, ha körülnéztünk, hogy mi is a kinti felhozatal. Én nyitottam ma délben, szóval nem öt perce élem a napot és ez asszem meg is látszik. Meló előtt fotózni voltam egy újságnak, mert azért csak nem jön rosszul egy kis gyakorlat némi extra juttatásért, így ebédelni nem volt időm, szóval így hét-nyolc felé éreztem, hogy nagyon érik a szünetem, meg is ejtettem, hála az égnek, volt más a helyemre addig. Kiugrottam a két utcával arrébb lévő Mennyországba, amit itt csak gyrososnak hívnak egy nagyobb adagért, majd visszatipegtem az öltözőbe, félsiker.
Éppen, mikor letettem a kis csomagom és a pulcsimból bontottam magam ki ülve toppant be Ervin és nem tudtam nem elvigyorodva rázni a fejem. Igazából lassan nem magyarázza meg nekem senki, hogy ezt egyes nők - vagy férfiak no offense - azért csinálják, hogy megbizonyosodjanak mondjuk Ervin adottságairól.
- Teljesen be vannak kattanva. Láttad a hátsó kettesnél a szakállas csáveszt? Megfogta a seggem, arra volt kapacitása, meg az extra whiskeyre, de még a borravalómból is kér vissza, mert idézem „bocsi, szivi, nincs apróm, félből adj vissza”. Nem tudom ilyenkor mit élnek át, komolyan - panaszolom el, mert hát pontosan értem mi itt a baj, az emberek csesznek magasról rá, hogy a kiszolgálóval mi a szitu. Bah, de kell a lóvé, szavam nem lehet. Lassan kibontogattam a kajám, jólesett ülni kicsit könnyebb volt így, miközben Ervin öltözgetett. Felé pillantottam a kérdésre aztán bólogattam, mert ja, megvagyok, lesz ez még rosszabb az ünnepekben.
- És te? Nem érzed még a felmondás szelét? Tomi elmegy, holnap jön utoljára, nem csodálom, de azért… - vontam egyet a vállamon, majd felé tartottam a műanyagot, amin a krumplik voltak, majd előtúrtam a lényegest is arrébb csúszva a kopott kanapén. - Kérsz? Ez a legjobb a környéken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2017. december 10. 20:10 | Link


kinézek | pont akkor

Ahogy az ital és a friss levegő okozta jókedv lassan elterült mindkettőjükön, már nem igazán volt mit csodálni azon, ahogy az egészhez hozzáálltak. Igazából a csaj addig volt szórakoztató még zavartan kibökte, mit is akart, aztán második körben, mikor teljesült a kérése. Egészen természetesen és kifejezetten nagy kedvvel nyalta végig Bojarski fogsorát még nem koccant az a bizonyos ékszer. De itt talán illett volna Kevének is most szégyellni magát meg még talán erősen kétkednie is magában mégsem tette. Keve keveset kevésszer kellemetlenkedik.
- Ne, mi a halál - ütögette meg a másik lengyel hátát nem túl finoman. Alapvetően sosem volt valami gyengéd ember maguk között, de most határozottan megrázta volna a kviddicsest, hogy így amúgy jól van-e. Fagyasztotta már bele így nőbe a szót, de nem hitte, hogy ennyi után ebbe a szerencsétlenbe is sikerül. - Lenyelted a szavakat, vagy mi van, igyál még inkább.
Egy pillanatra félretapogatott a volt navinés a pulton, de meglett mindkettő pohár, hogy ezt azért csak öblítse le valami, de megállította őt a taperolás, amire csak sóhajtott egyet majd megrántotta a vállát. Egy-egy apróságon kívül, mint a táncos múlt darabjai, vagy a kviddics egészében, sosem voltak titkai. - Nyitott könyv vagyok kérlek, vagy majdnem. Egy éppen két gyerekes olvasmány, aki reméli a fia nem rá ütött, pláne a lánya…
Végre sikerült a poharakba kapaszkodnia és az egyiket egyenesen a másik elé tolni, vegye csak magához, mielőtt hozzákoccintotta volna a magáét és le nem húzta a füstös, barna italt. Ki rendelt whiskeyt? Nem erre volt felkészülve éppen.
- Kiszívta a nap - közölte felkúszott szemöldökkel, hát mégis mi lenne? Most éppen a yolo hipózást éli Keve. Lesz ez még világosabb is ha rajta múlik. Másfelől nem vicc volt, a fodrászcsaj neve tényleg Napsugár. - A tiéden is segítene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 17. 18:51 | Link

Nemes L. Izabella
XII. Országos Gyógyítói Konferencia
Podmaniczky rendezvénykastély
Budapest, 2017. 12. 18. hétfő, dél


Legutóbb elsőéves egyetemista koromban jártam a Podmaniczky kastélyban, akkor is csak azért, mert a szakon az hír járta, hogy Mr Andrews csak akkor engedi át a gólyákat kórélettanból, ha azok megfelelőképpen reflektálnak a konferencia valamely előadásának anyagából. Kénytelen voltam. Bár úgy emlékszem, örültem is, hogy végre kimozdulhatok a hűvös cambridge-i épületek fogságából. Akkor Charlotte-tal együtt utaztam Magyarországra, és a történetünk még csak éppen, hogy elkezdődött.
A felvillanó emlékre halványan elmosolyodtam, majd kiléptem a kastély egy besötétített terméből, ahol másfél órás monológot volt szerencsém végighallgatni az Alvajárás mögött meghúzódó lehetséges variánsokról. Az öreg professzort, Dr. Bende Mártont soha nem tartottam rendkívüli szaktekintélynek, de azt nem tagadhattam el tőle, hogy nagyszerű előadó.
A folyosó erős fényei először bántották a szemem, így kissé hunyorogva sétáltam át a nagyterembe, a büféasztalok felé. Nem voltam kifejezetten éhes, de az ilyenkor szokásos felszínes csevegésekhez sem volt hangulatom. Az előző éjszakai ügyeletnek köszönhetően fáradt és elgyötört voltam.
Még kezet fogtam néhány ismerőssel, és megálltam váltani pár szót az egyik volt évfolyamtársammal, Lindával, majd mintha fontos ismerőst láttam volna meg, elköszöntem tőle.
A bent rekedt levegőt halkan fújtam ki, és az egyik távolabbi asztalhoz sétálva pillantottam meg egy valóban fontos, ám rég nem látott ismerőst.
- Izabella, üdv - kiszélesedő mosollyal léptem mellé néhány perc múlva, már egy kisebb, pálcikára tűzdelt szendvicsekkel megpakolt tányér társaságában. A tekintetem elárulhatta, egyáltalán nem számítottam arra, hogy éppen itt fogunk találkozni. - Melyik előadásra jöttél? Az én területem idén kihagyhatatlannak ígérkezik...
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. december 17. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20977
Írta: 2017. december 17. 19:51 | Link

Jamie
XII. Országos Gyógyítói Konferencia

Egy tömegből különösen kitűnő, göndör, vörös hajkoronát keresek, de minden egyedül eltöltött perccel egyre jobban kétségbeesve. A kezemben az elveszett illető táskáját szorongatom fehéredő ujjakkal, és ráadásul még a rossz helyen is állok, a büfébe vezető boltív közepén megállva ugyanis eléggé megnehezítem a ki-be járkálók dolgát. De hát igazán nem tehetek róla, minden a szobatársam hibája. Először is elrángat ide azzal a céllal, hogy majd jól bevágódik valami orvosnál, majd se szó, se beszéd, nálam hagyja a táskáját minden értékével - köztük a pénztárcájával és a telefonjával - benne. Nekem pedig még annyit sem mond, hogy visszamenjek-e az egyetemre vagy itt várjam meg. Végül az utóbbi mellett döntök, mert ennél a lánynál sosem lehet tudni.
Miután nem sikerül elkerülnöm egy eléggé rosszalló pillantást, amiért még mindig az útban állok, úgy tíz perc után igazából sikerül beljebb lépdelnem és magamhoz képest még elég sikeresen el is vegyülni az emberek között - vagyis levágódok egy szabad székre és felcsapom mindkét táskát az asztalra, hisz' csaknem viszi el senki... Most még kifejezetten bajom sincs ezzel a sok emberrel egészen addig, míg meg nem találom a barátnőmet. Azután majd szépen visszatérek a tömegutálatomhoz, hogy a mai napom is természetesen teljen el.
Már éppen kezdenék jobban belemerülni a szobatársam táskájának átkutatásába, hátha esetleg mégis elvitte magával a mobilját valamilyen csoda folytán, mikor valaki megszólal mellettem. A hangot nem, de felpillantás után az arcot azonnal felismerem és a mosoly láttán még el is pirulok.
- Jamie - barátságosan biccentek először neki, majd a velem szemben álló szék felé. Mégse álldogáljon már itt szegény. - Ó, hát én... Igazából nem az előadások miatt vagyok itt, de biztos vagyok benne, hogy mind nagyon érdekes. Nyilván mindenki azért rohant ide be, hogy minél több kajával tankolhasson fel a még ez után kezdődőekre. Bírni kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 17. 20:40 | Link

Nemes L. Izabella
XII. Országos Gyógyítói Konferencia
Podmaniczky rendezvénykastély
Budapest, 2017. 12. 18. hétfő, dél


Izabella kipiruló arca láttán azonnal lehajtottam a fejem, és előzékenyen a tányéron fekvő sajtos-sonkás kenyérkatonákat kezdtem szemügyre venni. Milyen érdekes az a szelet márványsajt! Na és ez a fura uborka... Közben persze szélesen mosolyogtam, és egyszer-egyszer fel is pillantottam a hangját kereső szőkeségre.
Anyukám egyszer azt mondta Camille-nak, hogy higgye el, nagy kincs az a mai modern világban, ha egy lány még képes elpirulni, és ha egy nap majd így történik, inkább legyen rá büszke, mintsem szégyellje vagy takargassa pirospozsgás arcát.
- Még ezután fog jönni Kovács doktor - fájdalmas tekintettel foglaltam helyet, és a tányért a táskák mellé lökve, sóhajtva dőltem hátra a széken. Arcomat egy futó pillanatra tenyereimbe temettem, majd résnyire nyitott ujjaim között, a fejemet csóválva néztem át a lányra. - Rémes előadó szegény. Terjengős, a mondat felénél elfelejti hol tart, ráadásul dadog is. Az eszméit meg már a hatvanas években megdöntötték.
Sápadtan kezdtem mesélni a rám váró borzalmakról, és akármennyire is elnéző voltam a kilencvenéves professzor úrral, még az ütő is megállt bennem, ha arra gondoltam, hogy húsz perc múlva már ismét a besötétített teremben fogok ülni, és olyasmit leszek kénytelen végighallgatni, amit már nem egyszer hallottam, és aminek semmi valóságalapja nincs.
- Nem számít, túlélem - mondtam végül egy halovány, magam sem hiszem mosollyal, és az utolsó találkozásunk részleteit próbáltam feleleveníteni. - A terápiádat sajnos nem tudtam nyomon követni - vallottam be, mire a homlokomon keresztbefutó ráncok elmélyültek. - Hogy vagytok; te és a képességed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20977
Írta: 2017. december 17. 21:03 | Link

Jamie
XII. Országos Gyógyítói Konferencia

A férfival ellentétben én nem kapom el a tekintetem; továbbra is az ő arcát fürkészem kedves mosollyal az arcomon, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Habár nem ismerem túlzottan, mégis jó egy ismerős arcot látni egy teljesen vadidegen helyen, merthogy őszintén be kell vallanom, fogalmam sincs, mi történik körülöttem. Addig még eljutottam, hogy konferencia van, meg szünet, de hogy pontosan miről is szól, na arra a kérdésre már nem tudnék választ adni.
- Habár őszintén szólva fogalmam sincs, kiről beszélsz, kitartást az elkövetkezendő… egy órához? Másfélhez? Kettőhöz? Mennyi ideig tartanak ezek az előadások? – tanácstalanul pislogok a férfira, számat bocsánatkérően húzom el. Nyilvánvalóan nem erre a rendezvényre érkeztem, most meg már abban sem vagyok teljesen biztos, hogyan engedtek minket ide be. Ennek nem valami zárkörű eseménynek kellene lennie vagy valami? - Miért hívják meg folyamatosan, ha olyanról beszél, ami már elavult? Nem kellene újakat keresni, akik még talán fenn is tudnák tartani az érdeklődést? – Nem, most egyébként természetesen nem a nyúzott arcára gondolok, amit oly serényen igyekszik eltüntetni halvány mosolyával. Túlságosan fáradtnak tűnik, ennyire pedig még ez a megáldott konferencia sem lehet unalmas.
- Én és a képességem, köszönöm szépen, megvagyunk. Semmi olyan sérülés nem ért volna, amiből ne tudnék felépülni. Nem ez volt az első, hogy eltalál egy gurkó, és nagyon valószínűleg nem is az utolsó – olyan könnyedén beszélek az esetről, mintha ez nekem egy teljesen mindennapos dolog lenne, és akik jól ismernek, azok tudják is, hogy tényleg az. Nem akarom annak az ellenkezőjét bebeszélni magamnak, ami úgyis tudom, hogy meg fog történni, de semmi maradandó sérülésem nem lett, akkor meg minek ennyit rágódni rajta. - Eléggé, hát hogy is mondjam, rossz állapotban voltam még pár napig, hogy hazaengedtek, főleg az elemem miatt, de egy jó alvás és egy-két órával több gyakorlás mindent helyrehozott. – Azt meg hozzá sem teszem, hogy két héttel később már ismét seprűn voltam. Még ha nem is az orvosom, inkább megkímélem a jó hírektől.
- Öhm, van arra esetleg valami esély, hogy találkoztál egy feltűnően vörös hajú, körülbelül 165 centiméter magas, nagyon hangos és nagyon vidám lánnyal?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 17. 21:48 | Link

Nemes L. Izabella
XII. Országos Gyógyítói Konferencia
Podmaniczky rendezvénykastély
Budapest, 2017. 12. 18. hétfő, dél


Azt kívántam, bárcsak én is olyan szerencsés lehetnék, hogy ne ismerjem Kovács doktort és az összes parasomnia-hypersomnia elméletét. Merthogy volt neki néhány, egyik félelmetesebb, mint a másik. Én pedig annyiszor hallottam őket személyesen tőle, míg gyakornokként mellette ültem cambridge-i dohszagú irodájában, hogy betéve tudtam minden szállóigéjét.
- Másfél, ha mázlink van - feleltem, de koránt sem voltam benne biztos, hogy az öreg időben be fogja fejezni. Tavaly például úgy tett, mintha nem hallaná a csengőszót. És nem látná a türelmüket vesztett, egyre csak távozó kollégákat. - Azért, mert ő az ország első alvászavarral foglalkozó kutatói közé tartozik, és ha jól tudom, már csak ő él abból a generációból.
A balesetét érintő kérdésemre Izabella gondolkodás nélkül, túlságosan is gyorsan reagált. Az volt az érzésem, hogy egy betanult szöveget mond vissza, és a könnyed stílusa csupán álca. Úgy tett, mintha semmiség lett volna az egész, holott... én láttam, ott voltam aznap este, mikor behozták.
Némán, rezzenéstelen arccal hallgattam, még véletlenül sem szakítottam félbe. Tekintetem az övét kereste, miközben végig az ispotályban megismert arcára gondoltam. Az egészen más volt; igaz törékenyebb, de sokkal őszintébb is. Azokban a hetekben az elveszett eleméről is sokat beszélgettünk, a vele kapcsolatos félelmeiről, az érzéseiről... most meg mintha egy teljesen más lánnyal ültem volna szemben. Bizonyos tekintetben így is volt.
- Ezt jó hallani - mosolyodtam el végül, és bár nem minden szavát hittem el, valójában nem sok közöm volt ahhoz, hogyan érez. Hiszen idegenek voltunk egymás számára, egy idegennek pedig, végtére is bármit mondhatunk. - Ezek szerint egymagad oldottad meg. Figyelemreméltó!
Megemeltem előtte képzeletbeli kalapomat, majd a tányér felé nyúltam, és az egyik aprócska, ugyanakkor toronymagasan megpakolt szendvicset elegánsan betömtem a számba. Úgy, tele szájjal, akár egy jóllakott hörcsög bólintottam egy nagyot a személyleírásra.
- Dhe - feleltem artikulátlanul, és a folyosó felé mutattam. - Khistóvval 'áttam.
Aztán megrágtam és lenyeltem a falatot, és miután megtöröltem borostás arcomat, újra nekifutottam a mondatnak.
- Szóval Dr. Tóth Kristóffal láttam, mikor vége lett az első előadásnak. Vele jöttél? - kérdeztem, hangomból minden gond nélkül kihallható volt a meglepett él. Egyedül csak azért nem tettem hozzá azt is, amit a vörösről gondoltam, mert nem akartam tolakodó vagy éppen túl nyers lenni.
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. december 17. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20977
Írta: 2017. december 17. 22:25 | Link

Jamie
XII. Országos Gyógyítói Konferencia

- Figyelj, a leghátsó sor mindig jó lehetőség arra, hogy elszórakoztasd magad bármi mással, ami nem kapcsolódik ahhoz, amire figyelned kell, vagy mondok jobbat: alvásra. Főleg ha sötét van, akkor meg a kutya nem veszi észre, ha lecsukódik néha a szemed – egészen ártatlanul vonom meg a vállam, majd hátradőlök a székemen, mint aki jól végezte a dolgát. Imádom kisegíteni az embereket ilyen szempontból, mert biztos vagyok benne, hogy senki nem nézné ki belőlem, pedig nekem sem olyan szent a lelkem, mint azt hiszik.
- Muszáj volt. A terromágiával nem lehet csak úgy viccelni. Meg amúgy is, elvileg gyógyító lesz belőlem, ha össze nem töröm magam útközben még egyszer, szóval még az is megeshet, hogy a következő konferencián már én is itt leszek. Mármint… Úgy leszek itt, hogy eredetileg is ide készültem, nemcsak úgy idetévedtem – a végére magam is kissé belezavarodok a mondanivalómba, de végül csak sikerül kinyögnöm, hogy mit akarok. Igazán nem esett nehezemre a beszéd, ha leküzdöttem a kezdeti nehézségeket, de az már akkor megvolt, mikor kedves barátnőm volt szíves egyedül hagyni egy folyosó kellős közepén egy rakás idegen között.
Jamie válaszára konkrétan elsápadva pislogok a férfira, majd arcomat a tenyerembe temetve nyögök fel.
- Merlinre, csak azt ne! – a kezeimbe fújtatva rázom meg a fejem a férfi kérdésére, mert most legszívesebben letagadnám a lányt, csak hát elég furcsán venné ki magát, hogy az előbb még róla kérdezősködtem. Lassan elhúzom a kezeim az arcom elől és szőke tincseimbe túrva dőlök ismét hátra a széken. - Sajnos vele, igen. Minden szenvedésem okozója az a lány, úgyhogy ha bárhol találkoznál vele, csak tegyél úgy, mintha nem is látnád. Hidd el, jobban jársz – vetek rá egy elkeseredett pillantást, de teljesen komolyan gondolom, amit mondtam. Mindenkinek csak jobb, ha távol marad attól a lánytól, hiába szeretem nagyon, az emberiséget mégis jobban meg akarom védeni.
- Szerinted mennyi esély van arra, hogy a doktor három másodperc múlva lélekszakadva rohan vissza ide és hazarángathatom a vörös hercegnőjét? – érdeklődve vetek egy pillantást a boltíves ajtó felé, de igazából magam se hiszem el, hogy mindebből bármi is bekövetkezhetne, pláne nem három másodperc múlva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. december 19. 16:18 | Link

Nemes L. Izabella
XII. Országos Gyógyítói Konferencia
Podmaniczky rendezvénykastély
Budapest, 2017. 12. 18. hétfő, dél


Hazudnék, ha azt mondanám, nem lepett meg, hiszen megjelenésében amikor csak láttam, visszafogottnak tűnt, amolyan igazi jó kislány látszatát keltette, aki az órákon az első padsorban foglal helyet, és míg a többiek hátul sugdolóznak, ő egyenes háttal, megbűvölve figyeli az előadót. Mindig voltak ilyen hallgatók, és mint minden tanár, úgy titkon én is vágytam arra, hogy valaki azzal a bizonyos tekintettel nézzen rám.
De igen, ezzel most új oldalát mutatta meg. A szemeimben érdeklődés csillant, az ajkaim futólag elnyíltak, majd féloldalas, huncut vigyorra húzódtak. Még a gyűlölt gödröcskéim is kirajzolódtak, amiktől hiába szerettem volna megszabadulni, azok minden bűbáj ellenére ott maradtak, és minden őszinte mosolyomnál előbújtak.
- Most megleptél - vallottam be halkan, oldalra billenő fejjel, és a szemeit fürkésztem. Kékjeim hosszasan ingáztak közöttük, és bár a mosolyom elhalványodott, összesimuló ajkaim elárulták, hogy a szemben ülő, ismerősnek hitt lány elgondolkodtatott. Akkor még ezt nem tudtam hova tenni; másnak látszott, mint odabent az ispotályban, mégsem éreztem azt, hogy akit ott megismertem, és amit ott láttam belőle, hazugság lett volna.
- Gyógyító leszel? - kérdeztem, és előrébb dőlve felkönyököltem az asztalra. Annak ellenére, hogy egyre többen lettünk a teremben, és volt néhány professzor, akihez illett volna odamennem, én csak Izabellára figyeltem. A szemem sarkában feltűnő gyógyítókkal mit sem törődve hallgattam leendő kolléganőmet, és közben arra gondoltam, hogy milyen remek szakember lesz belőle.
- Miért nem kviddics? - állammal megtámasztottam imaformára fűzött ujjaimat, és őszinte érdeklődéssel tettem fel a kézenfekvő kérdést. Aztán a lány válla fölött futólag elpillantva találkozott a tekintetem egy volt évfolyamtársaméval, aki mosolyogva intett is. Széles, azonban hivatalosnak ható mosollyal viszonoztam a gesztust, végül bocsánatkérően félrehúzott szájjal fordultam vissza Izabellához. - Elnézést. Ez elkerülhetetlen, sok itt az ismerős.
Látható zavarára elnevettem magam, kissé még a fejem is lehajtottam, homlokomat összekulcsolt kezeimnek döntöttem. Egyrészt tudtam, mennyire kínos tud lenni egy ilyen baráttal, másrészt ismertem Kristófot. Ő egészen biztos, hogy nem fogja elhajtani a vöröst, főleg egy olyan sokat mutató ruhában, amiben láttam. Vigyorogva vettem egy mély lélegzetet, és a széken hátradőlve kerestem a megfelelő szavakat.
- Nos... - kezdtem bele a terem fényeire függesztett tekintettel. A fejem jobbra-balra ingattam, mélázva számolgattam. - Ahogy Tóth doktort ismerem, hm, órák kérdése. A barátnőd imponál neki, ráadásul épp az esete. Ez nem túl nyerő kombó, már ha téged nézünk.
Nem akartam kinevetni, de alig bírtam visszafogni magam. Még levegőt sem mertem venni, ahogy Izabellára pillantottam, nehogy kitörjön belőlem a röhögés. Sajnáltam szegényt, de hát mit lehet tenni, ilyen a jó barátnők sorsa.
- Ülj be velem az előadásra - szólaltam meg néhány másodperc múlva. Azt nem ígérhettem, hogy jobb program, mint itt várni a Kristófot fűző leányzót, de örültem volna a társaságának. Ez pedig ott bujkált a szememben is.
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. december 19. 16:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20977
Írta: 2017. december 19. 17:02 | Link

Jamie
XII. Országos Gyógyítói Konferencia

Még ha nem is gondolnám teljesen komolyan, amit megosztok vele, egy kis igazság ettől függetlenül van benne. Nem szoktam én rossz vagy értelmetlen dolgokat mondani, általában tőlem csak jót lehet hallani, és főleg hasznosat, mert a hasznos az jó és így végül is körbeért a kör. Csak hiába jártatom a szám, az esetek nagy részében senki sem fogadja meg a tanácsaim, de legalább figyelni figyelnek. Az is valami, azt hiszem.
- Hát úgy terveztük, igen – esetlenül rántom meg a vállaimat, pedig erről bőven lehetne még mit mesélni. Meg tudnám vele osztani, hogy az elemem mennyire a segítségemre lehetne benne, hogy hogy jutottam el ehhez a döntéshez és honnan indultam, hogy miért nem valami más munkát keresek magamnak, hogy egyáltalán dolgozom-e már vagy még iskolába járok. Ha nem is én lennék, még egy kellemes beszélgetés is kerekedhetne ebből, de én csak lezárom ezt a témát ennyivel, ekkor viszont Jamie felteszi az egymillió galleont érő kérdését. Tanácstalanul rázom meg a fejem és veszek egy nagy levegőt, mielőtt belekezdenék a válaszba – ami ezúttal sem valami hosszú, de hát próbálkozom.
- Hát látod, ez az a kérdés, amit minden nap felteszek magamnak… - Itt egy kissé összezavarodom, mert Jamie természetellenesen kedvesen kezd el mosolyogni, amitől meg kell állnom a beszédben, és kell egy kis idő, amíg rájövök, hogy amúgy biztos van valaki a hátam mögött és mindez nem nekem szól. - Ugyan, nem probléma. Szóval… Nem tudom, mit akartam mondani. De már nem tudom, miért nem a kviddics mellett döntöttem. Valószínűleg köze lehetett hozzá annak a rengeteg sérülésnek, amit nyolc év alatt sikerült összegyűjtenem. – A mai napig bizonytalan vagyok a döntésemben. Minden felkérést visszamondtam, ennek pedig köze volt az iskolai bajnoksághoz is, Norbihoz is, a családomhoz is, voltak problémáim az elememmel, és akkor jött a gyógyítás is, mint lehetséges opció.
- Vagyis sosem szabadulok innen. Remek – utóbbit már csak morgolódva teszem hozzá, közben a táskák mellé dobott telefonomra pillantok. Nagyon jól tudom, hogy annyi idő biztosan nem telt még el a kockázatmentes lelépésemhez, bár talán ezt kellett volna tennem abban a pillanatban, hogy elvesztettem a tömegben Liza vörös fejét. Már rég otthon lehetnék.
- Hogy micsoda? – majdhogynem meg sem hallom a férfi ajánlatát, amire csak meglepetten pislantok fel. Értetlenül bámulok rá, egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam, másrészt abban is kételkedem, mennyire gondolja ezt komolyan. - De… Azt el kell mondanom, hogy én nem legálisan vagyok itt, Liza csempészett be mindkettőnket, bár azt sem igazán tudom, hogy van-e itt valamiféle biztonsági… Szervezet...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 23. 18:13 | Link

Okoska


A zene olyan hangosan szólt, hogy a saját gondolataimat sem hallottam, mondjuk, annyi pohár italtól, amennyi az elmúlt egy órában megfordult a kezemben, az Edictum azt is csodaszámba menő hírmorzsaként hozhatta volna le, hogy egyáltalán voltak. Merthogy rendkívül jól voltam, a szám fülig ért, ahogy az étkező és konyha közötti boltív falának dőlve Balázzsal, a házigazdával beszélgettem. Alig értettem, amit mondott, de mint általában, úgy most is valami kihagyhatatlan üzletről áradozott, amibe már holnap bele kellene vágnunk, és amelyhez elsődlegesen tőkeként kellenék. A szeme csillogott a lelkesedéstől, de én, ahogy azt el is mondtam neki, évek óta minden knútomat az erdélyi tanulmányútjaimra és a sárkányokra költöttem.
- Ezt majd megbeszéljük, Ba... - a hangom idejekorán halt el. A szám úgy ahogy volt, eltátva maradt, kikerekedett tekintetemet a sarokban csókolózó húgomra függesztettem. Nem azzal volt a baj, amit csinált - jó, hát annak sem örültem -, hanem azzal, akivel. A srác, tudniillik, jól láthatóan nem Ricsi volt. - Bocsáss meg.
Jobbommal meglapogattam Balázs vállát, majd ellöktem magam a faltól, és Borit a karjánál fogva húztam el ittas párjától. Nem akartam jelenetet rendezni, főleg nem a többiek előtt, így a röhögcsélő lányt az emeleti mosdóba vittem fel. Hosszú, barna haja az arcába lógott, zöld tekintete párás volt az elfogyasztott alkoholtól. A kád szélére ült le, és vállvonogatva, a nevetést abba nem hagyva pillantgatott fel rám. Én a fejemet csóválva kezdtem el kioktatni, kezdve azzal, hogy ne legyen olyan, mint amilyen én is voltam, egészen odáig, hogy Ricsi az egyetlen srác, akit el bírok mellette viselni, és ha mással nem is törődik, legalább velem ne toljon már ki, legyen szíves.
A mosdó ajtaja csak nagy sokára nyílt ki, és először a nevetgélő barnaság lépett ki rajta. Én csak kisvártatva, kezemben üres üvegpohárral követtem őt, és az erkély felé indultam. Rossz érzés volt látni, hogy a testvéreim éppen olyan esendőek, mint én, és pontosan úgy követnek el hibákat, mint ahogyan én is tettem. Hiába, azonkívül, hogy néhanapján megráztam őket, nem tehettem semmi mást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 18:24 | Link

Szépfiú



Mégiscsak ez az a hely, ahol igazán otthon érzem magam. Pécs is csodás, ott is már van sok ismerős, de Budapest az igazi. Olyankor meg kifejezetten szeretem, amikor van benne élet. Az ünnepek ideje alatt mindig akad a társaságban legalább egy valaki, akinek eszébe jut, hogy jó lenne összezörrenni egyet. Hát így van ez ma is. Már nem tudom kinek a fejéből pattant ki, s hogyan lett kiválasztva a helyszín, de nekem éppen kapóra jött ez a kis banzáj. Legalább nem kell tovább bájologni a családdal, nem kell hallgatni, hogy mennyire elcseszett egy alak vagyok, s nem kell az apám szúrós pillantásai közepette inni az alkoholt. Hiszen én már csak így viselem el a családot.
Ruhaválasztásom most az egyszerűség hívében történt. Egy koptatott farmernadrágot, s egy fekete felsőt veszek magamra. Mivel nem egy hivatalos partin kell megjelenni, így a sminkelést és a haj belövését sem viszem túlzásba. Kifejezetten azt a módit képviselem, amellyel könnyedén el lehet veszni egy nagyobb tömegben. Manapság nekem ez éppen megfelel.
Jó kedvűen nevetgélek, társalgok, még a bájolgás is olyan könnyedén jön, hogy magam sem hiszem el. Vannak itt ismerősök, ismeretlenek, fiatalabbak, idősebbek, mégsem érződik az, hogy bárkit kinéznének innen. Ez pedig kifejezetten tetszik. – Bocsáss meg –nézek a velem szemben lévő vöröskére, s a zsebemben rezgő készülékemmel oldalazok kifelé az üres erkélyre. A kijelzőn egyetlen bátyám neve villog, s hiába nyomom már másodjára a telefont, ő kitartóan hívogat. – Hagyjál már – veszem fel végül a készüléket, majd leteszem az erkély korlátjára, s hagyom, hogy az idősebb, okosabb és bölcsebb Drávecz had prédikáljon, míg én a kilátást élvezem. Néha benyögők neki egy ’igen’-t meg ’igazad van’-t, majd öt perc után inkább csak kinyomom a telefont, s úgy röptetem meg azt lefelé, mintha egy madár lenne. Kell a bánatnak, hogy egész este az ostobasággal zargassák.
- Így már jobb – jegyzem meg halkan magamnak, s elégedetten nézek a telefon maradványai után, majd a kezemben lévő italból egy nagyot kortyolok.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 23. 18:46 | Link

Okoska


Az erkély tolóajtaját halkan csúsztattam a helyére, és a telefonáló lánytól udvarias távolságot tartva, tőle néhány méterre támaszkodtam rá a korlátra. Noha a gondolataimat teljes egészében kitöltötte a Bori-probléma, a bongyi hangjából így sem volt nehéz kihallani, hogy ott sincs minden rendben.
A város fényeiről felé sandítottam, de csak a haját láttam. Összeszűkült szemekkel, csendben hallgattam velős válaszait, a húgomról úgy feledkezve meg közben, mintha a világon se lenne. Azt nem tudtam, hogy a szösszencs kivel beszél, de a stílusból ítélve a vonal túlsó végén kizárásos alapon csakis le nem koptatható exbarát vagy családtag lehetett.
Aztán a telefon elrepült.
- Az szép - jegyeztem meg kiszélesedő vigyorral, miután a szárnyakat növesztő mobil útjáról visszapillantottam a bongyorra. - Tippelhetek? A volt barátod volt, akit azért dobtál, mert megcsalt, és most leígérte a csillagos eget is, csak fogadd vissza, mert ő bizony soha többé, és te vagy álmai nője, aki nélkül az élet nem élet...
Pontosan azt mondtam, amit én is előadtam volna, ha lett volna barátnőm és telefonom. Utóbbi még soha nem volt. Na, ez a nem mindegy.
Még a hangomat is elváltoztattam, a szavak végén pedig bánatos kiskutyaszemekkel sóhajtottam egyet, és karjaimat a korláton csúsztatva végig közelebb araszoltam a lányhoz.
Az alkarjaimat takaró fehér alapon kék-piros pöttyös ingem valószínűleg minden koszt összeszedett a ki tudja mikor takarított korlátról, de most még azzal sem foglalkoztam. Alulról, oldalasan néztem fel a bongyorra. Egyébként kemény vonásaimat egészen finommá varázsolta a mosoly.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. december 23. 18:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 18:58 | Link

Szépfiú


Nézem a szépen táncikáló fényeket, miközben nagyokat sóhajtok.. Azt huss és elmúlik az egész, s én reménykedem, hogy az előbbi jelenetnek senki sem volt tanúja. De hát hiába.
Férfias orgánum kellemes dallama zavarja meg nagy magányomat, s én hunyorogva pillantok felé. Te is szép vagy. Vigyorgok magamban, majd meghallgatom a csodálatos tippjét és vigyorgásom, halk kuncogássá válik.
– Ne lottózz – köszörülöm meg végül a torkomat, s felegyenesedek, hogy mégse a pucsítós formámban legyek bájos. – Okoskodó báty, aki a tökéletesség mintaképe a szülők szemében – jó kapcsolatunk volt, komolyan bálványoztam Bálintot, aztán jött a szőkedémon, aki elcsavarta a fejét. Most meg már olyan puhatestű, akivel nem szívesen mutatkozom.
  – Hé, én ismerem ezt az arcot – így, hogy közelebb érkezik, jobban megnézem magamnak, s a felismerés pillanatától, majdnem cigánykereket vetek itt helyben. – Síelők gyöngye – bájosan mosolygok rá. – Hát te mit keresel itt? – ennyire kicsinyke lenne a világ? Egyik héten még Eplény csodás lankáin találkozunk, másikon meg már egy pesti házibuliban. Egész hihetetlen ez a sors dolog, vagy minek nevezik.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 643
Összes hsz: 6125
Írta: 2017. december 23. 19:27 | Link

Okoska


Okoskodó báty.
Úgy sejtettem, egy emelettel lejjebb az én húgom is éppen ezt súgta az előbbi srác fülébe. De hát a fiútestvérek már csak ilyenek voltak; mindent jobban tudtunk, mindenbe beleszóltunk, és úgy jelöltük ki a járandó utat szeretett húgaink számára, mintha nekik sem vágyaik, sem döntésjoguk nem lett volna.
- Úgysincs pénzem lottóra - vigyorogtam a távolinak tűnő pesti látványba, majd oldalvást fordultam a végre rám néző lányhoz. Pillantására szemöldökeim összeszaladtak, vonásaimba némi értetlenség költözött. Először csak néztem őt, a hangomat keresve, sután.
- Ezt én is kérdezhetném tőled... - szólaltam meg néhány pillanattal később. Bár a sötétbe boruló város felé fordultam, a mosoly nem volt hajlandó eltűnni az arcomról.
- Az egyik húgommal vagyok itt. A legkisebbel - mondtam, és csak egy félszeg sandítást engedtem meg magamnak Kriszta felé. - Három testvérem van. Mind lány.
A mosolyom vigyorrá szélesedett, vállaim alig láthatóan vontam meg. Gyerekként ki nem állhattam őket, Sárán kívül persze, de mostanra már nemcsak, hogy megbékéltem a létezésükkel, talán még hiányoznának is, ha nem lennének.
- Jó ismerősöm a házigazda, néha megfordulok itt - fűztem tovább a szót, majd úgy, a támaszkodásban kissé meggörnyedve fordultam a lányhoz. - És... Kriszta, mondd, pesti lány vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét




Oldalak: « 1 2 ... 56 ... 64 65 [66] 67 68 ... 76 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek