29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 55 ... 63 64 [65] 66 67 ... 75 ... 112 113 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emily Dorothea Fisher
Házvezető Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi Tanács tag, Edictum szerkesztő, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 1061
Írta: 2017. október 15. 17:43 | Link

Kiállításmegnyitó
Mr. Black


Feszélyezve érzem magam itt. Senki sem foglalkozik velem, azt tudom, sőt, mi több, azon túl, hogy elég élénk színű a ruhám, nagyon jól beleillek az itteni világba. Csakhogy, ez nem az én világom. Én is egy vagyok az útját kereső kamaszoknak, mégis, tudom, hogy ez nem az. Nem akarom, hogy az legyen. Én nem ilyen vagyok. Azért is vettem hozzá fel ezt a nagy lepelszerű sálat, hogy el tudjam takarni magam benne annyira, amennyire kell. Nézem a bátyámat, nézem Minit, a lányt, aki olyan közel áll hozzá, nézem a képeket, mindent nézek, aztán hirtelen már csak Adriant látom magam előtt, ahogy átölel. Az illata nyugtató, finom, mégis, érzem, ahogy a szívem egy pillanatra megáll, majd gyorsított tempóban próbálja bepótolni az elvesztegetett dobbanást. Csak ne hallja meg, csak ennyiért fohászkodom, amíg tart.
Az ölelés rövid, mégis, zavarba ejtően hosszúnak érződik, elpillantok arra, amerre Adrian is, látom Colet, de mint csak egy kívülálló, egy harmadik fél. Lehunyom a tekintetem, nem akarok zavarni a szemkontaktusban, és nem is pillantok fel addig, amíg hozzám nem szól.
- Meztelenül mégsem jöhettem, nem vagyok a kiállítás része.
Emelem meg egy csöppet a szemöldökömet, mert valljuk be, meglepett a hangneme, viszont ennek ellenére követem ki, kicsit jobban megszorítva a kezét, nehogy elszakadjunk a tömegben. Nem érzem helyesnek a távozást, mégis megkönnyebbülök, amikor a hűvös levegő megérinti az arcomat.
- Köszönöm.
Bent nem volt rá idő, de int megköszönöm a zakót, kezeimmel össze is húzom magamon, nehogy a hideg beférkőzhessen az anyag alá, nem akarom úgy visszaadni neki, hogy belül hideg. Remélem az se tántorítja majd el a visszavételétől, hogy a parfümöm illata rajta van. Édes, szamócás, vaníliás illat, nagyon szeretem, bájos. Talán kicsit lányosnak gondolná az ember valakihez, aki íjjal rohangászik.
- Az Eridon szégyenei vagyunk. A két tömegundoros.
Elnevetem magam a kijelentésre, mert valóban, elég szerencsétlenek vagyunk, hogy a leghangosabb házba járunk, a legnyitottabb emberek közé, és mégsem szeretjük az ilyen puccparádét. Kicsit tartok tőle, hogy baj, amiért kijöttünk. Nem akarok kellemetlenséget okozni, de ugyanakkor örülök annak is, hogy nem vagyunk bent.
- Szerintem nem, elég nagy a fenekem. Azért is vettem hozzá ezt a sálat.
Megfordulva felemelem a sálat is, meg a zakót is, úgy, hogy lássa, mennyire nagyon hozzá tapad a ruha a popómhoz, és hogy mennyire kiadja a tényleges méretét. Kicsit olyan vagyok így, mintha nem is lenne rajtam ruha, mert konkrétan szerintem mindenem látszik. Ez biztos máson, mondjuk Rosie-n vagy Valery-n jól áll, én azonban nem vagyok olyan szép és kívánatos, mint ők, csak egy lány, akit belebújtattak a ruhákba. Leeresztve a textildarabokat viszont tényleg helyet foglalok, még a lábam is fáj a cipőben picit.
- Nem, nekem nem való a szép holmi, én csak olyan mondvacsinált Fisher vagyok. A szobatársaim csináltak belőlem lányt. De holnap visszaváltozom tökké. Szomorú történet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 457
Írta: 2017. október 15. 20:34 | Link



Már harangoznak, mikor elérem a templom lépcsőjét. Kettessével szedem a fokokat, a nyakkendőmet rohanás közben próbálom megigazítani, aztán benyomom az ajtót s lihegve megállok. Nincs csúcsidő, bár általában az esti misék látogatottak. Lehet van ma valami esemény egy másik templomban, vagy csak a rossz idő tántorította el az embereket. Lehull két csepp eső és mindenki inkább otthon ül. Szép kis hívők.
Ami engem illet, elázva is tudok imádkozni, nem igazán látom az összefüggést. Megszárítottam volna magam az ajtó előtt, ha nem volna tele muglikkal a hely. Meg valahogy úgy érzem, nem illik templomban varázsolni - olyan ez, mint a hangos beszéd, az evés, a káromkodás. Egyszerűen… nem.
A szenteltvízhez lépek, keresztet vetek, majd belépek a hajó elejébe. Gyorsan az oldalsó sorhoz igyekszem, nesztelenül előbbre megyek, majd beoldalazok az egyik sorba. Egy idegen mellett lehuppanok, épp annyi helyet hagyva, amennyit illik. Sokszor inkább hátul ülök le, de most kevesen vannak és még épp elkaptam a kezdés előtti pillanatot, amikor izegnek-mozognak a népek s nem vagyok feltűnő. Biccentek az ismeretlen padtársnak, majd gyorsan felemelkedek, amikor észreveszem, hogy mindenki felállt a bűnbánati imára. Ma valahogy nehezen megy a koncentrálás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 457
Írta: 2017. október 15. 21:34 | Link


először csak Cole távolról, aztán Evena


Fokozatosan beljebb s beljebb oldalazok, ahogy haladok a képek mentén, de mindvégig félszemmel az ajtót figyelve. Nem várok senkit. Nem. Csak mindig jó szemmel tartani a legközelebbi kijáratot. A képek azonban elég hamar annyira lekötnek, hogy jó néhány percig nem nézek semerre, csak őket bámulom. Csak őt. A művészi érzékem annyira nemlétező, hogy nem is emlékszem, mikor jártam utoljára egy ilyen helyen - de most mégis megbűvölve bámulom a kiállított képeket. Összefacsarodott gyomorral és nehéz szívvel járom sorra őket. Az egyiknél már percek óta ácsorgok, mikor valaki beszédet kíván mondani. Egy számomra ismeretlen lány, de ahogy felé pillantok, rögtön észreveszem Colet. Hátraszaltót nyomnak a belső szerveim, aztán a polkát kezdik járni, vagy mi a francot művelnek odabent, fogalmam sincs, de amikor képes befogadni az információ további részleteit is az agyam, akkor idétlen felmosolyra húzódik a szám és a végén lelkesen tapsolni is kezdek. A tömeg elkezd a képek irányába vándorolni, én meg inkább kitérek előlük, úgyis végignéztem már az első részét. A tumultusban szem elől tévesztem Coltont, de valószínűleg most úgyis sokan szállingóznak oda hozzá gratulálni, úgyhogy én inkább még nem. Folytatom a képek nézését, megkerülve az első résznél lézengő embereket a következőt veszem célba.
Fürgén kikérülök egy nőt, aki a festmények bámulása közben majdnem nekem jött, s már vagy két méterrel arrébb vagyok, amikor leesik, hogy ismerős volt a profilja. Visszatolatok mellé, hogy jobban megnézzem.
- Szép estét - köszönök rá Evenára széles mosollyal. Kicsi a világ. Vajon őt is meghívta Cole? Nem, csak nem annyira kicsi. - Művészlélek és orvos? - kérdem elismerően bólogatva.
Utoljára módosította:Liam Laoiseach, 2017. október 16. 12:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 16. 12:53 | Link

Liam a kiállításon

 Annyira belemerülök a képek nézegetésébe, hogy észre sem veszem a felém közeledőket, akik kikerülnek persze, kivéve egyet. Egy férfivel ütközünk össze, nem nagyon, de annyira igen, hogy a kezemben lévő pezsgő dekoltázsomra ömöljön. - A szentségit...- hallatok egy káromkodást, majd táskámból kihalászott zsebkendővel felitatom az nedű cseppjeit. Ebből a ruhából majdnem minden tetoválásom kilátszik, így az is, ami sternumomat díszíti, egy pávatoll. Ekkor ér vissza hozzám a férfi, aki meglepetésemre nem más, mint Liam, a táskám megmentője és fejem betörője. - Jó estét! - viszonzom köszönését még mindig kezemben tartva a zsebkendőt. Talán még mindig bűntudatot érez, amiért a múltkor úgy hókon vágott, hogy a sebhely megmaradt a homlokom bal oldalán, mert szinte azonnal barátságos kérdés érkezik tőle, ami igen kellemes érzéssel tölt el, persze malíciózus énem narratív megjegyzése azonnal átfut agyamon. Azta, lehet megártott neki a welcome drink? - A kettő nem zárja ki egymást - mosolygok félresöpörve belső élcemet- Néha modellkedem, innen a kíváncsiság és a vonzalom a különleges, nem hétköznapi művészetek iránt - magyarázom és csak remélem, ez a kis infó kielégíti kíváncsiságát és nem ragozzuk tovább ezt a témát, nem mintha szégyellném, hogy álnéven jelentek meg képeim kiállításokon, ám ez a múltam része amit magam mögött hagytam egy ideje, oké kicsit kiöregedtem és hírem sem ment, hiszen nem épp a csili-vili címlapokon, mint inkább a goth, dark, film noire, művészi szubkulturális miliőben mozogtam otthonosan - De téged mi szél hozott ide ma este? - kérdezem kedvesen és visszarejtem a táskámba a zsebkendőt, majd belekortyolok a  megmaradt pezsgőmbe. Tekintetemet kicsit körbejáratom a teremben, ahol összetalálkozik pillantásom egy megnyerő férfiével, de ő tovább halad, s majd úgy egy perc elteltével teljesen el is tűnik látóteremből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
KARANTÉN


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 702
Írta: 2017. október 18. 15:43 | Link


kinézek | pont akkor


Kevét sosem zavarta különösebben az, ha közönsége volt, most sem igazán törődött a felsorakozó csajokkal, arra az egy szem megzavarodott szöszire nézett még futólag, de úgy nézett ki, mint aki azt se hitte, hogy eddig eljut velük. Lehet azt várta, majd elhajtják, ám egyik lengyelszármazéknak sem volt ez a célja, ahhoz már túlságosan állapotban voltak, hogy ilyen felmerüljön.
- Nem, szépségem, nem rád - harapott rá a nyelvére, mielőtt tényleg megint röhögcsélni kezd, mint egy retardált. Életében nem mondott még ilyet a saját nemében senkinek, de már kint volt mert kínálta magát a helyzet. A csaj hirtelen nem csak vörös volt, ahogy ezt hallotta, és látta őket közeledni egymáshoz, de rendesen le is döbbent. Ez csak külön motiválta a volt navinést mai azt illeti. Szeretett káoszt és meghökkenést hozni.
Valahogy Kevének teljesen kimaradt, a hogy kezdődött, arra eszmélt, hogy elképzelései szerint abnormális módon ragadt egy másik srác szájához, és még rá is tett egy lapáttal, mikor a tarkójánál fogva megdöntötte Lew fejét. Valahol akkor tájt futott végig a nyelve a másik fogain, megkocogtatva, é ezt már nem bírta röhögés nélkül. Túl esetlen volt már a végén ez. Nem zavartatta magát a taperoló kezeken, ahhoz túlságosan szerette, ha értékelve van, csak kipillantott a csajra felvont szemöldökkel. A kezét elhúzta Bojarski nyakából és a saját állát dörzsölte, ahogy igyekezett nem kiröhögni a csajt, de ez úgy sacc kettő másodpercig ment.
- Viszlát aranyom - intett neki, majd a kedves közönségnek, aztán fordult csak vissza. - Sosem rágózom - mosolygott, nagyon szélesre nyúló ajkakkal, ami lassan vigyorba csúszott.
- A nejed nem világosított fel eléggé rólam - nyújtotta ki a nyelvét, amiben a PC pihent. Ugyan nem hordja mindig, egy időben egyetem elején nem is tette, de még két éve csináltatták talán mikor Maját kísérte el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máté Csinszka
INAKTÍV


East West
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 498
Írta: 2017. október 18. 16:02 | Link


Kinézet

Nincs az az egyszerű rajongó, akit beengedtek volna az öltözőjébe, főleg nem egy ilyen sikeres előadás után. Szerencséje van - bár néha utálja - a legilimenciával,  nem igazán érik meglepetések. Ami azt illeti, rendesen visszaél helyzetével, de Yar esetében nem adja elő a meglepettséget. Egyszerűen hagyja, hogy annak tudatában tegyen vele a tervei szerint bármit, hogy nem ijedt be igazán.
- Elnézést, de nem igazán értem. Most akkor elrabol, vagy eldönthetem, hogy megyek-e? - vonja fel szemöldökét és értetlenkedve megrázza a fejét. Valahogy az elrablás és az eljön velem vacsorázni nem ugyanarról árulkodik. Csinszka pedig szeret belekötni az apró részletekbe és jót szórakozik a kialakult helyzeten.
- Tudja...megválogatom az elrablóimat, tehát láthatnám az arcát? - ajkai széles mosolyra húzódnak, majd háta megfeszül a pálca hegyét érezve magán. Nem csiklandós egy fűzőn keresztül, de a férfi fejében megforduló csókra gondolva képtelen máshogy reagálni. Még szemeit is lehunyja, feljönnek benne az emlékek. Régen bármit megadott volna azért, hogy Yarista Palarn egyáltalán ránézzen, az pedig esténként többször is álomba ringatta, ahogy eljátszadozott a gondolattal, mit tudnának kezdeni egymással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 18. 17:58 | Link

Gwen

Pestseholse || Music || Atashi



Azért kedveltem meg azonnal Gwent, mert közvetlen volt és kedves. Ha Japánban bárki megölelne, valószínűleg csak elkerekedett szemekkel tűrném, de volt már szerencsém megismerni, így nem lepődtem meg, sőt, már annyira kiképzett voltam, hogy lágyan vissza is öleltem. Ahogy elengedett, nem is akartam megállni, hogy ne mondjam ki a véleményem.
- Valami isteni a parfümöd. Hogyan tudsz mindig ilyen jól választani? - Akármilyen furán hangzott, az illatok kiválasztása valahogy sosem ment nekem. Nem mondanám, hogy nem ismerem magamat, de hiába szaglásztam végig több boltot is, még mindig nem találtam meg a számomra megfelelőt.
Kérdésére csak mosolyogva legyintettem, azonnal el is indultam befelé. Nem voltam nagy híve a szórakozásnak, de ha ehhez támadt kedvem, szerettem stílusos helyekre menni. Gwen lakott itt, szóval ő ajánlotta ezt a klubbot, amivel nem is okozott csalódást. Nem volt óriási tömeg, viszont táncoltak páran, vagy az asztaloknál ültek, iszogattak meg nevetgéltek. Valahogy a túlzottan jókedvű emberkéket már észre sem vettem, csak rutinosan továbbvezettem a tekintetem.
A pultnál a barátnőm hangját hallva csak bólogattam, közben már az itallapot szemléltem. Nem voltam valami nagy koktélos hangulatomban, csak valami egyszerűt akartam.
- Nekem egy vodka narancs lesz - mondtam a srácnak, közben Gwen felé fordultam, csak úgy kíváncsiságból, hogy ő mit fog kérni.
Ha elmondta, mit szeretne, közelebb hajolok hozzá, hogy tisztán hallhassam majd a válaszát.
- Mi újság egyébként? A pároddal minden rendben? Zalán, ugye? - röviden bocsánatkérőn néztem rá, amiért nem emlékeztem pontosan. Mindig figyelek arra, amit mond, csak a magyar nevekkel még mindig hadilábon állok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 457
Írta: 2017. október 19. 09:17 | Link


Evena


Már meg se lepődök, hogy megint kárt okozok a nőben. Úgy látszik, karma megpróbálja kiegyenlíteni a kezdeti pozitívumot, amikor visszaszereztem a táskáját. Azóta sorozatosan csak baj éri a közelemben. Pedig máskor tetőkön ugrálok, késeket dobálok, öklök, átkok, botok meg kardok elől térek ki. Most meg nekiütközök valakinek a tömegben, aki azelőtt is ott volt, igazán érzékeltem a szemem sarkából a jelenlétét és azt is sejthettem, hogy meg fog mozdulni, tehát nagyobb ívben próbáltam kikerülni.
Ahogy ránézek, rögtön feltűnik a sebhelye, ami nem sokat javít a helyzeten. Azért igyekszek kedves lenni és minél nagyobb sikerrel elkerülni az edzős malőröm említését. A válaszára megemelem a szemöldököm és csak bólogatok néhányat. Teljesen megértem, ha valaki több irányba tapogatózik, nem köti le az idejét és figyelmét csupán egyetlen dolog. Az olyan ember elég hamar kiég vagy épp ellenkezőleg - megunja az életét, elfásul.  
- Érdekesen hangzik - teszem hozzá. Hangom és tekintetem őszinte - tényleg érdekes, bár tőlem a lehető legtávolabb áll. De most nem rólam van szó. Mármint egészen addig, amíg el nem tereli a témát. Felvont vállakkal körbenézek.
- Egy meghívó hozott ide - felelem végül, miközben leengedem a vállaim és ugyanazzal a mozdulattal zsebreteszem a kezem. - Ismerem a művészt - még hozzábiggyesztem a válaszomhoz, hogy kielégítőbb legyen. Az, hogy honnan ismerem, remélhetőleg annyira nem érdekli. Ügyvéd, edző és tanár is vagyok - bár utóbbit nem tudja -, úgyhogy ismerősökből igazán nem szenvedek hiányt. Bár a legtöbbnek soha nem jutna eszébe bárhova meghívni engem, vagy egyáltalán soha nem jutnék én eszükbe, úgy általában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 19. 10:29 | Link

Liam

 Kedves beszélgetőpartnerem igen erősen kerüli az esetet, aminek következtében egy szép kis forradás maradt a homlokom jobb oldalán, semmi baj én nem veszem ezt a lelkemre, egy heggel több, vagy kevesebb, mondhatni csekélység. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a botharcot vagy nem nekem találták ki, vagy legközelebb jobban vigyázok és figyelek. Mert továbbra is szánt szándékom megtanulni efféle védekezési módokat és nem csak a bot, de a kard is hívogat. Kíváncsi vagyok bennem is megvan-e a Rubya vérvonal tehetsége, mert a mellékelt ábra eddig sajnos nem ezt vetíti előre. Mindeközben, míg elmémben Zorro-t megszégyenítő pengeváltások képeit néztem megkaptam válaszomat imént feltett kérdésemre. Természetesen ez is olyan mint partnerem, visszafogott, minden mélyebb magyarázattól mentes. Nincs is ezzel baj, ám ahogy közben haladunk a képek sora előtt egy pillantást vetve csak rájuk, egyen megakad a szemem. Magam is szeretek rajzolgatni, így elég jól felmérem az emberek termetét, s amit látok az zavarba ejt. Ránézek a férfira, majd a műremekre és összeáll bennem a puzzle, mint gyermek kezében aki ajándékát még aznap kirakja, amint megkapta. - Ezen ugye te vagy? - pillantok a férfi testét csodás valójában, ízléses fényeket és beállítást használva, mégis sokat mondóan elém és a nagyközönség elé táró képre. Nem áll szándékomban firtatni a hogyant és miértet, hisz egyértelmű, ahogy az is mekkora bakot lőttem volna, ha... Így csak nézek rá, pillantásomban némi csalódott megértéssel, mert hiszen ugyebár én sem vagyok vak, s vonzónak találtam őt. Minden esetre a leeső tantusz az imént, ha hangja lett volna, nagyobbat szól, mint a Metallica élőben, még jó hogy nem lehetett hallani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. október 20. 12:39 | Link

Hannah

szeptember 20. | Budapest
* kinézet *

A pincér amint leültünk, szinte azonnal ott is termett. Hannah nem habozott rendelni, én meg csak hallgattam nagyokat. Nem vagyok valami nagy kávéivó, nem is tudom mit kért. Én nem szeretnék belezavarodni mindebbe így pillanatnyi habozás után én is rendelek.
- Én egy cappuccinót kérek édesítőszerrel, köszönöm!
A pincér távozik, így felytathatjuk a beszélgetést, amit nagyon élvezek. Gyorsan válaszolok is a kávézóba érésünk előtti kérdésére. - Hát, azokon kívül csak egyszer voltunk családilag profi fotózáson. De azt nagyon élveztem, remek képek készültek! - nevetem el magam, visszaemlékezve a sok bolondozásra. Az még azelőtt volt, hogy kiderült testvérem lesz. Nem is ártana elmennünk újra, most már hugival együtt...
A továbbiakban figyelmesen hallgatom mennyi mindent csinál egyszerre, igazán bámulatos. A távolban hallom a kávéfőző hangját, ahogy ontja magából a fekete nedűt. A levegőben is remek illatok vannak, az embernek nehezére esik nem elcsábulni egy-egy finom süteménynek a kávé mellé.
- Hűha, akkor nálad nincs megállás! Én pedig elsős mestertanonc leszek a Bagolykőben magizoológusként. De én is elgondolkodtam a tanári pályán, tudod Anya miatt. De még nem tudom...
Egyébként tényleg sok mindenbe kóstolt bele, és ez egyáltalán nem rossz. Jó, hogy sok lehetősége van. Én nem tudom elképzelni ugyan magam egyikben sem, de mind érdekesnek hangzik. Viszont még van pár kérdésem, így nem is habozok őket feltenni. - A fotózás után amúgy hogy fog kinézni a dolog? Mennyi idő lehet, míg megtalálnak valamilyen munkával?
Nem vagyok én türelmetlen, csupán érdekel minden, mivel ismeretlen az egész dolog. Közben a háttérben már nem hallom a kávégépet, lehet lassan itt lesz a kávénk is. Hannah szép arcát figyelem a válaszra várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 527
Összes hsz: 2252
Írta: 2017. október 20. 15:27 | Link

Andrej



- Igen, rengeteg látnivaló van itt, sajnos egy nap alatt nem is végeznénk minddel... legalább egy hét kéne ahhoz, hogy mindent láss, de akkor úgy, hogy sűrű programokat bevállalva rónánk a várost - állapítottam meg. Reméltem, hogy legközelebb majd több időnk lesz, hogy megmutathassak mindent Andrej-nak, vagy legalább a főbb nevezetességekig eljussunk.
- Jaj, imádom az Állatkertet! A Városliget felé kell mennünk. Melyiket választod a trolit vagy a kisföldalattit? A trolival láthatod a város egy részét, lehet nézelődni, ha ablak mellé ülünk,  kisföldalattinak is megvan a maga sajátos hangulata, de ott max. az állomásokat látod - vázoltam fel neki a választási lehetőségeket közlekedési eszközök terén.
- Az Állatkertbe van klassz büfé is, isteni finom ott a hamburger, de lehet enni mást is, van például palacsinta is, meg jó kávé, kóla stb. - folytattam lelkesen a mondandómat.
- Melyik a kedvenc állatod amúgy? Vagy melyik érdekel legjobban? -tettem fel egy újabb kérdést levegőt se véve. Kicsit felpörögve éreztem magam.
- Én külvárosban lakom, szóval mondhatni messze. A 17. kerületben, Rákosborzasztón. A nevelőanyám régen a belvárosban lakott, aztán kiköltözött Keresztúrra, hogy zöldebb övezetben lehessen. Mindig azt mondja, hogy neki a jó levegő, a kertes ház, a csend az első. Olyan utcában lakunk, ami negyed órára van a buszmegállóktól és csendesebb helyen van, alig járnak arra kocsik és echte zöld övezet - válaszoltam a fiúnak.
- Te melyikre tennéd a voksod? Belváros vagy külváros? Lakás vagy kertes ház? - érdeklődtem kíváncsian, hiszen mindenkinek megvolt erről a dologról a saját véleménye pro és kontrákkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2017. október 26. 07:55 | Link



Yarista élvezi a helyzetet, amibe került. Ott áll előtte a félig levetkőzött szuperdíva, és csak arra vár, hogy ő mit lép. Az viszont egyből látszik a lány válaszából milyen botcsinálta rabló lenne belőle. Igen, ez nagyon nem az ő műfaja, sosem volt az az erőszaki. Máshogy oldotta meg a helyzeteket, de most úgyis egy játékról van szó és reménykedik benne, hogy a másik majd veszi a lapot.
- Mondjuk úgy úriember vagyok és adok választási lehetőséget, ami nem jár erőszakkal - még maga is meglepődik milyen kreatívan húzza ki magát az amúgy elég valótlan helyzetből. Ha tényleg rabló lenne már régen elkábította volna a lányt valószínűleg és már vinné is el valahogy. Nem, ő beszélget. Klasszikus marhaság. Csinszka viszont tovább feszíti a húrt.
- Na, persze, és akkor feljelent majd. Akkor, hogy kapom meg a váltságdíjat? - kérdezi és megböki a pálcával a lány oldalát. Egészen megközelíti hátulról őt, majd a füléhez hajol. Egyvalamire  viszont nem számít, lejár időközben a hangját elváltoztató varázs. Mivel nem tudta, hogy mikor jön Csin, elszámolta és nem is tartotta észben.
- Most pedig velem jön, és rántott húst fog enni! - mondja már a saját hangján, amibe félig megremeg a nevetése, hiszen tudja, hogy a lány vegetáriánus. - A fenébe - nyögi ki szinte a lány fülébe, ahogy érzékeli, hogy már a saját hangján szólt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 457
Írta: 2017. október 26. 19:22 | Link


Evena


Úgy terveztem, hogy egyedül járom sorra a képeket, de nem szólok semmit és egy ideig teljesen rendben zajlik minden, csak csendben bandukolunk, meg-megállva a festmények előtt. Úgy érzem, az elmúlt négy év vízként folyik ki az ujjaim közül, az óvatosan felépített jelen eltűnik a szemem elől és maradok ott, ahol akkor voltam. Érezni vélem a tenger sós illatát, megtelik az orrom, szám vele, sirályok kiáltása és a hullámok moraja ér el hozzám valahonnan távolról. Nagyot nyelek, amikor egy kísértetiesen ismerős kép elé lépünk. Egy pillanatra megdermedve nézem, nem engedem a gondolatnak, hogy megfogalmazódjon bennem. Lángolni kezd a fülem és érzem, ahogy forrón szétterjed az arcomon a pír. A nő kérdése végül legyőzi minden önáltatási kísérletemet.

Hirtelen nagyon szeretnék nem itt lenni. Erővel fogom vissza magam, hogy ne iszkoljak el állati alakban. Nagyon sok ponton volna az rossz ötlet. De itt maradni valahogy rosszabbnak tűnik. Ez az egész annyira szürreális. Ég a fejem, Evena úgy néz rám, hogy szerintem tíz év múlva is belevörösödök majd az emlékbe, közben meg... mi van közben? Nem tudom, de csak az kattog bennem, hogy hol van Cole? Hátrapillantok, de nincs ott, ahol utoljára láttam. A tömeg szétszéledt, sokan a képeknél vannak, néhány kisebb klikk pedig félrevonulva beszélget. Sehol se látom a fiút. Lehet lelépett. Nem csodálkoznék. Itt van az egész… szíve, lelke, múltja - minden kiakasztva egy terem falára, ahol bárki láthatja.
De maradok. A helyzet csak akkor lesz kínos, ha azzá teszem. Ha nyugodtan kezelem, nem lesz gond. A nő reakciója is egész... diszkrét volt, bár a tekintete, ahogy leesett neki a helyzet, nos... igen.
Lassan felnézek a képre és újra, ezúttal alaposan megvizsgálom. Minden... annyira színes.  Az előző festmények után olyannak tűnik, mint a teremtés utáni sötétségbe berobbanó világosság. Széles mosoly fut szét az arcomon. Újra égni kezd a fülem - de ez most annak szól, hogy képes voltam szégyellni magam azért, mert - akaratlan - modellként szolgáltam. Nem tudom, mit mondhatnék, most és majd a fiúnak. Azt hiszem, egy picit büszkeség tölt el. Nem magam miatt. Igazán nem tettem semmit azért, hogy Colton ecsetéből a képmásom megszülessen. Hogy így...  
- Igen - felelem halkan, teljesen fölöslegesen, de úgy éreztem, valamiképp ki kell jelentenem, el kell fogadnom és fel kell vállalnom. És mosollyal az arcomon teszem, piros füllel és nagyokat nyelve, de furcsán-keserédesen boldogan. Féloldalt lopva Evenára pillantok, keresve valami reakciót vagy talán újabb kérdést várva, nem tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 27. 11:14 | Link

Liam

 Ahogy látom zavarba hoztam még így is, hogy nem kurjantva firtattam, mint egy tapló, hogy...áh, mindegy, hagyjuk. Minden esetre azt, amit gondolok ezzel kapcsolatban lehet jobb volna még most az elején tisztázni, hiszen ez meghatározhatja későbbi kapcsolatunk milyenségét. - Értem már miért nem reagáltál arra, ahogy rád néztem az edzéskor... - fogok bele mondandómba olyan halkan, hogy tényleg csak ő hallhassa meg - Bevallom vonzódtam hozzád, de tiszteletben tartalak annyira, hogy ezt most az egyszer közlöm és ezután többé  sohasem fogom a tudtodra adni semmilyen formában - folytatom még mindig fojtott hangon, mert az én arcomat is kezdi elönteni a pír, ahogy arra gondolok mi lett volna ha erősebben próbálkozom. Közben kicsit tovább haladunk, de a képek jelen pillanatban nem tudják lekötni figyelmemet. Pillantásommal hol a férfit, hol pezsgős poharam ürültét követem nyomon, mert bizony, hogy ezeket a szavakat kipergessem ajkaimon meg-meg kellett nedvesítenem, s így az italból alig maradt már egy kortyra való. Szerencsére jön egy pincér, aki tálcájával a társaság közt körbejár és innivalókat kínál. Elveszek egy új poharat, melyben szintén pezsgő, de vörös fajta van és a majdnem üres poharat átadom neki. Biccent és továbbáll. Várok, nem tudom szavaimnak mekkora súlya volt és mit szűrt le ezekből Liam, de azt hiszem még valamit hozzá kell tennem. - Számomra ugyanolyan értékes ember maradsz, akivel szeretnék jóban lenni és ha nem riasztott el a legutóbbi fejtörésem, (utalok itt a homlokom jobb oldalán lévő kis hegre) akkor tanulni tőled - nézek immár egészen egyenesen rá, s kíváncsian-félve-szégyenkezve butaságom és vakságom miatt várom mit felel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Másodikos mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 267
Írta: 2017. október 27. 23:54 | Link



- Sebaj, majd máskor - szomorkodás helyett megvonom a vállam, majd legyintek egyet az egészre. Biztosan lesz még alkalmam megcsodálni a fővárost, előbb-utóbb pedig az ország többi részét is. Most már itt tanulok, talán több napot töltve a kastélyban, mint odahaza, még nem számoltam ki pontosan. Elég ciki, hogy alig tudok valamit a fő nevezetességekről. Türelmetlen vagyok, de tudom magamról, hogy hamar kimerülnék egy erőltetett körbevezetés során, és inkább jobban teszem, ha mindenre hagyok elég időt a későbbiekben.
-  Hm, nehéz kérdés. Föld alatt még nem utaztam - árulom el a lánynak, és bár mindkét közlekedési forma izgalmasan és rejtelmesen hangzik előttem, inkább az utóbbi mellett tenném le a voksomat, ha lehet. Még mindig ő rendelkezik itt nagyobb helyismerettel, így abszolút jogában áll felülírni a döntéseimet, ha szükségesnek érzi.
Lelkesen bólogatok a beszámolójára, habár étel-ital terén inkább visszafognám magam. Direkt bekészítettem indulás előtt egy üveg vizet, ja meg csomagoltam néhány szendvicset is, hogy ne erre költsem a pénzem, nem jó, ha az apróságokon csúszik el az ember költségvetése. De persze beülhetünk majd valahova, ha úgy jön ki a lépés. Egy perec, vagy a sokat emlegetett kürtőskalács... Azt hiszem, ha még pár percig gondolkodnom kell, megkordul a gyomrom.
- Majmok! - vágom rá vigyorogva, de persze sok más állatért is rajongok. Mintha a faluban is lenne valami kereskedésféle, amit a jövőben meglátogathatnék. - Na és neked? Remélem nem a közelmúltban voltál ott utoljára, miattam ne járd be kétszer ugyanazt - mentegetőzöm, bár van egy olyan érzésem, hogy nagyon is menne oda.
Sajnos nem vagyok pesti, ezért nem sokat mondanak ezek a kerületek. Próbálom felidézni a belvárosi térképről az elnevezéseket, de nem ugrik be semmi, szóval tényleg kijjebb lehet. Egyszer megnézném a város másik arcát is, na nem az életveszélyes zónákat, hanem az átlagos lakóövezetet.
- Attól függ. A lényeg igazából a jó közlekedésen van, meg hogy minden legyen közel. Mi most nagyjából pont a két véglet között vagyunk. Kertes házban nőttem fel, de a lakást is meg tudnám szokni, úgy gondolom - mosolyodom el. - Nos, akkor hogy is megyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2017. október 28. 18:09 | Link


# kinézet # random péntek

Jóval hűvösebb ősz van, mint azt bárki várná, ezért is kaptam fel a kabátom is, na meg egy sapit, mikor elindultam otthonról. Sötétedés után már amúgy is olyan gyorsan hűl a levegő, meg még egy kis szél is volt, borzongató. Ennek ellenére kicsit kipirosodott arccal és nagy mosollyal léptem be a budapesti bárba, ahova Jennel beszéltük meg a találkozónkat. A kabátom, zsebében a sapimmal a fogasra került én pedig a pulthoz ültem rendelve egy kört, még a barna lány betipeg az ajtón szintén.
Nem különösebben éreztem magam soha rosszul egyedül sem, ugyanis többször jártam így el, aztán út közben csapódtak hozzám. Szeretek ismerkedni, ilyen ez. Most is próbált velem egy srác szóba elegyedni, de szerencsétlen már világt nem tudta, szóval adtam neki tüzet, aztán arrébb támolygott a kijárat felé dohányozni. Én is a zsebemben turkáltam a cigarettatartó után, ám ekkor mintha ismerős alakot láttam volna érkezni, így hagyva a francba a poharainkért nyúltam közelebb húzva, majd mosolyogva fogadtam őt az italokkal.
- Azt hittem ide sem találsz. Na, mire szeretnél inni?
Inkább viccesen, mint kérdőn tekintettem rá, a hangomból is érezni lehetett, hogy nincs mögötte semmi komoly piszkálódás, inkább csak olyan kis megszokás volt ez. Nem is tudom mióta nem volt barátom, akivel kettőnél több alkalommal találkoztam. Jennel meg mióta a suliba kerültem szobatársak vagyunk, valahogy ennek azt hiszem így kellett lennie.
- Mi a helyzet feléd, Jen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2017. október 29. 18:48 | Link


| outfit | random péntek |

Valamiért jobb kedvem van, mióta hidegebb az idő. Talán otthonra emlékeztet, már ha apám közvetlen környezetét és Svédországot otthonnak lehet hívni. Tetszett az a hely, de sosem fogott meg benne semmi igazán, csak Max miatt költöztem oda. Most meg bár hideg van, de a bátyám sehol.
De legalább van egy szobatársnőm, akivel kiléphetek egy kicsit a mindennapjaim szürkeségéből. Bár már egészen összeszedett vagyok, önállósodtam és képes vagyok úgy szórakozni, mint bárki más, azért mégis egy fontos lépésnek tartom az ilyen kis kiruccanások megkezdését a mai nappal. Valahogy egyre inkább magaménak érzem ezt a szocializálódás dolgot, még ha az elején irtóztam is tőle, pont a kényszer miatt. Most izgatottan vágok neki a pesti éjszakának, azaz kora estének.
Nehézségbe ütköztem az eligazodás kapcsán, de végül is meglett a bár, vagyis ennek reményében nyitok be nagy lelkesen és meg is találom, akit keresek. Ő is észrevesz, aztán ahogy látom akármit is csinál rögtön befejezi és poharakért nyúl. Nem rám vall, de örülök is neki, hogy ennyivel is előrébb vagyunk és már rögtön az italainkkal fogad.
- Én is azt hittem, szóval mondjuk most arra, hogy sikerült..
Tudom, hogy nem komolyan lehordani szeretne ezért, de ha nem hoztam volna fel is biztos megemlítem, milyen gonoszul cserbenhagytak a navigációs képességeim. Jelen pillanatban azonban már nem aggódom miattuk, ahogy lecsúszik a poharam tartalma, és érzem, hogy később sem kell majd, mert csak rosszabbak lehetnek innentől.
- Meglátogatott anyám, ezen kívül semmi izgalmas nem történt. Akar valami nagy békülős ajándékot adni, mondjuk venni egy házat, de egyelőre nem tudom hogyan érezzek a dologgal kapcsolatban, csak úgy hidegen hagy - fejezem is be a nagyon gyors összefoglalómat az utóbbi időszakról, aztán témát váltok. - De bőven elég ennyi a családi drámáimból. Mondd, hogy veled történt valami érdekes. Élek-halok az izgalmakért..
Elég ironikus hanglejtéssel sikerül a vége, de azért tényleg nagyon lelkes vagyok és érdeklődő, ha már egyszer velem nincs semmi. Szóval most nagyon figyelek, miközben azért már épp ideje levennem a kabátom és talán, de csak talán elgondolkozni egy következő körön.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
INAKTÍV


álomjáró
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 93
Írta: 2017. október 29. 19:57 | Link



Lucifer a neve ellenére túlságosan is barátságos eb, ami azt illeti. Csak akkor válik igazi fenevaddá, ha valaki kezet emel rá, de egyébként hajlamos bárkinek hagyni, hogy megsimogassa, ha az illető megfelelő módon közeledik hozzá, sőt gyakorta barátkozik is össze mindenféle emberekkel. A szomszéddal is sikerült már neki példának okáért, meg a kutyájával is, úgy jár át lassan, mintha csak hazajárna. Most is leragad a lánnyal, aki engedi, hogy megszaglássza a kezét. Eleinte ugyan kissé bizalmatlan, alaposan körbeszaglássza, de aztán engedi megsimogatni magát, barátságosan még vakkant is, mire a gazdája meg lemondóan sóhajt egy nagyot.
- Na remek. Ez kellett csak már, te szőrcsomó - dünnyögi és a kezeit csuklóig rejtve el a nadrágja zsebeiben visszasétál, hiába érte volna be a maga részéről akár válasz nélkül is.
- Lucifernek hívják. Borzoj - közli röviden, velősen, hogy mit is kell tudni a kutyáról. - Hat éves, kan - folytatja még az információk rövid, tömör sorát, mielőtt elhallgatna, hogy szemét forgatva ácsorogjon el a kutya meg a lány kettőse mellett lábait egymás elé téve keresztbe. Már csak a fütyörészés hiányozna a teljes képhez, de arra egyelőre nem áll szándékában rázendíteni.
- Hát ami azt illeti, nem úgy nézel ki. Ahhoz jóval rövidebb ruhákat szokás felvenni, asszem... - válaszolja végignézve a lányon, megvonva a vállát.
- Azé' áruld már el, miért pont krumpli. Ennyi erővel egy zsák hagyma is lehetne vagy cékla, vagy mittudomén - fejtegeti. Száját húzva pillant aztán a kutyára, aki láthatóan továbbra is élvezi a simogatást. Esélytelen, hogy mondjuk öt percen belül rá is un. Ismeri már ennyire.
- Lucifeeer - szól rá azért próbálkozásképpen, hátha mégis hallgatna rá az eb, de hiába, semmi hatása a szónak. - Eh... jesszus... ha Budanekeresden laksz, csatlakozz. Megúszod, hogy leszólítsanak, én meg hazajutok hajnal előtt, mert különben itt rostokolhatunk addig. Mindenkit kedvel, aki megsimogatja - mondja kelletlenül szusszanva, de azért még megsimogatja a kutya fejét. Akármennyit is morog, szereti őt, és ez a mozdulatából is látszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2017. október 30. 22:13 | Link


# kinézet # random péntek

Őszintén szólva a pubba való betérés pillanatától ült rajtam némi kétség, hogy talán lehetne valami B tervem is az estére, ha esetleg magamra maradok. Mondjuk az még sosem fordult elő, mármint persze, ültettek már fel, de elég hamar akadt valaki, akivel el lehet szórakozni az időt, sőt, a legtöbbször olyan ember, aki több rosszba vitt, mint addig életemben. Valamelyik ilyen alkalommal szokhattam rá a füstölésre is, de ki tartja számon? Egyszerűen élek, mindenki másnak is ezt kellene tenni, mert így csak elvesztegetik az idejüket. Néha úgy érzem a négy fal csak közre akar zárni, de az is lehet, hogy csak a folyamatos mehetnékem csipkedi a hátsóm, hogy szedd a lábaid kisanyám. Mindenesetre én feldobtam a kiruccanás ötletét, Jen pedig cuki volt és egész könnyedén csatlakozott az elképzeléshez. Örültem valahol, hogy pont vele kerültem össze a suliban, voltak már nagyon rossz szobatársaim, de vele úgy érzem megvan az a közös hang már, amire szükség van. Ettől talán a bátor piszkálódásom is indulásként.
- Bele lehet szokni, - legyintettem - az első két napomon nekem is sikerült itt elkeveredni, de aztán meglett a menet - mondtam vállat rántva, majd emeltem is fel a poharat picit ráfogva a száján ficegő citromocskára mielőtt útnak indul a padlóra. Onnan azért öt másodperc ide vagy oda még nem vagyok elég jól, hogy felegyem. Bólintva koccintottam a poharam az övének, nekem megfelelt az ok, aztán két elég nagy korttyal köszöntöttem magam meg az italt gyorsan.
- Igen? Nocsak. Egy házat? Hát, nem aprózza el, jó nagy méretű bűntudata lehet. Ez olyasmi mint a pasiknál ha hoznak mondjuk 40 szál virágot? - érdeklődöm, és azt hiszem lerí rólam, hogy nem a normális fajtákkal sodort eddig össze az élet. Ami azt illeti nem 40, szerintem még egy szálat se kaptam soha, nem mintha reklamáltam volna. A piát általában állták, egyszer az egyik meg a szülinapom is majdnem eltalálta, csak 5 napot késett és romlott volt a csoki. A szándék a fontos, nem?
- Én elfogadnám. Már a házat a helyedben - de én csóró vagyok a többséghez képest, én egy négy falból álló viskót is elfogadnék, ha elég olcsó lenne. Néha elég nagy paradoxon vagyok kívül meg belül összevetve.
- Hát, azt hiszem nem szolgálhatok túl zaftos dolgokkal. Nálunk csak áll a bál otthon mindig, milyen rossz kislány vagyok, pedig T-rex szerint sem vagyok - rázom a fejem vehemensen, ahogy a kacsám tekintete elém kúszik. Na, ő legalább támogat. - De tudom, hogy dobhatlak fel. Le se kapd azt a kabátot. Levegőzzünk egyet a kövi kör előtt - vigyorogtam rá, ahogy a magam holmiiért keltem fel és sétáltam a fogashoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 457
Írta: 2017. november 1. 14:16 | Link


Evena


Ha azt hittem, hogy ennél már nem tudom jobban szégyellni magam, akkor nagyon melléfogtam. Udvariasságból próbálom állni a tekintetét, már amennyire ő is tudja állni az enyémet, és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ne bukjon ki belőlem valami suta, esetleg sértő reakció. Az ilyesmire kéne mondani valamit, de mit?
Kezdhetném esetleg azzal, hogy az egésznek semmi köze ahhoz, hogy nőből van, de mielőtt még megszólalnék, már érzem, hogy ez nem fog segíteni az egész helyzeten. Vagy megjegyezhetném, hogy már négy éve nem jártam senkivel, vagy hogy Coltonnal nagyon komplikált a történet - akit, mily meglepő, négy éve nem láttam -.
Az a probléma az örökös titkolózással, bezárkózással, magánnyal, hogy aztán nem tudja az ember, hogyan kéne ezt másként csinálni. Hogy egyáltalán lehet másként. Hogyan foghatnék hozzá? És mi az, amit okos megosztani, és mi az, amire utólag már ő is azt mondaná, hogy ezt nem akarta tudni? Az ilyen kellemetlenségek elkerülése végett szoktam úgy általában befogni a számat. Nagyon praktikus módszer.
- Nem akartalak megbántani. - Masszírozni kezdem a tarkómat, miközben bocsánatkérő arccal nézek rá. - Ha esetleg… nem tudom, félreérthető jeleket vettél volna észre rajtam... Nem volt szándékos. - Hú, de sablonos vagyok. Szeretném jól bokánrúgni magam, de nem tudom, hogyan tehetném feltűnésmentesen. Bár mindig találok valakit, aki megteszi helyettem.
Ezt a pillanatot választja ki a pincér, hogy odalépjen hozzánk, de annyira nem is bánom. Elveszek én is egy pohárral és gyorsan kiürítem a felét. Szomjas voltam.
- Ha téged nem riasztott el a legutóbbi edzés és… mindez - körbemutatok a termen. - Szívesen maradnék továbbra is az edződ.
Biztos akadnak majd kellemetlen pillanatok, főleg neki, de nem hiszem, hogy ne tudná túltenni magát rajta. Rajtam. Okosabbnak tűnik annál. Egyébként sem lennék megfelelő, az egész orientációtól eltekintve. Mellettem mindenki sérül, mindenki veszélyben van. Özönvíz utánam. Galway, London, Portsmouth, most Budapest és az Akadémia. Bár itt még semmi különös nem történt. Magamhoz képest különös. Ezért is mertem ilyen bátran tanárnak jelentkezni - már-már remélni kezdtem, hogy talán itt minden más lesz. Jobb. A piti kis bűnözök életét és karrierjét itt sem könnyítem meg, de őket nem számítom bele. Nincsenek vagy én nem találkoztam meg drogbárókkal, kartellekkel, kiterjedt és jól szervezett alvilági élettel, ami megnehezítené a dolgomat és problémát jelenthetne a hozzám közel állók számára. Ha egyáltalán volnának ilyenek.
Most viszont ez utóbbi kezd változni - talán. Úgyhogy a jó öreg védelmi reflexet nem lehet leállítani, s most nem tudok másra gondolni, minthogy a többi is változni fog, s esetleg itt is utolér a karma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 1. 17:57 | Link

Liam

 Valahol legbelül azt érzem én értettem félre. Egyszerű lovagiasságát, amivel a táskámat visszaszerezte a tolvajtól. Hajlamos vagyok rá, hogy olyan jegyekkel lássak el embereket, amilyeneket illőnek tartok hozzájuk ám köszönőviszonyban sincsenek valódi tulajdonságaikkal, amikor ezzel szembesülök csalódottságot érzek. Főleg nem bennük, hanem magamban amiért ennyire elvakítottak saját hozzájuk társított nézeteim. - Liam, semmi baj, semmi okod nincs mentegetőzésre. Lépjünk túl ezen, jó? - nézek rá és szabad kezem alkarjára teszem biztatás gyanánt. Mosolyomban láthatja az őszinte tisztaságot. Tényleg nem érdekel az intim irányultsága. Számomra az ember számít, az emberben találok szeretni valót és ez minden esetben független nemtől, kortól, identitástól. Ezután beszélgetőpartnerem hirtelen felindulásból lehúz egy fél pohár pezsgőt egyszerre. Felvonom szemöldökömet, de gyorsan rendezem arcvonásaimat, mert megszólal. Az edzést hozza fel ő is és jól esik hallanom, hogy ügyetlenségem ellenére nem mondott még le rólam. Az ami a kiállítást illeti, nos az nem érdekel. - Nagyon szívesen vennék még leckéket tőled, mert tényleg fontos nekem, hogy megtanuljam megvédeni magam...- talán a pezsgő miatt de megeredt a nyelvem, melyet most szeretnék lenyelni inkább. Eleve furcsa lehet, hogy egy képzett boszorkány miért szorulna bármiféle fizikai védelemre, hisz ott a pálcája és a tudása, de erről szerencsére nem vett tudomást az első alkalommal, így talán bízhatok benne, hogy eztán sem fogja firtatni az okaimat arra miért van szükségem rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 457
Írta: 2017. november 6. 17:00 | Link


Evena


Nem ez az első ilyen eset. Franky mindig irigy volt kicsit, hogy amíg ő halálkomolyan veszi ezt az egészet és már művészetté emelte az udvarlást, addig én csak bevonzom az embereket és mégcsak nem is akarok tőlük semmit. Általában. Leginkább mostanság, a Harvardon, aztán Londonban azért én sem éltem ennyire szerzetesi életet.
- Köszönöm - bukik ki belőlem a hálás reakció az egészen való túllépésre. Igen, ez volna a legideálisabb. Könnyen akadhatott volna olyan kérdés, amire nem szeretnék vagy nem is tudok felelni. Ami kellemetlen lett volna mindenkinek. Ami után nem mondja azt, hogy szívesen maradna velem baráti viszonyban. Ha a megfelelő kérdéseket tenné fel és én még felelnék is rájuk - vagy esetleg titokban legilimentor -, akkor semmit se akarna tőlem többet. Úgyhogy a továbblépés az év legjobb ötlete.
A poharam maradékát döntöm épp le, amikor közli velem, hogy mennyire fontos számára, hogy megvédje magát. Már első alkalommal is szerettem volna megkérdezni, miért szeretne edzeni, de úgy éreztem, jobb várni még egy ennyire személyes kérdéssel. Viszont a válasz rá kulcsfontosságú. Nélküle nem tudom, hogyan motiváljam, hogy mi hajtja, mi a cél és ennek fényében azt sem tudom, hogy milyen módszer a legmegfelelőbb. Minden diákomnak felszoktam tenni ezt a kérdést előbb vagy utóbb, hisz senki se jön véletlenül hozzám. Mindig úgy érzem, hogy edzőként ugyanaz a feladatom, mint ügyvédként. Képviselni a kliensem érdekeit. Ezért tudnom kell minden részletet. Tudnom kell, hogy a tudást, aminek megszerzéséért hozzám fordult, mire szándékszik felhasználni. Hogy esetleg veszélyben van-e. Milyen a múltja és a jelene. Milyen körökben mozog. És akárcsak ügyvédként, a dojomból is kiutasíthatok bárkit, ha úgy vélem, rosszra szeretné felhasználni a képességeit. Szerencsére ilyen itt még nem történt meg. Elég szabadon értelmezem a “rossz” fogalmát.
- Miért fontos? - kérdezem, miközben lassan leengedem a kiürült poharat. A hangom könnyed, de a tekintetemet végig rajta tartom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 527
Összes hsz: 2252
Írta: 2017. november 11. 15:57 | Link

Andrej


- Rendben, ha több időd lesz, akkor szívesen körbevezetlek a városban. Így több időnk lesz körbejárni minden nevezetességet - feleltem neki lelkesen. Nagyon szeretettem ezt a várost és egész jól kiismertem magam itt, úgyhogy szívesen vállaltam némi fajta idegenvezetést is.
- Oké, akkor legyen a kisföldalatti, ha még nem utaztál azzal, az egyenesen a városligetbe visz, onnan meg egy kis sétával az állatkertbe érünk - feleltem neki vidáman. Én mindig szerettem utazgatni, ezzel a jármúvel is sokszor utaztam már, úgyhogy számomra nem volt újdonság, szinte az összes állomásától kívülről ismertem már.
- Azok is aranyosak! Nekem a nagymacskák és a pingvinek a kedvenceim! - válaszoltam neki mosolyogva, majd hozzátettem:
- Ugyan! Szívesen körbevezetlek! Amúgy is tavaly jártam ott utoljára, nem most volt. Azóta történt pár fejlesztés is!
- Értem. Hát igen, a közlekedési lehetőségek valóban fontosak. Szerencsére Rákosborzasztóról elég sűrűn megy az Örsre buszjárat - mondtam határozottan. Annyiból szerettem azt a helyet, hogy zöld övezet vett körül és mégse volt olyan nagyon messze a belvárostól. Ráadásul elég sok fejlesztés történt az elmúlt években, szóval egy szavam se lehetett panaszra.
- Szóval akkor kisföldalattival megyünk. Itt helyben fel is tudunk szállni rá, ugyanis ez a végállomása, csak be kell mennünk az alagútba. Ugye nincs semmilyen fóbiád? Mármint bírod a föld alatti utazást? - kérdeztem tőle körültekintően, mert ismertem olyan embereket, akik pánikrohamot kaptak a föld alatti utazástól, bár mivel a srác lelkesnek bizonyult, így nem tűnt olyannak, mint akinek bármilyen fóbiája is lenne ezzel kapcsolatosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 12. 14:52 | Link


- IMG Premier Models, Budapest -
#ootd


Sosem voltam az a kifejezetten habozós típus, ha el is gondolkodom, pontosan tudom merre van az arra és azt, mit is akarok. Most sem volt másként, elég határozottra sikerült a rendelésem, majd a hozzám képest kissé habozó Arabellára pillantottam egy halvány mosollyal, hogy kivárjam, ő mit szeretne. A pincér ezután el is vonult, hogy majd visszatérhessen az italainkkal. Idő közben kiderült, hogy mi is a helyzet vele és a profibb fotókkal, amire bólintottam párat, hogy értem a dolgot, mindenki kezdte valahol. Én nem a kamera előtt lettem szerelmes, de sokak tudom, hogy igen.
- Ez nem hangzik rosszul, az egyik legnehezebb dolog azt hiszem a munkámban együtt dolgozni másokkal. Itt most ne feltétlenül a többi lányra vagy fiúra gondolj - legyintettem elvigyorodva. - A fotósok, menedzserek, ügynökök és modellügynökségek fejvadászai olyanok, mint a kiéhezett, havibajos cápák. Ölni tudnának azért, hogy az legyen, amit ők elterveztek.
Nyilván indíthatnék a cukormázzal, de sosem tettem ezt a mentoráltaimnál, ezért is vitték valamire. Sokkal könnyebb lenne beleszerettetni őket, hogy aztán csak oldják meg, de ha valamirevaló embereket akarnak a cégek - márpedig ők igen - lelkileg kell készen álljanak. Kifognak egy paraszt fotóst, ne adj isten valami erőszakosabb menedzsert és az álmaik darabjaiban fürdőzhetnek könnyek között. Erre pedig itt nincs idő, ha azt a bizonyos végleges papírt aláírja majd.
- Magizoológus? Van konkrét terved is vele? - érdeklődtem tőle, kicsit szokatlanul kíváncsian. Igazából jó volt hallani, hogy vannak a korosztályában olyanok, akiknek vannak céljai, bármilyen irányú. Ez kiveszni látszott a diákokból ahogy tapasztaltam. A tanárságra csak somolygok magam elé, ez esetemben én magam sem tudom hogyan merült fel, de nem érzem rossz döntésnek, és csak bátorítani tudom azt, akit érdekel is. Közben megérkeztek az italok, a pincér pedig újra magunkra hagyott minket, csak ekkor feleltem neki.
- Általában, amit leadsz portfóliót, azt gyakorlatilag aznap szét is küldik. Kampányszervezőkhöz, magazinokhoz, tervezőkhöz és nagyobb kifutóra készítő ügynökségekhez. Amint valaki azt mondja, hogy igen, ez a lány nekünk kell behívnak a képviselőddel, ha nincs saját ügynököd, akkor a cég majd küld valakit, és a meghallgatás után akár kezdheted is az elsőt.
Változó, de, ha meggyőző lesz az első héten jöhetnek visszajelzések, viszont mivel nincs erre általános idő, egyelőre pontos választ nem adtam. Aztán csak azon múlik már minden, mennyire tudja jól végezni a feladatokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Veronika
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 2357
Írta: 2017. november 13. 13:48 | Link

Oppa1 és Oppa2
A pesti lakásunkban
~ 9 hónappal ezelőtt


- Ricsiiiiii!!! - hallatszik a fiatal lány  fülsiketítő visítása, amint szinte szó szerint feltépi bátyja szobájának ajtaját a jó öreg családi lakásban, Pesten. És hogy mi ennek a hangzavarnak az oka? A válst egyszerű: így juttatja a legidősebb Lepsényi tudtára, hogy valami nagyon fontos megbeszélni valója lenne vele. Igen, vele és senki mással. Persze más esetben inkább az anyjához menne, vagy épp Zalánhoz, de ezt most nem teheti meg. Most ez ilyen kivételes alkalom, hisz ez a bizonyos fontos megbeszélni való éppen a fiatalabbik bratyóval kapcsolatos. Na meg az apjával. Mert hiába fiatal még, azt ő is látja, ha valami nincs rendben. Márpedig a fentebb említett két hím között valami nem stimmel. Egyszerűen érzi. Persze azt tudja ő is, hogy kettejük kapcsolata amúgy sem volt a legjobb soha, de most valami mégis másabb. Az a tekintet, amivel az öreg a fiát illette, valahogy más, mint eddig.
És Veró egész biztos benne, hogy mindenki tudja, hogy mi az újabb feszült hangulat oka, csak ő nem. Mert hát a kicsi, éretlen lánykának, a kölyöknek miért is mondjunk el bármit is? Teljesen biztos benne, hogy Ricsi is tudja, mi folyik itt, és azt is tudja, most ki is fogja belőle szedni. Hisz elég csak azt az édes, szomorú tekintetét bevetni, máris megenyhül az öreg szíve, és elmond mindent, amire csak kíváncsi. Nem egyszer használta már ki a lágy szívét arra, hogy elérjen dolgokat, s talán csak ez az oka annak, hogy most is őt rohamozza meg. Csupán csak egy nyugodtabb időpontot kellett kivárnia, mikor a szülők nincsenek itthon...
- Ricsiiii!! - egy újabb, bár már sokkalta halkabb megszólítás, ahogy testvérére csimpaszkodik mint egy koala, mert hát azért még ő sem akarja megsüketíteni szerencsétlent. Az sem érdekli, ha épp aludt, vagy tanult, vagy esetleg... valami egészen más dolgot művelt - bár ez esetben a húgi teljes sokkolása várható. - Ricsi... ugye tudod, min kaptak össze megint apáék? Most nagyon furán viselkedik Zalánnal... Furábban mint eddig...
Pislog rá azzal az ellenállhatatlan tekintetével, hogy még csak eszébe se jusson az idősebbnek, hogy elzavarja Verót. Mert ő válaszokat akar. És most, nem tűr halasztást...
Utoljára módosította:Lepsényi Veronika, 2017. november 13. 14:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. november 14. 12:53 | Link

Mielőtt Bogolyfalvára ment volna


Luca imádta a turistaösvényeket, mert ott egyszerre megvolt a hangulatos zöld erdő látképe és a turisták által hozott ételek tömkelege, amiből bizony ha szépen nézett kutyusként jutott neki is néhány remek falat. S lám, most sem volt másképp, egy fél szalámirúddal baktatott épp büszkén, mikor meghallotta a csengőszót.
Meglepetten kapta fel fejét, corgi fülei hegyeződni kezdtek, a hang emlékeket idézett elméjébe, méghozzá legkedvesebb ünnepének emlékét, a karácsonyét.
Már az illatokat is érezte orrával, a mézeskalács gyömbéres édességét, a sütemények fahéjasságát, meg az almáét is, ahogy cukorba mártva sült, oh és a húsok, az a megannyi fenséges comb és szelet, töltve, simán, sajttal szórva, vagy gombával tálalva...minden íz egyszerre tört be Luca fejébe, nyála összefutott, ízlelőbimbói megőrültek, s hasonló bolondsággal iramodott meg rögvest a hang irányába.
Kurta lábai sebesen vitték, mint a buldózer, át a hosszú füvön, a parányi bokrokon, letaposott virágokon, s ahogy a hang egyre erősödött, úgy a bezsongása is csak gyarapodott. Már látta a célt, a csengőt meg a csuklót, egyebet nemigen, mikor az egyik bokor erősebb ága útját állta és a nagy rohanásból hirtelen hatalmas esés lett.
A kis test hátracsapódott, nyomott néhány hátrabukfencet, majd kiterült a földön, a kaja pedig elgurult.
- Jaaj nee, földes leett - nyüszített fel, azonnal alakot váltva és hamar felkapta a szalámirudat.
- Ez volt három másodperc? Ugye nem? Kérlek mond hogy nem - próbálta fújkálni a koszos ételt, meg törölgetni kicsi kezecskéivel.
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. november 14. 12:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 17. 10:25 | Link

Liam
zárás

 Miután egy köszönömmel mindent elmondott, amit várhattam tőle pár percig csend borul mindkettőnkre, s az én gondolataim elkalandoznak a kék szemű férfit keresve. Újdonsült barátom szűkszavúságához kezdek hozzászokni. A csendes barát a legjobb barát, mert hallgat ha kell, na meg csak azt mondja ki, amit valóban bölcsnek talál. Egy idő után megszólal és arra kérdez rá, hogy mi szükségem nekem az önvédelem általa tanított módjára. Finom és árnyalt módon vázolom fel előtte, hogy szeretném ha nem csak a pálcámmal tudnék védekezni, hiszen én csak egy gyenge nő vagyok. Boszorkány, de akkor is csak egy nő, aki ki van téve a világ minden gonoszságának. Nem tudom mennyit hitt el ebből, bár végtére is igazat mondtam, hiszen ez is benne van az okok listájában, közvetlenül a hogyan verjek pépesre egy vérfarkast mielőtt ő ölne meg bárkit vagy engem után. Ezt követően az este kellemesen telik. Körbejárjuk a kiállítást, majd lassan elválunk. Félszegen megölelem és megbeszéljük, hogy egy hét múlva folytatjuk a felkészítésemet ezután ki ki elindul a maga útjára. A férfi, akinek kék szeme már egy ideje magához vonzotta párszor a tekintetemet vette a bátorságot és szóba elegyedett velem mikor egymagam maradtam. Vele telt el az este hátralévő része és közben meg is ismerkedtünk. A keresztneve Farkas, amin felvontam szemöldököm, amikor megtudtam, majd kiveséztük a toxikológia és gyógynövénytan kapcsolatát és annak az ígéretével váltunk el, hogy hamarosan meglátogat engem és folytatjuk a csevegést. Az éjfél már hálószobámban ért, ahol lassan, álmatlanul teltek el az órák, míg végül úgy hajnali négy körül el tudtam aludni egy kicsit.

Köszönöm a játékot Smiley
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Másodikos mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 267
Írta: 2017. november 25. 14:58 | Link



Elmosolyodom, majd finoman megrázom a fejem. Nem választottam volna ezt a fajta utazást, ha félnék a föld alatt való tartózkodástól. A mélység nem, inkább a magasság válthat ki belőlem durvább reakciókat. Megeshet, hogy leszédülnék odafenn, de a repülést önmagában bírom, ha nem seprűn kell száguldanom. Talán ezért is maradtam meg egyszerű kviddics-szurkolónak, s nem léptem be egy csapatba sem.
Örülök, hogy nem egyedül kell itt császkálnom, eléggé elveszett lennék a horvát városokhoz képest ebben a világvárosban. Egyszer azért társaság ide vagy oda, egyedül is mindenképpen megtapasztalnám a felfedezés élményét. Valahogy egészen más. Kicsit az önmegvalósítás, önmagam megismerése is játszik a dologban, meg az önállóság-szabadság érzésének furcsa és mámorító egyvelege.
A térnek búcsút intve elindulunk a metró felirat felé, egészen pontosan az aluljáróhoz. Alíz segít nekem a jegyvásárlásban, hiszen miért is lenne bérlete az alkalmi utazónak, s mivel akad is nálam mugli pénz, rövidesen a jegyet szorongatva lépünk be a földalatti világába. Amennyire forgalmas és koszos volt az aluljáró maga, olyannyira hangulatos és egyedi a földalattié. Igazi nosztalgia-vonal lehet.
Pillanatok alatt érkezik a nekünk megfelelő szerelvény, amire felpattanva izgatottan várom, hogy mikor indulunk meg az alagútban. Elég hangos, azt kell mondjam, de nem ülhetünk végig némasággal egymás mellett - ja, mert most épp nincsenek annyian, és mivel elég sokat megyünk a Deák térről, leülünk egymással szemben, kényelmesen.
- Miért ilyen zajos? - hajolok közelebb a lányhoz némi értetlenkedéssel. - Na meg hogy telik eddig a szüneted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2272
Írta: 2017. november 26. 03:39 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


Talán egy kicsit kezdett elharapódzni a dolog kettőnk között, de csak a szívatás szempontjából. Szerintem éppen ezért működtünk mi ketten ilyen jól, meg a nemzeti öntudat, de az tényleg csak másodlagos helyre szorult. De az, hogy nem akadtam ki teljesen a becézésre, arra engedett következtetni, hogy kicsit jobban eláztam a kelleténél, vagy csak a levegő volt odakint túl jeges, még nem sikerült eldöntenem.
- Már kezdtem megijedni, serduszko. - Nem, nem szoktam lengyelül becézgetni embereket, csak Maját, szóval, azt hiszem, hogy erről ennyit. Ha kicsit korábban jönnek, lehet, hogy még pofán is röhögöm a nőt, amiért előhozakodott ilyesmivel, de ma volt a szerencsenapja.
Mert hihetetlen módon én kezdeményeztem, a kezem pedig a csípőjén volt, mielőtt annyit mondhattam volna, Quidditcha. Az viszont nem szoktam meg, hogy bárki keze is a tarkómra csúszva oldalra döntse a fejem. Egy pillanatra az agyam sikított, hogy azonnal keverjek le neki egy pofont, helyette viszont valahogy a számban kötött ki a nyelve. Normális eset? Nem. Élvezetes? Igen. A kezem is ezért tévedhetett el, nem is foglalkozva a ténnyel, hogy éppen kiröhög. Engem. Mert ő baromkodta el az egészet. Aztán a pultra támaszkodott, én meg kissé laggolva dolgoztam fel az eseményeket.
- Do widzenia - böktem oda a nőnek, mikor igyekezett eltűnni szem elől. Ez viszont azzal járt együtt, hogy a nyomokban lengyelt tartalmazó úriember ismét felém fordult.
- Nem? Pedig egészs... várj, mi? - ráztam meg a fejem, még a szemeim is összeszorítva pár pillanatra, majd hatalmasra tágult pupillákkal meredtem Kevére.
Újabb fordulat, ami nem volt betervezve: a jobb kezem satuba fogta az állát, döbbenten bámulva a kinyújtott nyelvét. Ennek a kis görénynek piercingje volt.
- A nejem sok dologról nem világosít fel kellően - fújtam ki a levegőt lassan, majd a hatalmas barna bociszemekbe pillantottam, mielőtt elengedtem volna az állát. - Szexi. Mondhatjuk. Elismerés, azt hiszem. Gondolom, nem csak én értékeltem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. november 26. 03:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. november 26. 16:50 | Link

Daisy
Random szombat este
A klubban

Komolyan, ez a mai este nagyon nem normális. Már a harmadik ingemet húzom át, amit leöntöttek. Itt meg túl sok a mugli, úgyhogy a varázslás kizárva. Mondanám, hogy kit érdekel, ha mondjuk átlátszó italokkal bírtak volna leönteni, mert akkor a melegben vagy megszárad rajtam pikk – pakk, vagy itt hátul. De mivel erre konkrétan esély sincs, tekintve, hogy csak kék és piros koktélok landoltak rajtam, ezért nincs az a magyarázat, amivel el lehetne hitetni itt bárkivel, hogy ezek az élénk színek csak úgy kipárologtak a ruhámból.
- Esküszöm, ezek az emberek idióták. Kifizetnek egy drága koktélt, de olyan hullák már, hogy simán kiborítják, és nevetnek rajta, ennyi erővel odaadhatnák borravalónak, de neeem, forintra pontosan kell a visszajáró. Bah.
Szegény Daisy, aki éppen a szünetét tölti az öltözőbe, amikor berobbanok oda a nyakamtól a köldökömig piros lében úszva. Mintha kint felboncoltam volna valakit. Még jó, hogy ma extra sok ember van bent, így be tudtak állni a helyemre. A főnök elszúrta a beosztást, vagy mi, de ha már bejött mindenki, akkor azért nem csak üresbe kapják meg az emberek a pénzüket, hanem dolgozzanak is. Mondjuk, én most inkább lennék otthon és készülnék a hétfői ZH-ra, amit valószínűleg megtippelek majd, mert hogy rendesen semmit sem készültem rá. A lényeg viszont, hogy ez az elszúrt beosztás igazából hasznos is nekünk.
- Egyben vagy még?
Kérdezem, miközben bénán bontogatom ki az ingem gombjait. Petra, az egyik beugrós lány alig egy órája törte el a bokáját, amikor átesett egy földön fetrengőn, és nem kellene, hogy ma este mind a balesetin csücsüljünk a zárás vége előtt, vagy után. Végre az utolsó gomb is megvan, lehúzom magamról az inget, és zavartalanul elkezdem a nedves bőrömet is szárazra törölni vele, ennek már úgyis olyan mindegy, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 55 ... 63 64 [65] 66 67 ... 75 ... 112 113 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek