28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 53 ... 61 62 [63] 64 65 ... 73 ... 96 97 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Allan Colton Fisher
Független varázsló, Red Squadron csapattag, Végzett Diák


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 572
Írta: 2017. szeptember 23. 18:40 | Link

KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ
szeptember 23., egy impozáns budapesti galéria
- Liam, Ethan, Mínea, Árvai-Mózs, Farkas, Adrian, Emily, és aki még csatlakozik -

"REVÍZIÓ - Allan Colton Fisher kiállítása", hirdeti a tábla. Én kint dohányzok. Még nem kezdődött el a hepaj, még nincs itt senki, én pedig már itt feszítek öltönyben, megfésülködve, ahogy egy igazi embernek szokás. Itt vagyok, és cigizek. Legalább van, ami nem változik.
Némiképpen feszült vagyok. Életem első kiállítása egy ilyen galériában ráadásul? Mini intézte. Azt mondta, hogy megcsinálja, és lássatok csodát - tényleg itt vagyunk ezen a helyen, vagyis most még csak én és Mini. De én inkább kint cigizek. Ma legalább két dobozzal szívtam el.
Érted, és ott van az arcom a táblán, meg az egyik képem. Érted, és akkor olvasom az ismeretőszöveget magamról és a saját képeimről. És így nézem meg minden, és látom, hogy ott van, de legalább háromszor hozzáérek minden fél percben, hogy elhiggyem, hogy ott van, és eközben minden másodpercben lever a víz, hogy én ezt engedtem. Azon gondolkozom, hogy vajon ki fogja-e égetni valami suhanc a táblán a szemem egy cigicsikkel, miközben este majd bulizni megy.
Igen, még egyszer át kell néznem, hogy minden a helyén van-e, tudom. Érted, ha nem az lenne, hogy _minden_barátom gazdag, akkor még a leüvegezésre és a kereteztetésre se telt volna, nemhogy erre a galériára, ezen a helyen. Még az öltönyt is Míneával együtt mentünk el kiszabatni, és elhihetitek, nem a Bogolyfalvi pultos melóból lett ez az öltöny. Nem, a sarokra se álltam ki. Szóval sok barátom van. A képek nagy része el se készülhetett volna, ha Farkas nem adja oda a régi házát konkrétan ajándékba, hogy legyen hol dolgoznom. Nem készültek volna el, ha nem kérek néhanapján Adriantől festéket és eszközöket. Nem lennének, ha Mínea nem cibált volna fel a gyengélkedőre az után az edzés után. Nem lenne ugyanolyan a kiállítás, ha Ethannel nem futok össze a pubban. Nem léteznének, ha nem találkozok össze Louisszal Portsmouthban. Nem lenne ugyanaz, ha Barnabás anno nem ahhoz a sövényhez ül le és kezd el káromkodni magyarul, és nem lenne ilyen, ha Emily nem lett volna végig mellettem. Akkor már az első képnek sem lett volna esélye elkészülni. De ilyenek eszembe se jutnak. Görcsben áll a gyomrom. Nem véletlen, hogy nem én fogok beszédet mondani. Nem az ékesszólásomról vagyok híres.
Ismét végigfutok a képeken, a sorrendjük megfelelő, a világítás több mint tökéletes, mert egy nívós helyen vagyunk. A meghívókat már jó előre kiküldtük. Szinte hányingerem van.
Szivárogni kezdenek az emberek, én pedig szinte rögtön Mínea "szoknyája mögé bújok" - belépnek öreg műszakértő sznobok, a média... és azok, akikről szól ez a kiállítás. Nyelek egyet.
- Nem hiszem el, hogy ez megtörténik - nyökögöm halkan Mininek. - Megírtad a megnyitóbeszéded, ugye? - kérdezem nagyjából huszonötödszörre az elmúlt két napban. Pedig már át is olvastam. Sóhajtok.
Lassan kezdhetjük. Nem merek felnézni az összegyűlt tömegre. Nem merem megnézni, kik jöttek el egyáltalán. Mindenkit meghívtam, akinek tudom a nevét és rajta van a képeken, ha felnéznék, biztosan sok ismerőst látnék. Milyen rohadt hülyén érezhetik magukat! Hiszen ők felismerik magukat, és tudják, biztosan értik, hogy miért vannak ők és még sokan mások azokon a vásznakon. A torkomban dobog a szívem.

(Kiállításanyagról bővebben)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. szeptember 23. 20:32 | Link

Megnyitó

Nyilván ideges vagyok. Nem dühösen ideges, csak ideges, vágod, amikor az embernek épp készülnek leszidni a fejét, hogy mi a francot művelt éppen, aztán az embert nem érdekli, csak úgy lelép, ezzel egy még nagyobb lecseszést előidézve, ami persze majd később lesz. Olyan ideges, amikor sokkal később érkezel mint tervezted - nem késel el hivatalosan, de nem is akkor érkezel meg, amikor tervezted. A lenémított telefonom egy gyors mozdulattal süllyesztem el a sajtótájékoztatóra (nem, nem a Coltonéra) kivasalt, mosott, tartogatott nadrágom zsebében, kilépve a hoppállomásról a szintén erre a célra tartogatott nyakkendőmön is lazítanom kell, miközben rágyújtva kezdek gyalogolni. Rágyújthatok, annak fényében, hogy nem is olyan sokára, valószínűleg már holnap, vagy még ma éjjel, két oldalról hallgathatom a hosszú történetet, ami a tettek következményéről és a nyerési-vesztési arány lényegességéről szól. Teljesen jogosan vagyok ideges, amire még rá fog tenni Cole idegessége is, biztos rá fog, pedig ez az ő kiállítása, nem lehetek idegesebb nála.
Úgyis le fogok nyugodni mire odaérek. A sétálás általában mindig megnyugtat, effektívebb lenne mondjuk futni, de ezt nyilván nem tehetem meg, amikor puccba vagyok vágva. Megrázom kicsit a szabad kezem, a bőröm még érzi az előbb levágott fásli és kesztyű súlyát, tapintását, a bemelegítésként szolgáló ütéseket. Nagyot szusszanva állok meg pár méterrel az épület előtt, az éppen aktuális csikket behajítom a mellettem levő kukába, miközben elindulok. Nem különösebben sietek már, nincs értelme, nyilván időben vagyok ahhoz, hogy még ne késve essek be szégyenszemre. Repülőgépbe nyomom a mobilom, hogy egy esetleg bejövő hívás majd ne zavarjon bele a hangosításba, majd, a biztonság kedvéért rágyújtok még egyszer, belefér. Észrevétlenül figyelem az embereket, ahogy megállnak a bejárat előtt, beszélgetnek, kisebb csoportokba rendeződve károsítsák hasonlóképp a tüdejüket, találgatnak, mit hozhat nekik a mai megnyitó.
Pontosan tudom, hogy mit fog hozni. Láttam őket, még hónapokkal ezelőtt, van, amelyiknek a létrejötténél ott is voltam, ismerem ezeket a képeket, talán még jobban is, mint azt kellene. Kifújva fogaim közt a szürke füstöt csóválom meg fejem a saját gondolatomra, ezzel tulajdonképp magamnak felelve. Veszek egy mélyebb levegőt, eldobom, kényelmes tempóban teszem meg a fennmaradó pár métert. Illedelmesen bólintok köszönésképp pár alaknak, akik veszik a fáradtságot, hogy észrevegyenek, belépve az előtérve elveszem a formális pohár pezsgőm, körbepillantva aprót kortyolok. Egyelőre nem is török különösebben előre, az órámra tekintve húzom meg magam az eddig begyűltek mögött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. szeptember 24. 04:01 | Link

Kiállításmegnyitó

Sötétkék öltönyt visel és fehér inget sajátosan kék árnyalatú nyakkendővel. Egyszer kapott olyan kéket, azóta sem felejti, mennyire megnyugtató, és ha valamire szüksége van most, akkor az a nyugalom. Amióta felbukkant az ereje, régi nyugalma még annyira sem jellemzi, mint eddig, hiába hord karperecet. Az egész házát olyan bűbáj védi már, amely korlátozza a képességét, azonban mindenhol nem állhat neki használni ezeket, már csak azért sem, mert számottevő részükhöz nincs is meg a kellő szaktudása. A biztonság kedvéért ellenőriztette még a sárkányfejes karpereceket egy órája, nehogy véletlenül indák lepjenek el mindent hirtelen vagy kisebb földrengést idézzen elő, feszengését pedig illúziók mögé rejti. Összeszedett, nyugodt ember látszatát kelti most ismét. Halványan még mosolyog is, ahogy zsebében a szépen kivitelezett meghívóval belép. Nem kér pezsgőt, csak illemből veszi el az elé tartott poharat, bájitalra ugyanis nem biztos, hogy jó ötlet lenne meg is inni. Látta már a képeket is egyébként, sokkal inkább azért van itt, mert meghívták és nem érezte volna helyénvalónak lemondani. Valahol ő is ott van a képek valamelyikén. Azt is látta már, még ha régen is, egy olyan alkalommal, amikor képtelen lett volna megfigyelni minden részletét az egésznek, csak abban az érzésben tobzódott, hogy olyan ez, mint valami  titok. Azóta is csak valami nyitott, nevén nem nevezett valami van közöttük, még akkor is, ha Colton eredetileg egyebet kért, de elfogadta már ezt még az első pillanatban. Tud is szinte mindenki másról, ha épp nem mindenkiről, de ez sem zavarja. Tudja azt is, hogy itt most nem csak a képeken lesznek rajta az emberek, de legtöbbjük, ha eljön, akkor karnyújtásnyira lesz csak, itt, egy légtérben. Nem érez semmit a gondolatra, sőt akkor sem, amikor belép a már bent ácsorgó, kisebb csoportokba verődő emberek közé. Köszönésképpen megemeli a poharát Colton felé, néma gratulációt is artikulálva hangtalanul szolid mosoly kíséretében, majd a legközelebbi magányosan ácsorgót veszi célba, hogy könnyed csevegésbe bocsátkozzon vele az alkalomról. Biztos volt benne, hogy meglesz ez, ahogy abban is, hogy Coltonnal csak a rossz pillanatok kétségbeesése mondatja, hogy soha sem fogja vinni semmire, és értéktelenek a művei. Tehetséges, ez soha nem volt kérdés. Szemernyi büszkeséget is érez azért, hogy kicsit része volt ennek az egésznek a megvalósításában. Talán még több is lenne az, ha nem emésztené fel az energiáját és minden koncentrációját az elemi miatti aggódás és az illúziók állandó fenntartása. Hosszú lesz ez ebből a szempontból, de ez mégiscsak a rellonos nagy napja, legyen csak tökéletes.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. szeptember 24. 13:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
KARANTÉN


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 393
Írta: 2017. szeptember 24. 14:05 | Link



Ráérősen sétálok a galéria irányába. Idejében elindultam, berögződés már, hogy nehogy késsek. Aztán rájöttem, hogy szép esténk van s kitérőt tettem a közeli park irányába. Fekete öltönyben és fekete nyakkendővel akár egy randevúra is készülhettem volna, ahogy ott andalogtam a lámpák alatt. Vagy temetésről is jöhettem.
Sokáig vacilláltam a dolgon. Már csak a meghívó ténye is furcsának hatott. Évek óta nem láttuk egymást, erre személyreszóló meghívót küld? Egyfelől persze meghatott, nem vagyok ilyesmihez szokva. Másfelől meg... miért is ne mennék? A szociális életemre ráférne egy kis felrázás, vagy egyenesen egy restaurálás.
Úgyhogy leakasztottam a ritkán használt, ünnepinek titulált öltönyömet - ami valójában szinte teljesen megegyező a többi, munkában hordott öltönnyel, csak épp méregdrága volt -, s bő félórával korábban elindultam. Az első pár száz méter alatt még azzal hitegettem magam, hogy ez csak egy könnyed kis társadalmi esemény lesz, de ahogy kezdtek fogyni a méterek, már én se hittem el magamnak a süket dumámat.
Rendesen ideges vagyok, mire megpillantom az épületet. Sokan állnak a bejárat közelében, cigiznek, beszélgetnek, s szép számmal szállingóznak már befele is. Vetek egy pillantást az órámra - mégsem sikerült annyit késni, mint terveztem. Valószínűleg nem maradtam le semmiről.

Szétnézek, mint aki fontolgatja, hogy sarkon fordul s inkább korán lefekszik, de aztán zsebrevágott kézzel csak megindulok a bejárat felé. Kár, hogy nem cigizek. Milyen jó kifogás lenne, hogy idekint ácsorogjak még vagy negyed órát. Nagyon hülye szokásaim vannak, lekéne szokjak róluk. Anélkül, hogy bárkire is ránéznék, belépek két idős férfi mögött, akik vagy öt percig szöszölnek a kabátjaikkal, mindenképpen felakarják mutatni a meghívót, meg persze a pezsgőt is elfogadják, de aztán rájönnek, hogy nincs elég kezük, úgyhogy visszateszik a tálcára s kezdik előlről az egészet. Türelmemet vesztve kerülöm meg őket, inkább az italt is ott hagyom, hiába szól utánam a pincér. Itt már szétnézek, miközben hátralépve igyekszem felvenni a mozdulatlan fali dekoráció-pózt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 24. 18:29 | Link

Kiállítás megnyitó
kinézet


 Amikor elhatároztam, hogy kikapcsolódásként, és mert művészet rajongó amatőr modell vagyok, eljövök erre a kiállítás megnyitóra nem is sejtettem mennyi macerával fog járni, mire csoportos szociális interakcióra képes állapotba hozom magam. Kora délután kezdtem hozzá, első lett a sorban a hajmosás és a frizura készítés, ami abból állt, hogy kicsit behullámosítottam csípőig érő, hosszú hajamat és tettem rá némi lakkot. Bár tudom kár érte, mert mire odaérek, már egyenes lesz mint a szög, de így a lelkem legalább meg van kérem szépen nyugtatva, hogy én igenis megpróbáltam valamit kezdeni hollófekete fürtjeimmel. A következő a ruha, na igen, a ruha.
 Űnyölődtem úgy fél órát, hogy mit válasszak, de végül a klasszikus kis feketénél maradtam, mely látni engedte a tetoválásaim egy részét, de a hegeimet remekül palástolta. Egy apró vörös csavarral éltem, hogy ne legyek túl gyászos küllemű, ami a cipőben testesült meg. Kedvenc vörös cipellőim egyikét vettem fel hozzá. Aztán a smink is jött még, ez egy klasszikus füstös szemet és mélyvörös ajkakat takart. Amikor utolsó pillantást vetettem fenn a hálószobámban lógó nagy fakeretes tükrömbe, úgy éreztem egész jól nézek ki és mosolyogva indultam el. Most pedig itt vagyok, és miután megmutattam a meghívómat más dolgom nincs is, mint elvegyülni és élvezni az este hátralevő részét a művészettel körbelengett kiállítóteremben.
 Nem kis meglepetésemre pár ismerős arcot is felfedezek a nézelődők között, Bogolyfalváról és a fővárosból egyaránt, ám én még élvezem a fehér köpenyes lét rejtő hatását, hisz engem eddig így átalakulva még nem látott senki sem.  Sorjázok az alkotások között, figyelem a műveket, próbálom átérezni, beleélni magam a hangulatukba, elképzelni miért kés mi céllal készültek. Amikor megérkeztem kaptam egy üdvözlő pezsgőt, most, megállva egy kép előtt belekortyolok, s ahogy a buborékok szétáradnak nyelvemen, lehunyom szemem, miközben jólesően felsóhajtok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 24. 18:51 | Link

Liam

 Miután elmeséltem, hogy elhunyt unokanővérem kérése miatt költöztem Bogolyfalvára és, hogy meg is tetszett a hely, tovább falatoztunk. Örömmel vettem tanácsát a bürokráciával kapcsolatban és azt is, hogy bejött neki az az ízvilág, amit miattam kóstolt meg. A csendes étkezésünk végeztével még egy kicsit hagytuk ülepedni az ételeket. Lassan, kortyonként elfogyasztottam a gyömbéremet, míg pár szót azért csevegtünk és ő, talán véletlenül, talán nem, de elkottyintotta, hogy van egy dojoja itt Pesten. Lelki szemeim igencsak felcsillantak, de nem hagytam, hogy ez látszódjon is rajtam, Liam pedig rájöjjön mennyire elszólta magát. Szóval elvoltunk mint befőttek a vakablakban, majd jött a pincér.
 Nálam meg elmentek otthonról és feladva legfőbb elveim egyikét, hagytam hogy a férfi fizesse ki az egész számlát. Látványos örömet okoztam ezzel neki. Hát milyen ember volnék én, hogy más boldogságába tapossak harminchatos tappancsaimmal, ugye? Na ugye. Így volt egy jó ebédem ingyen és bérmentve, ennek meg a pénztárcám azért nem volt ellene. szóval mindenki jó érzésekkel távozott a végén. Mi odakinn kezet fogtunk, én még egyszer megköszöntem a tolvajkergetést, ő ismét ingadozott lábain és elváltak útjaink. Én visszatértem szálláshelyemre, ő meg fene tudja, talán a dojojába. Amit hamarosan meglátogatok majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2242
Írta: 2017. szeptember 24. 19:42 | Link

Andrej



Nagyon örültem, hogy sikeresen teljesítettem a vizsgáimat és annak is, hogy túl voltam a nehezén, végre nem kellett hajtanom. A szünetben végre sikerült meglátogatnom Timit egy rövid időre, mivel most nem volt fontos fellépése. Nagyon jó volt újra látni egymást, sokat beszélgettünk a történtekről és kellemes érzés volt megint otthon lenni. Persze anyámat nem említettem neki, hiszen nem akartam, hogy emiatt rossz kedve legyen vagy izguljon, úgyse tudtam még, hogy egyáltalán lesz-e valami a találkánkból vagy sem. Miután találkoztunk, megbeszéltük, hogy szabadon mozoghatok a fővárosban, hiszen szerettem volna jobban szétnézni, Timit pedig lefoglalta a munkája, de hogy ne egyedül menjek városnézésre, küldtem egy baglyot Andrej-nak, hogy tartson velem, ha úgy tartja kedve. Nagyon szerettem a városban kóricálni, beülni a kedvenc helyeimre, sétálni a Váci utcában, hajókázni a Dunán, ehhez pedig még jobban jött egy jó társaság. Anyám felbukkanása miatt még mindig feszült voltam kissé, de azért reméltem, hogy amíg a fővárosban tartózkodom, sikerül őt kiverni a fejemből. Noha tudtam, hogy teljesen nem tudok megfeledkezni róla, azért reméltem, hogy egy kicsit sikerül majd kikapcsolódnom anélkül, hogy rá gondoljak. Bíztam benne, hogy Andrej eljön velem a városnézésre, hiszen annyi minden volt, amit meg akartam osztani vele, amit meg akartam mutatni neki. Jól esett távol lennem a sulitól, úgy gondoltam, hogy ez a kis környezetváltozás kifejezetten a hasznomra vált. Nagyon is ideje volt annak, hogy végre elszakadjak az intézménytől és egy kicsit lazíthassak. A nevelőanyámnak még azt sem említettem, hogy én bizony a mágusvilágban szeretnék maradni a későbbiek folyamán, egyelőre nem akartam vele konfrontálódni és úgy éreztem, hogy nem volt még itt az ideje annak, hogy ezekről az eget rengető dolgokról beszéljek vele. Arra gondoltam, hogy idővel majd megtudja, hogy mik a szándékaim a jövőre nézve, de egyelőre nem akartam a gondjaimmal és az elképzeléseimmel terhelni őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Noah Goethe Van der Maas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2017. szeptember 24. 22:53 | Link

Árpád-házi Szent Erzsébet templom, Erzsébetváros, Rózsák tere. És majd Laoiseach


"Az embernek előbb Istent kellett megtalálnia, hogy megtalálhassa az ördögöt." Bukowskira tavaly, egy téli délután bukkantam rá, mikor Budapesten sétálva benéztem egy könyvesboltba. Elkezdtem olvasni az ott talált könyvét, és beleragadtam. Megvettem, kiültem a Duna mellé a Margitszigeten egy padra, s kiolvastam az egészet. Nevettem a mondataim, az írói képein, a megmondó őszinteségén. Érdekelni kezdett ez az ember, bogy vajon tényleg ilyen volt, ami átjön az írásából, vagy csak ennyire jól írt? Színész volt inkább, megjátszva az önképét, vagy hús-vér lázadó, aki totálisan hedonista az életre? Tényleg ennyire falta a nőket, vagy szégyenlősebb volt ennél, s a leírt története csak puszta képzelet, vágy a magabiztosságra? És nem ilyenek vagyunk mi emberek is? Felvesszük az élet folyamatát, gőrdítjük magunk előtt a lényünket, néhol még mások lényét is, hogy aztán az egész belefolyjon egy hatalmas nagy vízesésbe. Össze-visszatörve magunkat, hiszen az élet nem csupán egyoldalú: nem csak jó, vagy rossz. Zúzások és hegygerincen ólálkodó fenevedek vannak. Számomra ilyen hinni. Minden és semmi reciprokát megszorozva a sorssal, kivonva belőle az emberi jellemet.

Elza holnapután tud jönni ide, Budapestre, de én már ma ideérkeztem. Ismerkedem a várossal, az élet dolgairól beszélünk apámmal a teraszon egy sör mellett, miközben a legújabb verséről mesél, vagy az öcsém visz el az egyik romkocsmába, hogy megmutassa a városi életet. Így késő délután úgy döntöttem, sétálok egy kicsit, hagyni a lelket a kibontakozásra. Harangoznak. Felnézek, a épület hatalmas, az előtte való kert emberekkel van teli, gyerekek is rohangálnak vagy épp illedelmesen állnak a felnőttek mellett, de azért lassan megindul mindenki befelé. Templom. Méghozzá igen, ez egy római katolikus templom. Az órámra pillantok, 17:53. Tízperc, és kezdődik a mise, gondolom, hisz máshol is hatkor kezdődik. Belépek a kovácsoltvas kapun, a kerten át, a beszélgetés foszlányok és a halk nevetések mellett, s egyszerűen béke száll meg. Mondhat bárki bármit, egy ilyen helyen senki sem tudja megjátszani magát, mert akarva-akaratlanul is kibuggyan a lelkének az igazi énje. Látod, milyen. Lehet, hogy nem szeretné az illető, de te látod. Észleled, észreveszed, elédlöki valami.

Rózsaablak. Köszönök az ajtóban álló lelkésznek, ki köszönti és pár szót vált az emberekkel, majd besétálva a templomba, automatikusan a szenteltvízhez megyek. Azatyaésfiúésaszentléleknevében. Elfoglalok a baloldali utolsó sorban egy ülőhelyet. Vajon miért van az, hogy emberek többsége kételkedik a hivőségben? Kételkedni persze szükséges, az intelligencia egyik alapkelléke, de miért úgy kételkedik az ember a hitben, hogy ki se próbálta? Hogy lehet úgy véleményt mondani valamiről, amit meg sem ismertünk, rá sem néztünk, kérdéseket sem tettünk fel róla? Próbálkozni nem szégyen.

17:58.
Utoljára módosította:Noah Goethe Van der Maas, 2017. november 12. 15:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

'Júdás közöttünk

Ne reménykedj,
hiszen mindannyian
ismerjük a történetet.
Csókjával árul el az,
aki szeret.'
/Jim Morrison/
Liam Laoiseach
KARANTÉN


† choir boy with mad ninja skillz †
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 393
Írta: 2017. szeptember 25. 20:08 | Link

Zsófia, a lecsúszott zsebtolvaj



Mennyire ismerem ezt a reakciót. Ezeket a fintorokat, a ronda nézést. Az edzések, főleg az első néhány alkalommal, nem épp egy relaxációs délután. Sokan nem értékelik a módszereimet. Azt, hogy nem csak ütni és védekezni tanítom meg őket, hanem belepofázok az életdöntéseikbe is. Már amennyire szükséges és amennyire hagyják. A kettő általában teljesen eltérő skálán mozog, hosszú és küzdelmes az út, amíg hasonló szintre kerülnek. Ez a lány azonban nem a tanítványom. Nem jött hozzám segítségért. Nem akar tőlem vélhetőleg semmit, leszámítva a pénzemet. Meg azt, hogy ne keverjem bajba. Lehetőleg ebben a sorrendben.
- Aha - felelem teljesen meggyőzve. A legtöbb zsebtolvajlásból élő kölyök azt se tudja, honnan juthatna könyvekhez, ha egyáltalán tud olvasni. De neki az a hobbija. Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán ő elhitte, hogy én elhiszem, de amilyen cinikus szemöldökfelvonást küldök felé, már egészen biztosan megbánta a remek válaszát. Ha kevesebb energiát fektetne a néma dühöngésébe, több maradna gondolkodni.
A kérdésem viszont kizökkenti. Egy egész pillanatig nem mered rám sértett-mérges duzzogással, ami biztosan kellemes változás lehet a megviselt arcizmainak.
- Van valami... normális? Nem tudom, minimum valami kínai, olyan, ami valaha találkozott az anyatermészettel? - Nem akarok válogatós sznobnak tűnni - mert nem vagyok az -, de ha már evésre adom a fejem, akkor érje meg. Bár ő biztos inkább egy duplasajtos burgert nyomna le kolával - amit megtehet egyébként, nem vagyok én neki senkije -. De azért csúnyán néznék rá közben.
- Na gyere - hátralépve kitárom előtte az utat. Most akár el is rohanhat, ha úgy tetszik. De már nem vágok gúnyos pofákat, már nem fenyegetem, semmi, szerintem kifejezetten veszélytelen, normális felnőttként viselkedek. Aki meghívja kajálni azt az idegent, aki nemrég még megpróbálta megszabadítani a vagyonától. Teljesen normális.
Utoljára módosította:Liam Laoiseach, 2017. szeptember 25. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 242
Írta: 2017. szeptember 25. 20:41 | Link



A főszezon előtt anyáék megengedték, hogy a nyilvános hopp pontokat használva - természetesen külön írásos engedéllyel - visszatérhessek Magyarországra. A vakációt szeretném az ország részletesebb megismerésével tölteni, ami nem jelenti azt, hogy kivonnám magam a fogadó körüli teendőkből, vagy hogy elhanyagolnám az otthoni barátaimat, csupán néhány rendkívüli alkalmat kaptam városnézésre. Sajnos szállásom nincs, az már elég drága mulatság lenne, úgyhogy csak kora estig kószálhatok az utcákon, utána vissza kell térjek a faluba.
Ezeket a látogatásokat nem akarom túlságosan megtervezni. Az elsőnél pont kapóra jött, hogy kaptam egy levelet Alíztól, miszerint szívesen összefutna velem. Nagyon örültem, ezért automatikusan elfogadtam az ajánlatot. Otthon is nyugodtabbak, ha tudják, hogy nem egyedül fedezem fel Budapestet. Őt különben is tapasztalt idegenvezetőnek ismerem. Na meg hiába voltam már itt átutazóban, még mindig zavarba ejtő tud lenni az az iszonyatos embertömeg a villamosokon, aluljárókban, pályaudvarokon, meg ahol még az eddigiek során megfordultam. Remélem, hogy nyáron csillapodik a forgalom, nincs annyi járókelő, mint mondjuk Velencében, s ha más nem, akkor a tapasztalt helybeli kísérőm segít majd kiigazodni itt.
A Deák Ferenc téren beszéltük meg a találkozót. Időben érkezem, kissé meg is izzad a hátam ebben a melegben, hiába jöttem fehér pólóban, hozzá rövid farmernadrággal és kényelmes sportcipővel.  Mázli, hogy néhány hétre mellőzhetem a szigorú iskolai egyenruhát. Napszemüvegben vagyok, remélem fel fog ismerni. Igazi turista megjelenésem van szerintem, legalábbis büszkén mérem össze öltözékemet a varázstalan korombeliekkel, habár ki tudja, lehet ők is csak álcázott varázslók. Ki mondaná meg rólam, hogy idegen számomra a világuk, így, pálca nélkül?
Szerencsére nem kell sokáig várakoznom, hamar kiszúrom a közelemben.
- Hali! Idetaláltam - mosolyodom el büszkén, miután melléérkezem. Hangom nyugodtabb az átlagosnál, talán a vizsgaidőszak utáni felszabadulás, vagy csak az iskolamentes környezet az oka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 601
Írta: 2017. szeptember 25. 20:47 | Link

Kiállításmegnyitó

Így öltöztettek fel
Itt meg a cipőmet is látod

Elég furcsán érzem magam. Amikor kiderült ez az egész, már tudtam, hogy mit akarok felvenni. Van egy bézs színű ruhám, amin apró rózsaszín szirmú virágok vannak, kis piros és sárga középpel, zöld levéllel. A minta olyan apró, hogy csak egész közelről lehet felismerni, mi is az. Úgy gondoltam, hogy a hajam befonom, és a tarkómnál szoros kontyba húzom. Aztán ennyi. Ám, ahogy nekiálltam készülődni, a szobatársaim nekiálltak faggatni. Randira megyek? Nevettem. Nem hitték el, kérdezték, hogy ki a fiú. Zavarba jöttem, így inkább elmondtam, hogy hova készülök.
Mire észbe kaptam a szempilla pöndörítő nyúzta a pilláimat, és a sokadik árnyalatú rúzst erőszakolták le az ajkaimról nedves törlőkendővel. A hajam egy laza, de hatalmas fészekként terült szét végül a fejemen, ami szép volt, természetes, és illet hozzám. A szememet kihúzták, a pilláim embertelenül nagyok és íveltek voltak. A bőröm színe természetes, de kissé eltérő volt az alaptól. Az ajkaimra egy elég természetes szín került fel, pedig be kell vallanom, a tűzpiros sokkal izgalmasabbnak hatott, és sokkal jobban felkeltette a figyelmemet. De nem volt szabad, bőven túlzás volt már így is, a cipő meg a ruha. Én nem ilyen vagyok. A lány, aki gördeszkázik, széles szárú farmerba jár és vicces feliratú pólókban, most itt áll egy ruhában. Egy olyan ruhában, ami azt ordítja: Az ott a feneked. Furcsa érzés, ahogy íve van a derekamnak és a csípőmnek. Nézem magam a tükörben, és nem akarom elhinni, amit látok. Mintha lány lennék. A gondolat pedig ijesztő.
Ahogy a cipőben való járás is, ám mintha erre teremtettek volna. Nem arra, hogy ennyi látsszon a lábamból, de maga a tény, hogy szép vagyok, és nőies, egy olyan új oldalt kezd el felpiszkálni, valamit ami eddig szunnyadt. Igénylem a dicséretet. Az illat amit rám fújnak vanília és cseresznye édes keveréke, a táska indokolatlanul kicsi. Így engednek útnak. Élvezzem a mai estét.
A bejárat előtt sóhajtok egyet. Nem akarom, hogy velem foglalkozzanak, és ha nem hagyom magam, akkor most egy lennék a tömeggel. De ez a ruha nem engedi, hogy beolvadjak. Állok kint, és nézek befelé, és fogalmam sincs, hogy be akarok-e menni. Cole miatt, és csak is miatta mégis belépek a két idős úr mögött. Megvárom, amíg elveszik az italukat, nézem, hogy tartják a poharat, de még így is ügyetlenül érek hozzá, amikor a pincér felém nyújtja. A ruhához kapott fekete stólát úgy ejtem a vállamra, hogy szinte teljesen elfedje a ruhát hátulról. Én sem ismerem meg magam, talán más sem fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


Kommentátorina | Detti
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 323
Írta: 2017. szeptember 25. 22:30 | Link


Pestseholse
A tanulmányi szünet alatt
Baromira eltévedve

A legegyszerűbb, ha rögtön a közepébe vágok... szóvalhát itt vagyok a tűzpiros fáklyáknál. Izé, tudom, ez hülyén hangzik, de ezek azok a fáklyák, mellettem pedig már nem egy kétes kinézetű pasas tért be az előttem lévő nagy házba. Ez még hagyján, dehogy a jól öltözött, tipikusan körmüket is körmösboszorkánnyal kitisztíttató aktakukacok is bementek úgy, hogy előtte engem is jól végig mértek és a szép piros rúzsom miatt valamelyik megkérdezte, hogy mennyi lenne... Pánikszerűen húzódok az egyik ház mögül a másik felé. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem csapongana úgy a fejemben minden, hogy le merjem tenni a hoppanálási vizsgát... Otthon már így is kapom folyamatosan az ívet "debezzeg" bátyám miatt. "Debezzeg Norbi kitűnőre végzett. Debezzeg Norbi még a mugli egyetemet is csinálta a mágussal együtt és még dolgozott is mellette. Debezzeg Norbi egy normális lányt is hazahozott."
A debezzegem ki van már tőle... most meg eltévedtem Pestseholsén, pedig csak a nefeledd gömbömet akartam megjavíttatni, mert hetek óta piros benne a füst és még villámok is csapkodnak odabent, pedig rájöttem, hogy a vizsgaidőszak ment ki a fejemből. Amikor a következő tag is megpróbál megszólítani - mert egy fiatal nő a falnak támaszkodva ezen a környéken mégis mit akarhat ugye, felkiálltok németül, hogy:
- Zum Verkauf Kartoffeln!! - és már slisszolok is el mellette, hogy három háztömbbel odébb a hátam mögé kukucskáljak, nem követ-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az Eridon MáJa

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2017. szeptember 27. 12:09 | Link

Dwayne
Megtanulok vezetni
Kinézetem

Kora reggel van. Legalábbis szerinte. Három óra múlva az iskolába kellene lennie, nevelőtestületi értekezleten, és a legviccesebb, hogy azon Dwayne-nek is jelen kell lennie. Mit csinálnak hát? Vezetni tanulnak. Ő maga legalábbis. Nem igazán érzi a feelinget a történetben, mert ő és a vezetés két külön fogalom. Vannak alapjai. Tudja, hogy vannak emberek, akik úgy születtek, hogy vezetnek, meg olyanok is – mint a húga –, akiknek a sebességtábla tájékoztató jellegű. Tudja, hogy három pedál van, meg azt, hogy ha autója lenne, akkor az egy nagy terepjáró lenne, és ő maga bunkó lenne mindenkivel, mert a kölykök nyaggatnák. Nem való neki autó.
Előbb jött le, mint a férfi, mert még szerezni akart egy kávét, fent viszont nem volt tej, feketén meg meg nem inná semmi pénzért. Szóval most a kocsinak támaszkodva, smink nélkül, lófarokba fogott hajjal várja a férfit, egy olyan cipőben, aminek nincs sarka. A ruhája edzésre való inkább, de hát most ezt is úgy fogja fel, mint az edzésprogramja egy részét, ott is vannak kellemetlen részek. Itt inkább a bizonytalanság az, ami újra és újra eltántorítja attól, hogy a helyes kis rózsaszín kártya tulajdonosa legyen.
- Ma nem fogunk meghalni. Látni akarlak az értekezleten. De ha egy friss kis tanárnőcske is kikezd veled…
Miközben beszél ellöki magát az autótól, és egészen közel lép a férfihoz. Imádja inzultálni nyílt téren, imádja, ahogy Dwayne riadtan elhúzódik tőle mindig. És igen, hihetetlen, de ezzel együtt is összehoztak három gyereket.
- Kicsinálom.
Szélesen elmosolyodik, majd kuncogva suhan tovább, át a vezetőoldalra, de még mielőtt beszállna, bizonytalanul felpillant.
- Nem kellene elmennünk valami pusztába gyakorolni?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3607
Írta: 2017. szeptember 27. 18:46 | Link

Dr. Mácsa Zója
az autó



Te nem tudsz vezetni - a megbotránkozott megállapítást alig egy héttel korábban, egy bár előtt tette, miután a kocsikulcsot hiába nyújtotta a nő felé, az nem volt hajlandó elvenni. Erősen ittas állapotban volt akkor, jobban, mint ahogy még biztonságosnak érezné a hazautat, és bár hoppanálhatott volna - ami szintén nem a legbiztonságosabb -, nem szerette volna az autót a belvárosban hagyni. Kénytelen volt azonban, ráadásul a barátnője noszogatására hoppanálás helyett éjszakai busszal tértek vissza Újlipótvárosba.
Na ott és akkor, megrovó pillantásokkal övezett jegylyukasztás közben döntötte el, hogy ő képtelen olyannal élni, aki kérésre nem szállítja haza a seggét. Amerikaiként egyenesen abszurd, hogy valaki felnőtt korára nem vezet, ő maga nem hivatalosan tizennégy, legálisan tizenhat éves korától kezdve használta az apja furgonját.
Később ér re, mint a nő, a kora őszi, csípős hűvösbe. Hasonlóan lazán farmert és melegítő pulóvert húzott - de hát mikor nem -, jobbjában egy bögre kávé gőzölög, ahogy megközelíti a parkolóban álló, az éjszakától párás szélvédőjű autót.
   -  Hogyisne Sunshine. Mert velem olyan gyakran kikezdenek az emberek.
Félrepillant, ahogy Zója indokolatlanul közel lép hozzá, a kezébe nyomja a kulcsot. Szerencséjére ez elég, hogy a nő engedelmesen megkerülje az autót. Ő maga megvárja, míg a barátnője megnyomja a megfelelő gombot, hogy feloldja a központi zárat, mert ennyire csak nem lehet hülye, aztán kávéval együtt dobja le magát a műbőr ülésbe.
Műbőr, mert a kereskedő azt mondta, ebből a legkönnyebb (akár mágikusan) eltávolítani a gyerekhányást. Nem hitte volna, hogy valaha ez szempont lesz az autóválasztásnál, ahogy azt sem, hogy, amíg hátranéz, hogy meggyőződjön róla, mögöttük senki sem parkol, egy gyerekülést lát a vezető mögött.
Megvárja, míg a nő is beszáll. Azt is, ahogy becsatolja magát, még akkor is, ha ő maga nem teszi.
   -  Jó ez a parkoló. Aztán ha megy a forgolódás meg elindulás, kiviszlek valahova Budakalász mellé a prérire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2017. szeptember 27. 19:11 | Link

Dwayne

- A nők veszélyesek.
Végül megadóan száll be az autóba, ha nincs lehetősége, hogy még egy kicsit elodázza a dolgot, hát akkor maradnak itt. Beszállás közben még körbenéz, három parkoló autót tud könnyen és hármat kis kihívással gallyra vágni. De mint tudjuk, neki a kis kihívás a specialitása, mert abból tud igazán nagyot robbantani. Szépen becsatolja magát, iszik még egy kortyot a kávéjából, az utolsót. Legalább ez az egy ügy legyen befejezett, mielőtt elpatkolnak. A kezeit a kormányra teszi, olyan ez, mint a pálcaválasztás. Kényelmetlen folyamat. Az ülés túl messze van, de azt át tudja állítani, nem nagy ördöngösség. Rendben. Most már nagyon több kifogása nem lehet.
- Szóval. Elindulni el tudok. Azt hiszem.
Mondjuk ez nem túl biztató, ahogy az sem, ahogy a kormányt szorítja, viszont az alap megvan. Így még egyszer kifújja a levegőt, majd szép szabályosan végigcsinálja az indulás rituáléját. Legalábbis kívülről úgy tűnik. Igazából az autó lökődik egy hatalmasat, ő ijedten lekapja a lábát a gázról, és beletapos a fékbe, ami körülbelül teljesen felesleges, mert talán ha két méterrel odébb mentek, akkor már nagyon sokat mond az ember. Még szerencse, hogy nincs előtte autó, mert most biztos, hogy egy szép kis csekk lebegne a szeme előtt. Nézi egy fél pillanatra a teljesítményét, majd laza mosolyt erőltetve az ajkaira fordul Dwayne felé.
- Hát ez nem sikerült túl jól.
Mintha épp csak arról lenne szó, hogy telefonálás közben össze-vissza firkált volna egy papírlapot. Pedig nem. Ez azért annál egy kicsit komolyabb. Ártatlan arccal pillant a másikra:
- Szóval, min kéne javítanom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2017. szeptember 27. 19:47 | Link

Haru
muszáj volt egyet választani, szóval: zene | ruha

Jól fog esni ez a kikapcsolódás, bár a ház ügyeit még nem sikerült teljesen lezárjam. Sorjában haladok minden papírmunkával, miközben a cuccaimat is elkezdtem kipakolni onnan, bár mindkettőre több időt kellene szánnom, azonban a tanulás mellett ez elég nehéz. A hét elején mondtam, hogy ebből elég, muszáj lazítanom egy picikét. Ezt tehetném a barátom társaságában, viszont neki mára programja akadt, és én ebben nem akadályozom meg, nem vagyunk összenőve, mint a legtöbb pár, akiket látok. Nem tartom pórázon a srácot, ő sem teszi ezt velem, így a legjobb mindkettőnk számára. Nem tudnék olyan kapcsolatban élni, gondolom ő sem. Talán neki is jobb, vagyis jobban örül annak, ha nem vagyok a HV-ja, így nem kell az én „parancsaimat” követnie, amiket nem én írok elő egyébként, hanem a felsőbb rendek, inkább betartatom őket.
Most semmire nem szeretnék gondolni, csak az estére, ami most érkezik. Egy ismerősömmel, pontosabban régebbi barátnőmmel beszéltem meg találkát egy budapesti bár előtt. Elsőre megtaláltuk a közös hangot. Nem gondolom, hogy túlöltöztem volna, inkább kevesebb ruha van rajtam, mint több, de nem zavar, ha bámulnak, azt ruhán keresztül is megteszik. Lassan megérkezem a kijelölt hely felé, ahol megpillantom a várakozó nőt. Intek felé, tudatva, hogy itt vagyok, majd lelkesedését látva még jobban elmosolyodom.
- Szia – ölelem meg, remélve, hogy nem hozom zavarba. Nem ismerem olyan rég óta, de a lányoknál ez tök természetes, örömmel fogadják így a másikat, és semmi nincs mögötte. – Azt hiszem, mehetünk be, vagy várunk még valakit? – kérdezem kíváncsian, részemről nem kell többet kint álldogálnunk. Felnézek a hely nevére, majd vissza rá, és, ha megadja a jelszót, előre engedem. Nem egyedül vagyunk, nem is reméltem ilyesmit. Néhányan már elég ramaty állapotban vannak, vagy mi vagyunk túl későn, nem mintha most késtem volna.
- Kérj valamit, az első kört fizetem – kacsintok a másikra, miközben az italpulthoz megyünk.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3607
Írta: 2017. szeptember 27. 20:07 | Link

Dr. Mácsai Zója



Kényelmesen elhelyezkedik az ülésben, ő nem ideges. A legtöbb férfival ellentétben egyáltalán nem félti a kocsiját, ami a horpadásokat illeti, másrészt pedig tud valamit, amit a nő nem. Tegnap éjjel, kutyasétáltatás közben tartós taszító- bűbájjal látta el az autó első és hátsó lökhárítóját, csak a biztonság kedvéért. Bár a mugli tárgyak ilyenfajta megbűvölése törvénybe ütközik, logikusan gondolkodva, a büntetés összege még mindig kevesebb, mint a kötelező biztosításának növekménye, ha Zója balesetet okoz. Nekimenni tehát semminek nem fognak. Így nyugotnak nézi végig, ahogy Zója a kormányra markol, majd indít.
Ezen a ponton azonban kénytelen vagyok némi kitérőt a középiskolai fizika tananyag felé, már ami a tehetetlenség törvényét illeti. Hősünk, bár sosem teljesített kimagaslóan a tantárgyból mégis, ahogy Zója gázt ad, negyed másodperc alatt jön rá, a kezében gőzölgő kávé hogy válhat a kémiai kasztrálás eszközévé.
Az autó lendületesen megindul, majd nyaktörő hirtelenséggel áll meg - az pedig már csak az iménti lélekjelenlétén múlik, hogy a bögrét idejében eltartja magától, így annak tartalma a műszerfalra ömlik, csak egy része a combjára.
Folyékonyan szitkozódva rázza meg a leforrázott, szabad kezét. Zója mosolyog. Ő benntartja a levegőt. Elszámol háromig.
   -  A kuplungot - nyögi végül, miközben a félig üres bögrét fejmagasságban tartva a pálcája után végigtapogatja a zsebeit - Lassan engedd fel. Lassan, Zója. Megtart, felenged. És adj neki gázt is, mert benzinnel megy a kocsi, nem jószándékkal.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2017. szeptember 27. 20:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2017. szeptember 27. 20:42 | Link

Dwayne

- Óóó...
Csodálkozó hangot hallat, mint aki most világosodott volna meg a nagy összefüggések tekintetében. Mondjuk jó, tényleg most történt. Rápillant Dwayne-re, érzi, hogy bajban van, már most, fél perccel az események után. Aztán a tekintete lejjebb vándorol, mert ha itt most instant tönkretette azt a ritka kincset - tényleg ritka, szóval nagy becsben tartja -, akkor itt és most kattan ki. De oké, nincs olyan nagy baj. Mondjuk közeleg az a december, amitől úgy fél, mint vérfarkas a teliholdtól. Akar ő gyereket, vagyis eddig akart, de most, hogy már Dwayne nem ellenkezik, hát nem tudja. Nem olyan izgalmas. De azért a lehetőséget megtartaná.
- Lassan.
Érdekes új szót is tanult, nem kell mindent azonnal, de rögtön, ha szépen, lassan csinálja, attól még lehet jó. Érdekes. Szóval a kezdeti szerencsétlenségen túl, újra rászánja magát az elindulásra, és most szépen lassan engedi fel a kuplungot, gyönyörű ívben kanyarodik ki, majd a sikerélménytől megrészegülten tövig nyomja a gázt, majd a féket. Nem lehet mindenki Isten adta tehetség, de ő lelkesen fordul Dwayne felé.
- Láttad milyen szépen kanyarodtam ki?
Na ugye, hogy jobb lett volna, ha valahol kint a pusztában gyakorolnak? Ott lehet rally-zni anélkül, hogy esélyesen valamit eltarol. Ő ugyebár nem tud az ütközésgátlóról, csak arról, hogy valamit nagyon nem jól csinál. Pedig az a baj, hogy makacs emberről van szó. Szóval nem biztos, hogy be fognak érni arra a megbeszélésre.
- Na jó. Megint.
Összecsapja a tenyereit, és nagyon erősen koncentrálva az instrukciókra, elfordítja a kulcsot. Meg kell tanulnia vezetni, mert ha házasok lennének, most biztos, hogy a bíróságon ülne a válóokot ecsetelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3607
Írta: 2017. szeptember 27. 21:33 | Link

Dr. Mácsai Zója


Míg Zója ámuldozik, ő előhúzza a pálcáját, néhány körkörös mozdulattal eltünteti a kiömlött kávét mint a farmerjéről, mint pedig a műszerfalról, ahonnan a gumiszőnyegre kezdett csöpögni. Ha pedig az eperfa pálca egyszer már a keze ügyébe akadt, a bögrére is jótékony bűbájt bocsát, előrevetítve, hogy az elkövetkezendő percekben még kénytelen lesz kivédeni a hirtelen fékezéseket.
Erre nagyjából két másfél másodpercet kell várnia. Zója újból indít, gázt ad, az autó a diesel-esekhez méltó nyomatékkal, rándulva indul el ismét. A motor éles felbőgése töri meg az Újlipótvárosi parkoló csöndjét: Dwayne pedig a kezét a műszerfalra kapva tompítja a hirtelen fékezést.
Nem válaszol elsőre. Oldalra, az ablak gombjához nyúl, vár, amíg az leereszkedik - a kávéját pedig egyetlen lendülettel borítja a betonra, majd a bögrét hátra, a gyerekülés mellé. Eztán pedig olyasmi történik, ami ritkán: szótlanul becsatolja a biztonsági övét is.
   -  Lassan - nyomatékosítja ismét. A nő felé kinyúlva lefejti annak jobbját a kormányról és a váltóra teszi. Összekulcsolja az ujjaikat rajta.
   -  Majd én váltok, te meg a pedálokra figyelj és csak arra. És ne ölj meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2017. szeptember 27. 21:59 | Link

Dwayne

Nézi, ahogy kiönti a kávéját, majd hátra dobja a bögrét. Valóban jó választás volt a műbőr, mert a gyerekhányáson túl a kávé és a vér is egész jól kijön belőle. Szóval akkor Dwayne nincs annyira elragadtatva a teljesítményétől. Pedig ő nagyon élvezi. Mondjuk inkább dodgemeznie kellene ilyen képességekkel, a nagyobb rendezvények verhetetlen sztárja lenne. Nézi, ahogy a férfi becsatolja az övét, és őszintén megdöbben. Azt hitte, hogy nem tudja, hogyan kell használni, így inkább a létezését is elfelejtette, de ezek szerint csak nem jött olyan ember, aki kellő félelmet tudna benne kelteni. Ilyenkor pedig nagyon büszke magára, de a világért se mondaná el, az ő rettenthetetlen hősének, aki ennyi év után is, és nagy valószínűség szerint baromira akaratlanul, zavarva hozza.
Ahogy az ujjaik összekulcsolódnak a sebváltón, egy pillanat alatt önti el a forróság a tarkóját, pedig komolyan van két gyerekük, tényleg. De az ilyen tényleg intim pillanatokat ők most élik át rendesen először, és ha a férfinek nem is annyira nagy volumenű a dolog, a női agy azért jóval intenzívebben fogadja be az ilyen apróságokat.
- Bízom benned.
Pillant fel végül magabiztosan a férfire. Mondjuk akadnak gondok is ám itt. Például a "lassan" parancsot ő lassan hajtotta végre, de nem mondták neki, hogy mindent lassan csináljon. Szóval engedve, hogy jobbját a férfi irányítsa, újra nekikezd annak, hogy elinduljanak. Az arcára is kiül a koncentráció, ahogy szépen lassan, és tényleg lassan csinálja az utasításokban foglaltakat. A homlokát ráncolva indul meg, kicsit még előre is dől, annyira igyekszik mindent jól csinálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1188
Összes hsz: 2258
ide ne másszál be! vip party
Írta: 2017. szeptember 28. 00:27
| Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


A fények most épp kéken és pirosan villogtak felváltva a táncparkett fölött, én pedig kissé leárnyékoltam a szemeim a tenyeremmel, mielőtt még a napszemüvegem után kezdtem volna keresgélni. A ma este már egészen hosszúra nyúlt, jártunk legalább négy helyen, de volt ahol eluntuk a zenét, túl gány volt a társaság, vagy egész egyszerűen csak szar volt a pia. Szóval a pultnak támaszkodtam kicsit, mert a világképemben azért már akadtak eltérések a valóshoz képest és szélesen elvigyorodtam, mielőtt Kevére néztem volna.
- Még mindig mondom, hogy ilyet gyakrabban is tarthattunk volna... - közöltem mutogatva, majd felvéve a két színes shotot és az egyiket felé nyújtottam. Leginkább úgy nézett ki az ital, mint amibe belehányt egy unikornis, dobtak rá egy kis likőrt és mehetett is ki a pultra.
Persze még nem volt késő, agyontetovált lengyel barátom eléggé ráért, ha azt nem vesszük, hogy ő már apa volt, én pedig hamarosan készültem azzá válni.
- Nos akkor... igyunk rád, először, mert te léptél évet hamarabb... meg a kölkökre. Aztán rám és a kicsilányra, mit szólsz? - vontam fel a szemöldököm, kissé grimaszolva, még a nyelvem hegyét is kiöltve kicsit, de asszem, ezt betudhatjuk a gumibogyószörpnek, meg a tiszta levegőnek az előző klub mögött, amit szívtunk. A pult másik felénél álló csajcsapat már legalább öt perce stírölt minket, fel-felvihogva és végre vette a bátorságát a lány a szalaggal magán keresztbe - lánybúcsú? - és felénk indult.
- Ööö?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. szeptember 28. 13:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3607
Írta: 2017. szeptember 28. 12:02 | Link

Dr. Mácsai Zója


Csak ritkán fogja meg a kezét nyilvánosan. Persze Zója részéről a kapcsolat legelején születtek halvány próbálkozások a gesztus rendszeresítésére, ő az esetek nyolcvanöt százalékában idegenkedve húzódott el tőle olyankor. Ritkán azonban ő az, aki kezdeményezi a kontaktot - például most, amikor a praktikus szándék el is feledteti vele, hogy a nő bőréhez ér. Különben félreértés ne essék, nem undorodik az érintéstől, legyen szó Zójáról, vagy bárki mástól: a közönség az, ami zavarba hozza őt.
   -  Csak lazíts, jó?
Zója a kezdő vezetők izommerevségével fogja a kormányt, ami különben teljesen normális, ő is biztos így kezdte gyerekként. Bízom benned. Ő kinéz a szélvédőn, megvárja, míg a nő ismét gyújtást ad, a kezét akkor mozdítja a motor hangja alapján, hogy neutralból egyesbe váltson vele. A nőnek innentől kezdve más dolga sincs, mint összeszednie az eddigi tudását és lassan, mondom lassan felemelnie a jobb lábát, míg leereszti a balt. Ha ez megvan, és az Ég adja, hogy sikerüljön, az autó már szelídebb döccenéssel, de elindul.
   -  Engedd el a gázt. Alapjáraton nem fogsz lefulladni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 679
úgyúgy, bezártunk
Írta: 2017. szeptember 28. 13:10
| Link


kinézek | pont akkor


Mintha már járt volna itt, talán, de a legtöbb hely egyforma, talán a piákból és a zenéből lehet valamennyi eltérést leszűrni, de annyit ismer már itt, hogy kételkedik benne, van-e még új. Bojarskival ellentétben neki volt ideje az elmúlt egy évben rá, hogy körbenézegessen erre is meg arra is. Néhol behatóbban ismerkedve az italokat kiadó hölgyekkel is. Itt viszont valami elég nyeszlett alak volt a kiszolgáló, aki látványosan nem bírt beűzni senkit, amin röhögött egy kört magában Keve, ahogy kikérte az italokat, majd a mellette támaszkodó másik lengyelre nézett.
- Gyakran tartok is, csak legtöbbször fele ennyi lengyellel - jegyezte meg vállat vonva, majd a pohárér nyúlt. Inkább már nem is méregette, ez a cucc még mindig jobban nézett ki, mint valamelyik korábbin az úgynevezett mindenes. Arról azt tudja elképzelni, hogy mint a kiskocsmai utolsó körnél, végig dobtak egy rongyot a pulton, belefacsarták, dobtak rá valami gyümölcslét, meg egy negyed cent rumot és done.
- Ahha, jó lesz ebben a sorrendben. De mindegyikre jöhet egy külön kör, bár a lányomra inkább kettő - rázta meg a fejét hunyorogva, hogy elhessegesse a fölös gondolatfoszlányait. Nem jeleskedett soha a felelősség viselésében, de ez egy olyan elkerülhetetlen volt, amit a haja már megsínylett. Már szerencsére visszanőtt, de Kiva perzselése minden volt, csak nem családi üdvözlés. Ennek ellenére érdekelték a gyerekei, ettől viszont elég furcsán érezte magát, mert elég bizarrnak tűnt neki az egész. Közben felé emelte a poharát, akkor szúrta ki az alacsony, feléjük tipegő szőkét. Végigmérte, aztán az orra alatt röhögve nézett Lewyre, akiben valami megakadt.
- Igen? Ezt mondod, kérdezed vagy kijelented? - Közben a leányzó megállt mellettük a pultra támaszkodva, még akkor is őket bámulva, de nagyon nem akart megszólalni. - Segíthetünk?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. szeptember 28. 19:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2017. szeptember 28. 19:12 | Link

Dwayne

- A filmekben az első alkalomnál szokták ezt mondani.
Fiatalként ő is egy filmes, érzelmes és nagyon romantikus első alkalomról álmodozott, ahol majd lágyan szól a zene, és egymásra hangolódnak, minden tökéletes, és pillanatokkal később már istennője lesz a témának. Nos ebből nagyjából semmi sem valósult meg, viszont nem mindenki mondhatja el a mai világban, hogy az első alkalom másik fele harminchat évesen vezetni tanítja őt. Valószínűleg ezt nem is most kellene megemlítenie, valahogy sosem mondta el Dwayne-nek, hogy attól még, hogy férjnél volt, nem volt elhált az a vicc. Csak egy fogadás volt, semmi több.
- Engedjem el?
Furcsán hangzik, de megteszi. Lassan, és tényleg lassan, de a jobb lábát felfelé, míg a bal lábát lefelé mozdítja. És ahogy annak lennie kell, az autó elindul. Dwayne érezheti, hogy a váltón lévő ujjai a koncentrációban mennyire megfeszülnek, azonban igazán büszke lehet Zójára, mert szinte tökéletesen indul el. Persze az izommerevséggel vannak gondjai, mert a karja még most is úgy néz ki, mintha egy karóval nyíl egyenesre lőtték volna - ami azért a kormány forgatásakor okoz majd némi problémát, most mégis úgy suhan előre azon a kis részen, mint az álom.
- Aaahh... ez nagyon király.
Eddig nagyon utálta a gondolatot, hogy neki vezetnie kell, most azonban, ahogy kezd ráérezni az ízére, kezd függő is lenni. Akarja csinálni, még. Az mondjuk nem kellemes, amikor a karja végül megadóan becsuklik, érzi, hogy nem ment olyan simán, mégis a fordulás is egész tűrhető.
- Ez egész kellemes is lehet, ha rágyakorol az ember.
Rápillant a férfire, de csak egy kicsit, mert ahogy ránéz, úgy fordul a keze is a kormánnyal együtt az utas irányába. Gyorsan visszarántja egy "hupika" kíséretében, és inkább előrefelé fordul.
- Szerinted mikor lesz jogsim?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2017. szeptember 28. 21:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
Független varázsló, Red Squadron csapattag, Végzett Diák


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 572
Írta: 2017. szeptember 28. 21:43 | Link

Kiállításmegnyitó

És megérkeznek. Nem, nem akarok felnézni. Nem akarom látni. Addig nem, amíg Mini el nem mondta a beszédet.
Amikor mindenki megérkezett, hallom meg a Mini hangját - beszédet fog mondani. Khm-khm-sííííííp... Nem kapok a fülemhez.
- Köszöntök mindenkit... - Érzem, hogy a tér mintha megnyúlna körülöttem. Lehunyom a szemem, ott állok mögötte. Kezd darabossá válni a környezetem - a szavak elmosódnak, fokozatosan alaktalanná formálódnak, az agyam nem fogadja be őket. Mit keresek én itt...?
Arra eszmélek, hogy tapsolnak, és rám néznek. Tapsolnak. Bólintok, hogy "köszönöm". Biztos megemlítették a nevem. Habár nem lenne meglepő, hiszen ez az én kiállításom.
Olyan, mintha órákig állnék ott. Érzem, hogy lever a víz, a hideg veríték - még jó, hogy rajtam van a zakóm, így biztos nem látják. Alig észrevehetően remegni kezd a lábam - talán csak én érzem, ahogy az öltönynadrág hullámokat vet a bőrömön, pedig tényleg remeg a lábam. Amúgy lámpalázas vagyok. Főleg, ha beszélnem kell. Ezért sem beszélek. Nem bírom, ha ilyen sokan figyelnek rám, és hivatalosnak kell lennem. Elmosódottan mintha megint tapsolást hallanék, fellesek, de a tömeg oszlani kezd - képekhez lépnek oda, úgyhogy lesütöm a szemem, mert fura lenne végignézni, hogy reagálnak rá.
Egy nyelés kíséretében felnézek - megpillantom Asht, egy régi portsmouth-i ismerősömet. Heh. Szerencsétlen pára, teljesen palira vettem és valószínűleg okoztam neki egy féléves depressziót, mikor köszönés nélkül léptem le. Biztos a többiektől tudta meg, hogy elköltöztem. Csodálom, hogy eljött. Nem intek neki, éppen valamelyik képet nézi. Bólintok Míneának: "kösz, hogy beszéltél helyettem", "végre ezt is letudtuk" - ezt üzeni a gesztus.
Tovább figyelem a tömeget. Érdektelen idős emberek, akik gazdagok. Érdektelen fiatal emberek, akik valószínűleg gazdagok.
Az első, akit kiszúrok a tömegben, az egy vörös. Vörös ruha. Utálom a vöröset. Oké, a hajszínt, de ebben az állapotban bármilyen vörös vörös. Ki húzott vöröset? Áh. Szóval Emily. Megnyugszom egy kicsit. Intek neki, de ahogy felemelem a kezem, érzem, hogy még mindig remeg - távolabb húzódok a tömegtől inkább, a falhoz simulok szinte, hogy a néhány perc múlva gratulálni induló emberek nehezebben találjanak meg.
Farkas. Rég nem voltam Farkasnál. Ahogy végigsiklik rajta a tekintetem, meglátom a kék nyakkendőjét. Hogy kihúzza magát... abban a kék nyakkendőben. Az én kékemben van. Lesütöm a tekintetem.
Adriant látom meg, mikor legközelebb felnézek. Adrian...? Nem úgy volt, hogy meccse lesz ma? Nézem őt pár pillanat erejéig, de aztán hagyom a fenébe az ezen való gondolkozást. Az ő dolga. És még mindig holt ideg vagyok.
Már éppen rájönnék, hogy amúgy rá kéne gyújtanom, akkor el is tűnhetnék ebből a társaságból egy időre - már el is indulok, amikor valami furát jelez be az agyam, de hirtelen nem fogom fel, mit. Megállok. Hátranézek.
Egy ismerős alakot pillantok meg valahol a tömegben - ismerőset, de furcsán ismeretlent. Nézem még pár pillanatig a hátát, azt várom, hogy meglássam az arcát. Aztán fordul egyet.
Neeeeem, nem lehet. Nem. Nem-nem. Nem lehet Louis.

//Álmodói infó: gyertek oda Colehoz plíz, ha akartok gratulálni, mert ő most annyira be van sz*rva, hogy képtelen rá. XD Nyugodtan mehet ez amúgy, hogy úgy veszitek, Mini elmondta már a beszédet - egymással is szóba elegyedhettek simán, ilyenkor szoktak az emberek, vagy mi. Cheesy//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1188
Összes hsz: 2258
Ez már így marad, keress más bulit :c closed
Írta: 2017. szeptember 29. 03:47
| Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


Nem különösebben bántam, hogy a dolgaim úgy alakultak, ahogyan. Azt hiszem, ha túl sokáig maradtam volna szingli, Keve társaságában, kinőttük volna Pécset seperc alatt, nem lett volna elég az a város kettőnknek. Így sem mertem vele helyben maradni, sem a magunk, sem a mások érdekében, túl sokat mozogtunk azokban a körökben vele. Így is lett volna mit mesélnünk arról a laza pár hónapról, kicsit túl sokat is.
- Fele ennyi lengyellel a buli csak fele ilyen jó lehet - közöltem szerény mosollyal az arcomon, miközben szintén a pohárért nyúltam. Nem különösebben hatott meg, hogy úgy nézett ki, mint a mixelt unikornishányás, éppen elég volt bennem, hogy arcizmom se rezzenjen.
Az nem szokott gondot jelenteni, hogy megálmodjuk, mi legyen a kifogás az aktuális pohárra, rögtön négy, sőt, öt indokot is kerítettem, megegyezve, hogy hát, mindegyik külön-külön kifogás lesz.
- Ugye tudod, hogy mivel neked is van lányod és nekem is lesz, illene eljárnunk lőni? - érdeklődtem meg, de elnevettem magamat, kissé a nyelvem is kiöltve, pedig teljesen komolyan gondoltam a dolgot.  Épp emeltem volna a poharam, hogy Kevééhez érintsem, mikor a szőke végre megindult felénk, bennem meg megakadt a levegő és most először az a karika ólomsúllyal húzta a zsebemet. Mit keres az ott? Azzal a lendülettel tenyereltem hasba a lengyelt, jelezve, hogy ebben nincs semmi vicces.
- Ha nem vigyázol, óhajtom - horkantam fel, felidézve az első nyelvtanleckéim, miközben a törpe szőkét figyeltem felvont szemöldökkel, hogy őt vajon mi sodorta ide. Ahogy Keve megszólította, rendesen elvörösödött, de aztán kihúzta magát rendesen - így már lehetett vagy 148 centi -, és hátradobta a haját, én meg ismét alig bírtam visszafojtani a nevetést.
- Halika, fiúk! Nos, a lányokkal van egy ajánlatunk a számotokra. Fizetjük az összes italotok. Egész este, nincs limit, ha! - itt elvigyorodott, én pedig megrökönyödve sandítottam a mellettem terpeszkedő lazacsávóra. A nő hangja egyből azt sugallta, ő Ruta. - Szóval ha smaciztok...
Még izgatottan fel is nevetett, én pedig még zavarodottabban néztem, ha ez lehetséges volt.
- Öm, és ez nekik szerinted hol üzlet? - kérdeztem Kevét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 679
Írta: 2017. szeptember 29. 15:27 | Link


kinézek | pont akkor


Hóóhóó. Na, nehogy bárkinek oka legyen azt hinni, hogy Keve önmagában nem képes hatalmas baromságokat csinálni, vagy rosszabb, visszacsinálhatatlan őrültségeket. Ahhoz néha a fel ennyi lengyel vér is sok. Ettől még csak jót vigyorgott a tényeken, el kell ismerni, lett volna miről beszélgetniük, ha akartak volna. DE ugye van mait már homály fed, van, amit megegyezés, megint mást pedig ráérnek öreg napjaikon. Bár ahhoz megint egy évvel közelebb vannak. Ez is egy ok ma inni, nem biztos, hogy ünneplésként, de Keve még nem érzi ezt olyan tragikusnak, több van még előtte, mint mögötte érzése szerint.
- Már a paintballt levezetve gondolod? - kérdezte rápillantva, aztán a pohárra, majd egy büszke mosolyt képtelen volt elfojtani. - Azért csak óvatosan, tudod, már van egy fiam is…
Nem mintha Kevének bármi elképzelése lenne a gyerekei jövőjéről, de ha csak a felét örökölte annak a jellemnek, ami benne van, akkor nem biztos, hogy egy fegyverhasználati tudás sokat segít pár apán. Ez mondjuk őt el is keseríti belegondolva a lányába. Van ilyen visszásság másban is? Lehetetlennek tűnik. Inkább csak meri remélni, hogy a gyerekeiknek jutott ész, ha már a szüleik olyanok, amilyenek. Közben ő lehúzta az italt, ezután nagyjából négy másodperccel gyomron is lett tenyerelve, amire köhögve párat simogatta meg nagy lendülettel Lewy vállát. Kedvesen, Kevésen. Se.
- Na mi az, eddig tartott az önmegtartóztatás? - Kifejezetten élvezte a piszkálódást, de aztán csak a szőkét figyelte és nehezére esett visszafogni a röhögést végül csak összenézett a másik lengyellel, majd a lányt méregette. - A vörös is veletek van? Széép… hm?
A kérdéses felmorranásnál már Bojarskira nézett, bár férfiból van, azért még megnézte milyen barátnőbanda a közönség. Érdeklődő, szeret megfigyelni. Főleg ilyen helyen. A lány közben csak nevetgélt tovább, meg félre-félre nézett.
- Szeretik a szépet nézni, vagy téged nem szoktak? Ó, bocs elfelejtettem, hogy én emelem a szintet - rántott egyet a kabátján, aztán azzal a tipikus most komolyan fejjel meredt a másikra. eléggé be volt már állva, hogy ne különösebben zavarják a részletek, de ez még úgy csak kicsúszott. Egész egyértelmű volt miért őket találták meg. - Mi ez, valami feladat? Ha megtesszük nem kell férjhez menned?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2242
Írta: 2017. szeptember 29. 23:04 | Link

Andrej



A fiúval a Deák téren beszéltem meg a találkozót, roppant jó kedvem lett, amint megláttam őt a megbeszélt helyen.
- Szió! Örülök, hogy végül eljöttél. Látom eléggé turistásként öltöztél - kóstolgattam a srácot, de tényleg igazi turistaként nézett ki, mint aki még ne járt az országban és számos felfedezés várt rá, szóval úgy éreztem, hogy nem tévedtem nagyot.
- Mit szeretnél látni? Menjünk fel a Budai-várba? Vagy esetleg üljünk fel az óriáskerékre? - kérdeztem tőle jókedvűen.
Mindig is szerettem hintázni, ezért is nagyon sajnáltam, hogy megszüntették Pesten a Vidámparkot, avagy hozzácsaptak pár megmaradt hintát az állatkerti részhez. Azóta néha Búcsúkban sikerült hintáznom, de azért a Vidámpark sokkal jobb volt.
- Vagy menjünk el az Állatkertbe? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. Azt a helyet is imádtam, már rég volt lehetőségem arra, hogy elmenjek oda. A kedvencem a tigrises rész volt, na meg a pingvines... nagyon jó pofa show-kat produkáltak időnként az Állatkertben. A papagájos, szabad repülős részt is kedveltem, mert ott lehetőségem volt arra, hogy a kezemből egyenek a madarak. A papagájok egyszer egy ilyen alkalomkor épp megtaláltak, pontosabban egy almaszeletet ettek a kezemből, úgyhogy most is volt rá lehetőség, hogy sikerüljön közel engednem magamhoz őket. Sok érdekes állat volt még az Állatkertben, ráadásul a büféjük is nagyon jó volt, lehetett venni finom hamburgert, hot-dogot és egyéb finomságokat is. Persze kicsit drágábban árulták ezeket az ételeket, mint a városban, de ez egyáltalán nem lepett meg, hiszen mégiscsak egy különleges helyen voltunk.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 30. 00:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1188
Összes hsz: 2258
Írta: 2017. október 1. 05:32 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


A paintball természetesen fontos része volt a közös programjainknak, százalékban mérhető részét az tette ki, ha a videójátékokat nem vesszük. Márpedig egy időben több időt töltöttem skyepon vele kommunikálva egy-egy ilyen szar nyomása közben, mint amit más lélegző személyekkel töltöttem. Mire nem jó a kollégium? Összehozza az embereket. Ha ilyesféle program szokott lenni csapatépítésként, bizony megesett, hogy egy plusz valahogy belekeveredett a tömegbe, csak hogy "passzoljanak a számok".
- Iiiigen, csakis. Ott már úgyis kimaxoltuk a tehetségünk, attól tartok - sóhajtottam fel látványosan, de aztán csak elvigyorodtam és megráztam a fejemet rosszallóan. - Előre szólok, hogy ha kicsit is olyan lesz, mint te, vagy én, nem mehet a lányom közelébe!
Talán nevettem, de ettől még komolyan gondoltam, mert a szívtörés bizony nem vicces egy lánynak sem, pláne, ha még ilyen kicsik. Nem lesz könnyű élete a csajszinak, ez már előre biztos. Én is lehúztam inkább az italt, hogy megszabaduljak a kis gubanctól, ami a gyomromban keletkezett a kislány gondolatára. De ugye Keve csak nem hagyta az indulatokat elülni, csak gyomron kellett tenyereljem, mire a vállamra csapott, ugye, csak olyan kedvesen, hogy holnap is emlékezzek rá, mennyire szeretjük mi egymást. Máskor is szoktak ilyen nyomok maradni.
- Rólad beszélünk, vagy a nőről? Nem mindegy - alig bírtam visszafojtani a kitörni kívánkozó nevetést, csak az ajkamba haraptam belülről, kissé meg is rázkódva. Keve szokás szerint bedobta magát, ami még mindig elég szórakoztató volt, de ezúttal én csak csendes szemlélődő vagyok többnyire.
Keve ugye megint ivott, az amúgy sem kicsi egójára még dobott egy tizest, de az utolsó megszólalására ismét a gyomrába tenyereltem, éppen olyan kedvesen, mint nem sokkal ezelőtt.
- Aaaaz, kettőnk közül te vagy a csinifiú - nyomtam meg a szót, hogy azért érezze, cseppet sem bóknak szántam ebben a kontextusban a dolgot. Ha együtt lettünk volna, is ő lett volna. Ez hálistennek ebben az univerzumban nem igazán volt valószínű, tekintve, hogy mind a ketten elég heterok voltunk.
- Nos, igazából, azért kell, hogy férjhez mehessek, de igen... de ti olyan... szóval hát, úgy gondoltuk, ha már kell, lássunk valami szépet is! - lassan a nő színe leginkább egy céklára emlékeztetett. Nem tudtam eldönteni, hogy most a fények teszik, vagy lehetséges, hogy ennyi vér tolult a csaj arcába.
- "Lássunk valami szépet is" - ismételtem meg, kicsit talán gúnyosabban is a kelleténél, de aztán ismét Kevére pillantottam, most már egy elég magabiztos vigyorral hajolva kissé közelebb. - Lássanak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 679
Írta: 2017. október 1. 18:53 | Link


kinézek | pont akkor


Valahol nagyon szomorú volt a tény, hogy a paintball se nyújthatott már sok újat, de a lövészet meg elég kecsegtetőnek hangzott Keve számára, annak ellenére is, ami felrémlett benne a gyerekeit nézve. Mert ugye őt nem csak egy kislánnyal lepte meg a sors, hanem egy kisfiúval is. Nem is akármilyennel. A fejrázásra viszont csak felnevetett.
- Minden szülő ezzel próbálkozott nálunk is, láthatóan nagy sikerrel - mondta kellő szarkazmussal, még végig is mutatva magukon. Tények voltak, mindketten tudták. Bár benne ez ennyire még nem élt, persze, eléggé szíven tudta ütni a gondolat újra és újra, hogy van egy lánya, egy pöttöm, akiért felelni kell és akire vigyázni. Inkább utóbbi súlyát vette fel eddig, az előbbi elől menekült.
- De szerintem ez már elbukós, pont úgy alszik és fújja a nyálbuborékokat, mint te, mikor a második egyetemi buli után szétcsapva az ÉN ágyamban keltél, én meg kénytelen voltam egy csajnál aludni.
Nagyon nehezére esett, ahogy dohogva beszélt, hogy ne röhögje el magát, kicsit csak megrázkódott, mielőtt a csaj a képbe sétált volna. A kiürült poharat a pultra csúsztatta, aztán a szőke meg Lewy között járt a tekintete. A kis egymás testi erejének megismerése már túl megszokott volt, kelt már ő egy szép, vörös tenyérnyommal a hátán. Kellemetlen, de hazafias szín. A kérdésre meg csak szélesen elvigyorodva dörzsölte meg az állát. Mintha nem lenne egyértelmű.
- Valakinek ezt a terhet is cipelni kell - forgatta meg a szemeit, a tekintetét végül az égnek emelve. Sosem vette ezeket fel, de látványosan tudott ellenérzést sugározni érte. Most viszont elvonta a felmerült kérés és a lányka zavara a figyelmét.
- Hogy férjhez mehess? Hát, magad rohansz a vesztedbe… - nem fecsérelte erre tovább a szavait, ezt egyszer megmondta a Bojarski családnak is, de inkább örül esetükben, hogy rácáfoltak. Eddig. Nem különösebben nagy fémkarika-akarom-lagzi párti, mondjuk azok a bulik is jók valamire! Ezt már megtapasztalta, khm. Ahogy megismételte a másik lengyel a mondat végét, ő csak felé fordult enyhén felvont szemöldökkel, majd a poharaikra mutatva kért egy újabb kört a pultostól.
- Mert most fosszuk meg őket tőle? Nézd meg milyen kis… - fogalma sincs milyen a csaj, nem nagyon talált rá szavakat, de abban biztos volt, nem sok fogalma van a szőkének, mit is kérne. Keve vagy a korábbi friss levegőtől vagy az alkoholtól, de ilyenkor feltűnően bátor és lelkes mindenben, ebből meg sok jó sosem lett még. Most is hamar feldöntött némi morális határt saját magánál ahogy közelebb csúszva a vállával meglökte Bojarskiét, aztán rá nézett. Kettejük közül nem neki kell elszámolnia bárkivel, vagy éppen aggódnia a híre miatt. Kevének már mindegy egy ideje, mit gondolnak róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 53 ... 61 62 [63] 64 65 ... 73 ... 96 97 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek