28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 47 ... 55 56 [57] 58 59 ... 67 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 19. 03:09 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A film címe ismerős volt, mintha már hallottam volna róla, vagy láttam volna  a plakátját valahol, de valahogy nem nyerte el a szimpátiám. Nem mintha bárminek sikerülne elsőre, ha olyan passzomban vagyok. Viszont Majáról volt szó, aki viccelt és ezek után meg pláne felkeltette a kíváncsiságomat. Most büntet valamiért? Pedig én jó voltam! Amennyire lehetek...
- Sose láttam? Milyen? Szomorú vagy vicces vagy... mi az? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mert hát, tényleg érdekelt most már, miről is beszélünk. A látványos elszomorodása kissé félresikeredett, de én azért még láttam, hogy próbálkozott.
Maja kis csilingelő beszéd közepette írta le, hogyan is nézne ki, mikor ráadom a kabátom, meg még utána csavarjam be egy takaróba is. Az volt az egyetlen baj ezzel az egésszel, hogy előttem volt a kép és eléggé validnak tűnt.
- Nem értem mi bajod, azok finomak. Gondolom te is az vagy - ezt a témát inkább nem boncolgattam tovább, voltak neki buktatói. Inkább csak  baktattunk kis romcsin a vidrák felé, néha közelebb léptem Majához, vagy éppen távolabb tőle, mert bizony akadtak olyan gyerekek, akikre a szüleik elfelejtettek nyomkövetőt vagy pórázt rakni és csoda lesz, ha visszatalálnak majd. Végülis, az ő dolguk, ameddig nem  ugrasztják ki a térdemet.
- Nem szeretem a Grut. Olyan nagyon bizarr nekem az egész, az unikornison kívül nincsen benne szimpatikus karakter - közöltem, ezt most kivételesen elutasító hangszínben. Az a fajta film volt, aminek még a létezését is ignoráltam, még azután is, hogy a harmadik rész kijött.
Még a fehér kis hurrikán is szóba jött, persze, az is szabad asszociáció volt a részemről a vidrák tényéről. - Szerintem az ágya túl kevés ölelést és puszit ad neki, az a gond vele...
A játszótér zsivalya lassan elhalkult és már nem is voltunk olyan messze a vidráktól. A tömeg éppen fagyit tömött a bucijába, vagy a hintán szeretett volna megtanulni repülni, így a "kifutónál" nem volt nagy a tömeg. A kavicsos kérdést egyszerűen nem tudtam kihagyni, a kezem a korlátra csúszott és Majára pillantottam.
- Naga bootifa... Most hogy szedsz fel, ha elkeveredsz, hm? Van már nagyszerű pasizós trükköd? - vonogattam a szemöldökömet, de muszáj volt elnevetnem magam és azért csekkoltam, nem sértődött-e meg a kis nyomi. Csak piszkálom, de nem bántásból. - Megnyugtatóbb volt a gondolat, hogy vannak. Tényleg ne vessz el, nekem csak zöldtea van a pocakomban, arra nem kiváncsi a doki.
A pillantásom akaratlanul is az arcáról a hasára vándorolt, sőt, ott is időzött pár pillanatig, míg meg nem ingattam kicsit a fejem, hogy eszméljek.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 19. 04:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 19. 15:12 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokáig nem tudott kitartani a szomorkodásom, kénytelen voltam elnevetni magam, pláne a visszakérdések hallatán. Aprót rántottam közben a vállamon, mert a legtöbb filmről, ami nem volt a kedvenc kategóriában, vagy nem mese, nem volt különösebben kiforrott véleményem. Ez is véletlen ugrott be a repertoárba az egyik tánctábor alatt.
- Az nem baj, ha az Aranyhaj  Örökkön örökét nem láttad volna, na az már az lenne. - Nekem biztosan, én szeretem azt a mesét, és ez egy sürgősen pótlandó dolog lenne. - Hát olyan romcsis, mint amilyet mondtál az ápolás mellé. És olyan vegyes, én nem tudtam eldönteni, hogy szomorú-e a vége vagy sem. Asszem nem olyan mesés happy end a vége és ez megzavart.
Belegondolva tényleg nem, mivel én azt várnám, hogy minden meg is oldódik, nem csak a szerelem teljesül be. Persze szép párocska, elhajóznak, mindenki ott van, akit szeretni kell, de a lány ígyis ugyan azon a napon él, minden tudás nélkül újra és újra. Összességében elég furika, de most nem tudtam más példát hozni, na.
Közben fejben már áteveztem a burritokra, ami máskor nem lett volna baj, most viszont éppen nem erősítette a kedvenc ételeim listáját, így csak húztam a számat egy kis grimasszal. Én sem értem mi bajom, hogy nem akarok élő kajatekercs lenni a melegben. Ami azt illeti az, hogy finom vagyok-e nem az én megítélésem kérdése, nem kóstizgatom magam, lehet már nem lenne meg a karom másként, amennyit régebben is nasiztam.
- Nem bizarr. Egyenesen félelmetes, én már ott majdnem sírtam - igazából pityeregtem az első közeli után Gruról, aztán sírtam is bizonyos jeleneteknél - hogy a koporsós-becsukós-üdítőelfolyós rész volt. Még a szemem is eltakartam inkább, csak ne.
Ha az embert ki tudja rázni egy gondolat többször is, nekem ez sikerült most, kétszer jutott eszembe ez az elmúlt percekben és nem volt jó érzés. Felüdülés volt ezután Volt helyezkedését tárgyalni. Szerettem azt a nagy babát, akkor is, ha mostanság mikor fel akar ugrani, hogy felvegyem, inkább ő tudna engem. Nem kis darabka életkém. - Előfordulhat, lehet egyedül érzi így magát. Tudod milyen szomorúan néz, mikor véletlenül nem jöhet be a szobába, vagy ki, vagy hasonló… olyan bánatos.
Nagyon aranyos tud lenni a szőrmók, múltkor például felraktam rá a pórázt, aztán mire kettőt pislogtam a szájban volt és elindult elvinni magát sétálni mert lassan szedtem össze a cuccaim hozzá. Kis önálló. Bár nem lep meg, az lepne, ha amennyire szeretjük, nem ilyenné tenné. Jó kutyi, csak nem mindig.
- Naga? Nukasha. Ha tudtam volna, hogy jövünk ide, lehet elrakom, de valaki ezt reggel a „muszáj menni” és a „ne akard, hogy én vigyelek” között kihagyta. Lehet gyorsabb lettem volna pedig - mondtam neki kicsit dünnyögve mindezt. A kérdésekre csak zavartan babráltama nyakláncot a korláton támaszkodva. Azt a szívecskét nem szoktam levenni még nem nagyon-nagyon muszáj, többet volt velem már, mint a kavicsaim egyhuzamban. - Tudod jól, hogy a legnagyobb trükköm az, hogy egyedül el tudok tüntetni egy eeegész pizzát. Nem tudom, hogy szednélek fal, vagy mi. Hogy csináltam elsőre?
A vállamnak döntöttem a buksimat, úgy fordultam felé, egészen jól viseltem ezeket, de lehet csak azért mert ezen a téren nem is nagyon akartam virítani. Sokáig nem érdekelt egyáltalán, ahogy a buta fiúk sem, aztán meg lassan, de biztosan, szükségét vesztette számomra, hogy ilyet keljen kitalálnom. Inkább leülnék valahol sírni, még megtalál. Mondjuk a maciknál, ha odataláltam. Közben észrevettem, hogy figyel, vagyis inkább a pocimat, egy pillanatra én is lenéztem, de aztán a vidrák felé mosolyogtam.
- Pedig lehetnél még orvosi csoda, ha kiderülne, hogy igazából odabent van baba - böktem meg a hasát, miközben egy gyors puszit adtam az ajkaira. Még mindig nehezen tudtam elhinni és tudtam, hogy hallanom is kell biztosra. Érzésnek fura volt, hogy bizony, lehet odabent már lakik valaki. Már nálam, nem nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 19. 19:43 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Persze, az Aranyhaj kis kiegészítése kötelező darab volt, ezt szerintme mindenki tudta, aki egy kicsit is ismeri Maját. Nem baj, ha nem láttad a Gyűrűk urát vagy a Ponyvaregényt, az Alient, ha kárpótolod Micimackóval és Verdákkal. Ez utóbbit még mindig nem pótoltam be.
- Sose jó az olyan film, amiről nem lehet eldönteni, hogy most vidám, vagy sem. Csak nem és nem - ráztam meg a fejem tiltakozólag. El is dőlt ezzel a sorsa a mozinak, mert ha beteg leszek, nem ezt nézzük. A betegség és a sírás nem működik egyszerre.
Az a Grus leírásból nyilvánvalóvá vált, hogy ha egyszer elvinném Maját egy horrorfilmre a moziba, egész végig a kicsi kacsóival a nagy boci szemei előtt ülne, hogy látnia se kelljen mi történik. Nem akartam ismét piszkálni, szóval csak egy puszit nyomtam a halántékára, hogy érezze a törődést.
- Igen tudom, a gyerek egy profi érzelmi zsarnok. Azt hiszem, elkapattuk, legalábbis más babájához képest biztosan. De legalább boldog és okos - vigyorodtam el, tipikusan olyan büszke apásan. Nem sokan értették, hogyan is kezelhetünk úgy egy fehér németjuhászt, mint egy gyereket, de biztos vagyok benne, hogy ez is azért van, mert sosem volt még olyanjuk.
- Soka. Én sem tudtam, hogy ide jövünk. És ha egyesek kimásznak maguktól az ágyból, nem kellett volna azzal fenyegetőznöm, hogy én hozlak... - néztem rá sokatmondó pillantással, de ez nem igazi vita volt, sokkal inkább piszkálódás és ez nekem bőven belefért a házasságunkba. Sőt, néha még kis szépítő jellege is volt rá. A nyakláncra néztem, belül pedig kicsit olyan érzés volt, mint mikor forrócsokit iszol. - Tudod, ez a skilled igen lenyűgöző, szerintem vonzóbb vagy tőle. Hogy csináltad? Nem tudom, agyondobtál kövekkel.
Kis elbűvölő pillantással felém fordult, én meg rákacsintottam, mert ugye miért ne tehetném. Aztán a pillantásom egy kissé elkalandozott és viszonylag hosszú ideig ott is maradtam a pociját figyelve. Az agyam igyekezett feldolgozni, hogy hoppá, lehet, hogy ott van valaki.
- Igen, de nem szeretnék, nem lennék ideális kismama, nem tudok a seggemen maradni és a kviddicset is abba kéne hagynom miatta. Remélem csak zöldtea van bent - néztem le a hasamra, amit gyorsan be is húztam, kissé görnyedve, mikor megbökött. A csókra elvigyorodtam, majd a kezem a derekára téve a kifutó felé fordítottam. - Nézd a vidrákat, asszony!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 19. 21:52 | Link

Krisztina

Olykor, mint kisegítő alkalmazott, egy - egy húzósabb éjszakán kisegítek itt is. Mivel olyan a munkám, hogy az estéim szabadok, így csak azt kell eldöntenem, hogy alvással, társasággal vagy az itteni munkával töltöm-e. Jó pénzt fizetnek, és bár jelen pillanatban igen vagyonos ember vagyok, azért nem szállok el rögtön magamtól. Azt tudom, hogy a pénz, amit az az idegen az információért fizetett, valódi arany, be is tettem a bankba úgy, hogy háromszor mentem be, így nem volt olyan feltűnő sem. Nem akartam belemenni, de a polgi azt mondta, ebből még jól is kijöhetünk, az a pénz meg nekem csak jól jön. Végül is, nem követtem el bűncselekményt, mert a károsult beleegyezésével tettem, miután alaposan összeválogattuk a kiadható információkat.
Ezt a munkát ugyan elhagyhatnám, de fellelkesít, és ha visszamegyek az egyetemre, akkor muszáj lesz megtartanom ezt a bevételi forrást. Nem akarok biztonsági háló nélkül maradni. Amúgy az este legnagyobb hulláma lement, elég gyorsan arrébb álltak azok az emberek, akik hangosak, de tiszteletlenek is, így most már kissé hígult a társaság, inkább a vidámabb egyetemisták vannak itt, akik kihasználják az italakciót, majd ennek következtében elhiszik, hogy tudnak énekelni, ami fokozza a hangulatukat, és még több alkoholt rendelnek. Teljesen ideális ez így nekem, mert akad olykor pár érdekes beszélgetésem, vagy kapok érdekes ajánlatot, amit megvallom, a legtöbbször elteszek és kihasználok.
- Tessék, a ház ajándéka.
A pultnál ülő lány elé tolok egy nagy, menta színű italt, amibe aranyszínű, rendezetlen minta vegyül. Pont ettől lesz olyan izgalmas. Az ital az egyik újításunk, még csak teszt alatt áll, éppen ezért fel vagyok hatalmazva rá, hogy ha arra alkalmas embert látok, akkor készítsek neki egyet. A göndör hajú fruska volt az első ma, akinél úgy gondoltam, hogy illene hozzá egy ilyen teszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 19. 22:24 | Link

Ervin
Let's make a party



Leugrottunk egyet lazítani, mivel holnap kivételesen nem kell beállítani korán az apám irodájába, így megengedhetem magamnak. A fesztivál szezon közepette, sajnos én nem élhetem a gondtalan egyetemisták és tinik életét – lévén az már nem is vagyok -, szóval most egy kissé vissza kellett vennem. Így a társaságomat is alaposan jól megválasztva a kulturáltabb példányokkal jöttem el mulatni, máskülönben már valamelyik sarokban adnám el a helységet, talán még az asztalon is táncolnék a hamisan éneklő fiatalok által szolgáltatott zenére. De mivel ez az állapot elmaradt, így a pultnál vagyok kénytelen ücsörögni és hallgatni a hatalmas sztorikat, melyek nem másról, mint szerelemről, családról és munkáról szólnak. Nekem ez nagyon unalmas, így kihúzok a társaságból, nem tudom, hogy ezt vette-e észre a srác, vagy azt, hogy már hosszú percek óta figyelem tevékenységét, mindenesetre valamelyik csak bejött. Egy fél percig csak nézem őt, az arcán játszó mimikát próbálom megfejteni, miközben ő leteszi a poharat én csak a provokálás végett is megérintem a kezét, ahogy érte nyúlok.
- Óóó, köszönöm – egy mosolyt villantok a pult mögött álló felé, amely hamar el is illan az ital láttán. Megnézem jobbról, meglesem balról, még felülről is belekukkantok, hogy jobban szemügyre vegyem. Aztán szemeimet visszatáncoltatom a srácra és összeráncolt homlokkal tekintek rá. – Mi a trükk benne? – hogy az italban vagy abban, hogy idetolta elém, mint a ház ajándékát, döntse el ő. Megfogom inni, ha kapok valamelyikre némi magyarázatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 20. 02:12 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Ha mesékről volt szó, akkor lehetett velem egy lapon említeni a kívánságokat, ugyanis azok terén akadtak ilyenek. Volt kedvencem, olyan is, amit legalább heti négyszer tuti meglestem, vagy ha nem volt idő, hétvégén pótoltam, egy nap alatt. És az örök szerelmek, azok, amik kihullajtották a hajam, ha utalok valamire, azt például életem szerelme nem érti meg. De nagyon-nagyon szerencsés lány vagyok, olyan, aki elmondhatja, hogy a férje nem horgászni viszi büdi halak közé vagy éppen valami uncsi baráti társaságba, ahol hangosak és mindenáron beszélgetni akarók az emberek. Nem bizony, az én Boojiboom a legjobb. Nézhetünk mesét, PS-ezhetünk, nincs baja a tánccal, mondjuk addig biztosan, még csak én űzöm, a kviddics meg amúgy is közös szerelem Volt mellett. Ezek után az, hogy hasonlóan nem nyerte el valami romantikus film nézésének ötlete a tetszésünket meg sem lepett. El is engedtem a dolgot elég hamar, és még a Grut is próbáltam nézelődve, hátha út közben is látni állatkát, nem csak combközépig érő és szaladó totyogókat. Akiknek próbáltam nem útban lenni, mert ők nem vettek észre, pedig hozzájuk képest kicsi se vagyok!
- Nagyon ügyes és okos bizony, de már nem is baba. Már vagy nyolc hónapos, lassan kipotyognak az első fogai, ha még nem hagyta el a tudtunk nélkül az elsőt valahol. Mi van, ha lemaradtunk?!
Eddig bele sem gondoltam jobban abba, mennyire nagyfiú a kis drága, de most sikerült. Kicsit aggodalmasan néztem magam elé ezen agonizálva, meg a reggelünkön.
- Felkeltem volna…. Valamikor. Csak nem lennék képes egy egész napot ágyban tölteni - illetve de, képes lennék. Ezt viszont már megtartottam magamban, azt hiszem így is nyilvánvaló. Tűről volt szó, orvosokról, vizsgálatról és amúgy is már reggel forgott tőlük a hasam és gombóc volt a torkomban. Inkább csak somolyogva igyekeztem odafigyelni a kis odaszúrásokra. Néha megijedtem egyik vagy másik miatt, talán mert komolyan vettem a vicc helyett, de sosem neheztelek rá ezekért. Tudom ilyenkor is, hogy mennyire figyel rám, ami pedig nagyon édes.
- Igen? Keve egyszer azt mondta, hogy csúcs, de ijesztő is mennyi be nem fér a számba. Nem is értem - ráztam meg a fejem kicsit értetlenül, aztán nevetve fordultam az irányába.
- Nem dobtam, kipotyogtak véletlenül, te meg… hát ott álltál, nem tudtak tovább gurulni máshoz! De látod, most mi lenne, ha lennének, és más lábához gurulnának? Én azt nem szeretném - a fejem ráztam nyomatékosítva, hogy nem, ez szörnyű lenne. A kacsintásra felkacagtam, aztán meg megpróbáltam elképzelni, hogy a hasában a zöldteát vizsgálják. Bizarr lenne. Gondolom olyan ultrahangosan csinálnák, mint amivel a szívet is szokták sportorvosin. A lötyi egyáltalán látszana?
- Ühm. Mert én az lennék? - Kicsit belém szorult minden más mondanivalóm éppen egy sóhaj kíséretében. A mosolyom ugyan nem távozott, de be kellett valljam, hogy eddig igazán át se gondoltam ezt. Hogy nincs kviddics, és….a tánc. Szófogadóan fordultam vissza a vidrák felé, hogy figyeljem, ahogy páran egész közel merészkedtek hozzánk így leguggolva a korlát alatt figyeltem őket szembe. Kis cukik, sajnálom, hogy nem lehet simizni őket még mindig. - Menjünk a fókához, pingvinekhez meg a macikhoz? Vagy másfelé megyünk tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 20. 14:27 | Link


A West End sorozatos borzalmai

Kell vegyek magamnak inget, fehér inget, mert az utolsót beletörtem a fűbe, meg a földbe, jó szokásom szerint. Sajnálatos módon, mind minden jómódú gyerekben, az én szöveteimbe is beleivódott egy általános finnyásság a ruháim illetően, megvannak a boltjaim, meg a márkáim, ahonnan szeretek vásásrolni - és máshonnan nem is nagyon veszek semmit, ha nem muszáj. Elgondolkodva tapogatom meg az egyik ingjelölt anyagát, majd elhúzva szám lépek át egy másik fogashoz. Amennyit a húgommal jártam ilyen kis körutakra, már csak ilyen tapizásból képes vagyok megállapítani, hogy milyen mennyiségű műszálat tartalmaz - és ez a kelleténél több volt.
Allergiás vagyok a műszálas ruhákra. Komolyan, ha sokáig viselem őket, kipirosodik tőle a bőröm, viszketni kezd, és a nagy vörös mezőben megjelennek ilyen átlagos bőrszínű pöttyök, amik égnek. Borzalmas. Szusszanva veszek el egy sötétkék darabot - tudom, tudom, fehérért jöttem -, majd arrébb is oldalazok, mikor valaki megjelenik mellettem. Ezért nem szeretek ide járni, mert rengeteg az ember, olyanok, akik csak így lézengenek, és nincs is elképzelésük, mire van szükségük, csak úgy vásárolnak. Nem úgy kéne ide jönni, hogy az ember tudja, és csak elviszi? Másképp olyan pénzdobálás az egész, nem mintha én bármikor is éreztem volna ilyen problémákat. Nem azt mondom, hogy úszkálunk a milliókban, mint a szomszéd Loveguard, de azért megszorításaink se nagyon vannak.
- Nem hiszem el, hogy nincs egy normális pamut ing ebben a szarban - egy kicsit kezdek türelmetlen lenni, de ezt is lényegében az orrom alatt dünnyögöm el, ahogy arrébb tolok egy karfát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 20. 15:11 | Link

Sárközi Erik Levente
Outfit

Pulóver? Kalap? Nyakkendő? Vagy inkább díszzsebkendő? Ah, nem tudom...
Elgondolkodva sétálok a férfi részlegen, nem sokára itt van apukám születésnapja, én pedig a változatosság kedvéért valami ruha vagy hasonló mellett döntöttem idén. Bár ne tettem volna, ez kész vicc. Már vagy egy óra járkálok boltról boltra, de semmi. Mindenhol unalmas tucatárú, ráadásul a legtöbb majdnem teljesen műszál vagy mélyen ízléstelen.
Egy apró sóhajjal sétálok tovább lazán meg-meg érintve egy inget, egyik sem túl jó anyag.
Nem igazán tudom, hogy van megtervezve ez a hely, de mivel ok nélkül is be kell járnom sorokat, gyanítom elég rosszul...
Ha minden igaz a következő sorban lesznek olyan dolgok amik esetleg érdekelhetnek. Elsétálok valaki mellett aki éppen kikel magából, mivel pont én is hasonlóra gondoltam elkezdek kuncogni. Legalább nem egyedül szenvedek. Vettek egy gyors pillantást az ingek szidójára, aztán folytatom a kutatást.
A következő sorból átlátok az ingekhez, ezért miközben a nyakkendő tűket nézegetem, oda-oda pillantok az előbbi srácra. Persze csak szép szolidan, éppen csak elmosolyodva. Ahogy látom közel sem ezt tartja jó programnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. július 20. 21:10 | Link

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  - Hát persze - forgatja meg a szemét a szöszke. - Elfelejtettem, hogy te túl tökéletes vagy erre a világra, sajnálom - vágott bűnbánó fejet, mintha tényleg így gondolná. Örwájn egóját talán egy kicsit megdobja, ha ilyen dolgokat mondogat.
  - Óóóó...hogy ez ilyen gyorsétterem is egyben? Tiszta menő ez a hely... - képedt el teljesen. Mert hát kívülről valahogy kicsit sem így nézett ki. Nem úgy, mint ami mindent magában rejt. Inkább...amolyan minimalistának tűnt. - De azt hiszem nem lesz szükségünk egy egész csirkére - kacagott fel.
  Fel sem tűnt a lánynak igazából, hogy a csinos lányokat emlegette volna, vagy bármi. Egyszerűen csak erre állt rá a szája. - Hát tudod mindenkinek megvan a...hogy is mondják...zsánere! - talált rá a helyes kifejezésre. - És ha ettől eltérő, nem feltétlenül gondolod csinosnak a lányokat. Ráadásul ez mostanában beállt a karcsú, közepes magasságú, szép bőrű lányokra. Aki ettől eltér, az már úgy...nem felel meg az átlagnak. Érted? - próbálta elmagyarázni ezt az egészet. Persze ez ennél sokkal rétegződöttebb kérdés, de talán barátjának még ez is sok lesz.
  - Igen, erre gondoltam! - mutatott a darabra, aztán amikor Ervin a fejbólogatást elkezdte, a szőke hangos nevetésben tört ki. Ezt a látványt nem lehetett nem imádni. - Ez a neked való szemüveg. Meg kell vennünk! - persze ő könnyen volt, hiszen nem az ő vagyonát ütötték el, de hát mire van a pénz, ha nem erre?
  Ő csak továbbtolta a kocsit, amíg Ervin mindenféle finomsággal megpakolta. Egyiket nézte meg a másik után. Egy zacskót lekapva olvasta el a feliratot rajta.
  - Duna kavics. Ez mi? Ugye nem mondod, hogy komolyan apró kövek vannak benne? - kérdezte a lány, hiszen soha nem látott még olyat. Vagy ha igen, az valószínűleg olyan régen volt, hogy még itt élt Magyarországon, és nem volt elcseszett a családja.
  - Na, valamiben egyezünk. Ugyanis én is imádom a fánkot - mosolygott a fiúra, és követte őt amerre csak vezette. Persze feltűnt neki, hogy össze-vissza bolyonganak, de nem különösebben zavarta.
  Bepakoltak egy jó adagot a fánkokból, és valami stangli nevű ételből is.
  - Úgy érzem, most már csak az ital hiányzik, és mehetünk - nézett a kocsiba, és a próba kedvéért elmutatott egy random irányba, amolyan "Jó felé tippelek?" fejjel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 20. 21:16 | Link

Kriszta

Ahogy hozzáér a kezemhez a keze a mosolyom teljes fogsort villantós, ám valahol mélyen szégyenlős kisfiússá válik. Ez az én csodafegyverem, ha szabad ilyet mondani, mert valahogy ezzel a kisfiúsággal szoktam a leginkább megnyerni a lányokat. Persze tudom, hogy a mosolyom meg pont az ellenkezőjét mutatja, vagyis azt, hogy egész nyugodtan közeledhet felém, hiszen én is közeledni akarok felé. Ez amolyan szótlan felkérés táncra. Ervin vagyok, így hódítok.
- Nincs benne semmilyen tudatmódosító, az nem az én asztalom.
Emelem fel még mindig mosolyogva a kezeimet, mint aki éppen védekezik. Tényleg nincs benne, ha én akarok valakitől valamit, azt megmondom, persze idővel, és nem lerohanva őt, hogy így „Szeva tecce’”, mert abból semmi jó nem származhat, meg hát engem nem is így neveltek, és különben is, a nagymamám odáig meg vissza lenne bánatában, ha kiderülne, hogy ilyeneket kiabálok lányoknak. Alap esetben is lehet, kifeküdne, ha tudná, hogy most éppen milyen életet élek. Jaj de nagyon nem kell az nekem most.
- Elméletileg váltakozóan bújnak elő belőle az alkoholok, és hozzá mindig olyan gyümölcsös íz keveredik, mellyel a legjobban passzol. Az arany meg csak szimpla plusz, amitől vagányabbnak néz ki. Akarnak belőle majd színváltósat is, ha egyáltalán bejön, most még csak teszteljük, meg várjuk a visszajelzéseket. Az a feladatom, hogy szimpatikus embereknek osztogassam. Helló, mit adhatok?
Miközben ráfordulok a másik két lányra, még kacsintok egyet Kriszta felé, majd egy pillanattal később már gyártom is a cosmokat. Annyira tipikus, hogy akár ki is találhattam volna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 20. 21:54 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Ha műholdról lekövetnénk az útvonalunkat, mióta bejöttünk az állatkertbe, biztos, hogy azt hinnék, részegek vagyunk. Az igazság az, hogy csak rengeteg törpike rohangált, mi meg igyekeztük a kis fenegyerekeket tisztességgel kikerülni. Mondhatjuk, hogy többé-kevésbé sikerült is, már amikor a törpik épp nem váltottak hirtelen irányt, hogy nekirohanjanak a lábunknak, majd mintha mi sem történt volna, felkelve tovább szaladjanak.
- Igen, tudom, hogy szalad az idő! Tiszta ijesztő az egész... várj! Már 8 hónapos lesz? Te jó ég. - ez most olyasmi volt, ami miatt le kellett volna üljek, de se közel, se távol egy élhető pad. Szóval csak álltam ott, hatalmasakat pillázva magam elé és igyekeztem feldolgozni, hogy bizony, a kicsifiú már nem is baba. - Neeeem, azt észrevettük volna. Annyit nincs a kertben, hogy nagy rizikója legyen, hogy ott elhagyja és észre sem vesszük...
Valójában csak reménykedtem benne, hogy nem nyelte le és pottyantotta ki az egyik sétánk alkalmával, az elég kellemetlen élmény lehetne.
Magam elé képzeltem, ahogyan Maja ma "valamikor" felkel és muszáj volt elnevetnem magam. Biztos voltam benne, hogy ameddig a doki szó is képben marad, magától csak mélyebbre mászott volna a takaró alatt, csendesen nyünnyögve, hogy ő ezt nem akarja. Épp eleget piszkáltam már és nem akartam átlépni egy határt, így csak megzaboláztam kicsit a mimikám és nem szóltam egy szót sem Ms. Sörényhez.
- Oh, én nagyon is értem. Tényleg kicsit creepy, de imádom nézni - nevettem el magam, szinte majdnem vele egy időben. Túl sok olyan barátnőm volt, aki az étteremben késsel-villával ette a pizza negyedét, ahhoz, hogy ne becsüljek meg egy nőt, aki betöm egy egészet.
Közben elém festette a képet, hogy lehet, ha itt lennének a kavicsai, más lábához gurulnának, aztán azzal az emberrel menne kézen fogva sétálni, én meg a szemem forgattam kicsit. Nem tetszett ez az ötlet, még feltételezés szintjén sem igazán.
- Vörös hajjal lófrálnék utánad, hogy térden csúszva kérjem meg a kezed.
 Gondolom. Elvégre, ezzel még mindig az adósod vagyok. Szomorú, nem?
- sóhajtottam fel enyhén színpadiasan, de ami azt illeti, megérdemelte volna. A lánykérés, amiben része volt, sok mindennek nevezhető, de nem volt különösebben romantikus. Már, más pasikhoz képest, önmagamat felülmúltam.
- Hát, gondolom igen? Különben nem akarnék veled közös gyereket, ha nem lennék oda érted és bíznék benned? Gondolom. - pillogtam magam elé pár pillanatig elgondolkozva, de aztán csak rántottam egyet a vállamon. Megint sikerült egy kevésbé pozitív aspektusát megcsípni a dolognak. Szóval inkább csendben maradtam kicsit és a korlátra támaszkodva figyeltem a vidrákat elgondolkozva. Kis vizes, formás szőrmókok voltak, tipikusan úszóbajnokok. Aztán inkább a feleségem figyeltem, amint őket nézi. - Neeeeem, nekem jó a fóka-pingvin-maci helyzet, te is tudod...  Kividráztad magad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 21. 01:10 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nagyon kell igyekeznem, nehogy rossz helyre lépjek folyamatosan, mert mintha a lábam alá került volna minden tipegő. Az egyikre rámosolyogtam, mert éppen nagyban ette a fagyit és jobban megijedt tőlem, mint én tőle. Szerencsétlen. De a fagyija az elég jól nézett ki.
- Bizony, elég nagy fiúcska már. Olyan gyorsan megnőtt… eddig fel tudtam emelni, most már négyszer kell nekifutnom, mire rendesen ölbe tudom venni. És úgy se túl könnyű - jegyeztem meg, bár nem volt vele gondom, csak elég vicces helyzeteket teremtett. Ettől én még nem adtam fel és ugyan úgy megdögönyöztem néha a kis drágát, pedig lassan már nem leszünk egy súlycsoportban megint, csak nem az én javamra. Jól megértjük egymást, ő is szeret lustizni és aludni, én is, meg játszani a kertben és dolgozunk a víz szeretete dolgon is.
- Ez valami lengyel izé akkor, vagy csak mert ő is fiú? - Nem tudtam eldönteni egyelőre, hogy a kérdésem bután hangzik-e vagy csak értékelni kell benne az őszinteségem és érthető. Éppen ezért túl is lendültem hipi-hopi rajta. - Az a vörös, az… azt még mindig nehezen sikerült megérteni. De nekem az is tetszett ám, nem volt vele baj - ráztam meg a fejem is mellé, mert tényleg így gondoltam. Azon csak jót mosolyogtam magam elé, amit utána mondott, de ennek is szólhatott volna. Nem voltak elvárásaim, vagy szerettem volna bármit behajtani. Én megkaptam már elég régen azt a bizonyos kérdést. Nem olyan volt, mint a filmekben meg mesékben, de ez miért kéne zavarjon? Olyan Lewys volt, ami nekem tökéletesen megfelelt. Igazából pár napig utána még azt sem igazán fogtam fel, hogy ezt nem csak úgy mondta. Most meg? Ott van az a bizonyos jegygyűrű is az ujjamon. Akaratlanul is arra siklik a tekintetem, aztán a földet nézegetem, miközben felegyenesedem a guggolásomból.
- Szeretlek, és azt hiszem az sem zavarna, ha még nem gondolnád úgy, hogy jó lennék. Majd igyekszem az lenni mikor kell és nem lehet baj, nem? - fordultam felé, majd a keze után nyúltam, ahogy még utolsó pillantásokat vetettem a kis szőrös tüneményekre.
- Ühhüüüüm. Mehetünk tovább, biztos nincs más, amit szeretnél megnézni? Most nem hoztam nasit piknikhez, azt szalasztanunk kell…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 21. 05:27 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A fagyis kislány kivételével nem történt hatalmas baleset, itt is az ijedtség volt nagyobb, mint a tényleges gond. Mert hogy nem történt semmi, csak frászt kaptak egymástól, nekem meg muszáj volt elmosolyodnom ezen. Édesek voltak.
Volt viszont túl hamar lett hatalmas gyerkőc, azt hiszem, hogy én valahol félúton leragadtam, azt gondolva, hogy ő még mindig kicsi és cipelhető.
- Mert neked már nem kéne ölbe venni, tudod... az az én reszortom. Nektek most már illik ott maradni, hogy te ülsz valahol és félig rád tesped, tudod, hogy hajlamos rá. Főleg, ha kilátásban van egy kis vakargatás vagy nasi is. Vagy esik az eső... - ez utóbbi felfedezést akkor tettem, mikor a legutóbb vihar volt, ő az első villámlás láttán végigkopogott a lakáson, halk nyüszítéssel, majd benyomta a fejét Maja térdhajlatába és a másik felét meg rám pakolta. Ő sem volt egy átlagos személyiség, azt hiszem, ez valami családi dolog lehetett nálunk. Azt már meg sem említem, mennyire szeret mesenézés közben rágcsálni valami fincsit.
- Szerintem inkább fiú dolog, de lehet, hogy részben lengyel is. Itt elég sok kórosan vézna lányt láttam már az évek során és mindig csorgatják rájuk a nyáluk - mélyet sóhajtottam, felidézve pár példát magamban. Szofi sem volt egyszerű eset, de voltak olyanok, akik tényleg csak azért csinálták, hogy valakit magukba bolondítsanak. Ez pedig egyszerűen baromság. - Hé, fiatal voltam, aki igyekezett megbotránkoztatni a szüleit, mert nem engedtek neki ezt, meg azt. Még jó, hogy csak vörös lettem, nem kék!
Tudtam, hogy nem várta el tőlem, hogy térden csúszva kérjem meg, de néha visszagondolva lehet, hogy illett volna. Ugyanakkor biztos, hogy még egy pasi sosem fog neki így ajánlatot tenni, ez valami nagyon Bojarski volt, csak neki. A tekintete a kacsójára csúszott, ezzel egy időben nagyjából az enyém is a sajátomra, de aztán visszanéztem a közönségkedvenc kis szőrmókokra. Az összes gyerek imádta őket, ha éppen erre hozták, szerintem ez volt a fókák és az állatsimogató után a leghangosabb kifutó.
- Nem, tudom, hogy menni fog. Ha pedig baj van, tudod, hogy itt leszek - fontam az ujjaim az övéi közé kis mosollyal. Jó volt így, szerettem, még a bizarr pillantásokat is, amiket néha a kisnyugdíjasoktól kaptunk.
- Talán a zsiráfokat... de őket megnézhetjük majd visszafelé menet, mikor indulunk visszafelé. Igazából én most nem is nasiznék, túlzásokba estem az utóbbi hetekben, teázok. De ha szeretnél valamit, szólj! Üccsi, ilyesmi? Meleg van... - és tessék, megint azon kaptam magam, hogy pofázok, mintha muszáj lenne. Gyorsan be is csuktam a szám és kissé bocsánatkérő pillantással néztem rá. Nem így terveztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 21. 10:06 | Link

Ervin
Let's make a party



Kissé megzavarodva nézem a mosolyt, melyet érintésem váltott ki belőle. Látom benne a csibészt és a gyermeki ént is, amelyet nem vártam. Állíthatnám, hogy lehengerel, de ez még nem az, több kell némi bájos mosolynál. Inkább megnyerő, még ha az ötéves unokaöcsém is jut róla eszembe, akkor is az, legalábbis a mellettem ücsörgőknek biztosan. Az egyik majdnem mellé ül a széknek, ahogyan nézi a srácot, hát ez fenomenális produkcióvá válhat még, ha tovább figyelem.
- Hát, akkor mi a te asztalod? A bájos pofi és egy fogsort villantós mosoly? – halk kuncogásba kezdek. Nem feltételeztem tudatmódosítószert az italban egészen addig, míg meg nem említette. Most már még gyanúsabb a dolog, s szemeim kis kínai üzemmódban összeszűkülnek, így vizslatom tovább az italt és a benne lévő arany színnek a hívogató táncát.
– Hmm, egyszer élünk – megvonom a vállamat. Nem tudom eldönteni, hogy a különböző alkoholok említése vagy éppen a beszédstílus és a mellé társuló szép pofi győzött-e meg, de valami biztosan, hiszen elkezdem pusztítani az italt. Arcomra némely kortynál fintor ül ki, hisz a torkomat marja az alkohol és kifejezetten nem az én ízlésemnek tetszelegnek. De aztán jön a gyümölcsös is, mely enyhíti undorom, ez pedig meg kell hagyni nem is olyan rossz ötlet.
Fejemet közben arra fordítom, ahova a pultos figyelme irányul. Éppen ahhoz a két lánykához érkezett, amelyeket már említettem. Kedvem lenne meglökni egy kicsikét, az egyiket, hogy ’Hé ne nyáladdz már annyira, mert tök gáz vagy!” helyette, azonban inkább csak külső szemlélőként veszek részt a műsorban és poharamat szorongatva, egész testemmel fordulok arra, hogy mindent lássak. Egyelőre. Cuki viháncolás, szempilla rebegtetés, egy kis ajak csücsörítés, minden van itt, kérem szépen, a srác örülhet, hiszen a női praktikák széles tárházát sorakoztatja fel elé a két lány. Már csak az hiányzik, hogy mellkasukat megvillantva közöljék vele, hogy akkor fizethet. Komolyan kezdem sajnálni,bár megjegyzem nem tűnik egy elveszett báránynak, de azért úgy döntök, a magam módján kimentem. Az ital maradékát lehúzom, feltornászom magamat a pultra, aztán át a másik oldalára. Látom ám én, hogy a másik pultos tátogva mutogat felém, hogy kapjanak már el, de ezzel sem igazán törődök. Elindulok csini pofi felé, a lányokra vetek egy szánakozó pillantást, majd két kezem közé fogom a srác arcát és nyomok az ajkaira egy olyan csókot, amelytől még én is elszégyellném magam, ha kívülről kéne néznem.
– A műsorért nem számítunk fel felárat, de a két italt fizessétek csak ki – elválok a sráctól és a két lányka felé fordulok, hogy hűvösen közöljem velük a szomorú tényt, miszerint ma hiába is vágyakoztak az ingyen körre, az nem mindenkinek jár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 21. 16:08 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


A kutyánk valahogy úgy, ahogy az apukája is mintha kicsit ott tartanának még, ahol mondjuk a tanév elején voltunk. Mikor pici volt, a négy mancsa elfért az egész ebbel együtt egy ölelésben és kis könnyűke volt. De megnőtt, gyorsan és kíméletlenül. Még mindig iszonyúan édes persze, de ez nem segít a megoldandó gondokon, mint a miként tudunk örülni egymásnak, meg azon, hogy megszokta a napirendet, amit kicsit kinőtt.
- De milyen szomorú lenne már akkor! Meg még én is. Különben ez is meg szokott történni, de ettől még, ha véletlenül én érek haza előbb felmentve őt az egész napos egyedüllét okozta kínokból, ugyan úgy rám veti magát, mint rád szokta - vagy szoktuk. Nézőpont kérdése a tény, szóval csak vigyorgok egy kört inkább és nem fejezem be a mondat ezen részét, csak gondolatban. Ami Volt viselkedését egyébként illeti, túl sok dolgot tanult el tőlünk. A legtöbb emberre, aki séta közbe beszél hozzám, ha ketten vagyunk morog, állandóan enne és a meséket tűri, minden máson legtöbbször alszik. Nem is értem kiktől tanulhatott.
- Háát igen, akad pár, akik már kicsit furin vékonykák, van, aki szép, de az azért más - picit grimaszoltam mellé, de nem volt bajom, csak olyan volt az egész téma, amilyen. Láttam már seprűn is ülni ilyen embereket, na az az igazán ijesztő szerintem.
- Nem szereted a kéket? Pedig a hupikék törpikék még pont menők voltak abban az időben - haraptam be azzal az alsó ajkam, hogy ne nevessek nagyon fel azon, ahogy ezt elképzeltem. Ami a szülős részt illeti, én inkább azon voltam, hogy ne legyen rám senki se mérges, pláne anya, ha már szinte csak vele találkoztam minden nap, meg a nagyiékkal, ha éppen ott ebédeltem, mert ő nem volt otthon az iskolai dolgai miatt. Mindezek ellenére, meg lázadozás és hasonlók, nem hittem, hogy bármivel tartozna nekem, eg tulajdonképpen már teljesült ígéret nyomán. Mert így van. Itt van velem, szeretem, szerethetem. Ő nem bunkó és buta, én meg nem undizok… Olyan sokat, azt gondolom.
- Tudom, mert szuper vagy, ebben is - mosolyogtam rá, hogy aztán a kezünket figyeljem. Engem nem különösebben bántott az, ha furán néznek, az igen ha sokan figyelnek, de most úgy el voltam foglalva, ha így is volt, ezt nem vettem észre, másként lehet kicsit rosszul érezném magam, arra meg most semmi szükség.
- Jó, ők is nagyon édikék, menjünk oda is. Ühhüm, hát jó, vigyázol a kockákra, értem én - bólintottam párat nagy meggyőződéssel, hogy ez így van rendjén. Nekem se ártana néha ráülni a kezemre, mikor éppen nyúlok az otthoni édesség felé, vagy készülök repetázni a spagettiből. Belegondolva ez életem örök problémája. - Az, elég meleg van, ilyenkor an az, hogy kimész a napra és vagy leégsz, vagy úgy jössz vissza az árnyékba, mintha bekentek volna étcsokival. Nem finom leszel, csak elég barna - magyaráztam kicsit talán túl is a dolgot, de a fejem időközben megráztam, nem vagyok szomjas éppen, abban biztos voltam. És amennyit bereggeliztem a pocim se háborgatnám többel egyelőre, akkor se, ha van, amire nem mondanék nemet. Közben elindultam, hogy megkereshessük a többi cukiságot, meg amúgy is, ha jól emlékszem ott van ilyen fagyis-üccsis, ha mégis kéne valami. - Taaaalán kééésőbb fagyizhatnánk, az esetleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 21. 21:43 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Javasolhatok én bármit, a kis feleségem az esetek nagy többségében úgyis nemet fog mondani a dologra, éppen mint most tette, arra, hogy ha lehet, ne emelgesse a gyereket! Erről még úgyis számolni fogunk később, mert ha most felemeli, az nem annyira gázos... na de egy két hónap múlva? Van, amivel jobb nem kísérletezni.
- Igen, tudom, hogy imád téged, de ugye tudod, hogyha hatalmas pocid lesz, illik nem emelgetni semmi nehezet, beleértve a fehér szőrmókot is? - kérdeztem kérdőn felvont szemöldökkel rápillantva. Jobbnak láttam, ha ezt már most letisztázzuk, mielőtt félreértés történne. Amúgy meg nem a kutyus szokott az egyetlen lenni, aki rám veti magát, mikor hazaérek.
Még a vékony lányok dolog is szóba került, ami kicsit fura volt, de igazából nem zavartattam magamat miatta. Csak nekem nem volt zsánerem a kilátszó borda és medencecsont.
- Persze, hogy más. De nekem te tetszel, nem más - forgattam meg a szemeim kissé, mert bár ez egyértelmű, néha úgy tűnt, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ez leesett eddig. Meg talán még egy-két, happy endet kedvelő rajongómnak, de ők ugye nincsenek túl sokan.
Elképzeltem magamat kék hajjal és abban a pillanatban meg is ráztam a fejemet. Lewyhez, mint gyerek, még csak passzolt volna, de mint kviddicsjátékos, olyasvalami volt az ilyen lázadás, amit nem engedhettem meg magamnak.
- Nem hiszem, hogy jól állt volna... meg a klubom sem értékelte volna, jó voltam én úgy, vörösen - nevetgéltem egy sort, miközben a hajamba túrtam. Mennyivel egyszerűbb a varázslóknak, hiszen egyetlen varázsigével már változik is a hajszín, semmi vegyszer, semmi szenvedés és várakozás. Bár az ősz hajszálaimmal nem feltétlenül voltam mindig boldog.
- Az egóm köszöni kérdésed, már kezdi összeszedni magát a hétvégiek után, nem feltétlenül kell legyezgetni - nevettem el magamat halkan. Közben én is az összefűzött ujjainkra pillantottam, finoman megszorítva a kezét, miközben tovább bandukoltunk a fókák és smacik felé.
Közben közölte, hogy vigyázok a kockákra, én pedig csak kissé beszívtam az alsó ajkam, vonva egyet a vállamon. Valakinek azt is kellett, mert hát hogy nézne ki, ha egy nap úgy kelnénk, hogy neki lufija van, nekem meg tök nagy pocakom.
- Ha nem figyelek, ki fog? Hogy állnának rajtam a cuccaim, ha ilyen kis pocok lennék? - pillantottam le a hasamra, ami köszönöm, szép volt így. Amúgy engem rettenetesen meg szokott fogni a nap és akkor ilyen nagyon szexi bronz színem van, ami általában fáj, majd hámlik és nem mellesleg még csak nem is szeretem. De ez van, nincs mit tenni. - Jaj elő se hozd, tudod, milyen szexi színem szokott lenni amúgy is... mint egy homár...
Kissé ugyan sunnyogott, mielőtt kibökte volna, hogy azért egy fagyi jó lenne, én meg csak somolyogtam magam elé. Gondoltam, hogy valami hasonlóra azért vevő lesz.
- Jó, egye fene, lehet róla szó... - közöltem, hogy aztán a pillantásommal keressem, merre is van az a fagyis. Azt tudtam, hogy a smacik után van egy, de így hirtelen másik nem igen ugrott be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 22. 01:27 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Szeretem Voltot, szóval már a mondat azon szakaszában, hogy tudom-e, ha megnő a pocim, hogy kell viselkedni szomorúan sóhajtottam fel és bólogattam is. Nem, igazából csak sejtettem, de ez most egy és ugyan az. Sok dolog lesz azt hiszem még, amit nem illik vagy egyenesen tilos lenne csinálni és ettől azért előre félek egy picit. Nyilván ezzel jár, de azért, ha kiderül, hogy minden elfogy körülöttem, mit fogok csinálni? Nem lóghatok Lewyn sem állandóan és nem tudom, biztos megoldom, d ez nem olyan felvillanyozó része az egésznek sajnos.
- De azért még bírom, csak lehet, nem? Egyelőre még biztos, bárhogy is van, ugye?
Nem tudtam eldönteni, hogy reménykedem, vagy csak szeretném, hogy így legyen, mindenesetre a tény elfogadásával még nem lesz számomra kedvesebb a dolog. Most kénytelenek leszünk a napi programot napozásra több napozásra és hempergésre cserélni. Olyankor legtöbbször én borulok rá szegénykére. El is eveztünk róla, mint témáról, hogy aztán megkapjam azt a bizonyos szemforgatást, amit mindig szinte, ha lassan esik le valami, vagy értetlen vagyok. Jogos persze, de hé, én eddig sok ilyenből kimaradtam. Sosem dicsérgettek, örültek úgy nekem, mint ő, vagy hát úgy minden, szóval nehéz volt a felfogásom, igen. Úgy, hogy azt észrevetted volna? Úgy valóban nem tették veled.
Csak mosolyogtam egyet aprót rántva a vállamon, mintha ez mindegy is lenne, pedig amúgy nem volt az, örültem neki és boldog voltam tőle, hogy ez így jó neki és szereti.
Nem volt baj a pumukli hajjal, ahogy a Papa mondta, csendese vigyorogtam rá a Drágára, mert azért halványan rémlik, hogy ezt a megnevezést még hallottam az eset után párszor. Lehet nagyapának jobban beakadt a „focista”, mint hittem.
- Jó, ha ilyen vagy, akkor majd megtartom magamnak - dugtam ki azzal a nyelvem rá, még kicsit össze is ráncolva a homlokom és a nózim. Én szeretek vele kedves lenni és nem az egóját bizergálom, csak szeretném néha, ha tudná, hogy én így tartom őt a legjobbnak, akkor is, mikor néha előjön, hogy szerinte ezt meg azt ő sem csinálja jól. Inkább csak bandukoltam előre, és hamar sikerült a fókák közelében lévő pingvineknél kiszúrnom a tömeget. Meg tudtam érteni őket, a kis öltönyös madarakat én is imádom. Meg Lewyt is kockákkal is, meg szerintem anélkül is szeretném, bár így azért helyesebb, tény.
- A pockok is cukik, de nem tudom, furán. Bár a kispapáknak nem lesz pocija?
Igen, ebben a pillanatban remekül sikerült elfojtanom a vigyorgásom és egész komolykás fejjel pillognom rá, mintha halálosan komolyan kérdezném, hogy majd ő is növeszt-e, ha ez a sorsocskánk. Aztán ahogy kifejtette, hogy mindig leég, mert tényleg ez a helyzet vele, elnevettem már magam. Én jól elvoltam, én csak csinin szoktam barnulni, bár az zavaró, ha ott marad a bikini helye, de ezt már megtanultam orvosolni ügyesen. Most sem látni sehol pánthelyet, nem igaz?
- De még nem tudooooom ám, most sokat ettem úgy is, menjünk inkább nézzük a fókát, már mindjárt jönnek a smaciid is úgy is - közöltem nevetgélve, ahogy felgyorsítva befodultam elé, és óvatosan hátrálva húztam végig rá vigyorogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 22. 03:32 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Lehet, hogy ezt nem most kellett volna bedobnom a köztudatba, ha jó napot akarok, de azt hiszem, hogy most már mindegy. Nem akartam lehúzni a hangulatát, vagy elvenni a kedvét, de ez is olyasmi volt, ami azt hiszem a lufi-lét velejárója.
- IIiiiigen, szerintem rendben van a dolog, de majd megkérdezzük. Biztos, ami biztos... nem akarom, hogy bajod legyen, tudod - vontam meg a vállamat. Mert hát az a dolog, hogy van egy quaxink, de mi van, ha neki lesz baja? Nem akarom, hogy bármi történjen.
Elég sok dologról volt szó, mint hogy milyenek a nagyon vékony lányok, meg a hajam, meg ilyesmik. Alapvetően nem voltam valami bőbeszédű, de az olyanokkal, akik fontosak, ez mindig másképp volt. Szóval ahogy pörögtek el mellettünk a napok, így került Maja is egyre közelebb. Most is csak piszkáltam, az egom rendben volt, nagyobb, mint az átlag, de én így szerettem.
- Jaj már! Cica, ne dünnyögj, tudod, hogy csak piszkállak! - horkantam fel, de aztán a grimasz láttán muszáj volt kicsit elnevetnem magam. Jól állt neki, nem is akartam ezt elvitatni tőle, túlságosan cuki volt, ahogy ráncolta a nóziját.
A tömegből már tudható volt, hogy valami hipercuki ólálkodik a közelben és mint kiderült, az öltönyös madárkák voltak igen jó passzukban. Ott totyogtak jobbra s balra, a tömeg meg teli szájjal örült nekik. A szó valahogy pedig a pocokságom felé terelődött és elképzeltem, hogyan is néznék ki jó pár kiló plusszal. Mindig is a kockáimat akartam, így azt hiszem, ez a "nie" listán csücsült.
- A pocok pockok, akik kicsik, szőrösek és aranyosak, vagy a pockok, akiknek jó pár mérettel nagyobb ruháik vannak, mint nekem? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, a következő kérdésére pedig kissé kirázott a hideg. Nem, ez olyasmi volt, ami nem fért bele az elképzeléseimbe egykönnyen. - Nie, nem hinném. A természet ennyire nem otromba velem. Miért, talán ez a zsánered?
Csak piszkáltam, mert hát, nem hiszem, hogy komolyabban gondolkozott már ilyeneken. Már egyáltalán azon, hogy van-e neki kedvenc típusa. Ha volt is, velem nem éreztette, hogy bármi nem stimmelne.
- Jahj, a smacik! - csillant fel a pillantásom egyből és tovább bandukoltam vele, hogy megnézzük vele a fókákat. A cirkuszos madagaszkár óta még jobban kedveltem őket, szóval muszáj volt. - Ugye azóta nem szedtél fel semmilyen focistát az állatkertben cipekedni?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 22. 03:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 22. 05:51 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Jobban is reagálhatnék talán, vagy nem is tudom, hogyan kellene. Nem akarok ebből az ilyenek mellett sem valami negatívat kanyarítani, mert igazából bármennyi lemondással is jár az, ha két embernek az ohanájába kisbaba költözik, megéri azt mondják. Én meg elhiszem nekik, csak furcsa, hogy ami eddig olyan jól elfért, arra oda kell figyelni. Azt meg jól tudja a Drága is és bárki, hogy ebben néha nem jeleskedem. Szóval erőt vettem magamon és nem hagytam, hogy nagy búba másszon a pofim és én sem.
- Tuuudom. És rendben van, majd az okosok megmondják, gondolom.
Bíztam benne azért, hogy nagy baj ebből nem lehet. Én sem akartam, hogy baj legyen, semelyikünkkel, pláne a békucinkkal, ha odabent van már. De azt hiszem, még ott tartok, hogy csak kezdem kapizsgálni mi is kezdődött el, az meg sosem egyszerű.
Picit el is vesztem a témáink között, mire eszméltem, addigra meg már ott tartottunk, hogy én csak nagyban nyunnyogtam grimaszolva, ő pedig még ki is nevetett. Szépen vagyunk.
- Pontosan tudom, de ettől még dünnyöghetek, hogy miért ne legyezgethetnélek... - mondtam kicsit morcosabb hangon, de ez egészen hamar elmúlt szerencsére, inkább nézelődtem, nem akartam megsértődni, csak nem szeretem, hogyha nem lehetek kedves, mert úgyis mindegy alapon. Ez olyan kicsit, mintha azt mondaná, úgyis tudja, hogy szeretem, nem kell mondogatni. Bármennyire is éles példa. Meg különben is. Csinálja inkább más? Borzalom. És most nem az állatkákra célzok.
Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy majd jól kipocisodik, hiszen nem vagyunk csikóhalak, de ahogy láttam jól elgondolkodott, ami nem tudtam mennyire jó.
- A pocok pockok feltétlenül azok, a pocakos bácsik meg nem tudom, nem ismerek túl sokat, hogy ezt megmondjam - gondolkodtam el kicsit a kérdésen jobban. Alapból nem sok bácsit vagy férfit ismerek, így nem volt bonyolult átszaladni az ismeretségi körömön fejben, kivel és mi a helyzet, de semmire nem jutottam. - A zsánerem? Mármint te pocival?
Kicsit hunyorogva csóváltam a fejem, mert nem tudtam erre mit mondjak, pedig nem akartam kikerülni a választ, csak annyira elmerültem, hogy nem fogtam fel asszem mit kérdez, de a válaszom is jól mutatja, hogy nem nagyon gondolkodtam soha senki másban. Mivel előtte azt sem tudtam, hogy ilyennek kéne legyen.
- Biiizony, őket is várom már nagyon. De előbb a fókák, pacsival vagy anélkül - integettem kicsit felé a szabad kezemmel a széles fogkrémreklámos vigyorom mellé, aztán befejeztem a mini műsorozást, mikor valaki rám nézett és még észre is vettem.
- Naaaagaaa. Miért? Ha csak nincs még egy Lewy, aki focista, azt hiszem erre nem sok esély van… van még egy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 22. 07:16 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Az ügy majdnem zátonyra futott, de aztán közösen elkormányoztuk addig, hogy majd a nagyon okos dokinénibácsik megmondják, hogy mit szabad és mit nem és akkor majd jól megfogadjuk a dolgot. Legalábbis, gondolom, egyszer majd csak nekiállunk...
- Legyezhetsz, ha szeretnél, jól is esik, csak segg vagyok, ismersz... - sóhajtottam fel, miután kissé a hajamba túrtam, megint csak a megszokás miatt, mert egy jó ideje egész normálisan állt a helyén. Vagyis, a mozdulat előtt még biztosan. Lehet, hogy pont most esett szét atomjaira.
Elképzeltem a jelenetet, mármint magamat, pocokként, így a kilencedik hónap táján, majd utána, mikor rájövök, hogy hoppá, Maja megint slank tündérke, nem ártana lefogyni. Csak. Nem.
- Hát, jó neked, én ismerek egy párat, a bácsik általában kedvesek, de a fiatalabb pockok... mindig a féltékenység! - horkantam fel, majd a szabad kezemmel kicsit megkocogtattam a kockáimat. Boldog voltam velük, nem szívesen csomagoltam volna el őket a világ elől, ilyen puha, de undi cuccba. - Nem, nem feltétlenül magamra gondoltam, csak a pocikra úgy általában. Engem úgy nem fogsz látni még legalább... 40 évig.
Merész kijelentés lenne, ha nem tudnám, hogy az aktív karrierem, mint topjátékos még akár 15 évig is eltarthat, a hiúságom pedig bőven túl fogja azt élni.
A fókák amúgy ászak voltak, olyan kis cukik, fényesek és selymesnek tűntek és kedves fejük volt. Pedig elvileg nem mind ari, de akkor is annak látszottak. Mint Sebby. Ő is ilyen. Arinak látszik, de ha rossz percben kapod el, lelök a rönkről és meghalsz. Mert te nem vagy panda.
- Csaaak érdeklődtem. De ez kifejezetten sértő rám nézve! Hát belőlem csak egy van. Én! - böktem a saját mellkasomra rosszalló arccal, de a hangom nagyon drámai volt, hallhatta, hogy nem gondolom komolyan a dolgot. Aztán mikor megürült egy hely a fókák mellett, oda besoroltam, beprotezsálva magam elé Maját, hogy jobban lássa a lényecskéket. Elég cukik voltak, imádtam nézni, mikor úsztak. - Szerinted nekik nincs melegük?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 22. 07:42 | Link

Kriszta

- Valami olyasmi, legalábbis ez az alap, de ezt bárkinek meg tudom tenni, amolyan munkahelyi kötelesség.
Kicsit még vállat is vonok hozzá, mintha nem tartanám olyan sokra, hogy szép a fogsorom, pedig be kell vallanom, ez az egyik kedvenc tulajdonságom. A szemem szerintem túl kicsi, de a fogaimmal tudok hódítani. Azt nem mesélem el, hogy nem ez az elsődleges munkahelyem, nem szoktam a polgármesteri hivatallal kérkedni Bogolyfalván, pedig ott inkább megtalálható vagyok, mint itt.
- Hajrá!
Nem mintha sok bíztatás kellene, már amikor odaadtam neki, tudtam, hogy bele fog inni. Ma este ő a harmadik, akit ilyen italra „csábítok”, nincs megkötés, hogy hány vendéggel kóstoltassam meg, csak legyen visszajelzés, hogy tudjunk fejleszteni. Ez lesz majd az augusztusi újítás, és addigra azt akarják, hogy tökéletes legyen. Megnyugvással, hogy az ital fogy, fordulok hát a másik két lányka felé, és látom, hogy mit akarnak. Mondjuk engem annyira nem hat meg a vonaglásuk, de igazán ígéretes kezdet. Ettől függetlenül, nyilván ki akarom élvezni a helyzetemet. Hatalmam van, én adom az alkoholt, kvázi a hely Isten császárává tettek meg.
Épp leütném a dúsabb keblű lányka felcsapott labdáját, amikor érzem, hogy elfordítják a fejemet, és olyan csókot kapok, hogy meg kell kapaszkodnom, erre pedig a legalkalmasabb a hölgy feneke, illetve a pult. Lehetetett volna csak a pult is, de ha már hirtelen itt van a lehetőség, hát akkor élek vele. Magamhoz vonva őt, a csók utáni megjegyzésre csak ciccegek egyet.
- Ne legyél ilyen szigorú velük, tudod, hogy mindig arra vágytam, hogy bevonjunk valakit a buliba. Akár lehetnének ketten is.
A lányokra kacsintok, akiknek mintha elszállt volna az önbizalmuk, mert olyan gyorsan fizetnek, mintha az életük múlna rajta és lépnek le. Hát igen, nem minden a határozott kiállás. Elengedve a lányt, érdeklődve pillantok rá.
- Szóval, te így ismerkedsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 22. 07:52 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Mondhatnám biztos, hogy nem, nem így van, de nem akartam belemenni abba, hogy én ettől még nem tartom őt annak. Inkább csak a szemem forgattam, még kicsit lóbáltam a kezeinket majd oldalra lépve a vállának koccantam kicsit vigyorogva. Láttam, hogy megint a hajában jár és kényszerem lett volna visszaturizni, mert olyan furin előre állt, mai amúgy cuki volt és csini, de nem az igazi. Észre se vettem, hogy milyen sokáig bámultam a haját, mielőtt a lábam elé néztem volna végre inkább. Most szerencsére nem volt térdmagasságban lévő törpe, akin áteshettem volna.
- Ühhüm, abban nem kételkedem, hogy ők rendesek. De féltékenyek? Ha szeretnek pockok lenni, akkor meg minek?
Sokszor bonyolult és magas nekem néhány ember. Ha szeret az lenni, miért irigyel bármit. Ha meg nem szeret, miét nem tesz ellene? Én sem szeretném, hogy akkora legyen a popsim, mint egy ház, ezért is csinálom rendesen az edzős gyakorlatokat, hiába hámizok néha sokat.
- Hát nekem mindegy mikor és hogyan, vagy éppen milyen leszel, csak te maradj meg nekem.
Nem tudom azt sem, és nem is vagyok elég bátor elképzelni, hogy mi lesz velem mondjuk 5 év múlva, nem még arra tíz évre rá. Kicsit távolinak tűnt, talán túl utópisztikusnak is, mert hát minek járjunk a jövőben, ha a jelenben is szép dolgok vannak? Mint az ohanánk. Szeretem ezt a kis családot és nem akarok semerre az időben mozdulni tőle nagy ugrással. Éppen ezért is örültem, mikor a fókához értünk. Rendes irányba fordultam, aztán a kis noszogatásra egy nagyon jó kis helyre kerültem, ahonnan tök szépen látszott minden.
- Örülök, és arra az egyre meg igényt tartanék, ha lehet - néztem hátra rá a vállam felett, kicsit nekidőlve a hátammal a mellkasának. Csak az állított most meg ebben a bújós mindenemben, hogy túl meleg van és őt se, meg magamat se kéne még forralni és tovább termelni a hőt az ölelős dolgokkal. - De, biztos, nem is szeretik a napfényt annyira, árnyékban szoktak úszni és nem is meleg vízben. Gondolom nyáron sűrűbben cserélik a pancsivízet is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 22. 08:12 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Láttam, hogy a hajamat bámulja, sőt, még néztem is vissza, hogy most mi van, de annyira lefoglalták a barna tincseim, hogy a nézését idő előtt feladtam. Egész biztosan csodálatos vagyok, ha ennyire lefoglalom, vagy legalábbis irritálja valami, csak nem mer szólni. Maja being Maja.
A kérdésre egyből hatalmas bólogatásokkal válaszoltam, nehogy nekem azt mondja, hogy nem vagyok elég készséges.
- Iiiiigen, tudod, vannak azok az emberek, akik nem akarnak pockok lenni, de nincs elég akaraterejük, hogy tegyenek is ellene. Szomorú sztori, de ez a valóság. - Valahogy nem tudtam őket sajnálni, ha annyira érdekelné őket, hogy is néznek ki, akkor tennének érte vagy épp ellene. És így is találni fognak valakit, aki szeretni fogja őket. Valaki olyat, mint Maja, aki túl bizz hozzá, hogy érdekelje az illető kinézete, vagy így szereti. Persze, nem az én Majámat, mert őt szeretném megtartani. Grr.
- Édes tőled... tudod, hogy maradok, rossz pénz nem vész el... vagy ez a hazugságos esethez tartozik? Ahj, nyomorult közhelyek! - Általában jobban otthon vagyok a magyar nyelvben, de a nem túl pihentető családi idill, meg ma még a napsütés is... minden sok volt egyben a kicsi buksimnak.
El is engedtem inkább a dolgot, helyette kerítettem az asszonynak egy jó helyet, hogy nézhesse a fókákat, akik leginkább az árnyékban csücsültek, úgy egy kupacon, vagy ha nem, akkor úsztak.
- Az az egy már foglalt, a tiéd - közöltem, majd nyomtam a vállára egy puszit, miközben egy fókát figyeltem. Csobbanás nélkül surrant be a vízbe, tiszta menőség volt. - Ez érdekes, vagyis hát nem tudom, sosem gondoztam fókát, de biztos hideg meg tiszta víz kell nekik... már úgy nem állott és algás. Gondolom.
A fóka nem sokkal előttünk húzott el a vízben, én meg kis vigyorral figyeltem. Azt hiszem, túl gyerek vagyok még ahhoz fejben, hogy unjam az állatkertet.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 22. 08:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 22. 08:53 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Talán kicsit tovább tartott a bambulásom, mint azt beterveztem, főleg, mivel éppen elfordult, mire kiszúrtam, hogy figyel, mit is furáskodok. Nem akartam, esküszöm, de a haj. Szóval a haj, nem kifogás, de mégis. Csak megtörtént. Inkább foglalkoztam a pockokkal, mikor végre tudtam másfelé is nézni.
- Szóval a lusták - egyszerűsítettem le a dolgot. Én is az voltam sokszor, így értettem miért nem éreznek motivációt, de nekem meg szokott jönni, mikor belegondolok, hogy nem akarok nagydarab, meg undi és tánctalan lenni. Mert ugye, ha kiesem a versenysúlyból, kinézem a koreográfusunkból, hogy lefokoz teremtakarítónak, vagy aminek tud. Az viszont, hogy más, hogy néz ki, annyira nem éreztem úgy, hogy az én dolgom lenne, mármint még Lewynél sem azzal foglalkoztam elsőre, hogy úgy… mindegy is. Persze helyeske, meg magas, meg kockák, de ezektől én elég messze álltam például decemberben.
- Akkor meg teljesen mindegy mi és hogy lesz olyan sok idő múlva - közöltem könnyedén, majd csak legyintettem, hogy a közmondásoknak egyébként is mindig más értelmeket adnak függően attól éppen ki és mire használná. A figyelmem én is a kis cukikra fordítottam, mint sokak körülöttünk szintén. Jól elvoltak, úgy tűnt nagy műsorra nem készülnek, de azért éppen elég szórakoztatóak voltak így is.
- Szeretem, hogy az enyém.
Miközben mondtam egészen széles mosoly költözött az arcomra, de nem fordultam hátra, csak magam elé figyeltem, ahogy pancsikál az egyik fóka. Egyrészt irigyeltem, mert a melegben ez baromi jó érzés lehet, másrészt azért ilyenkor kicsit mindig sajnálom az összes állatot. Azért ide be vannak zárva. Bár legalább nem jön a bálna és nem hamizza meg őt. Biztonságos itt.
- Egyszer láttam, mikor cserélik a vizüket, de amúgy én sem tudom. Azt sem, akkor hova teszik őket. Furi.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kapaszkodtam volna éppen nagy elánnal a korlátba és hajolgattam volna előre, hogy lássam, amint a szélen éppen halacskát kapnak enni a gondozójuktól. Biztos éhesek már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 22. 12:37 | Link

Ervin
Let's make a party



Az ital elfogy, az arcomon mimikája pedig érzelmek sokaságát tárja azok felé, akik éppen véletlenül rám pillantanak. Hogy ízlett-e az ital egyelőre nem tudom megmondani. Még várok az utóízre, meg arra, hogy visszatérjen hozzám az ember és a kérdőívet elém vágva megbizonyosodjon arról, hogy mi a véleménye a vendégeknek az újításról. Bár tudom, hogy ez nem így megy, de azért maga a szituáció biztosan vicces pillanatokat hozna.
Unott fejjel nézem a produkciót, s bár biztos vagyok benne, hogy a srác hiúságát simogatja legalább egy picikét az, amit lát, engem az egész csak elszomorít. Ezért is kerülök oda mellé és hívom táncba a nyelvét, amelyet meglepetésemre még viszonoz is. Testemmel szorosan hozzásimulok, legfőképpen azért, hogy tartást adjon, mert hiába indítottam el én a dolgot, bizony még az én lábaim is elgyengülnek. A csuda vigye el, jól csinálja és én erre nem voltam eléggé felkészülve.
Tekintetemet le s fel jártatom a két lányon, méregetem őket, mint egy kiéhezett vad a prédáját, Közben jobb kezemmel végigsimítok a srác arcán, mintha tényleg azon gondolkoznék, hogy vajon melyikük lenne a jobb választás. – A bögyösebb jöhetne – adom meg végül a kegyelemdöfést egy mosoly kíséretében. Kíváncsi lennék, hogyan mennem tovább ez a játszma, ha tényleg belemegy a lányka, de sajnos ezt ma sem tudom meg. Az italuk gyorsan elfogy és a pénz is hamar előkerül, én pedig ellépek a pultosok gyöngyétől és nevetve széttárom a karjaimat.
– Van az, az állapot, amikor igen – vállam fölött hátra pillantok, még mindig nem tetszik másoknak, hogy a pult ezen oldalára kerültem, így feladom a dolgot és visszamászok a korábbi helyemre. – Fájdalmas volt nézni, amit művelnek –lassan helyezkedek vissza a székre. – Tudom, hogy te megszoktad és biztosan még élvezted is, de na – nem tudom befejezni a mondatot, mert talán nincs is jó vége.  Meg az olyan rosszul hangzana, hogy ki akartam sajátítani legalább egy kis időre a figyelmét, hiszen nincsen ilyesmire jogom.
- Szóval az ital, amit elém toltál... - kell valami más téma, bár nem érzem magam kellemetlenül a helyzet miatt, mégis úgy érzem szükséges egy kis mentés. - Azt hiszem nem is volt olyan rossz, bár ha kapnék még egyet, könnyebb lenne a döntés - angyalian mosolyogva nézek rá. Kifizetem én, ezen nem múlik, tényleg csak a helyes válasz érdekében döntenék magamba még egyet.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. július 22. 12:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 23. 19:40 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A hajam bámulása nála valami külön begyakorolt produkció lehet, asszem, mert nagyon ment neki. Csak meredt a tincsekre, én meg majdnem lehajtottam a buksimat, hogy belenyúlkálva rendbe rakhassa.
- Iiiiigen, leginkább azok - biccentettem végül, mert hát róluk volt szó és más magyarázat erre nincsen. Nekem más volt, én sosem akartam pocok lenni, épp elég volt látni, hogy apám, miután abbahagyta az aktív karrierjét egy sérülés miatt, az lett. Intő példa. Félt valaha is visszaülni a seprűre, edző lett. Egy szar edző.
- Végül is, igen, mondhatjuk, a nyugdíjazásom még eléggé odébb van. Majd lesz valahogy - jegyeztem meg szórakozottan, majd ismét Maja felé pillantottam. Kissé hihetetlennek tartottam, hogy addigra lehet, hogy lesz egy tini korú gyerekem. Mármint... nekem. Gyerekem. Mi a fene?
Ebből a gondolatmenetből az rántott ki, hogy a fókákat kezdtük nézni, akik közül egy-kettő éppen evett, a többiek meg vagy egy kupacon fetrengtek, vagy lefoglalta őket az, hogy lehűtsék magukat a nagy melegben.
- Hát azt én sem. Gondolom nem a fürdőkádba egy nagy vödörben, mint anyám anno a teknőseit. Az nagyon fura lenne... Gondolom valami másik vizes helyre... vagy nem tudom - pillogtam pár pillanatig értetlenül az állatkákra, aztán a gondozókra. Azt hiszem, hogy legközelebb meg kell ezt kérdeznem az első utamba akadó fóka-specialistától. - Furcsik a fókák.
Olyan hatalmas barna szemük van és mindig úgy néznek, mintha valaki sértegetné őket.

A megállapítás egy pillanat alatt kint is volt, inkább az ajkamba haraptam és elhatároztam, hogy nekem kell egy szívószálas üccsi, ha megállunk fagyiért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 23. 21:57 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Minekután megbeszéltük, hogy sokan csak lusták, ezért lesz belőlük pocok, újra kellett értelmeznem, hogy a navinések ezen alaptulajdonsága után, hogy nem növesztettünk még pocit a lányokkal, meg nagy popsit. Rejtélyes, de azt gondolnám, hogy valami okos ember erre is tudná a választ, én egyelőre nem lelek rá. Túlteljesítettük a tipikus alulmotivált diákokat.
- Nem is vagy annyira öreg, hogy ezen kelljen gondolkodnod - tettem hozzá, nem mintha engem bármikor annyira érdekeltek volna azok a bizonyos számok. Sokakat meg túlságosan is a környezetemben, ami frusztráló lehetne, de én csak butaságnak tartom. Ráadásul a utóbbi időben a jövőt se szeretem firtatni, most kicsit úgy vagyok ezzel, tényleg jobb, ha az ember nem ismer előre dolgokat, még ha szeretne sem. Nyugodtabb lélekkel van úgy mindenki, pont mint az oldalt kifeküdt fókácska, aki lazán tapicskolt a vízbe az egyik uszonyával, még a kis golyó fejét emelgette a közönség irányába.
- Tuti nem, hát hogy férne bele egy vödörbe? Teknőőőős? Volt teknőse?
Valahol elvesztem, de teljesen. Mármint nekem most a fókákat illene tovább figyelnem, de helyette nagy lelkesen fordultam Lewyvel szembe, a korlátnak már a hátam feszült nem a kacsóim, aztán úgy folytattam, mintha tök normális lenne. - Azok rohadt édik, nem szabadott azt sem soha tartanom, de egyszer titokban hazavittem egy olyan zöldet, ami ilyen meztelen. Vagyis nincs táskája..mi az az izé. Páncélja. Pedig a tininindzsateknősöket csípem - vettem levegőt, de aztán várakozás nélkül mondtam tovább. - Jaj az milyen? Te tudod? Segííts. Olyan, mikor levegőt vesz, mintha felfújták volna. Ilyen nagy hasa lesz, tuuudod, mint a quaxik, csak rondább és nem finom. Az utóbbit nem tudom, na, csak gondolom. Sooosem nyaltam meg a békákat, az azért már undi, vagyis igazából a papa azt mondta mérgező. De mindegy.
Egészen elfáradtam a nagy beszédbe és a szám is kiszáradt, ráadásul rájöttem, hogy megint csak úgy kiborult belőlem egy fél mesekönyv, szóval összepréseltem a számat és zavartan vigyorodtam el a lábikóim felé nézve le inkább. Csak akkor figyeltem fel újra, mikor beszélni kezdett a fókákról. Ekkor elvigyorodtam, aztán csücsörítve gubbasztottam - mindig ezt mondták, mikor ezt csinálom - a szememmel. Engem nem sértegetett senki, de nem értettem mi baj ezzel, tök cukik a kis golyófejűek.
- Ühhhm, leeehet hogy szomjas vagyok, vagy fagyizhatnánk még a macik meg a pingvinek előtt…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 23. 23:55 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Megnyugtatott az asszony, hogy nem kell aggódni, azért annyira nem vagyok öreg, én meg csak elvigyorodtam kicsit. Igazából annyira fiatal sem voltam, de éppen belefért a dolog.
A fókákat figyeltük még egy darabig közösségileg és valamikor akkor jött fel a teknőc téma. Ez meg igen felkeltette az érdeklődését, nem is számítottam rá, hogy majd ennyire érdekli. De ugye Maja szeret ilyenekkel sokkolni, elég sűrűn megesik, hogy olyasmire lelkes, amire az ember nem is számít.
- Nem tudom, lekicsinyítve. Minifóka. Ööööö volt, vettem neki, mikor elköltöztem. Kicsit megviselte a dolog - vontam meg a vállamat, minta mi sem történt volna. Már a Bagolyköves bentlakásosságom sem tűrte jól, aztán meg közöltem, hogy elég volt és elcuccoltam. Maja közben felém fordult, a hátát a korlátnak billentve és már kezdődött is az elsőre végtelennek tűnő szóáradat. A nő a némaság és a pletykás néni szint közt ingadozott, szerintem maga sem tudta eldönteni, most épp melyik is ő.
Elsőre igen hülye fejet vágtam, ebben biztos vagyok, de nem sikerült beazonosítanom a táskátlan brekit, egész addig, míg ki nem bökte, hogy quaxi.
- Őőőő nem tudom, varangy? Talán - még a pofim is felfújtam, hogy látszódjon, melyik brekire gondoltam. Az szokott ilyen nagyon csúnya lenni, és van, aki ilyet tart háziállatként! Hát fúj. - Amúgy meg helyes. Nem egészséges és a legtöbből nem lesz herceg sem.
Bár ha lenne, akkor most nem lenne itt velem, gondolom. Az meg meglehetősen szomorú lenne, egyből megkavarodik az idővonal és csak pillázok maga elé, mint egy bambi.
A kis bmbulástól muszáj volt felnevetnem, kicsit még a fejem is megcsóváltam, hogy ejj, mit csinálsz asszony, de aztán léptem egyet hátra és a kezem nyújtottam neki, hogy jöjjön.
- Nem bánom, vegyünk neked inni, mielőtt kiszáradsz és olyan leszel, mint egy aszalt-barack. - intettem a buksimmal abba az irányba, majd arra indultam sétizve. Vagy megfogta a kezem, vagy kis stílusosan zsebre vágtam, mert ezt így illik. Végül csak az egyik kis üccsis-bódés néninél kanyarodtunk le, ahol két igen tanácstalannak tűnő család állt már sorba, én pedig Majusra néztem. - Akkor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1284
Összes hsz: 4844
Írta: 2017. július 24. 04:00 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Talán egy egészen kicsit túlzásokba estem, ami nem volt szándékos, tényleg. Csak úgy jöttek a szavak én meg úgy voltam, hogy ez most nem marad meg csak úgy a buksimban. Láttam, hogy megint sikerült meglepetést okozni, legalábbis az első nagy levegővételnél észleltem, ennek ellenére csak szaladt tovább a paci. Szerencsére nem reggelig tartott a kis beszédem.
- Minifóóóka. Az milyen halálosan cukika lehet. Úgy úszna a vödör víz tetején ilyen kétségbeesett pofival, hogy jujj, de megnőttek ezek az emberek. - Az a gond ezzel csupán, hogy tökéletesen el tudtam a jelenetet magamban képzelni és iszonyúan tetszett. Nem csak a tények miatt, hogy aranyos állat, cuki pofival, de azért is mert tökre viccesnek tűnt. Persze közben figyeltem a kevésbé boldog dologra is, ami a tekiket illette. Ez azért szomorú volt, lehet én azért álltam úgy anyával, ahogy, mert nem kapott tőlem semmi háziállatot. Mondjuk nem szerette az én „kiskedvenceimet” se nagyon, így nem is gondoltam, hogy kéne.
- Varangyosbéka…ah, igen, az, olyan pufis lesz, iiigen, úúgy.
Nem volt mit tenni, kényszert éreztem rá, így megnyomtam a pofiját, amit megtöltött levegővel és nevettem. Megvolt miről beszélek, ennek azért örültem, elég kínos lett volna legyinteni, miután egy kisebb könyvet ledaráltam. Meg is fájdult a pocim tőle, szóval inkább abbahagytam ügyesen.
- Azt mondod? Tudod, sose puszilgattam őket, gondoltam, hogy ha herceg jön, akkor majd meglesz annak a puszinak a helye, nem kell csúnya, nyálkás és mérgező izékat. De azért ők is aranyosak valahol persze…
Nem szépítettem sokat a dolgon, mert nem volt min. Egyszerűen csak úgy voltam ezzel az egésszel, hogy olyan eszméket kergetek folyamatosan, amitől mások már cukormérgezést kaptak volna, vagy szimplán agyvérzést az értelmetlenség miatt. A fókás pofim már nagyobb tetszést aratott, ha nem is volt maradéktalan sikere, ennek meg tudtam örülni. Aztán szépen megfogtam a kacsóit, hogy mehessünk.
- Ez nem hangzik szépen… nem akarok aszalt lenni, meg barack se - ingattam meg a fejemet. Séta közben nem bírtam ki, hogy ne leselkedjek erre vagy arra, de azért viselkedtem, és a célnak kitűzött iszis helyet kerestem, és idő közben elment a kedvem a fagyitól is, ahogy egy kisgyerek éppen magára kente az egészet. Magamat ismerve… nem akarok fagyisan visszamenni a morci orvosok közé.
- Ühm. Hát ömm. - Nem vagyok penge a válogatás és döntés kettősében. - Valami szénsavmenteset, mondjuk szőlőlét vagy almalét szeretnék szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1172
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 24. 05:51 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Egyet kellet vele értenem, hogy a minifóka tutira cuki, én szívesen tartanék egyet otthon, de mindig dicsérném, hogy ne legyen olyan "i hate my life" feje. Mert ugye az összes fóka úgy néz ki, mint aki könnyezik, mert folyamatosan inzultálják őket, nem szeretem, ha rám néznek, bűntudatom van tőlük.
- Iiiigen, rettenetes lenne a valódi ijedt arca, ha a kamu ennyire valósághű... csóri fóka - ráztam meg a fejem, mert ki akar egy életet leélni olyan fejjel, mintha épp most láttad volna, hogy anyád lehúzza az aranyhalad a klotyón?
Lassan átterelődött a téma a tekikre és megemlítettem, hogy vettem anyámnak párat, mikor kiköltöztem tőlük. De nem ezen maradt a hangsúly, hanem azon, amit Maja hazavitt, de nem adhatott neki puszit, mert hát, az nem egészséges. Elsőre nem vágtam, miért nincs táskája csóri tekinek, de aztán megfejtettem. Egy varangy volt, még a pofim is felfújtam, hogy illusztráljam, milyen állatkáról volt szó. Ő meg elégedetten dorombolta, hogy hát iiigen, az lesz az, majd megnyomta a pofim, én meg ráfújtam a levegőt.
- Iiiiigen, igen, tak, aranyosak, ameddig nem puszilgatod őket, mert lesz ilyen nyálcsík a szátok között, meg még beteg is lehetsz tőle. Fúj - fejeztem ki az ellenérzéseimet a dologgal kapcsolatban. Na, nem mintha mással nem lehetne nyálcsíkod, de az egy békuccal elég undi. A fókás bambulása nagyon cuki volt, kicsit felnevettem, de azért járt a fejcsóva is, mert nehogy nekem elbízza magát.
- Nem, én sem szeretném, ha bármelyik is lennél. A barack finom, de Bojarskaként valahogy jobban szeretlek, tudod - még egy csillivilli mosolyt is megengedtem magamnak, miközben a kezecskéjét fogva sétáltunk a nénis bódé felé. Elég meleg volt, mi meg szinte sosem voltunk elég kussban ahhoz, hogy ne kelljen az az üdítő. Közben muszáj volt jobbra-balra pillognia, meg jeleznie, mennyire tetszik neki egy-egy látványosság, én pedig általában egyetértettem vele. Ha nem is nyűgözött le, imádtam, mennyire odavan dolgokért.
- Fagyi, ropi? Valami? - érdeklődtem, miközben kissé nyújtóztattam a nyakam és a néni mellett elsandítva csekkoltam, milyen üdítői voltak. Volt szavannás capri sonnéja, szóval a részemről el is dőlt a dolog, már túl sokat járt a fejemben a szipókás üdítő. Mikor végre sorra kerültünk, kikértem a narancsos, oroszlános üccsit magamnak, neki egy alma és egy szőlőlevet, meg egy csomag ropit is és kifizettem a néninek, szigorúan pókerarccal. Aztán visszafordultam az asszonykához, odaadva neki az almalevet. - A másik jó lesz később.
A másikat az oldalsó zsebembe csúsztattam és csak utána álltam neki a narancsos rémálmomnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 47 ... 55 56 [57] 58 59 ... 67 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek