36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 46 ... 54 55 [56] 57 58 ... 66 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 13. 23:49 | Link

Dwayne Warren


Még szép, hogy kellett neki a kaja, s mikor végre megkapta, fenék riszálva elvonult a pokróc szélére és mohón csámcsogta szét az egészet. Hiába volt eredetileg ember, ennél talán még disznóbbúl szokott enni, ha éppen asztalnál ült egy ötfogásos lakoma társaságában.  De tény, hogy most talán az éhsége is kissé eluralkodott rajta.
A beszélgetést csak fél füllel hallgatta végig, ha minden gyerek aki ezt kérdezte volna a szüleitől hazavitte volna, mostanra már ezer lakhelyen élt volna a lányka, de a szülőknek valahogy mindig ugyan az volt a válasza. Igen, édes, de itt marad.
Miután befalta a virslit turcsi orrával kezdett el szimatolni, hátha akad még valamit. Végigmászott a férfi lába mentén a takarón, s megszaglászta az ujjakat, majd mikor nem talált semmit, sután a fenekére huppant és megnyalta a szája szélét.
Ez nem állatkert volt, tessenek még adni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 00:03 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Azt mondta, hogy okos vagyok, amit legutóbb talán a mamától hallottam, tőle is akkor, mikor éppen írni tanultam. Nem igen szoktak dícsérni és ez néha rosszul is esett, mert mindig jobbat vártak el tőlem és ezért néha fel is merült benne, hogy én talán nem vagyok elég jó? Mások miért annyival jobbak? Őket miért ölelik meg a szüleik őket büszkén a suli után, ha engem szülinapkor is csak félszegen vállon veregetnek?
- Én, öm... dziękuję, mármint köszönöm - bólogattam aprókat, de a mosoly már nem tellett mellé, csak egy kicsit később, mert túl sok volt a hirtelen rá mhalmozódott érzelem.
Végül elindulva felajánlottam, hogy foghatja a kezem és már ééppen azon voltam, hogy de nem erőszak, csak sétizzen nyugodtan egyedül, mikor a kezét az enyémbe csúsztatta. Halányan elmosolyodva szorítottam meg óvatosan a kezét, mert tök aranyos volt, miközben a táblák szerint mutatott kijárat felé vezettem.
- Nem tudom, nekem mindegy. Arra megyünk? - kérdeztem felvont szemöldökkel a nagypapájára pillantva, majd az általa választott útvonalon haladtunk tovább hármacskán. Mikor abbahagyta a szökdécselést, halvány mosollyal pillantottam rá.- Csináld csak, nem zavar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 14. 02:30 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Tudok nagyon bután nézni, meg annál is butábban, meg úgy, mintha egy bagoly szemeit nagyítóval néznéd, mikor oldalra dönti a fejét értetlenül. Na pont ez utóbbi fázis ért el, mikor azt a fura szót mondta. Percekig pislogtam, aztán leesett, hogy nem külön dolog, hanem utána fordításként mondta a köszönetet. Na, eleve nem értettem, ezt miért kell megköszönni. Csak elmondtam, mit gondolok róla igazából, másfelől meg... ez majdnem olyan mókás, mint Stitchék saját nyelve.
- Mi az a szó vagy mi, amit mondtál? Ez milyen országban van? - Sikerült elég jól, nem, csak Majásan megkérdezni, de talán megértette. Jobban leragadtam ennél végül, mint azon, hogy miként reagált az okosságára. Tényleg az, hát beszél ilyen más nyelvet is a többi ügyessége mellé, nekem senki ne mondja, hogy nem.
Közben sikerült egymás kezeit tapicskolnunk, mert hát a papi most meg is engedte, meg ő is rendes volt és akarta. Ilyen amikor minden szép és jön a happy end, nem? Csak ugye általában a hercegek és hercegnők együtt élnek boldogan, még meg nem halnak. Mi meg... lehet hogy nem is lesz több séta. Ami egy kicsit azt hiszem rossz lenne, mármint úgy érzem a pocimban, hogy egy ilyen hír nem tenne boldoggá. De ugye ezt nem dönthetem el egyedül.
- Meeenjünk. Csak egy kicsit meglessük, aztán kéész. - A papa nem volt ennyire lelkes, de végül belement, így jobbra fordult, nem pedig balra én pedig lelkesen figyeltem a nyakam nyújtogatva, hol jönnek már. Igazából nem tudtam merre vannak, csak láttam a térképen a ház felé rajzolva a képüket. A házikó meg az, ahol ki lehet menni, azt mondták. - Biztike? Amúúúúúúgy, ha majd egyszer, talán, esetleg, megint találkozunk... az biztos jó lenne.
Közben elértünk azokhoz a bizonyos makikhoz, én meg egy kicsit közelebb settenkedve figyeltem őket jó lassan ballagva. Ketten a rácsokhoz sétálva kapaszkodtak fel, én meg felnevettem, ahogy a jobb oldali visszaborult. De sajnos a kijárat és az idő is közeledett. Ettől pedig lefelé görbült a szám sarka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. július 14. 07:34 | Link

Bornemissza Luca


Különben személyesen még sosem találkozott corgival, mindössze a tévében látta őket, így most különösen jól szórakozik azon a riszáló, dundi fenéken. Ami egyébként, nem tudhatja, hogy egy fiatal nőhöz tartozik, aki épp olyan hévvel esik neki a főtt virslinek, mint egy... inappropriate hasonlat.
   -  Anya meg tuti megengedné.
A férfi leemeli tekintetét a kutya szív alakú fenekéről, a fia felé, aki épp csak az orra alatt mormogja el passzív-agresszív véleményét a szigorról. Tény, az apai tiltás ritka az ő sajátos mozaikcsaládjukban, azonban annál kegyetlenebb: a nem akkor is egy büdös nagy NEM marad, ha az öntudatos, feltörekvő nemzedék földhöz vágja magát az áruházban és ordítani kezd. Sean így megtanulta már, hogy ha alkudozni csak az anyjával tud, vele szemben pedig egyenesen mesterivé fejlesztette a zsarolást.
A kutya végigmászik mellette, hagyja, hogy az végigszaglássza őt majd lehuppanjon mellé. Felemeli előtte üres tenyerét, ó, hisz' pontosan ismeri ezt a tekintetet.
   -  Nincs több. Dagadt disznó leszel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 08:35 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Kicsit néha bonyika volt magyarul beszélnem, mert akaratlanul is lengyelül szólaltam meg, mint például most is. Ezért pedig Maja nagyon hatalmas szemekkel bámult rám, gondolom úgy hangozhattam, mintha egy külön bolygóról érkeztem volna hozzá.
Szóval csak rámosolyogtam, kissé összeturkálva a hajam, majd visszaejtettem magam mellé a kezem és rántottam egyet a vállamon.
- Azt jelenti, köszönöm. Lengyelül. Lengyelországból jöttem. Lengyel vagyok. Lewy Bojarski - mosolyogtam egy jót ezen az egészen, mert hát kis elismerés, hogy legalább eddig nem derült ki, hogy máshonnan jöttem. Ez már majdnem rekordidő volt, ami alatt nem kérdeztek rá, hogy honnan is jöttem.
Szóval kézenfogva sétáltam vele a kijárat felé, mintha ez így rendben lenne, a beleegyezést követően a makik felé véve az irányt a másik kijárat helyett. Nem hiszem, hogy a nagypapája el volt bűvölve az ötlettől, de nagyon szereti a kicsit, mivel hajlandó volt mégis így dönteni.
- Csak egy egészen kicsit, pár... perc lesz - fojtottam el egy kis mosolyt, mert ha úgy vesszük, akkor a jegessmaciknál is csak pár percet voltunk. Egy jó pár percet, amit mások talán húsznak is mondtak volna, meg túl soknak egy állathoz. Kicsit rosszul éreztem magamat a kijelentésétől, mert hát elég valószínű volt, hogy nem fogok csak úgy beállítani hozzájuk és fordítva, de bólintottam pár aprót. - Igen, az tényleg jó lenne. Akár itt is találkozhatnánk, csak később. Később is nézheted a nyakamból a jegessmacikat meg a vidrákat.
Szóval figyeltem vele a makikat olyan kis elkámpicsorodva, de legalább ők cukik voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 14. 09:55 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Egyszerre volt kicsit zavaró és mókás, hogy nem értettem minden szót meg, amit kimondott. Eddig azt hittem, hogy elég speciális, hogy Stitch annyit motyog a mesében és hol rendesen beszél, hol a sajátján. De eddig így rendeses élőben még nem volt ilyenhez szerencsém. Szegényt jól megnéztem, mikor pedig válaszolt, akkor kicsit elfordultam, ne legyek már még furább a nézéssel. Bólintottam párat, mintha megértettem volna, aztán a papi közel volt, hogy a pólóján rántsak egyet, mikor megálltunk és győzködtük őt.
- Hol van az a Lengyelország? - Butának éreztem volna magam, ha Lewyt kérdezem, de gondolom úgyis hallotta, de azért én igyekeztem. Az, hogy pár perc vagy óra, még én megnézek egy állatkát sok dologtól függ, leginkább attól, meddig szabad. Most mondjuk tényleg nem akartam olyan sokat, tudtam hogy már sietősbe vagyunk. De most hagytam volna ki, ahogy lehuppan a popójára a maki, majd összeveszik a társával? Na nem, azt nem szabad, olyan jót nevetgéltem, hogy mutogattam, hogy oda ni, mi történik. A papit nem nagyon kötik le az állatok, ő csak nézett be mereven és szerintem várta, hogy elmúljon. Még álltunk, addig se ugrándoztam, így senkinek nem kellett elnézni ezt nekem, bár a kezet nem engedtem el, szépen és ügyesen szorítottam, bár nem akartam undin összeizzadni, észre sem vettem.
- Az állatkertibe? Szoktál ide máskor is jönni? Vagy fogsz? Papiii, mi is jöhetünk még, ugye? - Egyébként is szeretem ezt a helyet, meg mindent, ami állatos, így nagyon jól hangzott volna, ha jövök egyszer, ő meg itt van és megint megnézhetjük. Vagy még sokszor. Nem vagyok olyan telhetetlen, csak ez úgy , azt meg ki nem szereti? - Remélem, hogy lesz majd még ilyen.
Aztán láttam, hogy int nekem a nagyapa, hogy ideje menni kifelé, mert ha lekéssük a sihuhut, akkor bizony anya fel fog robbanni, bumm, mint a lézerpisztolytól bármi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 14. 17:58 | Link

SzökszeMöszke

- Én gyönyörű voltam mindig.
Dehogy voltam, ó de még mennyire nem. Pufi is voltam, szemüveges is, pattanásos is, tipikusan az a gyerek, aki kéri az ostort. Ehhez hozzájön az, hogy anyám arcoskodott, mindenki tudta, hogy az egyik tanár testvérével kavar, sőt hallottam olyat is, hogy a tanárral is, aki mostanra már igazgatóhelyettes. Már akkor tudta, hogy hova kell nyúlnia.
- Van itt ilyen mobilgrill is, gondolom, ehhez nem kell nagy tudomány. Kiülünk vele a Mechwart ligetbe, vagy ilyenek.
Előttem is ellebeg ez a kép, és valahogy nálam is inkább Scar az, aki üldözi a csöviket, míg én játszom a konyhatündért. Azt hiszem ezek után nem meglepő, hogy nem csak, hogy lemacskanőz, de még külön hozzá kell tennie, hogy amúgy férfi vagyok. Nos, azt hiszem, itt az ideje, hogy elkezdjek gyúrni járni, vagy valami, mert a plöttyi kis testem ezek szerint nem mutat egyértelműséget.
- Mitől nem csinos egy lány?
Ezt sosem értettem. Mindig csak a csinos lányokat szokás megmenteni, de mi az a pont, amitől mondjuk egy lány nem csinos. Én nem pont ezt a száztíz-hatvan-kilencven-es új ideált tartom annak, de hát valami miatt mindig mondják ezt a szép lányok kifejezést. Lehet, hogy csak én nem értem, hogy mi is történik egészen pontosan ezen a téren, mindenki más meg pontosan tudja, hogy mi is akar ez a kifejezés lenni. Lehet, hogy ezt a titkot én is megtudhatom, most, itt, egy Tesco közepén.
- Eeez?
Emelem fel a rusnyazöld szemüveget. Van még citromsárga, rózsaszín meg fejér is. Utóbbit kiveszem, felhúzom és elkezdem diszkópatkányosan mozgatni a fejemet. Nagyon menő vagyok, és nagyon nem értem, hogy az ő agyuk ettől, hogy nem folyt szét teljesen.
- Bízz bennem, asszony! Mindent meg lehet oldani.
Legalábbis nagyon remélem, hogy most sem hagy majd el a szuper megoldó képességem. Mondjuk egyelőre attól nem tartok, hogy sikertelen lenne a tervünk, és nem tántoríthat el senki. Ahogy haladunk, bedobálok rágót, kekszet, édes és sós ropogtatnivalót.
- Kellene valami rendes kaja is, nem? Mondjuk azokból a sült cuccokból is vehetnénk, vagy nem tudom, van-e itt más normális kaja. Péksüti? Ott vannak a fánkok is. Imádom a fánkot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 14. 18:41 | Link

Dwayne Warren


A kisfiú megjegyzésére kicsit felsandított, édesnek találta, hogy ennyire a fejébe vette, hogy haza akarja vinni őt. Lassan már nevet is kap, bár az már van neki.
A kaját viszont nem talált többet, ami nem tetszett neki és hiába próbálkozott többet kicsikarni a férfiból a nem úgy tűnik nem csak a kisfiúnál határozott nem, hanem a corginál is.
A megjegyzésre méltatlankodva fújt egyet, kikérte magának, neki csinos alakja volt, legalább is emberi formában. Corgiként egyáltalán fogalma sem volt, hogy milyen testalkatúnak számított, a kutyaideálokat nem követte, ha egyáltalán volt olyan.
De ha étket nem kapott, akkor a férfin átmászva visszacsüccsent a kisfiú mellé, megbökve nóziával, hogy legalább a gyerkőcöt vigasztalja, majd jobb ötlete támadt és elrohant.
Úgy tűnt el a fák és bokrok között, ahogy érkezett és öt percig nem is lehetett látni, mintha már végleg továbbállt volna, de aztán csak megjelent.
Peckesen és büszkén lépdelt, fenn hordott fejjel, szájában egy édes, fehér virággal. A bibi csak az volt, hogy sajnos kutyaként nem tudta letépni a száránál fogva, így gyökerestől volt kénytelen elcipelni a fiúig. De ajándék lónak sohasem szabad nézni a fogát, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 22:10 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


A kérdés ugyan nem nekem szólt arról, hoigy hol van Lengyelország, de rögtön elkezdtek kattogni a fogaskerekek, hogy ha kéne, el tudnám-e mesélni, hogy merre kell menni. Annyira nem volt messze, de közel sem és azt hiszem, nem elegendő a földrajzi ismeretem ahhoz, hogy elmagyarázzam neki.
- Igazából Varsó elég messze van, ha minden igaz, busszal 7 vagy 8 óra... arra - fordultam abba az irányba nagyjából betájolva, merre is lehet és mutattam a kezemmel is. A makik elég édesek voltak, ahogyan zsongtak a ketrecben, jobbra-balra ugrálva, néha egymásnak is nekimenve. Otthon az állatkertben egyszer megsimogathattam egy ilyet.
A kérdésre aprókat biccentettem, mert hát anya magyar volt és ha tehette, mindig itteni helyekre akart átrángatni, hátha attól majd jobban kedvem támad idejönni, mint otthon maradni.
- Igen, néha szoktunk idejönni. De nem csak rajtam múlik - pillantottam a kishercegnőre, majd a nagyapjára. Hajlandó lettem volna miatta még párszor bámulni a vidrákra negyedórát. Nem lett volna különösebben rossz időtöltés.  - Igen, én is. Még elkisérlek a kijáratig, jó? - kérdeztem kissé zavartan pillantva rá, de a kezét nem engedtem el. Aztán a nagyapjára néztem, hogy hát őt sem zavarnám-e. Mert nem csak a kicsilányon múlik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 14. 23:01 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokszor van velem, hogy reggel nem vagyok hajlandó felkelni, de most nem is kívántam ilyet tenni. Ha tudnék napot ugrani, már megtettem volna. Nem mondanám, hogy nyuszi lennék, de sem az orvosokat, főleg az ismeretleneket, se a vizsgálatokat nem szeretem. Ijesztőek, néha fájdalmasak és kellemetlenek is, semmi jót nem tartogatott a nap, ráadásul délután volt csak a nagyobb így fél nap semminek tűnt. Bár Lewy azt mondta megoldjuk. Elhittem neki, mire kiimádkozott az ágyból és hajlandó voltam felöltözni is rendesen. Szépen, és viszonylag időben indultunk el, hogy felérve Pestre, a klinikát megtalálva bejelentkezzünk. Nem éreztem magam túl jól, de leginkább mert ideges voltam. Amikor pedig felvilágosítottak, hogy mindez egy vérvétellel kezdődik reggel, hát eléggé lesápadtam. Lecsücsültettek, aztán úgy megcsapoltak, hogy reménykedtem benne, hagytak valamennyi vért bennem is, azt hiszem az egy szükséges alkotóelemem. Zavartan lóbáltam az ágyról lelógó lábaim, nem nagyon sikerült odanéznem, mit csinálnak. Csak, mikor megszabadítottak a kis eszköztől és kiengedtek lélegeztem fel. Szegény férjecske kezét addigra szerintem pici mazsolává szorongattam.
De ennek a rémálomnak is vége lett, ehettem is végre, amitől legalább morcos nem voltam. Aztán kiderülhetett volna, hova is készülünk, még várni kell. De ez úgy tűnt várat még magára.
- Addig mit fogunk akkor csinálni? Mármint, én eleszegetek itt, de az sokba kerülne, és úgy kéne visszaguríts oda. - Mutattam a nagy épületre, ami majd még egy csúnya körben érdeklődik irántunk. Széles mosollyal bújtam hozzá, aztán kicsit fintorogva hajlítottam be a kezem, hogy még a bucit oda szorítsam, ahogy mondták. Ugyan oda ragasztották a kezemhez, nem tudtam, hogyan is jó. De még nem mertem kidobni.
- Szerinted mire visszamegyünk, már megmondják az eredményt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. július 15. 00:29 | Link

Bornemissza Luca


Nyilvánvaló hazugságot közöl a kutyával, hiszen ha akarna, még legalább három hotdogot és két  sajtburgert is nekiadhatna, de ez eszében sincs. A dög jó húsban van. Ő pedig még tervezett azokkal a bureszekkel, hiszen a fiát ismerve egyhamar még nem keveredik haza.
A keze épp ismét kinyúl a kutya felé, amikor az felpattan, majd rövid lábain döcögve, egy nílusi kajmán meglepő sebességével iramodik el.
   -  Kutya! - Sean térdelve forul, majd kap az állat után, a keze azonban épp, hogy súrolja a bundát. Egy csalódott, színpadias sóhajt hallat, ahogy a corgi eltűnik egy kökénybokor túloldalán, elvakart szúnyogcsípésekkel pöttyözött kezét leejti a pokrócra. Dwayxne szintén egyfajta apatikus beletörődéssel bámul arra, amerre a dudni kutyafeneket utoljára látta. Az üres zsömlét lesöpri a fűre.
   -  Lehetne egy kutyánk - mutat rá Sean a nyilvánvalóra.
   -  Lehetne.
   -  Lehetne kutyánk _holnap_.
   -  Lehetne.
   -  Lesz?
   -  Nem.
Az ítéletet öt perc madárfüttyökkel megszakított, de különben néma csend követ. Dwayne, az előbbi jeleneten felbuzdulva hozzálát a gondos, női kezek által fabrikált burgerhez, Sean egy bottal a füvet piszkálja, az élet igazságtalanságán elmélkedik, teljesen lehidalva tőle. Családi hidegháborújukat hosszú idő  múlva, gyepen dobogó tappancsok szakítják meg - majd egy földlabda végén fityegő virág.
Kevés válassza el tőle, hogy Dwayne félrenyeljen és megfulladjon, úgy kezd el nevetni az abszurd jeleneten. Hát a kutya visszajött. Na ez tényleg haláli! Sean szintén nem foglalkozik holmi gyökérrendszerrel, visítva kezdi el dögönyözni a kutyát ismét, a szeme is könnybe lábad.
Külvárosi giccs - de elbűvölő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 01:14 | Link


volt egyszer... | 12 évvel ezelőtt | ZOO *-*


Várakozóan pillantgattam a papára, közben kicsit türelmetlenül meg is köszörültem a torkom, de nem nagyon lett válaszom. Vagy nem hallotta, vagy nem is akarta. Aztán már le is mondtam volna róla, mire Lewy megszólalt. Egy kicsit elmosolyodtam, mert próbált válaszolni, én meg komolyan érdeklődtem és aranyos volt tőle. Még a mutogatás is.
- Ó, az jó sok. És te hogy tudsz ilyen sokat mindig végigülni, bármilyen járműben? Én a vonaton is mindig felkelek, amiért leszúrnak, de nem lehet ennyit csücsizni. Megfájdul a popsi.
Látványosan próbáltam a saját fenekemre nézni, de hiába vagyok hajlékony, megkerülni tudnám csak ezzel magam, meg ott a tasim is. Szóval befejeztem a nézelődést és szépen fogtam a kezét, amíg csak lehetett mosolyogva.
- Az anyukád intézi nálad is ezeket? Nekem is mindig ő dönt, vagy néha hagyja, hogy a papi meg a mami, de máskor erre is mérges. De az állatkertbe biztos elengednek téged is, meg te már nagy vagy.
Nem igazán lehetett szerintem követni engem, de az egyértelmű volt még nekem is, hogy mintha arról győzködném, hogy ő is akarjon ide többször jönni. Akkor akár még tényleg össze is futhatunk egyszer. Persze lehet soha sem, ezt is el kell fogadni. Azért én úgy gondolom a kövecskéim biztos helyen vannak. - Ühhüm, az jó lenne.
Nem figyeltem nagyon, de azt hiszem a papi se ellenkezett és bizony közeledett az a kapu. Egyre lassabban lépegettem, amit a papi karba font kézzel figyelt a kijáratnál megállva. Elhúztam a számat, nem akartam menni, hát most na. Megálltam, aztán felnéztem a nagyfiúra, majd vigyorogva meglóbáltam a kezünket és csak utána engedtem el.
- Köszönöm szépen a sétit. - Aztán a papához szaladtam, hogy még integessek befelé, de kövessem őt, mert nekem haza kell menni sajnos. Ilyen a még kisnagylányok élete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 01:56 | Link


dat vörös | 12 évvel ezelőtt...|pesti állatkert


Szóval nagyjából megpróbáltam elmagyarázni, hogy mi hogyan merre, miként, több-kevesebb sikerrel. Azt a nyolc órát én sem bírtam volna elviselni, mert hát az nem embernek való mennyiség, pláne nem ha egy helyben kell tölteni. És mi van, ha éppen pisilni kell, mert megittam egy liter vizet? Akkor így imádkozok a helyemen, hogy minden rendben legyen?
- Nem nagyon tudok... túl sok idő ahhoz, hogy az ember csak úgy végigülje - ráztam meg a fejem kissé tiltakozóan. Kissé érdeklődve figyeltem, ahogyan megpróbálta megvizslatni a popóját, de aztán nem jött össze neki, így hát csak megfogta a kezem inkább. Nem igazán számítottam erre az egész kis kiruccanásra a mai napomban, de legalább nem voltam egyedül és nem is idegesítettek fel.
- Iiiigen, főleg ha eljövünk Lengyelországból. Akkor mindig neki kell tervezni a programot... múltkor templomokat néztünk három napon át... nagyon unalmas volt - biggyesztettem le az ajkamat, mert az első kettőnél még kis lelkes voltam, de mindenhol meg kellett állni imádkozni meg misére, meg minden és csak nem. Hagyjon békén!
Aztán szépen, lassan, de biztosan ott is voltunk annál a bizonyos kapunál, a papája már igen menni akart, szóval nem húztam az időt, csak elmosolyodva hagytam, hogy kicsit meglóbálja a kezünk, majd elengedtem.
- Jó légy, hercegnő! - intettem kis mosollyal, még szemmel tartva, ameddig el nem tűnt, majd kis sóhajjal vágtam zsebre a kezem és elindultam megkeresni anyámékat. Lassan idő volt, nem ártott volna elindulni kifelé. Azért néha-néha még elővettem a piros kavicsokat, hogy kis mosollyal elmerengjek, mi is volt ez az egész. Egyszer volt, hol nem volt, a mese elkezdődött...

//köszönöm, nyuszi *-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 03:16 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A nap kifejezetten döcögősen indult, máskor sem egyszerű a nőt kiugrasztani az ágyból, de ma reggel még azt sem mondhattam, hogy gyere nyuszi, csinálok reggelit. Szóval a dolgok igencsak bonyolódtak, ahogyan ketyegett az óra ébredés után. De a szép szó és a szeretet megtette a hatását, sikerült kiédesgetnem a párnák közül, sőt, még időben el is indultunk, hogy a dokiktól se késsünk el. Szegény szívemet majd szétvetette az ideg, és én sem voltam elragadtatva a vérvétel hallatán, de kis hősiesen kibírta, én meg cserébe hagytam, hogy szétszorongassa a kezemet. Még cirógattam is finoman a hüvelykujjammal, néha megjegyezve, hogy "semmi baj", illetve, hogy "mindjárt vége". Bár kis híja volt, hogy ne ájuljak le a székről a vér láttán. Más, mikor az emberből folyik, meg mikor egy csomó kicsi ampullában lóbálják előtted, hogy hmmm, fincsi.
Mély szusszanással az asszonykára néztem, majd felvontam a szemöldököm. Kissé elkalandoztam, talán nem ártott volna jobban figyelni rá.
- Hm? Ja, nem, nem akarlak sehova gurítani, szóval kénytelen leszel felemelni a popód és kilejteni majd innen, ha befejezted a reggelit. Nem kérsz mást? - érdeklődtem, miután az üres zöldteás poharamat odébb toltam magam elől, jelezve a pincérnek is, hogy én itt befejeztem. - Arra gondoltam, sétálhatnánk egyet. Persze, csak ha van kedved.
Mert ugye ma miatta voltunk itt, nem azért, hogy az én igényeim tartsunk számon, kicsit még meg is ölelgettem, biztos-ami-biztos. A karjára pillantottam elgondolkozva, majd kissé tanácstalan arccal ráztam meg a fejem.
- Halvány gőzöm sincs, de elég ügyesek szoktak lenni, az a bácsi javasolta őket, aki összelegózott. Szóval azt hiszem. - pillantottam én is az épület felé, kis fintorral. Sok minden, de nem szívet melengető látvány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 12:52 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokkal jobb így, hogy már részben túlestem a nehezén. Még mindig tiszta libabőr vagyok, ha belegondolok a tűszúrásba, meg ahogy kipaszírozták majdnem a lelkem is egy üvegcsébe. Azt hiszem dicséretnek vehettem a nővérke megjegyzését, annak kapcsán, hogy nem ájultam el vagy lettem rosszul. Azt hiszem nagyobb volt a félelem, mint a tényleges gond. Nagyot szusszantama  mondandóm közepén a két utolsó falatom felett, mikor visszakérdezett pislogtam rá kicsit, aztán megettem a hamit és csak utána beszéltem.
- Jóó, majd szépen riszálom. Minden okés, Szívecske? - Közben megráztam a fejem még meg is simizve a hasam, hogy totál tele vagyok éppen. Általában ebédig nem is szokott gond lenni velem, a reggeli lendülete kitart. Bár nem ettem valami normálisan az elmúlt időben, mert mindig vagy volt valami, vagy idegeskedtem, vagy nem is volt étvágyam és így, csak muszáj lenne megint rendesen csinálni, mert bárhogy is lesz, nem fognak edzésen megdicsérni. - Szeretek sétálni, menjünk. Amúgy sem tudok itt ücsörögni olyan sokat még történik valami. Ééés végeztem is.
Azt hiszem jól leírja a türelmességi képességeim abban, ami nagyon leköt, hogy mennyi időt hagyok szerencsétlen férjemnek, miután hazaesik a letámadásom és az első otthon levegővétel között. Nem sokat. Vagy semennyit. Változó. Az ölelésre nagy vigyorogva simultam hozzá, aztán a kezem kinyújtogatva elhúztam a szám, mert ahogy mindig, most is bepirosodott és kékült meg lilult az a csúnya folt. De legalább már nem fájt.
- Akkor biztos jók, azért remélem a délutáni se lesz vészes. - Lehet egy picit féltem, szerintem nem akart senki megijeszteni, de mikor elkezdte ecsetelni az adataim felvétele után a nénike, hogy miket meg hogyan fognak megvizsgálni, megállt bennem az ütő, és úgy éreztem magam, mint mikor a prérifarkas a gyalogkakukkban lefagy a zuhanás előtti pillanatban. Tudja, mi van odalent és hova tart, de még kapaszkodna vissza, hogy inkább valami más módon halna meg, ha lehet, és nem most. Azt hiszem a nagy gondolkodásba elég fura fejeket vághattam, így csak lehunyt szemmel hozzábújtam mielőtt felkeltem és összeszedtem a táskámat. - Merre sétálunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 15. 15:40 | Link

Dwayne Warren


Kicsit meglepődött a fogadtatáson, nem számított arra, hogy a kisfiúnak annyira tetszeni fog a virág, hogy a nyakába ugrik és telebőgi a vörhenyes bundát, de tetszett neki a jelenet.
Különben is sokat időzött a virág kiválasztásával, mert a park tele volt virágokkal és a kiásása is macerás volt, mert ennek köszönhetően csupa földes lett a két mellső lába, meg az orrán is a fehér bunda.
Ledobta a pokrócra a földcsomós virágszálat, mert hát hol lett volna jobb helye egy ilyen piszkos dolognak, mint egy olyan tárgyon, amire az emberek fekszenek? S a kisfiú visszaszeretgetésébe kezdett, néha kicsit hátrébb lépve, majd előre ugorva játszadozott mókásan, néha néha  a saját lábában felbukva. A töpörödött végtagok nem bírták jól a strapát, de evvel egyáltalán nem foglalkozott, majd odaugrált a férfihoz és feltűnően beleszagolt a levegőbe. Igen, észrevette ám. Meg azt is, hogy honnan jött, de azért annyira nem volt pofátlan, hogy ki is szolgálja magát.
De azért valahogy csak ki akart könyörögni magának, minimum még egy virslit. Egyik mancsát a levegőbe emelte, és ott tartotta, mintha csak pacsit akarna tőle kérni. A trükkökben jó volt ám, sőt egyenesen mesterien zseniális.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 15:50 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Szerencsére hamar vége lett a vérvételnek, nálunk is szoktak tartani, de valahogy mindig túlélem. Talán azért, mert közben szórakoztatni szoktak, amúgy teljes szívemből gyűlöltem az egész procedúrát. Mi élveznivaló van ebben? És akkor vannak emberek, akik önként s dalolva mennek vért adni. Bolondosok.
Maja viszont most már sokkal nyugodtabban ücsörgött és eszegette a reggelijét, amit végre megehetett.
- Légyszike, akkor addig majd itt maradok, hogy jobb legyen a kilátás és kint találkozunk - intettem a fejemmel az ajtó felé, majd halkan felnevettem, az ujjammal az üres teáscsésze szélén körözve lassan. Ez is amolyan pótcselekvés volt, ami megnyugtatott. - Persze, hogy rendben van, miért ne lenne?
Ma nem volt gond, tényleg minden rendben volt. A sétára ő is rábólintott, hogy jó ötlet, szóval kissé elmosolyodva jeleztem a felszolgálónak, hogy jó, akkor én most fizetnék. Közben Maja is befejezte a reggelijét, szóval csak feltápászkodtam, lerendeztem a dolgokat a pincérrel, hogy aztán ismét a figyelmem százötvenkettőésfél százalékát a feleségem felé fordítottam. Az ölelés azért kellett, szóval kissé elmosolyodtam.
- Én is, nem szeretek sok időt dokikkal tölteni - ráztam meg a fejemet kissé rosszallóan. Még ilyen okkal sem érte meg. Még kicsit megszeretgettem, majd nyomtam egy csókot a hajába, hogy aztán tegyek egy lépést hátra. - Ömmm, az állatkertre gondoltam, úgysincs vészesen messze...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 17:27 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokkal jobb programnak éreztem az evős ücsörgést, mint a nap kezdetét és azt hiszem, ezért senki nem hibáztathatott. Bár azért a rossz érzésem nem nagyon akart múlni a dolgokkal kapcsolatban, egy kicsit megmaradt az a félsz még a délutánihoz, csak átmenetileg nem ütközött ki rajtam. Sóhajtottam egyet és összeráncoltam a homlokom, majd ingatni kezdtem a fejem a kis viccére. Persze, pont ilyen kis műsoron gondolkodtam éppen. Nem akartam kiriszálni a popóm a szoknya alól csak úgy. Aztán válaszolt és nem értette a kérdésem, ami annyira nem lepett meg.
- Csak… nem tudom. De akkor jó.
Megrántottam a vállam, aztán a hosszas szemezés után leszedegettem a csúnya ragtapaszt a bucival együtt, majd egy zsepibe csomagolva kihajítottam a közeli kukába. Kicsit megsimiztem a beszínesedett könyökhajlatom, aztán visszafordultam felé, hogy jól megszeretgessem, vagy én legyek megszeretve. Ez nem volt tiszta számomra, de jól esett, így nem is gondolkodtam túl.
- Furik, kórház szaguk van és némelyik nagyon morci is. - A megjegyzésemnek hitelt adni sem kellett, ezek olyan átlagos meglátások szerintem mindenkitől, aki futott már mogorva bácsiba. Azért azt nem mondanám, hogy kihagynám a mai muszáj vizsgálatot mert valahol eléggé izgatott voltam és már szerettem volna hallani, mi is a helyzet pontosan. De az állatkert elterelte a figyelmem aprót vinnyogtam örömömben, aztán vigyorogva indultam meg elé kerülve, hogy kimenjünk az utcára és elinduljunk. Még kicsit piszkálva a megjegyzéséért meg is ráztam a popsimat, csak aztán léptem ki és fordultam vissza, hogy megfogjam a kezét. - Szeretem ezt az állatkertet, úúú, ugye megyünk a macikhoz, megint?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. július 15. 17:59 | Link

Bornemissza Luca


   -  Na, héhé, összenyomorgatod teljesen. Sean. Sean! Állj le, jó?
erélyesen szól rá a gyerekre, amikor annak örömködése kezdi távolról, de fenyegetően megközelíteni az agressziót. Részéről úgy van vele, a kölykök velejárója, hogy néha túlcsordulnak az érzelmeik és akaratlanul is agyonnyomorgatják az állatokat, bár be kell vallania, Sean különösen hajlamos erre. De ezzel majd Zója foglalkozik, ha akar, zárja le a témát magában mindig, a gyereknevelés nem az ő dolga.
Mindenesetre a fiú jobbnak látja hallgatni az apjára, szelídebb simogatásba vált.
Majd egy mancs a levegőben.
Könyörgő gombszemek.
Hosszú másodpercekig néznek farkasszemet ők ketten, Dwayne és a corgi. Kutya és ember. Ember és kutya. Végül a férfi az, aki hamarabb elpillant, le, a kezében tartott, félig megevett sajtburgerre. Az ajkába harap, két, tépelődéssel teli másodperccel később óvatosan a kutya elé tartja.
   -  Mocskos kis bestia, csak ne lennél ilyen aranyos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 23:13 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A buksiingatás és a vállvonás megerősített a hitemben, miszerint a nők biztosan más bolygóról származnak, mint a pasik, mert sokszor nem egy nyelvet beszélnek. Ő volt vérvételen, igaz, hogy az én kezemet szorította össze a meglepően erős, apró kacsójával, de attól még minden rendben volt. Miért ne lett volna?
- Minden jó, persze, hogy az. Azért megmaradsz, ugye, nyuszi? - pillantottam a karjára, miután leszedte a sebtapaszt róla. Láttam már rajta hasonlóan csúnya foltokat, de azok láttán nem fogott el ennyire rossz érzés. Azok amúgy sem a karján, jellemzően inkább a nyakán szoktak díszelegni. Figyeltem, ahogyan eltipeg a kukáig, letudtam a cehhet, majd ismét felé fordulva megölelgettem kicsit, az arcom a hajába nyomva. Az a bizonyos vaníliás sampon azóta sem lett lecserélve és én ettől minden egyes alkalommal felvidultam.
- Igen? Mogorvák voltak? Hát, pedig ilyen fizetésért igazán rájuk férne egy-egy mosoly - biccentettem elismerően füttyenvte. Mert hogy nem kis summát kaptak érte. Én nem emberekkel dolgozok, nekem nem kell mosolyogni, de ha rajongókkal kell találkozni, még én is képes vagyok megerőltetni magam.
A javaslatomra viszont kiült a nő teljes lényére a megelégedés, hogy ő most állatkertbe megy és azzal a lendülettel el is indult kifelé. A fenékrázás valószínűleg piszkáló célzattal történt, de azért széles vigyorral hagytam neki két-három lépés előnyt, hogy jobb legyen a kilátás.
- Hm? Ja, jegessmaci? Persze, ha szeretnéd... Bár szerintem  most a saját lábadról is látod őket - nevettem el magam, kissé visszagondolva, milyen rohadt csúnyán nézett ránk szinte mindenki. Azzal az ujjaim az övéi közé kulcsoltam és kissé lóbálva a kezünket, az adott irányba tájoltam magunk. - Azóta sem öltözöd túl magad....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 16. 01:44 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


- Persze, nem is fáj már, csak jó csúnya lett. Pedig szorítottam rendesen…
Igyekeztem betartani, amit kértek tőlem. Behajlított kar, a buci jól hozzányomva a kis sebhez, elszorítva a vér útját, meg akkor elvileg annyira nem is kékül be. Hát, én rosszul lehetek akkor összerakva, mert ez olyan, mintha körbepuszilta volna a kezem egy gurkó. Mondjuk volt is olyan érzésem, mikor megszúrtak az első percekben. És azt hiszem lesz is, a tapizós vizsgálatrésznél még. Mire visszaértem a kukától, már minden teljesen flottul ment, gyakorlatilag a táskám hiányzott rólam, meg a férjem ölelése, aztán a kezei, amit szorongathatok séta közben remélhetőleg.
- Valószínűleg, bár aki a vérvételhez nézegette a kezem, ő rendes volt. - A nővérekre nem lehetett panaszom, mosolyogtak, meg tényleg segíteni igyekeztek, hogy gyorsan végezzünk és a legkevesebb kellemetlenség érjen. Csak hát ettől még, hogy ők ott rendesek voltak, a beszélgetős bácsi még nem volt az. Ilyen ez. Egy sóhaj után mosolyodtam csak el és indultam meg kifelé, picit riszálva csak azért is módon. Otthon legalább csinálhatom rendesen.
- Ahham, jeges-smacik. - Vigyorogva fordultam felé, ahogy a szót újratagolva megismételtem. Nagyon kis aranyos volt így, de mulatságos is, ezt nem lehetett tagadni. A nevetést azért elfojtottam, majd kicsit szomorúan bámultam a földet. Már feleség vagyok, meg ki tudja még mi leszek pár hónap múlva, így már nem is jár a cipelés. Ez szomorú. Bár tényleg többet látok, mint régen, meg a topogóimon lévő pipellő is dob pár plusz centit nekem. Ettől még nem az igazi, na. Szépen és okosan követtem, ahogy a szoknyámon átkötött masnit piszkálgattam.
- Meleg van, és nyár. Szerintem szépen felöltöztem, nem tetszik? Majd legközelebb jövök, ahogy alszom. - Grimaszolva jegyeztem meg, egyrészt, mert úgy én se szeretnék libegni bárhol, hiszen nem vagyok oda a túlöltözött alvásért sem, másfelől most tényleg nem értettem, hogy nem tetszik neki a rucim meg én, vagy csak viccel. Ezeket nem díjaztam annyira, mert jobban szerettem, ha azt gondolja esetleg, hogy csinos vagyok, mintha azt, hogy nem, ma nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 06:12 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Az ő szerencséjével az a csoda, hogy nem esett le egyből a karja. Amilyen kis ügyesen választ bele a dolgokba, a néni tuti valami kemény anyagot tol és nem is a jó helyről vette a vért. Finoman az alkarjára csúsztattam a tenyerem, majd felemeltem kissé, hogy jobban szemügyre vegyem a véraláfutásokat. Hát, mit ne mondjak, láttam bár sokkal bizalomgerjesztőbb lila foltokat! A pillantásom végigfuttattam a karján, hogy aztán szelíd mosollyal állapodjak meg az arcánál.
- Hát, még szerencse. És annyira nem vészes. Így is szívdöglesztő vagy, babygirl - közöltem azon a tipikus, kissé dorombolós, apucis hangon. Azt hiszem, ez valami új, rettenetes beidegződés lehet a részemről. Az ujjaim az övéi közé fűztem, legalább addig is eltereli valami a figyelmemet. Főleg az iménti jelenetről, ugyanis hiába jár a fejemben az, hogy terhes, ha egyszer ennyire... kedvező idomokkal áldotta meg a teremtés, mellé meg még rázni is tud.
- Hé, mi lenne, ha nem piszkálnál, asszony? - tettettem felháborodást a kis paródiájára. Bár teljesen igaza volt, tényleg így szoktam meg a kiejtését a szónak és valahogy így maradtam. De legalább ki tudom mondani!
Az elszontyolodott földre bámulás felért egy rakás síró nyuszival, szóval finoman oldalba böktem, próbálva felhívni magamra a figyelmet. - Most még felvehetlek, ha akarod, na...
Mert ugye rám nagy befolyással szokott lenni az, hogy mit kéne mások szerint és mit nem. Rendesen letargiába tudok esni mások előítéleteitől. A ruhára is csak azért tettem megjegyzést, mert a combja felért egy egy hónapos ingyen-triallal a Netflixből.
- Dehogynem tetszik! És j... mi? Neeeeeeeeeeeeeem, nem, nem, most felejtsd is el az ötletet! - ráztam a fejemet vehemens tiltakozással, mert az már tényleg több lett volna a sok(k)nál. - Nagyon kis dögös vagy, na de most gondolj bele, hova fog ez felcsúszni, ha a nyakamba veszlek!
Sokatmondó pillantással néztem a combjára, de mivel a kezem épp elfoglalt volt, nem illusztráltam, hogy meddig is. Helyette a szabad pénztárhoz húztam az asszonyt és vettem két belépőt, had örüljön a lelke.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 16. 23:02 | Link

Dwayne Warren


Győzött. Ő győzött. Úgy megörült, mint majom a farkának s miután bevágta az elégedett victory képet boldogan odaugrált és vidáman csaholva rávetette magát a burgerre, mintha csak valami zsákmány lenne, ami még élne és amit még el kéne kapni.
Kicsit el is számolta magát a nagy bohóckodásban, túlcsúszott, az orrával bele is fejelt a szendvicsbe ami így rétegeire csúszott, de izgatta is őt a dolog, mint valami kutya méretű porszívó hamar felfalta az egészet, még a morzsákra is gondosan odafigyelve, hogy ne nagyon maradjanak.
Most már tele volt a tank, minden remekül ment, még a madarak is hangosabban és szebben csiviteltek az égen. Nagyot ásított, a falánksága után mindig bele szokott bóbiskolni a délutánba, le is huppan a fenekére, szemhéja le-lecsukódik lassan, azután hirtelen felpattan, majd újra elölről. Nem akart bealudni, tehát inkább felállt és odasétált a kisfiúhoz, hátha egy jó adag dögönyözés majd felkelti. Legalábbis nagyon reménykedően hajtotta fejét a kölyök ölébe.

*victory kép*
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. július 16. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 17. 00:38 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Különösebb bemozdulás nélkül hagytam, hogy a karom után nyúljon, közben pedig csak azt figyeltem, hogyan reagál rá. Nekem sem tetszett, de azért így utólag már nem volt olyan tragikus a helyzetem, talán magamhoz képest is egy kicsit túlizgultam a reggelt, de egyelőre ez nem nagyon akart elmúlni. Szóval csak egy mély levegő kíséretében megszabadultam a bucitól, majd az éttermet is magam mögött akartam hagyni némi risza kíséretében. A többit meg megtartottam későbbre, nem jó az összes energiát eltáncikálni már így a nap kezdetén, hát, hogy jut majd a nap végére, mikor túlélőként végre hazamehetünk Volthoz és újra együtt lehet a család.
Zavartan mosolyodtam el a bókra, aztán csak kicsit közelebb húzódtam, mikor megfogta a kezem. Nem volt szándékomban megbántani, de az az apró kis elszólás eléggé élt a fejemben ahhoz, hogy ne hagyjam csak úgy.
- Jól van, smackó, befejeztem. Még itt maradnánk a végén a melegben és kiolvadnak a jégkockák, ha folytatom.
Egy kicsit úgy érzem most, nem bírtam a szájacskámmal, mert nagyon ki kellett ezt mondanom, ha már ilyen jegesben tapicskoltam. Persze egyből megtorpantam, hogy egy nagy, békülős puszi után soroljak csak be mellé újra, végre viselkedve is. Bár a kedvem hamar csökkenő tendenciába ment, mikor felmerült, hogy bizony két lábikóval a földön kell maradni, mert már nagy vagyok. Éreztem, hogy az elszomorodásom adta a löketet, így nem villanyozott fel úgy hirtelen az ajánlat, hogy de mégis. Ha nem szeretné, hát sétálunk. Merthogy én mit akarok? Még mindig nem lettünk nagy barátok a szóval. - Talán, majd meglátjuk bent.
Egyelőre jobbnak láttam ennyiben hagyni, így is bőszen a ruhámmal babráltam ahelyett, hogy visszanéztem volna rá. Amikor viszont szóba került a ruhám, akkor már felfigyeltem. Megnyugtató volt, hogy szerinte is szép vagyok így.
- Hm? Miért? Nem is értem.
A fejemet elég látványosan ráztam meg ahhoz, hogy érthető legyen, tudom a problémát. Persze én sem masíroznék egy sál semmiben sehol, de akkor is, nem ér beszólni erre, nem hosszú ruha, legalább meg sem sül benne az ember ropogósra. Meg a szoknyákban nem látszik nagynak a fenekem, az sem hátrány. - Hát, úgy körülbelül ide és ide, itt meg egy kicsit be kell tűrni magam alá. Elől meg, hát, napellenző neked?
Igazából beszéd alatt végig járt a kezem, mutogattam felfelé pár centit mindkét oldalamon, meg hogy rá kell csücsizni és nem lóg ki a popóm se, aztán elől meg. Mókás lenne, ha a szoknyám alatt lenne a buksija, azt teljesen viccnek szántam. De ahogy méregetett, arra csak összeráncoltam a homlokom. Nem olyan csúnya a lábikóm, hogy baj legyen, ha kilóg.
- Hozol térképet? Melyik irányba menjünk? Ééés, mennyi időnk lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 17. 02:52 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Hagyta, hogy közelebbről is megnézzem a karját, és hát, tényleg nem nézett ki mesésen, de volt már rosszabb. Például a nyaka. Mint valentin-napkor. Az határozottan rosszabb szokott lenni. De végül is nem számít, most kis csinos volt, úgy kékfoltostul, mindenestül. Az, hogy megfogtam a kezét az utcán, már egy ideje természetes volt, pedig anno én voltam ennek a legnagyobb ellenzője. Miért jó az bárkinek is? A fotósok is csak a pletykára használják fel az egészet... Most meg?
- Egy ideje csak sima kockák vannak, nem jegelem őket, csak ha cryo-szaunázunk a fiúkkal, de az is nagyon ritkán van - ráztam meg a fejemet, még mindig grimaszolva, de tudtam, hogy csak piszkálódik és nem komolyan mondja a dolgot. Vagyis hát, neki is kellett valami, amivel nyúzhat, nem én vagyok az egyetlen, aki néha örömét leli az ilyesmiben. A puszira elmosolyodtam, de aztán jött az a kis szomorka pofi, mikor megemlítettem, hogy már nagylány és lát a saját tappancsairól is. - Nem, cica, most már csak azért is eldőlt kérdés...
Mert ugye nincs az az isten, hogy ő most emiatt itt kesereg és én ezután nem próbálom meg jóra fordítani a dolgokat. Mindig ez szokott következni, hát, nem ez az alkalom lesz, ami kivételként erősíti a szabályt.
Tényleg szívdöglesztő volt ebben a ruciban is, szóval nem is értettem, hogy mit problémázik, nagyon jól állt neki... bár, ezt szinte bármilyen ruhadarabra el lehet mondani, ami valaha hozzáért.
- Ááááá, én sem! - ingattam meg a fejem hasonló vehemenciával. Így is épp eleget látott belőle a nagyvilág, hogy néha igen csúnya pillantásokkal nézzek a suhancok után, nem, majd még pont az "alvóscucca" jót tenne az imidzsének. Egy-kettőre körberajonganák, az már biztos. Közben ő vizuálisan is érzékeltette, hogy mi merre fog csúszni, ha a nyakamba ül, mire az ajkamba haraptam kissé. - Hmmm... hát, jó, nem bánom. Ameddig a csinos hátsód nem villogtatod, nekem oké.
Közben megvettem a jegyeket is és az egyiket átnyújtva a mellettem magassarkúban topogó hercegnőnek, besétáltunk. Arra, hogy végigmértem, összeráncolta a homlokát, mire ártatlan mosollyal pislogtam rá hatalmasakat a kiskutyaszemeimmel.
- Megállapítottam, hogy a feleségemnek még mindig szexi alakja van, gondot okoz? - érdeklődtem, majd elengedtem a kezét, annyi időre, hogy a közelben lévő kis állványról szerezzek egy térképet. Visszasétálva ki is nyitottam előtte és ismét az arcára pillantottam érdeklődve. Vártam azt a bizonyos mosolyt, mert hát, ha Maja boldog, akkor a szeméből is visszacsillan az a mosoly. - Attól függ. Mi a mai sláger, hercegnő? Vidrák? Ééééés legjobb tudomásom szerint legalább 3 óránk van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 17. 04:13 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


- Az nagyon helyes, az a sok hideg egészségtelen, mondtam már. Még megfázol, aztán mit csinálunk? Nem játszunk ilyennel.
Nem mintha lett volna válaszom saját magamnak, hiszen egy kis betegség bárkinél becsúszhat, de nem szándékos önpusztítástól mondjuk. A sport miatt tett erőfeszítéseket meg engedjük szépen el, az külön lapra tartozik ezt én is tudom. Szívesen vagyok ápolónénin, ha az a szükséges, de jobb, még egészséges a családocska és boldog. De legalább ennek köszönhetően a piszkálást abbahagytam, és aranyos maradtam. Általában ez az alapállapot, így minden rendben is szokott lenni. Még a szomorkodásom is képes vagyok vele egyszer-egyszer ellensúlyozni, de ma láthatóan ebben nem voltam a toppon.
- Eldőlt? De én… - Nem hagyott időt, vagy esélyt, hogy komolyabb okot felszedjek megint a hárításon kívül, így csak becsuktam a számat végül. Persze szerettem volna, de nem mindenáron, az milyen csúnya dolog már. Viszont úgy tűnt, megint életbe lépett az én nem jutok dűlőre, Lewy meg elhatározta magát opció. Ezzel igazából én eléggé ki voltam békülve, szerettem, ha úgy mennek a dolgok, ahogy neki is jó, ebben meg úgy voltam vele, akkor lehetek biztos, ha tudom, hogy dönt. Vagy eleve a végső szót a férjem mondja ki.
- Sejtettem, de azokat a jól összerakott szetteket megtartom otthonra, ha nem baj.
Nagyon szépen tudtam rá nézni, mikor érdekelt, hogy éppen mi lehet a gond pár dologgal, ami nekem elsőre nem volt egyértelmű, eddig ezzel is így álltam, persze tudtam, hogy nem szereti, ha mások nézegetnek. Táncversenyes tapasztalatból okulva, én sem szeretném. Közben a rögtönzött illusztrációm is célba ért, és úgy tűnt megegyeztünk, hogy a ruhám is csini, és baj sincs vele egy esetleges nyakiba ülés esetén se.
- Ahham, az nem baj. Csak ne csináld sokat, mert a piros nem annyira megy a ruhámhoz. - Tudom, hogy ha sokat néz, előbb utóbb nagyon zavarban leszek, és azt nem szeretném most. Ami az alakom illeti, leszámítva miféle evéseket csinálok a tábori koplalás óta, jól megvagyok az eredménnyel, bár kellettek a plusz körök és felülések. Fúj. Viszont, ha úgy áll a helyzet és estére ezt már pontosan fogjuk tudni, akkor csak most. Még egyelőre, aztán ki tudja, milyen leszek.
- Vidrááák, igen, arra a játszótér felé menjünk, utána mehetünk a fókás-pingvines részhez, onnan meg egy köpés a medvék. Meg útba esik egy csomó másik is.
Figyelmesen szemléltem a térképet, hogy mi és merre van, a számok csak zavartak, inkább a képeket figyeltem meg mi és merre. A három szabad óra jól hangzott, bár a gyomrocskám kezdett mogyoróvá zsugorodni, hogy még ennyi. Jó is meg rossz is. Ennek ellenére a mosolyom egyre szebb lett, ahogy elindultunk befelé a vidrákat megkeresni.
- Úgy szeretnék látni egy párt aludni a vízben, akik fogják egymás mancsiját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 17. 19:06 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem hiszem, hogy egy mezei megfázás lehetne a legrosszabb dolog, ami valaha egy emberrel történik. Bőven voltak már más gondok, problémák, amik tényleg zavartak, egy kis tüsszögés nem az.
- Nem tudom, hozhatsz nekem csirkés instant levest és nézhetünk takaró alá bújva valami rettenetes, romantikus rémálmot - nevettem fel a képre, mert folyton fújnám az orromat és még csak nem is azért, mert a film megható. Ez baromi nagy átverés.
Nem tetszett ma neki, hogy én döntöttem helyette, azaz, inkább az nem, hogy még csak meg sem mondtam, hogy mire jutottam végeredményben. Az ilyesmit én sem kedveltem, de helyettem nem igen próbált meg senki határozott lenni. Szóval eldőltnek tekintettem a kérdést, majd vigyáz ő, hogy ne csekkolják a hátsóját túl sokan.
- Hát nem is tudom, felcsigáztál... de ha ennyire ragaszkodsz hozzá, persze, maradhat a dolog négy fal közt - a hangom lemondó hangszínt ütött meg, de illett volna már tudnia, hogy engem az zavar jobban, ha mások is látják, nem az, ha nem.
A kijelentésre ismét felvontam a szemöldökömet.
- Szerintem illene lassan megszoknod, hogy bámullak. Ez olyasvalami, ami remélhetőleg megmarad - fojtottam el egy mosolyt, de aztán csak megvontam a vállamat. Pasiból vagyok, ha egy nő szép, akkor megnézem, pláne, ha aktuálisan épp a feleségemről van szó. Aki lehet, hogy terhes? Mellékes információ. Helyette kinyitottam előtte a térképet, hogy eldönthesse, hova is szeretne menni először.
- Nekem megfelel, egészen terv-szerűen hangzik - nevettem el magam, de aztán csak kis, bocsánatkérő mosollyal kerestem a pillantását. Nem akarom én folyton piszkálni, csak van, mikor egyszerűen kicsúszik, akár akarom, akár nem.
Közben ő felvázolta, hogy milyen szívesen látna egy pár a vízben aludni, én pedig próbáltam elképzelni.
- Hm... fura lehet. De biztos aranyos - tettem hozzá, miközben a térképet a zsebembe csúsztattam, hátha a későbbiekben szükség lesz rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 17. 21:38 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nem tudtam elképzelni, hogy ő betegen fekszik a takaró alatt a kanapén, én meg mellé fekszem és valami olyan filmet nézzünk, mait eddig maximum a lányokkal vagy anyával ültem le, és még engem sem kötöttek le. Lehet nem voltam teljesen tökéletes ízléssel rendelkező, de inkább valami olyanra voksoltam volna, ami le is köt, vagy vicces, esetleg izgi.
- Szívesen csinálok neked levest, az nem csak zacsisan megy ám! De a film… hát, ha olyat szeretnél.
 Nálam se csak a mesék léteznek, hiába azt favorizálom. Például volt egy időszak, mikor sokat voltam beteg, akkor végignéztem a legtöbb szuperhősös csodát, amit Isten nekünk hagyományozott elsőre képregény, majd sorozat vagy film formájában. Azt hiszem a Szerelmünk lapjai és a Pókember csatáját, egyértelműen a pók csípte fiú nyerte, ilyen ez. Bár belegondolva, van olyan, ami ilyen romcsis és egész szerettem, de ezeket gyorsan félre szoktam tenni.
Annyira elkalandoztam ebben, hogy hirtelen nem is értettem, hogy fordultunk a nem kéne úgy öltöznömből addig, hogy ha én szeretném, nem kell kijönni benne. Értetlenül pillogtam rá kicsit, aztán megráztam a fejem.
- Majd húzok fel nagykabit, és reméljük, hogy nem sülök meg, mint a grillpipik forgatás közben - mondtam neki vigyorogva, de persze ráztam a fejem. Megértettem ám a dolgot, csak néha fel kell fognom, hogy nem ugyan azt látjuk egy-egy dologban. Azt hiszem ezért is nem ő az első, aki a fellépőruhák próbáit látja. Lehet pár már akkor le lett volna szavazva, mikor még rám se alakította a varrónő.
- Nem azzal van a baj. Mármint. Nincs semmivel gond, csak…  Szeretem, de mégse, de mégis.
Magamban nagyon nehezen megy, hát még kimondva a döntés. Nem tudtam megmondani, hogy nagyon jól esik a lelkecskémnek, és édes is, meg olyan, mikor komolyabban méreget, mintha cukorból lennék és éppen jól karamellizálni készülnének. Olvadozós. Csak ilyenkor elég furin reagálok, akaratlanul is. Van ami nem változik, például amiket kivált belőlem, pedig szeretnék viselkedni a legtöbbször.
- Terv? Hát olyanom sem sokszor van. Deee, legyen ez akkor - helyestem, miközben újra összefűzve az ujjainkat soroltam be mellé, egyből fordulva is balra, a játszótér irányába, arra a leggyorsabb a kis cukikhoz, ezt a érképen is láttam. Onnan azért majd lehet nem nekem kéne navigálni, de az odébb van.
- Hát, így elmondva az, tényleg. De okosak ám, azért. Tudod mikor nem fogságban élnek, olyan vizekben vannak sokat, ahol erős sodrás van, legalábbis számukra. Így mikor a vízen alsziznak, hogy ne sodródjanak el egymástól, így össze szokták akasztani a mancsukat. Ami tök cuki és mintha fognák egymás kezét, mert nagy szeretet van.
Ezen fontos infó pedig már évekkel ezelőtt kiütötte mondjuk a tíztől felfelé lévő számok szorzótábláját a buksimból, de megérte. Miközben beszéltem, mutogattam is, például a kezeinket megemelve, ahol éppen az övét szorongattam be is mutattam, hogyan kapcsolódnak össze a kis cukik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 18. 05:34 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Talán az elénk festett jövőkép egy kicsit túlzás volt, de attól még el tudtam képzelni magunkat. És nekem senki ne mondja, hogy a smack tészta nem finom, mert ha valaki azt hazudja, pénzen nem lehet boldogságot venni, szívem szerint arcon ütném egy karamellával, smack-tésztával, nutellával és ingatlan-szerződésekkel teli zsákkal.
- Igen, tudom, hogy tudsz, mert ügyi vagy, de mikor beteg vagyok, jobb szeretném, ha mellettem lennél, leves helyett. És fúj, vicc volt! Nem akarok undi, nyál-filmeket nézni! - horkantam fel, rettenetesen kiábrándult fejjel rebegtetve meg a pilláimat Maja felé. Az értetlen pillantására elfojtottam egy mosolyt, mert úgy tűnt, fogalma sincs, hogyan is jutottunk addig, hogy ő ellenzi a kijövetelt, nem pedig én. Egyértelműen azért, mert nem történt meg.
- Jó, odaadom az enyémet a hosszítottat és az neked legalább térd alá fog érni. Vicces lesz - közöltem elképzelve a jelenetet magam előtt. Amúgy meg nem értettem, hogy az embereknek mit kell rögtön furcsán nézni, ha az embernek jó kedve van. Talán ez valami különös anomália a számukra? Ha mosolygó embert látsz, fordulj utána! Ha nevet is, fordítsd el a fejed 180 fokban, hogy biztosan lásd!
- Mondtam már, hogy bonyolult vagy? - pislogtam értetlenül, hisz akárhogy is magyarázta, ennek bizony nem volt semmi értelme! Már, ha azt nem vesszük, hogy biológiai folyamat és nem döntheti el csak úgy, hogy többé nem pirul el.
A térképen akaratlanul is terv készült, azt illetően, hogy innét merre is tovább és ez egészen meglepő volt, de csak a beszélgetés lezárta után vetettem ezt fel az asszonykának, mielőtt még sokkot kap, hogy ő határozott volt. Az ujjait az enyémek közé fűzve baktatott mellettem, mert hát, sikerült kiegyezni abban, hogy a vidrák felé indulunk el.
- Jó... jó, egye fene ez tényleg aranyos és legalább értelme is van. Azzal ellentétben, hogy miért kelek az esetek kilencven százalékában úgy, hogy köréd vagyok gabalyodva. Ott az egyetlen sodró erő az Volt - közöltem kissé felnevetve, mert hát, a nagyfiú néha fogta magát és befeküdt közénk, mint baba korában... csak még nem tűnt fel neki, hogy nem baba. Valószínűleg sosem fog. - Ugye most nincsenek kavicsaid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 18. 14:17 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Megérkezett a határozottan nem halk és nem is túl diszkrét nevetésem, mikor a filmdolog felmerült, nem is tartott sokáig, hogy az undizás is előkerüljön, ami pláne ezt okozta volna. Újra kellett gondolnom, hogy ha mi ehhez az állatkerthez többször jövünk, biztos lesz-e valami undizás a jövőre nézve még, vagy egyszer elfogy-e. Mikor végre beszédképes lettem, akkor néztem rá nagy szemekkel, majd ráharapva picit a számra komoly kérdést tettem fel neki. - Akkor most meg sem nézed velem Az 50 első randit? Pedig már azon gondolkoztam meg van-e DVD-n.
Próbáltam látványosan elszomorodni, de annyira az most nem ment, nem is nagy baj ez. Igazság szerint más ilyen filmet lehet nem is tudok, ezt láttam is és egész aranyos volt, de azt hiszem becserélném inkább az X-Menre, ha lehet.
- Persze, és egyből becsavarhatnál még egy takaróba is, vagy nagy poncsóba, hogy úgy érezzem magam, mint egy burrito. Biiiztos jó lenne - megráztam a fejem, hogy mindezt inkább el se képzelje. Nem akartam így csücsikélni otthon a kanapén Volt meg közte. Már amikor ez lehetséges, mert ugye a kis drága szeret középen lenni, vagy valamelyikünkön heverészni ilyen „enyém, nem adom” hozzáállással. Azt hiszem lehet ő nem annyira örülne, hogy valaki négy végtagon mászizna mellette a télen már. A kérdésére eközben csak megrántottam a vállam, mert, ha mondta is, nem nagyon emlékszem. Sosem voltam szerintem valami rendben, bár nem ilyen értelemben csak.
- Mondtam, hogy okoskák, csak cukik is közben, az meg vuuu, be-le-halok olyan kategória. Mint a Gruban. Ami mondjuk jó furcsa mese, de mindegy.  - Őszintén szólva rendesen kirázott a hideg, mikor elsőre láttam, és a koporsóbacsukós jelenetnél folyt a piros lötyi alul… hála isten csak a szőlőlé vagy mi volt. De juj. És azt mondják, ez mese! - Ühhüm, hát szeret ott aludni. Bár lassan egyedül elfoglalná az ágyat. Nem lehet, hogy az övé túl kicsi és ezért is lóg annyit ott?
A kérdésem jogos is lehetne igazából, de pontosan tudom, hogy ennyire kis ragaszkodó. Én is szeretem a gyerkőcöt, még akkor is, ha reggel a számba rakja a mancsát „jó reggelt” üdvözletként. Közben lassan hagytuk el a gyerekkacagós játszót és befordulva én már láttam is, ahova tartunk. Szerencsére nem voltak kétmillióan, hála a hét eleji napnak.
- Naga, nem fértek el a táskában ma - húzom el a számat, aztán vigyorogva nézek rá. - Hiányoznak? Ígérem, nem veszek el és fogdosom más kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 46 ... 54 55 [56] 57 58 ... 66 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek