[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689348#post689348][b]Maja Bojarska - 2017.07.10. 01:33[/b][/url]

- A Balatonnál? - Mert ugye az messze van, én is onnan jövök, tudom, soookat kell vonatozni, de megéri, pláne ilyen állatokért. Egyébként szeretek utazni, lehet kinézni az ablakon, szendvicset enni, szoktunk kártyázni, bár sose tudom mit csinálunk, én csak rakosgatom a lapokat. De a papi szokott szólni, ha nyertem és vége. Sokszor nyerek, szerintem béna a nagypapám. De mindig örülök és boldog leszek, és azt mondta azt szereti. Ellenben azzal, mikor rossz vagyok, és elveszni olyan, azt tökre sajnálom.
- Tábor? Te is szoktál? Edzőtáboros? Engem nem engednek még el az ott alvósba, majd talán jövőre, este haza kell mennem minden nap… - Nem tudom miért mesélem el, de úgy gondoltam mért ne. Szeretem a táncis dolgainkat, csak furi, hogy a nagylányok pizsipartizhatnak, értem meg mindig jön valaki, elköszönök és csak reggel pont kezdésre érek vissza. De már várom, hogy hat éves legyek, mert akkor maradhatok rendesen azt ígérték. Közben hagytam, hogy a papi meg ő nagyfiúskodjanak, én csak álltam köztük és mellettük nézve egyikre, majd a másikra.
- Azt mindjárt gondoltam, mi volt a sláger? Párduc? Teve? - Ez szégyenletes, emlékezhetne, hogy reggel óta a vidrákat akartam látni, meg a macikat is. Csúnyán is nézek rá és rázom a fejem, hogy rosszul gondolja. - Tessék? Hát fiam, sok sikert, a házasság nem könnyű, de a jó lánykáért megéri. Azokból nem lesz sárkány csak királylány.
Aztán csak nevetett a papi, még a hasát is megfogta, nem értettem, de vicces volt a jelenet, így én is ezt tettem vele, miközben lehuppantam a fűbe törökülésbe. A tatyóm az ölembe húztam és elkezdtem kipakolni. - Van chipsem, ropim, vaníliáskarikám és nápolyim, karaizé, ez cukorka, az mindegy, és keksz. Mit szeretnél?
Úgy jöttem el otthonról, mintha költöznék a mami szerint, de ez sose baj, éhen halni sehol nem jó, nem az állatkertben akartam elkezdeni. A papinak odanyújtottam a nápolyit, tudom, hogy azt szereti, én meg szürcsöltem az iszim, még kibontottam a vaníliás karikáim. - Kééépzeld, felvett ám magasra, és láttam miiiindent. És neki nem fáj ám a háta, nem mondta, hogy sózsák vagyok.
A nagy beszámolómat persze nem tartottam meg, csak ilyen kis apróságokat mondtam, ami jól megragadt a buksimban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689454#post689454][b]Hunter Bailey - 2017.07.10. 15:27[/b][/url]

Rapunzel

Ajkai résnyire nyílnak. Szofi ellentmondást nem tűrő hangja és szigorú arcvonásai ugyan nem hatnak rá az újdonság erejével, hiszen napjában többször is találkozik velük, mégis patthelyzetet teremtenek. Megkérdőjelezni, uram bocsá' megvétózni egy friss anyuka elhatározását se nem egyszerű, se nem ésszerű vállalkozás. Hogy félelmetes-e? Ó, igen. De még mennyire, hogy az!
Hunter lenéz a pólóját összenyálazó lányára. Pillantásuk találkozik, a kék tekintetek összeforrnak egy pillanatra. Apának és lányának így megadatik egy újabb, megismételhetetlen szerelmes perc.
- Te most komolyan abban a hitben élsz, hogy megzsarolhatsz egy ebéddel, ha a lányomról van szó? – fejét kissé hátrabillentve, leplezetlen megütközéssel pillant vissza Szofiára, aki éppen akkor kapja el a baktériumoktól hemzsegő beton felé zuhanó cumit. A prefektus tekintete egyszeriben megváltozik, abban elismerés és büszkeség csillan. – Jobb, ha tudod – szólal meg ismét, mikor a nő mellé lép, és belékarol - nagyon fáj, hogy ilyesmire vetemednél a személyes beleegyezésem nélkül.
A karján ülő kicsi lány ránevet az anyjára, miközben a pici ujjait annak hosszú, szőke fürtjei közé fúrja. Hunter szabad kezével átkarolja Szofi vállát, és álla alá nyúlva, maga felé tolja finomvonású arcát.
- Láttam a közelben egy menő hamburgerest – suttogja a fülébe, hangján hallható a visszafojtott nevetés. – Viszont – folytatja halkan – ha Natinak csak a szája is megrebben, ha egyetlen könnycsepp megjelenik a szeme sarkában... - ujjai megfeszülnek Szofi álla vonalán, míg belepuszil a hajába. – Véged.
Megegyeztünk? – pillantással néz bele a maga felé fordított, tengerkék szemekbe, majd harmonikus kiscsaládként átlépik az üzlet küszöbét.
- Megfogom Christ – mondja már akkor, mikor Szofi elrendezte a művelet előtti hivatalos dolgokat. - Egyik fülbevaló sem tetszik. Csak mondom. Meg amúgy is, ennyi erővel simán lehetne orrpiercinge is, ha már mindenképpen lyukat akarsz a gyerekre.
Összeszorított ajkakkal csóválja meg a fejét, és a fiára néz. Mekkora szerencse, hogy kettőből csak az egyik született lánynak...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689456#post689456][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.07.10. 15:43[/b][/url]

A szőke lányt pillanatok választják el az idegösszeroppanástól, amikor Hunter ismét kötekedni kezd, de mivel ő erős, független és minden tekintetben egyedülálló nő kihúzza magát és egyszerűen csak a legcsúnyább pillantásával méregeti gyermekei apját.
- Mennyivel egyszerűbb dolgom lett volna, ha Ezrát hozom magammal -jegyzi meg mintegy mellékesen, egyfajta kegyelemdöfésként, miközben a levitás mellé lép, hogy feltűnésmentesen maga után rángassa az üzletbe.- Megjegyzem, ő a keresztapja és beleegyezett -szúrta még oda mellékesen, hátha az előző mondata nem bizonyult kellőképpen hatásosnak.
Tekintete Hunterébe kapaszkodik, ahogy ő arra kényszeríti, hogy a szemébe nézzen. Soha, semmilyen körülmények között sem tenne olyasmit az orosz, aminek komoly következménye lehet Natira nézve. A két csöppség élete örök szerelme, hogyan is tudna ártani nekik?
Megborzong a férfi érintése nyomán, de úgy tesz, mintha észre sem vette volna. Halvány mosolyt varázsol az ajkaira és elszakad tőle,
- Megígérem, hogy rendben lesz -fogadkozik a szőkeség, ahogy átlépik az üzlet küszöbét.
Szofi bízott benne, hogy Hunternek nem szúr szemet, mennyire gyorsan megtalálja a tökéletes fülbevalót -ennek tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű oka van. Előző nap, amíg az apjukra hagyta a gyerekeket, ő eljött Ezrával, mert ő szerette volna megajándékozni az apróságot, mint keresztapja. Az orosz ezalatt az idő alatt remegő gyomorral vette sorra mi minden történhet otthon a távollétében...
- Nem is neked kell tetszenie -hessenti el Szof a megjegyzést.
Gyereket cserélnek és a kislány fülébe szinte pillanatok alatt bekerül az ékszer. Észre sem veszi, csak néz az anyjára azokkal a hatalmas, kék szemeivel és apró ujjacskáit Szofi tincsei közé vezeti.
A nő hátrapillant Hunterre és némán formálja a szavakat -Én megmondtam.
A kegyelemdöfés persze csak ezután következik, elvégre Szofi kis híján idegösszeomlott néhány perccel ezelőtt odakint.
- Akkor most jöhet Chris -fordul a férfi felé és a legtökéletesebb pókerarccal várja a hatást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689524#post689524][b]Lewy Bojarski - 2017.07.10. 21:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689541#post689541][b]Maja Bojarska - 2017.07.10. 22:16[/b][/url]

Hát nem jött be a tippem, pedig egy picurit reménykedtem, hátha ő is onnan jön, mint mi a papival. Akkor lehettünk volna barátok, vagy valami. De mindegy, annyira nem fontos, gondolom. Jó, azért de, de elengedtem a dolgot. Figyelni próbáltam, honnan jött, de csak azt jegyeztem meg, hogy nem édes helyről. Meg valami poloskát magyarázott. Nem értettem mi köze a büdibogaraknak ahhoz, ahol lakik. Nem piszkáltam érte, aranyos volt, biztos nem szeretné ő sem.
- Gondolhattam volna, hogy a szőrös dolgok találóak… És viselkedett a kishölgy? - A papi asszem most magában motyogott, majd a pajtimhoz beszélt, még én csak röhögcsélni kezdtem, nem rosszból, csak mókás volt, ahogy a jegesmacikat kimondta. Én azért még lesegettem a nyakam nyújtva a macik felé, ahogy néha elfogyott a tömeg még rájuk lehetett innen is látni. A legszupibb csücsihely volt. A nasiktól meg csak még jobb lett. Mikor visszakérdezett lelkesen bólintottam és felszakítva a zacsit a felét sikeresen az ölembe borítottam, de azért meg tudtam a többiből is kínálni.
- Igen, szereted? Mást is kérsz? - Azt se sajnáltam tőle, ami a lábaimon volt, csak anya azt mondta, hogy magunkról meg a szánkból senkit nem kínálgatunk. Nem értem néha mi baja, mintha ezt csinálnám. Jó, de csak néha fordult elő!
- A te korodban még én is szívesebben cipeltem szép lányokat, ma már kapnék egy nyaklevest a mamától érte. - Rám nézett én meg cinkosan nevettem vele, bár nem értettem lehet mindent. Szeretem a nagyszüleimet, tulajdonképpen ők a második szüleim. Vagy lehet az elsők, nem is tudom néha. - És mik a terveid az unokámmal?
- Papiiiii, csss, egyél. Azt mondta messze lakik, szóval nem is lehetünk barátok. Lehet többet nem is látjuk. - Ezt már kicsit szomorúan közöltem még mielőtt ránéztem volna Lewyre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689555#post689555][b]Lewy Bojarski - 2017.07.10. 22:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689582#post689582][b]Maja Bojarska - 2017.07.11. 00:20[/b][/url]

- Azt mondtad hercinő? - Hatalmasakat pislogtam a vaníliás karikám kóstizása előtt, széles vigyorral. Ezt is csak a papi mondta eddig nekem maximum. Ők úgy olyan hasonló fiúnak tűntek, mármint jó, Lewy fiatal volt, és nem öreg, meg cukibb és inkább pajti volt, mint olyan apuka forma. De mindkettő vicces volt és rendes. Én csak utóbbit produkáltam a bénázással erőteljesen, de amíg ő karamellázott, én visszamertem a zacsiba a maradékot és kettőnk közé tettem, hogy hozzáférjen. Sőt, egyet én is kibontiztam és az egyik karika után nyammogni kezdtem rajta. Kicsit ragacsos, meg egyszer benne maradt majdnem a fogam, az azóta is mozog. Elég szerencsétlen dolog. De lehet ha ma fog nélkül megyek haza, többet tényleg nem jöhetek el.
- Tényleg? Fini is, én reggel inni szoktam karamellástejet, az is az. Mondjuk ma reggel kakaó volt, de majd holnap. - Vigyorogva meséltem persze mindezt, aztán a macikra koncentráltam leginkább. Egy néni jól megnézett minket, nem értettem a dolgot, így csak oldalra dőltem, hogy mellette ellássak. Igen, tulajdonképpen látványosan kikerültem. De hát kicsoda ő, hogy rá figyeljek? Mindegy is. Inkább a papira nézegettem, aki nagyon mosolygott rám és mutogatott. Nem értettem mit akar.
- Legalább megköszönte neked a sétát? Egyébként meg, nagyon rendesnek tűnsz, de azért ne hitegess majd túl sok lányt, ha itt vár rád. - Ó, hogy ezért, már a megköszönés, a többi nekem annyira nem volt egyértelmű. Erre a homlokomra csaptam, még csattant is. Értelmet nyert valamennyire a bámizás. - Köszönöm szépen, a nyakiba cipelést is, az tetszett.
Persze közben kicsit aggályosan kifejtettem, mit gondolok, ő pedig aranyos volt és próbált javasolni. - Nem azért mondtam ám, biztos te se tudsz repülni, hogy bárhol ott legyél, mint senki. De majd egyszer, mondjuk ha majd nagyok leszünk, azért találkozhatunk tényleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689595#post689595][b]Lewy Bojarski - 2017.07.11. 01:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689597#post689597][b]Maja Bojarska - 2017.07.11. 02:28[/b][/url]

Megint valami fura szó, de most se nem édes, se nem sós. A fejemet oldalra biccentve lestem őt, hogy tessék? De aztán ezen is túl tudtam lépni, főleg mert tele volt a pofim a nasival. Azt hiszem talán tényleg vissza kéne magam fogni, de miért? Annyira jó enni, szeretek, főleg finomakat és sokszor. Igaz, hogy azt mondják, nagy lesz a popóm, meg a combom és a pocim, de nézzük meg a néniket. Nekik ez már mind nagy. Nekik nem szólt senki? Mondjuk szerintem éppen eleget pörgök bemelegítéseknél és a szabad koreográfiákban ahhoz, hogy ne legyen erre gondom. Bár furi, hogy a többi lány milyen kínosan figyel, mit eszik. Én meg ülök mellettük a hamburgeremmel és csúnyán méregetnek a legtöbbször.
- De azért tényleg jó volt. - Jegyeztem meg a papi szavaiba vágva, még kicsit lekonyult a szám hallva, hogy azért nem bízik nagyon a dologban. - Az lehet, hogy mindenre nem fogtok emlékezni, de ha megígérte, igyekezni fog.
Nem értettem miért kezeskedik értem, mondjuk egyébként is a papi emlékeztet engem mindig, mindenre. Erre is biztosan fog, hogy mikor és hogyan, azt nem tudom. De tutira a mi titkunk marad, mert ugye azt is megígértem, hogy anyuéknak otthon egy szót sem szólok. De nem bírtam azért magammal, rossz érzésem lett, azért feltérdelve közelebb csúsztam az új pajtimhoz. - Hé, figyusz, én sokszor elfelejtek dolgokat, de mindig segítenek emlékezni, és nem akarom elfelejteni ezt. Azt mondtad, nem vagyok buta lány, akkor biztos tudni fogom, mikor kell, mit ígértem.
Eléggé halk voltam és sutyorgós, de leginkább csak azért, mert nem szeretem reklámozni, hogy az ovis csoportunk aranyhala is jobban emlékszik arra, mi történt tegnap az oviban. De tényleg igyekezni fogok, majd valahogy. Aztán persze visszaültem a fenekemre és csak nyammogtam, aztán elmosolyodtam a nózim alatt. Azt hiszem bíztam abban, hogy ez tényleg így lehet. Miért ne? A meséknek is van eleje, egy kicsit nehéz közepe, aztán egy nagyon szép egymásratalálós vége. Azért nem minden hercinőt szeretek, de legalább az életük szép.
- Lehet addigra jó nagy fejem lesz, szóval… - Elhúztam a számat, mert ki tudja, lehet meglát és inkább elsétál máskor mellettem. Mi lesz, ha kiesnek elől a fogaim, mert ugye majd cserélődik, ezt már tudom, és nem lesz szép mosolyom. Szóval azért vannak bukfencek. De ne legyen igazam. - Téged nem fognak keresni, amiért itt csücsizel velünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689642#post689642][b]Lewy Bojarski - 2017.07.11. 14:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689647#post689647][b]Maja Bojarska - 2017.07.11. 14:47[/b][/url]

Már egészen elhittem, hogy tényleg ennyire rendes fiú ő, szóval teljes szívvel-lélekkel köszöngettem meg neki a segítséget és komolyan is gondoltam azt. Ahogy a bizonygatással is így voltam, nem akartam, hogy azt gondolja én majd bizony nem tartom be a szavamat, vagy meg se próbálom. Az emlékezés más tészta, de erre van például az a ragacsos papírka, amit anyu mindig hagy a hűtőn is. Igaz rendszeresen leszedem és színes szíveket meg virágokat csinálok belőle, és annak annyira nem örül, de úgy szebb. Néha le szoktam tépkedni a fontos infókat, az meg nem túl jó. Szomorú lesz tőle ő is, én is és ezt nem kívánom senkinek.
Nagy sóhajjal kínálgattam tovább a nasit a macikat lesizve, aztán mivel nyomta a popóm meg a combom a kőrengeteg a zsebemben, kicipzároztam, hogy átmerjem a táskám pici zsebébe szépen és ügyesen. Két pirosat elől hagytam, aztán a markomba szorítva emelkedtem el a sarkaimról Lewy felé dőlve. A keze után nyúltam, hogy a tenyerét felfelé fordítva belepottyanjon a két kis piroska.
- Tessék, ezeket neked adom. Akkor majd emlékszel, és én is, mert tudni fogom, mi hiányzik. - Nagy határozottan bólogattam, mert a holmiimra és játékaimra mindig jól figyeltem, nem szerettem, ha valamim nincs meg. Most tudom, miért nem lesz, és az pont jó azt hiszem.
- Te is eltévedtél? És nem lesz baj? Neked nem kell sarokba állni ilyenért? - Nagy szemeket meresztettem rá, ahogy kérdeztem. A nagyoknak ilyen előnyei is vannak? Én is akarok ilyen nagy lenni, akkor talán elenged anya a táborba is, és nem lesz baj, ha egyedül próbálom megnézni az állatokat. Meg lehet nem dobja ki a cuki, kicsi gyíkomat, amit a fürdőbe vittem. Elég nagyot sikított tőle… A papi asszem rám hagyta a fecsegést mert csak nagyon vigyorgott az orra alatt, ahogy figyelt. De azért megkérdeztem meddig szabad maradni inkább.
- Nekünk mikor van menszi? - Nézegette az óráját, aztán azt mondta még maradhatunk kicsit a vonatig, én pedig boldogan estem neki még pár vaníliáskarikának Lewy orra alá is tolva a dobozt. - Ez nagyon jó ám, biztos neeeem kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689866#post689866][b]Lewy Bojarski - 2017.07.12. 00:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689878#post689878][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 02:08[/b][/url]

Észre sem szoktam venni, ha dúdolgatok, de most is ez történt addig, még pakolgattam a dolgaim. Éppen az egyik mese dala ment a buksimban, és bár a szöveget sokszor elrontom, a dallamra elmozgatom a buksim teljesen pontosan. Mire nem jó egy kis táncos tudás, örültem, hogy ez megy, szeretem. De addig élt csak ez bennem, még fel nem emelkedtem az utolsó két kaviccsal és át nem ruháztam az új pajtimnak. Rámosolyogtam, aztán csak nyugisan nézelődtem. Az emberek annyira nem érdekeltek, sok volt és elég mogorván tudtak nézni, de mivel kitakartak állatokat néha rájuk pillantottam, akkor meg jól megbámultak. Brr, ettől a hideg is kirázott. Inkább a pofim tömtem a nasimmal.
- Ahhhaaam. Nem szereted a szilvás sütit? Uh, olyan bleh lehet, mint a gesztenye akkor. - Annál rosszabb dolog a földön nincs, de nálunk télen rendszeresen sütibe, magában, ételekhez ott van az asztalon én meg még a szagát sem kedvelem. Azt szokták mondani válogatós vagyok, pedig nem is, csak olyan undi egy kaja. Hallottam nagyjából a többit is, amit elmondott, csak követni nem sikerült.
- Nem bizony, nagyon vanis és nyami. Igen, mindig sihuhuzunk, megyünk vele majd haza. Régen mesélték, hogy buszoztak is erre, de anyu nem bírta, és leszoktak róla. Ha meg ő nem ér rá, akkor nem jöhetünk kocsival. - Nem tartottam furcsinak, hogy mindezeket elmesélem, sőt, a papi csak megsimizte a hátam, én meg tudtam, hogy örül. Nem nagyon szoktam így beszélgetni, ő meg mindig erre biztat, azt hiszem most ügyes voltam, de ezt majd otthon megkérdezem tőle. Ő közben nem volt lusti és fotózgatott minden dolgot, én meg elfoglaltam magam a nasival. - Lassú? Miért, neki van űrhajója, amivel tök gyorsan tud menni? Úúúúú, kísérleti lényetek nincs?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689880#post689880][b]Lewy Bojarski - 2017.07.12. 02:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689937#post689937][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 16:04[/b][/url]

- Miért? Te mennyi sok éves vagy most? - Érdeklődtem meg nagy lelkesen, én se közöltem mondjuk, hogy hány ujjamat kell már felmutatni, mikor számolni tanulunk az oviban és megkérdezik, a korunkat. De ha szeretné, neki megmutatom, csak ebbe bele se gondoltam, még én fel nem tettem a kérdést. Ő már elég nagyfiúnak tűnt, biztos menő és iskolás, de azért annyira nem nagy, mint a papi, abban biztos vagyok. Közben fintorogtam pár kört még a gesztenye említésén, sokan szeretik, de én nem tartozom közéjük. Előbb eszem meg a répát meg a sütőtököt, ami sokak szerint rosszabb, pedig legalább édesek és finomak.
- Tényleg? Pedig vicces, egyszer végighorzsoltam az eeeegész karom, mert fékezett én meg felnyaliztam a padlót. Nem is sírtam ám, ügyesen viseltem. - Vagyis de, egy egészen kicsit, vagyis a papi éppen nevetgél, mert akkor is azt mondta anya, hogy úgy hisztiztem, hogy más országokban is hallani lehetett. Ezt viszont nem reklámozom, csak hogy hősiesen túléltem, az a lényeg. Aztán a fényképezéskor elfordult, én meg csak néztem rá, hogy mi a baj? - Nem akarsz velünk képen lenni?
Kicsit értetlenül billentettem meg a fejem, mielőtt még továbblendültem volna számomra oly kedves témához. A visszakérdésre jól elkerekedett a szám meg hűháztam, aztán a Papi kezét rángatva elkértem az albumaim, amik bizony minden hova jönnek velem. Volt itt illatos, púpos, simis, csillogó, matt és fényes matrica is. Szóóval tényleg minden. Gyorsan átlapoztam az első pár oldalt, ahol csak macik, nyuszik meg egyéb állatok voltak, majd a nagy Stitchel kezdődő oldalnál hangosat szusszantam és jó kezel ülve hozzá toltam félig az ölébe. - Szóóóval. Igen, van a mese, a Lilo és Stitch. A kislány, meg az ő kísérleti lénye, aki egy űrlény, és kék, és négy keze is van, és nagyon cuki. A koffeintől tökre bepörög és grrr rombol, amúgy is rombolós, de jó is ám. Mert ugye mindenkiben van egy csomó jó.
Ahogy mondtam a magamét mutogattam, meg a neveknél rámutattam egy-egy matricára, de mire az alapsztorin végig értem, szépen kezdhettem a lényekre térni. - … és Jumba nem csak 626-ot készítette ám, sorban vannak, az első a 000, és az utolsó lény pedig a 629, aki Stitch naagyon gonosz és még rosszabb ikre. Ő is itt van. Jaj, látod őt itt, ő például ilyen szirénás, jelzi, ha van más lény a közelben. Ő meg ott, tök idegesítő, tudja, mikor hazudnak az emberek és jelzi. A puszilkodós rózsaszín meg Angel, ő Stitchnek aaaa… hát ő, ők ilyen boojibook. Nézd meg a mesét, tök jó ám!
Szerintem még alig meséltem el valamit, a sorozatból pláne, éppen megsimiztem a púpos Stitchet, amin készül lerombolni a világot, jól elvigyorodtam, aztán lapozgattam egyelőre céltalanul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690008#post690008][b]Lewy Bojarski - 2017.07.12. 20:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690036#post690036][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 23:32[/b][/url]

Jól elképedtem, mikor számolni kezdett, úgy, ahogy én is szoktam. Mármint, ezt azt hittem, csak nekünk kell, később, aki nagyobb, annak már nem. Aztán ezek szerint mégis, vagy nem is tudom én már hogyan van, lehet nem is fontos. Észre se vettem, ahogy a gondolatomra legyintettem. Mintha valami társalgáshoz szólnék hozzá. Aztán észrevéve magam kínos mosollyal visszahúztam a kacsóm. Hallottam a számot is végül, bár a macihoz hasonló volt. Mintha olyat csinálna, aminek nem tudom a nevét, de anya szokta mondani a beszédben hibás csoporttársaimra. Ő a tanárnéni, ért hozzá. Közben a fénykép dologra elvigyorodom, aztán szépen én is odahajolok és úgy nézek a gépbe, aztán a kép után visszatérek a kis nasiimhoz átmenetileg.
- Szerintem nem nézel ki hülyén… csak nem vagy ugyan olyan, mint a többiek. Az mért baj?
Na anyu a tanárkodáshoz, papi a képekhez, Lewy meg a nagyfiús dolgokhoz azt hiszem ért. Én csak ahhoz, hogy miként törjem össze magam, vagy éppen nevettessem ki magam, nem csillogok általában sajnos. Kivéve, ha Lilo és Stitch a téma. Meg is érződik, mert nem nagyon sikerül abbahagynom, és kicsit úgy érzem, ennyire azért nem érdeklem a fiút. Így mikor rávágja, hogy hát persze, majd egyszer megnézi, visszacsusszanok a táskámhoz, becsukom a matricáim és visszateszem a táskába, az enyémbe sajnos nem fér már bele, ami szomorú.
- Azt jól teszed, tényleg megéri, nem olyan hercegnős meg uncsi ám, tényleg. - Nem tudtam eldönteni szükség van-e meggyőzésre, avagy sem, én egy kicsit azért próbálkoztam még. Na, ezért a meséért még akár a kulacsom is elajándékoznám, pedig nagyon szeretem.
- Kísérjünk el egy darabig majd mielőtt megyünk? - A papi kedvesen érdeklődött én meg közben a kulacsom szürcsöltem és a lábikóim kinyújtva és ingatva dőltem hátra. Éppen valami etetés lehetett, vagy csak késői tízórai, de valamit kaptak a macik és kezdett a tömeg gyűlni, el is vesztettem a látványt. Hiába nyújtóztam, szóval csak szomorúan figyeltem, hogy mára vége a mókinak úgy tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690043#post690043][b]Lewy Bojarski - 2017.07.13. 00:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690048#post690048][b]Maja Bojarska - 2017.07.13. 01:17[/b][/url]

Áhh. Látványos és hanghatással ötvözött megvilágosodásom volt, miközben választ kaptam, mi is volt a gond a képekkel. Igazából nem szeretheti mindenki, ezzel nem is vitázom, de nem rossz dolog az. Segít megőrizni a szép emlékeket, és a vicceseket is. Van egy képem, amin a nagyira ráugrott az udvarban az egyik pipi és lelopta a kendőjét. Az nagyon mókás darab, de nem szabad reklámoznom, így most se példálózok vele.
Inkább törődtem a mesékkel, ami bár nem aratott osztatlan sikert, én nagyon értékeltem, hogy kivárta a végét. Nem pisszegett közbe, intett le, vagy szólt be, ha éppen összeakadt a nyelvem. Mert ugye velem az is megesik.
- Tényleg? Az én uncsitesóim nagyon undokok. De bezzeg egyszer láttam, hogy a 101 kiskutyán az egyikük pityergett, bár tagadja. - Nagy büszkén meséltem el, mintha legalább valami szuper-hiper-mega titkos kémkedés eredménye lenne, amire büszke vagyok, mert sikeresen véghez vittem. Pedig csak hangosak voltak evés közben és felkeltem, aztán kisétáltam hozzájuk és bumm. Megtörtént.
- Mehetünk együtt. Vagy gondolom ti nem sihuhuztok arra, de azért egy darabig biztos szabadna! - Kicsit jobban örültem, az új ismeretségnek, mint lehet illene, a papi össze is borzolta a hajam, amire grimaszoltam egyet. Aztán a táskám összeszedve belekapaszkodtam a felajánlott kézbe és talpira álltam, pont a fiú előtt. Összekulcsoltam magam mögött, a táska alatt a kezeim és szépen néztem fel rá.
- Leeeeewy. Köszönöm szépen. - Úgy tanultam, hogy így illik, én meg tudok ilyen kislány is lenni, magamtól is eszembe jut, no. És hogy mégis mit? Hát sétáltunk, segített megtalálni mindent és mindenkit, meg még piknikeztünk is. Úgy mindent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690134#post690134][b]Lewy Bojarski - 2017.07.13. 15:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690139#post690139][b]Dwayne Warren - 2017.07.13. 16:01[/b][/url]

Egy ideje már a platánfa leveleit bámulja.
Hallja az elsétálókat, távolabbról gyerekzsivajt, kutyacsaholást, a Hermina úton elhaladó buszok háttérzaját, amit időről időre megnyugtatóan megtörnek a fia cipőinek puffanásai a füvön. Legutóbb. úgy fél órával ezelőtt még mókusokra vadászott a bokrok közt, ez azt jelenti, hogy legközelebb további negyed óra múlva kell vizuális megerősítést szereznie róla, hogy Sean valóban életben van. Addig pedig, a pokrócon elterülve, a táskájával a feje alatt nézheti a leveleket.
Néhány napja költözött be végleg a városba, a ligettől nem messze vett lakást, és bár évek óta a munkája Budapesthez köti, szoknia kell a változást. A költözés komoly mögöttes jelentéssel bír számára: most már egy darabka Magyarország tulajdonosa, itt él, ide telepedett le és ha csoda nem történik, itt is fogják elkaparni. Hazudna, ha azt állítaná, a színét nem szorítja össze a gondolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690166#post690166][b]Bornemissza Luca - 2017.07.13. 17:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690175#post690175][b]Dwayne Warren - 2017.07.13. 17:31[/b][/url]

Behunyja a szemét, akár el is alhatna, ha nem kellene fülelnie, Sean mikor esik orra és harap a járdába úgy, hogy kiesnek a tejfogai. Eddig kétszer történt ilyesmi, mindkét alkalmat sikeresen elsimította, Zója pedig a csontnövesztő főzetnek köszönhetően nem tudhat róla. Mégis igyekszik ébren maradni, arra koncentrálni, milyen kényelmetlenek a fűcsomók dudorai a dereka alatt és, hogy mennyire zavaró a hangzavar.
Majd valami keresztülbukfencezik a lábain és puffanva landol mellette.
Oldalvást fordítja a fejét, hogy arra nézzen, arra számítva, a fia mutatta be ezt a bravúros talajgyakorlatot. Majd azzal a lendülettel fel is ül.
   -  Milyen alacsonypadlós vagy, kutya. Hát helló.
Megtámaszkodik a karjain, nem nyúl az állat felé, helyette hátranéz a válla fölött, a gazdája követte-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690192#post690192][b]Bornemissza Luca - 2017.07.13. 18:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690194#post690194][b]Dwayne Warren - 2017.07.13. 18:20[/b][/url]

   -  Hé pupper, te egyedül vagy?
Pupper ugat, ő felröhög. A kutyák közelsége sosem feszélyezte úgy, mint az embereké, akiknek a váratlan közeledésétől rosszul lesz, a figyelmüktől pedig nyomban zavarba jön. Az állatok érintése ellenben egészen kicsi kölyökkorától fogva megnyugtatóan hat rá, annyira természetes és egyszerű.
Az egyik kezét elemeli a pokrócról, megsimogatja a kutya fejét és lapátfüleit, majd ismét csak körbenéz. Hozzászokott már, hogy a Ligetben sokan póráz nélkül sétáltatják a kutyájukat, biztos ez a kis dög is csak önállósította magát és elindult világot látni.
   -  Sean! Sean, nézd már, de jópofa.
Addig emeli el a kezét a kutya bundájáról, amíg int a fiának - aki eldobott sörös dobozokat szurkált egy hosszú bottal eddig -, hogy ezt figyelje már, mi botlott belé. A négyévesforma gyerek persze nyomban elhanyagolható idő alatt gyorsul százra, küzdi le a pár méter távot és huppan le melléjük a pokrócra. Majd a hozzá hasonló korúak lelkesedésével kezdi el, finomnak épp nem nevezhető mozdulatokkal gyömöszölni a róka-szerű kutyafejet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690197#post690197][b]Maja Bojarska - 2017.07.13. 18:29[/b][/url]

Kicsit megnyugtatott, hogy nem csak az én ohanámban vannak fura szerzetek, mármint nálam is érdekesebbek. Az meg azért elég durva, szerintem érezte, hogy nem vagyok olyan általános, vagy mit mondanak? Átlagos, az lesz az. Csak bólogattam a megállapítására, mert amíg valaki meg nem nézi a legtöbb mesét, nem mondhatja, hogy ezt vagy azt utálja, meg fúj. Nekem is van, ami nem tetszik, de legalább már láttam és meg tudom mondani, miért rossz.
- Okos vagy, ez jó dolog. - A megállapításom nem biztos, hogy csak a meséknek szólt, de azt hiszem már kijárt. Beszélgetett velem, tudott olvasni meg számolni, ő nem veszett el és gondolkodott bután, mint más fiúk. Szóval igen, ő biztosan nagyon okos. A papi nevetve bólogatott mellettem. Reméltem, hogy egyetértően, és nem azért mert szerinte nagyon pozitív vagyok.
Összepakoltam és talpra ügyeskedtem magam kis segítséggel, hogy aztán a hátim felvéve szépen megköszönjem. Mikor válaszolt büszkén elmosolyodtam aztán mellé sétáltam a táskám pántját szorongatva. Mikor felajánlotta a kezét néztem egy kicsit a kézfejét, aztán a papit, aki beleegyezett, én meg a tenyerébe csúsztattam a sajátom, hogy megszorítva induljak el kifelé.
- A gyűrűsfarkú makik felé megyünk ki, ugyeeee? - A kérdésem talán mindkettejüknek szólt, de persze én csak szófogadóan követtem őket, mára nem terveztem többször elveszni, más barátot se akartam ezzel keresni, megfelelt ez így nagyon. Kicsit szökdécseltem is, aztán mikor észrevettem magam, meg azt hogy kicsit húzom erre-arra a fiú kezét, abbahagytam. Nem akartam én rosszat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690201#post690201][b]Bornemissza Luca - 2017.07.13. 18:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690202#post690202][b]Dwayne Warren - 2017.07.13. 19:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690213#post690213][b]Bornemissza Luca - 2017.07.13. 20:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690311#post690311][b]Dwayne Warren - 2017.07.13. 23:30[/b][/url]

   -  Na kéne mi? Na? Jó, tessék, tökfej.
Egy ideig lengeti a virslit a kutya előtt, mindketten jól szórakoznak a tömzsi lábak toporgásán, végül odaadja neki a pulykavirslit. Hogy a zsömle morzsáit lerázza, összedörzsöli a tenyereit, Sean térdelésből ülésbe huppan mellette.
  -  Enyém lehet, apa?
  -  Nem - Ismét elnéz a platánfákkal szegélyezett sétány felé - Totálisan kizárt.
  -  Miért?
  -  Mer' nézz rá, ennek van gazdája.
Ha most nem az apjával ülne itt, Sean kérdés nélkül folytatná a vitát, ám Dwayne egyetlen, mérsékelten parancsoló pillantással képes belefojtani az ellenkezést. A férfi visszatámaszkodik a kezeire, hagyja, hogy a kutya elnyammogjon a virslin. Kizártnak tartja, hogy kóbor állat lenne, a bundája túlságosan rendezett, a tekintetéből pedig hiányzik a lelencek kétségbeesettsége. Tehát nem is aggódik különösebben, hamarosan úgyis erre lohol a gazdája, vagy a kis majom, megunva őket, továbbdöcög majd.