[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682928#post682928][b]Széplaki Alíz - 2017.05.27. 22:00[/b][/url]

- Igen, a baloldali is szép ruci - mondtam neki mosolyogva, majd megvártam, amíg felveszi a soron következő ruhát, amit én választottam neki.
- Nyugi, tudni fogod, hogy mit kell mondanod a megfelelő pillanatban - nyugtatgattam a lányt kedvesen. Érthető volt, hogy egy kicsit feszült ez ügyben, mivel én is az lettem volna, így teljesen át tudtam érezni a helyzetét. Az empátiakészséggel sosem voltak gondjaim.
- Nagyon szép! A néni biztosan személyre tudja szabni! Jól érzed magad benne? Ha nem, akkor keresek másikat. De iszonyat jól áll neked! - biztattam a lányt, mert valóban tetszett a látvány, nagyon jól nézett ki ebben a ruciban. Azért gondoltam, hogy szétnézek még, úgyhogy intettem neki, hogy várjon még kicsit.
- Ezeket a ruhákat találtam még, amik szóba jöhetnek - tértem vissza a szép ruhaköltemények fényképeivel, amelyeket természetesen az eladó is hamarosan odavisz majd a próbafülkébe.
Gondolatban már megállapítottam, hogy nekem a negyedik ruha tetszik a legjobban, de ettől függetlenül simán elképzelhető volt, hogy neki más fog tetszeni. Abba is belegondoltam, hogy lehet, hogy egyik sem fogja elnyerni a tetszését, de azért próbáltam segíteni neki az ízlésem alapján megtalálni a legmegfelelőbb menyasszonyi ruhát.
Ruhák:
Ruha 1
Ruha 2
Ruha 3
Ruha 4

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682956#post682956][b]Czettner L. Maja - 2017.05.27. 23:21[/b][/url]

Kicsit sóhajtoztam, amíg a ruha le, majd az új felkerült. Kicsit elhúztam a szám, mielőtt megláttam volna magam, mert féltem tőle, hogy ebben meg még annyira se érzem magam jól. Tudom, hogy ha szorít itt-ott, azon lehet segíteni, de akkor is kellemetlen, ha úgy érzem magam benne, mintha egy tehenet próbálnának valami szűk buliruhába beleerőltetni. Mi lenne velem, ha nem sportolnék. Bele se gondoltam ennél jobban, mert biztos, hogy hazafelé nem a gumicukorbékákért mente volna be, hanem egy fej salátáért. Tuti azt hitte volna Lewy is, hogy lázas vagyok.
- Biztos így lesz, remélem. De amilyen béna vagyok, valami úgy is lesz! Nem baj. - Végül csak vigyorogva legyintettem egyet, nem hiszem hogy kétségbe estem volna ilyenektől. Persze vannak egy esküvőnek naaaagyon szörnyű forgatókönyvei, szerencsére ezeket el sem kezdtem magamban lepörgetni. Az unokanővérem szokott butaságokkal rémisztgetni, hogy mennyi embert hagynak ott az oltárnál, vagy ájulnak el mellettük és leáll az esküvő, meg arról is volt szíves mesélni, milyen lehet, mikor a ruhád elszakad, koszos lesz vagy nem megy rád a nagy napon, mikor miiindenki téged fog bámulni. Ettől még most is kirázott a hideg. Csak neeem szeretnék ilyet.
- Hát nem tudom, jobb, mint az eddigiek, csak olyan, hm, tetszik, csak… nem tudom, hogy olyan „igen, ez az” vagy csak tényleg csinos és… csinos. - Kicsit zavarban voltam, el is nevettem magam. Kííínos, de nem tudtam mást mondani rá. Néztem magammal szemben a tükörben mielőtt még kitotyogtam volna a többiek elé leszegett fejjel. Alíz közben még nézett pár ruhát, érezve, hogy azért nincs itt a vége. Én anyát figyeltem Verocs után, majd Sebbyt - végül meg kellett állapítani, hogy ez egyelőre még pihenjen kicsit. Félretették, a többi ruha, amit instant leszavaztam eltűnt. A szöszi által kinézettből kettő is előre került, az első és az utolsó darab a mutogatottakból, és még az a bizonyos bal oldali és egy párja. El is kezdtük őket rámapplikálni.
- Kezdem magam problémásnak érezni, sosem szoktam ennyit válogatni. Nem is értem… Te mit szeretnél magadnak majd egyszer, ha választanod kéne? Nagy ruhát? Kicsit? Hercegnős vagy sem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683096#post683096][b]Dobrovitz Máté - 2017.05.28. 20:31[/b][/url]

Nem látta a filmet, de nincs különösebben oda érte, nem egy nagy filmes, de ha választania kellene akkor már a történelmi filmek állnak hozzá legközelebb. Ettől függetlenül néha-néha megpróbálja felvenni a fonalat, vagy legalább elcsípni a lényeget, ha esetpeg később beszélgetni kellene róla, vagy ilyesmi. Nem szeret csak úgy a levegőbe beszélni ezért igyekszik, de nehezen megy. Nem csak azért, mert már most nagyon unja, hanem mert Hajna ül mellette. Ha nem így lenne már bealudt volna, helyette viszont kérdést kap a nyakába, úgyhogy vesz egy mély levegőt, hogy időt nyerjen.
- Tizet? Jelenleg nem. Vagy, nem tudom.
Belemarkol a popcornba és a vászon felé fordul. Igazából ha lenne ideje gondolkodni, többet is össze tudna szedni, mint tíz, ugyanis Hajnánál összetettebb lánnyal nem találkozott, vsgy nem vett erőt magán, hogy megismerjen. De ez a lány egyszerre idegesítő és idegörlő és hisztis, nem beszélve arról, hogy lobbanékony és sértődékeny. Igen, több lenne, mint tíz, de senki sem tökéletes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683097#post683097][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.05.28. 20:55[/b][/url]

Alapesetben nem szoktam én ide lejárni, főleg nem ilyen késői órán, de most úgy alakult, hogy a frissen elfogott barátunkat ide kellett hozni. Mivel a csapat legnagyobb része teljesen használhatatlan, és szinte azonnal az ispotályba küldték őket, így az én nagyszerű feladatommá vált lekísérni a férfit a cellájába. Én se vagyok a legjobb állapotba, ruhám több részen elszakadt, a nadrágom nagy részét vér borítja. Határozottan lépek, de érzem, hogy minden mozdulat kínszenvedés számomra. Nem mutatom viszont a gyengeségem, sosem engedek meg magamnak ilyesmit.  
A pólóm szinte lefoszlott rólam, a bőrkabát csak azért úszta meg, mert nem volt rajtam a harc alatt. Ez a férfi egyedül elbánt nyolc aurorral, és erre első körben ide küldik, két rémült kölyök szomszédságába. Nagyon elmés megállapítás.
- Van kedvetek szórakozni?
Mordul a lány felé, én pedig azzal a lendülettel nyomom a falnak, amiből érzem, hogy a hasfalam egy nagyobb lüktetéshullámba kezd. Ez a nyomorult megvágott, és hiába látták el hirtelen valamennyire, direkt megmondták, hogy ne csináljak hirtelen és felelőtlen mozdulatokat. De az a kölyök kábé annyi idős, mint a lányom, nem örülnék neki, ha egy ilyen alak a lányomhoz szólna, vagy csak rá nézne.
- Befelé.
Bár csak udvariasságból mondom, már rég befelé lököm. A keze és a lába is meg van kötve, mágikus bilincs védi, ám ennek ellenére meg kell várnom, amíg továbbszállítják. Remek. A sajgó hátam a hideg kőnek vetem, rápillantok a két gyerekre, de csak egy pillanatra, utána tovább is siklik a tekintetem a férfire, aki szintén akkor veszi le a tekintetét a szőkéről. Megrázom a fejem lassan, és, hogy érzékeltessem, mennyire nem kéne rá néznie sem, a bal hüvelyk ujjamat jobbról balra elhúzom a nyakam előtt. Csak okosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683103#post683103][b]Csizmazia Hajna - 2017.05.28. 21:38[/b][/url]

Tekintete felváltva cikázik a vászon és a férfi között. Kívülről fújja az egészet, nem is igazán érdekli, hogy éppen hol tart a film, csak a látszat kedvéért pillant oda néha. Sokkal jobban leköti a figyelmét a másik tanulmányozása, feltérképezése.
- Ahh olyan lelombozó tudsz lenni egy pillanat alatt- felsóhajt, majd elkezdi dobálni a mellette ülőt néhány szem popcornnal. Máté és az ő érdektelensége, meg a modora egyszer biztosan a sírba fogják tenni a lányt. Ő magáról is azt gondolta, hogy nehéz eset az emberi kapcsolatok és érzelmek kimutatása terén, de mióta a katona az életében van, rá kellett ébrednie, hogy hozzá képest bizony még ő maga is elég elfogadható. Pedig aztán, eléggé katasztrofálisnak nevezhető mindkét téren.
- Na gyerünk, úgyse a film a lényeg, ezerszer láttam, bár kifejezetten értékelem, tényleg, marha jól esik - persze, hogy jól esik neki. Senki nem lett volna erre képest, s bár úgy érzékeli, hogy a férfinak ez egyáltalán nem nagy dolog, számára igenis az. Azt pedig nem fogja hagyni, hogy Máté érdektelensége elrontsa a kedvét. Lábait kihúzza maga alól és átveti a férfi lábaira, közben néha odapillant a vászonra is, de leginkább azzal foglalkozik, aki mellette van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683293#post683293][b]Egressy Auróra - 2017.05.29. 18:45[/b][/url]

Nem szándékozik felkelteni őket, legalább van egy kis ideje tanulmányozni a csodálatos "ajándékot", amit kapott, na keg farkas éhes is, úgyhogy kiválasztja a legvékonyabb szelet pizzát és miközben eszik, kinyitja a vaskos könyvet amit kapott, és megpróbálja felfogni, miért is kapta ő ezt. Kicsit poros is volt, a lapja is megsárgultak kissé, de azon kívül csak egy könyv volt, tele mindenféle nyakatekert magyarázattal a különböző vallások kialakulására. Felmerül benne a kérdés, aratlanul is, hogy jól választott-e, érdekli a vallás és a mitológia ez nem kérdés, ahogy korábban is jobban érezte magát a múltban, de soha nem jutott eszébe, hogy mihez fog vele kezdeni. Tudja-e valahol majd kamatoztatni a megszerzett tudást. A töprengésből a léptek zaja zökkenti ki, felpillant és próbál magabiztosan mosolyogni a két hétalvó felé.
- Jó reggelt.
Azonnal becsukja a könyvet, nem kis port kavarva ezzel az asztalon, de azon kívül, hogy próbája elhessegetni, nem igazán törődik vele.
- Hogy aludtatok?
Felvont szemöldökkel, mosollyal az arcán pillant végig a férfin, akinek a puszta jelenlététől felszökik a vérnyomása nem beszélve a többi a dologról...ami lejátdzódik benne, elnézve a karjában a lányával...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683412#post683412][b]Ardai Kolos - 2017.05.29. 21:27[/b][/url]

Idegbeteget, mi? Myra várt rá, és még azt a hülye papírt is elvették tőle. Üzenni sem tudott a lánynak, pedig biztosan ott várta a megbeszélt helyen, indulásra készen.
Scar következő mondatára azonban felkapta a fejét és a szőkére nézett. Ilyet azért mégsem kérhet tőle...
- Scar, ez... - kezdett bele a mondatba, mikor hangok jöttek a rács túloldaláról.
Azonnal elhallgatott és az érkezőket kezdte figyelni. Két majdhogynem félholtnak kinéző férfi lépett be. Egyik rosszabbul nézett ki, mint a másik. Kolos akaratlanul is elfintorodott a látványukra. Úgy nézett ki, a fővárosi cellák nem csak az ilyen kis semmiségek miatt telhetnek be folyton.
Kolos egészen közvetlenül a rács közelében állt, és mikor a nagydarab férfi nekivágta a másikat a falhoz, tett egy ijedt lépést hátra. Nem volt hozzászokva az ilyesmihez. Még sosem került sor nézeteltérésre a hatóságokkal. Nem volt rá alkalma.
Vetett egy futó pillantást Scarra. Talán ő tudta, ilyenkor mit kell tenni. Persze nem voltak egy cellában, de azért mégis. Mi van, ha kiszökik ez az őrült?
- Izé... Mr. Auror, nem kellene minket már kiengedni? Főleg, hogy... izé... szóval ez... - lépett közelebb a rácshoz. Ha nem is engedik ki, talán rá tudja dumálni a csávót, hogy adja neki oda a papírt. Meg a pálcáját. Vagy inkább küldjék már haza innen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683425#post683425][b]Scarlett Conroy - 2017.05.29. 21:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683626#post683626][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.05.30. 20:05[/b][/url]

- Ártalmatlan, csak a szája nagy.
Felelem teljesen nyugodtan, csak egy fél pillanatra nézve a fiúra. Nem veszem le a tekintetemet a férfiról, aki csak mászkál a cellájában, időnként megnyalva a száját, a szőke lányt figyelve. Maximum majd elmegy a kedvük attól, hogy valami ostobaságot csináljanak, és itt kössenek ki megint. Amúgy se néznek ki úgy, mint a friss vendég, vagy én, ha már itt tartunk.
- Nem hiszem, hogy segíthetnék.
Felelem határozottan, de mivel elég zavaró, hogy a pasas ennyire nézi a kislányt, ezért megenyhülve, engedem magamnak, hogy a figyelmem egy töredéke mégis feléjük forduljon. Határozottan nem tűnnek olyanoknak, akiknek itt a helyük, szinte érzem, hogy valami félreértés lesz. Viszont olyan luxust, hogy belenézzek a fejükbe, most nem engedhetek meg magamnak, észnél kell lennem, ha az az elmebeteg csinál valamit.
- Miért hoztak be titeket?
- Ciccca, gyere át hozzám.
Nyomul egészen közel a rácsokhoz véres "kollégám", azonban a rácsok, ahogy érzik a közeledését, úgy taszítják vissza a tisztes távolságba. A mágia csodáig. Érte szerencsére jönnek, talán egy óra, és végre én is hazatérhetek. Nem igazán pártolom azt, hogy helyettesítek és még a ruhám is elszakad benne, főleg mert Alexandra otthon van, vagyis, ha meglát esetleg, biztos rájön, hogy vagy beszólna vagy túlaggódna egy kis semmiséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683647#post683647][b]Drávecz Bálint - 2017.05.30. 21:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683927#post683927][b]Dobrovitz Máté - 2017.06.02. 11:46[/b][/url]

Szóval lelombozó, ilyet se sűrűn mondanak neki, de a változatosság gyönyörködtet, még akkor is, ha egyébként kudarcként kellene megélnie. Gondolta, hogy nem lesz ez egy sima filmnézés és mikor Hajna nekiállt visítozni a főcímnél, már tudta, hogy unásig nézte a filmet, ezért nem fog csöndben maradni. Ennyire már ismeri.
- Én pedig még nem láttam..
Nem veszi le a tekintetét a vászonról, bár a szája sarkán látszik, hogy vigyorog. Hagyja, hogy a lány belepakolja a lábát az ölébe, majd ezt nyugtázva ráteszi a kezét. Mit is mondhatna, amivel nem sérti meg? Nem akar hazudni és nem fog kertelni, de úgy érzi nagyon sok múlik azon, hogy tálalja az igazságot. Fontos, hogy a lány érezze, hogy minden hibája ellenére fontos neki. Igaz, itt vannak, de ez most más. Vesz egy mély levegőt, lassan kifújja, ezzel is időt spórolva magának, majd lassan felé fordul.
- Utálom, hogy hisztis vagy. És hogy úgy érzem soha nem lehet neked jót tenni. Akármikor eldurranthat az agyad, egyetlen egy szótól, ami nem tetszik neked. Vagy a puszta hangsúlytól.
Igyekszik nagyon de nagyon óvatos lenni, bár kissé tárgyilagos, de a halvány mosollyal az arcán azt jelzi, hogy mindezt nem bánja, mert ezzel együtt is kell neki Hajna és az sem különösebben érdekli, ha nem változik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683950#post683950][b]Egressy Auróra - 2017.06.02. 18:50[/b][/url]

- Nem kellett volna neked is elaludnod mellette. A feladat az volt, hogy tedd le aludni.
Mondja vigyorogva, miközben felkel, hogy felvegye Hannát, aki még mindig kicsit kába, lerakja a magasított székre, betolja az asztalhoz és tölt neki egy kis almalevet. Mindezek után nem szalasztja el, hogy nyomjon egy csókot Bálintnak is, majd egy újabb szelet pizza felé nyúl, végül aztán mégis inkább meggondolja magát és tölt magának vizet. Elég az az egy szelet és bár még tudna enni, a hang a fejében önmegtartóztatásra inti. Túl sok a szép ruha, ami csak a vékony lányokon mutat, ha meghízna, akkor nem tudná őket hordani, akkor nem kapná meg azokat a bizonyos tekinteteket, amiket annyira szeret. Igaz, mostanában ez valaki pillantásáért van oda, de ez nem jelenti azt, hogy akkor ennyi volt. Sőt, azt akarja, hogy mindenki irigy legyen a pillantás tulajdonosára.
- Remek. Kaptam könyvet, átbeszéltünk néhány fontosabb témát, hogy pontosan merre is akarok ezzel menni, utána pedig megkérte a kezemet. Sima volt.
Megvonja a vállát, mintha az egész a világ legtermészetesebb dolga lenne és lapoz egyet a könyvben. Ez a bizonyos beszélgetés csak még jobban elbizonytalanította ezzel az egésszel kapcsolatban, de jelenleg nem szeretné felhozni, talán később majd előmerészkedik belőle, egyelőre hanyagolja. Talán érlelődnie kell még benne.
- Mit gondolsz? Hulla unalmas volt, mire kimondta amit akart, öregedtem, vagy öt évet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683967#post683967][b]Széplaki Alíz - 2017.06.02. 20:34[/b][/url]

- Ugyan, nem lesz semmi gond hidd el nekem! - mondtam a lánynak, mert biztos voltam benne, hogy az aggódása jogos így esküvő előtt és nem is szokatlan jelenség, de úgy gondoltam, hogyha sor kerül majd a ceremóniára, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
- Persze, megértelek, mindenképp olyan ruhát kell választanod, amibe elsőre beleszeretsz és rögtön megtetszik neked.
Hamarosan Maja mutatott két szép ruhát, amik valóban gyönyörűek voltak. Főleg a második tetszett, úgyhogy biztattam a lányt, hogy próbálja fel őket, hogy láthassam, melyik áll neki a legjobban.
- Nos, ezen még sosem gondolkodtam el, de talán egy nagyobb, habos-babos rucit képzelnék el magamnak, olyasmiket, amiket most kiválasztottál magadnak például... meg amelyekből mutattam párat. Nagyon tetszenek a hercegnős jellegű menyasszonyi rucik. Bár még nem tudom, hogy képes leszek-e elkötelezni magam. Túl szabadelvű vagyok ahhoz... bár majd meglátom. Talán, ha majd találkozom egy olyan típusú emberrel, akibe fülig szerelmes leszek... talán... de ez még a jövő zenéje. Egyelőre nem akarom lekötni magam - mondtam válaszként a barátnőmnek mosolyogva. Sejtettem, hogy előbb vagy utóbb sor fog kerülni erre a kérdésre is, de pillanatnyilag nem tudtam elképzelni, hogy bárki mellett is lehorgonyozzak hosszabb távra, talán mivel még nem volt részem a nagy, mindent elsöprő amour-ban, de nem zártam ki annak a lehetőségét sem, hogy egyszer majd az én fejemet is bekössék. Egyelőre azonban ódzkodtam a dologtól...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683973#post683973][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.02. 20:51[/b][/url]

Még egy maréknyi popcornt vág Mátéhoz, jelenleg ez az egyetlen fegyvere ellene, amivel talán még kárt sem okoz benne. Bár eléggé röhejes lenne az, ha popcorn okozta sebekkel távoznak innen, mennyire hülyén hangzik az egész. Nem csak a férfi ismeri ám a másikat, már ő is megfigyelte arca rezdüléseit, hanglejtését. Minden egyes táplálkozással egyre többet fedez fel benne, ami egy kissé aggasztja is a lányt,mert hát teljesen másképpen szemléli az életet és a világot, mióta Máté megérkezett. Ez pedig nem feltétlen jó. Mert persze létezik egy jó oldala, amelyet ha nem is mutat ki, imád. Azonban a rosszabbik az sokkal erőteljesebb. Folyton aggódik, töpreng, vár. S hiába mutatja azt, hogy ez így jó és elbírja, ő már tudja magáról, hogy ez csak álca, egy tökéletes illúzió.
- Pedig lehet ám jót. Most is azt tettél - elmosolyodik, aztán addig ficánkol, míg úgy tud helyezkedni, hogy egy csókkal birtokba vegye Máté ajkait egy rövidke pillanatra.- Szerintem az elmúlt 6 évben nem történt velem ennyire jó dolog. De komolyan. Mármint, szóval, hogy lehet próbáltak jót tenni nekem, de ezek leperegnek rólam - kiskorától fogva minden évben egyre csak növekedtek a negatív dolgok körülötte, melyek egyáltalán nem terelték jó irányba. Csak dőlnek belőle a szavak, s közben eszébe jut, hogy elfelejtette említeni, vele mennyire nehezen lehet filmet nézni, főleg ha jár a szája. Azonban még valamit mindenképpen meg kell említenie, mielőtt némaságot fogadna.
- Annyi rossz dolog történt már velem, hogy nem látom meg semmiben se a jót - fejét lehajtja. Most van az a pillanat, mikor inkább a tekintetével máshová kalandozik. Viselkedése teljesen olyan, mintha szégyellné magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684009#post684009][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.06.03. 09:25[/b][/url]

- Lehet, bár tudod, én nagyon jó vagyok titoktartásban.
Büszkén húzom ki magam, mintha ez valami szupererő lenne. Néha tényleg úgy vélem, hogy az, amúgy. Mostanában mindenki olyan könnyen vesz mindent, mintha nem kellene egymást tiszteletben tartani. A munka erre is jó volt, hogy megtanultam, milyenek is a felnőttek, és hogy tudjam, én sosem akarok teljesen felnőni.
- Nem tudom, hogy akarok-e válaszolni erre a kérdésre.
Néztem rá a lányra úgy, mintha legalább azt kérdezte volna, hogy nem akarok-e még egy hullát elrejteni, és ne féljek, nem lesz belőle baj. De a hulla elásásából általában baj lesz, ahogy abból is, ha elkezd az ember pénzt szórni, most viszont azért jöttünk, hogy ezt tegyük, és hogy szórakozzunk, szóval nem hiszem, hogy olyan nagy probléma lenne abból, ha bólogatnék a válaszhoz, és lám bólogatok is, sőt mi több, előhúzok még négyet, engedve a lánynak, hogy annyit vegyen el, amennyit csak akar.
- Scar?
Fogalmam sincs, hogy mit csinál, kicsit olyan, mintha nem tudná, hogyan kell ezeket a kocsikat használni, de az lehetetlen. Nézem őt, és próbálok rájönni a logikára, ám végül inkább csak nézem, hogy mit ügyködik, és érzem, hogy némiképp zavarba jövök a ránk szegeződő szemektől. Ne vessen meg senki, én amúgy navinés voltam, szóval a nagy arcom mögött rendre zavarba jövő kisfiú vagyok.
- Óóó.
És igen, megvan, már értem, hogy mit akar. Nem jó neki az épp soron következő, ő inkább egy másikba habarodott bele. Teljesen logikus, hiszen jól kell választania, mert ez a kocsi most olyan lesz nekünk, mint a szerelemgyerekünk. Hazavisszük, és bizony kulturális programokra vonszoljuk el, meg tanórákra, és ha unatkozunk, hát rodeózni fogunk vele a faluban. Már látom is, ahogy szőnyeg szélére állítanak emiatt. Közben persze segítek is neki, szépen húzom ki a kocsisort, akik felett egy lélekként ott lebeg a tény: „Nem nyertetek”. Mert ez van, ők nem voltak olyan jók.
- Igen, látszik, hogy jó ízlésed van. Sehol egy kopás, sehol egy karc. Büszke vagyok rád Scarlett.
Olyan jelentőségteljesen és tiszteletteljesen ejtem ki ezeket a szavakat, mintha legalább elnöknek nevezném ezzel ki. Talán a világ is jobban járna, talán nem, ki tudja, de én most őszintén örülök, hogy a legideálisabb választást találta meg. Amikor viszont kiejti az utasításokat a száján, mert hát utasítások azok, akkor egy kicsit felvonom a szemöldököm.
- Ejj asszony, mindjárt előtör belőled a házisárkány.
Mordulok egyet, mint ahogy a jó férjek szokták, majd szépen nekifeszülök, és mielőtt a nyugger biztonsági manusz meglátná, hogy mit csinálok, nekiállok visszatolni a sort. Bevallom, húzni sokkal könnyebb volt, én meg nem auror vagyok, csak egy portásfiú, így nincsenek olyan bicepszeim, mint lenniük kellene. De visszatettem őket, Scar pedig kiveheti az érmémet.
- Igen, ettől félek én is, de éreztem, hogy nekem most kockáztatnom kell, és a kockáztatás egyik eleme az is, hogy rád bízom magam, így tehát, most ez következik. Rád bíztam magam.
Szó szerint olyan ez, mint amikor valakinek tőrt adsz a kezébe, hogy meglásd, bízhatsz-e benne. Mi a legrosszabb, ami történhet? Kinyír? Valószínűleg.
- Na szóval. Szerezzünk be mindent. Mondjuk valami péksütit is, mert felfordulok menten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684016#post684016][b]Czettner L. Maja - 2017.06.03. 16:18[/b][/url]

- Elhiszem neked. És hajha, mindjárt itt is lesz. Lehet a végén melegítőben kell bemennem, ha ennyit válogatok.
Megnyugtatott a tudat, hogy ő is pozitívan látja a dolgokat és bennem is ott motoszkált ez. De talán tényleg csak egy egészséges drukk ez. Olyan, amit bármilyen rutinos is az ember, de még nagy versenyeken, tíz év után is érez fellépés előtt. Tudom, hogy minden a helyén van, de hiába, ennek jelentősége van, és az olyan dolgok mindig belemásznak a szívecskébe. Nálam legalábbis biztosan. Ettől persze egy perccel sem lett kevesebb a ruhakeresésre fordítandó idő és a sikerességet sem láttam növekedni. Tényleg csodaszépek a ruhák, de azért az sem utolsó, hogy még mindig kiráz a hideg, mióta az egyik ruha árát elmondták a másik boltban. Bár azóta lepisszegtek ezért, de akkor is. Egyszer veszem fel - jobb esetben, vagy mit lehet erre mondani -, mégis ennyi. Persze én is szeretnék naaaagyon csinos lenni, legalább annyira, hogy Lewy mikor meglát, nekem is akarjon dinnyébe faragni szerelmesen, vagy homokvárat építeni… mint Stitch csinálta.
- Igen-igen, anya is ilyesmit mondott, meg azt is, hogy majd mikor rajtam lesz, tudom melyik a legszebb. De akkor is nehéz. Mi van, ha rosszat választok?
Tisztában vagyok vele, hogy katasztrófa a döntési képességem, ettől még hiszek abban, hogy majd meglátom magam és akkor hercegnősen visszaintegetek a tükörből és iiigen, lehet, hogy ezt szeretném. Eeesetleg, lehet. Közben még a ruhák próbálás alatt voltak és nézegettük részleteiben, inkább arra figyeltem, Alíz mit is mesél. Persze felnevettem a végén, mert teljesen megértettem. Azt hiszem mostanra már egészen megszoktam, hogy furának néznek emiatt is, nem csak amúgy. Hogy sok a kérdés és a kétkedő, meg hogy leginkább okot keresnek rá, miért futunk ebbe a kviddicses sztárral ilyen korán. Bár kinek korán ugye.
- Azok nagyon szépek, igen. Olyan nagy és ha forogsz, olyan haaatalmas fehér sütinek látszol. Ez tök cuki - szerintem legalábbis. Aztán mosolyogva folytattam, ahogy ránéztem már a rajtam lévő újabb ruhát szemlélgetve. - Persze, nem siet az élet sehova, megértelek. Majd csak megtörténik, aztán puff. Repülnek a szívecskék, mint a messengeres beszélgetésünkben.
Beszéd közben szépen illusztráltam is a kezemmel kapdosva a levegőbe, mintha el akarnék pár kis piros édeset kapni. Közben vigyorogva végigsimítottam a rajtam lévő ruha felső részén, ami amúgy nagyon tetszett. Legalább valami.
- Ez annyira szééép. Úgy simul is meg minden. Csak széép, a szoknya kicsit fura ilyen féloldalt, az úgy... nem is tudom. - Ezt gyorsan megosztottam a segítő hölggyel is Alíz mellett, aki láthatóan felsóhajtott, hogy nyomon vagyunk. Közben kicsit eljátszva az időt forogtam meg táncikáltam a rajtam lévő ruhában. Neeem nagyon szeretem a stresszes ácsorgást, no. Aztán mikor megszédültem, inkább megálltam és kimásztam a hatalmas szoknyából, megvárva még behoz kettő darabot nagyon vigyorogva a nő. Talán ő már tud valamit, amit én nem. A kinti várakozó banda pezsgőzött, Alíznak is felajánlották, nekem viszont amúgy se ment volna egy korty iszi se le a torkomon így csak elvoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684017#post684017][b]Széplaki Alíz - 2017.06.03. 16:58[/b][/url]

- Ugyan, biztosan megtalálod a neked megfelelőt. Végül is azért vagyok itt, hogy segítsek ebben - mondtam neki biztatásul és megnyugtatásul egyaránt.
- Nem fogsz rosszat választani, nyugodj meg. Én is megmondom a véleményemet, szóval ami rosszul áll neked, az eleve felejtős - válaszoltam neki mosolyogva. Teljesen meg tudtam őt érteni, hiszen ez mégis csak élete nagy eseménye lesz.
Miután Maja felvette azt a rucit, ami nekem is nagyon tetszett, láttam, hogy jól nézett volna ki benne, ha nem állt volna el oldalt az a fránya szoknya.
- Igazad van, nem jó! Csere! Várj, mindjárt keresek másikat! - mondtam neki határozottan, miközben már a ruhák sokasága felé vettem az irányt.
Sok szép ruha volt, azt meg kellett hagyni, de valahogy egyik sem illett Majához, nem voltak igazán hercegnősek. Végül az utolsó sorban ráleltem az igazira, amelyet rögvest lefényképeztem a barátnőmnek.
- Ezt nézd Maja, ez biztosan tetszeni fog! Próbáld fel! Mindjárt itt lesz! - mondtam neki izgatottan. Ez a ruha szerintem tökéletesen illett hozzá és már el is képzeltem benne őt gondolatban, reméltem, hogy a valóságban is meg fogja állni a helyét az elképzelésem miután felpróbálta ezt a gyönyörű ruhát.
- A férfiaknak azért könnyebb dolguk van, választanak egy jó öltönyt, aztán kész, ott nem igazán lehet mellényúlni - fejtettem ki a rövid elgondolásomat a lánynak, majd közben megérkezett a várva várt ruha.

Ruha:
Ruci

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684078#post684078][b]Czettner L. Maja - 2017.06.05. 00:50[/b][/url]

Valószínűleg teljesen elvesztem volna már, ha nincsenek mellettem azok a határozott és támogató kezek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy bár nem mondhatom el magamról azt, rengeteg a barátom, az a pár, aki mégis itt van nekem, na Ők a lehető legjobbak. Bizton merem állítani, hogy senki nem kívánhatna náluk jobbat. Szeretem őket, és örülök, hogy még most sem futottak ki a világból, pedig anyu is megjegyezte, hogy ők se nézhettek normálisnak az elmúlt egy éven belül történtek kapcsán. És igazuk is van valahol, gondolom. De én máshogy érzek, ilyen ez.
- Helyes, nem akarok egy zsák krumplira hasonlítani, mondd is meg! Vagyis nem igazán tudom mire akarok… nem szokott úgy foglalkoztatni... jó ez így nem igaz, csak a legtöbbször nem, hogy extrán-hiper-szuper csini legyek. Pfuh…
Megint sikerült megzavarodnom, de már különösebben zavarba sem jöttem ettől. Fújtattam egy nagyot végül, hát tök egyértelmű, hogy ez a vőlegényem esetén nem így működött. Oké, ott sem estem túlzásokba, nem másztam kevesebbet négykézláb a gyerekünk után, vagy koszoltam össze magam kevésbé. Ugyan úgy melegítőben jártam és sportcipőben futni, vagy haza edzés után. Nem húztam fölöslegesen magassarkút vagy éppen naaagyon-nem-otthoni rucit. De ettől még persze tetszeni akartam és néha mégis próbálkoztam ilyen-olyan módon. Ez pedig az a nap. Kimaradt azt hiszem az életemből eddig, hogy mint más lányok, kezdetektől tervezgessem milyen szép lesz. Hiába voltam optimista, talán ilyenekbe sosem akartam kezdeni inkább. Meg egyébként sem voltam nagy babázós, hogy eljátsszam ezt ötször vagy hatszor.
- Mi? Bocsi, elkalandoztam… Csere, bizony. Pedig már majdnem, vagy nem… Azt mondod te is? Meglátjuk mindjárt - mondtam mosolyogva. Igazából a hirtelen nagy öröme rám is ragadt és egész pozitívan láttam, hogy valami nagyon jó dolgot talált nekem. Meg egy kicsit akartam is, hogy így legyen. Félreértés ne essék, örültem éppen. Nagy dolog közeledett, egy hatalmas és jó, és ez is része volt. Egyszerűen csak túl kellett esni a számomra kellemetlen részeken is. Mint a keresős-válogatós-megtalálós.
- Bizony, mondjuk a kicsinek is keresnie kell valami cuki dolgot, az biztos tovább tart, lehet az öltöny is, nem tudom, sosem vettem ilyeneket… igazából a ruháimat se válogatom eddig… utoljára talán anyával valami esküvőre nézelődtünk többet, de az is nagyjából pár óra alatt megvolt.
A mondandóm elején egy percre megakadtam, de annyit utaltam már a kutyusra ilyen meg olyan jelzőkkel, hogy úgy voltam vele, Alíz tudja, hogy rá gondolok. Imádom Voltot és néha kicsit úgy is érzem, túlesek a pacin azzal, amennyit mutogatom képeken vagy beszélek róla, éppen mit tanulunk együtt. Tööök hasznos dolgokat. Sem, de legalább édi közben. Ez idő alatt a hölgy elkezdte kibontani a tartójából a ruhát, majd megkért, hogy maradjak egy kicsit nyugton és lassan elkezdett átbújtatni engem rajta. Háttal álltam a tükörnek, talán, ha nem keresem rögtön mi az, ami nem biztos hogy kellene, vagy mi lehet sok vagy drága rajta, kiicsit könnyebb lesz. Bár az előző ruhánál se jött be, de talán majd most. A szájamat rágcsizva figyeltem a szöszi mit szól, hiszen ő előtte már lassan teljes lett a kép, én még nem láttam. Csak egy nagy és fehér süti voltam magamra tekintve. Azzal mondjuk nincs baj…
- Na? Mennyire….?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684107#post684107][b]Drávecz Bálint - 2017.06.05. 14:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684899#post684899][b]Farkas Kamilla - 2017.06.10. 17:35[/b][/url]

Farkas egészen jól kezeli a helyzetet, startból jobban, mint ahogy én épp hozzáállok. Ezt majd egyszer megköszönöm neki, valamiért úgy érzem, hogy nem most találkoztunk utoljára. Most miért, ha auror lennél, és már szétosztogattál volna egy csomag karkötőt, te hagynál tengődni egy instabil aeromágus? Nem. Na látod. Neki nem tűnt semmiségnek. Istenem, annyira aranyos. Egy kicsit fájdalmasan, meg elég vérszegényen nevetek fel, nem rajta, hanem úgy az egész helyzeten. Hát barátom, gratulálok, akkor neked sem kell szemüveg a közeljövőben. Áruld el a titkod, a répa teszi, vagy a spenót? Jó, oké, leálltam, nem vicces, tudom. A kérdésre igenlően hümmögök, ha nem feszítene olyan borzalmas módon a tarkóm, még bólogatnék is, de most megspórolnám magamnak az ilyen formális köröket. Remélem Farkas, nem sértődsz meg nagyon, ez nem személyes.
- Nem szoktam mindig kiakadni ám - persze, az kéne még csak, hogy Liv erről tudjon. Akkor lenne teljes az életem, nem mintha ez most nem miatta lenne, még ha közvetetten is. Neeeem, menjünk el hozzá kézenfogva, és újságoljuk el neki, hogy Kamillácska, aki nem mellesleg levegőmágus - side note: a terromágusok és az aerok nem szeretik egymást, Liv néni pedig leginkább terro - épp kiakadt, és csak a vak szerencsének köszönhető, hogy nem bántott senkit. Aha. Nyilván. Nem. Soha.
- De amúgy ja, elég sokat foglalkozik velünk - jó, ez nem épp egy teljes válasz a kérdésre, de már egészen közel jár. Ha valaki foglalkozik valakivel, akkor tud az ereje kilengéseiről is, nem?.. Kéne. Lehunyva szemeim hagyom, hogy elvigyen innen. Valamiért nem most fogok kiakadni, amiért hurcolásznak, és remélem, a gyomrom is így vélekedik. Különben sem most láttuk egymást először, szóval.. igen.

 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684932#post684932][b]Egressy Auróra - 2017.06.10. 21:35[/b][/url]

- A török habitus..
Igen megnyerőek tudnak lenni ha akarnak, ez tény. Hanna kihasználja, amit tanult, ehhez kétség sem fér, na meg hát volt mit örökölnie. Noha az anyja nem szokta megjátszani magát, de amit a természet adott neki arra ott tesz rá egy-két lapáttal, ahol csak tud. Ha ronda lenne, vagy akárcsak középszerű, akkor hiába az összes apró kis trükk, bevethetne bármit, a férfi nem figyeld volna fel rá akkor a Margit sziget szélén. Ez az igazság, ilyen világban élünk.
- Kösz, az igényeimet amúgy sem futja a pénztárcám.
Meg amúgy senkié. Nem volt az az anyagias lány, de ha vásárlásról volt szó, mint minden igazi nő, ő sem ismerte  a határt, sem pedig a szép szót. Az utóbbi időben gyakran szállt el az agya, főleg, mióta megkapta a fekete plasztikkártyát, ami minden ajtót kinyit. Azóta a boltokban is egészen máshogy néznek rá, nem beszélve a cipőboltról, ami a legnagyobb kedvence és ahová egyszer Bálint is vele tartott. Nem lepődne meg, ha legközelebb sütivel és pezsgővel várnák. De ebbe inkább nem kezd bele, mert a végén még utána néz a számlatörténetnek, előbb, mint kellene. Szomorúan bámul a pizzára, igazán meg tudna még enni belőle egy vagy akár három szeletet is, de nem teheti meg, úgyhogy csak felsóhajt és inkább issza a vizet, azt gond nélkül, korlátlanul fogyaszthatja.
- Most már egyidősek vagyunk.
Széles vigyort ereszt a férfi felé, miközben odaadja a kislánynak az almalevet, mintha csak kitalálná a kislány gondolatait, hát igen, anyai ösztön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684933#post684933][b]Dobrovitz Máté - 2017.06.10. 21:53[/b][/url]

Igazából nem érdekeli a film, ez az egész is csak annyira, hogy jó érzés volt neki örömet okozni és vele lenni, de nagyjából ennyi és semmi több. Nem volt az romantikus alkat, ez sem saját kútfőből származott, túl mainstream volt ahhoz, de nem számított, mert a lány örült és most az ismeretségük óta először nem a hibát, vagy a rosszat kereste, hanem egyszerűen csak örült és jól érezte magát. Ettől azonban számára nem lett meghittebb a dolog, kissé feszengett ebben az új szerepben, amit magára erőltetett, bár a lány mellett mindig kellemesen érezte magát, mert önmaga lehetett. De legalább a film kellően rossz és sablonos, úgyhogy tud figyelni Hajnára, bár kissé nehezményezi, hogy úgy dobálják mint az óvodások szoktak játszani az étellel, de nem teszi szóvá, csak egy rosszalló pillantást küld felé.
- Örülök neki.
Sosem volt a szavak embere, nem tudja mit kellene erre mondani, vagy kell-e rá egyáltalán érdemben reagálni. Ha sajnálja, az is rossz, ha más emberekhez hasonlítja, akkor meg még rosszabb. Úgyhogy azt teszi, amihez a korabeli férfiak a legjobban értenek, bölcsen hallgat, megkímélve magát a kellemetlen részektől. De a hallgatás hamar unalomba megy át.
Felsóhajt, majd visszahúzza magához Hajnát és a nyom a hajába egy csókot.
- Azt utálom benned a legjobban, hogy elgyengítettél. Hogy megszerettelek, hogy el kell gondolkodnom azon, vajon mi a fontosabb.
Végig a fülébe suttogva beszél, miközben a tekintetét a filmre szegezi, pedig nem nézi, azt se tudná jelenleg megmondani, ki a két főszereplő. Őszintén beszél, most először fedi fel a gondolatainak azon szegletét, amik eddig rejtve voltak Hajna elől, mindkettőjük érdekében. Az érzelmek és a kötelesség, egyikük sem épp az a fajta, aki leülnek az asztaltársasághoz, ha ez a téma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684977#post684977][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.11. 12:26[/b][/url]

Éppen szájához emeli a popcornt, amikor Máté elkezd hozzá beszélni. Ezért eléggé nevetségesen néz ki, amikor felé fordul.
- Állj - leteszi a rágcsálnivalót a mellette lévő székre, majd lassan visszafordul a férfihoz. Szemeivel a másikét keresi, míg beszél nagyon szeretné látni azt a szempárt, amely rabul ejtette. Ez most komoly, nem lehet elnevetni a dolgot és szórakozni rajta napokig.
- Nem kell elgondolkoznod. Egyértelmű, hogy mi az és én már megbékéltem vele, jó? - Nehezen, de megtette. Ismeri ezt az életvitelt, tudja, hogy milyen várni, de nem gondolt bele eddig igazán. Eddig is ebben élt, igaz más kötődése volt, de nem kérne olyant Mátétól, amivel teljesen más emberré kellene válnia.
- Gyenge meg biztosan nem vagy, hiszen elbírod azt a terhet, amit én jelentek - itt nem csak a megnőtt valagára céloz, hanem a személyiségére is, mivel az elég nehéz. Tudja magáról, hogy eléggé elviselhetetlen perszóna tud lenni, de minden nap változik, amióta Máté visszajött. Igyekszik, mert szeretné bebizonyítani, hogy képes ilyesfajta emberi kapcsolatra is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685036#post685036][b]Scarlett Conroy - 2017.06.11. 19:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685079#post685079][b]Széplaki Alíz - 2017.06.11. 19:58[/b][/url]

- Nyugi nem fogsz egy zsák krumplira hasonlítani, hiszen azért vagyok itt, hogy ezt elkerüljük - válaszoltam mosollyal az arcomon. Úgy voltam vele, hogy őszintén megmondom, ha nem tetszik valamelyik ruha a lányon, hiszen ez lesz élete egyik legfontosabb napja, és biztos voltam benne, hogy találok neki egy olyan ruhakölteményt, amely tökéletesen fog állni neki. Persze ez nem ment elsőre, jó pár ruhán át kellett "verekednünk" magunkat, míg rá nem találtunk az igazira.
- Egyelőre azzal foglalkozz, hogy neked meglegyen a csini ruhád, aztán majd ráérsz máson is agyalni. Összpontosíts most erre! - mondtam Majának komoly arccal, hiszen most arra kellett koncentrálnunk, hogy meglegyen az a ruha, amelyet szívesen fog majd viselni az esküvője napján.
Hamarosan meghozta a hölgy is azt a ruhát, amelyet kiszemeltem a barátnőmnek, izgatottan vártam, hogy hogyan fog rajta állni.
- Ó! Ez csodaszép! Ez lesz az igazi! Nézd meg magad a tükörben! Gyönyörű vagy benne! - lelkendeztem, miután Maja felvette ezt a csodálatos ruhakölteményt. Valóban nagyszerűen állt neki, olyan volt benne, mintha ráöntötték volna és direkt neki tervezték... ennél szebb rucit aligha láttam idáig, hiszen egyik sem közelítette meg sem kinézetben sem úgy magában, azaz nem adtak neki olyan fantasztikus összképet, mint ez a ruha. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit szól hozzá a barátnőm, ha meglátja magát a tükörben, reméltem, hogy látja majd, hogy mennyire csodásan néz ki benne és osztozni fog a lelkesedésemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685255#post685255][b]Ardai Kolos - 2017.06.12. 19:34[/b][/url]

Scar nagyon úgy tűnt, hogy a helyzet magaslatán van. Nem érezte magát kényelmetlenül, és nem is csinált semmi felesleges mozdulatot. Ráadásul csípőből válaszolt is az érkező fogolynak. Kolosnak le is esett rendesen az álla. Nem is nagyon foglalkozott legalább tíz másodpercig az érkezőkkel, és három másodpercig azzal, hogy akár lekésheti a Myrával való találkozóját. A nagy szökést. A világ problémái elől.
Vetett egy újabb leesett állú, kérdő pillantást a szőke felé, majd vissza is fordult az egyetlen menekvési lehetőségéhez: az érkező, egyáltalán nem túl bizalomgerjesztő aurorhoz.
Vágott egy apró fintort a válaszra, majd alig megvárva a következő kérdését már kezdte is győzködni út.
- De uram, ez merő véletlen. Egy apró félreértés. Nekünk nem kellene itt lennünk, csak rosszkor voltunk ezek szerint rossz helyen. Nekem pedig egy igen fontos találkát kellene elérnem, ami élet-halál kérdése, és ha... - mondta még volna tovább Kolos, ha az elítélt nem kezdte volna már megint a flörtölést Scarral, és nem indult el volna a rácsok felé. Amint az illető hátraesett, mire Kolos is elkezdte méregetni a saját rácsaikat. Óvatosan tett egy lépést hátra, mert hát valljuk be, igen közel állt a vashoz, és nem akart úgy járni, mint az a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685342#post685342][b]Czettner L. Maja - 2017.06.13. 00:05[/b][/url]

Kicsit úgy éreztem magam, mint a kisnyuszik szokták, mikor sarokba szorítják őket. Csak el akartam ugrani a felém nyúlkáló kezek elől, és fellélegezni kicsit, hogy talán nem is kéne ezzel ennyit törődni. Aztán percről percre fontosabb lett még nekem is az a bizonyos nap. Össze akartam magam szedni és most tényleg az a cuki lányos lány lenni gondolatban is, aki vigyáz a ruhájára és értékeli a szépet, meg látja is azt magán. Ezt néha a táncnak sikerül is belőlem kihozni, talán az önbizalomhoz valami határozottságot is ad, de ebben sajnos kimerül. Ezért is vagyok itt a bajban… de szerencsére van nekem egy Alízom, akire rá is mosolyogtam. Teljesen igaza van mindenben.
- Igen-igen, figyelek, nagyon. Szeretném megtalálni, annyira nagy megkönnyebbülés lenne, ha nem kéne ezen izgulni már… - Komolyan is gondolom azt, amit kimondok. Nagyon igyekszem és nem bánom egy percig se, hogy nem én válogatok. Bízom a szösziben és a segítőnkben is, beszélgettünk eleget mindenről, hogy amit ajánlanak nekem, azok között megtaláljam a magamét. Reméltem, tényleg, nagyon. Annyira, hogy az új ruhácskát meg sem mertem nézni a tükörben magamon, csak a barátnőm arcát vizslattam. Kiszélesedett a mosolyom, aztán kicsit belepirulva eltakartam az arcom a kezeimmel úgy fordultam szembe a tükörképemmel. Kilestem az ujjaim között, de még nem nyitottam utat a látványnak.
- Ahj, elhiszem neked, de ha tééényleg és tééénylegtéényleg…akkor. Na jóóó, lássuk…
Azzal lassan lefejtettem magamról az ujjaim, de a szemem csukva volt, még a kezem a szoknyáig ereszkedett, aztán kinyitva néztem magamon végig a tükörben. A szám nyitva felejtettem pár pillanatra, lehet levegőt se vettem, de mivel még eléggé élek, talán ez megvolt, csak nagyobb kihagyással. Belemarkoltam két oldalt a fehér anyagba, hogy kicsit lóbáljam a szoknya alját egészen elvigyorogva magam. Aztán kinyújtva magam előtt a kezem összefűztem az ujjaim, és a legszebb kisgyermeki vigyorommal bámultam magamat. Iiiiiiigen, ez ooolyan széép csooodás és hercegnős. És igen. Azt hiszem ezt szeretném. Sőt, igen. Ezt. Viii. Picit megremegett a szám, elé kaptam a kezem, mikor látva a nagy magamban örülésem felajánlotta a hölgy, aki velünk van, hogy felrakja a fátylat menjek ki úgy és mutassam meg mindenkinek. A szöszire pillantottam, ő mit gondol?
- Kikísérsz? Menjünk ki. - Buta kérdés, de szükségem volt most rá, hogy megfogja a kezemet és kimenjünk. Azt hiszem azon kívül, hogy éppen pont úgy néztem a ruhámra, mint elsőre Voltra, akibe belezúgtam szinte rögtön, elég jel volt. Ráadásul az is eljutott a buksimig ezzel, hogy mennyire közel is van az esküvő és mennyire komoly dolog is ez. A fátyollal a fejemen, - és Alíz kezét szorongatva, ha követett - mentem ki, ahol beállítottak középre, mint a kirakati babákat, hogy mindenki jól nézzen meg.
- Na?
A lányok vigyorogtak, Sebby nem igazán tudtam mit csinál a telefonnal, mintha segítséget kérne, mindegy is volt, a legvégén néztem csak anyucira, kicsit félve, de ahogy végigmért… na ott már lassan tört el a mécses, és nem a rossz értelemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685387#post685387][b]Drávecz Bálint - 2017.06.13. 16:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685392#post685392][b]Egressy Auróra - 2017.06.13. 16:17[/b][/url]

- Lehet, hogy még a tiéd sem.
Jegyzi meg vigyorogva, csak úgy félvállról, miközben lapoz egyet a könyvben, amit eddig akaratlanul is kicsivel távolabb lökött magától. Unta, minden egyes szavát pedig fél éve ölt volna egy ilyen kötetért. A megjegyzését viccnek szánja, nem akar belemenni, ez a pénz dolog amúgy is olyan kellemetlen, kár firtatni. Nyilván élvezi, de költeni és beszélni róla két különböző dolog.
- Persze, kivéve, hogy én hajlékonyabb vagyok.
Felvonja a szemöldökét, majd leengedi a ficergő Hannát, hagyja, hogy elvonuljon a nappaliba játszani, úgy tűnik, ő már éber. Nem úgy mint Bálint. Felpillant a válla fölött a férfira, majd vissza a könyvre.
- Ez a fő szakom. Vallástudományt tanulok, ezek pedig halálosan unalmas szövegek arról, vajon egyes vallások hogy alakulhattak ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685393#post685393][b]Drávecz Bálint - 2017.06.13. 16:26[/b][/url]