[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=670704#post670704][b]Drávecz Bálint - 2017.03.27. 20:02[/b][/url]

- Ha folyton kételkedsz abban, amit mondok, soha nem fogunk eljutni oda, hogy tényleg ezt akarjam.
Komolyan beszél. Nem kell neki más, csak játssza az agyát, mert ez az elvárt szerep tőle. Pedig ő már rég nem akar a szoknyák után futni és más nőket hajtani.  Viszont, ha ezt Auróra nem képes észrevenni, akkor fel is út, le is út. Inkább elengedi, minthogy szenvedjenek valamiben, amire nem képesek.
- Jó. Akkor ne láncolj. Csajozok melletted.
Többet nem fogja hangoztatni kit akar, csak viccel és még mielőtt a nő bármit reagálhatna, megelőzi.  Magához vonja a őt és egy heves csókba kényszeríti. Kezét közben a fenekére vezeti és finoman belemarkol, hogy fel tudja emelni. Elindul vele a hálószoba felé, az ágyra óvatosan lefekteti.
~
Egy csókot lehel a homlokára, majd  betakargatja, hagyja had aludjon ameddig csak akar. Csak akkor hagyja magára a nőt, amikor hallja halk szuszogását, ekkor elmegy lezuhanyozni, elpakolni a munkát, majd végül befekszik a nő mellé és átkarolva őt lassan ő is elszenderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=670718#post670718][b]Egressy Auróra - 2017.03.27. 20:33[/b][/url]

Későn kel. Általában nem szokott sokáig aludni, így furcsa is neki, hogy nem kelti fel senki. Hanna hiánya hirtelen hasít bele, még fel is szisszen. Bár nem ígérte meg neki, hogy hazamegy, a kislány tudta, hová megy és kifejezetten örült neki, de ez még bem jelenti azt, hogy ott kellett volna hagynis őt. Ettől függetlenül azonban nem bánta meg, hogy itt maradt. Igaz, veszekedtek, de a végeredmény mindkettőjük számára kedvező lett. Úgy néz ki elérte amit akart, úgyhogy mondhatni boldog. De nagyln fáradt. Lassan ül fel, körbepillant, de Bálintot sehol nem találja. A takarót maga köré csavarva félig a földön húzva lépdel ki a konyhába, bepillant és mikor meglátja a férfit, halványan elmosolyodik.
- Jó reggelt.
Besétál, utat tör magának a férfi ölébe, és úgy helyezkedik, hogy a nyakába tudja fúrni az arcát, még nincs teljesen ébren, kába a tegnap történtektől.
- Mit olvasunk?
Hangja még kissé reszelős, nem is néz oda, inkább becsukja a szemét, bántja a fény. Szüksége lenne egy kávéra, de arra sincs ereje, hogy felkeljen és csináljon magának egyet, na meg itt sokkal kényelmesebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=670722#post670722][b]Drávecz Bálint - 2017.03.27. 20:48[/b][/url]

Reggel korán kel, Auróra még vígan szundikál mellette, ezért olyan halkan, amennyire csak lehet, kisurran a szobából. A konyhában nem sertepertél, csak egy kávét tesz fel, amivel leül az asztalhoz és a napi friss híreket szívja magába.
Tekintete lassan végigtáncol az érkező szőkeségen és egy mosoly ül ki az arcára. Még reggel, smink nélkül, kócosan is szép ez a nő, és kifejezetten tetszik neki, hogy az ő szobájából jött elő.
- Neked is.
Belecsókol a másik nyakába és átöleli, miközben még azért elolvassa az utolsó érdekes pontot is.
- Azt írják, hogy egy eseménydús éjszaka van mögötted.
Kaján vigyorral néz rá, kezét végig futtatja a hátán, szorosan és védelmezően öleli magához.  Ismét elfogja az az érzés, hogy ő bizony hozzá tudna szokni mindahhoz, ami Aurórával jár. Előtte napi rendszerességgel járt bulizni, nem látott a jövőjében olyan személyt, aki miatt ezt félretenné. Aztán egyszer csak hopp, jött a két szőke hölgyemény és az addigi világa teljesen felfordult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=670727#post670727][b]Egressy Auróra - 2017.03.27. 21:02[/b][/url]

Miközben próbál pihenni, szabad kezét a férfi mellkasán pihenteti, s hogy ne aludjon el, szórakozottan köröz rajta a mutatóujjával. Nem igazán van még jelenleg képben, akár itt is el tudna aludni, ha Bálint elég türelmes lenne hozzá. Pedig ma hosszú napja lesz, de valahogy nem akarja elkezdeni. Pedig játszhatná most a tökéletes barátnőt, süthetne reggelit, körbe udvarolhatná a férfit, de inkább a lustálkodást választja, gondolván, annak is megvan a varázsa, számára legalábbis.
- Az újság is a tiétek?
Kelletlenül nyög fel, igyekszik nem morgós lenni, de mivel a hangja még túl rekedt, nem sikerül maradéktalanul. Nem cikizésből, vagy piszkálásból jegyzi meg, kötekedni sincs kedve, egyszerűen csak túlságosan zavarban van attól, hogy erről beszélnie kell, ezért inkább tereli a témát. Kora reggeli poénnak szája, reméli, Bálint is így fogja fel, mert egy újabb vitához még nem elég éber.
- Menned kell ma dolgozni?
Tudja a választ, hát persze, hogy kell. De azért reménykedik, hogy egy kicsit még együtt tudnak lenni, mielőtt a nap kezdetét veszi, úgy igazán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=670731#post670731][b]Drávecz Bálint - 2017.03.27. 21:11[/b][/url]

Halkan felnevet a kérdés hallatán és egy apró csókot lehet a homlokára.
- Nem utazunk az újságok világában.
Még. Volt már róla szó, tulajdonképpen az ő ötlete volt, éppen ezért nem következett még be. Az apja semmi áron nem ismerné be, hogy milyen jó ötlettel állt elő. Pár hónap múlva kis csavarral majd beállítja a sajátjaként, akkor pedig isteníteni kell.
- Sajnos igen. Túl jó munkaerőnek bizonyultam az elmúlt hetekben. Ez a te hibád.
Elmosolyodik, szabad kezével szájához emeli a kávés csészéjét, majd megissza az italt.
- Addig maradsz itt, amíg csak szeretnél.
Feltessékeli a nőt, hogy fel tudjon állni és az ajtó melletti asztalkához sétál. Kivesz egy kulcsot, majd Auróra elé teszi le az étkező asztalra.
- Ezt tedd el. Akkor jársz ki be ebben a lakásban, amikor csak akarsz. Viszont ha nem szeretnél, akkor ad le a portásnak.
Úgy beszél, mintha egy tárgyaláson lenne. Hangja magabiztos, nemleges választ nem fogad el. Vágyakozva nézi a nőt, képtelen anélkül elmenni, hogy ne érezhetné közelebb. Odalép hozzá és könnyedén felületeti a konyhapultra.
- Enélkül nem indulatok el...
Belesuttogja a szavakat az ajkaiba és ad neki egy csókot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=670735#post670735][b]Egressy Auróra - 2017.03.27. 21:41[/b][/url]

Legalább még saját lapjuk nincs, remek. Ez azért megjegyzi, meg azt is, hogyha legközelebb számítógép közelben lesz, akkor nézzen utána a családnak, hogy legalább valamit megtudjon Bálintról és a családjáról. A pletykákra úgy döntött innentől kezdve nem ad, a tények érdkelik, semmi mocsok és kitaláció.
- Ouh.
Szomorú fejet vág, miközben összébb szorítja magán a takarót és felkel. Nem tudja megállni, hogy ne nézze meg Bálintot alaposan, az öltöny, az ing...tökéletesen áll neki. Ezért már bőven megérte felkelni.
- Hm...azt hiszem megtartom.
Felrakja a konyhapultra, miközben önt magának egy adag kávét. Végre. Eljut odáig, hogy lelket és egy kis koffeint öntsön magába. Nem szeretne sokáig itt maradni, egyelőre még idegen neki a környezet és végül is nem lakik itt, hiába van kulcsa a lakáshoz. Lassan neki is mennie kellene a dolgára, egy ilyen hatalmas üres lakásban úgyis csak unatkozna.
A bögre kicsúszik a kezéből, csörömplöve törik össze a padlón, mire észbekap, már a pultra van ültetve. Annyi lélekjelenltéte még van, hogy a karjait átvesse a férfi vállain. Meglepődve nevet fel, majd csókol neki vissza. Ez a végszó, ideje lesz menni. Egy hosszabb búcsú után ezt mindketten meg is teszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=671208#post671208][b]Mikola Keve Áron - 2017.03.30. 02:34[/b][/url]

Komolyan valami díjat érdemelne néha szerénysége, amivel segítőkészségét csillogtatja. Olyan felajánlásokra is képes néha, ami a saját felajánlása szerint, több, mint amire a legvadabb álmaikban vágynak. De komolyan. Ő így gondolja. A válaszra már érdeklődve ráncolta össze homlokát, majd a dobozt elvéve villantotta rá a legszebb mosolyát.
- Nagyon helyes, az ajtóm előtted mindig nyitva áll. Kivéve szombaton, aznap jelenésem van a művészemnél...
Mert a tetoválás az, ennyi után meg pláne. Aztán egy kacsintás kíséretében átfutotta a leírás végét, bár igazából csak frissített fejben, hiszen látta mostanra eleget. A lakótársa is elég kocka, be is nyúlta a napokban pár játékát, így nem találkozott minddel, de ugye ami késik, az nem múlik.
Furcsa volt a viszont látás azért, sok mindenkibe futhat az ember, de van, amivel nem nagyon lehet kalkulálni. Az egyetemi érdeklődés is ide tartozik mindemellett. Keve s elhiszi el, amik elhagyják a száját, mert leginkább minden ő, csak nem egyetemre való. De ha másra nem is, még milliomos lesz, addig elüti az egyetemi bulikon az időt és a családnak se lehet egy szava sem. Hiszen éppen semmi nincs a rovásán. Gondolod te, gyermekem.
- Elég szarul hangzik, hogy mondjuk egy hasonlóan véletlen, de igen kellemes összefutást velem tanulásra cseréltél. Párkapcsolatait? Legalább egy időben?
Nevetett fel, komolyan felkeltette az érdeklődését mi is folyik a levitás életében. Bár ez azért viszonylag ritka, jár a szája sokat, de nem feltétlenül mások utáni kíváncsiságból. Közben nem tudta nem észrevenni a méregetést és csak elégedett vigyorral kereste a nő tekintetét, miközben karba tett kézzel várta mi a helyzet.
- Nem tudtam, hogy államtitok - emelgette meg a szemöldökét közben. Szerette elpoénkodni a helyzetet pláne így, Grace amúgy azon kevés emberek közé tartozott, akiket nem csak megjegyzett, de észben is tartott. - És tovább is van? Egyetem? Meló? Világkörüli utazás?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=671319#post671319][b]Grace Erin Green - 2017.03.31. 03:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=671843#post671843][b]Nemes L. Izabella - 2017.04.02. 13:56[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy egyáltalán megismer-e még, vagy tényleg a jó ember után kiabáltam. Nem akarok túlságosan sok időt tölteni Budapesten, ezt az időt meg pláne nem úgy szeretném eltölteni, hogy idegen emberek után üvöltözöm az utcán. Abban sem vagyok biztos, hogy tudja, ki vagyok. Mármint jó, nyilván ha bemutatkozom, talán majd megismer vagy tudom is én. Az mindenesetre egy jó pont, hogy a neve hallatán megáll. Akkor olyan nagyot mégsem tévedhettem.
Közelebb sietek hozzá, közben dobok egyet az alkaromon fekvő kabátomon, hogy ne csússzon le. Végigpillantok a férfin és meg kell állapítanom, hogy nagyon sokat változott tizenéves kora óta. Szerintem legalábbis sokat változott. Aztán mielőtt még bármit mondhatnék, megszólal, nekem pedig megugranak szemöldökeim. Zavartan rázom meg a fejem, ajkaim elnyílnak egymástól.
- Nem, én öhm... Drávecz Bálint, ugye? - A biztonság kedvéért inkább rákérdezek, hogy mégse érjen meglepetés. A végén még kiderül, hogy csak egy random Bálint állt meg a neve hallatán, aztán semmi köze sincs ahhoz, akit én látni véltem. Amennyiben megkapom az igenlő választ, biccentve felpillantok rá. - Nemes Izabella. Nem tudom emlékszel-e még rám - kérdőn keresem a tekintetét, hogy lássam az arckifejezését, amikor leesik neki, hogy ki vagyok. Vagy rosszabb esetben tovább állunk egymással szemben értetlenül, míg le nem esik neki. Én végül is ráérek még pár percig, annak az esélye úgyis kevés, hogy pont most és itt futok össze valamelyik szülőmmel, ez a város mégis elég nagy és távol vagyunk a minisztériumtól. Azt hiszem.
- Még évekkel ezelőtt találkoztunk, a szüleink nagyon jóban voltak és sok közös programot szerveztek, néhányon mi is ott voltunk - kezdek bele a magyarázásba újra. Az meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg magázzam, bennem az a Bálint képe él, akivel olyan látványosan unatkoztunk, amíg a szüleink többnyire egy gyerek számára unalmas dolgokról beszélgettek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672262#post672262][b]Warren Mina - 2017.04.03. 20:15[/b][/url]

A szüleim elég sojáig húzták a gyógyulást, még most sincsenek rendben igazán. Én közben levizsgáztam, majd el is kezdtem a tanulmányaimat az egyetemen, méghozzá Elektromágikus kommunikáción. Eddig tetszik, de hát ez a pár nap épp csak a berendezkedésre volt elég, meg arra, hogy egy kicsit ismerkedjek a hellyel. Az időm nagy részében az egyetemen szeretnék inkább lenni, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolom a családomat, vagy, hogy nem látom azt, amit a szüleim között folyik. Ráadásul anyám hangulatából ítélve, apám már megint csinált valamit. Mindig olyankor fancsali, ha nagyobb veszekedésen vannak túl, a kisebbeket már fel se vesszük.
Ennek okán hát, és némi hátsó szándékkal látogattam meg az én drága és egyetlen édesapámat, és csaltam el, hogy egy kicsit szívjon friss levegőt, mert bár nincs jól, de ha csak bent döglődik a levegőtlen lakásban, akkor nem is lesz. Apa - lánya program. Szoktunk ilyet csinálni, kajálunk vagy videojátékozunk, elvagyunk. Szeretem ez ilyen időt, mert ilyen sok anya nincs itt, sem Sean, és apa csak az enyém.
- Jobban vagy már azért?
Érdeklődöm, miközben egy kókuszos kürtöskalácsot veszek át éppen, amibe karamellaöntetes vaníliafagyit kértem. Imádom ezt a keveredést, és hogy a kedvenc édességeimet így vegyítették, Most nem kell már gondolkoznom, hogy mit is ennék, mert lehet egyesíteni őket. Imádom az ilyen ötleteket. Apát is kérdezem, nem tudom mennyire bírja a gyomra a kaját, kicsit úgy tudom elképzelni, mint az "üres pirítós, tea" mantrát, amint a háziorvosok gyakran ellőnek, ha érzik, hogy csak lógni akar a mihaszna kölyke.
- Voltam bent anyánál is. Elég rosszul van. Te látogattad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672272#post672272][b]Dwayne Warren - 2017.04.03. 21:00[/b][/url]

A napszemüvegén át pillant hátra az utcán végigfolyó tömegre, amíg a lánya válogat.
Gyűlöli ezt a turistagettót. Nyaranta az üzletsorok épületei közt megreked a beton melege, a külföldiek izzadtság- és naptejszaga keveredik az éttermek párájával, az utcára kipakolt árusoktól pedig szinte lépni sem lehet. Mintha a Budapestre látogatók bármit kapnának az ország valóságából, amikor végigmennek ezen a kapitalista kanárison.
Párok. Kézen fogva. Csoportok. Hiába a kora április, az első külföldiek már ellepték az utcát. Ő kényelmetlenül érzi magát köztük - bár ez tipikusan olyan hely, ahol nem néznek rá furcsán az erősen akcentusos, gyenge magyartudása miatt. A tekinteteket azonban, amik végigsiklanak a lányán, majd megragadnak rajta, észreveszi.
Az arca és karja bőrét elvarasodott sebek borítják, a gyógyultaknak a felszíne hámlik, száraz és repedezett, mint egy leprásnak. Persze nem is keni olyan szakszerűen, mint azt kellene, ám a gyógyítók szerint ez az állapot teljeen normális, mi több, áldásos. Gyógyul.
   -  Teljesen.
Előrébb lép, a zsebéből megfelelő mennyiségű jó magyar Forintot szurkol az eladó kezébe. Ő csak egy kólát kér, üvegben kapja, mellé még egy poharat. Ezeket a kezébe fogva int a lánynak, hogy kövesse a legközelebbi, árnyékban álló asztalhoz a járda szélén.
   -  Igen. Látogattam egy ideig.
Lassan kezd bele. Az üveget és poharat leteszi az asztalra, majd leül, a cselekvéssel tovább húzva az időt. Zója kifejezetten megkérte, hogy ne szóljon senkinek. Megkérte.
Ahogy ő is megkérte a nőt, hogy Adam Kensingtont hagyja ki a dologból.
   -  Figyelj, va itt valami, amit tudnod kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672285#post672285][b]Warren Mina - 2017.04.03. 21:25[/b][/url]

- Szerinted mit hisznek?
Mivel eléggé parás gyerek voltam, mármint tele megfelelési kényszerrel meg mindenféle szorongással, ezért észreveszem, ha néznek. Nem csak úgy, hogy bemesélem magamnak, hogy jaj, mindenki engem néz, hanem úgy tényleg, rendesen. Most is néznek, megbámulnak engem, majd az apámat is. Tekintve, hogy az én arcom inkább olyan, mint egy játéké, nem biztos, hogy azt hiszik, hogy az apám. Hasonlítok rá, vonásaimban, nem a normálisnál nagyobb méretű ajkaimban, meg a guvadó szememben, melyek mindig is túl feltűnőek voltak, hanem minden másban, csak ezt jelenleg tisztességes mennyiségű seb és hámlás takarja most. Legalábbis nála, én csak békaként nézek ki, ami igazából nagyon vicces is tud lenni, számos öniróniás megjegyzést kísérleteztem ki az évek alatt.
- Ajj. Biztos, hogy tudnom kell?
Nem vagyok benne biztos, hogy ez szerencsés, mármint én valahogy mindig megtudok mindent, de annyira nagyon nem vagyok most benne biztos, hogy ezt is meg akarom tudni. A kérdés viszont inkább csak morranás, nem is biztos, hogy érthető, főleg, mivel ezt a mondatot magyarul mondtam ki, és apám számos alkalommal meglep, amikor megérti és akkor is, amikor nem a mordulásaimat.
- Az egy ideig azt mondja, hogy már nem teszed, az meg, hogy tudnom kell valamit, azt jelenti, hogy dráma van.
Engedelmes gyermekként leülök és a sárga műanyag kanalamra pörgetek a vastag karamellből egy tisztességes adagot. Játszok vele még egy kicsit, majd végül a számba veszem és nyammogok rajta egy kicsit.
- Na mi a szitu édesapa? Szakítottatok?
Mert legutóbb az volt, hogy együtt vannak, de nem úgy, de mégis, de ez ilyen félhivatalos. Ergo apám anyámat a tulajdonának tekintve határozottan jelezte, hogy az övé, anyám meg úgy pillogott rá, mint szende szűzlány. De nem volt hivatalos, csak voltak. Innen két út van, vagy hivatalos lesz és oltárhoz vezeti vagy kidobja őt. Az egy ideig alapján és az alapján, ahogy anyám depizik, megint szakítottak, kábé nyolcvanadszorra. De persze ki számolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672293#post672293][b]Dwayne Warren - 2017.04.03. 21:43[/b][/url]

Csak megrántja a vállát, amíg kólát tölt a poharába. Neki mondjuk édes mindegy, mit hisznek, ami zavar, az nem a véleményük, hanem maga a bámészkodás. Ezért utált mindig a tanári asztalnál ülni az iskolában, azt pedig különösen, ha szót kellett intéznie a lejjebb ülőkhöz. Az a rengeteg arc és szempár. Mindig szédülni kezd, ha figyelik, maga sem tudja, miért. Most inkább a bőrét érzi viszketőnek, mintha a megannyi szem szúrkálná, égetné azt.
Nos, igen. Lehet, hogy a ánynak nem kell tudnia - hiszen a szó legszigorúbb értelmében véve, a történtek Zójával csak is rájuk tartoznak. Mina életében a történet ezen kimenetele semmilyen változást nem jelent. Ám mégis ő azt akarja, hogy tudjon róla. Pontosan ugyanabból az okból, ami miatt ő maga mesélt volna Adamnek erről, ha Zója nem teszi meg: mert a lány fontos neki.
Belekortyol az italába. Ismét vállat ránt. Igen, dráma - nevezhetjük így is. A lánya szemébe néz, miközben az beszél és flegmázik.
Egyre jobban hasonlít az anyjára ez a kis csitri.
   -  Anyádnak volt egy ilyen izéje... ami nagyon megviselte - megvakarja a tarkóját. Izé. Képtelen konkrétan kimondani, a gyomra azonnal háborogni kezd tőle - Egy gyereke. Ami nem maradt meg. Múlt héten. Emiatt ilyen... ilyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672317#post672317][b]Warren Mina - 2017.04.03. 22:27[/b][/url]

- Izéje.
Ismétlem a szót nem kevés ellenérzéssel. Fogalmam sincs, hogy mizéje volt, de nem hangzik túl jól. Az izé, sosem jó. Ha valakinek izéje van, akkor az általában negatív. Ám, amikor apa kimondja, hogy mizéje is volt, egy pillanatra lefagyok, és nem csak a vaníliafagyi miatt. A fogaim csattannak a kanálon, és bár csak műanyag, mégis rendesen fáj.
- Oh. Szerencsétlen.
Amikor kimondja, hogy gyereke volt, szinte érzem, ahogy átalakulnak a vonásaim, mintha éppen most, itt élő adásban egy plasztikai sebész átalakítaná az arcomat. Szinte fáj, ahogy megfeszül az egész arcom.
- Ne bántsd emiatt. A gyerekkérdés olyan nála, mint nálad Amerika.
Nem hangzik ez túl jól, de kábé így tudom a legjobban megfogalmazni. Szerintem ennél jobb hasonlat egyszerűen nincs rá. Viszont ez szerintem mindent lefed, és ha apa eddig nem is értette, hát most már tutira ő is fogja. Én is ezen a példán keresztül értettem meg. Mármint a példát én találtam ki, de rájöttem, hogy ezt a két dolgot így lehet jól egymáshoz mérni. Én pedig ezáltal megértettem mindkettejüket. Legalábbis azt hiszem.
- Ugyanúgy áll ki értünk, bármelyikünkért, mint te a hazádért. Biztos van ennek valami konkrét neve is biztosan van ennek.
Manapság már mindent elneveznek valahogy, úgyhogy ennek is biztos, hogy van neve, csak nem tudok még róla.
- Akkor ez most kényes helyzet. Mi lesz, ha kijöhet a kórházból? Választanunk kell kettőtök között?
A kérdés jogos, hiszen a necces helyzetekben mindig elég bénán tudnak reagálni. Azt hiszem ez az egész családunkra igaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672373#post672373][b]Drávecz Bálint - 2017.04.04. 16:40[/b][/url]

Kissé megdöntött fejjel méregetem a zavarral küszködő szőke loknikkal rendelkező fiatal nőt. Arcvonásai nagyon ismerősek, mintha már láttam volna valahol. Emlékezetem azonban sajnos cserben hagy, nem tudom előkaparni, nem tudom megtalálni az archoz tartozó nevet, családot vagy bármi fokódzkodót, aminek köszönhetően a kínos érzés, amely itt kering körülöttünk csak úgy elillanna.
- Teljes életnagyságban – elvigyorodom és még ki is húzom magamat. Azonban ebből sajnos még mindig nem vagyok képes kihámozni a múlt ködös árnyait. Bár azt azért egyből levágom, hogy nem egy idegenről van szó, mert akik csak úgy random szoktak megszólítani az utcán, nem ennyire biztosak magukban. Ugyanis látom ám én ott az önbizalmat, bár egy kissé megbújik a kezdeti zavar mögött, de a szemek, azok sokkal többet mondanak ennél.
– Lilien? – nagyokat pislogok rá. Nem, nekem akkor sem és most sem és sohasem lesz Izabella. Már csak azért sem, mert mindenki annak nevezi, én pedig szeretem az egyedi megszólításokat. Szemeimet újra és újra fel-le futtatom rajta. Legutóbbi emlékeim róla azok, hogy kis szoknyácskában, két copfba kötött hajjal futkorászik az udvarunkon, mert éppen valami pillangót kerget. Most meg, itt áll. Gyönyörűen néz ki és már tudom is, hogy kire hasonlít ennyire. Hát az édesanyjára, na meg a nővére vonásait is felfedezem benne.
– Hű, de jó nő lett belőled – még mielőtt ellenkezhetne, megpörgetem őt magam előtt, hogy lássam teljes pompájában és elismerően hümmögök párat neki.
– Hát te mit keresel erre felé? – azért egy kis távolságot muszáj megtartanom, mert bár örülök ennek a találkozásnak, nem szeretném, ha valami idióta lekapna minket és olyan címlap sztorit kerekítene belőle, amit hónapokig nem tudok kimagyarázni.
– Szerintem a fentiek küldtek téged pont erre, mert éppen dilemmában vagyok, ajándékot kellene választanom egy 3 évesnek és egy 24 évesnek, de reménytelen vagyok ezen a téren – nálam ez a segélykiáltás és éppen szegény levitást találja telibe. Közben pedig tudunk még társalogni is, hát micsoda pompás ötlet ez így együttvéve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672411#post672411][b]Dwayne Warren - 2017.04.04. 20:38[/b][/url]

Végighúzza a hüvelykujját a pohár bepárásodott oldalán, hogy letörölje azt. A felszálló buborékokat nézi, miközben a lánya reagál és felfogja a hallottakat. Nem gondolkodott rajta, Mina majd hogy fog reagálni, elvégre ő maga sem tudja, mit gondoljon, a mai napig. Mégis abban biztos, hogy a lánya már most jobban átérzi az anyja helyzetét és jobb támasza lesz, mint ő egy hét őrlődés után. Majd ő. Majd Mina. Majd ő megvigasztalja, amire  ő maga képtelen.
Csak mormog: ő és a hazája. Furcsa mód az a véresszájú nacionalizmus, amivel ide érkezett, az évek során sokatt kopott. Még mindig szíve szerint hazamenne, hogy letelepedjen a Mexikói határ közelében, dobozokra és gyakokra lövöldözzön és összekülönbözzön az őslakosokkal. Azonban a Magyarországi tartózkodása olyasmit adott neki, amik nélkül ez az életmód tartalmatlannak tűnik.
Az egyik ilyen éppitt fagyizik mellette. A másik a délutáni alvását tölti.
A harmadik még kórházban van.
   -  Dehogy. Nem változik semmi.
Jogos, hogy Mina rögtön erre gondol - sőt, még ő is gondolkodott az újbóli különváláson. A problémákat ugyanis számára sokkal könnyebb levegőnek nézni, mint megoldani.
   -  Csak nem tudok mit kezdeni vele. Nem beszél. Nem tudom, mit mondjak neki. Meg hát ez nem volt annyira durva... az az izé alig volt nagyobb, mint nem tudom, egy... - elnéz az utcán - dió. Nem is volt tervben. És beteg is lett volna szerintem. Jobb így mindenkinek. De hát Zója... csak sír.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672431#post672431][b]Warren Mina - 2017.04.04. 21:47[/b][/url]

Nem változik semmi. Ilyet se hallok gyakran. Felnézek rá, kutatóan, ilyenkor tudom, hogy pont úgy nézek, mint anya. Ezt tőle tanultam, én is figyelem az emberek vonásait, és igyekszem következtetéseket levonni, de persze nem úgy, mint ahogy az anyu. Szóval felpillantok az én apámra, és azt látom, hogy őszinte. Komolyan mondja, hogy nem változik semmi. Úgy értem, hogy rendesen az arca igazi, nem látom rajta, hogy kamuzna.
- Felnőttetek?
Kérdezem bujkáló mosollyal. Amióta egy helyen vannak a szüleim, azóta értem, hogy miért nem maradtak együtt. Anya sosem mondott egy rossz szót sem apára, akármikor és akárhányszor kértem, hogy meséljen róla, mindig szépen beszélt, sosem szidta, nem hibáztatta, amiért nem veszi ki a részét a nevelésemből. Tudtam, hogy nem azért nincs itt, mert gyűlöl minket, hanem sokkal mélyebb dolgok miatt, és amikor láttam végre együtt őket, akkor megértettem, miért.
- Apa, ő egy nő. Mármint durván nő. Mit vársz tőle?
Az én anyám nem az a fajta, aki csak úgy továbblendül a problémákon. A múltkor látott egy letépett virágot az úton, felvette, hazahozta, és addig ügyeskedett a pohárral, amibe állította, míg a világ emberien nem nézett ki. Bár elszáradt pár nap múlva, anyukám közölte, hogy legalább szép halála volt. Na most ezek után ki csodálkozik, hogy összeomlott?
- Én megértem őt, amikor Seant várta, megkérdeztem, hogy miért tartja meg, hiszen semmi sem szólt mellette. Ő pedig azt mondta, hogy egyrészt mert a te gyereked, másrészt pedig azért, mert ennek így kellett lennie. Ha megfogant, okkal tette.
Engem is ebben a szellemben nevelt, bár realistább vagyok, mint ő, értem a veszteségét. A kalács széléből letépek egy nagyobb darabot, és azt egyensúlyozom be a számba.
- Csak legyél mellette, szerintem. Majd én beszélek vele, te csak legyél jelen. Át fog lendülni. Maximum összehoztok egy másik gyereket.
A végét már csak vicceskedve mondom, és el is mosolyodok hozzá, hogy érezze, nem kell megfeszülnie, én nem kötelezném rá erre, de anya... na az jó kérdés. Ő lehet belefügg ebbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672436#post672436][b]Dwayne Warren - 2017.04.04. 22:02[/b][/url]

Az italba kortyol. Felnőttek. Részben talán - részben azonban inkább belefáradtak az állandó csatározásba és mindketten engedtek a büszkeségükből. Két ilyen ellentétes ember, ha elég ereje lenne hozzá, halálig marhatná egymást, hiszen tényleg, valójában semmi közös sincs bennük, ami egyébként összetartsa őket. A vélavér és a vonzalom sodorta egymás mellé őket, nem a hasonló intellektus. Vagy bármi közös, amit elvárnak az élettől.
A betegségtől kisebesedett száját rágja, a napszemüveget feljebb tolja az orrán, a kezeit összefonva a fém kerti asztalra támasztja. A tekintetek még mindig a tarkóját égetik.
   -  Nem tudom. Ezek után én nem hiszem, hogy akarok másikat. Most is ki van borulva... ez nem normális. Én ezt még egyszer nem akarom végigcsinálni direkt.
Ahogy a nőknek a kedélyállapota, úgy neki a gyerekvállalással kapcsolatos alapvető elvei hullámzanak. Ma épp az ellenségének sem kívánna egy csecsemőt - holnap már szeretne egyet. Az ujjaival a szívószálat piszkálgatja, amit a pohár mellé dobott az asztalra.
   -  De annak nagyon örülök, hogy te vagy. Gondoltam, jobb, ha ezt tudod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672447#post672447][b]Warren Mina - 2017.04.04. 22:24[/b][/url]

- Biztos nem kérsz? Tök finom ám.
Mondjuk a kürtöskalács kifejezetten téli íz, a fagyi meg nyári, így hát a tavaszi találkozás nagyon is ideális. Mondjuk a kókusz és a karamella, plusz hozzá az erős vanília íz nem éppen nyerő, de kit érdekel, most bármi elférne a bendőmbe. Imádom keverni őket. Bírom a csípőset, a kínait, a túlcukrozott teát. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi mehet a gyomromba, mert az biztos, hogy komolyan kiakad néha szerencsétlen. Amúgy is, bármikor tudok enni.
- Hát de ha tudatosan gyártotok egy kicsi Warrent, ami tudom, ijesztő mind a kettőtöknek, már, hogy tudatosan csináljátok, akkor csak nem fog kiborulni. Most rossz, aztán majd jó lesz.
Nem azt mondom, hogy legyen, de megértem anyát és megértem apát is, tényleg, én sem tudom, hogy mi tartja őket egyben, és lám, mégis van valami. Furcsa, de én is erre vágyom, hogy legyen valami, ami így valaki mellett tart engem. Beszélhetőnk kötődésről meg vérről, de hiszem, hogy náluk van valami mélyebben, amit talán maguknak sem ismernek be.
- Jobb, mármint örülök neki, hogy így gondolod. Én is örülök, hogy te vagy az apám.
Nem is tudnék mást elviseli. Tamás párszor megpróbálta játszani az apát, hogy anyánál jó pontot szerezzen, de utáltuk egymást, mert ő nem volt az apám, és soha nem is lehetett volna az. Akkor is, ha akkor még nem ismertem őt, tudtam, hogy egy nap, ha lehetőségem van rá, akkor meg fogom ismerni az apámat és meg fogom őt szeretni, és lám, most itt ülünk, ő éppen levedli sárkánybőrét, én meg kínzom a gyomrom.
- Örülök nektek, támogatlak titeket. Ezt pedig jobb, ha te tudod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672459#post672459][b]Leon Rjurik - 2017.04.04. 23:47[/b][/url]

Fogalma sincs, hogyan keveredhetett ide. Egyszerűen felfoghatatlan a számára, hogyan csöppent egy csendes kis utcácskából egyenesen egy hatalmas tüntetés kellős közepébe. Megkockáztatom, még nem is feltétlenül a tüntetés a probléma vagy a tömeg, hiszen az elégedetlenség lendíti előrébb a világot. Na de most mire fel ez a felhajtás? Leon kifejezetten tájékozott, rendszeresen olvassa az újságokat - ha már máguséknál nem dívik a híradó -, erről azonban még csak nem is hallott. Érdekes.
Na de mit is keres Budanekeresden? Egy csomó bájital hozzávalója fogyott el mostanában, az pedig, hogy Bárciánnak odaadta az utolsó üvegcséit, nem segített túl sokat amúgy is hátrányos helyzetén. A mai nap tűnt a legalkalmasabbnak a beszerzésre, ám végül ez is, mint életének egy igen nagy része, katasztrófába igyekszik torkollni. Az emberek lökdösődnek, iszonyatos a hangzavar, hiszen nem elég, hogy egyes szónokok bűbájjal hangosítják fel hangjukat, a forgatag még üvölt, füttyög és tapsol is, vagy épp egységesen "hú"-zik. Gyógyítónk próbálja kiverekedni magát a tömegből, ám nem jár sikerrel, sőt még beljebb is taszítják.
Kétségbeesetten furakszik, mert bár nincs baja a sok emberrel, most már kezd fullasztó lenni ez a tömeg. Nem akar a tüntetés része lenni, nem akar elérni semmit, még a hozzávalókat is hagyná a fenébe, csak hazamehessen. Azonban nem árt tudni, hogy ahol ennyi ember megfordul, ott előbb-utóbb mindenki ismerősbe botlik - néha szó szerint is akár. Ezúttal botlásról szó sincs. Leon épp próbálja exkuzálni magát, amiért valakit megtaposott a nagy dulakodásban, mikor hátulról lökést érez. Tudjátok, azt a bizonyos lökést, amitől csak azért nem borulsz fel, mert annyian vagytok, mint ropik a zacskóban. Dülöngéltek ugyan, de képtelenség, hogy tényleg vízszintesbe kerüljetek. Na de a lényeg, hogy ennek köszönhetően ösztönösen emeli maga elé kezeit, hogy védekezzen. Hát igen, így viszont tenyerei egy mellkasnak ütköznek, de nem akármilyennek. Egy kemény, erős mellkasnak. Ijedten pillant az áldozatára, aki... Aki nem más, mint...
Bárcián.
Képtelenség.
Egy pillanatra szóhoz sem jut, a kezdeti sokktól pedig a kezét is elfelejti levenni a férfiról. Kell pár pillanat, hogy először elkapja jobbját és balját, majd feldolgozva az információt meg is szólaljon. Hangja, ha nem is cérnavékony - hiszen hogy nézne már az ki? -, mégis riadt. Látszik rajta, hogy menekülne, bár az vitatott, hogy a tömeg, vagy a Levita fejének ottléte okozza-e ezt a hihetetlen intenzív reakciót. Talán is-is. - Ne haragudj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672462#post672462][b]Béres Bárcián - 2017.04.05. 00:52[/b][/url]

Legalább annyira szándékozott a tüntető tömeg közepére kerülni, mint amennyire Leon - semennyire. Kollégájához hasonlóan ő is csak pár dolgot szeretett volna venni, amikor egyszer csak arra eszmélt, hogy minden teljesen járhatatlan. Persze igazából megmenekülhetett volna az embertömegtől, ha nagyon meg akart volna - ő nem hoppanálva érkezett, így a csődület szélébe szaladt bele, nem a közepébe - de éppen ezért nem tette. Mivel továbbra sem folyamodott semmilyen hopp-hálózattal kapcsolatos eszközhöz, mióta az majdnem az életébe került, adta magát, hogy mindenhova lábon kell eljutnia. Márpedig neki a tömeg másik oldalán volt dolga. Tehát valahogyan át kellett jutnia, így megindult befelé, így került az egész közepére.
Persze hamar rájön, hogy ez hiba volt. Mégsem lesz ez az átjutás annyira könnyű, ő pedig kezd elveszni az embertömegben, léptei pedig olyan csigalassúságúvá válnak, hogyha át is jut, már minek?
Ekkor egyszer csak tompa puffanással landol valami a mellkasán. Pontosabban valaki. Pár másodpercen belül pedig az is kiderül, hogy ismerősről van szó. Kékjei elkerekednek meglepődésében, majd tekintete Leon mancsaira siklik, amelyeket egy röpke pillanatra rajta felejtett. Ezek szerint nem csak őt lepte meg a találkozás. A férfi persze azon nyomban szabadkozni kezd - erre mondjuk akár az éves fizetését is feltette volna.
- Helló - mosolyodik el, azt pedig nem is mondja, hogy semmi baj, mert teljesen egyértelmű. Úgy tűnik azonban, hogy valaki más nem így gondolja.
- Mit lökdösődsz, mi?! Te is egy rohadt minisztériumi eb vagy? - hördül fel a Berci mellett álló férfi, aki szintén kaphatott egy kicsit az iménti lökésből. Ha nem is Leonéból, de ugyanabból az adagból, ám láthatóan a gyógyítónak tulajdonítja az őt ért sérelmet. A fekete hajú, magas és izmos férfi kötekedőn taszít is egyet Leon vállán, azon nyomban megtorlást követelve, amiért fellökték.
- Szerintem ez szükségtelen - mondja Bárcián, megpróbálva a két férfi közé állni, és bevetni a mágiáját a feldühödött férfin, hogy kicsit megnyugodjon, ám lehet elkésett - a férfinek már a kezében van a pálcája. Nincsen könnyű dolga, hiszen ő is meglehetősen ideges a kialakult szituáció miatt, ilyenkor pedig az ereje is gyengébb. De talán elég erős. Hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672478#post672478][b]Dwayne Warren - 2017.04.05. 11:39[/b][/url]

Megrázza a fejét, jelezvén, hogy nem kér az édességből. A gyomra még mindig kavarog alkalomadtán, bár ez nem állítja meg abban, hogy napok óta szemetet egyen és igyon, majd kihányja azt. Ez történik, ha az aktuális nő az életében nem jelenik meg nála minden nap, hogy feltötse a hűtőjét.
Szeretnénk azt hinni, hogy Dwayne Warren egy hős lenne a zombi apokalipszis során. Fenét. Valószínűleg az első héten éhen halna.
Bizarr, hogy Mina milyen flegmán beszél a történtekről és eleve az, amit tanácsol. A férfi arca kissé megfeszül, tekintete a lány arcát kutatja, míg az ujjai tovább babrálnak a szívószállal. Nyilván nem arról van szó, hogy bármilyen tiszteletet megkövetelne tőle, elvégre ő sem viselkedik vele pontosan úgy, mint mások azt a lányukkal tennék. Ám a szavai...
Úgy hangzanak, mint egy életben csalódott harmincévesé.
   -  Nem tudom még, mi lesz - válaszol végül visszavéve könnyed beszédhangját - Gondoltam rá, hogy elveszem az anyád, de abból megint csak hisztizés lett. Amiatt a Ráhel miatt. Komolyan nem értem, mit keres ott az a lány, de amíg ott van én biztos nem megyek a ház közelébe se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672511#post672511][b]Warren Mina - 2017.04.05. 14:46[/b][/url]

- Nem rossz ember ám. Ráhel. Én kedvelem őt.
Tudom, hogy mi a baja, vagyis sejtem. Egyrészt Ráhelhez vér szerint nincs köze, másrészt anyám megint önhatalmúlag cselekedett. Megesik nála, szerintem egyszer az önfejűsége fogja a vesztét is okozni.
- Nem kéne, hogy ez befolyásoljon. Szereted őt, nem? Az összes hülyeségével együtt. Ez is egy ilyen, anyához tartozik. Ha elveszed, a következő gyereknél már csak fog szólni.
Humorizálok a kedves apámra vigyorogva. Így most vicces a jelenet, de elhiszem neki, hogy élőben azért nem volt olyan vicces, amikor berobbant a szöszke lány az életébe. Engem mondjuk nem zavar, amúgy is olyan a házunk, mint valami átjáróház, hát most az, hogy hivatalosan is ott alhat vagy csak pizsipartinak nevezzük oly mindegy már. Viszont ez a „gondoltam rá” nagyon romantikusan hangzik, tipikus apa.
- Akkor jó sokáig nem jössz arra, de szerintem kár lenne. Ő nem akar neked útban lenni. Ahogy én kivettem a szavaiból fél tőled.
Nem biztos, hogy fél, de nekem ez jött le. Fél és nem akar útban lenni, közben meg végre olyan helyen van, ahol az emberek nyitottan és normálisan fordulnak hozzá. Az apja eléggé flegmán kezelte a nevelését, és ott nem volt egy olyan ember, mint nálunk anyu, aki azért szinten tartotta a dolgot. Én teljesen megértem, hogy miért tette ezt, lehet én is ezt tettem volna, mondjuk nem feltétlenül hagytam volna ki a pasimat – mert nem tudom, hogy apám akkor éppen milyen minőségben volt jelen anyám életében – a dologból.
- Ne morogj, vedd el! Szeretnék koszorúslány lenni. Egy apa igazán teljesítheti az ő kis hercegnője kívánságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672532#post672532][b]Drávecz Bálint - 2017.04.05. 17:41[/b][/url]

Mondhatni, hogy az elmúlt pár hét számára szokatlan idillben, illetve kettős életben telt. Néha muszáj volt hazudnia a nőnek, voltak olyan találkozásai, amelyeknek nem örült volna és semmi esetre sem kívánt belegázolni a lelkébe. Felállított egy jó kis rendszert, amelynek köszönhetően nem ütötte egymást a munka és az Aurórával, illetve Hannával töltött idő. Valami okból kifolyólag nem tudott elszakadni tőlük, sőt már nem is akart, azonban ennek a barátai nem kifejezetten örültek. Többször is hangot adtak nem tetszésüknek, amelyet Bálintnak eddig mindig sikerült hárítani, azonban a mai estét hatalmas dörömböléssel zavarják meg.
A férfi komótosan kel fel a kanapéról és nyugodtan lépked az ajtóhoz, amit csak résnyire tár ki. Esze ágában sincsen beengedni az alkoholtól bűzlő férfiakat, ezért kilép a folyosóra és ott áll le velük beszélgetni, ezzel Aurórát és Hannát magára hagyva a lakásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672533#post672533][b]Leon Rjurik - 2017.04.05. 17:52[/b][/url]

Nem tehet róla, túl ösztönösen és túl sokszor kér bocsánatot. Sokan mondták már neki, hogy teljesen felesleges, de virág lelke nem viselné el, ha bárkit is megbántva hagyna. Így lehetséges, hogy bár abszolút nem az ő hibájából ment neki Bárciánnak, mégis elnézést kér.
A köszönésre már reagálna is, mikor egy igen magas és igen termetes férfi úgy dönt, beleszól a még el sem kezdett diskurzusba. Ráadásul agresszív is. Leon egy pillanatra beharapja szája szélét, mert az lenne a vég, ha most párbajra kerülne a sor. Az tudott, hogy a férfi remekül ért a gyógyításhoz és bájitalkészítéshez, azonban az is tiszta sor, hogy egyetlen hatalmas gyenge pontja a pálcaforgatás. Csak azért rugdosták át egy-egy elégségessel a sötét varázslatok kivédésén és a bűbájtanon, mert minden másban kiemelkedőnek bizonyult. Ha a tehetség hiánya nem volna elég, hát ügyetlensége mellett szól még pálcája is. Mind magja, mind fája abszolút alkalmatlan átkok végrehajtására, s ha esetleg sikerülne is kicsikarnia egyet-egyet, nem tisztázott, ki járna rosszabbul. Akinek szánja, vagy ő, aki végrehajtja. Ez van, nem mindenki tökéletes.
Mire ezek a gondolatok végigfutnak agyán, már taszítanak is rajta egyet, minek hatására ismét megtántorodik, ezúttal azonban sikerül megtartania egyensúlyát. Ez remek hír, hiszen nem haragít magára újabb csürhét.
Nem ellenkezik hát különösebben, mikor Bárcián beáll kettejük közé és azt is könnyen leszűri, hogy különleges mágiájával igyekszik majd megnyugtatni újdonsült ellenfelét. Ez mind szép és jó, csakhogy a korábbi bájital, amit ennek elnyomására ivott meg, illetve a gyógykezelés ugyan véget ért, még közel sem tudja olyan hatékonyan alkalmazni képességét, mint eddig. Ezt pedig ki tudhatná jobban, mint Leon? Mégsem szól, mert ahogy általában, most is szinte lemerevedik az agresszióval érintkezés hatására.
- Kérem bocsásson meg, nem szándékos volt. Folyamatos a dulakodás, megbotlottam, ezért történhetett ez a kis baleset - ami egyébként semmiség, mert hát mekkora része juthatott el a lökésnek a kétajtós ruhásszekrény méretű idegenig? Nagyjából semennyi. Talán hozzáért Bárcián. Ez aztán a hatalmas ügy. A férfi azonban nem óhajt tágítani, mi több, úgy tűnik, csak egyre felpaprikázottabb.
- Hazudsz, ahogy a társaid is mind! - idegesen fröcsögi és ekkor már kezd körülöttük megnyílni a tömeg. Egészen konkrétan kezd egy kisebb kör kialakulni. A nép vért kíván, párbajra éhes. Menniük kéne és Leon szíve szerint hoppanálna is rögvest, de ahogy az lenni szokott, a döbbenettől egyetlen hely sem jut eszébe. Csak az jár a fejében, hogy itt bizony oltári nagy baj lesz. És, hogy miből gondolja? Az éppen elhangzó átok egészen tökéletes bizonyíték rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672550#post672550][b]Dwayne Warren - 2017.04.05. 19:24[/b][/url]

   -  De pont ezzel a hülyeségével nem tudok mit csinálni. Örökbefogad egy gyereket, érted... és ha az anyáddal együtt akarok élni, akkor azzal a lánnyal is együtt kell. Na nem beszélve arról, ha...
Összeszorítja a száját. Kiissza a kóla maradékát, a pohár alján így már csak némi üres pezsgés marad.
Van itt még valami - valami, amit eddig okkal nem említett a lányának, ahogy senki másnak sem. A levelet azon a napon kapta kézbe, amikor kórházba került, azóta ideje vagy ereje nem volt foglalkozni a problémával. Ami alapvetően nem is lenne probléma, sőt - néhány évvel korábban már szatyorba dobálta volna a személyes holmiját, hogy elfogadja az ajánlatot.
   -  Kaptam egy lehetőséget. Visszaköltözhetnék az Államokba. És hát nem akarok egyedül menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672557#post672557][b]Egressy Auróra - 2017.04.05. 19:40[/b][/url]

Az utóbbi időben probált egészséges balanszot tartani, úgy tűnt, tényleg valamiféle kapcsolat alakult ki közöttük, így igyekezett ezt a lehető legmegfelelőbb mértékben fenntartani. Egyrészt ott volt neki az egyetem, Hanna, és Bálint, az édesapja, a családja Törökországban, akik szomjazták a híreket. Szeretett volna munkát találni, tovább lépni és egy kicsit önálló lenni. Eddig sikerült mindenkit boldoggá tenni, de még nagyon az elején vannak. Mai este a második, amit itt töltenek, mind a hárman, együtt. Hanna szeretett itt lenni, mert fel s alá rohangálhatott a lakásban anélkül, hogy lépcsőt kellett volna másznia, ráadásul hatalmas televízión unásig nézhette a meséket. Rora a kanapén elnyúlva olvas, próbálva kizárni a mese szereplőinek idegesítő hangját. Beadandót kellett volna írnia, de egyelőre még a megfelelő témát sem találta meg, úgyhogy minden alkalmat kihasznált arra, hogy kutathasson. Ez pedig ezen kevés alkalmak egyike volt.
- Ugye nem?
Felvonja a szemöldökét, miközben az ajtó felé pillant. A könyvet maga mellé rakja és közelebb vonja magához a kislányát. Eszében sincs odamenni, tudta kik állnak az ajtó másik oldalán, úgyhogy hagyta, hogy Bálint elintézhesse őket. Soha nem kényszerítette volna arra, hogy válasszon közte és a barátai között, de most nem magára, hanem Hannára kellett gondolnia, nem gyerekfülnek való.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672564#post672564][b]Drávecz Bálint - 2017.04.05. 19:49[/b][/url]

A bent lévők kintről csak azt hallhatják, hogy mindenki hangosabban beszél a kelleténél, de szavakat nem lehet érteni. Bálint éppen próbálja megértetni a két barátjával, hogy nem a legjobbkor érkeztek és legyenek olyan kedvesek menjenek el. Ők pedig egy régi ígéretre hivatkozva érvelnek amellett, hogy maradhassanak. A férfi kénytelen belátni, hogy ilyen állapotban nem engedheti tovább őket, főleg, hogy Káté jóformán állni is alig tud.
Fejét idegesen vakarva nyitja ki az ajtót, Auróra felé bocsánatkérő pillantásokat küld. Kátét támogatva lépked a vendégszoba felé, Ádámról teljesen megfeledkezik, aki ezt kihasználva célirányosan Aurórához lépked.
Feltűnően méregeti, szemei nem örömről árulkodnak, kérdés nélkül huppan le mellé a kanapéra és szinte belemászva az arcába kezd el hozzá beszélni.
- Szóval neked köszönhető ez az egész. Igazán eltűnhetnél már.
Szaggatottan beszél, azt se tudja mit, de képtelen megállni hogy ne szóljon a nőhöz.
- Tönkre teszed ezt az embert, mennyi pénzt kérsz, hogy eltűnj? Megadjuk a kétszeresét is, csak takarodj már el az életéből.
Csak mondja és mondja, nem érdekli mit, nem érdekli hogyan, azt se veszi figyelembe, hogy a kislány a közelükben van, löki a hülyeséget.
Bálint eközben Kátét beteszi egy hideg zuhany alá, csupán baráti szeretetből, ezért nem tudja, hogy mi történik kint a nappaliban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672575#post672575][b]Egressy Auróra - 2017.04.05. 20:05[/b][/url]

Összecsukja a könyvet, ahogy a férfiak belépnek az ajtón, de azzal nem fogalalkozik, hogy kicsit rendbe szedje magát, a lábai továbbra is szabadon vannak, csak egy short van rajta. Inkább azon van, hogy Hanna megnyugodjon, próbája elterelnj kislány kívácsi tekintetét, ez nem neki való műsor. Mikor Ádám elindul felé, kicsit kihúzza magát, és a válla fölött átveti a haját.
- Azt hiszed pénzen mindent meg lehet venni igaz?
Lesajnálóan elmosolyodik, majd arra néz, amerre Bálinték eltűntek, reménykedve abban, hogy a férfi nem hallja a beszélgetést, mert olyat fog mondani, amit nem biztos, hogy szeretne hallani.
- Szeretem Bálintot, bármilyen meglepő. De, hogy a te nyelveden is elmondjam...nincs annyi pénzed, hogy távol tudj tőle tartani, senkinek nincs.
Nem fél tőle, kicsivel más lenne a helyzet, ha Bálint nem lenne itt, de szerencsére maximum egy ajtó választja el őket egymástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672579#post672579][b]Warren Mina - 2017.04.05. 20:09[/b][/url]

- Elég sok mindenkivel kellene együtt élned.
Mutatok rá az igazságra. Mert hát nem csak Ráhel van ott, hanem a nagynéném is a kislányával. Az egész ház lakott, tele van emberekkel. Olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család.
- Miért nem költöztök be a szomszédba? Az egyik ház eladó, mert a férj valahol Bécsben vagy hol kapott minisztériumi munkát, és ingázás helyett inkább kiköltözött a család.
A mágusoknál nem ritka az ingázás, nem úgy, mint a mugliknál, hiszen a hopphálózatban való közlekedés hopp pontok meg minden ilyesmi, megoldják a problémát, de valószínűleg ők ennyit sem vállaltak be. Vagy lehet, hogy később a feleség is ott tervez élni.
- Egybenyithatnánk a két telket. És akkor bár egy helyen marad mindenki, mégis külön lennétek.
Később pedig az egyik házat megkaphatnám, de ezt már nem teszem hozzá, mert még a végén pofátlannak tartana. Anyám meg, ha megtudná, egyből elkezdene kombinálni, és nem, erre nincs szükségem. Csak jó lenne, ha mondjuk az egyetem végén meglepnének egy házzal, ehelyett azonban apám lep meg egy hírrel, méghozzá egy nem is akármilyen hírrel.
- HOGY _ MI _ VAN?? Úgy érted, hogy Amerikába? Mármint persze, hogy oda, de Jézus...
Csak nézek rá és hápogok, mint egy kacsa. Ezt nem hiszem el. Mármint, én menni akarnék, azonnal, de rögtön, úgy is, hogy elfogadtam, nem járhatok álmaim iskolájába. Én vágyok arra, hogy ott legyek, és ezért képes lennék bármit megtenni.
- De ha hazamennél, hazavinnéd anyát is? A nagypapa nem igazán kedveli és szerintem a nagyi sem.
Még ha nem is mondják ki, érezhető, hogy nem tetszik nekik vele kapcsolatban valami, vagy éppen sok minden. Túl önfejű, gondolom.
- Szeretnél hazamenni, ugye?