36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. október 12. 21:27 | Link

Apukám

- Hát te nem azt mondtam, hogy meg kéne halnod!
Csattanok fel ijedten. Ennyiszer még sosem mondta ki a halált, pláne nem úgy, hogy a saját haláláról beszélt. Ez ijesztő, és valami olyan, amit egyszerűen nem akarok elfogadni. Az én szüleim nem halhatnak meg. Igen, alapvetően tudom, hogy de, meg fognak halni, de nem most, majd akkor, amikor öregek lesznek.
- Miért van az, hogy ti ketten ha egyetértetek valamiben, az nekem rossz?
Kérdezem lejjebb halkítva magam, mert nem kellene, hogy azt nézzék mások is, hogy milyen jót veszekszünk a hamburgereink fölött. Ez aztán igazi magyarság, eljövünk enni valahova és hangoskodunk. Mivel én magam is ítélkezek magunkról gondolatban, ezért van egy olyan sejtésem, hogy azok, akik nálam sokkal elítélőbbek, már ránézésre megjegyzéseket tesznek. Apa és én jelenleg ég és föld vagyunk. Sokkal inkább hasonlítok jelenleg anyára külsőleg, aki igyekszik mindig tiptop lenni, és beolvadni a környezetbe, mintha mindig is oda született volna.
- Tudod mire költhetnéd a pénzed?
Kérdezem úgy, mintha apám éppen most kért volna tőlem befektetési tanácsot. Pedig nem pont úgy néz ki, de hát hogy is szokták mondani? Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Eddig sosem voltam olyan igazán pofátlan, de most egyszerűen árad belőlem.
- Vehetnél egy farmot oregonban.
Ezt úgy mndom ki, mint egy nagy titkot, amit eddig nem árultam el senkinek, de bizony ez a tuti, a biztos és nagyszerű. Igazából azonban nem, de nekem nagyon tetszene a dolog. Végre eljutok én is addig, hogy felveszem a hamburgerem, és egy nagyot harapok belőle, de gyorsan megrágom és le is nyelem a falatot, mintha azzal, hogy nem teszem ki magam a fulladás lehetőségének, lemaradnék valamiről.
- Élhetnénk ott. Együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2016. október 12. 22:20 | Link

Warren Mina



A mondandója befejeztével folytatja a hamburgerevést. Nem lesz élete ebédje, a hús túlságosan zikkadt az ízléséhez, ami az otthoni, hagymával teletömött, mustárban úszó förtelmekhez szokott.
Ráhagyja Minára a halál témáját - hadd szorongjon egy kicsit miatta, ha már az apja pénzére utazik. Még hogy örökség... tény, hogy nem panaszkodhat, még az is lehet, hogy a lánya külföldi tanulmányainak egy részét gond nélkül fedezhetné is. Ehhez azonban bőven több kell, mint egy hamburger a zsinagóga szomszédjában.
   -  Nem biztos, hogy egyetértünk, de ez tény. Anyád nem keres jól. Különben pedig felnőtt vagy, most már ezeket a pénzeket neked kell kitermelned. Utánad már gyerektartást se kell fizetnem.
A szomorú, kemény valóság. Ő is pontosan emlékszik a pillanatra, amikor a szülei hasonlóképp elengedték a kezét, pontosabban az apja magéhoz hívta és közölte vele, hogy enni már csak akkor kap, ha ő is belead a konyhapénzbe. Tizenhat volt akkor. Mina tehát még el is van kényeztetve így.
Felhorkan, hosszan kortyol az italából. A bubirékok végigmarják a torkát.
   -  Farmot. Oregonban - ismétli meg röhögve - és melyikőtök fog kapálni a farmon, te vagy az öcséd?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. október 13. 12:46 | Link

Édesapa

- Eddig folyton az volt a baja mindenkinek, hogy nem vagyok elég gyerek, most meg az, hogy legyek felnőtt?
Ezt a részét őszintén nem értem. Sosem jó nekik semmi, amit csinálok, de azért büszkék rám. Felnőttek, nem, köszönöm, de én ezt a káoszt, ami náluk van, nem kívánom átélni, mert még a végén teljesen kikattanok. Közben persze fogy a kajámból is, de amikor azt mondja, hogy nincs gyerektartás, akkor bizony muszáj a megakadt falatot leöblítenem.
- Úgy érted, hogy nem is fizetsz? Azt nem addig kell, amíg tanulok?
Oké, ezzel a dologgal nem számoltam, és anya sem említette, hogy esetleg kevesebbet kapna apától, mint eddig, pedig a havi költségvetésnél mindig, minden knútra nagy figyelmet fordít.
- Igazából te.
A kapálás nem éppen szerepel a terveim között, én csak a farmot képzeltem el, meg azt, hogy elhagyjuk Bogolyfalvát, hátrahagyva mindent és mindenkit, és elkezdünk egy új életet, de ilyen részletkérdésekbe nem nagyon gondoltam bele.
- De akár Sean is. Lehetne ilyen apa – fia farm, állatokkal.
A hangom még számomra is túl csevegő, mintha mi sem lenne természetesebb, mint, hogy veszünk egy farmot, átköltözik az egész család az államokba, csak mert én oda akarok járni iskolába. Persze, pont, mint a mesékben.
- Viszont etetném én az állatokat. Meg anya, őt sem hagyhatjuk itthon. Dolgozni ott is tud, ha akar.
Bár szerintem pont nem kellene dolgoznia, inkább csak otthon kéne lennie, mint ahogy a mugli filmekben lenni szokott. Elképzelve elég ideális és bejövős a dolog, de tudjuk, hogy a gyakorlat sokszor mást mutat, viszont ezt még csak fel se szeretném vetni. Pozitívan kell hozzáállni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2016. október 16. 22:34 | Link

Warren Mina



   -  De, fizetek. Csak már nem kellene - egészíti ki az előbbieket félvállról, tele szájjal beszélve. Apai felelősség és hasonlók - annak ellenére, hogy tíz évig a lánya közelébe sem nézett, már ezerszer részletezett okokból, ez a viselkedés számára mégis természetes. Ha a dolgok másképp alakultak volna, most ugyanúgy tanítaná az életre a fiát és védelmezné a lányát, ahogy annak idején az apja tette, ehelyett gyerektartást fizet. Szomorú, az örege pedig egyáltalán nem büszke rá, mégis több, mint amennyit Zója elvárna tőle.
Tovább fixírozza Mina arcát, amíg beszél, végül ismét elröhgi magát. A hamburger szétesik, a nagyobbik fele majozézes maszattal sszekenve az ujjait pottyan vissza a tányérra.
   -  Na peeeersze - törli meg a száját a pulóvere ujjában - Nem tudod te, miről beszélsz, kicsi lány. Egy farm tökre nem olyan, mint a filmekben, főleg tele van állatsz*rral meg koránkeléssel meg ócska traktorokkal. Ha ennyire rádjött a paraszkodhatnék, akkor szólok a nagyanyádnak, hogy lásson vendégül néhány hétre a szünetben és meglátod.
A szalvétába törli az ujjait, sikertelenül egymásra borítja a széthullott szendvics maradékát.
   -  Ha ennyire az államokba vágysz, komolyan beszélhetek velük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. október 17. 20:51 | Link

Apukám

Muszáj elmosolyodnom azon, amikor azt mondja, hogy még fizet, annak ellenére, hogy már nem kellene. Felidéződik bennem egy igen kellemes emlék.
- Emlékszem az első gyerektartásra. Velem küldted el, mert anyával éppen nem beszéltetek. Amikor anya meglátta, rendesen elsírta magát.
Akkor amúgy is rossz passzban volt, szerintem nem sok kellett volna neki, hogy bármi miatt elsírja magát. Viszont azok a könnyek, örömkönnyek voltak. Egyrészt nem hitte el az összeget, másrészt elég sok mindenből kihúzott minket. Nehéz időszak volt, és anyukám akkoriban rengeteg áldozatot hozott. Otthagyni egy jól működő praxist, csak, hogy én több időt tölthessek apával, akinek a közelsége számára kínzó volt, főleg abban a sebezhető időszakában... nos, ez olyan áldozat, amit én nem biztos, hogy képes lennék megtenni, és bevallom, emiatt bűntudatom is van, nem is kevés.
Elég sokszor gondolom azt, hogy nagyon sok minden az én hibámból történt. Közöttük is. Alapjaiban rontottam el a dolgokat, amikor még csak kósza gondolat voltam, és ki tudja, lehet, hogy most egy egyszerű, boldog kis parasztlányka lennék. Persze ez elképzelve jól hangzik, de lehet, hogy a valóság nagyon mást mutat.
- Nem tudom apu.
Amikor ott vagyunk, a nagyi nagyon rendes, a nagyapa meg, hát nála érzem a távolságtartást. Elbeszélgetünk, de nem megy a dolog gördülékenyen, én inkább kerülöm a társaságát, mert egyszerűen érzem, hogy csak a háromnegyed részemet tudja elfogadni. Ezzel pedig nincs egyedül, és ez így nagyon zavaró is, mert pontosan tudom, hogy mit érez, én is gyűlölöm a dolgot, hát akkor ő, akinek a családja erre volt beállva. De ezt kimondani is borzalmas.
- Nem biztos, hogy jó ötlet, a tudod mi miatt.
Nem is nagyon tudom. Ezt a részét sosem beszéltük meg anyával. Ő nem volt hajlandó beszélni velem róla, kerülte a témát, mintha valami szentségtörés lenne, én pedig pont emiatt magamban elkönyveltem bűnnek a dolgot. Erre aztán jött a családom múltja, mind a két oldalról.
- Már valahogy nem is tűnik olyan jó ötletnek, hogy oda menjek, jó lesz valami itt. Kérsz kávét?
Terelem a témát, felvéve az itallapot, és elrejtőzve mögé kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. november 4. 11:05 | Link


maybe we don't need no reason

Ez a legunalmasabb esküvő, ahol valaha voltam. Pedig szeretem a menyasszonyt, tényleg, meg biztos a férje is jó fej, de, hogy ezt nem tudták megszervezni, az biztos. Elhúzva szám nézek a kezemben tartogatott pohár tartalmára, ahogy zsebre dugom szabad kezem, s kicsit megmozgatva benne a bort támasztom hátam a puccos oszlopnak. Aztán megszagolom, s körbenézve bele is kóstolok. Mit keresek én itt? A nővel talán akkor találkoztam, amikor ide kerültem, aztán most meg meghívott, mert why not. Biztos csak az ajándék miatt. Tudom, hogy erre utaznak a magyarok.
- Unatkozom - ahogy kiszúrok egy úgy-ahogy ismerős arcot, el is indulok felé, majd le is ülök a szőkeség mellé, és nagyon remélem, hogy ő is unatkozik. Mert két unatkozó ember, mikor egymásra talál, akkor az jó.
- Téged ismerlek, nem? - bele is kezdek máris a közepébe, nincs kedvem lefutni a "heló, Adrian vagyok, 19 éves" köröket. Mert unalmas. És ennél több unalmat már nem bírnának el az agysejtjeim, bár szerintem már így is sorba harakiriznek.
- Fel kéne dobni... ezt - elfintorodva nézek az üresen hagyott táncparkettre. Komolyan, hogy lehetnek az emberek ennyire tunyák? Pedig az a szerencsétlen zenekar tényleg próbálkozik. Még egyet kortyolok a pohárba, aztán az iskolatársamra pillantok, amolyan "jössz?" nézéssel. Nem hiába fáradtam el idáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. november 4. 11:30 | Link



Elég rossz volt odahaza a helyzet. A nagypapám egyre rosszabbul volt, így amikor megjött a meghívó, egyértelművé vált, hogy nem tud egyik szülőm sem elmenni rá. Valami régi vevőről volt szó, és nem is értettem annyira, hogy anya miért akarja rám sózni az egészet. Mármint értem én, hogy fent kell tartania a kapcsolatot az emberekkel, hogy legyenek vevői, főleg most, hogy még faluról-falura sem tudnak menni, de attól még lett volna fontosabb dolgom is.
Most egyszerűen ott ültem egy széken, hallgattam a zenekart és egy üveg pezsgőt szorongattam a fogadalmak óta. Egyszerűen nem volt kedvem ahhoz a kesernyés ízű léhez. Az egész esküvő olyan elcseszettnek tűnt innen nézve.
Aztán egyszer csak lehuppant mellém egy körülbelül egy idősnek kinéző fiú.
- Lehet. Itt már annyi ismeretlen ember csinált úgy, mintha ismerne... - sóhajtottam. A pár rokonai is úgy tettek, mintha milyen jól ismernének, és mindenkivel természetesen el kellett illedelmesen beszélgetnem. Úgy tűnik potenciális célpont lettem. Még a korombelieknek is. Legalábbis ezt hittem. De amikor a srác a buli hangulatára utalgatott, akkor felkeltette az érdeklődésemet.
Olyan hevesen tettem le a teli poharat az asztalra, hogy az egyik irányba kilöttyent, és egy foltot hagyott maga után a terítőn, de nem foglalkoztam vele. Rögtön felpattantam, és a zenekarhoz léptem, és megkértem őket, hogy játszanak valami...pörgősebbet. Az utóbbi néhány szám ugyanis eléggé úgy hangzott mintha a jelenlévőket inkább akarnák elaltatni. Bár az is lehet, hogy ezek a belső érzelmeim voltak csak.
Visszasétáltam a fiúhoz, és rámosolyogtam. - Nos? Táncolunk? - tudtam, hogy ezt a fiú szokta megkérdezni, de ez már a 21.század. Itt mindent szabad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. november 22. 20:51 | Link



Két napja elküldtem azt a baglyot, és legszívesebben abban a pillanatban találkoztam volna az öcsémmel. Eddig nem viselkedtem megfelelő testvérként, tekintve, hogy leléptem és egy szót sem szóltam neki, ahogy senkinek sem. Nem kérem, hogy értsék meg a helyzetem, viszont változtatni sem tudok rajta, így muszáj nekik is elfogadniuk. Nem jókedvemből hagytam itt őket, de nem folytathattam azt, ami otthont ment, így pontot tettem a dolgok végére, legalábbis részemről lezártnak tekintem, mindazonáltal fogok még beszélni a szüleimmel, ha akarják, meg, mert apával kell is Zalán miatt. Nem említettem őt nekik, kihagytam, hogy ő az egyik indokom az országban maradásra, holott ő az egyik legnyomósabb a három közül. Szofival megbeszéltem a dolgokat, valamennyire sikerült megbékítenem, de még tepernem kell a szőkénél, az öcsivel most akarok beszélni amennyiben hagyja, Lanettát pedig meglepem még egy gyűrűvel. Kész gyűjteménye lesz annak a lánynak, minden szituációnál azt kap tőlem, mintha ennyire jól állnék anyagilag. Még egy személlyel kell, majd beszéljek, de róla tudom, hogy nem haragszik már, ebből a szempontból őt szeretem a legjobban, mert nem haragtartó, de nem kérdezem meg miért, lehet olyan választ kapnék, ami nem tetszene.
Idegesen lépkedek a megírt hely felé, nem írtam meg előre mit fogok mondani, szóval érthető miért vagyok feszült és tűröm meg nehezebben az embereket ezen a csodás őszi napon. Általában nem szólok másokhoz, vagy csak nagyon indokolt esetben, de most nem tudtam megállni, hogy ne szóljak vissza a tagnak, aki mellém akart ülni a tömegközlekedésen, holott ezer másik hely volt még. Ha azt hitte velem barátkozni tud, akkor félreismert. Jöhettem volna mágikus úton is, de azokat az elmúlt időszakban annyira megutáltam, hogy inkább így járok. Van időm gondolkodni is, van min, hiszen amíg nem voltam itt sok dolog változott. Szerencsére Sora nem szerzett tudomást erről az egészről, nem tudom, hogy tudná feldolgozni apánk félrelépést és a plusz egy bátyót, akit kapna. Nem Zalánnal van baj, azonban hatalmas változás mind az ő életében, mind a miénkben. Az utam során döntöttem el, hogy szeretnék az ő testvére is lenni, legalább olyan mértékben, mint a húgomé, és ez eddig nem sikerült, ezért változásokra van szükség. Én teszem meg az első lépést, ami azt jelenti lesz képem odaállni elé és megkérdezni, amit ő tett pár hónapja. Ezek után tudunk még testvérekként gondolni egymásra? Ha a válasz részéről nem lenne, megérteném, én rontottam el mindent, de az ereinkben folyó véren nem tudunk változtatni, személy szerint én nem is akarok. Remélem, megbocsájt minden hülyeségemért, mert nincs kedvem pincsikutyát játszani, de, ha kell, megteszem, mivel róla van szó. Furcsa egy helyzet, mindig azt hittem Szofim kívül nem lesz ilyen személy az életemben és hopp, ez gyökeresen megváltozott. Milyen kiszámíthatatlan az élet. Zsebre dugott kezekkel, fejemen a fejhallgatómmal és rajta a kapucnimmal járom a főváros utcáit, hogy elérjek a megfelelő utcába. Itt már tényleg nem szeretném, hogy hozzám szóljanak, időzített bomba vagyok szó szerint, amíg a megfelelő ember meg nem talál. Szeretném, hogy itt legyen és elmagyarázhassak neki mindent, és meglepjem valamivel, ami nem is kifejezetten ajándék, vagy nem tudom nevezhetem-e annak, azt majd ő eldönti. Nézem az embereket, de eddig még nem veszem észre se távol, se közel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. november 24. 20:27 | Link

Dai

Gwen kellőképpen megnyugtatott, annyira hogy jobb kedvem lett másnap és értelmesen végig tudtam gondolni, mi is lenne az optimális cselekedet a jelenleg kialakult káoszban, mely az utóbbi heteimet uralta. Igaza volt, muszáj beszélnem anyámmal, mert nem érdemli meg, hogy indokolatlanul a háta mögött találkozzak az igazi apámmal. Nem is értem, hogy eddig miért csak apáim körül forgott az eszem. Ez neki rosszul eshet és szándékosan sosem bántanám meg őt. Miután a csajom rendesen helyrebillentette az agyamat, már-már nyilvánvalóvá vált számomra is, hogy haza kell utaznom és meg kell lépnem ezt a lépést. Nem haboztam, másnap beállítottam otthon váratlanul, csupán egy muglis üzenetet dobtam anyámnak, hogy "utazok". Első kérdése az volt, hogy miért a szorgalmi időszak közepén, amikor eddig haza se szagoltam, amíg vége nem lett a vizsgaidőszaknak. Nem adtam kielégítő választ, de tudta, hogy nem éri meg faggatni, már ismer, viszont azt nagyon is furcsállotta, hogy egyedül mentem és egy testvérem sem jött velem. Bizony kiürült a pesti otthonunk most, hogy mindhárom gyerek eljött a Mátrába.
Hazaérve megkaptam a magam leszidását a nevelőapámnak sem nevezhető személytől, nem tetszett neki, hogy tanulás és órákra járás helyett itthon csücsülök, de ez most fontosabb, Dai is meglépte ezt és nekem is muszáj. Elég frusztrált voltam a napokban, semmi esély a tanulásra addig, amíg nem intézzük el a családi kalamajkát. Mikor az eddigi apám másnap elment dolgozni, én leültem anyámmal és elmondtam neki mindent. Már hozzászoktam a kényes tények ismertetéséhez, kétszer túlestem rajtuk - Dai és Ricsi esete -, anyám előtt pedig erőt vettem magamon és ellentmondást nem tűrve öntöttem magamból a szavakat. Persze próbáltam kedves lenni vele, de nehéz virágnyelven megfogalmazni azt a számonkérést, ami arra vár magyarázatot és megerősítést, hogy az eddig vélt apám nem is az eredeti biológiai szülőm és hogy valóban egy Tanizawa férfival kavart anyám Ricsi születése után. Ez nem könnyű, én is tudom, de nincs mit szépíteni a múlton, valamint úgy ültem a konyhaasztal túlvégén anyámmal szemben, mint érett, már lassan felnőtt fia. Szerencsére megértette, hogy nem rosszindulatból kérdeztem rá és csak az igazságot akartam megtudni. A kedvessége és a bűnbánó tekintete ismételten ráébresztett, hogy mennyire szeretem. Mindenki követ el nem túl etikus tetteket az életben, nincsenek jó és rossz emberek, hiszen mindenkiben van ez is és az is. Attól még, hogy anyám félrelépett annak idején, nem jelenti azt, hogy ne lenne csodálatos nő és anyuka, elvégre szerette azt a férfit, de az akkori családi állapotokat nézve mérlegelt - az apámnak és neki is addigra megvolt a maga családja gyerekkel együtt - és nem hagyta, hogy elváljanak Áronnal, hanem Ricsi jövőjét is szem előtt tartotta, megállapodott a férjével és elfelejtette a valódi szerelmét, valamint inkább egy számára kevésbé szimpatikus emberrel döntött együtt élni, minthogy Ricsi elveszítse az apját és kimozduljon egy meleg családi légkörből egy zivataros útra. Hiába utálom Áront, anyám helyében én is ezt tettem volna és nagyra értékelem az áldozatát. Örülök, hogy minden jól alakult, sőt úgy érzem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, talán ő benne is tudatosodott, hogy a második fia is felnőtt és képes az lábain megállni attól függetlenül, hogy elmúlt tizennyolc éves. Támogatta, hogy keressem fel az eredeti apámat, hiszen mégis csak az én életem és bár Ricsi és Veronika örökké az otthont és a családot fogják jelenteni számomra, de jogomban áll ismerni a valódi apámat. Szóval nincs vége az izgalmaknak, már ha ezt lehet annak nevezni.
Még aznap láttam, hogy küldött egy üzenetet Dai. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepődtem meg rajta, mert már kezdtem lemondani arról, hogy értesít, gondoltam majd a suliban egyszer csak összefutunk. Igen, rohadtul mérges vagyok rá, de Gwen biztatása után hittem abban, hogy nem fogja megszegni az ígéretét. Különös módon jelenleg itt van Pesten és találkozni akar. Nyilván nem utasítom vissza, az butaság lenne és gyerekes durcizás is, abból már kinőttem. Viszonylag nyugodt vagyok míg el nem indulok elé, kíváncsi vagyok hogy most mi lesz: megmondja vajon, hogy ő nem tud elfogadni tesónak, vagy esetleg csak megmagyaráz mindent és jól fog elsülni a találka? Nem arra számítottam, hogy majd Pesten fog megtalálni engem, mennyivel egyszerűbb lenne, ha a suli környékén beszélnénk meg mindent, de végül is nekem teljesen mindegy, csupán elnyúlt kicsit az otthon tartózkodás időtartama és két napja csak azt hallgattam Árontól, hogy az iskolában, a padokban lenne a helyem.
A füllyukamba nyomott fülhallgatókon át dübörgő zene elűzi a főváros összes undorító zaját. Már hozzászoktam, itt nőttem fel, ám ez egyben azt is jelenti, hogy meguntam, főleg a csendes hegyek közti kastélyból visszatérve ez elég kellemetlen, na de mindegy. A rock fellelkesít kellőképpen és hála neki egészen jó is a kedvem, igaz ez lehet annak köszönhető inkább, hogy anyámmal tisztáztuk a dolgot. Nem tervezem megijeszteni, vagy hátulról rárontani a féltestvéremre, egyszerűen sétálok az utcán a magam tempójával, amíg Dai mellé nem érek. Nem vagyunk egyedül, vagyis a városban rengeteg az ember, szóval gyakorlatilag lehetetlen megkísérelni a kettesben létet, kivéve, ha átjön hozzánk. Komolyan fordulok felé, még mindig nem tudom, hogy mi sül ki ebből és továbbra is mérges vagyok rá, mert az, hogy nem írt és nem jelzett semmit, azt nem mentesíti semmi, noha nem zúdítom rá az érzéseimet, ő is tudja, hogy eléggé befelé forduló típus vagyok és csak nagy küzdelemmel lehet felfedni a valódi és nem elnyomott érzelmeimet. Talán ezúttal neki sikerülni fog, de semmiképpen sem egyből. Félek, ez az igazság, de örülök, hogy legalább láthatom és hogy akart velem találkozni.
- Helló! - köszönök neki fapofával miközben kiakasztom a fülemből a fülhallgatót. Magam sem tudom, mit gondolok, vagy milyen hangulatomban vagyok, azt hiszem, hogy nagyon kétes a helyzetem és pozitív, illetve negatív irányba is ellendülhet a dolog, tulajdonképpen ez csak Daitól függ. Csendes és visszafogott vagyok, nem csapongok, pedig az elmúlt hetekben eléggé adrenalintól fűtött állapotok jellemeztek. De most nem és ez tán nyugtalanító lehet a testvérem számára. A szemébe nézek és várom, mit akar.
Utoljára módosította:Lepsényi Zalán, 2016. november 24. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. november 24. 21:58 | Link



Nem tudom, mire számíthatok a beszélgetést illetően. Nem lepne meg, ha Zalánnal is összevesznék, a szüleimmel már megtörtént, ahogy Szofival is, születési sorrendben ő a következő, tekintve, hogy Lanettával még nem találkoztam, de nem, nincsenek erre hajlamaim, remélhetőleg szépen meg tudjuk beszélni a dolgokat, amiket elrontottam. Megtehettem volna, hogy írok neki, de az akkori dolgok teljesen kiverték a fejemből a baglyok, illetve a mugli lehetőségek bármelyikét is, inkább arra koncentráltam, hogy a lehető legszebben mondjam ki gondolataimat, érzéseimet, ami nem jött össze. Apával olyannyira összebalhéztunk, hogy nem hajlandó szóba állni velem, nem képes, vagyis nem akarja megérteni az érveimet, amik elég erősek, még az öcsém nélkül is. Mostanában nem csak Zalánként gondolok rá, sokszor jut eszembe méghozzá öcsémként. Szeretném, ha ez később is így lenne, örülnék, ha ezek után tudnánk igazi testvérekként tekinteni a másikra, és a fellegekben szállnék, ha megbocsájtana nekem. Tényleg mindent elszúrtam akaratomon kívül, ezt próbálom rendbe hozni jelen helyzetben. Miatta vagyok most a fővárosban, nem szeretem az ilyen nyüzsgő utcákat, de most képes vagyok áldozatokat hozni, nem mintha ez akkora lenne.
A lehető leggyorsabban akartam vele összefutni, beszélgetni, viszont azt is megértettem volna, ha nem akar látni, beszélni velem, esetleg leszarja már az egész kapcsolatunkat. Eddig sem kötött össze semmi, a vérünkön kívül nem változtatna sok minden, csak már barátok sem lennénk. A levél tömör, valamint lényegre törő volt, tekintve, hogy nem vagyok a szavak embere, jobban szeretem kifejezni cselekedetekkel az érzéseimet, gondolataimat, amik most kevesek lesznek. Össze kell szedjem magam, verbális is tudatnom kell Zalánnal, hogy itt vagyok, mostantól mindenben számíthat rám. Nem akarok rögtön nyakba borulós, testvéri kapcsolatot, a Levitában is mondtam, hogy azt úgy nem lehet, szépen lassan, és lépcsőzetesen kell felépíteni, ahogy minden mást. Lehet, elküld a melegebb éghajlatok egyikére, és már ezt sem akarja. Én mindent megteszek, hogy megbékítsem, remélem, sikerrel járok.
Megadtam a helyet és az időt, amerre én is tartok jelenleg. Nem szeretem a város zajait hallani, a többi ember értelmes, vagy épp értelmet beszédét, így evidens a fülhallgató a fejemen. Tömegközlekedésen is gyakran van a fejemen, emiatt nem hallom meg, ha valaki szeretne leülni mellém, aztán, ha felnézek rá, mérges arccal bunkónak titulál, gondolom én. Ez soha nem zavart, most sem hat meg az ilyesmi, nyugodtan tegye ezt, nem ismer. Hamarabb érek oda, mint az öcsi, meglehet el sem jön, amit simán megértenék. Fordított esetben neheztelnék rá, szóba se akarnék állni vele, mégsem tud azon a tényen változtatni, hogy egy vér folyik az ereinkben. Érdekes, mi? Az előbb azon gondolkoztam, hogy ennyi év után a vér, mit sem számít, most mégis ebbe a kis „semmiségbe” kapaszkodom. Fel kell, találjam azt a gépet, ami kivetíti az emberek érzéseit és nem kell szóban megnyilvánulniuk, mert az senkinek sem lesz jó. Aztán megpillantom a fülhallgatós fejét, amin magamban hatalmasat mosolygok. Most is megnyilvánul a testvériségünk, ő sem igazán szereti az emberek társaságát, kevés barátja van, azokkal jó a viszonya és ennyi, pont, ahogy nálam is. Soha nem bántam ezt, ilyen vagyok és kész.
- Szia – nem a megszokott csá-t köszönöm neki, ebből is látszanak a komolyan szándékaim, lehet, elijesztem vele őt is. Soránál nem így lesz, ha most össze is veszünk, mind a kettőnknek oda kell állnia elé, együtt mondjuk ki az igazságot. Vajon a másik húga tud már valamit?
 Sóhajtok egyet, ahogy leveszem én is a zenelejátszó eszközt, és kikapcsolom, majd a nyakamba akasztom. Tényleg nem vagyok a szavak embere, és még a gondolataimat sem tudtam összeszedni, szóval most váratok magamra, pedig tudom, hogy ez egy idegtépő pillanat számára is, meg számomra is. Erőt veszek magamon és a tekintetét keresem, mégse mondhatom a földet bámulva.
- Bocs, hogy itt hagytalak és nem írtam, viszont a szülőkkel való veszekedés következtében elfelejtettem minden mást. Nem magyarázkodni akarok, csak jó, ha tudod. És nem említettem semmit nekik rólad, szóval nem azon ment a vita. Szemét voltam, amiért leléptem meg minden, de a szavamat betartom – bólintok még egyet a végére érve. Tényleg sajnálom az egészet, ezt abból is láthatja, hogy ennyi minden jött ki a számon egyszerre. Nem szoktam rengeteget, de még csak sokat sem beszélni, ezért is kaptam meg régen az antiszociális jelzőt, ami szintén nem érdekel. Viszont jelenleg az öcsémről van szó, akivel tényleg szemét módon viselkedtem, és ezt nagyon restellem. Ha lehetne, visszafordítanám az időt és újonnan csinálnék mindent, de nem lehet, hacsak nem török be a minisztériumba egy időnyerőért. Zalánért lehet, megtenném. Még nem akarom odaadni a jegyeket, amiket nemrég vettem, lehet, megvesztegetésnek venné, nem ajándéknak. Ezzel is szeretném jóvátenni, amit elrontottam. Ha én azt mondom elviszem Japánba, hogy beszéljen az apánkkal, akkor az úgy is lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. november 25. 21:53 | Link

Dai

Sok szempontból különleges számomra Gwen. Ő a híd a régi, teljesen befásult és antiszociális srác - aki annak idején még a klotyót is csak feszülten hagyta el a folyosók nagy tömege miatt (és itt nem fizikai mennyiségként értve) -, valamint a már érett és megnyíltabb Zalán között és talán ő az oka a változás bekövetkeztének. Mindenképpen sokat köszönhetek neki és jól döntöttem anno, hogy megosztottam vele a mélyebb lelki problémáimat, mert az valami nagy érzelmet indított be a szívemben, utána pedig nem haboztam, megcsókoltam. Ha ő nem lenne még mindig mellettem, akkor egyrészt visszazuhannék a magamfajta elzárt világba, ráadásul sokkal nehezebb módon tudtam volna megoldani a család-testvériség problémámat. Rávilágított az anyám fontosságára és nagyon is röstellem, hogy eddig rá gondoltam a legkevesebbet, mikor mai eszemmel már nyilvánvaló, hogy vele beszélem meg először és nem a még ismeretlen apámmal. Jól tettem és büszke voltam magamra és anyámra is, hogy értelmesem túl tudtunk lenni ezen, a megértésének és a nagy szeretetének hála új erőre kaptam, ami talán elég lesz a mostani Daival való találkozásomhoz. Nem is vagyok lehangolt, csupán jobban örülnék, ha Áron egy kissé visszafogná magát, de végül is mindegy, terveim szerint miután beszélek a rellonos sráccal, visszajövök, összepakolok és már utazok is vissza az iskolába. Feltéve, ha letudjuk legalább tizenegyig, ha nagyon elhúzódik, akkor majd csak holnap indulok el, de csaknem fogjuk végigdumálni az egész éjszakát, kivéve, ha beülünk valamelyik kocsmába, ami engem nem zavarna. Meg is fordul a fejemben ez a gondolat és egyelőre nyitva hagyom a kérdést, majd meglátjuk mi lesz, az sem biztos, hogy jól fog elsülni a találkozás, tán csupán közölni akarja, hogy neki ez nem megy, hagyjuk abba, mert nem kéne felbolydítani a családi viszonyokat, vagyis ne zavarjuk fel az állóvizet. Ha ő nem akar testvérként tekinteni rám, el fogom fogadni a döntését, mi mást tehetnék, noha rendkívül szomorú lennék. Van egy nagy különbség Ricsiék és Dai között: igaz, hogy mindannyiuknak pontosan ugyanannyira vagyok testvérük, de míg például Ricsi vagy Veronika esetében a testvériség egy természetes dolog, amit nagyon nehéz elszakítani, vagy meglazítani még úgy is, ha kiderül időközben, hogy csupán féltesók vagyunk, addig Dainál fel kell építeni szinte nulláról ezt az erős fonalat és amennyiben ez sikerül, ugyanolyan stabil lesz, mint a másik két személy esetében. Ricsivel sajnos már teszteltük, nem szándékosan, de kitapasztaltuk, mennyire erős a köztünk lévő kötelék és kibírt egy ekkora fájdalmat, amelynek örülök, de még egy kicsit mindig rossz érzésem van tőle.
Lépteim ismételten határozottak, tudom merre kell menjek és azt is tudom kivel fogok találkozni és mikor, mégsem sejtem, hogy mi vár rám pontosan. Elképzeléseim vannak, de pár percnyi aggódó gondolkozás után elengedem és csak annyit állapítok meg, hogy vagy jó fog kisülni ebből a találkozásból, vagy irtó rossz. Persze ettől még izgulok rendesen, de a felesleges energiámat leköti a zene. Mikor megpillantom Dait, kissé meghűl bennem a vér, tudatosul elmémben, hogy most valami nagy fog történni, visszafordulni pedig semmiképpen sem akarok. Elé érve köszönök neki és kiakasztom a fülhallgatómat annak megadott helyéről. Közömbösen köszöntöttem, amiből leszűrheti, hogy én is az vagyok, valamint bizony haragszom rá, amiért nem írt, bár feltételezem ezt ő is pontosan tudja. Daisuke sziával válaszol, szóval valóban nagyon megbánta, hogy így alakult, vagy most igyekszik közölni velem egy keserű hírt, meglátjuk. Beáll közöttünk a csend, amíg elintézi a fülesét, ám a város mocskos undorító zaja nem hagyja, hogy hatásszünet legyen és feszült pillanatok, pedig számomra pontosan azok és feltételezem Dainak is. Ezek után újra egymás szemébe nézünk, én nem szólalok meg, ellentétben vele. Gwen jól mondta, valóban veszekedett a szüleivel és azzal is, hogy nem beszélt rólam, utóbbiban azóta nem is kételkedtem nagyon, bíztam a srácban még mérgesen is. Komoly arccal hallgatom végig mondandóját, mellyel magyarázatot ad mindenre, de elhalkulása után is megtartom ezt a fapofát. Szemeimet a beton járdára szegezem le, majd visszaemelem rá. Nem tudom, hogy mit mondhatnék erre. Ez nehéz. Megértem őt és nem haragszom rá, de egy kicsit mégis. Ha ő nem felejt el, akkor talán én sem lettem volna annyira idegbeteg anno és sok butaságot nem követtem volna el. Nem foghatom a tetteimet rá, de azért ott motoszkál az agyamban az a "mi van ha..." gondolat. Szándékosan nem kívánok haragban lenni és veszekedni sem, de úgy döntök, hogy kimondom az igazat, mert ez mindkettőnknek jobb, túl leszünk rajta és ha elég erős már a köztünk lévő fonál, vagy csupán nagy rá a hajlam, hogy az legyen, akkor minden rendben lesz.
- Köszi, hogy tartottad magad az ígéretedhez és megbocsátok, de azért szomorú vagyok, amiért nem írtál vissza a keresésemre. Nagyon frusztrált lettem emiatt és rosszul sültek el a dolgok - mondom, miközben elhúzom szám sarkát. Végül is már mindegy a múlt, ami történt, elmúlt és szerencsére Ricsivel is azóta viszonylag minden rendben, csak még lelkiekben kell feldolgozni azt a pokoli helyzetet. Látom Dai arcán a kíváncsiságot és én is korrektnek tartom beszámolnom az eseményekről, ha már így felhoztam neki.
- Verekedtünk Ricsivel - teszem az előzőekhez halkan, a fájdalom már-már kézzel tapintható szavaimban. - De nem csak úgy hülyeségből, ez most elég komoly volt és szomorú. - Nehéz erről beszélni és nem is akarok, számomra túl szégyenletes, ahogyan az is az lenne, ha Daival esnénk egymásnak. Még egy hasonló harcot már nehezen bírna ki a lelkem és gondolom Gwen sem akarná hallgatni a depizésem, amivel oly kevésszer sújtom, de ha ehhez folyamodok, annak komoly háttere van. Tudom, hogy Dai név szerint ismeri Ricsit és Veronikát is, ahogyan én is Sorát és feltételezzük a másik "édestestvéri" kapcsolatát, ugyanis sokszor meséltünk a családtagokról a másiknak, még mikor csak barátok voltunk. Kényes téma ez és jobb, ha túllendülünk rajta, valamint mégse álldogáljunk az utcán, mint két fa, így én hozom fel a továbblépést helyileg értelmezve, noha nem lehet egyszerűen meghatározni, hogy kettőnk közül melyik a dominánsabb, nagyjából egy szinten vagyunk, ráadásul nagyon hasonlítunk a másikra személyiségben.
- Igyunk valamit addig is... - ,mármint amíg ennyire nehéz témákról beszélünk. Nem is kérdés, sokkal inkább kijelentés, de természetesen az előbbinek szánom, csak feltételezem, hogy semmi ellenvetése sincs. Sokszor ültünk be mindenféle helyekre sörözgetni, valamint most már mindketten beléptünk a tizennyolc pluszosok társaságába, bár ez nem azt jelenti, hogy akkor ezentúl milyen faszagyerekek vagyunk, hanem senki sem szólhat be, hogy miért iszunk nulla százalékosnál kicsivel ütősebb italokat, virágnyelven megfogalmazva. Elindulunk az egyik kocsma felé, én a nagy hideg miatt kabátzsebembe gyűröm a fülhallgatómat és mellé bedugom a mancsaimat is, ne fázzanak. Továbbra is feszült vagyok, de már van valami fény az alagút végén, hogy tán jó irányba vezet az út, amin együtt Daival lépkedünk elvont értelemben és nem haraggal fogunk elválni az este végén.
- Beszéltem anyámmal. Elmondtam neki azt, hogy tudok mindről és hogy szeretnék találkozni az igazi apámmal. Nála megértőbb emberrel még sosem találkoztam! - mesélem el neki, mert erről mindenképpen tudnia kell és a szavak után megengedek magamnak egy szerény mosolyt. Ha anyámra gondolom, rögtön jobb kedvem lesz. Remélem egyszer majd Dai is megismerheti őt, tényleg szeretném, ha a két család között barátság lenne, ez viszont sosem fog megvalósulni Áron miatt. Ha megtudná, hogy az a srác, aki nálunk van és anyával beszél, az az általa legjobban utált személy fia, akkor kitörne egy vulkán ott helyben. De ez még korai, egyébként is csak egy téves gondolatmenet a fejemben. Pest tele van kocsmákkal, sokkal több van, mint amennyi elsőre látszik az utcákról és nem csoda, hogy nem kell sokat mászkálnunk, hogy betérhessünk az egyikbe. Nem a legjobb, de már voltam ebben és jól éreztem magam a haverjaimmal, most is megteszi, gondolom én. Leülünk egy egyik asztalhoz, a helyiség sarkába. A levegő kissé dohányfüsttel telítődött idebent, meleg van, így azonnal leveszem a kabátomat, majd hátradőlök a kipárnázott ülőalkalmatosságon. Még mielőtt elbambulnék, felteszek a testvéremnek egy kérdés.
- Min kaptál össze az otthoniakkal? Az aurorság, már megint? - kérdezem, mert érdekel. Ismerem, a barátom már elég régóta és hiába vagyok béna a beszédben - és itt-ott kimarad az állítmány, vagy nem fejezek be egy mondatot a lustaságom okán - ő megérti, ahogy én is őt. Azonban nem örülök, hogy összeveszett velük, mert így nem lenne jó a közeljövőben beállítani elé, vagyis apánk elé ezzel a nehéz témával. Vele nem kéne azt eljátszani, hogy rossz pillanatában keressük fel, mert rosszul jön ki mindenki a helyzetből, ezt tapasztalatból tudjuk mind a ketten. Ezen még nem kell aggódnom, egyenlőre az érdekelne, hogy Dai bocsánatkérése azt jelenti-e, hogy a testvérem akar-e lenni, vagy ezzel akarja megszüntetni a családi viszonyunkat, melyet nyilván csupán elméletben tud megtenni, a véremet nem képes leszívatni és helyére a vérkeringésembe befolyatni másvalaki vérét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. december 4. 13:24 | Link

Ricsi
Don’t touch it, We love it, On the floor

Örülök, hogy sikerült túltennünk magunkat az összekapáson melynek látható maradványai is lettek és amik örökké figyelmeztetnek arra, hogy  mi az, amit nem szabad hagynom megtörténni még egyszer. Ricsinek igaza volt, túl feszült voltam az utóbbi napokban és hetekben, de szerencsére Dai felbukkanása segített valamennyire, ám ettől még van bőven bennem aggodalom. Szeretjük egymást Ricsivel, azt hiszem ebben nincs semmi különleges és félreérthető. Nagyon jó testvér és jó érzés, hogy ezúttal is figyelt rám: az ő ötlete volt eljönni bulizni. Mindkettőnkre ráfért már és ami engem illet: mentőövet jelent és épp fuldokoló személy számára. Nem együtt megyünk a buliba, nekem még van egy kis dolgom előtte. Már az ötlet felvetésekor is közöltem vele, hogy ha összejön a buli, akkor majd figyeljen oda rám, mert az biztos, hogy én nem leszek komplett. Nyilván nem hitte el ezt, mert még sosem látott durván bulizni, de én valahonnan érzem, hogy most el fogom tudni engedni magam. Pár óra múlva érkezek meg a szórakozóhelyre és akkor jön a neheze, megtalálni Ricsit. Rengetegen vannak, így eltart egy ideig, közben veszek is valamit inni. Hosszú kutakodás után látom meg üldögélni és beszélgetni valakikkel. Csak a hátát látom, de így is biztos vagyok benne, hogy ő az. Lassan közeledek felé, bár nincs is miért lopakodnom, a hangos zenétől úgysem hallhat meg, max ha hátranéz, viszont remélhetőleg ez nem történik meg és én meg tudom lepni, avagy ijeszteni.
- Csáó! - mondom hirtelen közel a füléhez hajolva, amitől talán meglepődik. Egyből leülök mellé és csatlakozok a társasághoz, de mindenek előtt kortyolok ismét az italomból.
- Hű, de be vagy pörögve. - Hát éppen, hogy nem, az irónia csak úgy cseng a hangomban. Legalább táncolna a csajokkal, vagy ilyesmi. Ejjh Ricsi, Ricsi...


// Még mindig nem tudok RT-t játszani >.< //
Utoljára módosította:Lepsényi Zalán, 2016. december 4. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2016. december 4. 13:26 | Link

Zalán
GOT7 - Hard Carry

Nem értem hol késlekedik már, túl sokat késett ahhoz képest is, hogy mondta. Majd betoppan az utolsó pillanatban, ha vége lesz a bulinak és cseszheti az egészet. Mindegy, jön, amikor jön, maximum megcsörgetem, és, ha kijelenti, hogy nem jön el, akkor a fülénél fogva rángatom el. Meghívom egy tesós programra, aztán szarik rám, milyen kedves. Addig elütöm az időt, táncolok, iszok és ismerkedek. Az utóbbi könnyebben megy a buli kezdete óta, nem panaszkodhatok a társaságra, akiket most ismertem meg, de van, aki jobban leköti a figyelmemet közülük. Hallgatom a dumáját, néha bólogatok is, remélem, nem kérdez semmit, mert akkor bukta lenne. A zene túl hangos, így alig értem a szavakat, amik elhagyják a száját, de nem zavar. Rendelek még valamit inni, mikor egy ismerős személy súg a fülembe. Vigyorogva fordulok felé, a gúnyos mondatára nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak.
- Csá! Ennyi késéssel nem beszélnék, de látom már találtál magadnak italt – nézek a kezében lévő pohárra. Látszik kinek a testvére, jobban mondva féltestvére, nem mintha ez olyan lényeges lenne. A vér nem változtatja meg az együtt töltött időt. Kellett ez az este mind a kettőnknek, kimozdultunk otthonról és együtt csinálunk valamit. Rég volt ilyen.
- De, ha ennyire szeretnél pörögni, akkor mozoghatunk is – húzom fel a szemöldököm. Ez nem csak neki szól, bármennyire is tesós estére készültünk. Tényleg sokat kellett várnom, ha beszélni akar valamiről kibír egy táncot, ha meg nem, akkor egye fenyő, meghallgatom. A többieknek, akik körülvesznek minket tetszik az ötlet, nem kell kétszer mondani. Az öcsémre pillantok, hátha van valami indoka ellene, ami hülyeség lenne, ő hozta fel a témát.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. december 4. 13:27 | Link

Ricsi
I Just Wanna Dance

Akarok bulizni, ki akarom tombolni magam ezen az éjszakán, hogy aztán újra nekikezdhessek az ügyes-bajos dolgaimnak, mint például, hogy találkozzak az igazi apámmal, vagy hogy ismételten jól teljesítsek a vizsgáimon, igaz azok még odébb vannak. Késve érek a szórakozóhelyre, de Ricsinek erről volt tudomása. Úgy tűnik, Ricsi jól elvan és én is egészen feldobott hangulatomban vagyok, noha lehet azért, mert nem az első ital van a kezemben ebben az órában. Talán sikerül meglepnem a tesómat, viszont nem foglalkozok többet a betoppanásom sikerességével, inkább leülök mellé. A késésemet megjegyezi, mire én is visszaszólhatnék neki valami frappánsat, ám ezúttal nem így teszek különös módon, hanem ártatlanul belekortyolok az italomba újra, jelezve hogy nem is akarok sokat beszélni, mert jobban teszem, ha szürcsölöm a narancslét meg a többi alkotórész, amit a poharamban van. Végül is sosem szeretem sokat jártatni a számat, noha most nincs ellenemre a rengeteg ember és a társaság, simán önteném a szavakat, de ugyan kérlek, ha van jobb dolgom is...
- Nekem nyolc, mehetünk - mondom közömbösen, én még úgyis most jöttem, valószínűleg nekik már kevésbé van kedvük ücsörögni, biztos régóta iszogatnak és beszélgetnek. Akarok táncolni, szóval végignézve a többiek reakcióin - mindannyian mennének - én is bólintok, aztán lehúzom a maradék gyömölcslevemet, majd az öres poharat az asztalon hagyva felállok és követem az induló emberkéket, köztük az én drága bátyámat, aki szerencsére nem példamutató, hiába állítja, hogy ő az. Pont annyira illik prefektusnak, mint én.
A zene egyre hangosabb lesz, amint beérünk a "tömegbe". Elég sokan vannak, ám ezúttal nem érdekel az, hogy időnként hozzáérek másokhoz, mondjuk Gwen hiányzik, de ez most tesós ötlet volt, meg egyébként sem ér rá a napokban. Egy körbe állunk, én Ricsi mellé kerülök, aztán indul a buli. Ricsi jobban táncol mint én, ez nem is csoda és emiatt megfordul a fejemben, hogy nem mellette kéne lennem, mert így kissé gázos a szituáció, de aztán elengedem magam és csak szórakozok. Nem érdekel semmi, úgy mozgok a zenére, ahogy én akarok. Ugrálok, táncolok akár egy őrült és bár nem annyira vagyok feltűnő a rengeteg ember eszeveszett szórakozása között, mégis magamhoz képes sokkal felszabadultabb vagyok. Ritka az ilyen és lehet az ismerősök sokáig emlegetni fogják eme alkalmat, de egyelőre csak a testvéremet ismerem, ő pedig valószínűleg nem sokra fog emlékezni. Mármint biztos be fogja verni a fejét valahova, amilyen ügyetlen szegényke, szóval értitek...    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2016. december 4. 13:27 | Link

Zalán
EXO - Dancing King

Soha nem voltam a buli ellen, mindenkinek szüksége van a kikapcsolódásra, ezzel én sem vagyok másképp. Apám biztos azt mondaná, egy jó könyv elolvasása értelmesebb tevékenység, annál, hogy Budapest egyik szórakozóhelyén ütöm el az időmet, de nem érdekelnek a szavai, régen sem hallgattam rá, nem most fogom elkezdeni, főleg nem azok után, amiket évekig csinált az öcsémmel. Nem volt képes elfogadni, hogy nem az ő fia, ezért ott szívatta és szívózott vele, ahol csak tudott. Mindig is utáltam az ilyen viselkedést, nem mintha én nem kaptam volna a zsarnokoskodásából. Mindegy, nem akarok erre gondolni, most a családi helyzetemet teljes mértékben szeretném elfelejteni, így a legelső csapathoz csatlakozom, akikkel összefúj a szél. Nem vagyok ismerkedős, de van, ami tesz róla, hogy közvetlenebb legyek, nem csak azért, mert az öcsém még nincs itt. Egy ideje táncoltam már, mikor felvetült a pihenés ötlete. Kipirosodott arccal mentem az asztalhoz és rendeltem a következő zöld színű löttyöt, aminek biztos az ételszínezék (italszínezék?) miatt van ilyen szép színe. Tudnak valamit ezek a muglik, meg kell hagyni. Időközben betoppan az én egyetlen, drága, összetéveszthetetlen öcsikém is, akinek a sima napokon is nagyon örülök, most pedig még annál is inkább. Ha tudná, mennyire szeretem, de ezt nem jelenthetem ki neki, akkor túlságosan elbízza magát és túl nagy lesz az arca velem szemben, már így sem tisztel engem. Egy testvéri szóváltást követően megkérdezem, kinek lenne kedve táncolni, és rajta nem látom a lelkesedést, de nem is mond nemet. Nem is mondhatna, nem azért jött ide, hogy üljön a seggén és nézzen ki a fejéből. Nem tudom ki fogja hazavinni a másikat ma este, mármint kinek lesz erre ereje, talán az utcán töltjük az éjszakát, de haza nem mehetünk az hétszentség. A fater első cselekedete az lenne, hogy leharapja a fejünket, nekünk meg szerintem most nem lesz kedvünk összetűzésbe keveredni vele. Mi is a címe a csajának? Mindegy, baglyunk sincs, amivel levelet küldhetnénk neki.
Mindig is imádtam táncolni, többen mondták, hogy jó vagyok benne, én meg persze egyetértek velük. Zalán zenél, én táncolok, néha énekelek is, Veró még nem forott ki. Vetek mindenkire egy pillantást, mikor elkezdünk táncolni a zene ritmusára. Nem érdekel ki, hogy mozog, én is a magam mozdulataival tombolok, ha valakinek nem tetszik, az így járt. A sok ugrálás és forgás teljesen összerázza azt, ami a gyomromban van, alapjába véve sem bírom a pörgést, most pedig még rosszabb, de bírom még, példát kell mutatnom Zalánkának, különben milyen testvér lennék. Felelősséggel tartozom érte, mondjuk ezen az estén inkább meg sem szólalok ezzel kapcsolatban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. december 4. 13:28 | Link

Ricsi
B.I.N.G.O.

Nem panaszkodhat, hogy nem vagyok szófogadó testvér, amint mondja, hogy ne beszéljek, én már meg sem szólalok. Persze ezzel sosem volt problémám, inkább annak örülhetne, hogy beszédes vagyok, mert ez így van, de ki tudja, lehet büszke, hogy az öccse első szóra is iszik - narancslét - és ő ezúttal is felettébb példamutató testvér. Szó mi szó, régen az volt, csak aztán felnőttünk és már figyelmen kívül hagyjunk minden etikai közleményt és csak megyünk a fejünk után. Szerintem ez így van rendben, fiatalok vagyunk és mikor érezzük magunkat jól, ha nem itt és most? Tíz év múlva már nem lesz erre nagyon lehetőségünk. Bevallom, keveset buliztam együtt még a bátyámmal és ennek az elsődleges oka az, hogy nem vagyok az a nagy emberfüggő személyiség, ráadásul kisebb koromban jobban antiszociális voltam, mint most. De igazából ez az egész egyszerű: felnőttünk és megértünk, végre elértük azt a kort, amiben már szinte ikertestvérek is lehetnénk, mert eltűntek azok a nagy tudásbéli és érdeklődésbeli szakadékok, amik mondjuk egy tizennégy és egy tizenhét éves között vannak.
Nem túl lelkesen bólintok a táncra, de valójában van kedvem hozzá, sőt azért jöttem, csupán épp az előző percben ültem le és innen jön a szemforgató magatartás. A táncparketten azonban egyből elkapom a ritmust és mihelyst érzem, hogy a narancslé gyümölcsös zamata eléri agysejtjeimet is, édes íze jobb kedvre ösztönöz. Nem vagyok magamhoz illő jelenleg, és pont ez a jó. Ha most Gwen látna, biztos meglepődne, de szerintem tetszene neki ez a Zalán is. Ugrálok, hiszen az egyik kedvenc pop számom megy, hiába a rock az én zenei világom. Negyed óra telhet el és látszólag a többiek, különösen a lányok kezdenek fáradni, nem úgy, mint én, aki továbbra is annyi energiával rendelkezik, akár három oroszlán együtt, ha éhesek. Hirtelen új szám dübörög a hangfalakból, mire Ricsire pillantok, összenézünk, ugyanis ez az egyik kedvenc dalunk, amit rengeteget hallgattunk együtt éveken keresztül. Ez csupán jobban fellelkesít és ösztönöz arra, hogy ne menjek se az ülőhelyekhez, se a klotyóba okádni. Bár bírom az italokat, de a narancslé kicsit sok volt egyszerre, nem szeretem ennyire a tömény gyümölcskészítményeket. A szám végén valakiben megbotlom, érzem, hogy épp most akarnának elmenni mögöttem, csak összegabalyodnak a lábak és mindennek végére én kerülök a földre. Elesek a testvérem mellett, ám nem ütöm meg magam, ennyitől még nem érzek fájdalmat, főleg nem most, szóval röhögök az eseten szüntelenül, akár egy idióta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2016. december 4. 13:29 | Link

Zalán
N.Flying - Awesome

Hamar megtalál az öcsikém, ez biztos egyfajta tesós dolog, nem mintha tudnám mennyit kavargott az emberek között. Nem is foglalkozom vele túlságosan, meglett és ez a lényeg, nem verjük nagy dobra a többi dolgot. Mindenkitől kérdezem, hogy lenne-e kedve táncolni, amire pozitív válaszok érkeznek, bár az öcsém kissé húzza a száját, ez pedig nekem nem tetszik. Ugye nem azért jöttél Zalánka, hogy itt ülj és igyál magadban, mint a gödény? Most buli van tesó, muszáj jönnöd. Végül nem gondolja meg magát, feláll és követi a bandát. Illő lennem bemutatni kik vannak itt, de minek, holnapra elfelejtjük az egészet, teljesen felesleges lenne, ehhez folyamodjak. Érzem a jókedvet, amit a sok színes ital adott, de nem tudtam ellenállni nekik, kötelességemnek éreztem megkóstolni a szivárvány összes színét, és meglepő módon mindegyik finom volt. Nem feltételeztem volna ezt, ezentúl a szivárvány a kedvenc italom. Van benne eper, barack, alma, narancs, sőt még gránátalma íz is, ezek után nem tudom utálni ezt a csodát. Majd meghívom őt is, hátha van kedve megkóstolni.
A tánc teljesen elveszi az eszemet, ahogy ez általában is lenni szokott, imádom a mozgás ezen fajtáját, átmozgat és megmozgat, szóval ugyanannyit ér, mint mondjuk a futás, csak ez még szórakoztató is. A mozgásom igazodik a zenéhez, nem mintha annyira figyelnék erre, mégis a csoportból én vagyok az, akinek a legjobban megy. Anno próbáltam rávenni Zalánkát erre, azonban ő nem akarta, így hagytam a dolgot, majd jön magától, ha táncolni szeretne, vagy ami esélyesebb, Gwent keresi fel. Még nem is találkoztam a lánnyal, de, ha a tesó nem mutat be neki, akkor személyesen keresem már fel, ideje lenne találkozni vele, azok után, hogy Veró is összefutott vele. Az egyik pillanatban még mellettem áll, a következőben meg a földön fekszik a levitás társam. Nem tudom, mi van vele, talán már meg is kóstolta a szivárványt, ezért terül el a földön, vagy csak álmos és próbálja kompenzálni. Jó testvérhez méltóan, fel kellene segítsem, ez a szándék meg is van bennem, azonban mikor a kezemet nyújtom feléje, egy tag a bandából nekem jön, és szintén ott kötök ki, ahol a fiatalabb is. Elterülök mellette, ami veszélyes, akár össze is taposhatnak, ez engem egy cseppet sem érdekel. Rápillantok a mellettem fekvőre és engem is elkap a röhöghetnék, nem is tartom magam vissza, arcomon megjelenik a hatalmas vigyor, ami az este folyamán többször is. Simán rájöhetett mindenki, hogy milyen kapcsolatban állok vele, le sem tagadhatnánk a másikat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. december 4. 13:29 | Link

Ricsi
Good luck 길이길이 You like me

Jól érzem magam. Igen, én ilyet is tudok, bizony nem csak az a komoly antiszociális srác vagyok, akinek sokan hisznek. Valójában nem érdekel ki mit gondol, szerintem rengeteget változtam az elmúlt időkben és ezt legjobban Gwen láthatja rajtam, meg talán a tesóim és itt most Daira is gondolok, mert ő is legalább annyira testvérem, mint a többiek, hiába eddig csupán haverok voltunk. Örülök, hogy kiderült az igazság és hogy vele is minden rendben van, mondjuk még előttem van egy nagy lépés: megismerni az igazi apámat és ez elég stresszes, de pont ezért vagyok most Ricsivel itt, Budapesten.  
Nem szeretek úgy leülni, hogy a következő pillanatban már kelhetek is fel, ám hamar túlteszem magam ezen és követem a többieket. Igyekszek nem lemaradni, noha nehéz a közelükben maradni a nagy tömeg miatt. Megoldjuk és találunk egy szellősebb helyet, majd táncolni kezdünk egy körben. Nem lep meg Ricsi tánctudása, igaz nem sokat láttam miközben próbált az órákon, valamiért sosem kötött le az a hobbi. Ami engem illet, nekem is van ritmusérzékem a sok zenéléstől, hiába az egy másik stílus. Negyed, netán fél óra után kezdek túllendülni a normális jelző határán, az ideális az lenne, ha elmennénk pihenni, de én még bírom és csak most pörgök be igazán, mivel megszólal az egyik kedvenc zenénk, amit rengetegszer hallgattunk együtt Ricsivel. Tombolok, akár egy őrült és talán ezért, talán mert szimplán megszédülök, vagy csupán mert meglöknek, a földre kerülök. A mögöttem lévő emberke azonnal bocsánatot kér, ezáltal kiderül, hogy mégsem egyéb okokból estem össze, hanem miatta. Beletelik kis időbe, mire felfogom, hogy már nem állok és milyen király helyzetben vagyok, mert ha felnézek, akkor sok szép jó dolgot látnék a körülöttem lévő lányok jóvoltából, akikről persze fogalmam sincs, hogy kicsodák és nem is jut ez a gondolat az eszembe, csupán röhögök mint egy hülye. Némi fáziskéséssel Ricsi is észreveszi az összezsugorodott testvérét és próbál nekem segíteni, nyújtja a kezét, amit elfogadok, mert egyedül nem biztos, hogy fel tudnék kelni, ám a várttal ellentétben ő köt ki mellettem. Majdhogynem rám esik és ez meglep.
- Istenem, de szerencsétlen vagy! - mondom röhögve, de nyilván én is az vagyok és ezt ő is tudja. Nem biztos, hogy meghallja, max leolvassa a számról. Ott ülünk egymás mellett a földön és csak röhögünk magunkon, bár addig jó, amig nem pánikolok be, hogy simán eltaposhatnak minket. Kezd homályosulni körülöttem minden, idelent nem nagyon van levegő és a nagy bulizó tömeg is kezd sok lenni. Érzem, hogy fel kell állnunk, mert baj lesz. A többiek is nyújtják a kezüket, de mivel kezdek komollyá válni, így már önerőből is fel tudok állni és próbálom Ricsit is magammal húzni. Oké, ideje pihenni és lenyugodni kissé, ezt meg is akarom mondani a tesómnak. Közelebb hajolok hozzá, hiszen a hangos zenétől nem hall semmit úgy, ha csak előtte beszélek.
- Szerintem jobb, ha most leülünk - mondom viszonylag hangosan, hogy meghallja. Ilyen közel is már rég voltam hozzá, de ez most nem érdekel. Ha egyetért, ha nem, elkezdem húzni az ülőhelyekhez.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2016. december 4. 13:30 | Link

Zalán
BTS - Fire

Kezd egyre jobb lenni a buli, felforrósodik a hangulat, ez a táncon is látszik. Levegő alig van a terembe, bár ez eddig nem érdekelt minket, ahogy most sem, őröltek vagyunk, minden tükrözi ezt. Rég nem voltam ilyen helyen, jól esik kiereszteni a gőzt, a suli kezd sok lenni, ennek most érzem meg a súlyát. A sok tanuláson kívül még ott vannak a prefektusi feladatok, ezeket felelősséggel kell ellátnom. Nem mondom, hogy mindig, de általában sikerül és ez a lényeg, nem. Ha most Berci látna, lehet, megfosztana a jelvényemtől, akkor már két volt prefi is lenne a családban, de azt is tegyük hozzá, hogy nem a suliban és környékén csináljuk, amit csinálunk, valamint elmúltunk 17 évesek, tehát senki nem szólhat ellene. Fiatalok vagyunk, valahogy ki kell eresszük a gőzt és ennek ez a legjobb módja. Most vagyunk fiatalok, őrültnek kell lennünk.
Lehet nem egyszerre kellett volna, megkóstoljam a szivárványt, de nem tudtam ellenállni, így az egész a testemben van. Kezdem elveszíteni a fonalat, leginkább röhögök és figyelem a többieket, főleg az öcsémet, aki olyan ügyes, hogy a földön kössön ki. Komolyan ennyire béna, hogy lehet a gyerek? Mondjuk, én nem beszélhetek, pillanatokkal később én is oda kerülök, és az kínosabbá teszi a helyzetet, hogy segíteni akartam neki. A szándék megvolt és az a lényeg. Nem hallom szavait, szájáról olvasom le, amit mondani akar. Csak vigyorgok, mint egy idióta, kivételesen nem szólok vissza, tudja, mire gondolok, akkor meg lényegtelen. Felmerül bennem, hogy nem kéne itt üldögélni, akár össze is taposhatnak minket, de ennek biztos kicsi az esélye, a többiek is figyelnek ránk. Zalánnak előbb sikerül feltápászkodnia, én továbbra is kényelmesen birtokba veszem a padlót a fenekemmel. Felnézek rá, érdeklődő pillantásokkal, most vajon mi lesz, majd elfogadom a kezét és felállok. Mikor teljesen kiegyenesedem, megszédülök, azonban nem esek el újra, megtartom az egyensúlyomat. Olyan közel hajol hozzám, ahogy nagyon ritkán, és a fülembe súgja szándékait. Számmal egy néma óóó-ra kerekedik, és érzem, ahogy húzni kezd. Nem érdekli mi a véleményem, viszont nem is ellenkezem, követem, mint egy hűséges kiskutya. Biztos balhé lenne, ha nem így tennék, szóval nem teszem szóvá, csak mikor már megérkezünk az ülőkékhez.
- Megártott a narancslé? – kérdezem érdeklődően. Nem tudtam, hogy ennyitől kidől a gyerek, eddig jobban bírta az ilyesmit, vagy túl sok gyümölcslevet fogyasztott, ezalatt az idő alatt. Nem láttam mi volt a kezébe, mielőtt csatlakozott hozzánk, szóval bármi lehetett.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. december 4. 13:30 | Link

Ricsi
How's this?

Nem akarom, hogy összetapossanak, és bár nem nézek fel, érzem, hogy vannak páran, akik nem vesznek észre és simán rám lépnének. Ha ez megtörténne, lehet fájna, különösen ha egy tíz centis tűsarokkal nehezednek rám. Nem tudom, hogy pontosan mennyi időt töltök a földön, a röhögés és s megszédülés kissé elveszi a normális érzetemet, de talán az segít, hogy Ricsi is mellettem köt ki. Nem örülök ennek, vagyis meglep, hogy ő is annyira ügyetlen és kábult, mint én. Úgy néz ki, mintha nem hallaná az indulatból kiejtett szavaimat, jobb is így szerintem, noha lehet pontosan tudja, hogy mit gondolok és ez fordítva is igaz. Nagyon ritkán láttam eddig ilyennek, az is meglehet, hogy ez az első közös nagyobb bulizásunk és bevallom, tetszik. Jó dolognak tartom, hogy azok után is ennyire el tudjuk magunkat engedni és újra normális testvérekként tudunk viselkedni. Már nem félek attól, hogy elveszítem, hisz őt sosem fogom és emiatt nagyon hálás vagyok neki. Haverok, barátnők, ismerősök és ellenségek: őket mind el tudom veszíteni, de Ricsit soha! Persze Gwent sem szeretném, az nagy trauma lenne számomra. Valahogyan feltápászkodok és felhúzom Ricsit is. Kérdő pillantásaira csak egy komoly tekintettel válaszolok, nem értem, miért akar ott egy helyben ücsörögni, az veszélyes és én féltem őt. Ebből is látszik, hogy egy szinten vagyunk már, eltűntek köztünk a korbeli különbségek. Közelebb hajolok hozzá, mert ezúttal valóban szeretném, hogy meghallja a mondandómat. Hosszú idő után most kerülök hozzá nagyon közel és ez feltűnhet számára is, ám nyilván nincs ebben a közeledésben semmi félreérhető, mert basszus, ő a bátyám, mindazonáltal legalább boldog lehet, hogy már nem irtózok annyira senkitől sem, tőle pedig főleg nem. Mondom neki, hogy menjünk és pihenjünk, aztán tekintetét keresve próbálom leszűrni a válaszát, avagy gondolatait. Meglepi a dolog, nem számított rá, de nem különösebben érdekel, húzni kezdem egyenesen vissza az asztalokig.
- Ha csak az ártana meg... - Nem tudom, hogy mennyire akadna ki, ha azt mondanám, hogy az egyik haveromnál voltam a buli előtt és ott is volt egy-két finomság. Muszáj volt elmennem hozzá, mert azt a találkát már előbb megbeszéltük és nem akartam lemondani. Persze amint megtudta a régi gitáros, hogy tőle nem haza, hanem bulizni megyek, egyből hozta is a dugóhúzót.
- De mit szólsz be, te sem vagy józanabb?! - válaszolok vissza csipkelődve. Ez most nem olyan, mint anno a verekedés. Itt mindketten jól érezzük magunkat és csak poénból szólunk be a másiknak és ezt is csupán azért, mert már jól ismerjük egymást. A következő órákban még párszor visszamegyünk táncolni, meg inni is, míg a végére azzal a problémával szembesülünk, hogy haza kéne menni. Nem bírjuk már tovább, hajnali négy van. Vesszük a kabátunkat, én ezt csak az utcán teszem meg, mert nem akarok a tömegben öltözködni. Odakint megcsíp a hideg, de jól jön, legalább felfrissülök és remélhetőleg kitisztul a fejem. Vagy nem.
- Mennyire kéne most hazamennünk? - Nem tudom, mi lenne a helyes döntés. Áron biztos kiakadna, ha meglátna minket így, persze engem már nem érdekel ez az egész, annyiszor lecseszett már, hogy nem kottyanna meg és várhatóan én leszek a hibás, hogy elrontottam Ricsit is. Igazából nem zavar, amúgy is szívesebben aludnék az ágyamban, mint a hideg büdös utcán a fővárosban.
- Szerintem osonjunk be, max ha felébred ránk, akkor futunk. - Izgalmakból amúgy sem lehet kevés az életben. Elindulunk hazafelé, mely nincs messze nagyon, bár metróval jobb lenne közlekedni, de kinek van kedve várni rá ilyen időtájt. Fázunk, én biztosan, valamint még nem is vagyok észnél teljesen. Bizony, továbbra is jó a hangulatom, így hirtelen az utcán seggbe rúgom a tesómat és futni kezdek. Ennek csak azért van értelme, hogy ne fázzunk és gyorsabban hazajussunk, az pedig béna lett volna, ha csak simán megkérdeztem volna a bátyámat, hogy nincs-e kedve futni egyet. Fáj a lában, de nem számít, röhögve rohanok a visszatámadása elől. Szerintem mindketten jól szórakozunk. Olyanok vagyunk, mintha tíz évesek lennénk, de sebaj, az élet akkor jó, ha kiéljük azt és biza ez azzal jár, hogy időnként ismét gyerekké kell változni.
Hazaérve lassan közelítjük meg a lakást és próbáljuk rettentően halkan kinyitni a zárat. Ricsi lép be először, mert az ő apja ellen bujkálunk, hiába új és fájdalmas ebbe belegondolni. Nekem az a férfi már csak Áron nem pedig apa. Belépek utána és halkan becsukom, bezárom mögöttünk az ajtót. Indulunk a szobánk felé, mikor összenézünk és engem elkap a nevetés a vicces helyzet miatt. Hihetetlen, hogy tényleg bujkálnunk kell, ez már szarkasztikus. Kiadok magamból valami kis hangot, aztán visszafogom magam még mielőtt észre vennének minket. Már majdnem elérem én a szobámat és Ricsi a sajátját, mikor a szemben lévő szoba ajtaja kinyílik és az a személy szúrós tekintete néz ránk, akit el akartunk volna kerülni. Érzem, hogy most bajban vagyunk, és hogy szidás lesz, bár nem tudom, hogy mi a gond, két tizennyolc év feletti srácról van szó, akik értelemszerűen bulizni is akarnak néha. Lehet az a gond, hogy nem szóltunk neki erről, vagyis én csak annyit mondtam a szüleimnek, bocsánat: anyámnak és Áronnak, hogy az egyik haveromhoz megyek át és hogy majd jövök. Ricsire pillantok, hogy most akkor futunk, vagy mi lesz. Elmosolyodok, még mindig hülyék vagyunk és nem is akarok komoly lenni. Olvasunk egymás tekintetében, majd megiramodunk és nevetve befutunk a szobánkba, lesz ami lesz. Reméljük, nem jön utánunk az a bizonyos személy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. december 20. 17:42 | Link


kinézet

Kissé feszülten ráncolja homlokát, miközben egyszer felnéz Nina arcára, majd gyorsan vissza is pillant a maga elé tartott étlapba. Lába idegesen rángatózik az asztal alatt, szíve hevesen dobog, ahogy olvassa, vagy legalábbis olvasni próbálja a lapra nyomtatott betűket. Csak a hülye nem látja, hogy mennyire izgul. Eléggé kellemetlenül érzi magát, ugyanis lehet, hogy a körülötte vagy a vele szemben ülő hölgy nem tudja, de borzasztóan régen volt része egy randevúban. Pláne olyanban, amit ő szervezett, így minden balul elsült dolog miatt neki lehet a fejét venni. Eleve gyomorgörccsel érkezett Nina oldalán az étterembe, és az sem segített túl sokat a helyzetén, hogy most már lassan nyolc perce ülnek egymással szemben, némán, az előbb kedvesen elküldött pincér pedig úgy tűnik, hogy már jönne vissza. Balázs lopva oldalra pillant, majd mikor látja, hogy a férfi tényleg elindul feléjük, igyekszik az étlapon írtakra koncentrálni és előállni valamilyen étellel, ha rendelésre kerül a sor. Mégsem ülhet itt kukán és vonogathatja a vállát. Elvégre ő a férfi, vagy mi.
Nina valószínűleg már észrevehette, hogy az auror nemhogy nem nyugszik meg, egyre izgatottabb lesz, idegessége viszont még így sem múlik. Egyszerűen nem tud csak úgy könnyedén átsiklani azon tény felett, hogy a félvéla szereti, ergo biztosan elnéz neki egy-két hibát, még akkor is, ha ezt a randevút tökéletesre tervezte. Tervezte. Mondjuk tervezni mindenki tud, hibák úgyis mindig a kivitelezésben vannak, mint például most is. Balázs szinte könyörögve pillant fel a pincérre, majd amikor a férfi rápillant, nyugalmat erőltetve magára adja le rendelését. Aztán rögtön kétségbe is esik, az eddig bástyaként maga elé tartott étlapot ugyanis elviszik előle, neki pedig bármennyire is nehezére esik, muszáj beszélgetést kezdeményeznie a nővel. Csak ne izgulna ennyire!
- Szóval - megköszörüli a torkát, ujjaival idegesen dobolni kezd az asztalon. És ennyi. Mást egyszerűen nem tud kinyögni. Szemeit igyekszik ugyan összekapcsolni Nináéval, hangja mégsem magabiztos, mint amilyennek kellene lennie. Nyugtalansága átragad minden testrészére, szavai így nem hatnak sem kedvesnek, sem szerelmesnek. Úgy szól a nőhöz, mintha egy ismeretlennel ülne szemben, a magára erőltetett nyugodt arc is megtörni látszik. Hiába, Melinda óta még senkivel sem volt ennyire közeli kapcsolatban, mint Ninával, eléggé kijött a gyakorlatból.
Utoljára módosította:Farkas Balázs, 2016. december 20. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. december 20. 18:20 | Link

PáromUram
kinézet

Őszintén szólva meglepett, mikor Balázs randira hívott. Nem azért, mert olyan gyökérnek nézem, hogy ne tenné meg, csak egyszerűen nehéz volt elképzelnem, ahogy egy étteremben egymással szemben ülve cseverészünk, miközben egy több ezer forintos pezsgőt iszogatunk és néha zengő kacajjal felnevetek a viccein. Szóval tudjátok, azok a tipikus filmjelenetek. Valahogy nem volt meg. Ettől függetlenül, mikor megtudtam, hogy elvisz valahová, mi az első női kérdés, ami felmerül ilyenkor? Jól gondolod: a mit vegyek fel? Csak potom hatszor öltöztem át, mire úgy döntöttem, hogy az öltözékem vendéglőbe és úri étterembe is megfelelő, egyedül csak iszapban birkózni és túrázni nem. Tehát összeszedtem magam, minimális smink, haj kiengedve, mehet a menet.
Gondolatban azt hittem, hogy végül is jó lesz. Most viszont úgy érzem, egyedül én vagyok valóban nyugodt, a Balázs körüli feszültség azonban szeletelhető és megehető. Nem tagadom, magamban megmosolygom ezt a kamaszszerelemre emlékeztető viselkedést, de ne értsetek félre. Én nem azért nem vagyok ennyire idegbajban, mert nem szeretem Balázst. Odavagyok érte, csak speciel sem a helyzet, sem a randi ténye nem tud úgy feltüzelni, mint például őt. Kedves gesztus, örülök, hogy kényeztet és kedveskedik ezzel, jól esik. De nem emiatt vagyok belé szerelmes, sajnálom.
A rendelést mindketten leadjuk, a férfi pedig végre belekezdene valamibe, csakhogy... Hát, szerintem ezt ő sem így gondolta. Beharapom alsó ajkam, hogy el ne mosolyodjak, majd kezemet az övére csúsztatom, hogy ne doboljon, inkább nyugodjon meg.
- Szóval nagyon jó ez a hely és köszönöm, hogy elhoztál. De nyugodj meg picit, mert egy, a lábaddal mindjárt felrúgod az asztalt, kettő, hiába fizetsz a kajáért, mert úgyse megy majd le egy falat sem a torkodon és három... - itt tartok egy kis szünetet, mert egy pillanatra elfelejtem, mit is akartam mondani. A fenébe! - Nagyon jól nézel ki, nincs miért izgulnod - ah, szép mentés! Akármit is akartam, megmentettem a helyzetet. Hiába, a profizmus szakmai ártalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. december 20. 19:15 | Link


Dobolása rögtön megszűnik, ahogy Nina ujjai az övéit érik, kissé csodálkozva pillant fel a nőre, nyugtalansága azonban még úgy sem tűnik el, mikor összekulcsolja ujjaikat az asztalon. Szeretne bátorítóan rámosolyogni, és csupán egy pillantásával elnézést kérni a viselkedése miatt, hisz tényleg régen csinált már ilyet. Akkor nem volt ilyen ideges, mikor először csókolta meg a nőt, pedig az előtt sem volt olyan sok dolga nővel, és ha rögtön nem is, nem kellett hozzá olyan hű, de sok idő, hogy beleszeressen a félvélába. Ennek ellenére nem felejtette el továbbra sem szívni a vérét, meglehet az utóbbi időben ezt már csak szeretetből tette, kérdés, hogy ezt a nő mennyire értékelte.
- Ne haragudj - fáradt mosoly kerül arcára, mutatóujjával simogatni kezdi Nina kézfejét, miközben halkan beszélni, vagyis pontosabban magyarázkodni kezd. - Csak tudod szerettem volna, ha ez jó lesz. Úgy értem elég régen volt részem ilyesmiben, és Kamilla anyja óta nem nagyon volt olyan kapcsolatom, mint veled. Azt akartam, hogy tökéletes legyen.
Szándékosan nem ejti ki Melinda nevét, igyekszik minél előbb figyelmen kívül hagyni a nőt, aki még így, ennyi idő után is képes belerondítani az életébe. Hihetetlen, hogy eltelt jó pár év, Melinda mégis itt van szinte köztük. Részei a mindennapjaiknak, az álmaiknak, a beszélgetésekben valahogy mindig felmerül a neve. Balázs próbálja kikerülni ezeket a helyzeteket, de ha valami fontos dologra kerül sor, abban százszázalékosan biztos, hogy Melindának is lesz szerepe. Mint például most.
- Mindegy, felejtsd el. Csak érezzük jól magunkat este, az a fontos, hogy itt vagy velem - sokkal kedvesebben szólal meg, vonásai is ellágyulnak. Előrehajolva közelebb húzza magához Nina karját és egy csókot nyom a nő kézfejére, majd még egyszer végigsimít rajta, aztán hátradől, mikor a pincér megérkezik egyelőre csak a rendelt borral és két pohárral. Míg ő azt kitölti, Balázs már sokkal nyugodtabban lélegzik és végignézve Ninán meg kell állapítania, hogy megnyerte a főnyereményt. - Nagyon csinos vagy.
Elmosolyodik, és ezzel így ismét kifogyott a beszédtémából. Szeretne még valamit mondani, hogy ne akadjon meg közöttük a beszélgetés és ne mindig Ninának kelljen kezdeményeznie, de még mindig zavarban van. Ha idegessége el is múlt talán, ez nem. Egyelőre még fogalma sincs, hova nyúljon, merre nézzen, mit mondjon. Úgy érzi magát, mint egy tizenéves suhanc az első randiján, aki azért reménykedik abban, hogy hazakísérheti a lányt, bármennyire is sikerüljön rosszul az este.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. december 20. 20:44 | Link

PáromUram

Édesnek találom Balázs izgalmát. Ebből tudom, hogy fontos neki ez a ma este, hogy komolyan gondolja velem. Innentől kezdve pedig már csak annyi a dolgom, hogy megkönnyítsem valamelyest a dolgát. Nem szeretném, ha azt érezné, tök mindegy mi lesz, akkor is az övé vagyok, de azt sem akarom, hogy megszakadjon, mert mindketten tudjuk, hogy semmi szükség rá. Meg kell találnunk az aranyközéputat. Mindkettőnknek.
- Tudom és köszönöm. Egyáltalán nem haragszom - végre megengedek magamnak egy mosolyt és furcsán jó érzés kerít hatalmába, ahogy a kézfejemet simogatja. Belenézek szemeibe és olyan sok mindent tudnék hirtelen mondani, mégsem jön egyetlen szó sem ajkaimra. - Hidd el, ez egészen új élmény lesz, belőlünk kiindulva - majdnem fel is nevetek. Mi tényleg, de komolyan nem tudunk semmit sem úgy csinálni, mint a normális párok. Mi mindig elszúrunk mindent, amit el lehet, afelől pedig semmi kétségem sincs, hogy most is ez lesz. De ezzel együtt szerettem bele Balázsba, legalább mellette sohasem unatkozom.
- Örülök, hogy itt lehetek veled - biztatóan pillantok rá, ahogy pedig ajka kézfejemet érinti, szinte beleborzongok. Te jó ég, ez a pasi tud valamit... Pedig hadd szögezzem le, ez még csak egy kézcsók volt. Nem ám itten heves akármi, hanem kézcsók. Valószínűleg csak azért nem pirulok el, mert az évek alatt ez a dolog kihalt belőlem és biológiailag képtelen vagyok rá, pedig ha tehetném, istenemre rákvörös lenne a fejem.
A bók hallatán lesütöm szemeimet egy pillanatra, majd a borhoz nyúlok és megemelem poharam, várva, hogy Balázs is hasonlóan tegyen. Ezúttal majd én mondok tósztot. - Igyunk arra, hogy jól nézünk ki külön-külön és együtt is - bár ábrázatom igyekszik komoly maradni, a nevetőráncok ott vannak a szemem sarkában, csintalanságról árulkodva. Tulajdonképpen mindenféle egoizmus és beképzeltség nélkül kijelenthetjük, hogy valóban jó páros vagyunk, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Belekortyolok boromba, majd visszateszem az asztalra és látva, hogy a beszédtéma bedobása rám vár, hát megragadom az alkalmat.
- Kamillával minden rendben? Egy ideje nem találkoztam vele - gyerek téma, bingó. Nem merek egyéb, vészesebb vizekre evezni, egy kis lájtos kezdés után majd jöhet a bekeményítés. Khm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2016. december 20. 21:30 | Link

Zalán
2PM - GO CRAZY!

Ez a buli túlságosan is jóra sikeredett, bár az elején kételkedtem benne. Hogy miért? Az első, mert egyedül jöttem, az öcsém elég sokat késett, nekem kellett társaságot keressek, ami nem könnyű feladat, nem szeretek másokkal beszélni, főleg, ha azok idegenek, mindazonáltal megoldottam a dolgot, a szivárvány bátorságot adott. Ez így meg is felelt, egy személlyel közelebbről is megismerkedtem, aztán betoppant Zalán, én pedig idősebb testvéri kötelezettségemnek éreztem figyelni rá. Ez beidegződés, felnőtt már a gyerek, mégis figyelek rá, nehogy valami oltári nagy baromságot csináljon megint, például mikor titkolózott előttem. Azóta nem fordult ez elő, nem is fog, ha rajtunk múlik, és ezt az ő nevében is kijelenthetem, azt hiszem. Ezután minden tényleg mindent képesek leszünk egymásnak elmondani, segítséget kérni a másiktól, én segítenék neki egy hulla elásásában is.
A táncot mindig is szerettem, szerintem jól is megy, szeretnék később ebből megélni, ez most is látszik a mozgásomon. Zalán a zenész a családban, én a táncos, ugye milyen jól összehoztuk? Nem csak a táncolás a kedvencem a bulikban, de a másik tevékenységet már befejeztem, vagyis egy időre elég volt belőle, meglehet meg is ártott, nem mintha ezt beismerném, bírom én még. Az öcsém elesik, vagy fellökik, ezt nem látom, én pedig készségesen lépek oda segíteni neki. Ilyen egy jó bátyó, mindig segít a kistestvéreinek. A szándék megvan, úgy tartja a mondás, hogy az a lényeg, nem is mondhat ez ellen semmit, csak ez a segítség nem igazán hasznos, én is a földre kerülök egyhamar. Mond valami sértőt, amit nem veszek magamra, inkább röhögök egy jót, ahogy ő is teszi. Én rajta nevetek, ő rajtam, le sem tagadhatnánk egymást. Végül fordítva sül el minden, ő áll fel előbb és húz magával. Jó volt a földön, pihentem egy kicsit, viszont igaza van, muszáj feltápászkodjak. Leülünk a legközelebbi helyre, ami közel van a bárpulthoz, nagy csábítás számomra, és gondolom az öcskös sem kóstolta meg a szivárványt, ez pedig nagy bűn, be kell pótolnia. Nem rögtön kérem a következő kört, várok egy kicsit, míg tényleg jobban leszünk, mikor már nem ver annyira a szívem, és nem érzem úgy, hogy meg akarnék sülni. Nem szeretnék rosszul lenni, mégis ez az este a bulizásról szól, a későbbiekben még jó sokat táncolunk, iszunk mindenfélét, ami akár meg is árthat holnap, nem csak a másnaposság miatt, hanem, mert minden összekeveredik bennünk, azonban ebben a pillanatban ez a legkevésbé sem érdekel egyikőnket sem, egyszerűen szeretnénk jól érezni egymást, erről szól a mai este.
Hajnalban ér véget a party, mind a ketten hulla fáradtak vagyunk, mégis hatalmas mosollyal a képünkön lépünk ki a helyről, teljes mértékben megérte eljönni ide. Az ő cuccai is anyáéknál van, nem tehetünk mást, oda kell mennünk. Megijesztenénk a nőt, ha nem térnénk haza, apa haragját meg mind a ketten leszarjuk, főleg, hogy Zalánnak nem is a vérszerintije. Mi akadhatnánk ki, amiért ennyi ideig hazudtak nekünk, mégse teszünk ilyet, testvérek maradunk és kész, ezen, nem változtat semmi. Hopponálni egyikőnk se tud, marad a gyaloglás, ami nem könnyű feladat, ilyen hidegben nem is a legjobb, minden porcikám fázik.
- Tekintve, hogy futni nem igazán tudunk, ezért marad az osonás – vonom meg a vállam, miközben a kulcsot fordítom el a zárban. Apám a legkisebb neszre is felébred, óvatosan kell, bemenjünk a szobánkba, különben nagyon lecsesznek bennünket. Olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, akik nagyon rossz dolgot csináltak, és félnek az otthoniak haragjától. Nálunk nem áll fent a helyzet, csak szeretnénk elkerülni a balhét, amit Áron csinálna. Nem értem mi a rossz abban, ha két fiatal bulizni megy, tudunk magunkra vigyázni, akkor meg mi a probléma. Édesanyámat is imádom, viszont képes túlaggódni mindent, ha lehetne, egész nap a tenyerén hordozna, soha nem engedne felnőni. Szerencsétlenségünkre nem jön be a ninja mód, nyílik a háló ajtaja és kilépnek belőle a szülők. Egy pillanatra meghűl bennem a vér, aztán tudatosul bennem, hogy nem csináltunk semmit, nincs miért félnünk. Apa tekintete régebben megijesztett, most már semlegesen hat rám. Nem akarom tudni, mit gondol, lehet, Zalánt hibáztatja mindenért, pedig, ha tudná kinek az ötlete volt ez. Összenézünk a tesóval, egy mosollyal lebeszéljük a dolgokat, majd vissza a szülőkre.
- Jó reggelt! – kiálltok, majd megindulok a szobámba és magamra zárom. Ez meredek volt, azonban egyszer ki kell menjünk, akkor nem lesznek ilyen kíméletesek, kiabálás, csapkodás lesz, amit unottan hallgatok végig, meg megkapom a prefektusággal kapcsolatos felelősségteljes viselkedésről szóló monológot, meg blablabla. Mi lenne, ha egyszer lelépnék, és nem szólnék senkinek csak Zalánnak és Veronikának? Előveszem a mobilom, és dobok egy Facebook üzenetet a másik szobában leledző korombelinek: „Jövőhéten mit csinálsz?” Ebből hamar levághatja mit szeretnék, nem olyan hülye gyerek ő.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. december 21. 19:08 | Link



Köszönetet mondhatok az égieknek és Zalánnak is, amiért még akarja látni a képemet. Teljes mértékben megérteném, ha ezek után közömbös lenne irántam, szemét voltam vele, ezt elismerem. Írhattam volna neki, ahogy a többieknek is, azonban abban a pillanatban nem akartam senkivel sem foglalkozni, magamra akartam koncentrálni, ami olyan jól sikerült, hogy apáék részéről magamra maradtam, avagy nem érdekli többet, mit kezdek magammal. Nem akarja megérteni az érveimet, miért szeretnék itt maradni, holott a legfontosabbat még nem hallotta, vagyis az öcsémről nem ejthettem szót ígéretemhez híven. Szeretem Lanettát, de a vele való szakítást előbb túlélem, mintha a testvéremet veszíteném el, akkor is, ha alig pár hónapja tudok a testvéri viszonyunkról. Előtte is haverok voltunk, ez megalapozta a kapcsolatunkat, főleg, ha szeretne még látni, és nem csak a folyosón, hanem a családjában is.
Keresett engem bagolyban, amire tegnap válaszoltam, találkozót kérve tőle. Lehet, azzal büntet, hogy nem válaszol, lehet, el sem jön, ez tökéletes bosszú lenne, és egyértelmű jelzés. Reménykedem benne, hogy csak „elfelejtett” levelet írni, ahogy én is neki, húzni akarja az agyam, fordított esetben én is ezt tenném. Olyan helyet választok, ahol sok ember van, ez részemről idióta ötlet, ő sem szereti az effajta társaságot, én sem, de, ha szeretne velem beszélni, akár be is ülhetünk valahova, és itt nem feltétlen egy kocsmára gondolok, bármi lehet, amit ő szeretne. Fejhallgatómat akkor veszem le a fejemről, mikor meglátom, köszönés után rögtön magyarázkodásba kezdek. Mindent elmondok, ami velem történt, mondjuk ez a rövidebbik verzió, viszont most ez is elég. Egy mosolyt küldök felé szavait hallva, nem láthatja, belül mégis repesek az örömtől, amiért megbocsát és nem haragszik. Persze, nem tetszik a szomorúságra vonatkozó rész, nem tudok visszamenni és megváltoztatni mindent, talán nem is tenném, mindennek így kell alakulnia, ahogy most van.
- Többet nem fogok lelépni, vagy viszlek magammal és beszélhetsz a faterral, bár lehet, nélkülem kell ezt megtenned – húzom el a számat, ahogy kimondom gondolatomat. Nem tudom mennyire haragszik rám az öreg, most nem állnék elő, bármennyire is szeretem. Az apámról van szó, ezen sem tudok változtatni. – Mi történt? – Hangomban hallhatja az aggodalmat, bűntudatom van miatta, hiszen, itt lett volna a helyem, nem hátha akkor képes vagyok megakadályozni. Nem hiszek abban, hogy a sorsunk előre meg van írva, szerintem mindenen tudunk változtatni, én is képes lettem volna, ha akarom. Hogy szúrhattam el ennyire a dolgokat? Következő mondatainál lehajtom a fejem, nem akarok tudomást venni erről, túlságosan is bánt a dolog. Nem mondta, hogy az én hibám, mégis érzem ezt. Nem ismerem a nálam idősebb srácot, annyit tudok róla amennyit az öcsém (igen, az öcsém, nem Zalán, vagy haver) elmondott, azonban a beszélgetéseinkben alig esett szó a srácról, az apjáról panaszkodott, ha csinált ilyet.
- Sajnálom, nem akartam, hogy ilyen történjen. Ugye komolyabb nem lett a dologból? – most még nagyobb bűntudat motoszkál bennem, nem akartam, hogy így legyen, megnehezítem Zalán helyzetét az én problémáimmal. Nem kéne, keverjem a családi ügyekkel, de könyörgöm, most már a srác is a családom része. Ennél nehezebb nem lehetne, mégse bánom, szereztem egy fiútestvért, akit mindig is akartam, Sorával ugyanis nem lehet verekedni még viccből sem.
Bólintok az ötletére, és követem a hely felé, én nem ismerem ki Budapestet, nem járok ide gyakran, ha mégis, akkor általában lehajtott fejjel közlekedem, tudomást sem véve a körülöttem rohanó világról. Az emberek többsége szalad, alig veszi észre a maga körüli életet, így én a lassabb tempót preferálom, szeretek magamban elmélkedni a dolgokról.
- Az anyákra mindig lehet számítani, a legnagyobb bajban is szaladnak segíteni, örülök, hogy megbeszélted vele a dolgokat. Gondolom örült, hogy nem rögtön apához mentél, lehet ő is beszélne vele, bár ebben nem vagyok biztos és lehet nem is jó ötlet – ezzel vezetem be a saját sztorimat, avagy a távolmaradásom okát. Joga van tudni róla, nem fosztom meg ettől, meg lehet, újabb bosszúságot eredményezne köztünk, ami sem neki, sem nekem nem lenne jó, szükségünk sincs a felesleges vitákra. Mind a kettőnknek megvannak a problémái, a titkolózás nagyobbakat szülne. Miért ilyen nehéz az élet? Miért kellett apának és Zalán édesanyjának találkoznia, és arra az egy éjszakára odaadniuk magukat egymásnak? Megnehezítik a saját, és a mi életünket, holott fater még nem is tudja, hogy tudok a Lepsényi ivadékról. Sóhajtok egy hatalmasat, mikor elérjük a helyet. Jó, én itt is szívesen mondom, legalább kevesebben hallják, bár nem hiszem, hogy az embereket az én családi helyzetem érdekelné, mindenkinek megvan a saját problémája, viszont az én problémám, az Zaláné is. Ez így bonyolultan hangzik, de higgyétek el, az is. Leveszem a meleg kabátom, amit a pulóver követ, idebent forróság van, még a pólómban is melegem van, szóval amennyire csak tudok, levetkőzöm. Mielőtt megszólalhatnék, felteszi a kérdéseit, amit vártam, ez elkerülhetetlen volt az este folyamán, nem is szerettem volna terelni, ha nem most kérdez rá, akkor megtette volna, máskor teszi meg. Közben megérkezik a pincérnő, mi meg rendelünk valamit, én legalábbis így teszek, a másik az Zalán dolga.
- Ja, apánk megint azzal nyaggat, de nem is ez a lényeg. Azt szeretné, ha visszamennék Japánba, és ott lennék auror. Nem akarja megérteni az érveimet Magyarország mellett, de a legfontosabbat még nem tudtam neki megemlíteni, mert megkértél rá. Ha azt mondaná, maradhatok itt, akkor akár még aurornak is elmennék, de nem megyek oda vissza – hangom elkeseredett, tényleg nem tudom, mit tegyek, elmúltam tizenhét éves, hivatalosan is felnőttnek számítok, azonban apám szava sokat számít. Ez az első alkalom, hogy közösnek neveztem a fatert, eddig még nem csináltam ilyet, csak Zalán, ebből is látszik, neki előbb sikerült feldolgoznia a dolgot. Mostantól nem csak Sora és az én apámról beszélünk, a Lepsényi gyerek is ugyanannyira a fia, mint én. Felmerül bennem a gondolat, hogy felvehetné a nevét és lehetne ő is Tanizawa, ám ebbe még korai belegondolni, ne siessünk ennyire előre, mindennek megvan a maga ideje és lehet, ő nem is szeretné. Szavaimból leszűrheti, hogy nem csak haverságot szeretnék, ezt a mondatomat ne tessék félreérteni, szeretném testvéremként elfogadni, ha még engedi. Veszek még egy mély sóhajt, ahogy a szemébe nézek. Ez most nem lesz könnyű.
- Tudom, hogy rossz testvér voltam, és elküldhetsz melegebb éghajlatokra, de, ha szeretnéd, megpróbálhatjuk ezt a testvéri dolgot, feltéve, ha kíváncsi vagy még a képemre, vagy egyszerűen bemutatlak apának és onnantól a ti dolgotok – az utóbbi nagyon fájna, mégiscsak az öcsémről van szó, akit itt hagytam egyedül, és miattam összeveszett az apjával. Ha édesanyám ezt megtudja akkora bűntudatot kelt majd bennem, amilyet még nem éreztem, a legrosszabb az lesz, hogy igaza van. kíváncsi vagyok a srác válaszáram reakciójára, lehet váratlanul érte a dolog, de ismer, nem szeretem kerülgetni a forró kását, rögtön a dolgok közepébe csapok. Ha nem akar közelebbi testvéri kapcsolatot, nem strapálom magam tovább. Ha engem nem akar látni, attól apámmal még lehet jó a kapcsolata, ami szúrná a szememet, ebben most biztos vagyok, mindazonáltal nem tehetnék ellene semmit, az ő kapcsolatukba nem rondíthatok bele, annyira nem vagyok rossz rellonos, ilyen eszközökhöz soha nem vetemednék. Én rontottam el, viselem a következményeit. A nagyobb feladat meg mind a kettőnkre vár, be kell mutassuk, agymást a testvéreinknek, nekem muszáj, mert Sora az ő húga is lesz, és a lány mennyire fog neki örülni, hogy még egy ilyen helyes bátyja van. Szokott nekem mesélni Zalánról, de, ha megtudja a testvéri kapcsolatot ki fog ugrani a bőréből, remélem örömében.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. december 22. 20:43 | Link


Nos, ahhoz képest, hogy ez az első randevúja a házassága óta, kifejezetten jól bírja. Úgy értem megvan a gyomorgörcs és az asztal alatt rángatózó lábából elég egyértelműen látszik, hogy ideges, mégsem látta még viszont a reggelijét, ami már egy jó pont. Mindenképpen az, ha egy étteremben ülsz a pároddal és kettőtök közül ő a nyugodtabb. Ez most sincs másképp, Nina érintése ugyan csökkenti kicsit idegességét, az nem tűnik el teljesen. Csak arra vár, hogy a férfi hibázzon és ismét felülkerekedhessen rajta, pánikot keltsen és elrontson mindent. Csupán ezért nem tűnik el rögtön, hiába a puha ujjak érintése. A nő szavaira egy bólintással felel, mosolya egy pillanatra kiszélesedik, tekintetét az asztal közepén összefont ujjaikra emeli. Jelenleg ez az egyetlen dolog, amit fejfájás nélkül tud hosszabb ideig is nézni.
- Eléggé távol áll tőlem ez a dolog. Mármint ez a sok finomkodás, érted - felnéz Ninára, magában gyorsan végigpörgeti az összes eddig együtt töltött percet, visszagondol arra a rengeteg több-kevésbé durva mozdulatra, és ahogy mindez megjelenik előtte, kedve lenne nevetni egyet. Mégsem teszi, Nina ugyanis a kézcsók után elhúzza a kezét és a poharáért nyúl, Balázs pedig, hogy ne üljön csak úgy ott vele szemben, szintén így tesz. Hálásan pislog kedvesére, némán issza annak szavait, a bókra elmosolyodik. Azért van, amit jól csinált. Ha el is cseszte az egész életét a lányáéval együtt, a kapcsolatát legalább jól csinálta. Már nem minden percét, de a legtöbb részét... Talán. Míg ő ezen morfondírozik még mindig elmerülve, némán, addig Nina felteszi egy egymillió dollárt érő kérdését, Balázs mosolya pedig egyszeriben lefagy arcáról. Rögtön eszébe jut meggyötört lánya arca, ahogy a földre esve zokogásban tör ki, majd lelki szemei elé bekúszik Melinda is. Állkapcsa hirtelen megfeszül, a rossz gondolatokat Nina arca fixírozásával igyekszik elűzni.
- Rendbe fog jönni - kezd bele lassan, tekintete gondolkodás közben egyre lejjebb csúszik Ninán. - Azt hiszem. Van, hogy veszekedünk, de igyekszek nem felfújni semmi olyat, ami ne érdemelné meg. Próbálok beszélgetni vele, egyre többet és nyitni felé, hogy ő is megtehesse ugyanezt. Szeretném, ha lassan jóra fordulna minden, nem csak veled kapcsolatban. Egyébként arra jöttem rá, hogy nagyon keveset tudok a családodról, szóval?
Kérdése előtt tart egy kis hatásszünetet, hogy a nő megemészthesse az eddig elhangzottakat, majd ahogy felteszi a kérdést, érdeklődve néz vissza ismét a barna szemekbe, ajkai mosolyra húzódnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 28. 21:23 | Link

Lewy 💗
ruccancs
Visegrádi Viperák - Siófoki Sámánok ifi mérkőzés után, a két ünnep között, Visegrád


Ideges volt, tördelte az ujjait és fel s alá járkált az öltöző előtti kis folyosón a meccs előtt, miközben fejben számolt vissza annak kezdetéig. Fejben a meccset illetően összeszedett volt, de az ereiben ettől még az érzelmek pulzálása nem hagyta nyugodni. Talán csak akkor sikerült egy picit, mikor a páholyok felé fellógtak az egyik csapattársával, Gergővel és meglátta Lewyt. Ugyan nem volt sok ideje, de annyira örült neki, hogy arra nem voltak kifejezése. A lengyel megint a haját piszkálta, amit ezúttal Maja viccesen meg is jegyzett. Megegyeztek, hogy ha ügyes lesz és nyernek is, akkor bizony kezelésbe veheti azt, de egyelőre menjen csak a dolgára, így is tett. Karon ragadta a terelőjüket és futólépésben szánkáztak le a lépcsőkön, majd tűntek el egy oszlop mögött, hogy a pályáig meg se álljanak. A Viperák nevére nem hozhatnak szégyent.
Hát a meccs, arról sok minden elmondható, de az, hogy egyszerű lett volna nem. Az első negyed órában összeszedtek Majáék egy 60 pontos hátrányt, amitől a csapat fele teljesen el volt kenődve, talán kicsit mindenki el is vesztette a reményt, de a kapitányuk nem adta fel, hajtotta őket, aminek meg is lett az eredménye. Szépen támadtak és érkeztek a gólok is - Maja nagy örömére még neki is sikerült és nem is egy (!) -, bár mindennek ára van ugye. A meccs végére egy hibából a navinés egy gurkótalálatot szedett be, az ellenfél meg nagy kárörvendés közepette a fogóját vesztette kishíján. Azonban a fájdalom és minden könnyes perc megérte, mikor a kapitányuk kezében ott virított a cikesz, magasba emelve és ezzel a Visegrádi Viperák megnyerték, kiszenvedték. Mindent beleadtak.
Az öltözőben nagy volt az öröm, de az évzárós bulira terelte a szót a vezetőjük, és mindenkit pihenésre és felépülésre intett. A legtöbbeket, így Maját is viszonylag helyreraktak a gyógyítók, csak kicsit bicegett a jobb lábára, de egészen elviselhető volt az. Mire átöltöztek, összeszedelőzködtek elkezdtek a lelátók is kiürülni, Maja azonban nem akarta, hogy mindenki távozzon idő előtt. Meg amúgy is, behajtja a nyereményét.
- Hééééé, sikerült! Gyere veleeeem!
Ott libegett a nyakában a lánc, bizony, miközben hevesen gesztikulálva mutogatott Lewynek, bár éppen nem ugrált, az fájt volna neki, hogy jöjjön. A közeli panzióban szállásolták el a csapatot, bár mivel mugli hely csak sima „sportkirándulók” hírében persze, ott van a pihi meg a kaja mielőtt haza mennének. Azzal pedig nem különösebben törődött, hogy ez így normális-e. Más is hozza anyut-aput, kistesót vagy nagytesót, akkor vele mért ne tarthatna valaki? Boldog volt, úgy nagyon, ezt meg szerette másokra is átragasztani. Szóval el is indult az egyik szoba felé, ahol a csapat másik lány tagjával osztozkodott a helyen, de neki se híre, se hamva nem volt már.
- Na? Na? Láttad? Végig? – Éppen csak arra nem kéri, hogy mesélje el újra, vagy hogy mondja el mennyire tetszett, Maja is kihagyná ez utóbbit a vaspuszi miatt. Hiába kapta azt a bájitalt, nem lesz azonnal olyan tökéletes minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 28. 23:16 | Link

Maja  Love
kinézet
Ifimeccs és utána

Mikor beadtam a kikérőmet a mai edzésre, az edzőnk kis híján lefordult a székéről, mert hogy én ilyet nem szoktam és "mi ez hirtelen váltás, ugye hogy nő van a dologban, vagy egy rivális klub, csujujujujujuj Bojarski!" Mikor azt feleltem, hogy bizony, ez így van, egy nő miatt átigazolok a Visegrádi Viperákhoz, az összes vér kiszállt az emberből, meg remegett és hebegett. Azonnal nevetésben törtem ki, majd közöltem, hogy ne aggódjon, hétfőn már jövök és folytatom az edzést, mire utánam dobta a kesztyűjét.
Nagy nehezen sikerült elkeverednem a színhelyre, ahol természetesen több ember is felismert, az egyik csaj persze a mellét akarta aláíratni, mire felhorkantam és lassú, teátrális mozdulattal a hajamba túrtam. Ez éppen elég időt hagyott neki, hogy a csuklómra tekert bőrszíjon fityegő dögcédulát kiszúrja, majd szúrós pillantásokkal jutalmazzon. Mindezek után közölte, hogy ááááh tárgytalan.
Még a meccs előtt folytattam le egy röpke tárgyalást az unikornis-hölggyel, hogy hát egye fene, ha annyira akarja, szakértse meg a hajamat, de csak akkor, ha nyernek!
Erre pedig a meccs elején nem sok esélyt láttam, hibát hibára halmoztak, sokszor már a tenyeremmel takartam el a szemem, hogy ne lássam a szerencsétlenkedést (közben pedig természetesen az ujjaim között igyekeztem megsasolni, mi folyik a pályán). Mikor Maja pontot dobott, persze egyből átváltottam lelkes rajongóba és felugorva tapsoltam, ezt egy mögöttem ülő idős hölgy nehezményezte is. Kedvesen elmagyaráztam neki, hogy máskor olvassa el csak a tudósítást (kuss vén szatyor), és ne mondja meg nekem mit csináljak (ne akarj megtanulni repülni).
A meccs végén azonban megjelent nekem a kis sérült, én meg persze a derekát elkapva felemeltem kicsit és szélesen rávigyorogtam.
- Megyek már, megyek! - tettem le finoman, hogy aztán csókot nyomjak a hajába, majd a kezemet nyújtottam neki. Vele tartottam, út közben többször is felajánlva, hogy viszem ám, csak meg ne terhelje nekem itt magát, mert jaj mi lesz. Talán egy kicsit jobban aggódtam, mint szoktam. Múltkor a bordarepedt Czernyt hátba veregettem, hogy "szép volt fiam".
- Igen, mindent láttam, te gurkók királynője! - forgattam a szemem kis mosollyal, hogy aztán az ajkamat lebiggyesztve nézzek az arcába. Ledobtam magamat az egyik ágyra, hogy aztán leszedjem a nyakamból a sálat, felfedve a nyakláncom látványos hiányát.
- Hogy tetszett az ajándékod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 29. 01:27 | Link

Lewy 💗
ruccancs
Visegrádi Viperák - Siófoki Sámánok ifi mérkőzés után, a két ünnep között, Visegrád


Maja remélte a győzelmet, de a meccs elején elvesztette a hitét benne, nem kellett volna, mert sikerült. Ellenben a sérülésmentességgel, no sebaj, azt mondaná magának, hogy katona dolog, de ez akkor fog megtörténni, ha két nap múlva újra gyakorolhat már, mert se a tánc, se az edzések nem várhatnak, bizony, bármilyen szomorú is. Annak ellenére, hogy most mennyire feldobódott, még a fájdalom se volt már olyan erős, lelkileg azért nem volt olyan jól. Még mindig bántotta a Hajnás affér, ráadásul az ajándék óta Lewyvel is most beszélhet úgy igazán először. Nagyon kíváncsi volt már, és csak úgy csillogtak a szemei, mikor elé botorkált, ő meg megemelte kicsit. Mikor a lába a földön volt újra fixen egy gyors ölelést megejtett, aztán megszorítva a kezét indult el, ellenkezve minden egyéb segítség ellen. Máskor se segítik, nem kell fölösleges dolgokhoz hozzászokni. Sétált már ki egyedül szakadt bokaszalaggal bemutató után, és combizomhúzódással is játszott végig meccset. Nem kímélte magát.
- Na, hé, ő kötött belém, valamiért nagyon meg akart ismerni. – Biggyesztette le a száját, aztán valami nevetésféle hagyta el azt. Próbálta a naposabbik oldalt nézni és minden panaszkodást mellőzni, akkor is, ha azért érezhető, hogy motoszkál benne valami. De tudjuk be az izgalomnak, és ne az elmúlt időszak történéseinek. Még Lewy kényelembe helyezte magát a táskájához sétált, a pulcsijától megszabadulva pedig beledobta azt, aztán az ágyra huppant ő is, feljebb csúszott, hogy a lába ne lógjon. Próbált úgy tenni, mint aki nem bámulta meg eközben látványosan, de hát nem lehetett. És nem találta, amit keresett. A kérdésre hamiskásan elmosolyodott, aztán komolyan pillantott rá.
- Azt hittem sosem bonthatom ki, olyan csiga lassan ment a nap. De aztán, annyira, ahj, nagyon tetszett. Bár jó nehéz volt, és hibás… - Jegyezte meg úgy, mintha a világ legkomolyabb dolgáról lenne szó, aztán kihúzta a felsője alá csúszott medált, nézegette kicsi, majd sóhajtva kereste a kék szemeket. - Ugyanis nincs meg a párja…
Nem tudta eldönteni Maja, hogy most reménykednie kéne, vagy felkészíteni magát rá, hogy ennek nincs párja, minden lány kap egyet, aztán legyen vele boldog. De helyette a barna hajat fixírozta, nem felejtette el bizony, mit ígért.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. december 29. 01:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 45 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek