36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. szeptember 8. 11:53 | Link


Forgive me for my wrongs, I have just begun

|zárt|

Az egyik dolog, amit szeretek ezekben a Gwen-féle lányokban, az ez. Hogy azt hiszik, ők sérthetetlenek, ők mindenkit le tudnak győzni, ők mindenre képesek. És lám, mégis milyen könnyen elkaptam.
Homlokom ráncolom a válaszára, még ajkaim is elbiggyesztem, mintha tényleg bánnám. Őszintén nem sokat tudok róla, meg a családjáról, valami köze van a nővéremhez, és itt kimerül minden, mert annyira nem töröm magam a részletekért.
- Milyen kár - sóhajtok, megcsóválom fejem. Látom ahogy a pálcám nézi, mire felemelem a fekete ébenfát, s megforgatom ujjaim közt. Igen, elég szép, nekem is kifejezetten tetszett, mikor megvettük, még a Roxfortba utazásom előtt. Tulajdonképpen hiányzik a régi iskolám, kíváncsi vagyok mi lenne, ha betolnám az arcom. Ha lehetséges.
- Egy közeli helyre - megemelem szemöldököm, nem pont ez az a válasz, amire vártam, de megteszi. Ízlelgetem a szavait, beindul a gépezet, szórakozottan mosolyogva méregetem - ilyen szépen felöltözve. Ilyenkor - fogaim közül szisszenés szökik ki, mintha valamit rosszallnék. Elvégre valljuk be, mire gondolna egy normális ember? Na ugye, hogy a cukorkaboltra, nekem sem jutott eszembe más.
- Mielőtt megjelentél haza mentem volna, de te érdekesebb szórakozásnak tűnsz - megvonogatom vállaim, ahogy kijelentem a nyilvánvalót. És amúgy tényleg, én tök jól érzem magam.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 26. 23:49 | Link

Művészetek találkozása: Szín – és Táncház
Révay A. Valentin


Zene, Koreo és viselet

Hihetetlen, hogy a szünet alatt elhagyta a kastélyt, de hát muszáj volt, mert a környéken volt fellépésük, s ő rendszeresen űzte is még a néptáncot. Így legalább levezette azt a felesleges energiamennyiséget, a titkos gyakorlásokkal. Soha nem gyakorolt mások szeme láttára, csakis a közös próbákon a Bűvös Pántlika csoportjában.

Borcsa az öltözőben készülődött, nagy volt a zsivaj odabent, de odakint se volt másképp. Még a sárga szalagot igazította meg, hogy biztos helyén is maradjon, mire kilépnek a művészetek iránt érdeklődő varázslók és boszorkányok által ellepett helység színpadára.
Az külön öröm volt, hogy itt rendezték ezt az eseményt, és hogy az ő csapatukat is meghívták, legalább egy kicsit kimozdulhat a szünet alatt.

Kinézett az ablakon. Az időjárás az ősz hangulatát tükrözte, bár még nem kezdték levetni lombruhájukat a fák, csak az ég váltott borús hangulatra.
Áldom a szervezőket, hogy fedett helyiséget biztosítottak erre a rendezvényre…

Végül csak kiléptek a színpadhoz vezető folyosóra. Izgult, nem is kicsit. Minden fellépés alkalmával átélte ezt, kicsit lámpaláz, kicsit várakozás-féle izgalom is volt ez, és kivételesen örült neki, hogy túl fiatal ahhoz, hogy férjhez adják, és náluk ez nem is nagyon dívik.

Szabadabb felfogású a családja, de azért ez a mezőföldi lakodalmi buli tetszett neki, díjazta az ötletet. Így ők is ötvözték produkciójukban a színházat is, de egyfelől a táncot is. Azért nem bírta megállni, hogy ne leskelődjön egy kicsit, régen volt színházban, és kíváncsisága erőt vett rajta. Kikukkantott egy pillanatra, kik vannak még előtte.
 
Meglepődött, mert egy közismert és neves színész előadása zajlott.
Ejha!
Még kiderül, hogy jól is kisülhet ez a nap, ha már a színpadon menyasszonyosdit kell játszania.
Vajon Révay művész úr is izgul a színpadon?És a többiek is?
Bánatára, amint a színházi darabrészlet véget ért – Oberon szerepéből valahogy sose elég, az összes marhasága ellenére bírta a szereplőt –, következett egy tíz perces szünet arra, hogy átrendezzék a színpadot a táncosok számára, legyen kényelmesen helyük. Ekkor kezdtek Borcsáék is megindulni, ő meg sikeresen nekiütközött valami keménynek.
Au… miért mindig én?! Más is ütközhetne már másnak, legalább egyszer hadd száguldjam ki magam!
 – Elnézést – kért is rögtön bocsánatot, hála az égnek, ezt most megúszta, úgy fest, nem úgy, mint legutóbb…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. szeptember 27. 00:51 | Link



Azon kívül, hogy hajlamos vagyok a dezertálásra más államokba, egész eddig szerintem nagyon jól teljesítem a letelepedett apa szerepét. Franciskával három hét alatt legalább kétszer találkoztam, ezt pedig személyes sikernek könyveltem el.
Félreértés ne essék, ma sem tartózkodtam otthon. Ahhoz ez túlságosan is szép, mozgalmas és nyár-végi nap volt. Bár újabban szinte bármire rá tudom fogni, hogy miért is kell elhagynom a házat, meg úgy a falut is. A mágikus közlekedés sokkal gyorsabb, akár otthon is maradhattam volna és elindulhattam volna a fellépés előtt tíz perccel. Ez viszont azzal járt volna együtt, hogy egyedül készülök fel és nem látok más produkciókat sem. Akkor mit fogok majd este kritizálni?
Tehát ebből az elgondolásból voltam már reggel a fellépés helyszínén, ahol ezüst köpenyben és csillogós fekete cuccban közlekedtem jobbra s balra, mert ugye miféle úr vagyok én?
Én természetesen a program remélhetőleg legforgalmasabb részére kaptam időpontot, mikor fel is kepesztettem a maskarámban a színpadra, az éljenzés meg ki is tört. Oberon valószínűtlenül népszerű karakter volt, szinte már nonszensz módon. Mivel nekem már nincs többé Titániám, hát kénytelen voltam előadni a Vesztettemet. Ez van, ha Titánia elkapja az influenzát. Manapság már az előadóművészek sem olyan megbízhatóak, mint régen. A kedvencem az egész fellépésben a "Nyílj dühös ég", meg az arcfestés. Azt képes lettem volna a magam komolyságával még a hétköznapokra is felfesteni. Sajnos megtörtént eset.
De ez most egy nem teljes estés darab volt, így elveszni sem volt időm a szellemkirályban. Tapsvihar közepette, lobogó köpennyel suhantam a szegényes színpad lépcsőjéhez, hogy a magam kecsességével és eleganciájával elvegyüljek... De persze ez lehetetlen volt, mert alighogy a folyosóra léptem, szinte gyomron vágott a felismerés, hogy én nem Oberon vagyok. Bár mint utóbb kiderült, nem is a felismerés volt, csak egy szőke kislány, néptáncos öltözékben. Gondolom a számukra folyt a rendezkedés a színpadon, ami gyors díszletbontással és rengeteg szitkozódással járt.
- Azért jobban is odafigyelhetnél. Veszélyes ám csak így kóricálni, kis hölgy - közöltem egy árnyalatnyival talán sötétebb hangon, mint ahogy azt elképzeltem. Az orosz akcentust nem is említve. Kevesebb időt kellene Moszkvában töltenem, nincsenek rám jó hatással. Csak megráztam a fejemet enyhén, majd a folyosó világos falára fókuszáltam, hogy összekaparásszam a gondolataim, ebben pedig a körülöttem morajló embertömeg nem igen segített.
- Néptánc? - egyszerű, lényegre törő kérdés volt, miközben az állammal az imént elhagyott emelvény felé böktem, de legalább kommunikációnak fogható fel. Egy árnyalatnyival magyarosabb is volt. Más esetben ezért még meg is dicsérném magam. Most csak ki akartam menni innen és kicsit füstölögni. Remények, szép ábrándok... Még várt a színpad egy ízben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 27. 23:42 | Link

Művészetek találkozása: Szín – és Táncház
Révay A. Valentin

Zene, Koreo és viselet

A Központi Kultúrházban, Budanekeresden egy élmény volt a szereplés, pláne az előadások közti szüneteken a halk szitkozódás a díszletátrendezések miatt, mert ugye minden fellépőnek mások voltak az igényei. Hiába, ez olyan, mint a hírnév gusztustalan mellékterméke, a bulvársajtó: púp a háton, de a paparazzókkal és művészek életét megkeserítő, aljas söpredék firkászokkal ellentétben ez egy szükséges rossz velejárója a rendezvényeknek.
Borcsa nem bírta megállni, hogy ne nézze csillogó szemmel az előadásokat, néhányat félig suttogva kommentáltak is a partnerével, de aztán ő még visszament, mert a leányzó véletlenül bent felejtette azt a kis pántot, amit majd a fejére kell rakni az előadás közben.
A fiú meg is jegyezte: lányok! Aztán szemforgatás kíséretében magára hagyta Borcsát, hadd nézelődjön kedvére.
Az Oberon-előadás miatt úgyse hallgatott volna rá. Azt az egyet Borcsa nem hagyta kritizálni.
Az ütközés kemény volt és kellemetlen, csoda, hogy nem huppant alfelére, és hálát is adott, amiért a drága, fehér fellépőruha megúszta ügyetlenségét, és szokásos figyelmetlenségét.
Kicsit el is pirult, ahogy a művész úr megszólította, sose gondolta volna, hogy egyik kedvence hozzá, hozzá fog szólni egyszer is!
A lapokból már ismerte a kritizálós szokását, nagyon remélte, hogy ők jó pontot fognak kapni nála, a még ha nem is zsűritagként volt most jelen.
 – Bocsánat, elbűvölt Oberon hangja. Bár én tudnék így énekelni – válaszolt, s ezúttal nem érezte olyan nagy hibának ezt a kis kellemetlenséget, ami csak fizikailag lett az a kobakjának, mert Révay úrnak kissé kemény a mellkasa…
Senki nem hinné ezt el nekem, hogy találkoztam vele, és meg is szólított… nem is kell, elég, ha én tudom.
– Igyekszem, bár nem könnyű. Szeretem a pörgést. – És ez így s volt, ámbátor nem mindenki mozgott ugyanazon a szinten, és itt szükségtelen is lett volna, úgyis csak akkor kell felmenniük a színpadra, ha bemondják a nevüket, de hát kíváncsiság: asszony a neved.
– Az. Mezőföldi Lakodalom – felelte bólintva, az akcentust pedig próbálta betájolni. Kicsit olyan szlávos. – Megtekinti?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. szeptember 28. 00:13 | Link



Érdekesen alakult ez a mai nap, ha úgy vesszük. Még nem kaptam idegösszeomlást, sem pedig dührohamot, pedig valahogy semmi nem úgy akart összejönni, ahogyan azt eredetileg terveztem. Először a partnerem lebetegedik, vissza kell mennem Moszkvába és még az orosz akcentussal is küzdhettem. Nem annyira jó poén ez a soklakiság, mint amennyire annak látszik.
Egy dolog van, ami ezen segít, az pedig a színpad. No, nem fizikai valójában, hanem az, amit jelent, amit képvisel, amivé engem tesz. Abban a percben, hogy ott állok fenn, semmi más nem számít, minden egyes pillanatba belehalok egy kicsit. Mindezek ellenére - vagy talán pont ezért - nekem megéri.
Oberon elhagyta a színpadot és próbáltam kicsit felengedni, kikepeszteni a karakterből, hogy ne is maradjak benne, mikor a lány nekem jött. Gondolom nem direkt, bár manapság ki tudja...
Hiába a kissé nyersebb hozzáállásom, ő nem rettent meg, nem futott el, sőt, még úgy különösebben megszeppentnek sem tűnt, ezért én felvontam a szemöldököm. Mi a szösz?
- Adott alap, sok munka, amit aztán leamortizáltam a magam módján. Nem akarsz te így énekelni - nevettem el magam rekedtesen, a szavaim azonban teljesen komolyan csengtek. Mindennek megvan a maga ára, én pedig folyamatosan fizettem az enyémet, nap nap után. Talán kicsit örültem is a lelkem mélyén, hogy a lányom lassan felnőtt nő és nincs már szüksége rám. Pár pillanatra összeszorítottam a szemem, hogy visszarángassam magam a gondolataim közül és inkább a faltörőkossá avanzsált lányra figyeljek.
A pörgésre vonatkozó megjegyzését figyelmen kívül hagytam, majd halkan hümmögve pillantottam a színpad felé.
- Az attól függ. Ez azzal jár, hogy köteles vagyok jó véleménnyel lenni? Mert akkor attól tartok, nem tehetem - jegyeztem meg halkan, majd visszanéztem a szőkeségre. Kicsit olyan volt... ahj. - Amennyiben nem, akkor nem bánom, akár meg is nézhetem. Úgysem mehetek messzire, még visszatérésem van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 28. 00:46 | Link

Művészetek találkozása: Szín – és Táncház
Révay A. Valentin

Zene, Koreo és viselet


A nap Borcsa részéről sem alakult másképp, érdekesebbnél érdekesebb dolgokat látott, és külön élmény volt neki, hogy más előadókkal is találkozhatott, akiket gyanúgy magába szippantott a művészet.
Valahogy számított erre a válaszra, ami az énekléses dolgot illeti.
- Én még bevallom, sose próbáltam egyáltalán énekhangot kiadni. – És nem is merte, és remélhetőleg köztük marad az infó, hogy ő a színpadon többnyire tátog, éneklést imitálva, mert nem merte még soha kiengedni az énekhangját. Annyira azért nem volt rá kíváncsi, és benne volt a félsz, hogy ha mégis pocsék lenne, inkább nem égeti magát ronggyá. A tánchoz viszont értett, úgy istenigazából.
 - Olyat formál, amilyet akar. De szerintem inkább csak szórakozzon, kijár magának, ha már úgyis visszarángatják még egy körre a színpadra. – Ami akár lehetne kínpad is egyesek számára.
Nem erőszak a disznótor, kedvességből ajánlotta fel, hogy ha már család helyett itt van a művész úr, legalább pár kellemes percért megérje neki itt tartózkodni.
Valószínű a külföldi fellépések miatt úgyis ritkán kap egy kis hazai örömmorzsát…
Méghogy köteles… senki sem mondott ilyet, még csak az kéne, különben hova lenne az őszinteség? Ő nem bánta sose, ha megmondták neki a frankót, vagy hallgatott rá, vagy nem… attól függ, ki mondta azt a „kritikát” és mit is mondott azon a címen.
Ha olyan az illető, és fontosnak tartotta, akkor megfogadta, ha nem, akkor eleresztette a füle mellett.
Bűvös Pántlika… ezek ők.
Gyorsan elköszönt, aztán szökkent is a többiekkel együtt a színpadra. Benne volt a lábában az egész koreo, a zene, a hangszerek keltette lüktetés.  Ez igen, ez az ő terepe. Végre pöröghettek, alig várta már a páros-csapatos részt, de hát ők ép úgy döntöttek a választáskor, hogy ötvözik a színházat a tánccal, és egy kis történet keretében adják elő a táncot.
Ilyenkor nem számított semmi a külvilágból, csak a többiek, mondhatni, z az energia a vérében volt.
A színpadról lejövetel után is még hallatszott a tapsvihar, amivel a közönség reagált. Hát igen, abban egyetértett a szervezőkkel, hogy az ilyen tömeges színpadra lépéseket érdemes a végére hagyni, mert az a legjobb.
Vigyorogva huppant volna le a színpadról a talpikójára, ha el nem kapja a párja egy „lassíts” felkiáltással.
 - Bocsi! – lett volna ebből megint egy szép kis kocc, az biztos. A sebtében bocsánatkérés után még az átöltözés előtt kinézett a közönség soraiba. Látni akart a többi produkciót is, meg Révay úr második megjelenését a mai műsorban.
Erre pedig a közönségbe való vegyülés a legjobb módszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. szeptember 28. 01:29 | Link



Rögtönzött közönségtalálkozóvá változott a cigiszünetem... gyönyörűek. Ha a lányka nem lett volna ennyire fiatal, szőke és lány és rajongó, elküldtem volna a francba, hogy legalább hagyjon már levegőhöz jutni, hiszen épp hogy csak leért a lábam a színpadról, már le is rohant. Szó szerint! Nem szokásom fizikai kontaktusba lépni az emberekkel, valahogy nem rajongok érte különösebben. Ezen nem is igen akartam már változtatni.
- Nem tudhatod, milyen, ha sosem próbáltad. Persze nem vagyok az apád, hogy ebbe beleszóljak. Hála az égnek - még csak az hiányzott volna, hogy még egy gyereknek legyek förtelmes apai példája, szerintem elég volt Veszna korai éveit tönkretennem. De lássuk be, szeretetből tettem!
A véleményt illetően szabad kezet kaptam, ezt pedig csak egy bólintással nyugtáztam. Igazából nem mintha lett volna beleszólása, de így sokkal inkább érezhette úgy, hogy ő adott nekem erre felhatalmazást, nem pedig én döntöttem úgy, hogy ízekre szedem a műsorukat.
- Oh, az tart csak itt, hogy még jelenésem van odafent. Akár meg is nézhetlek - mutattam a színpadra végül, hogy aztán elvonuljak az útból, mikor bejelentették őket. Nem hiányzik, hogy felbőszült tizenévesek rontsanak keresztül rajtam. Épp elég volt így is megmentenem magam, egy terjedelmes mozdulattal rántottam ki a köpenyemet egy kiskölyök lába alól, aki hanyatt is vágódott ennek hatására.
- Hogy nem bírsz odafigyelni, taknyos... - sziszegtem, ő pedig összerezzenve takarodott fel a színpadra. A lépcső közelében maradva figyeltem a szemem előtt kibontakozó jelenetet. A felkészítő "tanáruk" büszkén dagadó mellkassal foglalt helyet mellettem, én meg csak pilláztam nagyokat.
- Miféle felvezetés ez? Most... most ez egy történet? Komolyan? Ki mondta, hogy ez így jó lesz? De nem... ne magyarázza meg nekem, egy történetet azt nem lehet így elkezdeni! - próbálta menteni a menthetőt, hiszen a csoport jól táncolt, de a dolog mint színdarab csúfosan elbukott. Számomra már menthetetlen volt, de erről nem a résztvevők tehettek. Miután nem volt hajlandó beletörődni a kudarcába, a nő nekem pampogott, én meg csak leintettem. Bölcs, aki bölcsen enged... Én inkább az öltöző felé vettem az irányt, hogy ismét átöltözzek, gyorsan lekaparva hőn szeretett krikszkrakszaimat az ábrázatomról. Nem elszerencsétlenkedtem az időt? Jóformán futhattam is vissza a színpadra, hallva a nevemet, azonban a lépcsőn már lassan sétáltam fel, hátrasimítva a hajam. Már indult is a zene. Én voltam a zárószám a színi részről, hát uraltam a színpadot, úgy, ahogyan csak én tudtam, a teljes lelkem kiadva.
... De az, hogy hirtelen, egy csoda hogy terem, nincs a nagykönyvben.
A számot pedig egy hanyag meghajlással zártam, hogy el is hagyjam a színpadot anélkül, hogy visszapillantanék.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2016. szeptember 28. 01:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 28. 01:52 | Link

Művészetek találkozása: Szín – és Táncház
Révay A. Valentin

Zene, Koreo és viselet


– Akkor most megpróbálom. – Az apás megjegyzésen csak később derült, mikor már a színész nem láthatta…  
A színpadon végigvitték a műsort, és iszonyat nehezen állta meg, hogy ne vigyorogjon, amikor látta, hogy valaki milyen lelkesen oltotta le Ancsa nénit.

A tanáruk arcát látva egyszerűen vigyoroghatnékjuk volt a fiataloknak. Ők szóltak, hogy nem nagyon óhajtanak esküdni…
A tánc maga jó buli volt, de Borcsa, amint véget ért Révay úr műsora, azonnal rohant az öltözőbe levedleni a régi, esküvői maskarát.
  – Végre! – sóhajtott fel megkönnyebbülten. A csoporttársaival megbeszélték, hogy legközelebb ők állítják össze a darabot, és csak semmi esküvő. Korai az még nekik, nem is kicsit, ráérnek majd a sajátjukon ilyesmivel előállni.
– Láttátok az arcát? – röhögött az egyik srác, mikor végre összefutott a csapat a megbeszélt gyülekezőhelyen az épületben.
 – Ja, de mitől lett ilyen?
 – Megmondom: kritikust kértem egy kis rásegítésre – biccentett Borcsa az emlegetett egyén felé.
A srácok még pár percig hitetlenkedtek, hogy ezt hogy sikerült neki elintézni, illetve mivel vette rá a művészt, és miről maradtak le.
 – Ugyan már! – nevetett Borcsa, aztán a csapatot otthagyva tett egy kis kitérőt.
 – Köszönöm a többiek nevében is a közreműködést. Öröm volt nézni a lelkesedését. – Bár első ránézésre senki se tudná kinézni Borcsából, azért szorult belé néminemű rosszindulat, főleg, hogyha csapatérdeket nézett. Az, hogy a színész uraság véleményezett, azt látta is, ó, nagyjából le is olvasta szájról, a gesztikulációkból ítélve pedig nem volt az ínyére.
 – Ha minden jól ment, ezek után tuti felmond – célzott Borcsa a pocsék tanárra, akit a jelleme és hozzáállása miatt nem szoktak szeretni a diákok. Az ízléséről meg ne is beszéljünk…
Számított rá, az oktatójukat valahogy senki sem kedvelte, de hát el kellett viselni, nem kaptak jobbat, pedig Levi, az egyik tag sztorija sokkal jobb volt.
Egyedül a szalag maradt már csak a hajában, lusta volt rá, hogy kibontsa a szorosra font copfját.
Az ihlet pedig már kezdett rajzolódni előtte, hogy mégis a legközelebbi helyszínükre mit visznek magukkal. Csak némi mágikus effekt fog kelleni hozzá, de megoldják, előbb viszont valahogy Rózsaszín csillámos felkészítő-tanárnőtől kellett megszabadulniuk.

Néha tényleg igazzá válik a mondás: jobb, ha nem látunk bele a kölkök fejébe, hogy mi is lapulhat a száz wattos vadalmavigyor mögött…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. szeptember 28. 02:15 | Link



Kellemesen melengette a belsőmet az az érzés, hogy egy magát okosnak és színészetben jártasnak tartó hölggyel éreztettem: Közel sem annyira tökéletes, mint amennyire annak tartja magát. Az már biztos, hogy pokolra jutok, de legalább sok lesz majd az ismerős. Valamiért a kölkök is jól szórakoztak rajta, de már sem energiám, sem időm nem volt rá, hogy kiderítsem, mi olyan mulatságos.
Alighogy lezajlott a fellépésem utolsó másodperce is, lesétáltam a színpadról és mély levegőket véve akasztottam le a nyakamból a keresztet. Nem voltam valami hű de nagy hívő, Colloredo ide vagy oda...
Szóval visszasétáltam az öltözők felé, ahol a nagy zsivajra csak megtorpantam. Természetesen a szőke kislány csapata volt. Hogy a kis véleménynyilvánításom a hasznukra vált? Nocsak, ilyen sem esett még meg velem...
- Csak a tisztánlátás kedvéért: a történet katasztrofálisan rossz volt, ha minimális jóindulatot érzel irántam, többet nem viszitek ezt színpadra! Legalábbis megpróbálod lebeszélni őket. A tánccal nem volt gond, én nem lennék rá képes... - nevettem el magam kicsit kínosan, hiszen nem szerettem belátni, hogy valamiben rémes vagyok. - De a történetet soha többet.
Fény derült a kis alattomos tervre, amely azt irányozta, hogy a nő felmondjon, én pedig közreműködtem benne. Legalább valakinek tönkretettem a mai napját, szóval egy képzeletbeli vállon veregetéssel megjutalmaztam magamat. Nem kellett csalódnom. Emberek lézengtek a környéken, én meg úgy döntöttem, kit is érdekel, jó leszek így, én már nem öltözök sehova... A csizma úgyis a sajátom volt. Van, amit úgy kell a kezeim közül kifeszegetni a kellékesnek. Általában nem is sikerült neki.
- Nos, gondolom most azt kéne mondanom, hogy szorítok, de még mindig nem látom értelmét ennek a mondatnak. Én megtettem, ami tőlem tellett - vettem elő a dobozkát a zsebemből és a cigit már az ajkaim közé is biggyesztettem, alig várva, hogy végre el is szívhassam.
- Én lassan... - az ajtó felé mutogattam, mert nem volt kedvem hajolgatni a bagóért, ha kiesik a számból. Szerintem így is elég kommunikatív voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 28. 23:03 | Link

Művészetek találkozása: Szín – és Táncház
Révay A. Valentin
Záró


Ancsa néni mogorván terelte össze a kamaszkölkeket, akik az istennek se akartak viselkedni. Szót fogadni meg pláne nem, miért is tennének olyat, miután láttak egy gen érdekes jelenetet kibontakozni, ami valahogy izgisebb volt, mint az az elcsépelt, szappanoperába is beillő lakodalmi-műsor.
Pedig Levi sztorija, még Borcsa szerint is jó volt, azt simán megcsinálhatták volna egy jó kis mezőségi koreóval felturbózva, imádta volna a közönség.
- Úgy lesz. Van minekünk jó forgatókönyvírónk, majd meglátja valamikor valaha. Részemről az öröm, hogy találkozhattunk. További szép napot – köszönt el illedelmesen Borcsa, kedvesen, ahogy szokta.
Igen, kis alattomos terv volt ez a részükről, hogy Ancsa nénit elüldözzék az együttestől, mert lehet, hogy táncosnak nem volt rossz, de tanárnak annál inkább, főleg ilyen Borcsa-féle kamaszok közé nem volt jó ötlet berakni.
Azt nem akarta megjegyezni, hogy ártalmas az egészségnek a dohány, mindenki azt kezd az életével, amit akar, egész addig, amíg azzal nem szűkíti le Borcsa terét. Élni és élni hagyni – ez alap.
A csapat végül is, feltűnést kerülve, mugli módra távozott, hogy akik nem teljesen aranyvérűek, azok kicsit kiélhessék magukat, vásárolhassanak ezt-azt.

//Köszöntem a játékot, egy élmény volt *.*//

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. október 1. 18:15 | Link

Vasil
Nem érti Vasil idegességét. Ez csak egy kajálda, nem valami jótékonysági bál, ahol nagy emberekkel kell fontos dolgokról beszélni. Konkrétan a fiú idegessége szinte már tapintható, a kiszolgáló sem tudja figyelmen kívül hagyni. Egy idő után pedig már a szőke sem, tekintve hogy nem sok választja el attól, hogy belepréselődjön Vasilba valamilyen úton-módon.
- Nagyon értékelem, ha hülyét csinálsz magadból drágám, de még a vak is látja, hogy kilógsz innen. Gondolj arra, hogy épp a faluban lévő gyorsétteremben vagyunk - megsimítja a bolgár karját, amitől ő maga is megborzong. Igen, még egy ilyen pici érintéstől is egy ennyire alkalmatlan helyen, egy ennyire alkalmatlan időpontban. Bárhol, bármikor. Így gyorsan el is veszi a kezét, miközben lopva elkap pár irigykedő pillantást. Hah! Ez a hajó elúszott lányok, az itt álló férfiember már foglalt.
- Szívesen - sokat sejtetően pillant fel szerelmére és elmosolyodik, mert tudja, hogy Vasil ennél megkönnyebbültebb nem is lehetne. Nem kell idebent szorongania, egyszerűen kimenekülhet egy olyan helyzetből, amit nem tud kezelni. Michelle gyorsan átveszi a zacskót, megköszöni, majd egy intés kíséretében mihamarabb kiiszkol a tett színhelyéről párjával együtt. Az utcára érve hangosan felsóhajt és megcsóválja a fejét.
- Mi ütött beléd odabent? Nagyon... Furcsa voltál - fürkészőn figyeli a másik arcvonásait, mert sejtése ugyan van, nem lehet biztos benne. Talán nem kellett volna ekkora mugli tömegbe bevinnie a navinést, de most már igazán mindegy. Ami volt, az elmúlt. Hashtag életbölcsesség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. október 3. 10:15 | Link


Budanekeresd - szünet

Az eső az ablakokon dobolt egyenletesen, szinte már-már altatóan. És talán el is aludtam volna, ha az ég nem dörgött volna percenként, mint egy winchester a medvevadászaton. Átfordultam a jobb oldalamra, és inkább az ablakon kezdtem el kibámulni. Néztem, ahogy a vízcseppek versenyeznek a hideg üvegen, aztán hirtelen kinti mozgásra lettem figyelmes. Ráfókuszáltam a sötét foltra, amit a kertben láttam, és felfedeztem benne apát, amint sötétkék köntösében gyors léptekkel szeli át a lakókocsi és a nagyszülők háza közötti távolságot.
Felültem, és lemásztam az ágyamról. Felvettem drapp színű köpenyem és papucsom. Kinéztem az ajtómon, de az egész házban sötétség uralkodott. A falat tapogatva értem el a szüleim szobájához, és benéztem, hogy megbizonyosodjam róla, hogy jól láttam, és nem csak az agyam viccelt meg. Addigra szemem már egészen hozzászokott a sötétséghez, így láttam, hogy az ágy fel van túrva és nincs benne senki. Se apa, se anya. Zaklatottan fordultam ki a szobából, és vettem irányomat az öcsém szobája felé.  Ő aludt, mintha a világon béke lenne, és semmi baj.
Odamentem, és a vállát kezdtem rázogatni. - Colos, ébredj! - suttogtam a csöndbe. Olyan érzést keltett, mint mikor valaki elüvölti magát egy hangversenyen. Oda nem illő hang, és mindenkit összezavar.
- Kelj fel, valami nincs rendben - ébresztgettem testvérem.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2016. október 3. 12:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. október 3. 10:51 | Link


Budanekeresd - nyári szünet a nagyszülőknél


Kolos olyan mélyen aludt ágyában, hogy még az ágyúdörgésszerű égzengésre sem ébredt fel. Most, hogy végre elhagyhatta az iskolát, és ismét szabadon járkálhatott, megnyugodott. Hónapok óta nem aludt ilyen jól. Ráadásul ismét a nagyszüleinél voltak, így beszámolhatott nagyapjának az iskolában szerzett tapasztalatairól. Ki akarta kérni tanácsát egy-két nőügyben is, de mire Tányával megérkeztek a fővárosba, már késő este volt. Így egy kiadós, hazai vacsora után bedőltek az ágyba, és már húzták is a lóbőrt.
Vagyis húzták volna, ha Tánya nem ébreszti fel az éjszaka kellős közepén. Kolos először csak morgolódott, és nyűgösen a fejére húzta a takarót, de mikor eljutott a tudatáig Tánya kétségbeesése, azonnal visszafordult.
- Mi történt? - ült fel azonnal az ágyában. Egy pillanat alatt felébredt. Talán egy betörő akarja elvinni értékeiket. Nem először fordulna elő, hisz a városszélén álló lakókocsi igen könnyű célpontnak tűnik a legtöbb kezdő tolvaj számára. De most a kocsi a nagyszülők kertjében állt, kerítéssel körbevéve, biztonságban. Kizárt dolog, hogy egy betolakodó járjon a kocsiban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. október 3. 11:10 | Link


Budanekeresd - szünet

Testvérem nem sokkal később fel is ébredt kérlelésemre, habár először nem igazán akaródzott. A vihar csak egyre intenzívebb lett odakint, és ezzel párhuzamosan én egyre idegesebb lettem. Egy villám bevilágította a szobát, így már láttam, hogy Colos rám koncentrál.
- Valami történt. Anyáék nincsenek az ágyukban. Láttam, ahogy apa a házba siet. Gondolod, hogy ez... - elhallgattam, mert kimondani sem mertem a rossz sejtéseimet, nehogy igazak legyenek. Aztán egy gondolat járt csak a fejembe. Hogy ki kell derítenem, hogy mi történt, vagy a gondolataim az őrületbe fognak kergetni.
- Gyere, menjünk - tápászkodtam fel az ágy széléről, és vissza sem néztem, csak egyenesen az ajtóhoz siettem. Szinte biztosra vettem, hogy öcsém követni fog, hiszen ő is pont attól félhetett, amitől én.
Kinyitottam a bejárati ajtót, és a hideg levegő az arcomba csapott. Annyival könnyebb lett volna visszamenni az ágyba, és hagyni, hogy az álmok elvigyék magukkal a rettegést, de nem tehettem. Nem magam miatt.
Kiléptem az esőbe. Köntösömet még inkább összehúztam magam előtt, hogy ezzel védekezzek a hideg ellen. Minél több lépést tettem, annál inkább éreztem, hogy szobapapucsom egyre vizesebb lesz, de nem zavartattam magam miatta. Beálltam a terasz alá. Oda is beesett az eső. Minden csupa víz volt, így a lehető leggyorsabban a hátsó ajtóhoz mentem, és kinyitottam. Bent égett a lámpa, és három pár szem kapta oda a fejét ahol álltam, de én ezt nem nagyon láttam, mert a hirtelen világos szinte megvakított.
- Mi történt? - néztem körbe főleg apa szemeit keresve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. október 3. 12:20 | Link


Budanekeresd - nyári szünet a nagyszülőknél


Tánya össze-vissza beszélt. Kolosnak pedig sejtése sem volt, mi történhetett. Ami biztos volt, hogy baj van, ezt érezte anélkül is, hogy felfogta volna, mi történik körülötte. Azonnal kikelt az ágyból, és úgy ahogyan volt, pólóban, rövidnadrágban Tánya után sietett ki az esőbe. Útközben csak egy papucsot húzott fel magára, még az ébredező Szaffit és félresöpörte az útból.
A hideg víz felállította a szőrt a hátán is, ahogyan átnedvesítette ruháit. Hiába álltak be a terasz alá, a víz így is úgyis elérte őket, akárcsak a félelem Kolos fejében.
Ahogyan Tánya kinyitotta az ajtót, meg is állt a küszöbön. A hirtelen világosságra a szeme elé emelte kezeit, de szerencsére Tánya valamilyen szinten felfogta előle a fényt. A nővére válla felett látta anyja aggódó tekintetét, és hallotta nagyanyja keserves szavait.
- Nem tudom, merre mehetett. Mikor felébredtem, már nem volt a szobában. Az egész lakásban kerestem,de egyszerűen sehol sem találom!
Kolos kicsit arrébb lépett, hogy jobban belásson a házba, egy kicsit arrébb is tolva előle Tányát. Csak hárman álltak bent. A szülei meg a nagyanyja.
- Hol van papa? - tette fel szinte öntudatlanul a kérdést Kolos, mintha meg sem hallotta volna az öregasszony előbbi szavait.
Most már egészen a küszöbön állt, hogy jobban körülkémlelhessen bent is, de csak a megszokott előszoba tárult fel előtte. Semmi nem volt feltúrva, és így első ránézésre semmi sem hiányzott onnan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. október 3. 12:39 | Link


Budanekeresd - szünet

Az egész olyan hihetetlennek tűnt. A szülők félve néztek össze, a nagyanyja a kanapén zokogott. Valami nagyon nem stimmelt. Kolosra néztem, de az ő arcán is csak az értetlenkedés tükröződött. Ő volt az, aki először észrevette a különbséget. A hiányt.
Idegesen jártattam a szemem egyik pontról a másikra, miközben a nagypapa nyomait kerestem. Az arcokon is átsiklott a tekintetem. Gyötrődtek, de úgy tűnt nem akaródzik nekik elmondani. Beléptem, és egyenesen a nagyszüleim szobájába siettem, reménykedve, hogy Márk papa ott fekszik, és semmit sem tud arról, hogy mi folyik odakint. De csalódnom kellett, amikor benéztem. Körbekémleltem a ház többi szobáját is, közben pedig éreztem, ahogy a kétségbeesés egyre inkább elhatalmasodik rajtam.
Végül visszamentem oda, ahol a szülők voltak. Ők továbbra is csak a kanapékon ültek. - Szóltatok már az auroroknak? - kérdeztem, de hangom nagyon távolian csengett. Remegő kézzel a pálcámért nyúltam, amikor egy másik kéz megállított a mozdulatban. Felnéztem, és anya fáradt, ráncos arcát pillantottam meg.
- Már értesítettük őket. Azt mondták egyelőre nem tehetünk semmit - próbált nyugalmat csempészni a hangjába, de érződött az elkeseredettsége.
- Nem fogok ölbe tett kézzel várni - ingatta a fejét. Már indult is az ajtó felé, csak egy pillanatra állt meg közben. Csak azért, hogy ránézzen Kolosra.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2016. október 3. 12:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. október 3. 13:06 | Link


Budanekeresd - nyári szünet a nagyszülőknél


Az egész jelenet egy furcsa ködön keresztül jutott csak el Kolosig. Hallotta az "auror" szót, és látta, amint Tánya kicsörtet a nagyszülők szobájából egyedül. Az ő arcán is ugyanazt a kétségbeesést látta, amit ő érzett. Próbálta összerakni a képet a fejében, mi történhetett, de egyszerűen nem látta át.
Ahogyan Tánya elindult, ő követte, ki az esőbe. Még hallotta apja hangját a házból, ahogyan megpróbálja megállítani őket, de nem érdekelte. Tudnia kellett, mi történt, de a válaszokat a szüleitől nem fogja megkapni.
Keresztülsiettek a kerten, el a sötét lakókocsi mellett. Kolos megelőzte az előtte haladó nővérét, és feltépte a kapuajtót. Kiszaladt az utcára, és megállt annak kellős közepén. Sehol egy teremtett lélek. Az eső és az éjszakai időpont mindenkit a házában tartott.
Összefonta a karjait, mikor egy széllöket végigsöpört az utcán, jegessé váltva az esőcseppeket a bőrén. Ránézett Tányára, mintha csak azt kérdezni, hova akarunk ezek után menni, mikor az utca túlvégéről egy férfi alakját vette ki.
- Ott - mutatott testvére mögé, és elkezdett sietni. A férfi látszólag tartott valahova, de Kolos biztos volt benne, hogyha valaki, hát ő láthatta a nagyapját. Elvégre senki mástól nem tudtak segítséget kérni.
- Bocsánat, de nem... - ragadta meg a férfi vállát, és fordította maga felé, mikor elakadt a szava. Nagyapja állt előtte, kabátban, ám a kabát alatt az agyonhordott pizsamájában állt az esőben, teljesen elázva. A vízcseppek pókhálószerűen ragadtak az öreg szakállába. - Na végre, hova akartál menni?
Kolos szívéről egy hatalmas kő esett le, mikor meglátta. Hát ezért kellett aurorokat hívniuk az éjszaka közepén?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. október 4. 20:44 | Link


Budanekeresd - szünet

Rögtön kifutottunk, és amikor kimentünk a kapun én pár lépést jobbra tettem hátrafelé, mert nem akartam szem elől veszíteni Kolost. Tudtam, hogy ez most számára még nehezebb, nem kellett hogy valami őrültséget tegyen.
Mögém mutatott, mire éles fordulatot vettem. Vizes hajam az arcomba csapott, de pár lépéssel lemaradva már követtem is az öcsém. Először fel sem ismertem. Csapzott haja az arcába lógott, a tekintete pedig kissé űzött volt. De megnyugvást fedeztem fel az arcizmaiban, amikor meglátta Kolost, és ezért én is lazítottam egy kicsit. Talán csak alvajáró, és most ébredt fel.
- Hál' Istennek Kende! Fogalmam sincs hol vagyunk. Nem tudom mit ittunk, de durván kiüthetett. - mosolygott a nagyapánk, mintha csak egy átlagos napon viccekkel ütnénk el az időt. De amikor hallottam, hogy nem ismeri fel Kolost, úgy éreztem, mintha valami eltört volna bennem. Valószínűleg benne is. Odamentem, hát mellé, és egyenesen nagyapa szemébe néztem.
- Inkább gyere be nagyapa! Így mind meg fogunk fázni. - próbáltam az eszére hatni, és éreztem, ahogy a könnyek égetni kezdik a szemem.
- Ne röhögtess már S! Lehet hogy idősebb vagyok nálad, de nem vagyok a nagyszülőd! - viccelődött tovább. A kezem a szám elé kaptam, mert éreztem, hogy mindjárt kiszakad belőlem a sírás, de nem akartam neki engedni. Elkaptam a tekintetem az arcáról, és az utat kezdtem pásztázni. Valahogy muszáj volt megnyugodnom, de ez akkor nem ment volna, ha folyamatosan az arcát nézem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. október 4. 22:47 | Link


Budanekeresd - nyári szünet a nagyszülőknél


Összeszorult a szíve, és gombóc nőtt a torkában, mikor meghallotta imádott nagyapja válaszát. Tudta, ki az a Kende. Megannyi történet hű szereplője volt, az éjszakai élet hercege, míg nagyapja annak királya. Félszeg mosolyt megejtett a névre.
- Ne viccelj már, papa - kezdett bele, de elcsuklott a hangja az öreg opálos szemébe nézve. - Azt mondtad, Kende már meghalt...
Akaratlanul tett egy fél lépést hátra, mikor Tánya felvetésére is válaszolt. Emlékezett S-re is. A nőre, aki nagyanyja előtt nagy szerelme volt. A nő, akit végül elvitt az alkohol, mikor ő még a világon sem volt.
Lehetséges lenne, hogy...? Nem tudott megszólalni, vagy egyáltalán megmozdulni. Látta, ahogyan Tánya is elfordul, de ő képtelen volt levenni tekintetét nagyapjáról. Mintha valaki másra nézne rá, mintha ő, Kolos, igazából ott sem lenne.
- Ne aggódj, én tudom, hol vagyunk - jelentette ki, miközben belekarolt az öregbe. - Mindjárt mutatom, hol szálltunk most meg.
Érezte, amint arcán végigszántanak a könnycseppek. Hangja a megszokottnál halkabb volt, de határozott. Fejében végigfutottak a nyári esték, mikor hallgatta a jótanácsokat, a reggelik, mikor katonákat vágott neki a kenyeréből, a fővárosi séták, mikor minden épülethez volt egy-egy különleges története.
Az öreg nem ellenkezett, és mire a nem messze lévő kapuhoz értek, Kolos már nem is próbálta visszafogni könnyeit, amiket szerencsésen elrejtettek az eső cseppjei. Érezte, amint nagyapja reszket a hidegtől, és erősebben ragadja meg az ő karját.
- Átkozott ősz! Mindig esnie kell, mikor végre elindulunk - morgott félhangosan az öreg, mire Kolos megállította, és szembefordította.
- Papa, ugye tudod, hogy én ki vagyok?
Mondd ki a nevem, kérlek mondd ki a nevem! - fohászkodott az égiekhez. Észre sem vette, hogy összeszorította ajkát, és erősebben ragadta meg az öreget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. október 5. 21:21 | Link


Budanekeresd - szünet

Követtem Kolost, aki a nagyapát támogatta. Folyamatosan remegő ajkamat harapdáltam. Nem akartam gyengének tűnni. Nem engedhettem meg magamnak.
Aggódva figyeltem a jelenetet, ahogy Kolos reménykedve néz a nagyapjára, míg ő a fiú arcát fürkészi.
- Te nem Kende vagy... - tágult ki a szeme a meglepetéstől. A riadalom az arcán is tükröződött, és ki akarta rántani a kezét Kolos szorításából. Meg kellett valahogy akadályoznom, nem mehetett újra el. És nem is törhette össze Kolos szívét. Nem így, és nem most.
- Nem, ő tényleg nem Kende. De ismered. - közöltem az öreggel tárgyilagosan, bár hangom a végére elfúlt. Nem tudtam tovább erős maradni. Kibuggyantak a könnyeim, és sebesen végigszántották az arcomat. - Ismerd fel! - könyörögtem neki, közben egyenesen a szemébe néztem. De csak zavarodottságot láttam benne. Újra Kolosra nézett. Másodpercekig nem történt semmi, én meg úgy éreztem, mintha már egy órája az esőn állnánk.
- Kolos? Mi történt? - hallottam meg hangját, melyre már sokkal jobban ráismertem. Megkönnyebbülten engedtem ki az eddig bent tartott levegőt.
- Inkább csak... - elakadt a szavam. Mintha egy gombóc lett volna benne, ezért nyeltem egyet. - ...menjünk be a házba. Majd ott megbeszélünk mindent. - mondtam, és egy mosolyt küldtem a nagyapa felé bátorításképpen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. október 8. 17:31 | Link

Édes, drága Adrian

Nem hitte volna, hogy ilyesmi megtörténhet, de emberi dolog, mindazonáltal felismeri a hangot, amit hallott már párszor. Ha nem így lett volna, biztos nem lenne nyugodt, de Adrian csak nem bántaná, főleg, mert ismeri, de nem mondanám, hogy jóban vannak. A pálcát figyeli, majd srácra néz, felhúzott szemöldökkel és kérdő pillantással. Túl vannak már ezen, nem kéne párbajba kezdeniük a mugli utca kellős közepén, még akkor sem, ha kihalt és egy lélek sincs a közelben. Nem érti, miért nem hagyja békén a másik, ő nem tett semmit, csak megy a dolgára, ahogy neki is kéne tennie.
Válaszol a kérdésre, talán így előbb lezárhatja a beszélgetést és mehet az amúgy már késői találkozóra kuzinja bátyjával. A férfi megint le fogja szedni a fejét. Ez különösebben nem érdekli, kimagyarázza ő magát és Kath miatt nem is merné bántani Gwent, meg ő akarta idegesíteni a késéssel, de már mehetnékje van.
- Ismerőssel találkozom, ha ennyire érdekel - ezzel már tényleg szeretné lezárni a dolgokat és menni tovább, de a fiú nem szeretné még elengedni, ez a következő mondatokból is feltűnik a lánynak. Még egy ideig itt lesznek, ha ez így folytatódik, mindazonáltal mi köze a másiknak, hogy ő mit húz fel és mit csinál.
- Csak nem zavar? - kérdezi mosolyogva. A következő kijelentés pedig még inkább erősíti benne a tudatot, hogy nem fog egykönnyen elszabadulni innen. Alsó ajkait alig láthatóan beharapja, és nem tudja, mit mondjon erre. Lehet, hogy a srác jól szórakozik, de Gwen nem, ő már legszívesebben hazamenne, az sem érdekli, ha az, akihez indult, megharagszik rá. Ezt Adrian nem tudhatja és még csak sejteni sem kéne neki, ezért gyorsan válaszol a szőke.
- Örülök, hogy így látod, viszont nekem most mennem kell - válaszol halkan, és elindul arra, ahová eddig tartott. Majd onnan keres egy közeli hoppállomást és hazamegy a faluba.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. október 8. 22:02 | Link


Budanekeresd - nyári szünet a nagyszülőknél, zárás


Az öregember a kérdés hallatán jobban szemügyre vette a fiút, és egy pillanat alatt öregedett Kolos szeme láttára legalább ötven évet. Arca megnyúlt, ráncai elmélyültek, testtartása megroggyant. Egy megtört vénember állt előtte.
Kolos képtelen volt megszólalni. Kész szerencse, hogy Tánya ott volt neki. Vezette nagyapját a felismerés ösvényén, vissza a valóságba, a jelenbe. Nem nézett nővérére, de hallotta hangjában a feszültséget. Ugyanazt, ami az ő lelkét is szorongatta.
Aztán megtörtént. Az a pillanat, amikor az értelem felcsillan a másik szemében. Az a csillogás, amikor látni, hogy felismerte a másikat. Egyik pillanatról a másikra. Kolos egy pillanatra elmosolyodott, de a következő kérdés, ha lehetett még jobban elkeserítette.
Fogta és hevesen magához ölelte nagyapját, szorosan, mintha most, hogy visszatért közéjük, ezzel itt tudná tartani őt az ő valóságukban.
- Semmi komoly, semmi - válaszolta alig hallhatóan, miközben alig akarta elengedni az öreget. - Csak kijöttünk sétálni... csupán ennyi történt.
Lassan elengedte őt, és megint a szemébe nézett. Igen, még mindig ott volt Hevesi Márk, a legnagyszerűbb nagyapa a világon, aki most kicsit elfordította a fejét és a fiú arcához nyúlt.
- Ó fiam, hát miért itatod az egereket? - törölte le egy halvány mosollyal az unoka könnyeit, mire ő csak a fejét rázta. Most képtelen lett volna megszólalni.
Hagyta, hogy Tánya bevezesse az öreget a házba. Ő viszont nem ment utánuk. Ott maradt a kapunál, és megpróbálta nem elhinni, amit látott. Megpróbálta elképzelni, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Hogy most is igazából az ágyában fekszik, ahelyett, hogy az esőben ázna.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2016. október 8. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. október 11. 20:48 | Link

Drága apám

Nem olyan vészes ez az év, persze még csak két hét telt el belőle, ilyenkor még minden szép és jó, aztán ez szépen átfordul kibirhatatlanul rosszba, majd a kínok után jön a felszabadulás. Addig azonban még sokat, egy egész tanévet végig kell aludni, és ez nagyon nem könnyű, ha az ember tervez és már most látni akarja, hogy hol lesz egy vagy két év múlva.
A mostani hétvégén anya és Sean az oviban valami programon vesznek részt, ami nagyon is kapóra jön, hogy egy kicsit kettesben legyek apával. Mostanában sokat voltunk hármasban, olykor négyesben, de kettesben ezer éve nem, pedig szükségem van a véleményére, a tanácsaira, arra, hogy segítsen eldönteni néhány fontos kérdést.
Ahhoz azonban, hogy nyugodtan beszéljünk, tudom, hogy ennie kell, ezt anya mondta mindig, így most bevetem ezt a "cselt", és a drága atyámat elcsalom a Spílerbe, amit akkor fedeztem fel, amikor Isabelle - ék meglátogattak. Igazából akkor merült fel bennem az is, amiről apával beszélni akarok.
- Azt kérsz, amit csak akarsz, én fizetek.
Igen, így kezdődnek a megvesztegetések, és igen, meg is akarom vesztegetni. Először azzal, hogy ne beszéljen erről a beszélgetésről anyával, aztán pedig azzal, hogy mégiscsak utaljon rá vagy legalábbis álljon mellém, amikor ezt prezentálom neki is, mert azt tudom, hogy anya ki fog kattani, nem is kicsit.
A mai beszédemet nagyon szépen megterveztem. Felépítettem, hogy mit szeretnék mondani, és azt is, hogyan nézzek ki. Először kislányosra vettem a figurát, de ahogy a tükörbe néztem, rá kellett jönnöm, hogy pont ezzel fogok veszíteni. Még a végén mélyebb apai érzéseket hozok fel, ha lófarokba fogom a hajam, és rózsaszín, gyerekmintás ruhát húzok. Egy fekete nadrág, ujjatlan, kék selyemblúz, farmerkabát összeállítás mellett döntöttem. Erre jött az anyától kölcsönvett fekete kabát, és egy nem túl magas, de felnőttes fekete cipő. A hajam kiengedtem, és még sminkeltem is, így egészen felnőttesnek hatottam, ahogy  beléptem mellette a helyre.
- Üljünk mondjuk oda hátra.
Mutatok egy viszonylag csendes sarokra. Remélem nem futunk össze senkivel, mert most aztán tényleg szükségem van az apukámra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2016. október 11. 21:11 | Link

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar



A kényelmetlenül hűvös, borzongató esővel fenyegető időről a lánya nyomában tér be a melegbe. Kora délután az asztaloknál csak néhányan ülnek, a hamburgerszagú levegő számára ismeretlen, alternatív zenével nehezedik a beltérre.
Nem tagadhatja, imponáló, hogy abból a tejfogú, maszatos kislányból alig néhány év alatt magabiztos, már-már felnőtt nő lett. Tudja, hogy ebben az ő nevelésének persze semmilyen része sincs, így magára büszkének lennie is felesleges lenne - de mégis, valahol egészen jó érzés. Már csak annak az állandóan taknyos kis tökfejnek kell kikupálódnia, akit a fiának nevez, akkor pedig elmondhatja, mégsincs minden eredendően elrontva a genetikájában.
Kissé felhorkan Mina felajánlásán, ám nem ellenkezik. Hadd próblgassa azokat a törékeny szárnyait, hadd vegye át a vezetést tőle, elvégre csak ebből tanul. Ugyanígy engedelmeskedve sétál a terem túlső felébe és foglal helyet a naancssárga asztalok egyikénél, közvetlenül az ablak és a hátsó téglafal mellett.
Szétcipzározza a bőr kabátját, levéve ledobja a maga melletti üres székre, végignézi, míg Mina hasonlóképp tesz.
   -  Szóval - hátrapillant a pult irányába - Miért vagyunk itt valójában?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. október 11. 21:34 | Link

Apukám

- A steak burgonya miatt?
Apró és nagyon is átlátszó hazugság, azonban mégis, ennék én burgonyát is, még akkor is, ha kissé nehezemre esik majd a beszéd és a gondolatok miatt. Viszont az illatok azért beindítják a gyomrom fantáziáját, és szerencsére apukám ételkapacitását örököltem, így a főzés - terápiás anyukám sosem csinál túl nagy adagot, mert ha ő annak is gondolja, nem az. Egy nap ezt egészen biztosan megbosszulja majd a természet, de egyelőre ez még nem érdekel.
- Gondolkoztam a továbbtanulásról, és először veled szeretném megbeszélni.
Ahogy ezt a mondatot kimondom, és ránézek a velem szemben ülőre, tudom, hogy menni fog. Nem is tőle tartok, hanem anyától. Ez pedig még ha nem is tűnik annak, eléggé ijesztő. Alapvetően mindent meg tudunk beszélni, ám ez a döntésem nem biztos, hogy olyan jó lesz.
- Most egész jóban vagy anyával nem?
Egész hamar előbújik a szög a zsákból, hiszen a kijelentés és a kérdés összetevése egyértelműen arra utal, hogy a dolog fejben úgy folytatódik, hogy: "mert neked is beszélned kellene majd vele". Ez lesz a dolog nehezebb része, nem is az, hogy itt most megtárgyaljuk, vagy hogy belemegy, abba, hogy segít nekem, hanem a tény, hogy anyám miként reagál. Egy kicsit tartok is tőle, hogy majd azt fogja hinni, apától jött az ötlet, pedig nem, saját döntés, teljes egészében.
- Szóóóval, arra jutottam, hogy az alapképzés után nem jelentkezem mesterképzésre a Bagolykőbe.
Most, hogy kimondom, egy húsvér embernek sokkal, de sokkal könnyebb a lelkem. Nem csak a tükörnek, nem csak elsuttogva, hanem kimondva, szépen összefüggően, normál hangerővel, miközben a másik szemébe nézek. Nem tanulok tovább a Bagolykőben. Ezt már nagyjából egy éve vívom magammal, mindenféle érvekkel és ellenérvekkel küzdve, így kimondva azonban pecsét kerül rá, nem lehet visszavonni, és nem is akarom.
- Ez a könnyebbik része.
Teszem hozzá egy kis grimaszt vágva, de a tekintetemet le se véve apáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2016. október 11. 22:01 | Link

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar



Hallja a pincérlány cipőinek kopogását maga mögött, a szemöldökét kissé megemelve támaszkodik a fényes asztallapra. Mostanában némileg eltávolodott a lányától, ami a közös programokat jelenti, elvégre ezeket általában Zója ütemezte be az életükbe, így időtlen idők óta ez az első, hogy kettesben töltik a délutánt. Méghozzá Mina javaslatára. Talán nem kellene a saját példájára reflektálnia, de ha arra gondol, ő felnőve egyetlen egy esetben kereste az örege társaságát: ha épp a nyakig érő sz*rból kellett kirángatnia.
Na, mit csináltál, kicsi lány?
   -  Nekem egy burger lesz. Sok krumplival. Sok gyömbérrel - veszi fel a szemkontaktust az asztalukhoz érő nővel, aki először Minához, majd hozzá fordul. Az akcentusán, mint a legtöbben, értetlenül hümmög egy ideig - Dwayne ugyanis a szavakat már erősen tört, alig érthető magyarsággal intézi hozzá. Egy éve jött rá, hogy ha megerőlteti az agyát, igenis emlékszik bizonyos kifejezésekre ebből a nyelvből, újfent pedig használja, még ha puszta hobbiból is. Persze a szókincse nm terjed tovább a legalapvetőbbeknél, de mégis... komoly haladás ez így X év Magyarország után.
   -  Nem tanulsz tovább?
Szimpla érdeklődéssel kérdez vissza, ahogy a nő elhagyja az asztalukat. Sem szemrehányás, sem csodálkozás nem tükröződik a hangjában, pláne nem kétely.
   -  Hát anyád nem fog örülni. De te tudod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. október 11. 22:24 | Link

Apukám

- Szintén, de én sok steak burgonyát szeretnék hozzá.
Meglepődve hallgatom, hogy apukám magához és a makacsságához képest milyen jól elvan a magyarral. Hihetetlen, hogy mire képesek az évek, meg az őt körülvevő nők, mert van egy olyan sejtésem, hogy nő van a dologban.
- Apukám.
Gyanakvóan fürkészem, miközben a lány továbbhalad, én pedig nem felelek elsőre a tényre, hogy úgy értette, nem akarok tovább tanulni. Azért egy alapképzéssel meg egy mugli érettségivel, mert nekem az is ott van, nem sokra megy az ember.
- Mondd csak meg nekem. Amikor az én édes, kedves anyukám magyarul mondja el a véleményét neked, mielőtt cenzúrázott angollal felelne, te érted a magyart is?
Mert ezek szerint igen, és így bizony anyukám minden azonnal felmerülő gondolatát ismeri az én édes apukám. Így viszont kezdem azt gyanítani, hogy ezek ketten megint kavarnak, vagy afelé haladnak, hiszen anyámnak rosszabb napjain tud olyan stílusa lenni, hogy még én is megfojtanám. Persze ritkán van rossz napja, de ez nem segít a tényen.
- Amúgy nem azt mondtam, hogy nem tanulok tovább. Azt mondtam, hogy nem a Bagolykőben.
Azon kívül van még más iskola is, ha azt nézzük, ott van Pécs, vagy az auror képző, bár utóbbiba biztos nem mennék, mert csak átokfogónak lennék jó, és akkor még jól meg is vernének.
- Azon agyaltam, hoooogy visszamegyek az államokba, hogy ott folytatom.
Amíg ezt kimondom, erős késztetést érzek arra, hogy az asztallapot bámuljam, a mondat végén azonban felpillantok az apukámra, és egy pillanatra, még ha nem is akarom, tudom, hogy előbújik a mimikámban az a tízéves tejfogait hullató poronty, akit anno megismert.
- Ez viszont nem biztos, hogy emészthetőbb lenne anya számára, mint, hogy nem tanulok tovább. Te mit gondolsz a dologról?
Alapvetően a véleménye miatt hívtam ide, aztán eszembe jutott a másik, hogy talán ott lehetne, amikor anyukám is megtudja. Átokfogónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2016. október 12. 18:44 | Link

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar



Somolyogva ingatja a fejét, nem felel. Egy ideje világos számára, hogy Zója a magyar nyelvet többek közt arra használja, hogy róla alkosson véleményt, mégházzá pofátlanul a füle hallatára. Egyszer- egyszer fontolóra vette, hogy beavatja a titokba, miszerint bizonyos dolgokat igenis ért - ám akkor odalenne az egyetlen ütőkártálya, történetesen, hogy pontosan tudja, mit gondol róla a háta mögött a nő.
   -  Ahhha...
Megvakarja a fejét, majd a karjait összefonja maga előtt az asztalon. Bár a hely egyáltaán nem számít előkelőnek, mégis kényelmetlenül érzi magát fényes nappal a belvárosban,ahová mindenféle egyetemista hippi tér be. Egyszerűen... olyannyira nem idevaló. Világ életében vidékiként még mindig nem érzi magát otthon Budapesten, ami pedig a legzavaróbb, másoknak is feltűnik a kívülállósága. Talán a viselkedése, talán a ruházata, talán kisugárzása miatt.
   -  Az Államokba - halkan ismétli meg a lány szavait, keményeb felveszi vele a szemkontaktust - Miből?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. október 12. 20:40 | Link

Apukám

Őszintén szólva nem szép, de reméltem, hogy azok a piszkos anyagiak nem kerülnek elő, mert hát valljuk be, nem egy olcsó dologról beszélünk, az a kint töltött nyári időszak se volt éppen leányálom pénzügyileg, még akkor sem, ha egy részét a pályázattal támogatták. Szóval pontosan tudom én, hogy miből akarom ezt finanszírozni, csak reméltem, hogy a dolog akkor merül fel, amikor már a bőröndjeimmel állok, az elérzékenyült szívekkel, a búcsú pillanatában, és igazából akkor, amikor már nincs visszaút. Nos, nem éppen így lett. Túl gyorsan tértünk rá erre a dologra.
- Nos. Egy részt ott van az, amit a cukrászdában kerestem az elmúlt három évben. nem sokat költöttem belőle. Másrészt ott van az az alap, amit anya és Kriszta a születésem után indítottak, a múltkor kaptam egy levelet, hiszen már hivatalosan is az enyém a pénz. Az is egy jó összeg.
Itt egy kicsit megállok, megérkezik a rendelésünk, ami időt enged arra, hogy két sült krumplit elnyammogjak, valami hihetetlenül kínos lassúsággal. Végül aztán úgy gondolom, hogy egyszerűbb kimondani a dolgot.
- Meg hát gondolom tőled is lesz örökségem.
Ez mondjuk elég rosszul hangzik, ahogy kimondom, úgy vörösödik el a kezem, és zavaromban felemelem a kezeimet magam elé, tenyereimet apa felé fordítva, és amúgy is rendellenesen nagy szemeim még ki is gúvadnak kissé.
- Mármint nem arra gondolok, hogy meg kéne halnod, mert nem kéne, csak hát mondjuk, akár oda is adhatnád most.
Ajj, ez így sem jó, mert ez meg így olyan nagyon pénzéhesnek tűnik. Apa nem áll rosszul anyagilag, hiszen gond nélkül kifizetett egy fél házat, és tudom, hogy rendesen fizet anyának is, holott anya sosem kérte. Szóval ha mondjuk nekem adna egy nagyobb összeget, vagy átutalná azt, amit anyának ad, akkor már beljebb lennék, de ez így nagyon rosszul hangzik. Zavaromban a tenyereim közé teszem az arcom, a könyökeimet az asztallapon támasztom meg, és esdeklően nézek apára.
- Nem így terveztem ezt a részét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2016. október 12. 21:04 | Link

Warren Mina



Egy aprót biccent a pincérnőnek, hátrébb húzódik, hogy az letehesse eléjük az ebédjüket, a hambrgert, ami akkora, mint egy hároméves feje, a tálcára szóródott aranyszínű krumplidombokat. Ő nem foglalkozik a krumplival, a hamburgert emeli föl és a gyomra sürgető korgásának eleget téve harap bele. Közben pedig hallgatja a lányt. Először a félretett pénzről beszél, valamiféle alapról.. majd pedig örökségről.
Az arca nemigen változik, mindössze a rágást hagyja abba, mielőtt a szeme felkúszna a lány célkaszín arcára.
   -  Szép.
Hosszú idő múltán válaszol, miután lenyelte a falatot. A palackos gyömbér szisszenve nyílik ki a kezében, belekortyol, végigi le nem véve a tekintetét a lánya vonásairól. A másik keze a krumplik közt babrál addig.
   -  Ha megátkoznak és meghalok, vagy ha elvágják a torkom és meghalok, vagy ha elüt a busz és meghalok, akkor te meg az öcséd meg az anyád megkapjátok a cuccaimat és a pénzem. Azt a pénzt, ami most az én széfemben van és amit, amíg élek, azér' el is szeretnék költeni. Nincs egy olyan dobozom, amiben olyan pénzt tartok, amit majd egyszer úgy odaadok nektek. Ez nem így működik.
Összedörzsöli a tenyereit, hogy a rátapadt sótól megszabaduljon.
   -  Egy ilyen kiruccanás marha sokba fog kerülni. Anyád biztos nem fog segíteni. És én sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek