36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 4. 20:11 | Link

Tesó

- Kedvességből? Mielőtt ide jöttél átnézted az idegen szavak szótárát? A tőled idegen szavakét? - szúrja közbe, mert hát ez mégiscsak otromba egy hazugság. A Neviczkyk és a kedvesség! Ez még csak nem is vicces, csak szimplán abszurd.
- Hát igen, nem vagy egy mintanővér, de hát ez van. Nekem csak ez jutott - bunkózik tovább, elvégre ez most neki hazai pálya. Beszólogatásokért meg nem kell a szomszédba mennie, hiszen a javítóban kiművelődött rendesen ebből a témakörből.
És közben egyre biztosabb benne, hogy nem fog itt aláírni semmit. A szüleitől simán kitelik, hogy olyan bűbájt bocsátottam a pennára vagy a pergamenre, amitől minden emlékét elveszíti, vagy éppen agyatlan zombi lesz belőle. Na, igen, az biztos tetszene nekik. Itt hagynák őt idióta nyálcsorgató agyhalottként. Az a húzás nagyon illene hozzájuk. Hát ebből Krisz köszöni, de nem kér.
- Hát pedig én tesó egy cseppet sem bízom bennetek, így hát nem is írok alá semmit - vágja rá eltökélten. Benne van ebben a dac is, elvégre ezek az emberek tönkre tették az életét. Jó, persze, ő maga is sokat dolgozott azért, hogy minél jobban el legyen csellózva, de azért mégiscsak a családja volt az, aki elvette tőle a legfontosabbat. Kitagadták, elvették a nevét, a személyazonosságát, saját magának kellett újraalkotnia önmagát. Benne hagyták a szarban, és most le akarják fizetni, mint valami idegent. Soha nem kellett neki a név, de attól még ő is Neviczky. Valahol igen mélyen.
- Jól van tesó, ha nem mész el, akkor érezd magad otthon! Ami az enyém az a tiéd is - vigyorog nagylelkűen a srác tudva, hogy Esztert nagyon kiborítja ez a mugli környezet. - Ha jól emlékszem, a hűtőben még van egy kis maradék tészta, ha megéheznél. Én meg azt hiszem tévét fogok nézni. Ha gondolod, csatlakozhatsz.
Egyik első dolga volt beszerezni azt az egyébként mugli viszonylatban ősréginek számító készüléket, ami most a szoba sarkában csúnyállik. Nagy otromba jószág, de Krisz fel akar zárkózni a muglikhoz, így hát szüksége volt egy ilyen készülékre. Megtanulta használni, és mostanra kifejezetten meg is kedvelte. Bekapcsolja hát, aztán váltogatni kezdi a csatornákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Testvéri találkozás
Írta: 2016. január 5. 18:04
| Link

Kinézet

 - Tisztában vagyok a szó jelentésével, kedves öcsém. - Vágom vissza neki, mert szörnyen zavar, ha valaki tudatlannak néz. És bár tényleg nem éppen az első, de még csak nem is az első 10 szavak egyike a kedvesség, ha egy Neviczkyről kérdezik, talán leszámítva a részi Krisztiánt, ő néha tényleg egészen kedves tudott lenni. Bár azért ő is éppen olyan, mint mi, zárkózott. Mindannyiunk fő személyiségjegye az elzárkózás és ez Krisztiánra lehet még halmozottabban igaz.
 - Na, mintha nekem jobb lenne egy öccsel, mint amilyen te vagy... - Nem vagyok rest csípőből visszafelelni neki. Azért veszekedésben elsőrangúan jelen van az, hogy testvérek vagyunk. Ilyenkor azt hiszem, le sem tagadhatnánk. De most senki sem lát minket. Még szerencse!
Krisztán kényelmesen terpeszkedik én pedig persze egyre inkább szeretnék már túl lenni ezen az egészen. Miért kell neki ilyen akadékoskodónak lennie? Tudom, hogy anyáékat gyűlöli talán a legjobban a földön, aztán persze minket, a testvéreit, de éppen ezért csak annyit kéne tennie, hogy aláírja ezt a pergament és már kész is. Egy tollvonás lenne az egész és én már le is léphetnék innen. Ő viszont ahogy elnézem nagyon is élvezi, hogy most döntő helyzetben van és még csak esze ágában sincs sietni.
 - Meg még mit nem! Írd ezt alá és megyek is. Örökre, megnyugodhatsz. A szerződés csak olyan bűbájt bocsát rád, aminek keretében nem fogsz tudni beszélni a családodról. Nyugi, nem töröljük ki a memóriádat, hidd el, arra inkább egy amnéziatort kértünk volna fel. Egyszerűbb, gyorsabb és biztosabb a siker. Azt azért én se hagynám, hogy egy varázslény szintjére degradáljanak le. Azt a mugli ketyerét pedig lennél szíves kikapcsolni a jelenlétemben? Még valami mugli sugárzás ér és én is olyan hülye leszek, mint te. - De persze azért a pálcámat már használat közelre veszem. Ha szükséges, felrobbantom azt a mugli kütyüt.
Utoljára módosította:Neviczky Eszter, 2016. január 5. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 6. 22:01 | Link

Tesó

- Nekem nem kell hazudnod nővérkém - legyint hanyagul a nő állítására. Persze ő is tudja, hogy Eszter ismeri a szó jelentését, de abban is biztos, hogy soha az életben nem alkalmazta senkivel szemben. A kedvesség számára csak egy szó egy poros könyvben, amire semmi szüksége.
- Inkább hálát adhatnál értem - javasolja neki vigyorogva. Na nem mintha jókedvében mutogatná a fogait. Megjátszott jókedvével is nővérét szeretné idegesíteni. Igen, ő jól érzi magát ebben a környezetben, Eszterrel ellentétben. - Én vagyok a görbetükör, ami megmutatja mennyire nem vagy tökéletes.
Tisztában van vele, hogy nővérének nincs szüksége olyas valakire, aki nem azt szajkózza neki, hogy nála nincs jobb, szebb, okosabb, így aztán rá, Kriszre sincs igazán. Nem is volt soha. Nem is azért mondja, mert hisz benne, hanem, hogy idegesítse Esztert. Valahogy élvezetét leli benne. Ha már úgysem írja alá azt a papírt, kell valami szórakozás, amivel elütheti az időt.
- Tudod, mikor hittem neked utoljára? - kérdezi felé sem fordulva. - Hát... már nem emlékszem. Na, ebből sejtheted, mindegy, mit mondasz, nem írom alá.
Ránéz a lányra, észleli a varázseszközt a kezében, de előbb visszafordul a készülék felé, és csak utána reagálja le.
- Ami pedig a tévémet illeti: a helyedben eltenném a pálcát. Mugli környéken vagy, hamar ki fogják szúrni, ha varázsolsz. Aztán megjelennek a kommandósok, és te nem szeretnél címlapra kerülni egy mugli kütyü miatt - vonja meg végül a vállát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. január 19. 10:25 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián

Kormos persze azonnal reagál a simogatásra. Az ő korában már illik tudni, hogy a túl sok befektetett munka nem feltétlenül térül meg, ellenben a gyors megenyhülés kellemes fülvakargatást vonhat maga után. Így a koros mopszok bölcsességével hunyja le szemeit, míg megkapja a maga kényeztető simogatását, részéről Krisztián így már maradhat.
Nem úgy Vacak. Ő még fiatal és eleven, úgy gondolja bárkit elűzhet, hiszen ha majd egyszer nagy lesz, olyan házi ebbé válik, hogy még a legádázabb embereket is elkergeti. Ahogy Krisz tehát leguggol még inkább ugatni kezd, aztán csak annyi ideig függeszti fel a dolgot, míg meghallgatja a fiú mondandóját. Most legyen lesimogatható...? Végtére is Kriszta nincs most itt, hogy kényeztesse, szóval nem olyan nagy bűn, ha engem ennek a szörnyű erőszaknak. A felé nyújtott kezet figyeli, ami meg akarja simogatni és hát kölyök, hogy állhatna végül ellen? Közelebb merészkedik Kriszhez és hanyatt vágja magát, hogy a hasát is, meg a fejét is, meg az oldalát, meg a mit nem?
Így pedig, hogy a két véreb megnyugodott, Krisznek végre lehetősége van körbetekinteni és felmérni a terepet úgy igazából. Mehetne egyenesen, belépve a konyhába, vagy jobbra a nappaliba, a hálószoba azonban balra található és hol őrizne valaki egy ilyen értékes medált, ha nem ott? Minden bizonnyal ott érdemes megkezdeni a keresést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 19. 10:58 | Link

Az ezüst kulcsos kaland (4/5) - Mesélőm

Nem ússza meg egy kis cirógatással, legalább öt percig dögönyözi a kis németjuhászt, mire úgy gondolja, hogy végre tényleg elindulhat. De ez az idő legalább arra is jó, hogy hallgathassa a szomszéd lakásokból jövő neszeket. Úgy tűnik, senki nem figyelt fel rá korábban, és Krisz most sem hall olyasmit, amiből arra következtetne, hogy lebukott.
Feláll a kiskutya mellől, aztán körülnéz. Először előre indul meg, belép a konyhába. Látja a polcokat, a tűzhelyet, a még elmosatlanul várakozó bögrét a mosogatóban. Ha eddig nem is érezte, lassan kezd rájönni, hogy mit is tesz, és mennyire nincs rendben, hogy csak így betört a lányhoz. Mindenesetre a kutatást folytatni kell, és a srác nem hiszi, hogy a konyhában megtalálja, amit szeretne. Visszamegy az ajtóig, és benyit a következő szobába. Meglátja az ágyat, a szekrényeket, és bólint. Igen, ez a helyiség valószínűbb választás, ha már egy nyakláncot keres.
Elsőnek a szekrényekhez lép, és kinyitja azok ajtajait. Ruhákat talál, nem túl nagy, de széles választékot. Kutatása során rábukkan cipőkre, fehérneműre - amiket úgy tesz, mintha nem látna, mert azért ez már a zaklatásnak egy új szintje -, minden rendben, összehajtogatva hever a polcokon és a fiókokban. Végül elér a kis éjjeliszekrénykéhez is.
Utoljára módosította:Kolf Krisztián, 2016. január 19. 11:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. január 19. 11:15 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián

Krisztián kiváló helyen keresgél - no nem a fehérneműkre célzok, ott valóban nem talál semmit. Az éjjeliszekrény egy egyszerű fatákolmány, kihúzható gombos fiókkal és egy nyitható ajtóval, semmi érdekfeszítő nincs. Rajta ébresztőóra, egy éjjeli lámpa, leginkább olvasáshoz és, ha már olvasást említünk, ott hever a Büszkeség és balítélet is. Teljesen átlagos, viszont a fiókban biztos talál valamit Krisz, ami segíthet neki.
Ha úgy dönt - és a fehérneműk után miért ne döntene úgy? -, hogy kihúzza a fiókot, akkor rengeteg ékszert talál ott, bizsukat, de eredetit is, meg persze hajba valókat, mindenféle női dolgot. Talán fel is adná a kutakodást, ha nem csillanna meg a fény valamin. Bizony, merthogy az ezüst kulcs ott lapul, ez pedig az igazi. Forgathatja, nézheti, de kétség sem fér hozzá, hogy ez bizony hamisítatlan, de akkor mi lehet Kriszta nyakában?
Akárhogy is legyen, most már a végére kell járnia, így nincs más hátra, mint megszerezni a lánytól azt a fránya láncot és kicserélni a jóra. Sietnie kell, ugyanis a tanítási idő hamarosan lejár és nem biztos, hogy jó lenne, ha Kriszta a küszöbön lelné meg Kolf uraságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 19. 11:34 | Link

Az ezüst kulcsos kaland (5/5) - Mesélőm

Amint a kezében tartja a kulcsot, tudja, hogy ez az, amit keres. Arról viszont fogalma sincs, hogy ebben az esetben, mit hord a láncán a lány. Az biztos, hogy mágia van a dologban, és az is biztos, hogy ez az egész miatta van. Krisz dühös. Magára, és arra a bizonyos illetőre, aki szórakozik vele. Főként azért feldúlt, mert a lányt is belekeverték, akinek semmi köze nincs a varázslathoz, és nem is szabad, hogy legyen.
Figyelve, hogy a kutyák ne szökhessenek ki mellette, kilép a lakásból, bezárja maga mögött az ajtót, aztán gyorsan elhagyja a lakást is. Rohanva teszi meg az utat visszafelé az iskolához. A csengő akkor szólal meg, amikor belép az ajtón. Összeszorított fogai között szűrt káromkodással nyugtázza, hogy egy kicsit elkésett. Bár talán ez így van rendjén. Ha megint rátört volna a lányra tanítás közben, le sem moshatná többé magáról, hogy nem komplett. Egy ilyen ostobaság miatt nem akarja Krisztát elveszíteni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. január 19. 11:48 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián

Valóban elkésett némileg, azonban pánikra semmi oka. Nyugodtan elindulhat az épület belseje felé, méghozzá egyenesen a tanáriba. Eközben persze számtalan Krisztával találkozik, akik mind kifelé igyekeznek, hogy végre maguk mögött tudhassák ezt a hosszú tanítási napot. Krisznek bizony nyitva kell tartania a szemét, hiszen fogalma sem lehet róla, melyik a valódi.
A tanárihoz érve számtalan Kriszta sétál ki és be, Krisz pedig minden bizonnyal rendesen el van keseredve. Mintha tűt keresne a szénakazalban. Isteni szerencse, hogy a nő épp kifelé indul, méghozzá rengeteg csomaggal megpakolva, amik mögül ki se lát. Noha nem szép dolog, Krisz pont az útban áll meg, ahol Kriszta egyenesen belé rohan, elejtve minden papírt és jegyzetet, nem kevéssé megtántorodva. Remélhetőleg a fiúba szorult annyi lovagiasság hogy elkapja az ingadozó hölgyet, ez pedig talán alkalmat adhat arra, hogy a láncot elcsenje, de csak óvatosan! Ha lebukik, nagy bajba is kerülhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 19. 12:04 | Link

Az ezüst kulcsos kaland (5/5) - Mesélőm

Elkeseredett sóhajt hallatva néz szembe újra a rengeteg egyformán kinéző nővel. A portásnak leadja, amit le kell, aztán jobb ötlet híján elindul a tanári felé. Elvégre a tanárnőnek ott kell tartózkodnia, ha minden igaz. Krisz reméli, hogy nem indult el rögtön haza.
A tanári ajtaja elé érve döbben rá csak igazán, mennyire rossz a helyzete. Ha legalább arra emlékezne, milyen ruhát visel a lány... De hát férfiből van, és akkor még - vagy inkább is - különösen zaklatott állapotban volt, így hát most fogalma sincs, melyik lány lehet az igazi.
Már éppen teljesen elcsüggedne, amikor a szeme sarkából lát egy kis ezüstös villanást. Fejét odafordítva meg is pillant egy nőt, rengeteg papírral. A fiú szó nélkül az útjába áll, de zsebéből előkapja a pálcáját is. A sors fintora, hogy többet varázsol ma azért, hogy megmaradjon a csendes és nyugodt mugli élete, mint varázsló éveiben bármikor.
Mikor a lány nekiütközik, Krisz rögtön érte kap a bal kezével, amivel egyúttal el is engedi az eddig markában szorongatott valódi medált. Jobbját a lány háta mögé rejti, hogy aztán egy suttogva elmormolt varázsigével elszakítsa a vékony ezüst láncot. Mit tenne, ha valaki észrevenné nála a pálcát? Semmit, hiszen mi ez? Csak egy fadarab. Kifogást is tud ezernyit, miért is van épp nála. Ezen nem idegeskedik. De a varázslat után rögtön vissza is csúsztatja farmere hátsó zsebébe a pálcát, hogy még ezzel a lendülettel elkaphassa a lecsúszó láncot is. Baljával magához szorítja a lányt, persze annak ürügyén, hogy segít neki megtartani az egyensúlyát, a lopott láncot pedig a zsebébe rejti. Ha senki nem vette észre, akkor sikeres a mutatvány.
- Azt hiszem, leesett a nyakláncod - suttogja a srác. Hangja attól megy el, hogy észleli mennyire közel került a gyönyörű barna szemek tulajdonosához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. január 19. 13:07 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián

Kriszta érzi, hogy hamarosan csúnyán el fog esni és nincs még annyi ideje sem, hogy valamibe vagy valakibe belekapaszkodjon. Hirtelen rémület ül ki arcára, aztán megérzi Krisz kezét a hátán, ami erősen tartja. Szinte azonnal megkapaszkodik felsőjében a mellkasi résznél és csak a fülében dobogó vért hallja, a varázslat szavai elsuhannak mellette. Nem is nagyon érzékeli, hogy a fiú éppen varázsol, de ha érzékelné sem hinné el. Egyelőre örül annak, hogy a talpán áll és foglalkozik azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy a fiú a karjaiban tartja.
Továbbra is Kriszbe kapaszkodva néz fel rá és igen, valóban csak pár centire vannak egymástól. Alsó ajkát beharapja önkéntelenül, érzi a fiú illatát, ez pedig a gyomrában lévő lepkékre azonnal hat. A vér csak úgy száguldozik az ereiben, pulzusa megemelkedik, légzését is nehezen tudja egyenletesen tartani. Szeretne reagálni, de egyetlen hang sem jön ki a torkán. Amikor épp úgy döntene, hogy esetleg kezdeményezhetne, megjelenik a titkárságról jól ismert Márta. Krisztina a nő éles hangjára szinte ugrik egyet és rögtön szétrebbennek a fiúval.
- Látja fiam, erről beszélek, most szépen szedje fel és holnapig ne is lássam! - zsörtölődve áll tovább az öregasszony, ismét kettesben hagyva őket. Kriszta azonnal a papírokért nyúl, hogy összeszedje őket, a nyakláncot megpillantva pedig gyorsan a nyakába akasztja ismét. Biztosan a papírok beleakadtak, azért eshetett le.
- Ne haragudj, figyelmetlen voltam - szabadkozni kezd, mert hát valóban nézhetett volna a lába elé. El sem tudja képzelni, hogy a fiú lehetne a ludas.
Utoljára módosította:Mesélő, 2016. január 19. 13:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 19. 13:27 | Link

Az ezüst kulcsos kaland (5/5) - Mesélőm

Minden gondolat kifut a fiú fejéből, még azt is elfelejti, hogy eredetileg minek is köszönheti, hogy most átkarolhatja a tanárnőt. Közelebb hajol, orruk már majdnem összeér, mellkasán érzi a lány ujjait. Biztos benne, hogy szívének ütéseit -, mert ezek már nem egyszerű dobbanások - Krisztina is érzékeli a tenyerén. De bármennyire is varázslatosan tökéletes a pillanat, csupán egy mondat kell, hogy szétrobbantsa az egészet.
Márta hangjára azonnal elengedi Krisztát, aztán zavartan lehajol, hogy összeszedegesse a nő papírjait. Magában hálát ad annak, hogy senkinek nem tűnt fel a kis magánakciója, még csak le sem bukott, mint varázsló, és talán még Kriszta sem nézi őrültnek amiatt, amit ma produkált. Már csak kettesben kell maradnia a lánccal, hogy kiderítse, hogyan is lehet megszüntetni ezt az átkot.
Ugyanakkor kicsit sem vágyik máshová, hiszen végre Krisztával lehet, az igazival.
- Á, szerintem az én hibám. Figyelhettem volna jobban is - mondja, és örül, hogy ez legalább csak félig hazugság. Az általa felszedett papírhalmot, átadja a nőnek, aztán vár. Végül is, ha a lány nem siet, ő sem rohan sehova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. január 19. 13:44 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián

Enyhe pír ül Krisztina arcán, ahogy szedegeti össze a papírokat csendesen. Ugyanazt érezte, amit a fiú is, ez nem kétséges, de biztos, hogy ezt nekik szabad? Persze talán egy évvel, ha idősebb Krisztiánnál és tulajdonképpen nem tanítja, nem lehetne ebből probléma. A gondolatra megint elvörösödik, hiszen szóba sem került bármiféle kapcsolat, csak ő fantáziálgat itt összevissza. Az átnyújtott iratokat átveszi és magához szorítja, aztán pedig csak úgy állnak, mint két szerencsétlen. Mielőtt még ennél is kellemetlenebbé válna a szituáció, úgy dönt, időt nyer.
- Nekem ki kell mennem a mosdóba, ha megvársz, akár mehetünk együtt is egy darabon - kedvesen mosolyog Kriszre, aztán a választól függően csomagokkal, vagy azok nélkül indul meg a női szakasz felé. Isteni szerencse ez, így Krisztiánnak lehetősége adódik jobban megvizsgálni a kulcsot, ami bizony nyitható. Van benne valami, ami lötyög, minden bizonnyal bájital. Már csak az "idd meg" felirat hiányzik róla. A fiú nyilván gyanakvó lesz ezzel kapcsolatban, de ennél rosszabb már úgysem lehet, így megissza azt. A hatás szinte azonnali: szédülni kezd, megtántorodik, s le kell hunynia szemeit pár másodpercre. Körülbelül két percig tart ez a borzalmas rosszullét, aztán ha körülnéz voilá! Eltűnt a milliónyi Kriszta, csak egy maradt, aki éppen felé közeledik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 19. 13:49 | Link

Fanni

Az eridonos hiperaktivitás és lelkesedés Fannin is meglátszik. Krisz alig ismer olyan pirosat, aki inkább a visszahúzódó, csendesebb fajtához tartozik. Bár egyikük pont a szobatársa volt. Erikkel akár külön klubot is alapíthattak volna a házon belül. Vajon mi lehet manapság a fiúval?
Válaszolni nincs ideje, így inkább hallgatja a lány meséjét. Örül, hogy a főnixeknél rendeződött minden, bár őszintén, ő sosem volt az, az ember, aki egyből ugrott bármibe, szóval a pörgés az éppen nem az, ami nagyon hatna rá. Ugyanakkor jó érzés számára tudni, hogy a pirosak jó kezekben vannak. Ha jó a suliban, a házban a hangulat, akkor talán tanulni is jobban tudnak. Sosem gondolta volna, hogy nála ez szempont lesz egyszer, de az elmúlt hónapok során érett annyit, hogy tudja, az iskola csak átmeneti, és az igazi, nagy dolgok majd csak utána fognak jönni. És, ha az ember nem készült fel rájuk, lehúzhatja a WC-n az iskolai éveket.
- Örülök neki, hogy minden ennyire klassz. Majd add át Erikéknek, hogy szorítok a csapatnak! - kérem őt, és direkt nem hozom szóba Gwent, hiába célzok éppen a kviddicsre. Jobb ez így. Kerülni kell a kényesebb témákat.
- Én is megvagyok. Ide járok suliba, Pestre. Mugli suli, de szeretem - mondja kicsit elbizonytalanodva, mert nem tudja, hogy Fanni hogy áll az ilyesmivel. Egyes bagolykővesek bizonyára szörnyen lenéznék, amikért ott hagyta a varázslást. - Ácsnak tanulok. Bútorokat fogok készíteni, elsősorban faragott bútorokat.
Már most imádja, pedig alig kezdte el.
- Ha valaha szükséged lenne valami ilyesmire, keress fel! - nevet a lányra, előre reklámozva még be sem induló karrierjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 19. 14:04 | Link

Az ezüst kulcsos kaland (5/5) - Mesélőm

Mivel Krisz elmerül olyan gondolatokban, minthogy milyen jól áll a nőnek, hogy elpirult, meg, hogy mennyire különlegesen csillan meg haján a napfény, ezért kissé később esik le neki, hogy még mindig egy szó nélkül állnak egymás mellett. Szerencsére mire végleg elkínosodna a szituáció, Kriszta megszólal, és amit mond, attól a srác repülni tudna.
- Persze, megvárlak - bólint, talán túl gyorsan is, de hát, ilyen esélye nem sokszor lesz úgy sejti. Ki kell használnia a kínálkozó alkalmat.
Amint a nő elmegy, Krisznek feltűnik egy lány aki elmegy mellette. Legszívesebben a homlokára csapna. Elfelejtette az átkot! Rekordsebességgel kap a zsebébe, és rántja elő a hamis kulcsot. Észreveszi a benne lötyögő folyadékot, akaratlanul nyel is egyet a láttára.
De nem sokat gondolkodik, azonnal felhajtja az italt. Mindegy mi ez, ennél már csak jobb lehet. Ha úgy megy el a lánnyal, hogy közben minden járókelővel összetéveszti, az nagyon kínos lenne, és akkor már jobb, ha itt helyben meghal.
Mázlijára ez nem következik be, pedig nem érzi éppen csodásan magát. A szédülős, hányingeres érzés ismerős neki, de agya túl lassan mozog még, inkább lehunyja a szemét. És amint elmúlik a dolog eszébe jut. A felismeréstől felpattannak szemhéjai, de egyelőre nincs ideje a szüleit káromolni, mert megpillantja Krisztát, és mögötte egy lányt, aki nem Kriszta. Mármint kinézetre sem. Végre! Megtörte az átkot, és hazakísérheti Krisztát. Ez a legjobb napja, egész életében.
- Mehetünk? - lép a lány elé, és meggondolatlanul a kezét nyújtja felé. Mikor rájön, mit tett, teljesen elsápad, de már nincs mit tenni, nem tehet úgy, mintha mi sem történt volna. Félve várja a reakciót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 19. 14:30 | Link

Az egyetlen Alíz Love

Bár ajándékával szerinte egyértelműen válaszolt a kérdésre, azért biztosra is megy.
- Ács... vagy hát asztalos - mondja kissé zavartan. Ezek a mugli elnevezések még mindig kicsit összezavarják. Mind a kettő fával foglalkozik, mégsem teljesen mindegy, hogy melyiket mondja. - Bútorokat fogok készíteni, meg ilyen... fafaragásokat - böki ki végül. Aztán egyszerűen csak örül, hogy Alízra ilyen nagy hatást tett az egyszerű kis medál. Mosolyogva figyeli a lány reakcióit, és közben elhessegeti rossz érzéseit.
- Nincs mit. Tényleg. Én köszönöm - morogja válaszul, úgy Kriszesen. Aztán inkább a süteményébe merül. Azt is furcsa volt megszokni, hogy itt nincs olyan édesség, ami mászik, mozog, változtatja a színét, vagy éppen az ember arcába robban. De ugyanolyan finomak, mint odaát, főleg azok, amik keserűbbek.
Közben a lánynak minden szavára figyel, és bár van, amit már hallott másoktól, akikkel korábban összefutott, de örül, hogy Alíz véleményét is hallhatja. Az amerikai kirándulás hallatán kissé ráncolja a homlokát, mert el sem tudja képzelni, milyen ember cipelhette el olyan messzire a vöröst. ~Egyáltalán fiú vagy lány? És mit akar tőle? Tutira pasas.~ Már-már tipikus fivéri érzések indulnak meg benne, és csak egy hajszál választja el attól, hogy megkérdezze az illető nevét, és másnap felkeresse, hogy elmondhassa neki: "Ha még egyszer a húgomra nézel, kicsinállak." De persze nem tesz semmi ilyesmit, inkább magában füstölögve hallgatja tovább a lány lelkesedését tulipánokról, kviddicsről, házkupáról. A kviddicses buli hallatán enyhén elvörösödik, elvégre ő volt ott, méghozzá álruhában, de inkább ezt sem hozza szóba. Nem lenne jó, ha megtudnák a suliban, hogy ő ilyen könnyen belógott oda.
- Örülök, hogy ennyi minden történik. Legalább nem unatkozol - mosolyog a lányra, de aztán nem bírja megállni, hogy ne hozza szóba: - De azért azzal a mestertanonccal vigyázz!
Nem tudja megindokolni, miért mondja, így hát inkább lefoglalja a száját evéssel, ivással. Mesél még a lakásról, amit nemrég vett ki, a tévéről, ami újdonság volt számára, és a rengetegféle számláról, meg az ismeretekről, amiket szerzett. A mugli zenéről, amiért odavan, a gitárról is ejt szót, amit nemrég használtan szerzett. Látszik rajta, hogy élvezi az új életét, kezd beleszokni, belekényelmesedni. De lassan közeledik a találkozó vége, és az, amiért valójában idehívta a lányt.
- Alíz, én tényleg nagyon kedvellek - kezdi lehajtott fejjel, nem tud a lány szemébe nézni. - Te vagy az egyik legjobb barátom. De nem találkozhatunk többet.
Ekkor felemeli a fejét, hogy lássa a lány arckifejezését. Nem akarja bántani, de ezt a döntést már meghozta, és tartani fogja magát hozzá.
- Én lemondok a varázslásról. Amint lehet leadom a pálcámat a minisztériumban, és kérek segítséget a tudodmi eltitkolásához.
Egy zsúfolt kávézóban vannak, és bár halkan beszél, nehogy meghallják, a vérfarkasság nem jön a nyelvére. Már rég túl van azon a lélektani állapoton, amikor az ember még azt hiszi, hogy, ha nem mondja ki, nem is létezik, de mióta muglik között él, tudja, hogy nagyon kell figyelnie arra, mi csúszik ki a száján. Nem ostobák, ugyanolyan emberek, mint a varázslók, és, ha kíváncsiak, bármit megtesznek, hogy kiderítsék az igazságot. Ilyen figyelemre pedig nincs szüksége.
- Szóval nem leszek többé varázsló. De nem tudnám titkolni, ha folyton varázslókkal és boszorkányokkal találkoznék, szóval... el kell búcsúznom.
A valódi oka azonban nem ez. A fiú tudja, hogy nem kezdhet el valami újat, amíg le nem zárja a régit. Alíz arra emlékezteti, aki volt, Alíz egy barát a múltból, aki nagyon fontos számára, de a lánynak is sokkal jobb lesz, ha nem ragad le egy olyan emlék mellett, ami hamarosan Krisz lesz a számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 19. 18:28 | Link

Pápá Krissz, eridonosok mindhalálig.
zene


Ezt a meglepetést, én meg azt hittem, hogy elszökött Kamcsatkába vagy hova. Úgy eltűnt az egyik napról a másikra, mint a sicc. Sajnáltam, mert elég jóban voltunk egymással, viszont a barátság erős fogalom lett volna a kapcsolatunkra. Szimplán haverok voltunk, de jó is volt ez így.
Hatalmas örömmel meséltem neki arról, hogy mik történtek az házban, amióta Radúz és Lorcsa néni kezei közt van az eridon. Úgy éreztem, hogy tényleg feltámadott a főnixház a hamvaiból s ezek után csak erősebb lesz.
- Jajajajjaaaaa, én is nagyon. És persze-persze. Átadom Eriknek meeeg Norbiccnak meg mindenkinek. - úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Utána persze ő is mesélt magáról, hogy hogyan telt azóta az élete, amióta eljött a suliból meg ilyenek. Meglepett, hogy tanult, de valahogy jó is volt hallani.
- Ácsnak? De jó! - felkacagtam - Nem.. nem fura, így a mágia után? - kérdeztem meg óvatosan, hisz ez mugliszakma volt és biztos voltam benne, hogy az elején kicsit nehézkesebben indul az ilyen kétkezű munka varázslat nélkül a mifajtánknak.
- Áhh, már tudom, hogy kit keressek, ha bútorokat akarok csináltatni. - hatalmas vigyor ült ki a képemre, teljesen bele illett egy fogpaszta reklámba. - Mond, ha úgy hozná a sors és Bogolyfalván maradnék, akkor is megoldható lenne az ajánlatod? - már kacagva kérdeztem rá, teljesen spontán ötlet volt. Még nem gondolkodtam el a jövőről sem pedig arról, hogy egyáltalán hol fogok élni vagy, hogy mi leszek. Semmiről.
Amíg mi beszélgettünk, Hime tüzetesebben átvizsgálta Krissz deszkáját, és szagmintát vett, vagy mit. Én pedig egyszer-kétszer hátrasandítottam, aput keresve, mert már lassan ideje volt jönnie. Szerencsére még voltak előtte a sorban, így nem aggódtam. Ezzel a tudattal mosolyogva fordultam vissza Krisztián felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2016. január 19. 19:49 | Link

Örök Krisztián Love
Olykor a nap egy percre fölragyog,
Aztán megint köd ül a bérc felett -
Légy oly vidám, amily bús én vagyok -
Isten veled.

Tekintete a gőzölgő csészéjére siklik, míg hallgatja a fiú szavait. Krisztián lelkesen mesél Bagolykő utáni életéről, arról, hogy mi történt vele, hogy mikben volt része, pár mugli dologról és igazából minden, számára fontos dologról. A lány nem szeretne lemaradni semmilyen fontos részletről, gondolatai mégis akaratlanul terelődnek át egy másik, kényesebb témára. Érzi, hogy valami történni fog, és ő annak nagyon nem fog örülni. El kell csak fogadnia és kész, egyelőre viszont még nem tudja, mi ez a dolog. Próbál Krisztiánra figyelni, látja szemében az izgatottságot, erre pedig elmosolyodik és végre, kis mozgolódás után ismét bekapcsolódik a beszélgetésbe. Miután Krisztián végez, ő is mesél a családjáról, arról, hogy igazából örökbe fogadták, mesél a diszlexiájáról, az iskolában töltött napjairól, és már majdnem azt is említi, mikor Gwennel meglátták azzal a lánnyal, ami arra késztette főleg drága izgőmozgó szépségünket, hogy rávegye barátnőjét egy kis szobakutatásra - azonban még időben, feltűnés nélkül tereli a témát. Olyan dolgokat oszt meg Krisztiánnal, amiket ezelőtt csak Gwen tudott, a lányt pedig gondosan minden történetből kihagyja. Nem fogadta még el, de már rájött, hogy barátnője és barátja kapcsolata itt véget ért. Nem avatkozhat bele mások életébe még akkor sem, ha ezt számára két nagyon fontos ember érdekében teszi. Tudja, hogy sokszor idegesítő, amit csinál, de csak szeretné Gwent és Krisztiánt boldogan látni. Boldogan... Ekkor érkezik az első döfés. Egyenesen a szívébe.
- Nem értelek - rázza a fejét, mielőtt Krisztián kifejtené, hogy lemond a varázserejéről. Alíz tágra nyílt szemekkel hallgatja volt háztársát, szavai hallatára lassan kétségbeesik, ujjaival a csészéjére markol. Nem érti, miért mondja ezt most el neki Krisztián, egy pillanatra az is eszébe jut, hogy talán a srác csak viccel és ez az egész nem igaz. A mindig hangos lány most csendesen ül, és vár, mintha erre kérték volna. A további szavak el sem jutnak tudatáig, csak arra tud gondolni, hogy Krisztián lemond a varázserejéről, lemond a farkasságról, lemond a varázsvilágról, lemond az életéről. - Miattam, ugye? Tettem valami rosszat? Vagy olyat mondtam, amit nem kellett volna? Én... nem akartam, sajnálom! Többet nem fordul elő, és megígérem, hogy ezentúl senkinek nem mondok semmit, csak kérlek maradj itt! Nem csinálok semmit, jól viselkedem, meg tanulok is, és segítek, ha szeretnéd... de ne menj el - könnyeivel küszködve, el-elcsukló hangon próbálja marasztalni Krisztiánt, holott valahol legbelül már tudja, hogy hasztalan. A fiú ezt eldöntötte és amennyit az arckifejezéséből le lehet szűrni, tartani is fogja magát ehhez. Csak előbb még túl kell esniük ezen a szívfacsaró búcsún, ami főleg a lányra lesz rossz hatással. Össze van zavarodva, az első cseppek pedig már el is indulnak az arcán, szemeit összeszorítja, ahogy ujjaival a bögréjét is elengedi. Nem akar sírni, így gyorsan le is törli arcáról a könnycseppeket és úgy néz fel, tekintete Krisztián ragyogó arcára siklik.
- Nem akarom, hogy elmenj. Te a barátom vagy, és a barátok nem hagyják el egymást. Meg tartják a kapcsolatot és.. mi is tartjuk majd a kapcsolatot? Van telefon, meg írhatok levelet, tényleg, és majd te is eljöhetsz hozzánk meglátogatni minket, meg majd én is megyek... és összefuthatunk így is, ha gondolod. Szívesen jövök Pestre anélkül is, hogy anyáéknak segítenem kellene, vagy valami... - elkezd lassan ötletelni, és már tudja is, hova szervezik a következő találkát. Nem hisz Krisztián szavainak, nem hisz a benne motoszkáló szörnynek sem, amely már figyelmezteti arra, a srác tényleg elmegy. Itt hagyja, megszakítják a kapcsolatot és vége a barátságuknak. Csak így, ennyi. - Kérlek, ne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2016. január 20. 23:29 | Link

Liza

Van Budapesten egy viszonylag újnak számító ékszerüzlet azoknak a sznob varázslóknak, akik itt élnek, nem akarnak Üstödig hopponálni, de Pestseholse túl koszos nekik. Az ő egyöntetű véleményük, hogy a fővárosnak erre már igencsak szüksége volt - mégiscsak ez a központ! - és az üzlet tulajdonosa is így vélheti, ennél feltűnőbbre ugyanis nehezen tehette volna a hely csupa törhetetlen, ragyogó üvegből készült falait, a csillogó fehér márványpadlóját, drága, modern festményeit és mindennek az ékét, a bent tornyosuló szikrázó kristálycsillárt. Bár a muglik mindezt nem láthatják, a tulajdonos nem volt hajlandó egy ócska lepratelep illúzióját kelteni bennük, főleg nem a Váci utca egy beugrójában - így ők egy közeli szálloda hátuljának vélik a helyet, egy olyan bejáratnak, amit csak az ott dolgozók használhatnak - lényegtelen információ, mely felett egy átlagos ember hamar elsiklik.
Hátránya csak egy van; viszonylag gyorsan zár. Épphogy lement a Nap, 17:00-17:30 fele jár az idő és Iannek bő fél órája maradt, hogy kiválassza a legmegfelelőbb ajándékot Ethan számára - egyrészt azért, mert dolga van utána, másrészt pedig hatkor sűrű mosolyok közepette fogják kitessékelni az üzletből.
Valószínűleg a sietsége teszi - vagy a szemébe villant a természetellenesen fényes épület - de ahelyett, hogy az utat nézné és a sietősen bekanyarodó, felé igyekvő közeledő taxit, következetesen nem vesz róla tudomást, aminek egy hatalmas fékezés az eredménye. Mindketten kellettek ahhoz, hogy elkerüljék ezt az ütközést; a sofőr gyors reakciója és Ian reflexe is, aki a taxi felé tartott kézzel védekezően ugrik arrébb. Kell pár másodperc, míg mindketten felocsúdnak, addig meglepetten bámulnak egymás szemébe - végül Ian tér magához hamarabb, felegyenesedve int a férfinak, a sűrű káromkodását pedig már meg se hallja, mert újra célirányba fordul és ruganyos lépteivel felkocog a bolt előtti néhány lépcsőfokon. Csilingelve csukódik utána az ajtó, ő pedig az egyik eladó(hölgy) kezébe kerül - vele aztán a méregdrága, elvarázsolt karórákat kezdi nézegetni, utána egyedül marad. Az ékszerek felé hajolva nem is figyel a hely számtalan egyéb választékára, de a pult mögött maga a tulajdonos áll. A belül is roppant fényes, fehér helyiség érdekes kontrasztban van a kinti környezet sötétségével - így majdnem hogy bensőséges környezetet teremt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Báthory Elizabet
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 116
Írta: 2016. január 21. 01:18 | Link



Ritka alkalmak egyike, hogy nem egyenesen az üzletben köttetik meg egy üzleti tranzakció, hanem az adott tárgyat neki kell kiszállítania. Alapvetően magával a kiszállítás tényével nehezen békül, elvégre nem valami futár ő! Nem is mozdítaná kisujját sem, ha éppenséggel nem kapna a művészien kidolgozott, bronzzal keretezett drágaköves pecsétgyűrűért cserébe tetemes mennyiségű összeget. Nem csoda, Esterházy Pál gyűjteményéből való darab, amire a muglik nem tették még rá a kezüket, hogy aztán teljesen haszontalanul üveg mögött mutogassák egymásnak. Skandalum! Az ékszerek azért vannak, hogy viseljék őket, lényegtelen, hogy férfi vagy nő az, akinek az ötvös gonddal és időt nem kímélve elkészítette.
A taxi hátsó ülésén ülve hajtanak át az Astoria kereszteződésénél - ekkor pattintja fel a pipere tükröt maga előtt, míg szabad kezével a táskájában rúzs után matat. Felpillant, tekintete találkozik a sofőr figyelő szemeivel.
- Az utat, kedvesem, az utat nézze.
Az élénkvörös lassan, pontos vonalakat tartva festi meg először a felső ajkát, majd élét az alsó ajakhoz igazítva fejezné be a művét, amikor is az autó éles kerékcsikorgással fékez. Csak az út elején akkurátusan bekötött biztonsági öv miatt nem csapódik az előtte lévő anyósülésnek, azonban a rúzs így is óhatatlanul túlfut.
- Az ég áldja meg... - szisszen fel bosszúsan, miközben ölbe veszi a táskáját. Még a nagy kendő után keresgélésben is jut ideje arra, hogy, igazából teljesen feleslegesen megkeresse a majdnem-megtörtént-balesetnek, illetve a nagyon-is-megtörtént-sminkbalesetnek az okozóját. A sofőr heves káromkodással engedi le a lábát a fékről, és lazít a kormány szorításán. Ian épp elmenőben van, s bár az arcát pont elcsípi - minek?
Drámai és teljesen szükségtelen sóhajjal törli le az elkenődött rúzst, s kezdi kiigazítani a problémás részeket.
- Mindegy, menjen tovább. - Amíg végigérnek a hátralévő szakaszon, addigra ő maga is be tudja fejezni a munkát.
Nagyjából meg is feledkezik erről az apró kis afférról amikorra átlépi ugyanannak az üzletnek az ajtaját, amit a rellonos fiú is néhány perccel ezelőtt. Addigra Iant már valószínűleg pártfogásába vette az egyik alkalmazott, úgy, ahogyan hozzá is jut egy mosolygós, kleopátra frizurás, friss diplomás hölgy, kellemes, ám még pont nem illetlenül rövid szoknyában. Hátravezetik a pulthoz, a pecsétgyűrű kikerül a táskából, ki az asztala, aztán a hölgy kezébe, végül a staff helyiségébe, amíg megvizsgálják, az eredeti gyűrűt hozta-e el magával. Egyelőre úgy sem mehet el addig, amíg meg nem győződtek az eredetiségéről, így jobb dolga híján ő maga is a kínálat között kezd el szemezgetni véletlenszerűen.
.. Addig, míg nem talál magának jobb néznivalót.
- Oh, csak nem az óvatlan járókelő! Drágám, legközelebb nézz szét jobban az úton, nem venném a szívemre, ha pont az én taxim gázolna el legközelebb.
Akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy más taxival kiegyezne-e?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2016. január 21. 19:05 | Link

Liza

Annyira bele van merülve a fehér pultra kiterített órák tanulmányozásába, hogy nem érdekli, ki lépett be mögötte az üzletbe - fel se nézve a kezei közé emel egy barna bőrszíjas darabot (ami a leírása szerint amellett, hogy roppant elegáns, még a viselője aktuális öltözködéséhez is képes idomulni), mikor egy női hang megszólítja. Mindenekelőtt természetesen visszahelyezi az órát a helyére.
- Elnézést, de... - Nagyjából eddig jut a válaszban, mert ekkor szembefordul a nővel és az arcába néz. Nehéz megmondani, mi jutott el először a tudatáig; az a furcsa, nehezen megfogalmazható kisugárzás, vagy az ezzel érdekesen ötvöződő váratlan szépség - mindenesetre az ösztönei előbb reagálnak, mint ő, és akaratlanul is hátrébb lép. Fél centin múlik, hogy ne ütközzön a mögötte nyúló pulttal - úgy tűnik, ez egy ilyen 'majdnem megtörténik' nap.
- Legközelebb keressen egy rendes sofőrt. - Fejezi be néhány pillanattal később udvarias, nyugodt hangon. Mivel egy gyors mérlegelés után úgy dönt, az előbbi férfiatlan viselkedése nevetségesen nézett ki, most visszalép és - éppen látható módon - ki is húzza magát. Közben kitartóan tovább nézi az ismeretlent - kicsit olyan, mintha képtelen lenne levenni róla a tekintetét. Az első meglepettség eltűnik az arcáról, de úgy tűnik, nehezen tér napirendre a bizarr reakciója és afölött, ami ezt kiválthatta belőle - tulajdonképpen éretlensége azzal is keveredik, hogy túl sok kedve sincs máshová nézni. Az agyára szálló lila köd először megakadályozza, hogy felfogja a természetfeletti jelenséget, de ezúttal nem hátra, hanem előre lép egy fél lépéssel - utána finoman krákog egyet, ami segít neki abszolút visszatérni önmagához. Még szerényen -háh!- el is elmosolyodik.
- Tényleg elkeserítő lenne, ha csak azért esne bajom, mert Ön siet valahová.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 22. 10:13 | Link

Az egyetlen Alíz Love
Megyek utamon némán, csendesen
S merengek édesbús emlékeden;
Lábam a sápadt avart zörgeti,
Szemem el nem sírt könnyel van teli.

Alíz sír. Na, ezt nem akarta. Krisz csak nézi a lány szomorú tekintetét, hallja a kétségbeesést a hangjában, és kezd meginogni. De ezt nem teheti, meg kell acéloznia elhatározását, még akkor is, ha fáj neki, hogy fájdalmat okoz Alíznak. Tudja, hogy nem táncolhat vissza. Ha Alízzal nem szakítja meg a kapcsolatot, akkor a lány folyton emlékeztetni fogja a régi életére. Nem direkt, de hát bizonyára mesélne az Eridonról, a kastélyról, a varázslatról, Erikékről, Gwenről... És ő egyszerűen nem tudna elszakadni. Az emlékek, amiket el akar zárni, utolérnék, és nem tudná újrakezdeni az életét. Egyszerűen megragadna a két világ között, az egyikhez a vágyai húznák, a másikban Alíz marasztalná. Véget kell ennek vetnie.
De nem tud. Csak az jár a fejében, hogy mennyire szemét dolog tőle ez az egész, és, hogy megbántotta Alízt. Szeretné átölelni a lányt, megsimogatni a haját, és ránevetni, hogy csak viccelt. De ezt nem lehet.
- Ne csináld ezt! - sóhajtja, de nem tudni, hogy magának vagy a lánynak mondja-e. Egyszerre feláll, odalép Alíz mellé, majd lehajolva megsimogatja az arcát. Éppen csak hozzáér, szinte alig érezhetően.
- Nem a te hibád, ezt verd ki a fejedből! Ha valaki hibázott, az én voltam. Eleve nem kellett volna hazudnom, sőt nem kellett volna megátkoznom azt a srácot az osztrák mágussuliban. Ha nem teszem, nem harap meg a vérfarkas, nem kerülök javítóba, és soha nem is ismerjük meg egymást. Akkor most nem lennél szomorú.
Ő azonban eléggé elszomorodik erre a gondolatra. Élete egyik legjobb szakasza volt, amit a kastélyban a pirosakkal tölthetett. Érezhette, hogy szeretik, és hagyták, hogy szeresse őket, ennél többre sosem vágyott. Vagy talán mégis... hiszen ezért van itt.
- Sokkal jobban megnehezíted, mint Gwen - nevet fel keserűen, talán először kiejtve a nevet, mióta elbúcsúzott a szőke lánytól. - De... Nem találkozhatunk. Egy ideig. Egyezzünk meg valamiben!
Érzi, hogy veszített, igen, ezt a csatát elveszítette. Gwentől könnyebb volt búcsúzni, mert tudta, hogy a lány erős, és mindenképpen tovább fog menni. De ahogy most Alízra néz, úgy érzi magát, mintha kifent késsel állna egy pár napos őzsuta fölött. Mégis milyen ember lenne, ha megtenné?
- Most még megesszük, megisszuk, ami maradt, és te közben nem sírsz. Aztán elbúcsúzunk, és mindenki megy a maga dolgára. De öt év múlva ugyanekkor, ugyanitt találkozunk. Akkor majd lesz mit mesélnünk. Te majd leszólod a barátnőmet, mert szerinted nem lesz olyan csinos, mint Gwen, én meg majd beígérek a pasidnak egy verést, mert szerintem jobbat érdemelsz - jegyzi meg vigyorogva.
És öt évnek elégnek kell lennie, hogy beleszokjon az új életébe. Hogy nagyrészt megfeledkezzen a régiről. Ha nem tudja elvágni teljesen a kapcsot, hát elvékonyítja, amennyire csak tudja.
- Addig nem keressük egymást, nem írunk egymásnak, nem hívjuk egymást. Áll az alku? - komolyan tekint a lány szemeibe, kisujját felé nyújtja.
Bár ez a búcsú nem örökre szól, az is lehet, hogy addigra elfelejtik egymást, vagy ezt a mostani beszélgetést. Öt év múlva már más emberek lesznek, felnőttek.
- Most nézd meg mit csináltál! - sóhajt fel színpadiasan, miközben a helyére sétál. - Mindenki úgy néz rám, hogy, ha lehetne, már megöltek volna a pillantásukkal. Szerintem azt hiszik, éppen most szakítottam veled.
Gyorsan visszapörgetve a beszélgetést a fejében, félig-meddig még igazat is ad nekik. Eléggé olyan hangú búcsúzás volt. Persze csak külső szemlélő számára.
Fizetés után elhagyják a kávézót, majd elbúcsúznak, és ellenkező irányokba távoznak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2016. január 22. 10:50 | Link

Fanni - zárás (Köszönöm a búcsút Kiss Love )

Át se gondolja, egyszerűen csak elküldi nekik üdvözletét, pedig pont az ilyesmitől kellene tartózkodnia. A többieknek nem szabadna tudni, hová lett, nehogy a végén még valaki keresni kezdje. Ha egy nap felbukkanna az ajtaja előtt a varázsújságírók hada, abból elég nehezen tudná kimagyarázni magát. Hirtelen kirína a környezetéből, már nem lenne olyan mugli, mint a többiek. Márpedig ő az akar lenni. Igaz egy kicsit különc, de még épp határon belül. Ahogy néhány új haverja megjegyezte nemrégiben, furcsasága az a típusú, ami érdekesebbé tesz egy embert, nem idegesítővé, így hát bőven elfogadható.
- De, elég fura - rázza meg a fejét újra felvéve a beszélgetés fonalát - Ráadásul én aranyvérű családból származom, szóval képzelheted - nevet fel, bár nem éppen örömtelin. - Nem ismerem a zenéket, a szokások nagy részét, a sztárokat, és persze azokat az eszközöket, amiket használnak. Az elmúlt hetekben többet tanultam, mint egész eddigi életemben. Olyan érzés, mintha újra gyerek lennék. Meg kell tanulnom mugli módra kommunikálni, még káromkodni is! - vigyorodik el. - Ezen a héten használtam először tévét, de a számítógép az nekem még mindig magas. A korombeli mugli srácokhoz képest nagyon le vagyok maradva, de úgy tudják, hogy nagyon gazdag a családom, és eddig el voltam zárva a külvilágtól, meg magántanáraim voltak. Aminek persze csak egy része igaz, de... hát varázslókról mégsem mesélhetek nekik - vonja meg a vállát végül, bár azért látszik rajta, hogy szégyelli, hogy új életét rögtön hazugsághegyekkel kell, hogy indítsa.
- Viszont jó érzés, hogy pálca nélkül, a saját két kezemmel hozok létre valamit. Egészen üdítő ebben a világban élni.
Már nem érzi úgy, hogy fojtogatja a mágia, a neve, a szülei ismertsége, az elvárások, vagy éppen azok hiánya. Sosem lett volna belőle jó varázsló, ő így érzi, de mindent belead, hogy jó ember lehessen.
- Öhm... hát, csak, ha te jössz ide, és nem nekem kell oda - mondja kissé zavartan. - Tudod, én inkább maradnék mugli közegben. Remélhetőleg öt-tíz év múlva már én is olyan értetlenül fogok nézni, mint ők, ha valódi varázslattal találom szemben magam. De, ha írsz egy levelet, amit nem bagollyal postázol, bármikor szívesen a rendelkezésedre állok - ígéri meg, aztán megpillant Fanni mögött egy feléjük igyekvő, integető idősebb férfit.
- Úgy látom, ideje indulnod - mosolyog a lányra. - Jó volt találkozni veled. Szia!
Lábával menetirányba pörgeti a deszkát, figyelve nehogy megüsse vele az állatot, aztán felpattan rá, int egy utolsót a lánynak, majd fülére húzva a fejhallgatóját, újra elmerül a mugli zene élvezetében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2016. január 22. 18:54 | Link

Örök Krisztián Love
Olykor a nap egy percre fölragyog,
Aztán megint köd ül a bérc felett -
Légy oly vidám, amily bús én vagyok -
Isten veled.

A könnyek egymás után folynak le arcán maszatos foltot hagyva ezzel pofiján, ám ő csak egy valamire figyel. Hatalmasra nyitott, barna szemei a vele szemben ülő arcát fürkészik, keze automatikusan emelkedik a magasba szeméhez, ujjaival letörli könnyeit. Nem akar sírni, hiszen a fiú csak viccelt. Sokat gyakorolt a tükör előtt, hogy élőben is ilyen komoly arcot vághasson, mint amikor elmondja neki, aztán megvárja mit reagál. Csak ez után mosolyodik el, megnyugtatja, hogy csak viccelt és minden megy tovább a normális kerékvágásban. Exháztársa nem tűnik el örökre az életéből, ez egy vicc volt és nevetnek rajta egy jót. Bárcsak.
- Én nem akartam...nem csináltam semmit, nem akarom ezt - összeszorított szemekkel rázza meg fejét, miközben Krisztián felemelkedik vele szemben. Hirtelen megrémül, azt hiszi a fiú most sétál ki örökre az életéből, nem lesznek többé barátok. Látja amint elindul, azonban nem az ajtó felé veszi az irányt. Csak mellé lép, hogy talán letörölje könnyeit. Máskor egy ilyen mozdulatba belepirulna, most azonban csak csendben tűri, hogy Krisztián ujja az arcához érjen. A fiú közben beszélni kezd, minden szava azonban nem jut el Alíz tudatáig, a lényegét viszont felfogja a dolognak, de még így sem akarja, hogy Krisztián elmenjen. Fontosak neki a barátai, ő pedig egy közülük és ha csak így kisétálnak egymás életéből, akkor ez nagyon rossz hatással lesz rá. Talán Alíznak jobban fáj az elválás, mint barátnőjének. Talán Gwen sosem fogja megérteni, Krisztián miért lett olyan fontos Alíz számára.
- Miért vagy ebben olyan biztos? Tuti nem lesz barátnőd - nagyon próbálkozik, hogy visszaszóljon valami ütőset amivel mosolyt csalhat Krisztián arcára és amivel talán még saját magát is felvidítaná, de ez elég gyengére sikeredik. Elkeseredetten vonja meg a vállát Krisztián ajánlatára; senki sem tudja, hol lesz öt vagy esetleg tíz év múlva. Felesleges lenne megígérnie, hogy itt lesz ugyanebben az időpontban, hisz addig még tényleg bármi megtörténhet. De ő hinni akar. Hinni akar abban, hogy nem felejti el a barátját, és ő sem felejti el Alízt, hinni akar abban, hogy mikor öt év múlva majd újra találkoznak régi barátokként mosolyognak majd egymásra, ahogy három éve, első találkájukon tették.
- Áll az alku - bólint rá Krisztián ajánlatára, pedig közben úgy érzi, vagy nem fogja kibírni ezt az öt évet, vagy el fogja felejteni a fiút. Olyan rövid időnek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Ötször háromszázhatvanöt nap, amit ráadásul úgy kell eltöltenie, hogy olyan hétköznapi dolgokkal kell foglalkoznia, mint a tanulás, vizsgák és egyéb ilyen nemkívánatos dolgok. Az izgalom kiveszik majd életéből, helyébe unalom költözik elrontva ezzel minden jót, amit szeretett. Mert ilyen a búcsú. Elrontja mindazt, ami jó volt az életedben, kiszakít belőled egy darabot, meglengeti előtted és olyan messze dobja tőled, hogy azt soha az életben meg nem találod.
Kizárólag akkor nevet fel kicsit, mikor Krisztián felvázolja a körülöttük ülők arcát, a mosoly viszont csak rövid ideig marad meg arcán. Mikor a fiú visszaül vele szembe, már ugyanolyan bús tekintettel pillant fel rá, mint azelőtt. Ujjai a bögréjére fonódnak, amely már kicsit sem olyan forró tíz perccel ezelőtti állapotához képest. Bátran kortyol bele, barna szemei Krisztián arcára siklanak. Látni akarja. Nem elfelejteni.
Fizetés után a kávézó előtt elbúcsúznak egymástól, Krisztián balra, Alíz pedig jobbra indul. Pár lépés után azonban a lány megtorpan, a fiú nevét kiáltja s amint az megfordul, rámosolyog. Esetlenül vállat von, kinyög egy sziát, kezével sután int egyet és meg sem várva a fiú reakcióját hátat fordít neki.
Csak látni akarta még egyszer utoljára, hogy emlékezetébe véshesse. Muszáj.

//Lezárt játék. Köszönöm a lehetőséget.
Találkozunk öt év múlva. Ne késs. //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Báthory Elizabet
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 116
Írta: 2016. január 22. 20:31 | Link



Elnézést, de. Igen? Érdekelné, hogy mi a folytatása az elkezdett mondatnak, de aztán a fiú megfordul, és ugyanezzel a lendülettel lép ösztönösen hátrébb. A reakciója annyira spontánul ártatlan és kedves, hogy szórakozott mosoly ül ki az arcára tőle. Olyan határozottan kezdett bele a mondatba, aztán amint felé fordult, mintha elvágták volna a szavait. Nos, ha csakugyan így történt - akkor kénytelen magának betudni ezt a hatást, ezzel együtt bóknak is veszi.
- A körülményes sofőrválasztásomnak köszönhető, hogy a csontjaid még rendben vannak.
A válasz egy mosoly kíséretében érkezik, és képtelen magázni a fiút, ahhoz túl frissnek és fiatalnak tűnik. Főleg azzal a bátor lépéssel, amit visszafelé tesz Ian, előre, korrigálva az iménti, mostanra egyértelműen megbánt reakcióját.
Ezzel a fiús zavarával, egyben elszánt akarással, hogy férfiasnak és merésznek tűnjön, holott még egyértelműen nem dolgozta fel teljesen a benne összecsapó különböző benyomásokat, olyan aranyos, hogy legszívesebben hangot is adna neki.
Tulajdonképpen... meg is teszi. Egyik kezét egyre szélesedő mosolya elé emeli.
- Awwww.
Pontosan. Awwwol. Ezek az emberek olyan tündériek tudnak lenni, még ennyi év köztük eltöltött idő után is, hogy az egyenesen melengeti a (kétségesen létező) lelkét.
- Najólvan, csakugyan kár lenne, máskor vigyázz az ékszerboltba siető hölgyek fuvarjaival. Nincs veszélyesebb annál, minthogy egy nő és a gyémántjai közé állsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Báthory Elizabet
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 116
Írta: 2016. január 24. 20:12 | Link



Miután a tegnap estéje elment egyhangú és unalmas levélírással, szüksége volt ma arra, hogy kimozduljon. Egyszerűen érthetetlen ez a visszamaradottság a varázsvilág részéről, hogy még mindig bagollyal kelljen intéznie a különféle ügyeit ahelyett, hogy felcsapná a számítógépét. Egy email gyorsabb és tisztább lenne, de nem: a varázslóknak fontos, hogy minél lassabb legyen az információcsere. Az, ami mellesleg már egyébként is szörnyen felesleges - véli ő. Régen nem kellett ahhoz a bürokrácia útvesztőit végigjárnia, hogy támogasson egy fiatal, tehetséges varázslót, akinek nincs pénze. A család örült, hogy valaki patronálja, hogy valaki finanszírozza a tanulmányainak egy részét, esetleg a tehetségének csiszolásához szükséges különórákat, oktatókat, mestereket.
Ma már csupán azért, mert klinikai értelemben nem számít élőnek, sokkal jobban felügyelik a pénzmozgásait, hogy miből-mennyit-mire áldoz. Például az állandó, rendszeres utaláshoz Elizabet számára szükséges a minisztérium hozzájárulása - persze azért, mert a kedvezményezett egy fiatalkorú varázsló. Be is tenné az ajtót, ha úgy gondolnák, közük van a vagyonkezeléséhez bármilyen más esetben.
Utálja a papírmunkát. Fel kéne valakit vennie, aki elvégzi helyette, sokkal egyszerűbb lenne az élete, sokkal több szabadideje is lenne.
Például többet járhatna ide is, ebbe a kissé füstös, de a maga módján mégis gondosan berendezett pubba, amelynek törzsközönsége varázslókból és boszorkányokból áll, nem mellesleg tulajdonos édesapja régi jó barátja, így szabad bejárása van - mindig van valaki, aki behívja.
Vadászik. Egy odébb eső boxban ül egymagában, egyik lábát kényelmesen átvetve a másikon, csuklóját a lecsiszolt, lakkozott tölgyfaasztalon támasztja, miközben a szipka végén égő csikkről lustán letörik a leégett vég, hogy aztán a hamutálban szétomoljon. Valaki számára is tetszetőset keres, valakit, aki nem elég részeg még, hogy megártson neki (vagy elrontsa az ízét), valakit, aki a szemének is kellemes. Manapság luxus válogatni a magafajtájának, de kérem, ki másnak járna a luxus, ha nem neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. január 24. 20:59 | Link



Kezében egy vaskos, rendes A/4-es papírforma borítékkal lép be az enyhén füstködös, azzal együtt is ízlésesen berendezett szórakozóhelyre. Noha ráférne az ilyesfajta kikapcsolódás, mégsem a drága italok vagy a csábító, könnyen kapható nők lehetősége hozta ide ma este. Lepillant a jobbjában tartott koperta cikornyás címzésére, mire eszébe jut a péntek délelőtt portán fecsegő kollégák visszafojtott beszélgetése, amiből csak egy-egy szót értett ki: régi ügyfél, előző századbéli nagyasszony, alig tudni róla valamit.
És bár a személyes postaszolgálathoz semmi köze, és az adományozás még csak nem is hatásköre, az akkor még a portás asztalán fekvő tömböt neki kellett megkapnia. Elizabet ügyével együtt tehát vállalta még kismillió másik levél címzetthez való eljuttatását is, de mint tudjuk, mindennek ára van. Neki pedig mindig jól jön néhány plusz munkaóra.
- Pardon – köszörüli meg a torkát, amint válla egy másik férfiéval ütközik. Nincs rossz kedvében, de viseltes arcáról nem ez olvasható le első pillanatban. A szemét és száját övező barázdák mélyebbek, mint azt kora megkövetelné tőle, tekintete sötét, kiveszett belőle a régen rá oly jellemző, pimasz fény.
Lassú, magabiztos járással közeledik a pulthoz, ahol az egyik fiatal kiszolgálólánytól skót whiskyt rendel magának.
- Ismeri Báthory kisasszonyt? – kérdezi tőle, mikor borravalóval együtt kifizeti italát. A fruska mosolyogva bólint és a pulton áthajolván az egyik félreeső box felé mutat. A férfi követi a mutatóujj útját és megpillantva a hirtelenszőke, elegáns nőt, szemöldökei árnyalatnyit megemelkednek. Nem pontosan ilyen megjelenésű hölgyre számított. A pultoshoz vissza sem fordulva, kisvártatva szólal meg újra. – Nagyszerű, sokat segített.
A hivatalnok két ujja közé veszi a széles szájú, vastag üvegaljú poharat, és kerülőutak nélkül, végig Elizabetet mustrálva sétál oda hozzá. Vonásai mogorvák, de ő maga még véletlenül sem goromba.
- Kisasszony – biccent neki, pohara vele szemben koppan a faasztalon. Ő maga még néhány pillanatig állva marad, míg megenged magának egy pillantást, amit Elizabet mélyen kivágott ruhájának szentel. Szürke szemei aztán a szipkára kúsznak át, s végül megállapodnak a nő tekintetén. Szabad kezével gyorsan kibújtatja zakója gombját, majd köhintve helyet foglal, és maga elé teszi a súlyos borítékot. – Osztrovszky Konstantin vagyok, és a bogolyfalvi hivatalból jöttem kegyedhez. Zavarok netán?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Báthory Elizabet
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 116
Írta: 2016. január 24. 21:56 | Link




Meg sem próbálja tettetni, hogy fogyasztó vendég, nem pihen előtte pohár, de még csak az itallapot sem húzta maga elé, hogy a válogató hölgy látszatát keltse. Ellenben vendég-fogyasztó már annál inkább, ha azt nézzük, milyen szándékkal mustrálja végig az asztaloknál, pultnál ülőket. Az egyik túl vézna a mai kedvéhez, biztosan szédülne utána, neki pedig felesleges energiát kéne ölnie abba, hogy épségben letegye valahol, ahol kiheverheti az anémiát. A másik ponthogy túl nagydarab, nem túl kényelmes ám még az ő szemfogainak sem az a hájréteg. Van egy külsőre és fizikumra is megfelelő nő átellenben, azonban innen érzi az alkohol tömény szagát a leheletéből, látni a magassarkúban megbicsakló bokáját a mosdó felé menet. A mozdulat, ahogyan az ajtófélfának támaszkodva löki be a nyílászárót olyannyira koordinálatlan, hogy azt a kevés étvágyát is elveszi, ami lett volna.
Aztán belép egy látszólag tökéletes személy. Elég masszív a testfelépítése ahhoz, hogy ne legyen kellemetlen számára sem, ha netán Elizabet őt választaná. Másrészt pedig cseppet sem kellemetlen ránézni, így az esztétikai érzékét is jóllakathatja vele, nem csupán saját magát. Tekintetével követi Konstantin útját a pultig, ahol aztán rövid szóváltás után felé fordul, és hoppá, hát nem el is indul?
Olyannyira lefoglalja, hogy gondolatban végigzongorázzon a lehetőségein, hogy a vaskos mappa csak akkor tűnik fel neki, amikor a férfi már közvetlenül az asztala mellett állva szólítja meg.
- Foglaljon csak helyet, örvendek - mondja ezt már azután, hogy a másik helyet foglal, látszólag nem is zavartatva magát amiatt, hogy ez már úgy is felesleges udvariassági kör, hiszen Konstantin rég kiszolgálta magát a hellyel. Aztán elhangzik az első hervasztó hír, ami az arcára is kiül bánatosan lefelé görbülő szájszélek formájába.
- Ah, hogy a hivatalból? És még azt gondoltam, személyes okokból szeretne csatlakozni hozzám, nem pedig hivatali papírok miatt.
Felsóhajtva emeli vissza a szájához a szipkát, de nem szakítja el a pillantását a vele szemben ülőtől. Rövid szünet után bólint.
- De persze nem zavar, folytassa csak kérem, kedves Konstantin.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. január 24. 23:15 | Link



Elizabet hangja igazán kellemes, amolyan múlt századi, valóban nagyvilági asszonyhoz illő. Olyan nő hangján szólal meg, aki nemcsak szavajárásával, de hanghordozásával is magával ragadja az embert. A hivatalnok bal tenyere a súlyos borítékon pihen, jobbja az üvegpoháron, amit lekerekített szájára tapasztott ujjaival könnyedén forgat az asztal lapján. Mikor előzőleg még csak messziről látta a füstös bár hátsórészében ülő dívát, addig eszébe sem jutott, most viszont, hallván azt a selymes, feketeözvegyként csalogató, finom hangját, megfordul a fejében, hogy illett volna kézen csókolnia a minden bizonnyal hosszú, zavaros korokat megélt nőt. Felpillant rá, és míg beszél, le sem veszi róla szürkés tekintetét. A pletykák, az a néhány elejtett, fojtott szó, amit péntek délelőtt a portán hallott, beváltják a férfi hozzájuk fűzött reményeit. Elizabet érdekes nő, ez már most nyilvánvaló.
- Nos, személyes okaim is vannak – feleli szárazon, torkát újra megköszörülve. Nem kenyere a hazugság, sem a hosszas, értelmetlen kertelés, de még azelőtt, hogy rátérnének arra, ami igazán érdekli, és amiért ezzel a címzettel mindenképpen ő akart találkozni, a keze alatt ott fekszik egy fontos boríték. Mielőtt megszólalna, még lepillant pohárral játszó kezére, az ujján feszülő gyűrűre, majd egy levegővételnek álcázott apró sóhajjal a nőhöz fordul, s amint az visszanéz rá, folytatja. – Elsősorban azonban természetesen a hivatalban zajló ügye miatt vagyok itt.
A papírtömeget egy mozdulattal tolja át az asztal másik felére, és kissé előrehajolva, lentebbről néz fel Báthory kisasszonyra.
- A Minisztérium a kérelmét pozitívan bírálta el, a patronáltja igazán hálás lehet Önnek – mondja, majd lecsúsztatja kezét az ezennel kézbesített borítékról, és visszahúzódva, a box támlájának dőlve emeli meg poharát. Azt egy pillanat erejéig a nő felé dönti, mintha csak az egészségére inna, végül szájához emeli, és két kisebbet kortyol belőle. Míg ízlelgeti a scotchot, tekintete a nő körvonalait vizslatja, hol az arcát, hol szipkát tartó kezét figyeli, de leginkább, s legerősebben arcvonásait fürkészi. Az ösztönös, ám nem túl helyénvaló kíváncsiság adrenalin formájában dolgozik testében, és bár tudja, hogy a szemben ülő hölgy minden szívdobbanását hallja, úgy tesz, mint akinek erről nincs tudomása. Sajátos csendjével leplezi gyorsuló szívverését, komor vonásaival duzzadó ereit. Lassan pislog, nem szól semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Báthory Elizabet
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 116
Írta: 2016. január 24. 23:53 | Link




Úgy tűnik, nem is olyan bonyolult mosolyt csalni az arcára, mert a soron következő vallomásra mindjárt derűsebb lesz, s az előbbi búslakodó hangulatát mintha elfújta volna a bók szele. Minden nő szereti a lelke mélyén, ha dicsérik, Elizabet pedig nem próbálja ezt különösebben elrejteni sem. Hiú asszony! - mondanák mások, és igazuk is lenne. Hiába nem voltak igazak azok a vádak, amelyekkel annak idején megfosztották a vagyonától és birtokaitól, valami alapjuk mégis csak volt. Ennyire kreatívak nem lettek volna az akkori főurak saját erőből. Ami azt illeti, a ma ismert rémtörténet ebben a formában, ahogyan a tankönyvekben és történelemkönyvekben áll, csak több, mint egy teljes évszázad múlva állt össze egy jezsuita pap pennájának hegye alatt. Azoknak az embereknek nem vallásos iratokat kellett volna írniuk, hanem modern kori bestsellereket, ezt Elizabet manapság már váltig állítja. Mi a Szürke ötven árnyalata az ő vérengzéséhez képest! Hála a megalkuvó, térdeplő írnokoknak, akik isten "oltalma" alatt is inkább a figyelmet keresték, Elizabet nem csak szó szerint, hanem átvitt értelemben is halhatatlan lett.
- Ezt örömmel hallom. Akkor essünk át még most a kellemetlenebbik részén.
Míg Konstantin magyaráz neki, a nő akkurátus mozdulattal nyitja fel a mappát, vigyázva, nehogy bárhol megsérüljön. Kicsúsztatja a papírokat. Visszakapta a saját levelét is, azt félretolja, helyette rögtön a minisztériumi határozatokat futja át a tekintetével.
- Pazarlás lenne, ha az a fiú nem kaphatna megfelelő különórákat, hogy tovább fejlessze a legilimenciáját. Értékes adottság.
Neki pedig van miből finanszíroznia az iskolán kívüli, egyéni órákat, külön oktatóval. Mivel a gyermek még nagyon fiatal, ezért magasabb árat számolnának az ilyen irányú taníttatására, amit a család saját maga már nem bírna. Szépen visszarendez mindent az eredeti sorrendben, gondosan ügyelve arra, hogy a különböző papírok pontosan illeszkedjenek egymáshoz, majd visszazárja.
- Nem is olyan kellemetlen ez, mint ahogy mondtam. Tudja, igazán szerencsés, Konstantin, nagyon szeretek jó híreket kapni.
Utoljára módosította:Báthory Elizabet, 2016. január 24. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. január 25. 00:41 | Link

Nándor
a felhők felett három méterrel


Meggyötört, fáradtságról és bosszúságról árulkodó arc bámult vissza rájuk a pult mögül. Egy pillanatra kapta csak el a nő tekintetét, de ez bőven elég is volt ahhoz, hogy átragadjon rá annak frusztrációja. A tömeg, a zsivaj és az a tipikus rejtett agresszió, amivel a magyar nemzetiségű muglik embertársaikhoz viszonyulnak, bőven elegendőek volt ahhoz, hogy eldöntse: hétvégén soha többet nem teszi be a lábát ilyen helyre. Futólag Nándorra mosolygott, ahogy átadta neki a rendelés lehetőségét, de ahogy meghallotta annak kívánságait, mosolya erőteljesen visszafojtott kuncogásba torkollt. Erősen kellett koncentrálnia, hogy a feltett kérdésekre hangos röfögés nélkül tudjon válaszolni.
Nem sokkal később egy-egy nagy papírszatyorral a kezükben vágtak utat maguknak a lökdösődő emberek között, hogy valamivel tisztább terepre érhessenek. Csalfa kis vigyorral az arcán pillantott fel főnöke önelégült arcára. Szegény Nándi... Legalább kaphat egy szeletke gyermekkort így fénykorában.
 - Szerintem jobban járunk valahol kint - fejével a villogó bejárat felé biccentett - Hacsak nem részesíti előnyben az ölbe borult üdítőket és az alacsonyan szálló sültkrumplikat.
A két lehetőséget összevetve nagyon úgy tűnt, hogy az előbbi sokkal szimpatikusabb főnöke számára, így az ajtón, mint utolsó akadályon átjutva léptek ki újra a csípős novemberi éjszakába. Szájában összefutott a nyál, ahogy a zacskójában rejtőző szendvicskre gondolt, ám még egy apró elintéznivalója akadt királyi vacsorájuk elköltése előtt. Lépteit meggyorsítva próbált minél előbb egy mellékutcába érni.
 - Csak még egy hoppanálást! Esküszöm, utána ehetünk! - hatalmas, kérlelő szemeket meresztett Nándorra, ahogy kissé félénken bár, de átfűzte sajátját annak karján. Még egy utolsó pillantást vetett a kihalt utcára, aztán elnyelte őket a sötétség...
...a következő pillanatban pedig már nem közvetlenül a városban voltak. Sokkal inkább az fölött.
Bizony, a Citadelláról csodálatos a kilátás, főleg este, amikor minden fényárban úszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek