[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547165#post547165][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.26. 16:39[/b][/url]

Ahogy megszólaltam, Seth összerezzent, s a kezét is gyorsan elkapta a rács elől. Frusztráltság áradt az egész lényéből, amin nem lepődtem meg, de nem érintett kellemesen. Azonnal elindult a "hogy tudnék segíteni"-gondolatmenet, aztán le is állítottam magam. Épp azt teszem. Illetve próbálom.
Tehát fogalma sincs, de kölyköt nem szeretne. Csak bólintottam erre az információra, s tudatosítottam, hogy valóban nincsen kritérium - már persze azon kívül, hogy a kutya segítsen neki egy kicsit. Úgy voltam vele, hogy hagyom Sethet érvényesülni. Az örökbefogadás "rituáléjába" nem lehet belezavarni; ő majd érzi, hogy mire van szüksége. Jó esetben.
Úgyhogy eztán némán követtem őt a sorok közt, nem túl közel, de nem is túl távol maradva. Én is benéztem a kennelekbe, néha megálltam elolvasni a kis információs táblát egy-egy kutyáról, de ezen kívül leginkább Seth reakcióit figyeltem csak a szemem sarkából, remélhetőleg úgy, hogy neki sem tűnt ez fel.
Mikor Seth megtorpant, s csak nézett be az egyik kennelbe, pár pillanat után kíváncsian lestem be én is, a lány is, aki aztán megszólalt.
- Ő Feather, fiatal szuka. Siket kutyus... de a legtöbb kézjelre be van tanítva. - mondta mosolyogva. - Nagyon okos állat, csak kicsit eleven.
Siket? Meglepve pillantottam a lányra, aztán a kutyára. Mhm. Hát, akkor még az is lehet, hogy tudok vele kommunikálni, de nem akartam belezavarni Seth idilljébe. Inkább csak hátrafordultam, s megérdeklődtem, hogy a magyar jelnyelv szerint van-e betanítva, mire a lány készségesen felelt, hogy nem, az amerikai szerint, mert a legtöbb siket kutyát arra tanítják.
Kíváncsian lestem Sethre, aztán az állatra, aki szemlátomást érdeklődve figyelt minket, talán utasításra várt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547680#post547680][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.11.28. 18:07[/b][/url]

- Én csak egy málnás teát szeretnék - fordul mosolyogva a mellette megálló pincérnő felé, majd amikor az eltűnik mellőlük, ismét teljes testtel tud Krisztiánra figyelni. Elvégre igazából miatta van itt, nem is kellene mással foglalkoznia. Na meg tényleg érdekli, mi is van a fiúval, régen találkoztak már, azóta pedig elég sok dolog történhetett vele.
- Most mit is tanulsz? - szégyen vagy nem, de fogalma sincs róla, hogy Krisztián most hol tanul. Persze azt azért sejti, hogy valahol Magyarországon talált iskolát, talán itt Budapesten, de ezek tényleg csak üres találgatások, amiknek lehet semmi alapja sincsen, és nem akar bemesélni magának valami teljesen mást, így inkább csak csendben várja a fiú válaszát.
Amikor pedig Krisztián elővesz egy tulipános papírba csomagolt valamit, Alíz szeme láthatóan nagyon csillogni kezd, ahogy kezével az ajándék után nyúl. Ajkai elnyílnak egymástól, miközben kibontogatja a kis medált, aztán megforgatja a kezében, végül bámulni kezdi a farkast. Jól kivehető az alak, nagyon tetszik neki, de a meglepettségtől egyelőre nem tud nagyon megszólalni. Csak bámulja a faragott fát, meg hápog.
- Ez nagyon szép - végül is úgy három perc után már sikerül megszólalnia, az meg teljesítmény, kérem szépen. - Köszönöm - pici pírral az arcán néz vissza Krisztiánra, majd megismétli az utolsó szót, amikor kihozzák nekik a kért italokat, na meg a süteményt. A kiskanalával kavargatni kezdi még gőzölgő teáját, a medált pedig óvatosan ráfekteti a csomagolására, de továbbra is nézi.
- Hááááááát, képzeld. Tavaly megnyerte a csapatunk a kviddics kupát, idén meg lehet miénk a házkupa, leköltöztem Gwenhez a faluba, mert neki is van ott valamiért háza, tanítottam már egy rellonost magyarra, és húúú, egy mestertanonc elvitt Amerikába! El tudod ezt képzelni? Nagyon jó volt, tulipánokat néztünk, és még ő is élvezte, tudom! Meg volt izé...buli is volt, kviddicses meg házavató, de az elsőn nem voltam, csak a másodikon, és hát..nem tudom, azt hiszem ennyi - fújtat egyet, levegőt vesz, kortyol a teából. Aztán majdnem összetöri a csészét a kapkodásban; a folyadék ugyanis még mindig nagyon forró.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547818#post547818][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.28. 22:39[/b][/url]

Elég sok dolog történt velem az utóbbi időben, ezek a dolgok pedig átformálták egy kicsit a világlátásom, és talán engem magamat is. Szünetel a párkapcsolatom, elkezdtem szívterápiára járni, amit egy aeromágus gyógyító tart nekem. Emellett párhuzamosan edzeni kezdtem, rengeteget tanulok, olyan dolgokat, amik érdekelnek. Elkezdtem beleásni magam a pszichológiába, és mellette, ha van időm, szépirodalmat is olvasok. Ezek a dolgok minden energiámat lekötik, és emellett még ott van a testvérem és Iszet is. Teljesen le vagyok kötve.
És mégis - Pesten jártam épp a hóesésben, mert most lett vége a terápiának. Én pedig lépkedtem a vékony hórétegen, mely ropogott a talpam alatt, s a temető felé tartottam. Mert el akartam menni édesanyám sírjához. Igen, most először. Az emberek többsége biztosan nem értené, hogy egy árva gyerek miért tizenhat évesen látogat el először az édesanyja sírjához... de eddig nem volt elég erőm ahhoz, hogy szembenézzek a dologgal. Nem a ténnyel, hogy anya meghalt - csak azzal, hogy lássam a követ, ami elfedi őt.
A sírok között lépkedve eszméltem fel csak igazán. Leheletem látszódott a hidegben, ahogy sóhajtottam, mikor megláttam a nevet, s az apró kép körvonalait így távolról. Talán még sosem nehezültek el jobban a lábaim, mint akkor, mikor a kőtáblák között lavírozva indultam el felé. Nem csak azért voltam végtelenül szomorú és feszült, mert most először vagyok itt - azért is, mert tudtam, hogy a temetőkben általában olyan képek vannak a sírokon, amik erős mágiával rendelkeznek. Amik talán még tátogni is tudnak. Amik úgy viselkednek, mint azok, akikről csinálták őket.
Ahogy közelebb értem, a kép egyre élesebbé vált; ahogy kivettem az arcát, megláttam, hogy néz engem. A mágikus képen lévő nő, akiről eddig csupán két fotóm volt, észrevett, s mikor odaértem, láttam, hogy potyogni kezdenek a könnyei. Hát akkor felismert. Biztos édesapámra emlékeztetem, arra az emberre, akinek még a nevéről sincs fogalmam.
Nehéz szívvel tettem le a fehér rózsát a már lesöpört sírra. Valaki ma járt itt. Egy mécses égett a kőtábla előtt.
- Szia, anya... - suttogtam halkan, elszoruló torokkal. A képmás a kezébe temette az arcát, el is fordult, hogy ne lássam sírni. De a szőke, kissé hullámos haj, a fekete ruha így is látható maradt számomra.
Aztán visszafordult, s ekkor láthatta meg, hogy az én arcomat is pár csepp csíkozza. Csak némán könnyeztem, s ha valaki megkérdezné, azt mondanám, a hidegtől.
- Milyen nagyra nőttél - tátogta édesanyám. Ez valahogy azért eltört egy kicsit. Nagyra nőttem, igen. Koraszülöttként látott utoljára. Mondjuk Márk biztos hozott már fényképet rólam...
Addig húztam, ameddig lehetett, de tudtam, hogy vissza kell érnem az iskolába, mert csak arra kaptam engedélyt, hogy gyógyterápiára menjek. Egy óra, másfél - ennyit tölthettem el itt. Eztán köszöntem el.
A temető kapuján kilépve megtöröltem az arcom, s elindultam, szinte nem is nézve, merre megyek. Remegős téli sóhaj szaladt ki a számon.
Aztán egyszer csak annyit vettem észre, hogy valami kicsi emberbe ütköztem - elsőre azt hittem, hogy egy gyerek lesz az, azonban rá kellett jönnöm, hogy sokkal de sokkal rosszabb ez még egy gyereknél is. Avery.
Reflexből töröltem meg még egyszer a szemem, bár nem volt ott könny, ami árulkodhatott volna.
- Bocs, nem láttalak. - mondtam rögtön, ahogy lenéztem a másikra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547826#post547826][b]Avery Lyall - 2015.11.28. 23:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547832#post547832][b]Révay Nándor - 2015.11.28. 23:55[/b][/url]

Muglik. Gyorsétterem.
A maga részéről Nándornak is megvoltak a kétségei afelől, átvészeli-e az utazást -még ha csak másodpercekig is tartott-, hányás nélkül. Amint azonban lábai szilárd talajt érintettek, s már nem érezte úgy, mintha egy túlságosan is szűk csövön próbálnák meg átszuszakolni, s a hűvös, friss, városi levegő a tüdejébe hatolt, hamar önmagára lelt.
Naivan engedi magát vezetni, s lélekben már fel van készülve, mekkora zabálást fog rendezni, de nagyon hamar. Kevésbé foglalkozik az utcán téblábolókkal, ám minden esetlegesen útjukba eső étteremnél élesen Lénára pillant. Ez sem az. Végre azonban, néhány perccel később úgy tűnik, megérkeznek, ám a férfi szemöldökei összeszaladnak a helyzet felmérését követően.
 - Eléggé sokan vannak, fogunk itt asztalt kapni? - kérdezi majdhogynem naivan, ahogyan az ablakon tekint befelé. Érthetetlen számára, ilyen későn, hogyan lehet egy étterem ennyire tele. Nem, nem esik le neki, hogy péntek este van. Kissé tétován indul meg végül a nő előtt, hogy az illemnek megfelelően előtte lépjen be. A fények itt erősek, a zsivaj meglepően nagy, zene és ínycsiklandó illatok támadják meg azonnal. Az egész elsőre nagyon sok, s eltart néhány másodpercig, míg keze ellazul.
 - Elég... érdekes hely... - nem, határozottan nincs elragadtatva, túl nagy a lárma, túl sok az ember, túl nagy a tisztaság. Ám gyomra hatalmasat kordul, s most már nincs visszaút. A kasszához vezető úton, s a sorban állás közben azonban igyekszik figyelni, mivel tapasztatalai a vendéglátás ezen formájával egyáltalán nincsenek, így próbál elcsípni néhány foszlányt, amellyel talán kezdhet valamit. Egy szomszédos pénztárnál egy anya próbál rendet teremteni sápítozó gyermekei között. Egyikük "hepi míl"ért másikuk "bigmek"ért hisztizik. Hm...
Ha hepi, rossz nem lehet... Gondolja magában, mire azonban visszatér a földre, Léna pillog rá várakozón, és a kasszás lány, nem túl barátságosan.
 - Ó... én... - próbál a tőle telhető legtermészetesebb lenni, mintha legalábbis hetente enne a "mekiben" (igen, ezt a szót is elcsípte). - Én kérnék egy "hepimílt" és egy "bigmeket"! - önmagával tökéletesen megelégedve pillant előbb Lénára, majd a pénztáros lányra. Megpróbáltatásai azonban ezzel még nem érnek véget, hamarosan már az az érzése, ennek a lánynak a kérdései sosem fogynak el. Közepes, nagy? Kóla, Fanta, Szprájt? Néha azért inkább a mellette toporgó nőre pillant segítségért.. Leginkább az "itt fogyasztjátok vagy elvitelre kéritek?" rész nem világos számára. Épp csak elpillant oldalra, eszik-e valaki a pultnál, mire társasága már meg is válaszolja a dolgot. Bólint egyet, s néhány perccel később már egy nagyobb barna szatyor tulajdonosai. A pénztáros lány még motyogott neki valamit, miközben a kezébe nyomta a szatyrokat holmi játékról, meg kifogyott, s elnézést is kért, de Nándort ez annyira nem érdekelte már.
 - Akkor hol eszünk? - kérdezi, miközben felméri a terepet, asztal az nem sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547838#post547838][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.29. 00:01[/b][/url]

A törpe látványa természetesen előidézte bennem Jared emlékét, noha mostanában szinte minden ezt teszi, amihez neki is köze van vagy volt (szuper, nem?). Az emlék, amikor elmondtam neki a fekete görényes üzenetet, ő pedig kinevetett. Hát. Nevetett. Csak egy-két pillanatig tartott, amíg engedtem, hogy szinte a fülemben csengjen ez a hang... aztán kizártam. Nem éri meg ezzel gyötörnöm magam, és ha tehetem (ha van hozzá elég önuralmam), akkor nem is fogom.
Ez a megtestesült empátia szerencsére nem vette észre a szemem szomorkás csillanását, vagy nem tudatosította az automatikus könnytörlő mozdulatot. Sok lesz nekem ez így egy napra. Először édesanyám emléke, aztán éles váltás és a nyakamba kapom Lyallt. Még itt is.
Mintha kissé ismerős lett volna a szituáció; rágyújtott, s az arcomba fújta a füstöt, ami most felettébb zavart. Remek. Úgy tudok örülni.
- Végül is, tehetünk - mondtam végül - De ha szeretnéd, eljöhetsz velem a faluba is, egy állatkórházban dolgozom. Vannak oltásaink, meg minden.
Nem tehetek róla, de Lyall egy olyan ember, akinek már csak az aurája is kiváltja belőlem az ellenérzést - emellett a múltkor találkoztam egy görénnyel (aki nem ő volt), és tüsszögni kezdtem, úgyhogy az emberi alakjával kapcsolatos ellenszenvem már csak egy plusz volt. Meg amúgy is, mi volt az a fekete görényes utalgatós üzenés? Hiába, attól még nem kell szeretnem, hogy köze van Sethhez, és hogy ő esetleg jobban is lehet majd attól, hogy jelen van.
Kezeimet újfent zsebre vágtam, ahogy éreztem, hogy az ujjaim szépen lassan kezdenek átfagyni, azonban előtte még megnéztem az órámat. Ó, remek. Egy órával elnéztem az időt. Akkor fagyoskodhatok még egy órát Pesten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547840#post547840][b]Avery Lyall - 2015.11.29. 00:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547845#post547845][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.29. 01:00[/b][/url]

Érezte a hátán pihenő, mozdulatait követő pillantásokat, de igyekezett kizárni őket és nem engedni teret azoknak a belső hangoknak, amik állandóan támadásról és veszélyről suttogtak neki. Nem kis kihívás volt ez a néhány méternyi séta, miközben keresni, választani próbált, jóformán vakon vágva bele és olyasmikre támaszkodva, amit a legtöbb ember egyszerűen kinevetett volna.
Sethnek macskatulajként fogalma sem volt róla, hogy a kutyaféléknél az olyan hosszú, átható pillantást, mint amit ő megszokott, fenyegetést jelent. Ezért furcsállta, hogy annyi félrekapott tekintet után ez az egy nem fordult el tőle és nem is próbálta máshogy kerülni a farkasszemezést. Leguggolt hozzá, nem szakítva meg a szemkontaktust, Feather pedig közelebb sétált, kíváncsian szaglászva - ekkor vette észre, hogy az ég-kék szemek valahogy...furcsák. Nem szabályos, kerek pupillája volt, inkább az ajándékbolt állatainak üvegszemeire emlékeztette. Mégis, ha kézjelekre tanították, nem lehetett vak!*
- Ez a pupilla...fajtajellegzetesség?-*Kérdését nem címezte konkrétan, de a menhelyes hölgy volt a gyorsabb a válaszadásban.*
- Ó, nem. Annak is a genetikája az oka, double merle, azaz két olyan recesszív allélt örökölt, amik egyébként egy tenyésztők által közkedvelt színezetet adnak, így viszont melaninhiányt, valamint a látó- és hallószervek fejlődési rendellenességeit okozzák. Feather fajtiszta, de senki sem tartott rá igényt, így került még kölyökként hozzánk.-*A foltos orrot közben kidugták az egyik résen és ő óvatosan, jóformán egy ujjal simogatta meg. A lány által használt szavak jókora részét nem értette, de annyit kivett belőlük, hogy a tenyésztők felelősek az állat süketségéért és menhelyre kerüléséért. Hibás termék.*
- Befolyásolja a látását?-*Kérdezte halkan, a csillagos égre emlékeztető szempárt fürkészve. Volt benne valami hátborzongatóan szép, az állat tekintete egészen megragadóvá vált tőle, főleg úgy, hogy az emberek arcát nézte.*
- Érzékeny a fényre a szeme, egyébként nem vettük észre, hogy gondjai lennének vele.-*Némán emésztette a hallottakat, kezét visszahúzva. Fogalma sem volt, hogyan tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547922#post547922][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.29. 16:33[/b][/url]

Örültem neki, hogy Seth érdeklődni kezdett valamelyikük iránt, hiszen eddig csak szinte holdkórosan járkált a kennelek közt. De egyébként jellemző a testvéremre, hogy egy siket és érzékeny szemű kutya ragadja meg a figyelmét. Valahogy várható.
A lány magyarázatára én csak bólintottam, mert bár nem nagyon értettem mindent, amit mond, mégis körülbelül felfogtam a helyzetet. Nem egyszerű tehát Featherrel, valószínűleg rengeteg odafigyelést igényelő állat, épp ezért van még mindig itt szinte születése óta. Sőt, valószínű hogy mivel tenyésztőtől van, a fajtabetegségekre még inkább hajlamos a siketség és a szemgyengeség mellett. Mindenesetre - kedvesnek tűnik. Érdeklődőnek.
Ahogy Seth elhúzta a kezét, lassan közelebb léptem a rácshoz, szerettem volna kipróbálni valamit. Jobb kezemet felemeltem, hogy köszönjek neki, aztán megkérdezzem, hogy van, noha nem voltam benne biztos, hogy száz százalékig érteni fogja. Mégis, valamiféle reakciót kaptam, ugyanis farokcsóválása sokkal intenzívebbé vált, sőt, mintha el is mosolyodott volna. Egy ugatást is kaptam.
- Most megkérdeztem, hogy van. Szinte ez az egyetlen, amit tudok az amerikai jelnyelvből. - jelentettem ki. Bár a nagynéném biztosan azt is tudja... - Ha szükség lenne rá, esetleg megkérhetem, hogy adja át az alapokat. Végül is, angolul már beszélek, ha a jelnyelvet is megtanulom hozzá, az nem lenne rossz. Kutyával, vagy anélkül.
Nem guggoltam le Sethhez, nem akartam egy szintbe kerülni a kutyával, hiszen ha esetleg valamelyikünk a gazdája lesz, az nem én leszek.
- Kedvesnek tűnik, nem? - kérdeztem aztán Sethtől, felé fordulva. Egyelőre ennél többet nem mertem megkockáztatni, mert nem tudtam, Sethet tényleg megfogta-e a kis Feather, vagy esetleg csak érdeklődött a szeme miatt... és ha az utóbbi opció áll fent, akkor semmiképpen sem akarom erőltetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547945#post547945][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.29. 17:35[/b][/url]

Avery Tünemény Lyall ismét rám mosolygott, bár tekintete nem tette ugyanezt, de hát nem is vártam el. Szavaira elröhögtem volna magam, ha nem épp a temetőből jöttem volna, vagy nem ő állt volna előttem, így azonban csak egy tüsszentésre futotta - valószínűleg megfáztam, sőt, lehet, hogy az allergia is rátett egy lapáttal.
- Például a görényallergiám. Nem lenne szerencsés. - válaszoltam, azonban csak ennyire futotta tőlem. Pedig igazán kitalálhattam volna valami jobbat is.
Végül Lyall elindult, a szavai közé szőtt rejtett tartalmat pedig egyszerűen nem vettem észre - lehet, hogy azért, mert nem feltételeztem volna, hogy igényt tart a társaságomra, de az elmúlt másfél óra eseményei is közrejátszhattak. Mindenesetre utána pillantottam még, két másodpercet akartam maximum erre a cselekvésre áldozni, azonban felvont szemöldökkel nézett hátra, ami arra engedett következtetni, hogy azt várta, hogy vele megyek. Meg is állt, ahogy így néztünk egymásra, és az arcomon a teljes értetlenség látszott egy pillanatra. Hát mi a fenéért akarná ő, hogy vele menjek?
Végül pedig elindultam felé, hogy a maradék utat együtt tegyük meg a kifőzdéig. Nem azért, mert hatalmas kedvem lett volna egy ilyen pöffeszkedő alak társaságához - azért, mert amúgy is volt egy plusz órám, és mert hozzá kell szoknom a kellemes társasághoz a jövőben. Volt egy olyan érzésem ugyanis, hogy nem fogok tőle hamar megszabadulni hosszú távon.
Nem igazán voltam éhes (milyen meglepő), mert tudtam, hogy a kastélyban lesz vacsora, ahol nagy valószínűséggel megint látni fogom Jaredet is, épp ezért csak egy kávét rendeltem, hogy megint el tudjak majd menni edzeni vacsora után, aztán tanuljak is majd egy kicsit.
Végül aztán, mikor Avery is megkapta a rendelését, leültünk egy asztalhoz.
- Jó étvágyat. - közöltem (megszokásból), ahogy két kockacukrot ejtettem a kávémba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=548019#post548019][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.29. 21:16[/b][/url]

Valójában nem a kutya sérültsége vonzotta, elvégre egyikről sem tudott, amikor megállt előtte és leguggolt hozzá, egyszerűen a tekintete fogta meg, a nyíltsága. Ha érzékelte is, hogy arányaiban szép, színeiben érdekes, sosem mondta volna meg róla, hogy fajtiszta vagy hogy valamiféle rendellenességgel bír. Valahol szomorú volt egy hangjaitól megfosztott világ gondolata, de maga az állat nem adta jelét, hogy a legkevésbé is zavarná a dolog.
Ricsi próbálkozása a kommunikációra kicsit olyannak hatott, mint egy mugli bűvésztrükk- abrakadabra, három pálcakoppintás és fehér nyúl helyett a kalapból izgatott csóválást és magas tónusú vakkantást kaptak. Furcsa, hogy mindeddig nem törődött sem a jelnyelvvel, sem a Braille-írással, sem más hasonló készségekkel, mert az iskolában sosem botlott ilyen diákokba, sem a családjában, környezetében nem fordultak meg. Persze, ott volt Arvid, vele azonban nem vette fel a kapcsolatot, elvégre tíz éve nem találkoztak és a férfi lehet, hogy nem is emlékszik rá, elvégre jó hét év választotta el őket és valószínűleg sosem tartozott a kedvenc rokonai közé. A kérdés rántotta vissza a jelenbe, ahogy az ajtóhoz közelebb araszoló ebet figyelte.*
- Mhm.-*Nem igazán tudott mit hozzáfűzni, de kinyújtott mutatóujját Feather orra elé lógatta, mire az kicsit bandzsítva ismét megszaglászta, hagyva, hogy megsimogassa. Puhaszőrös.*
- Kicsit mindenlébekanál, de szereti az embereket és más állatokkal is jól kijön. Két macskával meg egy nyúllal lakott, amíg az egyik önkéntesünknél volt, ő vállalta a kiképzését még kölyökként.-*Ez jópont volt, bár eddig teljesen meg is feledkezett arról, hogy a család többi kedvencére is tekintettel kellene lennie. Nem mintha már döntött volna, de akárhogy is lesz, jó, ha erre gondol. A lány közben folytatta, lehet, hogy félig magának mondta, de lehet, hogy csak igyekezett kihasználni a pillanatnyi érdeklődést, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassa el, megpróbálta.*
- Sokan azt hiszik, egy süket kutyával rengeteg gond van, pedig ez nem igaz. Máshogy kell vele kommunikálni, ami bizonyos korlátokat szab, de egyébként a  legtöbb esetben észre sem lehet venni rajtuk. Életvidámak, barátságosak, okosak és nagyon sok mindent megértenek. Ha nem is hallanak, rengeteg módon pótolhatják, elsősorban látással vagy szagok, rezgések érzékelésével.-*Eltűnődött és most először jutott eszébe, hogy semmiféle kutyáknak való nassolnivalót sem hozott, pedig a legtöbb állathoz - meg állítólag férfihoz is - a gyomrán keresztül vezet az út. A másik oldalon viszont ez kicsit megvesztegetés, légy jó meg hálás, amiért etetlek. Hallotta és felfogta közben, amit a menhelyes hölgy mesélt, bár szinte semmi jelét sem adta ennek, nem kérdezett és nem is igazán nézett rá. A másik ennek ellenére folytatta, talán pont a tiltakozás és félbeszakítás hiánya miatt.*
- Ő egyébként is okos, a terelőkutya és fiatal is, úgyhogy nagyon tanulékony. Az egyetlen hátránya, hogy érzékeny, egy erőteljes legorombítástól is teljesen le tud törni, a fizikai büntetés szinte kizárt nála. Meg az izgágasága is ehhez köthető, kevesebb inger éri, úgyhogy feladatokkal kell lefárasztani, különben ő talál ki magának "szórakozást".-*Seth díjazta a lány őszinteségét, de valószínűleg ez abszolút szükséges volt, elvégre néha még az előre figyelmeztetett emberek is megbízhatatlanok ígéreteikben, mert más tudni valamit és más élni vele. Felpillantott, némán kérve Ricsi véleményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=548028#post548028][b]Avery Lyall - 2015.11.29. 21:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=548318#post548318][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.30. 22:08[/b][/url]

Seth "mhmje" nem volt épp a legbőbeszédűbb, a lány azonban ekkor "csapott le" az érdeklődésre, s ezt pont a legjobbkor tette. Érdeklődve hallgattam a mondandóját, s néha rá is pillantottam, mivel Seth nem igazán tette ezt meg; sejtettem, hogy vagy kizárja, amit a lány mond (bár ezt nem tartottam valószínűnek), vagy csupán nem szeretne túl sok szemkontaktust, úgyhogy igyekeztem én tartani a kapcsolatot úgymond a szőkével. Jó volt, hogy beszélt, és nem kellett külön rákérdezni mindenre, hanem képben volt az emberek tudáshiányával, noha ez egy menhelyi gondozótól el is várható.
A jellemzés alapján abszolút úgy gondoltam, hogy Feather illene Sethhez, és kellőképpen lefoglalná, azonban el kellett gondolkoznom azon, hogy ad egy, Seth nem fáradna-e le túlságosan, és nem mondaná-e azt, hogy ő mégsem szeretné ezt csinálni, ad kettő, vajon milyen lelkiállapotban van, meg tudná-e őrizni a hidegvérét, ha Feather esetleg valami olyat csinál, ami elevenébe talál. Ez utóbbiban kevésbé kételkedtem, mint az első dologban, mert bár tudom, hogy Seth vállalja a felelősséget a dolgai iránt, ez azért mégis egy teljesen más téma. Főleg, hogy ha jól tudom, neki ez lenne az első háziállata. Ilyenkor könnyen megfutamodnak az emberek.
A másik végül felnézett rám, s pillantásából egyértelmű volt, hogy a véleményemet várja az állattal kapcsolatban.
- Szerintem ő nagyon jó lenne - nyilatkoztam - Csak át kell gondolnod, hogyha nehézség van vele, akkor is kitartanál-e mellette. Egy menhelyi kutyát nem jó visszahozni. - mondtam halkan, egy ismételt bátorító mosoly kíséretében. - De ha ezzel nincs probléma, akkor szerintem... őt kerestük.
Kíváncsian vártam a másik válaszát, amíg a zsebembe mélyesztettem a kezem; sőt, a szőke lány is megmozdult mögöttem. Gondolom, eddig nem érdeklődtek túl sokan Feather iránt.
- A jelnyelvvel szerintem nem lesz probléma, én megtanítom neked szívesen. - fűztem még hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=549330#post549330][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.12.03. 20:36[/b][/url]

A kávém megkeverése után kigomboltam a kabátom, s a szék támlájára terítettem, s láthatóvá vált így az egyszerű, fehér ingem, ahogy talán kissé bőven fedi a mellkasom. Pedig eszközöltem rajta pár bűbájt, csak nem sikerült tökéletesre.
Ismét megkevertem a koffeinbombát, mikor jó étvágyat kívántam a másiknak. Amaz fel is nézett rám, talán kicsit meglepett is volt az arca, mikor bólintottam a köszönetére. Nem igazán értettem, miért volt ennyire döbbent az arckifejezése, de gondolatban csak megvontam a vállam. Nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy gondolkodni tudjak a motivációkon. Mert persze amellett, hogy most voltam édesanyámnál, Sebby folyamatosan az eszemben volt, mert hát... mert amúgy sem tudom kiverni a fejemből, és ha nem foglalom le magam, akkor mindig előhúzódnak az emlékképek az agyam hátsó szegletéből. Tudom, időre van szüksége. Nem is hibáztatom. De a lelkiállapotomat ez csak kis mértékben befolyásolja.
Avery hangja rántott ki a gondolatvilágomból, mégpedig a kávémra tett megjegyzése. Vállat vontam.
- Nem vagyok éhes. - közöltem egyszerűen, mint mindig, mikor az emberek szóvá teszik, hogy nem eszek társaságban. Nem tudom, miért egyébként, pszichés okai lehetnek. Ritkán vagyok képes társaságban annyit enni, ami elég is lenne, egy-két falat után mindig megundorodom az ételtől.
A velem szemben ülő mozdulatainak kifinomultsága igencsak meglepett. Én nem vagyok képes ilyesmire, a mozgáskoordinációm a béka feneke alatt van valahol, és az ilyen... nem is tudom, kecses emberek mindig meglepnek, s Averytől ez főleg váratlan volt.
Kérdésére eddig kifejezéstelen arcomon nem változott, tekintetemben azonban megcsillanhatott valami. Csak azért, mert hirtelen sok volt ez így. Amíg elővette a telefonját, és megnézett valamit, volt egy kis időm megfogalmazni a dolgokat.
- Egy hete nem találkoztam vele... - igen, az a bizonyos nap. Huszadika. - De akkor egész jól volt. Sokat segít neki, hogy lett egy kutyája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=549635#post549635][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.05. 00:52[/b][/url]

Neki is voltak kételyei, bár egészen más jellegűek, mint amik Ricsi fejében forogtak - azt tudta, hogy egy felnőtt állatot el tud látni, a napi sétákkal együtt és ha jelenleg nincs is munkája, nem fog olyan helyzetbe kerülni, hogy ne legyen módja orvoshoz vinni vagy gondoskodni róla. Sokáig azért sem gondolkodott állaton, mert egyszerűen ideje nem lett volna az illúziómágia, az ajándékbolt, a tanórák, a bűvölés és minden mellett rá. Most viszont legfeljebb a tanórák és időnként a kviddics voltak, a bűvölés pedig úgyis olyasmi, amit egy szál maga még évekig csinálhatna, semmi sem történik, ha nem azzal tölti egész napjait. Ha nem is érezte a sok rárakódott dolog miatt, tudta, hogy hiányzik neki Kins, Viktor, az öccsei és mindenki más is, akikkel mostanában egy szó nem sok, annyit se váltott. De nem érezte jól magát, nem elég jól ahhoz, hogy igazán kívánja a társaságukat - túl feszültté tette, túl fáradt és valahogy...üres volt hozzá. Abban biztos lehetett, hogy egy állat jelenléte egészen máshogy hatna rá, mert teljesen új lenne - valami, amire építhet, ahogy Matthew mondta, ami segít kontroll alá vonni a stresszt és elterelni a figyelmét, hogy újra tudja programozni a gondolatköreit. A gond sokkal inkább ezzel az átmeneti időszak, mert nem látta előre, mennyi időt vesz majd igénybe vagy hogy gátlásai állatokkal szemben is elég erősek-e.*
- Ugyanezt tőle is meg kellene kérdezni.-*Motyogta halkan, mert nem érezte fairnek a helyzetet, még mindig nem és nem úgy, hogy míg ő (elvileg) meggyógyulhatott, Feather mindig is süket lesz és nem hitte, hogy a mágia bármit tudna kezdeni a látásával. A mágusok éppúgy nem törődtek gyakorta az állataikkal, mint a muglik. Még rágódott egy sort, aztán felegyenesedett, megszokásból simítva egyet nadrágján, hogy kiegyengesse.*
- Próbáljuk meg akkor a sétát.-*A határozottsága mondjuk csak odáig terjedt, hogy kérdőjel helyett pontnak hangzott mondata végén az írásjel, de őszintén, az elmúlt időszak fényében ez is előrelépés. Figyelte, hogyan bánik a lány a kutyával, pórázzal és hallgatta a magyarázatát, de örült, hogy Ricsi is vele van - előtte valahogy nem szégyellte, hogy iszonyatosan tudatlan és gyenge épp, talán mert fordított helyzetben is voltak már. A tapasztalatlan és bizonytalan kéz ellenére Feather nem élt vissza a helyzettel, bár hosszasan és elmélyülten szaglászta a kabátja alját és a nadrágját. Biztos Sherlock miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=549784#post549784][b]Avery Lyall - 2015.12.05. 19:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=550258#post550258][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.12.06. 17:27[/b][/url]

Seth válasza egy apró, szomorkás mosolyra késztetett. Azt hiszem, értettem testvérem érzéseit ezzel kapcsolatban, még ha nem is voltam biztos benne, hogy pontosan tudom, mire gondol. Elvégre neki mindig nagyon érdekes és számomra meglepő gondolatmenetei vannak. Igaz, nem tudom, mostanában hogy épülnek fel a logikai láncolatok.
- Szerintem... én nem kételkedek abban, hogy a válasza "igen" lenne, ha meg tudnánk kérdezni. - mondtam aztán, remélvén, hogy ez talán adhat valamiféle megnyugtatást Sethnek.
Egy másodpercre eszembe jutott Sebby és a legilimencia, azonban töredékpillanat alatt elvetettem a dolgot, és inkább átsiklottam a kellemetlen érzésem felett. Jelenleg egyikünk sem örülne, ha szóba hoznánk őt...
Bár Seth testbeszéde nem utalt a legnagyobb határozottságra, mégis tett egy kijelentést, amit egyelőre pozitív jelnek értelmeztem; a lány tüstént elkezdte magyarázni, hogy is kell sétáltatni Feathert, pár jelet is megmutatott, amit én megjegyeztem rögtön, azonban fogalmam sem volt Seth mennyire fogékony az ilyesmire.
- Ha jön egy autó, csak mutass neki arra, amerről jön, és oda fog nézni. - mondta - Ha pedig egy kutya jön, aki rá akar támadni, valószínűleg meg fog állni, és le fog ülni. Jámboran viselkedik, nem lehet gond. Szeretnétek, hogy veletek menjek, vagy...? - nézett ő is és én is kérdően a leendő kutyatulajra.
Miután megkaptuk a döntést, a lány nélkül, vagy vele együtt indultunk el. Kilépve az utcára Feather érdeklődően szemlélt körbe, nagyjából három-öt másodpercenként fel is pillantott Sethre, akinél a póráz volt. Igazán rendes kutyának tűnik első blikkre, jól lett betanítva, és viselkedni is tudott (bár szinte biztos, hogy csak érezte, hogy ez egy olyan szituáció, ahol bizonyítania kell).
A séta közben szerencsére nem akadtak problémák; nem akart minket elgázolni egy kocsi sem, egy német dog sem akart rátámadni Featherre, és senki sem rúgott bele vagy ilyesmik, úgyhogy Seth abszolút rá tudott koncentrálni az állatra, a stílusára és a személyiségére, habár az eb valószínűleg igencsak visszafogta magát. El is mosolyodtam kettőjükön, hiszen egyikük sem volt a legmagabiztosabb, de mégis, valahogy úgy tűnt nekem, hogy jó társakká válhatnának idővel.
- Jól mutattok. - mondtam később, már a menhely felé tartó úton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=550263#post550263][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.12.06. 17:43[/b][/url]

Csupán egy pillanatra jutott eszembe az a rosszmájú gondolat, hogy "remélem, görényként találkoztál vele először", de aztán el is engedtem a dolgot. A felesleges mérget vagy bunkóságot mostanában el szoktam engedni, sokkal kevesebb energiát vesz el így a létezés maga.
Aztán a másik telefonja pittyegett egyet, én viszont már hallottam ezt a hangot a nagynénéméknél, hiszen ő kvibli, a családja pedig a legnagyobb mértékben mugli. Avery rövid mérlegelés után emelte fel a telefont, azzal a jellegzetes fényképezős mozdulattal, amit már megfigyeltem máskor is másoknál. Rezignált arckifejezést kapott válaszul.
- Most ezt miért?... - kérdeztem, azonban hamarosan meg is kaptam a válaszom; Lyall felnevetett, s a kijelzőt az orrom alá tolta, hogy elolvashassam illetve megnézhessem a beszélgetést.
Én is elvigyorodtam, habár valószínűleg nem tudnám jobban használni a telefont a testvéremnél. Mondjuk ez egy jó kérdés, hogy honnan az ördögből van neki telefonja, amin üzenni tud?
- Az is lehet, hogy az ujja az. - mondtam aztán. - Egyébként mióta van Sethnek telefonja?
Kisvártatva eszembe jutott valami. Talán ha Sethtel találkozik, lehet, hogy... nem mondom, hogy örülnék neki, de talán... meg is kérdezhetném. Úgy voltam vele, hogyha a másik kérdezett Sethről, akkor talán én is kérdezhetnék Jaredről. Jó lenne hallani valamit róla, hiszen azóta nem is találkoztunk, csak néha láttam elhaladni a folyosón, esetleg egy könyv társaságában. Beszélgetni valakivel egyszer sem. De hát... végül is, ez nem is várható el. Kortyoltam egyet a kávémból, majd felnéztem a velem szemben ülőre.
- Találkoztál mostanában Jareddel? - kérdeztem végül, bár úgy sejtettem, informálódási szándékom zátonyra fog futni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=550407#post550407][b]Avery Lyall - 2015.12.06. 21:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=550422#post550422][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.12.06. 22:04[/b][/url]

A számítógépünket igazság szerint olyan ritkán használom, hogy ki is esett az alternatíváim közül; a tényt, hogy Seth otthon van, azonban kikövetkeztettem ebből. Lehet, hogy megint nem tud aludni. Vajon hányszor találkozhatnak az ilyen alkalmakkor Averyvel? Biztos sokat segít neki. Gondolom én.
Kicsit meglepődött egy pötyögésszünet után, s nem is értette, kiről beszélek; ekkor kapcsoltam, hogy Jarednek hívtam Sebastiant, holott ez már egy ideje nem szokásom. Villámgyorsan futott le bennem a gondolatmenet; távolítom magamtól. Hát igen. Azt hiszem, ebben a helyzetben nincs megfelelő taktika, ez sem az, meg az sem, ha továbbra is engedem, hogy ugyanúgy gondoljak rá, mint eddig, pedig talán ez lenne a helyes megoldás...? Fogalmam sem volt. Bizonytalan vagyok.
- Sebastianra, igen. - mondtam aztán. Tekintetemen átsuhant az a bizonyos érdeklődéssel vegyes szomorú-izgatottság, ami már csak a név kimondása miatt is ott volt; valószínűleg az is közrejátszott, hogy megvolt a lehetősége annak, hogy többet tudjak meg róla. De már maga a személy is elég volt ehhez a pillanatnyi változáshoz a tekintetemben.
Szóval nem. Mintha valami kő ért volna talajt a gyomromban, bár nem volt olyan erőteljes érzés, hiszen már amúgy is sejtettem a választ. Csak hát, azért talán reménykedtem egy kicsit.
Fasírtban vagytok? - kérdezte a szemben ülő, én pedig lesütöttem a szemem, és elhúztam egy kicsit a szám, hogy aztán megnyaljam az ajkaim, és ismét megszólaljak.
- Szünetet kért. - mondtam teljesen őszintén; még engem is meglepett, hogy ennek a jóformán idegennek mondom el ezt, de úgy vagyok vele hogy a múltkori spontán coming out után miért is ne? Amúgy is el kell majd viselnem őt hosszú távon. És egyébként már kezdek belefáradni a folytonos figyelemelterelésbe is, már ami a mindennapjaimat illeti. Néha azért nem árt gondolni a konkrét történésre, különben megint úgy el fogom temetni magamban a dolgot, mint pár hónappal ezelőtt az engem ért atrocitásokat, és annak nem lenne túl jó vége. Kell erről beszélni, néha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=550760#post550760][b]Avery Lyall - 2015.12.07. 19:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=550817#post550817][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.07. 20:51[/b][/url]

Neki eszébe sem jutott a legilimencia - az egész tudományágat elméjének leges leghátsó szegletébe száműzte és olyan mélyre igyekezett temetni, amennyire csak lehetett. Mostanában már a puszta gondolatától is émelygés fogta el, ami teljesen üres gyomorral elég furcsa érzés. Gondolatmenetei egyébként az idő előrehaladtával egyre inkább szétzüllöttek-hullottak, főleg, hogy egyre kevésbé bírtak bármit is tenni hangulatingadozásaival és csapongó érzéseivel szemben. Mindent átitatott a félelem, az örökös feszült, ugrásra kész óvatosság, a reszketeg gyanakvás és az emlékek, amik minden egyes felidéződéssel egyre mélyebben vésték lényébe ezt az ördögi kört.
Meghallgatott minden instrukciót és igyekezett megjegyezni az utasításokat, de azt, hogy a hölgy is velük tartson, tőle telhető udvariassággal, ám határozottan visszautasította. Nem akart kíséretet, ha elkerülhette és ha ketten vannak, akkor mindenképp elbírnak egy szem kutyával, elvégre nem tartozott a nagytermetű ebekhez.
Odakint túlzottan nem irányította a kutyát, inkább csak hagyta, hogy szaglásszon kedvére és ment utána. Nem esett nehezére igazodni ehhez a kényelmes tempóhoz, cserébe pedig Feather nem rángatott és nem hisztizett, csak kiélvezte ezt a hirtelen nyakába szakadt szabadságot. Alighanem elég okos volt hozzá, hogy érezze, valami történik, valami fontos, de még nem viszik haza - ki tudja, hányszor lehetett hasonló helyzetben, vagy épp hány ember dolgozott vele? A kishölgy rendszeresen felpillantott rá, bár hiába is várt utasításokat, Seth nem kívánta őt ugráltatni, mert nem cirkuszi állatot keresett. Egyébként is, olyan ez az egész, mint egy első randi - mindenki illedelmesen visszafogott, bizonytalan és tagadja, hogy lennének rossz szokásai, s még ha az állatok nem is szoktak így színlelni, minden intelligens lény kerüli az olyan viselkedést ilyen helyzetekben, amelyekért már kapott letolást vagy büntetést.
Ricsi mondatára megtorpant és Feather, kissé tanácstalanul, lehuppant és felváltva nézett hol egyikükre, hol másikukra, bizonytalanul megcsóválva a farkát, mint aki azt kérdezi, vétett-e valamit? Már végigjárták a parkot és valahogy mintha elodázhatatlanul közeledett volna a pont, ahol dönteni kényszerül, így elveszett a gondolatai közt, mert megpróbálta összerakni egymaga azt a képet, amit Matthew vázolt neki. Végül, még mielőtt a torkában gyűlni érzett gombóc ismét elnémíthatta volna, nagy levegőt véve egyszerűen elhadarta.*
- Kinsszerntposszttrraumásstressszindrómhmvan.-*Hogy ebből Ricsi érteni fog-e bármit is, kiváló kérdés, de jelenleg nem bír megszólalni, hogy megpóbálja mégegyszer vagy lassabban, inkább úgy fest, mint aki a halálos ítéletét várja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=550836#post550836][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.12.07. 21:18[/b][/url]

Jól esett nem túldramatizálni a helyzetet, csak közölni a tényt. Igen, szünetet kért, ez egy egyszerű tény, egy dolog, aminek bár rengeteg vonzata lehet, önmagában mégiscsak egy történés. Nem, ez nem egy tinidráma, itt nem végleges és szürke egy döntés, ami a leszálló hópelyhekkel csak még súlyosabbá válik, hanem egy egyszerű tény. Szünet. Ezen talán nem is kéne ennyit rágódnom. Szünet. Aztán majd alakul a dolog, ha szükségünk van még egymásra, akkor folytatódni fog, ami köztünk van (nem tudom, hogy ez lehetséges-e így, mármint úgy semmiképpen sem, hogy onnan folytassuk, ahol abbahagytuk), ha pedig már nem, akkor nem. Ez az élet velejárója, egy természetes dolog.
Avery szavai nem értek váratlanul, azonban ebben a kontextusban, így elhangozva (mármint hogy a vak is láthatta, hogy ezt tapasztalatból mondja, vele is történt már olyan, ami okot adott neki erre a gondolkodásmódra) célt értek. Ez azért nagy szó, mert mostanában vakon és süketen fogadtam minden tanácsot (már ha kaptam egyáltalán), s mégis, pont Avery Lyall életbölcsessége volt az, ami eljutott a tudatomig, és beleverte magát az elmémbe. Mert igaza volt. Teljesen. Valami görcs hirtelen feloldódott bennem, s bár egyszerre keletkezett helyette tíz másik, de mégis, ha valamiben, akkor ebben igaza volt a velem szemben ülőnek. Túlélte ő is, túlélte Seth is. Rendbe jönnek, amolyan "ha valami nem öl meg, az megerősít" alapon.
- Igaz. - adtam hangot egyetértésemnek, tekintetem pedig valószínűleg egészen elkomolyodott. Természetesen csak egy pillanatig tartott a dolog; lenéztem a kávémra, majd még egy kortyot ittam belőle.
Ma már úgy gondolom, hogy az emberi kapcsolatoktól való irtózásom a kudarcélményre eredeztethető vissza, azonban ezek az élmények (sajnos vagy nem sajnos) minden ember életében ott vannak. Miért lennék én más? Csoda, hogy egyáltalán találtam valakit, aki elfogadott engem, és még szeretett is mellé. Annak, hogy keseregjek azon, hogy ennek esetleg vége, a legkevésbé sincs értelme. Elveszne az egész. Ráadásul az eddigi irreálisan nagy mértéket öltő aggodalmam teljesen felesleges volt, hiszen valahogy úgyis fel fognak épülni. Ez már csak így működik. (Szépvölgyi Richárd napi bölcsességét hallották.)
Avery kérdése hirtelen ért; felnéztem rá, s egy dermedt másodperc erejéig csak meredtem, aztán végül egy zavart, visszafogott mosoly költözött a szám szélére.
- Kösz, nem. - mondtam végül azzal a rám jellemző halksággal. A whisky, mint olyan, számomra nem opció.
Végül Seth üzenete mentett meg minket a további esetlegesen kínos beszélgetéstől. Testvérem meginvitált minket egy teára, s bár kissé vonakodva, de belementem, hiszen a háztól nincs messze a hoppállomás, s talán egy teára még pont lehetett időm a visszaindulás előtt, így hát miután mindketten végeztünk az evéssel-ivással, fel is mentünk a lakásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=551001#post551001][b]Catherine Shayleen Black - 2015.12.08. 15:17[/b][/url]

Nyilvánvalóan sokan bírálnák nem épp tökéletes technikáját, mellyel sztrájkol a körülötte lévő felhajtás miatt. Megnémult. A depresszió sötét árnyéka egyszerűen ráült, ő pedig nem hajlandó megszólalni, hiába kérdeznek az orvosok, hiába kérdez a pszichológus, hiába kérdez Aiden. A neki adott ételeket hol megeszi, hol elutasítja, mivel azonban rendszeresen rajtaveszt ezen a játékon és azonnal jönnek a csövek, így inkább legyűr pár falatot, mintsem ismételten mesterségesen táplálják.
Kata, a mellé kirendelt nővérke egész nap csicsereg, próbál mosolyt csalni az arcára, vagy bármilyen reakcióra bírni, de minden áldott nap ugyanolyan csalódottan távozik, mint előtte. Belátta, hogy életmódja veszélyes méreteket öltött és szeretné, ha segíthetnének neki, de nem bírja. Látja a szánakozó, lesajnáló tekinteteket, hogy "szegény kislány". Nem az. Nem tudja kezelni ezt a fajta bánásmódot, úgy érzi képtelen többé elviselni akárkitől. Minden alkalommal, mikor Aiden bejön, csak és kizárólag fájdalmat lát a szemében, a mérhetetlen sajnálatot, ettől pedig az epe rögtön megindul felfelé. Inkább rá sem néz a rellonosra, inkább nem is foglalkozik vele. Pedig szereti, veszettül szüksége van rá, mégsem erre. Nem ezekre a szomorú szemekre, amik szenvednek: szenved ő eleget nélkülük is.
A mai délután sem különbözik a többitől, kitartóan bámulja a plafont, miközben Kata újfent be nem álló szájjal sürög-forog körülötte. Kizárja a zavaró nőt és már csak arra lesz figyelmes, hogy csend telepszik köré. Kiengedi az oly sokáig benn tartott levegőt, de akkor egy ismerős hang üti meg fülét. Milyen kérdés ez? Hogy lenne? Csövek állnak ki belőle, ezeket vezetik le a torkán, életveszélyes állapotból hozták vissza, szinte a halálból, itt fekszik egy steril kórteremben, ahova meghalni járnak az emberek, vajon hogy van? Elég időt töltött már itt ahhoz, hogy tudja: az ilyen felesleges kérdésekre megspórolhatja a választ.
A következő mondatra végre valahára elfordítja a fejét, de csak azért, hogy ránézzen a könyvekre. Egyetlen pillantást sem szentel a fiúnak, csak visszafordul a plafon felé és némán zárja ki őt. Ez bitang nehéz mindkettejüknek, de főleg Aidennek, aki már isten se tudja, hanyadik napja tűri a teljes elutasítást. Viszont nem adta még fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=551328#post551328][b]Avery Lyall - 2015.12.09. 00:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=551330#post551330][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.09. 00:42[/b][/url]

Az ember nem igazán nevezhette randizásnak kettejük jóformán rendszerességet mellőző találkozásait. Az előző alkalommal voltaképp csak egy sétára futotta, de mentségére szóljon, Feather, a kviddicsmeccs és Gergő sérülése mind megkavarták az életét. Eleve az, hogy képes volt legalább egy kicsit figyelni ezekre, másokra, számára óriási apróság. Ezt az estét is valamiféle kárpótlásképp ajánlotta fel, bár nem tudta volna megmondani, tényleg ér-e majd bármit is. A hangulata még mindig rémesen ingadozó volt, bár a lába alatt sertepertélő eb segített valamelyest kordában tartani. Ezért is hozta magával, bár néha többet ártott, mint használt - például nem értette, miért igyekszik mindig lélekszakadva segédkezni neki, valahányszor Seth a konyha felé járt (pedig amúgy elég evidens a dolog). Mindenesetre, kikészítette a bögréket és egy kicsit rendet rakott a nappaliban, hogy le tudjanak ülni és ne az ő kacatjait kelljen mindenfelé kerülgetni, mielőtt az ablak előtti kuckónál letelepedett volna, leginkább el-elrévedő tekintettel nézve kifelé, miközben szórakozottan simogatta a kutyát. A csengetésre összerezzent, vetve egy gyors pillantást az óra felé, s mivel Feather nem hallhatta a hangot, csak farkát csóválva nézte, ahogy Seth az ajtóhoz indul. Odaérve kilesett a kémlelőnyíláson, majd egy mély levegővételt követően kinyitott.*
- Gyere be.-*Nem a legudvariasabb énje, de legalább őszinte - a lakásnak megvolt az előnye, hogy mivel senki sem törhette rá az ajtót, nem szorult nyugtatóra. Avery öltözéke láttán végigpillantott magán - a szürke melegítőn, sötétkék, szinte ijesztően vastag magasnyakú kötött pulóveren - de valahol túl fáradt volt hozzá, hogy sokáig aggassza a dolog. *
- Hát...légy üdvözölve.-*Nem motyogott, de halkan beszélt és szavai ugyanazt a lassúságot tükrözték, mint mozgása. Ennek ellenére a pulóver bal ujjába rejtett pálcának fél másodperc sem kellett volna, ha arra van szükség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=551331#post551331][b]Avery Lyall - 2015.12.09. 00:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=551332#post551332][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.09. 00:56[/b][/url]

Avery reakciójából úgy ítélte, nem először jár blokklakásban - neki sokkal megrázóbb volt először szembesülni a panellel, elvégre születésétől fogva családi kúriájuk vagy más aranyvérű varázslók otthonainak falai közt élt. Olyannyira más volt az a világ, hogy a lakást övező védelmi bűbájokat ki kellett egészíteni egy nagyon erős zajszűrővel is, mert sem ő, sem Sebby nem tudtak elaludni Budapest örökös ricsajában. A következő lépésben a kezébe kapott egyet a jellegzetes műanyagtáskákból, amiket szintén bizonyos fokú értetlenséggel szemlélt a mai napig.*
- Kínai?-*Belelesett a szatyorba, mint aki kicsi sárga emberkét vár, aztán megvilágosodott. Ja. Úgy kínai.*- Sose láttam ilyet, azt hiszem.-*Elmélyülten tanulmányozta a táska maradék tartalmát, míg Avery a bakancsával volt elfoglalva. Nagyon mugli. Nem mintha visszataszítónak vagy alacsonyabbrendűnek tartotta volta a varázstalan holmikat, néha azonban vitathatatlanul nem értette őket, sem feltalálóikat - a vicces pedig az volt, hogy ha kitartóan kérdezősködött, sokszor kisült, hogy maguk a muglik sem. Ahogy elindultak befelé, a másik csodálkozására csak vállat vont.*
- Agathaé, eredetileg három-négy főre, plusz három macskára volt számolva.-*Mióta a nő elköltözött, hiányzott jellegzetes kisugárzása, jelenlétének apró jelei, de jobb volt neki Márkkal, mint egyedül. A konyhából eléjük siető Feather alighanem a padló rengéséből érezte, hogy többen közelítenek, vidám faroklengetéssel üdvözölte az ismeretlent, bár kissé távolságtartóan - Avery reakciója ennek fényében kissé eltúlzottnak hatott.*
- Csak pár napja hoztam el. A légynek sem árt és siket.-*Valószínűleg nem ez a legmegnyugtatóbb, amit mondhatott, de mostanában valahogy nem remekelt ilyen téren. Sem. Leguggolt és a fehér kutya odatrappolt hozzá, hogy egészen közel húzódva Seth oldalához, nyakát nyújtogatva szagmintát vegyen Averyről és kissé habozva megcsóválja a farkát. Lehet, hogy érzett rajta némi görényt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=551334#post551334][b]Avery Lyall - 2015.12.09. 01:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=551336#post551336][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.09. 01:18[/b][/url]

Avery magyarázatára az arca nem igazán mutatott változást, mindössze egy lassú, fáradt pislantással nézett rá pár pillanatig némán - képtelen volt bármit is kezdeni egy ilyen...nem is tudja, hisztivel? Mármint, megkérdezték, harap-e, közölte, hogy ártalmatlan, és egyébként sem akarta rávetni magát vagy ilyesmi. Jó, kutya testbeszédből ő is kezdő, nem várja el, hogy valaki megértse, mit próbál vele közölni az eb, de azért a tulajnak szokás hinni, nem? Furcsa ez a túlreagálás.*
- Feltételezem, görényként.-*Talán ebben látta a dolog nyitját - kisállatként nyilván félelmetesebb egy ilyen találkozás, bár felvet egy-két ectra kérdést, hogyan és miért is? A hangja azonban színtelen maradt, mert a stalkerkedés nagy valószínűséggel csak az első felszínre bukó furcsaság, amire fény derült rövid-hosszú ismeretségük alatt. Mindenesetre, felegyenesedett és relative nyugodtan elindult a szinte sunnyogó Avery után, Feather pedig a szatyrot szaglászva követte. A kérdésre fejével a másik mögé bökött.*
- Ott állsz.-*A srác ugyanis nagy hátrálása közepette voltaképp begyalogolt a konyhába, csak épp nem regisztrálta ezt. Az ablak alatt egy lócával körülvett asztalka, a hűtő, velük szemben sütő, mosogató, pult és szekrény álltak. Kicsi, de még így is kényelmes, az ablakpárkányon sorakozó növénykék pedig üdítően illatoztak.*
- Nem hinném.-*Ha Avery mozdult és engedte, akkor letette a táskát és kipakolta a tartalmát - a kínai ételek finomnak tűntek, csupán gyomra nem tanúsított semmiféle érdeklődést irántuk, az illatok dacára sem, így rövid vizsgálódás után félretette őket. Egyébként is ott lapított valahol elméje egyik hátsó zugában, hogy nem biztonságos olyasmit enni, amit egy alvilági alak ki tudja, honnan hozott, furcsa papírban meg pálcikákkal. Aztán kiemelte a puzzle-t és elgondolkodva állva a dobozzal a kezében. A muglik néha olyan furcsák.