30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 114 115 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 28. 21:20 | Link



Norbit nem igazán ismerte korábban úgy igazán, csak annyival volt tisztában, hogy hajtónak meglehetősen jó. Az inkább a gurkók számlájára írandó, mint az övére, hogy Anna amolyan őrangyalnak szegődött mellé egy terelőütővel, de végül is éppen ennek köszönhetően sikerült kideríteni, hogy egyikük sem veti meg a filmek nyújtotta evilági élvezetet. A nagy beszélgetésben az is világossá vált Annácskának, hogy nem is olyan szégyenletes dolog az, hogy sosem bírta végignézni a méltán híres Titanicot sírás nélkül, és még nincs is vele egyedül, elvégre itt áll előtte Norbi teljes életnagyságban példának és biztos nem csak szórakozásból mondta, hogy hát ő is eme feltehetően elég népes tábort gyarapítja. Mekkora kihívás ám azt a filmet kibírni sírás nélkül, a szipogásról már nem is beszélve. Jobb is, ha arra nem tér ki a feltétel, meg se kérdezte, hogy lehet-e, amikor megbeszélték, hogy csak nekifutnak még egyszer, újult erővel, hátha most sikerül nem megkönnyezni azt a szívszorító történetet. A budapesti mozinak egyébként a hangulata tetszik neki, de ez a film... ez mit sem változott. Még mindig ugyanolyan gyönyörű, és... na tessék, már ő is szipog.
- Dehogyis. Ez nem csak valami allergia? - kérdezi, miután nagyon gyorsan pislog kicsit, hogy meg ne könnyezze már a filmet. Ez csak egy történet, és kész, győzködi magát, és megdörzsöli kicsit az orrnyergét, meg aztán a szemét is, mert hát nehogy már most jöjjön rá a bőghetnék. Majd a film után ráér, betámadja Norbi vállát és kibőgi magát, hogy ez mennyire szomorú, hiszen úgyis ismeri a végét, csak most ne. Még szerencse, hogy fogadást nem kötöttek. Vagy nem szerencse? Lehet, hogy az kellene motivációnak ide.
- Figyelj, kössünk fogadást. Aki előbb elsírja magát, kiáll majd a tetőre és elénekli ezt a Celine Dion-számot. Hm? - fordul Norbi felé ismét, fél szemmel figyelve a filmet azért. Neki valahogy máris nagyon megugrott a motiváltsági szintje, mert amennyire nincs hangja, elég ciki lenne pont ezt nyekeregni még esetleges közönség nélkül is, nemhogy azzal.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. július 28. 22:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 30. 22:21 | Link

Celeste Santacruz
Dorian Green :3


Nem is gondoltam volna, hogy ilyen príma koncertre rángat el Kinga. Nem mintha valami túl sokat értenék ebből a nyelvből, de a koncert meg a jó buli szavak azok nagy általánosságban eléggé nemzetköziek. Kétségtelenül eleinte tartottam tőle, de amint beléptünk a fedetlen részre és nagy nehezen előre furakodtunk, elkapott engem is a hév. Fehéres-vaj színű pólóm alját egy azték mintás szoknyába bujtattam, a szokványos magassarkú helyett most viszont egy egyszerű vászoncipőt varázsoltam a lábikómra. Amint feljött az együttes, kezdetben nem szenteltem túl nagy figyelmet az énekesnek s biza beletelt vagy fél órámba, mire leesett, hogy honnan olyan ismerősek a vonásai. Kisebb szívroham kíséretében ért el a döbbenet első tünete, ám amint feldolgozásra került ez a hihetetlen információ-tömkeleg, úgy csak még jobban elöntött a felszabadultság-érzet. A koncert végéig ott tomboltunk többnyire az első sorba, habár azért néha-néha elénk nyomultak a magas colos barmok.
 Az egész végére még folyt rólam az izzadság, tiszta víz volt a pólóm (jah, mert ránk is borítottak egy-egy pohár sört), és én így álltam be a sorba, ahol aláírásért lehet kuncsorogni a VIP szektorban. Legalább 20 percbe tellett, mire sorra kerültem és eléggé sanszosnak tűnt, hogy a barátnőm már meglépett valakivel ennyi idő alatt. Az énekeshez kerültem és valamiért az a furcsa izgalom fogott el, ami aztán jócskán megemelte szívem dobbanásainak számát.
- Hey. Uhm.. can I get a signature? - nem hiszem, hogy egyáltalán megismert, bár igazán el lennék ragadtatva, ha ez megtörténne. No persze reálisan erre az esély igencsak csekély, de hát ki tudja. Hátha tettem rá olyan mély benyomást..


meaning
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. július 30. 23:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. július 30. 22:39 | Link

Celeste

Azóta, hogy leléptem Madagaszkárról, többnyire csak levélben értesítettek az itteni eseményekről, ugyanis muszáj volt otthon maradnom, hát most ez van. Nem lehet úgy európai turnéra menni, hogy nem is vagy ott, bármennyire is szeretném, ezzz nem így működik. Szóval a mai napom kész őrület volt, kezdjük ott, hogy ezek a nagyon ökrök, akiket én a haverjaimnak nevezek, kitalálták, mekkora mulatság lenne, ha nem hopp-porral, vagy egyéb mágikus úton közlekednénk, hanem felülnék egy repcsire velük. Kemény két órán át hallgattam őket vernyogni, szóval Pesten szó szerint menekültem le a gépről.
Nagy nehezen elkeveredtünk a koncert helyszínére, ahol hangoltunk, meg készültünk. Nagyobb volt a tömeg, mint vártam és ez kicsit megijesztett, de végül csak végignyomtuk. Egészen el is lazultam, de arra végképp nem számítottam, hogy ja bocs, lesz V.I.P.- jeggyel rendelkező részleg is, akik majd sorban állnak szignóért.
A szívem majd kiugrott a helyéről, bár lehet, hogy ez azért volt, mert meleg volt, gitároztam, mászkáltam és énekeltem, meg így az egész élmény egyben... de attól még így volt. Megtöröltem a homlokom a pólóm szélével, miután aláfirkantottam egy csajszi CD-jét, majd a soron következő lányra néztem. Halványan elvigyorodtam a kérdésére, majd az alkoholosfilcemet a kezembe kapva figyeltem az arcát.
- Yeah, of course. It would be my pleasure. - bólintottam, hogy aztán felvont szemöldökkel, kissé csodálkozva tanulmányozzam az arcát, amint aláfirkantottam neki. - Wait a minute, babe... I think I know you... No... you can't be... Oh, my God, you are Celeste Santacruz, aren't you?


Meaning
Utoljára módosította:Dorian Reeve Green, 2015. július 31. 00:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 30. 22:58 | Link

Dorian :3

-Celeste bőrében-

 Bátortalan próbálkozás volt részemről, sőt, még a hangom is vagy négy szinttel magasabban csengett, mint úgy általában szokott. A magabiztos megjelenésem helyett tökre mint valami megszeppent kislány, álltam ott Dorian előtt, aki majdnem hogy leginkább ilyen robot módjára írta alá a CD-ket, papírokat, vagy éppen, amit az orra alá toltak. Én a csuklóm tartottam oda neki, jobb híján. Ahogy aztán felnézett rám, így kiszélesedett a mosolyom, s bizonyára feltűnt neki, hogy a korábban felmázolt vörös rúzsomnak már csak halvány maradéka tartott ki a koncert végéig. Mintha zavarban lettem volna, ami nem szokásom. Egyáltalán nem. Furcsálltam saját magam, így aztán kifejezetten zavarban lévő mozdulattal hátrafelé tűrtem az amúgy épp frissen mosott, de csurom vizes hajamat.
- Yeah, Oh My God, you remember! I didn't expect you to see here, darling! But.. - magam mögé pillantottam és bizony, a mögöttem álló lány-tömeg már igencsak toporzékolt, a közvetlen mögöttem álló hölgyemény pedig kifejezetten szúrós szemekkel szuggerált. - I don't want the others to wait.. - oké, most akkor valahogy meg kéne hívni. Tekintve, hogy életemben nem jártam még ezen a környéken.. - Probably you don't have time after all this. Do you? - kínosan topogtam, ahol pedig végigszaladt az alkohols filce a bőrömön, egész bizseregni kezdett. Még a végén tényleg eljön velem valahova! Habár valahogy erősen kétlem, hogy pont erre lenne ideje és engedné el őket a menedzser. De a remény hal meg utoljára, elvégre még fel is ismert, nem? Mosolygok, mint a tejbetök, a biztonság kedvéért pedig még rá is kacsintok.


meaning
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. július 30. 23:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. július 30. 23:12 | Link

Celeste

Nos, ha azt mondom, hogy nem vártam, hogy pont itt fogok összefutni a kisasszonnyal, akkor még finoman is fogalmaztam. Igazából anno megbeszéltük, hogy majd néha levelezünk, vagy ilyesmi, de erre nem került sor, így lassan ki is ment a fejemből az egész. Erre megjelent a koncertemen, az első normálison, hogy aláírást kérjen. Fura, fura, fura... Úgy tűnt, kissé zavarban volt, ez pedig nem volt rá jellemző, de nem zavartattam magam. Csibészes vigyorral döntöttem oldalra a fejemet.
- Well, you know, it was my concert, so I had to be here. But you! What are you doing here, beauty? - nevettem fel, majd a mögötte álló csajokra sandítottam. Ahj, miért vannak ezek most itt? Komolyan...
Éppen felajánlottam volna neki, hogy esetleg később meghívom egy kávéra, vagy valami erősebbre, mikor megkérdezte, hogy nincs-e esetleg időm rá, ha itt végeztem. Egy pillanatig néztem rá kissé döbbent fejjel, de aztán megráztam a fejem és elnevettem magam.
- Of course I do. - mosolyodtam el, majd a hajamba túrtam. - Look, now I have to be with my fans, but if you want, you can stay here with me. I mean... - átugrottam a kettőnket elválasztó asztalt lazán, majd a kezem nyújtottam neki és ha hagyta átsegítettem az én felemre. Aztán persze visszamenekültem, mivel néhány lány nem ismerte a "privát szféra" fogalmát.
- What's up, baby-girl? I haven't seen you for ages! - öleltem meg a leányzót lazán, majd aláírtam egy csajszi homlokát. Oké, ez már nekem is egy pöppet freak... Hátrapillantottam rá a vállam felett, felvont szemöldökkel.

Meaning
Utoljára módosította:Dorian Reeve Green, 2015. július 31. 00:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 30. 23:42 | Link

Dorian

- Celeste -

Valahogy ez az apróság kimaradt Kinga szövegéből, amikor az énekesről áradozott egész úton idefelé. Vagy tán csak én nem figyeltem oda eléggé, mert el voltam foglalva azzal, hogy itt kell dekkolnom, egy ilyen országban, ahol se pálmafák, se spanyol nyelv és az angol is csak elvétve. Egy kis önsajnálat. De lépjünk is tovább, a viszontlátás kellemesen gyomorba vágott, főleg így, ilyen koncepcióban..
- Yeah, I got it, I just needed time to realise, which wasn't that easy, you know. - már csak mivel halvány lilám sem volt azt illetően, hogy ő egyáltalán ilyen komolyan űzi ezt az ipart. Az első találkozásunk alkalmával valahogy másra összpontosítottunk mind a ketten, s bizony, álmomban se gondoltam volna, hogy valaha még ebben az életben újra látom.
 Talán a meghívást, vagy annak a felajánlását elsiettem, de az ilyen teljesen hidegen hagy, hogy mit gondolnak rólam, amikor személyesen én magam invitálok el valakit.
 He has to be with his fans. Megforgattam a szemeim még mindig mosolyogva, habár a mozdulatsor közepe felé abba is hagytam, s csak arra figyeltem, ahogy lazán, könnyed, légies mozgással átugrotta az asztalt. A mögöttem lévő lány gyakorlatilag elalélt a boldogságtól, szabályosan hallottam a sóhajt a nyakamba, ám ahelyett, hogy hozzá ugrott volna Dorian, nekem nyújtotta a kezét. Mit ne mondjak, boldogan fogadtam el azt és követtem az ő példáját: fel az asztalra majd a másik oldalon le arról. Némi felhördülés hallatszott a korábbi helyemről, ami a legkevésbé izgatott - ellenben Dorian ölelését kitörő boldogsággal fogadtam. Megsimogattam hozzám hasonlóan átnedvesedett pólóját, lapockáját, picit még a hajába is túrtam, aztán visszaengedtem a rajongóihoz, én pedig a széke mögé osontam, melynek a háttámlájára támaszkodtam. Véletlenül se nézett ki úgy a helyzet, mintha megjött volna a rég nem látott barátnő, tényleg, csak a csók maradt ki. Picit lejjebb húztam a szoknyámat, a pólómat feljebb
- Sweetie.. my family can f*ck themselves. I had to came here..to study.. Imagine. - magasba szökkent szemöldökkel konstatáltam a kissé zakkant csajt, aki a homlokára kérte Dorian kézírását, de nem volt túl sok időnk, máris jött a következő, aki egy könyvet tolt oda. Oscar Wilde - Dorian Gray. Itt muszáj volt elfordulnom, hogy palástoljam a kitörni készülő nevetési rohamomat.
 Egyszer csak megjelent mellettem egy másik tagja az együttesnek. Csöppet sem feltűnően végigmért, aztán karon boxolta Dorian és megtudakolta, hogy máris szerzett-e magának barátnőt.
- Anyway..how long will this take? - kérdeztem a választól teljesen függetlenül.


meaning
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. július 31. 00:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. július 31. 00:20 | Link

Cel

A kijelentésére felnevettem, majd vállat vontam, mivelhogy tényleg nehéz lehet felismerni. Pláne, ha életedben egyszer láttál és akkor se annyira az volt a lényeg, hogy ki hogyan néz ki... pf. Szóval csak lazán legyintettem neki, jelezve, hogy nem ügy, felejtsük is el, fordított helyzetben lehet, hogy én sem ismertem volna rá.
Meghívott, hogy esetleg lógjunk együtt, ha lesz némi időmez után az őrület után, mire közöltem, hogy persze, hogy ráérek, majd az asztalon átugorva átsegítettem. Az egyik csaj majdnem elájult, mire csak felkuncogtam, hogy aztán átsegítsem Celt az én oldalamra. Mintha valami istenverte szappanoperában lettünk volna, a csajok mögötte felhörrentek, én meg kis vigyorral néztem a csajszi hátsóját, míg le nem huppant a talajra. Utána én is menekülőre fogtam, tekintve, hogy az egyik csaj már azon volt, hogy letépi a felsőt rólam... Legalábbis az, hogy az említett ruhadarabomat szorongatta, nagyon ezt sugallta. Még az utolsó pillanatban megléptem, majd átkaroltam lazán a rég nem látott leányzót. Igazából nagyon jól esett, hogy viszonozta az ölelést, sőt, igazból még a többi is jó volt, pedig az emberek többségétől nem vettem jó néven ha hozzámérnek. Aztán ő a székem háttámlájára támaszkodott,míg én szignóztam. Aztán jött a csaj a Wilde könyvvel, én pedig egy pillanatra a kezembe temettem az arcom. Iszonyat. Imádom ezt a könyvet, de azért ez túlzás... hát, ha kell, leszek a Grey-e.
- Seriously? - kérdeztem Celre pillantva, de közben aláfirkáltam gyorsan a könyvet, hogy a csajszi ne tartsa fel a sort. - And which one will be your school?
Kissé kiakadtan néztem Benedictre, majd pókerarccal húztam a fejébe a kalapját.
- Sure. I have no better things to do - forgattam a szemeim és rosszallóan megráztam a buksim, hogy aztán ismét a kisasszony felé sandítsak. - I don't know, but if it takes more than thirty minutes, I'll go away with you.

Meaning
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 31. 00:53 | Link

Dorian
- Cel -

A kezdeti alapsémákon túljutva már egész felszabadulttá vált közöttünk a hangulat. Voltak érdekes emberek, akik igen egyedi módon kértek tőle aláírást, de a személyes kedvencem az a csaj volt, aki felhúzta a szoknyáját, és a szebbik felére akarta mr. énekes személyes kézírását. Na, itt már el kellett bújnom a háta mögött (fejem neki is támasztottam), mert nem bírtam volna vihorászás nélkül, és lám lám, nem is maradt el a kitörő kacaj, mely még a vállaimat is megremegtette. Az iskolámat elfelejtettem neki elmesélni, mert jött a tuskó társa, aki máris az iránt érdeklődött, hogy mégis mily viszony fűz minket egymáshoz. A 30 perces ígéretére bólintottam egyet, majd az órámat 5 percenként csekkolva ellenőriztem azt, de valahogy csak nem akart fogyni a kacskaringós sor, ami mintha a végtelenségbe torkollt volna. Egy idő után megjelent a menedzsere vagy mije, aki kihirdette, hogy ennyi volt mára, legközelebb majd itt és itt lehet folytatni vagy pótolni, sajnálják, de vége a bulinak mára. Vagy legalábbis itt. Nem egy lány nézett rám olyan szemekkel, mint akik egy mokkáskanál vízbe bele tudtak volna fojtani (kétszer is), ezekre pedig csak egy elegáns és bájos vigyort ejtettem. Még elintézett egy-két dolgot Dorian, csapat meg miegymás, addig én az öltözőjük előtt ücsörögtem azon gondolkodva, hogy vajon mi lesz az éjszaka folytatása. Kinga barátnőm hagyott egy üzenetet a mosdóban az egyik ajtón, hogy ne várjam, majd beszélünk később, elvégre talált magának egy kihagyhatatlan partit. A tükörben újrafestettem az elavult rúzsom, megigazgattam a pólóm meg az alatta lévő fehérneműt, megfésültem a hajam, aztán visszaültem a megadott helyemre, keresztbe tett lábakkal. Már vagy hajnali 1 lehetett, mire mindennel végeztek, összepakoltak meg nem tudom és jöhetett a mi kis kétszemélyes kalandunk.
- So.. where are we going? Into the night? - a másfél fejnyi különbség kettőnk között egyáltalán nem zavart, habár úgy átfutott rajtam a gondolat, hogy nem is lett volna olyan butaság magassarkúba bújni. Na mindegy. Kíváncsian pattantam fel és szegődtem mellé, akár velünk tartottak a társai, akár kettesben araszoltunk tovább. Az iskolám nevét még későbbre tartogatom. Valahogy nem akarom elszomorítani magam a gondolattal, hogy bizonyára az ország két másik pontján fogunk tanulni a továbbiakban.


meaning
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. július 31. 01:19 | Link

Cel

Egészen botrányos fordulatokat kezdett venni ez az egész dedikálásos izé, gyakran már azon voltam, hogy most megyek és leülök a sarokba, hogy sírjak pár percig, vagy nevessek vagy talán mindkettő egyszerre. Ott szakadt el a cérna, hogy a csaj a hátsójára kért aláírást, itt be kellett iktassak két perc szünetet, melynek folyamán az asztalra borulva sírtam a röhögéstől, hogy ne lássák a fejemet.
Mikor kijelentette Marty, hogy végre lehet menni, a levegőbe bokszolva ugrottam fel, majd rohantam volna az öltöző felé, de előtte megbeszéltem a leányzóval, hogy itt várjon meg, el ne tűnjön nekem, mert akkor biza leharapom a fejét.
Átöltöztem, arcot mostam, higiéniai dolgok sora, mint fogmosás, belőttem a hajamat, aztán az utolsó tíz percbe esetleg egy kicsit pakolni is segítettem. De csak egy kicsit...
Amint végeztünk, közöltem, hogy rám ne várjanak, mert későn jövök, azzal kislisszoltam az ajtón és végigmértem Celt.
- Yeah, I think the night is the best definition. I dunno. Where do you want to go, sweetheart? - kérdeztem széles vigyorral, miután a pillantásom megállapodott az arcán és a karjaimat összefontam a mellkasomon. Amint mellém szegődött a kisasszony, a karom nyújtottam neki, majd kifelé vezettem, mielőtt még Benedict képes és utánunk jön lesifotósnak. Pf.
Idekint egy "kicsit" sokkal hidegebb volt, mint odabent, szóval a pillantásom azonnal a leányzóra tévedt, érdeklődő pillantással.
- Are you not cold, aren't you? - néztem rá kissé aggódó pillantással, készen arra, hogy ha esetleg kell, felajánlom neki a kabátomat.
Még lézengett erre pár lány a koncertről, de nagyon tudtam remélni, hogy nem jön ide egyik sem, mert már kezd elegem lenni belőlük.

Meaning
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. július 31. 03:33 | Link

Mihael
Pestseholse
éjszaka.


Mély, nyugodt lélegzet, koppanó cipő, pálcaintés s nyomában egy fekete talár. Anna úgy tekeri magára a drága szövetet, legelső lépésként, ahogy elszabadult a másik világtól, mint egy szeretett, királyi palástot. Nem mondhatni, hogy ennek praktikussági okai volnának, hogy ronda mugli ruhákat fedne el, mivelhogy díszes, vékony bőrből készült mellényével, különleges anyagú sima, sötét nadrágjával nem erőltette meg magát túlzottan, hogy beolvadjon a varázstalanok közé. Némán, seszínű tekintettel indul tovább, Pestseholse sötét piactere csak látszólag elhagyatott; itt is, ott is bukkannak fel arcok a sötét sarkokban, elhaladó árnyak, halk, fojtott beszélgetések. Ahogy pedig kifordul a gyéren kivilágított utcára, megjelennek az első kétes árusok is, a cégérek, a kopott macskakő és a kirakatok sötét ablaküvegei. Nappal se sok embernek akad erre tisztességes dolga, de az éj leszálltával a környék egyike az ország legmocskosabb területeinek. Anna most egyszerűen...a kocsmába igyekszik.
Útja során senki se szólítja le, nem köszönnek egymásnak az ismerősök se, csak szivarjára gyújt rá séta közben. A drága dohányt, ha teheti, soha nem pazarolja Budapest erre érdemtelen területein. A legelső ember, akivel aztán vált egy pár fukar szót, már maga a pultos. Régi vendég, régi asztal, régi pohárban a legremekebb single malt, a füstös levegőben szinte idilli békesség. A fogadó némiképp hangosabb ugyan, mint nappal, de felszínen uralkodó részeg kiáltozások s hangos röhögések mögött ugyanaz a társaság, ugyanaz a munka burjánzik, mint mindig; a fogadó, ahogy az lenni szokott, a városrész központja, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
 Elégedett kis mosoly - bizarr módon itt ez az ember is békésebbnek látszik, ha leheletnyi is a különbség, de eltűnt arcáról a muglivilágban érződő türelmetlenség. Máskülönben nem olvasható róla semmi, hideg pillantással fut körbe teremben apró biccentéssel néhányuk felé, itt senkinek nincs ingerenciája rá, hogy céltalan csevegésbe bonyolódjon. Miután aztán a terem egyik belső sarkában helyet foglalt és kényelmesen hátradőlt, érdektelen nézelődésével sejteti, egészen máshol jár, valószínűleg valamelyik munkája körül. Vajon mennyi idejébe fog kerülni, mire megszerzi a francia családnak az ereklyét...vajon mennyi galleont húzhat rá az általuk nyújtott árajánlatra? Az édes arany, csörrenő tárcák.
Második kör, utána már belemélyed az asztalra széléhez helyezett vékony, fekete könyvbe, melyben a saját kézírása látszik - az avatatlan szem ennél többet nem is igazán tud kiolvasni belőle. Talán az is a felkeresendő területekről szól.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. július 31. 03:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 31. 04:32 | Link

Anna
Pestseholse
éjszaka


Beszédfoszlányok. Zöngés és zöngétlen hangok, mélyek és magasak. Krákogás, köhögés, egy káromkodás. Cigarettafüst, és italszag fodrozódik a fejük felett, lassan benyeli mindegyikük üstökét. Ujjával türelmetlenül dobol az asztallap keze alá eső részén; a tekintete valahova a végtelenbe fókuszál, elnézve a szakállas, feltűnően jól öltözött fickó válla felett a semmibe. Ez a férfi nem illik egy kocsma állóképébe. Ő sem tud teljesen beleolvadni az itteni aljanépi csoportosulásba. Ha alaposan végignéz önmagán, kapásból fel tudja sorolni, miért néznék ki a helyiek rövid idő alatt: fiatal, kissé suhanckinézető, épphogy beérett arcú fiatal férfi, hanyag öltözködéssel, de ápoltan ücsörög egy asztalnál egy öltönyössel, és egy sokkal inkább ideillő, sötét képű fazonnal. Mintha a gyerek az apja után szökött volna a melóhelyre.
Percről percre kifejezéstelenebb arccal mered maga elé, és a szóáradat még mindig nem akar véget érni. Úgy gondolják, minden apró részletet a szájába kell rágni. Azt hiszik, nem olvasta el jó előre az aktát. Jó döntés volt Roxy-t otthon hagyni, mert már régen nekik esett volna tíz körömmel, hogy fogják be a pofájuk. Rezignált sóhajjal túrja hátra lenőtt sörényét a szeméből, és biccent egy rövidet a pingvinszereléses felé egy eldörmögött "oké" kíséretében. Megértette. Napokkal ez előtt tudta mindezt. A koordinátoruk rendkívül jól végzi a munkáját, és még soha nem kellett extra eligazítást igényelniük adathiány miatt. A "kedves" megrendelő ezúttal mégis úgy ítélte meg, hogy ölebei túl inkompetenseknek bizonyulnak majd egy saját felvilágosítás nélkül. Tévedett.
Ott tér magához, hogy megfogják a vállát. Vadidegentől, tárgyalás közben ezt sosem tűri el. Íratlan szabály, és ez az istenverte állat úgy látszik, nem ismeri a betartandó szabálykönyvet. "Figyel Ön egyáltalán?" Ó, hogyne figyelne? Annyira rááll minden idegszálával e kettőre, hogy abban a percben, amint a vállát éri az enyhe, összpontosítást szorgalmazó kézmozdulat, elkapja az öltönyös csuklóját, és reflexből felpattanva hátraperdíti két asztal között, hogy amaz felnyalhassa a padlót. Elfelejtett odanézni, hogy hátul volt-e további asztal, s ezen asztal mögött még most is ül valaki. És ennek a valakinek valószínűleg lesodorta az italát a mi öltönyös barátunk, ami aligha fogja örömmel eltölteni a jellegzetes vonásokkal és kisugárzással felruházott embert.
A másik alak nem mozdul a helyéről, ám tekintetét le sem veszi Mihaelről, míg a férfi helyet nem foglal ismét. Állják egymás állhatatos pillantását, Mihael így húzza maga alá a széket. Mintha ez előtt pár másodperccel nem csörömpölt volna végig semmi a háttéren. Felvont szemöldök, pillantásváltások, feszült légkör. És a kocsma még mindig a saját életét éli, saját szívével lüktet. Itt nem veszik fel olyan könnyen a drámai és látványos kiborulásokat, feltéve, hogy nem egy-két ital bánta...
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 31. 04:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. július 31. 19:51 | Link

Mihael
Pestseholse
éjszaka.


Bizonyos helyeken nem érthet meglepetésként, ha egy ember csapódik rá az asztalodra, mondhatni, nem érdemes rajta sokat problémázni. Anna is a legcsekélyebb ijedtség nélkül, villámgyorsan pattan fel, s miközben egyik kezével a könyvét csúsztatja zsebre, a másikkal pálcáját veszi elő - a drága italát azonban nincs ideje megmenteni, az asztal reccsen, a pohár törik, pontosan a szeme előtt, a túlöltözött férfi pedig alig észlelve a körülötte zajló eseményeket, szinte csodálkozva terül szét az asztal lapján, meg a szétfolyó italban.
Anna mély, rezignált sóhajt áldoz kedves barátjára, miközben pásztázó, seszínű tekintete megakad egy fiatal férfin, aki épp leülni készül.
- Everte static! - Int, mire az asztalon heverő előkelőség liszteszsák módjára pördül le a földre, valahová a sarok áldó árnyékába. A kábítóátokkal már csak mintegy mellékesen legyinti meg, mikor elindul a bajt okozó férfi felé. Mindez felborította kissé a békét, de nem rengette meg túlzottan a fogadó életét; a férfi becsapódásánál néhány másodpercig csönd lett a közelben, s többen fél szemmel továbbra is figyelemmel kísérik az történéseket, nyilván készen állva egy kis csetepatéra, ha úgy alakul - de az eseményeket egyelőre Anna irányítja. Ha egyszerűen csak intett volna a pultosnak, hogy töltsön neki egy új pohárral, talán úgy tűnhetne, mintha nem védené meg a tekintélyét. Tisztelni kell egymást, ez alapvető szabály.
- Tartozol nekem egy itallal. - Mondja rekedtes hangján mindenféle bevezetés nélkül, miközben jobb kezét a férfi vállára helyezi - de csak egy egészen apró pillanatig, a megszólítással egy időben ugyanis a széke felé int, ami egy diffindo-val kettétörik alatta. Hogy leesik-e az idegen a földre, vagy hogy milyen gyorsan pattan fel, mennyi idejébe kerül, míg átpillantva a nő mögött összerakja a képkockákat, kiderül, Anna azonban fél lépéssel mindenképpen hátrébb lép, hogy kényelmes távolságból tudja felé szegezni a pálcáját. Testtartása és kifejezéstelen arca nem tűnik túlzottan ellenségesnek, mindazonáltal nem szívesen válna el az idegentől úgy, hogy az tartozik neki. Főképp nem, ha a tartozás tárgya egy igen értékes és finom single malt.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. július 31. 19:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 31. 22:17 | Link

Anna
Pestseholse
éjszaka


Hosszú másodpercekig merednek egymás szemébe a megmaradt taggal. Erőteljesen gondolkodik, hogy a másik azt várja-e, hogy átkozódni kezdhessen, vagy szimplán élvezi a farkasszemezést, és a dominanciáját akarja-e tesztelni? Mert, hogy most egyikre sem akar indokot adni, az egy kőbe vésett tény. Nem, nem fog ennél több indokot adni az összetűzésre, így is átlépett egy határt, amit ügyféllel szemben nem szabadna. Elvesztette a türelme fonalát, és ezért még le fogják teremteni, de Mihael nem a nyugodt természetéről ismerszik meg. Az Ethan lenne, vagy Michelle, amikor épp tárgyaló stílusba vált.
Egy pillanatra megrezzen a tekintete, mikor a hátuk mögött egy varázsige hangjai csendülnek fel, majd puffanás, és visszatér a kocsma alaphangulata, a jótékony zümmögés, duruzsolás, susmogás, pohárkoccanások hangjai. Zene füleinek, nagyon élvezi ezt az alapzajt, valahányszor betér egy ilyen vendéglátó egységbe. Meg nem tudná magyarázni, mi ilyen idegnyugtató számára egy pusztán ivószenvedélyeken kiszolgáló létesítményben; talán az, hogy itt a különböző álarcok, melyeket az emberek magukra húznak, csöppet sem hatnak műnek, idegeneknek. A kocsma egy remekbe megrendezett színház, ahol minden maszknak helye van.
Hozzányúlnak a vállához. Úgy pattan fel, hogy a szék hátradülöngél a lendülettől, s ezzel párhuzamosan, egyazon időben kettétör az -immáron sejthetően- nő közreműködésének hála. Egy darab fa, ennyi. Adóz neki egy pillantással, magában csendben megjegyzi, hogy az előbb még ezen ült. Egy perce sincs, hogy a feneke még melengette a natúr ülőgarnitúra anyagot, és nincs többé. Kicsit talán fájlalná, megszánná, hiszen jó, kényelmes szék volt, de nincsen különösebb affinitása lelkizni egy szék darabokra hullása ügyén. Sokkal jobban lefoglalja a fél lépésre tőle elhelyezkedő, érdekes arcú nő. Olyan megfoghatatlanak a vonásai, szinte képtelenség lenne szavakba önteni a látványt, az első impressziót, amit maga után hagy Mihaelben. Emlékezteti az állatok közül a farkasra néhol markánsnak mondható arcvonásaival. Vagy nem is markáns? Képtelen leírni, csak az érzés fodrozódik agya mélyében, hogy annyira... más, mint a többi nő. Vagy nem is nő? Léteznek androgün szépségű férfiak, akikről hamarabb állítaná bárki, hogy nők, mint saját nemük képviselői, s csak egy vetkőzés és teljes body check segítene a félreértés tisztázásában. Talán ő is téved. Ki tudja.
Egy teljes perc telik el, míg végigcikáznak rajta ezek a gondolatok; arca semmitmondó, üres kifejezésbe dermed a másik felé nézve. Teljesen megfeledkezett társasága maradékáról, de mikor krákognak egyet a háta mögött, hátrafordul, és megrázza a fejét. Ne most.
- [Találkozzunk holnap.] - Szólal meg az anyanyelvén, mire a férfi lenéző fintorba torzítja arcát, és egy vállvonást követően feláll, összeszedi eszméletlen társát a sarokból, és távozik a kocsmából. Mihael pedig visszafordul az előtte álló, tőle idősebbnek kinéző nőhöz.
- Akkor le kell rónom az adósságom. Nem szeretek tartozni. Mit iszol? - Mivel az előbb (feltételezem) magyarul hangzott el a kérdés, szintén magyarul felel, erős francia akcentussal. Arcán megadás és némi belenyugvás tükröződik. Nyilván örül neki, hogy nem kell többé idegesítő kompániájával foglalkoznia, bár abban még nem teljesen biztos, hogy új társasága nem-e rosszabb az előzőnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2015. július 31. 23:35 | Link

Mihael
Pestseholse
éjszaka.



- Whiskyt. - Válaszolja egyszerűen, mikor a végére érnek egymás, a szokásosnál némileg tovább tartó vizsgálódásnak. Anna részéről ez persze jórészt abból áll, hogy felmérje, mennyire lehet ellenfél a fiatal férfi, vagy talán inkább fiú, és természetesen a társai, ez a két furcsán, megalázkodón távozó pár, akikre alig szentelt többet néhány másodpercnél. Miféle kapcsolatban állhatnak vele? Utóbbira persze könnyű válaszolni - üzletfelek. Miféle üzleté?
Az ismeretlen francia nyájassága nem győzi meg őt arról, hogy el kéne raknia a pálcáját, de elég arra, hogy leeressze, sőt mi több, hogy hátat fordítson neki és leüljön vissza a saját asztalához - nyilván ide várja az italt, amit a pultus különben már ki is készített a számára, mikor hálásan észrevételezte, hogy mennyire lecsillapodtak a kedélyek - a francia rendelésének felvétele után rögtön el is indult helyretenni a széket. Maga a tény, hogy Anna a hátát mutatta a másiknak, különösen tükrözi véleményét a szituációról és róla magáról; egyrészt úgy érződik, továbbra is fent akarja tartani a valós, vagy valótlan dominanciáját, amit az előbbi, belenyugvó hang szerzett neki, másrészt talán elég okosnak tartja a férfit ahhoz, hogy tudja, nem fogja hátba támadni, mert több szempontból se érdemes. Fontos mozzanat ez a nő részéről,  persze, hogy mindez mennyire színház, nehéz megállapítani, a pálcáját elvégre továbbra se tette el. Érződik, hogy egy ideje már benne van az efféle játékokban, s amiket, de ez már igazán titok, általában élvez is.  
- Francia, ha? - Meglehetősen sokat mozog francia vidékeken mostanában, ahhoz pont eleget, hogy értse az előbbi mondatokat és ahhoz is, hogy kétséggel kezeljen mindenkit, aki anyanyelvként tekint rá. Fura népség. Fura, de legalább gazdag.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2015. július 31. 23:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. augusztus 1. 01:16 | Link

Anna
Pestseholse
éjszaka


Nem egy szószátyár, hát rendben. A külsejétől eltekintve a viselkedése is azt sugározza, hogy életrajzi regényre hiába vár. Egyáltalán érdekelné? Nem, nem, aligha. Szinte megszokottnak mondható mozdulattal rándul egyet a csuklója és a mutatóujja egyezményes jelként a pultos felé, hogy kér még egy kört. Általában elég lealacsonyítónak érzik ezt sok helyen, ha túl öntudatos a személyzet, de sajnos a férfit nem nevelték ki jó modorból és tiszteletből, no meg abból az alapvető elvből, hogy a pultosokkal megéri tisztes kapcsolatot ápolni. Sok befutó információról tudhatnak, megfelelő embereket ismerhetnek, ilyesmik.
Hátán futkos a gyanakodás, mint egy éber hangyaraj; az az érzése, hogy egyáltalán nincs rendben semmi, nyugtalanság fészkel a fejébe. Az egész nő egyfajta bizarr távolságtartásra ösztökéli, ugyanakkor ha már a felvilágosító órája meghiúsult, kár volna úgy hazamennie, hogy nem iszik még a nap végének egészségére.
Takaros megnyugvással tölti el viszont a kialakulóban levő helyzet: csak annyit kell tennie, hogy némi alárendeltséget mutat, és az események elindulnak egy egészen kedvező irányba, ahol nem kell feleslegesen energiát pazarolnia szó- és egyéb nemű párbajra, erőfitogtatásra, ugyanakkor megfigyelheti kényelmes közelségből a másikat. Nyugodt, kiszámítható testtartással és -mozgással követi a nőt az asztalához, és foglal vele szemben helyet; mire elhelyezkednek, az italaik is koppannak az asztallapon, pont előttünk.
- Többnyire... Nem kedveled a franciákat? - Megenged magának egy enyhe vigyort, mielőtt a szájához emelné a poharát, és legurítaná saját adagja egy részét. Lassan kell inni, kiélvezni, kiízlelni, így tanították. Csak úgy van értelme finom italt fogyasztani, márpedig ez... ez megérte a pénzét az ízéből következtetve.
- Egyébként köszönöm. Ha nem kábítod el, felállt volna, és újrakezdi a szófosását. - Nem mintha a hangjában szemernyi hála vagy elismerés zengne. Unott, semmitmondó, formális, sőt pimasz színezetű is egy kissé. Mintha félvállról vetné oda a szavakat, holott csak formalitásnak szánja.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. augusztus 1. 01:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. augusztus 2. 21:40 | Link

Dorian

-Celeste bőrében-

Nos, ahhoz képest, hogy mennyire haragudtam anyuékra, amiért egy számomra ilyen putri helyre zavartak tanulás címszó alatt, jelenleg nem is olyan elviselhetetlen. Természetesen azért nem is közelít Mexikó egzotikus pálmafáira és kiváló májusi koncertsorozataira, kivált a MásVilág, de lehetne rosszabb is, nem? Elvégre mekkora esély volt arra, hogy itt, az Isten háta mögött találkozunk ismét Doriannal azok után, hogy egy felettébb kellemes estét töltöttünk el egymás társaságában. Fel is merült bennem anno, hogy a társa, akivel rótta a koncerteket, vajon hova tűnt, de épp csak kósza foszlányként suhant át rajtam, annyira nem volt rá kíváncsi. Erre tessék, most itt csodálkozom a tükörbe és el sem akarom hinni a valóságot. Tekintetem szemeim között ide-oda cikázik, közbe idegesen csavargatom a hajam, kétszer leejtem a rúzsom a földre, ami persze le is törik, így a saját kis kezemmel kellett felemelnem a kozmetikai cuccot és feltalálni magam. A fésűm szerencsére nem adta meg magát, ellenben ahogy a csaphoz hajoltam, hogy kicsit oltsam a szomjam, úgy az kispriccelt és telibe kapta a felsőmet. Csodás. Mindegy is, kihúztam magam, egy bátorító mosolyt küldtem saját magam felé a tükörben, aztán heves mozdulatokkal kislattyogtam és megvártam a társam. Kicsit szégyelltem magam, amiért a parfümöt elfelejtettem, no persze ez csak akkor jutott az eszembe, mikor az övé megcsapott. Nem volt túl ismerős, elvégre csak egyszer éreztem, de határozottan kellemes érzéssel töltött el. Karját elfogadtam, noha általában csípőből utasítom el az effajta felajánlást. Nem szoktam élni vele, hisz tudok én menni a saját lábamon is, és a magassarkúkban sem kell egyensúlyozgatnom folyamatosan, mert kitűnően járok bennük. Nem is értem jószerével magamat se, amiért nem köszöntem meg és mondtam, hogy még nincs köszvényem, de biztosan csak zavarban vagyok. Igen. Semmilyen más magyarázat nem lehetséges.
- Oh, maybe.. a pub? Or a public building? - én se vagyok ám normális, hogy hivatali intézetbe akarok betörni és élvezni az éjszakát. Aztán jön a török security meg a sima security meg minden security, és elvisznek minket a börtönbe. Háh, még bilincs se volt rajtam! Nem is rossz ötlet..
- Doesn't matter, I just need to walk a bit. You know, to get hotter..warmer, I mean. - jó, nem vagyok félreérthető, áh, nem látszik, hogy csak tanultam az angolt, véletlenül se. Bár ugye, ami azt illeti, lenne itt valami, ami igencsak felmelegítene, és mindenki gondoljon arra, amire csak akar. Közelebb húzódtam Dorianhoz, ha pedig előtte rám adta a kabátját, akkor kislányos bájjal húztam fel azt magamra és csak eztán ért össze az oldalunk is, nem csak a kezünk.
- Loook! A playground! - kisebbet sikkantottam, egy pillanatig húztam magammal a fiút, de el is engedtem, hátha nem dobja fel annyira, mint engem. A kis azték szoknyám és vélhetően a fiú 1-2 számmal nagyobb kabátja jó párosítás lehetett, én legalábbis kifejezetten élveztem. Rövidre vágott hajam a futás közben csapkodtam a srác dzsekijének vállát, amíg a hintához érkeztem és mintegy nekifutásból megperdültem magam körül, aztán a műanyag részére érve hátra és előre kezdtem magam hajtani.
- If I see a swing, I must to play with it. Sorry. But look, here is another! Or we can sit on the same at the same time! - a dilibogyó Celestét az évek során se voltam képes kiűzni magamból. A szellő, ami az arcomba csapott, mikor előre hajtottam a hintát, egész hátracsapta a hajamat, majd mikor ugyanezt az utat jártam be, csak visszafelé, akkor pedig mind az arcomba tódult. Ilyenkor szélesen elvigyorodtam, hogy szinte megettem a hajam, és boldogan nevettem. Azóta nem voltam ilyen felszabadult, hogy ide kellett költöznöm és valószínűleg a következő 2 hónapban se lesz ilyen jó estém.


meaning
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 2. 22:16 | Link

Terelőangyalom <3
Budapesten egy régi moziban: Titanic vetítés

Na jó, vannak égő és vér ciki dolgok. Beülni a moziba és eldönteni, hogy nem fognak sírni a Titanicon... Elsőre csak szimplán hülyeségnek tűnik. De látni őket, ahogy küzdenek a késztetéssel - és itt főleg Norbira célzok - viszont egyenesen röhejesen nyomi. Mert lássuk be, ha Maris zokog, érthető, végül is lány, ő ejthet könnycseppet egy könnyfakasztó sztorin. De egy férfi?! Azt már semmiképp sem! Így hát kissé szégyenkezve fordul partnere felé és pislogja ki szeméből az előtörni vágyó borzalmakat. Juj.
- De, lehet - bátortalanul válaszol, majd a vászonról elvonva tekintetét kajánul elvigyorodik. - Szerintem allergiás vagyok a Titanicra - ártatlanul pislog, de a nevetőráncok ott bujkálnak a szeme szélein. Egy filmre nem lehet biológiailag allergiás senki. Vagy már igen? Tudniillik ma már mindenre van valamilyen megnevezés. Azokra is, akik a kacsáktól félnek. Az aaaa... Fú, hát most így nem tudom. De ma már mindenre van orvosi latin kifejezés, erre is lehet. A következő ajánlatra viszont felcsillan a szeme, bár félig szomorú is. Nehezen vallom be, de az eridonos szívesen elénekelné a tetőn a Celine Dion dalt, ha cserébe Maris fogja, hogy ne essen le. Akárcsak a filmben. Ez viszont nem opció. Majd külön megcsinálják, lesz idejük a naplementében... Akarom mondani: mi? Ezt soha!
- Ez a lehető legborzalmasabb fogadás... Csináljuk - bólint egyet elszántan és ismét a vászon felé fordítja figyelmét. Most jön az üzekedés, menekülnek, jég... Csak a szokásos. Csak a nagyi ne dumálna bele, az olyan szívszaggató! Egyébként így társaságban és a tét tudatában nem is olyan sírós ez a film. Gondolja most. Amíg nem kezd el a hajó süllyedni. És a gyerekek! És az anyukák! És úristen, alig menekül meg Jack és Rose! Norbit teljesen hatalmukba kerítik a látottak, lesápad a vészes részeknél, de felderül az arca a kijutásnál, a nagyja viszont még hátra van.
- Na mostantól kell masszívnak lenni - belekortyol kólájába és igyekszik elvonatkoztatni mindentől. Férfi. Erős. Nem sír. Sír. Sírni fog. DE NEM!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. augusztus 3. 13:50 | Link


Magnus nyugalma valószínűleg mindenki mást hátborzongással ajándékoz meg, derűsségével arányosan növekvő libabőrökkel. Seth a legkevésbé sem örül, hogy neki kell elsőként belépnie, hátat fordítva a férfinek, de Gareth a zavar legkisebb jele nélkül mozdul és sétál előre, hogy szemrevételezze a terepet. Minél gyorsabban méri fel a teret, annál jobb, mert nem hiszi, hogy lenne módja bejárni és rendesen betájolni, bár az elé táruló pőre betontömbök nem is igazán adnak ez utóbbira lehetőséget. Semmitmondó szürkeség, álló levegő, mesterséges fény, monoton dermedtség - egy pillanatig.

Gareth a maga zsenge tizennyolc évével legfeljebb zöldfülű mágiagyakorlónak tűnhetett avatatlan szemek számára, azonban ebbe a maréknyi időbe számára többet zsúfoltak, mint másnak élete első három évtizedébe. A színészkedés megtanítja az embert, hogyan uralja testének minden porcikáját, rezzenését, mozdulatát, de arra is, hogyan reagáljon gyorsan, akár improvizálva, akár jól berögzült módon; az okklumencia gyakorlása lehetővé teszi, hogy figyelmét, akaratát csak arra koncentrálja, ami fontos; a szüntelen fenyegetettség készenlétben tartja az embert, esetében bármire készen; a tárgybűvölés precizitást és tökéletes pálcakezelést igényel; a tapasztalatok pedig arra, hogy ne támaszkodjon senkire, csak a saját erejére és képességeire. Ha akad is kivétel, az nem Magnus - hogy az ex-auror elméletben a tanára, aki felelősséget vállalt érte, a legkevesebbet sem nyom a latban, amikor törtperc alatt kell döntenie. Végiggondolni nem lenne ideje, de azt teszi, ami ebben a felállásban a leglogikusabb: oldalvást fordul, a lehető legkisebb felületet kínálva a tűzlabdának és elugrik, ugyanezzel a mozdulattal a másik irányba lökve a férfit. Ha elemeznie kellene az indokokat, a következők lennének:
- Magnus az a fajta ember, aki nem fog vele finomkodni
- ha ő idézte a varázslatot, megzavarhatja a koncentrációját
- nem csak a saját, hanem a hozzá tartozó emberek épsége is fontos
- akár igazi a labda, akár nem, ez egy reflexteszt, egy helyben maradni bukás
- Magnus nem ellenség, de ösztönből sem akar vele egy oldalon landolni, a hátát kínálva céltáblául.
Erre persze legfeljebb utólag lesz majd módja, jelenleg lefoglalja, hogy landolásának helyéről szinte azonnal továbbmozduljon és pálcát rántson. Talán nem a legokosabb dolog, a reflexei azonban erősebbek a szerepénél - ugyan ez még messze áll attól, amit Alexander akkor láthatna, ha Jared is a közelben lenne, így sem nyomhatja el "örökségét". A lehető legtöbb irányba figyel egyszerre, de nem pocsékolja erejét, kivár a következő mozdulat előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. augusztus 3. 20:54 | Link

K.D.A.
~ Buda, Osztrovszky szülők otthona


Évek óta nem járt szülei budai lakásában, de a folyosót belengő, jól ismert illat már az első percben elhinti benne az otthonlét kellemes, el nem feledhető érzetét.
Édesanyja vékony könnyfátyol mögül figyelő tekintete végig Katherine-t mustrálja, úgy tűnik, a frissen végzett nő gyorsan belopta magát idősödő, érzékeny szívébe. A férfi lágy, aggódó mosollyal néz édesanyjára, majd mikor kedvese megszólal, felé fordulva hallgatja őt. Katherine magabiztos nő látszatát kelti, mely mögött udvariasság, s aranyvérűekre jellemző elegancia bujkál.
- Megzavarni? Így is alig látjuk a gyereket - förmed rájuk apja, és egy ideges legyintéssel hagyja ott őket, hogy minden további nélkül az étkező felé ballagjon. Konstantin egy szorongó, feszélyezett pillantást küld az öreg után, majd Katherine vállát megszorítva rámosolyog. Csupán tekintetével, szavak nélkül üzeni, hogy semmi baj, az apja ilyen, nem kell vele foglalkozni. Anyja a maga, jól nevelt csendjében csóválja meg fejét, majd mintha mi sem történt volna, a ború eltűnik arcáról, s helyét örömteli kedélyesség veszi át.
- Soha nem zavartok. Örülnénk, ha többször látogatnátok el hozzánk - szólal meg az asszony, és ahogy férje után indul, futólag végigsimít leendő menye karján. - Gyertek, a vacsora tálalva. Katherine, nem tudom... szereted a húsételeket? Kolos nem volt bőbeszédű ezzel kapcsolatosan.
Gondterhelt pillantást küld fia felé, majd eltűnik az étkező boltíve alatt.
- Apámmal ne törődj - súgja Konstantin a nő fülébe, és derekán pihentetett kézzel vezeti végig az egyszerű, mugli fényképekkel tarkított falú folyosón.
A tágas ebédlőben drága fabútorok kaptak helyet, a tálalószekrények patyolat tiszták, rajtuk további fényképek díszelegnek. Középen a szülők esküvői fényképe áll, mellette a csecsemőkorú Konstantin néz nagy szemekkel, másik oldalán a régi családi autót vezető apuka, ölében a vigyorgó kisfiúval mutogat a szélvédő irányába. György az asztalfőn ül, Aliz rögtön mellette foglalt helyet. Vele szemben csillog a két plusz teríték.
- Foglalj helyet - mondja a hivatalnok Katherine-nek, s az óceánszínekbe pillantva, egy félmosollyal húzza ki neki a nehéz széket. Mikor leül, segít betolni a bútort, majd ő is elhelyezkedik mellette, a saját helyén. - Mi újság a minisztériumban?
Konstantin természetesen apjának intézi kérdését, hátha kedvenc témái egyikével oldja hangulatát, de az idősödő férfi morcogva rázza meg fejét. Kezében a merőkanállal pillant fiára, tekintete aztán a mellette ülő, rózsaszín ruhás barnán állapodik meg.
- Vámpír, mi? - dünnyögi, miközben belemeríti a kanalat a forró, gőzölgő húslevesbe. - Na és lakmároztál már a fiamból is? Vagy az unokánkból? Mit szól ehhez Renée, hm, fiam?
- Gyuri! - csattan férjére az egyébként higgadt asszony. Tekintete egy pillanatra villámokat szór. - Nem kell válaszolnod, drágám. Inkább meséljetek, hogyan ismerkedtetek meg?
Biztató mosolyával pillant Katherine-re, majd fiára néz. Úgy tűnik, férjéről ettől a perctől kezdve nem fog tudomást venni - legalábbis a ma este folyamán.
- Biztos megcsapolta - motyogja az orra alatt az öreg, és már szürcsöli is teletányér levesét.
- Apa, kérlek... - fejcsóválva sóhajtja Konstantin, és egy kósza pillantást küld kedvese felé. Jobbja annak csupasz combján pihen, baljával a merőkanálért nyúl. - Nos, a megismerkedésünk... hát az egy igen hosszú történet. Talán inkább együnk.
Nem tudja nevessen-e vagy inkább sírjon, mert bár tisztában van azzal, hogy édesanyja jót akar, kérdésével - és bizonyára az ezt követőkkel is - csak adja apja alá a lovat. Néhányszor, mintegy itt vagyok mozdulattal megszorítja Katherine combját, majd elengedi lábát, és kézbe fogja kanalát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. augusztus 3. 21:20 | Link

Konstantin

Buda, Osztrovszky szülők otthona


A gondolataim kissé kuszák voltak és nem voltam benne biztos, hogy jól tartom a kezemet, a lábamat vagy egyáltalán jó helyen állok-e. Rettegtem, hogy mégis mit fognak szólni hozzám a szülők és ennek elég nyilvánvaló oka a vérszívó mivoltam. Mintha legalábbis tehettem volna arról, ami velem négy éve történt. Igen, az én hibám volt, mert elszöktem otthonról, de nem ragasztottam neon villogót a homlokomra „Gyere és csapolj meg!” szöveggel.
Konstantinba kapaszkodva hallgattam az édesapja reakcióját, de nem állt szándékomban semmiféle módon sem jelezni, hogy fájna a mondandója. Ilyen volt a világom; hamis, felszínes. Senkit sem érdekelt, valójában mit gondol a másik, mégis rendkívül jól esett, ahogyan az édesanyja rám nézett és az érintése is, miközben elhaladt mellettem.
-Igen, szeretem. –mosolyogtam rá és a férfi kezével a derekamon megindultam előre, csak a vállam felett pislantottam vissza, hogy egészen halkan válaszolhassak Kon bátorítására. -Vámpírokkal harcolok, elbírok apáddal is.
Majdnem hangosan felnevettem, de még idejében összekaptam magamat, ahogy belibbentem az étkezőbe és elfoglaltam a helyemet. Halvány görbülettel köszöntem meg a férfinek a segítséget, de mielőtt még bármit is szólhattam volna az édesapja már szóra emelkedett. Minden egyes mondat tőrdöfés volt a szívemben. Borzasztóan fájt, ha ember lettem volna a kezem egészen biztosan remegni kezd, de így csak Konstantinéra csúszott és igyekeztem meg sem moccanni, egészen szoborszerűvé dermedtem addig, amíg Felurt bele nem keverte a dologba… és az anyját. Kényes pont volt ez az életemben, bármennyire is igyekeztem, minden erőmmel azon voltam, hogy a kislány megkedveljen és minél több időt szándékozzon eltölteni az édesapjánál. Elvégre, én mindezt nem adhattam meg neki, hát minden követ megmozgattam. Megtettem mindent, ami csak tőlem telt.
-Igen, vámpír vagyok. Problémát jelent? –feleltem végül a lehető leghiggadtabban, mégis éreztem a gyilkost, aki megbújt a hangomban, elrejtőzött a sorok között. –Tettem olyanokat, amire nem vagyok büszke, de egyáltalán nem az én hibám, hogy azzá váltam, amivé. És ha hiszi, ha nem Felur kifejezetten kedvel engem, mert ő azt látja, amit maga, Uram, észre sem vesz. Hogy szeretem Konstantin.
Ennyi. Ennél több mondanivalóm nem akadt. Sikerült annyira higgadtan és hidegen elmondanom a monológomat, hogy rejtve maradhasson az éjlény, aki mindeközben odabent kitörni vágyott. Megtehette volna. Ha nem gyakorlok önuralmat évek óta, bizonyára felfalom a díszes társaságot.
Tessék, kimondtam itt, a szülei előtt is, hogy szeretem. Ez volt a lehet legőszintébb és legnehezebb… főleg, mert azelőtt talán a férfinek sem mondtam a szemébe. Ahogyan pedig ez a gondolat megfogalmazódott bennem Konstantin felé fordultam és valamiféle reakciót vártam, csak mert én halálra rémültem. Épp ezért, hagytam, hogy ő terelje el a témát az ismerkedésünkről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. augusztus 3. 22:23 | Link

K.D.A.
~ Buda, Osztrovszky szülők otthona

Előzmény
 


Vámpírokkal harcolok, elbírok apáddal is.
Fél szemöldöke önkéntelenül is feljebb kúszik a halk hangú válaszra, és szája is összepréselődik a benne lappangó aggályokra, hiszen szemmel láthatóan nem a legjobb hangulatában kapták el az öreget, azonban szemernyi kétsége sincs afelől, hogy Katherine elbír vele. Döcögve, dacosan, vagy sértett ridegséggel, nem tudja, de abban biztos, hogy após és meny remek szócsatákat fognak még vívni egymással az ebédlőasztal körül.
- Egyszerű ember vagyok, aki nem szokott vámpírokkal étkezni, aki félti a családját, aki... - György elharapja ingerült mondandóját, amint az éjlény ajkait elhagyja az a bizonyos gondolat, miszerint szereti őt. Konstantin leplezni sem próbálja meglepett tekintetét, mellyel a kedvesre pillant. Néma mozdulatlanságában mosolyodik el, keze a nő combján dermed meg. Az asztal körül megfagy a levegő, a férfi édesanyja egészen megilletődve figyeli a vele szemben összeszokottan ülő különös párt.
Katherine még soha nem mondta el neki, és bár még ő sem hozakodott elő valóban létező érzéseivel, valahol mindig is tudta, hogy ez így van - kimondva, kimondatlanul. Érezte és érzi most is. Hallani viszont egészen más, mint tudni vélni. Elmosolyodik, balja fekete hajába túr, hogy pótcselekvésként megigazgasson pár szerteálló tincset.
- Ezek szerint találkoztál már Fleur-rel - szólalt meg Aliz, aki a széktámlának dőlve, a merőkanálért még egyszer sem nyúlva ül, és figyeli az otthonába érkező gyerekeket. Békés mosolya mintha örökre vonásaiba költözött volna, tekintete bizakodón csillog. - Megértjük és idővel mindketten elfogadjuk az állapotod. Vannak dolgok, amiknek nem szabad számítaniuk két, egymást szerető ember között. Mit innál szívesebben? Fehér vagy vörösbort?
Habár az asszony beszél, Konstantin mintha meg sem hallaná szavait. Lágy, átható tekintetét képtelen elválasztani az őt fürkésző óceánszínektől. Az imént kézbe vett kanala a tányér szélére ejtve csilingel.
- Fleur bizonyára azt is tudja, hogy én mit érzek irántad - válaszát egyenesen a nő tekintetébe mondja, és bár a szó még nem csúszik ki ajkai között, már nem sok híja van.
- Nem sokat tudunk vámpírokról és a többi varázslényről - fűzi tovább gondolatát Aliz, és felállva áthajol az asztal felett, hogy szedjen néhány merőkanálnyi levest menyének. - Öregek vagyunk mi már a mostanában divatos könyvekhez, és a mi világunkban az ilyesmi nem hétköznapi téma. Visszafordítható a mostani léted? Vállalhattok gyermeket? Nem baj, ha nem, csak... örülnénk, ha mesélnétek arról, mire számítsunk - visszaülve fejezi be mondandóját az asszony, reszkető kezeivel elegáns kosztümjét igazgatva.
- Nem - adja meg a kurta választ Konstantin, mély hangjából kérdés nélküli természetesség hallatszik ki. - De felesleges Fleur miatt aggódnotok, remélem hallod te is, apa. És... csak, hogy tisztázzuk, Katherine még engem sem csapolt meg.
Egy huncut, amúgy benne lennék pillantást küld a mellette ülő nőnek, aztán azóta is duzzogó apjához fordul.
- Szeretnétek eljönni az esküvőre? - kérdezi tőle, de ha igenlő választ is kap, abban egyáltalán nem biztos, hogy ő maga szeretné ott látni őket. Nehéz eset.
- Hogyne. Nászajándék gyanánt viszünk pár szűz lányt vagy holtat - motyogja a férfi, mire felesége újfent felcsattan, és megfenyegeti azzal, hogy ha így folytatja, Isten bizony nem kap második fogást. - Jóvan má', na. Mit szeretnétek? Lakást, autót? Kivele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. augusztus 3. 22:41 | Link

Konstantin

Buda, Osztrovszky szülők otthona


Vér.
Hallottam, hogyan változik meg Konstantin szívverése, a vér száguldása az ereiben és a lélegzetvételei. Egy pillanatra mintha csak mi ketten lettünk volna. Megfagyott a levegő kettőnk között és nem tudtam rávenni magamat, hogy a tekintetemet elszakítsam tőle. Óceánjaimat az övébe fúrtam és olyan nyugalom szállt meg, mintha csak otthon lennénk; kettesben.
Már nem érdekelt, hogy az apja mit gondol rólam. Bíztam benne, hogy legalább a fia kedvéért megbékél a dologgal és előbb-utóbb -remélhetőleg előbb- ő maga is rájön, hogy nem vagyok én annyira rossz-gonosz-szadista, mint azt első pillantásra feltételezné rólam. Elvégre éppen úgy nézek ki ebben a rózsaszín kis ruhácskában, mint egy őrült pszichopata… tudtam, hogy nem ezt kellett volna felvennem.
Elmosolyodtam Konstantin kijelentésére, de ennél többet itt, az étkező asztalnál, a szülei előtt nem nagyon tehettem… de semmi sem tart örökké, nem igaz? Egyszer csak haza kellett mennünk és engem jelenleg ez az egy gondolat éltetett. Visszapillantottam a nőre, aki annyira kedves és olyan előzékeny volt velem, amit talán meg sem érdemeltem.
-Vöröset.
Az idősödő hölgy nekem szegezte a kérdéseit, én pedig lesütöttem a pilláimat. Kényes téma volt ez nálam és egyelőre még Konstantinnal sem vitattam meg, mit is érzek a tény iránt, hogy sohasem lehet gyerekem. Életem mélypontja volt ez a tény, elvégre nő vagyok és nem mellesleg látom Fleurt, ahogy az édesapja körül forgolódik, ahogy ránéz, és ahogyan Konstantin figyeli minden mozdulatát. Ha le is tagadja, én tudom mennyire szereti őt. Tőlem pedig ezt nem kaphatja meg.
Soha.
Azzal igyekeztem lekötni a figyelmemet, hogy Konstantin combjába kapaszkodtam és körmeimet –talán kissé túl erősen- belevájtam. Ez nyilvánvalóan az édesapja újabb mondanivalójának volt betudható.
Felkacagtam.
Ennél tovább nem voltam hajlandó elmenni, elvégre Konstantin szülei, az ő dolga elsimítani a helyzetet. Reménykedtem benne, hogy ezzel tisztában van. Amikor viszont rápillogtam és gyakorlatilag egyértelműen a tudtomra adta, hogy nem lenne ellenére, ha innék egy cseppet a véréből az ujjaim elkezdtek felfelé csúszni a combján; óvatosan és nagyon-nagyon lassan.
Elvégre, nem akartunk lebukni...
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2015. augusztus 3. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. augusztus 4. 20:45 | Link

Gareth S. Nightingale

A fiú háta mögött kutató tekintettel figyeli, hogy mire készül most. Ő már ismeri a terem "üdvözlésre" beállított mágikus mechanikáját, az érdekli legjobban egyelőre, hogy Gareth hogyan dönt, ha egyáltalán dönt valahogy. Tudja ugyanis, hogy a tűzgömb gyorsasága nem hagy túl sok időt az átgondoltságra. Bár erre tökéletesen alapozni nem lehet, de ilyen szituációkban is megismerszik néhány hasznos apróság a másikról. Például az mindenképpen hasznos konzekvencia, hogy Gareth reflexei jók - többnyire az ide elhozott diákokat teljesen hirtelen éri a támadás és a paralízis megdermeszti az izmaikat. Ezzel szemben a fiú meglepően ura a testének és szinte azonnal mozdul.
Nem vesz nagy lendületet a lökéstől, de megérzi Gareth szándékát, hátra is kell lépnie egy-két lépést, ahogyan a fiú nekirugaszkodik a mozdulatsor véghezvitelének.
Ettől függetlenül a varázslat nagyon gyors volt, és már az is nagyon jó eredménynek számít, hogy nem érte volna őket teli találat a tűzgömb által. Ebben az esetben még így is elkapta volna Gareth vállát...
.. ha valódi.
Magnus visszasétál a gyakorlótéren belülre, hiszen az előző történések visszaszorították a küszöbön kívülre - ezúttal viszont már türelmes, ráérős mozdulatokkal bezárja maguk mögött az ajtót.
- Néha vannak alkalmak, amikor nincs idő mérlegelni, hogy a velünk szemben alkalmazott varázslat milyen típusú. Lehet illúzió és valódi egyaránt, sosem árt a kiélezett reakciókészség.
A legtöbb szoba valami hasonló ajándékkal szokta meglepni az ide érkező aurorokat, van olyan tér is, ahol kifejezetten ezt fejleszti az auror, aki ellátogat a gyakorlótérre. Végigpillant ismét a fiún és a pózon, amit végezetül felvett.
- Meglehetősen szokatlan ez a teljesítmény.
Véletlenül sem mondaná ki, hogy jó volt, ügyes voltál vagy hasonló fordulattal sem élne addig, ameddig tényleg nem gondolja komolyan. Egyelőre nem látott annyit, nincs olyan viszonyuk kettejüknek, hogy könnyedén osztogassa az explicit elismeréseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 531
Összes hsz: 2181
Írta: 2015. augusztus 5. 20:16 | Link


Vannak dolgok, amik ha egyszer rögzültek, jóformán megtörhetetlen szokásként maradnak az emberrel élete végéig. Az, hogy Gareth szinte ösztönösen a nem pálcás kezét használta a lökéshez és azon az oldalon érte volna a találat a vállát, olyasmi volt, ami még mindig nem hagyta volna teljesen harcképtelenül, de amikor a gömb becsapódása nyomán sem égést, sem fájdalmat nem érzett, tudta, hogy ez nem is fenyegette. Ez alighanem a terem módja volt arra, hogy köszöntse őket, már Magnus ráérős, nyugodt reakciójából ítélve. Miután a helyzet kicsit arra emlékeztette, amikor a kocsmák ajtajában a férfi dolga előre menni és megóvni a szebbik nemet az esetleges sérüléstől, a nyelve hegyén érezte a kérdést, "És, mit iszik a hölgy?", de inkább beleharapott és lenyelte. Too soon.
Jól is teszi, ugyanis a férfi belefog a magyarázatba, bár nem tudhatja, hogy teljesen feleslegesen teszi, Gareth ugyanis pókerarca mögött lélekben épp belefejel a tenyerébe, mert annyira tudta, hogy ez lesz az indok. Persze, jogos és logikus, de szükséges az extra dráma? Az igazán veszélyes átkok egyébként sem szoktak ilyen nagyok és látványosak lenni - egy zöld vagy más színű villanás és kész. Kivédeni, elkerülni is nehezebb, míg egy ilyen lángoló veszedelem nagyon messziről kiszúrható, lassabb és egy kezdő is le tudja jegelni. Már amennyiben valós, mert ez a gömb evidensen túl gyorsan közeledett, még ha ezt csak utólag tudatosítja is. Általában a túlélés élvez elsőbbséget a filozofálás előtt, utólag is ráér kielemezgetni a történteket.
Egy kicsit lazított a tartásán, ami a párbajtartásra csak árnyékaiban emlékeztető póz volt - lehetővé tette, hogy könnyen mozduljon, közelharcban is effektívvé téve. Már egy ideje beletörődött, hogy Magnus mellett aligha maradhat rejtve, hogy kapott már kiképzést, úgyhogy szükség esetére előre megfogalmazta az igazsághoz lehető legközelebb álló magyarázatot.*
- Meglehetősen szokatlan órakezdés...-*A tekintete hangyányi irritációt mutat, de ez inkább a saját naivitásának szólt - mégis, mit várt a nyugalmazott aurorok gyöngyétől, egy auror gyakorlópályán? Az lett volna a furcsa, ha nem fogadja semmi ilyen. Well, no use crying over spilled milk... Legalább a ruhája meg a válla megúszta, azért még egy hozzá hasonló kezdőtől is kínos lett volna tulajdonképpen azelőtt munkaképtelenné válni, hogy egy fél illúziót létrehozott volna. Leginkább vár, instrukcióra, újabb támadásokra, bármire - sajnos az a típus, akinek ha egyszer felébresztik a paranoiáját, nem egykönnyen altatja vissza.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. augusztus 16. 23:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mat Filips
Prefektus Navine, DÖK tag, Elsős mestertanonc


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. augusztus 14. 13:01 | Link

Regős Manó

Ruha | Egy budapesti tetkó-szalonban


Elmondhatatlanul izgatott voltam. Hogy mi miatt? Végre meglesz életem első tetoválása! Hogy a szüleimnek mi véleményük van erről? Esztétikai okok miatt nem idézném őket, legyen elég annyi, hogy azt mondták, úgy teszem tönkre magam, ahogy akarom. Igyekeztem elhessegetni ezt a mondatot, miközben Budapest utcáin sétáltam a kitűzött cél felé, vagyis egy tetováló-szalon felé. Mivel nem akartam egyedül átélni az egészet, kerítettem magam mellé valakit. Igaz, még az ő jelenléte sem tudná lecsitítani a gyomrom mélyében fogócskázó pillangók egész raját, azért jól esett, hogy valaki mellettem áll, noha nem is ismerem annyira. Úgy beszéltük meg, hogy a szalon előtt találkozunk, így arra vettem az irányt, amerre a saját kezűleg gyártott, orbitálisan béna térképem, illetve a megadott cím is vezetett. Ha izgulok, mindig, minden esetben egy jó negyed órával előbb érkezem valahova, mint kellene és ez most sem volt másképp. Lazán nekidőltem az üzlet falának és figyeltem az előttem elhaladó mugli sokaságot. Egyesek úgy néztek rám, mintha nemrég érkeztem volna a Jupiterről. Amikor muglik között vagyok, mindig ez történik, most már nem annyira izgat, de legbelül valahogy mégis bántó érzés. A Nagy forgalomban aligha ismerhettem volna fel akárkit is, egy arc azonban nagyon ismerős volt. Mintha már láttam volna valahol. Tekintetemet le sem vettem róla és szép lassan megindultam fel. Elképzelhető, hogy ez az a srác, de nem akartam túlzottan biztosra menni, inkább megvárom, amíg közelebb ér, hogy jobban szemügyre vehessem.
Utoljára módosította:Mat Filips, 2015. augusztus 14. 15:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Nyári szünetben egy tetoválószalonban
Írta: 2015. augusztus 14. 14:24
| Link

öltözet

Nyári szünet. Manónak is, aki még mindig egy budapesti magániskolába jár. Nem is akármilyenbe: affélébe, amit csak az igazán tehetős családok engedhetnek meg maguknak, és ezek közül is olyanba, ahol varázslókat oktatnak. Bár egy kicsit megtévesztő így jellemezni Manó iskoláját, tudniillik a vezetőség nem szakad meg azon igyekezetben, hogy használható varázstudást tömjön az ott tanulókba. Az ő - és valójában a családok - célja ugyanis az, hogy mágikus erejüket kontrollálni tudó, de inkább a mugli világban, és főleg az üzleti életben alaposan otthon levő fiatal felnőtteket eresszenek szélnek.
De már csak körülbelül harmincat kell aludni, és a varázstudásra éhes srác is a Bagolykő padjait fogja koptatni, átvették ugyanis ebbe a patinás Mágustanodába. Hamarosan maga mögött hagyhatja a pénzügyet és a gazdasági ismereteket, és közelebbről megnézheti magának a bűbájtant és az elemi mágiát.
De most egyelőre még szünet van, és - ahogy a gyomrában kavargó pillangók minden lépésnél emlékeztetik - Manó épp egy tetoválószalon felé igyekszik. Na nem maga akar tetoválást, és nem is ez okozza a szűnni nem akaró izgatottságot. Egy levelezőtársával fog ismét találkozni a fiú. Egyszer látták egymást élőben, a Bagolykövön. Mat - így hívják ismeretlen ismerősét - beszélgetett vele egy kicsit a navinések klubhelyiségében, mutogatta meg az ottani helyiségeket. Címet cseréltek akkor, és azóta csak bagollyal tartották a kapcsolatot olykor-olykor egészen ezidáig. Most Mat elhívta élete első tetoválásának születésére. Így hát Manó beutazott a város centrumába, elhagyta a metróaluljárót, és a nem messze berendezkedett üzlet felé vette az irányt. Szerette volna kicsit egyedül is szemrevételezni a kirakatot, de korábban kellett volna felkelnie ehhez. A zsúfolt utcán sietők egy pillanatra felfedték az épület falának támaszkodó illetőt, aki már várt rá. Manó lassított a léptein, és próbált felkészülni a találkozásra. Nem értette, miért aggódik ennyire. Váltottak már néhány baglyot, nem mintha tökéletesen idegen lenne számára a másik.
Megigazította a szemüvegét, és átlibegett a keresztirányú gyalogos had által hagyott réseken, mígnem már senki nem választotta el őket. Manó önkéntelenül elmosolyodott, ahogy rendesen megnézhette magának Matet: összeöltöztek pirosba és feketébe. Hajuk ütött el csak igazán egymástól: Manóé egy rövid, inkább fehér, mint szőke, egyenesre nyírt hajkorona, míg ismerőséé hosszabb, oldalra fésült sötét frizura, nem kevésbé gondosan beállítva. Bejött neki a másik hajviselete, de úgy döntött, mégsem indít azzal a másiknál, hogy "jó a hajad".
- Szia! - köszönt inkább ehelyett. - Ugye nem kellett sokat várnod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mat Filips
Prefektus Navine, DÖK tag, Elsős mestertanonc


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. augusztus 14. 15:57 | Link

Regős Manó

Ruha | Egy budapesti tetkó-szalonban


Állításom végül beigazolódott. Manó volt az, a levelező- és nemsokára háztársam is egyben. Amikor végre nem állt közöttünk senki, láthattam arcát és rajta azt a mosolyt, ami belőlem is előhozta a jókedvet és neki köszönhetően a pillangóraj ott, mélyen a gyomromban is alábbhagyott a vad fogócskával. Lopva végignéztem rajta és vidáman tapasztaltam, hogy mindketten piros és fekete színekben választottunk ruházatot. Mivel a köszönésre illik köszönéssel válaszolni, én is így cselekedtem.
- Szia! -integetést is produkáltam mellé, ami végül is felesleges, de sajna e szokás rabja vagyok.- Nem, dehogy, én jöttem már megint túl korán. -legyintettem, megnyugtatva arról, hogy egy perccel sem jött később, mint ahogy azt megtárgyaltuk.- Még egyszer nagyon kösz, hogy elkísérsz! Ha nem lennél itt, talán már szét is robbantam volna! -nevettem, s közben igyekeztem kicsit feldobni a beszélgetést, pótcselekvésképp pedig beletúrtam fekete tincseim tengerébe. Még mondtam volna tovább is, de inkább hagytam, had beszéljen, egyrészt mert ha megindul a szavak áradata, nagyon nehéz leállítani, másrészt pedig így Manó beszéde egy kicsit megnyugtat és nem kell azon paráznom, hogy a következő pillanatban a reggelim az ő cipőjéről fog gúnyos mosollyal integetni felém.
- Bocsi, imádok veled beszélgetni, de lehet be kéne mennünk. Ott bizonyára jobb idő van, mint itt kint, a negyven fokban. -utaltam enyhén arra, hogy úgy be vagyok sózva, mint egy gyerek, aki Disneyland kapui előtt toporog. No, de kedves tőlem.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. augusztus 16. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 14. 20:45 | Link

Dwayne Warren
Budanekeresd

Végre egy kis kikapcsolódás! Tudjátok, vannak azok a bizonyos szürke hétköznapok, amikor már arra se emlékszel, miért a dupla fülű csészébe töltöd a kávédat, csak hétfőn úgy kezdted és vasárnapra bevésődött. Ekkor érkezik el a történelmi pillanat, hogy azt mondom, f*ck it, és pontban délután ötkor - van, aki akkor iszik kávét - átviharzom a Minisztériumba, ahol Dwayne-nek most úgysincs semmi dolga, mert ha van sincs és kirángatom. Nem kérdezem meg, hogy nincs-e épp egy fontos ügy kellős közepén. Nem érdeklődöm a hogyléte vagy a gyereke felől, ahogyan Zóját sem hozom szóba. Egyetlen mondatot közlök vele: megyünk inni.
Így eshet meg, hogy jelenleg Budanekeresd egyik viszonylag konszolidált kocsmájában ülünk kettecskén és az ég egy adta világon nem beszélünk semmi olyanról, ami rombolná a kedvünket. Pasik vagy nők, gyerekek vagy öregek, rokonok vagy idegenek, kit érdekelnek? Engem speciel már a hideg kiráz az összes témától és igenis hiányzik a mentes élet. A drámamentes élet. Igen, eszembe jutott az az este, mikor Dwayne-ből "Hercegnőcipelő" Warren lett, meg amikor táncoltunk és igazából az asztal alá ittuk magunkat. Jó, én ittam, de megbántam, hibás döntés volt. De olyan jól éreztem magam! Igen, hiányzik a legjobb barátom, mert nekem az auror az - még akkor is, ha ez olyan csúnya friendzone, hogy már üvölt.
- Fogalmam sincs, mikor ültünk be valahová utoljára így - poharamat forgatom kezeim között, miközben tekintetem a férfin tartom. Jaj, az a fránya nosztalgia! Egyébként látszik a fejemen, hogy lassanként ellazulok. - Mi van veled mostanság Dwayne? Alig találkozunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. augusztus 14. 22:09 | Link

öltözet

Mat is mosollyal indított, ami jó jel volt, de Manó csak egészen kicsit lett ettől nyugodtabb. Az ide úton azzal próbálta sikertelenül csitítani a zsongást a gyomrában, hogy a tetoválás aktusa alatt úgysem a beszélgetésé lesz a főszerep, így nem kell tartania kínos csendtől sem.
A szőkeség ránézett az órájára: tényleg nem késett, még néhány perccel előbb is érkezett szerencsére.
- Szívesen jöttem, köszönöm, hogy engem hívtál - válaszolt őszintén a másik hálálkodására. Tényleg sokat jelentett neki, hogy egy iskolatársa máris elhívta őt valahova. Ráadásul az első tetoválása készültére. Manó ezt egy fontos dolognak tartotta. Kívülről csak, hiszen neki nem volt tetoválása, ámbár nem zárkózott el a gondolattól, hogy egyszer csináltasson egyet.
- Mit hallgatsz? - kérdezte eztán a másik nyakában lógó fejhallgatóra célozva. Ez volt az első dolog, amit ki tudott ötölni mint beszédtéma. Persze érdekelte is a válasz. A zene nem került szóba eddig közöttük, és kíváncsi volt, vajon milyen Mat ízlése ezen a téren.
Ennél tovább azonban nem mentek a csevejjel, Mat indítványozta, hogy húzódjanak beljebb, a hűvösbe. Egyúttal tegyék meg, amiért végtére is jöttek.
- Igazad van - nyugtázta Manó, és több szót nem pazarolva benyitott a valóban légkondicionált helyiségbe. Társa kezébe adta az ajtót, hogy az becsukhassa, közben pedig szétnézett a helyiségben. A narancsszínű falakon mindenhol különféle minták kaptak helyet, némelyik bekeretezve, némelyik csak úgy. Rajtuk kívül néhány cserepes növény és afrikainak tetsző faszobor igyekezett feldobni a környezetet. A nem túl bizalomgerjesztő tetováló székeket ellensúlyozandó a srácokat fogadó művész nem olyan teljesen szétvarrt nagy darab fickó volt, mint ahogy Manó elképzelte. A vékony és magas illető egy metál együttes pólóját hordta, haja hosszú volt, lófarokba fogva. Barátságosan köszöntötte őket.
- Helló, mit tehetek értetek? - kérdezte, mikor a fiúk "felsorakoztak" egymás mellett. Manó visszaköszönt, de meghagyta a válaszolás jogát Matnek, úgyis a pult mögött balra történő eseményekkel volt elfoglalva: egy másik fickó - egy mackós alkatú nagy szakállal - éppen egy férfi hátán dolgozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. augusztus 15. 22:52 | Link

Nina
Pestseholse

Az úgy történt, hogy valójában Nina hibája volt az egész. Én csak békésen üldögéltem az iskolaudvaron és eminens diák módjára bújtam a tankönyveimet –mert hát megígértem jóanyámnak, hogy most mindenből átmegyek–, amikor ő megjelent, megkötözött és se szó, se beszéd elrángatott kocsmázni.
Haha…
Milyen jól is hangzó történet lenne, ha nem tudná mindenki, aki ismer, hogy bármibe bele tudok keveredni. Soha nem kellett kényszeríteni semmire sem, mentem én magamtól, most pedig, a vizsgák előtt épp elég a stressz ahhoz, hogy ezt valamilyen formában muszáj legyen levezetnünk. Senki sem várhatta el tőlünk, hogy könyveket bújjuk reggeltől estig.
Megköszörültem a torkomat a pultnál, amikor egy nagydarab szekrény elém tolakodott és finoman, de határozottan bokán rúgtam, így befurakodva mellette. Mit mondhatnék, a fél karomat oda adtam volna most azért a meghatározhatatlan színű és illatú folyadékért, amit a csapos elém helyezett, miután átcsúsztattam neki a megfelelő összeget.
A lánnyal teljesen véletlenül akadtam össze a folyosón egyébként, miközben azon törtem magamat, hogy levonszoljam megfáradt testemet a könyvtárba és evidensnek tűnt, hogy segítenem kell hasonló passzban lévő sorstársaimon.
Ügyesen lavíroztam a testek és a ki-ki fröccsenő alkoholok között kezemben a két pohárral, miközben szöget ütött fejembe a gondolat, vajon a felmenőim mit is szólnának, ha édes kicsi lányukat italozgatáson kapnák egy ilyen rossz hírű környéken iskola idő alatt. Arra jutottam, hogy valószínűleg nem örülnének. Engem meg valószínűleg nem érdekelne.
Letettem a lány elé a poharat, majd én is helyet foglaltam vele szemben.
-A benga majdnem agyon taposott. –intettem a pult felé, ahol a nagydarab férfi még mindig arra várt, hogy kiszolgálják; már ha várakozásnak lehet nevezni, hogy ököllel csapkodta az asztalt és közben kissé billegett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 114 115 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek