36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. március 12. 23:06 | Link

Awhh, megölelt. Igen, igen, tudom, hogy már máskor is történt ilyen, de ez egyáltalán nem csökkenti a jelenlegi élvezeti értékét. Sőt! Összehasonlítva a régebbiekkel, ez most klasszisokkal jobban esik, hiszen régen nem gyorsult fel ennyire a szívverésem csupán egy ölelésétől. Bár úgy sejtem, számára egyáltalán nincs különbség, engem mégis megmosolyogtat a gondolat.
Na, meg Alex humora! Belenevetek a fiú vállába, ujjaimmal a felsőjébe kapaszkodom, és maradni akarok. Mostantól nagyon-nagyon sokáig. Persze nem tarthat örökké a dolog, elvégre könnyeim lassan felszáradnak - vagy a továbbiakban Alex ruháját nedvesítik -, aludni meg azért csak kéne. Hiába ajánlom fel, hogy alszom kívül, Alex nem megy bele.
Felmerül, hogy alhatnánk a padlón, de kényelmetlenségi okokból, ez sem kerül megvalósításra, helyette visszatérünk az alapfelálláshoz, ami bevallom, kicsit se kényelmesedett azóta, hogy lelöktem a fiút az ágyról. A változás csak annyi, hogy most már meg sem merek mozdulni. Az első tíz percben olyan mereven fekszem, mint egy darab fa, és később is csak azért lazítok, mert úgy nem lehet röhögni, Alex viszont mindent elkövet, hogy azt is elfelejtesse velem, valaha sírtam.
Közel van hozzám. Közelebb, mint korábban, és bár ez izgalmasan felzaklató, de ugyanakkor mélységesen megnyugtató is. Jó érzés a közelemben tudnom őt. Olyannyira ellazulok, hogy már-már elalszom ebben a korántsem kényelmes, de annál kedveltebb helyzetben. Vagy már el is aludtam?
Finom, puha, "aligérintést" érzek az arcomon, majd a halántékomon, a homlokomon... Nem is olyan rossz ez az álom. Érzem, ahogy felfelé görbülnek a szám sarkai, ugyanakkor meghallom az ágy rugóinak halk hangját. Érzem, ahogy mellettem az ágy kicsit besüllyed, mintha valaki jobban támaszkodna arra a részére. Érzem is az okát: egy csókot az arcom másik felén.
Viszont akkor... nem alszom? A következő csók, már érinti a szám sarkát, én meg bármilyen boldog is vagyok, teljesen kétségbeesem. Most akkor mi van? Ez most tényleg megtörténik? Mit kéne tennem? Öleljem át a nyakát, és húzzam magamhoz (magamra?) a srácot, amíg van rá lehetőségem? Vagy szóljak neki, hogy ne tököljön már ennyit? Mi van, ha "alvajár"? Mondjuk, nem tudok róla, hogy hajlamos lenne ilyesmire. Játsszak kivárásra vagy lépjek valamit? Vagy inkább szólaljak meg?
Tépelődésem következtében végül nem teszek semmit, teljesen a Alexre bízom magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 13. 21:36 | Link

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.
~ Zárás


Fán könyöklő baljához dől, hosszú ujjaival lassan simítva végig fekete tincsei között. Nem sokszor ült hasonló helyzetben nő mellett, és azokat a beszélgetéseket sem kísérte tartós kapcsolat. Volt kedvesei ugyanis rosszul viselték munkamorálját, és bizonyos kérdésekhez való önfejű, minden más véleményt rendre elutasító hozzáállását. Aki mégis képes volt elfogadni a férfi életritmusát, és együtt élni megrendíthetetlen szokásaival, azzal végül ő maga szakított, miután egy-egy - az izzasztó várakozást követően aztán mindig negatív - terhességi teszttel ráhozták a frászt.
Az antikvárium ablaka előtt egy fiatal család sétál el, a kacagó kisgyermek aprócska ujjai között egy rózsaszín léggömböt szorongat. Konstantin utánuk meredve ereszti kezét a karfára, majd félredobbanó szívvel fordítja arcát Léna felé. Annak ajkait komoly szavak hagyták el az imént, amire egyelőre nem akar felelni. Fogadott már meg olyat, amit végül nem tartott be, és az elhamarkodott ígéreteknek bebizonyosodott már, hogy olykor túl nagy áruk van. Szemei ide-oda ugrálnak a nő íriszein, csöndben hallgatva tovább szende mosolyú szavait. Tudja, és köszöni. Akkor mégis mire volt az előbbi kitörés? Léna bizonytalannak tűnik, és bár ő az előbb kapcsolatukban már egy újabb ajtót próbált meg kinyitni, a váratlan félreértéssel talán megspórolt maguknak egy, a későbbiek során robbanó dühös vitát és az azt követő, csalódottságtól átitatott időszakot. Aztán a nő közelebb húzódik hozzá, arcát vállára engedi, ő pedig tehetetlenül beletörődve abba, hogy még mindig nem képes eligazodni a másik nem hozzá közelálló képviselőin, felemeli karját, hogy átölelve kolléganője keskeny vállát, csinos arcát a lehető legközelebb tudhassa sajátjához.
- Már előkészítettem néhány régi lemezt – suttogja bele a csillogó szempárba. Szíve ütemet vált, feszített tempót diktálva kezdi verni mellkasát. Szeretné megcsókolni a karja védelmében pihenő aurort, mégsem teszi meg. Talán mert az előbb éppen erről esett szó közöttük, talán mert még maga sem biztos a dolgában, s talán mert érzi Lénán, hogy még időre van szüksége. Vágyódó tekintetét elválasztja a másiktól, szemeitől és kívánatos ajkaitól egyaránt. Az ablak felé pillantva dönti halántékát a mogyoróbarna tincsekbe, majd egy félhangos sóhaj után belemosolyog az utca képébe.

- Köszönöm! Smiley -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. március 17. 23:29 | Link

Lassan haladok, és lesem a reakcióit, ám azok jobbára elmaradnak. Az arca békés, kedves, de lehet, csak képzelem, mert az ablakon beszüremlő kevés fényt is takarom. Viszont nem alszik, hallom a légzésén.
Se tiltakozásra utaló jelek, de különösebb biztatás sem történik. Már az éppenhogycsak a száját érintő csók is afféle megkönnyebbüléssel tölt el. Itt vagyok, végre!
Nyilván nincs így, de abban a másodpercben úgy érzem, megőrültem volna, ha csak egy pillanatig is tovább kell színlelnem, hogy Aileen csak a barátom, és úgy szeretem, mintha a húgom volna. Várok kicsit, de néhány pillanat múlva beteljesítem a célt: ajkaimmal az övéit célzom, olyan puhán, ahogy csak lehet. Nem akarok túl heves lenni, pedig az agyam egy zugában egészen más elképzelések is vannak erről a jelenetről. De nem siethetem el: még nem eldöntetett, hogy rendben van-e ez így, vagy a következő pillanatban fejbe vág-e egy bendzsóval.
Egy lassú csók után hamar eltávolodom tőle, és a csekély megvilágításban kutatom, mit szól a történtekhez. Bennem van a félsz, hogy rosszul sül el, de egyelőre nem gondolok erre. Még van egy percem, mielőtt elvesztem a magabiztosságom, és elkezdhetek agyalni a mentőötleten. (Nincs olyan. Vagy majd... azt mondom, alvajárok.)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. március 26. 18:37 | Link

Finoman bizsereg a bőröm ott, ahol Alex ajkai érintik. Olyan... édes érzés. És mégis egy kicsit keserű, hiszen ezt végül is vehetem még baráti gesztusnak is, nem? Jó, hát eléggé a határon van, de már együtt is aludtunk, szóval a mi esetünkben még csak nem is olyan nagy szám. Illetve hát, jajj dehogynem! És mégis, ez még nem jelenti azt, hogy egyformán és ugyanazt érezzük. Az is lehet, hogy Alex alvajáró. Elvégre honnan tudhatnám, hogy éjszakánként nem szokott-e elmászkálni mellőlem? Elég mélyen alszom ahhoz, hogy nyugodt szívvel le is lökhetne róla, az se tűnne fel.
De aztán megcsókol, és velem fordul egyet a világ. Vagy én repülök? Igazából mindegy is, a lényeg, hogy Ő velem van. Aztán... Nem folytatja... Elrontottam? Vagy mi van? Csak így abbahagyja? Azért ilyen könnyen nem szabadul meg tőlem. Most, hogy már biztos lehetek abban, hogy érzéseim viszonzásra leltek, szorosan hozzábújva, a karjaiban szeretnék maradni, amíg csak lehet.  
Hirtelen mozdulattal közelebb hajolok, és hevesen szájon csókolom. Sejtem, érzem, tudom, mit érez irántam, bár még ötletem sincs, mi lesz velünk ez után. Más lesz, és bár nem tudom, jobb-e, bízom az érzéseimben, az övéiben, és őbenne. Soha többé nem akarom befejezni ezt a csókot, de figyelembe véve, hogy az embernek levegő is kell a túléléshez finoman eltávolodok tőle, de csak annyira, hogy fejemet a mellkasára helyezhessem. Hallgatom dübörgő szívverését, ami legalább olyan gyorsan zakatoló, mint az enyém, és bár percekkel korábban azt gondoltam volna, hogy ez a döbbenettől vagy a félelemtől van, most már hiszem, hogy ez az öröm jele.
Bal kezemmel átkarolom a fiút, és bár kedvem lenne megszólalni, mégsem teszem. Vajon kellenek még egyáltalán a szavak? Mondatokba tudnánk foglalni az érzéseinket? Nem elég, hogy tudom, itt van mellettem, s, hogy én mellette maradok, amíg csak lehet? Mindenesetre, ha mondani akar valamit, az ő térfelén van a labda, neki kell nyilatkoznia, én ugyanis bizonytalan időre megnémultam a boldogságtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 28. 18:51 | Link

Jeges Kventin Dioméd
Budanekeresd, tanítási szünet, egy péntek délután


Zutty, lehuppan egy padra és elveszetten néz körbe egy sóhaj kíséretében. Talán jó lenne megkérdezni valaki, hogy hol is van pontosan és hogyan jut el az állomásig, mert úgy tűnik, teljesen sikerült eltévednie. Nem kellett volna benézni a vásárra, vagy abba a rengeteg boltba, vagy nem is tudja, hol veszítette el a fonalat, csak azt, hogy visszafele a főtérről már nem is tudta, hogy melyik utcán kellene befordulnia. Ez nagyszerű. Előveszi a telefonját megszokásból, hogy megnézze az időt, ám hamar kiderül, hogy itt sincs jel. Nem baj, ott a karórája, amit még évekkel ezelőtt kapott. Meg is látszik rajta, hogy nem mostanság lett a tulajdona, tele van ugyanis karcolással, hiába igyekszik vigyázni rá. Ezüstös színű fém, és apró mutatók forognak körbe a számlap fölött jelezve a pontos időt. Állítólag még vízálló is, bár azt sose próbálta ki. Alaposan megszemléli a mutatókat, mennyi is az idő, majd lemondóan sóhajt. Mindjárt kettő. Igaz, hogy van még vonat, de szerette volna elérni az elsőt, amivel a leghamarabb hazajuthat. Na persze így legalább szerzett egy puha kötött sálat a bátyjának. Majd valamikor ismét belopózik a szobájába és elrejti a dolgai között, ahogy az már szokása lett az utóbbi időben, amióta csak felfedezte, hogy lehet besurranni a sárgákhoz. Elrejti táskája mélyén a telefont is, futólag rápillant a sálra, meg a beszerzett tankönyvekre, amikért egészen idáig utazott, aztán becsukja a táskáját és ölébe húzva hátradől a padon. Ez a nap is érdekes. Onnan indult egyébként az egész, hogy akadt egy szabadnapja a csárdában, és úgy döntött, kihasználja. Két legyet egy csapásra alapon kirándul kicsit Budanekeresdre, és még néhány tankönyvet is beszerez. Nem volt a legjobb ötlet nekivágni térkép nélkül a városkának, még ha első ránézésre ez se tűnik túl bonyolultnak, ahol különösebben sikerülne eltévedni. Lám, mégis sikerült neki. Esetleg megkérdezhetne valakit, hogyan is jut az állomásig, de abba bele is pusztulna, mert ő aztán igazán boldogul egyedül, és bizony nem fogja feladni. Ha végigbolyongja is a városka minden zugát, egyedül fog eljutni a célba. Fel is pattan a padról azon nyomban nagyon határozottan, mert nem egy megmentésre szoruló hercegkisasszony, hogy a lovag nélkül ne tudjon két szalmaszálat keresztbe tenni, és határozott, sietős léptekkel indul el találomra előre. Nicsak, az a földön egy fél fülbevaló. Az elhullatott ékszert éppen az orra előtt szúrja ki a köveken, lehajol, majd a csillogó-villogó fémből és gyöngyökből készült, fára emlékeztető ékszerrel a kezében körbepislog. Úgy tűnik, senki nem keresi, hát közelebbről is megszemlélve indul neki az útnak, és nyomban neki is csapódik valakinek. Ügyes lány.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. március 28. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. március 28. 20:05 | Link

Bakonyi Annamária

Azt mondták jó buli lesz lelépni a faluból és felülni az első vonatra, amit találunk. Pár havernak számító emberrel döntöttünk úgy, hogy az új tanév előtt még kirúgunk a hámból, vagyis ők döntöttek, engem meg rántottak magukkal, mert minden hülyeségben benne vagyok.
Budanekeresden kötöttünk ki, mármint ezt a helynevet tudtam meg amikor leszálltunk a vonatról. Őszintén szólva az este nagy része sötétségbe burkolózott, az első új emlékem, hogy egy szobában feküdtem, világos volt már és reggel, a fejem pedig szét akart szakadni. A karkötőm már kezdett piros színt ölteni. A haverok keltegettek, a végén pedig egyedül maradtam egy papírfecnire írt címmel és a szobában szanaszét dobált ruháimmal.
Újra felébredtem, a fejem ugyanúgy fájt. Sürgősen le kellett hűtenem magam és erre a legjobb célt szolgálta a zuhanyzó, ami a szobából nyílt. Miközben a hideg vizet engedtem magamra, lefagyasztottam magam körül a csempét és annak döntöttem a hátam. Kérdéses, hogy mennyi ideig voltam odabent, de az biztos, hogy józan fejjel és jó közérzettel szedelődzködtem össze és hagytam el a papírral a kezemben a házat.
Jobbra, vagy balra?
Jobbra indultam, az emberek furcsán bámulták a kigombolt ingem és cipő nélküli lábam. A szemeimet forgattam csak rajtuk, míg lomhán haladtam előre. Az utcanevek egyáltalán nem azok voltak, mint ami a papíron állt és ez nem változott még egy fél óra séta után sem. Sőt, minden bizonnyal eltévedtem és egy helyen köröztem.
Úgy döntöttem, lecövekelek amíg nem jön valaki aki segít rajtam, de hát nem álltam egy helyben sokáig. Hallottam a lépteket a hátam mögül, de gondoltam majd kikerül. Hát nem így történt, valaki egyenesen belém jött. Meglepetten fordultam hátra, a szemöldökömet összevonva bámultam az ismerős lány arcát.
- Heló őőő... - persze, mégis miért tudnád szegény lány nevét te hülye...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 28. 23:00 | Link

Jeges Kventin Dioméd
Budanekeresd, tanítási szünet, egy péntek délután


Sikeresen eltévedt, bár igazából ez nem akkora baj, mint gondolnánk, már csak azért sem, mert a könyveket megszerezte, még sikerült egy kis ajándékot is találnia a bátyjának is, és akkor most már csak az állomást kell meglelni, ami biztos nem sétált odébb, amíg ő felfedező körúton volt. Ugyanott kell állnia, ahol eddig, így bizonyára ha elég sokat sétál körbe, csak belebotlik egyszer. Emlékei szerint elég nagy betűkkel volt kiírva az épület homlokzatán a táblára, hogy Vasútállomás meg Budanekeresd. Meg fogja találni egyedül is. Igaz, hogy ebben azért még nem annyira biztos, mint kellene lennie, de legalább nekiindul az útnak, és el is jut úgy tíz lépéssel odébb, mert egy figyelmét elterelő, valaki által elhagyott fél fülbevalónak köszönhetően nem figyelve nekigyalogol valakinek. Menne is tovább, ám utánaszól az illető, úgyhogy kelletlenül, de megáll és visszafordul. Most nézi csak meg, hogy kinek is csapódott neki éppen. Magas fiú nagyon világos szőke hajjal, és ismerős vonásokkal. Már látta valahol, ebben biztos. A vonaton? Nem lehet. Nem rossz az arcmemóriája, de azért egynél többször kell látnia valakit, hogy igazán ismerősnek tűnjön. Talán az iskolában futottak össze? Az megeshet. Bogolyfalva meg a Bagolykő nincs is annyira messze, bárki leugorhat ide a vonattal, ahogy ő is tette. Meg is van, kicsoda az illető. Beugrik neki hirtelen, hogy hol látta. Összeállt a kép. Ő a jégvarázsló.
- Helló. Dioméd, igaz? Ha nem csal a memóriám, akkor van pár közös óránk - jelenti ki, és már ki is húzta magát. Kicsit megigazítja a piros kockás inget, ami úgy döntött a táskája pántja alatt, hogy lecsúszik a válláról, és nadrágja zsebébe gyömöszöli a fülbevalót.
- Anna - közli végül a nevét is, és valahol egy egészen kicsit meg is nyugszik, elvégre ha nem emlékeznek a nevére, akkor az azt jelenti, hogy talán a sorozatos bénázásai sem annyira emlékezetesek. Igyekszik azért ezen változtatni és behozni a lemaradásait, csak nem minden megy olyan könnyen, tekintve, hogy eddig sose volt szerencséje a varázslathoz. Nem baj, megoldja. Mindent megold. Muszáj.
- Most jöttél vagy már hazafelé tartasz esetleg te is? - érdeklődik végül némi gondolkodás után. Talán ez a legjobb megfogalmazás, amiből még nem derül ki, hogy ő bizony szépen eltévedt éppen és fogalma sincs, merre kellene mennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. március 29. 15:40 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


Nem szokása női magazinokat olvasni, most viszont kivételt tett. Sokan súgtak össze a háta mögött az utóbbi időben, otthon is és a kastélyban is, hiszen a szünetben a legtöbb időt otthon töltötte, de a DÖK eseményére visszautazott a kastélyba Mátéval.
Amikor már megunta, hogy nem tudta mi olyan érdekes rajta egy hete, rákiabált egy évfolyamtársára, aki a kezébe nyomta az újságot. Egyből a címlapon ott szerepelt az anyja és az elemi mágia tanára neve, olyan címmel amitől felfutott a szemöldöke. Kíváncsian lapozott bele az újságba, bár nem hitt a címnek. A cikk nem volt hosszú, de bőven benne volt minden amitől elzsibbadtak a végtagjai.
Modern boszorkány cikke
Mielőtt még újra akaratlanul előjött volna az ereje, összecsukta az újságot és elszaladt a minisztériumi kirendeltségbe, hogy hopp-hálózattal hazajusson. Nem adott volna a hírre, hiszen bármilyen légből kapott dolgot megírnak, de mivel minden esemény hihetőnek tűnt...jobbnak gondolta az anyjától megtudakolni az igazságot, mint rágódni a dolgokon.
Otthon az édesanyja háromszor olvasta el a cikket, majd végül szó nélkül hagyta. Anne hosszan kérlelte, hogy mondjon valamit, de Anna csak a vállát vonogatta és gondterhelten fordult el a lányától.
- Tudja, hogy ki vagy. Janrik tudja. Kicsim, nézd... - édesanyja sóhajtva ült le a kanapéra. - Nem vagyok büszke arra amit tettem. Fiatal voltam, a bátyád születése után muszáj volt lazítanom...
A lány csaj dermedten állt és hallgatta azt, amit anya már régóta elhallgatott előle.
- Nem emlékszem arra az estére, gondolom Ádám sem.
- Hazudtál nekem.

Hosszú beszélgetést tudtak maguk mögött néhány órával később, Annelie nehezen dolgozta fel, hogy az eddigi majdnem tizenhét évét hazugságban élte le. Van egy anyanyelve, ami amúgy nem is kellene, hogy az legyen, két testvére, akik csak féltestvérek és egy tanára, aki az igazi apja... Sosem volt édesapja, nem is hiányzott neki. Kibírta volna anélkül, hogy ez kiderül.

Még ezen az estén levelet írt Merkovszkynak.




Ezt követően az anyja tudta nélkül utazott el Budapestre, bár nem kíséret nélkül. Harold, a bátyja kísérte el, akinek elmesélt mindent a történtekről. Szerencsére nem változott a kapcsolatuk, sőt, talán még erősödött is a testvéri kapcsolat.
Nem volt nehéz odatalálni a mágusok lakta részbe, de a lánynak a torkában dobogott a szíve. A táskájában lapult az újság, a fejében cikáztak a gondolatok. Harold magára hagyta amikor megtalálták a házat. Szerette volna minél előbb letudni a dolgot, elképzelése sem volt róla, hogy mi lesz a tanára reakciója az egészre. Talán nem is kellett volna felhoznia...de biztos,hogy előbb vagy utóbb eljutott volna hozzá is a hír.
Az ajtó előtt megállt, megigazította a haját és a ruháját, aztán félve, de bekopogott. Az ajtónyitásig még lett volna ideje elfutni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 16:29 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Brannek és Ashleynek hála a tanév végére kénytelen lettem beismerni, hogy hozzáértő segítségre van szükségem, így hát felkerestem Johnt, régi barátomat. Talán egyes szabályok szerint nem kezelhetett volna, mint ismerősét, de hát mikor nem tettünk mi a szabályokra? Másrészt pedig elég kevés olyan ember él a világon, aki képes visszafogni egy tetramágus erejét, és ez a szakterülete is. Egészen pontosan ő az egyetlen.
Természetesen titokban tartottuk, hogy miért járok hozzá, és senki nem is gondolta furcsának, hiszen amúgy is együtt szoktuk tölteni a nyár nagy részét. Úgy is mondhatnánk, hogy nála szoktam továbbképezni magam, na és persze, ő a legjobb barátom is. Titkolózásunk legfőbb oka persze azért továbbra is - remélhetőleg egyre inkább elenyésző - hírnevem volt, és szerencsére ennek hála, az újságok címlapjain sem én, sem a problémáim nem szerepeltek.
Mikor nem Johnnál múlattam az időt, akkor szüleimnél próbáltam kiheverni veszteségeimet, és végül is, lassan, de biztosan kezdtem kilábalni a depressziómból. Nem kellett emlékeztetni rá, hogy néhanapján egyek, nem délben keltem ki az ágyból, és reggelenként még arra is kapható voltam, hogy elhúzzam a függönyt, és beengedjek a szobába némi napfényt. Leszoktam arról is, hogy kutyává alakulva meneküljek el a problémáim elől, és szüleim támogatásának köszönhetően a közérzetem is javult. Úgy éreztem, jó lesz majd visszamenni az iskolába, ahol foglalkozhatok a tanoncaim fejlődésével. Furcsa, de az évek során kialakult bennem egyfajta apasági kényszer, amit saját gyermekeim... elvesztése, még inkább fokozott. Éppen ezért úgy gondoltam, visszatérve még inkább ragaszkodni fogok a diákjaimhoz, amit remélhetőleg ők hősiesen tűrni fognak.
Egy egészen átlagosan semmittevős napnak indult a mai is. Konkrétan a lustaság jegyében telt. Mikor meghallottam a kopogást, éppen legyőzött apám a varázslósakk elemi mágikus változatában - amiben megjegyzem, depresszióm előtt, sosem veszítettem -, így aztán pont kapóra jött a váratlan látogató. Felkászálódtam a fotelből, majd a konyha mellett elhaladva bekiáltottam mostohaanyámnak, hogy "Majd én nyitom!", végül az ajtó elé érve meg is tettem ezt.
Kicsit meghökkentett, hogy a küszöbön az egyik tanítványom áll, egészen addig, míg fel nem rémlett a tegnap esti bagoly, és a levél, amit hozott. Régebben ennyire feledékeny sem voltam, ez tisztán jelzi, hogy még nem vagyok teljesen jól, ugyanakkor annak legalább örülök, hogy még az előtt eszembe jutott, hogy tegnapi válaszomban én magam jelöltem meg a találkozás helyét és időpontját mielőtt rákérdeztem volna, hogy mit is keres itt.
- Szép napot! - mosolygtam a lányra, majd félreálltam az útjából. - Kerülj beljebb!
Közben felidéztem üzenetét, de ami látogatásának célját illeti, tanácstalan maradtam. Hogy megtudjam, felvezettem a lányt az emeletre, ahol van egy kisebb társalgónk. Úgy gondoltam, azon a helyen kisebb az esélye, hogy a szüleim ránk nyitnának, és megzavarnák a lányt. Elvégre valami komoly dolognak kell lennie, ha szünetben képes volt a tanárát a saját lakásán felkeresni.
- Kérlek, foglalj helyet! - intettem a választható ülőalkalmatosságok felé, majd, ha leült, én is elhelyezkedtem a közelében. - Hallgatlak - néztem rá komolyan, vártam, hogy felfedje jövetele okait és célját.

A szoba
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. március 29. 16:44 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


A csinos házikó egyáltalán nem vonta el a figyelmét arról, ami miatt érkezett. Egyfolytában a lehetséges reakciókat vette sorra magában, mert hát ki tudja, milyen rosszul fogja érinteni Ádámot ha megtudja, hogy ő az apja, vagy elhiszi-e egyáltalán.
A kopogás után nem kellett sokat várnia, nehézkesen, de valamiféle mosolyt varázsolt az arcára a tanárra pillantva.
- Jó napot - köszönt udvariasan. Valahogy másnak tűnt a férfi a legutóbbi találkozásuk óta, bár nem tudta volna megmondani, milyen értelemben. Beljebb kerülve egy szó nélkül ment az emeltre, amerre irányították, a kellemes társalgóban pedig ismét csak egy mosolyra futotta tőle.
- Sajnálom, hogy itthon zavarom...én... - a pillantását is elkapta róla. Mintha ezer szempár figyelte volna a szoba minden szegletéből, lesütötte a szemét. Ott ült, Ádám várta a vallomást, ő pedig nem bírt megszólalni, csak az izzadó tenyerét nézte.
Kis idő után erőt vett magán, a nadrágjába törölte a kezét és a táskájából előhalászta az újságot melyen már látszott, hogy legalább százszor elolvasták.
- Emiatt jöttem - a Modern boszorkány március közepi számát átnyújtotta a férfinak, majd várta, hogy elolvassa, vagy nevesse ki, bármit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 17:26 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Csendben ültünk a szobában. Én nem akartam megzavarni a lány gondolatait, és vártam szavait, ő pedig láthatóan nehezen vette rá magát a beszédre. Egyre kevésbé tudtam elképzelni, hogy mi lehet a probléma. Már az is eléggé szokatlan, hogy a szünetben keresett fel - tehát vélhetően sürgős a dolog -, de érezhető bizonytalansága és hezitálása még inkább gondolkodóba ejtett.
Egy depressziósnak nehéz felkelteni a figyelmét, úgy általában, de tény, hogy azokban a pillanatokban feszült figyelemmel kísértem nyomon tekintetemmel minden mozdulatát. A kezembe adott újságra mégis zavartan tekintettem. ~Talán írtak valamit rólam, ami miatt megrendült bennem a bizalma, és azt akarja közölni, hogy más tanárhoz fog járni? Végül is tettem pár dolgot, amire nem vagyok éppen büszke. De a legtöbb már eléggé régi história, nem hinném, hogy bármelyiket is előrángatták a múltból. Már nem vagyok a rivaldafényben, nem érné meg...~
Ekkor pillantottam meg a cikk címét, majd a képre vándorolt pillantásom, végül átfutottam a szöveget. ~Ez nem lehet igaz.~ Ez az egy mondat visszhangzott a fejemben. Mégis, ahogy emlékeim között kutattam, igenis elképzelhetőnek tartottam. ~Nem mintha rémlene maga az éjszaka, de amilyen fiatalkorom volt, nem kéne meglepődnöm ezen. De az eléggé gyanús, hogy ő már a második lányom, akinek a születéséről nem tudtam. Komolyan, a nőkben soha nem merül fel, hogy fel kéne keresni a gyerek apját? Vagy legalább küldeni neki egy levelet? Hogy aztán ne az újságokból tudja meg X évvel később. Ez egyszerűen.... hihetetlen.~
- Én... nem emlékszem - sóhajtottam végül. Ötletem sem volt mit mondhatnék, mit vár egyáltalán tőlem, egyelőre abban sem voltam biztos, hogy mit érzek. Az azért felrémlett, hogy, ha Temi ezt megtudja, többé biztosan nem jön haza.
- Anyukád... Anna, mit mondott? - Igen, a cikkből lestem a nevet, és igen, ez szánalmas, de mit tehetnék, legalább tizenöt éve volt, hogy utoljára láttam egyáltalán a nőt, és életem során igen kevés kapcsolatomból rémlik fel egy-egy név.
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2015. március 29. 18:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. március 29. 18:05 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


Az egészben a tehetetlenség zavarta leginkább. Az, hogy nem tudta befolyásolni Ádám reakcióját, elképzelni sem tudta. Csak ült ott, átadta az újságot ami miatt jött, azt is csak azért, hogy ne húzza szegény ember idegeit a váratással. Egyszer túl kell esni rajta...
Csendben figyelte, minden reakciója érdekelte. Egy szót sem szólt közben, de a lába járni kezdett és csak akkor fújta ki a levegőt amikor végre megszólalt. Az anyja válaszaira volt kíváncsi, de mindent nem tudott volna két perc alatt elmondani, így egy pillanatig habozott.
- Beismerte. A mi apánk...akit annak nevezett...ő csak a két testvérem apja. A bátyám születése után nem találkoztak, de anyám elmondta neki, hogy terhes - megvonta a vállát, hiszen ez még csak egy része volt annak, amit megtudott. - Ő nem ismer minket, a nevemet se tudja.
Várakozott, igazából most jött elő belőle a düh, amit eddig elfojtott. Legszívesebben üvölteni tudott volna, hiszen eddig csak hallotta, most azonban saját maga mondta ki a tényeket.
- Tudja milyen érzés megtudni, hogy az állítólagos apám nem is az apám, és...nem vagyok svéd? - ez bosszantotta legjobban. Hogy beszél egy olyan nyelvet, amihez igazából semmi köze. Ezzel elég sok minden kiderült, például az is, hogy testvéreivel ellentétben ő aranyvérű, nem félvér, ahogy tudta.
- Nem akartam letámadni... - szabadkozott végül és felállt a kanapéról. Az ajtó felé indult, majd visszalépett, és megint az ajtó felé...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 18:41 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

A legtöbb emberrel ilyesmi soha nem történik meg. Az én életemben ez volt a második alkalom. Mondhatnám, hogy már legalább van benne tapasztalatom, de csak az járt a fejemben, hogy vajon a fiatalkori énem hányszor fog még előbukkani az életem során, hogy röhögve megmutassa, még mindig ő irányítja a sorsunkat? Nem mintha Annelievel bármi bajom lett volna, hiszen nem is ismertem őt, egyszerűen ez sok volt nekem. Miért nem akkor bukkant ez a dolog felszínre? Miért nem az a gőgős, idióta, nagyképű alak az, akinek viselnie kell tetteinek a következményeit? Persze semmit nem jelent, hogy azóta már megváltoztam. Az a kölyök is én voltam, így tetteiért is én vagyok a felelős.
Anne beszélni kezdett, elmondta, amit anyjától megtudott, és én éreztem fortyogni benne a dühöt. Ahogy én, úgy ő sem kérte ezt a káoszt az életébe. Minden, amit eddig ismert, tudott, bizonytalannak tűnhetett számára. Az előző alkalommal összehasonlítva talán rosszabb is lehetett neki. Elvégre egy árva lánynak bevallani, hogy valójában talán soha nem is akartak lemondani róla, teljesen más, mint egy olyan lánnyal megpróbálni kiépíteni valamiféle szülő-gyermek kapcsolatot, aki egészen eddig mást hitt az apjának, másnak hitte saját magát, máshogy képzelte el a múltját és a jövőjét.
Dühe végül egy kérdésben robbant ki, amire nem tudtam válaszolni. Nekem sosem volt ilyen problémám, másmilyen gondjaim voltak, a családom másmilyen módon tért el az átlagtól.
A lány felállt, távozni készült... vagy mégsem. Láthatóan őrlődött, nekem pedig lépnem kellett. Felálltam, és, ha hagyta, finoman megérintettem a vállát.
- Semmi gond. Ez engem is elég váratlanul ért, nem csak téged. Viszont egyáltalán nincs ellenemre az, hogy megismerjelek. - Ebbe bele sem gondoltam, de ahogy kimondtam, tudtam, igaz. Szerettem volna megismerni a lányom, függetlenül attól, hogy tudtam-e eddig a létezéséről. Nem akartam csak úgy elegendni, mert az kuderc lett volna. Az én újabb kudarcom. - Tudom, hogy még találkoznánk az iskolában, de örülnék neki, ha még maradnál, és mesélnél magadról. Vagy bármiről, amit fontosnak találsz. Kérdezhetsz is, ezek után nem hiszem, hogy lenne titkolnivalóm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. március 29. 20:37 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


Kifakadása után nem tudta eldönteni, hogy menni akar vagy sem, mégis mihez kezdjen. Hiszen nem mindennap történik az emberrel olyasmi, ami megváltoztatja nem csak a jövőjét, de múltját is. Volt egy elképzelése az apjáról, a mugli férfiról akiről igazából nem akart többet tudni, mint amit elmondtak neki. Sosem érdekelte az, aki nem méltatta arra sem, hogy megkeresse a gyerekét. Mondhatni semmi gond nem volt a családjában, Zoltán, a cirkuszbeli apapótléka bőven elég volt neki az anyja és testvérei mellé.
Az ajtónál állva hirtelen megérezte a vállán a férfi érintését, amire kicsit összerezzent. Nem, egyáltalán nem szereti a testi kontaktust, csak néhány embertől viseli el, azoktól, akik kellően közel állnak hozzá és abból nincsen túl sok. Ennek ellenére nem húzódott el, csak kellemetlennek, szokatlannak találta.
Meglepetten pislogott rá. Hogy Ő szeretné megismerni? Az a tanár, aki a következő tanévtől az elemét fogja figyelni? Aki az apja? Felfoghatatlan.
- Elég sűrűn - elhúzta a száját, szívesen hozzátette volna olyan epésen, hogy apu, de inkább elnyelte a szót, hiszen csak magára haragudott ebben a pillanatban. Lassan visszaült az előző helyére.
- Elhiszi? Mármint...én biztos nem hinném el csak így... - gondolt itt arra, hogy jött a semmiből, és egy cikken alapozva előadott egy sztorit. Ami egyébként teljes mértékig igaz, de tudja, hogy ha ő lett volna Ádám helyében, mélyebben utána akart volna járni mielőtt ténylegesen elhiszi és elkezd egy olyan embert megismerni akit nem is biztos, hogy kellene.
- Hányan vagyunk? Vannak testvéreim? - talán elsőre durva és késforgatós kérdés volt, de ez olyan, ami nagyon érdekelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 21:39 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Próbáltam visszatartani, nehogy csak úgy elmenjen, bár lehet, hogy jobb lett volna, ha hagyom, hogy előbb legyen időnk megemészteni a hírt, és csak utána kellett volna ténylegesen beszédbe elegyednünk. De, ha már eljött hozzám, nem akartam elszalasztani az alkalmat. ~Ki tudja, lehet, hogy később majd kerülni fog. Én az ő helyében lehet, hogy elutasítanám, hogy bármiféle közünk legyen egymáshoz, elvégre ki akarna ilyen apát?~
Megjegyzését figyelmen kívül hagytam, inkább követtem példáját, és visszaültem a kanapéra. Kérdését hallva egy rövid, erőltetett nevetés után bal kezemmel idegesen beletúrtam a hajamba.
- Nem mintha ez lenne az első alkalom - húztam el a szám. - Nem látom okát, amiért hazudnál, vagy hazudnátok édesanyáddal. A cikk írója nem túl hiteles forrás, de az, hogy itt vagy, elég meggyőző. Gondolom, ha nem lennél biztos a dologban, nem akartál volna találkozni velem. Mindazonáltal, ha gondolod, egy apasági teszt nem árthat, hogy a kételyeket megszüntessük.
~Ha végül kiderülne, hogy az egész mégsem igaz, akkor sem származhat hátrányom abból, hogy jobban megismerem az egyik tanítványomat. Ráadásul végre valami átjutott a közönyösségem páncélján. Végre van valami, ami érdekel, amire odafigyelek. Ez haladás, és mióta felismertem a problémámat, azon vagyok, hogy kilábaljak belőle.~
- Vannak - bólintottam szűkszavúan első - és egyből mennyire találó és fájdalmas - kérdésére. Vettem egy mély lélgeztetet, mely aztán reszketve szállt ki tüdőmből, de nem szólaltam meg. Tekintetemet az ablakkeretre szegeztem, éreztem, hogy kezem ökölbe szorul, ajkaim megfeszülnek. Pillantásom az ajtóra rebbent, és ekkor felismertem, hogy a kiutat keresem. ~Menekülni próbálok a valóság elől, mert nem akarom kimondani azt. John szerint a gyógyulás felé vezető úton ott van az elfogadás. Ha sikerül elfogadnom a dolgokat, amik történtek, könnyebben továbblépek. De, ha kimondom, azzal véglegesítem is egyben, legalábbis így érzem, pedig az eszemmel tudom, hogy már rég végleges és megmásíthatatlan.~
- Van egy örökbe fogadott lányom, Runa, ő és legidősebb lányom, Niki, a Bagolykőbe jártak. Illetve - vettem még egy mély levegőt, ujjaimat erővel próbáltam kiegyenesíteni, testemet ellazítani - télen születtek volna hármasikreink a feleségemmel. Vagyis jelenleg hárman vagytok, mindhárman lányok.
Tekintetemet a lányra emeltem, és csak remélni mertem, hogy hamis mosolyomat igazinak látja, és nem tűnik fel neki a szemeimet betöltő szomorúság és üresség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. március 29. 22:18 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


Bólogatott, az apasági tesztet jó ötletnek tartotta. Na nem mintha ő nem bízott volna anyja szavaiban, de azért a teszt mégiscsak meggyőzőbb egy pletykánál. Úgy tudja, van egy olyan bájital, amibe hajszálat, vagy ilyesmit kell tenni és a színe mutatja ki az eredményt. Erre nem sajnálna egy szál barna hajacskát.
- Az jó lenne...most már szeretném tudni, ki Ön nekem - mondta kicsit nyugodtabban.
Végül is nem akarta lerohanni a kérdéseivel, de egyet mindenképp tudni akart. Hogy vajon egyedüli gyerek-e vagy sem, illetve kik tartoznak még hozzá. A válasz végül is várható volt, mégis valamiért reménykedett benne, hogy nincs testvére. Hiszen van kettő, őket szereti, ha ő választhatott volna jövőt, abban biztos nem lett volna még plusz ember.
Várta a további választ, de a szemöldökét összevonva figyelte a tanárját. Valami nem volt rendben vele és ezt szinte érezte. Talán az elemi miatt, talán csak mert feszülten figyelte, de kifejezetten érezte. A viselkedése is megváltozott és ezen az a mosoly sem változtatott amit a kifejtett válasz után erőltetett magára. Igazából ebből a válaszból értelmet nyert a feszültsége, Annelie nem is gondolta, hogy ilyen mélyen a lényegre tapintott.
Csak mereven bámulta a férfit, aki egyértelmű választ adott neki. Néhány másodperc telt el csupán így, ennyi idő alatt úgy nézte, hogy feltűnt neki ami eddig nem. Hogy hasonlítanak. Nem sokban, hisz ő inkább az édesanyja kiköpött mása, de a szeme formája és a haja is valamennyire olyan, mint Ádámé.
A következő lépés teljesen önkéntelenül jött, hogyha ő irányította volna, nem tette volna meg. De egy pillanat alatt felállt a kanapéról, az apjához sétált és amint leült mellé, átlépte a saját és a két idegen közötti határt. Részben bocsánatkérően, részben pedig támogatóan ölelte át.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 22:47 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Az apasági teszt ötlete, végül is logikus volt, Annelie is rábólintott, elvégre ezzel lehet a legkönnyebben eldönteni, hogy lesz-e értelme megpróbálni közelebb kerülni a másikhoz, és ezáltal a jövője részévé válni, vagy érdemesebb megmaradni a tanár-diák kapcsolatnál.
- Akkor majd valamikor a héten bemehetnék a Fővárosi Ispotályba. Gondolom, minél előbb, annál jobb - mondtam, majd Annelie az általam felajánlott lehetőséggel élve kérdezett, valószínűleg nem sejtve, hogy kérdése mennyire szíven talált.
Nem mondtam ki, legalábbis egyenesen nem. Még akkor sem. Nem voltam rá képes. Tudtam, mi történt, éreztem a fájdalmat, de nem bírtam rávenni magam, hogy kimondjam. Ha elismertem volna a veszteséget, könnyebb lett volna? Nem tudom, talán már nem is lényeges, de akkor és ott hihetetlenül gyávának éreztem magam, ugyanakkor megkönnyebbültem, hogy még egyszer sikerült elodáznom, hogy kiejtsem azokat a szavakat.
Rámosolyogtam a lányra, és próbáltam úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A nagy Merkovszkyt semmi nem döntheti le a lábáról, rendületlenül megy tovább bármi történjék is. Csak épppen remegett a szám széle, reszkettek az ujjaim, a szemeim pedig nem tudtak a számmal együtt hazudni. Pillantásom az ölembe ejtett kezeimre tévedtek. Szemügyre vettem a körmeimet, miközben valójában nem láttam őket. Fel sem tűnt, hogy a lány elhagyta a helyét, csupán arra észleltem fel, hogy mellettem van és átölel.
~Tehát észrevette, úgy látszik, már nem hazudok olyan jól, mint régen.~ Óvatosan megérintettem egyik karját, majd puhán végigsimítottam a haján. Kedvessége jól esett, de nem akartam elijeszteni magam mellől. Emlékeztem arra, hogy mikor először megérintettem a vállát, kicsit megrezzent. Nem kellett külön tudatosítanom magamban, hogy mi ketten idegenek vagyunk egymás számára. Apa és lánya, tanár és diákja, ugyanakkor szinte semmit nem tudunk egymásról. Ő egy kicsit megismerte a fájdalmamat, én láttam egy cseppet a dühéből, de ez még édeskevés.
- Köszönöm - mondtam, bár szinte suttogva. - Kedves vagy - mosolyodtam el újra, ezúttal pár fokkal vidámabban, igazibban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. március 29. 23:15 | Link


Kinézet
Budapest, Merkovszky szülők otthona
A szünet alatt
[zárt]


- Rendben...de anyám nem tud róla, hogy itt vagyok - ezt nem akarta igazából beismerni, de gondolta, hogy valami szülői engedély kellhet majd hozzá, vagy ki tudja. - De elmondom neki - gyorsan hozzátette, hogy nem akarja eltitkolni, csak nem volt kedve erről beszélni vele azután, hogy megvádolta a hazugsággal. Na nem mintha nem így lett volna, de durva lehetett szegény nőnek ahogy a szemébe mondta.
Lassacskán kiderült az, amit még fontosnak tartott a lány. Mert hát rendben, van egy apja, na de a család hány taggal növekszik még? Ráadásul a férfinak felesége is van, akiről tudja, hogy szintén valami köze van a Bagolykő tanári karához, de nem követi annyira mások magánéletét, hogy tudjon ilyeneket pontosan.
Nem tudta volna megmondani, hogy mi ütött belé amikor odament hozzá és átölelte, de abban a néhány másodpercben ezt érezte helyesnek, sőt, egészen jónak. Aztán Ádám szavai észhez térítették és lassan elhúzódott. Eléggé zavarban volt, el nem pirult, de felállt onnan, mit sem törődve a megjegyzéssel, miszerint kedves. Francokat kedves.
Az újságot felvette az asztalról, a táskájába rejtette és határozottan lépett az ajtóhoz. Kifejezéstelen arccal fordult a férfi felé.
- Akkor én most megyek. Van min gondolkodnunk - kisöpörte arcából a haját aztán várakozóan tekintett felé. Nem akart egyedül kimenni, remélte, hogy az apja majd kikíséri.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 23:39 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

Zárás

Nem tudom miért, de nem ért meglepetésként, hogy a lány anyja nem tud arról, hogy Annelie meglátogatott engem. ~Talán azért, mert ilyen esetben ő is jött volna vele? Bár ki tudja, mennyire szoros a kapcsolatuk?~ Ezt a problémát félretéve csak bólintottam egyet, elvégre evidensnek tűnt, hogy erről a döntésről mindenképpen szólni kell a nőnek... ~akinek majd mindenképpen megtanulom a nevét.
Majd az után, hogy kihevertem a lánya kérdése okozta sokkot. Vagy a sokkot, hogy megtudtam, van még egy lányom? Érdekes lesz beavatni a földszinten éppen mit sem sejtő szüleimet? Vajon mit szólnának, ha lekiabálnék, hogy "Nézzétek, megjött az unokátok!"? Na, jó, ezt nem próbáljuk ki.~

Annelie vigasztalását kedves gesztusnak tartottam, engem még az sem különösebben zavart, hogy voltaképpen idegen számomra. Engem mindig is kevésbé zavart, ha ismeretlen emberek értek hozzám, mint az emberek többségét. Bizonyára kisebb személyes térre van szükségem, és nem vagyok annyira ingerült attól sem, ha valaki belép az intim zónámba. Persze mindent én se tűrök el, de megszoktam, hogy sok ismeretlen ember van a közelemben, ezért kicsit érzéketlenebb vagyok azokra a privát zónákra, ami másokat már minimum szemöldökráncolásra késztet.
Láthatóan Annelienek is sok volt az ölelés, még, ha ő is kezdeményezte. Távozási szándéka ezúttal sokkal határozottabbnak tűnt, mint korábban, így hát felállva elé siettem, és kinyitottam előtte az ajtót, majd lekísértem a földszintre.
A konyha előtt elhaladva egy pillanatra elméláztam. A helyiségből kihallatszott a rádió halk hangja, és mostohaanyám dúdolása. Az újság zörgéséből, és apám morgásából arra következtettem, hogy ő éppen Ramona mellett, az étkezőasztalnál ülve olvassa a reggeli újságot. Ez a szokásos kép, melyet már annyiszor láttam, hogy már elég csak a hangokat hallanom és magam elé tudom képzelni a legapróbb mozdulatokig, elgondolkoztatott. ~Vajon én mit fogok csinálni ennyi idősen, és kivel? Nekem is lesznek hasonló szokásaim, berögződéseim? Vajon a lányaim, akiket nem én neveltem fel, fognak hasonló nosztalgiával és gyengédséggel gondolni rám, mint ahogy én gondolok a szüleimre? Valószínűleg nem.~
- Vigyázz magadra! - szóltam még Annelie után, mikor átlépte a küszöböt, majd egy darabig még ott álltam és néztem utána. Megvártam, míg eltűnik a szemem elől, és csak ekkor csuktam be az ajtót. ~Vajon ilyenkor mit tesz az ember? Elmondja a szüleinek a nagy hírt, vagy elrohan a terapeutájához egy újabb kezelésre?~ Nem sokáig tűnödtem a dolgon, s végül beléptem a konyhába...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 31. 21:32 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünetben

Amint elkezdődött a szünet, ott hagytam Bogolyfalvai lakásomat, és átadtam a terepet az építőknek. Instrukcióként kaptak bár homályos tervet, és egy kérést: pusztítsanak el mindent! Ha az emlékeim is ilyen könnyen eltűnnének... De nem, ezt azért nem akarnám. Hiszen nem is olyan rég boldog is voltam.
A szünetet nagyrészt John közelében terveztem tölteni, aki nemcsak hozzám hasonlóan levegő főelemű tetramágus, de legjobb barátom is. Vagy talán az egyetlen. Általában segíteni szoktam neki a az intézeti betegeivel, de ezúttal én vagyok az, akit kezelni kell. Egy depressziós tetramágus nem játék.
Mégis, mikor a szüleim hazahívtak azzal, hogy egy kislánynak most jelent meg az eleme, és szüksége lenne rám, azonnal hazasiettem. John kicsit ellenezte a dolgot, de végül csak legyintett és elengedett. Tudta, hogy úgysem lenne képes visszatartani.
Otthon aztán többet is megtudtam a helyzetről a lány szüleinek leveléből, így tettem még egy kitérőt aznap, ezúttal Kremisába. Volt mentoromat messzire elkerülve -, mert nem akartam előtte ilyen szánalmasan mutatkozni - az egyik állatgondozótól sikerült beszereznem azt, amire szükségem volt.
...
A kopogás hallatán azonnal indulok ajtót nyitni, közben a kislány hangja hallatán elmosolyodok. Ezzel az arcomon állok a küszöbön, üdvözlve őt és a szüleit. Vállamon, fülembe csimpaszkodva egy kölyök tuzin figyeli a betoppanókat.
- Üdvözlöm Önöket - nyújtom ki a karom, és rázok kezet a szülőkkel, majd a lányhoz fordulok. - Szia! Hallom, történt egy kis felfordulás.
Félreállok az ajtóból, és beengedem őket, majd helyet mutatok nekik a nappaliban a kanapén. Én a kandalló melletti karosszékben foglalok helyet, ami féloldalasan, de nagyjából szemben helyezkedik el hozzájuk képest. De még mielőtt ezt megtenném, leveszem a vállamról a kis lényt, és a lány felé nyújtom:
- Szeretnéd megfogni? - Kinyújtott karjaim között az apró lény kicsit félénken pislog a többiekre, de ugyanakkor kíváncsiság is csillan a szemében. Szőre még enyhén zöldes árnyalatú, de ha idősebb lesz, majd teljesen kiszürkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2015. április 2. 16:24 | Link

Ádám bácsi
Budapest, III. kerület
A baleset után pár nappal...

Félelem és rettegés, ami meghatározta a kedélyállapotát az utóbbi két napban. Elsőre megijedt a minisztériumi néniktől és bácsiktól, akikkel muszáj volt beszélgetni, aztán attól, amit ők mondtak neki, végül pedig, hogy úgy beszéltek neki a történtekről, mint valami maradandó betegségről.
Igen, leányunk ennek éli meg még pillanatnyilag. Valami nem működik benne, a duracell elem túl jó munkát végez, vagy hasonló. Nem nagyon tudja mi várja, mi áll előtte, vagy eleve a közeljövőt nézve a mai napból mit tud majd leszűrni. Inkább zsebeiben megtapogatja a zacskókat, amiben a kedvenc gumicukra van, aztán egészen bátran kiáltozik az ajtón befelé, szerencsére a bácsi hamar meg is érkezik. Látta már őt az iskolában, így nem volt gond a felismeréssel. A kislány tekintete egyből az apró... kismajomra (?) téved, nem is figyelve szülei bemutatkozására, aztán csak mikor hozzá szólnak pillog felfelé és köszön végül ő is.
- Csókolom. Hááát, szerintem valami nem működik, vagy túl kevés dinnyét ettem és megbetegedtem.
Vallja, hogy abban sok a vitamin és azért nem beteg szinte soha, mert elég vitamint juttat így a szervezetébe. Az más kérdés, hogy a dinnye nem a legtáplálóbb étel, és biztos jóval több a vitamin a komolyabb gyümölcsökben, de ez számára nem érv. A dinnye a legjobb és pont. Megint aggódó grimaszba fut a tekintete, ahogy belegondol saját kezére pillantva, mire volt képes nemrég.
- Azt mondta az a vörös néni - azonosítja be leányunk a minisztériumi hölgyet, akinek a nevét sem figyelte, annyira meg volt lepődve és rémülve. - hogy a bácsi segíthet nekem. Ki tudja kapcsolni, mielőtt bántani fogom magam?
Hatalmas szemeket mereszt Izabella a tanárra, miközben őszintén esdeklőre sikerül a hangja, nem az a gyermeki követelés, tényleg egy reményteli ima már. Eléggé elcsúszott a boldogság szivárványán Izzy, és félrelépve lepottyant a földre, ahol láthatóan megütötte magát. Beljebb lépdelnek, családosan, a szülei el is mennek elfoglalni a kínált helyet, ő azonban a kérdésen egy percig ledermed, aztán a kezében szorongatott gumicukros zacskó száját összefogja, majd előbb a bácsihoz intéz pár szót.
- Csak ha nem bánt... A bácsi kis makikat tart a házában? Miért?
Bátortalanul nyúl a kis lény felé, mert az ötlet azért tetszik neki, aranyosnak tűnik a mini állatka, és láthatóan Zizi sem rémíti őt el. Pozitív, mindenképpen.
- Hogy hívják őt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

id. Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. április 4. 08:00 | Link


Budapest, szüleim háza
A szünetben

- Oh, márpedig dinnyéből sosem elég - mosolygok megértően a kislányra, bár egy pillanatra talán átfut az agyamon, hogy egy kicsit túl gyerekesnek tűnik Izabella a korához képest. De ezt gyorsan el is hessegetem azzal, hogy talán az én közelebbi lányismerőseim túl érettek a korukhoz képest.
Közben a kis hölgy tovább beszél, aggodalmainak ad hangot, melyeket azonnal próbálok enyhíteni:
- Nem kell aggódnod, nem tudod bántani vele magad - szólok, bár ez egy kicsit ferdítés, elvégre extrém esetben előfordulhat, de ez tényleg nagyon-nagyon ritka, és említésével csak a frászt hoznám a gyermekre, ami egyáltalán nem célom.
Közben bekísérem őket a nappaliba, majd bemutatom a nyakamban ülő kis barátomat a lánynak. Ő egy kicsit hezitál mielőtt kinyújtaná a kezét a majomszerű lény felé, de láthatóan nincs nagyon ellenére a dolog.
- Általában nem tartok állatokat a házban, legalábbis ebben a házban biztos nem, őt most neked hoztam. Szeretném, ha összebarátkoznátok.
Miközben beszélek, átadom a lényt a lánynak, s míg én utóbbi reakcióit lesem, előbbi körbeszimatolja a puha gyermekkezeket, finoman beléjük kapaszkodik, majd megnyalja Izabella ujjait.
- Még nincs neve, de ő egy tuzin. Ő is képes olyan dolgokra a tűzzel, mint te. Nagyon mókás dolog vele játszani, de majd neked is kell tanítanod őt, hiszen ő még kölyök, nem képes olyan ügyesen bánni vele, mint a nagyok. Oh, és persze neked kell nevet is adni neki, elvégre név nélkül elég nehéz lenne szólítanod őt.
Mikor látom, hogy a tuzin érdeklődve nyelve hegyét a lány bőréhez érinti, elmosolyodok.
- Érzi rajtad a cukorka édes illatát. Alapjában véve növényevő, de szívesen eszik gyümölcsöt és cukros dolgokat is. Bár utóbbiakat nem szabad túlzásba vinni.
Egyelőre majdnem teljesen figyelmen kívül hagyom Izabella szüleit, hiszen nekem főként a kislánnyal kell dűlőre jutnom. Szeretném, ha úgy távozna innen, hogy már kevésbé fél az elemétől, vagy legalábbis lesz vele valaki, aki elfeledteti vele, milyen ijesztő is tud lenni a tűz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Warrenné PszichoSzója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. április 4. 08:39 | Link

Dwayne

Maga a folyamat, onnantól, hogy beindult, fele annyi időt vett igénybe, mint Minánál, ami nem volt egy rossz húzás, ám a fájdalom, a félelem benne sokkal erősebbek voltak. Nem volt hajlandó ispotályba menni, ragaszkodott a doktornőhöz, aki iránt bizalmat érzett, és akinek el tudta hinni, hogy minden rendben lesz. A mesterséges úttól is megkímélték, amit szintén szeretett volna elkerülni. Egy valami azonban hiányzott. Egy kéz, amit foghat miközben megszüli a gyermekét. Persze, reálisan fel tudta fogni, hogy Dwayne nem lesz mellette, ám az emocionális fele, főleg most, ebben a túlérzékeny állapotában mégis várt egy férfit, aki mellette lesz, míg ő életet ad a gyereknek.
A gyermek felsírt, elvitték tőle, egyetlen pillanatig érinthette csak meg. Eltelt azóta több, mint másfél óra, ő pedig tisztán, rendezetten fekszik az ágyban, várva, hogy visszahozzák a kicsit hozzá, vagy, hogy legalább valaki mondjon már valamit. A lélegzése már szabályos lenne, ha éppen nem áztatnák könnyek az arcát. Egyedül volt bent, és most végre elkezdte realizálni, hogy ez már így is marad. Dwayne nem fog megváltozni, nem fogja őt akarni, akkor se, ha bármit megtenne neki, amit csak kér. Fél az egyedülléttől, jobban, mint eddig bármikor. Hiába tűnik kívülről erősnek, aki mindig tartotta magát Mina miatt, belül mégiscsak egy elveszett nő, akinek támogatásra, szeretetre van szüksége.
Nehezen még, és talán nem is teljesen szabályosan, de kikászálódik az ágyból. Nem bír nyugton maradni, sosem volt az a fajta. Mina után persze sokat feküdt, összetört szívvel, depressziósan, nem foglalkozva azzal, amit Kriszta mond neki, most azonban nem akar megint arra a félzombi állapotra eljutni, amiben akkor volt. Nem teheti meg, hiszen már két gyereke van, nagy korkülönbséggel, és mind a két gyereknek odafigyelés, törődés kell, Minának jobban, mint eddig.
Az ágyból kikelve az ablakhoz vánszorog, megtámaszkodva a párkányon, letörölve a könnyeit. Azt azonban, hogy sírt, elrejteni nem tudja, és talán nem is akarja, azonban a lemenő és felkelő nap mindig csodálattal tölti el, így most elgalább ez, kicsit lefoglalja a kusza gondolatokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 4. 18:55 | Link

Dr. Mácsai Zója
Szent János Kórház
április 4, hajnal



Warren, Sean

A csíptetős mappát és a kék csíkos golyóstollat leteszi maga mellé a hátsó bejárat hideg betonlépcsőjére, megdörzsöli a szemét, mélyet szív az áprilisi hajnal még maróan hűvös, agyat tisztító levegőjéből. Egy lépcsőfokkal lejjebb a rozsdás paradicsomkonzerv mélyén másfél tudat cigaretta kioltott csikkje úszkál a mesterséges pocsolyában, amellett két üres, műanyag kávés pohár, amik az elmúlt éjjel a társaságát alkották.
Jött, mert jönnie kellett, mert így helyes, neki ezt tanították. Zója szűk szavú, kapkodó üzenete kora délután futott be hozzá, ő pár órára rá érkezett a mugli intézménybe, azóta járja a folyosókat, a várókat, eldugott tévészobákat, vagy ül a számtalan lépcső egyikén, őrzi a békét. A nővel futólag találkozott, mikor az még a tíz személyes szoba egyik ágyán szenvedett, kipirult arccal és riadt szemekkel, elveszve a hófehér függönyök közt, akár egy gyermek. Váltott vele pár biztatónak szánt, feszült szót, hozzáérni azonban nem mert, a klór valós és a vér elképzelt szaga pedig visszakergette a folyosókra, ahol a hozzá hasonlóknak, véleménye szerint, helye van. Egy apának semmi keresnivalója a szülőszobában, természetellenes és morális csökevény, az ilyesmi csak az anyára és a gyerekére tartozik, hiszen segíteni nem tud, a szenvedés látványa pedig kiborítaná őt. Ő megtette, amit a becsület megkövetelt - elsétált a legközelebbi mugli ATM-ig, a megfelelő, hat számjegyű összeget pedig egy barátságos kézfogással átnyújtotta az osztályvezető orvosnak, hogy fenntartsa annak kellemes hangulatát, emellett Zója az éjjel hátralévő részében és az azt követő napokban már egy különálló szobában feküdhessen.
Ezek után már senki sem szólt rá a dohányzás, a járkálás vagy a székeken való alvás miatt.
Újabb mély levegőt vesz, visszaveszi a mappát a kezébe, a térdére támasztva folytatja a papírok kitöltését. Zója és a saját adatait átmásolja a bántóan fehér lapra a fia neve és születéskori paraméterei alá. Egy példány a mugli államnak, egy másik a mágusoknak. A keze megáll, ő újra és újra a névre pillant, ami a gyerekéé, mégis furcsán ismeretlennek és semmitmondónak tűnik...
Nem látta még. Él és jól van, ezt mondták neki nagyjából egy órával korábban, ez pedig egyelőre elég neki.
Átfordítja a papírt, a hátulját aláírással látja el, alatta az apasági nyilatkozata pihen mindkettejük kézjegyével ellátva. Egy pecsét a lapon, egy pecsét az életén. Szétszaggathatná, még lenne ideje letagadni, felkelve felrúghatná a konzervdobozt, hogy dehoppanáljon a hajnal halvány fényében.
Ismét sóhajt. Újabb aláírást maszatol a papírra, majd visszahajtja a mappa fedelét.

Egy mentőautó lámpái élesen villognak a felhajtón, kékre és vörösre színezve  kórház homlokzatát. A zsebébe rejtett kezekkel sétál el mellette, nem néz vissza az óbégató férfire, akit leszíjazva tolnak ki a kocsi gyomrából, majd a bejárati ajtó felé az ébredező épületek között. A portán rekedten köszön a biztonsági őrnek, a főbejáraton át hagyja el a kórház területét. A Városmajor utca vége felől egy villamos kerekeinek csikorgását hordja felé a szél, ő arrafelé gyalogol, kavargó, üres gyomra a megállóban üzemelő kebabos bódéig csalogatja. Az előreláthatóan pocsék reggelije elkészültéig a kiállított újságok címlapjait olvasgatja, mellettük egy idősebb asszony teszi le a sámliját, színes tulipánokat árul. Arrébb egy másik apró sírcsokrokat.
Fizetés közben épp csak egy pillanatra ötlik eszébe, milyen szerencsésnek mondhatja magát, hogy az előbbiből kér.

A második emeleten megnyomja a csengőt, az egyik lábáról a másikra áll, míg várakozik. Az ajtó mellett egy műtős ruhába öltöztetett, riadt férfi álldogál, a szemük egy pillanatra találkozik, egy biccentéssel köszöntik sorstársukat. Feltételezi, hogy ő is épp annyira elcseszettül szerencsétlennek néz ki, mint a másik, aki az ajtó nyílását követően a szülőszoba felé, míg ő a kórtermek irányába indul.
Halk beszélgetés, gyermekek gyönge sírása. A tenyerét megtörli a nadrágjában, a vajsárga falakon követi a szobák számozását, a tulipánok fáradtan lengedeznek a kezében. Megkerül egy látványosan várandós, hálóinges nőt, az ajtó előtt még erőt gyűjt, mielőtt benyitna.
Egy ágy, két kényelmes fotel, asztal székekkel, egy szekrény, tévé és képek a falon, a szoba kellemes, szinte már hotelszerű. Az áttetsző, plexifalú bölcső üresen áll az ágy mellett, ezt veszi észre először, utána az ablakban álló nőt. Halkan csukja be az ajtót maga után.
   -  Szerintem még nem kelhetnél fel.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. április 4. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warrenné PszichoSzója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. április 4. 20:14 | Link

Dwayne

Nem hallja az ajtót, azt, hogy a férfi először kinyitja, majd becsukja, csak azt, amikor megszólal. A szíve egy pillanatra furcsán, erősen ver, szinte éles fájdalmat hagyva a dobbanás után a mellkasában. Egy hosszú pillanatig nem válaszol még a férfinek, kiélvezi a kinti látvány utolsó pillanatait.
- Valószínűleg.
Furcsán semmilyennek hat a válasz. Ugrálnia kellene örömében, azonban maga se tudja mit érez. Nem olyan nehéz a mozgás, mint az utóbbi két hétben. Lepillant az ujjaira, melyek olyan görcsösen kapaszkodnak a párkányba, mintha lenne félnivalója attól, hogy ha elengedi azt, az életével fizet miatta. Nem is érti a testének furcsa reakcióit. Egy pillanatra lehunyja a szemét, majd erőt véve magán ellép, és megfordul a férfi felé.
- Virágok?
Ez az első, amit észrevesz, Dwayne pedig valószínűleg azt, hogy az arca nem pont egy boldogságtól sugárzó kismamát mutat. Fáradt és sokat gondolkozott, meg hát az a sírás se tett jót éppen a fitt megjelenésének, és celeb se, hogy a szülés után fél órával részt tudjon venni egy komplett fotósorozat elkészítésén, meg egy vörös szőnyeges bevonuláson.
- Láttad már a kicsit? Én csak egy pillanatra, aztán elvitték, és nem hozták vissza.
A hangjában - jogosan - van egy nagy adag aggodalom, elvégre kórházban először szült, Minát nem vitték el tőle szinte egy percre sem, épp csak amíg megvizsgálták. Ez az egész most egy új élmény, bár azzal tisztában van, hogy egyszemélyes szobát nem pont a két szép szeméért kapott. Közelebb lépve a férfihez most az ágy szélébe kapaszkodik. Reméli, hogy ő már többet tud mondani róla, mert ez a várakozás kikészíti lassan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 4. 20:44 | Link

Dr. Mácsai Zója
Szent János Kórház
április 4, hajnal



Szürreálisnak érzi a helyzetét, a steril közegben pedig önmagát jóval piszkosabbnak, mint amilyen valójában. A pulóvere fekete mintás  a szétcipzározott kabát alatt, az alakját a kezében lógó, tarka tulipánok teszik egyszerre élővé és olyannyira szokatlanná. Az állkapcsa megfeszül, ahogy a nő szemébe néz, majd továbbpillant annak kipirult, gondterhelt és riadt arcára. Fáradt, ez nyilvánvaló, hosszú éjszakája volt és sejthető, hogy még számtalan hasonlóan hosszú éjjel áll előtte, amit ugyanennyire segítség nélkül, magányosan kell végigküzdenie majd. Egy pillanatnyi, néma pillantásban realizálja, hogy ezt mindketten nagyon jól tudják.
   -  Feküdj vissza. Kérlek.
A hangja halk és egész szelíd, mégis határozott, jelezve, ha Zója nem teszi meg, amire kéri, erőszakkal tuszkolja vissza a keményre vasalt, fehér takaró alá. Az ágy, az ajtóhoz közelebbi feléhez lép, a virágokat a polcra készített üveg vázába teszi, a tulipánfejek bólogatnak egyet-kettőt, majd vele együtt kinéznek az emeleti ablakon, amin egyre élesebben tűz be a reggeli napfény.
   -  Még nem - először ennyit tervez válaszul, végül folytatja - De hallottam róla. Jól van. Biztos behozzák. Na feküdj le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warrenné PszichoSzója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. április 4. 22:10 | Link

Dwayne

Hosszú pillanatig tartja a fájdalmas szemkontaktust, mely most olyan, mint egy néma, talán kissé kétségbeesett beszélgetés kettejük között. Ellenkezhetne, mondhatná akár szóval, akár csak gondolattal, hogy mindent megadna neki, hiszen ő a gyerekei anyja, sőt az egyetlen ember, aki az életében felbukkanó nők közül tényleg minden fenntartás vagy elvárás nélkül szerette, és akit nem érdekelt, ha más is volt, pusztán annyit akart csak, hogy ő is ott legyen. Mondhatná, gondolhatná, ordíthatná, üthetné, amíg meg nem érti, végül azonban csak megszakítva a néma fájdalmat lepillant a lábaira, hideg a padló mezítláb.
Megmakacsolhatná magát, de ő is érzi, hogy semmi értelme nem lenne, mert Dwayne képes lenne felkapni, és befektetni. Akkor pedig elég valószínű, hogy igazán erős fájdalmai lennének. Így aztán, megvárja, míg a férfi elindul az ágy mentén, és ő is követi a mozdulatsort, lassabban, a másik feléről megközelítve. Óvatosan leül, majd szépen lassan a lábait is felteszi, hátát a falnak döntve, szusszanva egyet.
- Utálok csak feküdni.
Na igen, Zójánk nem az a nyugodt típus, főleg, ha valami idegesíti. Jelen esetben a gyerekét akarja, ám nem hozzák, és közel áll hozzá, hogy elinduljon, és megkeresse azt. Ez azonban nehéz lesz most, hiszen megjelent a férfi, aki egyetlen gyilkos pillantással képes a sarokba szorítani őt.
- Meg akarom fogni, azt akarom, hogy itt legyen velem. Mina nem jött be?
Üzent ugyan a lánynak, azonban nem tudja, hogy megkapta-e már, lehet csak akkor szólnak neki, amikor már megreggelizett. Valószínűleg nem ugrasztották ki az ágyból éjjel. Most őt is csak ölelgetné, mint aki fél, hogy el kell válnia tőle. Tény, hogy más lesz ezek után minden, hogy a kis családiasságuk, amit tizenöt évig élveztek, most átalakul.
- A tulipán a kedvencem. Köszönöm.
Jegyzi meg csendesen a virágok felé pillantva. Egy kicsit muszáj elterelnie a gondolatait a várakozásról, és arról, hogy feküdnie kell.
- Amikor az esküvőmre készültem is tulipánban gondolkoztam. Tamás persze húzta a száját. A végén rózsa lett, majdnem fehér, de inkább rózsaszín hatású. Elütött a ruhámtól, a dekorációtól. Utáltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 4. 22:41 | Link

Dr. Mácsai Zója
Szent János Kórház
április 4, hajnal



Hümmög, a száját rágcsálja, az egyik kezével tétlenül babrálja, igazgatja a tulipánok hegyes, kardszerű leveleit. Zója visszafekszik, egy találatot kapott hadirokkant mozdulataival, az ő gyomra kényelmetlenül fordul egyet. A hely sterilitása, a folyosón vánszorgó, vajúdó nők mindannyian akaratlanul újra és újra a gyermekszülés horrorisztikus képeit ültetik a fejébe, amitől a feje szédülni, a gyomra pedig kavarogni kezd. Benn lehetett volna a szülőszobán, Zója akarattal kényszerítette vagy kérlelhette volna, ő pedig nem mert volna ellenkezni, ám szinte biztos, hogy a negyedik percben belehányt volna a legközelebbi kukába. Hazafias látvány.
Nem válaszol Zója duzzogására, megfogja az ágy végébe gyűrt takaró szélét, a nő ölébe teríti, majd megfordul, közelebb húzza a hófehér vaskeretes széket, leül mellé. A kezeit összekulcsolja, összehúzza magát, a testtartása némán árulkodik kínzó viszolygásáról és arról, hogy fogalma sincs, mit kezdjen magával a helyzetben.
   -  Minának reggel szólok, utána bejöhet. Kár lett volna felzaklatni, pláne hogy... hát tudod.
Csak megvonja a vállát, a mondatát nem fejezi be. "Pláne, hogy meg is halhatott volna". Oldalvást fölnéz a tulipánokra, amiknek nincs és sosem volt virágillatuk, inkább olyan, mint a tavaszé. Az alacsonyan álló nap fénye a szemébe tűz.
   -  Már az elején mondtad, hogy tulipán. De Wisconsinban nincs tulipán, egy szál se. Szívtam vele eleget, de nem volt soha.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. április 4. 22:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warrenné PszichoSzója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. április 4. 23:07 | Link

Dwayne

- Persze, nem tudhattuk, hogy ... öhm ... meddig tart.
A másik fél is sejtheti, hogy nem ezt akarta mondani, sokkal inkább azt, hogy nem tudhatták, hogy hány élő jön ki a szülőszobáról, elvégre ott bent mind a ketten veszélyben voltak. Mostanra azonban, állítólag, minden rendben. Nézi a tulipánokat, miközben Dwayne betakarja. Elnagyzolt, mégis olyan megható pillanat, amitől kedve lenne megölelni őt. Bájos, ahogy az is, hogy zavartan ül mellette, szemébe tűző fénnyel.
- Igazad van, de szép volt az a növény is, ami majdnem olyan volt, mint a tulipán, csak a színe olyan hullaszerű volt, meg mérgező is. De szép.
Sose felejti el azt a napot, majdnem kinyírták magukat egy virággal. Mondjuk ez majdnem olyan, mint amikor bement a hullás tóba. Az se volt épp a legjobb ötlet, ki tudja, ha tényleg hulláktól szabadultak ott meg, komoly fertőzéseket is összeszedhetett volna.
- A napszemüveged, amit a múltkor Mina hazahozott a táskámban van ám. Gondolom azért szeretnéd még látni a fiad.
Épp megkérdezné, hogy tényleg Dwayne lett-e a gyerek, amikor nyílik az ajtó, és végre meghozzák a kicsit, átadva az anyukának. Néhány gyors információ, meg pár megnyugtató szó, hogy minden teljesen rendben van, és hogy tüneményes, rengeteg hajjal, aztán már itt sincsenek, elvégre ez most olyan pillanat, amikor a családnak kicsit egyedül kell lennie.
- Hát szia...
Finoman megsimogatja a csöppség kezét, aki álmos kis szemeivel néz felé. A karszalagot finoman igazgatva leolvassa a nevét is, és szélesen elmosolyodik, amikor kimondja.
- ... Sean.
Hangjában szeretettel, arcán egy csapásra kivirult boldogsággal nézi a kicsit, aki tényleg gyönyörűnek mondható, még babák között is. Nem csoda, hiszen a vélavér egy fiúban is ugyanazt a magávalragadást váltja ki az első pillanattól, főleg a nőkre. Dwayne szemszínét örökölte, akárcsak Mina, ám a fiúcska arcán több hasonlóság fedezhető fel apa és fia között már most, mint Minán, pedig a lányka is elég sok jegyét viseli a férfinek.
- Az apja legalább biztos, hogy te vagy. Fogd meg te is. Nyugodtan.
Tudja, hogy a férfi bizonytalan, és ha kérdésként vetette volna fel, hogy átadja a kicsit, biztos, hogy azonnal hevesen ellenkezett volna, most legalább egy fél percre el kell gondolkoznia a dolgon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. április 4. 23:43 | Link

Dr. Mácsai Zója
Szent János Kórház
április 4, hajnal



Megrázza a fejét, jelezve, inkább hunyorog, nem áll neki kirámolni Zója kórházi csomagját. Lejjebb hajtja a fejét, az ölében összekulcsolt, nyirkos kezeire néz, az ablakon át betűző napfény átjárja a kabátját, melege lesz, mégsem mozdul meg. A haja a szemébe lóg, fel-felpillant a nőre, miközben az beszél. Zója haja csillog a fényben, mintha vízből lenne.
összerándul azajtó nyílásának hangjára, a válla fölött hátranéz, majd azonnal hátrébb húzódik a székével. A két ápolónő az osztályon megszokott rózsaszín egyenruhát viselik a mugli egészségügyi dolgozók elmaradhatatlan fehér fapapucsával és gyapjúzoknijával, az idősebbik haját szigorú csigákba csavarta, a karja vaskos és durva, akár egy férfié. Ő áll meg az ágy végében, ő beszél parancsoló, mégis furcsán kellemes hangján, a szavai Dwayne számára azonban értelmetlenek és összemosódottak, a figyelme egész máshol jár. A csomagot fehér, kórházi lepedőféle anyagba takargatták, a fiatalabb, vékony ápolónő kezében tényleg nem nagyobb, mint egy közönséges darab kenyér. A férfi abbahagyja az ujjai ropogtatását, mozdulatlanul kíséri figyelemmel a mozdulatot, ahogy Zója átveszi a gyereket, magához húzza, természetesen, már-már szirupos gyengédséggel.
Kurtán biccent a távozó nők felé. Az ajtó halkan bezárul, ő visszafordul az ágy felé, először nyel egyet, hosszú, tétova másodpercek múltán húzódik közelebb, mindössze egy keveset. Feszélyezve néz a takarók redői felé. Egy apró kéz, majd még egy, fehérek és mozdulatlanok, egy apró, az újszülöttekre jellemzően deformált koponyájú, lilás színű fej, kócos haj és álmos, szinte vakon, bambán pislogó szemek. Érzi, ahogy a végtagjai jobban elhűlnek.
   -  Hát nem t'om. Hasonlít? - bizonytalanul válaszol, idegesen összedörzsöli a tenyereit - Maradjon nálad. Majd ha nem lesz ilyen kicsi. Majd akkor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek