36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2015. január 11. 22:37 | Link

Lucának
2015.01.01. - Délután - Budapest, nagynéni lakása


- Hát már hogyne élvezném?
Nevet fel. Hiszen, ő is csak pasiból van, még akkor is, ha a tapasztalatlanabb esetlenebb fajtából. Na azért nem kell rögtön bénának elkönyvelni, egy részére igencsak rájátszik, pusztán azért, mert így jó neki, így sok más dolgot rejthet véka alá, kevesebb magyarázat, kevesebb félreértés. Ettől persze nem lesz más a gyerek, magát azért képtelen lenne meghazudtolni, a színjáték sem áll neki igazán jól. Mindez inkább egy pajzs. Luca előtt azonban már régen levetette ezeket a gátlásokat, habár nehéz volt neki elfogadni, hogy a lány azért szereti ami. Férfiasan bevallhatja, hogy a lányoknak nem az ilyen fiúk a zsánerei, pláne nem egy olyan lánynak, mint Luca. De ami történt megtörtént, most már nem lehet megváltoztatni és ami azt illeti Vince soha semmi pénzért nem is változtatna rajta. Lehet, hogyha korábban ismeri meg a törpét, akkor minden más lenne, de úgy van vele, hogy minden okkal történik, minden pontosan úgy történt, ahogy kellett. A végkifejlet számít, nem?
- Nem, tényleg? Akkor ne pakoljak?
Kérdi, miközben odébb pakol egy párnát, majd gyorsan visszafekszik, mert érzi, mit van készülőben. Luca túl messze van, viszont túlontúl lelkes is, ami pedig becsapódást eredményez. Vince csöndben fohászkodik, hogy ne legyen igaza, majd mikor a törpe nekiiramodik inkább már azért, hogy ne térdelje véletlen gyomorszájba, vagy rosszabb...
- Ohh...ba...
Nem tudja végigmondani, mert Luca érkezik, Luca nem tompít, viszont esik, egyenesen rá. Nem fájt neki, legalábbis annyira nem. Elnyomja az érzés, hogy  a lány megint a karjai között van, hagyja magát leteríteni. Helyette inkább elnézi a csinos arcot, a szép karokat és minden mást. Elidőzik a tekintete, most nézheti, szemérmetlenül, így, hogy rajtuk kívül senki nincs itt. Majd mikor a törpe ráhajol az ajkaira, visszacsókol neki, miközben az egyik kezével Luca hajába túr, közelebb húzva ezzel magához.
- Igen, szerintem.
Bólogat, miután levegőhöz jut. Megkönnyebbül kicsit, ez látszik az arcán is.  Szerette volna széppé, emlékezetessé tenni a dolgot, és úgy tűnt, hogy ez sikerült is neki, de így, hogy megerősítést is kap, valamennyire megnyugszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. január 12. 01:31 | Link

Vince;;

- 2015.01.01. - Délután -
~ Budapesten valahol ~


Nem feltétlenül tudja elkülöníteni magában az utóbbi időben mi az, ami érzelem, és mi az, ami a fiatalságával járó hullám. Ez okozza azt is, hogy a szokásosnál is könnyebben veszi kicsit a dolgokat, de azért igyekszik magát cselekedetekben kontrollálni, bármennyire is nehéz ez. Ő tényleg kiszámíthatatlan olykor, meg heves, ez olyan, amire nála rá kell számolni bárhol és bármikor, ezért is jelt adó az arcán elterülő mosoly, miután teljes egyszerűséggel jelenti ki, hogy ez a dolog még lezáratlan.
- Csak vigyázz...
Csatakiáltás, a fennhang és a harc nélkül, szóval nem is az, de felszólítás, elég erőteljes, bár a megmozdulásai is kellően tükrözték mit szeretne így a bevetődése nem volt teljesen váratlan, de meg kell hagyni nem aratott osztatlan sikert. A fejében jobb ötletnek tűnt, kényelmesebbnek és kevésbé drasztikusnak. Igyekezett azért nem kért okozni, tényleg, nagyon, de azért sikerült a lábaikat első blikkre összekoccantani, de semmi rosszabb. De aztán sikeresen tette át az egyik lábát az eridonos másik oldalára, hogy rákulcsolva magát hajolhasson közel és csókolhassa meg. Ahogy érzi Vince kezét a tincsei között belemosolyog a csókba, de csak egy pillanatra és nem szakítja azt meg ezzel még. Az igazság az, hogy ezt naphosszat el bírná viselni, és ez milyen jó, meg tetszik neki és felpörgeti. Ami doppingolja a testét és a lelkét is egyszerre, arra ráfügg, és közel járnak ehhez a fantasztikumhoz. Meg amúgy is, amennyire csak tudja, Luca azon van, hogy kimutassa a dolgokat, mert bár beszélni szeret, ki nem mond konkrétan dolgokat, mert azt nem is tartja mindig elégnek.
- Ühüm, csinálhatnánk ilyet sokszor. Már nem szilvesztert, abból egy van, hanem úgy csak ketten lenni.
Vigyorog rá aztán újra megcsókolja, de ez most addig tartott még rá nem jött a beszélhetnék megint. De nem volt annyira össze-vissza legalább a hadoválása.
Valószínűleg ez is felkerül a "miről kéne leszokni" listájára, de attól még ez nem most fog rögtön abbamaradni. Próbálja a rájuk omló haját kicsit eltűrni, de némi sikertelenség után feladja, hogy jól van az úgy. Aztán kicsit lejjebb csúszva fekszik a mellkasára Vincének, közben a maga arca előtt köröket ír a fiúra a ruháján keresztül, aztán elvigyorodva. Bár kíváncsiság hajtotta, hogy beszéljen, nem tette. Ennek oka egyszerű, amit látott most, nem az erejéből fakadóan, hanem az apró jelekből furcsa volt neki. Nem is volt egészen biztos benne, hogy ez van a dolog mögött, de sokszor veszi észre a fiún, hogy annyira igyekszik és aggódik mindenen, amit még nem teljesen sikerült megértenie. De már nem lehet min, hiszen mi történhetne, itt vannak, van ölelés, van csók, van szeretet, boldogság és nincs átverés vagy rossz szándék. Hisz benne, mert már lehet ebben.
- Igazából, elkezdhetnénk újra ezt a két napot, persze ugyan így. De tényleg...
Felemelte a fejét és a barna szemeket keresve beszélt, aztán még huncut mód vigyorgott is, de csak feljebb csúszott kicsit, hogy a fejük egy magasságban legyen, aztán fölé hajolva nézte egy darabig a fiút. Csak figyelte, mert ezt akarta...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2015. január 13. 02:10 | Link

Lucának
2015.01.01. - Délután - Budapest, nagynéni lakása


Hát ő is elbírná viselni. Vincén szerelmes volt, ezt kár lett volna tagadni. A kis törpe már az első perctől elcsavarta a fejét, de idő kellett ahhoz, hogy a szívét tényleg, véglegesen odaadja a lánynak. Ahogy nézte, úgy érezte, hogy ezt élete végéig tudná csinálni, valami ilyesmi volt a szerelem, nem? Igaz, a kapcsoltuk kissé rögösen indult és egy ideig lefelé haladt, de végül csak rendbe jöttek, vagy legalábbis Vince szerette volna hinni, hogy most már minden rendben van velük. Kezei a lány derekára csúsztak, majd egy határozott mozdulattal kicsivel lentebb tolta a lányt. Kellemetlen lett volna, ha a tegnapi töménytelen adag süteményt és pizzát pont most rakná ki, ebben a felettébb idilli és romantikus pillanatban. Pedig, ha valaki, ő aztán értett hozzá, hogy tegyen tönkre egy ilyen dolgot, de most nagyon igyekezett, de tényleg!
 - Akkor csináljuk, amikor szeretnéd.
Egy pillanatra lefagyott, mikor a lány úgy döntött, hogy végigfekszik rajta, hirtelen azt sem tudta, hogy hogy reagáljon, de aztán végül az ügyesebbik keze rátalált a Navines hátára, és újra meg újra, végigsimított rajta, kitartóan, míg a szíve pedig hevesen vert, nem tudta csillapítani. Ugyanakkor rá kellett ébrednie, hogy a szerelem önmagában semmit sem ér, csak akkor lesz belőle igazán felemelő érzés, olyan, mint amiről a dalok szólnak, ha valaki viszonozza őket. Luca pedig, jelen ábra szerint hasonlóan érzett, mint ő. Felemelte kicsit a fejét, hogy lenézhessen rá, majd nyomott egy puszit a törpe fejére. Végül lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a tegnapi események ismét végigfussanak a lelki szemei előtt. Bárcsak megint átélhetné azt a sötétséget. Az éjszaka tűzijátékai és petárdái még mindig a fülében dörrennek el, látja maga előtt, ahogy közelebb húzza a magához Lucát, ahogy nevetve elterülnek a kihúzott kanapén.
 - Szeretnél még maradni?
Bukik ki belőle a kérdés, amit egészen komolyan gondol. Végül is, még csak elseje van, holnap is visszamehetnek. Legalább addig is kettesben tölthetnek még egy kis időt, összeszedhetik magukat és kiélhetik az egymás iránti lángoló szerelmüket, legalább egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. január 13. 03:14 | Link

Vince;;

- 2015.01.01. - Délután -
~ Budapesten valahol ~


Nehéz, sőt, szinte lehetetlen lett volna Lucusnak visszafognia magát. Ez nem csak a helyzet miatt, de amiatt is nyilvánvalóvá vált számára, amit ott belül a szíve heves dobogása, vagy a felszabadultabban, de a gyomrában még mindig repdeső pillangók jeleztek. Azon túl, hogy nagyon élvezte, tudta ő is, hogy a nagyon-nagyon kedveli őt nem elég kifejezés mindarra, ami itt éppen történik. Talán új mese kezdődött a számára? Lehet még hercegnő a herceg mellett és jöhet a happy end? Ez egyelőre jótékony homály alá vont elgondolás, de abban biztos, hogy most boldog, őszintén és mélyről jövően. Nem kényszeresen, nem csak a másiknak való kedveskedésért, hanem önmagáért.
- Vagy amikor te.
Vigyorog rá, aztán ez el sem múlik az arcáról. Igyekezett mindkettejüknek kényelmesen helyezkedni, ő is érezte, hogy biztos nem a legkomfortosabb valaki teljes valója alatt heverni. Mindig eszébe jut ilyenkor a kicsi a rakás játék. Neki ezzel nem voltak soha gondjai, mert mindig ő volt a legkisebb és legaranyosabb és senki nem várta el, hogy alul legyen, mert nem akarták kilapítani. Hát, azóta már megtapasztalták egyesek, hogy van erő benne és nem kell félteni, de nem bánja hogy kimaradt a passzírozásból.
Óvatosan dőlt a fiúra, és ahogy feküdt a mellkasán szinte tisztán hallotta a szapora szívverését, és a sajátja sem akaródzott a normális felé tendálni. Hm, ez már csak ilyen. Erre mondják, hogy rózsaszín minden, nem? Csak itt most inkább néhol csokis, meg kupis, de legalább vicces. Aztán a simogatás meg  a puszi is csak felvillanyozta teljesen és nem is hagyta szunnyadni az amúgy is felpörgött Lucát.
- Meddig lehet az a még?
Felemelte a fejét, hogy ránézzen mosolygósan, aztán felemelkedve megtámaszkodott és feljebb mászott, hogy a fejük újra egy magasságban legyen, de nem nehezedett rá vissza, - biztos nem jó, ha valaki gyomrába ülnek - hanem csak fölé hajolt. Az egyik kezével finoman beletúrt a hajába, aztán közel hajolt, hogy az orruk hegye összeérjen. Ott volt nagyon benne a beszélhetnék, de nem egészen úgy mint eddig. Ez azért a tegnapi estétől kezdve motoszkált benne, mikor ott volt Vincével szemben és ő kimondta neki, hogy szereti. Az egy dolog, hogy a nyakába ugrott, de eddig nem mondta ki ő ezt. Fél attól, amit tud magáról, hogy gyorsan szeret. De most olyan biztos a dolgában... Szeretne hinni is benne.
- Szeretlek Vince.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. január 15. 19:12 | Link

Szóval az itteni barátok. Bólogatok, mintha érteném. Valójában azért van is róla fogalmam, milyen az, amikor a szíved több felé húz, de én a kastélyban szereztem az első barátaimat. Eléggé antiszociális gyerek voltam, ráadásul csendes, magának való, nem igazán feltűnő. A rajztehetségem miatt a tanárok néha kivételeztek is velem, emiatt pedig még nehezebb volt barátokat szerezni. Most, hogy már jártam több helyen a világban és ismeretségekre tettem szert, kezdem érteni ezt az érzést egy kicsit jobban. A brazil vagy éppen görög ismerősökhöz az ember nem tud csak úgy leruccanni, akkor sem, ha éppen boszorkány az illető.
- Hogy micsoda?! - nézek rá vészjósló szemekkel, és kezem már valami párnaszerűség után kutat, amit hozzávághatok, de közben mosolygok. Valójában nem érzem ilyen nagy tragédiának a dolgot. Valószínűleg úgysem leszek... hogy is mondta? Szottyos bőrű nagymama. A betegségem még mindig gyógyíthatatlannak minősül. Valójában ezen a téren semmi nem változott. Illetve valami mégis: én és a hozzáállásom. Már nincs kedvem összegömbölyödni a sarokban és sajnálni magam. Helyette mosolygok, amin csak lehet, megyek tovább, addig, amíg megtehetem. Ha holnap összeesek, és mindennek vége, legalább elmondhatom, hogy nem rettegve vártam a halált. Még tetkóm is lett. Nem királyság?
- A drog és a tetkó két külön dolog. Engem nem zavarna, ha az unokám úgy érezné, szeretne ilyet. Tiltsa neki az anyja! - nevetek fel, és leteszek arról a szándékomról, hogy megdobáljam a fiút, lehetőleg valami kevésbé keménnyel.
- Persze - csillan fel a szemem. - Jövőre rózsaszín hajjal fogok hazaállítani, miután minden rellonosra rápingáltam egy sárkányt.
- Nem tudom, hogy lesz-e, de egyelőre nem tervezek. Ez sem előre megfontolt szándékból született, egyszerűen ajándék volt, amit nem utasítottam vissza. - Kedvtelve nézegetem én is a szép szárnyú pillangókat, amiket lehetetlen megérinteni, legalábbis nekem még sosem sikerült. Folyton odébb rebbennek. Pedig szívesen megsimogatnám a szárnyukat, hogy lássam hímporos lesz-e a kezem tőle. Annyira valódinak tűnnek a számomra. Na, persze a mester egy valóságos művész, én a közelében sem járok annak, amire ő képes.
- Nem tudom, hogy a muglik mit látnak, lehet, hogy egyáltalán nem látják - vonom meg a vállam. Még senki nem nézett kimeredt szemekkel a karomra, szóval úgy gondoltam, akármit is észlelnek, az nem lehet túl gázos.
Közelségétől megrészegülve, szinte transzban emelem fel a kezem, hogy hozzásimítsam arcbőréhez, majd ejtem vissza a tenyerébe, ő azonban szinte azonnal vissza is emeli a fejéhez. Ekkor veszem csak észre, hogy egy ideje már nem veszek levegőt. Biztos, emiatt vörösödtem el, elvégre mi más lehetne rá a magyarázat? Közelebb hajolok vagy csak hirtelen úgy tűnik, mintha közelebb lennénk egymáshoz. Megbűvölve nézem a fiú száját, szeretnék még közelebb húzódni hozzá. Hirtelen zajt hallok a szobán kívülről, ami megzavar, és az ajtó felé fordítom a fejem. Végül megköszörülöm a torkom, és zavartan felnevetek.
- Öhm, kérdeztél valamit? Vagy...ööö - Jah, nem vagyok képben, látszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. január 15. 19:20 | Link

"Hogy micsoda?!" - Na, tessék, most magamnak csináltam a bajt. Sejtem, mit kutat, így szolgálatkészen hátradőlök a kispárnámért, és a keze ügyébe helyezem, hogy fejbe vághasson, vagy amit akar.
Deehogyis. Lovagiasan eltakarom előle a kispárnát, amit a képembe nyomhatna, és közben keresem azt a fokozatát a vigyorgásnak, ami kifejezi, milyen jól szórakozom, de nem teszi sértővé, hogy az imént szottyos nagymamáztam le. Nehéz pálya.
Elgondolkodom amit mond arról, hogy a tetoválás azért nem lépcsőfok a drogok felé. Igaza van, és talán mostanság már annyira nem nagy szám, ha valakinek tetkója vagy piercingje van. Mégis, ha az én gyerekemnek lenne... ugyanúgy kiakadnék, mint az én famíliám, ha Szilvi vagy én állítanánk haza ilyennel. Bár Szilvi... ki tudja... valami titkos helyen... simán el tudom képzelni róla.
- Na jó, a rózsaszín hajat megnézném - adom a lovat a punk tanárnő tervei alá. - Egy Trullus és el van intézve.
De azért titkon reménykedem, hogy nem tervez megválni a mostani hajszínétől. (Lehet, hogy én vagyok nagypapa! Már most!)
A tetoválásveszély nagyjából elhárult, de a beszélgetés amúgy is valami egészen váratlanba torkollt. Valahol. Igazából már nem tudom, mi volt az utolsó, amit mondtunk...
El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik - miután kikavarodom a fura örvényből, és visszatérek a jelenbe -, de az arcunk egyre közelít egymáshoz. Ez tényleg megtörténik!
Á nem. Pont mikor elszántam magam, hogy beveszem az utolsó centiket, és meg fogom csókolni. ROHADT ELEFÁNTOK CSÖRTETNEK A FOLYOSÓN!
Elmúlt a pillanat. Hallom, hogy az említett elefánt a nővérem szobájába igyekezett, mivel csak egy fal választ el minket egymástól. Lin töri meg a csendet.
- Nézzük meg a filmet! - improvizálok, és mintha rugóról pattannék, felállok, hogy odamenjek a gépemhez, hogy benyomjam a lejátszóba A beavatottat.
Anyám kopog.
- Holnap karácsony, és még mindig nincsenek felkötve a szaloncukrok! - sopánkodik és törtet be az ajtón egy kis szünet után. - Szilvi is kapott egy zacskóval, tiétek ez a kettő. Vágtam cérnát.
Letesz két tescos zacsit tele szaloncukrokkal, a következő pillanatban pedig már itt sincs.
- Nálunk ilyen a karácsony - magyarázom bocsánatkérőn, vállat vonva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 16. 17:49 | Link

Kávássy A. Henrietta
Budapest, Váci utca. 2015. január 17. Szombat


Amint delet üt az óra, tömbösíti az asztalán nagy összevisszaságban álló iratokat, különböző méretű és formájú papírfecniket, és dátum szerint listázza a legfontosabb küldeményeket, melyeket aztán kollégája asztalára tesz le, hogy a férfi mielőtt belevág a nagy családi hétvégéjébe, még szaladjon el a bagolyházba, és értesítsen ki minden címzettet. Ma ugyanis ő nem marad bent délutánra, bár hétvégén ha lehet, még a nyüzsgő hétköznapoknál is jobban kedveli azt a másoknak leírhatatlan légkört. Letörli a karcos asztallapot, még egyszer be les minden fiókjába, és csak akkor hagyja el irodáját, amikor mind részlegét, mind saját magát - úgymint nyakkendő, ing, mellény, zakó - tökéletesen rendben találja.
Tudniillik, kora délután szüleivel találkozik Budapest egy előkelő vendéglőjében, amely édesapja régi nagy kedvence. A recepció falára akasztott tükörben még rápillant visszanéző képmására, és egy, a saját magának küldött biztató mosoly után kilép a hivatalból, hogy néhány perc múlva már Budapest egyik legnépszerűbb utcája melletti sikátorában találja magát. A hoppanálás még jó néhány év után is megviseli, hiába a sok gyakorlás, és a megfelelő óvintézkedések, a megérkezés utáni pillanatokat egyszerűen  képtelen megszokni. Émelygő gyomrára tapasztott kézzel siet a Fatál nevezetű vendéglőbe, hogy a kirakatüvegben még egyszer megigazítsa nyakát szorító kendőjét, és csak azután lépjen be a csilingelő ajtón. Édesanyját azonnal észreveszi, és a nővel szemben ülő férfiben is hamar rácsodálkozhat kopaszodó öregére. Kölni illatú, frissen borotvált arcán végigsimít, ahogy megközelíti idősödő szüleit; anyját arcon csókolja, míg apjával tisztelettudón kezet ráz. A férfi bár megpocakosodott, és hajlottabb, mint egykoron volt, még így is tükrözi régi valóját. Konstantin tisztelettudón, szerény csöndbe burkolózva foglal helyet közöttük, de kedélyessége már az előétel közben haragra gyullad. Apjával szinte minden találkozásukat elrontják a politikával, és az abból fakadó eltérő nézetükkel, nem kímélve így a mellettük türelmesen várakozó asszonnyal. A főétel alatt a férfiú munkahelyére terelődik a szó, végül, a desszertet fogyasztva szóba kerül családi állapota is. Édesanyja félti, hogy ugyanolyan sorsra jut, mint ők, apja viszont egyenesen tiltja a korai házasságot. Ráérsz még, mondja minduntalan. Ezután a szülőpár heves vitája következik, amely alatt Aliz, a húszas évei végét taposó Konstantin anyja, éveket öregszik.
- Köszönöm az ebédet, és utólag még egyszer hálás vagyok a gramofonért is - mondja búcsúzásul az öltönyös férfi, és homlokáról letörölve néhány apró izzadtságcseppet, kilép a hűvös utcára. Végre. Hogy merre indul, fogalma sincs, csak felveszi a tömeg tempóját, az út alatt hol cipője orrát, hol az üzletek fényeit nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2015. január 16. 18:52 | Link

Osztrovszky K. Konstantin
Budapest, Váci utca. 2015. január 17. Szombat


Annak ellenére, hogy sokan tagadják, az emberek vágynak a nagyvárosi életre, ha nem is egész életükben, de tini korukban biztosan. Így vagyok ezzel én is, igaz, már felnőttes éveim kezdetén járok. Bár nem vagyok egy falusi lány, meg kell hagyni, hogy se Siófok, se Veszprém nem veheti fel a versenyt az ország fővárosával, Budapesttel, arról nem is beszélve, hogy jelenlegi lakhelyem a fák között van eldugva a Mátra közepén. Vágytam már egy kis nagyvárosi kiruccanásra, ami szerencsére az ölembe hullott. Egyik kedves ismerősöm, régi muglis osztálytársam az egyik budapesti egyetemen folytatja tanulmányait és üzenetet küldött, hogy nem akarunk-e találkozni.
Az egyik szabad hétvégémen, vagyis a mai napon meg is ejtettük ezt a kis találkozót. Megnéztünk pár híres látnivalót, mikor megéheztünk beültünk egy étterembe. Nagyon jó volt újra látni őt, illetve mászkálni kicsit a fővárosban. Az egyetem mellett viszont kénytelen volt dolgozni. A Váci utca egy fogadójának árusa volt és ezen a szombati napon délutános. Hogy kihasználjuk a lehető legtöbb egymással tölthető időt, így elkísértem a fogadóig, ahol könnyes búcsút vettünk egymástól, de megfogadtuk, hogy szervezünk még ehhez hasonló összejöveteleket. Miután bement az üzletbe elgondolkoztam, hogy mitévő legyek. Még korán volt a hazainduláshoz, ezért elhatározta, hogy ha már itt vagyok ezen a híres utcán, legalább körülnézek, ha úgy adódik, vásárolok valamit. Úgyis eljön nemsokára a húgom születésnapja és itt könnyebben tudok hozzájutni a muglis csecsebecsékhez, mint a Bagolykő közelében. Elindultam végig az utcán, több boltba bementem, egyben találtam is egy jó pólót, ami illett a testvéremhez. Nem került megfizethetetlenül sokba, ezért megvettem. Általában az általam vett ruhadaraboknak örülni szokott.
Tértágító bűbájjal megáldott válltáskámba tettem az ajándékot, majd az üzletből kiléptem és haladtam tovább. Ahogy elhaladtam egy vendéglő mellett, az ajtaja hirtelen kinyílt és egy férfi lépett ki rajta. Félreszökkentem, de talán csak én éreztem így a meglepettségtől, mert nem szerettem volna nekimenni. Valószínűleg kívülről csak egy nyugodt kikerülésnek tűnhetett, leszámítva azt, hogy jobb vállam hozzáért.
- Elnézést. – Mondtam az idegennek, aki valljuk be, nagyon elegánsan volt felöltözve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 16. 21:12 | Link

Kávássy A. Henrietta
Budapest, Váci utca. 2015. január 17. Szombat


A szülőkkel való találkozások során nemcsak édesanyja, de ő is éveket öregszik - legalábbis így érzi, noha mindez kívülről csupán fáradt kék tekintetében és néhány órára elmélyedő apró ráncaiban nyilvánul meg. De belül már jóval a megbeszélt ebéd előtt szorong, és tart attól, ami az ételek váltakozása alatt történni szűk családja körében. Az egy dolog, hogy szülei soha nem ápoltak egymással normális viszonyt, hogy mindent megadtak neki azonkívül, amire valójában szüksége lett volna, de hogy húsz évvel később sem képesek kibírni egy közös órát, az bizonyára kívül esik a normálison. Értékeket képviselnek, mégsem hordoznak magukban semmit. Kolos szülei előtt nem tudja levetkezni régi önmagát, a rossz útra tévedt kamaszt, a később otthonkerülővé serdülő varázslótanoncot. Mugli, a politikai életben jártas anyja és apja olykor még a mai napig is érthetetlenséggel fordul felé, mintha várnának valamire, amit talán még ők maguk sem tudnak. Az évek múlásával már igazán megbékélhettek és elfogadhatták volna a megváltoztathatatlant.
Miután elköszön az étteremben maradó, hosszú kávéjukat kortyolgató szüleitől, és kilép a napos, bár az étterem benti melegéhez képest igen hűvös utcára, belélegezvén az éltető oxigént, gyorsan felfrissül. Már éppen elindul, hogy felvegye a tempót a pesti elit tömegével, amikor finom ütközés éri jobb vállát, és ő megtorpanva az érintés, s az azt követőn felhangzó bocsánatkérés irányába fordul.
- Nem tesz semmit - mormogja vissza nyúzottan, majd egészen véletlenül a fiatal hölgy lábánál fekvő irattartóra esik pillantása. - Kisasszony, ez nem az öné?
Visszalép egyet, s gyorsan lehajol a színes tartóért, hogy átnyújtsa azt a barnaságnak, nehogy még idő előtt elkeveredjen a szombatonként általánosan megszokott kora délutáni forgatagban. Talán a komolyabb ütközést elkerülendő szökkenésnél eshetett ki a lány zsebéből, talán nem is az övé, nem lehet tudni, de fő a biztonság. Na meg az udvariasság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2015. január 16. 22:06 | Link

Osztrovszky K. Konstantin
Budapest, Váci utca. 2015. január 17. Szombat


Kicsit szomorú voltam, hogy barátnőmnek pont ma délután kellett dolgoznia menni, de hát ilyen az élet. Ez a fél délután is több volt, mint a semmi, megbeszéltük az elmúlt évek nehézségeit, élményeit és tapasztalatait. Jól eltöltöttük a rendelkezésünkre álló időt és bár már ismertem Budapest nevezetességeit, voltam is már szinte minden híres helyen, mégis jó volt újra eljönni és a barátnőmmel megcsodálni őket. Délután elindultunk a Váci utcához és azon haladva elkísértem őt a fogadóhoz, ahol dolgozott. Tudtam, hogy mit érez, én is dolgozok a suli mellett, elvégre nem szeretnék nagy terhet jelenteni a szüleimnek. Ők is megmondták, most már felnőtt vagyok. Csak eléggé nehéz a mostani időszakban, a vizsgák mellett nem könnyű megfelelni a főnököknek, márpedig a záróvizsgámnak muszáj jól sikerülnie.
Elköszöntem barátnőmtől és elindultam nézelődni. Az egyik boltban találtam is egy jó pólót a húgomnak, ezzel legalább letudtam a szülinapi ajándékvásárlást. A butikok mellett elhaladva annyi sok jót láttam, most hirtelen minden a szemem elé tárult, amire szükségem volt. Többek között egy irattartóra is. Otthon már minden iratom szanaszét hevert, nem mintha rendetlen lennék, de ha vizsgára készül az ember, képes elkeverni mindenféle lapokat. A cetlikről nem is beszélve, azok a halálom. Ezért is vettem magamnak a kastélyi átmeneti szállásomba egy irattartót, de mellette tollakkal és egyéb szükséges eszközökkel is felruháztam magam, ha már a papír-írószer boltban jártam.
Alig vettem észre az egyik vendéglőből kilépő férfit, nem tagadom, megijedtem és igaz, hogy félreugrottam, mégis hozzáért a vállam. Elnézést kértem tőle, majd tekintetét követve én is lenéztem. Megláttam lábamnál földön heverni az imént vett irattartómat, ami valószínűleg akkor eshetett le, amikor oldalra léptem.
- Igen. Szerintem én ejthettem el. – Egy kicsit kínosnak éreztem a helyzetet, bele sem mertem gondolni, hogy mennyire bénának nézhetett engem. De nagyon udvarias volt, amiért felvette nekem, igazi úriember. – Köszönöm szépen. – Köszöntem meg kedvességét mosolyogva, aztán beleraktam azt is a feneketlen táskámba. Visszanéztem a férfira, mondani akartam valamit, de egy szó sem jött ki a számon.
Utoljára módosította:Kávássy A. Henrietta, 2015. január 16. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 18. 10:18 | Link

Kávássy A. Henrietta
Budapest, Váci utca. 2015. január 17. Szombat


Az irattartó átnyújtása után illedelmesen biccent egyet, majd egy halovány, délibábnak is betudható búcsúmosoly után csatlakozik a soha le nem lassító tömeghez, hogy folytassa céltalan útját a Váci utcában. Néhány lépés után azonban minden különösebb indok nélkül megtorpan, és ráncokba futó homlokkal visszafordul. Először nem mozdul, csak nézi az esetlennek tűnő fiatal nőt, akinek szája állásán bár látszik, hogy mondana valamit, torkát mégsem hagyja el egyetlen halk hangocska sem. Értetlenül figyeli a kővé dermedt alakot, végül saját figyelmességétől megilletődve tesz néhány óvatos lépést felé. A bevásárlás nyomait látja annak kezeiben lógni, és némi szomorúságot is felfedez arcán, így első pillanatban szerelmi csalódás okán elkövetett hatalmas pénzköltésre gondol.
- Gondterheltnek tűnik - jegyzi meg zavartan, s kísérletet tesz arra, hogy felvegye a másikkal a szemkontaktust. Egyáltalán nem tudja, hogy ilyenkor mit kell mondani, de azt sem érti, hogy miért nem hagyta azonnal magára a csüggedt fiatalt. Ezidáig nem jellemezte őt az idegenekkel való törődés, de még csak az érdeklődés legkisebb jelét sem mutatta soha. Most viszont - talán a családi ebéd miatt - megbocsáthatatlan véteknek érezné, ha magára hagyná a vele szemben álló, védtelennek tűnő leányt. - Esetleg eltévedt, vagy vár valakit?
Lelkiismereti kérdést csinálni egy véletlen ütközésből, na ez az, amire képtelenség reális választ találni. Konstantin szövetnadrágja zsebeibe csúsztatja fázós ujjait, és köhint is néhányat. Bár szépen süt a Nap, ahol árnyék van, ott a hideg gyorsan bebújik a férfi zakója és vékony inge alá. A hűvöstől egészen kipirult orcákkal figyeli a lányt, s magában eldönti, hogy ha nem kap rendes választ, gondolkodás nélkül elfordul tőle, és Budapestet maga mögött hagyván visszahoppanál a faluba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2015. január 18. 12:42 | Link

Osztrovszky K. Konstantin
Budapest, Váci utca. 2015. január 17. Szombat


Gondolataimmal annyira el voltam foglalva, hogy nem vettem időben észre a mellettem lévő vendéglőből kilépő férfit. Még éppen időben félreugrottam, de így sem tudtam teljesen elkerülni. Mindezek következtében elejtettem az imént vett irattartómat. Számítottam rá, hogy valami udvariatlan megjegyzést fog tenni, de nem így lett, miután elnézést kértem, felvette az elejtett holmimat. Megköszöntem és beleraktam a táskámba a szökni kívánó tartót, hogy a következőkben biztosan ne történjen ilyen. Még egyszer meg akartam köszönni segítségét, de a férfi elindult. Bizonyára meglátta, hogy mondani készülök valamit, mert néhány lépés után visszafordult. Azt mondta, hogy gondterheltnek tűnök. Tényleg úgy néznék ki? Nem éreztem magam frusztráltnak, még csak rossz hangulatom sem volt, igaz az előbbi eset kicsit ijesztő volt. Egyetlen gondom volt csak, hogy vajon elérem-e a következő vonatot, vagy lekésem.
- Nem, jól vagyok. – Nagyon figyelmes férfival volt szerencsém találkozni, mások talán a szúrós megjegyzés után rögtön elhagyták volna a terepet.
Minden rendben, köszönöm, kicsit sietek, hogy elérjem a vonatom. - A Keleti pályaudvar nem épp közel volt, de egy busszal meg tudtam oldani, csak el kellett jutnom a Váci út végéhez. Bogolyfalvára meg egyébként sem indul minden percben vonat.
Miután megigazítottam táskámat elindultam előre, amerre a férfi is akart menni, mielőtt még visszafordult volna felém. Lépteimet szaporáztam, de nem rohantam. Úgy terveztem, hogy az éjszakára érek haza, de mivel a barátnőmnek dolgoznia kellett menni, ezért kicsit hamarabb vége lett a találkozónak, mint azt vártam és talán így volt némi esélyem elérnem a négyórás vonatot is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2015. január 23. 22:26 | Link

Lucának
2015.01.01. - Délután - Budapest, nagynéni lakása


Szerelmes volt, tényleg, úgy igazán. Nem úgy mint a romantikus filmekben, ahol a szereplőknek fáj és legszívesebben kivágnák a szívüket, ez boldog szerelem volt és reménykedett benne, hogy az is marad. Ilyenkor pedig, mikor Lucával volt merlin tudja miért, de mindent sokkal intenzívebben élt meg, ez pedig számára idegen volt, hiszen nem érzett még soha ilyet, de még hasonlót sem. Persze, tetszettek neki lányok, de az inkább a szemét gyönyörködtette, nem a szívét, Luca viszont ugyanúgy szólt a szeméhez, mint a szívéhez.
- Áhh, akkor folyton együtt lennénk.
Vallotta be halvány, de annál sokatmondóbb vigyorral a képén. Nem akart hazudni neki, miért tette volna? Jelen állás szerint neki mindig lett volna kedve ahhoz, hogy együtt legyen, folyton, sülve-főve, de ezt kézenfekvő dolgok miatt nem tehették meg, de legalább most együtt vannak. Senki nem zavarja őket és nincsenek szabályok, ez a gondolat pedig felpörgette, új erőre kapott tőle, habár hulla fáradt volt. A kezeit a lány hátára simította és szorosan ölelte magához, jól esett neki, hogy valaki ilyen módon kerül köze hozzá, hiszen mégiscsak tinédzser, a hormonok tombolnak és társai, ebből ők ketten sem maradhatnak ki. Vince pedig reménykedett benne, hogy ez az érzés örökre így marad, sőt, még tovább is. Eltudta képzelni, hogy hosszú évek múlva még mindig ugyanígy szeretik egymást, az intenzitás és a közelség a legjobban hozza ki az ember fantáziájából.
- Maradhatunk még ma. Sőt, minden hétvégén eljöhetünk, ha szeretnéd.
Most már csak azon kellett gondolkodni, hogy veszi rá a szüleit, hogy ne adják el a lakást. Talán beszélnie kellene a nagynénjével, bár, nem menne sokra vele, az sem biztos, hogy beengedik hozzá. Ráadásul nem is beszámítható az öreglány, miért hallgatnának rá? Ugyanakkor jó lett volna, ha van egy helyük, ahol így tudnak lenni, tényleg nagyon-nagyon zakatolt az agya. Tekintetét a moccanó lányra szegezte, figyelte minden mozdulatát, kicsit felemelte a fejét, az egyik kezével megtámasztotta. Amikor meghallotta, el sem akarta hinni. Eltátotta a száját, vett egy levegőt, majd becsukta a száját és megint kinyitotta. Sűrűn pislogott, kezdett benne kételkedni, hogy ez az egész igaz. Végül hangosan fújta ki a levegőt és óvatosan belecsípett a lány arcába.
- Én is téged törpe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. január 23. 23:54 | Link

Vince;;

- 2015.01.01. - Délután -
~ Budapesten valahol ~


Nehezen tudná összegezni mindazt, amit most érez, érzékel vagy gondol. Ezúttal nem valaki játszik vele, nem valami külső tényező, hanem a saját, meglévő és boldog érzelmei azok, amiktől újra és újra elvigyorodik, közeledik. Egyszerűen nem akarja, hogy ami itt van elmúljon, minden pillanatot, minden egyes tizedmásodpercet valamivel tölteni akar, egy mozdulattal, egy puszival, egy szóval. Kérdés sem fér meg amellett, mennyire beütöttek nála a hormonok és az, hogy szereti a fiút. Mert... mert így van ez, tessék csak megnézni. Most nem fél úgy, nem várja, mikor jön a baj, mert nem kell, nem tart tőle - vagyis még fel sem merült benne - hogy jön a következő lány és neki arrébb kéne állnia. Talán picikét az első tapasztalatai nagyon rosszul csapódtak le, de megmutatták neki a jó oldalt. A sokkal jobbat és számára cukibbat. Igen, ez határozottan az, már talán kicsit túl rózsaszín is a kép, de ez őt picit sem zavarja, az az egyik kedvenc színe. Colgate reklámarcnak is leszerződtetnék a vigyora után, amit láttatott, de aztán visszafogva magát végül csak odabújt hozzá kicsit és magához szorította, de aztán nem tervezett sokáig nyomorogni rajta, így felemelkedett kicsit.
- Jó, maradjunk ma! Az meg, majd eldől, biztos kitaláljuk mikor mit csinálunk...
Van benne egy kicsi akadás, tekintve, hogy néha elég rugalmatlan tud lenni az edzések miatt, de most még ez se aggasztja, ő a kapitány, csak sikerül jól időzítenie mindent, mindig. Talán szorult belé ennyi tehetség, bízik magában, így egy pillanatra se szontyolodik el a ténytől, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. De az igyekezet... az bőven megvan, mindenki részéről. Az pedig, hogy még bumm, előhúzza a kör -tudja mindenki, az a szívecskés lap- ászt is a pakliból, teljességgel pontot tesz erre a kis kiruccanásra, de csak jobban örül neki láthatóan mindenki, hogy ki is mondta azt.
Közben feltornássza magát, hogy térdelve lejjebb csússzon, és felüljön Vince combjára, szegényből nem kéne kipréselni az enni-innivalót, így muszáj kicsit lemászni, hiszen közel sem éri végig őt. Pici, hát ezt is meg kell szokni. De ezzel a mozdulatsorral elkapja az addig köré font kezeket is, hogy felhúzza magával szembe az eridonost.
- Jóóó, akkor pihenünk, megismételhetjük a tegnapot, kevesebb kupival, aztán huss és huss a pálcával és mehetünk haza, áll az alku?
Hogyne állna, inkább költői a kérdés a vigyora mögött, mintsem más így azzal a lendülettel csókolja meg elég határozottan és dönti magukat vissza az ágyikóba. Lefordulva kuporodik mellé vigyorogva.
Hiába telt már el a nap nagy része, Luca pontosan olyan, mintha csak most kezdené azt, és nem is tervezi alább adni a terveinél. Pontosan így fog ez zajlani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. február 3. 19:15 | Link

Lénárd

Amúgy is jellemző volt, hogy nem tud dolgokat, de ma Ella vélhetően rekordot döntött a nem-tudással. Fogalma sem volt róla, hol van, merre megy, mi ez itt, mi az, és azt meg miért csinálja az az ember ott, amit.
Arról sem nagyon volt elképzelése, hogy vajon gyakori név-e az övé lengyelben, de valahogy úgy gondolta, nem valószínű. Tekintve, hogy nem lengyel nevet kapott. Lehet akkoriban még nem anyja volt a családban a főnök, hanem Ella magyar származású apja. De nem tudta, szóval csak a vállát rántotta meg, és Tormácska további érdeklődését hallva is csak vigyorgott rá. Nem volt abban a helyzetben, hogy ilyesmiket megítéljen, szeretik-e ott a magyart vagy sem. Ő mindenkivel elvolt, még azzal is, aki kikerülte az utca túlfelére sietve. A lelkes integetés-vigyorgás neki is kijárt.
Végül a földalatti robogás véget ért, és bármilyen újszerű és érdekes volt, a vörös sokkal jobban élvezte a szabad levegőn ücsörgést, mint az emberek közt heringekként összeverődve kapaszkodást egy sötét lyukban száguldva. Így visszagondolva szörnyűnek találta az utazást.
Kávéért nyavajgott, mire a srác elirányította és meghagyta, hogy neki is hozzon. Ella bólintott, majd felpattant, és félig szökellve, félig futva odatolakodott a bódéhoz. Egy pillanattal később aztán visszaóbégadott:
- VAN NÁLAD MUGLI PÉNZ??
De aztán megtalálta a Védától kölcsönlopottkért bankót, úgyhogy mielőtt Torma bármit szólhatott volna, integetett neki vele, hogy már nem kell, megoldotta. Néhányan azért még értetlenül bámultak rá néhány percig, de aztán lassan mindenki ment a dolgára, Ella pedig visszabattyogott a két kávéval a cókmókjukhoz.
Mire letette a fenekét, már kortyolta is, de aztán fintorba húzódott az arca.
- Eltévedtünk, és még a kávé is hideg! - csak egy pillanatnyi bosszúság ragadt meg arcán, aztán felderült, mert eszébe jutott, hogy ő boszorkány, és legalább az egyik problémán segíteni tud: felmelegítheti a kávét.
Előrántotta pálcáját, és azzal a lendülettel ki is billent alóla a táskája, amin ült, mire kezét-lábát lóbálva kiterült a betonon.
- Au - jegyezte meg, aztán meglepetten pislogott párat. Egy sárga járműszerűség materializálódott előttük.
Még forgott fémkereke, mely alá bizony sínt képzelt volna az átlag, de ez csak úgy állt ott, mintha a legtermészetesebb dolog volna a tér közepén megállni egy ilyennel.
A muglik nem vették észre, vagy elsiklott a tekintetük mellette, mert egyébként is sok hasonló jármű volt a környéken (igaz, azok síneken, és nem egy nagy placcon, ahol emberek mászkálnak).
Egy alul sárga, felül, ablakait keretezve fehér vonatszerelvény-szerűség volt, illetve, ahogy az lassan eszébe jutott Ellának, egy villamos, rajta egy hetes számmal. Kinyíló ajtaja mögött egy kellemes mosolyú férfi jelent meg, szépen vasalt egyenruhában, és büszkén emelkedett hangon a tudtukra adta, hogy ez bizony a szegedi 7-es varázslójárat, mely elviszi őket az országon belül ahova csak kívánják.
Ella arca megint felderült (illetve visszatért szokott állapotába), és még mindig a betonon csücsülve útitársa felé perdült.
- Na mit szólsz, milyen jó vagyok? Rendeltem magunknak fuvart!
Felszálltak, és kifizették a jegyet, és már préselődtek is bele az ülésbe, hogy aztán egy másodperc múlva előrezuhanjanak. Mint kiderült, Budanekeresd egy köpésre volt. Ella gyors búcsút vett: megölelgette Tormát, aztán már ugrott is le a villamosról, és elraktározta az elméjében, hogy legközelebb hamarabb kell majd átesnie a táskáján, ha el akar valahova jutni.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. február 10. 23:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. február 4. 11:43 | Link

Gwen Jones
Animecon

A Hungexponál járunk, az idő hűvös, de a sorban álló beöltözött népséget ez nem igazán zavarja. Van itt minden, mi szem, szájnak, s otakuknak ingere: robotok, szuperhősök, anime karakterek, tinilánynak öltözött szőrös lábú harmincas férfiak... egyszóval minden, ami egy szokásos conon szokott lenni. A hosszú, végeláthatatlan sorban persze ott álldogálnak a mezei rajongók is, no meg azok, akik csak játszani jöttek a konzolos terembe, de egyelőre mindenki egy dologra vár: a kapunyitásra, a bejutásra. Azok kisebb előnyben vannak, akik előre megvették a jegyeket, hiszen ők már régebb óta az elsők között várakoznak, ám akinek később jutott eszébe a belépő megváltása, az hátul morgolódik. Elmúlik a várva várt óra, s pontban akkor a biztonsági őrök húzzák is el a kordonokat, hogy aztán az elöl állók csuklóján lévő szalagra pillantást vessenek és beengedjék őket, a sor pedig megindul.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. február 4. 11:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. február 6. 20:40 | Link

Dasha és Mesélő
Cosplay, Happy

Kellett a kikapcsolódás. Még akkor is, ha nincs túl melege, sőt kicsit fázik is. De a cosplay mindent megér, főleg, ha egy baráttal lehet az Animeconon. Mindazonáltal örülne, ha nem lenne hó, még akkor sem, ha az olvadozik. Lehet, hogy tavasszal kellett volna jönnie ilyen lenge jelmezben? Nem kellett sokat kérlelni Dashát, hogy öltsön jelmezt és kísérje el Gwent. Azt ugyan nem beszélték meg, hogy egy animéből öltöznek, de egy rugóra ját az agyuk, így ez is megesett. Vonattal indultak útnak a fővárosba, aztán metróztak a helyszínre. Szerencsére Gwen előre beszerezte a jegyeket, így most nem hátul kell várakozniuk, hanem elől nyomják össze a lányokat. Itt sem sokkal jobb a helyzet, de legalább előbb bejuthatnak. Nem tervezték meg előre a programot, de a szőke azzal tervezi kezdeni a napot, hogy legalább két vattacukrot megeszik. Ez nála alap dolog, hogy, ha valamilyen ünnepség, vagy rendezvény van, akkor két adagot legalább megeszik.
Eszre sem veszi és a várakozásnak már vége is. Az emberek úgy kezdenek el hömpölyögni, akár a tenget. Mivel a szőkeség nem figyelte az időt, és későn reagált az indulásra, ezért elsodródik társnőjétől. Még odakiált egy "bent találkozunk" mondatot, és már megy is a pénztárhoz, hogy beváltsa a jegyeket. Pár pillanat múlva sikeresen bejut a rendezvényre, majd félreáll a pénztárhoz, hogy megvárja a másik lányt. Ugyan nem beszélték meg, hogy hol találkozzanak, azért gondolja, hogy nem egy kilométerre lesznek a bejáratól. Dashát nem buta lánynak ismerte meg. Várakozás közben megnézi a többi jelenlévőt. Elámul a sok tökéletes cosplayen, ám van, amelyiken elszörnyed. Amikor hasonló rendezvényekre jön, mindig megkérdezi magát, hogy az idős férfiak, miért öltöznek be tinilányoknak. Ez számára örök rejtély marad. Nem sokba telik, míg megtalálják egymást Dashával. A sok jelmezes között nem volt könnyen felismerhető, de nem is lehetetlen feladat.
- És mit szeretnél először csinálni? - kérdezi, majd egy újabb adag vattacukit töm a szájába. Az előbb pillantotta meg az árust, és nem hagyhatta ki. Mint már említettem ez kötelező számára. Imádja! Kérdő tekintettel pillant a másikra, míg várja a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. február 6. 22:10 | Link

Gwen és Mesélő
Jelmez

Körülbelül egy hete beszéltem Gwennel, amikor megemlítette, hogy lesz téli mondocon és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele. Gyorsan végigfuttattam az agyamat, hogy ráérek-e akkor, szerencsére nem jutott eszembe semmi előre eltervezett program, ami ütötte volna. Szóval belementem. Komoly fejfájást okozott a jelmez, elvégre, ha már elmegyek egy cosplay fesztiválra, akkor illendő beöltözni is nem? Régebben, még Dél-Koreában sok időt áldoztam a conokra és a jelmezekre. Rájöttem, hogy egy régi Erza nadrág még ott lappanghat a szekrényembe. Megnézem és tényleg ott volt. Még jó, hogy anno nagy volt rám, így ha minden igaz, akkor most pont jó. A maskara felsőrésze nem okozott problémát, egyszerűen csak be kellett tekernem a mellkasomat valami kötözővel. Lehet nem télen kéne ilyen cosplayeket kitalálni, de hát mire van a varázspálca, ha nem varázslásra? A hajamat is vele csináltam meg pirosra. Őrültnek is néztek a vonaton és a metrón, de nem különösebben érdekelt.
Nagyon örültem, hogy Gwen megvette előre a jegyeket, mert így legalább nem kellett beállnunk a sok végére. Egy hosszú kabáttal fedtem testem, de alatta árulkodó volt már a nagy megtéveszthetetlen nadrágom, a hajamról és a kardjaimról nem is beszélve. Nem kellett órákat várnunk, hogy elkezdődjön a buli, a tömeg gyorsan megindult befelé én meg kissé eltávolodtam barátnőmtől. A fanok hullámként sodortak befelé, legszívesebben használatba vettem volna kezeimben szorongatott két igazi kardomat, amit a taekwondonál szoktam használni, de visszafogtam magam és igyekeztem valahogy kikeveredni.
A Hungexpo nagy és tágas hely, ez most is jól jött, mert a tömeg egyre inkább eloszlott, így én is tudtam menni a fejem után. Gwent kezdtem el keresni. Hát persze hogy vattacukorral a kezében találom meg, nem is ő lenne, ha nem így kezdené a napot. Nevetve indulok el felé.
- Csak nem vattacukor? – Röhögve kérdeztem. – Először is kéne valami nem feltűnő hely, már ha van itt olyan, hogy magamra varázsolhassam a fagyásgátlót. – Én csak így hívom, pedig van normális neve is a bűbájnak. Ezt még a húgom tanította nekem és most nagyon jól jött. Ide nem csak varázslók járnak, ezért nem kéne feltűnősködni a pálcámmal.
Örültem, hogy alkalmam adódott eljönni egy újabb conra. Koreában én animéken nőttem fel, nem csoda, ott azok az általános sorozatok, amiket nézni lehet. Kíváncsi vagyok, hogy fogok-e találkozni koreaiakkal, vagy legalább ázsiaiakkal. Kár, hogy nem japánt tanultam az otthoni sulimban, hanem kínait, most hasznát venném a nyelvnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. február 7. 10:37 | Link

Dasha és Mesélő
Cosplay, Happy


- De az - válaszolja. Ennyire kiismerhető lett, hogy már Dasha is megismeri abból, hogy vattacukor van nála? Majd később megkérdezi. Viszont még nem hallott erről a fagyálló bűbájról. Vagy csak azért nem tudja, melyikre gondol a barátnője, mert nem a rendes nevén nevezi. Azonban neki is el kellene végeznie a varázslatot, mert, ha egész con alatt így fog járkálni, akkor nagy valószínűséggel meg fog fázni. Még csak az kéne most neki - Tudsz majd segíteni? Nem akarok én sem megfagyni. Azonban nem tudom hová tudnánk elmenni észrevétlenül. Talán van valahol egy mobil budi - gondolkozik a szőkeség. Még soha nem kellett ilyenre gondolni, mert vagy nyáron ment cosplayozni, vagy pedig nem lenge jelmezt választott. De mivel kicsit késésben volt, ez az első és egyébként is szereti Lucyt játszani, főleg, hogy karácsonyra kapott hozzá Happy macska plüsst. Így teljes az öltözéke.
Az ötlet, miszerint az egyik -hez menjenek nem is volt rossz, azonban kicsit várni kellett, míg mindenki elment. Gen szíve szerint elküldte volna az embereket, de azok nem biztos, hogy komolyan vették volna ebben a jelmezben. És most nem is akar bajt keverni annyira. Azt meghagyja a diákoknak. Megvárja, amíg a koreai lány elvégzi a bűbájt, majd megkérdezi a varázsigét, és a mozdulatot. nem kell sokat magyarázni, ha varázslásról van szó könnyen tanul, nem kell neki sokat magyarázni. Talán ezért jegyzi meg olyan hamar az átkokat.
- És most? Elfogyott a vattacukor, megfázni sem fogunk, szóval? - néz a másikra. Nem tervezett programot, de biztos találnak valami izgalmasat. Ha mégsem, akkor mennek mangákat nézegetni. Van pár, amit a szőkének be kell szereznie, és ez a hely a legmegfelelőbb. Itt minden japánkedvelő álma valóra válik – Hogy, hogy Erzát választottad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. február 7. 13:37 | Link

Gwen és Mesélő
Jelmez

A bejutás kissé macerás volt, de azért sikerült, igaz, hogy elkeveredtem Gwentől. Nem koncertem vagyunk hékás! Minek kell így berontani? Itt az egész nap, mindenki be fog érni és senki sem marad le semmiről. Néha nagyon nem értem az embereket. Még szerencse, hogy szamurájkardjaim tokban voltak, mert ha nekiszaladt volna valaki az igazi fegyvereknek, akkor nemkívánatos dolgok történtek volna és én a börtönben végezném. Játékkardot meg fogalmam sem volt, hogy hol kell szerezni. A kezdeti mérgelődések után megtaláltam barátnőmet. Feltűnőbbek voltak a kezében lévő finomságok, mint maga a lány. Megkérdezte, hogy mit csináljunk először, mire én elmondtam neki, hogy jégoldót kéne innunk. Persze nem szó szerint, de tény, hogy néhány iszákos már megcsinálta, hiszen abban is alkohol van. A varázslat elvégzését nem a nagy tömeg orra előtt kéne megtenni, bár szerintem egy ilyen helyen, ahol sokan varázslónak és egyéb különleges lénynek öltöznek, már semmi csak furcsa. Én sem akartam órákat tölteni a mellékhelységre várva, inkább lazára fogtam a dolgot.
- Takarj, de azért ne túl feltűnően. Pókerarc fel! – Mondtam, miközben kardjaimat a földre tettem, majd a lány mögé léptem és elővettem a pálcámat. Én is takartam a kezeimmel ahogy tudtam, próbáltam az én hosszú hajamat is és Gwenét is úgy beállítani, hogy szinte fátyolként védje a pácát. Nem tétováztam, gyorsan és halkan kimondtam a varázsigét és mindkettőnket bevontam ezzel a bűbájjal. Kicsit csikizett is, de rögtön utána már nem éreztem a hideget. Eltüntettem a varázseszközt és levettem a kabátomat. Hogy a mugliknak se legyen feltűnő, megigazítottam a mellkasomon lévő kötéseket, amit ugyebár nem kéne mindenkinek látni, de valójában teljesen jól be voltam tekerve. Felvettem a kardjaimat.
- Nekem teljesen mindegy, hogy hova megyünk. Lerohanjuk a mangákat és az ajándékokat? Legutóbbi alkalomkor elvették minden kedvenc kulcstartómat mire odaértem. - Szomorú pillanatok az életemben, de most elhatároztam, hogy mindenáron megszerzem őket. - Hajime - Mondtam boldogan, mert végre elkészültem teljesen. Megindultunk a kiszemelt hely felé, mikor Gwen érdeklődött a jelmezválasztásommal kapcsolatban. Elmosolyodtam.
- Tudod, Erza nagyon hasonlít rám, nemcsak a harcos jellege, de a személyisége is. Legalábbis ha jól tudom. Régebben már beöltöztem, szóval a nadrág adott volt és egyébként sem lett volna időm és pénzem új jelmezt keríteni. – Vallottam be. Persze a többiek talán örültek volna, ha nem fagynának meg, amint ránk néznek. Lehet, hogy akatsukinak kellett volna öltözni, akkor legalább kabátban lettünk volna.
Az épületbe érve az első, amit megláttam egy nagy Bleach-es takaró volt. Nagyon jól nézett ki, de nekem másra fájt a fogam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. február 16. 21:52 | Link

Punkosításom ötletét teljesen kitárgyaljuk, még, ha igazából fikció is az egész. Nem tudom elképzelni magam ártatlan - na, perszeee, röhögnöm kell - rellonosokat kikötözve és tetkósítva, sőt igazából rózsaszín hajjal sem. Bár ez utóbbi még elmenne valamilyen jelmezbálon vagy farsangkor, esetleg egy nap viccből, de hosszabb ideig biztosan nem csinálnék magamból szivárványpónit. Misi már így is olyan sokáig hívott Barbienak, hogy erős a gyanúm, a tanulóim nagy része is így nevez a hátam mögött. Kíváncsi lennék, hogyan reagálnék, ha valaki szemtől szembe szólítana így... de nem, annyira azért nem vagyok kíváncsi.
Aztán áramszünet következik. Valaki lekapcsolta a lámpákat a fejemben, a szívem a fülemben zakatol, a tüdőm pedig üres, Alex arca pedig már szinte csak centikre van, amikor egy a szoba előtt gyorsan elhaladó személy megtöri a pillanatot. Zavartan próbálok kilábalni a helyzetből, miközben csalódottnak érzem magam, amiért végül semmi nem történt. Kedvem lenne közelebb bújni a fiúhoz, de nem vagyok az a leteperős típus. Ráadásul fogalmam sincs, hogyan reagálna, ha rámásznék. Várjunk csak! Az előbb ő is észrevett valamit a csókközeli állapotból, vagy csak annyit látott, hogy bambán bámulok rá? A fenébe! Annyira elmerültem a saját kis világomban, hogy nem tudom felidézni a reakcióit. Pedig az most kifejezetten fontos lenne. Végül is nem hátrált el, nem röhögött ki, szóval nagyon rossz véleménye nem lehet, de az is előfordulhat, hogy csak nem vette észre. Miért nem tanultam legilimenciát? Na, nem mintha használnám rajta. De legalább a jósképességem erősebb lehetne. Na, nem mintha minden jóslat igaz lenne.
Amíg én ilyen gondolatok között tipródok Alex igyekszik kilábalni a kínossá váló szituációból és filmnézést kezdeményez, ami ellen nem is szólalok fel, elvégre a sötétben könnyen közelebb lehet bújni a másikhoz, sőt, ha ijesztő a film, akár még a kezét is megfoghatnám... khm... Akarom mondani biztosan nagyon izgalmas a film, szóval érdemes lesz megnézni. Illetve érdemes lenne, ha nem lenne ilyen közel a karácsony, és nem kéne készülődni rá. Alex anyukája újabb feladattal lep meg minket, ami nincs is annyira ellenemre, bár a filmes összebújást többre értékelném jelenleg. Na, de hogy a legtöbbet hozzam ki a helyzetből magam elé kapok egy zacskónyi szaloncukrot, és igyekszem vele Alex közvetlen közelében elhelyezkedni.
- Nálunk is hasonló - nevetek fel. - Sőt a buli miatt annyi hópelyhet vágtam ki, hogy a végén már nem éreztem az ujjaimat. Na, de apámért és a bulijáért bármit.
Beszéd közben a kezem is mozog, egy cérna segítségével kettőt felkötök, majd egy pillanatra megtorpanok, és Alexhez fordulok segítségért:
- Ti kettőt vagy egyet szoktatok egyre kötözni? Mi is-is, de nem tudom... - nézek bizonytalanul, pedig ennél aztán csak nagyobb problémáim lesznek ma. Hiszen még mindig nem mondtam meg neki, pedig lett volna alkalmam rá. Most így két szaloncukor között csak nem vethetem oda neki, az milyen lenne már. Ahjj, ha így folytatom vénlányként fogok meghalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 17. 12:31 | Link

Dwayne Warren
Budai-hegység
késő éjjel

Verseny a budai hegyekben. Erre készülünk barátommal, ahogy megbeszéltük. Fehér Jaguar XJ-S XJ27em begördül a helyszínre, ahol az auror már ott vár a szürke Volvo S40ével. Meglehetősen másfajta verdák, az övé kevéssé alkalmas arra, amire készülünk. Úgy tudom, otthon az USAban van neki egy menőbb járgánya, de teljesen mindegy, feszültséglevezető, lélekfelszabadító céljainknak ez is tökéletesen megteszi.
A térképet kiterítjük a motorháztetőmre és kijelöljük a pályát, a teljesítendő távot. Izgalmasnak tűnik. Rábólintok. Tőlem mehet! Bepattanunk hát kocsijainkba, a starthoz hajtunk, stílusosan bőgetjük motorjainkat, letekert ablakainkon át sandítva egymásra, és megkezdjük a visszaszámlálást, fokozatosan keményedő és erősödő hanggal. Három... kettő... egy... Maga a kezdő jelzés pedig már csak valami morduló kiáltás mindkettőnk részéről. Számat összepréselem, orromat megráncolom és a gázra taposok. Csikorognak a kerekek, kavarog a por, mi pedig szépen eltűzünk.
Általában egyedül szoktam repeszteni kihalt útszakaszokon. Ez így társaságban egészen más. Még pezsdítőbb élmény. Néha barátom felé sandítok, máskor az úton tartom a szemem, és eszem ágában sincs a fékre lépni. Egyre jobban átadom magam az önfeledt száguldásnak. Sápadt ábrázatomra lassan, de biztosan egy játékos, elégedett mosoly kúszik, megállapodva rajta.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 17. 14:41 | Link

Adam Kensington



Összehajtja a térképet, félszegen bólint egyet a férfi felé, nyugtázva a tervet. A kocsi halogénizzós reflektorának fényében az alakja hosszú árnyékot vet az őszről maradt falevelekkel teleszóródott, ritkán járt betonúton, ahogy megkerüli Volvót, majd kinyitja annak ajtaját.
Nem mai gyerek már, meg kell hagyni, ám ahogy az ő késői tinédzserévei elmúltak, úgy vesztette el a lelkesedését az iránt, hogy állandóan új kocsit vezessen. Persze annak is megvan a maga elvitathatatlan varázsa, mint mikor a frissen kibontott elektronikai eszközről először mi húzhatjuk le a biztonsági fóliát, a már-már perverz, bűnös élvezet. Régen ő is kergette ezt a fajta benzingőzös kielégülést, az otthonában ma is szívesen garázdálkodik a hűséges pickuppal, itt azonban egyáltalán nem. Ezt az ezüstszürke, lassan öt éves autót az ideköltözését követő első héten vette, arra, amire használja, a rakparton araszolni vele bőven megfelel.
Versenyre még sose használta.
A tárképet bedobja az anyósülésre, beülve bevágja maga mögött az ajtót, ráadja a gyújtást, csak aztán nyúl a biztonsági öv után. Az 1.8-as diesel motor inkább morog, mint dorombol, ellenben Adam eleve sportolásra szánt járgányával. Kissé letekeri az ablakot, épp annyira, hogy a hűvös levegő befolyjon rajta, a pálcáját maga mellé teszi az ülésre.
Just in case.
A kijelölt rajtvonalig ráérősen vezet el, a jobb kezét a váltón pihenteti. A reflektorok kanyargós hegyi út egy szakaszát világítják meg, erdővel és rozsdás szalagkorláttal szegélyezve. Épp elég széles hozzá, hogy ketten elférjenek, azonban ahhoz már nem, hogy ha egy idegen bukkanna fel szemből, kikerüljék a frontális becsapódást. Dwayne tudja ezt. Valószínűleg Adam is.
Nem csoda, hogy ezt a helyet javasolta.  
Három, kettő, egy. Az ő kocsija - felépítéséből és meghajtásából fakadóan - lomhábban indul, mintha nyújtózkodva ébredne egy hosszas alvás után, ezt követően azonban felveszi és tartja a tempót, ahogy kell. Erőszakosan nyúl a váltó után ismét, az ő arcán pedig egész más tükröződik vissza.
Az elfojtott, kiadni kívánt harag.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. február 17. 14:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 18. 11:15 | Link

Dwayne Warren
Budai-hegység
késő éjjel

Az én lidércszerű vonásaim is eltorzulnak olykor a vezetés hevében, máskor visszasimulnak mámorittas elégedetté. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, milyen veszélyes, agyament sportot űzünk éppen, azonban nincs okom rá, hogy ez engem eltántorítson. Nekem nem igazán lehet bajom, maximum a kocsimat tehetem tönkre -természetesen kár lenne érte-, azonban kétlem, hogy bármilyen baleset érne, hiszen az ösztöneim, fokozott érzékeim ezt nem engedik. Nagyon el kéne bambuljak, hogy bármi tragikus bekövetkezzen. Barátom miatt aggódhatnék, persze, dehát nem fogok. Minek tenném? Csak ő felelős saját magáért, ráadásul tapasztalt sofőrnek tűnik. Tudja, mit csinál. Az adrenalin meg úgyis besegít neki, hogy végképp a toppon legyen.
Nem a száguldás az, ami különleges a számomra ebben a mi kis feszültséglevezetésünkben, hiszen én magam sokkal gyorsabban mozgok és tudok le bármilyen távot, mint egy autó. Itt az a lényeg, hogy egy ekkora géppel döngetek és hogy versenyzünk egymással. Nagyjából fej-fej mellett haladunk. Néha az egyikünk tör előre, néha a másikunk. A kanyaroknál akadnak főleg izgalmak. Ilyenkor összes-összeszorítom a fogam, vicsorítva szinte. Élvezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. február 18. 12:13 | Link

Dwayne, Adam

Az elején kijelölt útvonal teljesen megfelelőnek tűnik, valóban, az útviszonyok szempontjából is. Bár néhol az út mentén megtépázott fák és a növényzet arról tanúskodik, hogy nemrégiben komolyabb vihar pusztított a környéken, sehol egy útra dőlt törzs, amely derékba törné egy remek verseny lehetőségét. Ugyan Dwayne vezetési stílusa enyhén szólva is az agresszív kategóriáját súrolja, az első kilométerek csak úgy elsuhannak mellettük a száguldás lendületében. Egy kanyart vesznek be éppen, a volvo az út belső ívén halad el, a fehér jaguar pedig a külsőn; épp egy meglehetősen terebélyes fa alatt haladnak el, annak sűrű, csupasz ágai takarják el azt a kevés fényt is, amelyet a felhőkön keresztültüremkedő holdfény nyújtani tudna. Csak az autók lámpáinak fénypászmái hasítják át a szinte kézzel fogható sötétséget. Veszélyes futam, ezen a szakaszon mindössze annyit látnak az útból, amennyit bevilágítanak, így minden kanyarnál ösztöneik és reflexeik legjobbját kell nyújtaniuk.
Az első szokatlan tapasztalat azonban mégsem ebből fakad, hanem abból a fémes dörrenésből, amit Dwayne a feje fölül hall – ugyanúgy Adam érzékei is felfigyelnek a jelenségre, amely még a menetszél süvítésén és a motorok hangján keresztül is átsejlik. Ha lenne is arra esély, hogy talán csak egy lezuhanó toboz volt (igaz, ahhoz túl hangos, valami nagyobbnak kellett lennie) a dörrenést rövid, motozásszerű zörgés kíséri. Dwayne szeme sarkából érzékelheti a mozgást a két elülső ablak felső pereménél. Ebből a szögből nem is tudja megállapítani elsőre pontosan, hogy mi lehet az vagy mik lehetnek azok.
Ellenben Adam a túlvégről tisztán kiveheti a sápatag, csontos kézfejet a felé eső oldalon, amely görcsösen próbál megkapaszkodni bármilyen kiszögellésben. Mást azonban nemigen lát, az autók túl közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy fel tudja mérni, mi lehet a volvo tetején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 18. 12:46 | Link

Adam Kensington és a Mesélő
Budai- hegység



Wrooom- wrooom, egy hároméves kisfiú szavaival élve.
Az ujjai a kormányra fonódnak, érzi, ahogy a műbőr borítás varrása a tenyere bőrébe nyomódik, szinte fájón. Ő az úton tartja a szemét, nem pillant sem a vámpír, sem annak kocsija felé, a haja félig a szemébe hull, az állkapcsa megfeszül, ahogy összeszorítja a fogait. Az agyában hónapok óta őrjöngve kavargó gondolatokat pedig végre elhallgattatja a szenvedő motor és a fejében zakatoló vér zaja.
Élesen veszi be a kanyart, megrántva a kormányt, érzi, ahogy az autó hátsó fele a gravitációnak némileg engedve a szalagkorlát felé sodródik. Ösztönösen fékez és kerül így Adam mögé, a kanyar után egyenesbe rántja a kormányt, ismét a gázra lép...
Bumm, egy másik hároméves kisfiú szavaival élve.
Egy auror az élete során két dolgot kénytelen a saját bőrén megtanulni, ha még ámítja magát a hosszú élet lehetőségével. Az egyik, hogy nincs olyan apró, jelentéktelennek tűnő seb, ami nem gennyesedhetne be annyira, hogy végül végtagvesztéssel járjon, a szakszerű ellátás tehát kötelező. A második ennél egyszerűbb, olyan törvényszerűség, amit már nem a tanteremben, hanem a csatatéren ismernek meg, onnan ivódik az elemi ösztöneik közé:
Ha a fejed fölött dörren valami, húzd össze magad, különben kifolyik az agyvelőd.
Egy átlagos vérmérséklettel, tapasztalatokkal és reflexekkel rendelkező ember nyomban arra gondolna, egy állatt ütött el, vagy egy terjedelmes faág puffant a kocsi tetején. Ezzel szemben egy auror, nos, ő egyáltalán nem gondolkodik.
Ahogy a teste összerándul, a kormányt úgy rántja balra közvetlenül a becsapódás után. A kocsija orra nem sokkal véti el Adam hátsó lámpáját, ahogy csikorogva keresztbe fordul az úton, majd a korlátnak ütközik, a lassulás miatt azonban abban már nemigen tesz kárt.
A dolog pedig, hacsak nem kapaszkodik igazán, valószínűleg a betonra esik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 18. 14:02 | Link

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Egy újabb kanyar, barátom mögém kerül. Rátekintek a visszapillantón át, és hasítok tovább az úton. Valamire aztán figyelmes leszek. Hiába van sötét, amelyet csak a fényszóróink világítanak be, nekem ez a természetes közeg. Látni mégsem annyira látom azt a valamit, mint inkább érzékelem. Dwayne kocsijának tetején landol, nem sokkal azután, hogy a férfi nagyjából felzárkózott mellém. Odakapom a fejem, még mielőtt becsapódna az auror feje fölött az a dolog, és hamarosan látom, ahogy kapaszkodik csontos kezével. Dehát mégis mi ez?
Versenytársam elrántja a kormányt. Nem lassítok még, hiszen akkor nekem jön. Hajtok tovább, így bár csak pár centi híja, de nem koccan nekem. A szalagkorlátnak viszont szépen nekifut. A fékre lépek, félreállva az úton valamivel távolabb, majd kipattanok a kocsimból és egy pillanat múlva már a szerencsétlenül járt verdánál vagyok. Éppen csak elnézek a szerzet felé, ami a balesetet okozta, de most első sorban barátommal foglalkozom. Az az akármi ráér utána. A fél szemem persze azért rajta tartom. Lehajolok, benézve a sofőrülésre, és kinyitom ajtót.
- Dwayne... - szólítom meg a férfit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. február 18. 14:30 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Bántja a fület a kerekek csikorgása a rossz minőségű úton, mégis ez az utolsó dolog, amire akármelyikük is elsősorban figyelne most. Dwaynenek csak nehezen sikerül azt a maradék uralmat is megőrizni a volvo felett, mégis, az autó szerencsés módon úgy állt meg, hogy a férfinak semmi komolyabb baja nem történt - legalábbis csonttörés biztos nem. Azonban mutatványának lendülete arra elég volt, hogy egy erős rántást érezzen a nyakánál – egyedül a bekapcsolt biztonsági övnek köszönheti, hogy nem zuhan ki az ablakon, ám a fejének így is kellemesnek éppen nem mondható találkozásban van része az ablakkal. Megszédül és a nyakában is állandósulni látszik a görcsös fájdalom, amit az iménti rántás generált, ettől függetlenül viszont határozottan tudatánál marad.

A manővernek egy haszna biztosan volt – akármi is volt az autó tetején, az most elegáns ívben zuhan előre, nagy puffanással és egy elkínzott, artikulálatlan kiáltással érkezve a hideg betonra. Adam rövid pillantása épp annyira elég, hogy a vizuális érzékelése valami fehéres-világos színt dolgozzon fel.

Az autó ajtaja enged Adamnek, halk kattanással nyílik, a sofőrülésen pedig annak rendje és módja szerint ott van Dwayne, életben. A halántékánál egy kisebb horzsolás, valamint a testének izmai még ösztönösen megfeszülnek, ahogy tudat alatt is próbálta magát védeni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 18. 15:43 | Link

Adam Kensington és a Mesélő
Budai- hegység



Nem a sebesség az, ami megöl, fiam. Hanem a nem várt parkolás.
Mélyeket lélegzik. A szívverése lüktetésén és a fülében kezdődő, halk sípoláson kívül hallja, ahogy a Volvo lefullad az út szélén. Összeszorítja, majd hunyorogva kinyitja a szemét, amíg ismét tisztán lát, megrázná a fejét, hogy a haját kisöpörje a szeméből... a teste ekkor rándul össze ismét a csigolyáin végigfutó fájdalomtól, amibe a szeme is könnybe lábad. Az első gondolata az, hogy kitörte a nyakát. A második szintén. Harmadjára azonban kiegyezik egy komolyabb rándulással.
Lassan engedi le a kezeit, amiket az utolsó pillanatban védekezőn maga elé kapott. A jobb keze ujjai a biztonsági öv csatja után matatnak, ami fájón feszíti az ülésnek, szinte kipréselve a tüdejéből a levegőt. Legalább is ő így érzi most.
Adam hangja az, ami végül emlékezteti arra, hol van és mit csinál. Az öv csatja halkan kattan, a mozdulat felénél, anélkül, hogy a fejét arra fordíthatná, int a férfinek egy aprót. Megvagyok, élek még. Bal keze, melynek könyökét szintén csúnyán odavágta, zsibbadtan nyúl a halántékához, majd elhúzza onnan, hogy megnézze az ujjait. Vörös maszat. Épp egy kevés. Túléli.
   -  F*ck... - ez az első, ami egy mély sóhajjal kiszakad belőle. Egy lökéssel kinyitja a vezető oldali ajtót.
   -  Mi a p*csát ütöttem el...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 19. 11:52 | Link

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Barátom egyben van. Jelzi is nekem, de látom és érzem is rajta. Nincs semmi komoly baja. Megrándultak tagjai, beütötte magát néhol, halántéka pedig vérzik. Aprót nyelek csak ennek láttán. Fogaim nem bújnak elő. Tiszta, higgadt tudatállapotban könnyedén visszatartom őket, ha akarom. Márpedig most akarom, hiszen már csak az hiányozna még az aurornak, hogy a kivont agyaraim miatt kezdjen aggódni.
Hátrébb lépek, ahogy jobban kilöki az ajtót. Nyújtanám neki a kezem, vagy alá karolnék, de nem az a típus, aki rajong a segítségért, vagy legalábbis aki vállalná, hogy rajong érte. Meg hát tényleg nincs vele nagy gond. Ha mégis megszédülne, vagy támogatásra szorulna, könnyen és gyorsan ott teremhetek érte. Egyelőre azonban ez szükségtelen. Hagyom őt összeszedni magát. Jogos kérdése nyomán pedig a szóban forgó szerzet irányába fordítom fejem.
- Inkább: mi zuhant a kocsidra? - javítom ki a kérdését, hiszen az az akármi fentről érkezett, nem az úton volt. Az a helyzet, hogy ha eleddig a figyelmemet a lénynek szenteltem volna akár csak minimálisan, már rég beazonosíthattam volna, mi az. Hiszen fejlett érzékeimnek és a halandók számára feldolgozhatatlan gyorsaságomnak köszönhetően egyetlen pillantás, egyetlen nesz elkapása, egyetlen szippantás a levegőből elég ahhoz, hogy nagy mennyiségű információ birtokába jussak. Egyedül azért nem tudom még, mivel van dolgunk, mert eddig ez nem érdekelt. Az a része majd most jön. Most, hogy barátomat viszonylagos épségben tudom.
Komótos, bakancsos lépteimet a kocsi tetejéről az útra vágódott szerencsétlen felé veszem. Hosszú, sápadt kezeimet magam mellett lógatom. Fejem kissé oldalra biccentem. Nyugodtan közelítem meg, már távolról felmérve mindazt, amit eddig elmulasztottam, hogy így mihamarább kiderüljön, mivel van dolgunk és hogy mekkora kárt szenvedett, milyen állapotban van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek