29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Velencei-tavi tali! Részletek a Varázslatos találkozók témában Cool
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 112 113 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. november 27. 11:27 | Link

Almásy Léna
Bem rakpart - este hat körül



A felújított pályán sebesen húz el mellettük a mugli villamos, hazafelé igyekvő, álmos és nyúzott fővárosiakkal megpakolva. A tekintete pillanatokra összeakad egy kopaszodó öreggel, aki becsmérlően méri végig a sétányon gyalogló párosukat, ám a villamossal együtt ő is továbbindul a végállomás felé.
Kis lépés az emberiségnek; nagy lépés egy hozzá hasonló, magában oly' bizonytalan introvertnek. Mintha a fogát húzták volna, úgy téblábolt vissza Léna asztalához a munkaidő végén, ami számára eseménydúsan, a nő számára minden bizonnyal halálos unalomban telt. Ártatlan, félmondatnyi szöveggel hívta el, semmi komoly szándék, Léna pedig bólintott. Pusztán ez is léptékekkel több, mint amit hónapok óta egymással kezdtek.
A rakpart sétányára hullott. fagyos falevelek néha megroppannak a talpuk alatt.
Az elhúzó villamosról a nőre pillant. Még mindig nem viszik küldetésre magukkal, ami szörnyen bosszantó és megalázó érzés lehet, Dwayne azonban minden alkalommal kategorikusan elzárkózik még a kérdéstől is. A csaj még nem kész rá, válaszolta legutóbb, mikor a főnöke félrehívta, hogy a csinos kolléganő felől érdeklődjön, majd szólunk, ha alkalmas lesz a dologra, addig úgyis csak megölné magát és minket is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2014. november 27. 13:47 | Link

Mr. Szalai

Igazából, ahogy állok a whiskys pohárral a kezemben a kép előtt, a lézengő tömeggel a hátam mögött, arra gondolok, hogy az ég miért kék, a fű meg miért zöld, s valójában mi a Jahve-t keresek itt. Nem tudom eldönteni, hogy miért jöttem el, de azt hiszem azért, mert nem volt jobb dolgom, s mert érdekelt, igen, meglehetősen égetett belülről a kíváncsiság, hogy a régmúltból felbukkant csoporttársam, az aki szökőévente egyszer járt el velünk szórakozni és akkor is kimondottan csak narancslét ivott, jó, kis vodkával kísérve, de szóval ez az ember miféle kiállítást szervezhet. A festészet a megélt, elkorcsosult, szürrealista tettekről szól. Azt tedd, amit akarsz, s megtedd azokat, amiket rettentő módon elítélsz. A festészet kockázat és önmagad tükrének kettőse. Emlékszem, amikor Erdődy József Attila tanár úr azt a feladatot adta, hogy álljunk a tükör elé egyik éjszaka, és csak rajzoljuk le minden gondolkodás és agyalás nélkül, amit látunk, ez a csoporttársam, akinek most a kiállításán vagyok, egy egész elcseszett nagyszobai csendéletet rajzolt. Önmaga nélkül. Még csak az árnyéka sem volt rajta. Bútorok, szőnyeg, és ennyi. Lélek nélküli rajz, a címe az volt, hogy 'Életem, röviden'. Mindenki arra koncentrált, amit először látott a tükörben, ami nyilvánvaló volt: a fáradt, elkarcolt önmagát, néhányunkon még az is látszott, hogy éppen részeg. De ő bútorokat rajzolt. A Tanár úr az ő rajzán keresztül szemléltette azt, hogy egy festőnek úgy kell ismernie saját magát, mint ahogy egy pszichológus se ismeri az embereket - és ezt kell visszaadnia. Nem szájbarágósan, nem mintha egy ovis csoportnak magyaráznánk meg Darwin-elméletét, hanem egyszerűen, simán, a valódit papírra. Utolsó év első felében volt a nagy áttörése, akkor rajzolt először olyat, hogy hűha. Fruzsina csak 'kései gyereknek' nevezte, még akkor is, amikor neki mondott valamit. Fruzsina bírta őt. A két ellentét mindig megérti egymást. Ahogy erre gondolok, kortyolok egyet a whiskymből, s közben feltűnésmentesen körbenézek, de nem találom. Egész este nem találtam Őt, pedig ha valakinek a csoportból itt kéne lennie miatta, akkor az Ő. S ekkor meghallok mellettem egy hangot. Mondatokat. 'A megnyitókon inkább bort vagy pezsgőt isznak...' Grimaszt vágok, és afelé nézek, ahonnan ezeket a szavakat hallom. Nem ismerős. Nagyon nem ismerős, szóval nem lehet rajongó, mert azok már a bejáratnál megtaláltak úgy, hogy alig kaptam levegőt, alig jutottam az italomhoz, pedig az eléggé nagy bűn lett volna.
- Közkedvelt politikus, az - végre elsüthettem szóban is a remek kis képzavaromat, igazán büszke vagyok magamra, a hangom persze fagyosabb az oroszországi télnél, a testtartásom meg olyan sziklaegyenes, mint a kifutókon loholó kőszobor férfiaké. Akik már nem férfiak, de ez más kérdés. - Amúgy meg honnan veszi, hogy nem egy olyan ritka különleges művész vagyok, aki utálja a bort, a pezsgőt, és csak a whiskyt vedeli temérdek számra? Végtére is, Bukowski se a borozási szokásairól volt híres... Ha jól tudom, persze - és persze, hogy jól tudom, mert miért ne tudnám jól, ugye. Inkább iszom... iszom? Innék, ha tudnék, de nem, nem tudok, mert elfogyott. Marde. Jobb kezemben a pohár, megfordulok úgy, hogy a hátam mögötti tömeget lássam, háh! Mily szerencse! Egy "jó barát".
- ANDRÁS! - csettintek a bal kezem ujjaival, üvöltök is hangosan, hogy meghallja, kit érdekel a tömeg, kit érdekel, hiszen ismernek, ez már csak így megy. András felém néz, én felemelem az üres poharamat, s a pult felé bólintok. Úgy néz ki megértette, mert sóhajtva igaz, de elindul az italkuckó felé. András jófej, bírom a buráját, főleg, hogy csak ilyenkor látom és konkrétan ennyit is szoktunk beszélgetni egymással, de hát ő egy nagyon menő kurátor, nem ér rá olyanokra, mint én, amikor igazgatókkal kell tárgyaljon... az időjárásról. Inkább az időjárás, mint ez a mocskos élet kibeszélése, nem? Dehogynem. Na de nem, amúgy kedves fickó, bírom. Mint aki jól végezte a munkáját, visszafordulok a kép irányába, ekkor ez az idegen már a festmény melletti táblát pásztázza. "Karsa B. Bálint". Ki a francom az. Ja én. De mivel ő szemlátomást nem tudja, én pedig imádok játszani, ezért pókerarc fel, s mint valami megjátszott sznob az üres pohárral, a mókázás beindul. Vagy valami olyasmi. Dr. Nádori Pál ezért gerinctelen, lelketlen féregnek tartott, aki lelkiismeret-furdalás nélkül űzi az emberekkel folytatott játékokat. Mindig azt válaszoltam erre, hogy ezekben a játékokban én nem hazudok, csupán belemegyek abba a szerepbe, amit a többi ember rám ad. Tehát nekem azért, mert nem hazudtolom meg a többieket, miért kéne, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen? Az vagyok, akit csak akarnak, hogy legyek. Ennyire egyszerű.
- Nem ismerem, de ezzel a névvel biztos valami vidéki suhanc. Egyszer volt egy Bálint ismerősöm, az irritálóan magasról lenézett mindenkit. Olyan, "ki ha ő nem" típus, közben pedig igazán imádnivaló volt. Így van ez - a mély bariton külön életet él, nem is figyelek oda, miket ejtek ki a számon, csak állok ott egyenes derékkal, üres pohárral, alkotásra kész üres lélekkel, s nézem a szembelevő 'iker-festményt'. Röhejes ez az egész. Elvétve egy-két szín, közben meg az egészet a fekete-fehér valóság komolysága hatja át. Az egyetemen éltem ki a fekete-fehér szenvedélyemet. Mindent úgy rajzoltam, mindent úgy festettem, s így is írtam. Függője lettem. A tanáraim azt hiszem, a végére már beleuntak vagy megszokták, hogy itt van ez az elkorcsosult emberi fajzat, aki a valóság nosztalgiáját csepegteti ide, mindenféle színkavalkád nélkül. 'Engedjük át, és jók leszünk mindannyian!' Vagy csak ennyire volt hatással rám akkoriban a három betűs, L-lel kezdődő szavak gyöngye.
- Prága? Új... micsoda? - a szokásos érdeklődő, de összezavart fej és tekintet, amitől Fruzsina, de még Léda is nevetve hagyja ott a társalgást, otthagyva engem, mert egyrészt olyan jó fejek, hogy nem akarnak lebuktatni, másrészt mennek a következő italukért, mert állításuk szerint, józanon nem lehet engem kibírni. Aljas rágalom. - Új, ja, Művészet. Igaza van, nem ismerem, túl műveletlen vagyok én hozzá, én kis nyomorult politikuslélek, fúj-fúj, micsoda emberek vannak, micsoda lelkek vannak, fúj!
- Itt a whiskyd, te idióta, akivel beszélnem kell a kiállítás után! Van egy megbízásod vagyis nekem feléd, ha minden jól megy, szóval igyál még, hogy igent mondj - állít mellém András ezzel a szöveggel, az üres poharat elviszi, a telit itt hagyja, én meg a hátának fordítva grimaszt vágok, majd visszanézek a képre és belekortyolok a whiskymbe. Éget. Imádom.
- Emberek. Csak a baj van az összessel! - jegyzem meg színpadias sóhaj közepette, majd a terem másik végébe nézek. Nem töprengek sokat, odasietek, van ott egy polcos szekrény, nem most járok itt elsőnek, a földre teszem a poharat, a szekrényről lehalászok egy bazi nagy fehér lapot, valami ócska ceruza is leesik a földre vagy már ott volt? Mindegy lényegtelen is. Rajzolni kezdek a földön. Tömeg, rajz, és whisky. Az édes hármasaim. Egészen biztos vagyok benne, hogy megmaradt a társaságom; társaságra mindig szükségem van. Elcseszett mérleg vagyok, méghozzá halloweenes példány, szükségem van emberekre magam körül, hogy érezzem a zsenialitásomat.

Fekete-fehér vonalak a beszürkült fehér papíron. Égesd el az üres lelkedet, hogy kézen-fogva sétálgass majd vele egy kiállítás közepén. Égesd el a lelked. Égesd el a lelked.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2014. november 27. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. november 28. 22:45 | Link

Dwayne
Bem rakpart - este 6 körül


Csendben kullogtam mellette, kezeimet a kabátom zsebébe mélyesztettem. Nem tudtam, mit mondhatnék neki. Az utóbbi hónapok ebben a kínos bizonytalanságban teltek és a közös munka miatt nem igen tudok szabadulni ettől. Nyilván mindenki ismeri azt az érzést, amikor szigorú diéta van és folyamatosan ott a kísértés, a torta, a csoki, a cukor és nem tudjuk figyelmen kívül hagyni... rohadt egy helyzet.
Én is szemügyre vettem az elsuhanó villamost, bár nem igen kötött le a látvány. Tekintetem először Dwayne-re, majd ismét a lábam elé vándorolt.
 - Ma sem mehettem veletek...
Egy ártatlan megjegyzés, egy egyszrű összegzés, amivel mostanság a napjaimat zárom. Én naiv kislány azt gondoltam, hogy majd a lehetőség az ölembe pottyan és én végre élhetek vele. Az egyetlen probléma az, hogy a lehetőség tényleg megvan, csak épp valakik nem akarják, hogy teljesen magamévá tehessem azt és megmutathassam, amit a közelmúltban tanultam.
 - Én nem akarok nyavalyogni meg semmi, de kezd kicsit kínos lenni, hogy minden egyes alkalommal szinte bezártok az irodába egyedül, mintha ön- és közveszélyes lennék.
Belefúrtam az arcom a sálamba, lehet, hogy csak novembert írunk, de a téli hideg már rég megérkezett.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. november 29. 10:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. november 29. 10:14 | Link

Almásy Léna
Bem rakpart



Hümmög egyet, z egyik kezét kihúzza a zsebéből, hogy megérintse a mellette húzódó, alacsony mellvéd hideg betonját. Azon túl, alattuk az alsó rakpart autói húznak el, elhaladó fényszóróik elvakítják a szemét.
   -  Már mondtam, hogy ez nem játék.
Mintha az apja lennék, ez a groteszk, oda nem illő gondolat villan át az agyán egy félszeg pillanatra. A mutató- és középső ujját a betonon húzza végig, miközben sétál, mintha egy végtelen szalagnyi csiszolópapír lenne. Féligazságok és öblös hazugságok - ezek festik le leginkább a Lénával való kapcsolatát. Elvégre hazugság, hiszen elhallgatja tőle, hogy leginkább ő az, aki miatt a nő irodai munkára kényszerül, és hazugság lenne az is, hogy ezen valaha változtatni akar. Szemétség, passzív bosszúvágy - gondolná az, aki kívülről szemléli az eseményeket és bizony sejtelme sincs arról, mi az, ami a férfi fejében leledzik.
Valójában egyetlen makacs oka van annak, amiért szíve szerint örök papírmunkára kárhoztatná Lénát. Ugyanaz az ok, amiért a gyomra kényelmetlenül fordult egyet, mikor az először bejelentette, hogy a kommandóba igazol. Még mindig félti őt.
   -  Mit mondok anyádnak, ha bajod lesz vagy valami? - folytatja az autókat nézve - "Bocsásson meg, asszonyom, a lánya, akire nekem kellett volna vigyáznom, na az meghalt". Tökre megeshet. Mert akárhogy is - felhúzza, majd leejti a vállát - a munkában még felelek érted.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. november 29. 10:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. december 1. 11:30 | Link

Tanulmányi kirándulás
Budanekeresd

December 6.

Thaihasy tanerő sietősen sürgeti a szakkörös diákocskákat, hogy szaporázzák meg lépteiket. Ármin már biztosan ott várja őket az óra alatt, Viko pedig nagyon nem szeret késni, dehát nem számolt azzal, hogy ennyi embert kell összeszednie. Kipirosodott orrát igyekszik belebújtatni a sáljába, a havazást igazán nem számította bele az utazásba. Ő halad elől, a többiek mögötte, időnként hátrapillant, hogy mindenki megvan-e (közben eszébe sem jut, hogy így bárminek nekimehet), aztán vissza is fordul és picit rágyorsít. Kék utazótalárban van, a szép kék süvegével, mint ahogy egy igazi aranyvérű hagyományokat tisztelő tanárnőnek kell. Tanárnő. Brr, ez még mindig fura. Annyira szép most ez a kis város, be van borítva hóval, és a boltok kirakataiból melegen mosolyog ki az ünnepi díszítés és világítás. Hatodika ma, a mugliknál és náluk is ma jön a nagy szakállú bácsi, aki behoppanálva a gyerekek szobájába ajándékkal halmozza el a kicsiket. Meg a nagyokat is.
- Már mindjárt ott vagyunk, ne aggódjatok. - leheli hátra, mikor ismét a diákok felé fordul.


//A szálazásra kérlek titeket, hogy figyeljetek oda! A másik, hogy ne írjatok kisregényt, elég most kb annyi, mint amennyit én írtam, hogy haladjunk, mert sokan vagyunk. Kérem a Prefektusokat, vegyék ezt figyelembe és ne szidják meg ezért a szakköröseimet. Smiley Az első körből Ármin kimarad, a következőre már velünk lesz ő is.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 1. 16:23 | Link


Budanekeresd, december 6.


Nem játszom már csapatban, ismert terelő sem leszek, de ettől eltekintve még nagyon is érdekel a kviddics, így kerültem kapcsolatba ezzel a bizonyos Mágikus sporteszközök nevű tárggyal a kötelezőim mellett. Mindig is érdekelt, hogy mitől működik a seprű, a gurkó vagy éppen a cikesz, és ma még azt is megnézhetem elvileg közelről, hogy hol és hogyan készül ez utóbbi fontos kelléke a kviddicsnek. Ez az óra még annál is érdekesebb, mint amire számítottam eredetileg. Rég vártam ennyire bármit is, mint ezt a mai tanulmányi kirándulást, még a megbeszélt időpontnál is korábban érkeztem a végén, bár ez sose baj, jobb várakozva ácsorogni kicsit, mint lekésni az egészet. Lassan beszállingóznak a többiek is, aztán nemsokára már Budanekeresden igyekszem lépést tartani a tanárnővel. Az egyentalárt nem az ilyen szép téli napokra találták ki, de összehúzom magamon és inkább a lépteimen gyorsítok, ha mozgásban vagyok, úgyse fázom annyira, meg aztán odaérni is jó volna már. Nem szoktam türelmetlen lenni, de a kíváncsiságom határtalan, ha kviddicsről van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. december 1. 20:11 | Link

Dwayne
Bem rakpart


Hát persze. Minden egyes nap megkapom, hogy ez az egész nem játék, itt életek forognak kockán, és a többi, meg a többi. Körülbelül úgy kezelnek a felettesek és az állítólagos társak is, mintha értelmi fogyatékos lennék, csak azért, mert nőből vagyok. Pedig én is pontosan tudom, hogy mi vár rám, ránk odakint és hogy nem hibázhatok.
 - Tudom, hogy nem az. De ne aggódj, nem nyiratnám ki magam az első adandó alkalommal. Ennyire már ismerhetnél.
Hiszti vagy nem hiszti, összekulcsoltam a mellkasom előtt a karjaimat. Igazán nem akartam megint elkezdeni az engem nem ért meg senki című nótát, mégis igazán felnyomta az agyvizem a téma. Egyetlen dolog tart vissza attól, hogy ne rendezzek jelenetet odabent és az az, hogy nem akarom eljátszan ia lehetőségem. Nem tarthatnak mindig aranykalitkába, egyszer fel kell dobjanak, hogy megnézzék, tudok-e repülni.
 - És mi lenne, ha nem a te osztagodba kerültem volna? Akkor nem kellene felelned értem. Lehet, hogy már rég kint futkároznék a nagyvilágban az irodában kuksolás helyett...
Kicsit meghúztam a szám szélét és komoran a férfire pillantottam. Volt egy olyan érzésem, hogy ő áll a dolgok hátterében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. december 2. 15:54 | Link

Almásy Léna
Bem rakpart



Nem nyíratnám ki magam az első adandó alkalommal. Fájón felnyög a gondolatra, ahogy az abszurd kép a fejébe villan. Látott már csúnyát, még annál is csúnyábbat, amikor akaratán kívül bevetésekre cipelték, különösen a varázs- terrorelhárításban töltött ideje alatt, ám Léna esetleges halálának még a puszta gondolata is versenyre kelhet velük. Nem akar gondolni rá, nem fog ezen filozofálni, hiszen megtanulta már, hogyan zárkózzon el kategorikusan a szeretteit érintő rémképektől. Nincs abban a helyzetben, hogy átadja magát ennek a bénító gyengeségnek.
   - Igen, lehet, hogy kinn lennél már, de akkor nem is vigyázna rád senki!
Riasztó hirtelenséggel csattan fel, egészen felemelve a hangját. Megáll, a kezét végül elemeli a mellvédtől, szembefordul a sálba bugyolált nővel, aki leginkább fagyott hóembernek tűnik. Szavai párája, mintha dohányfüst lenne, kavarog tovább az utcalámpák felé.
   -  Hát nem igaz, te istencsapása, hogy nem fogod fel, hogy jót akarunk neked! Hogy én jót akarok neked! Mert azon a büdös helyen - mutat a hegyek, azokon túl pedig a minisztérium méltóságteljesen terpeszkedő épülete felé - senki se foglalkozik veled, csak én!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 14174
Írta: 2014. december 2. 18:47 | Link

Cikesz*-*
december 6., Budanekeresd

Szórakozottan húzom össze magamon a kabátot, ahogy a többiekkel együtt követem Vikot az utcákon át. Még mindig nehezen fogom fel, hogy itt lehetek, hogy Akadémista is lettem és úgy egyáltalán. Ez már félig olyan, mintha seprűn ülhetnék. Na meg, titokban reménykedem, hogy ez olyasmi, amit majd ha elmesélek Ashleynek rettentően irigy lesz rám. Esetleg ha van rá lehetőség veszek is majd neki valamit, elvégre ő a fogó. Biztos örülne neki.
Szóval mosolygok, mint a vadalma időnként megigazítva a táskámat, ami a nagykabát miatt nem akar a vállamon maradni. Pedig most sincs benne sok minden csak a szokásos jegyzetfüzet, toll, inzulin, meg a többi kis apróság és persze néhány finom falat. Nem tudom pontosan meddig tart majd az egész, így felkészültem rendesen.
Kíváncsi vagyok nagyon. A cikesz amúgy is az egyik legérdekesebb dolog a kviddicsben, még a története is sokkal izgalmasabb, mint a többi labdának, a készítése pedig kifejezetten misztikusnak tűnik számomra. Aztán lehet tévedek. De erre nagyon kis esélyt látok.
Pont mikor már úgy érzem, túl sok volt a hidegből - hiába szeretem a havat - kiáltja el magát Viko, hogy nem sokára megérkezünk.
- Hála az égnek! - sóhajtom magam elé, majd zsebre vágom a kezeimet. Miért nem hoztam kesztyűt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. december 3. 17:22 | Link

Dwayne
Bem rakpart


Az a bizonyos eset óta többször is volt sárkányokkal kapcsolatos rémálmom és mindegyikből csurom vizesen riadtam fel. Dwayne egyik álomképben sem ért oda időben... Tudtam, hogy igaza van, mert ő az, aki a kezdetektől fogva vigyáz rám és mindig mellettem van, akárhová is sodor a munka. Talán ezért is volt akkora hiányérzetem Indonéziában is. Hiányzott, hogy ott legyen velem és együtt nézzünk szembe mindennel.
Most is velem van, de már nem úgy, nem abban a minőségben, mint régen. Ismét belémhasított az a szörnyű, kínzó igazság. Szorosabbra fontam a karjaimat magam körül.
 - Szerinted én nem vettem még észre? Mindenki más csak a melltartóm méretével és az éppen aktuális ruházatommal van elfoglalva.
Igencsak meglepett Dwayne hirtelen és heves reakciója. Nem terveztem felhúzni agyilag, mégis meglepően könnyen sikerült. Szavai jelentése először el sem jutottak az agyamig, csak bámultam rá a hidegtől résnyira húzódott szemeimmel a sálam és a sapkám biztonságos rejtekéből.
 - Különben meg most mit ordítozol itt velem? Most komolyan ezért hívtál ide?! Hogy megint kioktass?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. december 3. 18:07 | Link

Almásy Léna
Bem rakpart



Csak áll és nézi, mint akit arcon vágtak. A mardosó, hirtelen ingerültség okát pedig valójában ő maga sem érti. Mi bajod van neked, drága fiam, förmedt rá az apja mindig, szinte hallja a fülében csengeni az öreg rekedt hangját. Ez pedig egyszerre lehiggasztja őt, mintha a hirtelen jött haragjának csapját elzárták volna. Az arcán érzi a budapesti este hidegét, ami mintha jobban bántaná, mint korábban. Szaporán hunyorogva fordítja el az arcát a nőről.
Tényleg, mi baja is van most?
A zsebébe vágja fázó kezeit, fázva húzza be a nyakát, miközben érzi magán Léna pillantását valahonnan a sálak alól. A hirtelen beállt csönd, melyet az alattuk elsuhanó mugli autók zaja tör meg, kínosan hosszúra nyúlik. Korábban nem zavarta, elvégre volt, hogy fél napokat tétlenkedtek egymás mellett anélkül, hogy bármelyikük megszólalna. A kapcsolatuk sosem alapult a kimondott szavakon, ahogy semmi más ebben a nyomorult életében. Most mégis -  talán most először - ő is érzi az égető szükségét annak, hogy mondania kellene valamit. Valami egyszerűt és nem túl fájdalmasat, ám ez annyira nehéz.
   -  Kérlek - egészen halkan szólal meg - csak gyere vissza hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. december 3. 18:11 | Link

Tanulmányi kirándulás

Csupa izgalom ez a nap! Először is, Erik reggel, mikor felkelt és felöltözött, már csak az volt hátra, hogy felhúzza a bakancsát, és mit talált benne? Csokit-diót-mogyorót! És nem a szüleitől! Talán Derek keze volt a dologban, aki megajándékozta szobatársait Mikulás napján, talán a házimanók voltak ilyen rendesek.
Úgy tűnik, nem sikerült kihalászni minden apróságot a csizmából, mert valami nagyon nyomja Erik lábát, de sietniük kell, ezért nincs ideje megállni, kifűzni a bakancsot és kirázni belőle a zavaró tényezőt. Futólépésben halad két mestertanonc mögött, arca fülig sálba bugyolálva a sűrű hóesésben. Az eridonos nem bánja a hideget, nagyon szereti a havazást. Reméli, lesz is alkalma beállni a kisebbekhez hóembert építeni, hógolyózni. Végzős fejjel tán nevetség tárgyává tenné magát, ha maga állna neki játszadozni a hóban, de otthon a húgaival minden télen ez volt a program. Ha az időjárás nem engedett havat, hát megoldották ezt a problémát a felnőttek a gyerekek számára.
A seprűkészítéssel a fiú már előbb tisztában volt, minthogy ide jött volna az iskolába. Szentegyedi seprűik minősége ugyan meg sem közelíti a versenyseprűkét, de nem is állnak olyan alapanyagok és eszközök a rendelkezésükre. De a cikesz! Az aztán mestermunka lehet! És mindjárt kiderül számára is, hogyan készítik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. december 3. 18:42 | Link

Dwayne
Bem rakpart



Egészen halkan mondta ki a szavakat, mégis kiváltak a budapesti este rideg zajából. A pulzusom már amúgy is magasabb volt a nyugalminál, de amikor kimondta azt az egy mondatot, amit titkon mindig is vártam, a vér egy ménes robajával dübörgött végig az egész testemen.
Nem tudtam mit mondani neki erre hirtelen. Sokszor játszottam már el a gondolattal, hogy kiböki, mégis velem szeretné folytatni, de arra, hogy én mit fogok mondani, ha ez tényleg megtörténne, nem készültem tervvel. Eleve veszett ügynek gondoltam már ennyi idő és veszekedés után.
Ujjaim felforrósodtak egy pillanat alatt a kabátom zsebében, ugyanúgy, mint ahogyan az arcom is. Éreztem, ahogy a zavar vörössége birtokába veszi az egész fejem, szinte melegem lett a csípős hidegben.
 - Hát...
Belemotyogtam a sálamba, szinte teljesen biztos voltam benne, hogy nem is értette ezt az aprócska szócskát. Tényleg soha nem voltunk a szavak emberei, mi mindig mással, egy szende félmosollyal vagy egy erélyes ajtócsapással adtuk a másik tudatára, hogy valami nem stimmel. Mindig is bénáztunk, ha valamit ki kell mondani és ha úgy nézzük, ez az egész, ott a rakparton, tulajdonképpen rendben volt így.
Egyetlen lépéssel leküzdöttem a köztünk lévő távolságot és szorosan magamhoz húztam. Átöleltem, mintha mi sem történt volna és az arcomat a nyakába túrtam. Pontosan úgy, mint azelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. december 3. 19:20 | Link

Almásy Léna
Bem rakpart



Ahogy kimondja a szavakat, szinte rögvest lesüti a szemét, így nem látja a Léna arcán átvonuló színváltozást. Az arcát forrónak érzi, szaporán kell pislognia, az ösztönös késztetés pedig egyre komolyabb arra, hogy egyszerűen dehoppanáljon a tetthelyről. Olyasmi ez, amit gyerekkora óta képtelen kinőni, ha meleggé válik a helyzet, legszívesebben menekülne. Egyszerre bánja, hogy kimondta, amit már hosszú ideje tervezett és egyszerre érzi magát ambivalens módon megkönnyebbültnek.
Innentől a felelősség lényegében Léna vállára nehezedik, ő mondhatni megtette, amire a haza kötelezte. Nyugtalanító érzés, elvégre ennyivel is tudatta a nővel, ő maga mit érez, már csak rajta áll, hogy mit kezd vele. Zavartan harap az ajkába, fölsandít rá, kérdőn és elveszetten.
Ahogy Léna közelebb lép, ő kihúzza a zsebéből a kezeit - Léna pedig úgy siklik a karjai közé, mintha különben mindig is oda tartozott volna. Érzi, ahogy a nő haja az arcéléhez ér, érzi annak az illatát, ami egyszerre megszokott és egészen új. A kabáton keresztül Léna nem érezheti a szíve kalapálását.
A villamos ismét elhúz mellettük, ők pedig csak állnak, összefagyva és mégis átmelegedve a novemberi hidegben.
   - Akkor... - nem engedi el, egészen közelről mormogja a nő fölébe - akkor...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. december 3. 21:33 | Link

Dwayne
Bem rakpart



Teljes nyugalom árasztott el a karjai között, mint amikor valaki egy hosszú betegség után végre a gyógyulás útjára ér. Tulajdonképpen ezt az egész megcsalásos ügyet rég megbocsátottam neki, engem nem az bántott már, hanem hogy szeret, de mégsem hajlandó megválni Zójától. Ő mondta, elhittem neki és úgy gondoltam, jobb ez így mindenkinek. Aztán a napok múlásával rá kellett jönnöm, hogy ez így csak sokkal rosszabb. Nem akartam még egy átkéretési procedúrát a saját nyakamba varrni, így szenvedtem minden egyes nap attól, hogy mellettem van, de mégsem velem.
Pár pillanatig még élveztem az ölelése melegét, azt a tipikus Dwayne-illatot, amit ezer közül is felismernék, aztán kelletlen visszarángattam magam a Föld nevű bolygóra, a hideg városi estébe.
 - Hát akkor... akkor menjünk haza.
Még egy gyors puszit nyomtam az arcára, aztán megindultunk a rakparton Dwayne lakása felé. A hideg szél csak úgy karmolta az arcomat, de már nem érdekelt. Végre nem egyedül töltöm az estét otthon, az üresen kongó házban.

Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. december 4. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. december 4. 07:19 | Link

Tanulmányi Kirándulás

Mindvégig az járt a fejemben, hogy el fogok késni, de szerencsére időben érkeztem meg az induló csapathoz. Hideg volt már, füleim lefagytak a helyéről a futás miatt, mert voltam olyan buta, hogy a sapkát a kezemben fogtam, és nem tettem fel. A hallókészülék nem fog érte szeretni. No de kirándulás. Miért is jöttem: mert a cikeszről van szó, és talán megtudok olyan dolgokat is róla, amiket megírhatok Đomcsi bátyónak, és hasznos lesz neki a meccseken. Furcsa egyébként, hogy én itt vagyok ezen a szakkörön, mert hát ahogyan körbenéztem, szerintem mindenki idősebb nálam… és ismeretlen is. Egyedül egy fiú tűnik ismerősnek (Erik), akit már láthattam a kh-ban, de abban sem vagyok biztos. Egy pillanatra álltam csak meg, ezzel jóval lemaradva a többiektől. Muszáj bekötnöm a cipőmet, különben szépen fel fogom takarítani az utcát a hótól, és tökéletes nevetség tárgya lennék. Csomó, hurok, átfog, átdug, kész a másik hurok, meghúz és kész. Igen ám, de mikor felpillantottam, mindenki másnak hűlt helye volt… Lemaradtam, nagyon szuper… Kétségbeesetten kezdtem el szaladni előre, minden apró utcába benéztem. Egy kék süveget kell keresnem, és áhá! Meg is van. Rohantam, ahogyan tudtam, kikerültem az embereket is, és fogalmam sem volt, hogy valamelyikük a kirándulásra jött. Viko nénit régebb óta ismerem, és ha mellette vagyok, tuti nem tévedek el többet, így szépen kerülgettem az embereket, mikor nekimentem az egyiknek (Viktor), és a földre nem ültem. Szuper, ennyire béna hogy lehetek…!? Sóhajtva keltem fel, és kezdtem el leseperni magamról a havat, miközben ballagtam előre, persze nem figyelve kibe is gázolok bele megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. december 5. 11:27 | Link

Tanulmányi kirándulás

*Izgatottan várja az újabb kirándulást, a múltkorit az ispotályba is nagyon élvezte, de előre tudja, hogy ezt is ugyanannyira fogja. Jó melegen, rétegesen öltözött fel, hiszen már a tél jelezte ittlétét a hóeséssel, bár ő mindig is imádta a havazást és minden olyan dolgot, ami a télhez kapcsolódik. Körülbelül 5 perccel az indulás előtt sikerült is odaérnie a találkahelyre, de úgy látszik, nem mindenki kapkodta magát, a későket meg be kell várniuk, így magában kissé morogva indul el, szeret időben ott lenni mindenhol. Egyik háztársához, Bálinthoz csatlakozik a menet során, és vidáman rámosolyog, mikor meghallja, hogy nemsokára már ott is vannak.*
- Nem szereted a havat?
*Kérdezi kedvesen, és közben figyeli a díszekbe öltözött házakat, a szép tájat.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 10. 00:34 | Link

Alexem - zárás Kiss

Nevetve hagyom, hogy Alex elinduljon szendvicsvadászatra, nem mintha bármi is nevetséges volna, hanem mert a helyzet ismerősen meghitt. Felállok az ágyáról és körbenézek a szobában. Nem voltam itt sokszor, sőt lehet, hogy még sosem? Ez azért elég kiábrándító képet mutat rólam. Évek óta a legjobb barátom, egy városban lakunk, és nem tartom valószínűnek, hogy tartózkodtam már nála. Bár azért a teljesség kedvéért hozzátenném, hogy nyáron ritkán vagyok a magyar fővárosban. Olyankor apám sem tanít, szóval utazgatni szoktunk, vagy a mamámnál dekkolok, de hát azért mégis... Mindegy, most majd bepótolom az összes elmulasztott lehetőséget.
Közben Alex a konyhából beszél hozzám, és mennyire szép dolgokat.
- Úgyis van egy esküvői ruhám feleslegbe, végre lesz alkalom, amin viselhetem - kiáltok vissza kissé élcelődve, bár nem célom, hogy egész idő alatt, amíg vele vagyok cukkoljam őt. Csak úgy adta magát a helyzet. Egyébként tényleg van ruhám, bár nem egészen az enyém. Az anyámé, meg a nagyanyámé, meg valami ősrégen meghalt rokoné... Komolyan, mintha mindenki azt várná, mikor házasodom meg. Én meg szépen gyűjtöm őket a szekrényemben, és a végén egyiket sem fogom viselni. Amúgy sem értem, miért adja valaki oda másnak a menyasszonyi ruháját. Bár, nagymamámat ismerve, valószínűleg nem volt elég hely a szekrényében.
A látnivalókkal gyorsan betellek, így hát visszahuppanok az ágyra, becsukom a szemem és veszek egy mély lélegzetet. Imádom Alex illatát, igazából elég régóta. Csak ilyet azért mégsem hoz az ember a legjobb barátja tudomására. Iszonyatosan furcsán hangzana. Nem mintha most hirtelen el akarnám neki mondani. Az lenne aztán az igazán szokatlan bejelentés.
Nem kell sokáig nélkülöznöm a fiú látványát, hamarosan visszatér a szendvicsek társaságában. Amint lehet el is veszek egyet, elvégre tényleg régen ettem már, de a vallomás előtt nem akartam teleenni magam, nem is tudtam volna. Elveszem az édesebbik szörpöt rejtő poharat és belekortyolok, kiszáradt torkom mennyeinek érzi az amúgy gondolom csak szimplán finom narancslét.
- Húú, annyi minden történt nem is tudom, hol kezdjem...
Aztán mégis sikerül és mesélek mindenről. A görög mesterről, aki felismertette velem önmagam és az érzéseim fontosságát; a brazil srácról, aki megtanított tetoválást készíteni; Ausztráliáról és a színészetről; még a fiúról is, aki miatt most itt vagyok. Elmondok mindent, hagyom, hogy közbekérdezzen, nevetek és úgy érzem, régen nem voltam olyan boldog, mint most, Alex mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 11. 19:41 | Link

Dwayne

- Imádom az ünnepeket.
Szól hátra a mögötte álldogáló férfinek, akinek tegnap felvetette, hogy ha már Pesten van dolga, akár össze is futhatnának. Örömmel vette, hogy a férfi igent mondott, és azt is, hogy kifogások nélkül meg is jelent.
- Köszönöm.
Egy kis borravalóval, és két forralt borral fordul a férfi felé. Kérdezte, hogy Dwayne milyet kér, de csak a vállát vonta , így hát a listát végigbogarászva választott egy jól hangzót, az övé se akármilyen eperbor, ami annyira finom, hogy nagyon. Szereti, de piszok drága, és nem is nagyon venné meg csak a maga kedvéért. Különben is, a lánya kitiltott mindent, ami alkohol a házból, így egy kis dugi készleten kívül nincs semmi és ezt nem tudná nem elújságolni neki.
- Fogd meg egy kicsit.
Átnyújtja neki a két italt, majd a pénztárcáját gyorsan a táskájába dobja, visszazárja, a vállára veszi és, visszaszerzi a poharát. Hópelyhes kesztyűs kezeit pohara köré fonja, arcára vágyakozó kifejezés ül. Pomponos sapkájában, és kék kabátjában igen feltűnő jelenség, de élvezi, hogy nem kell a téli cuccait hanyagolnia. Bár nem az a kimondottan tél típusú ember, most mégis jól esik ezt a sok göncöt felhúzni magára.
- Mina felvetette, hogy szívesen töltené veled az ünnepeket. Nekem nincs kifogásom ellene, már ha te is szeretnéd…
Tudja, hogy a lánya a legutóbb nem túl rózsás hangulatban jött haza, és azt is, hogy mi az oka. Bár nem akarta elmondani, de ő meg erőltette. Szegény Mina, annyit talán az elmúlt években nem zokogott, mint akkor az ölébe fúrva a fejét. A tények megdöbbentőek voltak. Nem csak az, hogy Léna visszajött, hanem, hogy a lánya pontosan tudta, mi folyik a szülei között. Sajnálja, hogy nem mert őszinte lenni vele, de félt, ha megtudja, hogy alakul közöttük valami, akkor elbízta volna magát, és lám, ez összejött anélkül is.
-… és Lénát se zavarja.
Mivel kivételesen nem húzott magassarkút, ezért fel kell néznie a férfire, ami érdekes eset, hiszen az a pár centi egy magasságba hozta őket. Most azonban olyan alacsony, mint egyébként is, ami meglepő és furcsa érzés. Bár ebből most van benne jó pár. Kíváncsian nézi a férfi arcát, hogy miként reagál a nő nevének kiejtésére.  
- Volt egy olyan érzésem, hogy kerülsz engem. Kicsit tartottam tőle, hogy nem jössz el.
Belekortyol a borba, isteni, mint mindig. Egy hosszú pillanatig behunyja a szemét, és finoman elmosolyodik. Igen, határozottan imádja a telet az ilyen csodálatos dolgok miatt.  
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2014. december 11. 19:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. december 11. 20:13 | Link

Dr. Mácsai Zója



A magyar hablatyolás ezen a helyen angollal és bizonyára némettel keveredik, egészen enyhén elnyomva azt az érzését, hogy évek múltán is egy teljesen kirekesztett idegen ebben a nyavalyás országban. Ez a része határozottan az Adventi vásár és az ennek örömére Budapestre özönlő turisták pozitív számlájára írható. Azonban a tömeg, ez a rengeteg, színes ember... nem, ezt még mindig nem nagyon bírja.
Leszegett fejjel áll a nő mögött, ujjatlan kesztyűs kezeit mélyzöld téli kabátjának zsebeibe rejtve. Az ételes- italos fa házikókhoz ennyire közel a hideg már nem követelné meg összehúzott, egészen zárt testtartását, a személyes szférájában álló idegenek azonban mindenképp. Zója ismeri, Zója tudhatja, hogy a szíve mélyéről gyűlöli az ilyesmit, most azonban mégis itt van vele. Közvetlenül mellette a hidegben, a tömegben.
Ahogy a nő megfordul, ő hátrébb lép egy aprót, majd átveszi tőle a két forró, gőzölgő italt. Feléjük nem isznak ilyesmit, így a bor kellemesen fahéjas illata szokatlan számára, ahogy minden, amit ebben az országban tapasztal.
   -  Nem tudom még, mi lesz karácsonykor.
Félszegen tér ki a válaszadás elől, a vállával kissé meglöki a hozzá legközelebb állót, ahogy a tér egy viszonylag szellősebb része felé igyekszik. Itt már kap levegőt, itt már nem érzi, hogy azonnal fel kell robbantania maga körül mindent azért, hogy teret kapjon. A szíve bizonytalanul ver a mellkasában, ő pedig zavartan szagol bele ismét az italába, hogy levehesse a tekintetét a nőről.
   -  Nem kerüllek, csak... Csak gondoltam érted. Érted, hogy ez így nem...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 11. 20:50 | Link

Dwayne

- Fog működni.
Magát is meglepő nyugalommal ejti ki ezeket a szavakat. Igen, volt egy kis hozzászokási ideje, de mégis érzi, ahogy a szíve, nem hogy hevesebben ver, inkább egyre lassabban, mintha valami lefojtaná, valamilyen súly, ami alatt hamarosan összeroppan. Nem ismeretlen az érzés, egy évig masszívan tapasztalta ezt a fajta fájdalmat, végül elmenekült, remélve, hogy majd könnyebb lesz, és mégsem tudott könnyebb lenni, sőt megszabadulni se bírt a vágytól, hogy a férfi közelében legyen.
Követi a szellősebb részre, zsebéből egy dobozt előhúzva nyújtja a férfi felé, hópelyhes öngyújtó kíséretében, majd saját maga is húz egy szálat. Nem valószínű, hogy a beszélgetés során ez lesz az egyetlen, amit elszív, de le kell foglalnia magát ahhoz, hogy ne veszekedjen. Nem akar veszekedni. Nem akar könyörögni. Hibázott, amikor régen lelépett, hibázott talán akkor is, amikor másodszorra elment. Megalázkodott és könyörgött már neki, sírt előtte. Dwayne ismeri, minden állapotában. Olyan mélységekbe zuhant már előtte, mint amit a saját gyereke előtt se engedett meg. Most mégis itt van, eljött forralt borozni vele egy zsúfolt térre, mint valami ostoba pszichológiai kísérlet, bár egyáltalán nem annak szánja.
Hosszan nézi a férfi arcát, aki kerüli a tekintetét, miután gyakorlott mozdulatokkal gyújt rá a szálra, és az első mély után hosszan engedi ki a füstöt, utóbbinál már az ég felé fordítja a tekintetét.
- Elég zsúfolt ez a hely. Arra ott azonban már nyugis, sétálhatnánk arra.
A válasszal nem nagyon foglalkozik, csak lassan elindul a mutatott irányba, remélve, hogy a férfi követi, bármerre, csak el a tömegtől, bár ki tudja, mennyire van kedve vele kettesben sétálni. Ő maga viszont azt nem tudja, hogy a csendet hogyan törje mg. Nyilván célszerű lenne beszéddel, de nincs olyan mondata, ami ne lenne érzékeny, pedig otthon sokat gondolkozott rajta, miközben álmatlanul forgolódott az ágyában. Azonban valamikor hajnalban elnyomta az álom, és így a remekül összerakott beszéde is az álmaiba veszett. Nem aludt sokat, látszik is, arca enyhén gondterhelt és nyúzott, amin a rákent smink ugyan javít, ám elfedni teljesen nem tudja. Elvégre nem profi sminkes ő.
- Nem kellene emiatt kerülnöd. Meg kéne beszélnünk a dolgot, felnőttekként. Nem akarok veszekedni veled, csak meg akarom érteni a miérteket. Elhittem, hogy van valami, hogy alakul kettőnk között, és nem tudom, hogyan sikerült ekkorát tévednem. Hogy mit értettem félre.
Igyekszik a lehető legkedvesebb hangját megütni, és meglepő módon sikerül is neki. Mintha tényleg felnőtt volna a beszélgetéshez.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. december 12. 23:13 | Link

Dr. Mácsai Zója


Mindkét kezével átfogja a forró, gőzölgő italt, Zója mondatára már- már bűnbánóan pillant oldalra. Nem fog működni. Ugyanezt mondta a nőnek azon a bizonyos halloweeni éjszakán, amikor engedett a csábításnak és egy tinédzser fiú bizonytalanságával felhívta magához. Nem tudta, mit akar, azt sem, miért csinálja ezt az egészet, amiről bárki megmondhatta volna, hogy baromág. De akarta. Néha pedig ő is afféle férfi, aki nem az agyával gondolkodik.
Szótlanul követi, akár az árnyéka. Hálás Zója javaslatáért, amivel kivezeti őt a bódék előtt kígyózó, színes és zajos tömegből és ezáltal ismét felszabadítva a mellkasát. Úgy érzi, ha sokáig marad, meghal. Vagy rosszabb.
A forralt bor édeskés gőze körüllengi őket, mint egy furcsa, karácsonyszagú aura.
   -  Mina mondta el neked?
Halkan kérdi, a tekintetét végül kelletlenül a nőre emeli. Ha tehetné, soha semmit sem beszélne meg. Ez nem az ő asztala, nem ért hozzá, könnyebb, ha a dolgok csak úgy... megtörténnek. Az ujjait egészen átmelegíti az idegen ital, ami akár kellemes is lehetne, ha nem tartana attól a beszélgetéstől, amiatt itt van.
   -  Csak nem akartalak bántani vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 13. 12:00 | Link

Dwayne

Hosszú percekig hallgat a kérdés után, elvégre Mina volt, de nem önszántából. Látta, hogy a lánya össze van törve, amit még nem tapasztalt az apjától hazatérő gyerektől, így azonnal beindultak az anyai ösztönei, és elkezdte kérdezgetni, hogy mi történt, mi a baj, ki bántotta. Mina sokáig hallgatott, aztán egyszer csak kitört belőle minden. Több, is mint amit gondolt. A végére egyszerre sajnálta a kislányt és jött szörnyen zavarba.
- Mondjuk. Hallottam pletykákat, de úgy gondoltam, ha van valami, úgy is szólsz.
 Ezek szerint nem gondolta jól, de ez most nem is lényeg. Nem akar mindent elmondani, így jól meg kell gondolnia a szavait. Tudja, hogy Minának sok minden nem esne jól, mármint ha az apja tudomást szerezne róla, például az, hogy a fél éjszakát átzokogta.
- Na jó. Figyelj. Először csak figyelj, és ne akadj ki.
Igen, ez már önmagában azt jelenti, hogy jobb, ha kiakad, mert ki fog akadni, ha végighallgatja.
- Olyan három hete, um, csináltam egy tesztet. Egy terhességi tesztet. Mina azt mondta egész héten fent lesz az iskolában, így nem voltam elég óvatos. Ő megbetegedett, hazajött és megtalálta. Nem mondta el, addig, amíg meg nem jött tőled. Észrevette, hogy nem öljük egymást folyamatosan, összerakta a kettőt, és várta, hogy mikor vállaljuk fel, hogy együtt vagyunk. Váratlanul érte Léna felbukkanása, és minden kibukott belőle.
Amíg beszél, végig az utcát, a kis díszeket nézi az ablakokban, most azonban felpillant a férfire, egy kicsit tartva tőle, hogy most fognak veszekedni. Elvégre jogos lenne, ha kiakadna. Szólnia kellett volna a tesztről. Azonban minden mást ő is csak akkor tudott meg. Emésztenie kellett a dolgokat, és fel kellett dolgoznia, hogy nyugodtan tudjon a férfivel beszélni.
- Ez kedves tőled.
Nem akarta bántani… rendben ez az a pillanat, amikor gyorsabban kezd verni a szíve. Az ilyen mondatok miatt egyszerűen el tudna olvadni, és ez bizony két kis pírban jelenik meg. Érzi, hogy elönti az arcát a forróság, így gyorsan beleiszik az italba, mintha csak az tenné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. december 13. 21:58 | Link

Dr. Mácsai Zója


Pletykák, naná. Persze a békülést követően eleve nem titkolták az iskolában a dolgot, mindössze az első pár napban tartották a megfelelő, bizonytalan távolságot Lénával. A portrék azonban mindig és mindenhol ott vannak, elég egy vérmesebb pillantás vagy két tétován összeérő kéz, ők azonnal pletykák indítanak. Hát ha még két tanár félreérthetetlen helyzetbe bonyolódik a kastély elhagyatottabb helyein, az biztos, hogy perceknél tovább nem maradhat titokban.
Ezzel az erővel ő maga sem érti, hogy a Zójával való viszonya mégis hogy maradhatott nagyjából titokban. Nagyjából.
   -  De ugye ő tartani fogja a száját? Rólunk?
Hirtelen és élesen kérdez vissza, a beszéde hadaróvá válik. Az első és legfontosabb, amit hirtelen tudni akar, bizony ez: a lánya, egyetlen vére vajon lesz olyan kedves és intelligens, hogy ezt az apróságot megtartja magának? Vagy ahogy most Zójának kisírta a bánatát, lehet, hogy Lénának is eljár az a lepcses is szája? Különben pedig...
Behunyt szemmel iszik bele a forralt borba, a savanykás, mégis édes, fűszeres íz és a melegség furcsa ízt hagy a szájában. De legalább megmelengeti a kezeit.
   -  Mi? Milyen tesztről beszélsz? - összeráncolja a homlokát, az arcára értetlen kifejezés ül, ahogy ismét a nő szemébe néz... majd szép lassan, ahogy felfogja annak szavait, ez jéghideg riadalomba csap át - Várj. Várj, várj. De ugye nem vagy az?
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. december 13. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 15. 06:51 | Link

Dwayne

Hihetetlen önuralomra van most szüksége, hogy ne akarjon veszekedni vele, és ha ezt meg is tudja tartani, a kezdeti vidámságnak mondható csilingelés eltűnt, most is cseng amit mond, csak érezhető benne a szomorúság. Elvégre a férfi elég érzéketlen a témával kapcsolatban, és noha tudja, hogy Dwayne ilyen, mégis lehúzza őt ez az egész beszélgetés. Pedig nem is veszekednek, és nem is akar veszekedni.
- Nem fogja. Van esze, és megígérte nekem, hogy nem tesz semmit. Csak légy vele türelmes, nehéz ez most neki.
Ha csak magából indul ki, aki reménykedett, hogy talán mégiscsak kaphat egy esélyt a férfitől, akkor elképzelni se tudja, mennyire fájhat ez az egész a gyerekének, aki egész életében együtt akarta tudni a szüleit. Egy ideig csak az apját akarta megismerni, aztán amikor ez megtörtént a szüleit összehozni, majd a végén, amikor elkezdett reménykedni, borult minden. Megtorpan, és egy pillanatnyi habozás után felpillant a férfire.
- Nem értek valamit. Miért jöttél hozzám, nem Halloweenkor, hanem az utána lévő időszakban, ha kínos számodra, hogy velem voltál?
Követett el a múltban hibákat, sőt élete legnagyobb hibáját éppen a vele szemben állóval követte el. Viszont Dwayne pontosan tudja mit érez, hogy mennyire megbánta, hogy hányszor próbálta helyre tenni a dolgot, és mennyire igyekezett, hogy jóvá tegyen mindent.
- Úgy értem, rengeteg tanár, falulakó, munkatárs van a minisztériumban, aki nő, olyanok, akik odáig vannak, ha néha történik valami az életükben, és ahol nincs ott egy gyerek, mint veszélyforrás, miért hozzám jöttél?
A kérdés kicsit kétségbeesettnek tűnhet, ami nem is csoda, hiszen lassan már semmit sem ért. Elvoltak, normálisan, nem kellett több, csak egy kis együtt töltött idő, béke és nyugalom, négy fal között. Erre Léna visszatér, és mindaz, ami a lakásában történt hirtelen egy kínos kis fejezet lesz. A szája akaratlanul is lejjebb görbül a következő kérdésnél, amit igyekszik leplezni, ám nehezen megy.
- Ha _terhes_ lennék, szóltam volna. Az előzőről is tudtál. Nem akartam a frászt hozni rád, ha egyszer nem volt mivel.
A vállát is megrándítja kicsit, mintha nem számítana a dolog, pedig ha tudná a férfi, hogy mennyire számít, akkor nem biztos, hogy így nézne rá. Zója mindig is nagy családot akart, rengeteg gyerekkel. Ehhez képest kétszeresen elvált nő, akinek egy harmadiktól van egyetlen gyereke. Nem jó arány, egyáltalán nem. Elfordulva a férfitől kicsit rebegteti a pilláit, ez kényes téma nála, az egész gyerekvárás, család. Igyekszik kerülni, amennyire csak lehet.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2014. december 15. 06:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 16. 13:46 | Link

Karácsony és Egyetlen

A karácsonyi bál másnapján mentem haza. Meglepő módon több hely kellett az ajándékoknak, mint a saját cuccaimnak. Azt hiszem az utazgatás közben megszoktam, hogy kevés holmit cipeljek magammal.
Hazaérve aztán meséltem, mindenről, ami velem történt, hogy hogyan vagyok, mit tervezek, milyen a munka, mind a kettő... Közben nagymamámnak segítettem a konyhában, majd apámnak a nappali feldíszítésben. Idén ugyanis kisebb bulit tart: barátaival, kollégáival tervezi eltölteni a karácsony előtti estét. Nekem arra a napra más terveim voltak, illetve hát erre a napra, hiszen a nagy karácsonyi készülődés közepette gyorsan telt az idő. Én pedig most itt állok két tálca sütivel és néhány kisebb ajándékkal Alexék háza előtt.
Fogalmam sincs, hogy ők mivel ütik el a karácsony előtti napot, de remélhetőleg lesz annyi idejük rám, hogy odaadhassam azt, amivel készültem. Jó, mondjuk terveim szerint szeretnék itt is aludni, elvégre nincs kedvem hazamenni a hangos társaságba, és ami jóval fontosabb: szeretnék négyszemközt beszélni Alexszel.
Sóhajtok egy nagyot, a kiáramló levegő fehéren gomolyog az orrom előtt. Kezdek fázni bár annyira fel vagyok öltözve, hogy még én sem ismertem magamra otthon a tükörben. A nagy, pufi kabát, a szemig húzott sál és a fél arcot eltakaró csuklya nehezítheti a felismerést még akkor is, ha kéklő szemem és néhány kósza, aranyló hajtincsem próbálkozik is felhívni a figyelmet magára.
Újabbat sóhajtok, majd elsétálok az ajtóig és bekopogok. Most már nincs is már dolgom, mint várni és imádkozni, hogy Alexék itthon töltik a karácsonyt és nem mondjuk Ausztriában forrócsokiznak egy hegy tetején. Valami kellemesen meleg nekem is jól jönne most. Finoman vacogva toporgok a küszöbön, várva arra, hogy beengedjenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 20. 23:34 | Link

Kopognak. Meg sem próbálok osztozkodni a nővéremmel, nyissa ki ő az ajtót, akkora munkában van éppen. Kiballagok az előszobába, és feltárom a bejáratot a lábtörlőnkön álló jól beöltöztetett hóembernek. Aki Lin, de ezt nem rögtön, csak egy kis segítséggel sikerül megállapítanom, ugyanis kábé semmi sem látszik belőle. Két tálcával és más csomagokkal egyensúlyoz, úgyhogy legelőször is megszabadítom a holtsúlytól.
- Helló! - vigyorgok rá meglepetten, de nagy örömmel. - Bújj be!
Nyúlok a két tálcáért, és jobb híján belépek a folyosóról nyíló első helyiségbe, a szobámba, és egyelőre ott teszem le őket az ágyra.
Amíg karácsonyi meglepetésem lefejti magáról a ruharétegeket, a folyosó falának dőlök, és mikor végez, végre megölelhetem őt. - Hát te? - kérdezem lehajolva a hajába bújva. Még egy puszi is jut az arcára.
De nem vagyok irigy, a többieknek is adok belőle. Behívom a konyhába, ahol nem sok változott, mióta ott hagytam családom tagjait.
Szilvi a konyhaasztal fölé hajol, előtte egy szakajtónyi fehér habbal díszített mézeskalács, mellette még íratlan formák. Az én helyem mellette volt, rendes öcsként segítek ugyanis idén a mézeskalács-gyártásban. Vagyis a gyúródeszka felém eső részén kissé szerencsétlenebb, illetve széttrollkodott darabok nyugszanak, de azokat minden szeretetemmel csináltam, tényleg.
Anyám a konyhapultnál franciasalátát kever holnapra. Huszonnegyedikén az egész napos programja halászléfőzés és halsütés, úgyhogy ilyenkor előkészül az ebéddel, amennyire lehet.
Apám szintén a konyhaasztalnál ül, ő nem veszi ki a részét a kreatív munkából, amikor kimentem, épp a politikán morgolódott.
- Nézzétek, kit találtam a küszöbön! - tolom a derekánál fogva finoman beljebb Lint a konyhába.
- Megtarthatom? - pislogok sűrűn angyali mosollyal anyukámra.
- Szia Lin! - köszön anyám.
- Üdv! Nem lesz Camaro féltékeny? - kommentálja kérdésemet apám.
Nővéremet a legkönnyebb meggyőzni, felnéz, és integet barátosnémnek a kezében lévő  fehér habbal teli nejlonzacskóval.
- Ha jön mézeskalácsot díszíteni! Még vagy ezer van vissza - morgással vegyes sóhajtást produkál.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. december 21. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 21. 14:08 | Link

Szerencsémre Alex nyit ajtót, így megúszok egy esetleges magyarázkodást, amit a szüleinek adhatnék elő arról, hogy mit is keresek itt. Ő nem kérdez semmit, bár láthatóan először őt is megtéveszti az álcám. De ezen nem is csodálkozom. Ha nem apám előtt öltöztem volna fel hóembernek, szerintem még ő is megkérdezte volna, hogy ki a fene vagyok.
- Szia! Köszi - lehelem, miközben átadom neki a tálcákat és belépek mellette a házba. Végre megszabadulhatok a nyolcezer rétegnyi ruhától: a vastag kabáttól, a két méter hosszú sáltól, a kesztyűimtől, a rózsaszín kardigánomtól. És csodák csodájára emberi kinézetem van alatta. Kapok egy ölelést is, amit elnyújtok addig, amíg csak lehet. Államat Alex vállára estem, hozzásimulok, karjaimmal kapaszkodok belé. A puszit is viszonzom, és közben úgy mosolygok, mintha ma lenne karácsony, én meg öt éves lennék.
- Apám bulit tart, nem akartam láb alatt lenni, na, meg hiányoztál - hangzik válaszom, majd hagyom, hogy átkísérjen a konyhába. Vicces bemutatása - és keze a derekamon - megdobogtatja a szívem, kicsit elvörösödök, de úgyis kipirultam a hidegben, szóval nem valószínű, hogy bárkinek is feltűnik.
- Jó napot! - köszönök zavartan barátom szüleinek, majd tesója felé fordulva egy "sziát" is kinyögök. - Persze, szívesen beszállok a munkába.
Bólogatok, majd Alexre nézek kérdően, honnan is szerválhatnék zacskót, hogy aztán én is beállhassak díszíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 21. 21:05 | Link

A szokásosnál hosszabban ölelem a lányt. Olyan rég találkoztunk, bár legalább a levélváltásaink sűrűbbek, mióta a Bagolykőre is jár. Tanítani! Ez annyira fura. Ő tanár. Én meg tavasszal érettségizem.
Meghökkenek magamon, de sikerül nem lefagynom, ahogy félredöntött fejjel lehelek egy puszit az orcájára. Visszaadja, és leesik, hogy ez igazából normális köztünk. Csak nekem volt másmilyen.
Napirendre térek a dolog felett, és betolom magam előtt a lányt a konyhába, ahol a család közvetlenül fogadja - persze. Egy nyaraláson már túl vagyunk együtt, és azóta gyakran kérdezgetnek is Linről.
- Nem kérsz előbb valamit enni, inni? - szakítja félbe anyám Szilvi önmegváltó tervét barátomhoz címezve a kérdést.
- Kamit lekenyerezzük majd - válaszolok én meg apámnak vigyorogva, és nővérem fölé állok, hogy megnézzem, hol tart. Már előre látom, jövőre fele ekkora adag mézeskalácstésztát fog begyúrni.
- Nem kell ám most nekiállni - ajánlok fel menekülési lehetőséget Linnek magam mögé, a szobám felé bökve. - Be is mehetünk.
Ha mégis feláldozza magát, Szilvi könnyen megoldja a zacskókérdést: a kezébe nyomja az én elhagyatott darabomat. Mindenkinek jobb lesz ez így. Az én kalácsaim nem nyernének versenyt.
Addig nekem eszembe jutnak a hozott sütemények, hát behordom őket a konyhába.
- Ezeket Lin hozta - leteszem anyu mellé a pultra, és le is vámolom a csokisabbikat afféle munkadíj gyanánt.


De macerás ennyi ember irányítaniiii. >.< Képzeld úgy, hogy normálisan reagáltak rád.:D
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 22. 12:23 | Link

Alex családjának tagjai kedvesek mint mindig, legalábbis eddigi tapasztalataim szerinti mindig. Karácsonyi készülődésük meghitten hangulatos, vagy csak nekem tűnik annak. Nálunk a nagy családi ünnepek mindig kicsit lehangolóak, mert olyankor óhatatlanul kettesben maradunk apámmal, és valahogy mindig ott van az érzés, hogy valami - vagy sokkal inkább valaki - hiányzik. Talán ezért is tart most apám nagy összejövetelt az ünnep előtt: megpróbálja kitölteni azt az ürességet, amit mindketten tisztán érzünk, bár talán ő fájóbban, mint én.
- Oh, köszönöm nem. Majd talán később - hárítom el a kedves kínálást, és már fogom is meg a felém nyújtott zacskót. - Á, szívesen segítek. Ráadásul ráérünk még. Úgy terveztem, hogy sokáig maradok, de csak, ha nem zavarok - pislogok gyorsan körbe, elvégre ez nem volt túl udvarias kérés. Sőt még csak kérés sem. Inkább a sütidíszítésbe temetkezek, hogy mielőbb készen legyenek.
Lassan telik az idő, én örülök Alex közelségének és a kellemes karácsonyi hangulatnak, ami bevallom, egyébként ritkán kap el, de a fiú mellett minden olyan egyszerű, és valahogy sokkal, sokkal jobb, mint egyébként.
Nem kevés idő múlva kissé sajgó derékkal és elgémberedő ujjakkal sóhajtok rá Alex testvérére, akivel szinte egyszerre végzünk, s ez valamiért vicces számomra, így ránevetek a lányra. Segítek még amiben lehet, illetve segítenék, de azért látom, hogy finoman hessegetnek már, elvégre mégiscsak én vagyok itt a vendég, nem kéne kivennem a munkát a kezükből.
- Hát akkor azt hiszem, megnézném a szobádat - lépek Alex mellé, és már-már megfogom a kezét, amikor rádöbbenek, hogy talán mégsem kéne. Nekem magától értetődőnek tűnik, de mintha korábban nem jártunk volna kézen fogva, az nem a barátok, hanem a párok kiváltsága... Hangyányit vörösebben indulok el Alex szobája felé, mint terveztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 112 113 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek