28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 28. 22:16 | Link

Maga a megtestesült nyugalom

Úgy döntöttem, nem oktatom ki Serent az emberi kapcsolatok mibenlétéről. Egyrészt, mert én magam sem voltam ember, másrészt, mert ő az érzelmek terén még annyira sem volt emberi, mint én. Pedig az már igazán nagy szó.
Gyűlöltem, amikor mindenki engem figyel, márpedig Seren vállán sikerült kivívnom a lehet legtöbb figyelmet. Köszönöm szépen, ez nekem egy életre elég is lett volna! Nem bírom elviselni,ha mások irányítanak, Seren pedig éppen ezt tette. Ő szabta meg, mit tehetek és mit nem. Ez egyrészről érthető, elvégre a tanárom, másrészről viszont, a mai napi egyetlen tanárt sem volt szerencsém látni, aki kicipelte volna a legkedvesebb vámpír diákját az épületből. Az meg, hogy végül a padlón kötöttem ki már a jól megszokott kapcsolatunk része volt. Legalább ezúttal nem lettem felpréselve a falra; ez is haladás!
Az, hogy kapaszkodtam Serenbe enyhe megnevezése annak a dolognak, amit éppen csináltam. Gyakorlatilag tudat alatt azon munkálkodtam, hogy letépjem a karját és majd megetessem a faluban valami bestiával. Nem tudatosan tettem, természetesen, hanem azért, mert egyszerűen rázott a hideg a hopponálás gondolatára is.
-Nem félek, csak sokkal jobban szeretek a saját lábamon közlekedni. -összeszorítottam a szemeimet egy pillanatra, hogy kitisztuljon a kép.
Szerettem volna abban a hitben tartani a férfit, hogy ezzel nem hozta rám a frászt. Márpedig sikerült neki. És ő ezt tudta is. Akkor meg minek töröm magam? Már annyira mindegy, hogy Seren mit gondol. Kevés embert engedek közel magamhoz, ő viszont közöttük van, tehát joga van látni a gyengeségeimet is.
Jó kislány módjára követem Seren utasításait és összeszedek egy szerencsétlent, akit különben még időm sincsen sajnálni, annyira sietek a dologgal. Hogy ennek mi a oka? Egyre dühösebb vagyok.
Gyakorlatilag repülök vissza a férfihez, hogy azután megismertessem közelebbről egy jó darab alumíniummal. Talán nem kellene ennyire felhúznom magam a megjegyzésén, de én mégiscsak én vagyok, neki meg tudnia kellett volna.
-Seren, te nem vagy normális! -ez csak kicsúszott a számon, majd a férfi orra barátságot köthetett az öklömmel.
Becsületemre legyen mondva, hogy igazán nem ütöttem nagyot, mert annak ellenére, hogy ez a megjegyzés nem esett jól, vigyázni akartam Serenre. Emberi mértékkel valóban fájdalmas lehetett a kis találka, de közel sem annyira, mintha minden erőmet beleadom.
-Majd legközelebb egy egész űrszondát vágok a fejedhez. -ajánlottam fel sziszegve.
Nem akartam én komolyabb összetűzésbe keveredni Serennel, mivel egyértelmű volt, hogy én járnék rosszul, de a kis megjegyzése sértette az önérzetemet, pláne mert kifejezetten nem én irányítottam. Tehát, ha igazságos akarnék lenni, akkor most elásnám valahova egy pár napra, csak hogy megtapasztalja, milyen az, amikor tehetetlen vagy. Egy kicsikét.
Edictum. Nagy probléma. Ha pedig mi belekerülünk, akkor nekem végem. Ki fognak filézni... nem örülnék.
-Persze, de ezen a helyzeten nincs mit tovább ferdíteni. -mutattam rá a nyilvánvalóra. -Egy külső szemlélő már éppen az esküvőnket tervezgeti!
Szívem szerint agyon csaptam volna egy vaslapáttal, amiért kirángatott az iskolából és nem is akárhogyan. Mert, ha még végighúz maga mögött a folyosón; persze, kereshetném később a becsületemet valahol a padlón, de még mindig jobb, mintha kicipel onnan.
-Ja, én vagyok. -sóhajtottam fel és lecsüccsentem mellé a padkára. -Az orrod megmarad? -pillantottam rá oldalról, hogy felmérjem az okozott károkat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 29. 01:05 | Link


 - Aha - hagyta rá, nem érzett rá kényszert, hogy mindenképpen rávegye a lányt, hogy mondja ki, ami mindkettejük számára egyértelmű és nyilvánvaló. Valahol szórakoztató volt számára ez az egész helyzet, legalább egy-két órára kizökkentette a keserű nihilből, és szíve mélyén valahol hálás volt ezért Kathnek, még úgy is, hogy beismerni ezt akkor sem lett volna hajlandó, ha Cruciatus-átkot szórnak rá.
Azt mondják, rengeteg mindent meg lehet tudni egy nőről, ha az ember a kezét figyeli. Példának okáért, amikor egy kétméteres alumíniumtáblára akar felszúrni minden erejével, valószínűleg dühös.
Ugyanez az állítás akkor is elhangozhat, ha emberfeletti gyorsasággal az orrod előtt terem és mire pislognál kettőt, az emlegetett kéz találkozik az emlegetett testrésszel. Aláfestőzene: kellemes reccsenés.
A férfi arca megrándult egy pillanatra, de nem igazán adja jelét, hogy mélyen érintette volna a találkozás, ahhoz túl megszokott vendég volt nála a fizikai fájdalom.
 - Oké, eszt begértebeldeb - ismerte be - mármint hogy megérdemelte, ha nem lett volna egyértelmű -, kézfejével letörölve a vért az arcáról. Valamikor el kellett volna kezdenie számolni, hányszor landolt egyes személyek ökle az arcán, és most pontos statisztikákat tudna felmutatni a témakörben, de még mindig úgy érzi, hogy összességében kevesebb volt a jogos darab, mint amennyit puszta létezéséért kapott, vagy mert rosszkor volt rossz helyen. Bár igaz, ebben a kategóriában az orrtörés a legkisebb sérülései közé tartozott, többnyire az életveszélyes darabok lekötötték a figyelmét, érthetetlen okokból.
Egy pálcaintéssel helyrerakta a járulékos veszteséget, de véleménye szerint megérte, legalább Kath nem hozza őket további kényelmetlen helyzetekbe a Seren szemével kapcsolatos megállapításai révén.
 - Kérlek. A Voyager 1-et szeretném, az nagyon szimpatikus - osztotta meg a lánnyal a preferenciáit, elvégre csak nem tűrheti el, hogy valami mezei Pioneer kössön barátságot becses orcájával.
 - És? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel. Lehet, csak ő volt túl érdektelen az ilyesmihez, de egyáltalán nem tudta kihozni a sodrából a tény, hogy valaki esetleg hírbe keverheti a nevét Kathel. Amilyen pletykák róla a suliban keringtek, ez már nem tett semmi pluszt a hírnevéhez, sőt, talán még javított is kicsit a tendenciáin.
Egy bólintással konstatálta, hogy Katherine valóban önmaga lett, Seren orra pedig bőszen helyeselve alátámasztotta az ítéletet.
 - Ne aggódj, nem most tört először - biztosította a lányt, miközben feltápászkodott a kövezetről.  - Add a kezed. Hazamegyünk - nyújtotta felé a karját, és ha Kath elfogadta, eltűntek a differenciálatlan semmiben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. július 2. 19:00 | Link

  Thomas és Mesélő


Nagyon nem tetszik, ahogy az eredeti társaságomat felváltó, annak helyére leülő férfi rám néz és méreget. Ne nevezzen a kicsikéjének. A levelet talán megkapja, de belőlem nem kap mást, mint fejfájást, azt garantálom. Gondolati szinten megy a dolog, magabiztosnak érzem magam, és erősnek, de hangom nem annyira tükrözi ezt vissza, és ha valóban úgy adódna, nem biztos, hogy ő járna rosszabbul, ha összeakasztanám vele a bajszom. Az egész emberből süt a veszély, a riasztó csak úgy üvölt bennem, hogy nehogy közelebb engedjem magamhoz ennél.
- Nem kérek inni - mondom erőtlenül, miközben úgy látszik "vendéglátóm" nem izgatja magát azon, hogy még mindig az azonnali elhamvadással fenyegetem a  tárgyat, amiért jöttek.
A Tony nevezetű máris fordul, hogy hozzon abból a kedvencből, de ez mit sem számít. Ha ennyire bolondnak néznek, az az ő bajuk. Leerőszakolni pedig úgysem fogják tudni rajtam, mert azzal az erővel akár ki is rángathatnák a kezemből a megfeketedett maradványait a levélnek, szóval esélytelen, hogy ilyesmire sor kerüljön. Túszuk pedig már nincsen, akivel rávehetnének, hogy azt tegyem, amit akarnak.
Ellenben én úgy tűnik továbbra is bírom az irányítást, vagy legalábbis annak látszatát, mert bár nem sokra megyek vele, ha itt hagyom a fogam, a társaság vezetője bemutatkozik, és társait is megnevezi. Szóval Dávid. Olyan furcsán hangzik egy teljesen hétköznapi, pozitív csengésű név egy ilyen alaktól. Azonban, hogy érzékeltesse, hogy az engedékenysége ellenére mégiscsak ő diktál itt, a nevek mellé azt is elsorolja, hogy az illető milyen páratlan módon tehet el láb alól, ha rosszul viselkedem. Tina pengéje megcsillan a gyér világításban, és valahogy el tudom képzelni róla, hogy olyan veszélyes, mint amilyennek Dávid beállítja. Kémény nevének említésére arra felé pillantok ahol az eltűnt a társammal. Még nem jött vissza. Nem tudom eldönteni, hogy ez mit jelenthet, de nem is akarom felhívni a figyelmet a felfedezésemre, helyette újra Dávid szeme közé szúrom saját pillantásom. Nyelek egyet, és összeszedem a gondolataimat.
- Miközben olvasok, elég nehezemre esne figyelni arra, hogy nem-e küldtök átkot az arcomba, nem gondolod? - kérdezem kicsit határozottabban. Kezd bosszantani, hogy ez az alak teljesen bolondnak néz. Persze azt is tudom, hogy ezzel együtt az ő béketűrése is rohamosan fogyhat, legutóbbi fenyegetését szinte már érzem is beteljesedni a bordáim közt. De amíg nem lankad az éberségem, biztos vagyok benne, hogy megmarad fenyegetésnek. Viszont előbb-utóbb elege lesz ebből, és akkor kockáztatni fog. Én pedig talán elszúrom a napjukat, de biztosan bele is halok. Ezt pedig valahogy szerettem volna elkerülni.
- Volna egy javaslatom.. - kezdem, pedig nem is igazán tudom még mindig, hogy mit tehetnék, ám abban a pillanatban megpillantok valamit a szemem sarkából. Visszajött! - bukfencezik egyet a szívem a gondolatra, és majdnem elmosolyodom örömömben. De megőrzöm lélekjelenlétem, és lesütöm a szemem, majd ismét a társaság vezetőjére emelem tekintetem.
- Hazamegyek.. és maguk is. A levelet pedig nem adom át, mivel.. az enyém.
Amint meghallom a szárnyak suhogását, én is mozgásba lendülök. Oldalra rántom magam, felborulva a székkel ültemben, de még a leérkezés előtt az asztalra szegezem pálcámat, és elkiáltom magam:
- Reducto!
Csak remélni merem, hogy az átok hatására felrobbanó asztal nagyobb fájdalmat okoz majd, mint a földre való leérkezésem. Nincs időm azonban ezzel foglalkozni, azonnal nyakamat behúzva, jobb kezemmel az alaposan beütött balt szorítva az egyik asztal felé kezdek rohanni, és közben még vaktában a vállam fölött magam mögé küldök egy hátráltató átkot is. Nem látom, hogy a segítségemre siető férfi hol van, és hogy a támadóink közül megsérült-e valaki, csak azt látom, hogy fordul egyet velem a világ, amint átesek a kiszemelt asztalon, felborítva azt, némi fedezék reményében. A levél görcsösen összeszorult ujjaim közül a földre hullik mellettem, én pedig levegő után kapkodva az asztallapnak dőlök. Hirtelen kiszaladnak a gondolatok a fejemből, és csak az adrenalin dübörög bennem. Nem félek, nem vagyok bátor sem, ösztönből cselekszem, a túlélésre játszom. Majd utólag végiggondolom az eseményeket, ha még lesz rá lehetőségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Maurice Mclaughlin
INAKTÍV


A mágustusa főszervezője
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 36
Írta: 2013. július 16. 22:11 | Link

A tusa - 3. próba - 7 versenyző
Edictum szerkesztőség


Még egy hét sem telt el a sárkányok próbája óta, de maradék 7 bajnoknak ismét eljött az ideje, a harmadik bizonyítás. Ez a feladat sokkalta könnyebb és egyszerűbb, mint az eddigiek, és nem jár annyi veszéllyel. Itt inkább az eszükre kell hagyatkozniuk, és az ügyességükre.
A szokásos reggelizés után a zsupszkulcs a Nagyteremből nem vitte vissza a csapatot a Lakrészbe, helyette egy lakótelepszerű helyre érkeztek. A férfi mindenkit felállított libasorban maga mögé az egyik lakás kaputelefonja köré, és egy kód beütése után megnyílt alattuk a föld. És a legjobb az egészben, hogy a muglik ezt észre sem vették.
Nem zuhantak nagyot, bár nem valószínű, hogy mindenki talpra esett. Sötét volt, csak miután a fiatalok szeme megszokta a fény utáni sötétséget, akkor vehették észre, hogy egy fáklyákkal kivilágított úton kell követniük Maut. Vagy tíz percet sétáltak mire egy ajtóhoz érkeztek. Ahogy az feltárult, mintha ismét kiléptek volna a külvilágba, a fények és növények között egy magas, 8 szintes épület meredt az ég felé.
- Hát bajnokok, a harmadik próba az Edictum szerkesztőségében fog zajlani. A feladatotok nem más, mint hogy jussatok be, mindenki külön emeletre menjen, és közben legyetek nagyon körültekintőek, mert lesznek akik nem látnak szívesen itt idegeneket... Na már most. A feladat pedig, hogy keressetek egy eldugottabb helyet, és írjatok egy kitalált pletykát valamelyik versenytársatokról, majd küldjétek el a nyomdába. Ezután pedig igyekezzetek ide vissza, mert gyorsaságra fog menni az egész. És mehettek - kezével a bejárat felé intett, hogy mehetnek, és kezdjék el minél előbb a dolgot.
Ő maga leült egy fa árnyékába, és a napszemüvegét feltéve olvasni kezdett egy régebbi Edictumot.

//Egyelőre csak induljatok el valamerre az épületben, és majd kaptok egy személyre szóló akadályt, mint az erdősnél. A megírt cikkeket pedig majd a következő hszbe tegyétek bele!//
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. július 16. 23:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. július 16. 22:49 | Link

Próba vol 3.
Címlapra vele..


 Kicsit meglepte, hogy ilyen hamar elérkezett a következő próba, és nagyobb kivitelű gyakorlás nem előzte meg. Sőt, egyáltalán nem. Kiheverte a sárkánnyal való találkát, és azt is, hogy tovább is jutott, nem háborodott fel a gyorsaságon sem, csak meglepődött. Ezek után már nem tudja elképzelni, mit hoz a harmadik próba. Pedig meg volt róla győződve, hogy most még keményebb lesz, de akkor talán mégis tévedett? Majd kiderül.
Így, mivel nem tudta mi vár rá, utolsó reggeli címen tömte tele a hasát, intett búcsút a Nagyteremnek, hiszen a mókus tudja, milyen verembe lökik be őket, majd várt, hogy visszainduljanak, vagy épp, el. De a lakrész most kimaradt, kikerülték, helyette egy igencsak fura terepre érkeztek. Körbetekintgetett, próbálta kitalálni, hogy mégis hova cipelték őket, de a terep túl emberi volt ahhoz, hogy ettől komolyabban tartani lehessen. Vagy csak illúzió, és most jön a neheze?
- Éljen, kirándulunk. - bökte oda egyik mellette állónak, miközben sorba álltak, mint az ovisok, és megindultak előre. Magában jót mulatott azon, ahogy most kinézhetnek, ahogy a kívülálló láthatja a kis csapatot, akik hűen követik a vezért, akár a halálba is. De minden túl nyugodt volt ahhoz, hogy ilyesminek tűnjön, a kapu pedig, ahova beálltak, már csak a hab volt a tortán. Nem ért a mugli dolgokhoz, sosem értett, és a kaputelefon neki egy komoly rejtély. De csak kétes pillantással illette, és mire bármit szólhatott volna, zuhantak egy sort. Egyensúlyát elveszítve kalimpált párat, mikor megérkezett a földre, nem sok kellett ahhoz, hogy fenékre huppanjon, de végül csak visszaküzdötte magát egyenesbe. Miután szusszant egyet, és a többiek is rendbe szedték magukat, a többiekre tekintett, majd végül a férfire, aki már részletezte is, hogy mi vár itt rájuk.  
- He? - csúszott ki a száján, amikor is megértette a feladat lényegét, de közben azért örült, hogy lesz, akit majd jól szemközt átkozhat. Bár kérdés, mire, kire utalt épp. Amint kiadta az útját Maurice, már fordult is sarkon, kezébe véve a pálcáját és előretörtetve indult meg, hogy belépjen a szerkesztőségbe.
- Ehh.. szép kör lesz.. - morogta magában, miközben körbetekintett, és sietős léptekkel megindult, hogy birtokba vehessen egy emeletet minél hamarabb és elkezdhesse a próbát. De addig be is kell jutni, no meg el is. A bejáratot egyszerűen, minden bűbáj nélkül nyitotta ki, elsőnek könnyedén átlépve egy akadályt, az ajtót, a többi pedig még csak most jön, ahogy megindul egyre beljebb kitartóan haladva az harmadik emelet felé.
Utoljára módosította:Benjamin Lawrence Krise, 2013. július 16. 23:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 16. 23:25 | Link

3. forduló


A sárkányos kalandot Sofi jó néhány sérüléssel élte túl. A legtöbb csak karcolás, vagy kisebb seb, de a karján egy hatalmas vágás éktelenkedik. Szerencsére azonnal kapott megfelelő ellátást, ahogy a lakrészbe ért, így várhatóan nem marad heg utána. De egy kis idő kell, mire teljesen meggyógyul. Most a seb valami spéci, mágikus cuccal van leragasztva, ami nem zavarja a lányt a mozgásba. Viszont ha megemeli a karját, az eléggé fáj és húzódik neki. Jobb karja viszont sértetlen, így azzal bármit meg tud csinálni. Még jó, hogy jobb kezes. Bár ha szüksége lesz a bal kezére, akkor majd legyűri a fájdalmat. Sosem lehet tudni, hogy mit tartogat számára a harmadik forduló.
Sofi kissé nyűgösen kelt fel aznap reggel, és minden rossz volt aznap neki. Azonnal ideges lett, és a plafonon volt. Aki csak rosszul nézett rá, azt kiosztotta. Nem volt jó ötlet ma kikezdeni vele, bár akkor sem az, ha jó napja van. Reggel a szokásos tusás felszerelését húzta fel, ami a hosszú cicanaci, és egy hosszú ujjú felsőt takar. Derekára tette az övet, haját copfba fogta, mint mindig. Zsebében ott lapult néhány dolog, amire lehet szüksége lehet, valamint a pálcája.
Reggeli után azonnal indultak is a helyszínre, ami egy zsúfolt nagyváros volt. Nagy valószínűséggel Budapesten kötöttek ki. Sofi csak egyszer járt itt életében, akkor sem túl sok időt, így nem volt túlzottan ismerős neki a környék. De nem is tartózkodtak sokat a muglik között, hanem egy zuhanás, és 10 perc séta után megérkeztek a tett színhelyére. Maurice elmondta a fontosabb tudnivalókat, majd útnak eresztette a versenyzőket. Sofi nem kicsit volt meglőve a pletyka miatt. Személy szerint utálta a pletykákat, és még sosem kellett neki ilyesmit írnia. Szóval azt sem tudta, hogy hogyan álljon neki a dolognak. Ötlete sem volt arról, hogy kiről, arról pedig még annyi se, hogy mit írjon. Hatalmas sóhajjal lépett be Benji után az épületbe. Hallotta, amit a srác mond, és le is reagálta egy "Bizony, az lesz!"-szel, majd haladt tovább.
- Enyém a második emelet! - kiáltotta el magát, majd kissé tempósabb léptekkel indult meg a lépcső felé, hogy bevegye a második szintet. Óvatosan haladt felfelé, pálcája pedig csőre töltve várta az akciót a lány kezében, előre szegezve.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 16. 23:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 17. 00:04 | Link

Tusa III

Alig egy hét telt el a sárkányok óta. Ez számomra arra volt elég, hogy regenerálódjak. Az égési sérüléseimet, meg a sok karcolást azonnal ellátták, amint megérkeztünk a lakrészbe, komolyabb, maradandó sebet, pedig szerencsére nem szereztem. Arra már nem volt elég a hét, hogy egy újabb megmérettetésre is ráhangoljam magam. Ahhoz képest, hogy először nagyjából egy hónapot semmittevéssel töltöttünk, az első próbát követően nagyon sűrű lett a program. Úgy érzem, szinte egy nyugodt percem sincs, túl gyorsan telnek napok.
A körülményekhez képest kipihenten ébredtem ma reggel, bár nem sok kedvem volt az újabb próbához. Legszívesebben visszabújtam volna a takaróm alá lustálkodni. Fogalmam sem volt, mégis mivel lehet überelni a sárkányokat, és nem is nagyon akartam megtudni... De hát az élet nem kívánság műsor, én jelentkeztem a tusára, most már bírnom kell, és nem pedig nyafogni miatta.
Amint befejeztük a reggelit, a zsupszkulcs már repítt is minket a helyszínre. A lakótelepen, ahová érkezünk, igénybe veszünk egy mágikus bejáratot, amin keresztül csak egy újabb utcára jutunk. Magamban már azt sikernek könyvelem el, hogy egyáltalán sikerül talpra érkeznem a sötétben. Nagyjából tíz perciig követjük Maurice-t, mire kiérünk a sötétből. Egy magas irodaépület tárul a szemünk elé, Maurice pedig elmondja, mi is lesz a feladat. Kissé meglepetten veszem tudomásul a férfi szavait. Én eddig azt hittem, az Edictum szerkesztősége egy helyiség a déli szárnyban, bár gyanítom, hogy igazából bármilyen nevet adhattak volna az épületnek, nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy "lesznek akik nem látnak szívesen itt idegeneket". Egyelőre fogalmam sincs, kiről és miféle pletykát fogok kreálni. De előbb jussak be, szerezzek pergament meg pennát, aztán majd kitalálom.
Sofi nyomában lépek be az épületbe, arra gondolva, hogy jobb lesz minél alacsonyabban lévő emeletet elfoglalni, hogy aztán könnyebben ki tudjak jönni. Az elöl haladó Ben megindul felfelé, Sofi elkiáltja magát, hogy övé a második, úgyhogy én nem bonyolítom túl a dolgot, egyszerűen úgy döntök, megpróbálom az első emeletet birtokba venni. Előhúzom a pálcámat, és óvatosan haladok a folyosókon, hogy találjak egy nyugis helyet, ahol írhatok. Közben az jár a fejemben, hogy ez jobban hasonlít arra, amikor a gyerekek bátorságpróbát találnak ki egymásnak, mint az a tusa eddigi profiljára. De nem panaszkodom, örülök, hogy ezúttal semmi nem akar megégetni, megenni, megölni, foglyul ejteni... remélhetőleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. július 17. 06:39 | Link

Mágustusa - 3.1 - Bevesszük a várat!


Mint minden tusafeladat előtt, most is rendesen befalt, hiszen ki tudja, ha esetleg beüt a gikszer és ő esetleg feldobja a talpát, akkor ne korgó gyomorral távozzon, azt nem nagyon értékelné a túlvilági sorbaállás során ha még a gyomorkorgása miatt is fájna a feje, elég neki azért mert fűbe harapott, és nem ízlett neki.
A tusára megint külső helyen kerül sor, csakhogy még bizonytalanabbnak érezze magát. Az első próbán azért ott volt a kastély, tudta, hogy egy tucat jó képességű tanár, Uff nagyfőnök, az igazgató és Noel is ott vannak, de se a sárkányoknál, sem itt nem látja ezeket az embereket és ez kicsit idegességre ad okot.
Az ismerős épületre pillantva nyel egyet. Ő már járt itt, nem is egyszer és reméli, hogy nem itt esik majd ki. Ahhoz nagyon nem lenne kedve, főleg hogy még biztos jön ide. Figyelmesen hallgatja a férfit, bólint is párat, hogy megértette, és amint lehet, el is indul. Nem nézve a többieket egyből a hetedik emeletre indul, mivel az olyan boszorkányos szám, és az ottani ablakokból jobb a kilátás. A megfelelő emeletet megtalálva, gondolkodás nélkül nyit be az ajtón.
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. július 17. 06:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 17. 10:06 | Link

Mágustusa
3rd trial


Leragad szemekkel, és kómás fejjel ébredtem fel reggel. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy kiment a fejemből, hogy ma van a harmadik próba. Felöltöztem, már amilyen gyorsan azt bírtam, megspékelve néhány nagy ásítással is. A környékemről már mindenki kiesett, így biztonságban voltam, hogyha leesnék az ágyból. Legfeljebb a kemény föld üt meg, és nem az egyik ellenfelem, amiért ráestem.
A reggeli után azonnal indultunk a próbára. Most is külső helyszín lesz, de amikor megérkezünk, nem ismerős a hely. Lehet jártam már a városban, de azt is tudom, hogy a varázslók szeretik elrejteni magukat a mugli szemek elől. Azért meglepődök, amikor egy kaputelefon pötyögik be a kódot, de sok időm nem marad, hogy megszemléljem a tájat, mert már zuhanunk is lefelé. Sikerült talpra érkeznem, de az egyensúlyomat nem tudtam megtartani. Gyorsan felkeltem a földről, hogy ne maradjak le a többiektől. Sétáltunk még pár percet, mikor egy épület elé érkeztünk. Maurice elmondta a feladatot, ami első hangzásra nem tűnik túl bonyolultnak, de visszagondolva az első próbára, nem bízok semmit sem a véletlenre. Miután mindenki megindult, elhatároztam, hogy valami alacsonyabb szinten keresek lehetőséget, de amint láttam az első három emeletet el is foglalták. Így feljebb mentem egy szintet, és a negyedik emeleti folyóson mentem tovább. Pálcámat már a belépés előtt elővettem, és lassan indultam meg előre. Remélem nem egy újabb Pogrebin fog a nyakamba ugrani azzal a szándékával, hogy felfaljon. Most a gyorsaság a lényeg, és emlékszem, hogy órákig sétáltam, mire megtámadott. Ha most is ez lenne, tuti kiesnék, így ha hátra is fordulok, és megpillantok egy követ, a biztonság kedvéért leátkozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1858
Írta: 2013. július 17. 11:44 | Link

III. forduló

Ma, reggeli után megkezdődött a harmadik forduló. Túl gyorsnak találtam, hogy máris következik az újabb megmérettetés, fizikailag még abszolút messze voltam a csúcsformámtól a sérüléseim után. Egy hét azért kellett volna legalább, de mindegy, nem tehettem semmit. Feladni eszem ágában sem volt, a győzelem reménye kellő motivációt jelentett, hogy folytassam.
Zsupszkulccsal - mi mással - jutottunk egy lakótelepszerű helyre. Kiderült, hogy az Edictum szerkesztőségébe kell bejutnunk, ahol külön-külön emeleteken haladhatunk. Majd meg kell írnunk egy cikket, és végül a nyomdába küldenünk. Mindezt a lehető legrövidebb idő alatt. Nagyon gagyinak tűnt a feladat első hallásra, már el is kezdtem gondolkozni, hogy miről fogok írni, hogy ezzel se ott menjen az idő. Mau bá annyit azért mondott, hogy nem szívesen látnak itt idegeneket, de nem tudtam komolyan venni a figyelmeztetést. Egy kis példányszámú szennylap szerkesztőségéről volt szó, mégis miért lett volna itt olyan fene nagy védelem? Észre se fogják venni, hogy bejöttem, legfeljebb majd eljátszom, hogy gyakornok vagyok, vagy valami hasonló.
Jókedvűen indultam neki a lépcsősornak. Szívem szerint már az első emeletnél megálltam volna, de Kati megelőzött, és a második, harmadik, negyedik emeletnél is későn reagáltam. Az ötödik emeletet viszont már sikerült kisajátítanom. Igyekeztem lazának tűnni, mintha csak egy lennék az itt dolgozók közül. Már csak egy kávé hiányzott a kezemből, hogy még hihetőbb legyen a szerepem. Lehet, hogy akad is majd itt egy kávéautomata.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. július 17. 19:37 | Link

Tusa - III. forduló

A kevesebb, mint egy hét nem volt elég neki, hogy regenerálódjon. Hiába a mágikus gyógyítás - még ő is használta magán a Holdentől kapott külön varázslatokat -, ez nem ugyanaz. Nagyrészt pihent, és ha lehetett csevegett a többiekkel, főleg Katával és Biával. A többiek nem annyira álltak hozzá közel, talán Domi, mégis valahogy sikeresen elkerülték egymást a pár nap alatt. Tudta, hogy a mai nap már a következő próba lett, a kezdetekhez képest kissé gyorsult a tempó. Mindenkit megviseltek a fenevadakkal történt találkozás, ki jobban mutatta, kit kevésbé, de biztos benn Yar, hogy mindenkinek maradandó élmény volt. A zsupszkulcsos utazás már szokássá vált, viszont most egy muglik által lakott környezetbe érkeztek. Aztán egy telefonfülkébe libasorba haladtak be, ami levitte őket a következő tusa helyszínre. Tíz perc gyaloglás után megérkeztek, ahol megtudták, hogy mi a feladat. Körbenézett, hogy ez nem csak egy átverés-e, de minden továbbjutó ott volt, így ha átverés is, mindenki a részese. Miután az eligazítás megvolt, úgy gondolta, hogy ő ugyan nem mászik emeletet, de gyanús volt neki a helyszín. ~ Nyolc szint, az pont hét emelet, mi heten vagyunk. ~ Gondolta letörten és elindult lóhalálában felfelé. A hatodikon már csak egyvalaki lábdobogását hallotta, aki felfelé megy előtte, így ő ezen a szinten maradt. Előhúzta a pálcáját, majd óvatosan kommandózni kezdet befelé, kíváncsian várva, hogy mi az akadály. Próbált mindenkit kikerülni és felfedezni a hely sajátosságait, meg azt, hogy ezen a szinten miket lehet csinálni, kiknek az irodái vannak.  Ha lehetett, elbújt berendezési tárgyak mögé, és amint talált egy biztonságosnak ítélt helyet, írni kezdte a kitalált pletykát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Maurice Mclaughlin
INAKTÍV


A mágustusa főszervezője
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 36
Írta: 2013. július 18. 14:06 | Link

3. próba

Benjamin észrevétlenül, szépen halad célja felé, amíg a padló egy részét borító szőnyeg szélére lépve ropogó, recsegő hangot hall, mintha valami apró ott eltört volna. Pár pillanattal később már ugyaninnen özönlő zafírkék rovarok csapata veszi célba a fiút, fajtársuk halála miatt kicsit sem boldogan. Ha nem akarja a következményeket, gyorsan kell reagálnia.

A 2. emeleten teljes csend uralkodik, Sofia lépteinek zaja is csak egészen közelről hallatszik, hála a régi padlónak. Egészen addig marad fenn a lánynak kedvező állapot, amíg apró figyelmetlenség következtében megbotlik, és elég nagy lendülettel az asztal lábának esik, amitől az azon található porcelánváza a virágokkal együtt leesik. Noha részben szőnyegen ér célba, hangja akkor sem kicsi. Arra pedig nem is gondol, hogy ezzel a tőle pár méterre lévő szekrény lakóját ébreszti fel szunyókálásából. Az ajtaja már nyílik is, és egy morcos házimanó lép elő. Oldd meg, és tegyél rendet magad után!

Kati emeletén jó páran munkálkodnak, ami önmagában nem is baj, hiszen mindenki annyira bele van feledkezve a munkába, hogy észre sem veszik az idegent. Körmölés, és motyogás hallatszik csak, és néha a szitkozódás, mert nehéz megfogalmazni a tökéletes cikket. A lány már majdnem elérte a célját amikor egy fiatal, túlbuzgó szerkesztő meg nem állította, és ezernyi kérdést zúdított a nyakába az újsággal, a cikkekkel, a pályafutásával, na meg az épülettel kapcsolatban. Nehéz lesz, de próbáld meg lerázni gyorsan, hogy ne fuss ki az időből.

Bia egy nyugodt, kihalt emeletre érkezik. Ahogy belép, máris félhomály és csend fogadja, az ablakok mind sötétítőfüggönnyel el vannak takarva. Ahogy közelebb megy, ls megbizonyosodik róla, hogy nincs mitől félnie, elhúzza a függönyt. Azt azonban nem gondolja, hogy talán nagyon régóta ki van halva ez a rész, és a függöny felső részébe egy nagy denevércsalád költözött, akik nem fogadják szeretettel a lányt. Páran közülük elrepülnek, de körülbelül 10 állat megtámadja. Kezdj velük valamit!

Domi pont arra az emeltre érkezik, ahol az újságírók pihenni szoktak. Ez a rész egy szépen kialakított tavacska szép virágokkal és növényekkel, és halakkal a vízben. Bámészkodás közben felfedezheti, hogy a tavacska mellett székek sorakoznak, és a vízesés tetején, egy kis placcon helyezkedik el egy asztal tele papírokkal. Juss fel oda, de vigyázz a kövekkel...csúsznak.

Robi a 3. emelten kap egy rajongót a nyakába. Egy 16 éves leányzó fut utána egészen az ötödikig, és kérdésekkel bombázza, azt nem tagadva, hogy mennyire tetszik neki a haja, meg a járása. Robi már kellemetlenül érzi magát, hogy nem hagyják dolgozni, ezért a lehető leggyorsabban benyit az első ajtón, ami azonnal be is csukódik utána. Egy sötét, poros, és teljesen üres kicsi szobába érkezett. Még világítás sincsen, az ajtó pedig bezáródott, és varázslattal nem nyílik. Juss ki valahogy.

Yar is egy sürgő-forgó társaság emeltére libben be. Az asztalok között sokan mászkálnak és futkosnak, a fejük felett mindenféle ketyere és üzenetek suhannak el. Állj meg szőke, igen, te ott! felszólításra meg kell, hogy álljon, jobb oldala felől egy bicegős öregúr közeledik felé egy nagy adag jegyzettel a kezében. Leülteti egy asztalhoz, és kiadja neki, hogy ezeket válogassa szét, van rá tíz perce, közben odaül mellé, és figyeli a munkáját, ahogy a pulicerpennájának hadarja a szöveget. Oldd meg valahogy a helyzetet!

//Írjátok meg a megoldást, és ha ez megvan, feltételesen folytassátok, és írjátok meg a cikket. Már jöhetnek a pletykáitok is! Ha végeztetek, mehet a nyomdába, és menjetek vissza Mauhoz.//
Utoljára módosította:Maurice Mclaughlin, 2013. július 18. 14:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1858
Írta: 2013. július 18. 17:04 | Link

III. forduló

A harmadik emeleten azért reagáltam későn, mert egy lány leszólított. Külsőre még be is jött, de agyilag zokni volt, az a tipikus üresfejű szőke liba. Csak azt tudta hajtogatni, hogy mennyire tetszik neki a hajam, a járásom, egyszóval mindenem, ráadásul még idióta kérdésekkel is bombázott, például hogy szeretem-e az állatokat. Szorgosan jegyzetelte a válaszaimat, de tudtam, hogy mást is szeretne, mint minden női rajongóm. Ha nem szorított volna az idő, meg is kapta volna tőlem, amit akar, olyan igazi, egyszer használatos típus volt. De miután a negyedik emeletről is lemaradtam, már elegem lett belőle, kikaptam a kezéből jegyzettömböt meg az íróeszközt, hogy megpróbáljam lekoptatni.
- Visszakapod, ha megteszel egy szívességet. Lemennél a földszintre megnézni, hogy ott vagyok-e? - tűnt annyira ostobának, hogy bevegye ezt az orbitális baromságot, vagy legalábbis gondolkodóba essen, amíg lelépek. El is tűntem az ötödik emelet folyosóján. A lazáskodást mégis inkább hanyagoltam, gyorsan benyitottam az első ajtón.
Nem volt valami jó ötlet, teljesen sötét volt, az ajtó pedig bezáródott.
- Finite! - próbálkoztam a varázslattal, hiába. Úgy döntöttem akkor már megírom itt a cikket, így vesztem a legkevesebb időt. Itt legalább nem zavart senki, és majd utána ráérek kijutni.
- Lumos! - kiáltottam, hogy fény gyúljon a sötétségben. A helyiség kongott az ürességtől, a munkához nem voltak éppen ideálisak körülmények. Nem érdekelt, letelepedtem a padlóra az ajtó elé, és elővettem a lánytól szervált papirost.
- Nox! - újra sötétség lett, de nem tehetem mást, szükségem volt a pálcámra.  
- Cicero! - mondtam el egy újabb varázsigét, így már csak le kellett diktálnom a szöveget, az íróeszköz magától tette a dolgát.


Tisztelt Edictum!

Hosszú vívódás után döntöttem úgy, hogy a nyilvánosság elé tárom a birtokomban lévő információkat. Alább olvashatják beszámolómat, használják fel belátásuk szerint.
Hazánk, de talán egész Európa legnagyobb kviddicsreménységének, Yarista Palarnnak a legközelebbi barátja vagyok. Barátja, legalábbis ezt hiszi mindenki. Valójában régen több mint barátság, ami köztünk van. Első látásra egymásba habarodtunk, azonban érzéseinket titkolnunk kellett, ugyanis Yar szülei ellenezték volna a kapcsolatunkat kétes származásom miatt. De nem voltunk elég óvatosak, engedtünk a féktelen szenvedélynek, teherbe estem. Alig múltam 16 éves, amikor kiderült, hogy gyereket várok. Yar bátor lépésre szánta el magát, és úgy döntött, a szülei elé tárjuk az igazságot, és összeházasodunk. Egy hétvégén meg is hívott a kastélyukba, ahol megtetettük a bejelentést. A Palarn szülők azonban durván léptek fel, Yart megkínozták, engem pedig kényszeríttettek, hogy vetessem el a gyereket. A felejtésátkot csak azért nem vetették be rajtunk, mert féltek, hogy maradandó károsodást szenvedne az ő szeretett kisfiúk. Ha így szeretnének a szüleim, inkább világra se jöttem volna! Mindenesetre megfenyegettek, hogy vége az életemnek, ha beszélek.
Mostanra azonban eljutottam odáig, hogy inkább meghalok, csak érjen véget ez a szenvedés, amit napról-napra, óráról-óráról, percről-percre átélek. Az én imádott Yaricsom a szülői akaratnak eleget téve más lányt ölel, más lányt csókol, én pedig csak lopva részesülhetek a szerelmében. Nélküle nincs értelme az életemnek.

Egy reményvesztett lány:
Turnman Katalin


Megfogalmaztam egy kamu vallomást Kati nevében, erre rá fognak harapni. Szinte biztos, hogy valamilyen formában el fog jutni a pletyka a nyomdába, míg ugyanez egy száraz cikknél sokkal bizonytalanabb lenne. A duplázó bűbájjal igyekeztem másolatokat készíteni, úgy gondoltam, hogy több példányt is szétszórok az épületben. Csak előbb ki kellett jutnom.
A Finite az imént nem jött be, benyomtam azért egy Alohomorát is, bár biztos voltam benne, hogy mágikus úton zárták be az ajtót. Ismét kudarc. Több zárnyitó varázslatot nem ismertem, pedig ez lett volna a leggyorsabb és leghalkabb megoldás. Maradt a nyers erő, de egy Lacarnium Inflamare segítségével azért még megpróbáltam megolvasztani a feltételezett zár környékét, hátha lazult így a szorítás. Egy jól irányzott rúgással, szükség esetén nekifutásból, vállal is megkíséreltem betörni az ajtót. Sikeres kijutás esetén megfogtam az imént másolt papírokból egy köteget, és szétterítettem őket az emeleten távtaszító bűbáj segítségével. Most jól jött, hogy az ötödiken vagyok, lefelé menet az útba eső szintekre juthatott egy-egy köteg. Miután végeztem, igyekeztem kimenni az épületből a találkozási ponthoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. július 18. 17:28 | Link

3. forduló


Sofi csendesen, megfontoltan és lassan halad előre a második emeleten. Folyamatosan pásztázza a környezetet maga körül, és igazság szerint várja, hogy mikor fogja megtámadni valami. Olyan nem lehet, hogy itt ne kelljen valamivel vagy éppen valakivel párbajoznia. Eddig minden fordulón történt valami érdekes. Az első körben szellemek elől menekült, majd kentaurok foglyai lettek. A második körben egy vérengző fenevad elé vetették őket. Tehát most is kell lennie valaminek.
A szint nyugodt, és kihalt, de biztos, hogy használják még, mivel nincs ellepve porral. Világosság van, mivel az ablakok előtt a függönyök el vannak húzva, így nincs szükség semmilyen varázslatra, hogy a lány lásson. Egyszer csak Sofi háta mögül valami zaj hallatszik. A lány azon nyomban hátranéz, és ezzel a lendülettel meg is botlik a szőnyegbe. Lába összecsuklik, és ő pedig elkezd dőlni előre. Hogy ne essen pofára, megkapaszkodik az asztalban, ami ennek köszönhetően megremegett, és a rajta álló váza hangosan csapódik a földön. Az összes víz kiömlik belőle, így beterítve a szőnyeget, és a váza darabokban hever minden irányban.
Sofi eléggé megijed a csörömpöléstől, és azonnal feláll, majd körülnéz, hogy jön-e valaki. Pálcáját végig maga elé szegezi, hogyha védekeznie kell, akkor azonnal tudjon. Egy ideig csend uralkodik, de egyszer csak a nem messze álló szekrény ajtaja nyikorogva nyitódik ki. Sofi kitágult pupillákkal, és lüktető erekkel néz abba az irányba. Tudta, hogy nem fogja megúszni szörnyek vagy lények nélkül. Igaza lett. Egy házimanó lép ki a bútordarabból, és eléggé morcosnak tűnik, hogy felébresztették. Az adrenalin ismét lüktet a lány testében, és azon nyomban lereagálja a helyzetet. Ahogy a manót megpillantja, azonnal küld felé egy Petrificus Totalust. Reményei szerint a most ébredt manó, még nem annyira éber, hogy azonnal levágja a helyzetet és arrébbhoppanáljon. Ha ez mégis megtörténik, és nem találja el a lány átka, akkor Sofi egy Geminioval megduplázza magát. Talán a manó megzavarodik, és még túl álmos és bágyadt ahhoz, hogy feldolgozza, hogy hirtelen kettő lány áll előtte, pedig az előbb csak egy volt. A duplázódás után Sofi nem vár semennyit, és újra egy sóbálványátkot küld a manó felé. Addig próbálkozik ezzel, amíg el nem találja a kis lényt. Ahogy sikerrel jár, azonnal a manóhoz lép, aki ettől haptákba vágta magát. A lány leveszi az övet a derekáról és összekötözi vele a manó kezeit, majd egy Digitus Arcust küld rá zárásként. Valamelyik könyvben azt olvasta, hogy a manók csak úgy tudnak hoppanálni, ha csettintenek, így ezt próbálta megakadályozni.  Ha ez is sikerült neki, akkor a manót, aki még mindig sóbálvány, beteszi a szekrénybe és rázárja a szekrényajtót.
Ezután gyorsan rendet tesz. Egy Reparoval megjavítja a vázát, majd visszateszi az asztalra, ahol az incidens előtt volt. Aguamentivel félig tölti a vázát vízzel, majd lehajol, összeszedi a virágokat, elrendezi őket, és beleilleszti a vázába. Evaporesszal eltünteti a vizet, ami a szőnyegre és a padlóra ömlött. Miután jól végezte a dolgát egy papírt és tollat kezd keresni, hogy le tudja írni a pletykát. Ha talált mindkettőt, akkor körmölni kezd. Miután megírta a pletykát, egy PLETYKAROVAT elnevezésű mappát kezd keresni valamelyik asztalon. Ha megtalálta, akkor legelőre beleteszi a pletykát, és a többit pedig eldugja az asztal egyik fiókjába. Így próbálta megakadályozni, hogy ne az ő pletykáját adják ki… Biztos módszer a többi éltüntetése. Amint végzett azonnal futásnak ered, és Mauriceig meg sem áll.

Pletyka: Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy a tusa két versenyzője hamar megtalálta a közös hangot. Ez a két illető pedig nem más, mint Yarista Palarn, és Turnman Katalin. Igaz, mindketten komoly párkapcsolatban vannak, de a tusa mégis összeboronálta őket. De természetesen ők próbálják titokban tartani, és folyamatosan tagadják, de egyre nehezebb elhinni, hogy ők csak barátok. A tusa első fordulóján is együtt indultak neki az erdőnek. Néhány néző elmondása szerint, Kati egyszer megragadta Yarista kezét, mert megrémült. A fiú hősiesen védte a lányt, és esze ágában sem volt elengedi a puha kezecskét. Nagy volt a rémület és az aggodalom mindkettőjük részéről, amikor elvesztették egymást. Kati enyhébb szívinfarktust kapott, amikor Yart és Robit párbajozás közben csípte el. Kiabált velük, hogy azonnal fejezzék be, de sajnos Yart aludni küldte a gonosz zöld. Kati természetesen nem hagyta magára újdonsült szerelmét, hanem nyugodtan várakozott mellette, amíg Csipkerózsika fel nem ébredt. Könnyen megeshet, hogy Kati még egy csókkal is megpróbálkozott, mint a mesében. A kentauros incidensnél is hűen kitartottak egymás mellett, és egymást segítve próbálták menteni a menthetőt. Záráskánt Yarista bemutatta hősies és férfias mivoltát, felajánlotta magát a kentauroknak, ha ők cserébe mindenkit elegednek. Nyílván a legfontosabb valaki Kati volt, de nem akarta ezt így kimondani. A fiú valószínűleg nagyon szerette volna ezzel is még jobban belopni magát a navinés szívébe. Ez sikerült is neki, ugyanis az első forduló után a két bennmaradt versenyző hevesen vetették magukat a másik karjába, és jó sokáig ebben a pozícióban maradtak. A lamure azóta is tart, mivel ha tehetik, akkor sülve-főve együtt vannak. Vajon mit szól mindehhez Amanda és Ákos?
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 18. 17:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. július 18. 18:30 | Link

Békés, csendes emelet. Előre érzi, hogy jó helyen jár. Az első próbánál besétált az erdőbe, lágyan fújt a szél, már majdnem, hogy idilli volt a hely, aztán bumm, légi utazás troll marokban. Második proba, nyugodt séta, szimpatikus kapu, bumm naaagy mamasárkány, még akkor is nagy, ha az övé a legkisebb volt. És most? Most békés, csendes területen sétálgat és bumm, kentaurok? Vagy bumm, vámpírok? Na az fincsi lenne. Sajnos a hogyan győzzünk le egy vámpírt aki vért szív, manipulál és emlékeket is tud törölni – vagy mi? – kézikönyvét nem hozta be magával.
~ Ez jó lesz. ~
Sosem járt még ezen az emeleten, így nem tudja, hogy mi van itt, mindig csak a negyedikig jutott, az is bőven okozott látnivalót, így egyértelmű volt, hogy nem az épület alsóbb részeire megy, hanem szépen fel, de mégsem a legtetejére, ott tuti valami nagyon durva dolog van, amihez képest a vámpír eltörpül. Hogy mihez képest törpülhet el, az persze passz, így nem is megy felfelé.
Belépve a kiválasztott ajtón az első, amit észrevesz a sötétség. Kellene egy kis idő, amíg a szeme megszokja, de arra pont nincs ideje, ha valaki meg meg akarja támadni, már most látta, hogy hol jött be, szóval ha kis fényt csinál, azzal azt éri el, hogy ő is meglátja, ma ki akarja vacsorára. Komolyan lassan azt kell hinnie, hogy a varázslények étlapján is kezd olyan népszerű lenni, mint a fiúk körében. Hiszen érezhetően Gergő is ott van a nyomában, plusz az a névtelen is, aki bíztatást küldött, plusz az az eladó srác, aki mindig ingyen ad neki valamit még pluszba, és persze ott van Noel, akinél mondjuk lehet, hogy nincs meg ez, de ő azért érez és jó lenne, ha tényleg ott lenne. Bonyolult érzelmek. Ezen morfondírozva suttog el egy halk lumost, amitől aprócska fény gyúl a pálcája végén.
- Sehol senki. Túl egyszerű.
Kicsit körbeles azért, de miután megállapítja, hogy túl egyszerű, lejjebb ereszti a pálcáját és közelebb lép a nagy függönyökhöz. Már érti mi van itt, semmi. Annyira semmi, hogy ezt a részt nem is használják, talán a fent lakó durva dolog miatt ide se engednek fel senkit, nehogy lejjebb jöjjön és felfalja az itteni embereket, akik segítenek a lapot sokszorosítani. Mindenesetre ő jobban szereti a természetes fényt, szemüveget se hozott magával, így egy határozott mozdulattal megrántja a nehéz anyagot, ami lehull, csakhogy a beáradó fénnyel együtt kiáradnak a denevérek is, akik egyből megtámadják a bűnöst.
Velőtrázó sikítással díjazza saját hülyeségét, melyet talán még a földszinten Maurice nembácsi is hall, azért reméli, hogy nem hiszi, hogy ez segélykérő visítás volt, pusztán csak egy egész kolónia támadta meg a szöszi lányt, akinek hajába legalább négyen bele is költöztek már. Itt van az a pont, amikor megelégeli a dolgot, az _ő_ hajába senki se matasson engedély nélkül.
- Immobilus!
Reméli, hogy ez az egyszerű, de nagyszerű varázslat segít abban, hogy amíg a cikket kitatlálja, addig egy kis békére lel. Az egyik sarokba kuporodik, pennával és pergamennel, végiggondolva a versenyzőket. Mindenkiről annyira jót lehetne írni, olyan nehéz a döntés, és mégis, valami igazán ütős kell.
- Hm.
Belemártja a pennát a tintába, majd a pergamen fölé helyezi. Egy csepp… két csepp… semmi betű, de az egyik hasonlít egy madárka fejére.
- Istenem Lotti szedd össze magad.
Pirít rá saját magára, majd le is írja az első szót, ami az eszébe jut: Benjamin. Arca mosolyra húzódik, hiszen a fiúról a legkönnyebb írni. Miközben agyal, és vázlatot ír a kész pletykáról, a hajába ragadt denevéreket is megpróbálja eltüntetni, mert szegények megérdemelnek még egy esélyt, ő pedig azt, hogy ne essen baja a hajának.

Benjamin L. Krise tekintélyes vagyon örökösévé vált, amikor nagymamája kijelentette, hogy a fiú talpraesettsége és életszeretetet nem ismer határokat. Egy megható beszéd keretében jelentette be, ahol ott volt a fiú minden közeli és távoli rokona. Kerti rendezvény volt, hiszen hol férhetett volna el máshol mindenki, akinek csak egy csepp Cadington vér is folyik az ereiben? Voltak ott Hamilton-ok, Tetul-ok, Krise-ok, Weaver-ök, Landry-k, Westfallen-ek és még sorolhatnám, hiszen mára az egyik legnagyobb máguskapocsról beszélhetünk, mely szinte minden aranyvérű családot összefog.
A jeles eseményen a családok kiválóságai énekeltek, táncoltak, zenéltek, mindenki az ifjú milliárdost ünnepelte, aki arcán enyhe pírral, szemében sosem látott meghatottsággal fogadta a gratulációkat. Édesapja hangoztatta fia nagyszerűségét, akinél jobb fiút nem is kívánhatott volna. Megkérdeztük az ifjút, mihez kezd hirtelen jött vagyonával:
„Mindenképpen szeretnék egy ösztöndíjprogramot indítani, mely a tehetséges Bagolyköves diákokat, mint például Várffy-Zoller Róbert vagy Yarista Palarn. Ezen kívül az előbb említett két legjobb barátommal, akikkel mára úgy érzem elválaszthatatlanok lettünk szeretnék létrehozni egy tehetséggondozót, ami amolyan szakkollégiumnak felelne meg a kivételesen tehetséges diákok képességeinek bővítésére.”
Ezen mondatok elhangzása után többen úgy vélték, igazából mágushadsereget szeretnének összeállítani, egy olyat, mellyel átveszik a hatalmat az oktatási területen, illetve Bogolyfalvában. A mágustanodát saját váruknak, míg a falut zsoldosaik otthonának kiáltanák ki. Mr. Krise hevesen tagadta a vádakat.
„Ez nem más, mint rágalmazás. Attól még, mert Rellonos vagyok, nem kell gonoszkodni velem.” Szemei szinte könnybe lábadtak, miközben folytatta. „Mindig ez van. Ha valaki Rellonos, az már gonosz is. Ez nem igaz, hiszen Yart se kínoztuk barátilag három napnál tovább, amikor átállt, nem vártuk meg, amíg kinyomva a magas C-t könyörög, hogy fejezzük be. Ha gonoszok lennénk, megtettük volna, sőt, ennél többet is!”
A partin jelen volt még Amira Loveguard, a híres férjkereső, akivel Benjamin félrevonultan társalgott, és aki elégedett mosollyal, sőt öleléssel köszönt el a fiútól. Egy közeli hozzátartozó szerint Benjamin pénzt és embereket fektet a Budanekeresd mellett megnyíló hárembe, ahova minden Amirának szimpatikus férfi felvételt nyer. Előny, ha van benne valami sötét. Persze ezt nem szeretné nyilvánosságra hozni, hiszen cserébe Amira felajánlotta a régóta vágyott Turnman Katalin kezét akit személyesen ő maga, és kebelbarátnője Sofia F. Denaro hoznak el a fiúnak a jövőhéten megrendezésre kerülő esküvőre, melyen a börtönből frissen kiszabaduló Nagy Bátor Đominic lesz a tanú, aki száznyolcvan nap letöltendőt kapott, mivel kirabolta Bogolyfalva édességboltját, hogy jó szülinapot szerezzen Bianca Charlotte Shanesnek, aki jelenleg Maurice Mclaughlinnal és bandájával a MauMau-val turnézik Amerikában.


- Hát te még mindig beteg vagy, csillagom.
Elégedetten olvassa újra az egészet, mielőtt tizenöt másolatot készítene belőle, majd felkelve sietősen elhagyja a szobát, és lefelé menet igyekszik a nyomdáig eljutva is széthagyni párat, illetve a megfelelő pontokra letenni. Próbáljanak ezek után rájönni, hogy ki volt, úgysem fog menni, mivel mindenkit beleírt.  Ezek után pedig futás Maurice bácsiig, akinek, ha elér odáig nyom egy puszit az arcára, amolyan rejtett bocsánatkérés címén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. július 19. 03:08 | Link

Próba vol 3.
Címlapra vele..


 Ahogyan menetelt felfelé, nemigen ütközött semmibe. Meglepő, hiszen remélte, hogy azért jut némi izgalom neki, vagy valami olyasmi, ami hátráltatja, de míg a harmadik emelet felé csörtetett, nem történt ilyen esemény. Így, menet közben volt elég ideje arra, hogy végiggondolja, miféle pletykát fog írni, kit kéne előhúznia, no meg, mivel. Sosem írt ilyet, ő és az újságírás két külön fogalom, cikket meg eddig csak olvasni olvasott, most meg bevágják a mély vízbe, hogy ússzon, ahogy tud. Valahogy inkább kéri vissza a sárkányt, az előző próbáról, vagy a vélát ez erdőből - na jó, őt talán kevésbé, csak ne ezt. De elfogadja, nem nyavalyog némán, a feladás szócska pedig ismét sikertelen számára. Na majd pont egy cikk miatt fogja, mi?
Felért az emeletre, aminek bevétele előtt tekintett körbe. Nem tetszett neki a csend, és persze azt sem szerette volna, ha valaki más lebzselne itt, leelőzve őt. Bár az lehetetlen, hiszen ő indult meg elsőnek, meglepően nem az első emelet felé igyekezve. Ugyan, abban hol van a kihívás? No meg persze más is a lehető legkönnyebb utat választaná, ő pedig irigy, irigyebb, mint bárki más. De a csend továbbra is körülötte lebeg, körbeöleli, megmutatja, hogy senki sem tartózkodik az emeleten - elméletileg. Ennek örömére lép a cél felé, sétál kitartóan egy iroda felé, ahova betelepedhet és megírhatja a cikket, amelyet jó lenne, ha minél előbb megtenne és le is adna. De, hogy miről ír, még mindig egy hatalmas kérdőjel számára. Na, majd improvizál. Elbambulva kicsit, nm figyel arra, merre ért, csak arra eszmél fel, hogy valami épp a talpa alatt reccsen. Ha egy erdőben lenne, ágacskára tippelne, de egy épületben igencsak furcsa lenne ilyesmivel szembefutni. Ahogy azt kell, lábát nem emeli fel a dologról, ott tartja, ahol roppant, és fülel, pálcáját szorongatva. Nem kell sokáig várnia, hogy feléledjen a sereg, amelyet felzavart, és amikből szépen ki is irtott egy közlegényt, a bogarak felreppenve lendülnek támadásba, amit a legvégső gondolatában sem remélt. De ezek csak bogarak..
- Ó, hogy az a.. - morogta el magát, majd a raj egyik felére célzott, bal keze felé, ahonnan közelebbinek vélte a támadás becsapódását.
- Immobilus! - kiáltotta, és remélte, hogy ezzel kiiktatta a csapat nagy, vagy teljes részét, de a biztonság kedvéért, megismételte a varázslatot. Nem volt ennyivel megelégedve, ahogyan a sötétben szúnyogot vadászó férfi sem, így emelte ismét a pálcáját, hogy pontot tegyen az ügy végére.
- Arania Exhumia! - szólt az ízeltlábúak ellenséges bűbája, és ismét csak remélte, hogy feldobták a pacskert ennyi után, vagy legalább kiütve fekszenek. Ahogy tisztult a levegő és el is tudott indulni, úgy nyitott be egy első irodába, csapta be maga után az ajtót, ha netán még lett volna túlélője támadásának, majd papírt és tollat kutatott elő magának, leülve pedig, birtokba vette az itt dolgozó asztalát. Hátradől, előredől, ujjat ropogtat, teljesen azt érzi, mintha egy nehéz vizsgán ülne, és nem tudná, mit kéne válaszolnia. Ja, de hát improvizálni próbál, csak itt most a puska nem segít.
- Pfúú.. - morog, mivel összetintázta csak a pergament, amit már össze is gyűrt és elhajított. Nem lány ő, vagy vénasszony, hogy pletykálkodjon.. Végül csak összeszedi magát, és ha nem szakad rá útközben a mennyezet, nekiesik a feladatnak - elsőként csak valami piszkozat-szerűt írva.

Kit lepne már meg, hogy a tusa közelebb sodor embereket egymáshoz, illetve kifordítja egyesek személyiségét? Kit lepne az meg, ha pár apró, de mégis kellemetlen titok lepleződne le a közönség előtt? Talán senkit, talán mindenkit. Viszont a tény az, hogy oly' sokra tartott, és sokak által félelmetes ellenségként kezelt Várffy-Zoller Róbert a valóságban nem is olyan nagyszájú, kezelhetetlen egyén. Épphogy ellenkezőleg, egy vajszívű, némi kisebbségi komplexussal küzdő, ártatlan bárány, a farkas jelmezében. Ahogyan az eddig is megfigyelhető volt, hogy közte és Yarista Palarn közt mindig forrt a levegő, fortyogott az ellenszenv, a Tusa összezárt ideje alatt világi barátokká nőtték ki magukat, melyet félnek a nyilvánosság elé tárni. Az ok egyszerű, a kevesebb figyelmet egyikük sem viselné el, hiszen vitájukkal legalább felkeltik az érdeklődést, illetve Róbert veszítene rellonos becsületéből, ijesztő mivoltjából. Pedig tény, hogy a két "ellenfél" barátságukat egy egyen-tetoválással ünnepelték meg, amely két keresztbe tett pálcát takart, benne pedig egy apró sárkánnyal. Talán többet is jelent a dolog, mint barátság? Yarista szíve Amanda felé húz ugyan, de Robié vajon merre? Vagy talán Yarista az ő hőse? Nemsokára lehet, hogy ez is kiderül.
De hogy ennyivel ne legyen a kedves Olvasók szeme kiszúrva, akad még némi érdekesség a fináléhoz közeledő bajnokok háza táján. Bianca C. Shanes hódolói leveleinek száma is megnövekedett, mellyel a leányzó igencsak eltelve érzi magát, úgy gondolva, megpróbálkozik az iskola első számú szépségévé válni. Tervei közt szerepel talán maga Várffy fejének elcsavarása, vagy kósza kaland egy érettebb, vagy épp fiatalabb rajongóval való kaland? Mindenesetre a titkos hódoló örülhet, hiszen kiléte kiderítésével valóra válik az álma, de jobb ha vigyáz, hiszen a bájos arc nem épp bájos jellemet takar. Fiús jellemével inkább az emberbe veri érzelmeit, mintsem kinyilvánítsa azt.
Utolsó áldozatunk mára pedig, ismét egy hölgy, Sofia, aki a rellon egy vadmacskájaként, vagyis vadsárkányaként ismerhető. Hírforrásunk szerint egy bizonyos Zs. P. monogramú illetővel szövögeti rózsaszín, plüssmedvés pizsamájában álmait, ami nem más, mint egy közös utazás, amint a lány felszabadul. Vajon ez egy randevú, vagy már komolyabb gondolatok?
Mindenesetre, a válaszokat talán még maguk a bajnokok sem lelkik, de ami késik, nem múlik, és a titok sem marad örökké az. Legközelebb talán már mindenre fény derül.


 Helyezett pontot a végére, majd megszemlélte művét. Nem egy nagy cucc, nem profi benne, de arra, amit bizonyítania kell jelenleg, elegendő. Kinyújtóztatva tagjait, biztos ami biztos alapon készít másolatokat irományáról, majd felkelve kerekedik a nyomda felé. Ha sikeresen célba ér, lehelyez két példányt a megfelelő helyre, persze nem feltűnően de nem is eldugva, hogy biztosan célba érjen. Innen már csak visszafele vezet az út, a harmadikról lefele menet sebtében talált nyomdaszerű helyekre is szór párat, és ha még mindig sikeres az akciója, visszafele veszi az irányt. Amennyiben nem ütközik akadályokba, lefele igyekszik teljes sebességgel, majd, a találkozási pontig meg sem áll, reménykedve, hogy sikeresen célba ért munkája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. július 19. 18:54 | Link

Tusa - 3. próba, második felvonás

Sikeresen eléri az emeletet, amelyiket kinézte magának és még a többieket is sikerült elkerülnie. Tiszta a levegő, egyedül van a szinten. Legalább egy pillanatig ezt tudja elhinni, hiszen hiába oson, a szint tele van emberekkel. Így megpróbál beleolvadni a többiek közé, ami egy ideig megy is, viszont nyugodt helyet nem talál. Ha nem is bukik le, észreveszik, de még mindig tart a szerencséje, nem veszik észre azt, hogy nem ide való. Persze kissé ironikus is az egész, mert ha azt nézzük, hogy hány számban szerepelt már vagy cikkben, vagy pletykaként, akkor nevezhetjük ide valónak is. Esetleg díszvendégnek. Egy morózos öreg úr hívja magához, ő pedig kedves mosollyal az ajkain, no és nagy lelkesedéssel siet a segítségére. Viszont a feladat nagyon sok időt venne el tőlük, mert nemigen válogatná szét 10 perc alatt az egészet, nem beszélve arról, hogy azt sem tudja, hogy a szortírozásnak milyen szempontok alapján kéne működnie. Amikor leül mellé az idős férfi, akkor ő mosolyogva kezd hozzá látszólag a feladatnak, amit kapott. Módszeresen kezd hozzá, majd amikor a diktálásra figyel a felügyelője, egy pillanat alatt non-verbáliasan elaltatja az öregurat. ~Dormiendana!~ Szerencsés, hiszen, arról az oldalról nemigen láthatja senki, ahol a pálcát fogta. A férfi feje koppan az asztalon, miközben Yar eltünteti a pálcáját. Kicsit riadt arcot vág, majd elmosolyodik, amikor kíváncsi szemek vetülnek rájuk. A szájához emeli a jobb kezének mutatóujját és továbbra is mosolyogva „tér vissza a munkájához”, közben rázkódva a nevetéstől, mintha csak elbóbiskolt volna a férfi, ő pedig ezen derülne. Végül is, ha azt nézzük pontosan ez a helyzet, viszont a figyelem, ha minden jól megy, elhárul r a fiúról. Mivel látszólag van munkája, az asztalon előszed pár pergament, és egy írótollat is kerít. Most végre nyugalom van, így megírja a feladatát, azaz a pletyka cikket.

Sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm veletek. Nem is tudom, hogy lesz-e időm mindent leírni, de igyekszem részletesen beszámolni olyan eseményekről, amikről ti nem tudhattok, sőt, én sem tudnám, ha nem lennék a részese. Ez a Tusa csak egy álca, arra, hogy kísérletezzenek velünk. Kezdődött azzal, amikor Sofia – a tusa legelején - megtámadta Robit egy párnával éjszaka, nem tudni milyen okból, majd a fiú elégtételt vett.  Azonban ez egy titkos kísérlet része. Nem tudom, hogy a DÖK vagy csak Maurice végzi, vagy esetleg kényszerítik őket, de láttam elsuhanni közöttünk éjjelente alakokat, akik mindenkit megnéztek maguknak. És az egyik nap észrevettem egy tűszúrásnyi nyomot a tarkómon, amikor két tükör között végeztem a reggeli tisztálkodásom. Utána, szándékosan nem szólva senkinek, megnéztem másokét is, főleg fiúkét, ugye a lányokén a hosszú haj miatt nem tudtam volna észrevétlenül megtenni ezt. Rajtuk is ott volt a nyom, Merlinre! Úgy nézem… egy pillanat, mintha lépéseket hallanék, megnézem… Oké, minden rendben! Gondoljátok, kibírnánk ilyen lények támadását? Megmenekülhetnénk kentauroktól, sárkányoktól? Nem beszélve arról, hogy olyan dolgokat pillantottam meg, amik nem lehetségesek szerintem. Például Bia és Benji együtt jöttek ki az egyik kaland/teszt/próba (?) előtt a fürdőből. Benji és Bia, mi? Lehetetlennek tartom az ilyen kis… legyen az bármi, ami kettejük között volt. Aztán ugye ott van Robi és Sofia esete, és mintha Katkó is kicsit többet akarna beszélgetni velem, mint, ahogy azt a barátságunk megengedné. Egyszer megfogta a kezemet is, nem tudtam mire vélni. Ő pedig, csak csendesen mosolygott. Vanília leesett a hálórészéről! Alexnek éjjel a kocsiján ügyködött egy idegen. Nem tudom, nem tudom. Örülök, hogy a kicsik nagy része kiesett, de lehet, hogy ők nem feleltek meg a céloknak. Csak tudnám, hogy mire megy ki ez az egész. Talán génmanipuláció? Sosem felejtem el azt a csuklyás alakot, akit akkor egyszer éjjel megpillantottam. Képzeljétek, Amandát nem találom egy ideje, a DÖK azt mondja, hogy mostanában nagyon el van havazva, nem ér rá. Elhiszitek? Lehet, hogy rájött valamire, vagy csinált valamit, amit nem kellett volna. HIszen szeret! Túl sok a lehetetlen és összeegyeztethetetlen szituáció. Lehet, hogy csak én egyedül vagyok immunis az egészre, ki tudja? Vajon mi lesz velünk így, mire megy ki ez az egész? Segítsetek valahogy! Derítsétek ki mindannyiunk érdekében, hogy mi folyik itt, kérlek benneteket! Most megyek, mert nem érzem magam biztonságban! Nagyon remélem, hogy a Tusa végén találkozunk még…

Yar


Mikor végzett, még másol jó néhány darabot a „műből”, az öregúr természetesen még alszik, továbbra sem zavaró tényező. Ő összepakolja a cuccait, az férfinek pedig otthagyja az „összeválogatott” lapjait, majd elindul kifelé. Gyorsan felméri, hogy melyik fakkba kell betenni a nyomdába kerülőket, és odateszi a pletykáját, plusz annak másolatait. Aztán miután kiér a folyosóra lóhalálában igyekszik lefelé, hogy elérje Mauricet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 20. 20:03 | Link

Tusa III

Egy darabig minden egész szerencsésen alakul, az itt dolgozók egyike sem vesz rólam tudomást, mindenki a munkába van temetkezve. A folyosó vége felé találok is üres, eldugottabb helyiséget, de mielőtt eltűnhetnék az ajtaja mögött egy ismeretlen csávó megállít, és elkezd nekem magyarázni. Kicsit bepánikolok, mert nem vagyok jó a magyarázkodásában meg mások lerázásában. Pedig most ezt kell csinálnom. Kitérek a válaszadás elől, és megpróbálom neki beadni neki, hogy éppen őt kerestem, mert a harmadikról jövök, és valamiért szükség van ott rá. Nem vagyok valami nagy hazudozó, ég a pofámon a bőr, így maximum csak arra számíthatok, hogy ha már a hazugságom ilyen átlátszó, talán azt veszi le belőle, hogy egyszerűen csak egyedül szeretnék lenni... Vagy ha nem jön rá magától, felhívom én erre a figyelmét. Ha azonban sehogy sem tudom szép szóval lerázni, nemes egyszerűséggel küldök rá egy elsuttogott konfúziós bűbájt és elküldöm. Általában véve nem vagyok az a típus, aki így oldja meg a problémáit, de ha másképp nem megy, most megteszem.
Ha sikerült megszabadulnom a dumagéptől, gyorsan bevetem magam az üres helyiségbe, pergament meg pennát ragadok és elkezdtem írni a pletykát.

Ahogy azt mindenki tudja, a Mágustusa részvevői a megnyitó bált követően külön lakrészbe költöztek, szinte teljesen elzárva a külvilágtól. Minimális szabadidővel rendelkeznek, csak a mentoraik mehetnek be hozzájuk. Ez a másfél hónap a felkészülésről szólt számukra... elméletben. Ugyan ki hiszi azt el, hogy 16, igaz már csak 7 tinédzser, mindennapjait csak a gyakorlás teszi és még arra sem jut idejük rendesen, hogy egymással szívózzanak? Ugyan kérem! Most azonban lehull a lepel a nagy titokról, hogy mi is folyik a lakrészben!
A beköltözést követően minden normálisan indult, éjszaka párnák repkedtek( aminek ugyan gyorsan vége lett, de Sofi másnap megjelenő csúnya pattanása, meg Robi folyamatos somolygása azért gyanús volt), hajnalban diákok potyogtak a függőágyakról, mások a berendezési tárgyakban buktak fel és estek pofára - véletlenül...
Minden teljesen rendben volt, amíg a rellon gyöngye, Bianca C. Shanes, bájos szárnysegédje, Noel Rainsworth közreműködésével akcióba nem lendült. A fiú nagy odaadással hordott a lánynak kétes tartalmú csomagokat meg üdítőket. Bia pedig nagyon ügyesen használja fel a szerzeményeit. Nem elég neki, hogy jóval képzettebb az évfolyamtársainál, további előnyt igyekszik szerezni magának. A minap például nagyon finom, és igen különleges aromájú muffint sütött puszta szeretetből a drága versenytársainak, de limonádét is nagyon szívesen készít bárkinek. Mert olvasgatás, tanulgatás, gyakorlás közben olyan jó valami szürcsölni vagy nasizni, Bia pedig elérte, hogy a többiek is így gondolják. Hiszen ez a lány olyan kedves, de nem túl kedves vagy rámenős, sokat mosolyog, cserfes, attól függetlenül, hogy rellonos tényleg egy igazi tünemény. Miért is jutna eszébe bárkinek, hogy éppen egy különleges mérget adagol a társainak? Ennek a következménye hát a többé kevésbé idilli állapot a tusázók között (hiába próbált  vigyázni, hogy mindenki megfelelő adagot kapjon.) A rellonos kisasszony ügyködésének tudhatjuk be Aileen Aurora kényszerű távozását is, ugyanis a méreg egyik komponense hozta ki a levitás eddig lappangó betegségét. A méreg a többieknél még nem mutat látványos hatást, szépen lassan fogyatkoznak meg az energiáik, gyengül a koncentrációs és állóképességük, fáradékonyabbá válnak. Bia nem bízza a véletlenre!


Miután végeztem gyorsan sokszorosítom a művemet, biztos, ami biztos alapon. Fogom a papírköteget és a folyosón visszafelé haladva minden irodába bepakolok egy párat a kész, nyomdába szánt cikkek közé. Remélem visszafelé már senki nem fog hozzám szólni, mert ha elfogyott minden másolatom, már sietősen távozom is az épületből egyenesen Maurice-hez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. július 21. 22:50 | Link

Mágustusa
A pletyka


Egy egész kis csendes emeletre érkeztem. Még egy tó is van itt, meg rengeteg növény, székek.  Kellemesen nyugodt emelet, valószínűleg ezen a szinten szoktak pihenni az írók. Bár én is pihenhetnék, de most fontosabb dolgom is van, ráadásul ha azt nézem, akkor időre megy. Lehet, hogy már most kifutottam belőle, és csak feleslegesen futom itt a köröket, de ezt nem tudhatom biztosra. Gyorsan találnom kell egy papírt, meg valami íróeszközt, megírnom azt az izét, eljuttatnom a nyomdába, és visszamenni a többiekhez.
Körbenéztem, de sehol nem volt használható papír, vagy valami, kivéve a vízesés tetején. Hát ez addig nem tűnik túl bonyolultnak, de már nem bízok semmit sem a véletlenre. Az első próbán is azt mondtam, hogy nem valami bonyolult, erre kaptam egy pogrebint a nyakamba. Közelebb sétálok a vízeséshez, hogy keressek valami biztonságosabb utat, már ha ilyet lehet egyáltalán találni. Oldalt nem jutok fel, mindenféleképpen bele kell mennem a vízbe. Vettem egy mély levegőt, és ameddig tudtam, oldalt mentem, majd bemásztam a vízbe. Eléggé csúszós volt a kő, el is estem, de szerencsére, csak térdre. Ez is fájt, de szerencsésebb, ha csak térdig vagyok vizes, sem mint teljesen. Nagy nehezen feltápászkodtam, de még így is majdnem elcsúsztam. Lassan elindultam, apró lépésekben, nehogy megint elcsússzak. Sok időbe telhetett, mire felértem a legtetejére. Fent gyorsan kifújtam magam, majd leültem az asztalhoz, és elkezdtem körmölni:

Ki ne ismerné az iskola legegoistább személyét, Várffy-Zoller Róbertet!? Mint azt sokan tudják, vagy éppenséggel nem tudják, nem makulátlan az előélete. Németországban kezdte meg a tanulmányait, ám ott kellett hagynia, mondván, hogy sok tanárával összetűzésbe került. Nemrég olyan információ birtokába jutottam, amit most megosztok mindenkivel.
A valódi ok, hogy el kellett hagynia a németországi varázslóképzőt, az nem más, mint az, hogy több hölgy tanárával is közelebbi kapcsolatot ápolt az elfogadhatónak mondható tanár-diák kapcsolatnál. Már akkor is jó tanuló volt, hiszen egy-két szép ígéret a női tanároknak, és már meg is kapta a jobb jegyet, a tesztek kidolgozott válaszait. Talán az sem véletlen, hogy a Bagolykőben iskola első.
A problémák akkor kezdődtek, amikor szép sorjában kiderültek a tanáraival folytatott viszonyai. Az igazgatónak túlságosan is gyanús volt, hogy minden tantárgyból tökéletesen teljesít, így elhatározta, hogy nyomozni fog Várffy úr után. Azonban még ő sem sejtette, hogy mire fog akadni, és amikor megtudta az igazságot, még ő maga is azt mondta: „bárcsak nyugton maradtam volna”. Ilyet még ő sem képzelt el, mikor benyitott egyik kolleganője szobájába. Egyenesen olyan látvány fogadta őt, amit még papírra sem szabad vetni. Várffy hiába próbálta kimagyarázni a dolgot, nem sikerült neki, ráadásul a többi tanár fülébe is eljutottak a kósza hírek. A fiúnak nem volt más választása: más iskola után kellett néznie. Így került hát a Bagolykőbe, de vigyázat: kitudja, hogy éppen kivel, mikor, hol és mit csinál. Csak óvatosan, és inkább kétszer gondold meg, hogy lenyomod-e a kilincset, mielőtt belépsz valahova.


Kb félig vagy háromnegyed részig írtam tele a lapot, majd átolvastam még egy párszor, hogy mindent leírtam-e, amit szerettem volna. Amint megbizonyosodtam, hogy minden a legnagyobb rendben, összehajtottam, és bele tettem a zsebembe. Most valamivel gyorsabban haladtam lefelé, kihasználna, hogy csúsznak a kövek. Kimásztam ott, ahol belemásztam a vízbe, majd kerestem egy írót, aki éppen pihent. Az egyik épp otthagyta a cuccait az egyik széken, és kihasználva azt, bele tettem az irományomat a mappájában, amelyen az állt, hogy: „A nyomdába”. Majd elviszi ő, én pedig már rohantam is levele az emeletről. Remélem, hogy még időben oda fogok érni, és nem hagynak itt, vagy valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Maurice Mclaughlin
INAKTÍV


A mágustusa főszervezője
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 36
Írta: 2013. július 22. 00:30 | Link

3. próba zárás

Maurice pontosan tudta, hogy minden bizonnyal ez a versenyzők legkönnyebb feladata a tusa során. Egyáltalán nem félt attól, hogy bárkinek bármi baja eshet, mi egy szerkesztőség a sárkányrezervátumhoz képest? Ott is tökéletesen teljesítettek, a csapat nagyon ügyes, életrevaló és bátor az összes fiú és lány egyaránt. Ő maga nem tudná eldönteni, ki nyerje a tusát. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, előnyei és hátrányai.
Ahogy a padon ült, és olvasgatott, bentről egy éles sikítást hallott. Fejét az épület irányába fordította, felismerte Bianca hangját. Jót mulatott rajta, de biztos csak megijedt valami miatt, tehát visszamerült az olvasásba.
Összesen talán háromnegyed óra telt el amikor lépteket hallott, és ajtócsapódást. Lassan fordult oda, és elvigyorodott amikor meglátta az elsőt, aki továbbjutott a 4. fordulóba. Benjamin közeledett. Felállt, és megveregette a fiú vállát ahogy odaért hozzá.
- Sikerült megírni a cikket? - kérdezte csak úgy, hogy megtörje a csendet, ami egyébként sem tartott sokáig, hiszen pár perccel később újabb ajtócsapódás jelezte, hogy érkezik a második Đominic személyében. Ugyanzt játszotta el vele is a férfi, megveregette a vállát, és tőle is megkérdezte, hogy sikerült a dolog.
- Ti vagytok a továbbjutók egyébként - közölte, mintha csak valami "megyünk enni" dolgot közölt volna.
Újabb pár perc elteltével érkezett újabb 2 ember, majd a maradék 3 is beesett, nem éppen a legjobb kedvvel.
Végezetül Maurice visszavezette a csapatot, és a Lakrészben hagyta, hadd vegyenek búcsút egymástól. Ketten maradtak. Domi és Ben a két versenytárs, akik között eldől, hogy ki lesz a Bagolykő bajnoka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 22:15 | Link

Meslő
Pest, rakpart

Egyik pillanatról a másikra léptem le, mögöttem hagyva megannyi melót, ami csak úgy a nyakamba szakadt, ha már egyszer kiborulok, mert érzem, hogy már az utolsó kötelek is szakadnak, nem szeretném, ha lenne szemtanúja is. Nem is tudom, melyik érzésem a túlnyomóbb, a csalódottság, a tehetetlen düh, vagy az üresség, ami már-már ismerősként köszön vissza. Tény, hogy nem ismertem évek óta, ahogy az is, kebelbarátok se voltunk, ettől függetlenül, csak az életem köszönhettem neki. Most meg... most meg arra se vagyok képes, hogy egy átkozott könnycseppet kicsikarjak magamból, mintha azzal jóvá tehetném, hogy nem omlok össze annyira, mint Lyra, vagy Alexa. Rájuk szabályosan rossz nézni, Kath se fest jobban, ellenben én... annyiszor fojtottam magamba mindent, annyiszor szabtam gátat, minden undorító érzésnek, aminek bármi köze volt a fájdalomhoz, hogy egyszerűen most képtelen vagyok kiengedi. Életemben először kívánom, bárcsak megint ordíthatnék a kíntól, vagy remegnék epilepsziás módjára, de nem... csupán a végtelen üresség van az arcomon, ahogy belül is, ami nem lenne rossz, ha nem tudnám, valami másnak kéne ott lenni. Nem vesztettem még el senkit, aki egy kicsit is fontos lenne, így nem tudom, mi a procedúra, ellenben tény, hogy érzelmileg meg se közelítem a normális embert. Ha már valaki meg bírja szokni a fájdalmat, legyen az fizikai, vagy bármi más, az nem mondhatja el magáról, hogy normális.
Nézem, ahogy a Duna vize fodrozódik, és fel is ötlik bennem a gondolat, erre vajon miért nem jártam még? A kezeim zsebre dugva, lassan lépkedek a rakparton, élettelen szemeimmel pásztázva a folyót.
Tény, hogy az idő nem épp a kellemes sétához való, de jelenleg ez érdekel a legkevésbé, sapka védi a füleim, a dzsekim se rövid, és tényleg nem érzem, hogy fáznék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2013. október 14. 14:42 | Link

Ophelia
Pest, rakpart

A hűvös idő beköszöntének ellenére sem áll meg az élet a rakparton, ahol Viktor éppen egy szállítmányt vár, nem kicsit dühösen, hiszen a szállítók késnek, Árpád pedig nem volt hajlandó kijönni, így a saját drága idejét kellett ismét feláldoznia, ahelyett, hogy valahol a saját szórakoztatásán dolgozna. Körülbelül 30 perce ácsoroghat a rakpart közepe táján, várva, hogy az illető megérkezzen és lebonyolíthassák a dolgot. Valószínűleg az idő is közrejátszik, de nem sok ember járkál ma kint, jól körbenézett, csak két embert vett észre, egy szőke lányt, aki láthatóan nem túlságosan a környező eseményekre figyel, illetve egy felettébb gyanús külsejű alakot hat óránál, kék kapucnis felsőben azért feltűnő az ipse. Bár hála annak, hogy nem igazán kirívó az ácsorgása, eddig nem tűnt fel senkinek, az ellenkezőjébe pedig pont nem most kéne belemenni, túl fontos ahhoz a mai nap. Szemöldöke felkúszik, mert a férfi mellett gondolatba továbbra sem tud elmenni, rossz érzése van, érzi magán többször a tekintetét, ami megerősíti mindabban, hogy itt valami készül.
Hajókürt zaja zavar be a gondolatába, miközben két sötét külsejű alak lép oda hozzá. Úgy tesznek, mint a rég nem látott barátok, felfestett bájmosoly, üres bájolgás és közfogás követi egymást. Mindezen színjáték a megszokott program ilyenkor. Átveszi a táskát, hogy segítsen cipelni, miközben egy borítékot ad át, azzal, hogy az apjuk küldte neki. Ezzel túl vannak a fontos dolgokon, alapvetően a pár perces közös séta után mindenki menne a dolgára, ám nem így történik. A gyanús alak hátulról támad rájuk, az ökölharcra pedig a szintén erre bóklászó szőkeség is fel fog figyelni nyilván. Viktor, a nála lévő táskát próbálja óvni, ellenben azt, hogy egy igen ritka és értékes zsebórát lenyúljon belőle a fickó, aki futásnak ered, nem tudja. A kedves szállítói természetesen mentik a bőrüket és el is iszkolnak, megint csak magára van utalva, megcsóválja a fejét majd utána ered.
A kék felsős menekülő kicsivel, de nekiütközött a szőke mélázó lánynak, elhagyva a zsákmányt, innentől pedig a menekülésre koncentrálva. Vélhetően nem hagyja csak úgy ott a földön azt az ereklyét, nincs ember, aki ott hagyná, és ha ez így lesz, akkor Viktor is kénytelen lesz hozzá odamenni, utálja, ha új ember vonódik a dologba, azt meg még inkább, ha nő. 23 éves létére, nem az a közvetlen ifjú titán, jól megvan társalgás nélkül, igazából reménykedik, hogy miértek nélkül visszaszerzi, ami az övé kéne, legyen. Pillanatok alatt a lány közelében találja magát…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 23. 18:21 | Link

Artemisia Rubya

Érdekes, hogy bár aranyvérű varázsló vagyok, a legtöbb esetben nem jut eszembe varázsolni. Ez talán azért lehet, mert mugli környezetben nőttem fel, mugli szomszédokkal, akik előtt az embernek vissza kellett fognia magát. A barátaimmal mindenféle búvóhelyekre mentünk, ha varázsolni vagy kviddicsezni akartunk, és később a Roxfortban is inkább leleményes csapdáimmal, ötletes tanárbosszantásaimmal váltam hírhedtté , semmint ügyes bűbájaimmal vagy igézéseimmel. Velem ellentétben Artemisiának egyből eszébe jut a túl hosszú virág problematikájának megoldása.
A rózsát óvatosan igyekszem a hajába tűzni úgy, hogy ott is maradjon. Egy kicsit ügyetlenkedek vele, de végül sikerül. Egy lépést hátrálok, hogy onnan is megszemlélhessem, hogy igazam volt-e, és el kell ismernem, valóban nagyon jól áll a hölgynek a virág, én mégis szívesebben nézem sötét szemeinek barnás csillogását. Visszalépek mellé, nyújtom a karom, de ő ezt figyelmen kívül hagyva elindul, közben elmagyarázza, hogy hova és miért megyünk. Követem a nőt, és közben próbálok nem megijedni attól a gondolattól, hogy nekem teljesen mindegy hová tartunk, ha ő is ott lesz. A Budapest szó lassan jut el a tudatomig, de mielőtt szóba hozhatnám aggályaimat már indulunk is. A nő keze puha és meleg, viszont meglepően erős is, furcsa érzés számomra, hogy biztonságban vagyok mellette, általában én szoktam másokban ilyen érzéseket kelteni. Furcsa, szokatlan, de egyáltalán nem kellemetlen.
Érkezés után azonnal körbenézek, hogy felmérjem a terepet, bár egy pillanatra megzavar az, hogy Artemisia elengedi a kezem, nem bántam volna, ha még a sajátomban tarthatom az ő különösen apró tenyerét. Viszonzom a nő mosolyát, aztán alaposabban is szemügyre veszem a környéket. Engem azonban nem az épületek és a kirakatok érdekelnek, sokkal inkább az emberi tényezők. Egyelőre sehol nem látok fényképezőgéppel közeledő, vagy éppen ügyetlenül rejtőzködő alakokat, sőt még a közelünkben lévők sem ismertek fel. Ennek kimondhatatlanul örülök, elvégre sokkal jobbnak ígérkezik az estém annál, minthogy néhány túlbuzgó újságíró vagy fanatikus rajongó elől rejtőzködve töltsem.
- Merre tovább? - nézek vezetőmre, remélve, hogy elkerüli a figyelmét az a már-már paranoiára hajazó alaposság, amivel a többi embert szemlélem, illetve a hangomban észlelhető sürgetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 23. 18:56 | Link

Merkovszky Ádám

 Lehet modortalannak vagy elutasítónak tűnik, hogy nem fogtam meg kezét sem az állomáson, sem itt és most, de nem annak szánom. Pusztán el szeretném kerülni a pletykákat és szóbeszédeket, amíg lehet. Tudom, hogy nem tart soká míg valaki megneszeli és szétkürtöli, hogy engem egy férfival látott, de ezt az estét még ennek a feszültsége nélkül szeretném eltölteni. Gondolataimból kérdése zökkent ki.

- Nos, be a kapun és fel az első emeletre, majd balra a bálterembe.

 Előrelépek és miután kinyitja számomra a bejáratot elzáró vaskaput belépek. Megvárom őt és amikor már nyugalomban érzem magam belé karolok. Karját erősnek érzem, magassága épp megfelelő kényelmes emelt sarkú cipős megjelenésem számára. Mondjuk az esetek kilencven százalékában lapos talpú topánkákat vagy csizmákat hordok, de a mai estéhez azok közül egyik sem illett úgyhogy mást választottam.
 Felérve az első emeletre balra fordulunk, hogy azután egy fehér ajtón keresztül jussunk be az előtérbe, letéve kabátjainkat egy újabb ajtón át érkezünk meg a "Nagyterembe". Néhány pár közül akik jelenleg egy keringő félére táncolnak azonnal felismerem Peti bácsit és feleségét, aki egyben a táncpartnere is. Odaintek nekik és ők viszonozzák gesztusomat.

- Megérkeztünk, esetleg belevetjük azonnal magunkat a tánc szenvedélyébe, vagy előbb leüljünk egy kicsit? Ön mit szeretne?

 Nézek fel a férfira ragyogó szemmel, amit a terem lámpáin túl a bennem felbuzgó vágyakozás és jókedv is csak erősít. Nagyon szeretek táncolni, még akkor is ha nem vagyok olyan jó benne. Főleg a lassú számokra való andalgás megy, illetve a modernebb zenére való nőiesebb, csípővel operáló mozgásformák.
 Ahogy így állok eszembe jut, hogy talán itt lenne az ideje, hogy megengedjem a férfinak, hogy tegezzen de, még talán kicsit korai, így várok vele legalább az első táncunk végéig. Furcsa görcs van a gyomromban. Mi lesz ha össze-vissza botladozom majd, vagy egyszerűen csak kellemetlen lesz az érintése? Az mondjuk talán nem , mert macskaként nagyon jól esett ahogy simogatott. Nyugtatom meg gyorsan magam, s arcomon a pillanatnyi pániknak nyoma sincs.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2013. október 27. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 23. 19:46 | Link

Artemisia Rubya

Artemisia útbaigazítása nyomán belépünk az épületbe, ahol engem kellemes meglepetés ér: a nő megfogja a karomat. Ez olyannyira nyugtatóan hat rám, hogy felhagyok a ideges viselkedéssel, elvégre nincs itt senki, aki felismerhetne, nehogy már saját magam rontsam el ezt az estét.
A terem, amibe éppen megérkezünk tetszetős, szépen kivilágított, és úgy tűnik, hogy a táncest már el is kezdődött. Artemisia távolról üdvözli az ismerőseit, majd hozzám fordul. Kérdését költőinek veszem, főleg azért, mert a nő csillogó szemei arról árulkodnak, hogy mielőbb szeretne a táncparkettre perdülni. Én pedig amúgy sem vagyok olyan ember, aki hagyna a táncolók mellett üldögélni egy ilyen gyönyörű nőt.
- Táncolni jöttünk, nem? - kacsintok rá, majd a kezét enyhén megszorítva vezetem oda a többi párhoz.
Még épp észreveszem, hogy a keringőnek vége, amit sajnálok, mert annak a lépéseire legalább emlékszem, de szerencsémre egy újabb lassú dal jön, amire amúgy is csak ölelkezve dülöngélni kell, szóval úgy érzem, hogy nem lesz gond.
Szembefordulok a nővel, enyhén meghajtom a felsőtestem, majd közelebb lépek hozzá, jobb kezemet a derekára helyezem - bár tisztában vagyok vele, hogy a keringő esetében a helyes tartás szerint kicsit feljebb kellene hozzáérnem, de hát azt hiszem ennyi elnézhető nekem - másik kezemmel pedig megfogom az övét. Keringőszerű, bár nem teljesen szabályos tánc a miénk, viszont a dal sem kifejezetten keringődal, így nem lehet gond. Figyelek arra, hogy ne lépjek a hölgy lábára, ugyanakkor végig a szemébe nézzek. A tegnapi gyakorlást megelőzően nem is emlékszem, mikor táncoltam utoljára, de most mégis teljesen magabiztosan mozgok, bár tisztában vagyok a hibáimmal, amiket a formális tánchoz képes ejtek. A zenének, a nő közelségének és finom illatának köszönhetően ellazulok, élvezni kezdem a mozgást, a hangulatot, a zenét.
Már-már ténylegesen beleveszek Artemisia szép formájú szemeibe, mikor felhangzik a következő dal, ezúttal egy gyorsabb, latinosabb, bár még mindig nem olyan lendületes, hogy ne próbálkozzam meg vele. Mondjuk a latin táncok teljesen kimaradtak az életemből, szóval a formalitásnak itt még a látszatát sem tudom fenntartani, igazából csak remélem, hogy tudok Artemisiához igazodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 23. 22:32 | Link

Merkovszky Ádám


 Azonnal táncba visz, méghozzá nem is akármilyenbe. Látszik rajta, hogy tényleg tud táncolni és nem csak szédítésből mondta ezt nekem. Egyik keze a derekamra siklik, s már ettől bizsergés kel bennem, amikor pedig odahajolok mellkasához és megérzem illatát úgy érzem elvesztem. Ringunk lágyan egy olyan dalra, amit minden bizonnyal Peti bácsi tetetett be mert tudja mennyire szeretem, ezzel köszönt engem ebben biztos vagyok és abban is, hogy még lesz ilyen szívküldi szívnek szívesen, ha rajta múlik.
 Lassan ringatózunk csendesen, némán lehunyom még néha szemeimet is, hiszen érzem partnerem jól vezet engem, s biztos kézzel tart. A következő szám alatt más kicsit felpezsdül a vérem, hiszen latinos a dallam. Ugyan félig spanyol vagyok nem tudok tökéletesen egyetlen latin táncot sem, de boldogulunk ennek ellenére is. Többször veszem észre, hogy Merkovszy úr a szemeimet nézi, s olykor nem tudom állni pillantását, mert tudom elárulnak lélektükreim, s felfedik fellobbanó vágyaim és szenvedélyem lángjait. Inkább most mint később megszólalok.

- Tegeződjünk, rendben? Az ismerőseim Artynak szoktak hívni.

 Remélem belemegy a dologba és nem érzi még korainak, mert én már nem. Egy újabb dal jön, ez sem gyorsabb mint az előbbi, de másképp perzseli véremet. Ezt is nekem küldték az az érzésem. Nem vagyunk sokan a teremben így lesz helyem a tánchoz, mert erre a dalra kidolgoztam magamnak egy saját, a rumba lépésein alapuló koreográfiát. Volt időm gyakorolni rá annyi szent, de most legalább olyannal táncolhatom el aki reagálni is tud mozdulataimra.
 A zene előhozza belőlem a démoni nőt és minden déli vadságomat beleteszem ebbe a néhány percbe. Azt akarom, hogy lássa kivel áll szemben, hogy nem naiv lányka vagyok, jó persze céda sem, hanem valaki a kettő határmezsgyéjéről. Aki élettel, s titokkal van teli és akit nehéz mégis oly könnyű rabul ejteni, ahogy ő is képes ugyanerre egy szempillantás alatt. Arcom kipirul a hevülettől, szemeim ragyognak, ahogy bőröm is a megvilágítás miatt, hajam és szoknyám lebben utánam, ahogy pördülök karjában.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 23. 23:06 | Link

Artemisia Rubya

Aggodalmam alaptalannak bizonyul, tökéletesnek tűnik a kettőnk közti harmónia, úgy érzem a mozdulatait, ahogy soha egyetlen cikeszét sem. Mintha olvasnánk egymás gondolataiban, tudom hogyan és hova fog lépni, jobban mondva nem is tudom, csak sejtem, érzem, mintha megsúgná nekem, pedig egy szót sem szól, legalábbis a szájával. Szeme azonban fecseg, sajnálom, hogy viszonylag ritkán néz egyenesen az enyémbe, mert igencsak érdekesnek találom azt, amit benne látok. Végre mond valamit, édes hangját már kezdtem hiányolni, és amit mond nincs is ellenemre:
- Rendben - bólintok - Örülök, hogy találkoztunk Arty. Nekem nincs igazán becenevem, általában Ádámnak hívnak, de ha te találsz valami különlegesebbet, szívesen elfogadom.
A következő dal ritmusa felpezsdítő, de talán az is sokat dob a zene élvezetén, amit Arty csinál. Tánca tüzes és vad, számomra teljesen profinak tűnik, csodálkozom is, hogy sikerül tartanom vele a lépést, sőt egyenrangó partnere lehetek a nőnek. Mozgása rabul ejt, mint a kígyó pillantása a prédáját, de benne nincs vadászösztön, csak egyszerű, szép öröm. Látszik, hogy szeret táncolni, élvezi az életet, és nemcsak gyönyörű és titokzatos, de igéző és érzéki is.
Szeretném megismerni még több oldalát, ismerni akarom a titkait, annyit amennyit megenged, ismerni akarom múltját, jelenét, és részt akarok venni a jövőjében. Szeretném, ha szeretné, hogy mellette legyek. Furcsa, de talán ő az első nő, akivel nem muszájból táncolok, szóval talán ő az egyetlen nő eddigi életem során, akivel élvezetből táncolok, és akinek láttán eszembe jut, hogy máskor is szívesen űzném vele ezt a tevékenységet.
Nem bírom levenni róla a szemem, és mi tagadás a kezemet sem. A dal végén ahogy kipirultan, izgalomtól és örömtől csillogó szemekkel rám néz, én szorosabbra fonom a dereka körül a karjaimat. Mélyen a szemébe nézek, elemelem a talajtól, és meglepődve veszem észre, hogy milyen könnyű. Ráhajolok a szájára, és azt sem bánva, hogy valószínűleg mindenki minket néz, végre megcsókolom. Először csak lágyan, szinte tapogatózva, kíváncsian, hogy szabad-e, majd elveszítve végre a józan önmérsékletemet, vágyaimat elengedve, szenvedélyesen. Közben szorosan ölelem, szemem lehunyva, orromat megtölti az illata, és én elveszek a nőben, s a pillanatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 23. 23:48 | Link

Ádám

 Beleegyezik a tegeződésbe, de neki nincs olyan frappáns beceneve mint nekem. Sebaj, nekem az Ádám így magában is tetszik, mert kellemes csengésű név, ami eredeti formájában is kedvesen hangzik.
 Lassan véget ér a dal, melyben megcsillogtattam nem létező tánctudásomat, s furcsa mód úgy éreztem az eddigi muzsikák alatt is, hogy tökéletesen összeillünk e tekintetben legalábbis biztosan. Mintha olvasott volna bennem, átható pillantásával ez nem is volna nehéz, érezte a lépéseimet vezetett úgy, hogy közben nem korlátozott.
 Ez számomra egyet jelent azzal, hogy ő valószínűleg az élet többi területén is teret enged társának és hagyja önállónak lenni, azt akinek erre igénye van. Ami egy rendkívül jó tulajdonság és számomra mindenképp imponáló. Utolsó pár taktusához ér a dal, amikor partnerem közelebb von magához mint eddig bármikor, majd érzem elemel a földtől pár centire, s közben pillantása bilincsbe zárja tekintetemet és úgy sejtem talán nem is ereszti el többé.
 Érzem mi következik lehunyom hát szemeim, játszottam a tűzzel, s lásd megégettem magam, de ez a láng édesebb és perzselőbb a legnemesebb bornál. Ajka az enyémhez simul, előbb óvatosan érint, majd egyre forróbban követeli jogos jussát. Lélegzetemet és lelkem páráját kéri, s én készséggel adom meg neki amit kíván, tudva, hogy ezzel olyan pontra értünk, ahonnan már nincs visszakozás.
 Talán ilyen a "Szerelem első látásra" illetve másodikra. Azt hiszem ez a legjobb szó rá, ami velünk most történt. Csókjától egy pillanatra még a szívem is elfelejt dobogni, s ezt a kihagyást egy hatalmas ütés formájában hozza be, amit ugyan jócskán megérzek, sőt talán még ő is, de nem törődöm vele. Amikor ajkaink elválnak kinyitom szeme és csak nézek rá némán mert mondani semmit sem tudok. Mi lesz ezután? Olvasható ki tekintetemből, mert szeretném hinni, hogy az iménti csók épp annyira szíven ütötte mint engem a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2013. október 24. 02:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 24. 00:28 | Link

Arty Smiley

Beszív... kifúj... beszív... kifúj... Emlékeztetnem kell magam olyan alapvető dolgokra, mint a légzés mikéntje. A szívem olyan erősen ver, hogy ezzel másokat már szállítanának is az ispotályba, vagy a ravatalra, mint menthetetlent. Nézem a nőt, és nem bírok megszólalni. Pont én, aki mindig is büszke voltam arra, hogy bármilyen helyzetben helyt tudok állni, elég pár mondat vagy szó. Itt azonban kevésnek bizonyulna a világ összes nyelvének mindösszes szava is.
Elmerülök a tekintetében, és egyelőre nem szándékozom kijutni onnan. Bal kezemmel még mindig magamhoz szorítom Artyt, de a nő már újra a földön áll, a csók közben eresztettem szép lassan vissza. Jobb kezemet felemelem, végigsimítok vele az arcán, hajában még mindig ragyog a hófehér rózsa.
Torkot köszörülök, de végül nem tudok megszólalni, mert nincs mit mondani. Elmesélhetném neki, mennyire gyönyörűnek látom, de a szavaim nem érnének fel azzal, amit látok. Megpróbálhatnám mondatokba foglalni, mit érzek, de egyik sem fejezné ki pontosan azt, ami valójában lejátszódik bennem. Így hát csak állok, nézem őt, és várom, hogy közben elszáguldjon felettünk az élet. De nem történik semmi, hiszen az idő fogalma megszűnt létezni abban a percben, s bár valójában alig telt el pár pillanat azóta, hogy számmal ajkaihoz értem, nekem a szemei már több életnyi mesét elregéltek.
Elmémben szavak röppennek ide-oda, de nem tudok nekik hangot, alakot adni. Eszembe jut a szólás: "a szó elszáll az írás megmarad", és ennek eredeti jelentése, mely szerint az akkori emberek a szálló szó erejét dicsőítették a halott, mozdulatlan írással szemben. A kimondott szó többekhez eljutott, többet ért, mint a papírra írott tehetetlen jelek.
Újra eszembe ötlik nevelőanyám mosolya, és az a csendes augusztus délután, amikor hat éves koromban először hallottam apámat igazán nevetni. Olyan hihetetlen volt számomra az a hang, olyan váratlan és mégis csodálatos, hogy akkoriban úgy neveztem, hogy a szerelem hangja. Bár még csak gyerek voltam, talán mégsem tévedtem olyan nagyot, mint ahogy későbbi kamaszkoromban hittem. Amikor egy nő kihoz belőled valami olyan szépet vagy jót, amiről mindenki, még te magad is megvagy győződve róla, hogy nincs benned, az lehet a szerelem.
Most ebben a pillanatban olyan furcsa érzések kerítenek hatalmukba, amiket eddig csak hírből ismertem, amelyek állítólag butítanak, és megvakítanak, de ugyanakkor felemelnek, és röpítenek. Seprűvel sem lehet ilyen magasan és sebesen szállni, ezt nem adhatja meg más, csak egy másik ember szíve.
Elmosolyodok, majd újra lehajolok a nőhöz, és apró csókot lehelek ajkaira, majd meghallva a következő dalt, szorosan ölelve, lágyan imbolyogva viszem táncba Artyt.
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2013. október 24. 01:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 24. 17:05 | Link

Ádám - (Kedvesem?)

 Nem szól egy szót sem, egy árva hang sem hagyja el ajkait, csak ismét finoman az enyémet érinti, majd újra táncolni kezdünk a felhangzó nagyon melankolikus szerelmes dalra, melyet egyik kedvenc együttesem ad elő. Óvatosan fejem odahajtom mellkasára, ajkamon mosoly suhan át, szemembe mégis könnyek szöknek.
 Ha boldog vagyok akkor is könnyezem, sőt akkor csak igazán. Ez az este pedig az eltelt éveim talán egyik legszebbjei közé sorolható. Egyik kezemmel gyorsan letörlöm az arcomon végiggördülő cseppeket, majd még szorosabban simulok Ádámhoz, hallom szíve vad ütemű dobbanásait, s lassan kezdek megnyugodni.
 Biztosan furcsállni fogja, hogy sírok amikor igazából nevetnem kellene, de azt hiszem az agyamban fordítva vannak bekötve a dolgok, ebből a szempontból. A muzsika végére összeszedem magam, méltóságommal és gondolataimmal együtt, majd kisvártatva megtöröm hallgatásom csókkal lezárt édes pecsétjét.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy leüljünk egy kicsit...

 Odasétálunk az egyik sarokban eldugott asztalkához, ami mellett a többivel ellentétben csupán két szék van, s egy mécses lángja vonja narancsos derengésbe. Helyet foglalunk mindketten és mivel kissé elfáradtak lábaim jól is esik leülni. Ádámmal pontosan szemben vagyok, kezeimet magam előtt az asztalra teszem és balommal jobbomat elfedem. Kicsit remegek, a gyomrom is és egész bensőm zilált, össze vagyok zavarodva teljesen. Csak nézem őt egy kis ideig majd ismét megszólalok.

- Mi lesz velünk ezután?

 Ez az egyetlen kérdés zakatol elmémben, mint vonat a végtelenbe futó síneken és nem tudom a választ megadni rá magamnak. Tőle is függ, rajta is múlik most minden. Szemeim riadtan néznek rá, tanácstalanul és törékenyen ülök előtte. Most ezt az arcomat is láthatja és remélni merem csupán, hogy ettől sem száll inába iménti csodálatos bátorsága. Eközben a párok mögöttünk már egy másik édes-bús melódia taktusaira táncolnak.
 Olvastam pár cikket róla tegnap, ám azokban nem ilyennek írták le. Nem, nem azt mondom, hogy hazug minden szavuk, de két ember egymáshoz való viszonyulásába nincs belelátása a kívülállóknak és így megítélni sem tudják, azt akiről a fám szól. Várom hát mit válaszol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek