Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=793080#post793080][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.02.11. 15:08[/b][/url]

A kapcsolatépítés az fontos, na meg egyébként sem zárkózom el semmi jótól. Isaac egy érdekes srácnak tűnik. Bár elsőre lehet nem mindenki bízna benne, nekem kifejezetten tetszik, hogy "felvállalja" a stílusát és nem fojtja el önmagát. Legalábbis ez volt az első gondolatom. Azóta nem tudom mit gondolok, a DÖK-ben inkább kreatívnak és aktívnak ismertem meg. Míg én inkább praktikus esetnek gondolnám magam. Mások véleménye eddig sem érdekelt, de őszintén örültem amikor elhívott, hogy a DÖK-ön kívül is együtt lógjunk. Kellenek haverok, barátok... Talán nekem is jobb, ha nem folyton Marison meg Bencén járatom magam, vagy ami még náluk is rosszabb: Karolán. Túl sokat gondolok a lányra, és ez nem jó. Legutóbb majdnem V-t kaptam K helyett, mert elbambultam és nem hallottam egy kérdést, amit a tanár tett fel, feleléskor. A szerencsém az, hogy végül megismételte és így nem csúszott be a rossz jegy. Aztán az egyik bájitalomból is kihagytam egy hozzávalót... Mire észrevettem már késő volt. Ott az mentett meg, hogy nem a legfontosabb összetevőről volt szó, és utólag hozzáadva sem kavart be a bájital hatásába. Talán kicsit gyengébb volt, mint kellett volna, de Fela bá azt mondta, valószínűleg a hozzávaló minősége volt kevésbé jó, én pedig nem buktattam le magam.
Na szóval, ezek miatt is, meg mert kapcsolatot építeni jó, belementem a kis csevegős dologba. Útban a pizzéria felé, azért el-elkalandoznak a gondolataim. Megállok egy-egy butik előtt, és a kirakatot kezdem nézegetni. Bár még odébb van, elég sok Valentin-napi dolgot árulnak és újra meg újra azon kapom magam, hogy azon agyalok, vennem kéne-e valamit Karolának. Miért is? Dorgálom meg magam minden alkalommal, elvégre nincs köztünk semmi. Leszámítva, hogy tetszik és tudja. Meg hogy én is neki - utóbbi gondolat mosolyt csal az arcomra és arra jutok ez tulajdonképpen már majdnem kapcsolat... Talán Valentin-nap felrakhatnánk a pontot az i-re... De aztán megrázom a fejem és sietősen indulok tovább a pizzéria felé.
- Helló! - intek a pizzéria előtt álló alaknak már messziről, elvégre Isaac külsejének köszönhetően könnyedén észrevehető - Bocsi, ha régóta vársz... Kicsit elbambulta idefele - kérek elnézést, ahogy közelebb érek - Nyugodtan bemehettél volna - kezet is nyújtok a srácnak, hogy üdvözöljem, aztán ha neki is oké, akkor kinyitom az ajtót és őt előre engedem, hogy aztán együnk egy jót. Mert amúgy, tökre éhes vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=794915#post794915][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.02.20. 11:27[/b][/url]

- Akkor cool! - válaszolom a srácnak, ahogy azt mondja, nem várt régóta. Így azért annyira nem gáz, hogyha késtem is pár percet. Pedig amúgy nem szokásom, de hát ez most ilyen.
Kicsit meglep, ahogy magához húz, de egy csöppnyi fázis késés után én is hátba veregetem őt. Bár nekem a szimpla kézfogás is elég lett volna, na de mindegy. Lehet nála ez a normális. Majd megszokom, vagy legközelebb megmondom, hogy nekem ez nem lételem, egyelőre viszont semleges arccal viselem.
- Megmondhattad volna, hogy vársz valakit és majd ha megérkezik akkor rendelsz - mondom neki nyugodtan, én biztos ezt tettem volna a helyében. Még a vállam is megvonom, mert amúgy meg tök mindegy, de nem hiszem, hogy ezen kell aggódni, hogy valaki jön és a rendelésem venné fel, amikor még nem vagyok kész rendelni. Segáz. Most bemegyünk és eszünk valami jót. Én már amúgy is éhes vagyok.
- Te mész, te vártál régebb óta - felelem ellentmondást nem tűrően és ha végre bemegy, akkor utána indulok én is. - Hova ülünk? - kérdezem már odabent, lehúzva a kabátom cipzárját. - Én arra az ablak melletti asztalra szavazok - biccentek a fejemmel egy üres asztal felé, az egyik ablak mellett. Persze ha ő mást szeretne az is oké. Mondjuk én szeretem a nyílt tereket, meg a kilátást. Na meg így kicsit olyan is lenne, mintha kint ücsörögnénk.
- Amúgy, te milyen pizzákat szeretsz? - kérdezem, meg útban a választott asztalunk felé, s amíg hallgatom a választ, le is dobom a kabátom a szék háttámlájára és le is ülök, remélve, hogy ő is ezt teszi. A kérdés pedig azért érdekes amúgy, mert ugye, kétféle ember van: az aki ananászt is kér a pizzárjára és az, aki szerint az ananász a pizza megszentségtelenítése. Én az előbbi vagyok. Remélem ő is, bár nyilván nem egy pizzán fogunk osztozni ketten, nem lenne jó, ha emiatt mondjuk nem lenne étvágya, vagy hasonló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=795219#post795219][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.02.21. 21:43[/b][/url]

Ez a Valentin-nap dolog, sokkal stresszesebb, mint gondoltam. Eredetileg Karolával akartam lógni, de hát... hát nem úgy lett. A DÖK-ben azt beszéltük meg, hogy MAXIMUM 10 sarlót fogadnak el, aztán mindenki galleonokkal kezdett dobálózni, így hiába volt nálam több mint 10 sarló, nem kaptam meg a három órát, ami járt volna. Pedig reméltem, hogyha adott egy ilyen alkalom, és vannak is körülöttünk, akkor három órát (vagy többet) elbeszélgetünk és helyre rakhatok egy-két darabot abból a bonyolult puzzle-ből, amit Karolának hívnak és még mindig nem értek. Erre jön Mihail, és ő is neki áll galleonokkal dobálózni. Ha tudom, hogy ez lesz, hoztam volna több pénzt is. Ehelyett most annak kell örülnöm, hogy Maris hajlandó volt fizetni értem 9 sarlót. Így legalább nem valami idegen lánnyal kell elszenvednem a következő órákat. Csak abban reménykedek, hogy a randik után még elkaphatom Karolát és beszélhetek vele. Egész biztos, hogy megvárom majd a pizzériában, és ha lejár a randija, akkor majd gyorsan elhívom. Már ha el merem.
No de... Lezárták a dolgot, és én a szemeimmel Marist keresem, s amint megvan, egy mosolyt varázsolok az arcomra. Ezt szeretem benne, mellette könnyű mosolyogni, mert ő olyan kis mosoly bomba.
- Visszaadom ám a 9 sarlót. Szuper húgi vagy! - mondom neki ahogy mellé érek és belé karolok. - Azt hittem Bencével leszel, nem sértődök meg ha lelépsz és inkább vele vagy - súgom a fülébe és még egy puszit is kap az arcára, mert bár igenis szükségem van rá, most is, nem vagyok önző - még ha Bence ezt is gondolja - szóval ha ő inkább a szerelmével van ma, akkor azt is megértem. Szomorúan fogok pizzázni, meg valószínűleg egy falatot sem fogok enni, mert Karolát és Mihailt fogom bámulni...
Ajj... Hol vagy Karola? lehet el kéne kapnom előbb és...
- Maris! - fordulok újra a húgomhoz a lány utáni kutatásból - Szerinted olyat ér, hogy megcsókolom Karolát, mielőtt randizik valaki mással? - csúszik ki a számon a kérdés, s csak amikor befejezem a mondatot jövök rá, hogy én ezt tényleg kimondtam hangosan is - Mármint... izé... Felejtsd el - motyogom miközben az arcom pirosra vált. - Menjünk pizzázni - már ha még akar, mert nem döntött úgy, hogy Bencézik. De azért még egyszer körbe pislogok, hogy Karola nincs-e a közelben. Csak mert... csak mert... azt hiszem, hogy Danának van igaza és én féltékeny vagyok. Valaki segítsen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=795587#post795587][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.02.24. 13:30[/b][/url]

- Jól van, jól van... Akkor majd mellé teszek még kilencet - motyogom, mert hát akkor is, nem velem kéne lennie, hanem Bencével. Bár hazugság lenne azt mondani, hogy nem élvezem, ahogy csüng rajtam. - Jó, de aztán ne vesd a szememre, hogy miattam nem Bencéztél - mondom egyáltalán nem úgy, mint aki aggódik, hogy felhánytorgatják ezt neki, pedig egyébként simán megteszi, de nem fog zavarni akkor sem. Tök jó lesz együtt pizzázni. Persze nekem vannak más gondolataim is, amiket nem igen tudok kiverni a fejemből, így kérdezek rá - pusztán véletlenül - a csókra is.
- Mi? - kapom oda a fejem, hogy milyen csókról beszél, és érzem, hogy pirulok, de megrázom a fejem - az nem számít - toldom hozzá, csak úgy mellékesen, mert akármire is gondol, az nem számított eddig és ez után sem számít. Legalábbis nem akarom, hogy számítson.
Közben sikerül asztalt is találni maguknak, és kényelmesen le is csüccsenünk, s legnagyobb megdöbbenésemre feltűnik Mihail is, a másik személy, aki egészen eddig elterelte a gondolataimat.
- Mi? - kérdezem ismét nagyon értelmesen, mert teljesen összezavarnak. Előbb Maris, most meg ez a srác. Nézek is mögé, mellé. De Karola sehol. Hát hol hagyta el a lányt? - Nem? Miért nem? - kérdezem és bár nem akarok aggódónak tűnni, azt hiszem hallatszik, hogy aggódom. Mert mégis csak együtt kéne legyenek, de nincsenek és ez a srác most itt jó pofizni akar nekem? Hát elmebeteg, vagy mi?
- Szia... - nem értem továbbra sem, de valahogy ő annyira nyugodt, hogy az már szokatlan. Valahol pedig engem frusztrál, bár ez nem olyan, mint amikor a tanulószobába hívott minket, de mégis van benne valami zavaró.
- Ja - vágom rá, mert a kérdés is hülyeség. Több mint egy hónap telt el. Miért rugózna még mindig ezen az agyam? - Te amúgy miért is vagy itt? - kérdezem, enyhén idegesen, bár meg nem tudnám mondani, hogy a jelenléte az, ami frusztrál, vagy az a fura mosoly az arcán, esetleg az, hogy Karola nincs itt, és nem tudom hol van. De talán az összes együtt. Valami nagyon fura és rossz, de talán az a legrosszabb, hogy nem érzem azt, hogy különösebb bajom lenne a DÖK-elnökkel, pedig január óta biztosan tudom, hogy nem bírom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=797078#post797078][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.03.05. 21:04[/b][/url]

- Majd legközelebb eszedbe jut - felelem neki egy biztató mosollyal, de az is benne van ebbe, hogyha neki nincs ehhez kedve, akkor nem kell. Csak tényleg jobb, mint fagyoskodni. Na de túl teszem én magam ezen és ő sem lesz beteg és akkor semmi gond. Előre engedem és szerencsére nem vitatkozik, így belépés után csak helyet kell néznem magunknak. Mármint, ha neki nem tetszene akkor alku képes vagyok, de ezzel sincs gond. Neki láthatóan mindegy, hogy hol ülünk. Szóval hurrá. Az asztalhoz megyek, amit kinéztem és közben hallgatom a válaszát, a "fontos" kérdésre. A válaszra pedig csak vigyorogni kezdek aztán vállon veregetem.
- Helyes, helyes. Ananász az kell rá. Megegyeztünk. Kukorica is. Sok. - bólogatok mellé nagyon helyeslően, mert bizony ez így pont megfelel nekem is. - Nem ehetsz? - húzom fel a szemöldököm, miközben a kabátom a székre dobom, s leülök. - Miért nem? - érdeklődöm, mert ilyesmiről még nem is nagyon hallottam.
- De am, nem gáz. Én ehetek. Megeszem a te részed is - toldom hozzá nevetve, mert ez elég abszurd, de hééé! Tényleg éhes vagyok és kajáról beszélgetünk. Szóval... szóval ez már csak ilyen. Meg is kordul a gyomrom. - Oh... Éhes vagyok - mondom elhúzott szájjal, és nézelődni kezdek, hogy van-e a környéken egy pincér, akinek leadhatnánk a rendelést. - Akkor extra ananász és kukorica? Óriás-óriás? Vagy kérjünk két külön pizzát? - érdeklődöm tovább, bár tartok tőle, hogy unalmas leszek, ha csak a kajáról tudok beszélni. De akkor majd felhoz ő más témát. Nekem most csak itt jár az eszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=797398#post797398][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.03.07. 21:33[/b][/url]

Egy pillanatra kérdőn nézek rá, hogy tényleg nem fogja-e, de végül ráhagyom. Ha fogja sem lesz semmi. Majd visszapiszkálom. Mondjuk, ahogy témát vált ezt is meggondolom kétszer, mert nem szimpatikus, hogy tud valamit, amit szerintem nem kéne tudnia és egyébként is. Érzem, hogy vörös vagyok és hiába kérdezek vissza, nem ad egyértelmű választ. De csak somolyog és ez még ijesztőbb.
- Te Maris! Mióta legilizel úgy, hogy nem szólsz? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, mert ha ilyesmit csinált az nagyon aljas, és akkor igenis haragszom. Mert nem ér. Mert elmondtam volna. Egyszer. Biztos. De most már nem tudom, hogy mi van. Kideríteni pedig egyelőre nem is fogom, mert társaságot kapunk.
Nagyokat pislogok a DÖK-elnökre. Próbálok rájönni, hogy ő miért van itt és hol van Karola, mert együtt kéne lenniük, de a lány nem bujkál a háta mögött, lehet elrohant máshova, mert én is itt vagyok? Ezt a gondolatot szeretném messzire űzni. Tudom, hogy béna vagyok és sok mindent rosszul csinálok, de a mai napot szerintem jól elterveztem. Szeretném, ha itt lenne, ha beszélnénk. Mert bár gáz lehet, én gyakoroltam hogy mit akarok mondani, hogy ne csak makogjak, mint máskor. Viszont ő nincs itt, csak Mihail, és ő túl kedvesnek és túl rendesnek tűnik. A mosolya is fura, és az egész viselkedése. Nem tudom hova tenni.
Valamit susmusol Marissal, amit felhúzott szemöldökkel figyelek, de csak megforgatom a szemem. Elvégre nem tudom miért vártam mást. Etikett level 0.
A kérdésemre adott válaszára is csak egy újabb szemforgatással válaszolok. Nem értem miért néz hülyének. De a válasza folytatása az, ami leginkább meglep. Főleg mert nem hallok ki semmiféle szarkazmust vagy iróniát, és ez arra késztet, hogy a lehető leghátrább dőljek a székemen, aztán átüljek egy másikra. Nem tetszik a mosolya.
- Mióta vagyok a kedvenced? - nézek rá hitetlenül, ijedten keresve a mugli kandi-kamerát, hogy kiderüljön ez egy rossz vicc, Mihailnak meg oscar jár az alakításáért, mert beveszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=797419#post797419][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.03.07. 22:54[/b][/url]

Maris válasza nem nyugtat meg, és az sem, hogy nem tudom kifaggatni. De majd később. Remélem tudja, hogy nem felejtem ám el. Most viszont leköt a drága elnök. Nem értem miért, nem akarok vele foglalkozni. Maris pedig még nevetgél is vele, ami még sokkal rosszabb. Hát nem érti, hogy ez egy randi a húgommal? Vagy ha már idepofátlankodik, legalább hozta volna Karolát is. Bár lehet, hogy jobb, hogy nem. Nem hiszem, hogy el tudnám mondani, amit akartam, plusz két emberrel magunk mellett.
A kérdéseimre nem kapok választ vagy inkább mást mond, és egyik jobban megijeszt mint a másik. A szemeit nézem, amik az enyémhez hasonlóan kékek, de valahogy az övé kékebbnek tűnik. Nyelek egyet. Vajon miért tűnik ilyen szépnek? Mármint a kék. Nem Mihail. Határozottan nem ő.
- Miért, nem ez volt a lényeg? - fogalmam sincs mi volt a lényeg, és rettentően bosszantó, hogy nem értem. Nem minta eddig értettem volna bármit is, amit mondott. Leginkább értelmetlennek tűnt minden megnyilvánulása, ahogy a mostani is az, ahogy rám néz, meg minden.
- Nem - rázom meg a fejem, mert valóban azt hiszem, nem akarom tudni a választ, s jobb is, ha nem felel. Tudom, hogy hazudik. Csak nem értem miért, és hogy hogy csinálja ilyen jól. Bár nekem is így menne.
Ahogy Marisra pillant, követem a tekintetét, aztán a szavaira eltátom a számat egy picit, de gyorsan kapcsolok.
- Mi? - miért köti le jobban? Most mondta hogy a kedvence vagyok. Hazudott. Emlékeztetem magam, de közben rettentően meglep, hogy kivételesen nem az jut eszembe, hogy a húgomra akar rászállni, hanem mintha féltékeny lennék, hogy hirtelen nem velem foglalkozik. Nem értem magam. Eddig sem értettem, de ez most kezd a tetőfokra hágni.
- Egyáltalán nem az - vágom rá, gondolkozás nélkül, teljesen őszintén. Nyilván, mert a húgom. Sosem gondoltam rá úgy mint más lányokra. - Egyébként foglalt - toldom hozzá, csakhogy tudja Marisnak van barátja, ne akarjon vele kikezdeni. Bence nem lesz boldog. És én sem. Ha már választani kell... inkább Bence.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=798503#post798503][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.03.15. 14:43[/b][/url]

Mivel az ananászban egyetértünk és a kukorica is a kedvenceim között van, én egy percig sem aggódom, hogy hogyan oldjuk meg a pizzázást. Mondjuk a sonka, amit ő nem eszik talán gond, de ha úgy alakul én tényleg szívesen megeszem az ő részét is, nem vagyok finnyás, sokkal inkább éhes.
Aztán azt mondja, hogy vega. Na igen erre tippeltem volna, vagy arra, hogy valami fura étel allergiája van és azért, de nem különösebben érdekel. Amíg nem akar engem rávenni, hogy felejtsem el a sonkát egy életre.
- Abba tényleg nehezen. És csak vega? Szóval mondjuk a tojás még oké? - kérdezem, mert van ugye a vegán is, azok meg asszem semmi állatit nem fogyasztanak, nem csak kajában, alapból sem. Tök érdekes amúgy. A hangomból is kicseng, hogy komolyan érdekel.
- Biztos lehet, ha meg nem, akkor kérhetünk külön-külön pizzát is - felelem, miután megegyezünk az extrákban, amit mindketten szeretnék, és abban, amit ő nem. Én rugalmas vagyok, amíg hamar jön a kaja.
- Semmi. Kicsit izgulok a Valentin-napi rendezvény miatt. Nem akartam jelentkezni erre a licitesre dologra, de ugye a karácsonyi után úgy éreztem, hogy kell - felelem a kérdésére, hogy mizu. Bár abban sem vagyok biztos, hogy tudja, mi lett a karácsonyi bárpultoskodásom vége. Na meg ha nem tudja, akkor az most új kérdéseket szül. Nem kellett volna ebbe belemenni. Na mindegy. Már megtettem. Legfeljebb majd elterelem a témát ha túl kínossá válik.
Szerencsére kiszúr minket egy pincér és én rögtön rá is vetem magam, na nem szó szerint, csak jelezve, hogy rendelnénk, s amikor megérkezik, akkor bele is kezdek.
- A legóriásibb hawaii pizzát szeretnénk, extra kukoricával, de csak az egyik felén sonkával, a másikon csak ananásszal. Megoldható? - nézek rá szép szemekkel, erősen szuggerálva, hogy igent mondjon. Amikor bólint, hogy igen, kiszélesedik a mosolyom és vidáman megköszönöm, aztán kérek még egy narancslevet is, és megvárom, hogy a velem szemben ülő is rendeljen ha szeretne inni, majd visszadobom a kérdést, addig se rólam van szó.
- Na és veled mizu?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=799941#post799941][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.03.22. 21:42[/b][/url]

Az evés fontos, és mivel már másodjára kapom azon, hogy kihagyna egy étkezést, inkább elrángatom magammal. Vagyis rángatnám, ha kéne, de a korábbi nincs kedve helyet most már egész készségesen belemegy. Most először pedig tényleg úgy mosolyog, ahogy másokra is szokott. Rám ritkán nézett még így a nevetését meg szinte sosem hallottam. Max a teázáskor, meg ha a klubhelyiségben valaki más nevetette, de az nem ugyanaz.
A zavaromat meg nem akarom túl magyarázni, majd egyszer megérti, most még nem hiszem, hogy jó ötlet. Persze érzem, hogy zavarja, de akkor sem fogok belemenni ilyesmibe. Majd egy év múlva... vagy kettő. Már ha... Merlinre! Mi most akkor járunk? Vagy ez hogy működik? Még meg kell majd őt kérdeznem, mert még ebben sem vagyok biztos. Mindenesetre ráadom a kabátját és kézen fogva indulunk meg a pizzériába.
- Nem tudom miért csinálta. Kicsit húzta az agyam, de nem volt vészes - gondolok vissza arra, ahogy odajött az asztalunkhoz és Marissal kezdett szórakozni, meg végül is velem is. Nem nagyon tudtam hova tenni, de a végén odaadta ezt a kupont vagy mit, én pedig megköszöntem, a többi pedig nem érdekel. - Számít ez? - nézek Karolára, mert nem hiszem, hogy fontos. Én most csak kiszeretném használni ezt az alkalmat, és nem gondolni másokra. Mert bár én vagyok az aki ódzkodik, hogy kettesben legyünk, azért nem másokról akarok beszélgetni.
- Miért mi lett volna ha más visz el? - amúgy kizárt. Egész biztos hogy a többség túl strébernek tart. Nem mintha érdekelne. Én is örültem a húgomnak - Amúgy rendes volt tőle. Nem hiszem, hogy jól éreztem volna magam mással - vallom be Karolának, mert nyilván el tudok beszélgetni bárkivel, de egész biztos, hogy kellemetlen lett volna a dolog - Bár szerintem Bencével kellett volna lennie. Remélem... Oh a francba! - jövök rá, hogy nem szóltam Marisnak, hogy megtaláltam Karolát. Így kénytelen vagyok elengedni a lány kezét, amíg előkapom a telefonom és küldök Marisnak egy üzit, hogy ne keresse, megtaláltam.
- Mosolyogj! - húzom közelebb a lányt, hogy egy selfie-t is küldjek a húgomnak, hogy tudja minden oké. - Maris segített keresni... csak elfelejtettem szólni neki, hogy már megvagy - túrok zavartan a hajamba, aztán elrakom a telefont és egy rövid habozás után megfogom újra a kezét. Fura vagyok, mert gondolkodás nélkül húztam közelebb a fénykép kedvéért, még a vállát is átkaroltam, most meg megint úgy érzem, hogy túl gyors ez az egész. Na mindegy.
- Amúgy milyen pizzát szeretnél? - kérdezem, mikor már kiérünk a kastélyból és Bogolyfalva felé közelítünk. Mert hát, még azt sem tudom mit szeret. De remélhetőleg valami olyat, amit én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=800837#post800837][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.03.25. 23:06[/b][/url]

- Nem kell mindig mindent érteni - vonok vállat, bár tudom, ez furán hangozhat tőlem. De egyre jobban hajlok rá. Például én hiába próbálom sokszor Karolát is érteni, nem értem, és már annyit rágódtam rajta, hogy rájöttem, hogy csak engem emészt fel. Jobb, ha elengedem. Még ha nehezemre is esik néha. Mihailt könnyebb elengedni, nyilván mert tökre nem érdekel.
- Ez nem igaz. Marissal voltam és eljöttem érted. Akárki visz el, ugyanúgy megkerestelek volna - és ezt komolyan is gondolom, hiszen már egy ideje terveztem, hogy a mai nap elhívom és elmondom, hogy mit érzek, még ha nem is úgy képzeltem, ahogy végül sikerült. A lényeg, aminek örülök, hogy most itt van mellettem és... ekkor eszembe jut, hogy nem szóltam Marisnak, szóval gyorsan pótlom és egy képet is küldök, hogy tudja, minden oké.
- A képet küldöm el, abból tudni fogja, hogy minden oké - pillantok Karolára és egy pillanatnyi habozás után adok egy puszit az arcára. - Szép vagy - közlöm pirulva, aztán megköszörülöm a torkom és visszatérek a korábbi témára.
- Igen, fura. Vagy nem tudom. Végül is csak két óra. A nap többi részét együtt tölthetik - megvonom a vállam. Nekem igazán nem gond. Elvégre én eddig se nagyon támogattam a kapcsolatukat. De most azt hiszem, már nem lenne szép beleszólnom. Vajon mi most járunk Karolával? - fut át a fejemen, de egyelőre nem kérdezek rá. Inkább a pizzákról faggatom.
- A sajtos meg a hawaii az jöhet. Extra kukoricával -  mondom vidáman, mert így hogy ebben egyetértünk nem lesz gond. Kérhetünk óriás pizzát. - A tengergyülömölcsöset én sem szeretem - toldom még hozzá, csak mert azt hiszem jó, hogy van bennünk valami közös. Nyilván van más is, de sok mindent még nem is tudok róla, viszont most örülök, hogy ezt kiderült.
A verseimre tereli a témát, és bár próbálom nem mutatni, nagyon jól esik, hogy szépnek minősíti őket.
- Amióta írni tudok - felelem nevetve - bár szerintem előtte is, csak nem tudtam, hogy megörökíteni - magyarázom, aztán el is gondolkodom, hogy ki a kedvencem - Poe. Edgar Allan Poe ééés Dana.
A második név kapcsán vigyorogni kezdek. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy Dana is ír, de nekem Dana nagyon sokat segített a verseim kapcsán, ha mást nem avval, hogy megmutatta a sajátjait és ezáltal ráébresztett, hogy tudnék sokkal érzelmesebb költeményeket kreálni. Olyanokat, amiket Karolának is írtam.
- Amúgy, a könyv... - egy pillanatig habozok, mert meg akartam mutatni, de most már mindegy. - a könyv mágikus. Ha... ha írok még valamit... akkor majd... khm látni fogod...
A pizzériához érve aztán kinyitom az ajtót és előre megyek, hogy odabent a kuponnal egy asztalt kérjek magunknak. Aztán ha megmutatják hova ülhetünk, akkor lesegítem Karoláról a kabátot és a széket is kihúzom neki. Ennek a randinak tökéletesnek kell lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=801346#post801346][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.03.28. 15:48[/b][/url]

Nem megy a legjobban ez a bókolás dolog, de azt hamar megállapítom, hogy abszolút megéri, mert mosolyogni kezd, és így még jobban tetszik. Na meg valahogy azt az érzést kelti bennem, hogy rendben lesz minden. Lehet tévedek, de egyelőre el akarom hinni, hogy ez egy jó randi lesz. Akkor is, ha fogalmam sincs, mit szokás egy randin csinálni...
A kaja viszont elsőre nagyon jó téma, és még abban is segít, hogy valóban összefolyjon a nyál a számban, így biztos nem lesz gond, a pizza. Főleg, hogy kiderül, hogy pizzában egyezik az ízlésünk.
- Az enyémből? - nézek rá meglepetten, és még pislogok is, mert nem értem. Ha külön pizzát akarunk, akkor miért... aztán rájövök, lehet úgy gondolta, hogy két különbözőt és akkor cserélgetünk. Az mondjuk egész jó opció. Én egy óriásban gondolkodtam. De végül is, mindegy - Akkor különbözőt kérünk? - kérdezem azért a biztonság kedvéért, hogy jól gondolom-e.
A verseimmel persze egy kicsit zavarba hoz, de arról szívesen beszélek, hogy mit gondolok más költőkről, írókról, és így szerencsére vagy sem azt is összerakja, hogy Danával miért lógunk annyit együtt. Bólintok és megállok, mert azt hiszem, most már elmondhatom. Őt is megállítom, és megfogom a másik kezét is, hogy egymással szemben fordulva, a szemébe nézve mondhassam el.
- Karola... - kezdem és egy picit még gondolkodom, hogyan is kéne ezt, de aztán csak nyelek egyet és belevágok - Tudod aznap... épp az egyik neked írt versről kértem ki a véleményét és... nem mondhattam el, mert meglepetésnek szántam. - Bűnbánóan lehajtom a fejem, aztán veszek egy nagy levegőt és ismét ránézek - Nem akartam neked hazudni. Nem is tudok - toldom még hozzá és remélem, hogy most már megbocsát nekem és nem fog emiatt haragudni. Talán felhozni sem kellett volna már, de szükségem van rá, hogy tudja, miért nem mondtam el a korábban, hogy mi történt. Így pedig remélem megérti.
Ha pedig ez sikerül akkor végre a pizzériába is betérhetünk.
- Az tőled is függ - nézek rá mosolyogva, elkapva a kezét, amivel megbökött, mert ugye ő a róla szóló versek múzsája, és a verseim is attól függnek, hogy hogy alakul a... kapcsolatunk. Ez a szó, a fejemben épp teljesen más jelentést kap és csak remélem, hogy nem túl korán.
Odabent aztán lesegítem a kabátját és kihúzom a széket, nekem ez teljesen normális dolognak tűnik, meg sem fordul a fejemben, hogy máshogy is lehetne, amíg nem teszi szóvá. De igazából akkor is csak pislogok, hogy miért kell ezt megjegyezni.
- Így természetes, nem? - kérdezem kissé talán bizonytalanul, de valóban nem értem. Talán ő randizott már mással, aki nem viselkedett így? Mert akkor azt hiszem, most féltékeny leszek, de közben boldog is, mert hát nyilván ebben már jobb vagyok, mint bárki. De aztán csak leveszem a saját kabátom és leülök vele szemben.
- Hmm... nekem jó a sajtos is... legyen akkor abból egy nagy - hagyom rá, mert igazából mindegy. Én meg igazából ettem már, szóval nem fogok éhen halni. Közben meg is érkezik egy pincér lány, hogy felvegye a rendelésünket. Odaadom neki a randizós kupont, hogy tudja nem kell fizetnünk a móka végén, aztán Karolára pillantok, és egy négy sajtos óriás pizzát kérek, meg mellé magamnak egy pohár frissen facsart narancslevet.
- Te mit iszol? - Kérdezem a velem szemben ülő lányt, mert eddig csak az ételekről beszéltünk, de fogalmam sincs, mit szeret inni. Vagyis, azt tudom, hogy alkoholt még véletlenül sem fogok neki rendelni soha, de amúgy se tehetném, hiszen még kiskorú.
A rendelésünk után a pincérnő elsiet én pedig újra Karola felé fordulok. Már épp kérdeznék valamit, de beelőz és egy picit meglepődöm, de aztán elmosolyodom.
- Éttermet? - kérdezek vissza, mert ez tulajdonképpen érdekes - Szeretsz főzni? - faggatom tovább, mert magamról meg a saját nem létező terveimről nem szívesen beszélek. Eddig azt hittem, hogy jól jön a plusz egy év, mert lesz időm kitalálni, hogy mit szeretnék, de még mindig nem tudom. S őszintén szólva, ez elég kellemetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=803008#post803008][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.04.03. 21:24[/b][/url]

A pizzát egész hamar megbeszéljük, és bár hagyhatnám, úgy érzem fontos, hogy tudja az igazságot, hogy miért hazudtam, még ha ezerszer meg is bántam azóta. Így ha nehezen is de sikerül elmagyaráznom a helyzetet és bár nem tudom, hogy milyen választ vártam, de kicsit csalódott leszek a reakciójától. Pedig semmit sem szeretnék jobban, mint elfelejteni, mégis azt hiszem, szükségem lett volna egy "nem haragszom" vagy "nincs semmi baj"-ra a felejtsük el-en kívül.
- Öhm, persze. Rendben - megyek azért bele, mert valószínűleg ez a legjobb, amit most tehetek, s hogy visszaterelem a figyelmem az előttünk álló randevúra. Épp ezért beérve lesegítem a kabátját, kihúzom a székét. Apróságok, amik talán figyelmesnek mondhatóak, de közben teljesen természetesnek is vélem, hogy a lánynak, akit szeretek ezt megteszem.
- Valóban? - kérdezek vissza kissé ijedten, hogy az apjához hasonlít, mert őszintén szólva nem érzem ezt egy pozitív dolognak. Nem mintha ismerném a papáját, biztos nagyszerű ember, csak hát... én húsz vagyok... az apja meg? Még ha nem is külsőre de akkor is, nem az apukájára akarom emlékeztetni.
De elhessegetem ezt a gondolatot, és inkább a rendelésre fókuszálok.
- Igen. Marissal már ettem hawaiit - válaszolom mosolyogva, és így az is érthető számára, hogy miért nem a másik kedvencemet kérem inkább. Persze ha ő szeretné, akkor még mindig kérhetünk felest, de ha nem, akkor marad a sajtos.
A felszolgáló fel is vesz a rendelésünket, aztán elmegy, mi meg a jövőbeli terveinkről kezdünk beszélni. Pontosabban én terelem a témát, mert ciki vagy sem, fogalmam sincs, mit kéne csinálnom.
- Akkor jelentkezek főkostolónak hozzád - válaszolom vidáman, mert ha bizony még tanulgat, akkor kell valaki, aki megkóstolja és véleményt mond. Marist úgysem tudja felülmúlni őrültségben, szóval ha csak nem éget oda valamit, egész biztos, hogy ehetőnek fogom nyilvánítani. Mondjuk teát is egész jól csinált. Szóval egyelőre nem aggódom, hogy ne menne neki.
- Ők mivel foglalkoznak? - kérdezem, ahogy a szüleit említi. Azt gondolnám, hogy valami minisztériumit, más különben miért akarnák, hogy Karola ezt tanulja? Amiket mesél, hogy mit szeretne inkább, mint sokkal érdekesebb. Persze nehezebb állást találni, és ebből kifolyólag megélni is, de nem gondolom, hogy emiatt fel kéne adnia.
- A divat jól hangzik - vetem közbe, mert bár a többi is érdekes, tökre el tudom őt képzelni, mit valami híres divat diktátort... Illene hozzá. De aztán elnevetem magam vele együtt, hiszen valóban hosszú a listája, és elég sokszínű is. - Még van időd dönteni, addig próbálj ki mindent, hátha az egyik jobban tetszik, mint a másik - javaslom, aztán a kérdésére megint kicsit zavarba jövök.
- Ha elmondom nem lesz titok... - viccelem el a dolgot, de aztán némi gondolkodás után folytatom - amúgy titkos hobbim nincs. Szeretem a legtöbb sportot. Nyáron szoktam deszkázni, meg kosarazni, mert a muglik miatt nem kviddicsezhetek. Meg olvasok, verset írok, táncolok - megvonom a vállam. Nem nagy szám egyik sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=803046#post803046][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.04.04. 11:58[/b][/url]

- Oké - motyogom zavartan, mert még mindig nem tettem túl magam azon, hogy az apjához hasonlítgat, de remélhetőleg tényleg csak ebben hasonlítok rá, másban meg nem. Mondjuk, lehet később jól jönne, ha úgy... na nem szaladok ennyire előre, ez még csak az első randink. Ráérek később is álmodozni.
Jobb is, hogy másra terelődik a szó, és így inkább Karola hobbijai, jövőbeli vágyai kerülnek előtérbe.
- És milyen gyakran főzőcskézel? - kérdezem tovább, mert nem árt tudni mennyire kell szabaddá tennem magam, hogy rá is érjek. Nem akarok ebből konfliktust, hogy esetleg nem érek rá, amikor ő szeretné, hogy kóstolgassak. Persze lassan alapból is nehéz lesz, mert jön a szünet, de majd kitalálunk valamit...
- Így mondjuk érthető, hogy miért szeretnének téged is hasonló pozícióban látni - állapítom meg, de remélem hallja a hangomból, hogy én nem gondolom hogy ez így működik.
- Anya virágboltos, apa átoktörő, emiatt sokat utazik, nyaranta mi is vele szoktunk menni - zárom rövidre a dolgot, és inkább őt faggatom tovább az érdeklődési köreiről. A divat egyértelműen passzol hozzá, amúgy is mindig olyan csini, és láthatóan tényleg élvezi, hiszen beszéd közben is szinte ragyog.
- Bolygasd fel a varázsdivatot akkor - javaslom neki, bár őszintén nem tudom mi a különbség, én a mugli ruháimat hordom a talárom alatt, ha talárt húzok egyébként meg többnyire csak arra figyelek, hogy kényelmes legyen, ami rajtam van.
- Ez olyan hihetetlen - kérdezek vissza, ahogy a tánc kapcsán reagál, mintha nem hinné el, hogy a tánc nekem is tetszhet. Lehet nem is kellett volna megemlítenem. Mindig elbizonytalanít. - Öhm... nem szoktam magamról mesélni másoknak - felelem kurtán, hogy kivédjem a titkolást. Mert először, amikor találkoztunk valóban titkoltam, nem éreztem magam elég magabiztosnak, vagy jónak, hogy ezt felvállaljam. Most más a helyzet, de azóta nem nagyon került szóba a dolog, és ha beszéltünk is nem ez volt a téma.
- Jó... majd egyszer, biztos... - táncolhatunk majd együtt igen. Csak ne úgy, ahogy karácsonykor akart, mert az nem biztos, hogy jó lenne.
- Szvinget, csak úgy magamban... Vagyis... Sárával szoktunk gyakorolni, ha éppen úgy alakul - mondom enyhe zavarral, mert tényleg nem számítottam erre a reakcióra és kicsit hirtelen ez a fajta lelkesedés tőle. Pedig örülök, hogy van valami, amitől talán érdekesebb vagyok.
- Te mit szeretsz táncolni? - kérdezek inkább vissza, pont mikor megérkezik a pizza.
- Valóban - helyeselek, ahogy megállapítja, hogy jól néz ki - akkor... jó étvágyat - pillantok rá mosolyogva, és elveszek egy szeletet és bele is harapok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=803079#post803079][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.04.04. 16:54[/b][/url]

- Az biztos finom. Szeretem az olasz konyhát - lelkesedtem be, hogy pont az egyik kedvencemet említette. Nem véletlenül örültem, hogy most meg pizzázni jöttünk, hiszen a pizza is olasz. Otthon is gyakran van ilyesmi, persze ha Maris főz, akkor mindig van benne valami csavar is, szóval kíváncsi vagyok, hogy Karola vajon milyen receptet követ majd.
A szüleinket is megbeszéljük, vagy legalábbis kiderül, hogy ki mit dolgozik. Őt a legjobban édesapám foglalkoztatja, nem meglepő, szerintem is az ő munkája az érdekesebb.
- Szerintem izgisebben hangzik, mint amilyen. De az biztos, hogy sokat utazik, meg vannak kalandosabb esetek, de azért az nem olyan gyakori - vagy ha igen, akkor apa rossz helyen átoktőr.
- Na, akkor vágjatok bele! - biztatom a divattervezés kapcsán, Danával biztosan jól csinálnák, és a fiatalabb generációt biztos meg is tudnák hódítani az ötleteikkel. A konzervatívabb varázslókat nem biztos, de próba nélkül nincs eredmény, én a magam részéről támogatom az ötletet.
A tánc kapcsán, azt hiszem sikerül megint megbántanom kicsit, pedig csak... nagyon máshogy jár az agyam, mint az övé. De nem szeretném, ha azt hinné, hogy nem akarok vele lenni, így kicsit bátortalanul, de a kezéért nyúlok az asztalon és ha hagyja összefűzöm az ujjainkat. A filmekben ez mindig olyan jól működik, talán most is használ.
- Szeretnék - pillantok fel rá, ezzel viszont egy időre lezártnak tekintem a témát. Mert hogy mikor, hol és hogyan... azt még ki kell találni.
- Aha, asszem eridonos - felelem hanyagul, mert amúgy nem foglalkozom nagyon ilyesmikkel. Helyette a kezünkre pillantok, hogy megállapítsam milyen jó is így. Ide fele is kellemes volt, most is az, nem is nagyon akarom elengedni.
- Jaj, emlékszem! Azon én is gondolkodtam... Kár, hogy nem valósult meg - helyeselek a táncos csapat kapcsán, mert bizony láttam a hirdetést. Bár talán jobb is, mert Nárcival még sem találkoztam volna szívesen.
- Ez jó ötlet. Meg akkor akár be is szállhatsz - vetem fel, hogy ne csak nézőnek jöjjön. Sára megtaníthatná neki a lépéseket és akkor mi is táncolhatnánk. Mindenki jól járna.
Aztán ahogy elénk kerül a pizza el kell engednem a kezét, hogy enni tudjunk. Mindketten elveszünk egy szeletet és jóízűen kezdünk neki. A kérdésére egy pillanatra feltartom a kezem, jelezve, hogy csak lenyelem, ami épp a számban van, aztán felelek.
- Az egy sport. Egy deszkán, amin kerekek vannak - magyarázom, és leteszem a félig megcsócsált pizzaszeletem, a szalvétámmal megtörlöm a kezem, és előhalászom a telefont a nadrágzsebemből. - Megmutatom - kezdek el keresni a képeim meg a videóim között, aztán szerencsére találok is egyet. Persze nem a legfrissebb, de azért talán érthetőbb, ha látja.
Felállok, és átmegyek az asztal másik oldalára, és a Karola melletti székre huppanok.
- Nézd! Ilyen - mutatom meg neki a telefonon a képem aztán elhúzom az ujjam balra így egy rövid videót is megnézhet, amin a járdáról leugratok majd vissza fel - Nem vagyok hű de profi benne. De jó pofa - mondom, ahogy véget ér a videó és elteszem a telefont. Megfordul a fejemben, hogy visszaülök az eddigi székemre, de nagy bennem a késztetés, hogy maradjak. Végül csak átnyúlok az asztal felett és elveszem a korábbi szeletet és Karola mellett maradok, ha csak nem mondja azt, hogy zavarja. De azt hiszem, kettőnk közül, engem zavarhatna a dolog jobban.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=803090#post803090][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.04.04. 18:20[/b][/url]

- Szerintem sok más szakma van, ami utazással jár - mondom meg elgondolkodva, de közben azt is megjegyzem, hogy Karola is szeret utazni. Ez jó, mert én is, és nagyon szeretnék világ körüli útra menni, ha befejezem a sulit. Szóval ha úgy alakul, talán együtt is mehetünk.
A tánc kapcsán érzem, hogy megint kihúzom a gyufát, pedig igazán nem az a szándékom, és nagyon zavar, hogy ennyire magára vesz mindent. Talán majd később felhozom neki, hogy mennyire rosszul esik, hogy nem bízik bennem, de egyelőre bízom benne, hogy idővel megváltozik ez. Hiszen még nem ismer. Lehet eleinte mindenkivel ilyen. Szerencsére ahogy megfogom a kezét, és tovább beszélünk megenyhül és így vidáman folytatódhat a pizzásunk. Ezt pedig jó jelnek könyvelem el. Nem hagyott itt (még).
- Rendben - bólintok rá, hogy üzenetet küldjek neki, ha Sárával próbálunk. Szerintem Sárát nem zavarná, de persze majd neki is szólok, hogy tudja.
A pizzát viszonylag gyorsan hozzák meg, és Karola tényleg nagyon szeretheti a négy sajtosat, amit mosolyogva figyelek. És te még a szobádban akartál maradni. Csóválom meg a fejem somolyogva a gondolatra, de örülök, hogy lejöttünk. Én is falatozom, de jóval nyugodtabban, mint a lány. Valószínűleg mert én már ettem egy adag pizzát. Aztán a deszkázásról kérdez és megpróbálom elmagyarázni, de arra jutok, hogy egy képpel, meg egy videóval jobban meg tudom értetni ezt a dolgot, így átülök mellé.
Nem zavar el, sőt még a képemet is megdicséri.
- Kösz - mosolygok rá vidáman, aztán mivel nagyon ügyesnek ítél, csak megcsóválom a fejem - Nem, tényleg. Én csak alapugrásokat tudok. De várj, mutatok egy videót, a kislány ezerszer jobb nálam. - Azzal neki is állok keresni a telefonban - Meg is van- teszem le a telefont az asztalra, és közben tovább eszem. Helyenként beletekerek a videóba, mert amúgy elég hosszú, de Karola ebből azért láthatja, hogy nem egyszerű a dolog. - Ide nem hoztam, de majd megmutatom az alapokat. Előbb viszont repülni kéne, nem? - kérdezem, mert bár nagyon lelkes, még a repüléssel is lógok neki.
Aztán ő is előkotorja a telefonját, hogy mutasson valamit. Egy bikinis kép kerül a képernyőre, én meg nagyokat pislogok, hogy miért ezt akarta megmutatni, aztán kiderül, hogy ez véletlen volt, s egyszerre leszünk vörösek.
- Nem gáz, már úgyis lá... - elharapom a mondatot, mert nem akarom egyikünket sem kellemetlen helyzetbe hozni - Felejtsük el - motyogom gyorsan, és inkább a számba tömök egy elég nagy falat pizzát, hogy ne tudjak többet beszélni. Közben pedig várom a valódi videót. Az amúgy egész jópofa, csak a sítábort juttatja eszembe és hát ott láttam ugye.. Jajj nem gondolok erre. Nem gondolok erre. Hó... hideg. Arra gondolok.
- De ugye nem lett bajod? - nézek rá aggódva, de aztán rájövök, hogy nem nevetne, ha megsérült volna, így megnyugszom. - Szóval síelni is meg kell tanítsalak? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, mert hát úgy látszik, a lánynak van kedve sok-sok sporthoz, csak éppen nem jeleskedik egyikben sem. Bár lehet eddig nem volt lehetősége. Majd kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=803101#post803101][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.04.04. 20:47[/b][/url]

- Persze... meg vannak, akik lépcsőkorlátokon siklanak le, meg szaltóznak - magyarázom, de végül a videót mutatom meg neki, a kislányról, aki az olimpiára megy mert ő nagyon ügyes szerintem. - Jó, majd szerzünk térd meg könyökvédőt neked, az enyém szerintem nagy lenne - felelem könnyedén, mert hát kipróbálhatja, de csak is megfelelő védő felszerelésben, mert hogy esni fog, az biztos. A kislányt is láthatta, hogy esik, de persze ő már profi, tudja hogyan essen úgy, hogy ne fájjon.
- A repülés könnyebb, mint a deszkázás - kacsintok a lányra, mert komolyan így gondolom. Nyilván közre játszik az is, hogy a repülést többet gyakoroltam, na meg hogy a seprű mágikus a deszka viszont a fizika törvényeit követi. Az edzésre csak bólintok. Jó ötlet, most már annyira hideg sem lesz talán, így kellemesebb lesz gyakorolni. Na meg jön a kviddicsmeccs is, nekem is jó egy kis plusz edzés.
Meglep a képpel, de még inkább azzal, hogy nem lesz mérges, hanem elneveti magát, ahogy megemlítem, hogy láttam már. De inkább a pizzára fókuszálok, nem akarom, hogy szoruljon a nadrág, és egyébként is.
A síelésről is kiderül, hogy még nem csinálta korábban és csak kicsit fázott meg a hóba borulás után, ami megnyugtató, így csak bólogatok, miközben rágom a pizzám, hogy rendben, síelést is gyakorlunk majd jövőre, ha úgy alakul. Erről pedig eszembe jut, hogy még nem kérdeztem meg, hogy mi is akkor a helyzet most. Valószínűleg neki is hasonló jár a fejében, mert a randinkról kezd csacsogni, meg arról, hogy mennyire új ez neki. Figyelmesen hallgatom, aztán kissé félszeg mosollyal, enyhe zavarral jegyzem meg.
- Igazából... nekem is ez az első... Vagyis... a második, de az első hogy nem csak én gondolom, hogy ez egy randi - nevetem el kissé, aztán megköszörülöm a torkom, mert tényleg tisztázni akarom - Am, Karola - nézek a szemébe és megfogom újra a kezeit, csak mert jól esik, meg nem is tudom - Leszel a barátnőm? - teszem fel a nagy kérdést, és érzem, hogy a füleim is belepirulnak, de legalább megkérdezem, és ha igent mond, akkor meg is csókolom, de nem csak az ajkaira nyomva a számat. Persze biztos ügyetlen vagyok, ahogy a jobb kezem az arcára simítom és közelebb hajolva elnyílnak az ajkaim, hogy megpróbáljam ezt a nyelves csók dolgot, de egyszer mindent el kell kezdeni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=804607#post804607][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.04.11. 14:56[/b][/url]

- Áh vágesz. Én se rajongok a tojásért... Mondjuk egy rántotta jöhet. De a főtt tojás - elhúzom a számat, azt nem szeretem. De örülök, hogy tisztáztuk, hogy tényleg csak a hússal van baja és nem minden állati dologgal. A Roxfortban volt pár indiai barátom na ők nem voltak ilyen könnyű esetek. De gondolom ez kulturális különbség, ott majdnem mindenki vegetáriánusnak vallja magát, aztán csak csirkét meg halat esznek... vagy azt nem, de gumicukrot lazán, mert az nem ténylegesen hús... meg a többi ilyesmi.  - Oh igen, azt ismerem. Finom az is - mosolygok rá a vega gumicukor hallatán. Bár én maradok a rendesnél, mert az mégis csak finomabb, de azért jó a vega alternatíva, és király hogy van.
A kaja után aztán a DÖKről kezdünk beszélgetni és mert a DÖKben látszólag mindenki tudott már a dologról, meglep, hogy ő nem tudja.
- Öhm... hát... Karola rosszul lett, és... leléptünk, hagytam üzenetet, de az valahol elkallódott és Mihail nem volt boldog - foglalom össze tömören a történetet, nem részletezve, hogy mindenki rosszra gondolt rögtön köztem meg a lány között. Pedig még csak nincs is köztünk semmi. Lesz. Remélem. De olyan nehéz ez. Még jó, hogy jön egy pincér, hogy felvegye a rendelést, és eltereli a szót erről, mert nem szeretem a témát, így persze Isaacet kezdem kérdezgetni. Viszont ő nem túl bőbeszédű.
- Nem gondolkoztam ezen... Nem hiszem... bárkivel elpizzázok két órát - megvonom a vállam és nevetni kezdek, mert hát igen, amíg van kaja nem feltétlenül aggódom a társaság miatt. Rossz lenne? Nem hiszem. Beszélgetni biztos tudok mindenkivel valamiről, mert elég széleskörű ismerettel rendelkezem. - Mondjuk attól is függ... Olyan, akire szintén lehet licitálni licitálhat? - gondolkozom el, mert ez amúgy nem tiszta számomra - Na és te? Te szeretnél valakit? - dobom vissza a kérdést, hátradőlve a székemen, remélve, hogy a válasz közben megjön a kaja.