Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.
Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.
A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.
A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál. Menü (a teljesség igénye nélkül)Pizzák (lehet szeletre is kérni)- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar) - félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban) - lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz) - meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.) - vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)
Sütemények, édességek, rágnivalók- málna-fenyőszirup sajttorta - epres csokoládétorta - sós karamellás sütemény - mogyoróvajas-csokis sütemény - kimérősen Bogoly Berti drazsék, apró teasütik, gyömbéres kekszek - csokibéka (van külön angol és magyar kiadás) - popcorn (sós, vajas, sajtos, nagyon sajtos, csípős, karamellás, csokoládés ízekben) Üdítők, limonádék, teák széles választékban, illetve kávé és sörök is kaphatókTulajdonos Bánki Barnabás
Üzletvezető: Bánki Barnabás
Üzletvezető-helyettes: NJK
Pincérek és pincérnők Mórocz A. Móric Perényi Eszter
Seprűs futárok Molnár Zselyke
Biciklis futárok Bácskai Lénárt
Higiéniai menedzser NJK
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 12:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745317#post745317][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:19[/b][/url] LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
Látom a szemében, hogy komolyan gondolta a kérdést, látom, ahogy zavarba jön a válaszomtól, aztán vége, a tekintetem előtt megjelenik az a köd, ami ilyenkor mindig szokott. Átadom magam a testének, és nem tudok betelni vele. Heves csókommal együtt érkezik a csípőm gyorsabb mozgása. Nem tudok lassú lenni, most nem, később igen. De most, ki tudja mi óta először, és itt most évekről beszélünk, olyan emberrel vagyok, akivel lenni akarok, túl a szexen, de most éppen eléggé benne. Fölé magasodva, finoman eresztem le az asztalra, úgy, hogy kényelmesen elférjen rajta. Hihetetlenül jó ötlet volt ezekre az asztalokra cserélni a régieket, nem csak az óriás pizza fér el rajta kényelmesen, de nő is, fejtől fenékig. Kifejezetten hasznos tudásra tettem szert most. Ahogy felegyenesedem, derékszöget képezve magunk közé, úgy érzem meg a hátamon keletkezett sebek csípő jelenlétét. Nem tűnt fel, hogy mikor kerültek oda, és nem is zavarnak, olyan, mintha megjelölt volna, de tegye csak nyugodtan, hirtelen úgy érzem, ez se lenne rossz. Egymáshoz tartozunk. Elhamarkodott, de az elmúlt néhány óra távlatából egyáltalán nem lehetetlen kijelentés. Most így érzem, és remélem, hogy húsz év múlva is ilyen könnyedén tudom ezt mondani. Látom a sárkányt, miközben folyamatosan diktálom a szédítő tempót, és egyszerűen megint nevetni lenne kedvem. Annyira tipikus, annyira nagyon. Tudtam, hogy van valahol rajta egy tetoválás, egyszerűen lehetetlen volt, hogy ne legyen. És sejtettem, hogy sárkány, csak én a belső combjára tippeltem. Kiismerném? Ennyire könnyedén? Kizárt. Ez a nő megmutatott magából egy szeletet, amibe belebolondultam, és a kapcsolatunk olyan gyorsan fejlődik, mintha nem lenne holnap. Rohamléptekkel, rohamtempóban haladunk előre. Elsőre túl hevesen indítok, lihegve hajolok fölé, ahogy próbálom fékezni magam, de nagyon nehezemre esik. Próbálom kitalálni, hogy élvezi-e, hogy jó-e neki, ami történik, mert ha kell, ha szükséges, kényszerítem magam a csillapodásra.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 12:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745327#post745327][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:24[/b][/url] LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLinaNem hallok, nem látok, nem érzékelek semmi mást, csak azt, hogy a testünk egybeforr. Az agyamból az utolsó csepp vér is elvándorolt, a szemeim elé szürke köd ült le. A halk nyögések egyre többször mordulássá torzulnak, élvezem, hogy benne lehetek, hogy a teste bármely porcikáját megérinthetem. Hogy nincs tilos, hogy nincs lehetetlen. Ezt a nőt, úgy, ahogy van, nekem küldte az ég. Megéri az összes szar az életemben, megéri minden, amiért szenvedek, mert tudom, hogy azok okán lehet ő most itt. A jelenléte annak tudható be, hogy a sok borzalom után most egy csodának kellett jönnie. Közeleg a vége, érzem, de nem akarok nélküle, nem akarom, hogy ő ne érezze a csodát. Végül őt találja meg előbb. A teste remeg, én pedig váltott tempóval kényeztetem, és miközben arra koncentrálok, hogy neki jó legyen, én is eljutok a végső pontra. A nyakát csókolom, majd melleibe temetkezve hagyom, hogy a gyönyör hullámai egyszerre árasszanak el minket. Sosem gondoltam volna, hogy ez az egész megtörténhet, hogy lehet ilyen jó egy első benyomás. - Köszönöm. Suttogom csendesen a fülébe, miközben még mindig nem szálltam ki, még nem akarok elszakadni tőle. Érzem, ahogy a lábaim remegnek, és azt is, hogy ennek nem szabad itt vége lennie. Le kell ülnöm, a szék, készségesen eláll az asztaltól, lerogyva rá, elnevetem magam, ahogy megint találkozom a sárkánnyal a combján. Ujjaimmal ráérősen játszani kezdek rajta, de a tekintetem az arcán pihen. Gyönyörű. Kócos haj, elfolyt smink, kipirult arc, csillogó szemek. Minden, amire valaha is vágytam. - Akarlak. Mondom olyan határozottan, mintha azt mondanám, hétfő van. Hétfő van. Felpillantok az órára, lusta kattogása eddig nem zavart, azonban most a szemeim kikerekednek, ahogy meglátom, mennyi az idő, ahogy azt is, hogy az első emberek megindultak. Mint már kifejtettem korábban, a pizzéria fala nagyrészt üveg. Mivel Manci néni riadt és pletykára éhes arca még nincs az ablakban, így nem követtünk el még közszemérem sértést, azonban ezzel egy időben azt is meghallom, hogy valaki a zárral kezd babrálni. - Bassza meg. Hétfő van! Idegesen kelek fel, és gyorsan próbálok mindent összekapni, ami a közelünkben van. - Fogd a táskád, és szaladj az emeletre. Hétfőn hajnalban a takarítónő jön, hogy mindent alaposan kitakarítson. Biztos nagyon örülni fog a félbehagyott pizzáknak, teáknak és annak, hogy éppen ott szexeltünk. A nadrágomat magamra rángatva nyomom a többi ruhánkat Ophelia kezébe, miközben az utolsó zár is kattan, próbálok nyugodt arcot arcot vágni. - Mindjárt megyek. Sosem voltam még ilyen helyzetben, és bár szörnyen kínosnak élem meg, érzem, ahogy elönt a nevetés. Ezt látod, ha felmész
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 12:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745332#post745332][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:28[/b][/url] LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
- Igen, csak egy kicsit sokáig dolgoztam. Hagyja csak, ezt gyorsan letakarítm. Persze, nyilván dolgoztam, azért van ott két érintetlen bögre tea, hogyne. Gyorsan tüntetem el a nyomainkat, amikor meglátom a földön a bugyiját, vagyis, hát, ami maradt belőle. A lábammal próbálom magam mögé húzni. - Martinka, meg fog fázni a lába, ha itt mezítláb közlekedik. Szól a kedves hangú asszony, és érzem, ahogy totálisan elvörösödöm. Az apró ruhanemű a talpam alatt van, most nem nagyon léphetek arrébb, csak a vállamat vonogatom. Annyira kínos. Végül végre elfordul, és gyorsan felvéve úgy tuszkolom bele a bugyit a zsebembe, mintha az életem múlna rajta. Istenem, mennyire kellemetlen ez most. - A kisasszony hogyan issza a teát? És íme, a totális megsemmisülés. Én egy rejtegetett fehérneművel, ő egy körömmel a kezében. Vérszegény mosolyra húzom a számat. Mi a jó válasz erre? Fogalmam sincs? Ma hajnalban találkoztunk, aztán csak úgy megesett, de ne is fáradjon, most nem vágyunk teára, inkább csak felsétálok, és hát tetszik tudni, puzzle-t játszunk. - Kati néni, én tényleg, nem kell ezt tennie. Kedvesem, olyan kis aranyos, már csinál is nekünk friss teát, mintha most arra annyira igényünk lenne, de hogyan mondjam, hogy ne? Átveszem inkább a két gőzölgő bögrét, és a nénire nézek. - A mi titkunk? Kérdezem csendesen, mire rám kacsint. Jó döntés volt felvenni, ő jött, hogy unatkozik, és kicsit dolgozna, ha belefér a dolog nekem. Hát hogy a viharba ne férne bele, és nagyon szépen dolgozik. Megköszönve lépegetek felfelé, és az ajtófélfának dőlve nézem Opheliát. - Nekem úgy néz ki, az egyszerű környezet is csodálatosan áll. Nem estem túlzásba a hellyel kapcsolatban, nekem csak az ablak számított, amin át folyton kitekinthetek. Beljebb lépve, felé nyújtom a bögrét. - Lebuktunk. Rá kellett jönnöm, hogy a vezetéknevedet se tudom.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 12:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745338#post745338][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:31[/b][/url] LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
- Van második neved is? Még egy közös pont bennünk, hihetetlen, hogy ennyi egyáltalán lehetséges, hiszen csak most találkoztunk. Meg persze szexeltünk. Nézem őt, elmosolyodva, ahogy megáll velem szemben. Kortyolok egyet az italból. Nézem őt. Megint kortyolok. Bosszantom, ahogy állunk egymással szemben. - Szóval, azt mondod, kövér vagyok? Kérdezem hitetlenkedve, bal szemöldökömet megemelve. Még egy korty, élvezem, ahogy áll velem szemben, de nem húzhatom ezt ennél tovább. A látványa, ahogy az ingemben áll, izgató. Nem akarom nem újra és újra magamévá tenni. Azt hiszem, mára beteget jelentek, és egy kicsit gyógyíttatom magam a nővel. Végül lassan, nagyon lassan leteszem a bögrét, és kinyújtva a kezem, elkapom a kezét, viszonozom a kézrázást. - Frank Arie Martin. Sosem volt még ennyire kellemes a kézfogás, és az sem, ahogy magamhoz húzva csókolom meg, még mindig a kezét fogva, balommal a gombjait nyitogatva. - Ha tudtad, hogy úgyis megint meztelen leszel, amikor feljövök, miért gomboltad be a gombokat? Kérdezem belemosolyogva a csókba, A fele már megvan, de nem szórakozom tovább vele, a számomra lényeges részt, vagyis a melleit már kiszabadítottam. Nagy fétisem van a női mellek iránt. Talán felkeresek egy nap egy pszichológust ezzel, most azonban fontosabb dolgom van. Az ágy felé lépkedve vele, a két kezembe kapom, mint egy hercegnőt, és fektetem végig az ágyon. - Mindjárt jövök. Közlöm vele vigyorogva, de nem megyek olyan messzire, mint hiszi, az ágy elé térdelve, finom, de határozott mozdulattal szétnyitom a combjait, és kicsit lejjebb húzva, magam felé, kezdem el előbb a bal, majd a jobb combja csókolását, mind a két alkalommal veszélyesen megközelítve érzékenyebb részét is, azonban mind a két alkalommal áthaladok csak felette, végül megállok, remélve, hogy megnézi, miért nem csinálok semmit, és ha így van, akkor történik meg nyelvem első, intenzív mozdulata.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 12:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745342#post745342][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:40[/b][/url] LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
Engedelmesen felpillantok, amikor kéri, egy apró csók kíséretében, és a mosolyom szélesre tárul, amikor azt mondja, az enyém. Én pedig az övé, vagyis, majdnem teljesen de ilyen formalitásra ilyenkor nem szoktunk adni. Egyelőre. Majd ha aludtunk, utána aggódok ezen a részén, de egyelőre még fáradt nem vagyok. Felemelkedve, lassú haladással indulok meg felé, út közben csókolom a hasát, a melleit, a vállát, a nyakát, végül megékezem újra az ajkaihoz, édes csókja egészen lázba hoz. - Örökké képes lennék így létezni. Ez lenne az életünk, akár ekkora élettérben, az se zavarna. Egész nap csak egymás testét kényeztetnénk, nem számítana semmi és senki, csak mi ketten. Persze nyilván, ez nem lehetséges, hiszen valakinek el kell vezetnie a helyet, és mind a ketten el akarunk érci célokat az életünkben, de vele el tudnám képzelni a célokon túli valóságot. El tudom képzelni azt, hogy az elején mindent megteszünk a harmónia érdekében, én mászok a létrára és aggatom fel a csipkés szélű függönyt, amit papíron együtt, de gyakorlatilag ő választott. Képes lennék reggel az újság helyet őt nézni, reagálni a történeteire, hideg vízben zuhanyozni, miután elfürödte azt, és másnap édesen bazsalyogni, közös zuhanyzással incselkedni. Ő azt hiszi, szexet akarok, én tudom, hogy csak meleg vizet. Élveznénk minden pillanatot, a civakodásokat csókkal, a haragot szexszel orvosolnánk. El tudom képzelni, hogy egy nap nem az lesz a legnagyobb baj, hogy eléggé ráncolt-e a csipkefüggöny, hanem, hogy miért engedtem a gyereknek, hogy összefirkálja, és hogy a hírek helyett nem reggeli huncutkodás, hanem fejben felidézett összeadás és sokadszorra meghallgatott, borzalmasan hamis Tavaszi szél, vizet áraszt lesz a főszereplő, és hogy a közös zuhany addig terjed majd, hogy ne engedd le a gyerekek vízét, jó lesz az nekem még. Az elképzelés nyugalommal tölt el, de csakugyan normális ez? Egyetlen együtt töltött éjjel, egyetlen szexuálisan túlfűtött hajnal. Elég ennyi? Az is lehet, hogy csak túl régen volt mind a kettőnknek az utolsó emberi érintés. Az is lehet, hogy már csak egyetlen szálon múlott az, hogy ne robbanjunk fel. Nem érdekel. Ahogy csókolom, és ahogy a képek beúsznak elém, élvezem és megnyugszom. A szívem lelassul, majd a nekem simuló testtől újra felhevül. Lassan újra bevetésre kész leszek, érzem, ahogy lassan újra behatolok, és felmordulok, mert most nem állok meg, nem lassítok, egyenletesen foglalom el azt ami az enyém. Azonban nem kezdem el azonnal, egyelőre csak vagyok, két karommal Ophelia feje mellett támaszkodom, vállával játszom, majd megragadva őt, a hátamra fordulok, magamra húzva. - Ez a kör a tiéd, te irányítasz.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 12:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745349#post745349][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:44[/b][/url] LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
Biztos vagyok a dolgomban, abban, hogy átadom neki az irányítást. Ez egy kicsit arról is szól, hogy megismerjem, mire vágyik. A tekintetében tűz lobog, de ki tudja, az előbb lehet, hogy túl sok voltam. Lehet, hogy már nem is tudom, hogyan kell kevésnek lenni. De azt nem akarom, hogy ő ne élvezze. Azt akarom, hogy ez a világ, ami most kettőnkről szól, befogadjon egy harmadik felet is, a tiszte élvezetet. Lassan indít, játszik velem, érzem én is, hogy így van. Le akarom győzni, újra és újra, de most engednem kell. Kettős mérce van, élvezet és türelem, és a türelemben nem vagyok jó, sőt, pocsék vagyok. Mégis, most ajkaimat összeszorítva várok. Ez a nő képes az idegeimen táncolni, képes megölni engem a puszta létezésével. Elengedem a problémát, el szeretném engedni a problémát. Lassan, fokozatosan menni fog. Nem! A következő pillanatban olyan tempóra kapcsol, hogy nem tudom türtőztetni magam: - Bassza meg! Úgy nyögök fel, mintha éppen kiszakítanának belőlem valamit, a gyönyör egy újabb szintje váratlanul ér, ez a nő maga a sátán, és én lepacsiznék vele a végtelenségig. Nézem, ahogy a mellei gyönyörű táncot járnak, ahogy az egész teste csodálatossá válik a felkelő napban. Hihetetlen időjárás van. Éjjel vastag hóréteg hullott, mostanra pedig süt a nap. A kinti fény a fehér réteg miatt élesebb, fényesebb, csodássá téve a rajtam munkálkodó gyönyörű Istennőt. Ebből a szögből újabb pontjait fedezem fel, melyeket meg akarok hódítani, nyögéseim már-már elmaradhatatlanok, ahogy néhány lassabb ütem után újra őrült tempóba ugrik. Nem bírom tovább, nem megy, nem nyújthatom, nem fekhetek csak így az ágyon, nem tudok nem érintkezni vele, nem érinteni a bőrét, csókolni őt. Egy lassabb taktusban átkarolom őt, felülök, magamhoz szorítva csókolom az ajkait. Nem eresztem, nem menekülhet, ő az enyém, nekem adta magát, és én birtokolni akarom, azt akarom, hogy bárhol és bármikor megkaphassam, hogy senki ne nézzen rá, senki ne gondolja, hogy akár csak szemernyi esélye is van rá, hogy egy nap úgy érintheti, ahogy én, hogy olyan követelőző csókot nyomhat az ajkaira, mint én, hogy úgy, olyan átszellemült csodálattal markolhatja a melleit, mint én. Önző vagyok, és az is maradok. Nyakába nyögve ér el a hullám kínzó gyönyörűsége. Közelebb vonom magamhoz, de nem akadályozom. Csinálja, ahogy csak szeretné, zárja le ez a kört úgy, ahogy szerinte a legideálisabb, de nem akarok távol lenni tőle, csodálni akarom, érezni akarom, ahogy a teste megfeszül, és addig nem ereszteni, amíg az élvezet utolsó csepp szikrája is ki nem vész.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 12:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745357#post745357][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:52[/b][/url] LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
- Egészségünkre. Mosolygok bele a csókba, ahogy ma már másodszor megtörténik. Egyszerre érjük el azt a pontot, ahonnan nincs tovább. Fáradt vagyok, de a testem azt ordítja, hogy még, még, még, még. Nem tudom, nem bírom. Sem arra nem vagyok képes, hogy még egy menetet bevállaljak, sem azt, hogy ne tegyem meg újra. Akarom őt. Azt akarom, hogy ne legyen oka elmenni, na nem úgy, hanem a lábain, azt akarom, hogy minden pillanatban megkaphassam. Nem érdekelnek a sérülések, nem érdekel a fájdalom, csak tompán érzékelem azt, ami most velem történik, csak tompán érzem azt, hogy valami pár óra múlva fájni fog. Nem fogom őket eltüntetni, büszkén fogom viselni. Minden tökéletes. Aztán eltávolodik tőlem, és úrrá lesz rajtam a szörnyű hiányérzet. Ott van mellettem, de mégis elfordult, felöltözött. Az előbb még ott volt, most pedig hirtelen kezdek el fázni, pedig kellemes meleg van itt fent. Kérdez, és mire szóra nyitnám a számat, már megint meztelen. Fogalmam sincs, hogy most mit is akar akkor. - Miért akartál elmenni? Kérdezem végül, csendes értetlenségben. Meztelenül fekszik mellettem. Azt hiszem, legalább azért jó volt, hogy felhúzta az inget, mert így nem volt motivációm hozzáérni, a testét kényeztetni. Végül felkelve, mert az incselkedése igencsak kedvemre való, eltávolodok az ágytól, és a bejárathoz lépve felveszem a bögrém, azzal együtt sétálok vissza az ablakhoz, és nézek ki rajta. Ezért szeretem ezt a helyet. Én látom a külvilágot, ők azonban nem látnak engem. Nem látják, hogy meztelenül nézem életük minden apró mozzanatát. Kortyolok egyet, majd visszasétálva visszamászok az ágyba és magamhoz vonom Opheliát. Hátát simogatom a jobbommal, balommal a fejem alá nyúlok, és pillantásommal a szőke felét vizslatom. Szőke... annyira tipikus, hogy szőke. - Mi a megengedett? Mennyinek kellene eltelnie? Én is többet érzek, mint amennyit kellene, vagy normális volna, de nem tudok és nem is akarok ez ellen tenni, ezek után meg pláne nem. Elengedve Opheliát hajolok előre, hogy a takarót magunkra terítsem. A mobilom az éjjeli szekrényen, töltőn maradt még délután, most lehúzva, nem zavartatva, hogy Ophelia látja a hátterem, keresem ki Alex számát, majd rányomok a hívás gombra, és a fülemhez emelem. - Szia, eléggé pocsékul vagyok, szerintem túlhajtottam magam az éjjel, ma lehet, hogy inkább pihennék, nem gáz? Amíg Alex beszél a telefonba, addig apró, halk csókot nyomok Ophelia ajkaira. - Persze, jól leszek, hagyd csak. Csak egy kicsit aludnom kell. Oké, köszi. Gyorsan ki is nyomom, majd visszatéve az éjjeli szekrényre, lejjebb csúszok, és behunyom a szemem. - Mivel én is többet érzek, mint az normális lenne, kipróbálhatnánk, milyen, amikor alszunk.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 12:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745362#post745362][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:56[/b][/url] LiaLina - Nem akarsz zavarni? Emelem meg a szemöldökömet ránézve. Nos, akkor, ha nem akarna zavarni, akkor nem éjjel kellett volna érkeznie, és nem pont az én pizzázóm előtt különbségkeresőset játszani a hópihéken. A zavarás pedig nem zavarás, hanem felzavarás. Felzavarta azt az állóvizet, azt a mohás, trutyis mocsarat, amiben egy ideje már a szívem ázott. Azt hittem, az idők során szép lassan teljesen elsorvad és elsüllyed, elfelejtve azt, hogy milyen is, amikor érez. Este, mielőtt a szemetet kivittem, egy régi képet néztem, jó pár éves, az egyetlen, amit megőriztem. A képen Ariana és én vagyunk, talán Catherine fotózta, nevetünk, csókolózunk, integetünk. Egy hete még kissé szomorúan néztem a képre, szomorú voltam, mert nem sikerült, mert nem értettem. Este, amikor újra elővettem, dühöt és undort éreztem. Nem sokkal a váratlan szakítás előtt készült, és én egészen mostanáig nem tudtam, hogy hárman vagyunk azon a képen. Ez pedig így volt jó. Nem akartam tudni az igazságot, vagyis persze, akartam, de úgy voltam vele, hogy okkal történt, okkal nem tudtam, és elfogadtam volna, idővel mindenképpen. Nem akarok rá emlékezni, nem akarok belegondolni abba, amit Ariana tett. A hátam mögött döntött. Mostanra lenne egy gyerekem, és boldog lennék. Nem gátoltam volna Ariana-t, de nem engedtem volna, hogy megölje a gyerekünket. A mocsárba aztán, ami ellepte a szívem, ez a szőke boszorka belecsattogott, és nem foglalkozva a sok nyálkával elkezdte kihúzni onnan. A nevetésével, az incselkedésével, a ringó csípőjével fényt hozott az életembe, akkor is, ha ez nem működik, legalább tudom, hogy érek valamit még, és hogy képes vagyok meghódítani embereket. Talán a nagy magány tette és teszi azt velünk, hogy fontosnak érezzük a másikat, talán más, de most ez így jó. Az egész olyan kerek volt. Belemosolygok a csókba, már látszik, hogy a párna és a takaró közelsége elhozta az álmosság erősebb hullámait is, de még képben vagyok, valamennyire. - Semmit, csak élvezd. Ha rágörcsölünk, oda az egész. Nem akarok tervezni vele, nem akarok ábrándokat kergetni. Most itt van, és ki tudja, mire kinyitom a szemem, talán már eltűnik. Akárki lehet, akár tolvaj is. Fogja, és kipakolja a pénztárcám, talán egy-két értékesebb könyvet is magával visz. Bánnám? Nem hiszem, mert ez a felfordulás, amit okozott, előrelendít, már most. Persze remélem, hogy nem tolvaj, és hogy amikor újra kinyitom a szemem, akkor még itt lesz, de a tervezést félre akarom tenni. Élvezni akarom őt, élvezni akarom a jelenlétét. Erősebben magamhoz vonom, átölelem, és egy pillanattal később már alszom is.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 19. 17:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=746820#post746820][b]Frank Arie Martin - 2019.01.19. 17:00[/b][/url] BencePörög az üzlet, ezt már szeretem! Lelkesen állok be én is segíteni, most azonban nem azért, mert valaki kiesett, hanem mert a megnövekedett forgalom miatt minden kézre szükség van. Emellett pedig az iroda magányában, munka helyett, az elmúlt heteken elmélkedtem, pedig nagyon nem kéne már ezeket forszírozni. Van egy pár új ötletem, új könyvbe tervezek kezdeni, egy regénybe. Sosem írtam még regényt, szóval éppen itt lesz az ideje. - Még valamit? Rendben, egy piros és egy sárga limonádé. Máris hozzuk. Hátul most ketten pörögnek, így én leginkább a rendeléseket veszem fel, vagy ha éppen olyan van, akkor viszem az elkészült ételt, italt. Most is, visszalépve a pulthoz, az éppen utamba kerülő lánynak leadom a két italra a megrendelést, meg azt, hogy a négyeshez kell vinni, és már robogok is tovább. Az új szenzációnk, a Scarlett által összeállított két pizza egyszerűen a három legnépszerűbb termékünk listájának első két helyét birtokolja. Az a lány egyszerűen szenzációs, most is ezeket kérik a hatosnál, két lángnyelv whiskey társaságában. Gyorsan ellenőrzöm a fiatalok életkorát, de mivel mind a ketten betöltötték már a húszat is - fene a szerencsés genetikát -, nyugodtan megkaphatnak mindent. Megint visszalépek, átadom a rendelést, majd a kezembe nyomnak egy megpakolt tálcát, hogy a hármasnál rendelték. Lépek is, megkerülve egy távozó párt, és a férfi elé pakolom a rendelésér. - Hozhatok még valamit? Ma kifejezetten kiváló a boszorkánykrémesünk. Olyan szinten, hogy a személyzet konkrétan azt ebédelte, de ez nem tudom, hogy mennyire lenne kampányszöveg a megkóstolása mellett. Tényleg nagyon jól sikerült, kell küldenem egy üzenetet még a beszállítónak, hiszen ez a mai összeállítás minden várakozást felülmúlt. Még a végén igazán édesszájú leszek.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 27. 11:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=747592#post747592][b]Frank Arie Martin - 2019.01.27. 11:25[/b][/url] Bence A kislány, akit Bence kifogott sokadszorra utasítja el, de nem azért, mert nem akarja odahívni sem Alexet, sem Arie-t, hanem mert egyszerűen egyiküket sem találja. Leginkább azért nem, mert az előbbi az árubeszerző körútján van, míg utóbbi kint a forgatagban. Nagy kő esik le a szívéről azonban, amikor végre megpillantja Arie-t, és már felderülve közli a férfival, hogy máris szól neki. Gyorsan oda is szalad a férfihoz, vált vele két szót, majd vissza röppenve már széles mosollyal néz a férfira. - Egy perc és itt lesz. Adhatok addig még valamit? Mintha az arcát is kicserélték volna. Új még, és nagyon kell neki a munka, nem akarja elszúrni, de tudja, hogy minden esetben, ha a tulajt vagy az étterem vezetőjét keresik, akkor a két férfi közül az egyiknek szólnia kell. Nem bánnak vele rosszul, talán csak az önbizalma nincs még teljesen a helyén. De idővel az is meglesz. Viszont örül annak, hogy sikerélménye van, és ez már jó út. ***- Máris jövök! Pillantok Bencére, akivel a lány beszél, de mivel a kezemre egy kiöntött kávé maradéka ragad, így előtte mindenképpen gyorsan kezet mosok és a kötényt levéve magamról, kilépek újra, de most nem az asztalokhoz lépek oda, hanem egyből a férfihoz, felé nyújtva a kezem. - Frank Martin, örvendek. Itt szeretne beszélgetni, vagy menjünk inkább az irodába? Nem tudom, hogy mit szeretne, hogy panasszal élne vagy hirdetne a dobozon, de mindenképpen megadom a választás jogát.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. február 3. 11:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748559#post748559][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 11:50[/b][/url] Ophelia Egész éjjel pörgött az agyam, az írógép megállíthatatlanul szaladt. Igen, írógépen írok. Ez már csak ilyen. Ez a példány ősöreg, a mágia tartja egyben. Állítólag az egyik első példány volt. Mintha a családom szelleme átjárná. Na nem mintha Lunán kívül beszélhetnénk családról az esetemben. Vagy az ő esetében. A kattanások amúgy segítenek, imádom, hogy elmém gondolatai egyből papírra vetülnek, hogy nincs megállás, átgondolás, átírás. Ilyenkor nem látok, nem olvasok vissza, nem hibázok. Csak írok, és írok, újabb és újabb oldalak telnek meg élénk képzeletem minden egyes momentumával. A történet, amit írok, nem csak simán egy újabb mágiatörténeti felfedezés. Távolabb már nem is állhatna tőle. Regényt írok. Igazi regényt. Én. Sosem írtam még, de a múzsám homlokon csókolt. Többek között, aztán lelépett, és nekem egy halom kérdőjel van a fejemben. Eddig próbáltam elfoglalni magam, főleg az elemi mágiával, de egy ponton túl már nem segített a dolog. Most azonban jött egy pillanat, egy érzés, és neki kellett állnom. Egyedlen éjszaka alatt megírom négy fejezetet, és csak akkor hagytam abba, amikor éreztem, hogy már az ágyig se tudom elvonszolni magam. Álomtalan álomba süppedtem, amiből a hűvös ujjak érintése rángat ki. - Chleo. Motyogok a párnába, igyekszem elhúzni az arcom. A megszólított eddigi áldásos tevékenységét - vagyis, hogy nyelvével módszeresen végignyalja az ablaküveget - abbahagyja, és kérdőn döntött fejjel nézi a szőke nőt. Nem zavartatja magát azonban különösebben. Nem az a házőrző típus, de mit vár tőle az ember, Arianat is kedveli. Mélyet lélegzem a levegőbe, megérzem az illatot, és elmosolyodom. - Ophelia. A tekintetem nem nyitom ki, de a kezem a kezéhez kap, elmosolyodva húzom a számhoz, és csókot lehellek rá. - Feküdj még vissza, olyan korán van.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. február 3. 12:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748579#post748579][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 12:38[/b][/url] Ophelia Mindenre, amit mond, bólintok. Azt hiszem, hogy alszok, pedig nem, ébren vagyok, csak nagyon fáradt. Érzem az illatát, az ujjait, a puha bőrét. Érzem a súlyát, ami nem sok, de mégis, megváltoztatja a matracom elrendezkedését. Érzem őt. - Muszáj elmenned? Kérdezem végül, és bár félek kinyitni a szemem, mégis megteszem. Látni akarom őt, hogy tényleg ő van ott, és nem csak elképzelem. Alszok, álmodom, és álmomban is ugyanolyan gyönyörű, mint élőben. Csodálatos asszony, aki csak a jelenlétével is mosolyt csal az arcomra. - Várni fogok rád. Ebben egészen biztos vagyok. Lehetett volna más, de nekem nem kellett, én őt akarom. Minden lányban, aki jelen volt az első találkozásunk és a mostani között, őt kerestem. Nem volt semmi röptében a legyet is állapot, hogy elfelejtsem. Nem is menne. Elvagyok a vágyakozással, és most, hogy itt van, hogy látom őt, tudom, hogy képes vagyok a türelemre. - Ophelia? Kicsit helyezkedek, felülök, de még mindig azt érzem, hogy nyom a fejem, hogy álmos vagyok. Remek, a saját álmomban még álmos is vagyok. Mindegy, majd ezzel a problémával foglalkozom ezek után. - Azt hiszem, hogy beléd nagyon szerelmes tudnék lenni. Nem mondhatom teljes bizonyossággal, hiszen csak egyetlen éjszakát töltöttünk együtt, de azóta is csak rá gondolok, csak ő van a fejemben, csak őt akarom. Szeretem őt, és tudnék belé szerelmes is lenni. Nagyon szerelmes. - Megértem, ha dolgod van máshol. De ha lehetőséged van rá, adj egy esélyt nekem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. február 3. 14:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748609#post748609][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 14:55[/b][/url] Ophelia - Ne menjek veled? Nem mintha tudnám, hogy hová megy, vagy mit fog ott csinálni. Sőt, azt sem tudom, hogy eddig hol volt. Néha azt hittem, látom. Többször utána indultam, máskor meg embereket is megszólítottam. Volt olyan, hogy eltűnt a következő sarkon, mire odaértem. Talán, ő tényleg az. Sorozatgyilkos. Magamról mondtam, amikor behívtam, hogy nem vagyok az, de ő a maga részéről nem cáfolt. Talán a sárkányok sem sárkányok, hanem az áldozatai. Ez a kódnevük. Viszont, azt hiszem, ez sem zavar. Elhiszem, hogy bérgyilkosként a kormánynak dolgozik, és rossz embereket öl. Így nem olyan rossz a helyzet, elvégre ez is csak egy szakma. Tanárként én is azt mondom a diákjaimnak, hogy mindig a vágyaik és képességeik szerint éljenek. Ha ő ezt szereti és keresett - elvégre mivel magyarázod azt, hogy hetekig nem látod, eltűnik egy szempillantás alatt -, majd felbukkan olyan hajnalban, amikor normális emberek alszanak, hogy elköszönjön, és csak reméli, hogy visszatérhet. - Türelmes leszek. Mondom neki határozottan. Az elmém álmomban is kattog. Biztos vagyok benne, hogy a készülő regényemben a nő kém lesz. Nem gyilkos, csak kém. Nem akarom, hogy kikövetkeztessék esetleg, hogy a nőről van szó. Ki tudja, mi lesz velünk, talán még mélyebb kapcsolatunk is lehet, ha csakugyan visszatér. Én jó bérgyilkos férj alapanyag vagyok amúgy is, pizzázóm van, olasz kajákat szolgálok fel. - De te is légy az velem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. február 3. 16:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748625#post748625][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 16:51[/b][/url] Ophelia Érintések. Olyanok vagyunk, mint akik csak kerülgetik egymást, de nem merjük az utolsó lépést megtenni, mintha félnénk az ébredéstől. Én félek az ébredéstől, félek attól, hogy kinyitom a szemem, és valóban nem lesz ott. Sem ő, sem az a melegség, ami belőle árad. Kinyitom a szemem, és hűvös lesz minden. Újabb csók a kezemre, érzem a teste melegét, elhiszem, hogy ő itt van, hogy ő valós. El akarom hinni, és azt akarom, hogy itt maradjon velem. De tiszteletben tartom, hogy neki időre van szüksége. - Ophelia. Most már határozottabban mondom ki a nevét, mintha a tény, hogy indulnia kell, megmozdított volna bennem valamit. Kezem kihúzom a kezéből, és erős, határozott mozdulattal, derekát átölelve húzom magamhoz, nem érdekel az sem, ha ellenkezik, nem akarom, hogy csak úgy kisétáljon innen. - Elfogadom, hogy el kell menned. Pillantok fel rá határozottan, bal kezem a tarkójára csúsztatva húzom közelebb az arcát az enyémhez. Végig a szemébe nézve, csókot lehelek a kulcscsontjára, majd tovább haladva a nyakára, az állára, az arcára. Orrom az orrához érintem, eszkimópuszit adva neki. Nem csókolom meg, ezt a választást meghagyom neki. - Várok rád, ameddig csak kell. De ha visszajössz hozzám, többé nem engedhetlek el. Ehhez viszont ragaszkodom, most elengedem, de legközelebb már nem, és ha visszajön hozzám, akkor azt akarom, hogy úgy tegye, tisztában van a döntés következményével.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. február 3. 19:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748651#post748651][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 19:26[/b][/url] Ophelia Engedem, hogy kibontakozzon az ölelésemből. Nézem, ahogy felkel, engedem, hogy elhagyjon, hogy elmenjen, ha neki erre van szüksége, akkor megtegye. El kell mennie, ahhoz, hogy rájöjjön, itt van a helye, mellettem. Milyen furcsa álom ez. Álmomban azzal hitegetem magam, hogy csak egy kis távolságra van szüksége, hogy időt kell adnom neki annak érdekében, hogy végül örökre velem maradjon. Bárcsak ennyi volna. Na meg persze ott van a bérgyilkos kérdés is. Vagy kémnő, vagy mindegy, de valami olyan, amit jobb, ha nem tudok, és amiről jobb ha nem tudok, és persze, ami miatt fel kell szívódnom. Nézem, ahogy elsétál, szusszanva várom, hogy a szoba újra kihűljön, hogy álmomban sivárság érkezzen. Aztán, ajkai az ajkaimat érik, olyan hevesen, hogy szinte kicsordul a vérem, de nem érdekel, mert én is úgy csókolom, mintha csak azon múlna az életünk, hogy egymás száját érintjük. Ha ez kell, én megteszem. Hevesen és vadul, szinte kínzóan hosszan csókolom, de nem érdekel az sem, ha az agyamból kimegy minden oxigén. Érzem, ahogy a testem is egyre forróbb, ahogy éled. Kénytelen-kelletlen szakítom meg összefonódásunkat. - Indulnod kell. Közlöm vele határozottan. Nem akarom, hogy kétségbeesettnek vagy szomorúnak lásson. Nem akarom, hogy megbánja, hogy ma eljött ide. Ki kell állnom mellette, a döntésével egyet kell értenem, ha azt akarom, hogy ez most működjön, és mindennél jobban vágyok kettőnkre. Elengedem, és ha elmegy, szemem behunyva, engedelmesen fekszem vissza.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. február 9. 12:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=749265#post749265][b]Frank Arie Martin - 2019.02.09. 12:08[/b][/url] Bence - Ajánlatot? Nem is magával a szóval volt a bajom, hanem azzal a három száz euróssal, ami a pultomon hevert. Nagyon nincs jó időszaka a forintnak, de ez testvérek között is közel százezer forint. Ő meg csak így lepakolja ide a pultra, és bármennyire is nem akarom figyelni, látom, hogy van még ott, ahonnan ez jött. Tisztán látom. Próbálom mégis inkább a szemkontaktust fenntartani, és nem úgy csinálni, mint akit valójában teljesen felcsigázott az a lehetőség, hogy extra bevételre tehet szert, természetesen törvényesen. Más nem is nagyon lehetne, főleg mivel akkor nem itt beszélgetnénk, és játszanánk a százasokkal. Aztán a tekintetem követi a feje helyzetének változását, és szemöldökeim összehúzódnak, amint a tulajdon testvéremen állapodik meg a szemem. Belül egy hang élből üvölt: NEM! Kint azonban, mintha mi sem történt volna, nézem, ahogy kiszolgál két lányt, majd tovább sétálva számlát ad a következő asztalnak. - Sajnálom, uram, de ez a hely azon túl, hogy valóban egyre vonzóbb és vásárlóbarát szemléletűbb, egy határon nem megy túl. Lepillantok a már négy darabra dagadó toronyra, és bár de, szükségünk van a pénzre, nem azért töltöttem az életem egy jelentős részét kaszinókba, hogy a gödörből való kimászás után, visszalökjem Lunát, és rajta nyerészkedjek. A pénzét a pulton finoman felé tolom. - Remélem nem veszi sértésnek, ha megkérem, hogy a jövőben az üzletemben tartózkodjon az ilyen jellegű megnyilvánulásoktól. Egyik felszolgálóm sem nyújt extra szolgáltatásokat, sem most, sem a későbbiekben. Feltételezem, hogy ön tisztességes úriember, aki ha udvarolni kíván, a megfelelő módon teszi. Érzem, ahogy elpattan egy ér az agyamban, mégis igyekszem olyan szinten tisztességesen és nyugodtan beszélni vele, hogy az már művészet. A gondolataimban már helyből átugrottam a pultot, és téptem le a fejét. Az pedig, hogy az összes lány közül a nővéremért fizetne, csak még növeli a lassan, bennem felgyülemlő agressziót. Érzem, ahogy egy apró, de annál határozottabb szellő felkapja a négy bankjegyet, és szorosan a férfi mellkasához nyomja. Mosolyra húzódik a szám.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. február 17. 21:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=750242#post750242][b]Frank Arie Martin - 2019.02.17. 21:58[/b][/url] Eszterke A helyszín
Tompa aggyal nézem a velem szemben elhelyezkedő lányt. Nem ismeretlen a számomra, hiszen találkoztunk már. Cody születésnapján például, illetve néhány magazinban. Jó, utóbbit nem nevezném találkozásnak, de amikor Cody születésnapján megláttam, pontosan tudtam, hogy ő az, mert ilyen jó a memóriám. - Az igazság az, hogy zseniálisan okos vagyok, csak senki se vesz komolyan, mert göndör a hajam. Világproblémák. Ahogy így belegondolok, hogy ismertem őt már jó ideje, eszembe jut az, hogy milyen meg nem értett észlény vagyok. Mágiatörténész, aki fenyőfa alakú pizzát süt. A meg nem értett zseni. Maradjunk ennyiben. - Figyi, ha Arianaval nem jön össze a dolog. Kitaláltam, mi lesz. Én leszek a menedzsered, a testőröd, a modelltársad, a szeretőd. Szerintem apád odáig lenne értem. Nagyon para a faterod, nem tudom, mondták-e már. Gyerekként tök féltem az apjától. Az én apám egy időben nagyon jól megtalálta a helyét a maga köreiben, anyám meg sosem tudott nem ott mozogni, akkor sem, amikor random pasasokkal kavart, szóval jó ideig én is próbálgattam, milyen a méregdrága cipőmben végigcsúszni a nénik között. Csak aztán nem örültek már neki annyira, vagy apámnak, nem is tudom. Utána apám fokozatosan kihátrált az életemből, anyám meg már jó ideje csak beköszönő játékos volt. Aztán elkezdtünk Lunával ketten, erősebben küzdeni, amikor ráébredtünk, hogy odakint nincs, ami várjon minket. Emlékszem, egyik nyáron az iskolában maradhattunk, mert még időben kiderült, hogy egy újabb nyarat töltenénk otthon, egyedül, és még egyikünk se volt nagykorú. - Hogyan lehetsz te modell apád mellett? Kitagadott?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. február 18. 21:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=750335#post750335][b]Frank Arie Martin - 2019.02.18. 21:07[/b][/url] Eszterke #nocomment?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Ééééén? Úgy nézek rá, mintha tagadnom kéne egy gyilkosságot, miközben facsarni lehet a ruhámból a vért, és nem mellékesen egy hulla hever a lábamnál. Aztán a csodálkozó arc vicsorgó vigyorgásba csap át, és szinte már a könnyem is kibuggyan. Fogalmam sincs, miként kerültünk ide, és hogy miért nem zavar, hogy a lány úgy tekereg az ágyamon, mintha valami felnőtt filmes jelenetre készülnénk. Arra készülünk? Valószínűleg igen. - Mi a pics? Mi? Próbálom felfogni, hogy mi van, ki ez a Kájler vagy micsoda, amiről itt nekem hadovál, hogy úgy néz ki valami gyerek, mint a testőr, de mégsem, mert az élet értelme a negyvenkettő. A lényeg, hogy viszlát és kössz a halakat. Szóval nem értem, hogy miről beszél, de nagyon el akarom neki hinni. Bár lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg befognám a száját, mert már kezd sok lenni, hogy beszél, főleg mert nem értem. - Benne voltam a szakmába... úristen, ők belőled élnek? Van ám ilyen, nem ritka. Anyuka nem tudja megvalósítani az életét, ezért a gyereken éli ki magát. Kajakra nem ritka, van az a mugli csatorna, a TLC, az tele van ilyen elcseszett banyákkal, akik csak mert ők nem kaptak tiarát, kurvának sminkelik a hároméveseket. Érted, a kislánynak keményebb a csípőmozgása, mint nekem szex közben. Agyam eldobom. Ha valaha az életben nekem ilyen feleségem lesz, hát tényleg vér folyik majd a ruháimból a halott teste felett. Bár, ha megmarad Ariana, akkor nem biztos, hogy lesz ott gyerek. Igen jó az elvetetési rátánk. Mérges vagyok, megint! Nem tudom megbocsátani neki. Nem tudom elnézni, hogy megtette. Ezt az egyet nem. Akartam volna őt, a gyereket, akkor is, ha Ariana nem vállalja be a családozást. Faszom. - Vagy csak egy olyan, mint te. Oké, olyan nem vagyok, mint ő, de egészen közel hajolva hozzá, mélyen a szemébe nézve, próbálok harcolni. Betépve farkasszemet nézni, az az igazi kihívás. Megijeszteni? Nem. Minden mást? Igen. - Amúgy, ti tényleg leszbikus szeretők vagytok Cath-tel? Azt hallottam, hogy a pasi, aki rátámadott, azért tette, mert meg akart fektetni, de te leszbikus vagy, és nem engedted neki.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. február 23. 09:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=750731#post750731][b]Frank Arie Martin - 2019.02.23. 09:20[/b][/url] Eszterke #nocomment?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Pedig illene a profilba. A máguscsaládok szeretnek a gyerekeikből profitálni. Te modell vagy, Richárd polgármester lesz, én meg ha jól fekszem, a titkára lehetek. Őrült gondolat, hogy én megint öltönyt és nyakkendőt húzzak. Az egyetemi sportzakós megoldás a maximum, amit elviselek, és bár lehetne kevesebb, de a fránya kollégáim is folyamatosan elegánsak. Pedig nagyon együtt tudnék élni a ténnyel, hogy lazázunk. De ha nem, hát nem. Akkor majd a fő munkahelyemen tolom ezt a lazázós stílust. Farmer, póló, mindig jó. - Gondolod, hogy túlságosan lefoglalna? Még én is tudom, hogy igen, fogalmam sincs, hogy miért kérdezek vissza. Talán, mert minél tovább jár a szája, úgy egye kevesebb esélyt érzek arra, hogy én a szájába landoljak. Talán még egy kicsit játszik bennem valami bűntudat, mert férfi vagyok, és mert vannak igényeim. Megígértem Opheliának, hogy várok rá. De hogy az az egész valóság volt-e, vagy csak az önmagam megnyugtatására szolgáló intenzív álom, azt nem tudom megmondani. Na és akkor mi van, ha hímringyó leszek? Semmi. Az a kulcs, ami minden zárba jó, egy elég fasza kulcs. Ha én minden zárat ki tudok nyitni, akkor eléggé fasza vagyok. Mert hát valljuk be, a göndör hajam, meg a hosszú vékony ujjaim, eléggé vonzzák a nőket. Ophelia amúgy sem hiszem, hogy csak egy pár körös nő lenne. Másrészt meg, fogalmam sincs, hogy mikor találkozom vele, talán soha. Éppen elég ideig éltem már remeteként. Mélyet szívok, majd nézem, ahogy a füst távozik. Eléggé jó anyag ez. - Nos... Nézem, ahogy közelebb araszol, és önkéntelenül megnyalom az alsó ajkam, miközben az ölemben helyezkedik el. Talán mégiscsak igazak azok a pletykák, de valljuk be, jelen esetben pont leszarom. Csak azt tudom, hogy én ma ezt a nőt többször fogom a csúcsra vinni, mint, ahogy ő azt hinni. Egoizmus? Talán. De tudom, hogy mire vagyok képes, és tudom, hogy még egy sokat tapasztalt lánynak is képes vagyok meglepetést okozni. - Talán biszex vagy. Szabad kezem a csípőjére téve, közelebb lököm magamhoz, hogy testünk a legnagyobb felületen érintkezzen. Vörös szemeimmel mélyen a szemeibe nézek, miközben ujjaim a szoknya alá osonnak, és kérdés, engedély vagy bármiféle ráutalás nélkül húzom félre az apró anyagot, és kezdem el izgatni. - Egyszer megnézném.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. március 2. 17:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=751118#post751118][b]Frank Arie Martin - 2019.03.02. 17:12[/b][/url] Eszterke #nocomment?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Sajnálom, szakmai ártalom. Felelem teljes nyugalommal, mintha tényleg csak úgy beszélgetnénk egymással, mondjuk egy asztal mellett, teát szürcsölgetve, illendő távolságot tartva. Azt hiszem, oda lenne való ez a beszélgetés. Helyette én, kezemet a hátára csúsztatva, finoman elfektetem az ágyon, és fölé helyezkedve, figyelek arra, hogy lábaim úgy helyezkedjenek, hogy még csak véletlenül se tudja a saját lábait összecsukni, ám nekem mégis lehetőségem legyen ujjaimmal egyre inkább izgatni őt. Nem finomkodok, mert el akarom érni, hogy halljam, ahogy élvezi, érezni, ahogy a teste megremeg. - Ami azt illeti, egy hajszál választott el attól, hogy régész legyek. Ezzel a mondattal pedig előbb mutatóujjammal, majd a középsővel is utat engedek magamnak. Nem árt felkészíteni a terepet, és ezt én tudom a legjobban, hiszen az égiek igen kegyesek voltak hozzám, amikor a testfelépítésemmel bajlódtak. A hiedelmekkel ellentétben azonban nem mindig szerencsés, ha az ember ennyire meg van áldva, viszont elég furcsa lett volna a történet, ha úgy indítok neki, hogy "nyilván, azért szívunk az ágyamon, mert meg foglak dugni, de jó ha tudod, hogy népszerű pornósztár is lehetnék azzal, amivel odalent találkozol majd". Nem tudom. Ez volt már egyébként visszatartó tényező, hogy így sehogy sem sikerült alkotni vele, de nem akarom már az elején sem a parát, sem a kudarcot megszellőztetni. Esztiben van potenciál, úgy érzem, és szeretném valóban megtapasztalni. Ruhán át csókolom a melle ívét, fokozatosan felfelé haladva, kulcscsontján, nyakán elidőzve, végül fülébe súgva. - Látszik, ahogy egymásra néztek. Ha az ember ismeri a pletykát, elhiheti, hogy igaz. Szám izgatott mosolyra húzódik, elég csak elhinnem, hogy igaz, és lám, máris érzem, hogy élek. Megvallom, ez az elképzelt kép a zsúr óta élénken él az elmémben, ahogy akkor, ott ültek egymás mellett, Eszter és a semmi kis szoknyája. Nyelnem kell egyet, mert szinte hihetetlennek élem meg, hogy lassan éledező kisbarátomat hamarosan benne tudhatom. Csókot lehellek a állára, majd végül ajkaira, nem finomkodva, szinte követelve, legyőzve őt. Bár van egy olyan sejtésem, hogy lassan ő győz majd le engem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. március 31. 18:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=753687#post753687][b]Frank Arie Martin - 2019.03.31. 18:25[/b][/url] Chleo, macsek, elemi Amikor az ember kapcsolatban él, és mondjuk a dolgok elején van, akkor minden olyan különleges és új még. Mi azt se tisztáztuk le igazából, hogy kapcsolatban vagyunk-e, vagy mi a helyzet most éppen. Havonta egy hetet távol van, én cserébe megkértem a kezét, amire nem mondott semmit, és amiről nem beszélünk. Technikailag mintha meg sem történt volna, és bár ez nekünk jól megy, attól még az egyetemen igencsak suttogva beszélnek róla, gyakran megnéznek minket, összesúgnak a hátunk mögött, akár együtt vagyunk, akár egyedül. Lassan, de biztosan kezdünk hozzászokni. Mivel ma jön haza, jó alaposan előkészítettem a terepet, hogy lássa, várom. Friss ágynemű, rózsacsokor, bor, ahogy ezt kell. Egész addig jól is ment, amíg Chleo úgy nem döntött, hogy ő unja már az uborkát, és inkább valami mást enne, például rózsát. Komolyan, az összes rózsaszirmot megrágcsálta, nagy részét el is fogyasztotta. Szerintem a virágos lány azt hisz, délelőtt és délután más lánnyal randizom, mert most lépek ki egy második csokorral az üzletből. Chleo nincs velem, megfenyegettem, hogy elcserélem Cortezre, azóta, úgy csinál, mint aki szégyelli magát, és alszik. Vidáman ballagok vissza a pizzériába, fel az emeletre, és akkor, ahogy kicsit kinyitom az ablakot hallom meg a keserves sírást. Persze erre a kisasszony is felkel, egyből odasomfordál, és a vállamra felmászva kezdi el nézni a csöpp kiscicát. A ház régóta lakatlan, de tudom, hogy egy olyan vad kutya lakja az udvart, akit még senki sem tudott befogni. Nézem őt, ahogy ott köröz most is a fa alatt, várja, hogy a cica leessen, és ő rajta demonstrálja az erejét. Nem tudok repülni, és nem is most kezdeném el ennek a gyakorlását, az az egy alkalom éppen elég volt ahhoz, hogy letudjam a problémát. Viszont nem fogom hagyni, hogy a kicsinek valami baja legyen. - Chleo? Valahogy meg kellene nyugtatni. Azért látom rajta, hogy nem nagyon tetszik neki, amit mondok, mert van az a tipikus nézése, amikor tudom, hogy igazán nőből van, és most éppen fáj a feje. Mégis, szeret engem, hiszen a macska hangját utánozva kapcsolatba lép vele. A kutya meg, látom, hogy megőrül, azt se tudja, hogy hova ugasson. Tudom, ha csak úgy felemelném, akkor mind a tíz körmével kapaszkodna, és ha valamit nem szeretnék, akkor a riadalom mellett még fájdalmat is okozni neki. Érzem és a hangján hallom, hogy fokozatosan megnyugszik, bal kezemet tenyérrel felfelé tartom, a jobbal próbálom elkapni a grabancát, és szépen lassan elindítom magam felé. Igyekszem egy képzelt burokban tartani, és lassan mozogni, mintha magam felé húznám. A levegőben tudom, hogy nem érzi magát biztonságba, hogy elég egy hirtelen mozdulat, és máris vége a dalnak. Ezért tartom a nyakát, nyomom kicsit le sűrűbb levegővel, hogy még csak eszébe se jusson menekülni. Közben én is hátrálok, magamban számolom a lépéseket az ágyig. Elméletileg bent van, mire már nem tudok tovább lépni, gyakorlatilag azonban elszámolom magam, és egy lépéssel korábban érzem, hogy a térdhajlatomnál bevág valami. Nem tudok mit tenni, mint rántok egyet a macskán, és próbálom elkapni, mielőtt a földet éri. Chleo pedig, mint sértett királylány, megvárja, amíg végignyalom a földet, és kegyelemdöfésként a hasamra ugrik, onnan dobbant tovább.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. május 25. 20:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=759441#post759441][b]Frank Arie Martin - 2019.05.25. 20:31[/b][/url] Chleo, mancsok, elemik -avagy kibővítem, mert imádom - Azt hittem, hogy a múltkori probléma meg is szűnt az alatt a pár nap alatt, amíg kiemelkedően figyeltem Chleo közérzetére, azonban valahogy mégsem történt így, mert bár hetek teltek el a koratavaszi nyünnynek nevezett hisztis korszaka óta, most valahogy mégis újra azt tapasztalom, hogy nem boldog attól, ha az apró kis mancsai a földdel érintkeznek, és nem, nem a szőnyeg a baja. Nem bírja sem a füvet, sem a járdádát, sem a járólapot. Semmit. Ráadásul, mintha valamiféle depresszió is úrrá lenne rajta, ami nálam is hasonló érzéseket vált ki. Mondjuk, amennyit esik mostanában, nem is csodálom, hogy így nincs kedve vidámnak lenni. Mégis inkább azt látom, hogy azt kerüli, hogy a földdel találkozzon. Furcsa pózokban alszik, egyszer azt hittem, hogy már nem is él, és azt hiszem bepánikolva próbáltam újraéleszteni, amiből az lett, hogy olyan szinten megijedt szerencsétlenem, hogy az ágy alá menekült, és amikor megpróbáltam kiszedni, karmolt és harapott tiltakozása jeléül. Csak akkor sikerül kicsalnom, amikor egy friss jégsalátát kezdtem el ropogtatni az ágyon. Megjegyzem, soha többet nem vagyok hajlandó egyetlen levelet sem megenni belőle, mert még most is érzem az utóízét. Brrr, belegondolni is rossz. - Nem jó? Kérdezem a hátsó kertben ülve. Délután kettő van, dolgoznom kellene, megcsinálni a könyvelést, a jövőhavi beosztást, és felkészülni egy megbeszélésre az egyik beszállítónkkal, de aggaszt, hogy mi a baja, és még nem készültem fel arra lelkileg, hogy odaállok Westwood elé, azt mondva, hogy “elromlott”. Nem akarom, hogy elvegye tőlem. Chleo a mindenem, és meg akarom oldani a problémát, valahogy. Most egy kicsit továbbgondoltam a múltkori sűrű levegős megoldást, és az egészet, mint egy hörcsöglabdát köré keríteni, hogy ne csak a talpai, de a teste se találkozzon a talajjal, azonban úgy tűnik, hogy ez nem az az út, ami nagyon bejönne neki. Lassan visszabontom a falat, és inkább gördeszkává alakítom át, így érezheti az őt körülvevő világot, mégsem kell érintkeznie vele. Egy repülő lila puffancs, remek, ahogy látom tetszik is neki. Először az apró kert egyik, majd másik végébe repültetem, azonban, amikor visszafelé gyorsítok kicsit rajta, szegényem megijed, és talán meg is billen - ami nagyon nem normális egy levegő elemű lénytől - és leesik. - Chleo! Nem nagyon a távolság közöttünk, de úgy vetődök utána, mint aki attól fél, ha földet ér, eltűnik örökre. Elkapva őt, karjaim közé zárom, és átölelve, a mellkasomra szorítva őt, várom meg, hogy a kis szíve ne dobogjon olyan nagyon. Érzem, ahogy a fejét a nyakamnak nyomja, én pedig, legyek bármennyire is kitartó, félretéve minden büszkeségem, sírom el magam, mint fáradt szülő a lázas gyereke ágya mellett. - Ne haragudj, de nem tudom megoldani. Szólnom kell Westwoodnak, ehhez kétség sem fér.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. augusztus 19. 19:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767812#post767812][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:30[/b][/url] Brown - Meg fogod vágni magad, hagyd. Megfogom a kezét a csuklójánál, bár nem terveztem hozzáérni. Egész idő alatt abban reménykedtem, hogy nem igazi, hogy el tudom nyomni magamban a vágyat, hogy megérintsem, hogy érezzem őt, a bőrét a bőröm alatt. Szívem szerint magamhoz rántanám, a vállamra csapnám, és minden ellenkezését elnyomva rántanám fel magammal az emeletre, és az után, hogy többször nyomatékosítottam, hogy ő hozzám tartozik, megkérdezném, hogy ugyan, miért szakított, mert a legutóbb valahogy nem sikerült beszélgetnünk. - Add. Engedem el végül a csuklóját, és nyújtom ki a kezem, miközben a másikat a föld felé fordítom, és egy kis koncentrációval elérem, hogy minden egyes apró szilánk egy pontba gyűljön, és anélkül, hogy akárcsak egy is leesne, emelem fel a kupacot, egyesítem a többiekkel és küldöm a kuka felé. - Ophelia. Tudsz beszélni? Kérdezem meg óvatosan, mert illendő volna, ha mondjuk ez megtörténne.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. augusztus 19. 19:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767814#post767814][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:32[/b][/url] Brown- Értem. Nem, igazából rohadtul nem értem. De megint itt tartunk. Azt mondom Lunának, hogy itt van ez a tökéletes lány, akit szeretek, mindennél jobban, akivel képes vagyok tervezni, és aki minden szempontból tökéletes, aztán, ahogy Ariana esetében, úgy nála is megtörténik a “bocs” kategória, vagyis az, amikor minden indok nélkül szakít. Arianaról utóbb kiderült, hogy elliffent egy abortuszra, hupsz bocsi, szóval fogalmam sincs, hogy Ophelia mivel rukkolt elő. Remélem azzal, hogy ő is terhes volt, csak mástól, de nem volt pofája elém állni azzal a sztorival, hogy amúgy az enyém, és sajnáljam már. Mondjuk, ha tényleg ez volt, akkor egyrészt nem akarok róla tudni, másrészt jó, hogy ezt nem vállalta be végül, mert az nagyon aljas lenne. - Tudod, sokkal kevésbé vagy feltűnő, ha hétköznapian nézel ki. Nagyon a végletekbe gondolkozol. Avagy ki a bánat hord egy zárt helyiségben, ami hőhűtő bűbájjal is el van látva kalapot nyáron? Ugye. Én azért beszélek, és remélem, hogy képes leszek szóra bírni.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. augusztus 19. 19:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767816#post767816][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:34[/b][/url] BrownHogy miért vagyok még mindig itt? Nem tudom. Mert bosszant. Miért hiszi mindenki, hogy jól vagyok? Vagy azt, hogy nézegetni kell? Miért hiszi mindenki azt, hogy nekem nem fáj? Hiszen megbíztam benne, igazán megbíztam. Neki adtam mindent, a vágyaimat. Elkezdtem beszélni magamról. Ez volt talán a baj? Hogy nem egyből a családfámmal kezdtem? Ez fáj annyira? Miért nem voltam elég jó? - Nem vagy könnyű eset. Mondom végül határozottan, mert valóban nem érzem annak, valóban nem tudom azt mondani, hogy igen, ez totál érthető volt. Egyik nap még tervezünk, másik nap már nem vagyunk együtt. A kettő között pedig, eltelt fél nap. Lehetnék gyerekes, mondhatnék neki számos dolgot, hogy elúszott a foglaló a házra, hogy már majdnem vettem neki egy kutyát, csak még túl fiatal volt, hogy leváljon az anyjáról. Annyi mindent szeretnék az arcába vágni, és helyette, nem teszek semmit. Csak a szemem sarkából nézem őt, és a zsebembe nyúlva egy tiszta zsebkendőt tartok felé. - Vérzik a szád. Régebben szerettem, ha vért láttam az ajkain, ha lecsókolhattam a kiserkenő, vöröslő vérét. Mostanra azonban tiltott gyümölcs lett, mint minden, ami vele kapcsolatos.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. augusztus 19. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767818#post767818][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:35[/b][/url] Brown Hogy mi bosszant a legjobban? Az, hogy nem tudom már megint, hogy mi a tök van, hogy mit csesztem el. Ja persze, semmit, mindig a másik a hülye, és talán három kötőjel öt éven belül végül csak úgy benyögi, hogy terhes volt, idegenek rabolták el, vagy rájött, hogy leszbikus. Bármelyik lehet, amennyire a saját szerencsémet ismerem, a válasz úgyis az lesz, hogy mellettem rádöbbent, hogy leszbikus. Biztos vagyok benne, hogy leszbikus. Nézem, ahogy az ajkához emeli a zsebkendőt, nem akarok belegondolni abba, hogy a gondolataim még mindig afelé hajaznak, hogy kvázi megerőszakolom, hogy szólásra bírjam őt. Vagy, hogy nekem jó legyen? Áh, inkább csak hagyjuk, hogy mire vágyom, mert amúgy tényleg minden gondolatom vele kapcsolatban nagyon illetlen. Túlontúl illetlen. Megint ugyanaz van, valahogy tegyem túl magam azon, hogy dobott, bár nem adott indokot, és ha valaki azt hiszi, hogy azzal segítek magamon, hogy azt gondolom, leszbikus lett, ki kell ábrándítanom, nem. Vizuális típus vagyok, és nem azt látom magam előtt, hogy ez egy borzalmas esemény, hanem, hogy mennyire benne lennék. Felnéz rám, én pedig érzem, hogy zavarban vagyok, nem könnyű olyannal beszélgetni, aki egy: nem beszél, és kettő: így is letépnéd róla a ruhát, mert bosszant, hogy mennyire slampos és mennyire fénytelen a nő. Nem szabadna így kinéznie. Gyönyörűnek és magabiztosnak kellene lennie, olyannak, aki vállalja a következményeit a tetteinek. Vállalja? Hiszen éppen most indul el az emeletre, én meg nézek utána, mint egy rendes hülye, sőt, a pultban álló lányok is néznek rá, meg a pizzamesterem is, aki még ki is hajolt, hogy jól látja-e, amit lát. Mindenki tudja, hiszen egy ideje nem bukkant fel a nő, én pedig nem tudtam indokot mondani. - Macskabagoly 16. Mei. Fordulok inkább a lány felé, hogy odaadjam neki a rendelést, egyeztessünk gyorsan. Elmondom, hogy új lakók, a Felagund ház melletti ingatlan, három kisgyerek, lassítson időben. Miután minden megvan, nem húzhatom tovább a dolgot, elindulok az emeletre, és ötletem sincs, hogy mi vár majd rám fent, de engedelmesen lépegetek felfelé, és nyitom ki az ajtót.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. augusztus 19. 19:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767823#post767823][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:47[/b][/url] Brown Na, ha valamiben más ez a mostani eset a korábbitól, az az, hogy Ariana lelépett, és évek múltán találkoztunk, Ophelia ellenben itt, és mint mindig, most is igazán gyönyörű. Teljesen természetesen viselkedik, pedig nincs rajta már egyetlen olyan ruhadarab sem, ami kicsit is elvenné a kedvem tőle. Nézem őt, ő néz engem, és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Az biztos, hogy beszélgetni nem akar, és ezt nyomatékosítja is. - Oké. Felelem végül könnyedén, ahogy elindulok felé, úgy rúgom le a cipőimet, megállás nélkül haladva befelé, felé, és nem gondolkozva semmin, mert nem akarok gondolkozni, és nem akarok ebben a helyzetben miérteket kutatni, vetem le még az ingem, mielőtt odaérnék elé. Nem nagy a helyiség, de mellette megtanultam nagyon gyorsan vetkőzni, hogy időt spóroljak, és minél többet lehessek vele. Jobbommal a derekát fogom át, és magamhoz rántom, míg balommal az álla alá nyúlva emelem meg a fejét, és egy pillanatnyi habozás után, szenvedélyesen megcsókolom. Nem érdekel, hogy miért, nem érdekel, hogy miért nem, csak a pillanat, hogy én is ezt akarom.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. augusztus 19. 19:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767825#post767825][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:56[/b][/url] Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Nem. Érdekel. Semmi. Komolyan nem, a vér az agyamból már réges-rég kifutott, és már csak az az egy dolog lebeg a szemeim előtt, hogy olyan szinten belevigyem a sérelmeimet a dologba, hogy a végén mind a ketten elégedetten kapkodjunk levegő után. Ezért jó vele lenni, a veszekedéseink végét szexbe fojtani, mert abba minden benne van, ami frusztrálna minket a későbbiekben. Most is ezt akarom, olyan erősen megdugni, hogy ne mondhassa, hogy nem érzett végig, hogy tényleg minden kijöjjön belőlem, és jöjjön ki minden belőle is, az sem érdekel, ha menet közben megáll a szívem. Meg akarom tenni. Csókolom, hogy a vérét érezzem a fogaimmal belekapva az ajkaiba újra és újra felpiszkálom a sebeket, nem érdekel, hogy neki esetleg fáj-e. Elveszek benne egészen, engedelmesen esek el, mint egy zsák krumpli, kérdőn nézve rá abban a pillanatban, amíg nem ér össze újra a testünk, A szemeimet lehunyom, ahogy csókol, ahogy az ajkaival egyre lejjebb halad, majd haja cirógatja az arcom, és felpillantva szembe találom magam a tekintetével. Egész közel van, mégsem csókol meg. Talán nem biztos bennünk? Én sem vagyok, de nem érdekel jelen pillanatban egyetlen aggály sem. Ajkaimat az ajkainak nyomom, és most rajtam a sor, hogy átfordítsam magunkat. Ujjaimat az egyetlen rajta maradt anyag két oldalsó pántjába fűzöm, és miközben megfordítom magunkat, lehúzom róla. Combjait a kezeimmel húzom szét, hogy közéjük férkőzhessek, ajkaimmal újra az ajkait csókolom, jobb kezemmel mellette támaszkodom meg, míg a ballal izgatni kezdem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. augusztus 19. 19:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767827#post767827][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:58[/b][/url] Brown #bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
A szám gonosz mosolyba húzódik, miközben könyörög, és kínzóan lassan nyúlok az övemhez, hogy ráérősen kicsatoljam. Mint aki nem siet sehova, pedig az egész testem sietne, az eszem is, a szívem meg aztán főleg, még akkor is, ha a végén csalódnia kell. Nem zártuk le, nincs vége, amíg ki nem mondod, hogy vége. Felkelve az ágyról, odafigyelve arra, amit csinálok - nem kellenek a kínos balesetek - nézem őt, miközben megszabadulok a ndrágomtól és vele együtt a boxeremtől is, és csupaszon, meredő férfiasságommal nézek rá. Nézem őt, ahogy ott fekszik, és igen, elnyújtok mindent, hogy szenvedjen, elnyújtom a visszamenetelt hozzá, mégha ettől én is szenvedek. Mert szenvedek. Egy rohadék vagyok, tudom, ahogy állok ott, és a levegő mozgatásával érem el, hogy még nagyobb izgalomba jöjjön. Izgatom a mellbimbóit, a fülcimpáját, majd fokozatosan lejjebb haladva, mintha egy láthatatlan kéz simítana végig rajta, érek el a szeméremdombig, és ott megállva, pillantok rá. Anélkül, hogy hozzáérnék is képes lennék kielégíteni őt, de abban mi a móka nekem? Semmi. Ebben? Hogy bosszanthatom. Élvezettel nézem, ahogy vonaglik, ahogy pontosan tudom, hogy mennyit kell neki adnom ahhoz, hogy élvezze, hogy ne tudjon már ellenkezni. A súlyommal lassan nehezedek vissza az ágyra, és anélkül, hogy egy szót is szólnék, teljesen belé hatolok. Fölé hajolva, újra ajkait csókolom, miközben minden finomkodás nélkül kezdem el mozgatni a csípőm. Ezt akarta, én is ezt akartam. Egész végig, hogy betette a lábát az üzletbe, ez volt a fejemben.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. augusztus 19. 20:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767829#post767829][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 20:01[/b][/url] Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Belemorgok a csókba, amikor megérzem a körmeit a hátamban, de nem zavar, nem akarom, hogy ne csinálja, őt akarom, teljes egészében, és akarom a fájdalmat is. Mindig akarom a fájdalmat, amit okoz. Én is kínzom őt, ő is engem, mint mindig, most is. Hevesen csókolom, miközben bele-belenyögök ajkaiba, majd nyakába, minden mozdulatommal rásegítve arra, hogy még jobban belém vájja körmeit. Még erősebben kötődjön hozzám. Nem érdekel, hogy ez mennyire fog fájni, amikor pólót vagy inget húzok rá, nem fogom elmúlasztani. Ezeket a sebeket az időnek kell begyógyítania. Ezer éve nem szexeltem, és ez meg is látszik, hiszen nem vagyok képes lassítani, a testem sikít az örömtől, hogy nőt érhetett, hogy ezt a nőt érhette. Sokszor túldolgozom magam, hogy ne kelljen gondolkoznom, hogy ne kelljen éreznem, hogy mennyire hiányzik. Az egészben van valami szánalmas, tudom. De ki hogyan dolgozza fel. - Én voltam. Suttogok a fülébe, olyan hangerővel, hogy a legnagyobb élvezetek között is meghallja, mert, azt akarom, hogy tudja, nem véletlen, ami most itt történik. - Én löktem le a poharat. Hát persze, hogy nem ő, hogyan is lehetett volna, hiszen éppen nem ért hozzá semmivel a pohárhoz, az mégis a földön kötött ki, ő pedig most itt van, és bármennyire is tagadná, a teste elárulja, hogy menniyre élvezi. - Hozzád értem. Szándékosan, nem lett volna kötelességem odamenni, sem hozzáérni, mégis megtettem, és hogy miért? Egyszerű, és szerintem ő is tudja. - Mert akartalak. Mert azt akartam, hogy akard, hogy megdugjalak. És igen, ez az én személyes bosszúm rajta. Bár az nem biztos, hogy bosszú, ha ő is élvezi, de a tudat, hogy még mindig vágyik rám, lehet az.
|
|
|
|