28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 926
Írta: 2018. július 27. 18:10 | Link

Noelke

Magának ez a harmadik hajszíne a héten.
Jegyezte meg az egyáltalán nem kedvelt tanárom a hozzá illő fintorral a tényt, hogy vörösből kedden csibeszőkévé, most pedig hamvas fehéresszőkévé avanzsáltam. Nem lehet minden varázsütésre, szegény hajam pihent egy két napot, mielőtt kifehéredett volna, de akkor még nem voltam biztos a színben sem, amikor változtattam. Most pedig ez van. Mások azt mondják, hogy amikor megváltoztatják a külsejüket, az azt üzeni, hogy más emberként szeretnék folytatni, tiszta lap meg érzelmi túlcsordulás. Én eléggé jóban vagyok magammal, sőt, ami azt illeti, kicsit túlságosan is szeretem magam, néha már olyan szörnyen nagyon, hogy észre se veszem, mennyire elfáradtam a tükör előtt való tetszelgésben. Tudom, tudom, az egoizmusát minden ember pironkodva tagadja, hát én azt hiszem, eléggé félresikerültem ebből a szempontból, és ami azt illeti, apám és a bátyám is tettek erre még pár lapáttal.
Farmershortomban és egy kék V nyakú pólóban várom a lángnyelv pizzámat békésen. Amióta ez a hely megnyitott, kábé vagy hatszor voltam már itt, és egyszerűen nem tudok betelni a hely impulzusaival. Fiatalok, többnyire, mindenki laza és beszélget, néha csak ülni is jó itt. Én most ilyen csak itt ülősben tolom, és az egyik kedvenc hobbimnak élek, amikor a jobbra meg balra húzogatós alkalmazásból felpillantva ismerős arcot pillantok meg. Szinte hihetetlen, hogy tényleg mennyit képes változni az ember egy pillanat alatt. Lopva megigazítom a loboncom, azért jól akarok kinézni, nyilván. Mellettem elhaladva megérintem a karját, remélve, hogy felhívom magamra a figyelmet. Pilláimat rebegtetve nézek fel rá.
- Rockerarc lettél?
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 926
Írta: 2018. július 27. 18:19 | Link

Noelke

- Uh, azt hiszem inkább a csoszogósok klubjában lenne a helyed.
Én viszont - vele ellentétben - hallottam, ahogy megropogott a háta. Eléggé para az ilyet hallani. A levegőben új illat kezd el terjedni, és a pocakom is sejti már, hogy ez az én pizzám lesz. Addig is, amíg az nem ér oda, a már félig elfogyasztott üdítőmből kortyolok egy nagyot. Nem ezt akartam rendelni, de a srácnak olyan szép zöld szeme volt, hogy hirtelen csak levendulás limonádé jött ki a számon, még jó, hogy kicsit kértem…
- Óóó, köszi, kérhetek még egy málnásat?
Emelem fel a majdnem üres poharamat, ő felírja, és a pizzám lepakolása után már indul is neki, hogy készítsen egyet nekem. Addig pedig elhatározom, hogy nyakkitörés helyett inkább pozíciót váltok. A telefonomat elpakolom a zsebembe, különben is, lassan letilt az alkalmazás, és a tányéromat megfogva pattanok fel a saját kis asztalomtól és telepedtem át az övé mellettire, amit még közelebb is húzok hozzá kicsit. Közben egy limonádéval és egy mosollyal is gazdagabb leszek, és nagyon úgy érzem, hogy ma jó estém lesz.
- Kincskeresés?
Pillantok a térképre, de nem igazán érdekel, hogy mit látok, nem szeretem ilyen szinten beleütni az orrom mások dolgába. Viszont a megjegyzésére kissé felvont szemöldökkel pillantok fel, de nem válaszolok azonnal, előbb a szívószálat a számhoz emelve, kiirtom a levendula ízét a számból.
- Nem lehet.
Még egy sóhajtás is belefér, de azért nem akarom túljátszani.
- Egyrészt Daenerys mánia van, másrészt meg ettől a színtől sokkal nagyobbnak hat a szám, és a fiúk csípik a telt ajkakat.
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 926
Írta: 2018. július 27. 18:31 | Link

Noelke

- Elköltözöl? Óóó...
A számat nagyon drámaian lebiggyesztettem, és ha lehet a pilláim mögül még kiskutyásabban néztem rá, mint ami alapból is van. Nagy gomb szemekkel születtem eleve, ehhez jönnek a pilláim, a műpilláim meg a tökéletesen megkomponált sminkem, ami még azt is el tudja hitetni, hogy tök természetesen van ilyen dús pillaállományom, pedig dehogy! Ha tudnák, hogy mennyi munka van ebben. Mondjuk imádom csinálni meg csináltatni.
- Azért nem panaszkodom azok számára, akiknek bejön a dolog.
Ráadásul a természet még meg is áldott, mert a felső és alsó testem más méretezést kíván meg. Megjegyzem, ebből a szempontból teljesen természetes vagyok, pusztán annyi a helyzet, hogy a dús keblűek osztályába tartozom, mert hát anyám is, a nagyanyám is, de még a dédnagyanyám is ilyen extrával volt felszerelve. Persze a csípőm meg a derekam ehhez képest teljesen el van tűnve. Na most, egy ilyen alappal nyilván rádolgozik az ember a fejre is. Én legalábbis ezt tanultam otthon.
- Ööö... szomszédlány barna.
Az első pillanatban nem akartam megmondani, hogy milyen is vagyok, de végül is tudom, hogy ez az a hajszín, amelyikkel nem láthat soha, senki, mert olyan uncsivá tesz, hogy belenézek a tükörbe és még a szépítkezéstől is elmegy a kedvem, pedig az aztán az én alap működésemhez kell, mint a pletykák. Legyen mugli világ vagy varázs, imádom a sztárok mocskos kis titkait. Ezért vagyok még életben, még nem lezárt a Jelena-ügy. Én pedig nem mehetek úgy a másvilágra, hogy nem tudom meg mi a vége, mert hát az gyöngyházszín nem áll jól nekem, nem maradnék szellemnek.
- Miért nézel ki csövinek?
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 926
Írta: 2018. július 27. 19:11 | Link

Noelke

- Tök szomorú az, amikor az emberek lelépnek. De hát tudom, hogy megy ez, kell a változás.
Na nem mintha én ne a levegőváltozás iránti igényem miatt léptettem volna meg magam Angliából. Jó oké, ebben az is közrejátszott, hogy az ikrem egy kicsit elszállt, és úgy tippeltem, hogy a bátyánk közelében nem mer majd nagyon alkotni. Szívás lenne, ha a temetésére kellene mennem, mert tudom, hogy ha őt elveszítem, akkor semmi értelme se lesz hosszú ideig az életemnek, vagy lehet, hogy egyáltalán sem. Mi olyan igai ikrek vagyunk. Egyszer osztálykiránduláson voltam, még tíz éves korom körül, és egyik pillanatról a másikra elkapott a sírógörcs, és éreztem, hogy fájdalom ég a kezemben. Chris aznap megcsúszott a mászókán, eltört a keze, és majdnem kitörte a nyakát. Szóval mi ilyen testvérek vagyunk.
- Hát az a barna barna. Tudod, amiben nincs semmi extra, se vörös csillogás, se izgalom. Na várj. Mutatok egy képet, de soha, soha senkinek se mondhatod ezt el.
Hogy miért is bízok meg benne? Nem bízok, de a Levita toronynál nagyon szexi volt, ahogy egy lányért aggódott, csípem az ilyen állatias fiúkat, és ő aznap nagyon kitűnt a többiek közül. Mondjuk egy másik srác szintén azt a lányt mentette, de később elmesélték, hogy ő meg az exe volt, szóval azért remélem, nem azért néz így ki, mert a csaj odalett. Úgy tudtam, egy felnőtt halt meg aznap éjjel. Közben persze cselekszem, és előveszem a telefonomat, a külön jelszóval védett mappáim között megkeresem azt, amiben ezer éves családi titkokat őrzök, például, hogy eredetileg barna vagyok.
- Na ez jó lesz.
Mutatom felé a képet elfintorodva. Ímhol vala az eredeti önmagam.
- Ebből lett sötétebb barna, aztán vörösesbarna, aztán vörös, párféle, meg szőke párféle. Igazából olyan, mintha hat-nyolc lánnyal járnál. Sose tudod, hogy mi vár otthon.
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 926
Írta: 2018. július 27. 20:03 | Link

Noelke

- Mi a végzettséged?
Engem mondjuk nem nagyon zavar az, hogyha egy fiú így eszik, ahogy ő, mert hát van apám részéről hat, nevelőapám részéről meg egy fiú testvére, én pontosan tudom milyen az élet fiúkkal. Sosem felejtem el, amikor egyszer Travis és Chris összeverekedtek az utolsó szelet húsért, soha életemben nem ettem még olyan finom mustáros csirkét miközben néztem őket. Igen, mire eldöntötték, hogy kié legyen, addigra én megettem. Csak így lehet életben maradni.
- Min változtatnál, ha visszamennél?
Nem vagyok oknyomozó, de nagyon érdekelnek az ilyen felvetések. Én még sosem bántam meg semmit annyira, hogy vissza akarjak menni megváltoztatni, de remélem egyszer nálam is eljön ez, mert meg akarom tapasztalni, hogy ilyenkor mit érez az ember. Akarok valami negatívumot az életembe. Persze lehet, hogy észre se venném, mert nem elég komoly az élethez való hozzáállásom.
- Kajakra én vagyok, esküszöm az életemre! Nagyon imádom az életemet, szóval ez nem vicc, tényleg én vagyok. Várj, mutatok egy másikat. Umm, Will Payne-t vágod? Vagy Kálnoki Norina férjét?
Mondjuk de tök mindegy, hogy egyiket vagy a másikat, mert mind a kettő Will, a bátyám, csak vannak emberek, akik úgy jegyezték meg, hogy a "kviddicses Norina pasija vagy férje".
- Na ezt ő fotózta, de ez egy nagyon hülye póz, meg itt már kicsit azért festve van a hajam, de amúgy nem roncsolja, mert ilyen mágikus cucc.
Nem tudom, hogy mi a neve, de van a szobámban egy csomó szín, általában csak kiválasztok egyet, és tádáááám, lesz egy új színű hajam.
- Ha szerzel egy időnyerőt, szívesen megmutatom neked, aztán megváltoztatjuk a sorsod, mit szólsz?  
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 926
Írta: 2018. július 28. 22:26 | Link

Noelke

Hosszú pilláim mögül nézem őt, meg lopva kicsit a térképét, mert hát azért érdekes, hogy valaki éppen egy pizzériában építi fel a Trónok Harcában látható térképet. Imádtam amúgy Cercei hatalmas térképét az udvaron, Jézusmaris! Érzem is, hogy olyan kis hevesen dobban a szívem. A családi nyaralásokon elég sok mugli sorozatot gyűrök le amúgy is, innen jön a nagy szerelmem a mugli sztárok keltette pletykák iránt is. Divattervező akarok lenni, ha nagy leszek, olyan, aki mind a két világban megállja a helyét. Szóval pilláim alatt éppen nagyon szemkontaktolok vele, amikor beközli, hogy ügyvéd. Egy hosszú pillanatig megemelt szemöldökkel nézek rá, aztán kitör belőlem a nevetés. Persze, ügyvéd.
- Én meg igazából hercegnő vagyok, de megszöktem a kastélyból, mert hozzá akartak adni a sárkányhoz.
Akkor ügyvéd ő, amikor én hercegnő vagyok, vagy elkötelezhető. Nem hiszem, hogy olyan múlttal, mint az övé - igen, én felzárkóztam az évkönyvekből meg az Edictum archívból -, ő majd pont ügyvédnek állna. Inkább hiszem róla, hogy kalandor, ereklyekutató. Alapból, ha nem tudnám, ki ő, akkor sem hinném, hogy ügyvéd lenne. Neki valahogy nagyon a fejére van írva, hogy nem az. Kikacarásztam magam viszont, ami jól esett, állítólag a nevetés megfiatalítja az embert, meg amúgy a világos hajszín is.
- Ez egy olyan terem, amit nekem nem kell megtalálnom. Nem szeretem felfedni magam. Egy nő addig érdekes, amíg kiismerhetetlen.
Én pedig imádok szerepeket játszani. Amikor barna voltam, mindig azt mondtam, hogy Peggy vagyok, a szomszédból. Innen ragadt rám a szomszédlány-barna megnevezés is. Az első fiúm adta, akivel hihetetlen, de most egy suliba járok. Nem, nincs köztünk semmi, Mártonka a jó haverom, és van neki normális barátnője, én nem igazán vagyok alkalmas arra, hogy ilyen szerepet betöltsek. Van pár stikkem. Illetve eléggé sok.
- Igen, mi vagyunk azok. Az egész világ egy nagy Payne birodalom. Látod, mondtam én, hogy hercegnő vagyok.
Húzom ki magam büszkén, majd a kezembe véve az italom nem iszom bele azonnal. Előtte még megforgatom a jeget kicsit a szívószállal, és próbálom kiszabadítani azt a málnadarabot, ami két jég közé fagyott. Biztos ő is inkább a Jogobellát tűzte ki életcélnak.
- Öt évig? Szomorú. Azt hittem, te ilyen virágról virágra fiú vagy.  
Semmiképpen sem gondoltam, hogy hűséges fajta. Bár tény, hogy van egy lány, akivel sok iskolai képen szerepel. Átveszem tőle az igazolványt, ez azért látványosabb, mint a pixeles, fekete-fehér képek, amiket láttam eddig róla. Elmosolyodom, mert ő is mosolyog a képen, olyan szemtelen, hogy ilyen nagyisan meg tudnám csipkedni az arcát.
- Tetszik a hajad, ilyen kis rendetlen.
Nem mondom neki, hogy bejön, pedig bejön, de szerencsére nem vagyunk abban a bizonyos szobában. Remélem azt a helyet egy égő piros felkiáltójellel jelölték meg, hogy még csak véletlenül se menjek be.
- Hát figyi, ha elköltöznél, levelezhetnénk. Azzal nem csalod meg a barátnődet. Leírsz egy pofáraesést, és én is leírok egyet. Mit szólsz?
Szál megtekintése

Catherine Hope Brightmore
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 926
Írta: 2019. április 14. 20:52 | Link

Jason és a picurik
Ruházatom

Jasonnel igazából kidobattuk magunkat "otthonról", vagyis abból a házból, ami jelenleg mind a kettőnk otthona. Még. Mivel hivatalosan házas vagyok, a drága apánk jön még nekem egy házzal, ami ugye az alap nászajándék nála, csak még azt nem találtam ki, hogy hol. Nem vagyok benne biztos, hogy itt találom meg a számításaimat, de mégis van egy helyes kis ház, ami tetszik, és amit nemrég hirdettek meg eladásra. Csak még nem vettem rá magam, hogy beszéljek apával. Bonyolult a helyzet. Hálásnak kéne lennem neki? Nem hiszem. Igen, ezzel a mostani felállással sem hiszem.
Viszont Willéknél otthon áll a bál, szóval azt mondtam Jasonnek, hogy lépjünk le valahova, csak azt nem tudtam, hogy hova. Annie otthon van, Chris úgyszintén, mi azonban nem mentünk sehova. Arie azt mondta, nem lesz itt a hétvégén, jöhetünk nyugodtan, szóval a pizzéria emeletét elfoglalták a játékok, meg az a pár cucc, amit hétvégére elhoztunk. Cody épp a fürdőkádban pancsol, az ajtóban állva figyelem őt, de közben Jason felé is elsandítottam, ami Joy-t foglalta le.
- Szerinted el fognak válni?
Teszem fel végül a kérdést, ami egész nap a fejemben járt. Mi van, ha igen? Nem tudom, hogy miért veszekednek ennyit, vagy csak tényleg sokat hagytam ki, amíg nem voltam képes kijönni a szobámból. De aggódom, hogy mi van, ha igen. Még senki sem vált el, mármint a testvéreink közül, olyan furcsa helyzet ez most, átélni ezt. Úgy terveztem eddig, hogy én leszek az egyetlen, akinek a házassága válással végződik majd.
Szál megtekintése

Catherine Hope Brightmore
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 926
Írta: 2019. április 18. 19:55 | Link

Jason és a picurik

Újra elnyílnak az ajkaim, hogy feltegyem neki a kérdést, de aztán be is csukom, és lehunyom a szemem egy hosszú pillanatig. Elfordulok Jasontől, és inkább Cody-t nézem. Elönt a szomorúság, amikor Jason mondja ki azt, hogy házas vagyok. Nem tudom, miért, de őszintén szomorú vagyok. Félek, hogy csalódott bennem, amiért ezt megtettem. De nem hagyhattam, hogy Ariana-val történjen meg. Az ő életük megoldódott, az enyém majd lesz valahogy. Jason számomra mindig is nehéz eset volt. Ő előtte mindig meg akartam felelni, az egyetlen testvérem, akihez sosem tudnék egy rossz szót sem szólni. Jason az én mentsváram. Az ő tiszta lelke, szeretete az, ami mindig megerősít.
Előtte szégyennek élem meg a házasság tényét, mert szerettem volna, hogy ha egyszer úgy döntök, férjhez megyek, azt ő maga őszinte örömmel élje meg. Mi lenne, ha tudná, hogy szerelmes vagyok Denisbe? Hogy több ő nekem, mint a legjobb barátom? Hogy fáj, amikor a végéről beszélgetünk annak, ami el sem kezdődött? Mit szólna, ha tudná, hogy megkértem Willt, ölje ki belőlem a szerelmet, hogy soha többet ne érezhessem, hogy meghasad a szívem? Ha mindezt tudná, Jason gyűlölne engem, és nem akarom, hogy ő ezt az érzést megtapasztalja, hogy őt is tönkretegyem.
- Mi? Miért? Nem mehetsz el, Jason! Nem hagyhatsz el!
Riadtan pattan ki a szemem, ahogy szembe találom magam vele. A gondolataimat próbálom rendezni, próbálok csak rá koncentrálni. A vészcsengő a fejemben vijjog, ahogy nézem őt. Elmegy. Jason el akar menni innen. Nem értem, hogy miért tenné, de nem akarom, hogy elmenjen. Miért tenne ilyet?
- Hogy ki? De hát, elköltözöm, ők is tudják, hogy el fogok jönni onnan, csak még nem döntöttem el, hogy melyik házat kérem.
Apa nekem is, ahogy mindenki másnak a házas testvéreim közül, házat kíván ajándékozni, ahol majd családot alapíthatunk. Ez a része nem fog megtörténni, de a házat elfogadom tőle, mert megjár.
- Várj. Ha én teszem tönkre, akkor te miért jössz el?
Igen, megvan a magamhoz való eszem azért, csak most egy kicsit összezavarodott minden. Az egész életem egy kavarc, de értem, hogy mire akar kilyukadni, tényleg értem.
- Te? De hát nem tettél semmit. Jason, te vagy a legkedvesebb ember a világon, hogyan veszekedhetnének miattad? Ott van Chris, akit én vittem oda, Annie, aki az én férjem húga, én, aki éppen elég bajt okozott nekik. Ez nem miattad van. Kizárt.
Kizárt, nem és nem. Nem miatta van, és nem mehet el, most nem. Aggódva nézem őt, és a tekintetem könyörgővé válik.
- Ne menj el Jason, kérlek. Költözz hozzám, holnap kiválasztom, megvesszük, összeköltözünk. Kérlek. Nekem nincs gyerekem, de Annie is ott lesz, vigyázunk rá. Mit szólsz? Kérlek, Jason, most ne hagyj magamra. Szükségem van rád.
Nagyon megijesztett ezzel, hogy el fog menni, érzem, ahogy az elmúlt napok feszültsége felszínre tör, de én nem sírok, mások előtt soha, csak, most valahogy mégis. A hasába fúrom a fejem, mélyen beszívom az illatát. Olyan sok minden történt, olyan sok minden fáj, és ha Jason nincs itt, nem fogom tudni tartani magam.
Szál megtekintése

Catherine Hope Brightmore
Mestertanonc Eridon (H), Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 926
Írta: 2019. április 18. 21:51 | Link

Jason

- Nem számít a távolság, de egy ilyen hülyeség miatt nem mehetsz el. Jason, nem kell elmenned.
Megijeszt a tény, hogy széthullik minden. Márpedig ez történik éppen, széthullik. Hónapok óta minden rosszabbá válik körülöttünk, mintha tényleg egy kártyavár omlana össze. Fel akarok ébredni ebből a rémálomból, azt akarom, hogy vége legyen, hogy minden olyan legyen, mint korábban.
- Bárhol vagy a világban Jason, velem vagy.
Ettől függetlenül nem akarom, hogy elmenjen, mert egy ostobaság miatt tenné. Willnél csak nagy a nyomás, ennyi. Nincs itt semmi extra, majd belátja ő is, hogy hülye. A múltkor verekedett, szétverték egymást Adriannel, elég volt ennyi belőle, hogy tudjam, túl sok a feszültség benne.
- Tudod, hogy ez nem így működik. Mit kezdek Jeannie-vel?
Jól esik a ringatása, a közelsége, a nyugalom, ami belőle árad. Ilyenkor merek szemtelen lenni, Jeannie a hozzá legközelebb álló, hiszen az ikertestvére. Mi ketten tudjuk milyen az, ha valakivel már születésünk előtt kapcsolat alakul ki. Mi ketten tudjuk milyen az, amikor bármit megtesz értünk a másik. Chris túl sokat tett, túlontúl sokat, értem. Ennyit még mindig nem hiszem, hogy érek, hiszen anyám szerint is pont annyit érek, amennyit kaptam. Lehunyom a szemem, elveszek a nyugalomba, de amikor megáll, felpillantok, és megdöbbenek azon, amit látok. Jason könnyei.
- Miért vagy ilyen jó hozzám?
Mindig Will pofonja jut az eszembe, mindig a sziklán történt beszélgetés és a kórház. Az, hogy folyton megerősített abban, hogy gyenge és szánalmas vagyok. Vele ellentétben Jason szeret, őszintén és tisztán.
- Szerelmes vagyok.
Felelem végül csendesen, le se véve róla a tekintetem. Jobbommal elengedem, és mutatóujjamat felemelve állítom meg, mielőtt örömködni kezd.
- Ez nem kellemes, gyűlölöm az érzést. Bármit megtennék, hogy megszűnjön és hogy soha többet ne érezzem, se a féltékenységet, se a hiányt, se a meggondolatlanságot. Eltompít, és gyengévé tesz. Haragot érzek, mérges vagyok emiatt. Csak szűnjön meg, csak legyen vége. Hát nem vagyok borzalmas? A világ legszebb dolga, és gyűlölöm.
Homlokom a hasának döntve, szusszanok egy nagyobbat.
- Ne menj el, egy kicsit még, kérlek. Élj velem. Két év múlva úgyis elválok, csak a miénk lenne a ház.
Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed