Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

Emma mondta, hogy ha ennyire nem megy a csajozás, töltsek le egy randiappot. Természetesen szemétkedett, én pedig felháborodtam, de aztán néhány napja mégis letöltöttem egyet. Nem tudom miért, hiszen azért nem vagyok én rosszképű srác, de mégis reménykedtem, hogy esetleg Babunál szóba jöhetek, de legutóbb a medencében azt mondta, hogy randira ment, meg ugye Nate-tel is flörtölgetett, tehát - ahogy Dana szokta mondani - baráti státuszt kaptam tőle. Azóta sem tudom kiverni a fejemből az egész furcsa beszélgetést, meg a fürdőruhás alakját sem, valahogy én azt randiszagúnak éreztem, mégsem lett belőle semmi, sőt. Hát ilyen az én szerencsém! Amúgy meg jó poénnak tűnt elsőre ez az app, képet még nem mertem feltenni rá. Ami amúgy égő szerintem, mert egy csomó srácnak és csajnak van fenn, de valahogy nem érzem még, hogy nekem is kéne. Tuti megtudná Emma és feljelentkezne egy kamu profillal, és randira hívna. Mekkora pofára esés lenne, szent Merlin kabátgombja! Szóval egyelőre rendes leszek és nem is keresek olyan lányt, akinek van képe. Nem lenne fair. De amúgy vicces, mert pont ma találkozom eggyel a Kukoricába Flash néven. Mármint én vagyok Flash, ő pedig Boszi. Egy párszor váltottunk néhány szót már levélben, meg chatben, jó fejnek tűnt. Ki tudja, lehet még szerencsém lesz, és ő lesz az új barátnőm, vagy egy új barát. Inkább az előbbinek örülnék, meg az sem lenne baj, ha legalább külalakban is tetszene, vagy nem mondanám rá, hogy nem. Ha pedig még szép is, hát akkor nyert ügy, mindenkinek. De első tapasztalatnak mindenképpen jó lesz ez az egész. A neve remélem beszédes, és tényleg egy boszi lesz, csak keleti legyen és ne nyugati. Persze bizonyos helyzetekben legyen csak nyugati! Ó, Bence, már megint perverz vagy!? Annyira béna vagyok, hogy néha már én szégyellem magam magam helyett! Amúgy most jöttem rá, hogy bénán beszéltem meg a randit is, mert nem igazán egyeztettünk, csak, hogy itt lesz a Kukoricába, meg én is. De végül is így talán viccesebb? Belépvén a helyre gyorsan körbenéztem. Igazán nem voltak túl sokan, meg még egy kicsit idő előtt is van, szóval nincsenek túl sokan éppen. Azok mind párok, egyetlen egy csaj van nekem háttal, aki egyedül ül egy üdítő felett, szóval nagy levegő és odamegyek hozzá. Egyre hevesebben ver a szívem, ahogy közeledek, mert gy hátulról, tök jól néz ki, de még elölről lehet quasimodo-né. A torkomban gombóc, majd ellépek mellette, kedves mosoly és megnézem.
- Ó, szia Karola! - könnyebbülök meg, mert... hát mert, na! Csak! - Leülhetek, vagy zavarok? - kérdezem, mert tök jó lenne, ha megengedné és én figyelhetném az ajtót. Amúgy tökre ki van öltözve, sőt még smink is van rajta, és rohadt jól néz ki. Basszus. - Rendeltél már? - érdeklődöm, miközben kiteszem a telefonom, hátha a csaj lemondja a randit, vagy valami. Tudnom kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=812982#post812982][b]Lóránt Bence - 2020.07.08. 11:28[/b][/url]

Emma mondta, hogy ha ennyire nem megy a csajozás, töltsek le egy randiappot. Természetesen szemétkedett, én pedig felháborodtam, de aztán néhány napja mégis letöltöttem egyet. Nem tudom miért, hiszen azért nem vagyok én rosszképű srác, de mégis reménykedtem, hogy esetleg Babunál szóba jöhetek, de legutóbb a medencében azt mondta, hogy randira ment, meg ugye Nate-tel is flörtölgetett, tehát - ahogy Dana szokta mondani - baráti státuszt kaptam tőle. Azóta sem tudom kiverni a fejemből az egész furcsa beszélgetést, meg a fürdőruhás alakját sem, valahogy én azt randiszagúnak éreztem, mégsem lett belőle semmi, sőt. Hát ilyen az én szerencsém! Amúgy meg jó poénnak tűnt elsőre ez az app, képet még nem mertem feltenni rá. Ami amúgy égő szerintem, mert egy csomó srácnak és csajnak van fenn, de valahogy nem érzem még, hogy nekem is kéne. Tuti megtudná Emma és feljelentkezne egy kamu profillal, és randira hívna. Mekkora pofára esés lenne, szent Merlin kabátgombja! Szóval egyelőre rendes leszek és nem is keresek olyan lányt, akinek van képe. Nem lenne fair. De amúgy vicces, mert pont ma találkozom eggyel a Kukoricába Flash néven. Mármint én vagyok Flash, ő pedig Boszi. Egy párszor váltottunk néhány szót már levélben, meg chatben, jó fejnek tűnt. Ki tudja, lehet még szerencsém lesz, és ő lesz az új barátnőm, vagy egy új barát. Inkább az előbbinek örülnék, meg az sem lenne baj, ha legalább külalakban is tetszene, vagy nem mondanám rá, hogy nem. Ha pedig még szép is, hát akkor nyert ügy, mindenkinek. De első tapasztalatnak mindenképpen jó lesz ez az egész. A neve remélem beszédes, és tényleg egy boszi lesz, csak keleti legyen és ne nyugati. Persze bizonyos helyzetekben legyen csak nyugati! Ó, Bence, már megint perverz vagy!? Annyira béna vagyok, hogy néha már én szégyellem magam magam helyett! Amúgy most jöttem rá, hogy bénán beszéltem meg a randit is, mert nem igazán egyeztettünk, csak, hogy itt lesz a Kukoricába, meg én is. De végül is így talán viccesebb? Belépvén a helyre gyorsan körbenéztem. Igazán nem voltak túl sokan, meg még egy kicsit idő előtt is van, szóval nincsenek túl sokan éppen. Azok mind párok, egyetlen egy csaj van nekem háttal, aki egyedül ül egy üdítő felett, szóval nagy levegő és odamegyek hozzá. Egyre hevesebben ver a szívem, ahogy közeledek, mert gy hátulról, tök jól néz ki, de még elölről lehet quasimodo-né. A torkomban gombóc, majd ellépek mellette, kedves mosoly és megnézem.
- Ó, szia Karola! - könnyebbülök meg, mert... hát mert, na! Csak! - Leülhetek, vagy zavarok? - kérdezem, mert tök jó lenne, ha megengedné és én figyelhetném az ajtót. Amúgy tökre ki van öltözve, sőt még smink is van rajta, és rohadt jól néz ki. Basszus. - Rendeltél már? - érdeklődöm, miközben kiteszem a telefonom, hátha a csaj lemondja a randit, vagy valami. Tudnom kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813011#post813011][b]Bossányi Karola - 2020.07.08. 19:29[/b][/url]

Ostobaság volt letöltenem azt az appot, s még nagyobb butaság volt lebeszélnem egy randit egy ismeretlen sráccal, akinek se a nevét nem tudom, sem pedig azt, hogy mégis hogy néz ki. Még az is lehet, hogy talán nem is a suliba jár, vagy sokkal idősebb, mint amennyinek állította magát. Meg aztán ki tudja, hogy miféle céljai lehetnek, és..és amúgy is, minek is kevertem magam ekkora hülyeségbe?
Arcomat támasztva, gondterhelten, kétségek, s izgalmak viharában ücsörögtem a pizzéria egyik ablak felőli asztalánál, miközben hol a szívószállal kavargattam meg az üdítőben úszkáló jégkockákat, hol meg idegesen tördeltem a kezeimet, vagy épp a telefonom kijelzőjét bámultam.
- Meg fogom fojtani Vecát - motyogtam gondolataimban, hisz ő volt az, aki rávett arra, hogy beregisztráljak egy ilyen randiappra. Pedig még csak nem olyan rég szakítottam Márkkal, meg aztán ott voltak bennem azok a fura, s megmagyarázhatatlan érzések is, amiket persze bőszen próbáltam elnyomni. Lehet, hogy talán emiatt mentem bele végül Veca noszogatásába, s regisztráltam Boszi néven, de minél jobban közeledett a randi időpontja, annál inkább lettem bizonytalan.
Igaz, jókat diskuráltunk Flashel, tényleg nagyon szimpatikus volt a srác, meg vicces, amit nagyon is értékeltem, de fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz, ha majd találkozunk. Talán nem is fog tetszeni, vagy nagyon fog tetszeni. De ha igen, akkor mi lesz? Egyáltalán hogy viselkedjek?
Kérdések milliói kavarogtak a fejemben, egyre izgatottabb lettem, ahogy pörögtek a másodpercek, s már abban sem voltam biztos, hogy jó-e a ruha, amit felvettem. Dana szerint ilyesmi passzol egy randira, én viszont tartottam attól, hogy talán túl öltöztem a dolgot.
Izgatottságom közepette már tényleg mindent babráltam, az asztal sarkától a blúzomon át, a mobilomig mindent. Aztán egyszer csak rám köszönt valaki, s szó szerint majd kiugrott a szívem, mert először azt hittem, hogy Flash érkezett. De "csak" Bence volt az, akitől nem kellett volna zavarba jönnöm, mégis zavarba estem, s némi habogás és bizonytalanság után végül a székre mutattam.
- Hát őőő nem , vagyis.....csak várok valakit...asszem - utóbbit már csak halkan nyögtem ki, s az italomról újra felemeltem a pillantásom Bencére, aki most baromi jól nézett ki. Persze, mindig helyes volt, és a haja is mindig jól állt, de most tényleg nagyon jól festett.
- Nem még...még nem rendeltem, várok valakire - mondtam zavarban, s újra lecsekkoltam a telefonomat, hátha ír a srác, hogy még sem jön. Azt hiszem, nagyon megkönnyebbültem volna, ha ezt írja, mert akkor talán elmúlt volna az az idegesség, amit legbelül éreztem.
- Na és te? Hogyhogy itt a pizzériában? Megéheztél? - sikerült végre elmosolyodnom, de pittyegett a telefonom, így azonnal oda kaptam a pillantásom. Nem Flash volt, csak Veca, érdeklődött, hogy mi a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813034#post813034][b]Lóránt Bence - 2020.07.09. 10:10[/b][/url]

Végül is az egész átfordult kíváncsiságba. Ha már eljöttem, meg Boszival elbeszélgettem a bagolyköves tanárokról - szerintem titkon ő is Várffy rajongó, de tagadja, inkább Ambrózy-t mondta -, meg hogy a Kukoricás milyen jó hely. Nem véletlenül lett ez a találkahely, amit hirtelen vetettem fel meggondolatlanul, ő meg hirtelen elfogadott, és utána egyikünk sem írt, csak kedvesen elbúcsúztunk. Szóval milyennek képzelem Boszit? Kviddicses talán, vagy szeretne azt lenni, hiszen a mugli boszik  repülnek. Vicces, bátor és kicsit szomorkás. Az utóbbit csak úgy érzem, de nem tudom. Meg talán nem gólya, mert túl jól ismerte a kastélyt, szerintem. De vagy szerencsém van, vagy nem, csak Karolát találom ott, aki annyira meglepődik, hogy lát, hogy össze-vissza beszél, vagy hát, nem annyira rendezettek a gondolatai.
- Azt hiszed vársz valakit? - lepődök meg, de aztán kiderül, hogy tényleg vár valakit. - Remélem nem Márkot várod, hogy megbeszéljétek - vonom fel  a szemöldököm kérdőn, mert nem szeretném, hogy ennyi viszontagság után, új esélyt adjon neki. Karolából kinézem ezt ugyanis, de nagyon remélem, hogy most tévedek. Piszkálgatja a telefonját, mintha várna egy üzenetre, de közben megengedi, hogy leüljek.
- Oké, ha jön valaki, tényleg elhúzok, nem akarok a barátnőd szemei közt meghalni - szemmel verés okozta áldozatul, tenném még hozzá, de végül hagyom, hogy Karola is összeszedje magát. Én is kiteszem a mobilom, és egy picit nyomkodom... Boszi is írhatna, ha esetleg nem jön. Bánnám, de ha nem jön, akkor nem komoly az érdeklődése. Talán, ha teszek majd fel képet.
- Á, én is várok valakit. Ide beszéltem meg egy randit - vonok vállat. - Szóval, ha megjön, elmegyek, ha nem haragszol - mosolyodom el, és elveszek egy kicsit a szemeiben. Dobolni kezdek az ujjaimmal, majd megérkezik a felszolgáló. Rendelek egy narancslevet - azt hiszem ezt is megírtam Boszinak a közös chatre, hogy szeretem -, amit pár perc múlva már meg is kóstolhatok, mert nem rendel éppen senki.
- Na és hogy vagy? Márkot hiába kérdezném, elzárkózik minden ilyesmitől - fintorgok egy kicsit. Nem is tartozik rám tulajdonképpen, de azért látszik a srácon, hogy nem boldog. Mondjuk tényleg sokat tanult, és nem áradozott nekem soha Karoláról, pedig hát... lehetne, szerintem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813040#post813040][b]Bossányi Karola - 2020.07.09. 12:54[/b][/url]

Merlinre, Bencének is miért épp most kellett itt felbukkannia? Ez volt az első gondolat, ami végig suhant az elmémen, hisz bárki előbb befordulhatott volna a Kukoricás ajtaján, de hogy épp Ő? Nagyjából ez olyan volt, mintha Márk jött volna, valahogy neki sem örültem volna igazán, mert épp randizni akartam, s nem pedig ezen a két fiún agyalni. A randi helyett viszont most szemben találhattam magam Bencével, ami nem hozott megkönnyebbülést, inkább csak idegesebb lettem miatta.
- Nem...nem hiszem, tudom, csak ez olyan...bonyolult - nyögtem ki a szavakat, a feltételezésre azonban rögtön elkerekedtek a szemeim. - Micsoda? Nem! Dehogy! Vele már ezt lezártam - vágtam rá szinte azonnal, mintha még a feltételezés is sértő lett volna számomra. Pedig nem lett volna ebben semmi furcsa talán, de Márkkal a szakítás óta nem beszéltem, és szerintem meg sem fordult a fejében az, hogy megkeressen, ráadásul én sem éreztem azt, hogy újra kellene próbálkoznunk.
- Na ugyan, nem hiszem, hogy bármelyik barátnőmnek is szándékában állna ilyet tenni - még el is nevettem magam Bence megjegyzésén, s talán ma ez volt az első pillanat, hogy egy picit sikerült kizökkentenie a várakozásomból, ami miatt még mindig izgatott voltam. Tényleg kettős érzések kavarogtak bennem, mert kíváncsi is voltam Flash-re, hogy vajon milyen lehet a srác élőben, de volt is bennem némi félsz, ráadásul betoppant Bence, akivel most lett volna lehetőségem beszélgetni. Mostanában ő is elfoglaltnak tűnt, főleg a lányok miatt, mint mondjuk Boróka, Bíborka, Babu. Hm, határozottan úgy tűnt, hogy a B-sekre bukik, ami persze nem baj, örülnöm is kéne annak, hogy sikerült kilábalnia Masaból, de mégis, kicsit talán zavart.
- Randit? - gondolataimból felzavart a válasza, talán még a szemöldökeim is felszaladtak egy pillanatra, bár az nem létezhetett, nem. Biztosan nem, meg amúgy is, tuti tippem lett volna arra, hogy kivel fog randizni Bence. Biztosan azzal a Borókával, mert úgy emlékszem, a buliról őt említette meg. Milyen jó nekik, ők majd randiznak egy jót, én meg tovább várhatom a fantomot, aki talán el sem jön. Mert még mindig nincs sehol, pedig már itt kellene lennie. Ejh, jó hülye voltam, hogy bedőltem ennek a Flashnek.
- Ja, nem gond, menj nyugodtan. Biztos jól fogsz szórakozni majd Borókával...nem zavar. Mármint, nem gond, hogy majd elülsz, mert nekem is randim lesz. Jó szuper randim, egy jófej sráccal, Flash, mint a villám. A humora is oltári, tényleg, kár hogy nem ismered...- na persze, Flash nem villám, hanem a köddé vált ember. Kár volt róla beszélnem, mert ha nem ér ide, akkor majd jól beégek, hogy nem is jött senki. Kínomban inkább a poharam tartalmát kezdtem nézegetni, az olvadó jégkockákat, s csak lopva kaptam a pillantásom a kiérkezett narancslére.
- Azóta, hogy kimentettél a romok alól, remekül. De tényleg, már helyre jött a lábam, és a karom is. Úgy meg...hát, nem is tudom. Tudod, azt gondoltam, hogy Márkkal ez olyan klassz lesz, mint amilyen mondjuk Dana és Soma kapcsolata, vagy amilyen a tiéd volt Masával. És rendes srác, meg helyes, de azt hiszem, hogy talán többet gondoltam bele, mint amit ő. Vagy talán csak nagyon különbözünk, nem tudom - vontam vállat. - Meg talán...valaki más tetszik - magam sem értem, hogy miért, de kicsúszott a számon, s közben pillantásomat Bencére emeltem, s egy pillanatra talán meg is feledkeztem Flashről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813042#post813042][b]Lóránt Bence - 2020.07.09. 16:00[/b][/url]

Karola ittléte végül is kellemes meglepetés volt. Sokkal jobb úgy levezetni a feszültséget, ha ismerős is van a közelben. Nem, Emma nem. Akkor csak halálra idegesítene és a sarokból írná az üzeneteket, hogy úgysem fog eljönni, meg menjünk át a cukrászdába, amúgy is jobb ott a kaja. Főleg, ha én fizetek. Mégis kicsit vicces volt, ahogy Karola zavarban volt, mert nem engem várt. Számomra már az elején kiderült, hogy valami randiféle lehet, mert megint jól nézett ki, ha jól tudom Danához jár divat-tanácsadásra, a szöszke barátném pedig igen jól ért hozzá, ez a mai is egy jó szett, vagy minek mondják a csajok.
- Ennek örülök - ez hülyén hangzik, de tényleg örülök, hogy nem járnak már. Mert tudom, hogy Karola megszenvedte az egészet, elég csak arra gondolni, mi volt a rellonos buliban. Ha nagy lett volna a szerelem, még becsiccsentve sem csókolt volna meg, főleg azért, mert nem velem lett volna, ha vele.
- Ezt jó tudni. Kik is a barátnőid? - nevetem el magam, mert tényleg viccnek szántam. Nem vagyok annyira elkeseredett, hogy rajta keresztül keresgéljek barátnőt. Amúgy sem értem, hogy mostanában miért ez élvez ekkora prioritást. Szóval nem vagyok szánalmas, csak randiappot használok. Á, miért lenne ez olyan égő? Nem is az!
- Most ez olyan meglepő? Ne már, hogy te sem tudod elképzelni - húzom el a számat. Már csak azért is, ha Karcsi nem hiszi el, hogy randizok, az már rég rossz, ő sokat tud rólam. Még örülnie is kellene neki, hogy van valaki, akit érdeklek. Mondjuk őt is el tudnám képzelni randipartnernek, meg mindenféle partnernek... Bence! Fejezed be! Komolyan mondom kezdem azt hinni, hogy csak szexelni kéne valakivel és akkor lenyugodnék. Vagy legalább nem azt nézném, hogy Karolának átlátszik e egy kicsit a ruhája. Megőrjítenek a nők és a nyári ruháik!
- Borókával? Á, nem hinném, hogy neki bejönnék... - gondolok bele, majd felkapom a fejem arra, hogy ő is randizni jött. Mekkora véletlen már, nem? - Ó, akkor tuti elülök, amint szólsz, hogy ki az! - csillognak a szemeim, és tökre büszke vagyok rá, hogy ilyen gyorsan randizni kezd. Látszik rajta, hogy kell mellé valaki, nem magányra teremtett lány. És milyen jól néz ki, kár lenne veszni hagyni bárkinek is.
- Flash? - képedek el. - A Villám? - zavarodott mosolyom mellé, el is pirulok elég gyorsan. Azért is kérdeztem rá, hogy időt nyerjek. Ha Karola Boszi, az nagyon cink lesz basszus. Ilyen nincs! Szerencsére megérkezett a narancslé, szóval gyorsan kortyolok párat, hogy a dobogó szívem és az elégni kívánó testem kapjon egy kis enyhülést. Közben jól jött a kérdésem, Karola meg ráharapott és mondta és mondta, ahogy ő szokta. Van beszélőkéje, szóval nem féltem, hogy ilyen téren bármi gondja is lenne. És tetszik neki valaki... kérdés, hogy Flash, vagy más? Ez nagyon fura gondolat, nem tudom, hogy ki lehet az. De ha meg Flash, nem is tud róla sokat... mármint igen, de mégsem. De rohadt bonyolult ez, Merlinre!
- Örülök, hogy ki tudtál lépni belőle, nem könnyű szerintem. Szóval tetszik valaki? Ez a Flash srác? - érdeklődöm, de a válasza után nem tudom hitegetni, meg nem akarom kínozni, hogy én tudom, ő meg nem. Ájuljon csak el ő is!
- Amúgy - felállok - ...ha te vagy Boszi, akkor én: Flash - nyújtom a kezem felé mosolyogva, de rohadtul ég a fülem, tuti, hogy izzó szénné vagyok pirulva. Nem tudom, hogy elfogadja-e a kezem, és nagyon remélem, hogy nem tévedek. Akkor nagyon égő lenne ez az egész. De a reakciójából úgyis ki fog derülni mindjárt. A torkom kiszárad, óriási gombóc gyűlik oda és mégis... izgatottan várom a választ. Ez milyen már!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813046#post813046][b]Bossányi Karola - 2020.07.09. 20:12[/b][/url]

Azt nem igazán értettem, hogy minek is örül pontosan, egy pillanatra elgondolkodva meg is akadt rajta a pillantásom, de aztán el is hessegettem a gondolatot a fejemből, s inkább csak mosolyogtam a megjegyzésén, s megráztam a fejem.
- Hihetetlen vagy, de majd bemutatlak nekik, jó? - még mindig csak a fejemet csóváltam, de azért vicces volt, éppen ezért sze.. kedveltem. Majdnem olyan vicces volt, mint Flash, ha nagyon össze kellene őket hasonlítanom, akkor jó néhány közös vonásuk volt, csak azt nem tudtam, hogy a randipartner vajon szőke lesz-e vagy barna, magas-alacsony. De legalább nem rokon. Igen, azt hiszem ez lehetett a legnagyobb különbség kettejük közt, s az eszem is azt diktálta, hogy talán nem is lenne rossz megismerni ezt a Flasht. Aztán persze egyik pillanatról a másikra változott a gondolatom, és tulajdonképp saját magamon sem tudtam kiigazodni. Ehelyett inkább csak figyeltem Bencét, míg le nem döbbentett azzal, hogy randizni fog, s meg nem szólaltam, amit aztán félreértett. - De én ilyet nem mondtam, csak..meglepett - ehh, ez sem volt túl jó válasz, már így is ciki, hogy kicsúszott a számon a kérdés, azt hiszem ezzel a hozzászólásommal pedig csak rontottam a helyzeten, így inkább sietve kaptam a szívószál után, hogy kortyoljak az italomból, s kerüljem a srác pillantását. Közben a telefonomra is ránéztem, de továbbra sem érkezett semmi, pech. -  Ugyan már, kinek nem jönnél be - két korty közt csúszott ki a számon a megjegyzés, de ahogy ráeszméltem, hogy mifélét beszélek, gyorsan el is hallgattam. Pedig ezzel nem hazudtam, és talán az sem lett volna baj, ha bátorítom őt. Ám ehelyett mégis úgy éreztem, mintha ezzel lelepleztem volna a kis titkomat. Süllyedj csak el Karola, ott helyben pont jó lesz.
Ezt követően aztán inkább beszéltem, főként a randipartneremet fényeztem, mintha csak vissza akarnék vágni ezzel, pedig se okom nem volt rá, meg amúgy sem volt rám jellemző az ilyen viselkedés. Mégis, mikor mondta, hogy randizni fog egy lánnyal, úgy éreztem, hogy valamit csak kell mondanom, pedig legbelül csalódott voltam. Itt most már tényleg csak Flash menthetett volna meg, de ahogy ráébredtem arra, hogy valószínűleg felültetett, úgy került a torkomba is gombóc.
- Igen, így hívják, az igazi nevét nem tudom, mert ilyen randiappon ismertem meg - mosolyodtam el haloványan, mert bár izgatott voltam a randi előtt, most úgy éreztem, hogy talán még sem jön el, ettől pedig nagyon feszült lettem. Tök ciki lett volna Bence előtt beégni, pláne úgy, hogy hozzá pedig hamarosan érkezik egy lány. Az nem tűnt fel, hogy Bence zavarba jött volna, ahhoz túlságosan is lekötöttek a gondolataim, meg hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Ehelyett inkább újra kortyoltam, s ismét sikerült olyan megjegyzést tennem, amit először talán jobb lett volna átgondolnom. De miért is éreztem úgy, hogy most ennyire őszintének kellene lennem? Az egyik részem hevesen tiltakozott ez ellen, a másik pedig arra ösztökélt, hogy gyerünk már, nyögd ki, és mond el, hogy miféle érzések kavarognak benned. Végül csak néztem őt, de éreztem, ahogy zavarba jövök, s elvörösödik az arcom. A pulzusom is felgyorsult talán, nagyon ideges lettem, mert nem hittem azt, hogy erre a beszélgetésre majd sor kerül.
- Hát...ez tudod bonyolult egy kicsit, mert Flash nagyon klassz srác, tényleg tetszik a beszélgetéseink alapján, és kedvem lenne jobban megismerni, de külsőleg nem tudom, hogy milyen. De van más is, aki tetszik, de ez..ez úgyis..mindegy, nem traktállak - ó, édes istenem, hogy mi volt ebben az üdítőben? Miért kellett nekem már megint ostobán fecsegni, miért nem fogtam be inkább a számat, s ültem át egy másik asztalhoz? Süllyedés, második felvétel, jöhet. De lehetőleg valami jó mocsaras vidéken, amit ellep a nád, hogy még a fejem búbja se látszódjon.
Még felocsúdnom sem sikerült a saját ostoba megjegyzéseim után, amikor Bence felemelkedett az asztaltól, majd az ajkai elnyíltak, és kimondta a nevem. Mármint a nicknevem arról az oldalról, meg az övét, vagyis Flashét. - Hogy? Én ezt nem értem, én nekem itt lesz randim Flashel, de te meg Bence vagy - az első pillanatban értetlenül ráncoltam össze a homlokomat, miközben egyik kezemmel megtámaszkodtam az asztalon, majd újra felemeltem a pillantásomat a srácra. Ilyen nincs, ez egész biztos, hogy csak egy rossz tréfa!
- Azt akarod mondani, hogy te vagy Flash? - döbbenten néztem még mindig a srácot, aki ekkor már a kezét nyújtotta felém. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kéne reagálnom, de a szívem hirtelen felgyorsult, talán még a tenyerem is izzadni kezdett, s azonnal mindenféle gondolat átfutott a fejemben. Magam is megemelkedtem ültemből, de nem tudtam, hogyan kéne reagálnom.
- Bence..te tudtad azt, hogy én vagyok Boszi? Mert ha ezt csak egy tréfának szántad, akkor nem túl jó tréfa - most már nem azért ült meg a gombóc a torkomban, mert Flash felültetett, hanem azért, mert hirtelen azt gondoltam, hogy Bence akart megtréfálni engem. - Veca elmondta, és így együtt sütöttétek ki ezt a kis tréfát? - nem tudom, hogy mi ütött belém, de az volt az első gondolatom, hogy ez talán egy átverés akar lenni, s ezt érezve nagyon nehéz volt visszafognom magam, hogy ne kezdjek el sírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813063#post813063][b]Lóránt Bence - 2020.07.10. 09:11[/b][/url]

Szeretem felpiszkálni őt, nem tudom miért. Talán nem jó szó, inkább az ugratni a megfelelő, de hihetetlen fogékony rá. Ezzel majd úgyis tanul mindenből, én csak felkészítem az életre, vagy ilyesmi. Azért bűntudatom sokszor van miatta, és van hogy elnézést is kérek. De nem most, mi van, ha tényleg szól nekik?
- Ó, nagyon kedves tőled. Mikor? - nevetem el magam, és helyet foglalok szembe vele, majd ütöm még egy kicsit a vasat és szándékosan félreértem a mondanivalóját. Annyira cuki, meg tudnám... khm Benceeeee! Sosem tudtam igazán rokonként nézni rá, mert ahhoz túl szép és túl távoli rokon. De akkor is, fegyelmezni kellene a hormonjaimat. Nincs erre valami koktél?
- Hát, például sok mindenkinek. Masának például biztos nem, ez már egy - vigyorgok, de nem szomorúan, inkább csak láthatja, hogy rá akarok licitálnia a mondandójára. - Na, meg Babu is mással randizgat inkább, Lilinek sem vagyok az esete, Boróka sem akart semmit, ö... meg még sokan - vonok vállat, de ez már ugye négy szép lány, az pedig már több, mint aminek gondoltam. Haj, haj, de sok a baj. Hagyom kibontakozni, és amikor Flash-hez ér, ledöbbenek, de hallgatom tovább, mert nagyon lelkes. Szóval bejön neki a srác, akit egy randiappon ismert meg. De aztán kiderül, hogy tetszik neki egy másik srác is. Nofene, ezt eddig nem is említetted Karcsikám!
- Ugyan, nem traktálsz. Örülök, hogy van legalább két pasi is, aki tetszik - mosolyodom el, még mindig elpirulva, és kortyolgatva az üdítőt. Mégis úgy érzem, hogy szemétség lenne szívatni ezzel, hogy én tudom, hogy ki az a Flash. És nagyon remélem, hogy én, mert akkor meg én égek be. Ezért gyorsan fellebbentem a fátylat a titok felől, illetve a hülye szituációról. Tényleg milyen már ez, hogy pont ő az, akibe egy randiappaon belebotlok. Egyrészről rém ciki, másrészről meg izgalmas és tök érdekes, hogy tetszett nekem, hogy randira hívjam úgy, hogy nem tudtam milyen ő.
- De én is rajta vagyok azon az appon, Flash néven, nézd - előveszem a telefonom, és miközben keresem az appot, meg a profilom, addig máris jönnek a Karcsi félek elméletek. Úgy belegondolva azért annyira nem ördögtől való az elképzelés, simán benne lennék egy ilyenbe, ha nem róla lenne szó.
- Dehogy tudtam, akkor máshogy állok hozzá, nem gondolod? - nézek rá, kicsit sem vádlón, inkább úgy, hogy értse meg, ez csak a véletlen műve. De, ha már így álla dolog... á, még egy kis konspiráció...
- Dehogy is, nem is ismerem Vecát. Jó csaj? Csak viccelek, nyugi... - emelem fel a két kezem védekezőn, majd odatolom elé a mobilom, ahol látszanak az üzeneteink. - Tök véletlen az egész és én nagyon bírom Boszit, azért is jöttem el. De azért most már randizunk, ha már itt vagyunk? Én szeretnék, hiszen Boszi szép csaj, meg jó ej, megismerkednék vele - mondom, majd visszaülök, és kedvesen nézek rá. Nem tudom miért nem szakítom meg egyből az egészet, hiszen az unokatesóm. De most éppen nem érdekel, mert olyan furcsán természetes, ami semelyik lánynál nincs meg. Nem játssza meg magát és ez nekem nagyon szimpatikus. El kéne tanulni tőle, amúgy...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813066#post813066][b]Bossányi Karola - 2020.07.10. 10:48[/b][/url]

Ahogy teltek a percek, s egyre több mindenről beszélgettünk, úgy kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam a kimondott gondolataim végett. Nem voltam egyszerű helyzetben, s nem is hittem azt, hogy majd ezen a napon éppen Bencével fogok efféle magán jellegű dolgokról diskurálni, ahelyett, hogy Flashel randiznék. De ahogy eltelt negyed óra, s még mindig nem érkezett meg az ismeretlen, úgy vált számomra egyre nyilvánvalóbbá, hogy ebből aztán már nem is lesz semmi.
Megkönnyebbülhettem volna, ehelyett mégis rosszul éreztem magam, egyrészt azért, mert megkedveltem az ismeretlent, és jó lett volna megismerni, másrészt pedig, mert zavart az, hogy Bencének itt lesz randija. Olyan nagy Bogolyfalva, mehetett volna bárhová a B-betűsével, ehelyett mégis a Kukoricást választotta. Hát nem nagyszerű?
Talán az arcomon is meglátszott egy kicsit a csalódottság, már bántam azt is, hogy elejtettem egy mondatot, amit talán nem kellett volna. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy majd kiderül, Ő az, akit eddig vártam, ő a Flash névre hallgató fantom, aki nem fantom többé. Némi hitetlenség volt bennem, aztán meg összezavarodtam, s úgy éreztem, hogy ez csak egy tréfa lehet. Ezt szóvá is tettem, tényleg kis híján múlt, hogy ne fakadjak ki, s ne pattanjak le a helyről, de Bence közben mutogatni kezdte a telefonját,s az érvei is elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy ne gondoljak a továbbiakban rosszat.
- Óh, végül is de...lehet - mondtam kicsit csöndesen, miközben összefűztem mellkasom előtt a karjaimat, s úgy pillantottam fel rá. Tudva azt, hogy ő Flash, nem is tudtam, hogy örüljek-e, vagy inkább meneküljek, mindenesetre volt bennem némi feszültség emiatt.
- Légyszi, ne komolytalankodj - sóhajtva telepedtem vissza az asztalhoz, tenyereimre támasztottam az arcomat, s úgy pillantottam fel rá ismét, hogy fürkészzem pillantását néhány másodperc erejéig. Aztán az elém tolt mobilra néztem, ott voltak az üzenetek, s bár látszott, hogy milyen jót cseverésztünk, mégis volt bennem némi csalódottság. Mert Flash akkor nem létezik, legalábbis nem egy másik ember, hanem éppen Bence. Ó egek.
- Most úgy érted, hogy randiznál velem még így is? - nem igazán értettem, hisz szinte biztos voltam abban, hogy amint megtudja, én vagyok Boszi, rögvest visszahátrál. De akkor ezek szerint talán lehet, hogy az ő fejében is megfordult, ami az enyémben?
- Hűh, ez így nagyon fura - nyögtem ki végül, majd az asztal alatt tördelni kezdtem az ujjaimat, s az arcomra futott egy kínos mosoly. Közben agyaltam, csak úgy jártak a fogaskerekek, és éreztem, hogy ha nem szólalok meg én, vagy ő , akkor bizony ránk fog telepedni az a bizonyos kínos csend.
- Na jó, és mit szólnál, ha azt mondanám, hogy szívesebben randiznék Bencével, mint Flashel? - egy életem, egy halálom, s ha már így hozta az élet, úgy éreztem, hogy talán jobb, ha többé nem Boszi és Flashként beszélünk egymással.
- Flasht nagyon megkedveltem, de.. - egy pillanatra az asztal lapját kezdtem fixírozni, gyorsan rendszereztem a gondolataimat, aztán újra felnéztem rá.
- Tudod, jól éreztem magam veled a buliban, és ott döbbentem rá arra, hogy talán nem Márk az, akivel jól érezném magam. - Süllyedés, csapó, harmadik fejezet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813070#post813070][b]Lóránt Bence - 2020.07.10. 11:31[/b][/url]

Meglepetés! Boszi és Flash egyenlő Karola és Bence! Háhá, ha ezt valaki megtudná, szétröhögné magát. Szóval senki sem fogja megtudni, szerencsére erre kicsi is az esély, mert alig vannak, ők meg elvannak magukkal. Egyébként sem lehet tudni, hogy ez egy randiappos élő randi, de ezek után biztos le fogom törölni. Vagy legalábbis jóval óvatosabb leszek, és a képes lányokra fogok ránézni.
- Jól van már, jól van, igazad van - veszek vissza, mert tényleg kicsit hülyeség volt, de inkább nagyon. Látszik rajta, hogy csalódott, hogy én vagyok Flash, oké, én sem Karolára számítottam, de, ha már itt van, el tudok tekinteni ettől. Főleg, mert olyan szexi, meg édes, meg imádom a stílusát. Mindig visszafogtam magam a rokoni szál miatt, de most miért ne? Max majd megkapjuk a magunk fekete bárány jelzőjét és kész. Emma kiakad, meg mindenki és... és ha jó páros lennénk? Ki tudja? Oké, egyelőre nem tudom, csak azt, hogy tetszik Karola, mindig is tetszett. Csak hát nekem is mindig volt más, neki meg jött Márk, nekem meg Babu más felé kacsintásai, és akkor ne csapjak le a kínálkozó lehetőségre? Egyszer tényleg meg kéne már emberelni magam és a saját érdekeimet nézni, nem?
- Persze, hiszen szingli szép csaj vagy, akinek vannak értékei - hú azonnal elvörösödöm. - Mármint izé, tetszel is, vagy hogy mondjam, Márk sajnálhatja, ó bocs, ezt nem kellett volna mondanom és izé... szóval olyan lány vagy, akivel randiznék egyébként is - vágom ki magam a végén, csak kár, hogy az eleje meg elég ergya lett. Jó, hogy nem azt mondtam, hogy megnézném az ágyban is mit tud, baszki. Igazán menőn tudok udvarolni, Merlin segíts! Annyira tipikusan fiúként gondolkodom, pedig jobbnak kéne lennem ennél, nem? Biztosan büszkék most rám a szüleim, basszus. Na, mindegy. De, ha már ennyire meg tudom magam lepni, akkor ő is belém tudja forrasztani a szót.
- Hát, ö... - gondolkodom el egy pillanatra. - Örülnék neki, még akkor is, ha mindkettő én vagyok - vonok vállat könnyedén, valahonnan a mélyről előkaparva a lazaságomat. Nyeregbe vagyunk, de hé! Karolának bejövök? Jó, a csókból azért nem volt nehéz kikövetkeztetni, de azért nem gondoltam volna, hogy épp velem akar randizni. Biztos nem titok előtte a rokoni kapcsoltunk, vagy igen? Jaj, de hülye vagy baszki! Aztán meg belekezd valamibe, én meg az ajkaira fókuszálok, ahogy a buliról beszél, meg Márkról, de mégis inkább utal valamire. Mondjuk rám, mert velem volt ott. Igen, meg is csókolt, az nem véletlen lett volna, ahogy mondta annak idején.
- Hanem mondjuk olyan, mint én? Ezért csókoltál meg? - nézek rá, bár a választ tudom, csak hát, ha már ennyire itt van ez az őszinteségi roham, akkor miért ne hozzuk ki belőle a maximumot. Amúgy is tudom, hogy Karola nem egészen olyan, mint ahogy próbálja játszani a jókislányt. Mármint az, de van benne bőven dögösség, meg fél kihasználni azt, ami benne rejlik. Talán most kihozom belőle, és amúgy sem biztos, hogy annyira nekem a helyzet ellen tennem kéne. Komolyan nem érdekel már, hogy ki mit gondol, és ha Babunak más kell, akkor miért törjem érte magam? Eddig törtem volna? Szerintem úgy finoman igen, csak nem vettem észre, hogy mennyire tetszik. Illetve úgy, hogy a többi lányra máshogy néztem. Karolát sem vettem igazán számításba, mert egyrészt ott volt Márk, másrészt pedig rokon, harmadrészt, vagy inkább elsőrészt ott volt Babu és... igen, azt hiszem jobban tetszik, mint a többi lány. De nincs lemaradva Karola igazán, sőt, most már egyáltalán nincs lemaradva. Szétrobban az agyam, mert Babu meg korban, meg mindenben illik hozzám, meg amúgy is ő is izgalmas lány, Karolát meg már ismerem és tudom milyen és ő is nagyon tetszik. Mi a fenét csináljak, hmm? Babu végül is randizik, akkor csak nem én kellek neki, nem? Amúgy sem volt erről igazán szó, á, ne áltasd magad Bence. Babu egy más kategória, te lejjebb vagy, de talán Karola majd értékel. Én biztosan értékelem őt is. És az is nagyon fontos!
- Szóval, értsem úgy, hogy bejövök neked? - mosolyodom el végül, de nem hagyom magára. - Nekem is bejössz, de ezt már számtalanszor mondtam. csak lehet, hogy hülyéskedésnek tűnt, de nem volt az. Szóval beszélgessünk még. Ha van valami kérdésed, most kérdezhetsz, egy nyitott könyv vagyok - dőlök hátra, majd újabbat kortyolok a narancsléből. A dobogó szívem, talán egy pár dobbanással lassabbra vált, de az egész helyzetet furcsa-izgalom lengi be. Csak bámulom őt immár legálisan, és igyekszem nem a melleit bámulni. Nem könnyű, kérdezz meg bárkit!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813085#post813085][b]Bossányi Karola - 2020.07.10. 12:32[/b][/url]

A csalódást nehéz lett volna letörölni az arcomról, mert mégis csak volt valaki, akit megkedveltem, de kiderült, hogy ugyanaz, mint akit nem kéne kedvelnem. Mégis, ez ellen nem lehetett mit tenni, ennek ellenére ciki volt a helyzet, s nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet lenne-e a randi. A bizonytalanságomat kiérezhette, hisz rá is kérdeztem, a válasza viszont meglepett. Nem gondoltam azt, hogy talán még ő is állhat így hozzám, s ettől persze ujjonganom kellett volna örömömben, mégis csak visszafogottan ültem és néztem őt.
Egy halovány mosoly azért az arcomra szökött, amikor elmondta, hogy tetszem neki, jó érzés volt, s kicsit zavarba is hozott, hisz ő is tetszett nekem. S végül, még ha nehezen is, de csak kiböktem neki azokat a gondolatokat, melyek már egy ideje foglalkoztattak. Utána persze éreztem, hogy elvörösödök, a szívem is gyorsabban vert a kelleténél, s mintha újra izzadni kezdett volna a tenyerem, annyira féltem a reakciójától.
- Igen, te - bólintottam, miközben ujjaimat tovább tördeltem az asztal alatt, s közben egy zavart mosolyt varázsoltam az arcomra. Nehéz volt megszólalni, de úgy éreztem, hogy ha most nem, akkor máskor soha.
- Tudod, azt hiszem, mindig is tetszettél, csak ott volt ez a..nem tudom hányadik unokatesó vagy dolog, meg jött Márk. És igaz, hogy volt amikor vele is jól éreztem magam, de a buliban.. - egy pillanatra elhallgattam, s csak aztán folytattam. - Olyan felszabadultságot éreztem veled, nem tudom megmagyarázni, jó volt , és azt hiszem nem csak az ital, vagy a bűvös cukorka volt az oka annak, hogy megcsókoltalak - vallottam be, s talán már nem is kellett ennél jobban elmagyaráznom, ő is rájöhetett arra, hogy vonzódom hozzá.
- Deh.. tudom, hogy ez neked most fura, meg te nem tekintesz így rám, meg a rokonság, de nem tudok ezzel mit kezdeni. És most kezdem érezni azt, hogy ez baromi kínos és ciki, igaz? - egy mosolyt erőltettem az arcomra, de már próbáltam is eltakarni a tenyeremmel magamat előle, mert rájöttem, hogy talán ez volt a legnagyobb ostobaság, hogy színt vallottam előtte. Nem szabadott volna, ejj Karola!
- Ajh, tudod néha azért meg tudnálak fojtani - jegyeztem meg, elvéve szemeim elől a tenyeremet, miközben Bence épp bizonyosságot akart nyerni arról, amit épp az előbb adtam a tudtára.
- Bence...- nehéz volt megszólalni, vagy szavakba önteni a dolgot, ezért inkább a telefonom segítségéhez folyamodtam, bepötyögtem pár szót, majd a készüléket elé csúsztattam, s így elolvashatta a rövid kis üzenetet, melyben annyi szerepelt csak, hogy "azt hiszem, beléd estem". Közben ujjaimmal már idegesen doboltam az asztalon, s zavart mosoly tűnt fel az arcomon.
- Beszélgessünk? - nagyot nyeltem, hisz csak ekkor döbbentem rá arra, hogy talán tényleg lehet valami, talán nem is olyan nagy ostobaság az, ami már a fejemben lejátszódott párszor. Még akkor sem, ha.
- Én..én fogalmam sincs hogy mit mondjak, miért van itt ilyen meleg? - zavaromban elkezdtem magam a kezemmel legyezni, s mivel kiürült már a poharam, intettem a pincérnek is.
- Kérek még egy-két pohár vizet. Legyen három.. - nem biztos, hogy három pohárnyi víz belém fért volna, de még mindig jobb volt pótcselekvésként vizet kortyolni, mint szembe nézni a tényekkel, s a félelmeimmel.
- Nincs kérdésem. Nem tudom, azt hiszem, hogy ostoba vagyok és ez nagy butaság volt részemről - láthatta rajtam, hogy mennyire össze vagyok zavarodva, már kínomban a hajamat is birizgáltam. De mégis, mit kellett volna tennem? Régóta ismertem már őt, ráadásul rokonok voltunk. S bár távoliak, akkor sem tudtam, hogy mit is kellene kezdeni ezzel a helyzettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813090#post813090][b]Lóránt Bence - 2020.07.10. 13:27[/b][/url]

Szóval én olyan vagyok, akivel szívesebben járna. Azért ez nem esik rosszul, nagyon nem, sőt. Bárki bármit is mond, ez egy elismerés, hogy valakinek tetszem. Főleg nekem jó, szóval nem tudom miért gondolkodok megint ökörségeken, vagy legalábbis más számára elég egyértelmű lehet, hogy nem vagyok éppen normális. Vagy az vagyok? Ha jobban tetszem neki, mint Márk? Márk sem csúnya gyerek, szóval inkább csak a többiről lehet szó. Tény, hogy ott a buliban is incselkedtem, bolondoztam vele, és jól éreztük magunkat. Erre hamarabb is rájöhettem volna egyébként, de akkor más volt a helyzet. Karola párkapcsolatban volt, én pedig nem szedek szét egyet sem, nem úgy, mint mások. Elégtételt érezhetnék, de egyáltalán nem érzek. Nem is tudom, hogy még mindig miért szurkálom magam ilyesmikkel.
- Talán nem, ha nem úgy állunk hozzá, akkor nem az. A rokonság dolog talán egy kicsit, de mint srác és lány... a mai világban ez már fura lassan. Meg most miért ne? De ne értsd úgy, hogy ez olyan könnyed, miért ne. Ajj, én sem tudom már, hogy miket beszélek... - sóhajtok, majd elvigyorodik, ahogy mondja, hogy meg tudna fojtani. - Tudom, néha sok vagyok, meg szemétkedős, de azért nem ez a jellemző... remélem - húzom el a számat, majd látom, hogy pötyögni kezd valamit a telóján. Megmutatja és... na ez a fura. ennyire nehéz kimondani, hogy belém van esve? Vagy bárkibe? Tudom, hogy nehéz, de ez fontos, nem? Vagyis ő Flashhel találkozott volna amikor mást szeret? Miért akarom megkérdőjelezni egyébként? Ha én össze vagyok zavarodva, ő mit érezhet? És akkor, ha eddig kicsit zavarba került, akkor most nagyon. Ez a vizes téma, már nekem is fáj. Fáj, hogy ennyire bátor, én meg csak így hülyén kezelem, ahogy csak lehet. De ez egy nem egészen normális helyzet, hogyan is kezelhetném ügyesebben? Állok előtte beharapott ajkakkal, majd húzok egy lapot 19-re. Odalépek hozzá és félresimítom a haját.
- Figyelj, tudom, hogy most ez fura és hidd el, tetszel nekem. Én ugyan még nem vagyok beléd esve, de semmi sem választ el attól, hogy ez így legyen. Szerintem. Viszont, hagyjuk egy kicsit nyugodni és találkozzunk két nap múlva, amikor alszunk rá kettőt. Jó? - a kezembe veszem az arcát, és tényleg kedvesen mosolygok a gyönyörű szemeibe. - És, hogy ne legyen könnyű a döntés - váratlanul összetapasztom az ajkainkat, hosszan megcsókolom, hagyom elveszni benne mindkettőnket. A puha ajkai a véremet felpezsdítik, és nem mondanám, hogy nem élvezem az egészet, mert túlságosan is. Majd lassan elhúzódom, mosolyogva, nagyot sóhajtva, elpirult fejjel.
- Két nap múlva ugyanitt - mondom, majd lassan felállok és otthagyom őt. Az első dolgom lesz Flasht törölni az appból, csak még túlságosan eleven bennem a csók. Na meg az, hogy közben bevillantak az elmémbe vádlón azok a zöld szemek, és hiába az egész, ha nem tudok szabadulni tőle sem. Egyiktől sem. Talán túlságosan is jó dolgom van, de rettentő fájdalmas lesz ez nekem, mert kétségkívül ott van Babu bennem és úgy érzem, nekem is pötyögnöm kéne a telefonba. Maradjunk annyiban, hogy két nap múlva kiderül, talán jó lesz, ha összeszedem magam addig és döntök, vagy ők döntenek, vagy bármi! Legyen egy jel! Kérlek, Merlin!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813097#post813097][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.07.10. 14:28[/b][/url]

Az utóbbi napok úgy teltek, hogy azok szerepelhetnének a képes értelmező kéziszótárban, közvetlenül a depresszió szó mellett mint képi magyarázat. Azonban ma máshogyan keltem. Ma úgy keltem, hogy ez egy jó nap lesz, és elég volt az önsajnálatból. A medencés akció óta nem beszéltem Bencével, ami nagyon sokáig jó ötletnek tűnt, hiszen nem akarok sültbolondot csinálni magamból, de rá kellett jönnöm, hogy nem bírom ki. Beszélnem kell vele, látnom kell őt. Nem lehetünk ennyire igazságtalanok saját magunkkal, hogy esélyt sem hagyunk arra, hogy ezt civilizált, felnőtt gyerekekként meg tudjuk beszélni. Így zseniális ötletem támadt; végre kisminkelem magam, egy egyszerű, de nem slampos szerelést húzom megfáradt testemre, belebújok kedvenc bakancsomba és elsétálok a Félszemű Kukoricába egy jó négysajtos pizzáért. Ez lenne a nagy ötlet? Várj, várj. Dehogy! Nem egyedül szeretném megenni, hanem felszaladok Bencéhez, s néhány becsempészett sörrel szeretném kettesben elfogyasztani, miközben nyugodtan megbeszéljük, hogy mi is történt kettőnk között. Csak képesek vagyunk erre, nem igaz? Ajkamba most már egy apró mosollyal harapva nyomom le a pizzéria kilincsét, ami csilingelve hajt fejet akaratom előtt.
A helyiségbe lépve boldogan szippantok egyet a levegőbe, szinte látom lelki szemeimmel, ahogyan nevetgélve eszegetjük a kalóriabombát. Zöldjeimmel kedvesen pillantok az ismerős pultos lányra és egy mellettem elszaladó felszolgáló elől egy halk „upsz”-szal arrébb sasszézok. Majdnem sikerült kiütnöm a kezéből a tálcát, ezért egy még halkabb, inkább tátogott „bocsi” után az egyik közeli asztal felé fordulok. Ekkor mintha egy lassított felvételbe kerülnék fagy meg minden egy pillanatra. Egy mosolygó fiú, egy megszeppent lány, egy csók. Jéghideg érzés száguld végig gerincem mentén, arcom teljes döbbenettől torzul, miközben a fordulatban összegabalyodnak lábaim, és lassan a mögöttem lévő asztalnak esek. Természetesen kezemmel meg tudtam magam támasztani, de zöldjeimmel egyszerűen nem tudom elengedni, amit látok. Ajkak, szuszogás, szenvedély. Szinte a fejembe hatol a jéghideg fájdalom.
Szívem hevesen kalapálni kezd, ám közben erősen szorítom ujjaimmal az asztallap szélét. Olyannyira nagy erőt kifejtve, hogy érzem egyik körmömmel úgy karmolok a fába, az megreccsen és letörlik. Hogy melyik ujjam az nem tudnám megmondani, de nem is érdekel. Keserű érzéssel nyelek egyet, majd látványosan eltátom a szájamat, ahogyan Bence kézfejére csúszik tekintetem. Kipirosodott arcomon érzem a forró tenyeret, ami most más orcáját érinti. Bevillannak a képek a stégről, majd a folyosón találkozó tekintetekről, a mosolya, a gödör az arcán, a kék szemei, az ajkai. Az ajkai… minden annyira lassú és annyira fájdalmas.
Minden tagom megfeszül, s levegővételem olyan szaggatottá válik, hogy hallom valaki megszólít. A hang mellőlem jön, de nem nézek oda, egyszerűen nem tudom Bencéről levenni a tekintetemet. Mérhetetlen düh és még több keserűség kezd összegyűlni szemeimben könnyformában, majd amikor hatalmasat nyelek, egy kövér csepp gördül végig az arcomon. Ekkor valamiért nyugszik a légzésem, és csak fejet csóválva, keserűen felnevetve nézek végül a mellettem álló felszolgálóra. Érdeklődött, hogy jól érzem-e magam, de válaszra sem méltatom. Szinte arrébb lököm az útból, majd még egyszer az asztal felé tekintek. Elkapom Bence tekintetét könnytől áztatott zöldjeimmel, ajkam megremeg. Mintha mondani akarnék valamit, de már nem akarok. Elfogytam. Nem vagyok elég még ehhez. Lélektükreim végül Karolára kúsznak. Keservesen mosolyogva és vádló tekintetemmel hagyom őket a pizzériában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=813152#post813152][b]Bossányi Karola - 2020.07.11. 16:29[/b][/url]

Túl voltam rajta. Elmondtam. Amennyire igyekeztem elnyomni magamban az érzéseket, nem tulajdonítani nekik nagyobb jelentőséget, most úgy törtek elő belőlem a szavak, s a vallomás, mintha az egy könnyed fuvallat volna. Pedig próbálkoztam. Tudtam, hogy ez nem lehet helyes, hisz szegről-végről rokonok vagyunk, és éppen ezért nem szabadna, hogy olyat érezzek, vagy gondoljak vele kapcsolatban, amit mások kapásból elvetnének. Tudtam jól, hogy el kell feledkeznem erről az őrületről, éppen ezért jött volna jól Flash.
Sok mindenre lett volna megoldás a fantom, de a sors furcsa fintora, hogy éppen azzal sodort össze az élet, aki elől próbáltam elrejtőzni. S furcsa, de most, hogy színt vallottam, részben megkönnyebbültem. Igaz, a vallomás újabb kételyeket, izgatottságot, s félelmet váltott ki bennem, de legalább már kimondtam, vagyis lepötyögtem.
Mégis, zavar kerekedett bennem, féltem a reakciójától, ezt követően szinte meg sem mertem mukkanni, inkább csak összeszorítottam az ajkaimat, s lehajtott fejjel a földet bámultam, várva az ítéletet. Gyerünk, nevess ki, csak mond ki végre, hogy mit gondolsz, és legyen vége. Efféle gondolatok kavarogtak bennem, legszívesebben leléptem volna, azzal viszont nem számoltam, hogy majd odalép hozzám. Meglepetten pillantottam fel rá, amikor megéreztem ujjait a bőröm közelében, amint épp félresimít pár hajszálat. A szívverésem is felgyorsult, a dobogó élet hevesen pulzált bordáim közt, s ahogy elkaptam pillantását, nagyot nyeltem. Szavai hallatán óhatatlanul is halovány mosoly kúszott az arcomra, hisz nem nevetett, nem hajtott el, hanem azt mondta, hogy tetszem neki. És ez nekem épp elég volt. Még akkor is, ha bennem is harc dúlt, s az észérvek vívtak csatát az érzésekkel. Igen, nem, talán. Jó lenne ez? Igen, igen, igen.
- Jó - bólintottam, miközben érintése kellemes borzongást hagyott maga után. Zavart mosollyal pillantottam fel kék szemeibe, nem tudtam, hogy mire is gondolt, de mire rákérdezhettem volna, addigra már ajkai finoman karistolták az enyémeket. Ez lesokkolt. Meg sem tudtam mozdulni, földbe gyökereztek a lábaim, s teljesen elvesztem. Csak egyetlen csók volt, mégis minden porcikámon végig futott a jól eső borzongás. Szívem továbbra is hevesen kalimpált, arcomat pedig elöntötte a forróság.
Olyannyira zavarba ejtett ezzel a megmozdulásával, hogy megszólalni sem tudtam, csak bárgyú értetlenséggel néztem őt, mintha csak az iránt érdeklődnék, hogy ez most tényleg megtörtént? Nem álmodom? A mosolyom aztán kiszélesedett, miközben zavartan fűztem a karjaimat magam köré, s képtelen voltam leplezni előtte, hogy mennyire élveztem a csókját.
- Rendben, két nap - ismételtem a szavait, miközben csillogó szemekkel fürkésztem a tekintetét, miközben az járt a fejemben, hogy wow. Addig ismeretlen érzések kavarogtak bennem, s nem értettem, hogy mi történik velem. Kaptam már csókot, ami kellemes volt, de ez mégis más volt. Olyan jól esett, hogy mikor hátat fordított nekem, hogy távozzon, ujjaimmal simítottam végig az ajkaimon. Még mindig ott ült arcomon a mosoly, s talán csak akkor komolyodtak el a vonásaim, amikor egy pillanat erejéig elkaptam egy lány pillantását. Egy pillantást, mely mintha a vesémig hatolt volna, s mellyel furcsa, megmagyarázhatatlan, ám rossz érzés kerített a hatalmába. Miért nézhetett rám úgy, mintha bűnös lennék?