36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. március 22. 21:42 | Link

Karola
február 14.
előző rész


Az evés fontos, és mivel már másodjára kapom azon, hogy kihagyna egy étkezést, inkább elrángatom magammal. Vagyis rángatnám, ha kéne, de a korábbi nincs kedve helyet most már egész készségesen belemegy. Most először pedig tényleg úgy mosolyog, ahogy másokra is szokott. Rám ritkán nézett még így a nevetését meg szinte sosem hallottam. Max a teázáskor, meg ha a klubhelyiségben valaki más nevetette, de az nem ugyanaz.
A zavaromat meg nem akarom túl magyarázni, majd egyszer megérti, most még nem hiszem, hogy jó ötlet. Persze érzem, hogy zavarja, de akkor sem fogok belemenni ilyesmibe. Majd egy év múlva... vagy kettő. Már ha... Merlinre! Mi most akkor járunk? Vagy ez hogy működik? Még meg kell majd őt kérdeznem, mert még ebben sem vagyok biztos. Mindenesetre ráadom a kabátját és kézen fogva indulunk meg a pizzériába.
- Nem tudom miért csinálta. Kicsit húzta az agyam, de nem volt vészes - gondolok vissza arra, ahogy odajött az asztalunkhoz és Marissal kezdett szórakozni, meg végül is velem is. Nem nagyon tudtam hova tenni, de a végén odaadta ezt a kupont vagy mit, én pedig megköszöntem, a többi pedig nem érdekel. - Számít ez? - nézek Karolára, mert nem hiszem, hogy fontos. Én most csak kiszeretném használni ezt az alkalmat, és nem gondolni másokra. Mert bár én vagyok az aki ódzkodik, hogy kettesben legyünk, azért nem másokról akarok beszélgetni.
- Miért mi lett volna ha más visz el? - amúgy kizárt. Egész biztos hogy a többség túl strébernek tart. Nem mintha érdekelne. Én is örültem a húgomnak - Amúgy rendes volt tőle. Nem hiszem, hogy jól éreztem volna magam mással - vallom be Karolának, mert nyilván el tudok beszélgetni bárkivel, de egész biztos, hogy kellemetlen lett volna a dolog - Bár szerintem Bencével kellett volna lennie. Remélem... Oh a francba! - jövök rá, hogy nem szóltam Marisnak, hogy megtaláltam Karolát. Így kénytelen vagyok elengedni a lány kezét, amíg előkapom a telefonom és küldök Marisnak egy üzit, hogy ne keresse, megtaláltam.
- Mosolyogj! - húzom közelebb a lányt, hogy egy selfie-t is küldjek a húgomnak, hogy tudja minden oké. - Maris segített keresni... csak elfelejtettem szólni neki, hogy már megvagy - túrok zavartan a hajamba, aztán elrakom a telefont és egy rövid habozás után megfogom újra a kezét. Fura vagyok, mert gondolkodás nélkül húztam közelebb a fénykép kedvéért, még a vállát is átkaroltam, most meg megint úgy érzem, hogy túl gyors ez az egész. Na mindegy.
- Amúgy milyen pizzát szeretnél? - kérdezem, mikor már kiérünk a kastélyból és Bogolyfalva felé közelítünk. Mert hát, még azt sem tudom mit szeret. De remélhetőleg valami olyat, amit én is.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 23. 19:39 | Link

Márk

Márk egy igazi gavallér volt, figyelmesen segítette fel rám a kabátot, ezt követően pedig útnak indultunk a pizzázó felé, hogy ha már elnyerte azt a kártyát, akkor együnk egy jót. Igazából megjött a kedvem, egy kicsit éhes is voltam, a pizzát meg szerettem, így már egyre jobban vártam azt, hogy odaérjünk. Bár, ha a szobámban maradtunk volna, akkor is lett volna ötletem, az ágyam alatt lapult egy doboz keksz, de a teakonyhába is beosonhattunk volna, hogy együnk egy szendvicset.
- Nem számít, csak nem értem, mindegy - vállat vontam, nem is értem, hogy ő miért nem furcsállta ezt a dolgot. Engem érdekelt, hogy miért licitált éppen rám a rellonos, de mivel Márknak sem volt erről sejtése, meg úgy tűnt, hogy nem is szeretne erről beszélgetni, nem firtattam tovább.
- Ha más vitt volna el, akkor most mással ülnél a pizzázóban, és nem velem tartanál oda - feleltem mosolyogva a kérdésére. Azért megnyugtató volt a válasza, hogy mással talán nem érezte volna jól magát, de ettől függetlenül nem létezett lehetetlen, s valamiért azt gondoltam, hogy Márk könnyen el tudott volna társalogni bárkivel.
- Tényleg, ez kicsit furcsa, nem? Hogy nem Bencével akart lenni - kíváncsian pillantottam a fiúra, aztán egyszer csak Márk megtorpanásra késztetett, s mire kettőt pislogtam, máris magához húzott.
- Fotó? Oké, Csííz - mosolyogtam mellette, és egyik kezemmel át is karoltam eközben.
- Akkor mindenképp írj neki, nehogy aggódjon miattad - mosolyogva böktem picit oldalba, majd hagytam, hogy kényelmesen elküldhesse az üzit. Újra elindultunk, s ismét tenyeremben éreztem az övét, ami megint csak furcsa volt, és szokatlan.
- Hm, sokfélét. Imádom a négysajtosat, a hawait, de szeretem a magyaros pizzát is. A csirkéset és a tengergyümölcsöset viszont nem kedvelem. Na és, neked melyik a kedvenced? - bíztam abban, hogy talán megegyezik az ízlésünk, mert annyira nem voltam éhes, hogy egy egész pizzát megegyek, így jobb lett volna felezni.
- Amúgy tényleg szép verseket írtál, nem is tudtam, hogy szoktál írni. Régóta űzöd már ezt a hobbit? Ki a kedvenc költőd?- kíváncsiskodtam, miközben elértük a pizzériát.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. március 23. 19:39
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. március 25. 23:06 | Link

Karola
február 14.
előző rész


- Nem kell mindig mindent érteni - vonok vállat, bár tudom, ez furán hangozhat tőlem. De egyre jobban hajlok rá. Például én hiába próbálom sokszor Karolát is érteni, nem értem, és már annyit rágódtam rajta, hogy rájöttem, hogy csak engem emészt fel. Jobb, ha elengedem. Még ha nehezemre is esik néha. Mihailt könnyebb elengedni, nyilván mert tökre nem érdekel.
- Ez nem igaz. Marissal voltam és eljöttem érted. Akárki visz el, ugyanúgy megkerestelek volna - és ezt komolyan is gondolom, hiszen már egy ideje terveztem, hogy a mai nap elhívom és elmondom, hogy mit érzek, még ha nem is úgy képzeltem, ahogy végül sikerült. A lényeg, aminek örülök, hogy most itt van mellettem és... ekkor eszembe jut, hogy nem szóltam Marisnak, szóval gyorsan pótlom és egy képet is küldök, hogy tudja, minden oké.
- A képet küldöm el, abból tudni fogja, hogy minden oké - pillantok Karolára és egy pillanatnyi habozás után adok egy puszit az arcára. - Szép vagy - közlöm pirulva, aztán megköszörülöm a torkom és visszatérek a korábbi témára.
- Igen, fura. Vagy nem tudom. Végül is csak két óra. A nap többi részét együtt tölthetik - megvonom a vállam. Nekem igazán nem gond. Elvégre én eddig se nagyon támogattam a kapcsolatukat. De most azt hiszem, már nem lenne szép beleszólnom. Vajon mi most járunk Karolával? - fut át a fejemen, de egyelőre nem kérdezek rá. Inkább a pizzákról faggatom.
- A sajtos meg a hawaii az jöhet. Extra kukoricával -  mondom vidáman, mert így hogy ebben egyetértünk nem lesz gond. Kérhetünk óriás pizzát. - A tengergyülömölcsöset én sem szeretem - toldom még hozzá, csak mert azt hiszem jó, hogy van bennünk valami közös. Nyilván van más is, de sok mindent még nem is tudok róla, viszont most örülök, hogy ezt kiderült.
A verseimre tereli a témát, és bár próbálom nem mutatni, nagyon jól esik, hogy szépnek minősíti őket.
- Amióta írni tudok - felelem nevetve - bár szerintem előtte is, csak nem tudtam, hogy megörökíteni - magyarázom, aztán el is gondolkodom, hogy ki a kedvencem - Poe. Edgar Allan Poe ééés Dana.
A második név kapcsán vigyorogni kezdek. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy Dana is ír, de nekem Dana nagyon sokat segített a verseim kapcsán, ha mást nem avval, hogy megmutatta a sajátjait és ezáltal ráébresztett, hogy tudnék sokkal érzelmesebb költeményeket kreálni. Olyanokat, amiket Karolának is írtam.
- Amúgy, a könyv... - egy pillanatig habozok, mert meg akartam mutatni, de most már mindegy. - a könyv mágikus. Ha... ha írok még valamit... akkor majd... khm látni fogod...
A pizzériához érve aztán kinyitom az ajtót és előre megyek, hogy odabent a kuponnal egy asztalt kérjek magunknak. Aztán ha megmutatják hova ülhetünk, akkor lesegítem Karoláról a kabátot és a széket is kihúzom neki. Ennek a randinak tökéletesnek kell lennie.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 26. 20:57 | Link

Márk

Meglepett, hogy Márk megint ilyen határozottan nyilatkozott, hisz sokszor nem tudtam dűlőre jutni vele kapcsolatban. Néha olyan érzésem támadt vele kapcsolatban, mintha bizonytalan lenne, máskor viszont ez nem tűnt fel. Egy mosolyt is az arcomra csalt, jó érzés volt azt hallani, hogy bárhogy is történt volna, ő megkeres. Ez azért már csak jelentett valamit, nem?
Közben kíváncsian fürkésztem, ahogy babrál a mobillal és elküldi a fotót Masanak, még mindig lenyűgözött az okostelefon, s eszembe jutott, hogy eddig még soha senkinek nem küldtem egyetlen fotót sem. Talán megkérhetném Márkot, hogy tanítsa meg, ez az opció hogyan működik.   Gondolataimból egy váratlan puszival ragadott ki, nagyon meglepődtem, s amikor bókolt, sikerült zavarba hoznia, egész biztos, hogy elpirultam közben. Ilyenkor mit kellene válaszolni?Hogy te is? Vagy hogy, köszönöm? Soha nem voltam korábban ilyen helyzetben, ezért inkább csak zavartan mosolyogtam, s nem sikerült kipréselnem magamból válaszreakciót. Még szerencse, hogy feltűnt előttünk a pizzéria, legalább volt valami, ami elterelte a témát erről.
- A kukoricát is imádom! - felcsillant a szemem, talán most másodszor éreztem úgy, hogy van bennünk még közös a könyvek szeretetén, meg a furcsa dolgainkon kívül. S ha az ételek terén megegyezett az ízlésünk, akkor valószínűleg más dolgokban is, csak még nem ismertük egymást eléggé.
- Jaj most megnyugtattál, egy kicsit féltem attól, hogy majd nem tudok csipegetni a te pizzádból - egy huncut mosolyt küldtem felé, majd a versekre tereltem a témát, hisz tényleg szép gesztus volt Márktól, hogy ilyen személyes ajándékkal lepett meg. Még mindig ledöbbentett, hogy adhatott nekem ilyesmit.
- Tényleg? Na ne mond - elnevettem magam, értettem én a humort, de azért jó volt látni azt, hogy milyen lelkesen mesél erről a témáról. - De most már tudod, és ez nagyon jó dolog. Hogy mi?? Dana? - Edgar versei közül nekem is tetszett egy-kettő, de azon nagyon meglepődtem, hogy Dana is ír verseket. Sokszor beszélgettünk már a barátnőmmel, de soha korábban nem merültek fel a versek. - Áhá, most már értem, hogy miért szoktatok ti ketten kupaktanácsot tartani. Nagyon jó dolog, hogy van ilyen közös hobbitok - itt aztán egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon nekem van-e valami közös hobbim Márkkal, bár egyelőre nem tudtam ilyesmiről, ő meg nem igazán kérdezett.
- Hű, tényleg? Még soha nem volt mágikus könyvem - ez is meglepett, s máris mosoly húzódott a számra.- Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő vers Miszter - nevetve böktem őt oldalba, miközben beértünk a pizzériába, ahol Márk továbbra is lovagiasan viselkedett, lesegítette rólam a kabátot, s még a széket is kihúzta előttem.
- Te igazán jól nevelt vagy - mondtam őszintén, akár bóknak is vehette. Helyet is foglaltam az asztalnál, nem mondom, hogy nem voltam egy kicsit ideges, hisz még soha nem voltam randizni, s ez valahogy egy kicsit furcsa volt. Végre talán úgy fogunk beszélgetni, hogy nem öljük meg egymást?
- Azt hiszem, én egy négysajtosat ennék, de ha óriáspizzát rendelünk, és te másik feltéttel kéred, akkor osztozhatunk rajta - javasoltam, miközben ki is érkezett mellénk a pincérnő.
- Szép napot, mit hozhatok? - érdeklődött kedvesen, én pedig úgy döntöttem, hagyom hogy Márk adja le a rendelést, s csak azután szólaltam meg, hogy a hölgy elsétált az asztalunktól.
- Klassz ez a hely amúgy, egyszer talán lehet, hogy én is nyitok egy éttermet, bár még nem biztos, még nem döntöttem el, hogy mi leszek. Neked milyen terveid vannak? Lassan már végzel, nem? - kíváncsian tettem fel kérdéseimet, hisz ilyen téren sem tudtam sok mindent a fiúról, pedig igazán érdekeltek az elképzelései.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. március 26. 21:19
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. március 28. 15:48 | Link

Karola
február 14.
előző rész


Nem megy a legjobban ez a bókolás dolog, de azt hamar megállapítom, hogy abszolút megéri, mert mosolyogni kezd, és így még jobban tetszik. Na meg valahogy azt az érzést kelti bennem, hogy rendben lesz minden. Lehet tévedek, de egyelőre el akarom hinni, hogy ez egy jó randi lesz. Akkor is, ha fogalmam sincs, mit szokás egy randin csinálni...
A kaja viszont elsőre nagyon jó téma, és még abban is segít, hogy valóban összefolyjon a nyál a számban, így biztos nem lesz gond, a pizza. Főleg, hogy kiderül, hogy pizzában egyezik az ízlésünk.
- Az enyémből? - nézek rá meglepetten, és még pislogok is, mert nem értem. Ha külön pizzát akarunk, akkor miért... aztán rájövök, lehet úgy gondolta, hogy két különbözőt és akkor cserélgetünk. Az mondjuk egész jó opció. Én egy óriásban gondolkodtam. De végül is, mindegy - Akkor különbözőt kérünk? - kérdezem azért a biztonság kedvéért, hogy jól gondolom-e.
A verseimmel persze egy kicsit zavarba hoz, de arról szívesen beszélek, hogy mit gondolok más költőkről, írókról, és így szerencsére vagy sem azt is összerakja, hogy Danával miért lógunk annyit együtt. Bólintok és megállok, mert azt hiszem, most már elmondhatom. Őt is megállítom, és megfogom a másik kezét is, hogy egymással szemben fordulva, a szemébe nézve mondhassam el.
- Karola... - kezdem és egy picit még gondolkodom, hogyan is kéne ezt, de aztán csak nyelek egyet és belevágok - Tudod aznap... épp az egyik neked írt versről kértem ki a véleményét és... nem mondhattam el, mert meglepetésnek szántam. - Bűnbánóan lehajtom a fejem, aztán veszek egy nagy levegőt és ismét ránézek - Nem akartam neked hazudni. Nem is tudok - toldom még hozzá és remélem, hogy most már megbocsát nekem és nem fog emiatt haragudni. Talán felhozni sem kellett volna már, de szükségem van rá, hogy tudja, miért nem mondtam el a korábban, hogy mi történt. Így pedig remélem megérti.
Ha pedig ez sikerül akkor végre a pizzériába is betérhetünk.
- Az tőled is függ - nézek rá mosolyogva, elkapva a kezét, amivel megbökött, mert ugye ő a róla szóló versek múzsája, és a verseim is attól függnek, hogy hogy alakul a... kapcsolatunk. Ez a szó, a fejemben épp teljesen más jelentést kap és csak remélem, hogy nem túl korán.
Odabent aztán lesegítem a kabátját és kihúzom a széket, nekem ez teljesen normális dolognak tűnik, meg sem fordul a fejemben, hogy máshogy is lehetne, amíg nem teszi szóvá. De igazából akkor is csak pislogok, hogy miért kell ezt megjegyezni.
- Így természetes, nem? - kérdezem kissé talán bizonytalanul, de valóban nem értem. Talán ő randizott már mással, aki nem viselkedett így? Mert akkor azt hiszem, most féltékeny leszek, de közben boldog is, mert hát nyilván ebben már jobb vagyok, mint bárki. De aztán csak leveszem a saját kabátom és leülök vele szemben.
- Hmm... nekem jó a sajtos is... legyen akkor abból egy nagy - hagyom rá, mert igazából mindegy. Én meg igazából ettem már, szóval nem fogok éhen halni. Közben meg is érkezik egy pincér lány, hogy felvegye a rendelésünket. Odaadom neki a randizós kupont, hogy tudja nem kell fizetnünk a móka végén, aztán Karolára pillantok, és egy négy sajtos óriás pizzát kérek, meg mellé magamnak egy pohár frissen facsart narancslevet.
- Te mit iszol? - Kérdezem a velem szemben ülő lányt, mert eddig csak az ételekről beszéltünk, de fogalmam sincs, mit szeret inni. Vagyis, azt tudom, hogy alkoholt még véletlenül sem fogok neki rendelni soha, de amúgy se tehetném, hiszen még kiskorú.
A rendelésünk után a pincérnő elsiet én pedig újra Karola felé fordulok. Már épp kérdeznék valamit, de beelőz és egy picit meglepődöm, de aztán elmosolyodom.
- Éttermet? - kérdezek vissza, mert ez tulajdonképpen érdekes - Szeretsz főzni? - faggatom tovább, mert magamról meg a saját nem létező terveimről nem szívesen beszélek. Eddig azt hittem, hogy jól jön a plusz egy év, mert lesz időm kitalálni, hogy mit szeretnék, de még mindig nem tudom. S őszintén szólva, ez elég kellemetlen.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 29. 17:41 | Link

Márk

- Aha, úgy gondoltam, hogy rendelünk egy pizzát, aminek az egyik fele ilyen, a másik meg amolyan - mosolyogva ismételtem meg a korábbi szavakat, bár valószínűleg Márk eközben már ki is gondolta, hogy milyen pizzát is szeretne enni. A bejárat már csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk, s bevallom, hogy egyre éhesebbnek éreztem magam, már csak ezért is tűnt jó ötletnek így utólag az, hogy mégis eljöttünk a szobámból. Márk ekkor állított meg, meglepődtem, mert a nevemet nagyon komolyan ejtette ki a száján, s még a kezeimet is megfogta. Abban a pillanatban azonnal hevesebben kezdett verni a ketyegőm, hisz fogalmam sem volt arról, hogy mégis mire készül a fiú. A szobámban már mesélt az érzéseiről, de azt azért még nem vártam tőle, hogy máris feleségül kérjen. Már ez is megfordult a fejemben, amikor ő végre megtörte a csendet, s elmesélte nekem, hogy mi történt aznap, amikor félreérthető helyzetben találtam rájuk.
- Jól van Márk, köszönöm, hogy ezt így elmondtad nekem, felejtsük is el azt, ami aznap este történt...meg utána, rendben?- nem akartam, hogy maradjon köztünk bármi rossz érzés, s talán én sem kezeltem higgadtan a helyzetet a legutóbbi találkozásunkkor. Éppen ezért is jó, hogy végül sikerült ezeket a dolgokat tisztáznunk Márkkal, mert ezt követően már felhőtlenül folytathattuk a randevúnkat a pizzériában. Merlinre, randevú! Még mindig nem akartam elhinni, kicsit remegett a kezem, s lábam is, de igyekeztem határozottan viselkedni, már amennyire ez sikerült.
- A mi családunkban igen, hm tényleg, úgy viselkedsz, mint apa - jegyeztem meg nevetve, ahogy jobban belegondoltam, volt némi hasonlóság kettejükben, legalábbis az illem tekintetében. - De nem sűrűn tapasztalom ezt - tettem hozzá, így valóban vehette a szavaimat dicséretnek.  
- Neked is jó? Szuper! - örültem annak, hogy végül is mindketten ugyanazt rendeltünk, így nem merült fel annak még csak a lehetősége sem, hogy megküzdjünk a falatokért.
- Inni hm, egy limonádét kérnék most erre a különleges alkalomra - mosolyodtam el, legtöbbször vizet ittam, de alkalmanként azért engedtem az édes löttyök csábításának is.
- Igen, éttermet. Inkább csak szeretnék, de eddig még nem sok mindennel próbálkoztam - nevettem el magam, s rájöttem, hogy talán nem kellene ilyen nagy célokat kitűznöm magam elé, amíg nem vagyok biztos abban, hogy mihez is jók a képességeim.
- De még nem igazán döntöttem, a szüleim azt szeretnék, ha politológiát tanulnék, apám kifejezetten örülne annak, ha egy napon majd a Minisztériumban dolgoznék. Engem viszont nem vonz a dolog - egy kicsit elhúztam a számat, s Márk ebből is érezhette, hogy a szüleim odahaza elég komolyan próbálják szabályozni az életemet.
- Igazából a divat is érdekel, és a művészetek. A színészet, az ének és a tánc! Imádok táncolni - kezdtem bele izgatottan, de aztán elbizonytalanodtam abban, hogy egy ilyen téma mennyire érdekelhet egy fiút, valószínűleg semennyire.
- Meg az állatokat is kedvelem - utóbbit már csak mellékesen említettem meg, eközben megérkeztek az italaink, így végre kortyolhattam egy nagyot a limonádémból. - Na és téged mi érdekel Márk? Azt tudom, hogy síelni és pancsolni szeretsz - ekkor egy kicsit elmosolyodtam, s visszaemlékeztem az első találkozásunkra. - Van valami titkos hobbid? - kíváncsiskodtam fel-le emelgetve a szemöldökeimet, miközben huncut mosoly szökött az arcomra.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. április 3. 21:24 | Link

Karola
február 14.
előző rész


A pizzát egész hamar megbeszéljük, és bár hagyhatnám, úgy érzem fontos, hogy tudja az igazságot, hogy miért hazudtam, még ha ezerszer meg is bántam azóta. Így ha nehezen is de sikerül elmagyaráznom a helyzetet és bár nem tudom, hogy milyen választ vártam, de kicsit csalódott leszek a reakciójától. Pedig semmit sem szeretnék jobban, mint elfelejteni, mégis azt hiszem, szükségem lett volna egy "nem haragszom" vagy "nincs semmi baj"-ra a felejtsük el-en kívül.
- Öhm, persze. Rendben - megyek azért bele, mert valószínűleg ez a legjobb, amit most tehetek, s hogy visszaterelem a figyelmem az előttünk álló randevúra. Épp ezért beérve lesegítem a kabátját, kihúzom a székét. Apróságok, amik talán figyelmesnek mondhatóak, de közben teljesen természetesnek is vélem, hogy a lánynak, akit szeretek ezt megteszem.
- Valóban? - kérdezek vissza kissé ijedten, hogy az apjához hasonlít, mert őszintén szólva nem érzem ezt egy pozitív dolognak. Nem mintha ismerném a papáját, biztos nagyszerű ember, csak hát... én húsz vagyok... az apja meg? Még ha nem is külsőre de akkor is, nem az apukájára akarom emlékeztetni.
De elhessegetem ezt a gondolatot, és inkább a rendelésre fókuszálok.
- Igen. Marissal már ettem hawaiit - válaszolom mosolyogva, és így az is érthető számára, hogy miért nem a másik kedvencemet kérem inkább. Persze ha ő szeretné, akkor még mindig kérhetünk felest, de ha nem, akkor marad a sajtos.
A felszolgáló fel is vesz a rendelésünket, aztán elmegy, mi meg a jövőbeli terveinkről kezdünk beszélni. Pontosabban én terelem a témát, mert ciki vagy sem, fogalmam sincs, mit kéne csinálnom.
- Akkor jelentkezek főkostolónak hozzád - válaszolom vidáman, mert ha bizony még tanulgat, akkor kell valaki, aki megkóstolja és véleményt mond. Marist úgysem tudja felülmúlni őrültségben, szóval ha csak nem éget oda valamit, egész biztos, hogy ehetőnek fogom nyilvánítani. Mondjuk teát is egész jól csinált. Szóval egyelőre nem aggódom, hogy ne menne neki.
- Ők mivel foglalkoznak? - kérdezem, ahogy a szüleit említi. Azt gondolnám, hogy valami minisztériumit, más különben miért akarnák, hogy Karola ezt tanulja? Amiket mesél, hogy mit szeretne inkább, mint sokkal érdekesebb. Persze nehezebb állást találni, és ebből kifolyólag megélni is, de nem gondolom, hogy emiatt fel kéne adnia.
- A divat jól hangzik - vetem közbe, mert bár a többi is érdekes, tökre el tudom őt képzelni, mit valami híres divat diktátort... Illene hozzá. De aztán elnevetem magam vele együtt, hiszen valóban hosszú a listája, és elég sokszínű is. - Még van időd dönteni, addig próbálj ki mindent, hátha az egyik jobban tetszik, mint a másik - javaslom, aztán a kérdésére megint kicsit zavarba jövök.
- Ha elmondom nem lesz titok... - viccelem el a dolgot, de aztán némi gondolkodás után folytatom - amúgy titkos hobbim nincs. Szeretem a legtöbb sportot. Nyáron szoktam deszkázni, meg kosarazni, mert a muglik miatt nem kviddicsezhetek. Meg olvasok, verset írok, táncolok - megvonom a vállam. Nem nagy szám egyik sem.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. április 3. 21:56 | Link

Márk

- Aha, de csak ebben, ne aggódj, nem úgy - nevetve tettem hozzá gyorsan, még mielőtt azt hinné, hogy azért tetszik, mert mondjuk külsőleg hasonlít rá. Ez egyáltalán nem igaz, teljesen más karakterek, leginkább csak az udvariasságuk az, amiben hasonlóak, s valószínűleg emiatt apának is szimpatikus lenne. A kérdés persze csak az, hogy mit szólnának odahaza, ha bejelenteném, hogy megismertem egy fiút. Ez a gondolat egy picit nyomasztó volt, mert rögvest aggodalmak merültek fel bennem, hisz ismerve őket, elképzelhető, hogy eltiltanának tőle. Még Benettről sem mertem nekik mesélni, hisz ha tudnák, hogy a muglik világát jobban ismeri, mint a varázslókét, akkor biztosan arra köteleznének, hogy szakítsak meg vele minden kapcsolatot. Csak tudnám, hogy miért ilyen konzervatívak ennek kapcsán.
Gondolataimból Márk varázsolt vissza a jelenbe, a pizza és italrendelés után egy kicsit izgalmasabb vizekre eveztünk, s végre mesélhettem neki arról, hogy miféle dolgok érdekelnek. Ezek mellett azért még rengeteg dolog érdekelt, de arra még volt elég időnk, hogy mindent megvitassunk.
- Benne vagyok, rajtad fogom tesztelni az ételeket mostantól - nevetve pillantottam rá, kezdtem egyre jobban elengedni magam a társaságában, s talán már nem voltam olyan nagyon ideges, mint amikor elindultunk.
- Az anyukám az akadémián tanított történelmet és bájitaltant, de mostanában már leginkább csak könyveket ír és kutatómunkákat folytat. Az apám meg miniszteri pozíciót töltött be évekig, később visszavonult a politikai élettől és most már csak óraadóként dolgozik, politológiát oktat és a saját üzleti ügyeit intézi - rövidre terveztem, de végül is, sikerült elég részletesen mesélnem a szüleimről, s mivel engem is érdekelt, hogy az ő családjával mi a helyzet, így vissza is dobtam a labdát. - Na és a te szüleid mivel foglalkoznak?- közben, ha megérkezett az italunk, lecsaptam a limonádéra, mert már elég szomjas voltam, s kortyoltam is a jóízű, enyhén savanykás-cukros italból, melyben még néhány szelet lime és citrom is úszkált.
- Igen, nagyon szeretem, mondjuk lehet hogy részben az lehet az oka, hogy anyáék nem díjazzák a mugli divatot, szóval meglehetősen kevés színből választhattam - vallottam be, bár bíztam abban, hogy nem emlékezett arra, amikor Bagolykőre kerültem. Nem mondom, hogy rémesen festettem azokban a szürke, divatja múlt holmikban, de azért nem akartam, hogy az emlékeiben úgy lásson maga előtt. - Szóval igazából, miután idekerültem, rá néhány hónapra Dana adott nekem divattanácsokat, meg cuccokat. Meg később elvitt vásárolni is, azóta nagyon érdekel a divat - meséltem lelkesen, majd egyetértően bólintottam a fiú szavaira, s kortyoltam az italomból.  
- Jajj, ne légy ennyire titokzatos, tényleg érdekel - nagyon is kíváncsi lettem, hisz tudni szerettem volna, hogy Márkot mi érdekli. A deszkázást nem értettem, arra egy kicsit fel is vontam a szemöldököm, akár csak a kosarazásra, a tánc hallatán azonban nagyon megörültem.
- Te és a tánc? Komolyan? - nem is akartam hinni a füleimnek, de nem lehetett az arcomról leradírozni a mosolyt, mert ennek nagyon örültem. - És te ezt eddig titkoltad előlem? Jajj Márk, hát miért nem mondtad? Táncolhatnánk együtt is - mondtam lelkesen. - Mit táncolsz egész pontosan, és hol?- olyannyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy a deszkázásra egyelőre rá sem kérdeztem, pedig azt is jó lett volna tudni, hogy az vajon mit is jelent. Közben friss, gőzölgő pizza érkezett elénk, így hátrébb is húzódtam, míg lepakolták a finomságot az asztalra.
- Húú, ez nagyon jól néz ki - mondtam lelkesen, s már ki is néztem magamnak egy szeletet.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. április 4. 11:58 | Link

Karola
február 14.
előző rész


- Oké - motyogom zavartan, mert még mindig nem tettem túl magam azon, hogy az apjához hasonlítgat, de remélhetőleg tényleg csak ebben hasonlítok rá, másban meg nem. Mondjuk, lehet később jól jönne, ha úgy... na nem szaladok ennyire előre, ez még csak az első randink. Ráérek később is álmodozni.
Jobb is, hogy másra terelődik a szó, és így inkább Karola hobbijai, jövőbeli vágyai kerülnek előtérbe.
- És milyen gyakran főzőcskézel? - kérdezem tovább, mert nem árt tudni mennyire kell szabaddá tennem magam, hogy rá is érjek. Nem akarok ebből konfliktust, hogy esetleg nem érek rá, amikor ő szeretné, hogy kóstolgassak. Persze lassan alapból is nehéz lesz, mert jön a szünet, de majd kitalálunk valamit...
- Így mondjuk érthető, hogy miért szeretnének téged is hasonló pozícióban látni - állapítom meg, de remélem hallja a hangomból, hogy én nem gondolom hogy ez így működik.
- Anya virágboltos, apa átoktörő, emiatt sokat utazik, nyaranta mi is vele szoktunk menni - zárom rövidre a dolgot, és inkább őt faggatom tovább az érdeklődési köreiről. A divat egyértelműen passzol hozzá, amúgy is mindig olyan csini, és láthatóan tényleg élvezi, hiszen beszéd közben is szinte ragyog.
- Bolygasd fel a varázsdivatot akkor - javaslom neki, bár őszintén nem tudom mi a különbség, én a mugli ruháimat hordom a talárom alatt, ha talárt húzok egyébként meg többnyire csak arra figyelek, hogy kényelmes legyen, ami rajtam van.
- Ez olyan hihetetlen - kérdezek vissza, ahogy a tánc kapcsán reagál, mintha nem hinné el, hogy a tánc nekem is tetszhet. Lehet nem is kellett volna megemlítenem. Mindig elbizonytalanít. - Öhm... nem szoktam magamról mesélni másoknak - felelem kurtán, hogy kivédjem a titkolást. Mert először, amikor találkoztunk valóban titkoltam, nem éreztem magam elég magabiztosnak, vagy jónak, hogy ezt felvállaljam. Most más a helyzet, de azóta nem nagyon került szóba a dolog, és ha beszéltünk is nem ez volt a téma.
- Jó... majd egyszer, biztos... - táncolhatunk majd együtt igen. Csak ne úgy, ahogy karácsonykor akart, mert az nem biztos, hogy jó lenne.
- Szvinget, csak úgy magamban... Vagyis... Sárával szoktunk gyakorolni, ha éppen úgy alakul - mondom enyhe zavarral, mert tényleg nem számítottam erre a reakcióra és kicsit hirtelen ez a fajta lelkesedés tőle. Pedig örülök, hogy van valami, amitől talán érdekesebb vagyok.
- Te mit szeretsz táncolni? - kérdezek inkább vissza, pont mikor megérkezik a pizza.
- Valóban - helyeselek, ahogy megállapítja, hogy jól néz ki - akkor... jó étvágyat - pillantok rá mosolyogva, és elveszek egy szeletet és bele is harapok.

Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. április 4. 15:21 | Link

Márk

Úgy tűnt, hogy a főzőcske gondolata nagyon is megfogta Márkot, így feltételeztem róla, hogy szereti a különlegességeket. Igaz, még nem voltam nagyon ügyes a konyhában, egyelőre csak érdeklődtem a gasztronómia iránt, s azt hiszem, hogy nagyobb volt a lelkesedésem, mint a háttértudásom.
- Nem túl gyakran, amikor épp nincs dolgom, és rám jön a főzhetnék. A legutóbb például olaszos tésztát készítettem, ha szereted, majd neked is elkészítem - meséltem neki mosolyogva, majd a főzésről átnyergeltünk a szüleimre, s az általuk áhított életre, amit nekem szántak. Persze, Márk érezhette a szavaimból, hogy én valami egész másra vágyom.
- Hát igen - sóhajtottam, s ezzel le is zártam a témát, mert annak ellenére, hogy szerettem a szüleimet, és mindent megkaptam tőlük, néha úgy éreztem, hogy nagyon is szabályozzák az életemet, ez pedig annyira nem tetszett. Arra viszont kíváncsi voltam, hogy Márknak mi a helyzet a szüleivel, figyelmesen végig is hallgattam, s ami azt illeti, a szüleinek sokkal izgalmasabb szakmája volt, mint azt gondoltam, legalábbis az apukájának.
- Hű, ez az átoktörés ez elég érdekesen hangzik, biztos kalandos élete van apukádnak - jegyeztem meg egy mosollyal.
- Ha hiszed, ha nem, a minap éppen arra gondoltam, hogy Danával összeülnék, és kitalálhatnánk kimondottan a varázslók részére új holmikat - meséltem lelkesen, egy mosoly kíséretében a fiúnak, s ezt követően már tényleg vele kapcsolatban érdeklődtem. Márk valamiért még mindig visszafogottnak tűnt, nem tudom, hogy izgult-e, vagy egyszerűen csak olyan volt, aki nem szívesen mesél magáról.
- Igen, nekem az - bólintottam mosolyogva. - Legalábbis úgy vettem észre, hogy a fiúk többségét csak a kviddics érdekli, de örülök neki, hogy téged is érdekel a tánc - ezt őszintén mondtam, s olyan lelkes lettem, hogy máris arra gondoltam, milyen jó is lenne, ha együtt táncolhatnánk. Márk viszont valamiért még ebben a témában is úgy tűnt, mintha zavarná, hogy felvetettem a témát. Nem nagyon értettem őt, s így a lelkesedésem is kicsit alább hagyott.
- Jól van, nem muszáj, ha nem akarsz - tettem gyorsan hozzá, mert kezdtem úgy érezni, mintha már megint tartózkodna tőlem. A mosolyom is alább hagyott, de nem akartam elrontani a hangulatot, hogy megint megkérdezzem, mi a baja, így inkább tovább érdeklődtem.
- Sárával? Na az klassz, a szving az egy klassz tánc - jegyeztem meg egy halovány mosollyal, bár továbbra sem értettem őt. Valami Sárával vígan eltáncolgat, de ha én ajánlom, akkor meg majd talán? Na mindegy.
- Szeretem a társastáncokat, de mivel ahhoz partner kell, annak híján egyedül is eltáncolgatok. Már gondoltam rá, hogy beiratkozzak tanárhoz, korábban jelentkeztem is egy csoportba, úgy volt, hogy majd elindul, de aztán nem lett belőle semmi. - na igen, mivel tanár nem volt, így kénytelen voltam egymagam táncolgatni, többnyire a szobámban. Közben a pizza megérkezett, azonnal halásztam is egy szeletet, s miután jóétvágyat kívántam, elkezdtem tömni magamba a négysajtost, s néha felpillantottam Márkra. Nem tehetek róla, de egy kicsit zavart az,hogy távolságtartást éreztem a részéről.
-  Egyszer, ha próbáltok, megnézném, hogyan táncoljátok a szvinget. Olyat még nem táncoltam. - jegyeztem meg, s a lenyelt falat után kortyoltam a limonádémból. - Említetted, hogy szoktál deszkázni. Az micsoda? - eszembe jutott, hogy említett egy elfoglaltságot, amit egyelőre nem tudtam hová tenni, így érdeklődtem afelől is.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. április 4. 16:54 | Link

Karola
február 14.
előző rész


- Az biztos finom. Szeretem az olasz konyhát - lelkesedtem be, hogy pont az egyik kedvencemet említette. Nem véletlenül örültem, hogy most meg pizzázni jöttünk, hiszen a pizza is olasz. Otthon is gyakran van ilyesmi, persze ha Maris főz, akkor mindig van benne valami csavar is, szóval kíváncsi vagyok, hogy Karola vajon milyen receptet követ majd.
A szüleinket is megbeszéljük, vagy legalábbis kiderül, hogy ki mit dolgozik. Őt a legjobban édesapám foglalkoztatja, nem meglepő, szerintem is az ő munkája az érdekesebb.
- Szerintem izgisebben hangzik, mint amilyen. De az biztos, hogy sokat utazik, meg vannak kalandosabb esetek, de azért az nem olyan gyakori - vagy ha igen, akkor apa rossz helyen átoktőr.
- Na, akkor vágjatok bele! - biztatom a divattervezés kapcsán, Danával biztosan jól csinálnák, és a fiatalabb generációt biztos meg is tudnák hódítani az ötleteikkel. A konzervatívabb varázslókat nem biztos, de próba nélkül nincs eredmény, én a magam részéről támogatom az ötletet.
A tánc kapcsán, azt hiszem sikerül megint megbántanom kicsit, pedig csak... nagyon máshogy jár az agyam, mint az övé. De nem szeretném, ha azt hinné, hogy nem akarok vele lenni, így kicsit bátortalanul, de a kezéért nyúlok az asztalon és ha hagyja összefűzöm az ujjainkat. A filmekben ez mindig olyan jól működik, talán most is használ.
- Szeretnék - pillantok fel rá, ezzel viszont egy időre lezártnak tekintem a témát. Mert hogy mikor, hol és hogyan... azt még ki kell találni.
- Aha, asszem eridonos - felelem hanyagul, mert amúgy nem foglalkozom nagyon ilyesmikkel. Helyette a kezünkre pillantok, hogy megállapítsam milyen jó is így. Ide fele is kellemes volt, most is az, nem is nagyon akarom elengedni.
- Jaj, emlékszem! Azon én is gondolkodtam... Kár, hogy nem valósult meg - helyeselek a táncos csapat kapcsán, mert bizony láttam a hirdetést. Bár talán jobb is, mert Nárcival még sem találkoztam volna szívesen.
- Ez jó ötlet. Meg akkor akár be is szállhatsz - vetem fel, hogy ne csak nézőnek jöjjön. Sára megtaníthatná neki a lépéseket és akkor mi is táncolhatnánk. Mindenki jól járna.
Aztán ahogy elénk kerül a pizza el kell engednem a kezét, hogy enni tudjunk. Mindketten elveszünk egy szeletet és jóízűen kezdünk neki. A kérdésére egy pillanatra feltartom a kezem, jelezve, hogy csak lenyelem, ami épp a számban van, aztán felelek.
- Az egy sport. Egy deszkán, amin kerekek vannak - magyarázom, és leteszem a félig megcsócsált pizzaszeletem, a szalvétámmal megtörlöm a kezem, és előhalászom a telefont a nadrágzsebemből. - Megmutatom - kezdek el keresni a képeim meg a videóim között, aztán szerencsére találok is egyet. Persze nem a legfrissebb, de azért talán érthetőbb, ha látja.
Felállok, és átmegyek az asztal másik oldalára, és a Karola melletti székre huppanok.
- Nézd! Ilyen - mutatom meg neki a telefonon a képem aztán elhúzom az ujjam balra így egy rövid videót is megnézhet, amin a járdáról leugratok majd vissza fel - Nem vagyok hű de profi benne. De jó pofa - mondom, ahogy véget ér a videó és elteszem a telefont. Megfordul a fejemben, hogy visszaülök az eddigi székemre, de nagy bennem a késztetés, hogy maradjak. Végül csak átnyúlok az asztal felett és elveszem a korábbi szeletet és Karola mellett maradok, ha csak nem mondja azt, hogy zavarja. De azt hiszem, kettőnk közül, engem zavarhatna a dolog jobban.  

Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. április 4. 17:35 | Link

Márk

Nagyon gyorsan repült az idő a pizzériában, s fel sem tűnt ez, annyi témánk lett hirtelen, amikről korábban valahogy soha nem beszélgettünk. Valamiért mindig volt valami más, vagy egy bál, vagy egy dök-ös balhé, esetleg egy félresikerült telelés. Most viszont tényleg le tudtunk ülni egymással beszélgetni, jó érzéssel töltött el az, hogy én is mesélhettem magamról, s őt is jobban megismerhettem végre.
- Az utazás jó dolog, és ha az átoktörés ezzel jár, akkor lehet hogy megérné ilyesmit tanulni. Utazni is szeretek, de még elég sok helyen nem jártam - jegyeztem meg mellékesen, apukája kapcsán, majd visszakanyarodtam néhány tervemhez, mellyel kapcsolatban Márk még biztatott is. Hm, lehet hogy érdemes lenne ebbe a divat projektbe belevágni, erről majd még értekeznem kell Danával. Gondolataim elillantak, ahogy a tánc került szóba, az elején tényleg nagyon lelkes voltam, de a fiú értett ahhoz, hogyan gázoljon a lelkembe. Nem tudtam, hogy ezt direkt csinálja-e, vagy szimplán csak ennyire tart valamitől, de egyre jobban elgondolkodtatott az, hogy vajon mi baja lehet. Az arcomra is kiült némi csalódottság, s hiába próbáltam megérteni őt, ez elég nehezen ment. Már kezdtem lemondani arról, hogy ez a randi jól sülhet el, amikor megéreztem érintését, s az asztalon láttam, ahogy ujjait összefűzi az enyémekkel. Hallottam, hogy azt mondja, szeretne velem táncolni, de az előbb még nem úgy tűnt. Most akkor mi van? Kicsit tényleg sikerült összezavarnia, de az érintése jól esett,s éppen jókor jött, még mielőtt felálltam volna. Emiatt, s azért mert úgy éreztem, hogy szívesen tölti az idejét velem, megpróbáltam elfeledni ezt a kis zagyvaságot a fejemben, s haloványan rámosolyogtam, mikor felajánlotta, hogy akár próbálhatnék velük együtt is. - Jól van, tetszik az ötlet, majd ha próbáltok, küldhetsz üzit, és akkor meglátogatlak titeket - mondtam egy mosollyal, s kezdett visszatérni a jókedvem, ráadásul a pizza is nagyon finom volt. Az első szeletet gyorsan kivégeztem, így jöhetett egy újabb, haraptam is a finom falatból, s kiélveztem az ízeket. - Imádom - jegyeztem meg, még mindig nem tudtam betelni a pizzával, közben két rágás közt tovább érdeklődtem, s érdeklődve hallgattam a deszkázás lényegét.
- Tehát egy deszka, ami kerekeken gurul. Érdekesen hangzik - jegyeztem meg nevetve, s bár volt elképzelésem erről, azért nem voltam biztos benne, hogy a valóságban is olyan lehet az a deszka, mint amilyennek azt elképzeltem. Szerencsére Márk meg is mutatta nekem az egyik képet, miután mellém ült.
- Wow, ez de jó kép rólad! - mosolyogva fordultam felé, egy pillanatra a szemeibe néztem, aztán zavartan el is kaptam a pillantásom, mert elég közel hajolt hozzám, ahogy a képet mutatta. Jobbnak láttam, ha inkább a telefon képernyőjét figyelem, közben kezeimet az asztal alatt tördeltem, s próbáltam nyugton maradni mellette.
- Ne viccelj már, ez tök jó! Én is szeretném kipróbálni. Van ilyen deszkád itt, vagy tilos az ilyen használata a kastélyban? - annyira jónak tűnt ez a deszkázás, hogy felkeltette a kíváncsiságomat, s kedvem is lett volna kipróbálni, hogyan is gurul ez a bizonyos deszka. Közben feltűnt, hogy Márk ott maradt mellettem, persze ez nem zavart, legfeljebb csak egy kicsit zavarba hozott a közelségével.
- Várj, én is mutatok valamit! - hirtelen eszembe jutott, hogy rólam is akad egy videó a telefonban, ezért előhúztam a készülékemet, s elkezdtem a fiú előtt lapozgatni a galériában, de véletlenül egy bikinis képre sikerült rákattintanom. - Jajjjj, ez nem az! Csak Danával voltunk vásárolni a nyárhoz - azonnal elvörösödtem, s el is lapoztam a képet, mire végre a várva várt videófelvétel jött.
- Na jó, ez lesz az. Tudod, ez ott készült a sítáborban, Beni készítette rólam, és légyszíves, ne nevess. - A felvételen azt láthatta Márk, amint megindulok síléccel, s néhány másodperes csúszás után fejjel előre bukok egy nagy hókupacba. - Hát ennyi - nevettem. - A többieknek kellett kiásniuk a hóból - meséltem mosolyogva a fiúnak, majd újra haraptam egy szeletet a pizzámból.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. április 4. 18:20 | Link

Karola
február 14.
előző rész


- Szerintem sok más szakma van, ami utazással jár - mondom meg elgondolkodva, de közben azt is megjegyzem, hogy Karola is szeret utazni. Ez jó, mert én is, és nagyon szeretnék világ körüli útra menni, ha befejezem a sulit. Szóval ha úgy alakul, talán együtt is mehetünk.
A tánc kapcsán érzem, hogy megint kihúzom a gyufát, pedig igazán nem az a szándékom, és nagyon zavar, hogy ennyire magára vesz mindent. Talán majd később felhozom neki, hogy mennyire rosszul esik, hogy nem bízik bennem, de egyelőre bízom benne, hogy idővel megváltozik ez. Hiszen még nem ismer. Lehet eleinte mindenkivel ilyen. Szerencsére ahogy megfogom a kezét, és tovább beszélünk megenyhül és így vidáman folytatódhat a pizzásunk. Ezt pedig jó jelnek könyvelem el. Nem hagyott itt (még).
- Rendben - bólintok rá, hogy üzenetet küldjek neki, ha Sárával próbálunk. Szerintem Sárát nem zavarná, de persze majd neki is szólok, hogy tudja.
A pizzát viszonylag gyorsan hozzák meg, és Karola tényleg nagyon szeretheti a négy sajtosat, amit mosolyogva figyelek. És te még a szobádban akartál maradni. Csóválom meg a fejem somolyogva a gondolatra, de örülök, hogy lejöttünk. Én is falatozom, de jóval nyugodtabban, mint a lány. Valószínűleg mert én már ettem egy adag pizzát. Aztán a deszkázásról kérdez és megpróbálom elmagyarázni, de arra jutok, hogy egy képpel, meg egy videóval jobban meg tudom értetni ezt a dolgot, így átülök mellé.
Nem zavar el, sőt még a képemet is megdicséri.
- Kösz - mosolygok rá vidáman, aztán mivel nagyon ügyesnek ítél, csak megcsóválom a fejem - Nem, tényleg. Én csak alapugrásokat tudok. De várj, mutatok egy videót, a kislány ezerszer jobb nálam. - Azzal neki is állok keresni a telefonban - Meg is van- teszem le a telefont az asztalra, és közben tovább eszem. Helyenként beletekerek a videóba, mert amúgy elég hosszú, de Karola ebből azért láthatja, hogy nem egyszerű a dolog. - Ide nem hoztam, de majd megmutatom az alapokat. Előbb viszont repülni kéne, nem? - kérdezem, mert bár nagyon lelkes, még a repüléssel is lógok neki.
Aztán ő is előkotorja a telefonját, hogy mutasson valamit. Egy bikinis kép kerül a képernyőre, én meg nagyokat pislogok, hogy miért ezt akarta megmutatni, aztán kiderül, hogy ez véletlen volt, s egyszerre leszünk vörösek.
- Nem gáz, már úgyis lá... - elharapom a mondatot, mert nem akarom egyikünket sem kellemetlen helyzetbe hozni - Felejtsük el - motyogom gyorsan, és inkább a számba tömök egy elég nagy falat pizzát, hogy ne tudjak többet beszélni. Közben pedig várom a valódi videót. Az amúgy egész jópofa, csak a sítábort juttatja eszembe és hát ott láttam ugye.. Jajj nem gondolok erre. Nem gondolok erre. Hó... hideg. Arra gondolok.
- De ugye nem lett bajod? - nézek rá aggódva, de aztán rájövök, hogy nem nevetne, ha megsérült volna, így megnyugszom. - Szóval síelni is meg kell tanítsalak? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, mert hát úgy látszik, a lánynak van kedve sok-sok sporthoz, csak éppen nem jeleskedik egyikben sem. Bár lehet eddig nem volt lehetősége. Majd kiderül.

-
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. április 4. 18:20
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. április 4. 18:43 | Link

Márk

- Mert van ennél komolyabb ugrás is? - meglepetten pillantottam a fiúra, hisz nekem már az a produkció is tetszett, amit ő művelt azzal a deszkával. Ami gurul, és egyensúlyozni kell rajta, azzal azért elég nehéz ilyesmiket csinálni, pláne úgy, hogy még csak varázslattal sincs megspékelve az eszköz.
- Na, muti - mondtam lelkesen, közben egy újabb harapással szeltem le a finom pizzából, s jóízűen faltam, miközben figyeltem a videót. Még a szemeim is elkerekedtek, ez már tényleg nagyon veszélyes produkciónak tűnt, egyúttal azonban látványos is volt.
- Wow, ez baromi jó! - dicsértem meg, a lány nem tudom, hogy hány éves lehetett, de rettentő ügyesen mutatványozott azzal a deszkával. - Márk, én ezt ki akarom próbálni - mondtam lelkesen, s tényleg így is gondoltam. Annyira könnyednek tűnt az egész, s olyan látványos volt, hogy magam is meg akartam tanulni. Azt persze nem tudtam, hogy ez talán nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik, de egyelőre ezzel nem is foglalkoztam.
- Jaj, de igen, először tényleg meg kellene tanulnom repülni - el is mosolyodtam, amikor emlékeztetett, s valóban. Itt volt az ideje annak, hogy megtanuljak repülni, s nem csak azért, hogy ne bukjak meg repüléstanból, hanem a kviddics miatt is. S bár nem volt nagy esélyem arra, hogy egy napon majd játékos legyek, azért ott motoszkált a fantáziámban az, hogy milyen is lehet ez a játék. Kedvem lett volna kipróbálni, csak bátorságom, s egyelőre tudásom nem volt hozzá. Márk viszont legutóbb azt ígérte, hogy majd megtanít, így jó is, hogy ezt felhozta.
- Nem felejtettem el, valamelyik nap el is kezdhetnénk az edzéseket - jegyeztem meg egy mosollyal, s ezt követően jutott az eszembe, hogy nekem is van egy felvételem a mobilon. Pechemre olyan fotót sikerült megmutatnom először, amit nem is akartam, ez kissé ciki volt, de sietve el is pörgettem a képernyőről.
- Igaz, már amúgy is láttál, mond csak ki - egészítettem ki a szavait nevetve, s bár akkor nagyon is mérges voltam rá, így utólag már nem voltam mérges, hisz véletlen volt. Közben csak meg lett az a sítáboros videó, amit viszont örömmel mutattam meg a srácnak.
- Nem, dehogy. Leszámítva, hogy ment egy kis hó a fülembe, meg a ruhámba, és egy kicsit megfáztam az akció után. De úgy amúgy nem lett belőle semmi - meséltem mosolyogva, majd bőszen bólogattam. - Igen, síelni is megtaníthatsz majd - nevettem el magam. - Jó, azért ne gondold azt, hogy ennyire béna vagyok, de nekem a síelés is első volt, ott próbáltam ki először, azért potyogtam ennyit. Mondjuk ez volt a leglátványosam esésem - jegyeztem meg nevetve, s a készüléket visszacsúsztattam a zsebembe.
- Tudod, nekem amúgy ez az első randim, még sosem randiztam  - vallottam be egy halovány mosollyal a srácnak, s folytattam. - Szóval, ha netán hülyeségeket fecsegnék, vagy nem erre számítottál, akkor bocsánat, de még új ez nekem - tettem hozzá, miközben újra ráemeltem a pillantásomat. - Örülök, hogy eljöttem veled, nem is gondoltam azt, hogy ez a napom végül így alakul - na igen, a történtek után tényleg nem hittem volna, hogy Márk majd felkeres, és elhoz erre a randira, de mégis csak megtette, s most itt ült mellettem.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. április 4. 20:47 | Link

Karola
február 14.
előző rész


- Persze... meg vannak, akik lépcsőkorlátokon siklanak le, meg szaltóznak - magyarázom, de végül a videót mutatom meg neki, a kislányról, aki az olimpiára megy mert ő nagyon ügyes szerintem. - Jó, majd szerzünk térd meg könyökvédőt neked, az enyém szerintem nagy lenne - felelem könnyedén, mert hát kipróbálhatja, de csak is megfelelő védő felszerelésben, mert hogy esni fog, az biztos. A kislányt is láthatta, hogy esik, de persze ő már profi, tudja hogyan essen úgy, hogy ne fájjon.
- A repülés könnyebb, mint a deszkázás - kacsintok a lányra, mert komolyan így gondolom. Nyilván közre játszik az is, hogy a repülést többet gyakoroltam, na meg hogy a seprű mágikus a deszka viszont a fizika törvényeit követi. Az edzésre csak bólintok. Jó ötlet, most már annyira hideg sem lesz talán, így kellemesebb lesz gyakorolni. Na meg jön a kviddicsmeccs is, nekem is jó egy kis plusz edzés.
Meglep a képpel, de még inkább azzal, hogy nem lesz mérges, hanem elneveti magát, ahogy megemlítem, hogy láttam már. De inkább a pizzára fókuszálok, nem akarom, hogy szoruljon a nadrág, és egyébként is.
A síelésről is kiderül, hogy még nem csinálta korábban és csak kicsit fázott meg a hóba borulás után, ami megnyugtató, így csak bólogatok, miközben rágom a pizzám, hogy rendben, síelést is gyakorlunk majd jövőre, ha úgy alakul. Erről pedig eszembe jut, hogy még nem kérdeztem meg, hogy mi is akkor a helyzet most. Valószínűleg neki is hasonló jár a fejében, mert a randinkról kezd csacsogni, meg arról, hogy mennyire új ez neki. Figyelmesen hallgatom, aztán kissé félszeg mosollyal, enyhe zavarral jegyzem meg.
- Igazából... nekem is ez az első... Vagyis... a második, de az első hogy nem csak én gondolom, hogy ez egy randi - nevetem el kissé, aztán megköszörülöm a torkom, mert tényleg tisztázni akarom - Am, Karola - nézek a szemébe és megfogom újra a kezeit, csak mert jól esik, meg nem is tudom - Leszel a barátnőm? - teszem fel a nagy kérdést, és érzem, hogy a füleim is belepirulnak, de legalább megkérdezem, és ha igent mond, akkor meg is csókolom, de nem csak az ajkaira nyomva a számat. Persze biztos ügyetlen vagyok, ahogy a jobb kezem az arcára simítom és közelebb hajolva elnyílnak az ajkaim, hogy megpróbáljam ezt a nyelves csók dolgot, de egyszer mindent el kell kezdeni...


//Köszönöm a játékot! *-*//
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. április 4. 21:47 | Link

Márk

- Jó igen, arra szükség lesz az esetemben - nevettem el magam, amikor szóba hozta a térd és könyökvédőket. Szerintem még egy fejvédő sem ártott volna, csak hogy gyakorlás közben ne zúzzam be majd a fejemet. Márk szerint egyébként könnyebb volt a repülés, ebben viszont nem voltam biztos, mert nekem az is épp olyan bonyolultnak tűnt, mint ezek a trükkök a deszkával.
- Majd kipróbáljuk, de szerintem nekem a repüléshez is kellene védőfelszerelés-fűztem hozzá nevetve, s jókedvűen vállon is paskoltam a fiút, miután megtöröltem kezeimet a szalvétával. A pizza nagyon finom volt, meg is szomjaztam utána, ezért újra kóstoltam a limonádéból, s megmutattam a cikis videót első síelési élményemről. Más lehet, hogy titkolta volna az ilyen ügyetlenségeket, de én inkább csak nevettem a saját bénázásomon, jó volt visszanézni a felvételt. Végül elkomolyodtam, s nem tudtam magamban tartani a gondolataimat, ezért meg is osztottam azokat Márkkal, mert kíváncsi voltam az ő véleményére is.
- Tényleg? - nem is tudom, hogy miért lepett meg az, hogy Márknak is ez volt az első randija, hisz eddig nem úgy tűnt, mintha nagyon sok barátnője lett volna, de olykor meg azt gondoltam, hogy mivel sokkal idősebb, még az is lehet, hogy már van tapasztalata ilyen téren.
Ahogy újra megérintett, meglepetten pillantottam rá, kicsit talán zavarba is jöttem, mert nem tudtam, hogy mi fog következni.
- Igen? - félve kérdeztem vissza, miközben a szemeire emeltem kékjeimet, s érdeklődve figyeltem őt. Volt bennem némi félsz, hogy most majd elmondja, köszöni, jó volt a pizza és ennyi, de nem ez történt. A kérdésével nagyon meglepett, éreztem, hogy teljesen zavarba hoz, az arcomat azonnal elborította a pír. - Szóval ez így megy? - kérdeztem vissza félénk mosollyal, tényleg meglepett, de örültem, s azonnal reagáltam. - Igen, szívesen - bólintottam mosolyogva, miközben szabad kezemet a kézfejére simítottam. Ezután közelített felém, amitől még inkább felgyorsult a szívverésem, mert tudtam, hogy mire készül, csak nem voltam rá felkészülve. Szóval őt is így érintette, mikor én közeledtem felé? Ó, te jó ég! Amikor ajkai az enyémekhez értek, lehunytam a szemeimet, s ahogy csókra hívott, úgy az én ajkaim is elnyíltak, s engedtem, hogy bevezessen a csók rejtelmeibe. Igaz, fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne pontosan tennem, vagy hogy nem-e bénázok magam is, egyszerűen csak próbáltam átadni magam a pillanatnak, s felfedezni az ismeretlent, mely örökre bevésődött az emlékezetembe...

// én is köszönöm Smiley //
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed