37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. február 14. 13:58 | Link
Gerda
A nagy Valentin-randink

Bevallom férfiasan, remegett a kezem, amikor átnyújtottam megszámolásra a súlyos erszényt, amiben a galleonok lapultak. Szám szerint negyvenkettő, mert az élet értelme, meg ilyen kijelentések. Hát bolond vagyok én? Igen, határozottan. Negyvenkét galleon. Eladtam négy képemet, darabját öt galleonért, tízért anyám egyik képét is, amit azóta is keres, és feltételezi, hogy apám kidobta, mert azt mondta rá, hogy "hát... jó", és amire apám azt mondja, hogy "hát", az nem igazán. Mondjuk ott én voltam a hülye, mert megkérdeztem, hogy mennyit ér ma a piacon egy eredeti Grosserlieb kép, ő meg azt felelte, hogy egy nem túl nagy számért is el lehet kérni akár harminc galleont is, de amit apám kidobott, azért hatvant is megadnak. HATVAN GALLEONT! Én meg eladtam putri tízért. Szóval nem csak megloptam anyámat, de még pénzt is vettem ki a zsebéből. Szóval a negyvenkettőből így jött össze harminc. De még mindig kellett tizenkettő, szóval a nagy pofámmal elmentem egy haverhoz, aki betett egy sztriptíz bárba felügyelőnek, lányokra kellett vigyáznom fa arccal, hogy a fószerek ne fogdossák őket, éjszakánként harmincért, vagyis négy galleonért. Három napból kettőt meg is tudtam csinálni, a pénteket meg a szombatot, azzal nem számoltam, hogy apám előbb ébren lesz, és felpofoz azért, mert szégyent hozok rá. Belekényszerített egy házasságba egy gyerekkel, én meg női parfümöktől bűzlök. Szóval így a tizenkettőből csak nyolc lett meg, a maradnék négyet pedig az unokahúgaim unikornis perselyéből loptam ki, miközben esti mesét olvastam nekik.
Az fel sem merült, hogy az évek során összegyűjtött zsebpénzeimet, ballagási pénzemet, meg megtakarított pénzeimet, ösztöndíjaimat belefektessem a Gerda-hadműveletbe, mert az egy túl könnyű és ésszerű út lett volna. Nem. Én érte gengszter életet vállaltam. Persze kell pénz kajára is, ki tudja, hogy mennyit állnak a befizetett összegből, de ahol lehet, ott azért spórolok, és csak remélni merem, hogy nem írják ki nagy betűkkel, hogy köszi Berci, nagy voltál, mert akkor engem megint megölnek.
- És tíz sarló.
Néz fel rám a galleon hegy számláló kisiparos, én meg elhűlve nézek vissza rá, mert hirtelen nem értem, hogy mit mond, és amikor elismétli se, de itt már legalább a szavakat értem. Ó, tényleg, még tíz sarló is volt. Hát persze. Gyorsan kikotrok hatot az egyik, négyet a másik zsebemből, miközben visszaveszek egy velük együtt odaadott zsetont is. Hupika. Az a szerencsezsetonom, nem adhatom csak úgy oda. Az asztalhoz kísérnek, én pedig ki is rakom az egy üveg whiskey-t, valamint a világ legillatozóbb és leggyönyörűbb csokrát, amit Bözsi néni üvegházából lopkodtam össze. Megvettem volna a virágosnál, de Edith tájékoztatott róla, hogy Erzsébet volt az, aki miatt a kedvenc tanár párosunk most fasírtban van, szóval eldöntöttem, hogy nem hagyom annyiba az öregasszony ténykedését, és elhozom Gerdának a legjobbat. Mert én ilyen vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2020. február 14. 16:04 | Link
Berci
őrült vagy | just a lil' bit

Teljesen, totálisan és végérvényesen ki van akadva. Mondhatjuk ezt sokféleképpen, de a lényeg ugyanaz marad. Nem elég, hogy Zlatan és Bercel negyvenkét galleont és tíz sarlót adtak ki a randijáért fejenként, még képesek is voltak megállapodni abban, hogy három órán keresztül a rellonosé a nő, utána viszont örökre az auroré. Ez valahol akár kedves és szívmelengető is lehetne, csakhogy a tény, miszerint tárgyként kezelve szó szerint fizettek ezért a vacsoráért, az egyszerűen nonszensz! Hát még az, hogy mekkora összeget! És akkor ennek fejében, ha már ennyit áldoztak rá, akkor még volt pofája hagyni, hogy egy másik hím elvigye. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy egy ilyen abszurd és szürreális dolog hogyan történhetett meg pont most, pont vele. Dühösen rohant haza, tudván, hogy randira kell készülnie, ráadásul nem Ombozival, hanem a másikkal. Nem igazán ismeri egyébként Bercelt, de ez jelen helyzetben teljesen mindegy, mert nem is akarja. Vagy, tudjátok mit?! Akarja! Duzzogva szedi össze magát, fúj magára kedvenc vanília parfümjéből - egye csak meg a fene Zlatant - és útnak is indul. Nem nagyon tudja, hogy merülhetett fel bárkiben, hogy pont őt akarja. Arról a rejtélyről pedig még szót sem ejtettünk, hogy sejtelme sincs, mit keresett azon a nyavalyás listán, merthogy ő nem iratkozott fel, az is biztos. Az is csoda, hogy nem kap pánikrohamot mások között, nemhogy még ki is fizettesse a vele való találkozót. Nevetséges.
A Félszeműhöz érve mély levegőt vesz és az ajtónál álló mosolygós diáktársához lép, közölve, hogy ki is ő. A listában azonnal ki is pipálják a nevét és átirányítják asztalához, valamint újdonsült udvarlójához. Elég furcsa elképzelés, hogy neki van ilyenje, de láthatóan nagyon akarhatott vele találkozni a Radetzky ivadék, ha ilyen messzire ment egy vacsoráért. Lehet olcsóbb lett volna a folyosón leszólítania. Ja várjunk, az túl mainstream.
- Szia - kabátját a szék karfájára dobva ül le és húzódik közelebb az asztalhoz, tekintetével láthatóan kerüli Bercelét. Nem meglepő, borzasztóan zavarban van ettől az egésztől. Mit kéne mondania? Csak mert jelenleg kizárólag olyan dolgok jutnak eszébe, amik nem lennének helyénvalóak, bár jogosak mindenképp. Ezért is lehetséges, hogy végül nem kerülgeti tovább a forró kását. Összeszedve minden bátorságát, normál hangerőn, némiképp színtelenül szólal meg. - Nagyon kedves az érdeklődésed, de negyvenkét galleon és tíz sarló? Te nem vagy véletlenül házas? - itt már azért érezhető a szavak hanglejtéséből, hogy igen, nagyon ki van akadva. Mert hízelgés ide vagy oda, bűnösnek érzi magát ebben is, meg abban is, hogy képtelen lenne bármilyen komolyabb kialakítására. Olyan ez, mintha úszótudás nélkül vízbe dobták volna.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. február 15. 19:31 | Link
Gerda

- Oké.
Mordulok egyet magamban arra, ahogy megérkezik, de nem teszek mást, csak lepillantok rá, majd fel a minket néző lányra, hogy akkor minden rendben van-e, jó emberhez érkezett-e, meg ilyenek. Csak felmutatom a hüvelykujjamat, mjd tátogva kérek két étlapot, és a kérdései közül az elsőre illendően válaszolok is:
- Háromszáztizenkilencezer-ötszáz jó magyar forint.
Bólintottam nyugodtan, miközben én is helyet foglaltam. Az igazság az, hogy szerettem volna megadni a módját, mikor ideér, virággal köszönteni, kihúzni a székét, mondani valami kedveset. De nem. Mert ő már leült, szóval én lassan eresztem ki a levegőmet, míg a neki szánt mosoly szépen, fokozatosan olvad le, és áll vissza az arcom olyanba, amilyen mindig is lenni szokott, egyszerű semlegességgel. Azért még reménykedek, hogy hátha nem lesz ez olyan rossz, mint amilyennek tűnik jelen pillanatban. De nem tudom, hogy mit is vár, hogy mit teszek majd, hogy meddig lesz türelmem ehhez. Türelmes vagyok, de nem mindenben, és a duzzogás valahogy az egyik legrosszabb női tulajdonság, de neki mégsem, mondhatom azt, amit Médinek, mert akkor felképelne, és itt hagyna. Na akkor lenne csak igazán kidobott pénz a mai este.
- Virágot is hoztam, de azt loptam, ha ez megnyugtat.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora problémája van a történettel, hogy más is licitált rá, mint a pasija, ráadásul ez az egész a jó ügyre megy, szóval végül is, nem őt vettem meg, hanem adakoztam az állatoknak meg az árváknak, ha jól emlékszem. Nem sok közünk volt amúgy egymáshoz, szóval még csak azt se mondhatom, hogy haragszik rám, mert nem felüdtünk össze anno, vagy lehet, hogy egy barátnője miatt utál? Na, mondjuk az meglehet, kicsit sok egyszerim volt, de én mindegyikkel letisztáztam, hogy csak egyszer leszünk együtt, szóval, ha valamelyik pár óra alatt azt hitte mégis, hogy megfogta velem az Isten lábát, hát nagyon tévedett, de ez meg nem az ő dolga, úgy vélem.
- Házas vagyok.
Bólintok erre a megállapítására is, mert valóban, rendelkezem egy darab Edit keresztnévre hallgató asszonnyal, akinek azt mondtam, hogy “licitálni fogok, licitálj te is”, mondjuk azt is, hogy ameddig kereted van. Ő ezt nem mondta, így lehetett az, hogy négy öt és tizenegy év közötti lányt megloptam.
- Elmondhatom az én verziómat, mielőtt szétvered a fejemen Bözsi néni díjnyertes virágait, a földhöz vágod a whiskey-t, és elviharzol?
Mert jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy erre készül. Robbani fog, és mi mind az áldozatai leszünk ennek a ténynek. Én pedig, ha lehetőség van rá, megelőzöm ezt.
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2020. április 20. 03:28 | Link
Berci
őrült vagy | just a lil' bit

Tekintete a virágra siklik és némiképp elkerekednek a szemei. Most aztán már végképp nem tudja, hogyan reagáljon, mert ennyi pénzért illene kedvesnek lennie, de őszintén, hogy jutottak idáig? És mennyire borzasztóan hangzik az, hogy illene? Egy randevúnak nem arról kéne szólnia, hogy mit írnak elő az etikai szabályok, közel sem, ráadásul ők már akkor megbuktak, mikor Bercel licitált, elvégre nem facér ember, ami csak még inkább bonyolítja a dolgot. Beharapja alsó ajkát és nem tudja, mit csináljon, így kicsit összehúzza magát a széken. Nincs a homlokára írva, milyen tapasztalatai vannak a férfiakkal, így nyilván a fiú sem tudja, hogy ez az egész csak részben szól neki, valójában pedig Gerdának egyfajta erkölcsi menekülési út.
- De akkor ez csak jelent valamit, nem? – felvonja szemöldökét, mert hát ki tudná nála jobban, hogy az a nyavalyás papír igazából semmire sem jó, csak hogy béklyóba kösse az embert? Miután négy évig „élvezhette” az előnyeit, köszöni, de nem kér belőle: kiveszett belőle az a régi kislány, aki csillogó szemekkel mondott igent.
A kérdésre kelletlenül fordítja el fejét. Ujjait az asztal alatt tördeli, hiszen annyira helytelen ez az egész, de ennyi pénzért illene meghallgatnia a másikat. És ez már megint milyen rohadt szarul hangzik! De végül összeszedi magát és felnéz Bercire, hogy először beharapja alsó ajkát, majd kiengedje a benn tartott levegőt. – Nézd, ez nem ellened szól, én csak… - idegesen, remegő kézzel tűr a füle mögé egy tincset, aztán, megnyalja ajkait. Apró gesztusok ezek, de ha a másik figyel, könnyedén észreveheti őket. – Nekem ez nem megy ilyen könnyen. Nem is ismerlek, nincs veled bajom, csak ez nekem más. De hallgatlak – képtelen beszélni róla, nincsenek is olyan nexusban, hogy a semmiből előhozakodjon azzal, hogy éveken keresztül ütötte-verte a férje, esetleg érzelmileg terrorizálta. Ettől még kényszeríti magát, hogy ne nézzen másmerre. Tulajdonképpen kutyaszorítóban érzi magát, mert bár megtehette volna, hogy el sem jön, de ezt nem akarta, mert ha mást nem, ennyit megérdemelt a másik. Ez a becsületessége viszont kényszerbe hajszolta, hisz sem vele, sem mással nem áll készen egy randira és akkor is majdnem összeesett, mikor a bálon kiderült, hogy Zlatan azt annak gondolta. Most pedig nem elég, hogy egy számára idegen szituációba keveredett, mindezt egy ismeretlennel tette. Csodás. Lehet, hogy Bercel egy csodálatos ember, mi több, ebben nem is kételkedik, csak ne várják el tőle, hogy olyan legyen, mint bármelyik másik lány a liciten. Nem is akarta a licitet, valaki más írta fel, de már mindegy.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. május 13. 11:46 | Link
Gerda

- Jelent.
Bólintok egyet a kérdésére, de egy pillanatnyi szünetet megengedek magamnak, mielőtt a válasszal folytatom, mert igazából számos opcióm van arra, hogy mit is jelent az, hogy én, Radetzky Bercel, életem keményen huszadik életévében házasságra léptem egy lánnyal, aki éppen csak nagykorú.
- Hogy a máguscsaládok köszönik szépen, továbbra is élvezik hagyományaikat, és döntik el a gyermekeik sorsát. De, nem azért licitáltam rád, mert terveim között szerepelne Edith megcsalása, sőt.
Nem, ez a randevú nem arról szól, ami a legtöbbeknek. Nem azért licitáltam rá, mert a testvérem, és senki se szeressen vele randizni, vagy, mert meg akarom győzni, hogy Ombozi nem az, akivel lennie kellene. Nem ismerem a fickót, de elég vehemensen védte a licit során, így természetesen az ital az övé, mert átengedte nekem Gerdát három órára, mindenféle magyarázat nélkül. Nem hiszem, hogy amúgy megtette volna, ha megmagyarázom, hogy miért is van szükségem erre a találkozóra, de jobb is, hogy nem kért magyarázatot, utálok hazudni. Valamint az érzelmeimről beszélni, de most meg kell történnie, nem igaz? Edith-ért. Ami most furcsán hangzik, de az én fejemben mindennek van magyarázata. Ennek is. Annak is, hogy a licitösszeget milyen könnyed lelki világgal loptam ki az unokahúgaim kövér unikornisaiból, és hogy mennyire sokat fogok ingyen dolgozni, hogy visszategyem a pénzt.
- Amikor másodéves voltam, te akkor voltál ötödéves, és egy házba jártunk, más közös pont nem nagyon volt bennünk, viszont az egyik bátyám nagyon szerelmes volt beléd, de nem mert közeledni. Egyik este meghallottam pár srácot, akik nem túl illendően beszéltek rólad, és úgy éreztem, hogy meg kell védjelek, mert hát az egyik testvérem szerelme vagy, ez olyan családi ügy dolog. Szóval egy havi üstpucolásért és jó pár lila foltért cserébe, elértem, hogy eszükbe se jusson a közeledbe menni, idővel pedig azon kaptam magam, hogy egyre többször nézlek és gondolok rád. Te voltál úgymond az én kamaszkori nagylány szerelmem, csak még akkor nem azonosítottam be az érzést.
Nem nagyon tudok ránézni, amikor már magamról beszélek, forgatom a villát, mint egy rosszalkodásra vágyó gyerek, és próbálok nem elpirulni zavaromban. Zavarban vagyok. Milyen csoda ez, mi?
- Szóóóval, a körülményektől tekintsünk el, a lényeg, hogy megházasodtam, és nem mondom, hogy hagyományos házasságom van, de szeretnék tisztességes, fair játék lenni a lánnyal szemben, aki a nevemet viseli, így arra gondoltam, hogy valamilyen úton-módon elbúcsúzok életem nőitől, akik nagy hatást gyakoroltak rám, és úgy tisztességes, hogy veled kezdem, aki iránt először éreztem. Ezért egy óvatlan pillanatban felírtam a neved a licitlistára.
Igen, most már jöhet az a bizonyos pofon, vagy leöntés és elviharzás, teljesen jogos lenne, mert ahhoz képest, hogy a tisztességről beszélek, ez igencsak egy tisztességtelen lépés volt a részemről. De végre felpillantok rá, akkor is, ha így nagyobb az esélye annak, hogy a szemembe megy az ital, vagy a lopott virág - tisztesség mi - szirma.
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2020. május 17. 04:05 | Link
Berci
őrült vagy | just a lil' bit

Erre a kijelentésre akaratlanul is megemelkedik szemöldöke. Szóval jelent valamit, valakinek, valahol, csak éppen nem Radetzky Bercelnek, minden világos. Szerencsére ez már nincs ráírva arcára, sem rosszallása, ami nem is baj, mert amikor folytatja, Gerda lesüti a szemét. Számára ez ismeretlen dolog: eleve elrendelés, olyasvalakihez hozzámenni, akit nem szeretsz… Olyasmikről beszélnek, amiket ő maga sohasem tapasztalt, így hát pálcát sem tör a fiú feje felett, már csak azért sem, mert közli, nem akarja megcsalni Editet. I’m sorry, I’m a bit confused…
- Szóval nem akarod megcsalni Editet – megismétli a mondatot, mintegy nyomatékosítva, hogy érti, de nem érti. Nincs egyébként probléma sem a felfogóképességével, sem az agyával, egyszerűen csak nem biztos abban, hogy egy nyelvet beszélnek. Elvégre a ’nem csalom meg a feleségem’ és a ’fizetek több százezer forintot, hogy randizzak egy nővel’ között érezhető némi anomália. Persze kinek mi, ha szerinte ez belefér, akkor kicsoda Gerda, hogy megmondja, nem jó?
Mondjuk Bercel igazán kitesz magáért a válaszadáskor. Ha be kéne vallania, azt mondaná, fogalma sem volt egészen mostanáig a fiú létezéséről, de egy ilyen vallomás után talán nem illendő ezt közölni. Így hát a sztori előrehaladtával szép lassan elkezd pirulni, végül, mire eljutnak a végére és kisül, hogy ő egy ilyen első nagy szerelem, már vérvörös az arca. Megnyugtatjuk, kedves Radetzky úr, hogy nem Ön az egyetlen, aki ma belehal a zavarába. Gerdának eközben fogalma sincs, mit mondhatna. Mármint nevezhetjük ezt aranyosnak, de abból talán már kinőttek, hogy ezt ki is mondja ebben a formában. Megtisztelő? Túl hivatalos és nem igazán ezt érzi, mi több, ha tehetné, a hízelgő szót használná, már amennyiben úgy vélné, ez itt a helyes megfogalmazás. Mégis, az érzései hirtelen túlontúl zavarosak: annak idején valakinek, akiről alig tudott, a világot jelentette, beleszeretett, de még csak észre sem vette. Valaki megvédte, míg ő élte a szokásos életét, verekedésbe keveredett és elintézte, hogy többé ne mondhassanak róla rosszat. Nem is hitte volna, hogy ilyesmi történt, míg ő mit sem sejtve próbált dönteni két másik férfi között és végül a rossz választást hozta meg.
Tulajdonképpen meg van illetődve és már épp szavakba öntené minden érzését, mikor Berci folytatja, de nagyon nem úgy, ahogy azt a nő képzeli. Elkerekednek szemei és fogalma sincs, hogy haragot, felháborodást vagy még nagyobb zavart érezzen. Hogyan mondja ezt meg Zlatannak, aki egyébként szintén meg akarta venni? Jó isten.
- Hogy mit csináltál? – mintha nem hinné el, amit hall, azonban rögtön felemeli a mutatóujját, hogy a rellonos meg se merjen szólalni. Ez egy költői kérdés és időnyerés arra vonatkozóan, hogy össze tudja szedni mindenfelé csavargó gondolatait. – Képes voltál felírni egy licitre ahelyett, hogy a háztársamként elhívtál volna valahová? Úristen – hátradől és nem igazán jut szóhoz – ez mostanában amúgy sokszor előfordul vele, nevermind. Végül, miközben villáját kezébe veszi és idegesen kopogtatni kezd az asztalon megenyhülnek vonásai. Mert túl azon, hogy ez a világ egyik legpocsékabb, ha nem a legpocsékabb ötlete volt… Jól esik neki és kedvesnek találja.
- Köszönöm – nem néz a fiúra, nagyon erősen szuggerálja az asztalt, de nem mond többet. Bercelnek lesz éppen elég kérdése, amire ezek után adhat választ.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. május 19. 12:58 | Link
Gerda

Nem értem, hogy miért hiszi mindenki, hogyha az ember húsz évesen elvesz egy tizenhét évest akarata ellenére, akkor majd az lesz a fő életcélja, hogy megcsalja. Mondjuk nyilván, akinek van egy kis esze és nincs tartása, ezt teszi, de én eleve rendelkezem két hátránnyal is, sőt hárommal: nem vinne rá a lélek, van tartásom, és hogy, hogy nem, de beleszerettem Editbe. Mármint tényleg, tudom, hogy szeretem őt, még ha nem is mondom ki, még ha nem is mutatom ki. Nem, ez nem jelenti azt, hogy egy alpári gyökér vagyok vele, mert nem, de eszemben sincs játszani Rómeót, és hülyét csinálni magamból végigszerenádozni a Macskabagoly utcát. Azt meghagyom a nagyhangúaknak. De vannak gesztusaim, csak mivel nálunk eléggé felborult a sorrend, nem tudok mit csinálni, amúgy se volt meg bennem ez az érzés sosem. Szóval tanulok én is. És kérhetnék tanácsot a két bátyámtól, nyilván, két teljesen más jellemmel, más udvarlási formával, de nem tudom, hogy melyik adna hasznosat, az amelyik hazacipelt egy részeg nőt, üvöltözött vele, majd feleségül vette, vagy azt, amelyik a testvérünk halála után az első szembejövő nővel bejárta a világot, aztán feleségül vette. Így belegondolva nem is lógok ki annyira a sorból azzal, ami Edit és köztem van. Funny. De nem.
- Nem. És igen, tud róla, hogy most itt vagyok, veled. Ő is licitált valakire.
Mondta is, hogy kire, de, hogy aztán megnyerte-e, azt nem tudom, remélem, hogy igen, mert úgy igazságos a buli, ha mind a ketten élvezhetjük kicsit a rahedli pénz elszórását. Nem, nem ilyen lesz a felnőtt életünk, a házasságunk, de most még egyrészt gyerekek vagyunk, másrészt még nem is élünk házas életet, de ugye erről is hallgatunk, mint a sír.
- Én...
Megismételném, de abban a pillanatban felemeli a mutatóujját, ép pedig elhallgatva nézem őt, leginkább a kezét, hogy tudjam, melyik az a pillanat, amikor be kell csuknom a szemem, hogy ne menjen bele ital, mert le fog önteni, ebben az egyben biztos vagyok, és valljuk be, meg is érdemlem, hogy így történjen.
- Nem szeretem az egyszerű megoldásokat.
Fejezem be végül a félbemaradt mondatot, igaz másként, mint terveztem, de teljes nyugalommal, végül is, ez történt, úgy gondoltam, hogy ez látványos. Hát az lett, főleg, ha Bözsi néni rájön, hogy én dézsmáltam meg a virágait, és szétver rajtam pár dolgot. Jó dolog is kamasznak lenni.
- Én köszönöm, hogy ennek ellenére eljöttél. Szóval ez egyfajta búcsú, lezárom a korábbi érzéseimet, a múltamat, és veled kezdtem, mert veled kezdődött minden.
Milyen nevetséges nem? Évek óta vannak fontosabb lányok az életemben, mégsem tudja egyik sem, hogy az. De elmondom nekik, és elköszönök tőlük. Furcsán raktak össze, látszik, hogy késői és nem tervezett gyerek vagyok. Semmit sem tudok normálisan intézni.
- Viszont, nem szeretném rabolni az időtöket Zlatannal, gondolom már vár, és nem tetszik neki, hogy itt vagy, szóval, ha szeretnél elmenni, megértem.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed