Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

Nem akartam olyan korán hazajönni, még most is úgy érzem, nem állok készen rá. A tekintetekre, a kérdésekre, aztán a megrovásra, vagy épp, hogy a fejemhez vágják, nem is vártak tőlem mást, hisz én magam is csak egy becsúszott gyerek vagyok, és főleg nem akarom ennek kitenni Zarát.
Jó, még csak pár hónapos, jószerével semmit nem fog fel a dolgokból körülötte, csak hát ez úgy belém kódolódott, hogy óvom mindentől.
Nem, most sem pályázom meg az év anyja díjat, valószínűleg sose leszek jó anya, de azt tudom, hogy az életben nem bocsátottam volna meg magamnak, ha átlépem a klinika küszöbét, mikor az volt a feltett szándékom.
Visszatáncoltam, nem tudom, hogy a többiek sejtik-e, hisz utána egyből le is léptem. Nem akartam senkivel megosztani, nem akartam tanácsokat, figyelő tekinteteket, saját magam mentem keresztül rajta, mint ahogy mindenen. És most visszajöttünk, én és Zara. Ketten. Furcsa volt, hogy Max is segített, hogy ő aztán végképp nem mondott még csak annyit se, mekkora ostobaság volt, hisz tudtam. És nem lábatlankodott, és főleg nem kürtölte világgá. Hogy képes leszek-e egyedül életben tartani a csöppséget? Most már merem azt mondani, hogy igen.
Azt se tudom, hogy miért veszem egyből a már zárt pizzéria felé az irányt, ez már amolyan beidegződés, hogy én Arieval osztom meg először a nagy momentumokat, így evidens, hogy Zara is rámosolyoghat először, már ha nem rúg ki minket páros lábbal.
Óvatosan nyitok be, holott általában rárontani szoktam, mert tudom, hogy ez nem lesz kellemes neki, Norina mesélt róla. Mégis nem megbántani szeretném, csak mutatni neki egy apró csodát.
- Zavarhatlak? Valaki meg szeretne ismerni - nem volt még akkora a hasam, mikor találkoztunk, hogy ilyesmire gondoljon, de ahogy kitárom az ajtót, és betolom rajta a lányom, hamar nyilvánvalóvá válik.
- Ezért tűntem el, és.... én hajlamos vagyok csak úgy felszívódni, mindenféle búcsú nélkül - vonom meg a vállam, bocsánatot mégse kérek, hisz nem vagyok én az a tagja a családnak, akinek az eltűnése akkora feltűnést keltene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=769285#post769285][b]Faith Abigail Payne - 2019.08.27. 22:11[/b][/url]

Nem akartam olyan korán hazajönni, még most is úgy érzem, nem állok készen rá. A tekintetekre, a kérdésekre, aztán a megrovásra, vagy épp, hogy a fejemhez vágják, nem is vártak tőlem mást, hisz én magam is csak egy becsúszott gyerek vagyok, és főleg nem akarom ennek kitenni Zarát.
Jó, még csak pár hónapos, jószerével semmit nem fog fel a dolgokból körülötte, csak hát ez úgy belém kódolódott, hogy óvom mindentől.
Nem, most sem pályázom meg az év anyja díjat, valószínűleg sose leszek jó anya, de azt tudom, hogy az életben nem bocsátottam volna meg magamnak, ha átlépem a klinika küszöbét, mikor az volt a feltett szándékom.
Visszatáncoltam, nem tudom, hogy a többiek sejtik-e, hisz utána egyből le is léptem. Nem akartam senkivel megosztani, nem akartam tanácsokat, figyelő tekinteteket, saját magam mentem keresztül rajta, mint ahogy mindenen. És most visszajöttünk, én és Zara. Ketten. Furcsa volt, hogy Max is segített, hogy ő aztán végképp nem mondott még csak annyit se, mekkora ostobaság volt, hisz tudtam. És nem lábatlankodott, és főleg nem kürtölte világgá. Hogy képes leszek-e egyedül életben tartani a csöppséget? Most már merem azt mondani, hogy igen.
Azt se tudom, hogy miért veszem egyből a már zárt pizzéria felé az irányt, ez már amolyan beidegződés, hogy én Arieval osztom meg először a nagy momentumokat, így evidens, hogy Zara is rámosolyoghat először, már ha nem rúg ki minket páros lábbal.
Óvatosan nyitok be, holott általában rárontani szoktam, mert tudom, hogy ez nem lesz kellemes neki, Norina mesélt róla. Mégis nem megbántani szeretném, csak mutatni neki egy apró csodát.
- Zavarhatlak? Valaki meg szeretne ismerni - nem volt még akkora a hasam, mikor találkoztunk, hogy ilyesmire gondoljon, de ahogy kitárom az ajtót, és betolom rajta a lányom, hamar nyilvánvalóvá válik.
- Ezért tűntem el, és.... én hajlamos vagyok csak úgy felszívódni, mindenféle búcsú nélkül - vonom meg a vállam, bocsánatot mégse kérek, hisz nem vagyok én az a tagja a családnak, akinek az eltűnése akkora feltűnést keltene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=769489#post769489][b]Frank Arie Martin - 2019.08.29. 10:19[/b][/url]

Szeretem a pörgősebb és a nyugodtabb napokat is. Ha pörög, akkor én is kint pörgök, ha nyugis, akkor tudom csinálni a könyvelést, a különböző papírmunkákat. Az életem ezen részével teljesen elégedett vagyok. Éppen a múltkor vicceltünk azzal, hogy már minden pénzt, amit kártyával kerestem, tisztára mostam, innentől élhetek én is tisztességesen. Többnyire. Vannak ezek a nőügyeim, erre még annyira nem vagyok büszke, de  jelenleg élvezem. Muszáj, mert csak így van esélyem arra, hogyha egyszer berobog az ajtón az igazi, hogy "helló, jöttem", akkor ne akarjak már kifelé tekintgetni.
A mai nap olyan kettős, eddig a számokkal voltam elfoglalva, most pedig éppen semmi dolgom, ezért kicsit kitekintek, hogy lehet-e valamit csinálni. Mei most érkezik vissza a következő rendelésért, abban már biztos vagyok, hogy a lányé lesz év végén a legvaskosabb prémiumboríték. Ahogy elhaladok mellette, rámosolyogok, és látom, hogy minden rendben zajlik, így tovább haladok. Köszöntök néhány visszajáró vendéget. Az egész nap ilyen, kellemes. Este záráskor felajánlom a maradást, és mindenkit hazaküldök, mert jól dolgoztak, megérdemlik, hogy pihenjenek egy kicsit. Szépen elrendezem az asztalokat, a helyiség nagy részét rendbe rakom. A tányérok és evőeszközök mosogatják magukat, a szószos tálak sorba állnak. Teljesen ideális minden. Mindig a kellemes estéken történnek a váratlan fordulatok. Ilyen ez a mai is.
- Abigail!
Szélesen elmosolyodok, ahogy a hang irányába fordulok. Ezer éve nem láttam, ha bárkit kérdeztem, értsd Cath, Ariana, Helena, senki sem felelt. Senki. És ez volt a leggyanúsabb. Rendesen elkezdtem elhitetni magamban, hogy Maxwell képes megölni a saját gyerekét is a pénzért, és üdítő a látvány, hogy mégsem tett így. Bólintok a kérésre, és várom, hogy belépjen a csodapasi, aki miatt eltűnt. Azonban, ahogy kilép, majd vissza, lefagyok. Különben már rég ott lennék, hogy segítsek neki, így azonban csak állok, mint egy hülye, és nézem őt.
- Mint a legtöbb Payne.
Mert ez jellemző rájuk, eltűnnek, felszívódnak, aztán a legváratlanabb pillanatban újra megjelennek. Darabosan lépkedek felé, mint aki azt hiszi, hogy egy álomban van. Még meg is csípem magam, hogy felkeljek kicsit, de nem, ez nem álom. Ahogy a kislány fölé hajolok, vonásaim ellágyulnak.
- Azta.
Egy kisbaba. Leguggolva, óvatosan simítom meg az apró, ökölbe szorított kézfejet. A puha, fehér bőr, az apró ujjak, melyek ujjaim után nyúlnak, és rászorítanak. A szívem megtelik szeretettel.
- Szép, mint az anyukája.
Nem is figyelek arra, hogy beszélek, mert teljesen lenyűgöz a látvány. Az apró, nyugodt baba. A szemeim csillognak, ahogy nézem őt. Egy új életet. Ajkai rezdülnek, pici nyelvét kidugja, mosolyog. Egy kis csöppség. Nagy nehézségek árán elszakítom a tekintetem tőle, és Abigailre emelem.
- Felvehetem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=769492#post769492][b]Faith Abigail Payne - 2019.08.29. 11:29[/b][/url]

Még azt se tudom elmondani, hogy túl fiatalon lettem anya, mert nem. Csak tény, hogy nem így kellett volna, hogy az én tévképzeteimben egy normális családom van, de túlléptem ezen, és életem ezen korszakát se cserélném el semmiért, bárhogyan is alakult.
Valahogy jó érzéssel tölt el, hogy mosolyog, hogy nem kér számon, vagy ró fel nekem bármit is, de tudom, hogy az öröm csak pillanatnyi állapot, vagyis szentül meg vagyok arról győződve, hogy Zara majd kiveri nála a biztosítékot. Talán tényleg jobb lett volna gyorsan lefizetni egy pasit útközben, és elhitetni, hogy révbe ért az életem, de azért ekkora hazugságra én nem vagyok képes.
- Legalább mégis van valami közös bennünk - vigyorodok el, mert noha túlléptem már nagyjából azon, hogy a testvéreim nem a testvéreim, mert nekem June van csak... valahol, mégse érzem még most sem azt, hogy annyira közéjük tartoznék. Viszont a legszebb az, hogy már nem is akarok. az ajtó nyitva áll mindegyik előtt, meg én is tartom velük a kapcsolatot, Willel főleg, de már nem akarok a nagy boldog család részese lenni.
- Nem, ő nálam sokkal szebb - halkan közlöm vele, mosolyogva, és tényleg boldog vagyok. Mikor megkérdezi, felveheti-e, szó nélkül veszem ki a kocsiból, és adom a kezébe, mert hála égnek az én lányomnak oly' mindegy, kinek a kezében van, csak ott legyen.
- Próbáltam nem folyton fogni, hogy aztán ne legyen belőle probléma, de még Max is agyon nyünyöjgette nekem, szóval ennek már lőttek. Meglepő volt, de marha sokat segített - ezen még tényleg sikerült felocsúdnom, főleg, mert elmondtam neki, hogy nem sok különbség van Zara születése és az enyém között. Nem tudom, mi változhatott, mindenesetre nagyon jól jött a segítség.
- Nem tudom, ki az apja - huppanok le a székre, mert úgy érzem, ezt is tudnia kell, és már képes vagyok beszélni róla rendesen, hiszti, vagy pánik nélkül.
- Cathék esküvője volt az utolsó csepp, és elmentem kirúgni a hámból.... miután megtudtam, hogy terhes vagyok, kerestem egy ideig, de... hát veszett ügy - húzom el a szám, mert azért büszke mégsem vagyok rá.
- El akartam vetetni, sőt.... de a klinika lépcsőjén inába szállt a bátorságom, és hátraarcot vágtam, életem legjobb döntése volt - ezt teljesen komolyan gondolom, mert rendben, még most sem vagyok az év anyukája, de legalább tudom, hogy sose lenne teljes életem nélküle, ahogy azt is, amióta ő van, nem kell más, vagy nem tudom. Nekem ez így most jó.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=771606#post771606][b]Frank Arie Martin - 2019.09.07. 10:04[/b][/url]

Óvatosan veszem át a kicsit, és fektetem a mellkasomra, vigyázva, hogy az érzékeny feje jó szögben legyen. Mostanában rengeteg gyerekekkel kapcsolatos könyvet kiolvastam, hogy tudjam, mit kell majd csinálni, ha megszületik a nővérem babája.
- Elég sok ember van a családotokban, aki gyerekközpontú, szerintem nagyon elkényeztetik majd, bármit is teszel. Ha sosem vennéd fel, akkor is állandóan lenne valakinél.
Sok időt töltöttem a Payne családban, ezért tudom, hogy a kislányért szinte mindenki megveszik. Látom is magam előtt, ahogy a kis Zara elveszik teljesen Jason hatalmas karjaiban. A csupaszőr, hatalmas férfi a legnagyobb szívvel megáldott családtag, aki odáig van a gyerekekért, türelme végtelen. Akárhányszor találkoztunk, a körmén csillogó lakk, hajában kusza fonatok, királylányos masnik, csatok, korona. A lányok állandóan díszítettek rajta valamit. Will is szereti a gyerekeket, nem véletlenül specializálódott gyermekorvosnak, míg Cath önkéntesként az óvodában dolgozik. Nem hiszem, hogy lesznek itt gondok azzal, hogy ki vigyázzon a kis Zarára.
- Az esküvő?
Nem értem, hogy mi volt az, ami ott rossz volt. Álomszerű inkább, hiszen végül a Payne lány a Brightmore fiú felesége lett, áldás, békesség. Mert aki már látta őket együtt, az nem hiszi, hogy akkora szenvedés lenne ez a házasság. A legjobb barátok, jól megértik magukat a barátságon túl is, szóval szerintem ez jól alakult. Még ha ugye az a bizonyos szerelem másnál is kötött ki. Furcsa, de életem két nője után már nem vágyom a szerelemre, inkább egy nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretettel teli kapcsolatra.
- Jobban döntöttél, mint Ariana, annyi szent.
Simogatom a baba hátát, és közben figyelem Abigail nyugodt arcát. Szerintem jól tette, hogy hozzám jött.
- Mik a terveid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=771999#post771999][b]Faith Abigail Payne - 2019.09.09. 12:35[/b][/url]

- Jól áll a kezedben - jegyzem meg halkan, de mosolyogva, s próbálok leküzdeni egy keserű érzést, mert én élénken emlékszem arra, nekem ez a mozzanat mennyire nem volt egyszerű. Jó, még sokszor elbizonytalanodok, ha felteszem magamnak a kérdést, jól döntöttem-e.
- Mondjuk ebben igazad van - hála égnek a testvéreim mind szeretik a kisbabákat, így ha el is szúrok valamit, ők majd biztos segítenek.
- Nem maga az esküvő, az egész minden. Épp akkor bukkantam fel, és Max hülye ötlete, hogy házasítson, az én ügyeim... sok volt ez egyszerre, főleg, hogy semmi nem akart elsőre összejönni - sóhajtok fel, de ez már inkább a megkönnyebbülés.
- Az esküvőről leléptem, aztán betértem valahová, elkezdtem inni, a többit meg jótékony homály fedi - és valószínűleg, ha a lányom egyszer majd rákérdez, ő tuti nem ezt a sztorit fogja megkapni, de addig van még időm gondolkodni, mondjuk nem olyan sok, de van.
- Nem... mindig érzem úgy, de köszönöm - talán fel sem fogja, ezt most mennyire jól esett hallani.
- Első körben veszek lakást, aztán az egyetemet is marhára befejezném, aztán meg... fogalmam sincs - tárom szét a karom, mert már nem tervezek, felesleges.
- Esetleg lenyúllak egy törzsvásárlói kártyával - pislogok rá nagy szemekkel, mosolyogva próbálom elpoénkodni a helyzetet, mert az még mindig jobb, mintha kiülne a teljes kilátástalanság az arcomra, nem?
- Komolyan, sok helyen megfordultam, de ilyen pizzát sehol máshol nem ettem még - és mint egy vezényszóra, a gyomrom is megkordul, mivel enni ma is elfelejtettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=774804#post774804][b]Frank Arie Martin - 2019.09.24. 11:07[/b][/url]

- Nagyon szeretem a gyerekeket.
Ezért is lettem azt hiszem, tanár. És a tény se változtat sokat a helyzeten, hogy lehettem volna apa én is, ha a dolgok máshogy alakulnak. Tudom, hogy őrültség lett volna, de szerettem volna, ha apa leszek, és szerintem jól is csináltam volna, függetlenül attól, hogy hány éves voltam akkor. Most már az előkészítőbe sétálnánk reggelente, és közösen járnánk focizni, lenne kedvenc kviddics csapatunk, és ha lány lett volna, akkor rengeteg színben pompázott volna már a körmöm és az összes Barbie-s mese dalát tudnám kívülről.
- Furcsa is, ha valami elsőre összejön.
Az esküvőre nem reagálok, mert bár érintett voltam benne, hogy én is férjjé váljak a Payne családban, mégsem érintett annyira rosszul talán, mint másokat. A dolog pedig megoldódott, és csak egy házasság született, az is jövő ilyenkorra már semmissé lesz nyilvánítva olyan rég, hogy azt is elfelejtjük, egyáltalán megtörtént. Kivéve persze a benne élők, mert ők ketten ezt nem fogják csak úgy elfelejteni, azonban ennek főleg érzelmi okai vannak. Semmi olyan, amiről Maxwell vagy akár csak Abigail tehetnek. Denis és Cath saját maguknak alakították így az életet.
- Bátor vagy, hogy megtartottad, de szerintem ennék jobb döntést, aligha lehetett volna hozni.
Persze nem könnyű egyedülálló szülőnek lenni, minden elismerésem azoké, akik ezt végig tudják csinálni, hiszen minden áldozatot, ami máshol két emberre hárul, itt egy embernek kell meghoznia, és ez nagyon sokat kivesz, legyen bármilyen bátor is a másik. Szerencsére azonban a háttere biztosított, hiszen mindenki, aki körülötte van, segíteni szeretné őt. A Payne család összetartó, és ismerem őket, szerintem nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt elképzeli. A kicsik nyitottak, a fiúk normálisak, talán a legnagyobb akadályt mind közül Ariana jelenti, de őt is csak el kell engedni, és egy idő után már kevesebbet fújtat. Szépen lassan rendeződik a család, csak tényleg, nem kell görcsösen ragaszkodni.
- Merrefelé tervezel venni? Én is gondolkoztam rajta már párszor, de egyszer sem vettem még rá magam, hogy elinduljak és átbogarásszam az eladó házakat. Megnézhetnénk őket akár együtt.
A törzsvásárlói kártyánál elnevetem magam, és ha azt hiszi, megfogott, akkor nagyon téved, mivel a kicsivel való sétálgatás közben magamhoz röptetek eg kártyát, köszönjük aero mágia, és mikor átnyújtom neki, ő pedig megérinti, a neve rákerül a kártyára. Egyszerű, de nagyszerű varázslat.
- Bármilyet kérsz, megcsinálják neked.