36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 20:27 | Link

Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 20:29 | Link

Brown

#bosszúból
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 20:30 | Link

Martin - viszontlátás - f*ck - FONTOS:
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 20:31 | Link

Brown

- Nos.
Nem nagyon zavartatom magam, hogy nincs rajtam ruha, nem először lát így. Vele ellentesen ülök, tudom, hogy nincs ínyére a beszélgetés, de éppen ő fogalmazott úgy, hogy bármit megtehetek vele. A beszélgetés pedig ennek az egyik vonulata. Szeretnék őszintén beszélgetni vele, és nem akarom, hogy az legyen, ami Arianaval. Eléggé védte őt így is ahhoz, hogy ne mondhassam, bármit kinézek belőle.
- Még mindig egy helyen tanítunk. Suttognak.
Mert bár elkerüljük egymást, amióta szándékosan csak akkor járok be, amikor órám van, nem teszek kitérőket azok felé a termek felé, amikben tanít, és semmi egyéb. Kerülöm, mert félek, hogy megéget, most is éppen azt teszi.
- Mondjuk annak örülök, hogy se a gyerekemet nem vetetted el, sem nem jöttél rá mellettem, hogy leszbikus vagy.
A jobb kezemet kicsit felemelve az ölemből, hüvelykujjam az égnek emelem, hogy érezze, ezért tényleg hálás vagyok, ez a része legalább király. A többi… kellemetlen.
- Szóval, amíg nem tudod, hogy mi van a nempasiddal, addig számíthatok rád, hogy felbukkansz olykor, vagy ez csak… szóval…csak hiányod volt?
Nem tudom szebben megkérdezni tőle, nem akarok köntörfalazni, azt szeretném, ha értené, hogy mire lyukadnék ki, szívem szerint. Hogy mire utalok éppen. Csak értsen meg, és legyen őszinte.

Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 20:33 | Link

Martin - viszontlátás - f*ck

Soha nem gondoltam volna, hogy a bármit megtehetsz velem egy férfinál azt fogja jelenteni, hogy beszélgetni szeretne. Ebben a helyzetben valamennyire megértem, de akkor sem gondoltam volna soha, hogy működőképes lehet. Mert ki tud ellenállni egy olyan opciónak, amikor egy nő azt mondja neki, hogy bármit, ismétlem bármit, megtehetsz azzal a nővel, aki meztelen illegeti magát előtted? Rendben, hülye kérdés, mert éppen te csinálod velem ezt Arie, amikor kiélvezhetnénk a helyzetet is, de nem, te Jasonról kérdezgetsz engem, mintha tudnék válaszolni a kérdéseidre értelmesen.
- Hogy mi? - emelem meg fejemet felé, szemöldököm is egy kisebb ívet vesz fel, szemeim kikerekednek. - Terhes? Meghibbantál?! - nézek rád hitetlenül. - Nem lennék képes elvetetni a gyermeked… a gyermekünket - suttogom. Lesütöm szemeimet. Nem tudom, hogy ezt miért mondtam ki hangosan, de úgy éreztem egy pillanatra, hogy ennek itt a helye, mert ha ezt most nem tisztázzuk le, akkor soha. És ha már eljutottunk idáig, akkor tisztázzunk le mindent. Nem szeretnék gyereket most, egyáltalán nincs tervben, de ha mégis úgy alakult volna, hogy a közös gyermekünket hordom a szívem alatt, egyáltalán nem lett volna az elvetetés opció. Másik férfinál lehet opció lett volna - sőt, biztos vagyok benne, hogy az lett volna -, de nálad nem.
Halkan felkuncogok, amikor rád emelem pillantásom a következő kérdésednél. Megmosolyogtatsz még egy ilyen helyzetben is, pedig tisztában vagyok azzal, hogy ez egy kényes téma neked, és csak tudni szeretnéd az igazságot.
- Azért jöttem, hogy megnézzem jól vagy-e - kezdem el őszinte vallomásomat. - Te pedig jöttél a lágy hangoddal, az érzéki érintéseddel, és itt kötöttem ki. Te akartad, nem? - biccentem oldalra fejemet kérdésem végén. - De ha ez sem elég, akkor igen, hiányom volt. Rád, miattad, irántad, érted - mosolyodom el megint. Olyan természetesen beszélek minderről, mintha legutóbb nem zokogva az ágyamon, összeroppanva látott volna. Többé nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, kötelezettségeim vannak, és a sárkányaim is számítanak rám. Korinak elmesélem, nyilvánvalóan, aztán túl lendülök rajta. Mert muszáj.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 20:34 | Link

Brown

- Én ezt Arianaról sem feltételeztem soha, és nézd mi lett.
Vonom meg a vállaimat teljesen természetesen. Már nem haragszom rá, tudunk értelmes felnőttek módjára beszélgetni, tudunk viccelni, talán már barátian tekintünk egymásra. De! Mert persze mindig van egy de, azon nem tudom túltenni magam, hogy lenne egy gyerekem.
Egy fiú. Néha álmodok vele. Az arca lágy vonású, mégis az egész gyerek kissé kötött. Barna göndör tincsek, a szeme teljes egészében engem idéz. Néha álmodok vele, ahogy tanuljuk a dínókat, ahogy repülőgép maketteket építünk. Biztos vagyok benne, hogy fiúnk született volna. Korábban is álmodtam már vele, még azelőtt, hogy tudtam volna, Ariana terhes volt. De ezt nem meséltem el senkinek. Nem szívesen osztok meg emberekkel ilyet. A kisfiú az én titkom. Néha agyalok rajta, látom őt magam előtt. Ritkán, de élénken.
- Ezt.
Bólintok is, mert valóban ez volt a célom, hogy megkapjam, ami véleményem szerint nekem jár. Beszélgetni akartam, de pontosan tudtam, hogy ezt nem kaphatom meg azelőtt, hogy ne elégítettem volna ki. Most sokkal nyugodtabb, mint amikor lent ült a nevetséges összeállításában, akkor szinte vibrált körülötte a levegő, most pedig mosolyog, nyugodt. Megkapta, ami hiányzott neki, és én is megkaptam, ami hiányzott nekem. Bal lábamat felhúzva, térdemen pihentetem meg a kezem, és úgy nézek rá hosszan.
- Tőlem csinálhatjuk ezt.
Felelem végül teljes nyugalomban, mert így gondolom. Valljuk be, a szex kettőnk között mindig is egy olyan dolog volt, ami jól ment. Veszekedhettünk, lehettünk rossz passzban, lehettek nézetkülönbségeink, de a szex, az mindig nagyon adta magát.
- Amíg a te Payne-ed vissza nem jön.
Azonban határt kell szabnunk, és úgy vélem, jelenleg ez a kompromisszum nagyon is kielégítő.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 21:08 | Link

Martin - viszontlátás - f*ck

- Elhiszem, hogy szar volt akkor - emelem a plafon felé tekintetemet, fejemet is hátravetve. - De engem ne hasonlítgass más nőkhöz, Arie - kérlek. Kellene még hozzá tennem, de nem kérlek rá, mert tudod, hogy ez nem kérés kérdése. Mindig is utáltam ezeket az “ ő megtette, akkor biztos te is képes vagy rá” dolgokat. Nem. Ne keverjük össze a nőket egymással, mert mindenki más, ami így is van jól. Klisé, snassz és néha értelmetlen, de akkor is így van. Nekem pedig sértő azt hallani, hogy egy másik nőhöz hasonlítasz, teljesen elvonatkoztatva attól, hogy mégis ki az. A majdnem-feleséged, az exed, a barátnőd, a húgod.
- Akkor mit szeretnél, mit mondjak? - sandítok oldalra, hogy pont rád lássak. Azt hitted, hogy terhes voltam, és kinézted volna belőlem egy másik nő miatt, hogy szó nélkül elvetetem, a tudtod nélkül. Nem, Arie, megértem Ariana döntését teljes mértékben, fiatal volt, de én erre nem lennék képes a te szemszöged nélkül. Ugyanannyi közöd lett volna a gyermekhez, mint nekem. Nem gondolná az ember, hogy egy ilyen kiadós szex, majd szeretkezés után arról beszélgetünk, hogy elvetettem a gyermeked, leszbikus lettem, és ki tudja még mi jár abban a szép kis fejedben.
Hangosan felnevetek, pedig nem akarok, egyszerűen kitör belőlem. Ez a kikötésed? Amíg Jason vissza nem jön? És ha az holnap lesz? Ha egy hét múlva? Ha soha többet nem jön össze? Melyik opciónak örülnél a legjobban, Frank? Mutatóujjammal takarom el pár pillanatra szemeimet, majd lassan felállok. Egészen hozzád araszolok, veled szemben térdelek, fenekemet sarkaimra eresztem.
- És ha visszajön? - nézek fel rád, mert még így is magasabb vagy nálam, ami nem nehéz, de attól még zavaró, nem véletlen találták ki a magassarkút a nőknek. Természetesen nem abban jöttem, mert éppen iknognitóban voltam, ami, mint a mellékelt ábra is mutatja, nemigen jött össze, de nem is bánom jelenleg. - Mi lesz, ha holnap visszajön, Arie? Ha soha nem jön vissza? Melyik opciót szeretnéd? - biccentem oldalra fejemet nyugodtan. Kezem megráng, ahogy eszembe jut, mennyire hozzád akarok érni, nem véletlen jöttem közelebb hozzád. Érezni akarlak, kezeimet végig akarom húzni kidolgozott hasadon, melleden. De megállom, így kezem visszahullik mellém. A takaró egy kisebb gyűrődését kezdem el morzsolgatni ujjaimmal.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:10 | Link

Brown

- Nem hasonlítgatlak, magyarázatot kerestem.
Mert ugyebár, ahogy Ariana nem adta meg nekem a miértet, úgy Ophelia sem. Egyikőjük se mondta meg, hogy miért hagyott el, csak úgy nem voltunk már többé egy pár, csak úgy vége lett, és ilyenkor az ember agya, ösztönösen azon elmélkedik, hogy mégis miért lett vége. A bizonytalanság a legrosszabb.
- Semmit.
Felelem őszintén, ahogy közelebb araszol hozzám. Furcsa, de nem várok magyarázatot, már nem. Akkor nagyon örültem volna neki, ha azt mondja, úgy érzi, mellettem nem tud teljes lenni, vagy azt, hogy Jason Payne inkább fekszik neki. De az, hogy csak zokog, és nem tudja kimondani, hogy gyáva módon hallgatott akkor, nem vitte előre a történéseket. Ha akkor elmondja, nem hiszem, hogy gond lett volna közöttünk. Mostanra viszont felhúztam egy védőfalat, és nem tudom, hogy ez valaha lerombolható lesz-e. Nem szeretem megégetni magam.
- Ha holnap visszajön, akkor egészségedre a kielégítést, és kösz, nekem is jó volt.
Felelem végig a szemébe nézve, mer ha holnap visszajön, nem nagyon hiszem, hogy van miről beszélnünk. Ha Jason holnap belibben az életébe, őt fogja választani, én pedig nem leszek harmadik kerék, mert nem akarok valakinek csak a “b oldal” lenni. Én azt akarom, hogy akarjon, hogy csak engem akarjon, és jelenleg nem tudom elhinni, hogy Ophelia beérné velem. Csak nincs itt Jason, és ő aggódik, kielégítetlen, és ezért jött el hozzám. Ennyi történt. Tudom, a szívem bármennyire is szeretne mást hinni, most az eszem a döntőbb érvelő.
- Ha soha nem jön vissza? Ki tudja mi lesz akkor. Az idő eldönti, gondolom.
Nézlek, ahogy ott ülsz, és tudom mit akarsz. Ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, akkor az ez. Ideális szexpartner, hiszen nem kéretem magam, elég csak a jó szögben ülnöd, hogy ujjaim elinduljanak melleid felé, elmélkedő arccal simogatom őket, izgatom a bimbóidat, de nem mozdulok közelebb, még nem. Csak bal kezemmel járom be a két melled minden szegletét, és élvezem azt, ami az arcodra kiült.
- Nem tudom, melyiknek örülnék jobban, Brown.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 21:11 | Link

- Miért nem kérdezel, ahelyett, hogy keresed? - reflektálok visszakézből. Nem találgatni kell, Frank, nem tippelgetni, hanem rákérdezni arra, amire valójában kíváncsi vagy, mert ettől a bizonytalanságtól, ettől az egésztől, hogy érzem valami nem stimmel, egyszerűen megőrülök. Nem eresztem el tekinteted, mert az már biztos, hogy te is ugyanúgy akarsz engem még mindig, mint én téged. Ezért nem értem, hogy miért van az, kedvesem, amiért ennyire hűvös vagy velem mégis, mindazok ellenére, amik az elmúlt egy órában történtek. Valami nyomja a csőröd, de nem mondod ki, én pedig, mivel fogalmam sincs mire irányulhat a kérdés, hogy is kérdeznék rá? Na ugye… Mondd el nekem Arie. Kérlek, mondd el, mi nyomja a lelked, hadd próbáljam meg megérteni, és ha tudok, akkor segíteni.
- Szóval semmit - csettintek nyelvemmel, ahogy kiegyenesedem térdemre támaszkodva, hogy legalább így valamennyire egy vonalba legyen tekintetünk. Most egy vonalban vagyunk, nem állsz felettem, Frank, ilyenkor mi a teendő? Szemöldököm megemelkedik, ahogy válaszolsz következő kérdésemre is, fejemet is oldalra biccentem, egy zavaró tincsemet tűröm fülem mögé.
- Hogy micsoda? - nézek rád értetlen továbbra is. - Én… - kicsit megakadtam. Egyáltalán nem számítottam tőled ilyenre, vagy hogy egyáltalán kinézed belőlem ezt. Mégis más nőkhöz hasonlítasz Arie, és a szívem szakad meg ettől. - Én nem azért jöttem, hogy megdugj, Frank! - csattanok fel hirtelen, kezeidet ellököm melleimtől. - Nem is értem, hogy jut eszedbe! Azért jöttem ide, hogy megnézzem jól vagy-e, hogy bocsánatot kérjek, te meg kihasználod, hogy mit érzek irántad, szétteszem neked a lábam, aztán az arcomba vágod?! - felállok az ágyról, miközben fehérneműim után kutatok. Melltartóm az ágy végénél találom meg, míg tangámat sehol. Remek! - Ha nem csinálod meg a kis tervedet, akkor nem lennék most itt! De látom nem is kellene itt lennem, mert te kurva boldog vagy, ahogy elhallgatlak! - hangom megremeg a végére, de megfogadtam magamnak már rég, hogy nem fogok ilyen szituációkban sírni. Egyszer már elbuktam, Arie, és többet nem engedhetem meg magamnak… Mégis… miért ilyen nehéz ez? Érzem, ahogy az első könnycsepp kezd lefolyni arcomon, de gyorsan letörlöm, és csak remélem, hogy nem vetted észre.
- Már én sem tudom melyiknek örülnék… - suttogom a parkettának, miközben szemem megakad tangámon is. Gyorsan felkapom, és kezdek el öltözködni.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:12 | Link

Brown

- Nem nagyon akartalak látni.
Vallom be őszintén, mert ez az igazság. Jobb volt, hogy utána nem találkoztunk egyáltalán, hogy nem kellett az arcát néznem, a hangját hallanom. Nem akartam róla egyáltalán tudomást venni. Egy ideig úgy bántam vele, mintha nem létezett volna, mintha sosem lett volna. Nem akartam vágyódni utána, nem akartam semmit.
Elmosolyodom, ahogy nulláról százra pörög, és hirtelen kezd el mérgesen beszélni, felpattan, kutakodik a holmija után, és vádol. Felsétáltam, és ő fehérneműben állt előttem, senki sem kényszerítette, hiszen én csak megérintettem a kezét, semmi többet nem tettem. Nem kényszerítettem rá, hogy feljöjjön, nem én téptem le róla a ruháit, és mégis én vagyok a szemét. Van egy pont azonban, amikor már nem tudok csak ülni, és hallgatni őt, amikor felkelve elkapom a csuklóját, hirtelen rántom magamhoz, nem hagyva egy lélegzetvételni távolságot sem.
- Még nem végeztünk.
Mordulok bele a csókba, és tudom, hogy ő is akarja még, hogy bármennyire is azt mondja, hogy nem, bármennyire is játssza a sértett dívát, újra és újra széttenné a lábaid, és élvezné, hogy közéjük mászom. Szorosan tartom, és nem érdekel, ha ellenkezik, tudom, hogy csak megjátszott, hiszen éppen az előbb mondta ki, hogy akar engem, ahogy én is őt. Igen, tudom, hogy akarjuk egymást. De meddig? Amíg Jason Payne fel nem bukkan a széles vállaival? Nekem most nem megy az, hogy megbízzak benne.
- Heteid voltak arra, hogy megmagyarázd. Heteid.
Közben visszavezetem az ágyhoz, kényszerítem, hogy visszafeküdjön rá, fölé hajolva, mélyen az arcába hajolok, mélyen a szemébe nézve, fogságba tartva a tekintetét.
- Akarlak. Szeretlek.
Nem hazudok, akarom őt, szeretem őt. A szerelem könnyen elmúlik egyeseknél, másoknál nem, vagy talán soha. Fölé hajolva tartom magam, fogságban tartom őt.
- De nem tudok bízni benned. Most nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 21:13 | Link

Martin - viszontlátás - f*ck

Dühös vagyok. Annyira dühös vagyok, hogy még szavakba sem tudom önteni, mert egyszerűen annyira felment az agyamban a pumpa. Mégis hogy merészeled rám kenni az egészet? Hogy mondhatod, hogy miattam jöttünk fel ide? Hiszen te használtad ki az egész helyzetet! Te értél hozzám, te beszéltél hozzám, és mire jutottunk? Szexre! Erre meg az arcomba vágod, hogy mennyire könnyen széttettem neked a lábam ismét, és még csak megküzdened sem kellett értem! De persze az ilyenkor el van felejtve, hogy nem én feküdtem le más nővel, amikor annyira, de annyira szerelmes voltam. Csapkodva és folyamatosan káromkodva keresem a ruháimat, legalább a tangám már rajtam van, ami azért haladás, ahhoz képest, ahogy indultam. Nadrágom sehol nem látom, hiába kapkodom ide-oda a tekintetemet a szobában.
Halkan felsikkantok, amikor magadhoz húzol. Az istenért sem hagyod, hogy kiszabaduljak, egy hajszálnyi hely sincs közöttünk. Szívem olyan hangosan dobog, hogy félek meghallod, de akkor is küzdök, hogy sikerüljön kiszabadulnom. Megdermedek, amikor megcsókolsz. Istenem… miért csinálod ezt velem? Egész testemen érzem, ahogy a pihés szőrök állnak mindenhol, ráz a hideg és elgyengül a lábam, mert ajkaid annyira követelik az enyémeket, hogy táncoljanak, szinte belé sajdulna az ember szeme. De a csókot nem viszonzom. Most nem… Heteim lettem volna? Egy pillanatra megállok, és szomorkásan elmosolyodom, ahogy tűztől égő tekintetemet a tiedbe fúrom.
- Amikor megpróbáltam, sem adtál lehetőséget - vonok vállat, már amennyire erős, férfias szorításod engedi. - Próbáltam összeszedni magam, elmondani neked, bocsánatot kérni, te meg felálltál és ott hagytál. Mire számítottál? Hogy futni fogok utánad? - halkan felkuncogok, ahogy lehuppanok az ágyra, és bele sem gondolok abba, hogy esetleg megbántalak, hogy esetleg neked az előbb kiejtett szavak fájhatnak. Ilyenkor nem gondolkodom. Nőiességemet és hitelességemet kell megőriznem, és nem mások, hanem magam számára. Ez a nem mindegy, mert bizony és nem leszek az a nő, aki feladja magát pár férfi szájból kiejtett szóért…
Szemeim kikerekednek, ahogy engedelmesen hátra dőlök az ágyon, hajam érzem, ahogy elterül arcom körül. Nenenenene, miért kellett ezt, Frank? Miért nem tudtál elengedni? Miért kellett…
- Baszdmeg! - mordulok fel hangosan, ahogy gyorsan tarkódra simítom kezemet, fejedet lerántva magamhoz csókollak meg. - Én is szeretlek - pihegek ajkaid közé. - Soha nem kértem, hogy bízz bennem. Alapból lehetetlen küldetés - suttogom a lágy csókba, amivel magamál tartalak. Mint egy félő vad fordítom meg testhelyzetünket, hogy én kerülhessek fölülre, ám most nem másért, minthogy fejemet mellkasodra hajtsam, és hallgassam szívverésedet.
- Istenem, mennyire hiányoztál - szorítalak magamhoz még ennél is jobban, beléd kapaszkodom, mint aki bármikor lezuhanhat. Lassan emelem fel fejemet, hogy tekintetem tiédbe fúrjam, és egy halovány mosollyal folytassam. - Bocsáss meg nekem - hunyom le szemeimet egy pillanatra a mondat végén, de aztán újra letekintek rád. - Mindenért, Arie. Mindenért - fejemet visszahajtom mellkasodra, és érzem, hogyha nem szólalsz meg huzamosabb ideig, akkor biztos vagyok abban, hogy elalszom. Itt, a mellkasodon fekve, szívdobogásodat hallgatva, boldogan elalszom.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. augusztus 19. 21:14
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:14 | Link

Brown

- Bocsánatot kérni.
Halkan mondom ki ezt a két szót, mert nem akartam, hogy bocsánatot kérjen, azt akartam, hogy mondja el, hogy őszintén beszéljen róla, hogy mi a bánat baja van. De nem, ő csak sírt, én vártam, és semmi nem volt jó. Nem mondta meg, hogy miért. Nem mondott nekem semmit.
- Épp azon dolgozom.
Felelek szemtelen hangon, amikor javasolja, hogy basszam meg. Igen, az a tervem éppen, hogy most megint jól magamévá teszem. Az előbb ő nem csókolt vissza, én viszont megteszem, mély élvezettel a csók iránt. Élvezem, hogy vele lehetek, ezt kár tagadni, de nem hiszem, hogy megérti azt, amit mondok neki. Valahogy úgy érzem, hogy nem érti meg, hogy mindennek súlya van, minden tette következményekkel jár. Nem ellenkezem, amikor fordít rajtunk, szorosan magamhoz ölelem, és lehunyt szemmel élvezem, ahogy az illata, a haja, körbeleng.
- Nem haragszom.
Felelem csendesen, de ez nem jelenti azt, hogy mindent úgy folytatunk, mintha semmi sem történt volna, hogy folytatunk bármit is. Nem tudom ezt megígérni, nem tudom azt mondani, hogy majd minden megy tovább, mert nem vagyok benne biztos, hogy mehet tovább. Viszont érzem, hogy fárad, hogy el fog aludni, így elengedve őt, a mágiámat segítségül hívva, egy plédet terítek magunkra, és én is lehunyom a szemem.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 21:15 | Link

Martin - viszontlátás - f*ck

Az a nap után, amikor egy szót nem tudtam kinyögni neked, mindig eszembe jutott megbántott arcod, és a hátad, ahogy elsétálsz tőlem. Kiabálni akartam utánad, ordítani, hogy ne menj el, hogy jöjj vissza, beszéljük meg, összeszedem magam, és megkapod azt az Opheliát, akit megismertél. Az összeszedett és határozott Opheliát. De nem tudtam megszólalni, csak könnyeim keresztül néztem a sziluettet, ami távolodott tőlem. Majd összetörtem. Lelkileg, testileg, mindenhogy, ahogy egy ember összetörhet. És mindezt miért? Hogy az illető, akiért megtettem, akivel tisztalappal akartam kezdeni, eltűnjön. Remek választás, Brown!
Halkan felnevetek a válaszon, ám belém fojtod még a nevetést is, ahogy viszonzod a csókot. Élvezettel és vággyal még mindig. Ahogy mindig is tetted, én pedig megszabadítottam magam ettől, olyannyira, hogy még téged is elvesztettelek.
- Ne hazudj nekem - válaszolom a csók végén. Lecsúszok rólad, de fejemet mellkasodon hagyom pihenni, mert szívednek dobogása megnyugtat. Bal kezemmel rajzolok absztrakt mintákat csupasz mellkasodra. - Tudom, hogy semmi nem lesz olyan, mint régen, Arie. Soha nem lesz már olyan, és azt is tudom, hogy amit most tettem annak következményei lesznek az én részemről is, de leginkább a tiedről - mély levegőt veszek, mielőtt folytatom. - Olyan sebeket szakítottam fel most, amikhez nem lett volna jogom - egy pillanatra abbahagyom a rajzolást, hogy feltekintsek rád, és amikor látom, hogy szemeid nyitva vannak még, folytatom. - Egyszerűen látni szerettelek volna, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége - nevetek fel halkan. Szemeimet lehunyom, ujjaim mozgása leáll. - És hiába szeretlek annyira, hogy meghalnék érted, akkor sem lesz semmi olyan, mint amilyen az előtt az este előtt volt - szorosabban bújok hozzád, miközben érzem, ahogy a puha takaró ellep minket. Szorítalak magamhoz, és így boldogan és mégis aggódva jön álom az agyamra.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:16 | Link

Brown

- Nem hazudok.
Tényleg nem, mert nem haragszom. Megbántott, és nagyon mérges voltam, de nem tudok haragudni, mert egyszerűen nem olyan ember vagyok. Riára se haragszom, pedig szerintem mind a kettejüknél minden okom megvan rá, hogy örökre haragudjak. Mégsem teszem. Nincs értelme. Hallgatom őt, csukott szemmel, szándékosan nem nyitom ki. Csak szeretnék aludni, addig, amíg felkelve már nem lesz itt. Ahhoz ért a legjobban, hogy lelépjen. És ha nem lesz itt, akkor nem kell tovább feszegetnünk ezt a témát, mert tényleg nem kellett volna felszakítania a sebet. Csak csináljuk és lépjünk tovább. Nyilván nem lesz semmi olyan, mint volt, de attól még az elmúlt pár óra jó volt, és hagyhatnánk ennyiben. Csak simán jó volt, köszönjük. De nem, még mindig beszél.
Próbálom egyenletessé tenni a lélegzésemet, hogy ne kelljen erre felelnem, mert valljuk be, hogy ez egy meddő vita lenne, semmi több, én pedig nem szeretnék ezzel sokkal tovább foglalkozni, mert semmi értelme nem lenne. Szerintem legalábbis nem. Ha úgy alakul az életünk, hogy egymás mellett kell kikötnünk, akkor egymás mellett leszünk. Ha nem, akkor nem. Ariana is visszatért az életembe, bár nem nagyon hittem volna, hogy ez még megtörténik, és mégis így alakult.
Átölelem szorosabban a takaró alatt, és ahogy ő, úgy én is álomba merülök. Elég volt ez mára, bőven elég. Hogy mit hoz a reggel, azt meg majd meglátjuk még.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed