36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 10:11 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Mindenképpen visszaszerettem volna jönni Bagolykőre. De hogy ez ennyire hamar be is következett? Még én sem számítottam rá, nemhogy más! Tanulmányaim befejeztével voltam itt utoljára. Elmentem sárkánykutató és gondozó mestertanonci képzésre, majd annak befejeztével szinte nem is gondolkodva rajta elmentem Romániába a sárkányrezervátumba. Tervben volt, hogy bejárom a világot, hogy sokkal több embert megismerek, hogy bővítem a tudásom mindennemű ország tudásával. De Romániában ragadtam. Nem mondom, nem bánom, de kicsit kiteljesedhettem volna.
Író lettem így is, és újságíró is. Kiadtam már két könyvemet, elég neves kiadóknál, mégis visszavágytam ide.
Ahogy lassan belépek a falu légkörébe, az óra kereken tizenegyet üt. Melegség tölti el a szívemet, ahogy körbe nézek. Rengeteget változott, de a lényege megmaradt, ahogy azt kell. Mosolyogva kezdek el beljebb sétálni bőröndömet magam után húzva. A Boglyas téren állok csak meg körbe nézni. Minden karácsonyi fényekben úszik, valószínűleg a bálra is készülődnek már a kastély lakói. Ahogy a kastély felé nézek egyre több emlék villan fel az agyamban, amikre szintén elmosolyodom. Nehéz bevallanom, de a Levitát erősítettem, ki mondaná ezt meg most? Még én sem hiszem el, pedig tényleg így volt. Azóta "kicsit" magabiztosabb lettem, karizmatikusabb, őszintébb, belevalóbb. Ha tippelnem kéne mostanában tuti a Rellon házba kerülnék. Nem vagyok bunkó, szó sincs róla, de azon idő alatt, amíg az ember sárkányokkal foglalkozik kénytelen megkeményedni. Ráadásul olyan férfiakkal körbe véve, akik szintén sárkányokkal vannak körülvéve. Nem egy séta galopp, és nem egyszer kellett helyre tennem az ott élő pöcsösöket, avval a szöveggel "Hogy visszavennék, mert lehet egyel több sárkány lesz itt, mint kéne lennie." Szarul hangzik, azonban bevált, így kaptam a Feli-dragon féle becenevet. Mindenki így hívott, így igen fájó szívvel jöttem el onnan.
- Üdv újra itt, Ophelia - suttogom az égnek beszélve, leheletem látszik a hidegben, és csak most veszem észre, hogy a hó is elkezdett hullani.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 10:14 | Link

LiaLina


Szeretek zárás után még dolgozni kicsit. Előkészíteni holnapra mindent, plusz a saját vacsorámat is elkészíteni. Ilyenkor, amíg sül, pakolok egy kicsit még, hogy annak, aki nyit, ne legyen annyi dolga. Aztán, ahogy kiviszem a szemetet, látom meg a fiatal hölgyet, aki sétálgat. Fogalmam sincs, hogy láttam-e korábban, de az biztos, hogy két csomag szeméttel állva egy pillanatra teljesen megbűvöl. Azonban, dolgom van, például, megszabadulni a napközben felhalmozódott hulladéktól, így nyelve egy nagyot, száműzve egy sétálgató női alakot az elmémből inkább nyelek egyet, és folytatom az utamat a nagy kukáig. Ott megszabadulok a szeméttől, és oké, a világ visszaállt a rendes kerékvágásába. Éppen visszafelé igyekszem, amikor meghallom, amit magának mond, és elmosolyodom.
- Üdv újra itt, Ophelia!
Köszöntöm én is, bár azt hiszem, hogy nem nagyon volt korábban közöm hozzá, de sok minden történt az iskolás időszakok óta. Viszont azt hiszem, ő is örül neki, ha valaki - ha már egyszer itt nézegeti, ahogy sétál - kedvesen köszönti őt. Szegény, a másik opció, hogy frászt kap, de azért remélem, hogy nem. Kellemetlen lenne, hogy még csak most érkezett, én meg máris elteszem láb alól. Inkább kinyújtom felé a kezem.
- Ari vagyok, nem sorozatgyilkos.
Remek indítás, szerintem mindenképpen elhiheti, hogy nem vagyok se őrült, se gyilkos. Pont éppen ezeket mutattam be, hiszen egyrészt néztem őt, aztán megismételtem, majd még közlöm is vele, hogy nem vagyok sorozatgyilkos. Végül is, most még elfuthat.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 10:17 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Ahogy arcomat felfelé tartom, mosolygok. Esküszöm, mintha kicsit meghibbantam volna, lehet a légkör teszi, nem is lenne meglepő. Szemeimet behunyom, így élvezem az arcomra eső hópelyheket. Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire békés és nyugodt. Sárkányok mellett annyira nem engedheted meg magadnak ezt a két lelkiállapotot, muszáj mindig résen lenni, főleg akkor, amikor kiabál mindenki, hogy kiszabadult az egyik gyógyulófélben lévő Magyar Mennydörgő a neki szánt karanténból.
Merengésemből egy hang riaszt fel. Lassan a hang irányába fordulok, mosolyom egy félmosollyá szelidül lányos zavaromban.
- Öm... köszi - tűröm hajamat a fülem mögé, mint egy tizenötéves kamasz. Volt dolgom már férfiakkal, de nem mondom, hogy mindig az én érdemem volt. Lehet mégsem minden téren lettem talpraesettebb.
- Bocsi, nem tudtam, hogy más is van itt - elgémberedett, hideg ujjaimmal, csak óvatosan rázok vele kezet, nem szeretném, ha megfagyna itt helyben. Nincs az az isten, amiért itt lehelgetném naphosszat, mire felolvad.
- Ophelia, mint hallottad, és én sem vagyok az - mosolyodom el kicsit már magabiztosabban, kicsit fel is kuncogok arra, hogy nem sorozatgyilkos. Még szerencse, különben futhatnék elgémberedett tagokkal, amihez egyáltalán nincs kedvem. Jelenleg fusson az, akinek két anyja van egy utcában, és csak leszeretnék ülni. Az új magassarkú nem könnyíti meg a szexin és lassan tipegve sétálást a hóesésben, mert annyira feltörte a lábam, hogy legszívesebben itt, az utca közepén dobnám le magamról.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 10:19 | Link

LiaLina


- Csak az éjjeli baglyok.
Mutatok magamra, majd a pizzériára, amiben a többi üzlettel ellentétben még vidáman égnek a fények.
- Egy negyed órája ment el a személyzet, de Ophelia, amilyen hidegek az ujjaid, úgy vélem, egy forró ital segítene. Van teám, kávém, kakaóm.
Az utóbbinál még a szemöldököm is megemelkedik kissé. Az új mánia a felnőtt nőknél, hogy kakaóznak. Esküszöm. Kiszabadulnak otthonról, a kisgyerekek mellől, és mit csinálnak? Kakaót isznak. Végre csapnának egy csajos estét, erre nem tudnak elszakadni a családtól. Ez valahol aranyos, és azért nem kicsit félelmetes is.
- Illetve, éppen sül még egy pizza, ha szereted, osztozkodok veled rajta.
Mondjuk én is bátor vagyok, mert csak a nevét tudom, illetve azt, hogy állítása szerint ő sem sorozatgyilkos, de ennyit. Sem azt, hogy ki, vagy, hogy honnan jött, sőt, a vezetéknevét sem, de egyszerűen annyira lenyűgözött a lassú sétája, hogy nem tudtam csak úgy elmenni mellette, észrevétlen, mint, ahogy mindig is teszem. Sőt, mi több, beinvitálom, felajánlok neki ételt és italt is. Jó, hogy nem köntöst és papucsot mondjuk, bár nem tudom azt se, hogy mi van velem ilyenkor. Túl sok volt a gyerekköptető, vagy közelednek az ünnepek, de valami egészen biztos, hogy az agyamra ment. Talán Ariana felbukkanása óta nem vagyok önmagam. A frász se gondolta volna, hogy komolyan megjelenik még itt. Aztán a nővérem is itt van. Tisztára olyan, mintha valami őrült, kicsavart világban lennék. Lehet, hogy ezért is jelent meg Ophelia itt, hogy egy kicsit legyen más, ami elvonja a figyelmem.
- Van kedved?
Kérdezem persze, mert nem akarok csak úgy berángatni egy nőt a pizzériába. Lehet, hogy én gálánsnak gondolom, de más meg emberrablásnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 10:21 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Bátornak kell lennem, hiszen mikor adatik nekem a világ legszerencsétlenebb emberének még egy olyan lehetőségem, amikor egy idegen férfival beszélgethetek kötetlenül? Nincsenek elvárások, hogy tedd le a villát, hogy fogd a kanalat, ne úgy fogd a csészét, ne szürcsölj. Igen, az utolsó kapcsolatom annyira nem lopta be magát a szívembe.
- Hm... - mosolyodom el szélesen Arie felajánlásán. Úgy csinálok, mint aki gondolkodik az ajánlatom, pedig körülbelül már az első szavánál elfogadtam a meghívást. - Valami erősebb nincs véletlen? - teszem fel pofátlan a kérdést, mert most az kéne nekem, nem tea vagy kakaó. Ugyan, most utaztam több, mint 12 órát egyhuzamban, mert elhozattam idáig magam autóval. Az exemmel. Aki végig beszélt. A végén azt hittem megint megkéri a kezem. Halkat sóhajtok egyet, majd a pizza szóra felkapom a fejem.
- Pizza? Imádom a pizzát - csapom össze két kezem, mint egy hat éves, mosolyom egyre csak szélesedik. A hó esik, éjszaka van, amit imádok, találkoztam egy igen kedves férfival. Nem is indulhatna jobban a visszatérésem.
- Persze, hogy van - lelkesedem tovább boldogan. Érzem, ahogy arcom kipirult a boldogságtól, kicsit talán tényleg úgy nézhetek ki, mint egy kamasz. Hajam egyre jobban a fejemre tapad, mert természetesen sapkám sincs. - Feltéve, ha nem zavarlak - lombozom le saját magam rögtön, remélve, hogy a választ nemleges lesz, mert nem szívesen mennék még a házhoz, amit bérelek. Ez a baj velem. Hajlamos vagyok olyan dolgokba is beleélni magam, ami lehet tényleg csak szimpla udvariasság, nem pedig komoly gondolat. Csak úgy megfogalmazódott benne és feltette a kérdést. Ez még semmit nem jelent.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 10:23 | Link

LiaLina


A kérdésére, hogy valami erősebb nincs-e elnevetem magam. Oké, ő nem az a szökjünk meg a gyerek elől kakaózni típus, szerencsére. A környék valahogy gyűjti az ilyen nőket.
- Egy pár fajta.
Vallom be végül. A legtöbb bontatlan, mivel vagy megittam már a bontottakat, vagy csak nem jutottam még el odáig, hogy kibontsak egyet. Kapok párszor, néha meg veszek, mert mondjuk tudom, hogy ő a kritika, amit megfogalmaztak róla, vagy tetszik az üvege. Persze hivatalosan nem szolgálunk fel alkoholt, de hát most már nincs is nyitva a hely, és még csak pénzt se kérek a hölgytől. Ha csak a nővérem nem dézsmálta meg a készleteket, akkor szinte bármit tudok neki adni.
- Ennek örülök, akkor nem nagyon lőttem mellé, amikor megvettem a helyet.
Tudtam én, hogy ebben lesz még üzlet. Ki ne szeretné a pizzát? Az jó akkor is, ha csak úgy éppen kell valami, vagy, ha összeülnél a haverokkal, túlélnél egy szakítást, vagy összevesztél az asszonnyal vagy az uraddal, mert az anyósod megmondta a tutit, vagyis, hogy örülhetsz, hogy az ő tökéletes kicsikéje rád nézett.
- Ugyan, remete életet élek, örülök, ha van társaságom.
Intek az ajtó felé, de azért menet közben megelőzöm, és kinyitom neki. Bent már kezd érződni a pizza illata. Lassan jó is lesz. A kabátjáért nyúlok, lesegítem róla, felakasztom és közben azért bezárom az ajtót, mert hiába ég bent a fény, nem akarom, hogy benyitogassanak.
- Foglalj helyet, a hármas box a legkényelmesebb. Mit hozhatok inni?
Érdeklődöm, miközben a tányérokat veszem elő, és ha igényli, akkor kést és villát, meg persze poharakat.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 10:24 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Úgy vagyok vele, ha ez most így alakult, akkor így fogadom el. Nem fogom magam kéretni, nem fogom eljátsszani a megkaphatatlan picsát. Ráadásul nem is úgy néz ki, mint aki csak arra játsszik, hogy bárkit megkaphasson. Kedves, figyelmes és borzasztóan aranyos. Mármint tényleg az, nem tudom, hogy lehet egy felnőtt férfi aranyos, de ő tényleg az.
Az alkohol "pár fajtájára" elmosolyodom, az aszfaltot bámulom. Na nem lányos zavaromban, csak remélem, hogy nem hisz olyannak, aki állandóan inna. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy jó whisky nem esne jól átfagyott és megfáradt végtagjaimnak. Kinek ne esne jól egy ilyen ital egy ilyen tökéletes estén?
- Valóban nem - indulok el befelé, legnagyobb megdöbbenésemre elém siet, kinyitja nekem az ajtót. A vicc kedvéért pukedlizek egyet felé, mielőtt belépek a jó meleg helyiségbe. Rögtön megcsap a pizza illata, aminek hatására elmosolyodom. A hely nagyon barátságos. Arie javaslatára leülök a hármas boxban, onnan szemlélődök tovább. Már kelnék fel, hogy segítsek neki, hogy hasznos legyek, ha már vendégül lát, de rögtön vissza is ülök. Kezem az ölembe hullik, ott kezdem el morzsolgatni, ahogy elém pakol minden, mint egy pincér. Segítenék, de a tudat erősebb, hogy fogalmam sincs mi hol van, valószínűleg csak láb alatt lennék.
- Whisky-t kérek szépen tisztán, ha van - nézek fel rá ültömből, keresve a szemkontaktust, ha sikerül felvennem vele, egy féloldalas mosollyal folytatom mondandóm.
- Köszönöm Arie, nagyon kedves vagy.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 10:26 | Link

LiaLina


- Jó választás, van egy kiváló darabom, még az egyik kártyástól nyertem el.
Azóta meg azért nem volt szívem kinyitni, mert bűntudatom van, amiért véletlenül számoltam a játék közben a lapokat. De muszáj volt. Azt akartam, hogy Luna kiszálljon a táncosnői borzalomból, és legyen esélyünk újra normálisan élni. Ki ne tenne meg ennyit? Szóval elnyertem mindent, amit aznap éjjel feltett, és búcsúajándékként még ezt az üveget is nekem adta. Ha a mindent értjük, akkor a pénzt, amit nyertem, elfeleztük, megvettem és felújítottam ezt a helyet, és még van annyi pénzem, hogy az alkalmazottaimat meg tudjam fizetni. Mi ez, ha nem csoda?
- Mint ahogy a nevem is mutatja, ari vagyok. Mindjárt jövök.
Hátra kell mennem az irodámba érte, így gyorsan végigsétálok a szűk folyosón, majd kikapva az üveget indulok el vissza, közben kinyitva a sütőt, tökéletes és gazdag csodám ott vár, aranybarnán. Az üveget az asztalra teszem, majd visszalépve a konyhába kiemelem a pizzát is egy nagyobb tálalóra, és egy késsel együtt azokat is lepakolom.
- Szóval, ide jártál vagy itt éltél?
Teszem fel a legevidensebb kérdést, miközben felvágom a pizzát, és egy nagyobb szeletet átemelek az ő tányérjára, majd egy hasonlóan nagyot a sajátomra. Utána töltöm ki a csodálatos aranyszín italt. Eredetileg terveztem magamnak teát is csinálni, de annyira jó leülni, hogy már nincs nagyon szívem felkelni. Majd ha kell ma még, akkor úgyis kerítek rá módot, hogy megcsináljam, addig meg, kényelmesen vagyunk így is.
- Ide amúgy mindenki visszatér, én is visszajöttem.
Világítok rá egy érdekes tényre, amit nem hittem volna, hogy megteszek, és most tessék, mégis itt vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 10:50 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Amíg Arie elmegy a whisky-ért még több időm van felmérni a terepet. Valóban nem tűnik sorozatgyilkosnak, ami megnyugtat. Tényleg nem hittem el, hogy az lenne, de azért jobb biztosnak lenni, nem? Főleg, ha az ember nem tudom hány év után tér vissza, egy relatíve tök idegen faluba, ahhoz képest, mint amikor elment innen. Nem kiábrándító, rossz szó lenne, inkább meglepő. A falu előnyére vált a sok változás, olyan élettel telibb lett, ha szabad így fogalmaznom, mint újonnan visszaérkező.
Nem mondok semmit a neves dologra, próbálom magam türtőztetni, de így is kitör belőlem az őszinte kacagás. Akármennyire szeretném visszatartani még inkább előbuggyan belőlem, lassan megfulladok. Amikor kicsit enyhül a roham, jobb kézfejemmel törlöm meg bal szemem, mint egy igazi hatéves. Csillogó szemekkel tekintek fel Arie-ra.
- Szóval a név tényleg kötelez - biccentek egy aprót elismerésem jeléül. Megvárom, amíg mindent elrendez, felszeleti a pizzát, azt kiteszi két tálra, majd leül. Kicsit mintha megkönnyebbülne, amikor feneke a padot érinti, de erre nem mernék mérget venni. Minden végén pillantok csak rá, így válaszolok a kérdésre.
- Visszatérő vagyok - bólintok egy aprót én is, meglepődve tekintek a következő mondat végén Arie-ra. Tényleg mindenki visszatérne? Ez a hely furcsamód vonzza vissza magához az embereket. AKi nem tervezi, biztos vagyok abban, hogy őket is visszahívja ez a hely, vagy vagy így, vagy úgy, de valami közük van hozzá. Közvetlen vagy közvetetten, az mindegy.
- Amikor befejeztem a mestertanonci képzést, rögtön elmentem Romániába, a sárkányrezervátumba, és ott ragadtam. Aztán itt kötöttem ki ismét - intek körbe a helyen, mosolyom levakarhatatlan. Ha így indul a visszatérésem, vajon a későbbiekben csak rosszat tartogat nekem a falu?
Félénken, de felemelem whisky-vel megtöltött poharam és Arie-ra mosolygok.
- Rád! - koccantom poharának a sajátom, majd egy isteneset kortyolok az italból. Elismerően bólintok egyet, majd letéve az asztalra a nedűt, kést és villát fogok, majd neki látok a pizzának.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 11:12 | Link

LiaLina


Muszáj nevetnem nekem is, hiszen annyira aranyosan nevet, és ez ragadós. Szeretem a vidám embereket, azt, amikor valaki jól érzi magát. Ha tudom, hogy ez lesz egy szemétkivitelből, sokkal lelkesebben cselekszem meg. Igazából a cipőinek köszönhetem a tényt, hogy itt van, mert olyan lassan sétált, hogy feltételezem, a lába nem bírta már a nyomást. Szóval köszönjük a divatmániának a csodát, amivel ma este megáldott engem.
- Valahogy úgy. Anyáméknak már ott volt a nővérem, Luna. Eléggé holdarcú a lány, szóval rám néztek, és úgy gondolták, ez a gyerek olyan ari lesz, és így lettem én.
Amúgy biztos van a névnek valami jelentése is, de fogalmam sincs, hogy mi az, ez az "ari vagyok" dolog elég jól bevált az elmúlt évtizedekben, szóval inkább nem bolygattam meg a nyugalmamat. Ki tudja, lehet, hogy azt jelenti "vérmes" vagy "sátáni", hát az biztos, hogy olyan nem vagyok.
- Sárkányok? Az szép. Nem ezt tippeltem volna. Inkább kalandornak mondanálak, aki bejárta a világ több országát, összevetette a különbségeket a mágustársadalmak között, és most, mint sikeres ember, visszatért a gyökerekhez.
Nem, tényleg nem mondtam volna meg, hogy sárkányok, de azt hiszem azért, mert bennem is megvan az a stich, hogy férfias és nőies szerint tipizálom a munkákat. A sárkányok meg ugye eléggé férfiasnak mondanák a munkakört.
- Én nem maradtam mesternek, valahogy nem is tudtam mit akarok csinálni. Aztán ráböktem egy egyetemi szakra. Mit nézel ki belőlem, mi lettem?
Sokan nem tudnák megmondani, rám állítólag simán nem illik a végzettségem. Aztán szerintem, ahogy idővel megismernek, rájönnek, hogy tényleg nem vagyok olyan extrémen izgalmas valaki.
- Rád.
Felelem én is, elvégre neki én, nekem meg ő dobja fel az estémet. Kortyolok egyet, majd még egyet, és végül elégedetten teszem le én is. Megérte elnyerni.
- Mik a terveid most, a sárkányok után?
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:14 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Együtt nevetünk, mint régi jó ismerősök. Valamiért ez még nagyobb boldogsággal tölti el a szívem, minthogy egyedül álljak neki a következő könyvemnek a szállásomon. Ismét elmosolyodom, ahogy a testvére is szóba kerül.
- Szóval van testvéred. Vigyázz, mert egyre több mindent tudok meg rólad - iszok még egy kortyot az elém rakott italból, egy sanda féloldalas mosollyal. - Én egyke vagyok - vonom meg a vállam semlegesen. Soha nem zavart, a szüleim nem kényeztettek el, sőt... mindent magamnak köszönhetek, mert, ha az ember apja alkoholista, az anyja meg egyszer csak eltűnik, akkor nemigen számíthat magán kívül másra. Mégis mindig próbálok kedves és odafigyelő lenni a körülöttem lévő emberekkel. Mert most, ha nekem szar, másnak miért kéne, hogy az legyen?
- Beletrafáltál, Arie - nevetek fel halkan. - Ez volt a tervem, de annyira megszerettem az ott dolgozókat és az ott élő sárkányokat, hogy végül maradtam - egy pillanat erejéig hunyom be a szemem. Nehéz volt megírni a két könyvet így, de mivel ebben éltem, valamilyen szinten meg is könnyítette nekem. Az, hogy mindent láthattam, ami a sárkányokkal kapcsolatos csak még inkább motivált a könyvek megírására.
- Régész - vágom rá gondolkodás nélkül. Valószínűleg nem találtam be, de olyan régészes indíttatásúnak tűnik, és még jól is állna neki, ahogy elképzelem a szakmában. Ráadásul valamilyen szinten szerintem mindenkit érdekel a régészet.
Mosolyogva fogadom, hogy ő pedig rám iszik, tekintetem az asztalt pásztázza inkább, ha már feltekinteni nem merek.
- Író vagyok, úgyhogy valószínűleg megírom a harmadik könyvem. Közben pedig cikkeket írok - teszem le a kést és a villát, hogy ismét tudjak inni egy kortyot. Nem tudom mikor ettem utoljára ilyen finom pizzát, ráadásul késsel és villával. Kicsit nem én vagyok, de nem merek neki állni kézzel-lábbal enni, mint egy ősember.
- Nem bánod? - emelem fel a pizzát kacsóimmal, kérdőn tekintek az előttem ülő férfira. Remélem nem bánja, mert alapból bűn késsel és villával enni a pizzát szerény véleményem szerint.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 11:16 | Link

LiaLina


- Mindig elfelejtem, milyen veszélyes dolog veled beszélgetni.
Mindig? Miket beszélek, hiszen csak most találkoztunk. Mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Örülök, hogy végél megszólítottam kint. Bár nem tudom, honnan vettem a bátorságot, én általában a láthatatlan srác vagyok. Tudod, a sofőr a buliban.
- Szóval igen, lebuktam, van egy testvérem. Legalábbis egyet ismerek el. Kurafik korcs kölykei vagyunk.
Nevetem el magam, mert ez viccesen hangzott, másrészt semmi meglepő nem lenne abban, ha tényleg lenne még egy vagy tíz testvérünk. Ha most beállítana valaki, hogy ő is egy Frank, azt hiszem, megveregetném a vállát, és részvétet nyilvánítanék.
- Ha ennyire szeretted, miért jöttél el?
Kérdezem azt ami a témakörben a leglényegesebb szerintem, és mivel ő hozta fel, nem hiszem, hogy a lelkébe taposnék ezzel. Ha meg mégis, maximum terel.
- Majdnem. Mágiatörténész, imádtam Indiana Jonest, de aztán beütött a krach, én meg tanár lettem, de a gyakorlaton kívül nem tanítottam, kártyáztam. Aztán megvettem belőle ezt a helyet.
A szüleim biztos nagyon büszkék lennének rám, meg a sztripper nővéremre, tiszta karrieristák vagyunk mind a ketten.
- Könyvet írsz? Én is. Ki tudja, egy nap majd a Bagolyköves leveleken ott szerepel majd a nevünk a kötelező vagy ajánlott irodalom között. Menő lenne.
Nem is tudom, hogy ezt valaki használja-e még. Mármint a menő szót.
- ó! Nézd már! Te olyan lány vagy! Hála Merlinnek!
Emelem fel a kezeimet, majd teszem le a villát, és fogok neki a kézzel evésnek. Felszabadulás ez egy, férfiembernek.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:17 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

A mindig szóra megemelkedik a szemöldököm, de nem  reagálok rá különösebben. Ezek szerint ő is úgy érzi, mintha már régóta ismernénk egymást. Kicsit megkönnyebbül a lelkem, hogy nem csak én vagyok vele így, elég szarul jött volna ki, ha én elhiszem, hogy mennyire jóban vagyunk, de ő meg közben hülyének néz, amiért ennyire közvetlen vagyok és boldog.
Halkan felnevetek a testvérével megfogalmazott mondaton, de nemigen reagálok rá. Egyrészről nem tudok mit, másrészről pedig, ha tudnék is, sem lenne hozzá semmi közöm, hogy ő hogy áll a testvéréhez vagy hogy sem. Vagy akár a családjához. Én rosszul állok hozzájuk, de legalább van rá okom, amit nem kell tudnia senkinek.
- Kell egy kis pihenés - sóhajtok egy nagyot. Elmosolyodom, ahogy ő is kézbe veszi a pizzát, nagy megkönnyebbülés ez számomra. Soha nem ettem késsel-villával pizzát, és nem is most szerettem volna neki állni. Kicsit felemelem a pizzát, amikor jelentőségteljesen ránézek, majd egy nagyot harapok az ételbe. Finom, kár lenne tagadni.
- Kicsit megfáradtam a rengeteg sárkány között, de vissza kell majd mennem pár hónap múlva úgyis - vonom meg a vállam gyengéden. Így vagy úgy, ahogy Bagolyfalva, úgy a romániai rezervátum is mindig vonzani fog. Főleg, ha pár tojás az inkubátorokban csak arra vár, hogy végig nézd egy kikelés folyamatát. Semmi pénzért nem hagynám ki. Tekintetem Arie arcára siklik. Kártya?
- Mázlista vagy és a mágiatörténet nagyon érdekes - mutatok rá a tényre, amit valószínűleg ő is tud, hiszen azt tanulta, majd őszintén felnevetek. - Vigyázz, mert én is értek kicsit a lapokhoz ám - forgatom meg a szemeimet, miközben lerakom a pizzám és a poharam felé nyúlok. Megállok a mozdulatsorban, amikor kiderül, hogy ő is könyvet ír. Ez érdekesebb, mint az előttem lévő ital. Érdeklődően tekintek rá.
- Komolyan? - mosolyodom el szélesen, mert végre valaki. - Miről írsz, ha nem túl indiszkrét a kérdésem? És tényleg az lenne - csillannak fel szemeim, mert valóban így gondolom. Nem mindenkinek adatik ez meg, de ha egyszer mégis, akkor hatalmas bóknak kell venni.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 11:20 | Link

LiaLina


Ha vannak a világban lelki társaink, akik olyan emberek, mint mi, csak szétszóródtunk - és nem, most nem arra gondolok, hogy van egy, a szerelmed, aki a másik feled is -, akkor biztos vagyok benne, hogy ő az egyik. Nagyon remélem, hogy valóban létezik, hogy ez az egész megtörténik. Nem akarok pár perc múlva arra kelni, hogy megszólal az ébresztőm kellemetlen, álomölő hangja. Azt szeretném, ha délután vagy holnap vagy egy hét múlva is van rá lehetőségem, akkor újra beszélgetni tudjak vele. Hihetetlen, máris a jövőn gondolkozom, pedig még a jelen is itt ül velem szemben.
- Vissza kell menned? Azt hittem, hogy ez egy ilyen végleges áttelepülés.
Mondjuk jogos, aki egyszer éveket tölt egy sárkányrezervátumban, és imádja, élvezi, akkor miért jönne vissza? Azt hiszem, én is most úgy vagyok vele, hogy nekem ez így most jó, kezdek boldog lenni. Nem hiányzik a kártya, eleve nem azért csináltam, mert valamilyen érzést kiváltott belőlem, sőt! Az váltott ki, hogy láttam, ahogy Luna egy rúdon pörög. Nem akartam, hogy a nővérem ennyi legyen. Egy lány, aki mindent ledob. Azt akartam, hogy legyen lehetőségünk újra önmagunknak lenni. Azt nem mondom, hogy a tanítás sem hiányzik, vagyis a gyerekekkel való foglalkozás, mert az igen. Amikor a vonaton bejött az a kislány kérdezni, akkor ott feljött minden, és olyan jó volt a mosolyát látni, hogy megértette, miért nem volt helyes, amit csinált.
- Szóval értesz? Rendben, akkor legközelebb leteszteljük. Felteszek mondjuk egy évnyi ingyen pizzát ellened.
Magabiztos vagyok, elvégre tudom, hogy kiválóan tudok csalni a kártyában. Bármelyik kártyajátékban. Bizony, még az unoban is. Még senkinek se tűnt fel, hogy milyen sok plusz négyes van, amikor rosszul állok.
- Mágiatörténet. Meglepő tudom.
Vigyorogva pillantok rá, én felemelem a poharamat, és iszok egy nagyobb kortyot.
- Amúgy, próbálom magát a száraz tankönyvi anyagot szórakoztatóvá tenni a gyerekek számára. Érdekességeket is belevinni, és egy kicsit színesebben leírni, mint, hogy a 1689-ben a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvény aláírták, lapozzunk. Egyszerűen az a kor, amikor először találkoznak a fiatalok a mágiatörténettel, pont az, amikor a gyermeki én helye szűkülni kezd, de lehetőséget kell még adni neki, hogy a tudásfelvételben jelen legyen.
Azt hiszem, elkezdte a szervezetem megérezni az alkoholt. Inkább csak megrázom a fejem.
- Tankönyveket. És te?
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:25 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

A rezervátum jó ok volt arra, hogy ne menjek haza apámhoz. Kicsit kibúvó volt az otthoni felelősség alól, de egyáltalán nem bántam, sőt! Ha tetőzni akarom még bűntudatom sem volt, és most is ugyanúgy csinálnám, mint anno. Szerettem ott lenni, megedződtem, magabiztosabb lettem. Kénytelen is voltam ezeket a tulajdonságaimat a felszínre hozni, mert mégis csak sárkányokkal és férfiakkal voltam körbevéve. Mindenki tisztelettudó és kedves volt, de nyilván kaptam megjegyzéseket a kinézetemre és hogy mennyire magukévá tennének. Az ilyeneken csak nevettem. Egyiknek sem volt vér a pucájában, hogy randira is hívjon, így tudtam, hogy ezek csak szavak. Nem mondom, hogy nem képzeltek el így vagy úgy, de ameddig csak szavak maradtak a szavak, nem volt okom aggódni.
- Az is, de még van pár dolgom - vonom meg a vállam. - Körülbelül fél év múlva. Pár tojás rám vár az inkubátorokban - mosolyodom el, ahogy eszembe jut az első ilyen szereplésem. Alig bírtuk valahogy elvenni az anyukától a tojást, de muszáj volt. Az anyja is megbetegedett kezelnünk kellett, így elvettük tőle a tojást. Amint kikelt épen és egészségesen visszaadtuk az anyjának, aki kitörő örömmel fogadta, annyira, hogy majdnem meg is halt benne valaki. De túléltük és jókat nevettünk a kis sárkány bénaságain.
- Benne vagyok - nyújtom felé a kezem, hogy meg is pecsételjük azt. A szavak csak szavak maradnak, mint mondottam már. Biztosíték nélkül semmi nem ér semmit, de Arie-nál megelégszem csak egy kézfogással. Lehet csak elbízom magam és pár hónap múlva már a nevemre sem emlékszik, vagy átvág, de egy előlegezett bizalom még senkinek sem ártott. Még ha minimális is.
- Biztos jó tanár vagy. Már nem kártyázol, ha jól vettem ki a szavaidból és van egy menő pizzériád - tárom szét a karom, hogy egyértelmű legyen. - Miért nem mész vissza tanítani? - kérdezem meg tőle. Kicsit indiszkrét tudom, lehet nem is tartozik rám, de ezt meg kell tudnom. Eltudom képzelni tanárnak és az első személyiségjegyekből, amik kiütköztek abban is majdnem biztos vagyok, hogy jól csinálta.
- Engem nemigen kötöttek le soha az ülős dolgok, de abban biztos vagyok, hogy te letudtál volna kötni engem is - mosolygok rá őszintén. Tényleg így gondolom, bár így kimondva lehet furán hangzik a dolog.
- Nos - gondolkodom el egy pillanatra, ahogy ismét kezembe veszem a pizzát. - Én inkább a sárkányokról való merengéseimet vetem papírra. Nemigen szeretem beskatulyázni a könyveimet, bár a kiadók nyilván megteszik - vonok vállat kicsit szomorúan, végül ismét egy jókorát harapok a pizzámba és csendben várom a folytatást. Valószínűleg visszatérő vendég leszek, főleg akkor, ha Arie is bent lesz. Élvezem a társaságát, megnyugtató. Ki tudja meddig fagyoskodtam volna a téren, ha nem jön ki és "ment meg". Ahogy ismerem magam valószínűleg még mindig kint állnék.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 11:28 | Link

LiaLina


- Óóó, akkor ez csak egy kitérő?
Furcsa, de szomorúság fog el. Engem. Egy lány miatt, akit húsz perce behívtam az utcáról. Nem is tudtam a nevét, sem azt, hogy ki ő. Sőt, ami azt illeni, még most is csak annyit tudok, hogy Ophelia a neve, ő pedig annyit, hogy az enyém Arie. Semmi mást. Mégis, húsz perc után elszomorít a tény, hogy fél év múlva el fog menni innen. Pedig könnyen lehet az is, hogy csupán ez a pár kellemes óra lesz minden, ami kettőnk között lezajlik. Furcsa az élet, furcsa, hogy miként változnak a fontos dolgok.
- Attól még, hogy nem játszom egy ideje, tudok. Simán visszaülök a nyeregbe.
Olyan ez, mint a biciklizés. Különben is, én nem úgy játszottam, mint a partnereim. Nem volt bennem forrófejűség, sem őrültség, sem semmi ilyesmi. Én csak arra törekedtem, hogy ne bukjak nagyot, és főleg, hogy a kis trükkömmel ne bukjak le. Jó okból cselekedtem, azért, hogy kikaparjam magunkat onnan, ahova a szüleinknek hála jutottunk. Felelőtlenség így gyereket szülni a világra. Nem mintha én támogatnék bármi olyan dolgot, ha én ejtenék teherbe valakit, akkor megoldanánk, és nem úgy, hogy az anyja is meg én is partnerről partnerre járunk, aztán szólítsanak mindenki újapunak meg újanyunak.
- Nem is tudom. Valahogy sosem volt opció. Azt tudtam, hogy ide akarok visszajönni, mert elég boldog gyerekkorom volt a Bagolykőben, de amikor kérdeztem, azt mondták, be van töltve az állás, így igazából nem is mentem tovább.
Pedig lehet, hogy azt mondták, volna, hogy a jövő tanévben már szabad lesz, vagy, hogy lehetnénk felesben, vagy bármi, de nem tettem. Úgy éreztem, hogy akkor nem ez az utam. Akkor láttam meg azt is, hogy ez a hely eladó, délutánra pedig már az enyém volt. Akkor így jött ki jól a lépés, és valóban, tényleg élvezem is csinálni.
- Öhm...
Köhintek egyet, mert a mondat végénél még nem ért le teljesen az aranyló ital a torkomon, és amit mond, nos az elég kevés férfinak nem indítja be a fantáziáját. Amúgy meg, innen látszik, hogy tényleg figyelek rá, mert egyből kapcsolok.
- Hát ha neked ez jön be.
Nevetem el magam bepárásodott szemmel. Az ital maga is eléggé mar, nem kell még hozzá ilyen extra. De az a baj, hogy el is képzeltem, és most azt hiszem, inkább valami hideget kellene innom, és nem azon morfondírozni, hogy végre hasznosítani lehetne az ágyrácsot is valamire.
- Mondj fel nekik.
Próbálok visszatérni a témához tényleg, de fel kellett kelnem, és el kellett sétálnom a pultig, hogy a hűtőből kivegyek egy üveg 7up-ot. Az volt a legközelebb, és mint mondtam, kell valami, ami eltereli a gondolataimat. Ez majd jó lesz, mert hideg és fanyar.
- Komolyan. Az én kiadóm imádja a sajátos gondolkodásmódot. A tulajdonosa két őrült vörös nő, zseniálisak, és nagyon nyitottak. Adhatok hozzájuk kontaktot.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:30 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Kitérő lenne? Arie szavain elgondolkozom akaratlan. Nem tudom, hogy kitérő-e. Hogyha vissza megyek Romániába, akkor ott is maradok-e, de az tuti, hogy vissza kell mennem. Az már teljesen más kérdés, hogy visszajövök-e ide. Ha van okom visszajönni, akkor valószínűleg megtenném, de ha nincs... akkor lehet otthonomnak hívhatom már Romániát. Egyelőre újként jöttem ide vissza, nem hiszem, hogy bárki is emlékezne rám, de az új, mindig jó. Váratlan változásokat hoz magával, váratlan döntéseket.
- Mmm, ha ez alatt a fél év alatt, amit itt töltök - harapok egyet a pizzába, majd a falat lenyelése után folytatom. - Lesz okom visszajönni, akkor nem csak egy kitérő lesz - mosolyodom el, kezembe fogom a poharat. Az ital jólesően égeti a torkom, már-már mondhatni és is hamarosan lángot okádok.
- Kérdezz rá most! - csillan fel a szemem, kicsit fel is emelkedem ültömből, annyira elvisz az elragadtatottság. Mennyire jó lenne, ha Arie újra tanítana. Biztos vannak alkalmazottjai, akik tudnák vinni a helyet, amíg ő tanít.
Keresem Arie tekintetét, ami kicsit, mintha be lenne könnyezve neki. Mosolygok, majd kicsit lelankad a mosolyom, amikor leesik, hogy mit is mondtam és ez vajon külsősként hogy hangozhatott. Eltakarom a szemem pár másodperc erejéig, de a mosolyom nem tud lelankadni. Nemrég találkozunk és máris megfullasztom a srácot. Remek nap lenne, feltenné az i-re a pontot. Ráadásul Arie túl jó ahhoz, hogy egy olyan nőt viseljen el, mint én. Remélem nem gondolja azt, hogy "olyan nő" vagyok. Voltak kapcsolataim, leginkább csak alkalmiak, de azért nem teszem szét mindenkinek a lábam! Nekem is van önbecsülésem kérem szépen!
- Jól vagy? - simítom meg alkarját, amikor visszaül elém a 7up-pal. Mosolyogva kérdezem meg, mintha mi sem történt volna az előbb, fejemet kicsit jobbra is döntöm. Kezem elveszem, majd ahogy hátradőlök az én látásom is elhomályosodik pár pillanatra. Amilyen régen ittam tömény alkoholt ez nem is meglepő. Lehúzom az utolsó kortyot, megeszem a maradék pizzám, így tekintek ismét Arie-ra.
- Gondoltam rá - vonok vállat óvatosan. - De ettől az egytől eltekintve meg nagyon jó kiadók.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 11:32 | Link

LiaLina


- Mi tartana itt?
Hú oké, álljunk le, ez egy nagyon erős, nagyon nagyon erős bekérdezés volt. Jó, hogy nem találom ki, hogy holnap kettőkor feleségül veszem, ha ezen múlik. Azt hiszem, egy kicsit régen voltam már igazán jó társaságban, és valóban elkezdek aggódni, hogy mi lesz, ha ez véget ér. Viszont szépen, érdeklődőn kérdeztem, nem úgy, mint egy őrült. Amúgy is, sok minden itt tarthatja az embert, vagy sok minden miatt visszajöhet. Én is visszatérő vagyok, gondolom Ariananak is jó oka van itt lenni, és Ophelia sem véletlenül választotta ezt a helyet.
- Gondolod? Nem akarok nyomulós lenni. Tudod, az a fajta, aki mást sem csinál, csak érdeklődik mindenről. Szabad állás, van pasid, mikor kávézunk együtt, mi a helyzet. Vannak ilyen emberek, akik nem tudnak kérdések nélkül élni, és újra meg újra felteszik ugyanazokat. Idegesítőek.
És mivel engem is idegesítenek, feltételezem, hogy másokat is idegesít a dolog. Szeretek inkább kivárni, halogatni, ami nem feltétlen egy jó taktika, sőt, ami azt illeti, nagyon rossz megoldás bír lenni. Szóval egyelőre lebegek, és amikor már ez a hely biztos lábakon áll, mondjuk a két tanév közötti időszakban, és úgy áll, hogy van hely, akkor szerintem mindenképpen meg fogom pályázni a dolgot.
- Persze, csak, amikor azt mondtad, hogy, öhm.
Valóban jó ötlet ezt elmesélni? Még a végén perverznek fog tartani. Egy pillanatra meg is állok a gondolatmenetben, de aztán eszembe jut, hogy ő kezdte, szóval én igazából csak az ő áldozata vagyok. Szegény Arie. Már szinte sajnálom magam.
- Szóval. Felvetetted, hogy le tudnám kötni a figyelmedet. Csak az, hogy "biztos le tudnál kötni", kissé máshogyan jött át fejben, és eléggé elképzeltem, ahogy éppen, hát, ezt teszem.
A végébe egy kicsit bele is zavarodom, megvakarom az orrnyergemet, miközben rá pillantok. Nem akarom, hogy nagyon furcsának nézzen, még ha az is vagyok, így csak legyintek egy aprót, és megköszörülöm a torkom.
- Szóval, jó kiadók. Ha mégis megunod őket, csak szólj. Amúgy, van már szállásod?
Igen, ez a lekötözés után egy szuper téma, gratulálok fiam.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:34 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

- Mondjuk egy említésre méltó pasi - kezdek el merengeni, a plafont bámulom közben. - Ha egy kisebb sikert eltudnék érni az itt létem alatt. Ha kicsit enyhül az odavágyódásom - teszem keresztbe az asztal alatt a lábam. Nos... ezek mind olyan dolgok, amik összejöhetnek fél év alatt. Ha olyan mázlista vagy, mint Fortuna gyereke, akkor van esélyed. De ha olyan, mint én, akkor nincs valami sok esélyed. Nem tartoztam soha a szerencsések közé, de sosem bántott, mert így is eltudtam érni dolgokat, mint a mellékelt ábra mutatja. Nem vagyok ostoba, felszínes és önző. Ezek mellé sikeres író vagyok, és sikerült lehúznom nem tudom hány évet Romániában. Szóval... félreértés ne essék. Nem nézem le magam, és van önbecsülésem, egyszerűen sok dolgot nem a szerencsének köszönhetek, hanem saját magamnak.
- Nem lennél az - megrázom a fejem, miközben rákönyökölök az asztalra. - És mikor kávézunk együtt? - teszem fel én a kérdést, kicsit közelebb hajolok Arie-hoz. A pizzám nagy része elfogyott, de több nem fér belém. Poharamat megfogom kezemben és kortyolok belőle egyet. Ha ő túl nyomulósnak érzi ezeket a kérdéseket, akár egy interjún, akár egy lánynál, akkor majd én megkérdezem. Az nem számít, hogy egy hímnemű és egy nőnemű emberről beszélünk most. Élvezem Arie társaságát. Annyira, mint már régen egy embernek. Tudunk beszélgetni mindenről, nyitott, közvetlen, kedves és jó a feneke. Mi kellhet még egy nőnek, aki este tizenegykor a faluban téblábol mínusz nem tudom hány fokban? Ja, hát a feneke... amikor ment a hűtőhöz volt ám időm lecsekkolni mindent. Ráadásul nő vagyok, úgyhogy nekem ehhez nem kell több pár másodpercnél és mindent láttam, mindent tudok. Ez a mindent tudok így is értendő. Minden kis gyűrődést a nadrágján.
Kicsit kikerekednek a szemeim, ahogy Arie kifejti nekem megfulladásának okát. Nos, igen. Gondolhattam volna, hogy tényleg rosszul fog hangzani, de kár is lenne tagadni, hogy nem bánnám, ha lefoglalna. Vagy így, vagy úgy.
- Öm... - iszom meg az utolsó kortyot az aranyló italomból. - Ki tudja? Lehet még lesz rá példa. Akár több is - vonok vállat enyhén, ahogy felveszem a szemkontaktust. Valószínűleg ezt a pohárka whisky-t is megéreztem. Nem lenne meglepő, nagyon régen ittam töményet. Meg úgy alkoholt. Romániában nem engedhettem meg magamnak, hogy igyak, ott mindig ébernek kellett lenni. Sajnos nem voltak ereszd el a hajam esték, ami nem meglepő, bármikor beüthetett a krach. És mellettem szóljon, hogy amúgy nem szoktam ilyeneket mondani, de tényleg régen élveztem ennyire egy ember társaságát.
- Van, valami néni kiadja a fölső szintjét, de elég unszimpatikus volt - mosolyodom el. - Tudod, ez a tipikus néni, aki soha nem mosolyog - vonok vállat, majd óvatosan felkelek. Még stabil vagyok, úgyhogy legyet elkortyolgatok még egy whisky-t.
- Főzhetek egy teát? - kicsit lejjebb hajolok Arie-hoz, hogy - bár csak ketten vagyunk itt -, de ne kelljen kiabálnom és tutira meghallja. A választ meg sem várva indulok el a konyha felé, hogy majd feltalálom magam. Szeretem a kihívásokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 6. 11:37 | Link

LiaLina


Zavarba hozott ezzel a mondattal, érzem, ahogy a füleim égni kezdenek, de mivel ő a plafont nézi, így én egész nyugodtan rátehetem hűvös ujjaimat a bal fülemre, hogy egy kicsit enyhüljön az érzés. Na most akkor, mit is mondhatunk említésre méltónak? Nyilván, nem kérdezhetek rá, de próbálom kitalálni, hogy egy olyan kaliberű hölgynél, mint ő, mit is jelenthet ez, és valahogy mindig sikerül oda kilyukadnom, hogy én ebből mit tudok teljesíteni. Nyilván, illendő volna tán, ha ez a bizonyos férfi megkapó. Valljuk be, hozzá egy magas, jóképű, mondjuk piszokszőke hajú és kék szemű férfi illene, aki simán csendre int egy hisztériás mennydörgőt. Oké, ez nem igazán az én asztalom, viszont talán némiképp tudok javítani azzal, hogy jó a humorom - szerintem -, és jó beszélgető partner vagyok - ugyancsak szerintem -. Előzékeny és illemtudó vagyok, de nem domináns. Mondjuk ez nem tudom, esetében mennyire jó, de az eddigi kapcsolataim mind olyan nőkkel köttettek, akik állandóan legyőztek engem. Amúgy is, miért is gondolkozok én ilyenekről? Nem mondta egy szóval sem, hogy nincs valakije, hogy nem egy pasihoz jött haza.
- Kedden, tizenegykor.
Mondom nyugodtan, azért figyelek rá a belső pánikom ellenére is, és igyekszem olyan nyugodtan folytatni a beszélgetést, mintha az előbb nem egy százalékos skálán próbáltam volna megtippelni, hogy mekkora esélyem lenne nála.
- Holnap segítek a költözködésben, elbűvölöm a főbérlőt, amíg te a megbotránkoztató csomagokat felcsempészed. Aztán segítek felvinni a nehezebb dolgokat. Vasárnap főleg kipakolsz, esetleg egy-két sms-t dobunk egymásnak. Hétfőn nyilván megbeszélésre mész, ahogy én is, szerdán pedig már túl sok nap telt el, így a kedd tökéletes. Tizenegykor találkoznánk, de akkor már egy könnyű ebédet is megejtünk, utána kávézunk, majd elbeszélgetjük az időt, így három fele jöhet a desszert is.
Olyan simán mondom el neki, mintha ez már megtörtént volna. Azt hiszem, ha valóban így lenne, az azt jelenten, hogy tényleg lesz második, harmadik és ki tudja, talán tizedik alkalom is. Jó lenne, ha így volna, de tudom, hogy ez azért egy merész lépéssor, főleg, hogy se nem kigyúrt, se nem szőke nem vagyok. Arra, hogy akár többször is kikötözhetem, felnevetek, és jól is esik, hogy a tea felől érdeklődik.
- Persze, ott balra fent van rengeteg féle. Nekem is csinálsz egyet? Rád bízom magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:38 | Link

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Amíg a sárkányokkal dolgoztam, sajnos vagy nem sajnos, de még a tarkómon is szemem nőtt, így könnyedén nézem végig, ahogy Arie vörös füleire teszi a kezét. Mosolygásra késztet, ahogy a férfi, aki előttem ül zavarban van. Önbizalommal tölt el, ami egyáltalán nem hamis. Őszintének kell lennem magammal is. Ha úgy alakul, akkor Arie miatt megérné itt maradnom, akár szépen lenne vége, akár csúnyán. Ha csak pár hónapig tartana a románcunk, akkor is simán megérné. Kedves, őszinte, megértő és lojális alkatnak tűnik. Ennél több mi kellhet egy olyan nőnek, akinek szintén megvannak ezen tulajdonságai? Mosolyogva kelek fel ültömből, hogy elinduljak a pult felé teát készíteni, de Arie megállásra késztet. Csillogó szemekkel és kalapáló szívvel hallgatom végig, ahogy tervezi a közös kávézásunkat, ami ebéd is egyben. Mosolygok, majd amikor befejezi a tervének ecsetelését, még mindig egy szelíd mosollyal lépek közelebb hozzá. Mutató és középső ujjammal lágyan megsimítom arcának élét.
- Nagyon jó lesz - suttogom, majd ellépve tőle elindulok teát készíteni. Szinte kiugrok a bőrömből, hogy most valami randifélét beszéltünk meg igazából, de ezt semmi pénzért nem mutatnám ki. Valószínűleg olyan lennék, mint egy tizenhat éves tinilányt, akit először hívtak el randevúra és fogalma sincs hogy viselkedjen majd, mit csináljon, mit illik vagy mit nem illik. Pontosan így érzem magam belül, de elég jól palástolom, nincs is más esélyem, ha nem akarok hülyének tűnni az első kis meghitt pillanatunkban.
A pult mögé érve rögtön kinyitom a balra fent lévő szekrényt és egy tea Kánaán esik a szemem elé. Az állam majdnem leesik, ahogy elém tárulnak a különböző ízesítésű teák. Mosolygok, felrakom a vizet forrni, amíg várok, a talált hi-fit bekapcsolva váltogatok a csatornák között, hátha van valami nekem való. Az egyiken megállok, majd csípőmet ringatva kezdek el táncolni. A víz szép lassan felforr, addig előkészítem egy másik szekrényben talált csészéket és bele öntöm a vizet mindkettőbe. Egy tálcára pakolok cukrot és egy félbevágott citromot, két teafiltert, így indulok el táncikálva Arie felé. Lerakom elé a tálcát, két kezét megfogom, és elkezdem magam felé húzni.
- Gyere - mosolygok rá gyengéden. Lehet tényleg megéreztem a whisky-t.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed