28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2018. december 28. 17:15 | Link

Erik
Én | december 28

Azt hiszem, örülök, hogy túl vagyunk az egész karácsonyosdin. Nem mintha nem szeretném ezt az ünnepet, csak ha egészen őszinte akarok lenni... nem vagyok nagy rajongója. Mégsem. A családom és az iskola mindig nagy ügyet rendezett belőle, míg én csak szerettem, ha nyugalom van és béke. Sütöttem a lovaknak az istállóban sütit, meg még  menhelyi kutyáknak is - és nem mellesleg Olivérnek -, ami végül elég nagy sikernek örvendett.
Mára viszont találkozóm volt megbeszélve és mivel sem romantikus helyszínt nem akartam, sem olyat, ahol a kaja esz meg engem, ezért javasoltam Eriknek ezt a helyet. Elég pozitívak voltak róla a visszajelzések, én pedig bíztam mások véleményében.
Szóval felöltöztem, még kabátot, meg pulóvert is vettem és kivételesen nem felejtettem el pólót sem húzni. Felkentem egy egyenletes részeget a bivalyerős alapozóból, hogy eltakarja az arcomon lévő ezernyi kis pöttyöt, majd a kabátom megigazítva kiléptem az ajtón. Most épp nem voltam késésben, a hétre megbeszélt találkához még éppen időben léptem be az ajtón és bújtam is ki rögtön a túl meleg ruhadarabból.
A tekintetemmel Eriket kerestem az asztaloknál, azt hiszem, hogy legalább foglalhattam volna, vagy valami, mert akkor legalább tudnám, merre kéne most keressem. Teljes tanácstalansággal indultam el, hogy körbejárjam a pizzériát és előkerítsem.
Hozzászólásai ebben a témában

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2018. december 28. 19:21 | Link



18:50. Idegesen sétálok a pizzéria előtt, fel és le miközben pumpálom a cigarettát. Az emberek elmennek mellettem és hallom, ahogy megjegyzik, hogy nem vagyok komplett. Annyira nem tévednek nagyot, de máshogy vagyok lökött, nem pedig úgy, ahogy ők gondolják. Nem tudom, hogy mit csináljak. Bemenjek? Ne menjek? Bonnie. Sok szép és nem túl szép emlék köz hozzá. Gyermekkori szerelem, melyből barátság lett, majd mikor előjöttek a drogproblémáim kizártam őt az életemből. Évekig nem tudtam róla semmit, majd kaptam egy rossz hírt. Balesetet szenvedett. De ezzel sem tudtam mit kezdeni, őszintén akkor az sem érdekelt volna, ha meghalt. Minden gondolatom a drogok körül forgott, minden emberi kapcsolatom megszűnt, vagyis csak olyanok maradtak, melyekből hasznot húztam: dílerek és buta fruskák, akik könnyen széttették a lábukat. Ebből álltak a napjaim és csak ez éltetett. Aztán jött az elvonó és rendbe lettem. Ezután próbáltam újra felvenni Bonnieval a kapcsolatot, de nem sikerült. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy most ő van hasonló helyzetben, mint én. Drogok. Elvonó. Minden nap bent jártam az intézetbe, ahova bezárták, de sose mentem be hozzá. Nem tudtam. Nem ment, mivel úgy éreztem, hogy cserben hagytam. Magára hagytam és nem voltam ott, mikor szüksége lett volna egy barátra.
Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, görcsbe szorult a torkom és valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, hogy szükségünk van-e arra, hogy a régi sebeket újra feltépjük. Mikor megtudtam, hogy itt tanul az iskolában, megkerestem bagolyban, aminek a vége egy megbeszélt találkozó volt. 2019.12.28 19:00, pizzéria.
Egyszer csak ismerős alak tűnik fel a távolban, mire én „elrejtőzöm”. Továbbra sem tudom, hogy akarom-e látni, de ő itt van és gond nélkül sétált be. Elnyomtam a cigarettát, erőt vettem magamon és besétáltam én is a pizzériába. Követtem őt, majd mikor utolértem egy mosolyt erőltettem arcomra és megszólítottam.
-Csak nem engem keresel? -

Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2018. december 28. 22:50 | Link

Erik
Én | december 28

Nem mondhatnám, hogy a kapcsolatunk zökkenőmentes volt. Anno nagyon szerettem őt. Csak a lovaglást valahogy még inkább, így ahogy a dolgok Kevével is elterelődtek egy idő után, úgy Erikkel is inkább a barátvonalat sikerült erősítenem. Akkoriban sajnáltam a dolgot, de aztán annyira eltűnt és nem keresett többé, hogy úgy éreztem, talán nem is akkora probléma ez. Nem ezt érdemeltem, vagy nem akartam belátni, hogy igen.
Erre képes volt és megkeresett, nem sokkal ezelőtt, én pedig belementem, hogy legalább egy találkozót összehozzunk. Kíváncsi voltam, hogy mire is vitte az életben, sokat változott-e.
Szóval túlléptem a kételyeken, hogy most kell-e ez az életembe, majd felöltöztem és elindultam. Nem kellett volna sietnem, mert ahogy beléptem az étterembe, kicsit rá is stresszeltem. Lehet, hogy meggondolta magát és nem jött el? Mély levegőt vettem az ujjaim tördelve és körbesétáltam a helyet, alaposan körbenézve. Már éppen indulni készültem volna haza, mikor meghallottam a hangot a hátam mögött.
- Tessék? Én... oh - ahogy megfordultam, realizálnom kellett, hogy bár változott, a vonásain nagy része nagyon is ismerős a számomra, így csak egy aprót szusszantam, mielőtt vontam volna egyet a vállamon. - De, azt hiszem, igen. Nem voltam biztos benne, hogy eljössz. Leüljünk?
Az állammal az egyik asztal felé böktem, a kezeim esetlenül zsebre vágva, hogy ne csak így lóbáljam magam mellett, látványosan érzékeltetve, hogy nem tudom, mit csináljak velük.
Hozzászólásai ebben a témában

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2018. december 29. 17:17 | Link



Itt áll előttem teljes valójában. Ugyan olyan szép, mint anno annak idején. Sőt! Még szebb. Igaz, gyerekszerelem volt, de akkor olyan valóságosnak tűnt. Hány évesek is lehettünk? Ha jól emlékszem olyan 16 éves korunkban jöttünk össze, kezdtünk el járni, kinek, hogy tetszik. Nem volt hosszú a kapcsolat, de annál tartalmasabb. Mondhatni, hogy nagyon sok mindent vele éltem át először, vele tapasztaltam meg. Ki gondolta volna?! A göndör fürtök beleégtek retináimba, s bármikor megismertem volna őket. Most pedig ugyan azok a fürtök tulajdonosukkal együtt, itt vannak előttem. Bambán állok,pedig ez nem jellemző rám. Mint ahogy a túlzott izgulás sem, amit az előbb vittem véghez odakint. Szinte hallom, ahogy dübörög a vérem, de megpróbálom minél higgadtam maradni. Kérdésére,  miszerint helyet foglalunk-e, csak bólintottam. Követve őt elindulok az egyik eldugottabb helyen lévő, nyugisabbnak tűnő asztal felé, majd mikor odaérünk kihúzom neki a széket. Ha helyet foglal, akkor természetesen be is tolom a széket, majd nekiállok levenni kabátomat. Igyekeztem megadni a módját a dolognak, így inget és zakót húztam a sötétkék farmerhez. A nyakkendőt már túlzásnak éreztem, így az most kimaradt.
- Örülök, hogy újra látlak. Alig változtál valamit! – ott volt a nyelvem hegyén, hogy hozzátegyem, „Még mindig gyönyörű vagy.”, de végül jobbnak láttam ezt mellőzni. Valahogy ez már kicsit olyan, mintha átlépne egy határt. Na meg lehet van valakije, aki nem örülnek neki túlzottan, hogy ilyeneket mondok a barátnőjének. – Hogy vagy mostanság? Mit keresel újra az iskolában? – igyekszem elindítani valahogy a beszélgetést, de csak ilyen bugyuta kérdések jutnak az eszembe. Mondjuk nem kezdhetem mindjárt úgy, hogy „Na mi a helyzet a drogproblémáiddal?”. Meg, hogy: „Jártam ám nálad majdnem minden nap az elvonó alatt, csak egy puhap*cs voltam, és nem mertem bemenni.”. Szóval igen, maradnak az idióta kérdések és a szinte tapintható feszültség. A pincér ekkor lép oda hozzánk és felteszi a szokásos kérdést, hogy mit is kérünk. Nem túl udvariasan én azonnal leadom a rendelésemet:
- 4 cl whiskeyt kérek szépen jéggel, mellé pedig egy pohár jó minőségű fehérbort. Köszönöm! – szinte biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz némi lazítóra.
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2018. december 30. 15:34 | Link

Erik
Én | december 28
 
Nem izgultam túl a dolgot, én nem sokat változtam, mióta legutóbb találkoztunk, sőt. Talán annyi, hogy akkoriban még nem szoktam a világ elől elrejteni az arcomat lepő megannyi foltot, csak vontam egyet a vállamon. Illetve, még nem kezdtem el gyűjteni a karikákat a testem különböző részeibe.
- Hát, úgy valahogy. Te sokat változtál - jegyeztem meg, mert nem igazán akartam kamuzni ezt illetően. Aztán elmosolyodva biccentettem a kihúzott székre és leültem. Szerettem az ilyen apró gesztusokat, szerintem nem voltak nagy igényeim. - Megvagyok, újra elkezdtem komolyabban lovagolni és ezzel is dolgozom. Azt, amit mindenki más is. Tanulok.
Szerintem ez eléggé adja magát, mert nem mindenki tud akkora nagy franc lenni, hogy csak elhéderel a nagyvilágban és nem csinál semmi komolyat, mint az ismerőseim egy része.
A pincér ahogy megjött, Erik le is adta a rendelését, én pedig kissé felszusszanva néztem az előttem lévő lapra, mielőtt még az ajkamba haraptam volna.
- Én egy multivitamint kérek - néztem nagy szemekkel a pincérre, mielőtt becsuktam volna az itallapot. - És, mi újság veled? Minden rendben van?
Hozzászólásai ebben a témában

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 2. 13:48 | Link



Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Bonnie nem változott semmit, mert igen, de a vonásai még mindig ugyan olyanok, mint x évvel ezelőtt. A szeplők, melyek számomra inkább voltak szexisek, mint gázosak, most nem látszanak annyira. Azonban a testékszerek, melyek idő közben rákerültek, annyira nem vonzzanak. Megjegyzésén, miszerint én sokat változtam, csak elmosolyodom. Hát lehet benne valami, mivel az egyetem, a munka, mind megköveteli azt, hogy komolyabban fessek. Egyébként nincs bajom ezzel a változással, mivel a nők érdeklődését valahogy jobban fel lehet kelteni zakóban, mint pulcsiban. Végighallgatom, hogy mi a helyzet vele, melynek végén csak biccentek egyet.
-Ennek örülök! Nagyon jó voltál illetve gondolom még vagy is benne. – egy mosolyt küldök felé, de valahogy nem találom a szavakat. Bonnie is leadja a rendelést, majd a pincér távozik.
- Hát velem minden a legnagyobb rendben. Egyetemre járok, igazságügy- és varázstörvénykezést tanulok, mellette pedig a Minisztériumban vagyok gyakornok apám és a bátyám mellett. Tudod, a családi „biznisznek” menni kell. – újabb mosoly, majd közben a pincér is visszaér a kért italokkal. Lerakja a multivitamint Bonnie elé, majd én is megkapom őket. Kezdésnek lehúzom a whiskeyt. Sajnos rá kell jönnöm, hogy képtelen vagyok addig rendesen beszélgetni vele, amíg nem tálalok ki előtte. Magam elé húzom a borospoharat és elkezdem forgatni, játszani vele. Nem nézek fel a lányra, csak közlöm vele a tényeket.
- Jártam nálad. Minden nap bementem hozzád az elvonóra, de egyszerűen nem voltam képes tovább menni az előtérnél. Sajnálom! Képtelen voltam rá, mivel számtalan rossz emlékez idézett fel. Akartam, hogy tudd, ott vagyok, de… - nem fejezem be a mondatot. Bűnbánó tekintettel pillantok fel rá. Arcomon keserűség ül. Megemelem a poharam és iszok egy korty bort. – Szóval igen… -

Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2019. január 4. 20:36 | Link

Erik
Én | december 28

Oh boy...
Hozzászólásai ebben a témában

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 5. 16:13 | Link



little girl
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2019. január 10. 19:58
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2019. január 7. 04:30 | Link

Erik
Én | december 28

Oh boy...
Hozzászólásai ebben a témában

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 8. 17:32 | Link



Én nem értem, hogy mi van mostanában a nőkkel. Mit van mindegyik azzal elfoglalva, hogy én mikor és kivel és hol és miért… Mintha nem lenne nekik teljesen mindegy, pláne Bonnienak. Neki meg volt a lehetősége, aztán mégsem élt vele. Hogy költői legyek eldobott, mint egy rongyot, mert neki a lovaglás sokkal fontosabb volt. Értem, én de mégsem. Miért nem lehetett megtalálni az arany középutat? Bántja az egómat, hogy kidobott? Hát eléggé rendesen, de túltettem magam rajta. Kérdését válaszra se méltatom, mindössze egy gyilkos pillantással illetem. Haladtunk tovább és újabb nem túl kedves megnyilvánulás tört elő belőle, amire csak egy szemforgatással reagáltam. A kezdeti dühöm kezd csillapodni, helyét pedig nem is tudom mi veszi át. Nem nevezném sajnálatnak, mert nem az, de valami ahhoz hasonló. Ott áll előttem a göndör fürtjeivel, a szeplős arcával, amit igaz, hogy most festék takar, de én tudom, hogy ott vannak. Kezéből csepeg a vér, mivel elég rendesen felsértette a pohár törögetéskor. Hallgatom, ahogy csak törnek fel belőle a kérdések, melyek részben jogosak is. Aztán elkezd remegni a szája, amiről nekem azonnal a sírás jut az eszembe.
- Cseszd meg! – morgom az orrom alatt, majd a szalvétát felkapva az asztalról állok fel és lépek oda hozzá. Kezébe nyomom a szalvétát, hátha az felfogja a vért egy kicsit, mivel a nadrágja nem a legjobb törlő alkalmatosság. Majd ha tetszik neki, ha nem, odahúzom magamhoz és jó szorosan megölelem. Hiába próbálkozik szabadulni, nem hagyom. Csapkodhat, sikíthat, kiabálhat velem, akkor sem. Egyik kezemmel a beletúrok a hajába és fejét kissé megdöntöm, hogy puszit tudjak adni a homlokára.
- Bocsánat! – suttogom. – Ezt nem így és nem most kellett volna, már látom. – bűnbánó tekintettel nézek le rá, mivel egy fejjel magasabb vagyok nála, és remélem, hogy rám pillant. Elengedem, ha akar akkor elmehet, nem fogom visszatartani.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2019. január 8. 17:37
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2019. január 10. 17:11 | Link

Erik
Én | december 28

Azt hiszem, hogy ezért nehéz velem jóban lenni. Mert attól a pillanattól, hogy elkattanok, egyik sértő és szándékosan bántó megnyilvánulás követi a másikat, különösebb mérlegelés nélkül. Eriket is megpróbáltam minél hamarabb megsérteni, még ha nem is feltétlenül ez volt a célom. De teljesen kiborított, minden különösebb plusz nélkül.
Végül csak éreztem, hogy remeg az ajkam és a mellkasomban is ott volt az a forró nyomás, de nem akartam beismerni, hogy nagyon is közel állok hozzá, hogy elsírjam magamat. Nem szerettem a múltamról beszélni. A vérző kezembe nyomta  a szalvétát, én pedig ráfogtam, annak ellenére is, hogy nem volt különösebben higiénikus. A karjait körém fonva húzott közel, én pedig elsőre csak megpróbáltam eltolni, mikor nem volt hajlandó, a vállát kezdtem csapkodni.
- Erik eressz el, ne ölelgess, hallod? Nincs szükségem a sajnálatodra, eressz! - dühöngtem, de már mindegy volt, mert éreztem, hogy az első könnycsepp kibuggyant és a hátam elkezdett rázkódni. Nem értettem az emberekhez se most, se soha, a lovakkal valahogy egyszerűbb volt. Csak érzésből tudtam, mi a helyes.
A fejem a vállának döntöttem egy pillanatra, nagyot szipogva, hogy visszafojtsam a sírást. Nem állt jól, a sminkem is lefolyt, a kedvemnek is fuccs volt tőle, kinek jó ez?
- Miért fontos ez egyáltalán? Minek mentél oda? Miért akartál találkozni? - törölgettem meg az arcom, elhajolva tőle, mielőtt felpillantottam volna rá a kissé kipirosodott zöldjeimmel. - Nem értek semmit, Erik.
Hozzászólásai ebben a témában

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 10. 19:54 | Link



Csapkod. Számítottam rá, sőt biztos voltam benne, hogy kapni fogok azért, amiért megölelem. Valahogy mindig elég heves természet volt, vagyis az én fejemben úgy él róla a kép. Aztán lehet tévedek. Hallom amit mond, érzem, hogy minden porcikája megfeszül, úgy távolodna el tőlem, de sajnos minden próbálkozása hiábavaló. Nem eresztem és a szavai sem hatnak meg túlzottan. Csak ölelem és nem eresztem, mert félek, hogy így elborulva még nagyobb kért tesz magában. A keze éppen eléggé rosszul fest, ő még nem tudja de ezzel el fogom vinni a gyengélkedőre, hogy ott beforrasszák vagy valami. Tudom, hogy arra is nemleges választ fogok kapni, így majd akkor szembesítem vele, mikor már nagyjából ott vagyunk. Addig is maradjon édes és boldog tudatlanságba. Egyszer csak eltört az a bizonyos. Éreztem, hogy Bonnie sírni kezd, mire fel még jobban magamhoz húztam és simogatni kezdtem fejét. Érzem ahogy nekem dől egy rövid időre, majd újra megszólal, de immár nem dühösen, hanem inkább elkeseredetten? Nem tudom eldönteni, hogy milyen érzelem is van a dolgok mögött. Zsebembe nyúlok, kiveszek nagyjából akkora összeget, mely fedezi a megrendelt dolgokat, és az asztalra dobom.
- Gyere! – közölöm vele, miközben elengedem. Kabátját felveszem a székéről, majd a sajátomat is, a hátánál fogva kifelé vezetem a pizzériából, egészen pontosa a pizzéria elé, ahol nem néz minket elég sok szempár. Így is biztos vagyok benne, hogy holnapra a fél iskola tudni fogja, hogy mi történt ma itt. Örülök neki, hogy már nem járok oda. Mikor kiérünk megállok nem messze az ajtótól, majd Bonnie felé nyújtom a kabátját.
- Mert te fontos voltál nekem, bármennyire is hihetetlen. Mert tudtam, hogy min mész keresztül, mert én is végigcsináltam. Mert tudtam, hogy milyen mikor teljesen egyedül vagy és mindenki rossz embernek tart. Mert én megértettem volna a helyzeted. De puhap*cs voltam! Sajnálom… - közlöm vele komolyan, de szelíden.
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2019. január 10. 22:15 | Link

Erik
Én | december 28

Ahogy elkezdtek potyogni a könnyeim, semmit nem segített az ügyön. Rázkódtam, undorítóan éreztem magam és valamilyen szinten bántam is, hogy anno egy karrierista murva voltam, de már nem volt mit tenni. És igazából, ha nem olyan lettem volna, amilyen, most nem lennék ott, ahol. Tehát nem változtatnék, semmin, mert köszönöm, jól vagyok. Azt hiszem.
- Mi? Hova megyünk? Ugye most nem az a  rész jön, ahol a filmben kibelezik a gyanútlan nőt? - kérdeztem egy pillanatra teljesen lesokkolódva, mert fogalmam sem volt, hogy hova akar menni és miért. Bosszúból elás? Olvastam már ilyen könyveket is!
Kicsit ugyan habozva, de hagytam, hogy kihúzzon az épületből, mert nem tetszett, hogy bámultak az emberek, ez nem az a pillanat volt, mikor tetszett a gondolat, hogy meredjenek rám. Inkább belebújtam a felém nyújtott kabátba és összehúztam magamon.
- Nem haragszom. A harag nem vezet semmire, csak magamnak ártok vele. Csak váratlanul ért és felhúzott - vontam meg a vállam kicsit tanácstalanul, mert ismert már, tudta, hogy forrófejű vagyok, mikor nem a sportról volt szó. Mindig így volt ez. - Egy idő után nem kerestelek, mert gondoltam... úgyis dühös vagy rám. De... mi lenne, ha inkább valami kellemesebbről beszélnénk, ami nem... kötődik függőséghez és elmegyógyintézethez?
Próbáltam meg normális lenni, nagyon kevés sikerrel, de legalább nem vádolhat meg, hogy lelketlen dög vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 13. 15:56 | Link



Bonnie hirtelen hangulatváltozása szinte sokkol. Az előbb még őrjöngött, most meg olyan kérdéseket tesz fel, hogy szikrát nem kapok tőle.
- Tessék? - kérdezek vissza értetlen tekintettel. - Miért is beleznélek ki? Túl sok horrort néztél azt hiszem... - megcsóválom fejemet. Ahhoz képest, hogy azt hiszi, meg akarom ölni, elég készségesen tipeg kifelé. Nem is értem! De végül kiérünk és a benti Bonnie eltűnik. Újra a higgadt leányzó áll előttem, akit az átlag ismerhet.
- Te nem vagyok százas, ugye tudod? - hangosan felnevetek, de nem tudom, hogy kínomban vagy zavaromban. Figyelem amit mond, és mikor ahhoz a részhez ér, hogy miért nem keresett arcom komorrá válik, a földet kezdem vizsgálgatni.
- Ez marhaság, remélem te is tudod! Nem azért nem kerestél mert én "biztos dühös vagyok", hanem magad miatt. Gondolom féltél vagy valami ilyesmi. - a mondandóm végén emelem csak fel fejem és nézek a velem szemben álló lányra. Kusza tincsei ismét arcába lógnak, mely szúrja szemem, így füle mögé tűröm ismét. Mikor ez a folyamat megtörtént megsimítom az arcát, végül pedig kabátom zsebeibe csúsztatom kezeimet.
- Menjünk! - közlöm vele csendesen, majd fejemmel az iskola irányába biccentek. - Elkísérlek vissza a suliba, addig pedig tudjuk imitálni a normális emberekhez méltó beszélgetést. - hangom kimért és komoly, érződik benne, hogy nemleges választ nem igen fogadok el.
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2019. január 13. 16:49 | Link

Erik
Én | december 28

- Lehet, sok volt az időm, míg nem csinálhattam semmit - vontam meg a vállamat, mert varázslóság ide vagy oda, mikor a lábadat úgy legózzák össze, egyszerűen nem fognak engedni másnap már vígan szaladgálni. Több napba telt, mire voltam annyira jól, hogy felkelhessek, de a fájdalom maradt. Akkor jöttek a gyógyszerek is, akár tetszett, akár nem.
- Igen, ezt már más is említette - bólintottam rá, mert hát, az ismerőseim nagy része tudta, hogy defektes vagyok. Ha nem is olyan értelemben, mint amiben a legtöbben várnák, de vannak stiklijeim és ezt nem is szégyenlem. Mint a kutyás termoszok. Országomat egy Frenchies termoszért.
- Attól még, hogy neked baromság, nekem nem az - sóhajtottam, de aztán megráztam a fejemet, mert az, hogy most ezt megbeszéltük, nem változtatott a tényen, hogy évekig igenis kerültük egymást és nem kerestük a másikat. Nem is biztos, hogy ez így rossz volt, de attól még tény marad.
Eltűrt az arcomból egy tincset, ami engem, a Doodle lét után már nem tudott zavarni, de aztán csak egy mosoly árnyékával az arcomon vontam meg ismét a vállam. Jól esett az érintés is, csak... csak. Nem tőle vártam.
- Öh... sétálhatunk, de felesleges visszakísérned a kastélyig, én utána visszajövök. Nem tudok ott aludni - tiltakoztam, a zsebembe csúsztatva a kezeim, még ha kicsit meg is volt gyötörve. Vagy egyedül aludtam volna, a lovardában, vagy... kevésbé egyedül a Menhelyen, de egyik sem tartalmazta a tervet, hogy majd Pandával és Blueval partizok most egyet. Nope. - És mit csinálsz mostanság?
Hozzászólásai ebben a témában

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 13. 17:15 | Link



Akarva akaratlanul látom rajta, hogy nem feltétlen örül az érintésemnek, ez pedig nem esik túl jól. Egyrészt mert róla van szó, másrészt pedig mert nem ehhez vagyok szokva. Általában, minden nagyképűség nélkül, bomlanak utánam a nők és seggüket csapkodnák a földhöz csak egy jó szó vagy érintés miatt. De Bonnie nem. Ez fáj. Fáj annak fényében, hogy mi volt régen, de azt végképp el kell engednem már látom. Egyébként sincs már semmi közös köztünk, úgysem lenne "jövőnk". Ez most csúnyán hangzik, de ez van, ezt kell szeretni vagy legalábbis elfogadni. Ő már csak a múlt.
Meglep amit mond, ami valószínűleg az arcomra is kiül. Nem alszik ott? Akkor mégis hol? Van valakije, akivel már együtt is él? Hűha! A gondolattól egy kicsit összeszorul fél pillanatra a gyomrom, de hamar el is múlik.
- Hát akkor merre laksz, alszol, élsz? Itt a faluban? - kérdem. Mivel úgyis felesleges kör lenne, így nem mozdulok a pizzéria elől. Benyúlok a zsebembe, kiveszek egy szál cigit és rágyújtok. Jól esik, még akkor is, ha tudom, egyszer bele is halhatok. De valamiben meg kell halni vagy mi...
- Hát próbálom valamire vinni az életben leginkább. Karrier, nők, buli, család, kötelezettségek. Csak a szokásos. - megvonom vállam, majd újra beleszívok a cigibe. - Na és te? -
Őszintén szólva eléggé feszélyezve érzem magam, ami talán látható is rajtam. Nem szeretem az ilyen erőltetett dolgokat, amik miatt én is erőltetett leszek. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok ilyen karót nyelt, de valamiért az előttem álló lány ezt váltja ki belőlem. Furcsa. Csak nézem őt, az arcát, meg úgy mindent, aztán egyszer csak kicsúszik a számon, hogy:
- Szép vagy még mindig.... - kisebb hatásszünet következik, mikor felfogom mit is mondtam - Akarom mondani, jól nézel ki. - egy zavart mosoly fut át arcomon, majd újra beleszívok a cigibe.
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2019. január 13. 17:34 | Link

Erik
Én | december 28


Lassan bólintottam párat, mert így volt. A falu jobban az életem részét képezte, mint maga a kastély, ahova csak néha felruccantam, meg az órákra jártam. Az amolyan mellékes volt, ha úgy tetszik, az életem 30%-át tette ki mondjuk a 100-ból. Arra nem mondhatjuk, hogy túl sok lenne, igaz?
- A faluban. Egy ideig a lovammal dekkoltam, aztán az új tulaj felújítatta nekem az egyik lakrészt. Rendes pasi. Egy ideig szponzorált, míg versenyeztem. - Nem mintha ez egy általánosan elfogadott vélemény lenne Eugénról, az emberek nagy része csak a gondolattól, hogy ő kicsoda is, rögtön leszögezte azt is, hogy ő egy sznob segg és csak magával, meg a lovaival törődik. Ez volt anno a közös pontunk. A tekintetem a cigarettára tévedt, de nem szóltam miatta egy rossz szót sem, hisz nem vagyok az anyja, hogy ilyen dolgaiba csak úgy beleturkáljak.
- Dolgozom, edzek és próbálom magam visszahozni a versenyformába, sulizok, miközben próbálok nem totál idiótát csinálni magamból. - Főleg Olivér előtt, amit nem teszek hozzá, mert úgysem ismeri őt és mert magamnak sem akartam bevallani, hogy jóval nagyobb súlyt nyom a latba a véleménye, mint szerettem volna. - Nők? Van valaki fix, vagy csak jól érzed magad?
Nem éreztem erőltetettnek, ténylegesen érdekelt, hogy mi van vele, ha már egyszer itt áll előttem és beszélgetünk. Nagyon nem tudtam, mi zajlik az életében és ez normális is volt.
- Hogy? - nevettem el magam egy kicsit, de aztán csak felhúztam a vállaim, összefonva a karjaimat a mellkasomon. - Nos, köszönöm. Igyekszik az ember. Te sem nézel ki rosszul, bár őszintén, nem nagyon látszanak rajtad az évek.
Hozzászólásai ebben a témában

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 19. 18:56 | Link




Mikor közli, hogy a faluban él egy kissé értetlenül pillantok rá. Én is itt élek, akkor meg, hogy lehet, hogy eddig nem futottunk össze. Nem túl nagy ez a település és a lehetőségek tárháza sem túl széles, így nagyon kicsi esély volt erre, de nekünk mégis sikerült kerülgetnünk egymást. Mikor közli, hogy egy pasival él majdhogynem együtt, akkor a bicska picit kinyílik a zsebemben. Értem én, hogy Bonnie ügyes lovas, jó versenyző, de nem tudom elhinni, hogy a pasi minden hátsó szándék nélkül szponzorálta.  Nem ismerem a tulajt, de láttam már párszor, az ilyen egymás mellett elsuhanások alkalmával két dolog fogalmazódott meg bennem: 1, a saját neméhez vonzódik; 2, nagy nőcsábász. Nem tudom, hogy melyik az igaz, de egyik sem túl jó a jelen helyzetet tekintve. De ezen gondolataimat megtartom magamnak, Bonnienak pedig csak annyit reagálok, hogy:
- Értem. – Még a cigimbe is elfelejtek beleszívni, de most ezt duplán is pótlom. Bonnie mesél tovább, hogy mi a helyzet vele, de nehezen tudok rá figyelni, mert leragadtam az előző dolognál. Ennek ellenére bólogatok, mint aki felfog mindent. Még akkor is bólogatok, mikor kérdést intéz hozzám, de aztán kapcsolok, hogy talán most nem bólogatni kellene, hanem válaszolni. Egy kissé zavart mosoly jelenik meg arcomon, majd ezzel egy időben vissza is térnek gondolataim a valóságba. Újra beleszívom a cigibe, majd odalépek a hamutartóhoz és elnyomom.
- Nők? Akad belőlük pár. – megvonom vállaim. Nem fogom neki ecsetelni, hogyha nagyon akarom, akkor minden estére jutna egy másik,  meg, hogy több nővel volt már dolgom, mint ahány éves vagyok, plusz annak a duplája. Valahogy nem érzem szükségét, hogy ő ezeket tudja, bár ha eljutnak hozzá egyes pletykák, akkor nagyon is tisztában van vele, hogy nagykanállal habzsolom immár az életet. Aztán kicsúszik belőlem az a bizonyos mondat, amit lehet nem kellett volna. Bonnie válaszán elmosolyodom, majd próbálom terelni a témát.
- Na és nálad mi a helyzet pasi fronton? – kérdem.
Hozzászólásai ebben a témában
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2019. január 31. 21:37 | Link

Erik
Én | december 28

Nem tudom, ez a találka hol csúszott el. Talán már maga az ötlet is halva született volt, hogy mi újra jóban lehetünk, a mi múltunkkal és ennyi külön töltött évvel a hátunk mögött. Fogalmam sincs. De az biztos, hogy furcsán nézett rám, miután közöltem, hogy a faluban lakom. Kicsit olyan volt, mint aki elítél azért, mert nem szóltam, hogy itt vagyok. Nem csak neki.
Bólogatott tovább, még a kérdésemre is, így rajtam volt a sor, hogy furcsán meregessem rá a szemeim, de egy rossz szót sem szóltam, mert nem volt kedvem újból összekapni, még mindig reszketett a vérző kezem, egy plusz impulzus nem kellett már.
- Semmi meglepő - bólintottam most már én is, a vörös tincsek bele is rezzentek az arcom körül. Régebben is megvolt rá a lehetősége, hogy összeszedjen egy rakás nőt, gondolom ezzel most élt is.
A kérdésre kissé felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, miért fontos ez, vagy mi is lenne rá a megfelelő válasz, így lazán rántottam egyet a vállamon.
- Mi lenne? Semmi - vontam meg a vállamat kissé esetlenül. Persze, volt ez meg az, de csak olyasmi, amit nem tudtam sehová tenni. Még magamban sem, arról nem is beszélve, hogy nem akartam rákérdezni, akkor most ez... mi. - Van egy pasi, akit kedvelek, de... szerintem, ez nem rád tartozik.
Azzal zsebre vágtam a kezeim, majd vissza sem pillantva léptem az útra. Valahogy mindig ez volt a sorsom, így azt hiszem, mindenféle szívnehézség nélkül léptem le. Még csak vissza sem néztem, hogy elköszönjek. Rendben van ez így.

//bye//
Utoljára módosította:Edler Bonnie, 2019. február 14. 23:06
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed