29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 456
Írta: 2018. november 12. 19:47 | Link

Lorin
~Péntek délután~


Ez a péntek tök jó alkalomnak ígérkezett arra, hogy feltérképezzem a nem olyan hú, de régen nyílt, új pizzázót. Nyam. Kíváncsi voltam, vajon miben tér el a varázstalan változattól, úgyhogy egyből le is ültem egy helyre, miután szeletre kértem a házi sajátosságból. Vajon milyen érzés lehet, ha a kukorica popcornná pattog a számban? És vajon milyen lehet popcorn pizzával kombinálva? Biztos jó. A popcornt is szerettem, meg a pizzát is, igaz, nálam a kukoricás rizs vitt mindent, rántott karfiollal meg tartármártással. Nyami.
- Bocsi, leülhetek ide? – csak itt volt szabad hely, a diákok kitódultak a suliból falunézőbe, szórakozni, randizgatni. Remélni mertem, hogy Csanádba nem épp egy pórias pizzázóban fogok összefutni. Kellemetlen lenne, de elhatároztam, hogy nem épp egy pasi miatt fogok kiakadni, csak tizenöt vagyok, élvezzem, amíg kölyök lehetek.
A csaj jóindulatára volt bízva, hogy a padlón eszem-e meg a kajámat, vagy esetleg kint versenybe szállok egy párocskával szabad ülőfelületért.


Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Mestertanonc Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


Csiperke ^^ | Annus
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 685
Írta: 2018. november 12. 20:19 | Link

Edina


A napjain nagy része mások számára nyilván unalmasan telt volna, de én éppen azt csináltam, ami számomra eddig tiltott volt, mások viszont unták. Nagyokat sétáltam, minden nap, és elmentem beiratkozni a könyvtárba. Aztán elhatároztam, hogy mindenhol meg fogom kóstolni az ételeket, mert nagyon finom illatokat érzek mindig. Persze a szállásért cserébe segítek Ms. Stone-nak, de a napom legnagyobb rész szabad. Az első éttermi választásom a pizzéria volt, még soha életemben nem ettem pizzát. Anya mindig azt a diétát követte nálam, amit az orvosok előírtak.
A másik érdekes változást, vagyis azt, hogy a hajam rövid lett és szőkés még mindig szokom, tényleg megváltoztatja az egész külsőmet, ha kinézetet váltok, de ez kell, leginkább azért, hogy senki se jöjjön rá, én is egy vagyok az elszökött gyerekekből. Reggel láttam két gyerek arcát a tejesdobozon, és összeszorult a szívem, szegény anyu és apu, biztos nagyon csalódottak, amiért megcsaltam a bizalmukat.
A titomat, vagyis, hogy én egy Brightmore vagyok, három ember tudja. Az egyik Will, aki az egészségügyi ellátásomért is felel, a másik a felesége, Norina, a harmadik pedig Ms. Green, akié a könyvtár, és akinek a sok könyv láttán azonnal bevallottam a nevem, majd kérleltem, hogy ne ezt a nevet írja fel. Így lettem Annie Relinquo, ami távozót jelent latinul. Ha már múlik az időm legalább legyek kreatív. Egyébként a szellem volt volt az első gondolatom, de az se angolul, se latinul nem illett volna. Éppen lapozom a könyvben, az üvöltő szelekben, amikor valaki megszólít. Felpillantok rá, és halványan elmosolyodok.
- Persze, csak nyugodtan.
Mondanám, hogy ismerős a lány, de nem, viszont mivel egész életemben meséket és történeteket találtam ki, nyilván most is az az első, hogy kíváncsi vagyok, hogy köré mit találok ki. Kicsit arrébb húzom a tányérom, azon egy nagy szelet pizza van, amit már megkóstoltam, de nem lesz a kedvencem, viszont az extra nagy pohár kólát csak úgy döntöm magamba.
- Annie vagyok.
Nyújtom felé a kezem üdvözlésként, és becsukva a könyvet, halvány mosollyal pillantok rá.
Utoljára módosította:Lorin Annie Brightmore, 2018. november 13. 18:17
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 456
Írta: 2018. november 12. 20:40 | Link

Lorin
~Péntek délután~

- Ú, köszi, Annie. Én Dina vagyok, szia! – köszöntem meg az ülőhelyet, és be is mutatkoztam, ha már ő is. – Te milyen pizzát rendeltél?
Nem ismerős a lány, de talán korombéli lehet, annak látszott.  – Még nem láttalak, új vagy a suliban?
Még épp időben haraptam rá ajkaimra, mielőtt egy csomó kérdés végeláthatatlan áradatát zúdítottam volna szegény nyakába, talán tolakodónak tűnhetek. Hm, ez lehet annak a jele, hogy kezdek felnőni? Előfordulhat, bár a nyakamat nem tenném rá.
Valami könyvet olvasott, rásandítottam óvatosan a borítóra: Az üvöltő szelek…
Nem voltam sose valami olvasós, örültem, ha a kötelezőt letudtam, még mugli verzióban is, inkább nyüzsögtem, amikor csak lehetett.
- Jó könyv? - kérdeztem, aztán megjött a pizzám. Előre kifizettem az árát, hogy tuti, ami tuti, a pincérhez jusson a borravaló. Sokat gürizhetnek itt, megérdemlik a pluszt.
- Jó étvágyat! – mosolyogtam rá, és nekiláttam a pizzámnak. Valami mennyei, én máskor is ezt fogom rendelni, de persze, ez még változhat. Szerettem a változatosságot, ha újdonságok vették körbe.
A sárga rikítás kicsit fárasztotta ugyan a tekintetem, ez nekem túl élénk. Lehet, Navinés volt a jelenlegi tulaj, csak tippelek, és meglehet, hogy közben tévedek. Nem lehet ezt így ráfogni, amióta ennyire vegye lett a falunép, a látogatókról és üzlettulajokról nem is beszélve, ám én ennek a változásnak csak örülök. Minding van új a nap alatt, és szomjaztam az új ismeretekre, főleg, ha új bűbájt leshettem el valakitől.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Mestertanonc Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


Csiperke ^^ | Annus
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 685
Írta: 2018. november 12. 21:00 | Link

Edina


- Pásztorpitét, de nem igazán ízlik, csak letörtem az első falatot, szóval, ha szeretnéd, szívesen neked adom.
Dina. Megjegyzem a nevét, és hozzá is párosítom a vörös hajához és a porcelánszín bőréhez. Szép lány, lelkes, feltételezem, hogy ő olyan házba jár, ahol ezt a lelkesedést preferálják. Nem abba, amibe Denis. Ő csendes.
- Nem járok a suliba. Csak átutazóban vagyok, és közben meglátogattam az egyik ismerősömet, Denis Brightmore-t. Te ezek szerint oda jársz. Milyen az iskola?
Érdeklődve figyelem, és valóban érdekel is a válasz. Én csak anyával tanultam, és mindig csak napi pár órát, ami annyira sokat kivett belőlem, hogy utána képes voltam tizenkét órákat is aludni. Kimerültem. A pálcámat ugyan elhoztam magammal, de csak pihen a táskámban, a dobozában. A tudat jó, hogy vész esetén tudok üzenni Ms. Stone-nak, de ezen kívül mást nem mernék tenni vele. Félek, hogy nagyon visszaütne a dolog.
- Nem rossz. Igazából olvastam már párszor, de csak két könyvet hoztam magammal, és rájöttem, hogy már nem emlékszem, miről szól.
Denisen, Ms. Stone-on és Ms. Green-en kívül ő az első ember, akivel beszélgetek. Vagyis, anyán, apán meg az orvosokon kívül. Olyan furcsa, de jó érzés, hogy valakit érdeklek, hogy kérdez tőlem, és hogy a jelenlétével számos új kérdést is felvet. Nagyon sokat kérdeznék, például, hogy milyen iskolába járni, milyen egy közösséghez tartozni, nem furcsa-e, hogy nem otthon él az ember, hanem hónapokon át itt. Denis is mindig nagyon hosszan elment, egy idő után megtanultam, hogy mikor jöhet, és mindig, mikor várható volt, órákon át csak ültem az ablakban, szépen felöltözve, a hajamat befonva, és vártam őt. A húga vagyok, illendően vártam vissza. Ő ugyan sosem láthatta. Aztán, néztem őt, nyaranta, néztem, ahogy elvan, ahogy néha elmegy valahova, majd visszajön. Néztem, hogyan beszélget emberekkel, és tudtam, milyen az, amikor kilépne már az interakcióból. Aztán, mikor véget ért a szünet, mindig sötét ruhát húztam, és szomorúan néztem, ahogy ismét elmegy, hónapokra.
- Jó étvágyat!
Mondom utána én is, ám vele ellentétben én a kólámból iszok megint. A cukor átjárja a szervezetem, és egyszerűen olyan, mintha tűzijátékot robbantanának a hasamban.
- Nem furcsa, ilyen hosszan távol lenni az otthonodtól?
Végül, csak kibukik belőlem a kérdés, ami már foglalkoztat azóta, hogy megkérdezte, diák vagyok-e.
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 456
Írta: 2018. november 12. 21:58 | Link

Lorin
~Péntek délután~

Kedves lány. Nem ízlett neki a pásztorpite, gondoltam, odaadhatnám neki az én popcornos pizzámat. Olyan szomorúnak látszik, egy kis kedvesség biztos felvidítja.
- Brigthmore? Hallottam a nevét, felsős Rellonos.  Ha szeretnéd, üzenhetek neki, két hétig a Rellonban laktam – újságoltam el, igaz, nem éppen dicsérni való dolog következményeként kerültem oda, de értékes a tapasztalat, amit ott gyűjtöttem. Megismertem más ház tagjainak egyéniségét, és hogy mi teszi őket közössé. Megértettem, mitől mások ők, és ez nagyon sokat hozzátett az emberismeretemhez és ahhoz, hogy fejlődni akarjak. Ambícióra és kitartásra volt szükségem ahhoz, ha jól akartam teljesíteni, mert pont ez hiányzott belőlem.
Én kicsapongó, érzelmes, lendületes voltam, és elég látványos, ami azt illeti, soha nem tudtam hosszú ideig nyugodtan megülni, valamivel mindig babrálnom kellett.
- Cseréljünk, neked adom a másik szelet pizzámat, kóstold meg, hátha az jobban ízlik, így a te pénzed se megy kárba – ajánlottam fel.
- De, az, viszont itt jól érzem magam, mert olyanok vesznek körül, akik nem néznek ki azért, ami vagyok. Nem kell titkolnom, hogy mugli származású vagyok, otthon ez fordítva van. Még az ottani legjobb barátaimnak se mondhatom el, hogy boszorkány vagyok igazából. Amióta a tesóimról is kiderült, hogy olyanok, mint én, kicsit könnyebb. Szerencsére nagyon jó mentorom volt, neki hála beilleszkedtem. Itt inkább otthon érzem már magam, és nem mennék vissza később. Utálok hazudozni. – Talán nem kéne egy idegennel ilyen nyíltan beszélnem magamról, hisz sose lehet tudni, milyen szándékkal kérdez, de jól esett, hogy őt is érdekelte, milyen vagyok én valójában. – Ha szeretnél jönni a suliba, én talán segíthetek neked. Nem ígérek biztosra semmit, de megpróbálom. Hogy tetszik a falu eddig? Mi a kedvenc helyed?
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Mestertanonc Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


Csiperke ^^ | Annus
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 685
Írta: 2018. november 18. 18:54 | Link

Edina


- Tudja, hogy itt vagyok, csak első az iskola, nem akarom, hogy miattam rossz jegyeket szerezzen, mert az kihat az életére.
Én viszont nem szeretnék annyira kihatni rá, hogy egy negatív emlékkép legyek. Ezért is nem mondtam el, hogy a húga vagyok, nem tehetem meg, mert akkor összetörik, ha eltűnök, már pedig el akarok, még mielőtt vége lesz, el kell mennem innen, hogy még egyben lásson. Amit sosem akarok az az, hogy azt lássa, ahogy az elmúlt éveim teltek.
- Hogyhogy a Rellonban laktál?
Ez olyan furcsán hangzik, mert nem tűnik olyannak, mint Denis, nem hiszem, hogy káromkodna vagy dohányozna. Nem tudom, annyira nem ismerem ezt a házakba sorolást, de még mindig hiszem, hogy én a nyugodtabbak - és nem káromkodósok - közé tartoznék. Igen, megkérdeztem, hogy mit jelent az a k betűs szó.
- Rendben, ez jó ötlet.
Azt nem akarom elmesélni, hogy a pénz igazából a szüleimé, és hogy fogalmam sincs, hogy mennyit ér, amit elhoztam. Odaadtam Willnek, ő segít nekem elmagyarázni, hogy mennyit érdemes magamnál tartanom, hogy nagyjából mi mennyibe kerül. Biztos furcsa lehet nekik, mert ezt mások egy hat és nem egy tizenhat éves gyereknek szoktak tanítani, de igyekszem mindenre nagyon odafigyelni, hogy ne kelljen sokszor egymásután elmondaniuk, hogy mit is jelentenek az egyes dolgok. Bőven elég megrökönyödést váltott ki szerintem az tőlük, amikor a k-sra rákérdeztem.
- Nagyon rossz a barátaidnál, hogy nem mondhatsz semmit? Ők mit hisznek, hogy hol vagy?
Mert hát azért tényleg hosszú idő, amit itt töltenek, majdnem minden évszak lemegy, csak a nyár egy kis részét töltik otthon. Én mindig azt az időszakot vártam a leginkább, mert akkor újra megpillanthattam az ablakon át Denist.
- Egyszer szívesen megnézném, innen nagyon nagy épületnek néz ki, szerintem még sosem jártam ilyen nagy helyen. Nem is gondoltam még erre eddig, mit kell tennem hozzá?
Tényleg nem gondoltam még rá, de nagyon érdekel, hogy valóban kipróbálhatom-e milyen egy iskola falai között lenni, szívesen beülnék tanórákra, tanulnék együtt másokkal. Csak egy kicsit. És az biztos, hogy elmennék a könyvtárba.
- A könyvtár, nagyon kedves a vezetője, és nagyon szép a hely, szívesen töltök ott időt. Meg a csónakház, olyan szép a táj. Az iskolában neked mi a kedvenced?
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 456
Írta: 2018. november 18. 19:41 | Link

Lorin

- Ehm… mert előzőleg nyáron kimentem a tiltott erdőbe sátorozni úgy bő egy hétre, amíg más a vizsgák miatt pánikolt… - egyre kisebbre húztam magam, erre nem vagyok annyira büszke, volt még azon a sátoron mit csiszlni. – Egy hátizsákomat átváltoztattam, és kimentem letesztelni az eredményt. Van mit dolgozni rajta bőven, de elkapott a házvezetőm, és két hét rellonos büntit kaptam. Nem tartottam annak, tök jó arcok ott az emberek. Van bennük kurázsi.
Örültem, hogy elfogadta a csereajánlatomat, remélem, hogy ízleni fog neki ez a fajta. A pásztorpite nekem ízlett. – Na, milyen a kukoricás, hogy ízlik?
- Igen. Pocsék. Sőt, még közeli családtagoknak se mondhatok semmit anyáékon kívül. És ők is titoktartásra vannak kötelezve. Beszélgettünk arról már, hogy jobb lenne nekem ha teljesen elvágnám a szálakat, amik a mugli világhoz kötnek, mert nem érzem jól magam ott. Senki nem értené meg, hogy miért vagyok más, mint ők. Itt is vannak, akik megvetnek, de alapvetően befogadóbbak a mágusok – magyaráztam. Jól esett ezt valakinek elmondani, és nem úgy tűnt, mintha ez a lány valami rosszakaró lenne.
- Mit szólnál hozzá, ha egyszer bejöhetnél velem? Vagy akár tanulhatunk együtt, amikor van időm. Én szeretek segíteni – ajánlottam fel a lehetőséget. Fogalmam sem volt, miért, de úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben Vele. Olyan furcsa, korombéli, és mégis olyan, mintha egy másik világból jött volna. Egy idegen bolygóról, vagy valami ilyesmi.
Ú, legyen űrlény, legyen űrlény… tök jó lenne, ha én lehetnék az első, aki egy földönkívülit körbevezet a földön, és még barátságot is köt vele. Tiszta Kis herceg-feeling.
- Én utálok olvasni. Unalmas. A konyhát, azt nagyon szeretem, egészen megszerettem a rendes főzést, és a manók is extra kedvesek és segítőkészek, tök sokat lehet tőlük tanulni. Jobban, mint a bájitaltant – a zöld bőr-esetem után nem az lett a kedvenc tantárgyam, ez várható volt. Idén hála az égnek, megúszta a tanterem robbantásaim nélkül, és még én se borítottam magamra semmit. – És képzeld, van egy hely, ahol egy könyv szereplője lehetsz. Olyan, mint egy átlagos könyvtár, de mégse. Így másztam meg az üveghegyet, erről már kislány korom óta ábrándoztam. És te? Neked mi van a bakancslistádon, ha publikus az infó?

Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Mestertanonc Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


Csiperke ^^ | Annus
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 685
Írta: 2018. december 6. 13:00 | Link

Edina


- Ó, váó, gondolom, eléggé kiborultak akkor rád. De a tiltott erdő, az nem tiltott?
Gondolom legalábbis, hogy nem csak úgy viccből aggatták rá azt a jelzőt, hanem mert mondjuk veszélyes. Olvastam egy csomó mindent az iskoláról, mert Willnek van egy könyve az iskoláról, és abban le van írva, hogy kentaurok is laknak ott, akik nem a kedvességükről híresek.
- Szerintem benned is, ha ki mertél oda menni egy teszt miatt, én biztos, hogy nem tenném meg.
Biztos, hogy nem? Hiszen én is az életemet kockáztatom azzal, hogy itt vagyok. Mondjuk én már beletörődtem abba, hogy el fogok menni, hamarosan, de akkor is, ez más szerintem. Biztos, hogy nem abba a házba kerülnék, amelyikbe ő van, ha iskolás lennék.
- Te is abba a házba jársz, amelyikbe Catherine Payne.
Kérdezni akartam, de inkább kijelentem, mert biztos vagyok benne, hogy Cath is oda tertozik, ahova Edina. Mind a ketten egy kicsit őrültek, a szó jó értelmében, és mind a ketten merészek, és elmennek a végletekig. Innentől biztos vagyok benne, hogy ők egy helyre lettek beosztva.
- Elvágnád magad a mugli világtól?
Kérdezem, mert nekem eléggé logikus lépésnek tűnik. Nem érzi ott jól magát, nem szereti titkolózni. Az a leglogikusabb, ha az ember búcsút mond annak, amit nem élvez. Én is léptem egy nagyot, és nem bánom, egy kicsit sem. Abba az egybe nem szeretek belegondolni, hogy a szüleim mekkora árulónak gondolhatnak, amiért az elmúlt évek áldozatát semmibe véve elszöktem, de megérthetnék, hogy miután az orvos azt mondta nekik, rosszabbodott az állapotom, nekem csak az volt a célom, hogy megismerjem Denist.
- Miért mondtad azt, hogy megvetnek?
Ismerem a szót, tudom a jelentését, de olyan merésznek hangzik az, hogy valakit csak úgy megvetnek. Ahhoz szerintem nagyon nagy bűnt kell elkövetni, például megölni egy embert, vagy ilyesmit. Ő pedig nem néz ki olyannak, mint aki kismacskákat vagy kisgyerekeket kínoz szabadidejében.
- Ezt szerintem később meglátjuk. Nem akarom Denist zavarni, amikor iskolában van. De a tanulás nem hangzik rosszul.
Nem tudom, hogy ő hol tart, vagy, hogy hányadikos, és azt sem, hogy azt, amit nekem anya tanított, mikor veszik az iskolában. Kicsit merész igent mondani, mert félek attól, hogy igazából egészen már tudással rendelkezem, mint, amivel rendelkeznem kellene ennyi idősen.
- Ez a hely csodálatos lehet!
Felelem őszinte csodálattal, hiszen máris fel tudnék sorolni vagy húsz könyvet, aminek egy-egy szereplőjének képzeltem magam, miközben olvastam.
- Az enyémen? Semmi izgalmas nincs.
Élni. Leginkább élni.
- Talán, hogy valami nyomot hagyjak a világban. Mondjuk kiadni egy jó könyvet.
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 456
Írta: 2018. december 21. 11:32 | Link

Annie ^.^

Azt hiszem, ez egy új, jó barátság kezdete. Ha nem is stimmelt ezzel a csajjal minden, attól még nem egy rossz arc. Reemélem, hogy nem az ELME-ből szabadult kattant sorozatgyilkos. Azért nem árt az óvatosság.
- Ő, de az. De annyira nagyon nem tudott akkor érdekelni. Ha más is bement már, és visszajött onnét élve, akkor nem lehet nagy cucc. Sajnos pont elkaptam egy vihart, úgyhogy hamar vissza kellett mennem. Meg tanárt meg prefektust, úgyhogy erről ennyit. Túl jó a házvezetőnk – puffogtam kicsit. Nem baj, az a két hét a rellonosokkal attól még remek tapasztalat volt, sok havert szereztem onnan is, és meglepő amúgy, hogy mennyire hasonlít ez a két ház amúgy. Tényleg igaz, eléggé temperamentumos mind a kettő, de én pl. hamarabb feladom az első kudarcok után, vagy, ha nem vág a dolog az érdeklődésembe.
- Ugyan-ugyan. Ez inkább butaság volt a részemről, de legalább lesz mit mesélni a következő generációnak. Néha kell ilyen is – legyintettem. Én már rég végeztem a pásztorpitével, amit a pizzáért cserébe kaptam.
- Az meg ki? Tuti idősebb vagy minimum Mestertanonc, a nagyon nagyokat nem ismerem úgy. – Payne… Payne… ismerősen cseng a név, de nem ugrik be. Jobban is megjegyezhetném a házamba tartozó arcokat nevekkel együtt.
- El. Elegem van a titkokból, hogy nem lehetek önmagam. Jobb nekem itt, igaz, most már a tesóim is itt vannak a faluban. De attól még nem szándékozom visszamenni oda, ahol csak gyogyósnak könyvelnének el, vagy minimum sátánista megszállottnak, ha kiderülne – fintorogtam. Ami mostanában zajlott a mugli világban, az egy kész rémálom a mágusoknak.
- Mert nem vagyok tisztavérű mágus, illetve egy zabolázatlan vadmágiájú tinédzsernél nincs rosszabb. Növeli a lebukás kockázatát.  De már kaptam hozzá segítséget, hamarosan ez is megoldódik. Remélem – örülnék, ha csak annyi lenne, hogy az instabilitásom oka a kamaszkor fent és lentje, és könnyűszerrel helyre hozható, hogy egálban legyen a teljesítményem.
Meg mondjuk ahhoz ki kéne jönnöm a galagonya-pálcámmal, de néha nagyon nehéz kezelni.
- Jó. Ahogy gondolod, én most vagyok másodéves. Bár bűbájokból már nehezebbet is alkalmazok, annyira szeretem őket. Kár, hogy a pálcám nincs érte oda.
Ja. Ezt leszámítva amúgy nincs rossz életem. Voltak barátaim, viszonylag jól is tanultam, ahhoz képest, hogy alig vettem könyvet a kezembe, úgyhogy elég hálás vagyok, hogy nekem nincs ilyen gondom, hogy beleszólnak, melyik suliba menjek, kivel járhatok és kivel nem. Jobb lenne elfelejtenem azt a gyökérgyöngyöt, lehet, belekezdek valami új hobbiba figyelemterelésnek. Tizenöt évesen még nem kéne, hogy egy pasi miatt legyek kiakadva. Anya szerint is jobb lenne, ha valaki olyan után néznék, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem ütközik ennyire a jellemünk. És lenyugodhatok mellette.
- Az. Bár én jobban szeretem a klubhelyiségünk erkélyét. Vagy a konyhát magát. Odamenekülök, ha bánt valami. – Igen, mert a vadalmavigyorom és a randalírozások közepette még ilyen is előfordulhat velem, emberi, érző lényből vagyok. És addig örülök, amíg vannak érzéseim.
- De hisz ez izgis! Mármint, ember… nekem ahhoz nincs türelmem, hogy két bekezdésnél többet olvassak. Nemhogy még meg is írjak egy könyvet. Te akkor bizonyára tuti navinés lennél, és ők is jó arcok. De te hogyhogy nem jársz suliba? Vagy másik suliban jártál eddig? – Fura, hogy eddig nem kérdeztem rá erre. Talán tapintatosságból. Jaj, néha én se értem magam.
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. december 21. 11:32
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Mestertanonc Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


Csiperke ^^ | Annus
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 685
Írta: 2018. december 21. 18:58 | Link

Edina


- Erre szokták azt mondani, hogy minden összejött.
Kuncogok egy kicsit, de azért őszinte csodálattal rápillantok a velem szembe ülőre.
- Szerintem nagyon bátor vagy, hogy ezt megtetted. Én biztos, hogy nem mertem volna megcsinálni, hogy bemegyek egy veszélyes erdőbe.
Nem, én annyira nem vagyok bátor. Bár azt hiszem, miután megszöktem otthonról, sőt, pénzt loptam a szüleimtől, hogy ide jöhessek, ez már egy másik történet. Az is bátorság, csak sajnos nem jellemépítő. Én egy olyan lépést tettem meg, amivel szétzúzhatok egy családot, és amikor megtehettem volna, amikor kimondhattam volna a bűvös mondatot, akkor meghátráltam, és nem tettem meg. Akkor csak álltam bambán, és visszakoztam. Nem mondhattam meg Denisnek az igazságot, hiszen én tovább megyek, de ő itt marad, és a szüleink szintén. Csak azért ne beszéljünk egymással, mert én önző módon meg akartam mondani, hogy ki vagyok. Amúgy is, mit érek el vele? Vagy tönkreteszem a családom, azt a családot, aminek én csak szellemként voltam része, vagy nem hisz nekem, és ez a tény, valahogy jobban fájt. De nem akarom feladni, nem akarom, hogy csak ennyi legyen. Egyetlen sikertelen találkozó. Én többet akarok belőle. Csak még arra nem jöttem rá, hogyan.
- Végzős, azt mondta, hogy most lesz majd a varázslatos alapvizsgája.
Nem egészen jegyeztem meg, mi a neve, de azt tudom, hogy eléggé aggódik miatta, bár nem kell oda, ahol tanulni szeretne a későbbiekben. Sokat beszélgettünk, ő is kérdezte, hogy nem érdekel-e az iskola, de sajnos neki is nemleges választ kellett adnom. Érdekel, csak nekem nem lehet.
- Ezt megértem. Én sem szeretem a titkokat. Ha egyszer az ember elkezdni, sosem lesz vége, és nagyon belebonyolódik egy idő után.
Amióta itt vagyok, én is ezt tapasztalom. Nem szeretnék hazudni arról, hogy ki vagyok, de az igazságot meg nem mondhatom el. Ördögi kör ez, mert akaratlanul is elkezdek mást mondani, mint ami a valóság, és tudom, hogy a végén minden nagyon bonyolult lesz.
- A testvéreid örülnek, hogy itt lehetnek?
Ha már felhozta őket, remélem, nem bánja, hogy rákérdeztem, mit szólnak hozzá. Jó dolog, ha az embernek van testvére, ezt én is tudom, csak egy kicsit bonyolult a helyzetünk. Nálunk csak én tudom, hogy ilyen közeli rokonok vagyunk, Denis csak annyit, hogy egyezik a vezetéknevünk.
- Biztos, hogy jó a pálcád? Olvastam már olyanról, hogy a pálcaválasztás csak másodszorra sikerült, mert az első körben hamis kapcsolat alakult ki a pálca és a birtokos között.
Nem tudom, hogy ennek mennyi értelme van, de tényleg ezt olvastam. Voltak beszámolók is, amik azt mondták, hogy minél később jön rá az ember, hogy nem a megfelelő eszköz van a kezei között, annál nehezebb átszokni, és jól csinálni a bűbájokat.
- Nagyon szép lehet onnan a kilátás.
Állapítom meg, mivel annak idején engem is ez tartott életben. A táj, a folyton változó látvány, ami elém tárult, és a remény, hogy Denis hazatér, és nézhetem őt.
- Tényleg? Pedig jó dolog olvasni. Elképzelni a szereplőket, a mozdulatokat.
Nekem mindig a könyvek segítettek. Az, hogy kiszakadhattam a négy fal közül, hogy élhettem. Élni akartam, úgy, hogy nem a saját bőrömben vagyok. Mindig fontosnak tartom, hogy legyen nálam egy könyv, amivel átszellemülhetek kissé.
- Magántanuló vagyok, ezért nem járok iskolába. Nincs házam, és vizsgázni is mindig otthon vizsgáztam.
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 456
Írta: 2019. január 3. 17:47 | Link

Annie ^.^

Fülem hegyéig vörösödtem. Nos, Sárközi tanár úrnak erről nyilván más lenne a véleménye, mint ahogy Kedves tanár úrnak is. Garantáltan feláll a szőr, meg a toll is a hátukon, ha rám gondolnak, és/vagy meghallják a nevem.
A nyughatatlan vöröske, aki sose képes kibírni, hogy ne csináljon teljes káoszt és katasztrófát maga körül.
- A házvezetőm szerint tutira egy sült idióta vagyok, amiért ilyesmi eszembe jutott. De unatkoztam, na. És ez szórakoztatóbbnak tűnt, mint egy unalmas tankönyvet magolni – fejtettem ki véleményemet, és igen, ez inkább botorság volt a részemről, mint bátorság, és mint tudjuk, a hülyeség és a merészség között elég kicsi és vékony az a bizonyos határvonal, amit én előszeretettel léptem át újra és újra.
- Ja, a Varázslástani Alapfokú Vizsgára gondolsz? Azt hiszem, RBF nálatok, vagy mi… - pörgött az agyam ezerrel, kerestem erre a megfelelő angol rövidítést, aztán rá kellett jönnöm, hogy az angoltudásomon még bőven volt mit csiszolni.
Igen. Pontosan az előbb Annie által kifejtett okok miatt nem akartam tovább titkolózni, s Perszephonéként egyik világból a másikba vándorolni. Az ő története szomorú, az enyémnek vidámnak kell lennie. Mert én már csak ilyen vagyok, a jópofa bohóc, és nem is akarok más lenni.
Ha túl komolyan venném az életet, azt hiszem, abba én beleőrülnék. Elég kemény volt feldolgozni ezt is, hogy boszorkány vagyok. Más, mint a többiek. Kívülálló. Akinek titkolni kell, hogy milyen valójában, különben bajba kerül miatta.
Mást kellett mondani, hogy miért tűnök el az évnek minden szakaszában, és miért látnak olyan ritkán a rokonok. És ez nekem nem kenyerem.
- Lehet, nem tudom biztosra, de az is esélyes, hogy csak én nem vagyok még elég ügyes hozzá. Ezek felsőbb éves varázslatok, amik hosszú időt igényelnek, hogy tökéletesen megtanuljam, de nagyon szeretem ezt már most. Egyedül a repülés az, amit egyszerűen ki nem állhatok. Leszédülök a seprűről. A mugli repülőgépeket se szerettem soha. – Hát, a pálcák már csak olyan rejtélyes dolgok, amik fura működését szintén szokni kellett még tavaly.
- Az. Ezért is a kedvencem – húztam apró mosolyra a szám. A pite maradéka is elfogyott, ám még maradni akartam kicsit, hadd ülepedjen a gyomromban, mielőtt elindulnék vissza az iskolába. Kellett ez a kis kikapcsolódás, ez a laza nyugalom.
- Nekem ez nem megy. Az irdatlan sok leírás unalmassá teszi, akcióra, perdülésre, lendületre vágyom, ha már kezembe akad egy könyv. Inkább filmeket nézek szívesen, de itt azt nem lehet – helyette maradt a randalírozás, meg a lustán tunyulás hobbinak, unaloműzőnek.
- Ó. Szabad tudni, miért? Hm, eddigi rövid ismeretségünk alapján én azt mondanám, hogy a sárga Navinéseknél a helyed. Ők kedvesek, türelmesek és befogadóak, a legideálisabb barát-alapanyagok – Nem mondhatnám, hogy annyira jó emberismerő lennék, hisz ahhoz keveset éltem és tapasztaltam a világból, de nincs tisztán ilyen, vagy tisztán olyan ember. Mindenkiben megvannak a házaknak az értékei, és pont azért szeretem az iskolámat, mert színes egyéniségekkel van tele, abszolút nem unalmas, és nem akarnak minket egyformává nevelni. A tanároknak itt tényleg fontos, hogy valóban elsajátítottad-e az anyagot, megértetted-e, és itt nem ciki kérdezni. Jó, van, aki fújjol, meg stréberez, de hát Merlinkém, ilyen az élet.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed