29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2018. október 8. 16:52 | Link

Tökikém Love
yoursis

Többször is az órámra néztem, mert engem korábban engedtek el és hét után jelenésem volt, de előtte nem ártott volna valami kaja. Ki hitte volna, hogy már az első estémen meló után a pizzázóban fogok várakozni, egy dobozra várva? Szóval bejöttem rendelni, miután rá kellett jönnöm, hogy kié is a hely, aztán utána hazasiettem, hogy lezuhanyozzak és átöltöztem, hogy azért valahogy ki is nézzek, a szoknyám meglehetősen megviselt állapotában volt. Még a hajam is megmostam, szóval úgy éreztem most magam, mint aki egy álomból lépett ki, bizony. Bár tény, hogy a ruháim kicsit túl sokat takartak a megszokotthoz képest, de épp jó volt így is.
Végre kiadták nekem a dobozt, én pedig elbűvölő mosollyal megköszöntem, miközben felnyitottam. Ekkor hervadt le a mosoly az arcomról és a kis tinifiú felé fordítottam a dobozt a szív alakú pizzával.
- Ez úgy néz ki, mint ami diétás? Mondtam, hogy szénhidrátmentes tésztából kérem. De igen, mondtam - komorodtak el a vonásaim egyre jobban, ahogy pislogás nélkül meredtem a srácra. Nem, nem történt ilyen, a kaja tökéletes volt, pont olyan, amit kértem. Extra feltéttel, szív alakban. De beszélnem kellett az öcsipókkal és a kissrác nem volt túl készséges. - Nem érdekel. Beszélni akarok a főnököddel, méghozzá most, ha nem akarod, hogy rátok hívjam az ANTSZ-t!
A srác tök megszeppenve remegett meg egy pillanatra, miközben hátrasietett a konyhába, én pedig visszacsuktam a dobozt, elégedetten elmosolyodva, amint becsukódott az ajtó mögötte.
- Mit nézel így? Te sosem hajtottál még ingyen cuccra? - kérdeztem flegmán, de a kiscsaj valami olyasmit mondott hogy "ciki", mire teljesen felé fordultam és nem kicsit fölé magasodtam. Szerintem összeszarta magát. - Tüncike, a saját dolgoddal foglalkozz. Az olyan lányokat nyelem le keresztben, reggelire, mint te.
Aztán a kissrác visszatért hátulról és intett, hogy kövessem, én pedig a magassarkúim ütemes koppanásától kísérve sétáltam hátra.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 16:53
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. október 8. 16:56 | Link

Drágafelem
face.


Csak a számlák. Oké, tanultam én ilyet, nem olyan nagyon, mert egy fél év után eléggé meguntam, meg a munkám se tette lehetővé, hogy ott legyek, de abban a fél évben rájöttem, hogy minden ez, csak nem egyszerű, és mégis belevágtam. Éppen egy mappába rendezve nézegettem át mindent, és kerestem a kívül maradó hármat, amikor áldásos tevékenységemben megzavart az egyik újoncom. Röviden vázolta a szituációt, majd azt még hozzátette:
- Olyat csináltam, amilyet kért.
Bólogattam párat, hittem neki, mert miért is ne volna igaz, ebben a pár napban egyetlen panasz sem érkezett még rá, sőt, mindenki dicsérte. Miért is ne lenne igaza? Én nem ítélek el senkit, a megrendelőt sem.
- Hívd be, kérlek. Nem kéne kint jelenetet rendezni.
Jobbat nem tudok, és nem is akarok mondani egyelőre, de ez azt is jelenti, hogy maximum egy percem van, és három számlát még be kell helyeznem, az egyik helye meg is van, és amennyire nyomódik az adrenalinom a második is a helyére kerül. A cipők kopogása ismerős, tudom, hogy ismerem ezt a járást, de annyira koncentrálok, hogy a hangot az agyam egyik hátsó féltekébe zárom.
- Köszönöm. Egy pillanat.
Kérek türelmet háttal állva, ugyanis megvan az utolsó tétel helye is, és még szépen be akarom helyezni. Van egy olyan érzésem, hogy utána nem lesz időm már. Viszont jó lenne, ha az érzéseim becsapnának, utálom a konfliktusokat, túl sok rossz emléket tudok felidézni.
- Nos.
Felegyenesedve fordulok szembe a párossal, amikor legutóbb találkoztunk, emlékszem, egy elnyűtt póló és farmer volt rajtam, most szürke szövetnadrág, hozzá illő mellénnyel és egy fehér ing.
- Bálint, nyilván félreértetted a kisasszonyt, aki azt szerette volna mondani, hogy isteni illata van a tökéletes pizzának. Nemdebár?
Érdeklődöm a szőkeség felé pillantva.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2018. október 8. 17:00 | Link

Tökikém Love
yoursis

Ritkán szoktam ennyire durván kamuzni, de most szemrebbenés nélkül megtettem, miután a srác azt mondta, hogy a főnökével nem lehet csak úgy beszélni. Komolyan, mintha maga az angol királynő lenne az öcsikém, akinek éppen nincsen fogadási-ideje. De most kicsit kivillantottam a fogam fehérjét a megszeppent tinédzserre, aki hirtelen már sokkal készségesebbnek mutatkozott azt illetően, hogy találkozhatok-e a helyi főnökkel.
Még fújtattam egyet a kiscsajra, majd a strasszos topogóimat szedve bekopogtam a folyosón a sráccal.
Az öcsém háttal állt, fel sem pillantott, elfoglaltnak tűnt, ami furán idegen tőle. De nagyon jól állt neki, egy kicsit el is kellett mosolyodnom, mert úgy nézett ki, egyben van az élete és boldog.
- Kisasszony! Hát ilyet sem mostanság hallottam - nevettem fel kicsit, de aztán megpaskolgattam a srác arcát, összecsücsörítve az ajkaimat. - Jaj, nyuszkó, édes vagy, kösz a kaját, nagyon királyul néz ki. Bocs a kis félreértésért.
Aztán intettem neki, hogy húzzon el, de erre csak aztán volt hajlandó, hogy Ari is engedélyt adott neki. Én meg ledobtam a kajámat a szekrényre, mielőtt még széttártam volna a karjaimat széles vigyorral és két lépéssel ott is teremtem, majd szorosan átöleltem. Majdnem egy szemmagasságban voltunk, csak hat centivel volt magasabb nálam, de szélességre bőven vert rám. Jó kiállású fiú volt.
- Mi van tökikém, nem örülsz nekem? - nevettem el magamat, nyomva két hatalmas puszit az arcára. Nagyon hiányzott már nekem, nem is tudtam volna tagadni. - Hát milyen elegáns vagy!
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 17:01
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. október 22. 15:18 | Link

Drágám


Zsebre csúsztatom a kezeimet, és nézem a jelenetet, ahogy a szőkeség elköszön a fiútól. Szerencsétlen srác, ő csak ártatlanul bejött ma dolgozni, nem is gondolta, hogy ekkora interakciók érik, mint amit most éppen Luna művel. Én ráérek, kivárom a soromat, és amikor a srác kétségbeesetten pillant rám, biccentek, hogy menjen csak nyugodtan. Szerencsétlen csóró. Amikor felém közelít elmosolyodom, és a saját karjaimat is széttárom, hogy átölelhessem. Az elmúlt években számos súrlódás is volt a kapcsolatunkban, amik miatt nem oldódtam még fel teljesen az irányába, de ezeket hátrébb tudom szorítani, hiszen a testvérem, és szeretem őt. A világon ő volt az egyetlen, akinek bármikor képes voltam megbocsátani, és akinek képes voltam elnézni a stiklijeit.
- Tudod, hogy örülök neked Lunus.
Nagyon is, de számos problémám van az érzelmeim normális kimutatásával. Nem könnyű, ha az ember gyerekének több mostohaapja volt, mint ahány csillag az égen. Nem is tudom, hogy mikor történt meg, hogy teljesen begubóztam, és olyanná váltam, mint amilyen most is vagyok. Szorongok, főleg az emberekkel kapcsolatos dolgoktól, a kapcsolatoktól. Valahogy mindig azt hiszem, hogy beszélnek rólam. ÉS akkor ezek után mit teszek? Persze, hogy veszek egy vendéglátóhelyet, aminek növelni akarom a forgalmát, és azt, hogy beszéljenek róla. Teljesen normális és felnőttes lépés. A dicséretre csak lehorgasztom a fejem, apró mosoly jelenik meg az ajkaimon, a kezem megint a zsebemben van, és egy halvány vállvonás is végbemegy.
- Hát látod, eléggé tetszik. Mi a helyzet veled?
Kérdezem, miközben a székemre mutatok, hogy üljön csak le, az a legnormálisabb szék az egész helyiségben, magamnak egy szerényebbet húzok oda, és a pizzát is átteleportálom az asztalra.
- Majd csináltatok neked másikat.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2018. november 17. 21:09 | Link

Tökikém

A szakácsfiú elég bizonytalannak tűnik, mintha nem akarná elhinni, hogy nekem jogomban áll kettesben maradni az étterem tulajával. Na, nem mintha akkora veszélyt jelentenék rá, ha én nem vagyok, valószínűleg meg sem érte volna a felnőttkort.
- Túlzás, hogy tudom, de sejtem - vágom zsebre a kezeim, kissé előre tolva a csípőm, miközben hátrébb dőltem a felsőtestemmel, mint aki így egy lépés távolságból nem látja elég jól. Pedig sok dolgot mondhatunk el rólam, de hogy ne lennék jó megfigyelő, azt nem.
Látom rajta, hogy zavart, de szeretném, ha ez elmúlna. Ha csak simán olyanok lehetnénk, mint egy normális testvárpár és nem kellene folyamatosan azon rágódni, hogy melyikünk tipor a másik lelkébe és éppen aktuálisan mivel.
- Megvolt az első munkanapom. Itt fogok dolgozni a hivatalban. Azt mondták, hogy meglátják, megbízható vagyok-e újra. Talán visszakapom a régi állásom - vonok egyet a vállamon. Ő az első, akinek elmeséltem. Nem igen volt olyan, akinek eddig ezt elmondhattam volna és kicsit hiányzott is, hogy megint mindent megbeszélhessünk. Olyan volt, mintha kicsúszott volna a kezeim közül.
Leülök inkább a székre, ami úgy tűnt, a legstrapabíróbb a helyiség szedett-vedett dolgai közül.
- Helyes, az egyik ismerősömhöz megyek, nem szeretnék üres kézzel beállítani. - Még fel is horkanok kicsit, mintha abszurd is lenne az elképzelés. Más részről csak tudom, hogy Bence hajlamos olyasmikről elfelejtkezni, mint emberi szükségletek. - Sok pénzed ölted bele a helybe?
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. november 20. 20:38 | Link

Drágám


- Ne hibáztasd, tőlem kapja a fizetését.
Látom, hogy furcsán néz rá, és a testvérem, egészen kicsi korunk óta csak mi vagyunk egymásnak, szóval tudom, hogy egyetlen szemvillantása mit is jelent. Viszont kettesben vagyunk, így megengedek egy mosolyt.
- Ez a beállás férfias, nem szexi.
Mindig ezt mondom neki, de ő tanult olyan szakmát, amit inkább férfiak végeznek, és néha azt is érzem, hogy kettőnk közül benne van a több macsó. Nem, ez nem azt jelenti, hogy én nőiesebb lennék, mondjuk úgy, hogy én vagyok az átlag srác, ő meg az, aki hazaviszi a buli végén a nőmet.
- Ne vond meg a vállad, ha erről van szó, ez fontos neked.
Nem akarom kioktatni, de ha visszagondolok az elmúlt két percre, azt teszem. NE hibáztass, NE állj úgy, mint egy férfi, NE vonogasd meg a vállad. Nem tudom, hogy valami, ami működött, miért romlott el. Márpedig közöttünk elromlott. Tudom, hogy mikor és hogyan, és tudom, hogy mind a ketten hibásak vagyunk benne, de a történet eléggé bonyolult. Senki sem úgy képzeli el a labdázások közben a lánytestvérét, hogy később egy rúdon pörög majd, és nyilván, megviseli az embert, ha még látja is. Sosem beszéltük meg azt, hogy engem a tény, hogy láttam őt táncolni, milyen mélységekben traumatizált, pedig akkoriban még egy ígéretesnek tűnő kapcsolatom is volt. Aztán valahogy, nem maradt semmi, csak a kártya meg én. Ki akartam szabadulni, és újra kellett kezdenem.
- A polgármester egészen normális.
Egyszer találkoztam vele, futólag, köszöntött, és örült, hogy biztos kezekben tudhatja a helyet. Érdeklődött, hogy miért nem tanítok inkább, és még azt is felajánlotta, hogy szól az érdekemben pár jó szót. Talán egyetemi tanárnak is elmehetnék. Talán, de egyelőre vissza kellett utasítanom az ajánlatát.
- Egy férfi?
Kérdezem csendesen, a falnak támaszkodva, zsebre tett kezekkel. Nem akarom felidézni azt, hogy miért is megy oda, tudom, hogy amikor táncolt, csak tánc volt, semmi több, sosem mondta, hogy több lett volna, bár nyilván, nem is akarta volna mondani. Csak nekem meg nem kellene elképzelnem sem.
- Majdnem mindet. Fel kellett újítani, alkalmazottak kellettek, és fent kialakítottam az életteremet is.
Nem valami nagy, de arra jó, hogy aludjak és zuhanyozzak valahol. Ahogy a többiek a folyosón haladnak, időnként beszűrődik a kinti zene, én pedig úgy érzem, hogy lépnem kell. Most kell nyitnom. Odalépve Lunához felhúzom, szorosan átölelve a derekánál magamhoz vonom, egyik kezemmel a hátát tartom, a másikkal a haját simogatom.
- Szeretlek, történjék velünk bármi, legyünk bárhol, legyünk bárkik is.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2018. november 20. 22:10 | Link

Tökikém

- Még szerencse, hogy nem akarok tetszeni neked - horkanok fel, mert az utolsó ember a földön, akinek imponálni akarok, éppen előttem áll. Más kérdés, ha tudná, hogy éppen váltásruha van a táskámban, hogy átöltözzek, mielőtt Bencéhez megyek, most ki lenne akadva. Márpedig át fogok, mert tetszeni szeretnék neki.
- Eddig is eléltem, szóval valahogy nem tudok rajta stresszelni, öcsipók. - Azt kéne mondanom, hogy sajnálom, de a tény, hogy cseszeget, nem igazán arra késztet, hogy megalázkodjak előtte. Volt, amikor tényleg nem voltam büszke magamra, de most nem érzem, hogy lenne miért szégyenkeznem.
- Csak bemutatkoztunk, nem tudok nyilatkozni.
Nem volt unszimpatikus, de nem azt mondom, hogy most azonnal a legjobb barátomnak akarom őt tudni. Nem szeretem keverni az üzletet és a magánéletet, ha nem muszáj, bár voltak évek, mikor ebben nem volt választásom. Bence is így jött az életembe, legalább valami minimális élvezeti értéket cseppentett bele.
- De még milyen! Ma találkoztunk munkában és rá kellett jönnöm, hogy milyen rég nem is láttam -  vonom meg a vállam megint, holott van egy olyan érzésem, hogy ez is fel fogja húzni, de én vagyok az idősebb, azt csinálok, ahol, akivel, amihez kedvem van.
Valahogy sejtettem, hogy ennyi pénzét ölte bele és nem is lepődöm meg, ahogy elhangzik. Nem tolom az orra alá, hogy ha nem megyek el táncolni és nem találkozom Bencével, akkor most nem lehetne meg ez a helye, sőt, még mindig lent lennénk mindketten a pöcegödör alján.
- Ha kell egy kis plusz, szólj- nézek rá rezzenéstelen arccal. Komolyan gondolom, elég sok pénzem volt még elrakva a bankba, szóval nem lenne gondom vele.
Hagyom, hogy megöleljem, a fejem a vállának döntve kicsit, miközben lazán átölelem, hiányzik kicsit a régi idő, mikor még rendesen megvoltunk.
- Én is szeretlek, Töki - veregetem meg a vállát kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. november 20. 22:33 | Link

Drágám


- Dehogynem akarsz.
Mert azért testvérek vagyunk. Nem úgy akarunk tetszeni egymásnak, mint más embereknek, épp csak annyira, hogy ne mondjuk azt egymásra, milyen borzalmasan néz ki a másik, meg aztán egy kis lelki piszkálódás sem árt néha.
- Más dolog elélni és más dolog élvezni. Olyan savanyú leszel még a végén, mint Harold, mondjuk neki még a foga is hiányzott, de mindig ilyen volt.
Összehúzom a számat, ahogy neki volt, az ajkaim egészen penge vékonyságúak, és gonoszan tekintek a világra. Harold egy pár hetes, de pénzes történet volt anyánk és a mi életünkben. Egyőszi kaland, ahogyan mi hívtuk őt akkor. Valóban, a karácsony már mással volt.
- Ő lesz a pasid? Nem gáz, hogy egy helyen dolgoztok?
Én például biztos, hogy nem kezdenék egyik alkalmazottammal sem. Pedig például pont azon morfondíroztam valamelyik nap, hogy nem csoda, hogy házhoz szállítást kérnek, Mei eléggé szemrevaló, ahogy felpattan a seprűjére, és nekiindul a falu utcáinak. Egy pillanat alatt azon kaptam magam, hogy ott vagyok mindig, és segítek neki. Most éppen leszoktatom magam erről.
- Megvagyok.
Minden, ami kell megvan. Elvégre van munkahelyem, fél évre előre ki tudom fizetni az alkalmazottaimat, és van, ahol álomra hajthatom a fejem, ráadásul szó szerint egy köpésre van a munkahelyemtől, még csak attól sem kell félnem, hogy elkések.
- Köszönöm.
Egyelőre nem akarok, meg kell állnom a saját lábaimon. Elég volt abból, hogy van egy olyan rész az életemben, amiről nem beszélhetek. A kártya is ilyen volt mindig. Nem azért nem beszéltem róla, mert függő volnék, azért nem tettem, mert nem tisztességesen nyertem. A lapok számolása az egyik legsúlyosabb kizáró ok, ezért is nem mentem egy szintnél feljebb.
- Szeretném, ha helyrehoznánk.
Tudom, hogy ehhez nekem többet kell engednem, mint neki, és hogy talán sosem lesz már olyan, mint volt, de szeretném legalább megpróbálni.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed