29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. július 27. 18:10 | Link

Noelke

Magának ez a harmadik hajszíne a héten.
Jegyezte meg az egyáltalán nem kedvelt tanárom a hozzá illő fintorral a tényt, hogy vörösből kedden csibeszőkévé, most pedig hamvas fehéresszőkévé avanzsáltam. Nem lehet minden varázsütésre, szegény hajam pihent egy két napot, mielőtt kifehéredett volna, de akkor még nem voltam biztos a színben sem, amikor változtattam. Most pedig ez van. Mások azt mondják, hogy amikor megváltoztatják a külsejüket, az azt üzeni, hogy más emberként szeretnék folytatni, tiszta lap meg érzelmi túlcsordulás. Én eléggé jóban vagyok magammal, sőt, ami azt illeti, kicsit túlságosan is szeretem magam, néha már olyan szörnyen nagyon, hogy észre se veszem, mennyire elfáradtam a tükör előtt való tetszelgésben. Tudom, tudom, az egoizmusát minden ember pironkodva tagadja, hát én azt hiszem, eléggé félresikerültem ebből a szempontból, és ami azt illeti, apám és a bátyám is tettek erre még pár lapáttal.
Farmershortomban és egy kék V nyakú pólóban várom a lángnyelv pizzámat békésen. Amióta ez a hely megnyitott, kábé vagy hatszor voltam már itt, és egyszerűen nem tudok betelni a hely impulzusaival. Fiatalok, többnyire, mindenki laza és beszélget, néha csak ülni is jó itt. Én most ilyen csak itt ülősben tolom, és az egyik kedvenc hobbimnak élek, amikor a jobbra meg balra húzogatós alkalmazásból felpillantva ismerős arcot pillantok meg. Szinte hihetetlen, hogy tényleg mennyit képes változni az ember egy pillanat alatt. Lopva megigazítom a loboncom, azért jól akarok kinézni, nyilván. Mellettem elhaladva megérintem a karját, remélve, hogy felhívom magamra a figyelmet. Pilláimat rebegtetve nézek fel rá.
- Rockerarc lettél?
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2018. július 27. 18:14 | Link

Hipóhaj


Az előttem álló asztalt óriási világtérkép terítette be, egy-egy fontosabb pontot só- és borsszóró jelzett, de voltak helyek, ahová sietősen kibontott fogpiszkálókat döftem. A jalapenos-sonkás-kukoricás pizzám az asztal szélén, Ázsia északi szegletét takarta el, és a korsó sör, amibe épp csak, ha belekortyoltam, Észak-Amerikán terpeszkedett. A korsóból kicsorduló fehér hab végigfolyt az üveg oldalán, és sötét foltot hagyott Kanada közepén.
Merlin tudja mióta görnyedtem már a térkép fölé, és vívódtam egy kölcsönkapott, régi mugli vonalzóval. Homlokráncolva méricskéltem, a lehetőségeimet számoltam, néha hátradőltem, vagy egy szelet pizzáért nyúltam, amit két falat után figyelmetlenül dobtam vissza a tányérba.
Az érintésre elmosolyodtam, amolyan szerelmesen; ugyanabban a pillanatban nyugodtan és izgatottan, de a hang azonnal összekuszálta a gondolataimat. Mi a...? Szemöldökráncolva pillantottam fel, a kérdésre aprócska sóhajtással döntöttem oldalra a fejem.
- Neked is találunk helyet a bandában, csak mondjuk jó lenne, ha addig nem hullana ki a hajad a sok hypótól - feleltem kiegyenesedve. A hátam beleroppant a mozdulatba, de ez látszólag fel sem tűnt.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. július 27. 18:19 | Link

Noelke

- Uh, azt hiszem inkább a csoszogósok klubjában lenne a helyed.
Én viszont - vele ellentétben - hallottam, ahogy megropogott a háta. Eléggé para az ilyet hallani. A levegőben új illat kezd el terjedni, és a pocakom is sejti már, hogy ez az én pizzám lesz. Addig is, amíg az nem ér oda, a már félig elfogyasztott üdítőmből kortyolok egy nagyot. Nem ezt akartam rendelni, de a srácnak olyan szép zöld szeme volt, hogy hirtelen csak levendulás limonádé jött ki a számon, még jó, hogy kicsit kértem…
- Óóó, köszi, kérhetek még egy málnásat?
Emelem fel a majdnem üres poharamat, ő felírja, és a pizzám lepakolása után már indul is neki, hogy készítsen egyet nekem. Addig pedig elhatározom, hogy nyakkitörés helyett inkább pozíciót váltok. A telefonomat elpakolom a zsebembe, különben is, lassan letilt az alkalmazás, és a tányéromat megfogva pattanok fel a saját kis asztalomtól és telepedtem át az övé mellettire, amit még közelebb is húzok hozzá kicsit. Közben egy limonádéval és egy mosollyal is gazdagabb leszek, és nagyon úgy érzem, hogy ma jó estém lesz.
- Kincskeresés?
Pillantok a térképre, de nem igazán érdekel, hogy mit látok, nem szeretem ilyen szinten beleütni az orrom mások dolgába. Viszont a megjegyzésére kissé felvont szemöldökkel pillantok fel, de nem válaszolok azonnal, előbb a szívószálat a számhoz emelve, kiirtom a levendula ízét a számból.
- Nem lehet.
Még egy sóhajtás is belefér, de azért nem akarom túljátszani.
- Egyrészt Daenerys mánia van, másrészt meg ettől a színtől sokkal nagyobbnak hat a szám, és a fiúk csípik a telt ajkakat.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2018. július 27. 18:21 | Link

Hipóhaj


A megjegyzésére azt hiszem, egy kissé elnyílt a szám, és míg egy röpke pillanatra hitetlenül lehajtottam a fejem, széles vigyorra húztam azt. Szöszmő költözködését félig az asztalra könyökölve figyeltem, ujjaim a szakállamon pihentek. Hiába voltam már huszonnégy, a lányok még mindig képesek voltak meglepni - legtöbbször persze keresve sem találtam szavaik vagy tetteik mögött a logikát. Ezt most azonban értettem; csakis azt jelenthette, hogy évek ide vagy oda, a társaságom még mindig ellenállhatatlan volt.
- Foglalj csak helyet - jegyeztem meg egy félmosollyal, de a térképet nem voltam hajlandó megmozdítani. Ha nem akarta bántani a plafon felé meredező fogpiszkálóimat, akkor még azt is megengedtem neki, hogy tányérjával elfoglalja Dél-Amerika egy részét. A limonádéját jobban tette, ha fogta.
- Költözés - dörmögtem inkább csak az orrom alá, mintsem neki, és vetettem egy újabb pillantást a célpontok felé.
Szöszmő mondandójából először alig értettem valamit, viszont amint a szájáról kezdett beszélni, önkéntelenül is felé fordultam. Tekintetem fényes ajka, a szeme és a haja hármasát járta be, újra meg újra, aztán tétován bólogatni kezdtem. Vagy inkább a fejemet ráztam?
- Nem minden fiú szereti az ennyire... - megbillenő fejjel, a száját fürkészve kerestem a megfelelő szavakat. - ...hm. Természetellenes dolgokat. Milyen színű a hajad, már amúgy, eredetileg?
A válaszom végén újra a szemei után kutattam, próbáltam elképzelni, milyen lehet smink és felesleges adalékok nélkül. Szőkésbarnának tippeltem, de hát mágus legyen a talpán, aki átlát a tökéletes maszkon.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. július 27. 18:31 | Link

Noelke

- Elköltözöl? Óóó...
A számat nagyon drámaian lebiggyesztettem, és ha lehet a pilláim mögül még kiskutyásabban néztem rá, mint ami alapból is van. Nagy gomb szemekkel születtem eleve, ehhez jönnek a pilláim, a műpilláim meg a tökéletesen megkomponált sminkem, ami még azt is el tudja hitetni, hogy tök természetesen van ilyen dús pillaállományom, pedig dehogy! Ha tudnák, hogy mennyi munka van ebben. Mondjuk imádom csinálni meg csináltatni.
- Azért nem panaszkodom azok számára, akiknek bejön a dolog.
Ráadásul a természet még meg is áldott, mert a felső és alsó testem más méretezést kíván meg. Megjegyzem, ebből a szempontból teljesen természetes vagyok, pusztán annyi a helyzet, hogy a dús keblűek osztályába tartozom, mert hát anyám is, a nagyanyám is, de még a dédnagyanyám is ilyen extrával volt felszerelve. Persze a csípőm meg a derekam ehhez képest teljesen el van tűnve. Na most, egy ilyen alappal nyilván rádolgozik az ember a fejre is. Én legalábbis ezt tanultam otthon.
- Ööö... szomszédlány barna.
Az első pillanatban nem akartam megmondani, hogy milyen is vagyok, de végül is tudom, hogy ez az a hajszín, amelyikkel nem láthat soha, senki, mert olyan uncsivá tesz, hogy belenézek a tükörbe és még a szépítkezéstől is elmegy a kedvem, pedig az aztán az én alap működésemhez kell, mint a pletykák. Legyen mugli világ vagy varázs, imádom a sztárok mocskos kis titkait. Ezért vagyok még életben, még nem lezárt a Jelena-ügy. Én pedig nem mehetek úgy a másvilágra, hogy nem tudom meg mi a vége, mert hát az gyöngyházszín nem áll jól nekem, nem maradnék szellemnek.
- Miért nézel ki csövinek?
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2018. július 27. 18:56 | Link

Hipóhaj


- Úgy néz ki - feleltem, és bár semmi sem indokolta, nagyot dobbant a szívem. Hiába tudtam a lelkem mélyén, hogy Bogolyfalván egy ideje nincs aki és ami rám várna, összeszorította a torkomat a fanyar érzés, hogy egy nap végleg elhagyom. Mintha a múzsámat engedném útjára, vagy egy régi szerelemnek ereszteném el a kezét, akivel az emlékeken kívül időtlen idők óta semmi sem köt már össze.
Nevetve pillantottam fel Szöszmőre, akinek hirtelen abban sem voltam biztos, hogy tudom a nevét. Tudom egyáltalán a nevét? A Levita romba dőlésének napján ott volt, beszéltünk is, ez biztos, de... az adrenalin úgy dolgozott a testemben aznap, hogy arra is alig emlékeztem, én mit csináltam, kikkel beszéltem, nemhogy a többiek.
- Odavannak érted a pasik, hah? - vigyorogtam hátradőlve, és a sörömért nyúltam, hogy enyhítsem a szomjam. Két korty között, a felsőajkamon maradt habot gyorsan beszívtam, úgy ráncoltam össze a homlokom. - Milyen árnyalat az a szomszédlány barna? Sötét vagy világos?
A színekben nem voltam túl jó, mint a legtöbb férfinak, úgy nekem is csak alapszínek; kék meg zöld létezett, olyat, hogy menta meg türkiz, nem ismertem. És gyanítom, képtelen is lettem volna különbséget tenni közöttük - pedig öltözékben a mai napig szívesen viseltem a jól összeválogatott színárnyalatok nagy részét.
- Az öregedés teszi - néztem fel rá komolykodva, felhúzott jobb szemöldökkel, majd a múlt egy részletébe feledkezve, csak kisvártatva folytattam. - Régen hosszú hajam volt - emlékeztem. - Akkoriban semmi arcszőrzetem nem volt, még a pelyheknek is örülni kellett, most viszont eljött a szakáll ideje.
Arról fogalmam sem volt, hogy ez valakinek egyet jelent a csövi-kinézettel, főleg, hogy ing és vászonnadrág volt rajtam, az órám és cipőm pedig más többhavi keresetét tették ki, de érdekes volt ilyet hallani. Ezelőtt még soha nem fordult elő, így most magamban ízlelgettem Szöszmő kérdését. Csövi. Hát, apám, ezt is megérted!
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. július 27. 19:00
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. július 27. 19:11 | Link

Noelke

- Tök szomorú az, amikor az emberek lelépnek. De hát tudom, hogy megy ez, kell a változás.
Na nem mintha én ne a levegőváltozás iránti igényem miatt léptettem volna meg magam Angliából. Jó oké, ebben az is közrejátszott, hogy az ikrem egy kicsit elszállt, és úgy tippeltem, hogy a bátyánk közelében nem mer majd nagyon alkotni. Szívás lenne, ha a temetésére kellene mennem, mert tudom, hogy ha őt elveszítem, akkor semmi értelme se lesz hosszú ideig az életemnek, vagy lehet, hogy egyáltalán sem. Mi olyan igai ikrek vagyunk. Egyszer osztálykiránduláson voltam, még tíz éves korom körül, és egyik pillanatról a másikra elkapott a sírógörcs, és éreztem, hogy fájdalom ég a kezemben. Chris aznap megcsúszott a mászókán, eltört a keze, és majdnem kitörte a nyakát. Szóval mi ilyen testvérek vagyunk.
- Hát az a barna barna. Tudod, amiben nincs semmi extra, se vörös csillogás, se izgalom. Na várj. Mutatok egy képet, de soha, soha senkinek se mondhatod ezt el.
Hogy miért is bízok meg benne? Nem bízok, de a Levita toronynál nagyon szexi volt, ahogy egy lányért aggódott, csípem az ilyen állatias fiúkat, és ő aznap nagyon kitűnt a többiek közül. Mondjuk egy másik srác szintén azt a lányt mentette, de később elmesélték, hogy ő meg az exe volt, szóval azért remélem, nem azért néz így ki, mert a csaj odalett. Úgy tudtam, egy felnőtt halt meg aznap éjjel. Közben persze cselekszem, és előveszem a telefonomat, a külön jelszóval védett mappáim között megkeresem azt, amiben ezer éves családi titkokat őrzök, például, hogy eredetileg barna vagyok.
- Na ez jó lesz.
Mutatom felé a képet elfintorodva. Ímhol vala az eredeti önmagam.
- Ebből lett sötétebb barna, aztán vörösesbarna, aztán vörös, párféle, meg szőke párféle. Igazából olyan, mintha hat-nyolc lánnyal járnál. Sose tudod, hogy mi vár otthon.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2018. július 27. 19:44 | Link

Hipóhaj


Nem akartam én lenni az öreg bölcs, aki időtlen igazságokkal tömi a fiatalabb generáció tagjait, így ahelyett, hogy öreganyám-féle sóhajtozások közepette mesélni kezdtem volna az életről, megvontam a vállam, és egy megkezdett pizzaszeletét nyúltam.
- Ja. Szí'ás e' a munn'kha'eresés - tömtem be a még így is kiadós darabot, teli tenyérrel segítve rá a bemenni nem akaró, száraz pizzavégnek. Ha Szöszmő eddig szexinek talált, most már biztosan nem fog. Miután sikeresen elintéztem magamnak a hörcsögkinézetet, elégedetten összedörzsöltem a tenyereimet - természetesen hetykén kihajolva az asztal mellé, nehogy még a végén morzsás legyen a drága térképem. - De'át viss'ame'ni a' időbe' mé' én sh'em th'udok.
Veszettül rágtam, úgy szép elegánsan, ahogy az emberek csak akkor szoktak, ha már a becserkészett nő ujján ott fénylik az arany, vagy ha haverok között vannak, és valójában teljesen mindegy, hogy néznek ki, hogy viselkednek, és milyen hangsúllyal beszélnek. Azt hiszem, egész komfortosan éreztem magam Szempilla kisasszony társaságában.
- Na mutasd! - élénkültem fel hirtelen, hiszen már alig vártam, hogy lássam azt a se vörös, se szőke, se semmilyen szomszédlány barnát. A korsót visszatettem Észak-Amerikára, majd az utolsó falatot is lenyelve támaszkodtam az asztalra. Mikor a telefont felém emelte, én is közelebb húzódtam hozzá. - Ó, wow!
Kellett egy hosszú pillanat, míg realizáltam a látottakat. Hol a képet, hol őt néztem, de minél többször láttam és hasonlítottam össze régi- és új önmagát, annál kevésbé hittem el, hogy tényleg saját magát mutatja.
- Aha, hogyne - alulról néztem fel rá, a szemeimből és megkeményedő vonásaimból nem tarthatott sokáig kiolvasnia, hogy egyáltalán nem hiszek neki. - Indulhatsz mással szórakozni, Púderfelhő.
Ha bevallom, ha nem, sértette az önérzetemet, hogy így akart átverni, ráadásul épp azután, hogy percekkel ezelőtt vágta az arcomba: a homeless style manapság nem menő... kezdett felmenni bennem a pumpa. Pedig azért cserébe, hogy felfedi régi valóját, én is megakartam neki mutatni az elemi mágikus igazolványomat, ahonnan még a hosszú, sötét hajú Noel néz vissza, és alig van ember a világon, aki láthatja.
- De amúgy, az alakításod remek, az arcodra kiülő fintor fantasztikus volt - morogtam oda hozzá zárásképp, de már nem néztem fel rá. Pillantásomat sértődötten szegeztem Európa országaira, holott mindenhová vágytam menni, csak épp oda nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. július 27. 20:03 | Link

Noelke

- Mi a végzettséged?
Engem mondjuk nem nagyon zavar az, hogyha egy fiú így eszik, ahogy ő, mert hát van apám részéről hat, nevelőapám részéről meg egy fiú testvére, én pontosan tudom milyen az élet fiúkkal. Sosem felejtem el, amikor egyszer Travis és Chris összeverekedtek az utolsó szelet húsért, soha életemben nem ettem még olyan finom mustáros csirkét miközben néztem őket. Igen, mire eldöntötték, hogy kié legyen, addigra én megettem. Csak így lehet életben maradni.
- Min változtatnál, ha visszamennél?
Nem vagyok oknyomozó, de nagyon érdekelnek az ilyen felvetések. Én még sosem bántam meg semmit annyira, hogy vissza akarjak menni megváltoztatni, de remélem egyszer nálam is eljön ez, mert meg akarom tapasztalni, hogy ilyenkor mit érez az ember. Akarok valami negatívumot az életembe. Persze lehet, hogy észre se venném, mert nem elég komoly az élethez való hozzáállásom.
- Kajakra én vagyok, esküszöm az életemre! Nagyon imádom az életemet, szóval ez nem vicc, tényleg én vagyok. Várj, mutatok egy másikat. Umm, Will Payne-t vágod? Vagy Kálnoki Norina férjét?
Mondjuk de tök mindegy, hogy egyiket vagy a másikat, mert mind a kettő Will, a bátyám, csak vannak emberek, akik úgy jegyezték meg, hogy a "kviddicses Norina pasija vagy férje".
- Na ezt ő fotózta, de ez egy nagyon hülye póz, meg itt már kicsit azért festve van a hajam, de amúgy nem roncsolja, mert ilyen mágikus cucc.
Nem tudom, hogy mi a neve, de van a szobámban egy csomó szín, általában csak kiválasztok egyet, és tádáááám, lesz egy új színű hajam.
- Ha szerzel egy időnyerőt, szívesen megmutatom neked, aztán megváltoztatjuk a sorsod, mit szólsz?  
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2018. július 28. 08:54 | Link

Hipóhaj


Meg sem fordult a fejemben, hogy az igazat mondjam. Őszintén, már az dacolt az önérzetemmel, hogy Szöszmő nem vette észre azonnal: nekem a sárkányok jelentették az életet. Ha nem lettem volna ennyire elfogult velük és a hivatásommal szemben, biztosan nem sértett volna a tény, hogy egyelőre nincs az arcomra írva mi leszek, ráadásul most még minden végtagom a helyén van, és a vesémnél húzódó vágást - amit amúgy sem bestia okozott - is takarja az ingem. Ennélfogva nem volt semmi, ami elárulhatta volna Pillának, kivel is ül szemben. Pedig, ha tudná! Pár év múlva tudni fogja...
- Ügyvéd vagyok - mondtam ami először eszembe jutott. A hangom sziklaszilárdan csengett, és a tekintet, amellyel ránéztem, mint megdönthetetlen védőbástya állt a szavak mögött. - De nem akarok saját irodát, és nem vágyom a pesti mágikus tanácsba sem. Kihívás kell, új helyek! Látni akarom a világot.
Felcsillanó szemekkel fordultam vissza a térképhez, és az Ausztrálián gyülekező fogpiszkálóhalom felé nyúltam. Kivettem egyet közülük, és míg letéptem róla a fóliát Szöszmőre néztem.
- Tényleg tudni akarod? - kérdeztem vissza mosolytalan, ámde kíváncsi arccal, végig őt fürkészve, és közben arra gondoltam, hogy ha most az igazság termében lennénk, bármit kiszedhetnénk egymásból. Úgy dalolnánk, mintha kötelező volna... végtére, az is lenne. Csak egy jól irányzott kérdés kell hozzá, és a száj már mozdul is, még ha a szív vagy agy nem is akarja. - Van egy terem a kastélyban, amit tizenhat éves koromban fedeztem fel először, és utána hónapokig nem találtam. Ha ott vagy, nem hazudhatsz. Ki kell mondanod mindent, ami benned van és igaz. Néha segít az embernek tisztán látni.
Könnyen lehetett, hogy a szavaim inkább magamnak szóltak, mintsem neki. Az a terem annak idején két nagyon fontos dolgot is kimondatott velem, és egy olyan nagy változás előtt, ami épp az ajtómon kopogtatott, talán nem lett volna hülyeség megkérdezni a tükörképem: mit szeretnél Noel?
- Persze, hogy ismerem - dőltem előrébb, és hunyorogva vetettem egy pillantást a következő képre. Az ujjaim között maradt fogpiszkálóval a barna lányka felé böktem, de jobbnak láttam nem megszólalni. Valójában még most sem hittem el, hogy őt látom, de inkább csendben maradtam, és csak megingattam a fejem, mintha azt mondanám "egek, micsoda változás". Kisvártatva aztán mint aki hirtelen megvilágosodott emeltem rá a tekintetem, és homlokráncolva igyekeztem összeilleszteni az emlékdarabkákat. - Szóval Payne vagy. Ti sokan vagytok testvérek, ugye?
Ismertem pár srácot a családból, de lányra nem emlékeztem. Így, ezzel a nagyszerű felismeréssel ugyan nem jutottam közelebb Púderfelhő keresztnevéhez, de ezentúl legalább szólíthattam Payne kisasszonynak, nemcsak Szöszmőnek vagy Pillának. Egyszer meglesz az a keresztnév is.
- Az időnyerő még össze is jöhet - gondolkodtam el, és a piszkát eldobva a pizzámhoz fordultam, aztán vettem is belőle egy szeletet, és tele szájjal folytattam. - A sorsomon nem változtatnék. Viszont... ha lenne egy merengőnk, megmutatnám mikor és hol hibáztam - horkantva kezdtem nevetni - Merlinem, hetekig mesélhetnék, annyi helyen botlottam és estem el. Elképzelni sem tudod.
Szívesen megmutattam volna Hipóhajnak, hogy milyen egy olyan fiatal élete, mint amilyen én voltam. Telistele tűzzel és verítékkel. Megannyi pofonnal, kamaszszerelemmel, és olyan hibákkal, amiket könnyűszerrel kerülhettem volna el, én mégis hagytam megtörténni őket.
- Na figyelj - nagyot nyelve tettem le az időközben kezembe kerülő korsót. - Én is mutatok neked valamit.
Szabad kezemmel a nadrágzsebembe nyúltam, gyorsan elővettem az úgy szeretett, letisztult, apró márkajelzésű fekete bőr tárcámat, és kihajtva azt a legalsó varrásból kihúztam az elemi mágikus igazolványomat. Mielőtt azonban átnyújtottam volna azt Pillának, komoly szemekkel néztem fel rá.
- Nagyon becsüld meg magad - bujkáló mosollyal dörmögtem oda neki. - Ezt az igazolványt hivatalos szerveken kívül csak a volt csajom látta, akivel öt évig voltam együtt, meg egy másik, de akkor nagyon sokat ittam, szóval...
Az annyira nem számított. Még egy utolsó pillantást vetettem a tizenhét éves Noelre, aki épp beszélgetős kedvében volt, majd átengedtem Szöszmőnek. Marcangolja csak szét, a csöves résznél mélyebbre csak nem süllyedhetünk. Hátradőltem, és a mellkasom előtt összefűzött karokkal figyeltem, mit szól hozzám.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. július 28. 09:05
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. július 28. 22:26 | Link

Noelke

Hosszú pilláim mögül nézem őt, meg lopva kicsit a térképét, mert hát azért érdekes, hogy valaki éppen egy pizzériában építi fel a Trónok Harcában látható térképet. Imádtam amúgy Cercei hatalmas térképét az udvaron, Jézusmaris! Érzem is, hogy olyan kis hevesen dobban a szívem. A családi nyaralásokon elég sok mugli sorozatot gyűrök le amúgy is, innen jön a nagy szerelmem a mugli sztárok keltette pletykák iránt is. Divattervező akarok lenni, ha nagy leszek, olyan, aki mind a két világban megállja a helyét. Szóval pilláim alatt éppen nagyon szemkontaktolok vele, amikor beközli, hogy ügyvéd. Egy hosszú pillanatig megemelt szemöldökkel nézek rá, aztán kitör belőlem a nevetés. Persze, ügyvéd.
- Én meg igazából hercegnő vagyok, de megszöktem a kastélyból, mert hozzá akartak adni a sárkányhoz.
Akkor ügyvéd ő, amikor én hercegnő vagyok, vagy elkötelezhető. Nem hiszem, hogy olyan múlttal, mint az övé - igen, én felzárkóztam az évkönyvekből meg az Edictum archívból -, ő majd pont ügyvédnek állna. Inkább hiszem róla, hogy kalandor, ereklyekutató. Alapból, ha nem tudnám, ki ő, akkor sem hinném, hogy ügyvéd lenne. Neki valahogy nagyon a fejére van írva, hogy nem az. Kikacarásztam magam viszont, ami jól esett, állítólag a nevetés megfiatalítja az embert, meg amúgy a világos hajszín is.
- Ez egy olyan terem, amit nekem nem kell megtalálnom. Nem szeretem felfedni magam. Egy nő addig érdekes, amíg kiismerhetetlen.
Én pedig imádok szerepeket játszani. Amikor barna voltam, mindig azt mondtam, hogy Peggy vagyok, a szomszédból. Innen ragadt rám a szomszédlány-barna megnevezés is. Az első fiúm adta, akivel hihetetlen, de most egy suliba járok. Nem, nincs köztünk semmi, Mártonka a jó haverom, és van neki normális barátnője, én nem igazán vagyok alkalmas arra, hogy ilyen szerepet betöltsek. Van pár stikkem. Illetve eléggé sok.
- Igen, mi vagyunk azok. Az egész világ egy nagy Payne birodalom. Látod, mondtam én, hogy hercegnő vagyok.
Húzom ki magam büszkén, majd a kezembe véve az italom nem iszom bele azonnal. Előtte még megforgatom a jeget kicsit a szívószállal, és próbálom kiszabadítani azt a málnadarabot, ami két jég közé fagyott. Biztos ő is inkább a Jogobellát tűzte ki életcélnak.
- Öt évig? Szomorú. Azt hittem, te ilyen virágról virágra fiú vagy.  
Semmiképpen sem gondoltam, hogy hűséges fajta. Bár tény, hogy van egy lány, akivel sok iskolai képen szerepel. Átveszem tőle az igazolványt, ez azért látványosabb, mint a pixeles, fekete-fehér képek, amiket láttam eddig róla. Elmosolyodom, mert ő is mosolyog a képen, olyan szemtelen, hogy ilyen nagyisan meg tudnám csipkedni az arcát.
- Tetszik a hajad, ilyen kis rendetlen.
Nem mondom neki, hogy bejön, pedig bejön, de szerencsére nem vagyunk abban a bizonyos szobában. Remélem azt a helyet egy égő piros felkiáltójellel jelölték meg, hogy még csak véletlenül se menjek be.
- Hát figyi, ha elköltöznél, levelezhetnénk. Azzal nem csalod meg a barátnődet. Leírsz egy pofáraesést, és én is leírok egyet. Mit szólsz?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed