28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 19. 12:08 | Link

Világ legszebbje és legokosabbja
#vajdaricsitmindenkinek

A szocializálódás második folyamata az volt, hogy munkát keresett. Miért itt? Miért is ne? Még a pub is eszébe jutott, de végül rájött, hogy oda inkább szórakozni járna. A pizzát meg annyira nem szereti, mint az italt, meg még a tulaj is kedvesnek tűnt. Így hát maradt ez.
Annak érdekében, hogy ne essen el sok bevételtől Arieval megegyeztek, hogy jobb neki a pincér szerep. Mert takarítani… na azt nem. Ha már a szocializálódás a cél, akkor inkább legyen ez.
Pár napja vagyok itt. Eddig minden egészen gördülékenyen ment, még csak asztalt se sikerült összekeverni, ami felettébb nagy büszkeséggel tölti el. Holott tudja, hogy ehhez a poszthoz nem kell túl sok agyi aktivitás.. Mégis, ha belegondol abba, hogy micsoda szerencsecsomag tud lenni..
A pultnak hátát támasztva várja a rendelést, s tekintetét lassan jártatja végig a jelenlévőkön. Névről egyiket se ismeri, ami nem is csoda, ám látásból van, akit már be tud azonosítani. Tekintete megállapodik egy srácon, akit a Rellon körül látott már többször is. Éppen az ő rendelését várja, ami a Meglepetés Pizza nevet kapta. Hát látott ő itt már tőle sok mindent, így kíváncsian várja, hogy a háztársa vajon miféle meglepetésben fog részesülni.
Nem is kell sokat várni, a pizzatészta jellegzetes illata elég hamar megcsapja az orrát. Egy erőltetett mosollyal fordul a szakács felé, aki éppen elé tolja a tányért, majd magához veszi és elindul. Kimérten lavirozik az asztalok között, míg arra is van ideje, hogy felfogja valaki más is éppen neki csápol. Mutatóujját felemeli, jelezvén, hogy egy kevéske türelmet kér, s ekkor jön el az a csodálatos pillanat, hogy egy gyermek neki rohan, lepattan róla, de ezzel nincs is ideje törődni, hiszen a tányér repül. Szépen, ívesen, filmekbe illő jelenettel száll, mintha csak erre tervezték volna. A landolás pedig..
A pizza ahhoz érkezik, aki megrendelte csak nem abban a formában ahogy kellene. Igaz a meglepetés névben sok mindent sejthet az ember, de aligha hiszem, hogy Ő arra vágyott volna, hogy a fehéringjén landoljon a pizza, méghozzá úgy, hogy az összes feltét szépen tarkítsa a ruhadarabot. Hogy az a.. Ijedten néz először a kölyök hűlt helyére, aztán a háztársára.
- Bocs!? - Rendezi össze magát, majd az oldalán lógó ronggyal gondolkodás nélkül áll neki letakarítani a kaja maradványokat a másikról.

Utoljára módosította:Rácz Dalma, 2018. október 19. 12:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 359
Írta: 2018. október 22. 15:18 | Link

Drágám


Zsebre csúsztatom a kezeimet, és nézem a jelenetet, ahogy a szőkeség elköszön a fiútól. Szerencsétlen srác, ő csak ártatlanul bejött ma dolgozni, nem is gondolta, hogy ekkora interakciók érik, mint amit most éppen Luna művel. Én ráérek, kivárom a soromat, és amikor a srác kétségbeesetten pillant rám, biccentek, hogy menjen csak nyugodtan. Szerencsétlen csóró. Amikor felém közelít elmosolyodom, és a saját karjaimat is széttárom, hogy átölelhessem. Az elmúlt években számos súrlódás is volt a kapcsolatunkban, amik miatt nem oldódtam még fel teljesen az irányába, de ezeket hátrébb tudom szorítani, hiszen a testvérem, és szeretem őt. A világon ő volt az egyetlen, akinek bármikor képes voltam megbocsátani, és akinek képes voltam elnézni a stiklijeit.
- Tudod, hogy örülök neked Lunus.
Nagyon is, de számos problémám van az érzelmeim normális kimutatásával. Nem könnyű, ha az ember gyerekének több mostohaapja volt, mint ahány csillag az égen. Nem is tudom, hogy mikor történt meg, hogy teljesen begubóztam, és olyanná váltam, mint amilyen most is vagyok. Szorongok, főleg az emberekkel kapcsolatos dolgoktól, a kapcsolatoktól. Valahogy mindig azt hiszem, hogy beszélnek rólam. ÉS akkor ezek után mit teszek? Persze, hogy veszek egy vendéglátóhelyet, aminek növelni akarom a forgalmát, és azt, hogy beszéljenek róla. Teljesen normális és felnőttes lépés. A dicséretre csak lehorgasztom a fejem, apró mosoly jelenik meg az ajkaimon, a kezem megint a zsebemben van, és egy halvány vállvonás is végbemegy.
- Hát látod, eléggé tetszik. Mi a helyzet veled?
Kérdezem, miközben a székemre mutatok, hogy üljön csak le, az a legnormálisabb szék az egész helyiségben, magamnak egy szerényebbet húzok oda, és a pizzát is átteleportálom az asztalra.
- Majd csináltatok neked másikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. október 22. 23:37 | Link

Folytatás a Kis tavacskától

 Idefelé jövet elmeséltem a hölgy kérdésére válaszolva, hogy igazából fotós vagyok, akit most a gépe elé szögez a munkája és ha nem volna hűséges négy lábú társa akkor napokig ki sem dugná azt a görög orrát a friss levegőre. Szerencsére azonban Zsömle szinte menetrend szerűen vágyik a természetbe, így én mint jó gazdája kihozom őt, bár inkább úgy fest a dolog, hogy az ebem sétáltat meg engem. A pizzéria nem ismeretlen számomra, legalábbis a kínálata nem, mert rendeltem már innen ennivalót. Na erre mondaná apám, hogy főzzek magamra, ahelyett, hogy más főztjét eszem. Néha nincs az ember fiának kedve kotyvasztgatni, de ezt értesse meg valaki egy konyhafőnökkel, aki a szakácsok közt is a legmakacsabb. Mindegy. Hála az égieknek a Félszemű kutyabarát hely, így most szőrös barátom egy tál víz és a lábam mellett hever, míg mi az étlapot nézegetjük. - Mit szeretne enni? - érdeklődöm mialatt a szemem vadul járatom a sorokon, míg végül kiszemelek egy szemrevaló ennivalót magamnak. Sosem voltam az a nagy ínyenc és kísérletezni sem most fogok, szíval maradok egy jól bevált régi klasszikusnál a Négysajtos pizzánál, amin trappista, füstölt, kékpenészes és mozzarella sajt adja a finom quartett tagjait. Ha megkapom Lunától a választ el is oldalgok megrendelni azt amiket választottunk és hamarosan vissza is térek az asztalra téve a két szem dumakukoricát, akik jelzik majd, ha kész az ételünk.    
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Vajda Richárd
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 504
Írta: 2018. október 24. 15:17 | Link

Rácz ajánlóleveletnembiztoshogykap kisasszony


A napom nem is indulhatott volna fényesebben. Részletezhetném is, de felesleges. Legyen elég annyi, hogy a kávé ágyba érkezett, a meleg reggeli a földszinten várt, és útravalóul olyasmit kaptam, amit a legtöbb férfitársam ilyen korai órában maximum online felületen láthat. Inkognitóablakban.  
Az önelégült vigyor már akkor ott ült az arcomon, mikor a falu újságosánál a kezemben összecsörrent az egy galleon két sarló, majd a napi hírmondót a hónom alá csapva továbbindultam; akkor is, mikor beugrottam a falu egyetlen megbízható talárszabójához, és egy kis mellékes odafigyeléssel és törődéssel rásegítettem a múlt heti rendelésem gyorsabb elkészültére; és most is, ahogy a pizzéria napsütötte asztalánál végre fellapozom a még nyomdaszagú hírlapot, és elmélyedek a budapesti varázsbank aktuális válságáról tudósító hasábjaiban. Nem csodálkozom, hogy ismét erről kell olvasnom. Apám már hónapokkal ezelőtt felhívta a figyelmemet a válsághelyzet első jeleire, és ami a gazdaságot illeti, a hamarosan bekövetkező ínséges időszakra is.
Olvasás közben a szemöldökeim összeszaladnak, homlokomon elmélyülnek a finom ráncok. Azon, ami ezután vár, őszintén, nem kellene meglepődnöm, hiszen mondhatni, az én hibám; figyelmetlen voltam, amikor a pincérlány odaoldalazott hozzám, és a kérdésére, hogy ezen a verőfényes délelőttön mihez volna kedvem?, unottan csupán annyit feleltem: lepj meg. A fejem jobbra billen, ahogy szemeim gyorsan haladnak a sorokkal, és a lap aljához érve még elolvasom azt az utolsó kurta bekezdést. Nem értem a társadalmat, csóválom a fejem, és éppen lapozni készülök, amikor...
- Azt a jó bü...! - csattanok fel és tolom hátra a székemet azonnal, hogy az újságot felemelve nézzek végig magamon. Azt a kibeba*ott mocskos eget! A méreg beissza magát az ereimbe, a véremben adrenalin pumpál, és a pizzaszószos, feltéttől úszó azelőtt hófehér ingemről lassan az arcomba hajoló lányra emelem a pillantásomat. Megöllek, baszod. A nyakamon kidudorodó ér vörösen lüktet, a mellkasom viszont mozdulatlan, csak a szívem taszítja odabentről. Újra meg újra. Ez a lány meg bazdmeg, nézd meg, a dudvás rongyával csak szétkeni ezt a trágyaszagú szart rajtam, és azt hiszi egy boccsal el van intézve, mi? A gettóban se, anyám.
- Hozzám ne érj még egyszer - förmedek rá feszült, de halk hangon, miközben jobbommal ellököm a kezét. Alig hallhatóan eresztem ki a bent rekedt lélegzetet, majd minden méltóságomat megragadva szegem fel államat, és emelkedek fel a székről. A mozdulatra az addig a paradicsomtól átázott anyagon hesszelő sajt, kukorica meg ki tudja még mi, zuhanni kezd, és a következő pillanatban placcsanó hangon ér földet. Én, mintha mi sem történt volna, az újságot komótosan hajtom össze, és azt az asztalra dobva nézek vissza a lányra.
- A falu tele van dolgozni akaró fiatalokkal - mondom neki egészen halkan, és futólag átpillantok a pult felé, ahonnan meredt szemekkel figyel minket a többi alkalmazott. - Ne legyél ekkora lúzer, bazdmeg, mert öt másik van a helyedre.
Aztán udvariasan elnézést kérek, és pálcámmal a férfi mosdó felé indulok. Mekkora csicska, bazdmeg, komolyan, nem jöhet el az ember pizzázni egyet, hogy ne kelljen aggódnia a személyzet miatt... de hát, ez is csak azt mutatja, mennyire megérett már a világ arra, hogy Vajda Ricsi végre színre lépjen.
Csicskaélet, bazdmeg, csicskaélet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 26. 16:06 | Link

Ricsi
#VajdaRicsitmindenkinek|#Énazértimádlak. | kattanj rá, ha gondolod…
Utoljára módosította:Rácz Dalma, 2018. október 26. 16:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsembery Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 26. 16:09 | Link

Arie

Vállat vonok. Nem tartom nagy dolognak, hogy megszereztem azt a papírt. Persze jó, hogy van valami végzettségem. Mire is mennék anélkül manapság. Még helyettesnek se fogadna fel, legalábbis ez a sejtésem. Ha netán jobb lesz a fizetésem, akkor életemben először kezdhetek köszönőimát mormolni egykori tanáraimért, azokból a szép, nem éppen döcögésmentes évekből, amikre komolyan kezdek egész hálásan visszagondolni, hisz még nem voltam rákényszerülve arra, hogy ennyit dolgozzak. És már akkor is mennyi bajom volt pedig... Mindig nyavalyogtam valami miatt. Mindegy, azért hellyel-közzel kihasználtam azokat az éveket, amik alatt még sok mindent megtehettem. Most meg felnőttélet, kemény időszak, mondják. Hát, néha kezdem érezni, főleg amikor úgy tűnik, hogy saját magamról kell lemondjak a pénzhajszolásért.
- Mikor jártál ide? - szegezem neki a kérdést azonnal, ahogy a Bagolykőben való végzésére utal. Talán azért ilyen ismerős? Nem akarom megbántani, de kettőnk közül ő néz ki az idősebbnek, pedig bőven tettem azért, hogy idejekorán öregedjek, és ez különféle szenvedélyeimnek köszönhető. Szóval nem hiszem, hogy évfolyamtárs lett volna, az ciki, ha ennyire rossz a memóriám. De olyan régen se lehetett. Passz.
- Támogatom az ötleted. Bátor dolog ilyesmibe belevágni, de azt hiszem itt van jövője - bólogatok, halkan szörcsögve a hűtött gyömbérből. Nem akarom, hogy reggelre megfájduljon a torkom, ezért most kicsit próbálok lassítani a tempón, pedig alapvetően gyors evő-ivó vagyok, mondhatni zabálok.
Tanár, de vajon honnan lehet pénze ahhoz, hogy megvegye a helyet? Egy komplett pizzériát? Örökölt, vagy kölcsönt vett fel? Nincs pofám megkérdezni, de mázlistának gondolom, ha az előbbiről van szó. Ha utóbbi, akkor meg remélem nem húzzuk le a rolót egyhamar, mert szegényke sokáig nyögné a tartozást.
- Uhh, ezek nagyon jól hangzanak! - csillan fel a szemem, ahogy elvigyorodom. Magam előtt látom a helyet, és hát bakker, kár hogy nem akkor voltak ilyenek, amikor én voltam diák. Mert nekem mi jutott? Hagyjuk is inkább.
- Majd én is igyekszem agyalni, aztán ha van valami akkor úgyis szólok. Egyelőre szokd meg a helyet, nem akarlak egyből ötletekkel bombázni. És hát köszönöm szépen, hogy megtisztelsz a bizalmaddal. Remélem megfelelő helyettesed leszek, én igyekszem majd - bólintok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 359
Írta: 2018. október 26. 19:24 | Link

Alex


- Hú, várj... tíz éve. Tényleg, most van kereken tíz, hogy utolsó éves voltam.
Hihetetlen, hogy repül az idő, egyszer valamikor eszembe jutott, hogy tíz éve milyen szorongással töltött el a végső vizsgák közeledése, hogy míg mindenki terveket szövögetett, addig én kétségbeesetten gondoltam a jövőre, és nem akartam senki és semmi lenni. Aztán a napok teltek, a válaszutak megnyíltak, és csak lett belőlem valami. Azért az nem olyan nagyon rossz dolog. Szóval tíz, nincs mit ragozni ezen.
- Csak nyugodtan, majd az irodába viszek egy asztalt neked is, meg szerzek valahonnan egy nagy táblát vagy ilyen parafa cuccot, és akkor arra kirakhatunk mindenfélét.
Először azt akarom mondani, hogy mindent, mit élvezünk, de hát az én humorom gyakran zsákutca, és mivel nem ismerem, nem tudom, hogy illendőnek gondol-e egy ártatlan megjegyzést egy erotikus naptárral kapcsolatban, így inkább csak megmaradok a sablonnál, ami még csak nem is olyan sokat sejtető.
- A nagy újranyitást a karácsonyi időszak kezdetén gondoltam, ilyen nagyobb ünnepet csapni. Persze addig is nyitva lennénk, csak az lenne a végső határidő, ameddig az újításnak el kell készülnie, és akkor ott már csak az utolsó simítások, aztán a nagy parti, amiben remélem, megszedjük magunkat.
Oké, ez most így nagyon könnyen hangzik, és tudom, hogy addigra vért fogunk izzadni, de megéri majd, nagyon remélem, hogy így lesz. Igazából elég hosszan eléldegélhettem volna abból a pénzből, de helyette én inkább visszatértem arra a helyre, ahol igazán boldog és nyugodt voltam - vagy legalábbis annak a közelébe -, készen arra, hogy új fejezetet nyissak. Ha ez nem jön be, akkor nem tudom, hogy mi lesz.
- Mi lenne, ha szerdán kezdenél hivatalosan? Addigra hátha jön még pár önéletrajz és akkor elkezdhetnénk felvenni az embereket.
Igazából ez az egy fontos kérdés van még, már ha neki nincs más kérdése, mert igazából minden mást csak akkor tudunk meg mi is, amikor már elkezdünk együtt dolgozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsembery Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 29. 19:02 | Link

Arie

Akkor talán ezért... Jóformán azt se tartom számon, hogy épp milyen évet írunk, mert hát nem is nagyon érdemes ebben a rohanó világban. Olyan, mintha tegnap még én is a tanórákon rohadtam volna. Szép is volt ez a kastélybeli élet. Rengeteg szabály, amiket szerintem mindenki számtalanszor megszegett. Ezt az egyenruhát se értettem soha, már egyik hazai iskolában sem divat.
- Alattad jártam valamivel - mosolyodom el. Ha beszéltünk is valami miatt, már egyáltalán nem emlékszem rá. Ahhoz túl nagy a Bagolykő, számtalan diákkal, ki hosszabb, ki rövidebb időre forgatva fel a mindennapokat. Tök jó, hogy ő is öregdiák. Legalább van közös kapcsolódási pont, ami valljuk be, előnyünkre válhat a későbbiekben. Legrosszabb esetben is jókat tudunk röhögni azon, ahogy megpróbálunk felidézni egy-egy vicces tanárt, pletykát, vagy hasonlót, mert hát azért az ilyesmi infók nem kopnak el hamar, és bőven voltak botrányban gazdag tanéveink.
- Iroda? Nahát. Azt hiszem, szükségem lesz egy körbevezetésre is - pislogok a konyha bejárata felé, hisz talán az az ajtó rejti az iroda felé vezető utat is. Jól jönne egy asztal, be is rendezem saját ízlésre, csak ne verje magát költségekbe miattam. És pláne ne vonja le ezeket a fizetésemből.
- Lehetne valami speciális, ünnepi ajánlatunk is hozzá. Amit mindig követnének a szezonális újdonságok - ejha, mi van velem? Ez aztán a szuper ötlet, és csak úgy kipattant a fejemből, amikor azt hittem az én agyam mára totál használhatatlan lett.
- Rendben, örömmel. Aztán majd úgyis egyeztetünk még. Egyébként itt van minden fontos infó, ha kell. Mégiscsak jó, ha van írásos nyoma a látogatásomnak - rángatom elő a gyűrött önéletrajzot, amiből legalább az adataimat rögzítheti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 359
Írta: 2018. november 3. 16:13 | Link

Alex


Akkor ki tudja, lehet, hogy volt közös pontunk is, de elég sok időt töltünk majd együtt, ez ki fog derülni.
Mondjuk én nem voltam egy olyan nagyon feltűnő személyiség, az a tipikus tömeggyerek, aki átlagosan tanult, nem tudta, hogy mit kezdjen magával, volt néhány barátnője, szerelmes volt a legszebb tanárnőbe, általában az asztal első kéthatodán ült, és ennyi. Sem a hajam, se a szemem nem látványos, két ember a szülőm, szóval akkor sincs semmi, ha nem emlékszik rám.
- Szerintem akkor ezt az első alkalommal meg is tesszük, én ha nem ott leszek, akkor a konyhában. Mondtam már, hogy éppen egy továbbképzésre járok, pizzamester lesz belőlem.
Nem rossz amúgy, mert oké, a pizza alapból nem nagy kunszt, de ott elég sok okossággal megismertetnek minket, a különböző sajtok ízhatásaival, meg sonkákkal, a szélek csavarási technikáival, és már értem, hogy mi a különbség pizza és pizza között. Korábban negyed ennyit se foglalkoztam vele. Mindig mondják, hogy az a jó, ha az ember sokat ad a hobbijához, nos én egy pizzériát is vettem a pizzaszeretetemhez. Megesik.
- Törzsvásárlói, meg kuponos rendszer is akár.
Elég sok mindent kell átbeszélnünk, ezeket most jól megjegyzem, és amint bemegyek az irodába fel is írom majd őket. Most viszont egy önéletrajzzal leszek még gazdagabb, ami bevallom, nagyon jól jön, eddig nem volt éppen üzleti érzékkel teli a stratégiám, mert valljuk be, a srác belépett az ajtón, és üzletvezetővé tettem, jó, hogy nem adtam át egyből a kulcsokat, de nem, azt majd legközelebb. Még előtte le kell őket másoltatni.
- Kösz, ez jól fog jönni. Akkor gondolom, most fel kéne mondanod az eddigi helyeden. Ma már nem maradok sokáig, de dobok egy baglyot, még a héten, rendben? Amikor már összeülhetünk a többiekkel is, meg körbevezetlek, ilyesmi. Megfelel így?
Érdeklődöm, mert ha igen, akkor szerintem egyelőre ennyi, és ha megvan az időpont, akkor lövök el neki olyan érdekességeket, hogy egy lány a seprűs pizzafutárunk, és társai. A végén megejtünk egy gyors kézfogást, és el is köszönünk, folytatás pedig majd innen, élesben.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. november 3. 16:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 438
Írta: 2018. november 12. 19:47 | Link

Lorin
~Péntek délután~


Ez a péntek tök jó alkalomnak ígérkezett arra, hogy feltérképezzem a nem olyan hú, de régen nyílt, új pizzázót. Nyam. Kíváncsi voltam, vajon miben tér el a varázstalan változattól, úgyhogy egyből le is ültem egy helyre, miután szeletre kértem a házi sajátosságból. Vajon milyen érzés lehet, ha a kukorica popcornná pattog a számban? És vajon milyen lehet popcorn pizzával kombinálva? Biztos jó. A popcornt is szerettem, meg a pizzát is, igaz, nálam a kukoricás rizs vitt mindent, rántott karfiollal meg tartármártással. Nyami.
- Bocsi, leülhetek ide? – csak itt volt szabad hely, a diákok kitódultak a suliból falunézőbe, szórakozni, randizgatni. Remélni mertem, hogy Csanádba nem épp egy pórias pizzázóban fogok összefutni. Kellemetlen lenne, de elhatároztam, hogy nem épp egy pasi miatt fogok kiakadni, csak tizenöt vagyok, élvezzem, amíg kölyök lehetek.
A csaj jóindulatára volt bízva, hogy a padlón eszem-e meg a kajámat, vagy esetleg kint versenybe szállok egy párocskával szabad ülőfelületért.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2018. november 12. 20:19 | Link

Edina


A napjain nagy része mások számára nyilván unalmasan telt volna, de én éppen azt csináltam, ami számomra eddig tiltott volt, mások viszont unták. Nagyokat sétáltam, minden nap, és elmentem beiratkozni a könyvtárba. Aztán elhatároztam, hogy mindenhol meg fogom kóstolni az ételeket, mert nagyon finom illatokat érzek mindig. Persze a szállásért cserébe segítek Ms. Stone-nak, de a napom legnagyobb rész szabad. Az első éttermi választásom a pizzéria volt, még soha életemben nem ettem pizzát. Anya mindig azt a diétát követte nálam, amit az orvosok előírtak.
A másik érdekes változást, vagyis azt, hogy a hajam rövid lett és szőkés még mindig szokom, tényleg megváltoztatja az egész külsőmet, ha kinézetet váltok, de ez kell, leginkább azért, hogy senki se jöjjön rá, én is egy vagyok az elszökött gyerekekből. Reggel láttam két gyerek arcát a tejesdobozon, és összeszorult a szívem, szegény anyu és apu, biztos nagyon csalódottak, amiért megcsaltam a bizalmukat.
A titomat, vagyis, hogy én egy Brightmore vagyok, három ember tudja. Az egyik Will, aki az egészségügyi ellátásomért is felel, a másik a felesége, Norina, a harmadik pedig Ms. Green, akié a könyvtár, és akinek a sok könyv láttán azonnal bevallottam a nevem, majd kérleltem, hogy ne ezt a nevet írja fel. Így lettem Annie Relinquo, ami távozót jelent latinul. Ha már múlik az időm legalább legyek kreatív. Egyébként a szellem volt volt az első gondolatom, de az se angolul, se latinul nem illett volna. Éppen lapozom a könyvben, az üvöltő szelekben, amikor valaki megszólít. Felpillantok rá, és halványan elmosolyodok.
- Persze, csak nyugodtan.
Mondanám, hogy ismerős a lány, de nem, viszont mivel egész életemben meséket és történeteket találtam ki, nyilván most is az az első, hogy kíváncsi vagyok, hogy köré mit találok ki. Kicsit arrébb húzom a tányérom, azon egy nagy szelet pizza van, amit már megkóstoltam, de nem lesz a kedvencem, viszont az extra nagy pohár kólát csak úgy döntöm magamba.
- Annie vagyok.
Nyújtom felé a kezem üdvözlésként, és becsukva a könyvet, halvány mosollyal pillantok rá.
Utoljára módosította:Lorin Annie Brightmore, 2018. november 13. 18:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 438
Írta: 2018. november 12. 20:40 | Link

Lorin
~Péntek délután~

- Ú, köszi, Annie. Én Dina vagyok, szia! – köszöntem meg az ülőhelyet, és be is mutatkoztam, ha már ő is. – Te milyen pizzát rendeltél?
Nem ismerős a lány, de talán korombéli lehet, annak látszott.  – Még nem láttalak, új vagy a suliban?
Még épp időben haraptam rá ajkaimra, mielőtt egy csomó kérdés végeláthatatlan áradatát zúdítottam volna szegény nyakába, talán tolakodónak tűnhetek. Hm, ez lehet annak a jele, hogy kezdek felnőni? Előfordulhat, bár a nyakamat nem tenném rá.
Valami könyvet olvasott, rásandítottam óvatosan a borítóra: Az üvöltő szelek…
Nem voltam sose valami olvasós, örültem, ha a kötelezőt letudtam, még mugli verzióban is, inkább nyüzsögtem, amikor csak lehetett.
- Jó könyv? - kérdeztem, aztán megjött a pizzám. Előre kifizettem az árát, hogy tuti, ami tuti, a pincérhez jusson a borravaló. Sokat gürizhetnek itt, megérdemlik a pluszt.
- Jó étvágyat! – mosolyogtam rá, és nekiláttam a pizzámnak. Valami mennyei, én máskor is ezt fogom rendelni, de persze, ez még változhat. Szerettem a változatosságot, ha újdonságok vették körbe.
A sárga rikítás kicsit fárasztotta ugyan a tekintetem, ez nekem túl élénk. Lehet, Navinés volt a jelenlegi tulaj, csak tippelek, és meglehet, hogy közben tévedek. Nem lehet ezt így ráfogni, amióta ennyire vegye lett a falunép, a látogatókról és üzlettulajokról nem is beszélve, ám én ennek a változásnak csak örülök. Minding van új a nap alatt, és szomjaztam az új ismeretekre, főleg, ha új bűbájt leshettem el valakitől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2018. november 12. 21:00 | Link

Edina


- Pásztorpitét, de nem igazán ízlik, csak letörtem az első falatot, szóval, ha szeretnéd, szívesen neked adom.
Dina. Megjegyzem a nevét, és hozzá is párosítom a vörös hajához és a porcelánszín bőréhez. Szép lány, lelkes, feltételezem, hogy ő olyan házba jár, ahol ezt a lelkesedést preferálják. Nem abba, amibe Denis. Ő csendes.
- Nem járok a suliba. Csak átutazóban vagyok, és közben meglátogattam az egyik ismerősömet, Denis Brightmore-t. Te ezek szerint oda jársz. Milyen az iskola?
Érdeklődve figyelem, és valóban érdekel is a válasz. Én csak anyával tanultam, és mindig csak napi pár órát, ami annyira sokat kivett belőlem, hogy utána képes voltam tizenkét órákat is aludni. Kimerültem. A pálcámat ugyan elhoztam magammal, de csak pihen a táskámban, a dobozában. A tudat jó, hogy vész esetén tudok üzenni Ms. Stone-nak, de ezen kívül mást nem mernék tenni vele. Félek, hogy nagyon visszaütne a dolog.
- Nem rossz. Igazából olvastam már párszor, de csak két könyvet hoztam magammal, és rájöttem, hogy már nem emlékszem, miről szól.
Denisen, Ms. Stone-on és Ms. Green-en kívül ő az első ember, akivel beszélgetek. Vagyis, anyán, apán meg az orvosokon kívül. Olyan furcsa, de jó érzés, hogy valakit érdeklek, hogy kérdez tőlem, és hogy a jelenlétével számos új kérdést is felvet. Nagyon sokat kérdeznék, például, hogy milyen iskolába járni, milyen egy közösséghez tartozni, nem furcsa-e, hogy nem otthon él az ember, hanem hónapokon át itt. Denis is mindig nagyon hosszan elment, egy idő után megtanultam, hogy mikor jöhet, és mindig, mikor várható volt, órákon át csak ültem az ablakban, szépen felöltözve, a hajamat befonva, és vártam őt. A húga vagyok, illendően vártam vissza. Ő ugyan sosem láthatta. Aztán, néztem őt, nyaranta, néztem, ahogy elvan, ahogy néha elmegy valahova, majd visszajön. Néztem, hogyan beszélget emberekkel, és tudtam, milyen az, amikor kilépne már az interakcióból. Aztán, mikor véget ért a szünet, mindig sötét ruhát húztam, és szomorúan néztem, ahogy ismét elmegy, hónapokra.
- Jó étvágyat!
Mondom utána én is, ám vele ellentétben én a kólámból iszok megint. A cukor átjárja a szervezetem, és egyszerűen olyan, mintha tűzijátékot robbantanának a hasamban.
- Nem furcsa, ilyen hosszan távol lenni az otthonodtól?
Végül, csak kibukik belőlem a kérdés, ami már foglalkoztat azóta, hogy megkérdezte, diák vagyok-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 438
Írta: 2018. november 12. 21:58 | Link

Lorin
~Péntek délután~

Kedves lány. Nem ízlett neki a pásztorpite, gondoltam, odaadhatnám neki az én popcornos pizzámat. Olyan szomorúnak látszik, egy kis kedvesség biztos felvidítja.
- Brigthmore? Hallottam a nevét, felsős Rellonos.  Ha szeretnéd, üzenhetek neki, két hétig a Rellonban laktam – újságoltam el, igaz, nem éppen dicsérni való dolog következményeként kerültem oda, de értékes a tapasztalat, amit ott gyűjtöttem. Megismertem más ház tagjainak egyéniségét, és hogy mi teszi őket közössé. Megértettem, mitől mások ők, és ez nagyon sokat hozzátett az emberismeretemhez és ahhoz, hogy fejlődni akarjak. Ambícióra és kitartásra volt szükségem ahhoz, ha jól akartam teljesíteni, mert pont ez hiányzott belőlem.
Én kicsapongó, érzelmes, lendületes voltam, és elég látványos, ami azt illeti, soha nem tudtam hosszú ideig nyugodtan megülni, valamivel mindig babrálnom kellett.
- Cseréljünk, neked adom a másik szelet pizzámat, kóstold meg, hátha az jobban ízlik, így a te pénzed se megy kárba – ajánlottam fel.
- De, az, viszont itt jól érzem magam, mert olyanok vesznek körül, akik nem néznek ki azért, ami vagyok. Nem kell titkolnom, hogy mugli származású vagyok, otthon ez fordítva van. Még az ottani legjobb barátaimnak se mondhatom el, hogy boszorkány vagyok igazából. Amióta a tesóimról is kiderült, hogy olyanok, mint én, kicsit könnyebb. Szerencsére nagyon jó mentorom volt, neki hála beilleszkedtem. Itt inkább otthon érzem már magam, és nem mennék vissza később. Utálok hazudozni. – Talán nem kéne egy idegennel ilyen nyíltan beszélnem magamról, hisz sose lehet tudni, milyen szándékkal kérdez, de jól esett, hogy őt is érdekelte, milyen vagyok én valójában. – Ha szeretnél jönni a suliba, én talán segíthetek neked. Nem ígérek biztosra semmit, de megpróbálom. Hogy tetszik a falu eddig? Mi a kedvenc helyed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
Független boszorkány, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 169
Írta: 2018. november 17. 21:09 | Link

Tökikém

A szakácsfiú elég bizonytalannak tűnik, mintha nem akarná elhinni, hogy nekem jogomban áll kettesben maradni az étterem tulajával. Na, nem mintha akkora veszélyt jelentenék rá, ha én nem vagyok, valószínűleg meg sem érte volna a felnőttkort.
- Túlzás, hogy tudom, de sejtem - vágom zsebre a kezeim, kissé előre tolva a csípőm, miközben hátrébb dőltem a felsőtestemmel, mint aki így egy lépés távolságból nem látja elég jól. Pedig sok dolgot mondhatunk el rólam, de hogy ne lennék jó megfigyelő, azt nem.
Látom rajta, hogy zavart, de szeretném, ha ez elmúlna. Ha csak simán olyanok lehetnénk, mint egy normális testvárpár és nem kellene folyamatosan azon rágódni, hogy melyikünk tipor a másik lelkébe és éppen aktuálisan mivel.
- Megvolt az első munkanapom. Itt fogok dolgozni a hivatalban. Azt mondták, hogy meglátják, megbízható vagyok-e újra. Talán visszakapom a régi állásom - vonok egyet a vállamon. Ő az első, akinek elmeséltem. Nem igen volt olyan, akinek eddig ezt elmondhattam volna és kicsit hiányzott is, hogy megint mindent megbeszélhessünk. Olyan volt, mintha kicsúszott volna a kezeim közül.
Leülök inkább a székre, ami úgy tűnt, a legstrapabíróbb a helyiség szedett-vedett dolgai közül.
- Helyes, az egyik ismerősömhöz megyek, nem szeretnék üres kézzel beállítani. - Még fel is horkanok kicsit, mintha abszurd is lenne az elképzelés. Más részről csak tudom, hogy Bence hajlamos olyasmikről elfelejtkezni, mint emberi szükségletek. - Sok pénzed ölted bele a helybe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2018. november 18. 18:54 | Link

Edina


- Tudja, hogy itt vagyok, csak első az iskola, nem akarom, hogy miattam rossz jegyeket szerezzen, mert az kihat az életére.
Én viszont nem szeretnék annyira kihatni rá, hogy egy negatív emlékkép legyek. Ezért is nem mondtam el, hogy a húga vagyok, nem tehetem meg, mert akkor összetörik, ha eltűnök, már pedig el akarok, még mielőtt vége lesz, el kell mennem innen, hogy még egyben lásson. Amit sosem akarok az az, hogy azt lássa, ahogy az elmúlt éveim teltek.
- Hogyhogy a Rellonban laktál?
Ez olyan furcsán hangzik, mert nem tűnik olyannak, mint Denis, nem hiszem, hogy káromkodna vagy dohányozna. Nem tudom, annyira nem ismerem ezt a házakba sorolást, de még mindig hiszem, hogy én a nyugodtabbak - és nem káromkodósok - közé tartoznék. Igen, megkérdeztem, hogy mit jelent az a k betűs szó.
- Rendben, ez jó ötlet.
Azt nem akarom elmesélni, hogy a pénz igazából a szüleimé, és hogy fogalmam sincs, hogy mennyit ér, amit elhoztam. Odaadtam Willnek, ő segít nekem elmagyarázni, hogy mennyit érdemes magamnál tartanom, hogy nagyjából mi mennyibe kerül. Biztos furcsa lehet nekik, mert ezt mások egy hat és nem egy tizenhat éves gyereknek szoktak tanítani, de igyekszem mindenre nagyon odafigyelni, hogy ne kelljen sokszor egymásután elmondaniuk, hogy mit is jelentenek az egyes dolgok. Bőven elég megrökönyödést váltott ki szerintem az tőlük, amikor a k-sra rákérdeztem.
- Nagyon rossz a barátaidnál, hogy nem mondhatsz semmit? Ők mit hisznek, hogy hol vagy?
Mert hát azért tényleg hosszú idő, amit itt töltenek, majdnem minden évszak lemegy, csak a nyár egy kis részét töltik otthon. Én mindig azt az időszakot vártam a leginkább, mert akkor újra megpillanthattam az ablakon át Denist.
- Egyszer szívesen megnézném, innen nagyon nagy épületnek néz ki, szerintem még sosem jártam ilyen nagy helyen. Nem is gondoltam még erre eddig, mit kell tennem hozzá?
Tényleg nem gondoltam még rá, de nagyon érdekel, hogy valóban kipróbálhatom-e milyen egy iskola falai között lenni, szívesen beülnék tanórákra, tanulnék együtt másokkal. Csak egy kicsit. És az biztos, hogy elmennék a könyvtárba.
- A könyvtár, nagyon kedves a vezetője, és nagyon szép a hely, szívesen töltök ott időt. Meg a csónakház, olyan szép a táj. Az iskolában neked mi a kedvenced?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 438
Írta: 2018. november 18. 19:41 | Link

Lorin

- Ehm… mert előzőleg nyáron kimentem a tiltott erdőbe sátorozni úgy bő egy hétre, amíg más a vizsgák miatt pánikolt… - egyre kisebbre húztam magam, erre nem vagyok annyira büszke, volt még azon a sátoron mit csiszlni. – Egy hátizsákomat átváltoztattam, és kimentem letesztelni az eredményt. Van mit dolgozni rajta bőven, de elkapott a házvezetőm, és két hét rellonos büntit kaptam. Nem tartottam annak, tök jó arcok ott az emberek. Van bennük kurázsi.
Örültem, hogy elfogadta a csereajánlatomat, remélem, hogy ízleni fog neki ez a fajta. A pásztorpite nekem ízlett. – Na, milyen a kukoricás, hogy ízlik?
- Igen. Pocsék. Sőt, még közeli családtagoknak se mondhatok semmit anyáékon kívül. És ők is titoktartásra vannak kötelezve. Beszélgettünk arról már, hogy jobb lenne nekem ha teljesen elvágnám a szálakat, amik a mugli világhoz kötnek, mert nem érzem jól magam ott. Senki nem értené meg, hogy miért vagyok más, mint ők. Itt is vannak, akik megvetnek, de alapvetően befogadóbbak a mágusok – magyaráztam. Jól esett ezt valakinek elmondani, és nem úgy tűnt, mintha ez a lány valami rosszakaró lenne.
- Mit szólnál hozzá, ha egyszer bejöhetnél velem? Vagy akár tanulhatunk együtt, amikor van időm. Én szeretek segíteni – ajánlottam fel a lehetőséget. Fogalmam sem volt, miért, de úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben Vele. Olyan furcsa, korombéli, és mégis olyan, mintha egy másik világból jött volna. Egy idegen bolygóról, vagy valami ilyesmi.
Ú, legyen űrlény, legyen űrlény… tök jó lenne, ha én lehetnék az első, aki egy földönkívülit körbevezet a földön, és még barátságot is köt vele. Tiszta Kis herceg-feeling.
- Én utálok olvasni. Unalmas. A konyhát, azt nagyon szeretem, egészen megszerettem a rendes főzést, és a manók is extra kedvesek és segítőkészek, tök sokat lehet tőlük tanulni. Jobban, mint a bájitaltant – a zöld bőr-esetem után nem az lett a kedvenc tantárgyam, ez várható volt. Idén hála az égnek, megúszta a tanterem robbantásaim nélkül, és még én se borítottam magamra semmit. – És képzeld, van egy hely, ahol egy könyv szereplője lehetsz. Olyan, mint egy átlagos könyvtár, de mégse. Így másztam meg az üveghegyet, erről már kislány korom óta ábrándoztam. És te? Neked mi van a bakancslistádon, ha publikus az infó?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 359
Írta: 2018. november 20. 20:38 | Link

Drágám


- Ne hibáztasd, tőlem kapja a fizetését.
Látom, hogy furcsán néz rá, és a testvérem, egészen kicsi korunk óta csak mi vagyunk egymásnak, szóval tudom, hogy egyetlen szemvillantása mit is jelent. Viszont kettesben vagyunk, így megengedek egy mosolyt.
- Ez a beállás férfias, nem szexi.
Mindig ezt mondom neki, de ő tanult olyan szakmát, amit inkább férfiak végeznek, és néha azt is érzem, hogy kettőnk közül benne van a több macsó. Nem, ez nem azt jelenti, hogy én nőiesebb lennék, mondjuk úgy, hogy én vagyok az átlag srác, ő meg az, aki hazaviszi a buli végén a nőmet.
- Ne vond meg a vállad, ha erről van szó, ez fontos neked.
Nem akarom kioktatni, de ha visszagondolok az elmúlt két percre, azt teszem. NE hibáztass, NE állj úgy, mint egy férfi, NE vonogasd meg a vállad. Nem tudom, hogy valami, ami működött, miért romlott el. Márpedig közöttünk elromlott. Tudom, hogy mikor és hogyan, és tudom, hogy mind a ketten hibásak vagyunk benne, de a történet eléggé bonyolult. Senki sem úgy képzeli el a labdázások közben a lánytestvérét, hogy később egy rúdon pörög majd, és nyilván, megviseli az embert, ha még látja is. Sosem beszéltük meg azt, hogy engem a tény, hogy láttam őt táncolni, milyen mélységekben traumatizált, pedig akkoriban még egy ígéretesnek tűnő kapcsolatom is volt. Aztán valahogy, nem maradt semmi, csak a kártya meg én. Ki akartam szabadulni, és újra kellett kezdenem.
- A polgármester egészen normális.
Egyszer találkoztam vele, futólag, köszöntött, és örült, hogy biztos kezekben tudhatja a helyet. Érdeklődött, hogy miért nem tanítok inkább, és még azt is felajánlotta, hogy szól az érdekemben pár jó szót. Talán egyetemi tanárnak is elmehetnék. Talán, de egyelőre vissza kellett utasítanom az ajánlatát.
- Egy férfi?
Kérdezem csendesen, a falnak támaszkodva, zsebre tett kezekkel. Nem akarom felidézni azt, hogy miért is megy oda, tudom, hogy amikor táncolt, csak tánc volt, semmi több, sosem mondta, hogy több lett volna, bár nyilván, nem is akarta volna mondani. Csak nekem meg nem kellene elképzelnem sem.
- Majdnem mindet. Fel kellett újítani, alkalmazottak kellettek, és fent kialakítottam az életteremet is.
Nem valami nagy, de arra jó, hogy aludjak és zuhanyozzak valahol. Ahogy a többiek a folyosón haladnak, időnként beszűrődik a kinti zene, én pedig úgy érzem, hogy lépnem kell. Most kell nyitnom. Odalépve Lunához felhúzom, szorosan átölelve a derekánál magamhoz vonom, egyik kezemmel a hátát tartom, a másikkal a haját simogatom.
- Szeretlek, történjék velünk bármi, legyünk bárhol, legyünk bárkik is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
Független boszorkány, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 169
Írta: 2018. november 20. 22:10 | Link

Tökikém

- Még szerencse, hogy nem akarok tetszeni neked - horkanok fel, mert az utolsó ember a földön, akinek imponálni akarok, éppen előttem áll. Más kérdés, ha tudná, hogy éppen váltásruha van a táskámban, hogy átöltözzek, mielőtt Bencéhez megyek, most ki lenne akadva. Márpedig át fogok, mert tetszeni szeretnék neki.
- Eddig is eléltem, szóval valahogy nem tudok rajta stresszelni, öcsipók. - Azt kéne mondanom, hogy sajnálom, de a tény, hogy cseszeget, nem igazán arra késztet, hogy megalázkodjak előtte. Volt, amikor tényleg nem voltam büszke magamra, de most nem érzem, hogy lenne miért szégyenkeznem.
- Csak bemutatkoztunk, nem tudok nyilatkozni.
Nem volt unszimpatikus, de nem azt mondom, hogy most azonnal a legjobb barátomnak akarom őt tudni. Nem szeretem keverni az üzletet és a magánéletet, ha nem muszáj, bár voltak évek, mikor ebben nem volt választásom. Bence is így jött az életembe, legalább valami minimális élvezeti értéket cseppentett bele.
- De még milyen! Ma találkoztunk munkában és rá kellett jönnöm, hogy milyen rég nem is láttam -  vonom meg a vállam megint, holott van egy olyan érzésem, hogy ez is fel fogja húzni, de én vagyok az idősebb, azt csinálok, ahol, akivel, amihez kedvem van.
Valahogy sejtettem, hogy ennyi pénzét ölte bele és nem is lepődöm meg, ahogy elhangzik. Nem tolom az orra alá, hogy ha nem megyek el táncolni és nem találkozom Bencével, akkor most nem lehetne meg ez a helye, sőt, még mindig lent lennénk mindketten a pöcegödör alján.
- Ha kell egy kis plusz, szólj- nézek rá rezzenéstelen arccal. Komolyan gondolom, elég sok pénzem volt még elrakva a bankba, szóval nem lenne gondom vele.
Hagyom, hogy megöleljem, a fejem a vállának döntve kicsit, miközben lazán átölelem, hiányzik kicsit a régi idő, mikor még rendesen megvoltunk.
- Én is szeretlek, Töki - veregetem meg a vállát kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 359
Írta: 2018. november 20. 22:33 | Link

Drágám


- Dehogynem akarsz.
Mert azért testvérek vagyunk. Nem úgy akarunk tetszeni egymásnak, mint más embereknek, épp csak annyira, hogy ne mondjuk azt egymásra, milyen borzalmasan néz ki a másik, meg aztán egy kis lelki piszkálódás sem árt néha.
- Más dolog elélni és más dolog élvezni. Olyan savanyú leszel még a végén, mint Harold, mondjuk neki még a foga is hiányzott, de mindig ilyen volt.
Összehúzom a számat, ahogy neki volt, az ajkaim egészen penge vékonyságúak, és gonoszan tekintek a világra. Harold egy pár hetes, de pénzes történet volt anyánk és a mi életünkben. Egyőszi kaland, ahogyan mi hívtuk őt akkor. Valóban, a karácsony már mással volt.
- Ő lesz a pasid? Nem gáz, hogy egy helyen dolgoztok?
Én például biztos, hogy nem kezdenék egyik alkalmazottammal sem. Pedig például pont azon morfondíroztam valamelyik nap, hogy nem csoda, hogy házhoz szállítást kérnek, Mei eléggé szemrevaló, ahogy felpattan a seprűjére, és nekiindul a falu utcáinak. Egy pillanat alatt azon kaptam magam, hogy ott vagyok mindig, és segítek neki. Most éppen leszoktatom magam erről.
- Megvagyok.
Minden, ami kell megvan. Elvégre van munkahelyem, fél évre előre ki tudom fizetni az alkalmazottaimat, és van, ahol álomra hajthatom a fejem, ráadásul szó szerint egy köpésre van a munkahelyemtől, még csak attól sem kell félnem, hogy elkések.
- Köszönöm.
Egyelőre nem akarok, meg kell állnom a saját lábaimon. Elég volt abból, hogy van egy olyan rész az életemben, amiről nem beszélhetek. A kártya is ilyen volt mindig. Nem azért nem beszéltem róla, mert függő volnék, azért nem tettem, mert nem tisztességesen nyertem. A lapok számolása az egyik legsúlyosabb kizáró ok, ezért is nem mentem egy szintnél feljebb.
- Szeretném, ha helyrehoznánk.
Tudom, hogy ehhez nekem többet kell engednem, mint neki, és hogy talán sosem lesz már olyan, mint volt, de szeretném legalább megpróbálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 338
Írta: 2018. november 24. 18:42 | Link

Frank Arie Martin
mit keresel itt?

Otthonosan huppanok le egy üres asztalhoz, miután leadtam a rendelésem egy egyszemélyes Félszemű Kukorica Pizzára, és egy sajttorta szeletre, pedig még életemben nem jöttem be ebbe a pizzázóba. Előtte gyakran elmegyek a pubba tartva, vagy onnan eljőve, de bent most járok először. Végignézek a berendezésen, a falakon, az asztaloknál ülőkön, és magamban megjegyzem, hogy egész csinos kis hely, bár nekem túl sok a rikító sárga mindenhol, ami zavarja a szemem, úgyhogy inkább magam elé meredek az asztallapra, majd onnan a telefonomra. Bejátszottam, hogy beteg vagyok, úgyhogy nem mentem be ma az órákra, így műszakot is cseréltem a pubban, nehogy Eleonorenak szemet szúrjon, hogy az órájáról hiányzom, de a vendégeknek meg halál nyugodtan töltögetem a whiskyt, és keverem a koktélokat. A szabadnapomon így azt csináltam, amit csak akartam. Délelőtt boltokban lógtam, megvettem Cathnek azt a ruhát, amit a múltkori körutunkon kinézett, de végül sokallta rá a pénzt, és még Willék babája is gazdagabb lett egy cipővel a mai nap után. Norina szerint még felesleges rendes cipőt venni a gyereknek, mert úgyis kinövi, de Will elmondása alapján már lassan megtanul járni, és szerencsétlennek meg nem lesz egy normális cipője sem, amit ráadhatnak, úgyhogy megvettem. Ezek még nem a karácsonyi bevásárlásom eredményei, majd odaadom nekik, ha legközelebb találkozunk.
A szatyraim társaságában, halál nyugodtan görgetek le a közösségi oldalak hírfolyamában, néha fel-felnézve, amikor valaki rám köszön a pub gyakori vendégei, vagy a bagolyköves diákok közül, aki felismer, és még arra a középkorú pasira is, aki két asztallal arrébb bámul már két perce folyamatosan a pizzája mögül. Időközben megérkezett a feleségének kinéző asszonyság is, így magamban röhögve nézek vissza felváltva a telefonomra, és arra a fura kis bigyóra, amit a rendelésem leadása után adtak, hogy majd szól, ha kész a kajám. Ez valami mugliktól átvett módszer, egy kis varázslattal átitatva, vagy ez az ötlet komolyan egy varázsló fejéből pattant ki? Összehúzott szemöldökkel bököm meg a lényt, mert mintha elaludt volna, nem motyog, mióta odaadták. Az érintésemre újra recsegő-morgó hangot ad ki, majd halkabban folytatja, mintha csak egy macska dorombolna az asztalon. Fúj. Macskák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 359
Írta: 2018. november 24. 19:29 | Link

Ms. Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


- Nincs semmi baj, komolyan.
Nyugtatom a sírás közeli lányt a füstölgő pizza felett. Igazából én magam sem tudom, hogy mi történt, mert egyszer csak kigyulladt a közepe. Nem lett volna ok rá, mégis megtörtént. Szegény meg komolyan lefogja bőgni itt emiatt a tökéletes gonddal kihúzott szemeit.
- Figyelj, csinálok én egy másikat, te meg addig dobj össze egy piros limonádét. Extra gyümölccsel oké?
Szipog párat, de végül arrébb lép, én meg felöltöm a kötényemet. Ma leginkább papírmunkát csináltam, így szinte felszabadulok, ahogy a nyers tésztát érzem az ujjaim között. Szabadság. Gyors mozdulatokkal intézem, hogy a tészta engedelmesen formálódjon az ujjaim között. Sietnem kell, erre figyelmeztet Luna is, aki szerint a vendég már kétszer megrezegtette. Igen, ez jogos, ezért is készül az extra üdítő. Fel sem nézve rá bólogatok, és az utolsó simításokat végzem a pizzán, így egy gyors sütés után már tálcára is rakom. Vannak ilyen kényes helyzetek, amikor az embernek nagyon a vendég kedvében kell járnia, ha azt akarja, hogy visszatérjen.
- Melyik asztal?
Kérdezem, ahogy a torta és az üdítő is rákerül a tálcára, meg az evőeszközök is. A nő, aki rendelt, háttal ül nekem, így csak azt tudom, hogy a sötét hajú. A kötényt is elfelejtem levenni, úgy sietek ki vele, hogy több percet már ne csússzunk, és pakolom le elé.
- Elnézését kérjük a késlekedésért, kérem fogadja el a ház ajándékát.
Teszem le elé az extrán gyümölcsös limonádét is a tortaszelet és a pizza mellé.
- Ha tehetek valamit a kényelméért, kérem csak jelezze... Ms. Payne.
Igen, most, hogy ránéztem, tudom, hogy ki ő, de még mennyire, hogy tudom. De azt mondták, hogy ő az egyetemre ment tovább. Érzem, ahogy a vér szépen fokozatosan távozik az arcomból.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 338
Írta: 2018. november 25. 16:49 | Link

Frank Arie Martin
mit keresel itt?

Ráérősen olvasgatom a legújabb híreket Meghan hercegné terhességéről. Sokan arra tippelnek, hogy ikreket vár. Egészen mesébe illő fordulatot vett az élete, legalábbis a sajtó régóta ezt szajkózza. Én inkább sajnálom őt. Színésznő volt, a nekik kijáró szabadsággal, erre képes feláldozni ezt az életet azért, hogy egy szigorú szabályokkal járó pozíciója legyen, és a fiatalságát arra áldozza, hogy gyerekeket neveljen egy palotában? Nem hiszem, hogy a helyében képes lettem volna ezt az utat választani, még egy jóképű hercegért sem. Vagy mégis? Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, amikor a hátam mögül egy férfi hangját hallom meg. Eszembe se jut, hogy esetleg nekem szól a mondanivalója, így csak akkor ismerem fel a helyzetet, amikor egy pizza, egy szelet torta, és egy pohár limonádé landol előttem az asztalon.
- Ó, én még csak nemrég ér... - kezdek bele a magyarázkodásba, hiszen nem érzem soknak az eltelt időt, így jogosnak sem az ajándék limonádét, de amint felnézek a férfira, a szavam elakad. - Arie?
Egy kicsit magasabbnak tűnik, az arca idősebbnek, és borostásabbnak, de ő az, ez teljesen biztos. Felismerem, hogyne ismerném, ahogy ő is engem. Eddigi életem talán egyetlen komolyabb párkapcsolatának emléke tolul a fejembe egy pillanat alatt. A gyomrom görcsbe rándul, és hirtelen elfog a rosszullét. Olyan események rémlenek fel a szemem előtt, amiket négy éve rengeteg időbe telt elásnom az elmém legmélyére. Egy pillanatra megszédülök, meg kell kapaszkodnom az asztal lapjában, hogy ne dőljek le a székről. Újból a mellettem álló férfira nézek, mintha csak azt akarnám ellenőrizni, hogy nem hallucinálok, ez a pasas tényleg az exem.
- Te itt dolgozol?
Elképedve meredek rá, és mivel más, normális ötletem nincs, lassan felállok a székről, óvatosan, mert a fejem még mindig kótyagos a viszontlátástól. Üdvözölni talán illene őt.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 359
Írta: 2018. december 5. 14:26 | Link

Ms. Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


Köszönöm élet, nincs még elég dolog a hétköznapjaimban, amikkel foglalkoznom kell, most még az egyetlen terület, amit mélyen elástam magamban is egy pillanat alatt váratlanul a középpontba kerül: Ez pedig az érzelmi világom. Ariana fontos volt számomra, életem talán legfontosabb embere, aztán történt valami, fogalmam sincs, hogy mi, és vége lett. Nem az érzelmeknek, kicsit sem, a kapcsolatnak. Elvágta magát tőlem, ha kerestem nem felelt, és nekem meg adva volt a feladat, hogy oldjam meg, dolgozzam fel, anélkül, hogy tudnám, mit is kell feldolgozni, hogy mi történt. Mindig tudtam, hogy a nőkkel nem könnyű, hiszen Luna a nővérem, de mégis van egy szint amit nem tudok hova tenni, ez pedig Ariana.
Amikor idejöttem, megfogadtam, hogy ez az, amiről sosem beszélek, amit sosem említek, amit nem veszek figyelembe, hiszen csak a munka és a munka érdekel. Fel akarom virágoztatni ezt a helyet. Erre beül ide, és néz rám a hatalmas csokoládébarna szemeivel, méghozzá úgy néz, ahogy mindig is, aminek nem tudtam soha nemet mondani. Úgy néz rám, hogy attól valami fájdalmasan nyekken bennem.
- Nem, Ariana.
Felelem végül csendesen, és rá se nézve folytatom a dolgok asztalra pakolását. Nem akarom megadni a kapcsolatfelvétel lehetőségét, mert tudom, hogy akkor saját magamnak ártanék vele. Nem szabad, hiszen, ha most hagyom neki a dolgot, akkor magával ránt a kétségek mezeje, és még a végén azon kapom magam, hogy kérdezek. "Miért hagytál el?", "Mivel ártottam neked?", "Hiszen szerettél, tudom, hogy szerettél.", "Szerettelek". Helyette azonban  csak elhelyezek mindent, gondosan és precízen az asztalon.
- Az enyém a hely, csak beugrottam, mert sokan vannak, de többnyire láthatatlan vagyok.
Muszájnak érzem, hogy ezt elmondjam, hiszen, ha nem azt nézem, hogy mennyire szerettem őt, azon túl ott van az, hogy ő egy potenciális vevő, aki nyilván rendelkezik baráti körrel, ha most őket miattam máshova viszi, akkor nekem az bevételkiesés, ami nem igazán szerencsés.
- Hozhatok még valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2018. december 6. 13:00 | Link

Edina


- Ó, váó, gondolom, eléggé kiborultak akkor rád. De a tiltott erdő, az nem tiltott?
Gondolom legalábbis, hogy nem csak úgy viccből aggatták rá azt a jelzőt, hanem mert mondjuk veszélyes. Olvastam egy csomó mindent az iskoláról, mert Willnek van egy könyve az iskoláról, és abban le van írva, hogy kentaurok is laknak ott, akik nem a kedvességükről híresek.
- Szerintem benned is, ha ki mertél oda menni egy teszt miatt, én biztos, hogy nem tenném meg.
Biztos, hogy nem? Hiszen én is az életemet kockáztatom azzal, hogy itt vagyok. Mondjuk én már beletörődtem abba, hogy el fogok menni, hamarosan, de akkor is, ez más szerintem. Biztos, hogy nem abba a házba kerülnék, amelyikbe ő van, ha iskolás lennék.
- Te is abba a házba jársz, amelyikbe Catherine Payne.
Kérdezni akartam, de inkább kijelentem, mert biztos vagyok benne, hogy Cath is oda tertozik, ahova Edina. Mind a ketten egy kicsit őrültek, a szó jó értelmében, és mind a ketten merészek, és elmennek a végletekig. Innentől biztos vagyok benne, hogy ők egy helyre lettek beosztva.
- Elvágnád magad a mugli világtól?
Kérdezem, mert nekem eléggé logikus lépésnek tűnik. Nem érzi ott jól magát, nem szereti titkolózni. Az a leglogikusabb, ha az ember búcsút mond annak, amit nem élvez. Én is léptem egy nagyot, és nem bánom, egy kicsit sem. Abba az egybe nem szeretek belegondolni, hogy a szüleim mekkora árulónak gondolhatnak, amiért az elmúlt évek áldozatát semmibe véve elszöktem, de megérthetnék, hogy miután az orvos azt mondta nekik, rosszabbodott az állapotom, nekem csak az volt a célom, hogy megismerjem Denist.
- Miért mondtad azt, hogy megvetnek?
Ismerem a szót, tudom a jelentését, de olyan merésznek hangzik az, hogy valakit csak úgy megvetnek. Ahhoz szerintem nagyon nagy bűnt kell elkövetni, például megölni egy embert, vagy ilyesmit. Ő pedig nem néz ki olyannak, mint aki kismacskákat vagy kisgyerekeket kínoz szabadidejében.
- Ezt szerintem később meglátjuk. Nem akarom Denist zavarni, amikor iskolában van. De a tanulás nem hangzik rosszul.
Nem tudom, hogy ő hol tart, vagy, hogy hányadikos, és azt sem, hogy azt, amit nekem anya tanított, mikor veszik az iskolában. Kicsit merész igent mondani, mert félek attól, hogy igazából egészen már tudással rendelkezem, mint, amivel rendelkeznem kellene ennyi idősen.
- Ez a hely csodálatos lehet!
Felelem őszinte csodálattal, hiszen máris fel tudnék sorolni vagy húsz könyvet, aminek egy-egy szereplőjének képzeltem magam, miközben olvastam.
- Az enyémen? Semmi izgalmas nincs.
Élni. Leginkább élni.
- Talán, hogy valami nyomot hagyjak a világban. Mondjuk kiadni egy jó könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 338
Írta: 2018. december 14. 15:37 | Link

Frank Arie Martin
mit keresel itt?

Lassan hátrálok vissza egy lépést, hogy megtámaszkodjak az asztal szélében. Mit is vártam, tulajdonképpen? Hogy mintha mi sem történt volna, egymás karjaiba omlunk, így, négy év távlatában, és minden rendben lesz? A nagy lósz*rt. Semmi sincs rendben, ezt mindketten tudjuk, csak az egyikünk valamivel többet tud, és az természetesen én vagyok.
Megkapaszkodom az asztal szélében, mintha mi sem történt volna, áhh, én nem akartam odamenni hozzá, megölelni, üdvözölni, dehogy. Az nem lenne arianás, legalábbis a mai értelmében biztos nem. Amikor jártunk, még megszokott volt tőlem az ilyesmi, de... minden megváltozott. A családom csak egy kis ideig furcsállta a dolgot, majd ráfogták arra, hogy kamaszodtam, és ez a kor nálam így ütött be, pedig valójában súlyos dolgok álltak a pálfordulás mögött.
Összeszorul a gyomrom, ahogy a férfi, akit annak idején teljes szívemből szerettem, most képtelen rám nézni, vagy legalább úgy tenni, mintha nem tört volna ezer darabra a szíve aznap, mint ahogy az enyém is. Idegenül hangzik a szájából a nevem. A szemeim bepárásodnak, ahogy nézem őt tőlem karnyújtásnyira az asztalomon matatni. Muszáj elkapnom a tekintetemet az arcáról, mielőtt még legördülne egy könnycsepp az arcomon. Nem. Akarok. Sírni. Itt meg főleg nem. Mi ütött belém?
- Értem - bólintok egy aprót - Gratulálok a helyhez, nagyon csini. - Halkan beszélek, leginkább az asztalon lévő sótartónak címezve a mondandómat. Zavarban vagyok, ami nálam igen ritka, valamilyen csípős, vagy humoros megjegyzéssel mindig kivágom magam az ilyen szituációkból, de valahogy Arie társaságában előtör belőlem a régi Ariana, aki még nem volt ilyen lázadozó és nagyszájú. Legalábbis ennyire.
Megrázom a fejem a kérdésére. Nem kérek semmi mást. Vagyis de, ha őszinte lennék, már kérném is a számlát, hogy az érintetlen kajámat az asztalon hagyva kirohanjak innen. Mégsem teszem.
- Nincs kedved leülni? - simítok végig az asztal lapján, még mindig állva. Fogalmam sincs, miért kérdezem, biztosan nincs kedve, hiszen látom, mennyire felkavarja őt is a jelenlétem. Ez kezd egyre kínosabbá válni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 438
Írta: 2018. december 21. 11:32 | Link

Annie ^.^

Azt hiszem, ez egy új, jó barátság kezdete. Ha nem is stimmelt ezzel a csajjal minden, attól még nem egy rossz arc. Reemélem, hogy nem az ELME-ből szabadult kattant sorozatgyilkos. Azért nem árt az óvatosság.
- Ő, de az. De annyira nagyon nem tudott akkor érdekelni. Ha más is bement már, és visszajött onnét élve, akkor nem lehet nagy cucc. Sajnos pont elkaptam egy vihart, úgyhogy hamar vissza kellett mennem. Meg tanárt meg prefektust, úgyhogy erről ennyit. Túl jó a házvezetőnk – puffogtam kicsit. Nem baj, az a két hét a rellonosokkal attól még remek tapasztalat volt, sok havert szereztem onnan is, és meglepő amúgy, hogy mennyire hasonlít ez a két ház amúgy. Tényleg igaz, eléggé temperamentumos mind a kettő, de én pl. hamarabb feladom az első kudarcok után, vagy, ha nem vág a dolog az érdeklődésembe.
- Ugyan-ugyan. Ez inkább butaság volt a részemről, de legalább lesz mit mesélni a következő generációnak. Néha kell ilyen is – legyintettem. Én már rég végeztem a pásztorpitével, amit a pizzáért cserébe kaptam.
- Az meg ki? Tuti idősebb vagy minimum Mestertanonc, a nagyon nagyokat nem ismerem úgy. – Payne… Payne… ismerősen cseng a név, de nem ugrik be. Jobban is megjegyezhetném a házamba tartozó arcokat nevekkel együtt.
- El. Elegem van a titkokból, hogy nem lehetek önmagam. Jobb nekem itt, igaz, most már a tesóim is itt vannak a faluban. De attól még nem szándékozom visszamenni oda, ahol csak gyogyósnak könyvelnének el, vagy minimum sátánista megszállottnak, ha kiderülne – fintorogtam. Ami mostanában zajlott a mugli világban, az egy kész rémálom a mágusoknak.
- Mert nem vagyok tisztavérű mágus, illetve egy zabolázatlan vadmágiájú tinédzsernél nincs rosszabb. Növeli a lebukás kockázatát.  De már kaptam hozzá segítséget, hamarosan ez is megoldódik. Remélem – örülnék, ha csak annyi lenne, hogy az instabilitásom oka a kamaszkor fent és lentje, és könnyűszerrel helyre hozható, hogy egálban legyen a teljesítményem.
Meg mondjuk ahhoz ki kéne jönnöm a galagonya-pálcámmal, de néha nagyon nehéz kezelni.
- Jó. Ahogy gondolod, én most vagyok másodéves. Bár bűbájokból már nehezebbet is alkalmazok, annyira szeretem őket. Kár, hogy a pálcám nincs érte oda.
Ja. Ezt leszámítva amúgy nincs rossz életem. Voltak barátaim, viszonylag jól is tanultam, ahhoz képest, hogy alig vettem könyvet a kezembe, úgyhogy elég hálás vagyok, hogy nekem nincs ilyen gondom, hogy beleszólnak, melyik suliba menjek, kivel járhatok és kivel nem. Jobb lenne elfelejtenem azt a gyökérgyöngyöt, lehet, belekezdek valami új hobbiba figyelemterelésnek. Tizenöt évesen még nem kéne, hogy egy pasi miatt legyek kiakadva. Anya szerint is jobb lenne, ha valaki olyan után néznék, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem ütközik ennyire a jellemünk. És lenyugodhatok mellette.
- Az. Bár én jobban szeretem a klubhelyiségünk erkélyét. Vagy a konyhát magát. Odamenekülök, ha bánt valami. – Igen, mert a vadalmavigyorom és a randalírozások közepette még ilyen is előfordulhat velem, emberi, érző lényből vagyok. És addig örülök, amíg vannak érzéseim.
- De hisz ez izgis! Mármint, ember… nekem ahhoz nincs türelmem, hogy két bekezdésnél többet olvassak. Nemhogy még meg is írjak egy könyvet. Te akkor bizonyára tuti navinés lennél, és ők is jó arcok. De te hogyhogy nem jársz suliba? Vagy másik suliban jártál eddig? – Fura, hogy eddig nem kérdeztem rá erre. Talán tapintatosságból. Jaj, néha én se értem magam.
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. december 21. 11:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2018. december 21. 18:58 | Link

Edina


- Erre szokták azt mondani, hogy minden összejött.
Kuncogok egy kicsit, de azért őszinte csodálattal rápillantok a velem szembe ülőre.
- Szerintem nagyon bátor vagy, hogy ezt megtetted. Én biztos, hogy nem mertem volna megcsinálni, hogy bemegyek egy veszélyes erdőbe.
Nem, én annyira nem vagyok bátor. Bár azt hiszem, miután megszöktem otthonról, sőt, pénzt loptam a szüleimtől, hogy ide jöhessek, ez már egy másik történet. Az is bátorság, csak sajnos nem jellemépítő. Én egy olyan lépést tettem meg, amivel szétzúzhatok egy családot, és amikor megtehettem volna, amikor kimondhattam volna a bűvös mondatot, akkor meghátráltam, és nem tettem meg. Akkor csak álltam bambán, és visszakoztam. Nem mondhattam meg Denisnek az igazságot, hiszen én tovább megyek, de ő itt marad, és a szüleink szintén. Csak azért ne beszéljünk egymással, mert én önző módon meg akartam mondani, hogy ki vagyok. Amúgy is, mit érek el vele? Vagy tönkreteszem a családom, azt a családot, aminek én csak szellemként voltam része, vagy nem hisz nekem, és ez a tény, valahogy jobban fájt. De nem akarom feladni, nem akarom, hogy csak ennyi legyen. Egyetlen sikertelen találkozó. Én többet akarok belőle. Csak még arra nem jöttem rá, hogyan.
- Végzős, azt mondta, hogy most lesz majd a varázslatos alapvizsgája.
Nem egészen jegyeztem meg, mi a neve, de azt tudom, hogy eléggé aggódik miatta, bár nem kell oda, ahol tanulni szeretne a későbbiekben. Sokat beszélgettünk, ő is kérdezte, hogy nem érdekel-e az iskola, de sajnos neki is nemleges választ kellett adnom. Érdekel, csak nekem nem lehet.
- Ezt megértem. Én sem szeretem a titkokat. Ha egyszer az ember elkezdni, sosem lesz vége, és nagyon belebonyolódik egy idő után.
Amióta itt vagyok, én is ezt tapasztalom. Nem szeretnék hazudni arról, hogy ki vagyok, de az igazságot meg nem mondhatom el. Ördögi kör ez, mert akaratlanul is elkezdek mást mondani, mint ami a valóság, és tudom, hogy a végén minden nagyon bonyolult lesz.
- A testvéreid örülnek, hogy itt lehetnek?
Ha már felhozta őket, remélem, nem bánja, hogy rákérdeztem, mit szólnak hozzá. Jó dolog, ha az embernek van testvére, ezt én is tudom, csak egy kicsit bonyolult a helyzetünk. Nálunk csak én tudom, hogy ilyen közeli rokonok vagyunk, Denis csak annyit, hogy egyezik a vezetéknevünk.
- Biztos, hogy jó a pálcád? Olvastam már olyanról, hogy a pálcaválasztás csak másodszorra sikerült, mert az első körben hamis kapcsolat alakult ki a pálca és a birtokos között.
Nem tudom, hogy ennek mennyi értelme van, de tényleg ezt olvastam. Voltak beszámolók is, amik azt mondták, hogy minél később jön rá az ember, hogy nem a megfelelő eszköz van a kezei között, annál nehezebb átszokni, és jól csinálni a bűbájokat.
- Nagyon szép lehet onnan a kilátás.
Állapítom meg, mivel annak idején engem is ez tartott életben. A táj, a folyton változó látvány, ami elém tárult, és a remény, hogy Denis hazatér, és nézhetem őt.
- Tényleg? Pedig jó dolog olvasni. Elképzelni a szereplőket, a mozdulatokat.
Nekem mindig a könyvek segítettek. Az, hogy kiszakadhattam a négy fal közül, hogy élhettem. Élni akartam, úgy, hogy nem a saját bőrömben vagyok. Mindig fontosnak tartom, hogy legyen nálam egy könyv, amivel átszellemülhetek kissé.
- Magántanuló vagyok, ezért nem járok iskolába. Nincs házam, és vizsgázni is mindig otthon vizsgáztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 359
Írta: 2018. december 21. 20:32 | Link

Miss Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


- Köszönöm.
Felelem őszinte hálával. Tényleg örülök, hogy tudunk egymásnak ilyen mondatokat mondani, főleg mivel ott van a nagy kérdőjel a köztünk lévő illendő három lépés távolságon. Miért? Félek, hogy erre mér sosem kapok választ. Miért kellett mindennek így történnie? Mit tettem én, ami miatt te, elhagytál engem? Miért nem feleltél akkor? Miért hazudtál? Egy nappal korábban a világot jelentettük egymásnak, majd a következő napon már semmik voltunk. Nem tudom, hogy mi történt. Ekkora távlatból pedig már olyan mindegy lenne? Nem? Miért nem? Miért nem lehet azt mondani, hogy mondtam valamit, vagy történt valami, és elmondani, hogy mi?
Egyszerűen érzem, ahogy az ujjaim megfeszülnek a konyharuha alatt, ahogy arra gondolok, hogy megragadom Ariana vállát, és addig rázom, amíg el nem mondja az igazságot. Lehet, hogy neki könnyű volt, hogy ő már nem is emlékszik az arcomra, ahogy ott hagyott, és biztos vagyok benne, hogy a bennem lévő érzelmeket még annyira sem ismeri, a mai napig kínoz az, hogy nem mondta el, hogy nem tudom, ez miért történt. Megriaszt, hogy képes lennék megtenni, képes lennék tényleg bántani őt. Nem szabad a közelében maradnom.
- Sajnálom, ez remek lenne, de sajnos elég sok munka felgyülemlett.
Féligazság, mégis kegyesebb, mint amit ő akkor mondott nekem. Nem fogok kiabálni vele, nem fogom sem őt, sem magamat szégyenbe vonni a vendégek előtt. Nem fogok utalni arra, hogy valaha is volt köztünk valami. Volt, valami tökéletes volt, aztán véget ért. Olyan gyorsan, mint ahogy a hajnal el szokott jönni. Lassan lefejtem az ujjaimat a konyharuháról és a vállamra dobom.
- Legközelebb?
Kérdezem illedelmesen, és tudom, hogy erre igen lesz a válasza. Akkor majd mindenképpen. Egy olyan legközelebben, ami sosem jön el. Mindkettőnk érdekében. Visszamenekülve az irodámba ki sem dugom a fejem zárásig, akkor is csak óvatosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, Világalkotó, Harmadikos mestertanonc


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 336
Írta: 2018. december 28. 17:15 | Link

Erik
Én | december 28

Azt hiszem, örülök, hogy túl vagyunk az egész karácsonyosdin. Nem mintha nem szeretném ezt az ünnepet, csak ha egészen őszinte akarok lenni... nem vagyok nagy rajongója. Mégsem. A családom és az iskola mindig nagy ügyet rendezett belőle, míg én csak szerettem, ha nyugalom van és béke. Sütöttem a lovaknak az istállóban sütit, meg még  menhelyi kutyáknak is - és nem mellesleg Olivérnek -, ami végül elég nagy sikernek örvendett.
Mára viszont találkozóm volt megbeszélve és mivel sem romantikus helyszínt nem akartam, sem olyat, ahol a kaja esz meg engem, ezért javasoltam Eriknek ezt a helyet. Elég pozitívak voltak róla a visszajelzések, én pedig bíztam mások véleményében.
Szóval felöltöztem, még kabátot, meg pulóvert is vettem és kivételesen nem felejtettem el pólót sem húzni. Felkentem egy egyenletes részeget a bivalyerős alapozóból, hogy eltakarja az arcomon lévő ezernyi kis pöttyöt, majd a kabátom megigazítva kiléptem az ajtón. Most épp nem voltam késésben, a hétre megbeszélt találkához még éppen időben léptem be az ajtón és bújtam is ki rögtön a túl meleg ruhadarabból.
A tekintetemmel Eriket kerestem az asztaloknál, azt hiszem, hogy legalább foglalhattam volna, vagy valami, mert akkor legalább tudnám, merre kéne most keressem. Teljes tanácstalansággal indultam el, hogy körbejárjam a pizzériát és előkerítsem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed