Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791178#post791178][b]Lóránt Bence - 2020.01.31. 15:42[/b][/url]

- Összekaptatok? Majd megbékültök – nagyon örültem, hogy Karola így beilleszkedett, hiszen látszik azon is, hogy mennyi kalandba keveredett már azóta. Biztos, hogy sok jóra nem számíthat, mert az Edi fülei mindenhol ott vannak, és nagyjából biztos vagyok benne, hogy meg fogják írni az elsős szépség viszontagságait. Annak is nagyon örülök, hogy vannak barátai, meg annak is, hogy egymásra találtunk tök véletlenül! Ez maga a csoda, de hát én már mióta abban élek itt, hmm? Nem tudom, hogy miért is csodálkozom ennyire ezen. Imádnivaló, ahogy a csajszikám örül a telefonjának – kábé én is így örültem, de csss -, és megígérteti velem velem, hogy segítsek eligazodni a kommunikáció mugli eme szent keresztjén. Felelősséggel fogok viselkedni ebben a témában, ígérem!
- Persze, hogy így lesz! Csodákat fogsz látni, ebben biztos vagyok, és tényleg megmutatok mindent, amit csak tudok ezzel kapcsolatban – mondom neki elég ádáz tekintettel, de látom ám, hogy ahogy közeledünk a pizzériához egy kicsit elkomolyodik. Jobban, mint, ahogy azt én szeretem. De aztán kiderül, hogy mi a baja, hát nem ismer még minket eléggé, ez látszik. Egyébként személyes véleményem szerint nagyon összeillenének Márkkal, olyan mágnesek benyomását keltették, akik taszítva vonzzák egymást. Mindegy, bármi is lesz, én Karola pártján leszek valószínűleg, ha Márkkal nem tudok dűlőre jutni valahogy. De az egy másik menet lesz. Amúgy pedig kedvelem mindkét bolondot. Igen, mi is ott voltunk, bólintok a szavaira, de nem neheztelünk, ahogy azt elmondtam neki. Egyrészt szerencsére mi sokkal könnyedebben fogtuk fel az egészet, másrészt valószínűleg nem is ismerjük a teljes sztorit, legalábbis én. Melyikőjüktől kérdeztem volna meg? De azért sikerült helyrerántani a hangulatát, megnyugtatva azzal, hogy nincs semmi baj és ez a lényeg. Még át is karolom Karolát – ééérted – a vállánál, hogy ne búslakodjon. Amúgy sem lehet már rajta változtatni.
- Figyelj, minden rendben lesz, mindenki követhet el hibákat. Majd legközelebb okésabb lesz, és Márk nagyon rendes volt, hogy elhozott, és mindent megtett, hogy ne érezd magad rosszul. El sem hiszem, hogy pont én sorol Márk erényeit – mosolyogva mondok ki minden szót, és ha ő ki akar szállni a karjaim alól hagyom, ha nem, akkor így jutunk el a pizzériáig, ahol előre engedem, persze.
- Én is imádom! A legdrágábbat! – nevetem el magam, majd megrázom a fejem. -  Csak hülyülök, hmm, legyen mondjuk egy Meglepi pizza, de akár meg is felezhetjük, ha akarod – nézek rá, előveszi a tárcáját, én meg kezdem kínosan érezni magam megint. ugyanez van mindig Masával, nem szeretem, ha ő fizet, kivéve, ha valami fogadás miatt én nyerek. Ez mondjuk ritka, de… nem akkor sem szeretem. Valahogy így udvarias, ha a férfi fizet, de nem akadályozhatom meg, mert azt sem akarom, hogy nem hagyom őt békén ezzel. Néha tényleg nem hagyom. A kérdés persze kicsit felzaklat, nem tudom igazán, hogy mit mondjak erre.
- Hát, csak egyoldalú a dolog. Márk nem csíp engem, én mondjuk úgy, hogy emiatt nem tudom őt kedvelni, de elfogadom, amit csinál velem. Masa tesója, mégis mit tehetnék, ha nem vagyok neki valami miatt szimpi? Amúgy gőzöm sincs, miért csinálja ezt, de majd egyszer megunom és megkérdezem tőle. Ő nem mesélt neked erről esetleg? Tudja, hogy rokonok vagyunk egyáltalán? – kérdezek vissza, erre nagyon kíváncsi vagyok. Masa viszont nagyszerű villámhárító mindig, Márk olyankor kevésbé szólogat be, vagy lök föl, mint a múltkor. Viszont olyan sokat meg nem találkozunk, hogy ez igazán zavarjon. Legalábbis egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791276#post791276][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.01. 18:04[/b][/url]

Ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy ennem kell, különben vége, meghalok. Jó, ennyire nem drasztikus a helyzet, ha egy normális emberről beszélünk, de mivel rólam van szó, egyértelműen tragikus a helyzet. Bizony. Nekem muszáj ennem, viszont Cole azt ígérte, hogy lesz kaja is, így a bevásárlást csak holnapra terveztem, vagyis lassan mára, mivel az utolsó vonattal sikerül visszatalálnom a faluba. És mit eredményez az utolsó falu? Bezárt helyeket. Szóval vagy éhen halok, ami szinte biztos, vagy megpróbálkozom, hátha Barnabás megérezte, hogy meg kell etetnie egy szerencsétlent, és még nyitva tart, legalább addig, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy rossz a megérzése, és nincs semmilyen szerencsétlen. Remélem, hogy még kivár, és ahogy látom a fényeket a pizzériában, úgy kezdem el sarkaimat gyorsabban szedni. Legalább egy kis sajtot adjon legalább, mert tényleg otthon semmi sincs. Amióta újra vannak lakótársaim, a főzött étel sem tart ki napokig, ami egyrészt jó, mert legalább gyakorolok és változatosan étkezem, másrészt meg rossz, mert én mindig éhes vagyok.
- Éhes vagyok!
Ezzel a kijelentéssel lépek be az üres pizzázóba, és szinte odatáncolok Barnabáshoz, hogy egy hatalmas cuppanós puszival köszöntsem. Majd ellépve tőle, lekapjam magamról a kabátot. Hát most már csak nem fog kidobni.
- Adsz nekem enni? Tök mindegy, hogy mit, csak sok legyen, komolyan, most mások maradék pizzája is jó. Tudod mi volt a nagy kaja, amire úgy rákészültem? MINISZENDVICSEK! Hát komolyan mondom, amikor megláttam, esküszöm azt hittem, hogy a bátyám csak viccel, és igazából ez csak valami szivatás, még nevettem is, de nem volt az, komolyan miniszendvicsek voltak. Meg még a sütemények is, ilyen körömnyi darabok. A kedvenc hamburgeresem meg átépítés alatt van, szóval ez a nap nagyon el van szúrva. Szóval, adsz enni?
Igyekszem a lehető legszebben nézni rá, közben kicsit még a számat is lebiggyesztem, hátha úgy jobban megszán. Nagyon szeretném, ha megtenné, olyannyira, hogy még a pult mellé is feldobom magam, miközben a nyelvem meg pörög ezerrel.
- Cserébe egyszer nálam vacsorázhatsz. Na?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791293#post791293][b]Ombozi Zlatan - 2020.02.01. 22:50[/b][/url]

Poénnak indult az egész. Már második reggel keltem Barnabás testébe zárva, és meg kell mondjam, kurvára nem tetszik a helyzet, egyenesen felbassza az agyamat, mert ha megtudom ki volt, nagy valószínűséggel meghal, de ebbe ne menjünk bele, mert elviszi az egészet egy teljesen másik irányba, amiről nem szeretnék beszélni, majd máskor. Tehát poénnak indult, bejöttem, gondolván, hogy Bánki is itt van, csak ugye Omboziként, mert azért a pizzázót vezetni kell vagy mi az anyám, de legnagyobb megdöbbenésemre a csávó nem volt sehol. Mondom sehol. Ezt abból is gondolhattam volna, hogy egyszerűen nem hallottam a gondolatait, de nekem mindenképpen biztosra kellett mennem, így mit sem sejtve léptem be a pizzázóba, ahol mindenki köszönt boldogan, nagy hévvel, mosolyogtak is meg minden, valami csaj jött oda papírokkal, én meg mindent jóváhagytam körülbelül, amit az orrom elé toltak, és amikor eljött a nap vége, annyi mindennel volt tele a fejem, hogy csak leültem és ültem. Ennyi tellett tőlem egy ideig. Majd végül kiürítettem mindent, ami nem fontos, merthogy én láttam egy pöpec üveg whiskyt valamelyik fiókban.
Éppen túrom fel az irodát, amikor az ajtó nyílik, közli valaki idegesítően magas hangon, hogy kajás, én pedig reflexből vágnám rá, hogy akkor menjen haza és egyen ott, de nincs esélyem, mert mellém kopog – szó szerint, szaros magassarkú – arcon csókol, majd elkezd lepakolni. Mi az anyám? Barnabáshoz ilyen nőcik járkálnak zárás után? A fiókot egy könnyed mozdulattal vágom be, miután kihúztam belőle a whiskyt, majd a kupakot lecsavarva töltök magamnak egy pohárkával. Senkit nem érdekel, hogy a nő kér-e, van szája, majd kér. Megemelkedett szemöldökkel hallgatom végig a borzalmas történetet a miniszendvicsekről, és lassan elhiszem, hogy kijön a migrénem, amikor végre elhallgat. Aprót kortyolok, amikor újra megszólal, én pedig megforgatom a szemeimet. Rendben, hogy egy éjszakára nem lenne rossz, de hogy lehet ennyit beszélni? Édes Merlin gyere le, kérlek!
- Tehát szia. Mondták már, hogy rohadt sokat beszélsz? – mutató- és középső ujjamat nyomom halántékomnak, párszor körözök csak ott, majd elveszem onnan, kortyolok a whiskyből és visszapillantok a nőre, de immár teljes valójában mérem végig, arcomon elismerés suhan át. – Gondolom ezt a külsőddel kompenzálod, gyönyörű mondhatom – ciccegek is kicsit, szemeimet lehunyva rázom meg a fejemet, majd ismét felpillantok. – De ha ilyen nők járnak hozzá, akkor valamit tudhat a csávó – mérem végig ismét, egy halvány, de teljességgel szemtelen mosollyal ajkaimon. – Nekem meg előadja a balfaszt! Ó, rohadjon meg! Mekkora színész már! – csapok homlokomra, ahogy áll össze a kép és kezdenek leesni a dolgok. Bánki, te tróger, ezért még elkaplak, ha már átbasztál, és nem, nem érdekel, hogy mennyire furcsán is nézhet ki, amikor igazából magamról beszélek, mert én vagyok Bánki, de nem én vagyok, csak a teste az enyém. Érthető, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791295#post791295][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.01. 23:14[/b][/url]

- Állandóan.
Húzom ki magam büszkén, mert igen, én vagyok az egy levegővétellel a legtöbb mondatot elmondás koronázatlan királynője. Megbocsátom, mert van koronám otthon is meg az iskolában is, bár mostanában kezdünk leállni a koronával, mert most ugye a tündérek a menők. Változó kislánytrendek, olyan nehéz őket követni. Eddig jó volt az unikornis, most meg már csak a láma a menő. Van egyentetkónk ki a kislányokkal, egy Nodrama Llama, amit olykor, ha jól viselkedtek a héten, felcsillámozunk magunkra pénteken. Igen, vannak tekintetek, amikor például rúdtánc edzésen becsillan a lámám.
- Mivan?
Pillantok le magamra, mert nem igazán értem, hogy mégis mi baja van. Ez nem is annyira merész, mint mondjuk a piros ruha volt, attól instant frászt kapott, ettől a feketétől meg itt lelkesedik? Bár, ne, fúj, csak ne lelkesedjen. Éhes vagyok, és nem akarok üres pocakkal lefeküdni, mert ő éppen gerjed. Ráadásul rám? Hát az egyik legjobb barátjának a nője vagyok. Oké, exnője, de ez egy átmeneti állapot, ott voltam szilveszterkor, tudom, hogy miről beszélek. Nico is pont annyira nincs túl rajtam, mint én rajta, csak ő egy sértett olasz, és a sértett olasznál nincs keményebb dió. De most térjünk vissza arra, hogy...
- Te most komolyan szexuálisan zaklattál?
Mert, hogy ugye a testemre tett megjegyzés már annak számít, és ahogy néz, hát komolyan mondom, mindjárt elfutok. De ugyanakkor meg nagyon aggódok, mert kezd úgy viselkedni, mint aki be van szívva. Úristen, én se voltam ki ennyire, csak mert dobtak, szerencsétlen meg itt nekiállt betépni? Mondd, hogy csak fű, te barom, és nem csinálsz hülyeséget?
- Milyen nők? Mi?
Most Nicoról beszél?! Nagyon remélem, hogy nem, mert akkor nagyon kiakaszt, ha itt a megjegyzése után beközli velem, hogy még másik nő is van az életében. De nem, Nico nem olyan, biztos, hogy nem, és ha jobban belegondolok, ez valamelyik drog mellékhatása lesz, tuti, vagy bájital, de biztos vagyok benne, hogy valami van a szervezetében, aminek nem kellene ott lennie. Na de, hogyan szedjük ki? Mármint, ha már függő, akkor kellene neki valami elvonó nem? Miközben kattog az agyam, azért próbálom keresni a vicceskedést, de valahogy nem találom. Hát mi a baj a világgal?! Oké, ne pánikoljunk.
- Na akkor még egyszer, elölről. Nem tudom, hogy mi bajod van, de tanultam önvédelmet Bánki az olyanok ellen, akik úgy néznek a nőkre, mint most te, szóval, ha nem adsz enni, de tovább csinálod ezt az izét a szemeddel, simán megverlek, és nem, nem kérek bocsánatot, de azt meghallgatom, hogy mégis mi bajod van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791310#post791310][b]Angelica Black Wing - 2020.02.02. 08:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791314#post791314][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.02. 10:13[/b][/url]

  Örülök, hogy nem gondolta meg magát. Kicsit furcsálltam, hogy ismeretlenül köszönt rám. Leülök mellé az asztalhoz. Nagyon kedves hozzám. Ezek szerint jó ideje itt lehet. Gondolom már sokadik évét tapossa.
 - Két szelet pizzát kértem. Nem vagyok ahhoz annyira éhes, hogy egy egészet eltudjak fogyasztani. Mellé persze üdítőt is, nehogy kiszáradjon a torkom. Te mit fogyasztasz? -
 Kicsit zavarban vagyok a közvetlensége okán, de ez nagyon pozitív dolog. Azért érthetetlen számomra is, miért alakult ez így. Levitás tanulóval még nem találkoztam, azt mondják róluk, nagyon barátságosak. Ezt már meg tudom erősíteni, hiszen tapasztalom.
 - Te mióta vagy itt az iskolában? Úgy érzem, már néhány éve koptatod a padokat, a folyosókat a a kastélyban. Én, ahogy mondtam is elsős vagyok. Nem nagyon vagyok még járatos. Ez változni fog, fedezgetem fel a kastélyt. Igaz, még csak egyedül, de szeretném, hogy ez is változzon. -
 Kicsit panaszkodásnak, sajnáltatásnak tűnik a mondandóm másik fele, pedig egyáltalán nem az. Én tényközlésnek érzem, hiszen az is. Ezen nincs mit vitatni.
 - Engem ide a kíváncsiság hozott le, gondolom téged már nem. Azt akarom ezzel mondani, hogy te már biztos jól ismered a falut, és célirányosan jöttél ide Neked melyek a kedvenc helyeid a faluban, és egyáltalán itt a kastélyban, és az azt körülvevő vidéken? -
 Nem akartam ilyen kacifántosan feltenni a kérdést, de így jött ki, már mindegy. Lényeg, kíváncsi vagyok, Angelica hova szeret járni egyedű, vagy társasággal. Utóbbira nem merek rákérdezni, nem hiszem, sok közöm lenne, hova szokott menni, ha magánosan, egyedül akar elcsendesedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791368#post791368][b]Ombozi Zlatan - 2020.02.02. 15:27[/b][/url]

Állandóan. Ez az egyetlen egy szó engem egy cseppet sem vigasztal, mert ha most ideragad és végig beszéli az este hátralévő részét, akkor valószínűleg szörnyet halok. És nem gyilkosság lesz, hanem a saját kezem általi halál a WC-ben, mert én ezt nem bírom. Azt sem tudom mi történt az elmúlt pár órákban, annyi minden szart kellett megoldani, mert az itt dolgozók komolyan életképtelenek. Hát kijön ide, hogy eltörött egy pohár? Ember! Akkor söprű és lapát, feltakarítod, és mész tovább, mi ebben olyan kurva bonyolult? Szóval ja, pont nem lenne szükségem még egy ilyen IQ fighterre, de nagyon úgy tűnik, hogy itt ragad. Remek, akkor beszélgessünk.
- Nem fognak az eszedért ellopni – húzom el számat a nő felé, majd mielőtt válaszolnék, kortyolok egyet. – Hogy zaklattalak volna szexuálisan, elmondod, kicsicsillag? – emelkedik meg szemöldököm, és a még el nem fogyott whiskyre öntöm rá inkább a következő adagot, mert ez egy borzasztóan hosszú este lesz. Bánki hogy az anyámba bírja ezt mindennap? Mindennap bejön egyáltalán, vagy vannak olyan napok, amikor azt mondja, hogy fuck the system, bemutat mindenkinek és inkább otthon marad? Fene sem tudja, remélem, hogy vannak ilyen napok, mert ha nincsenek, akkor a csávó elméje hamarosan megborul, aztán vihetem az ELME egyik kórterébe ezt a szerencsétlent.
- Muszáj megkérdeznem – koppan a pohár a pulton, miközben szemtelen mosollyal ajkaimon mérem végig megint a nőt. – Mivel foglalkozol? – agyi kapacitásból kiindulva nem atomfizikus, rendben, eddig egyedül is sikerült eljutnom, de valami többre lennék kíváncsi. A ruhából kiindulva nem hivatalban dolgozik, aligha engedik meg ott az ilyesfajta öltözködést a cuki kis titkárnőknek, szóval valóban nincs elképzelésem sem, hogy mivel keresheti a kenyérre valót. Ha Bánkinak nyújt szolgáltatásokat, és mondjuk nem szólal meg az elkövetkezendő másfél órában, akkor lehet boldog este lesz.
- De édes vagy – nevetek fel őszintén. Ő elver engem, lemegyek hídba mindjárt neki, aztán verekedhetünk, ameddig csak bírjuk. Aztán a mosoly lefagy az arcomról, mert hogy leesik, én bizony most nem Zlatan vagyok, hanem a cukkancs, mindenki kedvence Barnabás, akihez ezek szerint zárás után is járnak a bulák enni. Pazar. Lehúzom a whiskym felét, majd a nőre nézek, unottan válaszolok. – Először is, ha kajás vagy, oldd meg. Másodszor pedig, nem Bánki vagyok – vonom meg vállamat, a maradékot is eltüntetem, vállat vonva fordítok neki hátat és indulok el az irodaszerű bármibe, hogy a kényelmes székbe belehuppanva, az asztalon szanaszét heverő papírokra dobjam a lábam és töltsek magamnak még egy pohárral. Nem tudom miféle whisky ez, de itatja magát. Részegen feküdtem le, majd lettem Bánki, ha részegen fekszem le megint, akkor lehet visszakapom a testem. Örülnék neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791388#post791388][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.02. 18:03[/b][/url]

- A tekinteteddel.
Felelem könnyedén, mert igen, az, ha így néznek végig rajtad, vagy utánad fütyülnek az utcán, az is az. És éppen ő, és ahogy néz, hát ez örökre az elmémbe égett. Komolyan mondom. Viszont, amikor azt mondja, hogy nem az eszemért fognak ellopni, gondolkodás nélkül vágom hozzá a sapkámat, mert más, amit hozzá vághatnék éppen nincs a közelemben, bár a szalvétatartó nyilván még fájdalmat is okozott volna neki.
- Ez most komoly? Istenem, hát Opheliánál is tényleg elcseszted, te barom.
Mert, ha ezt a kérdést így tette fel, miközben így nézett, akkor nem csodálom, hogy a nő azt mondta neki, hogy nem lesz semmi közöttük. Behunyom a szemem, és pördülök egy lassút a bárszékkel, de nem, a tekintete nem változik, és közel állok, hozzá, hogy komolyan felkeljek, és hazamenjek, de aggódom miatta, és félek, hogy ha magára hagyom, akkor, akkor csak még jobban szét fog csúszni. Szegény, én meg lebarmoztam. Inkább fogom az üveget, és halászok magamnak egy poharat, hogy én is igyak egy kicsit. Nem sokat, de inkább csak arra vagyok kíváncsi, hogy a piába kevert-e valamit, vagy előtte szedte be.
- Bármilyen meglepő, még mindig tanár vagyok, tudod, az a kollégád, aki megtartja az óráidat, amíg te elvonulsz, és aki enni hoz, mielőtt éhen halsz. Ha pedig így nézel rám, azzal Nico-t és a barátságotokat sérted, szóval kérlek, ne bámulj.
Mert esküszöm, hogy belenyomom az arcát a pultba, és ha megtudom, hogy mit szedett be, akkor meg azért is megverem. Mert nem önmaga, ez teljesen biztos. Ha önmaga lenne, akkor nem így viselkedne, akkor normális lenne. De most komolyan, ennyire szétesni? Bele se merek gondolni, hogy akkor Nico mit élt meg, hogy ő mit csinált utánam. Az ösztönös inkább csináljunk valamit, mint gondolkodjunk, bekapcsol nálam, így megkerülve a pultot a férfi mellé lépek, és összerakok magamnak valami ehetőt, tényleg van itt még pár pizzaszelet, amihez nem nyúlt senki, szóval összeválogatom a saját pizzám, átmelegítem, ketchup, mustár és majonéz is kerül rá. Nem gondolkozom Nico-n, ez a lényeg ilyenkor.
- Persze... Nos, ha nem Bánki vagy, akkor ki?
És ahogy ezt a mondatot kimondom, úgy nyer értelmet számomra a dolog. Nem, nem arra jövök rá, amire kell, hanem arra, hogy ez a mondat Bánki Barnabás életében mit is jelent. Merlinre, hát nem csoda, hogy szét van csúszva. Bűntudatosan a férfi után sétálok, és az asztal egy üres részére felülve, aggódva pillantok le rá.
- Mégis kiderítetted, hogy kik a szüleid? Miért? Egy ilyen titok mindig fájdalmas.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791389#post791389][b]Bossányi Karola - 2020.02.02. 18:05[/b][/url]

Ugyan volt bennem némi aggodalom amiatt, hogy talán Masa és Bence is neheztel rám a történtek végett, netán rosszat gondolnak rólam, de közeledve a pizzéria felé az unokatestvérem megnyugtatott afelől, hogy bennük ugyan nincs semmi rossz érzés velem kapcsolatban, s hogy ezt ne csak úgy mondja, még át is karolt. Ez a gesztus, meg a szavai pedig felértek egy terápiával, s őszintén úgy éreztem, hogy megnyugszom. Bence amúgy sem hazudott volna, amióta megismertem, mindig segítőkésznek bizonyult, s mióta megtudtuk, hogy rokonságban állunk, azóta meg jóformán mindenben számíthattam rá. Igaz, ez fordítva is így volt, bár eddig neki nem sok szüksége volt a támogatásomra, leginkább eddig én szorultam rá.
- Igen, már ott is átgondoltam reggel a dolgokat, meg azóta is sokat agyaltam ezen és tudom, hogy rendes volt. Ha nincs ott, akkor lehet, hogy sokkal komolyabb problémám is lenne most - sóhajtottam, a rellonos zaklatásáról azonban nem akartam Bencének mesélni, egyrészt azért, hogy ne aggódjon fölöslegesen, másrészt azért, hogy ne keverjem bajba, harmadrészt meg azért, mert nem akartam, hogy a hülyeségeimről szóljon az egész nap.
A pizzériába érve szerencsére könnyedén át lehetett hangolódni az étkezésre, már csak azért is, mert isteni illatok szárnyaltak a levegőben, s már attól megéheztem, hogy szaglószerveimmel felismertem az olvadt sajt - a paradicsommártás-és a sült tészta illatát.
- A legdrágábbat? - nem tagadom, hogy egy picit feljebb szaladt a szemöldököm, hisz én inkább a feltét alapján választottam mindig, de el is nevettem magam, mert éreztem, hogy Bence csak viccelődik.
- Jó ötlet, úgy sem bírnék megenni most egy ilyen...hű 32 centis pizzát. Szóval akkor felezzünk, és legyen meglepi! - mondtam nevetve, majd a pénztárhoz léptem, röviden vázoltam az eladónak, hogy valami nagyon finom meglepi pizzát kérünk, jó sok feltéttel és extra sajttal, azután fizettem, majd csatlakoztam újra a sráchoz, hogy keressünk egy kényelmes ülőhelyet, ahol megtelepedhetünk. Közben csak nem hagyott nyugodni néhány kérdés, így finoman ugyan, de csak rákérdeztem nála a Márkos témára, mert valamiért úgy éreztem, hogy ők ketten annyira azért nem csípik egymást.
- Nem, ő nem mesélt nekem rólad, meg ha őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt időszakban eléggé került engem. A bál előtt se szívesen dumált velem, meg...szóval azóta se beszéltünk, hogy ott voltam náluk - ekkor vállat vontam, sóhajtottam is egyet, hisz nem igazán értettem a fiút. Annyira azért nem követtem el olyan nagy hibát, hogy ennyire ne akarjon velem beszélni, bár az is lehet, hogy megutált.
- Na de, visszatérve rátok, szerintem talán csak Masa-t félti, mert a húga és lehet, hogy emiatt nem bízik meg benned. De ha megpróbálnád keresni a társaságát, lehet, hogy ezen javíthatnátok. Lehetne valami közös hobbitok is akár, ami miatt összehaverkodnátok - próbáltam javaslatokat tenni, hogy mégis hogyan lehetne kiküszöbölni ezt a nehézséget.
- Öhm, azt hiszem azt már tudja, hogy rokonok vagyunk, náluk megtudta. Mondanám, hogy segítenék, de azt hiszem, hogy csak olajat öntenék a tűzre, amennyire nem kedvel - mosolyodtam el. - Lehet, hogy egyszerűen unszimpi neki a családunk, te is , én is, ki tudja - ismét vállat vontam, közben sikerült kiszúrnom egy jó kis félreeső helyet, ahová be is vetődtem, lekapva magamról a sapkát, és a kabátot, kényelembe helyeztem magam az egyik széken.
- Egyébként szerintem értékelnie kellene, hogy te udvarolsz Masanak és nem valami más, elég sok bunkó futkos a kastélyban, tudod? Szóval szerintem inkább örülnie kellene. Meg amúgy is, szerintem nagyon összeilletek - vallottam be egy mosollyal, közben a sálat is letekertem a nyakamból, s megpillantottam az asztalra kihelyezett étlapot is.
- Nahát, azt írja, hogy itt lehet kapni varázsshake-t, aminek olyan íze van, amilyen a hangulatod. Ez érdekesen hangzik - hümmentve toltam az étlap italos részét a srác elé, hogy ő is lecsekkolhassa azt.
- Amúgy te miből jöttél rá, hogy neked Masa az igazi?- kíváncsiskodva tettem fel neki a kérdést, bár nem tagadom, hogy az elmúlt időszakban igen csak foglalkoztatott ez a téma, leginkább Márk miatt. Közben előhalásztam az újonnan vásárolt telefonomat a zacskójából, egyelőre azonban csak az asztalra helyeztem, mert fogalmam sem volt arról, hogyan is kellene azt használatba helyeznem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791461#post791461][b]Bánki Barnabás - 2020.02.03. 08:59[/b][/url]

Kissé kétkedve veszi el a levelet és kezdi el bogarászni, míg figyel a srác mondandójára. Bárki örülne annak, ha ingyen munkaerőre tesz szert, de azért nem mindegy milyen áron és mifélére. A levél végére érve csak hümment egyet, mert őszintén, fogalma nincsen ki az, aki írta és kifejezetten nem tetszik neki a megfogalmazás sem, de ugyan ki ő, hogy az apai szigor ellen dolgozzon? Legyen.
- Aha - válaszol egy levegővételnyi szünet után. - Én meg Bánki vagyok, aki magasról tesz arra, hogy neked mi a családneved - s tényleg. Annyira nem hozza ez lázba, hogy azt már tanítani kellene. Barnabás sosem adózott azoknak oltárán, akik családnevüket megvillantva akartak bárhol, bármiben előnyhöz jutni. A srác meg egyértelmű, hogy ezt azért dobta be, hisz jelenleg lerí róla, hogy most felsőbbrendűnek érzi magát.
- Jó, hogy nem egyből üzletvezető kívánsz lenni. - ráncolja össze a homlokát. Tudja jól, hogy sokan hatalmas baleknak tartják itt, de azért mindennek van határa, s most éppen a Radetzky fiú lesz a legjobb példázat arra, hogy nem egy palimadár. - Kezdetben takaríthatod a WC-t, felmoshatsz, leszedheted az asztalokat és mosogathatsz, kézzel… - támaszkodik meg a pulton és egy rendes, tárgyalásra nem képes főnökként beszél. Nehogy már a nyúl vigye a puskát alapon.
- Aztán, ha az megy, két hét múlva talán seprűre ülhetsz, de még azt sem garantálom - nem biztos, hogy egy ilyen úrificsurra bízná a szállítást, nehogy megüsse vele a bokáját, meg a jelenleg amúgy sem fényes hírnevét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791602#post791602][b]Radetzky Bercel - 2020.02.03. 14:13[/b][/url]

Halvány mosolyra húzódik a szám széle, mert ezzel a mondatával nyugtázom, hogy valóban új, és fogalma sincs róla, hogy ki az én apám. Mennyire szerencsés ember. Ha igazak a kellemetlen sugdolózások, akkor idővel úgyis megtudja, a neve mögött meghúzódó hatalmat legalábbis, de attól nem kell félnie, hogy egy olyan ember, mint ő ide beteszi a lábát. Olyat ő nem csinál. Inkább szellem ő, a jelenlétét csak mi érezzük, akik egy házban lakunk vele.
- Áh, nem lennék jó benne, mert nem nagyon érdekel az üzlet. Ha üzletvezető lennék, felvenném magát, hogy vezesse az üzletet.
Akkor talán nem menne csődbe. Nálam úgyis az lenne, hogy a haver ingyen kajálhat, aztán a végén a bérleti díjból is kizabálnának. Szóval, ha lenne egy ilyen helyem, akkor tuti, hogy felvennék egy ilyen fickót, aki rendben tartja a dolgokat, meg valami simlis képűt, hogy érezzék a nyomást, és ne csaljanak amikor a könyvelést csinálják.
- Mi mással tenném?
Emelem meg a szemöldökeimet érdeklődően, mert az a nagy helyzet barátaim, hogy aki több időt tölt büntetésben, mint szabad levegőn, az bizony hozzászokik ahhoz, hogy a kétkezi munka teljesen természetes, de azért még mielőtt kimondaná, hogy mire gondol, leesik nekem is a tantusz.
- Ja, a pálca. Jobb szeretem érezni, hogy megdolgoztam az elért sikerekért. Ha az a hely kitakarítása, akkor az.
Tudtam, hogy úgyis félre fogja érteni, amikor elmondom neki, hogy ki vagyok, de nem hibáztatom érte, ezt nem hiszem, hogy jól át lehet adni. Mert ez ilyen, kellemetlen és érthetetlenül, a szándékkal ellentétes reakciókat kiváltó dolog.
- Szóval, megegyeztünk? Kezdhetek akár most is.
Hátha az még vonzóbb is neki, és engem akar erre a kiváló posztra. Mi is leszek én most? Higiénés szakmenedzser, ugye? Elég vagányul hangzik egy év minisztériumi kötelező seggnyalás után. Ej, ha az asszony ezt megtudja, érzem, hogy büszke lesz rám. Hát milyen jó kis férj-alapanyag vagyok én, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791721#post791721][b]Ombozi Zlatan - 2020.02.03. 20:52[/b][/url]

- A tekintetemmel – biccentem előre fejemet, hogy ne lássa mennyire kell nevetnem, csak a rázkódó vállaim árulhatnának el, de előtte még kitör belőlem, és hahotázva emelem meg fejemet, majd takarom el szememet. Szóval a tekintettel már lehet szexuálisan zaklatni embereket, tudtátok? Édes Merlin, ezt mindenképpen be kell vinnem a mugli és a mágusok törvényeibe, mert poén lenne ülni a kihallgató szobában és hallgatni, ahogy a nő előadja; őt márpedig zaklatta egy férfi a nézésével. Te meg ülsz, hogy ember, mégis hogyan? A varázs is elmúlik, inkább már unottan nézek az előttem lévő nőre, aki hozzám vágja a sapkáját. Egy apró mosollyal ajkaimon vonom meg vállamat, majd gyűröm be farzsebembe a darabot. Jó lesz majd törölgetni a port otthon.
- Ki a franc az az Ophelia? – ó. Hogy ó! Az az a nő, aki miatt próbarandin volt valami nővel, aki az olasz csaja amúgy, és botrány lett belőle, mert minden Bianchi a torkára pályázott? Hah, összeérnek itt a szálak, szegény Bánki, akkor elbaszta a csajnál? Ja, hiszen mesélte is, hogy elrontotta az egészet, én meg jól kiröhögtem, hogy most meghallgassam, hogy amúgy én mekkora balfasz vagyok, mert az ő testében élek, és igazából én rontottam el. Na jó, ez egyre csak bonyolultabb, és követni sem bírom. Halántékomat masszírozom, majd a feltett kérdésre is kapok választ, pontosan annyira kifejtve, és tele fűzve felesleges információkkal, amiért az érdeklődő tekintet eltűnik, és ismét átveszi a helyét az unalom. Tanár. Előkészítős tanár ráadásul. Tényleg ilyen nőkre bízzák a jövő nemzedékét? Most nem azért, de ezt tudva, ha becsúszik egy gyerek évek múltán, akkor tudjuk, hogy ide bizonyosan nem fog járni, bármit is akar az anyja. Ebbe nem lesz beleszólása, az is tuti. És akkor erre jön rá az, hogy sértem a Nico és köztem lévő barátságot. Mi a fasz baja van ennek a nőnek, de tényleg? És Barnabás hogy tudja elviselni egy hosszabb nap után, ha csak úgy belibben ide kaját követelve?
- Ombozi Zlatan, üdv – kiabálok ki az irodából, miközben kényelmesen elhelyezkedem a széken és az asztalon, majd mivel a nő már töltött magának egy egyszerű intéssel invitálom magamhoz közelebb azt a whiskys üveget, nehogy magányos maradjon nélkülem. Kortyolok egy aprót, de a csajt nem úszom meg, és akkor esik le, hogy kicsit megkésve válaszoltam, mert a nő már tovább vitte, én meg nem kapok szikrát. Mi az, hogy kiderítette kik a szülei? Bánki nem Bánki? Mármint Bánki, csak örökbe fogadták? Elkomorodva veszem le lábaimat az asztalról, majd dőlök előre, komoly arccal támaszkodom meg térdeimen, miután kiiszom a pohár teljes tartalmát.
- Szóval Bánkit örökbe fogadták – mondom ki a nyilvánvalót. – Nem tudsz te kicsit sokat róla? – emelkedik meg szemöldököm kérdőn, ahogy hátra dőlök, majd pár pillanatra lehunyom szemeimet, és amikor ismét kinyitom elkapom a nő pillantását. – Tehát Ombozi Zlatan, személyesen, csak ennek a szerencsétlennek a testébe zárva – ennyi elég is. Zakóm belső zsebéből túrom ki a fém cigarettatartót, veszek ki belőle egy szivarkát, majd gyújtom meg zavartalan. A vanília kellemes illata azonnal betölti a helyiséget, én pedig az első füst távozásával dobom fel ismét lábaimat az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791724#post791724][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.02.03. 21:13[/b][/url]

Lehet, hogy balesete volt, nem is szívott? Ajj, hát így még rosszabb. Szóval annak ellenére, hogy kinevet, és semmibe veszi Nico-t, ami esküszöm, hogy jobban felháborít, mint az a tekintete, amit kaptam tőle, aggódom, hogy valami nagyon komoly baja van, és rendesen elgondolkozom azon, hogy szóljak Nico-nak, hogy baj van, de, ahogy én is végignézek magamon, és a tényt is konstatálom, hogy zárás után nézek ki így itt, rájövök, hogy ez nem egy jó ötlet, mert csak újabb félreérthető pillanatot szülne kettőnk között, és nem kell még több, így is lassan tele a padlás vele. Inkább belemegyek a játékba.
- Ombozi Zlatan. Aaah, a puccos üvegházas a Holdfényben.
Azért nem árt jóban lenni Bözsi nénivel, mert minden új emberről elmond mindent. Hát még egy Ombozi, csodálatos. Na így legalább már tudom, hogy ki ő, legalábbis így nagyjából el tudom helyezni a történetben. Rendben, akkor játsszunk így, bár egyelőre még nem nagyon győzött meg azzal kapcsolatban, hogy rendben van fejben. A pizzámat majszolva nézem őt az asztalon ülve, szorosan keresztbe fonva a lábam, mielőtt még bármi egyebet akarna, akár Barnabás tépett be nagyon, akár tényleg beütött a krach, és ő ez a Zlatan.
- Én vagyok az egyenletben a lány, aki mindenbe beleüti az orrát és tanácsokat osztogat, plusz összekavart a haverral, aki félreértett mindent, és most megy a feszkó, meg a mi csak barátok vagyunk dolog. Emily Fisher.
Nyújtom ki a kezem, miután megtöröltem, hogy ha már így bemutatkoztunk egymásnak, akkor kezet is fogjunk, bár lehet, hogy nekem is hazudnom kellett volna, és inkább valami mást mondani, de már késő, így jártam. Állítólag vannak pontok az életemben, ahol nem vagyok túl elővigyázatos. Viszont, ha ő tényleg az, akinek mondja magát, akkor bizony be kell tudnia azonosítani engem. Bizony kérem, szinte már szappanoperába illő ez a kavarodás, ami itt van Nico, Barni meg köztem, és ha így folytatjuk, még Zlatannal is megkeveredik ez az egész. De jó is lesz az.  
- Igen, de értékelném, ha nem ezzel indítanál nála.
Mert ha neki nem mondta el, akkor nyilván oka van, hogy nem tette. Talán tényleg hasznos vagyok, olyan szinten, hogy én meghallgatom, és megértem őt. Nagyon szeretném, ha így volna. Ha egy nap tényleg úgy érezné, hogy valamiben tudtam segíteni is neki.
- Szóval, akkor Barnabás most valahol a te testedben parádézik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791961#post791961][b]Lóránt Bence - 2020.02.05. 08:14[/b][/url]

Úgy érzem, hogy jól tettem, amikor átkaroláztam őt – nem tudok erről leszokni, bocs -, mert talán segítek neki megérteni, hogy a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint, ahogy egyes emberek túlgondolják. Itt van ő és Márk esete, a fiú tényleg nagyon rendes volt vele, ő pedig túlságosan is ellazult, és megtörténtek a dolgok, ennyi. Az megint más kérdés, hogy Márk néha azt sem tudja, hogy melyik rendezvényen van, de legalább utál. még nagyszerű pont is vagyok az életében, ami csak nekem nem kellemes szerintem. Masától még sosem kérdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy Márkó ellenséges velem, valahogy olyankor sosem jut eszembe a tesója.
- Az volt – bólintok is a szavaim mellé, és nem mondom el neki mégsem, hogy utána már nem annyira volt az, amikor Masát egyszerűen… áh, hagyjuk is, csak felbosszantom magam, pedig nem kéne. Mindjárt zaba és telópötyögtetés!
- Bizony ám! – mosolygok, majd vele egyszerre kezdek nevetni, de láttam, hogy vette a lapot, egy kicsit bele is borzolok a hajába, de mire komolyabb kergetőzésbe kezdenék vele, már az étlapon gondolkodunk, illetve azokon a dolgokon, amik rajta vannak. Amíg Karcsi keresi a pénzt és fizet, addig egy szuper helyet találok, és megvárom őt, csak ledobom a kabátom a kinézett szék támlájára. Nem kell sokáig várni, hamar megérkezik, és máris folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, Márknál.
- Ó, kár, azt hittem megtudok valamit… bárkitől – fintorgok, majd csak megrázom a fejem, amíg ő elmondja a véleményét, és félig-meddig igazat adok neki. Csak Márk eddig azt a pár gesztust sem értékelte, amit neki próbáltam adni. De tényleg, túl jófiú vagyok vele szemben, ahelyett, hogy ignorálnám, vagy csak simán beszólnék neki. Mindegy, egyszer majd kikötöm ezt a Gordiuszi csomót és akkor normalizálódik a helyzetünk.
- Ó, hát akkor még én is lesokkoltam a hírrel, akkor azért is lehetett ennyire feldúlt. Meg nem tudom mit műveltetek, amíg mi a konyhában voltunk, de eléggé ki volt akadva… - egy igazi paraszt volt. De ne is beszéljünk róla, inkább nem említem Karolának, nem kell az olaj a tűzre, ahogy mondja, szóval mosolygok, de gyorsan elkapom a félve mondott mondatát, mert nem hiszem, hogy ez igaz lenne. – Ez biztos nem így van, és két családot nem utálhat csak úgy. Áh, igazad van, az jobb lesz – a kuzin kiszúrt egy jobb helyet, ahol az előbb még ültek, szóval a kabátomat áttranszportálom a másik székre és lecsüccsenek. Szavai melegéget hoznak a szívembe, és valószínűleg el is pirulok egy kicsit.
- Tudom, de Masa nem hiszem, hogy bármikor is bunkót választana barátjának. Vagy hát, gondolom nem – vonok vállat, ilyen szempontból nem vagyok képben Őt illetően. Meg hát én sem vagyok az a nagy tapasztalt barátnő terén, mert nekem Masa a barátom is, nem csak a barátnőm, szóval passz, hogy neki ki és mi tetszik még.
- Ú, iszunk olyat is? – felcsillan a szemem a varázsshake-en, de nyomban Karola szemébe is fúrom a tekintetem kicsit ijedten. – Már, ha khm… nem bánod. Nem akarlak kifosztani – sütöm le a szemeimet, mert egyáltalán nem az én stílusom ez. De gyorsan kirángat ebből a hangulatból, mert egy nagyon érdekes kérdést tesz fel Masával kapcsolatban. Nagyon össze kell szedni a gondolataimat, hogy komoly választ tudjak adni a „csak, mert szerelmes lettem belé” vagy „éreztem” helyett.
- Fú, te lány, zavarba hozol – mosolyom kedves azért, és megint elpirulhatok, mert ég az arcom. – Jó fej volt, sokat találkoztunk és összebarátkoztunk. Aztán a barátság szép lassan átalakult valami mássá, illetve többé. Kerülgettük egymást egy darabig aztán… a legilimencia segített – közben elrévedve mosolyodok el, ahogy a barlangra gondolok. Igen, az talán rendhagyó szerelmi vallomás lehetett mindkettőnk részéről. – Szóval a kérdésedre nem igazán tudok válaszolni komolyan, mert biztos, hogy mindenki máshogy találja meg a párját, de az biztos, hogy amikor kell, tudni fogod – kacsintok rá, miközben ő előhalássza a telefonját. Ragadozószemekkel nézem, ahogy óvatosan kinyitja és leteszi elénk az asztalra.
- Szóval… ez az eleje, ez meg a hátulja – veszem kézbe a készüléket és szépen elmagyarázom neki, hátul pedig lehet látni a bonyi rúnát, ami segít, hogy tudjuk használni. Közben a fülem mellé teszem, hogy jól lássa – Így kell tartani, amikor beszélsz, mert az alján van az a kis bigyó, ami a hangot továbbítja, a teteje-oldalán meg ami a másik hangját küldi a füledbe, eddig oké, igaz? – nézek rá, majd elveszem a fülemtől, és a kezébe adom, úgy, hogy a kijelző legyen „felül”. - A jobb oldalán középen van egy gomb, azt nyomd be hosszan, amíg meg nem rezzen a kezedben a telefon – megvárom, amíg bekapcsolja, és nézem, ahogy az egész elindul. – Ezzel lehet bekapcsolni, jól csináltad! – mosolygok rá, majd a készülék bejelentkezik. – Nos, ebben segítek – odahúzom a mellé a széket és nyújtom a kezem, hogy átadja a cuccot és kitöltjük az alapokat. Ráadásul jön az eladó hölgy pizzával a kezében! De szép kis nap ez!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=791980#post791980][b]Angyal Odett Abigél - 2020.02.05. 16:10[/b][/url]

Egész lényem tiltakozik az ellen, hogy ismét itt legyek, azok után, ami tegnap történt, mégis azt hiszem, most ez a legtöbb, amit tehetek. Hogy itt vagyok. Ettől függetlenül idén próbálkozom kicsit kevesebb gondot okozni Kazanovnak, ezt már eldöntöttem. Nem akarok neki szart, rendes fickó, a szeméből is sugárzik a megértés, és talán a sajnálat is, bár remélem, hogy ezt az utóbbit csúnyán félreértelmezem minden alkalommal, mert ha ez tényleg sajnálat az, akkor mégsem leszünk annyira jóban.
A lényeg a lényeg, hogy nem korlátozhatnak le, olyan Isten nincs, így hát a kipakolás után léptem is, olyan természetességgel sétáltam ki a kapun, mintha ez egy normális dolog lenne egy rabnál, mert, hogy gyakorlatilag úgy kezel mindenki, mintha kezelhetetlen ön-és közveszélyes lennék. Mondjuk valljuk be, van benne valami, de ez nem hiszem hogy abban akadályozhatna meg, hogy egyek valami normális ételt is, annyit, amennyit akarok. Hét óra van, éhes vagyok és fiatal vagyok, hát nem gondolhatták, hogy én komolyan, mint egy jó kislány ülök majd az ágyacskámban, és olvasgatom a vadiúj tankönyveimet. Ennyire nem lehetnek naivak.
Többen is utánam fordulnak, miközben haladok a vendéglátó negyed felé, és ez több okból is megeshet, mert tételezzük fel, hogy a nagyon idős nénik, akik megvetően néznek, nem ismernek fel, vagyis maradt a ruházatom, a hófehér, begöndörített hajam, az erős sminkem, vagy az, hogy úgy vágom oda a sarkaimat a macskakőhöz, hogy az visszhangot ver a házak falán, sőt, talán mind együtt, de nem érdekel, és ha mondanak is valamit, nem hallom, mert éppen egy Nirvana szám zúgatja az agyam. Az élet tökéletesebb nem is lehetne. De, ha huszonhárom évesen nem hiszik azt, hogy nekem erre a kastélyfogságra van szükségem.
Megállva mélyeket szippantok a levegőből, majd végül a pizzériára esik a választásom, így hát szó szerint berobbanva oda, nézek körbe, és sötétbordó, szinte fekete ajkaim széles mosolyra húzódnak, ahogy meglátom a húgomat. Azt hiszem az égiek szerették volna, ha megtudja, hogy itt vagyok, mert bár azt kértem, hogy ne leselkedjen Barni után, mégis megteszi. Édes Istenem, hát miért? Csodás esténk lesz. De először a kaja.
- Helló szépségem!
Fordulok oda a pultban álló sráchoz olyan szépen pillogva a kamupilláimmal, mintha fizetnének érte, és hát tényleg fizetnek is, szóval ez egy jó kör volt. Gyorsan átfutom az étlapot, és már nézés közben mondom, hogy mit szeretnék.
- Lesz egy pásztorpite, extra cheddarral, egy lángnyelv pizza, de ne legyen nagyon furcsa ez az extra íz, mondjuk a mentolos csoki belefér. Aztán a sütikből a karamellásból, a mogyoróvajasból és a sajttortából is jöhet két-két szelet. A gyömbéres kekszből elvinnék egy kilót, meg úúú, négy csokibékát. Meg elvitelre kérhetek karamellás popcornt? Na meg kéne inni is, lehetne egy málnás meg egy mentás limonádé? Kávét lehet majd később. Most fizessek vagy majd a végén?
Pillogok megint fel a szépfiúra, hogy vajon tudta-e követni, hogy mit akarok, vagy annyira ledöbbent, hogy egyelőre még csak bámul. Kár lenne érte, egészen cuki. Közben hosszan nézem Brigit, aki olyan ügyesen leselkedik, hogy azt hiszem, egy olcsó komédiában vagyunk. Nem akarok beleszólni, csak figyelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=792412#post792412][b]Bossányi Karola - 2020.02.08. 16:40[/b][/url]

Miközben vártunk a pizzára, szóba került Masa és Márk is, meg persze az a furcsa reakció, ahogyan a levitás srác viszonyult az unokatesómhoz. Nekem is úgy tűnt, hogy van benne némi ellenszenv, sőt, az nem kifejezés, hogy némi. Csak azt nem értettem, hogy ennek vajon mi lehet az oka, mert Bence szerintem egy nagyon helyes és aranyos srác volt, olyan anyuka kedvence féle, akivel bárki is állítana haza, biztosan megdicsérnék. Ötleteim azért voltak, hogy mi állhat még a háttérben, de mégis úgy gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha ezt a srác Masatól kérdezné meg, vagy akár személyesen Márktól.
- Igen, lehet hogy ez is benne van, mert tényleg nem tudta. Mondjuk nem hiszem, hogy annak, hogy mi unokatesók vagyunk, köze lenne bármihez is - ezen picit el is gondolkodtam, hogy vajon tényleg valami gond van-e a családunkkal, vagy mindez csak a véletlen műve? Közben Bence elejtett egy mondatot, amire hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak-e, de végül is, megbíztam benne, s amúgy is úgy éreztem, hogy a történtek óta magyarázattal tartozom.
- Ennyire kiakadt? Értem... - sóhajtottam egyet, rossz volt azt hallani, hogy Márk tajtékzott, mert nem gondoltam volna, hogy egy kis csók majd ilyen indulatokat vált ki belőle.
- Igen, biztos csak véletlen egybeesés - feleltem újra a kuzinos témára, majd kiszúrtam egy másik asztalt, s Bencével áttelepedtünk oda.
- Szerintem sem, amennyire ismerem őt, tuti nem választana bunkót - mosolyogtam Bencére, majd hogy kicsit tereljem a témát a feszültséget okozó problémákról, az itallapot böngészve találtam egy-két nagyon klassz dolgot, s azokra fel is hívtam a srác figyelmét.
- Aha, igyunk egyet! Dehogy bánom - nevetve vállon veregettem a srácot, majd lerakva a lapot, ismét olyan dolgok felől érdeklődtem, melyek talán túl személyesnek tűnhettek, mégis, nekem segítségül lehettek ahhoz, hogy megértsem, mi hogyan történik.
- Tudom, jó kérdés - nevettem el magam, amint éreztem, hogy ezzel azért sikerült a kuzint zavarba hoznom. Ezt követően azonban már teljes figyelemmel hallgattam őt.
- Aha, szóval először összebarátkoztatok? Aha...- mindebből, amit elmondott, semmit nem éreztem hasznosnak, mert nálam egész más volt a helyzet, s nem is értettem, hogy akkor mi van velem. Mert ha ennek így kell történnie, akkor velem valami egész biztos, hogy nem stimmelt. Ugyanis Márkkal mi még nem igazán barátkoztunk össze, ellenben, ha a közelében voltam, rám tört valami megmagyarázhatatlan érzés. De ezek szerint az nem lehetett ugyanaz, mint amit Bence és Masa érez egymás iránt? Vagy mégis?
Közben előkerült a telefonom is, amit átadtam Bencének, majd kicsit közelebb húzódva hozzá, kíváncsian figyeltem, hogy mit magyaráz, s próbáltam is megjegyezni az infókat.
- Aha, eddig egész egyszerűnek tűnik - bólogattam mosolyogva, majd jobban figyeltem, amikor a gombok kerültek szóba, s ha átadta, akkor némi bénázást követően csak sikerült megcsinálnom azt, amit tanított. A készülék hangot adott ki, s pillanatok alatt bevillant a képernyő.
- Hűűű de jó! - örömmel figyeltem, hogy mi történik, majd széles mosollyal pillantottam Bencére.
- Aha, szóval akkor ezt ide és ezt is, aha... - a srác magyarázott, én meg pötyögtem, amit mond, meg úgy nyomkodtam a készüléket, ahogy mondta. Csupán néhány alapdolgot sikerült beállítanunk, de megérkezett a pizza, aminek az illata azonnal az orromba kúszott.
- Hmm, ez mennyei, köszönjük! Szeretnénk még két ilyen shaket is - mutattam az itallap megfelelő sorára, mire az eladóhölgy kedves mosollyal bólintott, s tova száguldott. A telefonomat pedig félreraktam, hogy végre neki ülhessünk a gőzölgő pizzának.
- Jó étvágyat! Hmm de jó az íze is - egy harapás után a sajt még mindig nyújtózott, azt igyekeztem az ujjammal lecsippenteni, s utána a számba gyömöszölni. Közben Bencére mosolyogtam, láttam, hogy az ő pizzaszeletén is nyúlik azért a sajt.
Miután befaltam a magam részét, egy szalvétába törölgettem az arcomat, meg a kezeimet, s elővettem újra a mobilt, amit igyekeztem a tanultak alapján bekapcsolni.
- Juhúú, nem felejtettem el, itt vagyok a menüben. Öhm, azt mondtad, hogy ezzel lehet fotográfiákat is készíteni ugye? Mi van, ha szeretnék rólad egyet, amint tömöd magadba a pizzát, azt hogyan tudom megcsinálni? - kérdeztem nevetve a srácot, közben megkaptuk a két shaket is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=792491#post792491][b]Angelica Black Wing - 2020.02.08. 22:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=792535#post792535][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.09. 11:39[/b][/url]

Újat mondott nekem Angelica. Nem tudtam, hogy a Levita leomlott. Örömmel hallom, hogy sikerült felépíteni újra. Még pletykákban sem halottam, pedig a diákok legtöbbje ha kell, ha nem, mondja azokat a híreket, amik közelről sem lehet megbízhatónak mondani. Lehet, ez már nem azámít olyan nagy ténynek. Pár helyet mond, ahol járt, vagy bejön neki. A stég megüti a fülem. Nem hinném, hogy ideális helyszín lenne ebben a hideg időben. Nyáron a lemenőnapot nézni annál inkább.
- Akkor te nem unatkoztál az itt léted alatt. Szeretnék hasonlóan mozgalmas dolgokat átélni. Mostanság egyedül fedezem fel a kastélyt, remélem lesz, ki mellém csapódik. Ketten csak jobb, nem megy el a kedv olyan hamar, mint nekem szokott, mikor magányosan járok. -
 Mondom kissé szomorúan, bár van egy lány, akivel alakul valami, de arról korai lenne bármit is mondani még.
- A stég nagyon jól hangzik, bár ilyenkor télen nem nagyon érdemes kimenni. Nyáron felkapott hely lehet. Főleg a párocskák körében, bár gondolom itt vannak olyan eldugott helyek, ahol jobban el lehet bújni romantikázni. -
 Mondom ezt Angelicának, semmi hátsószándék nélkül. Idősebb is nálam, meg nem hiszem, hogy leállna velem, egy fiatal kis lurkóval. Mesél a kedven ételeiről, meg arról, hogy nem kellett sokat kutakodnia, mire megtalálta azt, amit keresett. Időközben kihozták az ételemet. Beleharapok, nagyon ízletes, finom, nagyon ízlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=793080#post793080][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.02.11. 15:08[/b][/url]

A kapcsolatépítés az fontos, na meg egyébként sem zárkózom el semmi jótól. Isaac egy érdekes srácnak tűnik. Bár elsőre lehet nem mindenki bízna benne, nekem kifejezetten tetszik, hogy "felvállalja" a stílusát és nem fojtja el önmagát. Legalábbis ez volt az első gondolatom. Azóta nem tudom mit gondolok, a DÖK-ben inkább kreatívnak és aktívnak ismertem meg. Míg én inkább praktikus esetnek gondolnám magam. Mások véleménye eddig sem érdekelt, de őszintén örültem amikor elhívott, hogy a DÖK-ön kívül is együtt lógjunk. Kellenek haverok, barátok... Talán nekem is jobb, ha nem folyton Marison meg Bencén járatom magam, vagy ami még náluk is rosszabb: Karolán. Túl sokat gondolok a lányra, és ez nem jó. Legutóbb majdnem V-t kaptam K helyett, mert elbambultam és nem hallottam egy kérdést, amit a tanár tett fel, feleléskor. A szerencsém az, hogy végül megismételte és így nem csúszott be a rossz jegy. Aztán az egyik bájitalomból is kihagytam egy hozzávalót... Mire észrevettem már késő volt. Ott az mentett meg, hogy nem a legfontosabb összetevőről volt szó, és utólag hozzáadva sem kavart be a bájital hatásába. Talán kicsit gyengébb volt, mint kellett volna, de Fela bá azt mondta, valószínűleg a hozzávaló minősége volt kevésbé jó, én pedig nem buktattam le magam.
Na szóval, ezek miatt is, meg mert kapcsolatot építeni jó, belementem a kis csevegős dologba. Útban a pizzéria felé, azért el-elkalandoznak a gondolataim. Megállok egy-egy butik előtt, és a kirakatot kezdem nézegetni. Bár még odébb van, elég sok Valentin-napi dolgot árulnak és újra meg újra azon kapom magam, hogy azon agyalok, vennem kéne-e valamit Karolának. Miért is? Dorgálom meg magam minden alkalommal, elvégre nincs köztünk semmi. Leszámítva, hogy tetszik és tudja. Meg hogy én is neki - utóbbi gondolat mosolyt csal az arcomra és arra jutok ez tulajdonképpen már majdnem kapcsolat... Talán Valentin-nap felrakhatnánk a pontot az i-re... De aztán megrázom a fejem és sietősen indulok tovább a pizzéria felé.
- Helló! - intek a pizzéria előtt álló alaknak már messziről, elvégre Isaac külsejének köszönhetően könnyedén észrevehető - Bocsi, ha régóta vársz... Kicsit elbambulta idefele - kérek elnézést, ahogy közelebb érek - Nyugodtan bemehettél volna - kezet is nyújtok a srácnak, hogy üdvözöljem, aztán ha neki is oké, akkor kinyitom az ajtót és őt előre engedem, hogy aztán együnk egy jót. Mert amúgy, tökre éhes vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=793341#post793341][b]Lóránt Bence - 2020.02.12. 11:13[/b][/url]

A Karácsonyi mizéria sajnos nem volt happy end, de kicsit lenyugodtam azóta. Akkor tényleg majdnem elpattantam, de szerencsére megállított Masa. Nem csak azért, mert az aztán aláaknázta volna a kapcsolatomat végleg Márkkal, hanem mert nem akartam senkinek sem kellemetlenséget okozni, például a szüleinek. De ott volt a szexibogyó villámhárító és elhárította a bajt, mák…. vagy baj, vagy mi.
- Nagyon kiakadt, de mit mondtál neki? Tényleg nem láttam még ilyen mérgesnek, még a cuccoddal teli táskát is hozzám vágta és gyakorlatilag kidobott a házukból veled – nézek rá kíváncsian, hogy mi lehetett. Elég kellemetlen a téma, de hát ő hozta fel, legalább túl leszünk rajta. Kibeszéljük, aztán lesz, ami lesz. Aztán hagyom, hogy elhelyezkedjünk, Masáról pedig egyelőre nem beszélnék többet, főleg ebben a remek témában. Kicsit össze is szorul a gyomrom az ilyen felvetésre, de akkor csak rá kell gondolnom, és eszembe jut a mosolygós arca, a huncut villanás a szemében és ösztönösen elmosolyodom.
- Jeee, iszunk is! – mint a kisgyermek úgy örülök a hírnek, rendes ezen a drága kuzin. Emma imádni fogja, szerintem, már mondta nekem a temetés után, hogy milyen kis cuki, mikor elköszöntünk tőle utána. Aztán megint eliprít, lassan pirítós kenyérnek érzem magam, ahogy felhozza a témákat. No, nem baj, Benceboo segít a drága uncsijának. Megpróbálom elég vázlatosan megosztani vele a mi történetünket, de szerintem az olyan rendhagyó, legalábbis a slusszpoén, hogy abból sokat nem fog tudni kamatoztatni.
- Nem tudnám azt sem elmondani, hogy mikor szerettem belé a barátságból. Ki tudja, hogy mikor kattan át az embernek az agya, vagy mikortól tud bármit. Amúgy is ez az egész olyannyira ködös, hogy szerintem kár ezzel foglalkozni. Biztosan úgy alakul, ahogy kell. De, ha szeretnéd, hogy felgyorsuljon a helyzet, küldjél neki jeleket. Vagy támadd le  - felnevetek, mert ezt már nem mondom ám komolyan. – Nehogy ám – nevetek tovább, fura lenne, ha rámászna Karcsi Márkra. – Amúgy… neked tetszik Márkó? – kérdezem, de közben már be vagyok sózva és elővesszük a telót is. Hát lehet, hogy nekem jobban csillog a szemem, mint neki, de ez szakmai ártalom. Nagyon lelkes és mindent jól csinál, olyan, mintha felfedeztük volna az olasz vigaszt, vagy mit. Közben megjön a pizza is, teljes lesz az örömöm. gyorsan csinálok helyet, a dobozokat félreteszem a zacskóba, meg a papírokat, hogy legyen hely a pizzáknak és a tányéroknak. Közben rendel Karcsi shaket is, amit megbeszéltünk, nagyszerű délután! Azonnal enni kezdünk én kézzel tömöm be az első falatot, és a sajt nyúlik le vagy húsz centit, mintha hinta lenne, ahogy elhúzom a számtól.
- Neked is – mondom félig teli szájjal, Karola pedig sokkal szebben abszolválja az első falatjait. Hát, én Masámhoz vagyok szokva, akinek ez nem számít. Karola pedig máris a telójához nyúl… nem is éhes!
- Persze! Próbáld meg megtalálni előbb a nevem – hagyom, hogy csinálja, ha nem iskerül, lassan megmutatom neki. – Na, ezaz és akkor itt ez a fényképezős ikon – bökök rá – tedd rá az ujjad, akkor bejön a fényképező, látod? – várakozom egy picit, és az öröm után, folytatom. – Van ott egy kör alakú kis ikon, azzal fényképezel, látsz benne? Ha igen, nyomj rá és a végén a mentés feliratra – bekapom a következő falatot és várom, hogy megcsinálja.
- Ha a főmenübe - kis kör gomb alul – is van sima fotózás, ugyanezzel az ikonnal. Azzal mindenfélét fényképezhetsz – mondom már kicsit nyammogva, és én lassan be is fejezem a kajálást. Leküldöm a shaket és hátradőlök. – A többit majd fedezd fel te, ha várj, kérem szépen – nyújtom a kezem és átveszem tőle. Letöltöm a bk-sender nevű programot és beteszem neki Masát, Márkot, magamat, Danát ismerősének. – Ha ide kattintasz, itt tudsz nekünk írni, meg akinek még felviszed a nevét – mosolygok és elmutogatom neki, hogy mi, hogy is van. Nagyjából egy fél órát még elszórakozunk, aztán úgy érzem, hogy magára kell hagynom.
- Na, én megyek, jó? Hagylak ismerkedni a telóval. Ha bármi van, tudod, hol találsz – kiveszem a telómat és meglebegtetem előtte nagy mosollyal. Majd odatoppanok elé és jó erősen átölelem, meg adok neki két puszit.
- Szia Karcsi – felöltözök és kifelé menve írok neki még egy üzenetet, amit már csak odakint fejezek be. „Na, milyen Karcsi? Írj valamit Márknak” A a végére teszek egy kacsintós smile-t, és vigyorogva megyek vissza kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=793460#post793460][b]Bossányi Karola - 2020.02.12. 20:51[/b][/url]

- Komolyan? - nagyon megdöbbentem azon, amikor Bence elmesélte, hogy Márk hogyan viselkedett azon a reggelen, hisz azért nem tettem olyan dolgot, amiért így kellett volna viselkednie.
- Nem mondtam neki semmit - sietve ráztam meg a fejem, majd mély hallgatásba burkolóztam, de az arcom talán egy kicsit elpirult, hisz nem meséltem el a teljes igazságot Bencének. Nem hazudtam, hisz tényleg nem mondtam semmit, viszont tettem valamit, ami valószínűleg ilyen heves reakciót válthatott ki Márkból. A kérdés már csak az volt, hogy vajon miért dühítette fel őt a tettem? Miért haragudhatott meg rám?
Mindegy is, nem akartam igazán erről beszélni, főleg nem Bencével, hisz a tettem miatt még mindig égett az arcom. Ehelyett inkább az ő kapcsolatára tereltem a beszélgetést, egyrészt azért, hogy ne az én dolgaimról kelljen beszélni, másrészt meg azért, mert Masaval ők ketten nagyon aranyosak voltak, és tényleg érdekelt, hogyan sikerült összejönniük. Kíváncsian figyeltem rá, de aztán valahogy megint zavarba ejtő dolgokról kezdett el beszélni nekem, mintha a vesémbe látna.
- Hogyan?? - még jó, hogy éppen nem ittam, akkor egész biztos, hogy kiköptem volna az italt, mert a kérdése váratlanul ért, s persze még jobban elpirultam.
- Nem - vágtam rá hirtelen, majd lehajtottam a fejem, hogy az asztal lapját kémleljem, de egy kicsit azért rosszul éreztem magam, ugyanis ezúttal nem mondtam igazat. Bencének meg nem akartam hazudni, meg amúgy senkinek sem akartam hazudni, csak nem hittem volna azt, hogy ennyire nyilvánvaló ez a dolog.
- Na jó...tetszik, de nem tudom, hogy miért. Még nem volt ilyen, fogalmam sincs mi ez - magyaráztam, ahogy a fiúra pillantottam. - Ott reggel meg...nem tudtam normálisan beszélni vele, és akkor csak úgy megcsókoltam, és zavarba jöttem, és bezárkóztam a fürdőbe. Ez történt, gondolom emiatt haragszik rám. Meg én is magamra, mert én nem vagyok ilyen...és...- egy pillanatra elnémultam, aztán felpillantottam Bencére. - Légyszi ezt ne mond el senkinek - kértem szépen, ugyanis valamiért tök cikinek éreztem a történteket.
Szerencsére ekkor megkaptuk a pizzáinkat, így legalább nem kellett tovább erről beszélnem. Italt is rendeltem a finom olasz étel mellé, s közben Bence segített megismerkednem a telefonommal.
- Merlinre, ezt azért még szoknom kell, nagyon sok mindent tud ez a kütyü, szerintem amit most mondasz, annak a felét el is fogom felejteni - mondtam nevetve, de azért próbálkoztam, s úgy nyomkodtam két falat pizza közt a készüléket, ahogyan a srác mutatta, s mondta hogy mikor mit tegyek.
- Ó nahát, ez tök jó! - ámulva-bámulva hallgattam tovább, örültem nagyon a készüléknek, meg annak hogy Bence volt oly rendes, és elkísért engem erre a vásárlásra. Nélküle nem hiszem, hogy be tudtam volna szerezni egy ilyen készüléket, sőt, ez szinte biztos. Csak anyáék ne tudjanak róla!
A kuzinnal még tovább nézegettük a készüléket, nagyon sok mindent elmagyarázott még, közben én is iszogattam a shakemet, végül aztán Bence úgy döntött, hogy távozik.
- Jól van, persze. És nagyon köszi, hogy segítettél! - hálásan mosolyogtam rá a srácra, visszaöleltem őt, és adtam neki két puszit. Ezután még visszatelepedtem a székre, de figyeltem Bencét, s még integettem neki, amikor elhagyta a Pizzériát.
- Kérek még egy ilyen shaket - intettem az egyik pincérnőnek, közben még ismerkedtem a telefonommal, amikor egyszer csak pittyeget egyet.
- Jajj - ijedten, majd kiejtettem kezeim közül a készüléket. Furcsa volt, s még szokni kellett, hogy ez néha hangot ad ki magából, meg rezeg.
Nagy nehezen próbáltam visszaemlékezni arra, hogyan is működik, és sikerült megnyitnom az üzenetet, de amikor elolvastam a sorait, újra elvörösödtem, majd egy halovány mosoly is kúszott az arcomra.
"Szuper" - írtam vissza az üzenetet, a Márkos üzenetére azonban nem reagáltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=793826#post793826][b]Isaac Matthew Philips - 2020.02.13. 22:52[/b][/url]

  Mindig is az a fajta voltam, aki könnyen feltalálta magát egyedül. Nem estem pánikba, ha senki se volt körülöttem, csak kerestem magamnak valami kis mütyürt, amit aztán elkezdtem pattogtatni, kattogtatni, illetve az is egy módja volt az idő eltöltésének, hogy lehajolok az említett kis mütyürért, amit a nagy játszadozásban kiejtettem a kezemből. Elég büszke voltam erre a tulajdonságomra. Mondjuk félig-meddig rákényszerítettem magam, hogy beletanuljak, hisz minden találkozóra minimum harminc perccel előbb érkezek. Mondjuk még ez az akármivel való babrálás sem tudja elterelni a figyelmemet arról a pánikról, amit a várakozás periódusában érzek. Igen, tudom, hogy előbb vagyok ott, de akkor is. Ilyenkor van az, hogy hatszor is lecsekkolom, hogy tuti a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben vagyok ott. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy szorongás. Legalább nincs hideg. Sóhajtozva nézelődök, tekintetem az utcán elhaladó embereken ugrál, belemerül a kék égbe, végigkúszik a macskaköves utcán, aztán felfut a kirakatok ablakáig, ott elidőzik egy sort, majd tovább vágtat a tetőkre, s a kéményekre.
  Hirtelen a távolban mintha ismerős arcot pillantanék meg. Felém közelít. Minden egyes irányomba tett lépésével biztosabb leszek benne, hogy ez Márk. A végső meggyőződést a felém intézett intés jelenti, amit egyébként egy mosollyal viszonozok is. Szépen egy helyben megvárom, amíg ideér és csak utána ejtem meg a köszönést is.
- Hey. Ugyan, no problem, én se régóta vagyok itt. - füllentettem, amelyet egy fejcsóválással és egy laza legyintéssel próbáltam eladni. Látom, hogy a kezét nyújtja, mire én lendületesen elkapom a mancsát, magamhoz húzom és lágyan belepaskolok a hátába, amíg megölelem. Csak olyan bro-san, tudod.
- Ezen én is gondolkodtam, de mondom nem, mert mi van, ha addig kikérik a rendelést, én meg nem akartam neked rendelni, mert nem tudtam, mit szeretsz, meg nem is tudom, mi van... szóval ja. - magyaráztam, kis fektetett nyolcasokat leírva a bal csuklómmal. Kinyitja nekem az ajtót, mire én megtorpanok és egy kicsi fejrázás után egy laza kézmozdulattal magam előtt terelem befelé.
- Jaj, menj csak nyugodtan! - erősítem meg szavakkal is az imént tett gesztusokat. Nem tudom, valahogy mindig okozott egy ilyen fura, perverz örömöt, hogy másokat előre engedhetek. Ennél már csak az a pár másodperces vita jobb, amikor oda-vissza győzködjük egymást, hogy a másik lépjen be előbb az adott helyiségbe. Kíváncsi vagyok, hogy ő is ilyen előzékeny-e?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=793939#post793939][b]Bánki Barnabás - 2020.02.14. 12:33[/b][/url]

Nem igazán kedveli az arcoskodó embereket, s ez bizony az ábrázatára is kiül. Unottan, karjait mellkasa előtt összefonva hallgatja végig a srácot, hogy ő akkora menő lenne, hogy felvenné, s talán a mondanivalója végén felhorkan egyet. Mert abban biztos, hogy nincs az a pénz, amiért ő ilyennek dolgozna. Előbb vágná le a tökét.
– Hát ez becsületre méltó hozzáállás – mondja végül elismerően, s még talán magát is meglepi ezzel, éppen úgy, ahogy a gyerek őt. Mert a kétkezi munkát ő is sokkal többre értékeli, mint mást. Meg lehet nézni a házát, a pizzázónak egy-két feljavított elemét. Mindet ő csinálta, s még büszke is rá. Erre legalább az lehet.
– Átgondolom még a további feltételeket azért még – néz a kölyökre összeszűkült szemekkel, aki talán túlságosan sürgeti is, ez pedig nyilván gyanúra ad neki okot. – Szóval gyere vissza holnap, aztán meglátjuk, hogy mi lesz – általában szereti jól meggondolni, amit csak lehet. Bár ez az utóbbi hetekben aligha jellemezte, az üzletre azért igyekezett úgy odafigyelni, ahogy kell és illik. Ez pedig ma sem lehet másképpen.
–Van még esetleg valami? – szemében tényleges érdeklődés csillan. Ha a Radetzky gyerek még szeretné kívánságlistáját benyújtani áll elébe, szívesen töri le a szarvát. Ha nem, akkor pedig fordulna vissza a papírokhoz, mert azokkal igencsak bajban van, szokás szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=793951#post793951][b]Radetzky Bercel - 2020.02.14. 13:58[/b][/url]

Bevallom férfiasan, remegett a kezem, amikor átnyújtottam megszámolásra a súlyos erszényt, amiben a galleonok lapultak. Szám szerint negyvenkettő, mert az élet értelme, meg ilyen kijelentések. Hát bolond vagyok én? Igen, határozottan. Negyvenkét galleon. Eladtam négy képemet, darabját öt galleonért, tízért anyám egyik képét is, amit azóta is keres, és feltételezi, hogy apám kidobta, mert azt mondta rá, hogy "hát... jó", és amire apám azt mondja, hogy "hát", az nem igazán. Mondjuk ott én voltam a hülye, mert megkérdeztem, hogy mennyit ér ma a piacon egy eredeti Grosserlieb kép, ő meg azt felelte, hogy egy nem túl nagy számért is el lehet kérni akár harminc galleont is, de amit apám kidobott, azért hatvant is megadnak. HATVAN GALLEONT! Én meg eladtam putri tízért. Szóval nem csak megloptam anyámat, de még pénzt is vettem ki a zsebéből. Szóval a negyvenkettőből így jött össze harminc. De még mindig kellett tizenkettő, szóval a nagy pofámmal elmentem egy haverhoz, aki betett egy sztriptíz bárba felügyelőnek, lányokra kellett vigyáznom fa arccal, hogy a fószerek ne fogdossák őket, éjszakánként harmincért, vagyis négy galleonért. Három napból kettőt meg is tudtam csinálni, a pénteket meg a szombatot, azzal nem számoltam, hogy apám előbb ébren lesz, és felpofoz azért, mert szégyent hozok rá. Belekényszerített egy házasságba egy gyerekkel, én meg női parfümöktől bűzlök. Szóval így a tizenkettőből csak nyolc lett meg, a maradnék négyet pedig az unokahúgaim unikornis perselyéből loptam ki, miközben esti mesét olvastam nekik.
Az fel sem merült, hogy az évek során összegyűjtött zsebpénzeimet, ballagási pénzemet, meg megtakarított pénzeimet, ösztöndíjaimat belefektessem a Gerda-hadműveletbe, mert az egy túl könnyű és ésszerű út lett volna. Nem. Én érte gengszter életet vállaltam. Persze kell pénz kajára is, ki tudja, hogy mennyit állnak a befizetett összegből, de ahol lehet, ott azért spórolok, és csak remélni merem, hogy nem írják ki nagy betűkkel, hogy köszi Berci, nagy voltál, mert akkor engem megint megölnek.
- És tíz sarló.
Néz fel rám a galleon hegy számláló kisiparos, én meg elhűlve nézek vissza rá, mert hirtelen nem értem, hogy mit mond, és amikor elismétli se, de itt már legalább a szavakat értem. Ó, tényleg, még tíz sarló is volt. Hát persze. Gyorsan kikotrok hatot az egyik, négyet a másik zsebemből, miközben visszaveszek egy velük együtt odaadott zsetont is. Hupika. Az a szerencsezsetonom, nem adhatom csak úgy oda. Az asztalhoz kísérnek, én pedig ki is rakom az egy üveg whiskey-t, valamint a világ legillatozóbb és leggyönyörűbb csokrát, amit Bözsi néni üvegházából lopkodtam össze. Megvettem volna a virágosnál, de Edith tájékoztatott róla, hogy Erzsébet volt az, aki miatt a kedvenc tanár párosunk most fasírtban van, szóval eldöntöttem, hogy nem hagyom annyiba az öregasszony ténykedését, és elhozom Gerdának a legjobbat. Mert én ilyen vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=793962#post793962][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2020.02.14. 16:04[/b][/url]

Teljesen, totálisan és végérvényesen ki van akadva. Mondhatjuk ezt sokféleképpen, de a lényeg ugyanaz marad. Nem elég, hogy Zlatan és Bercel negyvenkét galleont és tíz sarlót adtak ki a randijáért fejenként, még képesek is voltak megállapodni abban, hogy három órán keresztül a rellonosé a nő, utána viszont örökre az auroré. Ez valahol akár kedves és szívmelengető is lehetne, csakhogy a tény, miszerint tárgyként kezelve szó szerint fizettek ezért a vacsoráért, az egyszerűen nonszensz! Hát még az, hogy mekkora összeget! És akkor ennek fejében, ha már ennyit áldoztak rá, akkor még volt pofája hagyni, hogy egy másik hím elvigye. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy egy ilyen abszurd és szürreális dolog hogyan történhetett meg pont most, pont vele. Dühösen rohant haza, tudván, hogy randira kell készülnie, ráadásul nem Ombozival, hanem a másikkal. Nem igazán ismeri egyébként Bercelt, de ez jelen helyzetben teljesen mindegy, mert nem is akarja. Vagy, tudjátok mit?! Akarja! Duzzogva szedi össze magát, fúj magára kedvenc vanília parfümjéből - egye csak meg a fene Zlatant - és útnak is indul. Nem nagyon tudja, hogy merülhetett fel bárkiben, hogy pont őt akarja. Arról a rejtélyről pedig még szót sem ejtettünk, hogy sejtelme sincs, mit keresett azon a nyavalyás listán, merthogy ő nem iratkozott fel, az is biztos. Az is csoda, hogy nem kap pánikrohamot mások között, nemhogy még ki is fizettesse a vele való találkozót. Nevetséges.
A Félszeműhöz érve mély levegőt vesz és az ajtónál álló mosolygós diáktársához lép, közölve, hogy ki is ő. A listában azonnal ki is pipálják a nevét és átirányítják asztalához, valamint újdonsült udvarlójához. Elég furcsa elképzelés, hogy neki van ilyenje, de láthatóan nagyon akarhatott vele találkozni a Radetzky ivadék, ha ilyen messzire ment egy vacsoráért. Lehet olcsóbb lett volna a folyosón leszólítania. Ja várjunk, az túl mainstream.
- Szia - kabátját a szék karfájára dobva ül le és húzódik közelebb az asztalhoz, tekintetével láthatóan kerüli Bercelét. Nem meglepő, borzasztóan zavarban van ettől az egésztől. Mit kéne mondania? Csak mert jelenleg kizárólag olyan dolgok jutnak eszébe, amik nem lennének helyénvalóak, bár jogosak mindenképp. Ezért is lehetséges, hogy végül nem kerülgeti tovább a forró kását. Összeszedve minden bátorságát, normál hangerőn, némiképp színtelenül szólal meg. - Nagyon kedves az érdeklődésed, de negyvenkét galleon és tíz sarló? Te nem vagy véletlenül házas? - itt már azért érezhető a szavak hanglejtéséből, hogy igen, nagyon ki van akadva. Mert hízelgés ide vagy oda, bűnösnek érzi magát ebben is, meg abban is, hogy képtelen lenne bármilyen komolyabb kialakítására. Olyan ez, mintha úszótudás nélkül vízbe dobták volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=794246#post794246][b]Radetzky Bercel - 2020.02.15. 19:31[/b][/url]

- Oké.
Mordulok egyet magamban arra, ahogy megérkezik, de nem teszek mást, csak lepillantok rá, majd fel a minket néző lányra, hogy akkor minden rendben van-e, jó emberhez érkezett-e, meg ilyenek. Csak felmutatom a hüvelykujjamat, mjd tátogva kérek két étlapot, és a kérdései közül az elsőre illendően válaszolok is:
- Háromszáztizenkilencezer-ötszáz jó magyar forint.
Bólintottam nyugodtan, miközben én is helyet foglaltam. Az igazság az, hogy szerettem volna megadni a módját, mikor ideér, virággal köszönteni, kihúzni a székét, mondani valami kedveset. De nem. Mert ő már leült, szóval én lassan eresztem ki a levegőmet, míg a neki szánt mosoly szépen, fokozatosan olvad le, és áll vissza az arcom olyanba, amilyen mindig is lenni szokott, egyszerű semlegességgel. Azért még reménykedek, hogy hátha nem lesz ez olyan rossz, mint amilyennek tűnik jelen pillanatban. De nem tudom, hogy mit is vár, hogy mit teszek majd, hogy meddig lesz türelmem ehhez. Türelmes vagyok, de nem mindenben, és a duzzogás valahogy az egyik legrosszabb női tulajdonság, de neki mégsem, mondhatom azt, amit Médinek, mert akkor felképelne, és itt hagyna. Na akkor lenne csak igazán kidobott pénz a mai este.
- Virágot is hoztam, de azt loptam, ha ez megnyugtat.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora problémája van a történettel, hogy más is licitált rá, mint a pasija, ráadásul ez az egész a jó ügyre megy, szóval végül is, nem őt vettem meg, hanem adakoztam az állatoknak meg az árváknak, ha jól emlékszem. Nem sok közünk volt amúgy egymáshoz, szóval még csak azt se mondhatom, hogy haragszik rám, mert nem felüdtünk össze anno, vagy lehet, hogy egy barátnője miatt utál? Na, mondjuk az meglehet, kicsit sok egyszerim volt, de én mindegyikkel letisztáztam, hogy csak egyszer leszünk együtt, szóval, ha valamelyik pár óra alatt azt hitte mégis, hogy megfogta velem az Isten lábát, hát nagyon tévedett, de ez meg nem az ő dolga, úgy vélem.
- Házas vagyok.
Bólintok erre a megállapítására is, mert valóban, rendelkezem egy darab Edit keresztnévre hallgató asszonnyal, akinek azt mondtam, hogy “licitálni fogok, licitálj te is”, mondjuk azt is, hogy ameddig kereted van. Ő ezt nem mondta, így lehetett az, hogy négy öt és tizenegy év közötti lányt megloptam.
- Elmondhatom az én verziómat, mielőtt szétvered a fejemen Bözsi néni díjnyertes virágait, a földhöz vágod a whiskey-t, és elviharzol?
Mert jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy erre készül. Robbani fog, és mi mind az áldozatai leszünk ennek a ténynek. Én pedig, ha lehetőség van rá, megelőzöm ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=794329#post794329][b]Radetzky Bercel - 2020.02.16. 08:59[/b][/url]

Viccelődnék azzal, hogy csak okosan gondolja át a feltételeket, de van egy olyan érzésem, hogy már az alapoknál félreértett, legalábbis az állásából arra következtetek, hogy ezt nem úgy értelmezte, ahogy mondtam, mert ha valamire, akkor arra nem nagyon szeretek felvágni, hogy Radetzky vagyok. Szóval inkább a nagy humoromat most visszafogom, és ha ő még egyéb feltételek akar szabni, akkor rendben van, szabjon. Nekem mindegy igazából, ez is csak egy büntetőmunka lesz, olyan, mint a többi, és azt jeleníti meg, hogy szívok, mint egy torkosborz, pedig ez a monokli most nem is az én hibám volt.
- Visszajövök holnap.
Nekem rendben van ez így, egyelőre annyi volt a lényeg, hogy legyen hol ledolgoznom, és ne kelljen megint cukkancs kis szíveket ráillesztegetnem agyon cukormázazott süteményekre. Minden büntetőmunkám közül azt utáltam a legjobban, mert folyton jöttek nekem azzal, hogy “UGYE MILYEN CUKI?!?!”, én meg álltam ott, hogy nem, nagyon giccses és ízléstelen, de azért bólogattam, hogy hát persze, hogyne, nagyon kis cukcsi.
- Nem, rendelek pizzát a sráctól.
Bökök a fejemmel a szokásos haver irányába, majd ellépve tőle azért még hozzáteszem, hogy:
- Maga tök jó főnök, megértem, hogy miért szeretik.
Nem olyan, mint a többi, és ez tetszik is, így hát tényleg áttérek a sráchoz, hogy a ma esti vacsorát még bónuszba én álljam a száz tagú családomnak. Remek kis este lesz ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=794339#post794339][b]Angelica Black Wing - 2020.02.16. 11:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=794346#post794346][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.16. 11:37[/b][/url]

Már kezdem irigyelni a lányt, mikor azt mondja tartalmas volt az eddigi időszaka az iskolában. Én is örülnél annak, ha ezt így kitudnám jelenteni, mint ő. Megragad a stégnél, amit én is felhoztam neki. Elmondása szerint télen is szép, főleg, amikor befagy. Ennek hallatára, felhúzom a szemöldökömet. Erre nem is gondoltam, remélem lehet rajta korcsolyázni. Tudom, hogy van korcsolyapálya itt a faluban, de nem tudom a tónál lehet e űzni.
- Szerinted ott is lehet korcsolyázni a tónál? Tudok a pályáról itt a Boglyas téren. Te voltál már ott? -
 Teszem fel neki a kérdéseimet, de nem akarom untatni ezekkel az unalmas felvetéseimmel. Ezért is evezek át arra a témára, amit felvetett. Nem tudom, véletlen tapintott rá, vagy olvasta az első cikkemet, de az írással kapcsolatban kérdez. Nem tér ki pontosan mit is ért alatta. Házak blogjaira gondol, vagy vers és egyéb irodalmi írásra, nem tudom.
- Igen, érdekel. Bevettek a navine ház bloggerjei közé. Egy cikkem is megjelent. Szerinte, elég cudarul sikerült, a téma sem az a nagyon közkedvelt: Kezdésnek szárnypróbálgatásnak megteszi. Most van egy komplexebb téma, amit körül járok. EZ hosszabb időt vesz igénybe, míg lesz belőle valami, nem is biztos megjelentetem. Ez titok, nem szeretnék még róla beszélni. Tudom, jogos a kérdés, miért hoztam fe ezt, miért kezdtem bele, amennyiben nem mondhatok el róla semmit. Majd meglátod. Közben is írogatok majd, szeretnék könnyedebb témákról írni. Most ez a terv, aztán majd kiderül mi alakul ki belőle. Próbálkoztam a versírással is, de nem éreztem az, hogy tehetséges lennék, így maradt a nagyok olvasása a szépirodalom minden területén. Azért nem vetem meg a könnyedebb, úgymond ponyvaregények olvasását sem. Téged mióta érdekel az írás? Olvastam a cikked az Edictumban. Remélem jók lettek a válaszok, megjelent, így nem lehet rossz. -
 Tudom, hogy meglehet tekinteni a többi ház lakóinak is a másik ház lapjait, lehet onnan jött fel neki a kérdés. Még nem jutottam el odáig, hogy szemügyre vegyem a másik három ház bloggját. Az edictumot is futólag olvastam el, mert megkeresett Angelica a vizsgaidőszakkal kapcsolatos kérdéseivel. Kíváncsi voltam tényleg beteszi, vagy csak szívatott az egésszel, de nem. Benne voltam, olvasható a véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=794401#post794401][b]Ombozi Zlatan - 2020.02.16. 20:58[/b][/url]

- Az én házamat puccosozod, amikor te így járkálsz az utcán? - mutatok végig rajta nem éppen diszkréten, miközben kicsit oldalra biccentem a fejemet. Bánkinak vajon csak ilyen ismerősei vannak? Arról nem is beszélve, hogy elég szemtelen a csaj, mert az én házam tökéletes, és egyáltalán nem puccos. Pontosan megy a tökéletes személyiségemhez, így legalább mindenki tudja a nevem, ami nem azért fontos, amiért mindenki hiszi, hanem azért, mert legalább senki nem kopog be valami baromság miatt. Na ja. Sokszor eszembe jutott már, hogy inkább visszamegyek Székesfehérvárra, vagy Pesten keresek valami házat, de mit csinálna nélkülem Bánki? Ugye, hogy szarrá unná magát, főleg, ha ilyen idegesítő és borzalmasan sokat beszélő pi... lányok járnak hozzá. Bár valamiért nagyon örömködve rontott be ide a nő, lehet tényleg spanok, vagy a fasz sem tudja, de valamiért nem akarja megérteni, hogy én nem Barnabás vagyok, velem nem szükségszerű beszélgetnie, nem vágyom a társaságát, sőt! Jobban örülnék, ha fogná a pizzáját és simán elsétálna, mintha egyikünk sem lett volna itt, de természetesen nincs ekkora mázlim. Miért is lenne? Akkor beszélgessünk, de nem vállalok érte felelősséget.
- Ah! - csettintek nyelvemmel rögtön, lábaimat is leveszem az asztalról, ahogy rákönyökölök, mert így máris érdekesebb a történet. - Szóval te vagy az, aki úgy kipucolta magát valami kajálásra, mint egy rossz ku... lány - nem megy ez ma nekem. - Így már értem! Miattad akarták megölni az olaszok Bánkit! - röhögök fel hangosan. Ha akarnám sem tudnám elfelejteni azt a napot, mert Barnabás úgy dörömbölt az ajtómon, mintha az élete múlna rajta, aztán kiderült, hogy félig-meddig valóban erről van itt szó kérem. Vigyorogva fogom meg a felém nyújtott kezet, amit határozottan megrázok, majd útjára engedem. Nincs kedvem játszani, szóval megúszta, de ez a szerkó akkor is para, szóval majd legközelebb, ha találkozunk, akkor lehet elkapom egy játékra. Talán még bele is menne.
- Pedig arra gondoltam, hogy amint visszaadja a megtestesült tökéletességet - utalok itt nem feltétlen finomat a testemre. A saját testemre. - Rögtön az arcába vágom az infót - arcomra biztosan kiül a "hülye vagy?" kérdés, de kimondani nem mondom ki, mert úriember vagyok. Komolyan az vagyok, szóval csak diszkréten tárom szét a kezemet értetlenül, miközben megrázom a fejemet.
- Ahogy mondod - sóhajtok egy mélyet, miközben ajkaimhoz emelem a poharat, hogy kortyoljak belőle. - És nagyon remélem, hogy nem éppen tényleg valami nemi betegséget szed össze - dörzsölöm meg arcomat, csak egy pillanatra ül ki fejemre a kétségbeesés, inkább lehúzom a whisky maradékát, és visszapakolom a lábaimat az asztalra, miután újratöltöttem.