36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. november 28. 07:51 | Link

Bánki
gyökér vagy | love my style

Nem azt mondom, hogy ideges, inkább csak rendkívüli módon irritálja a férfi és a stílusa. Vannak a vendéglátásnak bizonyos alapvető törvényszerűségei, s hogy a sokból csak egyet említsek: ha valahol bunkók az emberrel, oda nem megy vissza. Tehát máshol költi a pénzét. Sőt, nem ajánlja senkinek, még le is beszéli róla az embereket. Azért vagy kedves a vendéggel, hogy visszajöjjön - még akkor is, ha egyébként ki nem állhatod. A kastélyban úgy hallotta, ez egy jó hely, bár a tulajdonosváltás óta elkezdett lezülleni. Alátámasztja.
- Milyen humoros - lesajnáló pillantás kíséretében veti oda a másiknak, majd a pulthoz sétál utána és rákönyököl. Nem hatotta meg a primadonnás rész, ellenben gúnyos mosolya csak még inkább kiszélesedik. Úgy tűnik, hogy neki munkaidőn kívül, az ebédszünetében is mások vállalkozását kell igazgatnia, ím hát legyen. Hozzáteszem, jobb helyeken vaskos összegeket elkérnek azért, amit épp mondani készül, úgyhogy jó lesz, ha Bánki megbecsüli magát. Speciálba kaphatja a shitstormot.
- Van egy meglepő tény, amiről minden bizonnyal nem hallott. Én vagyok a vendég, aki kifizeti azt a szolgáltatást, amit nyújtanak. Ha a szolgáltatás szar, akkor a vendég nem fizet, soha többé nem jön és másnak sem ajánlja. Le tudja vezetni mi következik ebből, vagy folytassam esetleg? - az a leereszkedő stílus egyébként valóban felháborító, amit megenged magának, de lássuk be, miután leforrázták egy kávéval, majd bocsánatot sem kértek, csak elrohantak... Azért na. Ő ide azért jött, hogy a pénzét itt hagyja, nem azért, hogy parasztul bánjanak vele. Arról nem beszélve, hogy az alkalmazott pontosan ugyanolyan, mint a tulajdonos: egy gyökér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. november 29. 22:03 | Link

LAU
egy ablak melletti asztalnál kora este | #omnomnomnomGIF

Már megint el kell húznom a számat. Ő nem akar enni. Az pedig így nem lesz jó. Vonásaim enyhülnek picit, amikor megígéri, hogy azért vesz majd magához valamit, valamennyit. Mikor elkezd felkelni, felállok én is. Hiszen nem itt fogok ülni, nem ide kérem a kaját. Figyelem őt, hogyan boldogul. A mosolyára visszamosolygok és nézek is még utána, ahogy elsétál. Részemről meg visszatérek az asztalomhoz az ablak mellett. Leadom a rendelést, saját feltétes pizzákat kérek most és csak kisebbeket. Mindkettőnknek, amiket tudom, hogy szeretünk. Mármint én magamról persze, hogy tudom, de remélem, barátnőmét is jól lövöm be.
Egy sóhajjal kinézek az esti utcára, amelyen kedvesen világlanak a lámpások, a kirakatok és vendéglátó helyek fényei. Némi gondolattalanság után visszakúsznak belém az elmúlt percek eseményei és kicsit búsan pislogok tovább kifelé. Hiába Lau bíztató szavai és az, hogy nem haragszik rám, mégis kellemetlenül érzem magam az egész miatt. Nem ez az első eset, csak eddig apróbb dolgok voltak, amik aztán nem hagytak nyugodni. Ez most nagy volt. Mindegy, próbálom elhessegetni. Változtatni úgysem tudok ezen, gondolom. Vagy igen? Lehet, beszélgetek Rileyval kicsit erről majd.
Ahogy körbenézek a pizzériában, rögtön észreveszem a közeledő lányt. Szelíden rámosolygok és ahogy odaér hozzám, felállok. Végigpillantok rajta és vele együtt ülök vissza, tájékoztatva róla, hogy mit kértem neki.
- Úgy hallottam, idén később nyit a korcsolyapálya. Meg a karácsonyi vásár is. De nem sokkal. Mehetünk majd megint - mesélek neki pár dolgot, amiket megtudtam, amikor Edictumhoz szedtük össze az anyagokat, híreket a következő számhoz. Ezt is nagyon szeretem ebben a feladatban, hogy elég tájékozott vagyok tőle, ami egyébként biztos nem lennék.
- Tavaly is milyen jó volt - emlékszem vissza rá boldogan csillogó szemekkel. Ha az emlékezetem nem csal, ott kezdtünk ténylegesen közel kerülni egymáshoz. Előtte éppen csak köszönőviszonyban voltunk. Picit elábrázndozok, amiből az érkező vacsoránk zökkent ki. Megköszönöm Lau kolléganőjének és állhatunk neki. Az imádság elmarad, mint nyilvános helyeken mindig. Kézzel veselkedem neki a szeleteknek, most ilyen kedvem van, nem evőeszközös.
- Mmm, olyan finomakat csináltok - szól eképpen szakértő kritikám, mintha legalábbis minden egyes alkalmazott együtt készítette volna ezt a pizzát is, amit éppen nyomok magamba. Elég sok zöldséget kértem rá, tiszta frissnek érzem. - El kell hozzam apát ide egyszer - rázom a fejem elismerően, bűvölve a kezemben fogott szeletet, és egyáltalán fel sem tűnik, mit mondtam. - Odalenne érte. Szerintem nem járt még itt - csacsogok tovább, körbenézve és már harapok is ismét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 29. 22:37 | Link

Thomas


 
műszak után, ablak melletti asztalnál, hétköznap kora este | o


Amikor már odaérek hozzá jövök rá, hogy ez nem is az asztal, ahonnan elindultam átöltözni. Jól megfigyeltem a dolgokat én is, de talán elnézhető ez most nekem. A lényeg, hogy a barátomhoz megyek vissza, oda ahol éppen ő van. Valószínűleg ha a pultnál ácsorgott volna, akkor oda mentem volna.
Kissé elgyötört tekintetembe melegség költözik, ahogy meglátom az udvarias gesztust, meg úgy eleve őt és szinte megkönnyebbülten ülök le. Hálásan bólogatok csupán amikor megtudom, hogy miket rendelt, szerencsére tényleg nem várt meg ezzel. Azt ugyan még nem tudom, hogy mennyit fogok enni de pár falat talán lemegy.
- Tényleg? Az klassz. Mármint, hogy lesz idén is – bólogatok egy pillanatra elcsodálkozva, hogy ezt meg vajon honnan tudja a barátom. Aztán persze rájövök a dologra és meg is csóválom a fejemet egy picit. – És nem gond, hogy csak így elhinti ezeket az információkat a főszerkesztő úr?
Persze csak viccelődöm, igaz picit nehéz eltalálnom a megfelelő hangsúlyt hozzá, de láthatja rajtam hogyan is értem, amit mondok. Nyilván nem mondaná el, ha akkora nagy titok lenne. A tavalyi vásár pedig bennem is előhív pár emléket, a közös gesztenyemajszolást, a fagyöngyös témát, hogy Benito ott találkozott először a fiúval és zárta a szívébe azonnal. Hogy ott értem először hozzá, megböktem majd megfogtam a kezét és úgy húztam végig a fél falun.  Sok szép emlék.
- Nagyon jó volt, már várom, hogy megint menjünk. Emlékszel amikor Mikulássá változtattalak és csak ho-hoztál? – felelem vidáman, majd elhallgatok ahogy megérkezik a pizza. Még kérek a lánytól egy hideg őszilevet is, azt most így szívesen innék. Majd figyelem, ahogy Thomas nekilát. Majd megérkezik az italom és aprót kortyolok belőle.
- Köszönjük, majd átadom a szakácsnak a dícséretet – biccentek egyet, és valóban így is fogok tenni. Mindig jó azt hallani, ha ízleteset alkot az ember. Panasz az nem is nagyon szokott lenni rá, de sebaj. Lepiszkálok egy brokkolit a pizzám tetejéről, forgatom a kezemben, majd már éppen a számhoz emelném, amikor megállok a mozdulatban. Apát?
- Jó ötlet, szerintem is ízlenének neki a pizzáink. Majd szólj, hogy mikor jöttök Apukáddal – felelem egy kis fáziskéséssel hiszen kissé megdöbbentem. Még sose hivatkozott Liam bácsira úgy, mint az apukájára. Én magamban rengetegszer, de kimondani sose mondta így ki előtte. Most teljesen természetesen mondtam ki ezt a szót, mintha mindig is így neveztük volna, majd térek is rá a következő kérdésemre. – Melyik a jobb amúgy? Ez, vagy az a pizza, amit a ’jó’ helyről szokott vinni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. november 29. 23:01 | Link

LAU
egy ablak melletti asztalnál kora este | #whatdidijustGIF

Amikor a pultnál kell állnom, mindig olthatatlan vágyat érzek, hogy valami menő pózban tegyem. Néha próbálkozom is, és ugyan fogalmam sincs, milyen szokott lenni a végeredmény, de a lényeg, hogy jól érzem magam olyankor. Na ez csak eszembe jutott.
- Nem - vigyorodom el szélesen a főszerkesztő úri önmagamnak feltett kérdésre. - Ezek nyilvános infók, csak még kevés helyen találkozni velük. De mi elvisszük a híreket a kedves olvasóknak - adom elő megemelt szemöldökkel, egyenes tartással megnyerő szövegemet, mosolyogva.
- Jesszus, azt el is felejtettem - pislogok pár nagyot, széttárva a kezeimet. Derűs tekintetem elüvegesedik kicsit, ahogy felidézem ezt is. Ajj, tök jó volt az egész. Az is. Mint a közös élményeink általában. Még akkor is be-bevillan pár kép, mikor már jóízűen falatozok, de ezek már csak ilyen helyesen lebegnek elém néha, nem rabolnak el.
Most rajtam a sor, hogy megakadjak az evésben. Apukámmal? Rögtön melegség járja át mindenemet erre a szóra és egyszerre izgatottá is leszek. Ez most hogy? Aztán valahogy bevillan, mit mondtam. Komolyan csak így? Ajkaim eltárva, a fél szelet pizzám félig elemelve a tányérról és csak nézek ki a fejemből.
- T-tessék? Bocsánat... Mit mondtál? - pislogok sűrűn, ahogy rájövök, hogy a barátnőm beszélt hozzám. Kérdezett valamit. Lerakom aztán gyorsan a pizzám és megtörlöm a kezem, a tányéromra pislogva, felbolydultan. Veszek egy mély levegőt, és a szőkeségre nézek.
- Lau, a hétvégén... történt valami - jelentem be és nyelek egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 29. 23:21 | Link

Thomas


 
műszak után, ablak melletti asztalnál, hétköznap kora este| o


- Az újság megjelenése előtt jelen esetben – teszem hozzá ártatlanul. Amúgy klassz kis szöveg volt, és  örülök neki, hogy tényleg értette a furcsán előadott poénkodásomat. Hiába, azért még nem vagyok teljesen helyrejőve. Időről időre megjelenik a tekintetemben valamiféle fáradt levertség. Nem vészes a dolog, majd kialszom ezt a megrázkódtatást.
- Pedig még tapogattam is a szakálladat – és közöltem hogy még úgy is jól néz ki. Ó igen, én jól emlékszem ezekre az apróságokra. Meg arra, hogy tényleg elképesztően jól éreztem magam akkor. Felszabadult voltam és egy pillanatig sem elemezgettem a mozdulatait, a mimikáját, hogy mit fog tenni. Életemben először. Még jó, hogy belém ivódott a részletek többsége.
Rögtön észreveszem, ahogy félbehagyja az evést és csak pislog rám nagy szemekkel. Rosszat mondtam talán? Az apuka szó az olyan kedvesen hangzik, sokkal kedvesebben, mint az apáddal. Édesapjának is hívhattam volna, még az is egész kellemesen cseng, de nem tudom, hogy nem venné-e ki magát rosszul ez a szó. Mondjuk az apuddal is jó tudna lenni. Vagy … nekem inkább továbbra is Liam bácsinak kéne őt hívnom így magunk között?
- Mindegy, nem fontos – motyogom gyorsan a visszakérdezésére válaszként. Igazából teljesen lényegtelen most a pizzás téma, amit felvetettem. Gondoltam simán társalgunk tovább. Úgy tűnik, hogy még sem. Egy gyanú kezd el ébredni bennem, hogy talán nem is szándékosan hívta így. Akkor viszont lehet, hogy most kínosan érzi magát. A fenébe, ezt jól megcsináltam akkor. Visszaejtem a brokkolit a tányéromra, ahogy gombóc szorongatja a torkomat, legalábbis úgy érzem. Az evés még annyira nem jöhet most szóba, mint eddig.
- I-i-igen? – kérdezem óvatosan, bár kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 1. 00:47 | Link

LAU
egy ablak melletti asztalnál kora este | #sothishappenedGIF

Az jó, ha nem fontos. Az nagyon jó, mert lehet, hogy másodszorra se tudnék rá figyelni, vagy ha mégis, felfogni, vagy ha azt is, felelni. Úgyhogy a barátnőm engedelmével hagyom elúszni ezt most, hiszen már egészen máshol járok.
- Mentem edzeni az An Dojoba szombaton. Liam bácsi már ott volt, mert ő előbb lement. Az előtérben várt rám... és... de bocs, ezek nem annyira érdekesek - akadok meg és vigyorodom el zavaromban, ahogy rájövök, mennyi fölösleges dolgot hordok itt össze. Nem akartam én mindent elmesélni. Jó, hogy azt nem mondom el, hánykor értem oda és milyen ruhában voltam.
- Ami történt, az az, hogy kapott egy levelet, amit odaadott nekem, hogy elolvassam és a levélben az volt, hogy... szóval az arról szólt, hogy... - hebegem, a pizzámra pislogva. Már amennyi még van belőle. Ujjbegyeimmel egyszerre kopogtatok a tányér mellett.- A Minisztérium értesítette, hogy elfogadták a kérelmét, így... már nem csak a gyámom. Örökbe fogadott - bontom ki a lényeget, valami fura, lebegős hangon, mintha közben próbálnám a víz felszíne felett tartani a fejemet. Mintha csak annyi időm lenne, hogy ezt elmondjam. De elmondtam. - A fia vagyok. Hivatalosan - teszem hozzá, bólogatva, majd összeszorítom lebiggyedni készülő számat és elnézek az utca felé. Belülről harapdálom kicsit ajkamat, odabent remegni kezdve és összpontosítva, hogy ne sírjam el magam. Könnycsatornáim vadul dübörögnek, kezeim az asztalon ökölbe szorítva. Én azt hittem pedig, hogy kipityeregtem már magam a hétvégén emiatt éjjel az ágyamban, a párnámat szorongatva boldogan. Hát tévedtem. Tény, nem mondtam még ki eddig. Nem meséltem még el senkinek. Úgyhogy, amilyen törékeny most az, ahogy tartom magam, már biztos nem teszem hozzá a nyilvánvalót, ami pedig eredetileg a nyelvemen volt. Azt, hogy ő ki nekem. Dehát az imént már kimondtm úgyis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 1. 18:41 | Link

Thomas


 
műszak után, ablak melletti asztalnál, hétköznap kora este| o


Jaj dehogy fontos, az sokkal fontosabb, amit most mondani készül. Fogalmam sincs, hogy miről lehet szó, azon kívül hogy valami nagy, valami komoly. És hogy nem tudok leolvasni az arcáról semmit, így inkább óvatosan jelzem azt, hogy figyelek. Valóban így is teszek. A brokkolit már rég elfelejtettem, felkönyökölök az asztalra, ujjaimat összefűzöm, arcomat nekitámasztom, és egy pillanatra sem vonom el a tekintetem tőle.
Aprókat biccentek jelzésként, hogy értem, amit eddig mond. Majd gyorsan megrázom a fejemet, nem annyira azért, hogy nincsen semmi baj, hanem azért, mert érdekesek. Engem legalábbis érdekelnek, mert már meg is jelent a lelki szemeim előtt a dolog. Szóval ha végigmondaná, hogy ki milyen ruhában volt, ki mikor hol ült vagy állt és mit hadonászott össze, nos az is érdekelne. De nem szakítom félbe holmi közbekotyogásokkal, teljesen lényegtelen most az, hogy mit tartok én érdekesnek, és mit ő. De amúgy felvezetésnek is tökéletesen megfelelő volt, nem rögtön a közepébe vágott. Azt most teszi.
Felkapom a fejemet és egy halk nyikkanás hagyja el a számat, amikor elmondja hogy örökbe fogadta Liam bácsi. Aki már nem is Liam bácsi neki. Szemeimet örömkönnyek lepik el hiszen ez valóban nagy dolog, és pontosan tudom, hogy mekkora szó. Így is az apja volt neki a férfi, de most ugye hivatalossá vált, így az egész világ számára világossá válik a dolog. Nahát! Nem is tudtam róla, hogy egyáltalán tervezgeti az örökbefogadást, ami ugye egyáltalán nem probléma, sőt, így még nagyobb a meglepetés, váratlanabb, magával ragadóbb.
- Thomas, hiszen ez fantasztikus! – mondom kissé remegő hangon, egyrészt a meghatottságtól, másrészt meg mert próbálom visszafogni, hogy ne denevérhangon visítsak, vagy túl hangosan. Vetek egy pillantást a tükörképére, ami megerősíti a gyanúmat, hogy mennyire nagyon mélyen érinti az is, ahogy ezt most elmeséli nekem. Gyorsan megtörlöm a kezeimet, majd az övéire helyezem azokat egy picit rá is szorítok. Szaporán pislogok, így sikerül szárazabbá varázsolnom a szemeimet, ám még mindig csupa libabőr vagyok a pompás hírtől. – Gratulálok! Mindkettőtöknek! Ez … istenem! Ez … egyszerűen … awesome! – lelkendezek tovább, eljutva arra a pontra, amikor az amúgy a nagyon is gyönyörű és kifejező anyanyelvem már kevésnek bizonyul az érzéseim leírására. Valahogy ez a szó sokkal inkább megfelelőbbnek tűnik most, vagy legalábbis közelebb áll ahhoz, amit érzek. És nem, szó szerint lefordítva nem ugyanaz a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 2. 02:27 | Link

LAU
egy ablak melletti asztalnál kora este | #sothishappenedGIF

Az, hogy kimondtam, és az, hogy látom a barátnőm szemében azt a bizonyos csillogást, ami ugyanaz a fény, ami bennem van, amióta csak elolvastam a hírt, nos... ezek adnak új táptalajt, előhívják megrendültségemet. Ám ez egyértelműen a csodálatos fajta.
Végre kiengedem ökleimet a szorításból, ahogy a lány hozzámér. Visszafogok a kezére és ránézek újra, csak nem bírok túl soká. Inkább ide-oda jár tekintetem. Túl erős minden. Árvaházban nőttem ugyan, nem tartoztam azok közé a gyerekek közé, akik állandóan azért morognak, hogy nem őket vitte magával most sem egy házaspár; sem azok közé, akik folyton álomba sírták magukat, család után vágyódva. Mindigis azt szerettem igazán, amit éppen megélhettem, nem azt, ami már rég elmúlt, vagy ami majd esetleg, talán lehet. Viszont a szívem mélyén nagyon sok mindenre vágytam mindigis. Természetesen. Azonban ritkán találnak rám ezek az érzések, túlságosan lefoglal a jelen. Ám, amikor hirtelen valóság lesz az, amit addig végig csak reméltem, az... elsöprő erejű. A legapróbb dolgok is nevetségesen nagy hatással képesek lenni rám, úgyhogy, amit ez tesz velem most, arra szavaim is alig vannak. Szép történet, hogy egy otthonban nevelkedett fiú családot kap. Igen, ez másoknak csak egy történet. Aki nem élte át, nem tudhatja, mit jelent. Ahogy persze mindennel így van. De nem baj, nem is kell tudniuk. Elég, hogy én tudom. Érzem minden porcikámban. Ráadásul a család, ami rám talált, olyan csodálatos, amit én soha elképzelni se lettem volna képes. A család, aki rám talált. Aki zokszó nélkül magához vett, feladva független agglegény mindennapjait és akivel valószínűleg pillanatok alatt szerettük meg egymást ott a palacsintázóban. Én biztosan. Teljesen óvatlanul, kiszolgáltatottan zártam a szívembe rögtön és azóta ki sem engedtem. Soha nem is fogom.
Kissé ügyetlenül visszaveszem a pizzaszeletem a kezembe és eszegetek tovább. Nagyon lassan, apró falatokban, összeszorult torokkal. Dehát beszélni tényleg nem tudok. Elújságoltam, amit szerettem volna, viszont nem állok készen erről hosszabban beszélgetni. Különösen nem így egy étteremben. Majd, valamikor, kettesben, nyugiban. Remélem, tudja azért Lau, milyen jól esik nekem, hogy ténylegesen átérzi és velem örül, még ha most képtelen is vagyok ezt kimutatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 2. 20:28 | Link

Thomas


 
műszak után, ablak melletti asztalnál, hétköznap kora este| o


Mint mindig, most is vele együtt örülök, és mint oly gyakran most is ösztönösen jön az, hogy valamiféle fizikai kontaktussal is kifejezzem magam. Látom mit jelent neki mindez, érzem, tudom. Mint ahogy azt is, hogy mennyire tartja magát. Ha nem itt lennénk, akkor más lenne a helyzet, akkor nem szorítaná olyan erővel az ökleit, hogy elfehéredjenek. Nem vagyok tudatában annak, hogy azzal, hogy megfogom a kezét tulajdonképpen azt igyekszem elérni, hogy felengedjen egy kicsit.  Ami meg is történik, már az én kezemet fogja, és nem kifelé néz, hanem össze-vissza.
Azt mondtam, hogy tudom mit jelent neki mindez … oké, ez nyilván nem teljesen igaz. Hiszen, nem tudom milyen lehetett ott felnőni. És ha én is ilyen helyen éltem volna, sem tudnám pontosan, mert ő teljesen másképp éli meg a dolgokat, mint én. Nagyon másképp. De azt, hogy mennyire megrendítő ez neki, és mennyire magával ragadó az, hogy Liam bácsi most már hivatalosan is az apukája, na ezt értem és tudom. A múltról pedig nem fogom kérdezgetni a fiút, nem lenne értelme.
Amint újra az evésre koncentrál elkönyvelem magamban a tényt, hogy egyelőre lezártuk ezt a témát. Igen, egyelőre, ebben biztos vagyok. Követem hát a példáját, és bár kedvetlenül de elmajszolom azt a brokkolit, amit már korábban is kiszemeltem. Finom, azzal nincsen baj, de úgy érzem, mintha nem is lenne gyomrom. Majszolgatok tovább, de talán ha a negyedét bírom legyűrni az egész szeletnek. El is tolom utána a tányért, és inkább iszogatom az üdítőmet, időnként rá-rámosolyogva a fiúra. Mások biztos azt mondanák, hogy nem mutatja ki azt a bizonyos jóleső érzést, én azonban nem így látom. Kimutatja ő, csak tudni kell, mikre kell figyelni.
- Kérünk esetleg valami édességet? Vagy jól laktál? – kérdezem meg egy idő után. Én, aki a pizzájából se evett túl sokat. De, ettem! Senki nem mondhatja, hogy nem ettem. Viszont annyira eseménydús volt ez az óra? Fél óra? Több óra? Egek, azt se tudom, hogy mennyi ideje vagyunk itt, na mindegy is…szóval sok minden történt, és igen is hogy megérdemlünk valamiféle nasst. Ünneplésként vagy energianyerési célból, vagy csak mert szeretjük. – A pizzám maradékát majd hazaviszem, később biztos el fog fogyni – teszem még azért hozzá miközben a két kezem között forgatom az üres poharamat. Tekintetemmel megkeresem a kolleganőmet, ha valami finomságot nem is, de innivalót még biztos, hogy fogok rendelni mielőtt megyünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 3. 00:50 | Link

LAU
egy ablak melletti asztalnál kora este | #inmythoughtsGIF

Részemről tisztességesen elfogyasztom a pizzámat, miközben annyira sok mindenre gondolok, hogy már úgy érzem, nem gondolok semmire. Csak vagyok. Nézelődöm, összepillantok olykor barátnőmmel, időről-időre megtörölközöm.
- Elfelezünk egy sajttortát? - felelek kérdéssel a kérdésre, miután átolvastam a desszertlapot és ezen megakadt a szemem. Kikérjük a kolléganőjétől a továbbiakat, aztán sóhajtok egyet és elmosolyodva kinézek az ablakon. Eddig annyira elvoltam, hogy szinte már komoly képpel üldögéltem itt. Kezdek feloldódni, magamhoz térni. Az a mély, átható öröm, amit Liam bácsi miatt érzek (akit ezentúl is fogok azért így hívni), ott zizeg tovább mozdulataimban, tekintetemben, egész lényemben. Ezzel a varázslatos érzéssel most sokáig elleszek. Valószínűleg örökre.
- Ó - akadok meg, látszólag csak úgy, de igazából az asztal alatt a zsebemet tapogatom. Mivel mozdulataim lendületesebbé válnak, amiért nem találom, amit keresek, így Lau számára is lassan nyilvánvalóvá lehet, mi van velem. Le is nézek a bal oldalira, a jobb oldalira, aztán megkönnyebbülten mosolyodok el - Hát persze, a kabátomban van - nézek el az említett ruhadarab felé a fogason.
- Fel akartam adni a levelemet a bagolyházban, de elfelejtettem. Szerinted ilyen későn is be lehet oda menni? - érdeklődöm meg, hátha ő tudja. Közben megkapjuk a rendelésünket. Miután megköszönttük, már fogom is a villámat. - Hm. Tényleg... ti mikor írtok a Mikulásnak? - dobom be a kérdést, ha már itt tartunk, miközben megszerzem az első mennyei falatot. Mindig külön kell emlékeztessem magam, hogy a magyaroknál december elején jön. Akkor ők már novemberben elküldik a listájukat? Sok mindent átbeszélgettünk múltkor az ünnepekkel kapcsolatban a lánynál az erkélyen forrócsokizgatva, erre viszont nem tértünk ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 3. 19:45 | Link

Thomas


 
műszak után, ablak melletti asztalnál, hétköznap kora este| o


Az édességötlet telitalálat volt, Thomas rögtön rá is harap. Szapora bólogatásba kezdek, a sajttorta felezés nagyon jól hangzik, úgyhogy amikor ideér a pincérlány már ki is kérem a finomságot. Elbambulva szemlélem a kinti fényeket, dekorációkat, ugyanis általában nem szoktam nézegetni őket. Amíg melózom ugye nem sok időm van kifelé bámulni. Utána meg megyek haza vagy vissza a kastélyba őrjáratozni, nem nagyon szoktam ráérni. Mindig eltervezem, hogy na majd jól körbejárom a falut, komótosan megszemlélek mindent, de arra jutok általában, hogy még bőven ráérek. Később sokkal több dekoráció lesz, majd inkább akkor. Vagy, lehet hogy akkor is kéne és most is? Hm, na ezen majd még töprengek, egyelőre marad a sokféle szín nézegetése az ablakon át.
Csodálkozva fordulok vissza Thomashoz, nem igazán értem, hogy mire fel ez a nagy kotorászás. Mert mire ránézek, addigra már kutakodik, szóval nem sokáig kell azon tanakodnom, hogy mi az Ó tárgya, meg hogy mit csinál. Felvonom a szemöldökömet, amikor kijelenti, hogy a rejtélyes tárgy hol lapul, oda is pillantok én is, na nem mintha bármi különöset felfedeznék a kabáton.
-  Takaródóig biztosan. A baglyok alapvetően éjszakai állatok, fenn lesznek. És nem zárják a bagolyházat. De mivel prefektus vagy és ma őrjáratozol, így takarodó után is mehetsz – felelek a kérdésre. Kicsit csodálkozom ezen amúgy, mert hiszen miért ne lehetne bemenni? Oda bármikor, bárki bemehet, napközben ugyebár. Nem meglepő módon kizáró okként rögtön az jutott az eszembe, hogy vajon zavarja-e majd az állatokat. Mert ugye sokan közülük nappal is dolgozik, igaz hogy amint végeznek a kézbesítéssel elvonulnak aludni, amíg valaki ki nem választja őket egy újabb fuvarra. Kifejteném még azt is, hogy még ha nem is azon a szakaszon ügyel is felmehet oda, nem fognak szólni érte se a tanárok, se a többi prefi, tehát bajba sem kerül érte, de idáig már nem jutok el. Megérkezik ugyanis a desszert, és az üdítőm. Azonnal a kezem közé kaparintom a poharat és nagyokat kortyolok belőle. Csak ez után ragadok villát, hogy egy kis falatnyi sütit szerezzek.
- A Mi … mi? – hökkenek meg nagyokat pislogva. A Mikulásnak? Hát ezt, most mégis … ó. Már emlékszem, beszélgettünk ilyesmikről, hogy ki mikor jön, meg ki mibe hisz és ilyenek. Oké, már értem.
Öhm … - kezdek bele, viszont ezen gondolkodnom kell. Kislány koromban írtam utoljára a Mikulásnak. Vagyis hát inkább rajzoltunk neki az iskolában. Meg ugye volt a tipikus ülj az ölébe és súgd a fülébe dolog, ami nem meglepő módon nálam kimaradt. – Én semmikor, nem … nem szoktam kérni semmit sem  - mert miért is tettem volna? Ha valamire nagyon szükségem volt, akkor általában x idő után megvettem, extra kívánságaim sose voltak. – De ha jól emlékszem akkor talán november végefelé volt mindig ez a projekt a suliba, hogy írjunk a Mikulásnak,meg rajzoljuk le, hogy mit szeretnénk. Ti mikor szoktatok? Szerinted tényleg kell írni neki? Mármint, nem tudja ő, hogy ki mit szeretne? – ha azt tudja, hogy ki volt jó meg rossz gyerek, akkor ezt is tudnia kellene nem? Érdekes, eddig ezen sose gondolkoztam el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 4. 00:50 | Link

LAU
egy ablak melletti asztalnál kora este | #inmythoughtsGIF

Elgondolkozva bólogatok. Hát csak az van, hogy nem tudom, van-e a tollasoknak szolgálati idejük vagy mit tudom én. Ezért is kérdeztem rá, mert fogalmam sincs, hogy megy ez. Nem vagyok túl gyakori levélfeladó. Különben édes mindegy, ha most nem jutok oda, majd holnap. Ráér akkor is.
Jóízűen majszolgatom a sajttortát, egészen kis falatokat vágva le magamnak a villával, hogy hosszan kiélvezhessem a finomságot, közben pedig derűsen hallgatom barátnőm válaszát, milyen közös tevékenység volt ez a suliban. Bár először meglep kicsit, hogy ő semmikor, ám az okán elmosolyodom.
- Decemberben igazából bármikor lehet karácsony előtt - töprengek el kicsit, Angliában mikor szoktunk. - Az otthonban is volt néha csoportos levélírás vagy ilyesmi. Másik években meg csak begyűjtötték azét, aki készített - merengek el az árvaházi hagyományokon, csak úgy éppenhogy.
- Nem is tudom. Mármint, biztos oka van annak, hogy listát vezet róla a levelek alapján. Szerintem kell neki azért. Valószínűleg tudná anélkül is, de... - vonok vállat. Eleve nem igazán szokásom megkérdőjelezni dolgokat, hát még ha ünnepi hagyományokról van szó, meg főleg ilyen praktikus listákról. Lassacskán elfogy közben a sajttorta rám eső része. Bekapom az utolsó falatot és kellemes szusszanással rakom le a villámat, dőlök hátra.
- Én ilyenkor szoktam küldeni. Legalábbis az elmúlt években mindig ilyentájt küldtem, szerintem - térek vissza erre a témára a feladási idővel kapcsolatban, megint elpislogva a kabátom felé. - De igazából én se kérek semmit - árulom el, szényenlős mosollyal. - Csak szeretek írni neki - emelem egyik vállam kicsit arcomhoz és vidáman pislogok ki az ablakon, elképzelve, ahogy egy nagy halom levéllel együtt az enyém is megérkezik az Északi-sarkra, ahol a manók kiválogatják és végül magának, a Mikulásnak a kezébe kerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 4. 17:54 | Link

Thomas


 
ablak melletti asztalnál, hétköznap kora este| o


Én se vagyok profi levélfeladásban, nem járok rendszeresen fel a baglyokhoz, vagy legalábbis nem emiatt. A lényeg a lényeg, hogy nem írok én senkinek se. Mármint iskolán kívülieknek, mert ugye volt már bagollyal küldtem üzenetet diákoknak. De egyszerűbb egy sms-t elküldeni, vagy akár Sutrát is. Igaz, ő limitált üzemmódban működik, Thomason kívül máshoz még nem is irányítottam el. Viszont ettől függetlenül tudom mi a rend odafenn a tollasoknál, hogy működik a dolog. Néha csak úgy felmegyek, amikor ráérek, viszek nekik csemegét, meg figyelem ahogy tollászkodnak, alszanak, valami. Cukik. A baglyok cukik.
A feleletem után eljutok odáig én is hogy megkóstoljam egyáltalán az édességet, és már az első falat megízlelése után elégedett mosolyra húzódik a szám. Ez egy szuper ötlet volt. A pizzával ellentétben ebből azért eszegetek rendesen. Bár csak lassan, mert nem szeretném ha rosszul lennék a hirtelen sok kajától. Falatozás közben hallgatom a barátom szavait, ritkán idézi fel az otthoni dolgokat. És még annál is ritkábbak az ilyen kis aranyos emlékek.
- … de könnyebb neki, ha van egy lista – bólintok miközben befejezem a félbehagyott mondatot úgy, ahogy szerintem igaz. A listát nem is kérdőjelezem meg, az elvileg amúgy is csak arról szól, hogy ki jó meg rossz, hogy ki kap ajándékot meg ki nem. Az nincs rajta, hogy milyen ajándékot, vagy igen? De most komolyan, miért kell megtanulni lépésről lépésre egy költő napját, ahelyett, hogy inkább erről elmélkednének a sulikban? Picit megakadok az evésben, egyrészt mert eltöprengek ezeken, másrészt meg nem is bírok többet enni. A fél sajttorta felénél, szép teljesítmény.
- Nem? Ó, értem. És … miket írsz neki? – érdeklődöm csodálkozva, majd rögtön megrázom a fejemet. – Bocsi, ez … ez nem tartozik rám. Ez csak Rá meg Rád tartozik – visszakozom rögtön mosolyogva. Kérhettem volna azt is ennyi erővel, hogy azt árulja el mit kíván amikor elfújja a gyertyák a szülinapi tortáján. Őt ismerve biztos kedves meg aranyos dolgokat, udvariasan kifejezi például abbéli reményét, hogy jól érzi magát a pirosruhás uraság, hogy sikerült kipihennie a tavalyi év fáradalmait, megköszön neki mindent, amit hozott meg ilyesmik. Csak tipp.
Bekapok még egy kis falatot, majd messzebb tolom a tányért tőlem, jelezve, hogy én részemről befejeztem a sütifogyasztást. Egy ideig még forgatom a számban a villát miközben a vonásaim töprengőből gondterheltté válnak.
- Én ezt nem értem. Nálatok a Mikulás hozza az ajándékot, meg sok más helyen is. Neki írtok hát levelet. De … nálunk a Jézuska hozza – összeráncolom a homlokom, ahogy lassan elgondolkodva ejtem ki a szavakat. – Mi miért a Mikulásnak írunk akkor és miért nem a Jézuskának? Ez így … nem oké. Furcsa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 4. 21:47 | Link

LAU
egy ablak melletti asztalnál kora este | #letterbusinessGIF

Olykor én is benézek ám a baglyokhoz csak úgy. Főleg figyelni szoktam őket, ahogy röpdösnek vagy épp ücsörögnek a helyükön. Aztán persze megsimogatom őket, ha közel jönnek és kedvesen csipdesni kezdenek. Nade ennyit a tollas barátainkról. Elégedetten figyelem, ahogy barátnőm jóízűen falatozik az édességből. Helyes. Ez tesz neki igazán jót most.
- Nem, mert anno mondták is nekünk, hogy ne kérjünk ám nagy dolgokat, nem úgy megy, hogy mindent megkapunk; meg én amúgyis mindig örülök azoknak, amiket hoz - magyarázom meg, miért nem kívánságlistát küldök az Északi-sarkra. - Most meg alapvetően megvan mindenem - rántom meg vállam, mosolyogva. Nincsenek és soha nem is voltak hatalmas igényeim, és jelenleg bármit, amit szeretnék, csak kérnem kell Liam bácsitól vagy megvenni a zsebpénzemből. - Meg én szeretem, ha egyáltalán nem tudom, mi vár a fa alatt. Úgy az igazi a meglepetés - érkezik a harmadik ok. Aztán megrázom a fejem. Tökre nem baj, hogy ilyeneket kérdez. Szerintem ez nem olyan, mint a gyertyaelfújós dolog, hiszen itt tényleg nincsen szó kívánságokról, amik ne válnának valóra, ha elmondom.
- Nem a Jézuskának írtok karácsonykor? - kérdezek vissza szemöldökösszevonva. Mert oké, írnak a Télapónak novemberben, mielőtt jönne hozzájuk, viszont Szenteste előtt meg a Jézuskának külenek, nem?
- Hát... - kezdenék neki taglalni, miket szoktam írni neki, ám rögtön megakadok, mert olyan fura érzés lenne ezt most így elmesélni. Inkább kézbe veszem a pálcám és magamhoz invitozom a zsebemből a levelet. - Elolvashatod, ha szeretnéd. Sőt, igaziból megköszönném. Hátha valami nem érthető benne vagy ilyesmi - kérem is fel akkor már lektornak. Igazából a nevelőink mindig átnézték a leveleinket ilyen céllal. Azt már nekem nem kell tudnom, hogy egyrészt azt ellenőrizték, hogyan állunk a helyesírással, nyelvtannal, másrészt pedig kicsit jobban belénk láthattak ezáltal. Átnyújtom a még le nem zárt levelet barátnőmnek, a borítékon az akkurátus címzéssel, és amíg olvassa (ha olvassa), én elfalatozom a maradék sajttortát, ne maradjon már itt. Micsoda önfeláldozás! És inkább kifele nézelődöm az ablakon vagy éppen az étterem népét fürkészem, hogy ne zavarjam őt. KATT
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 4. 22:27 | Link

Thomas


 
ablak melletti asztalnál, hétköznap kora este| o


Az egy dolog, hogy mondták nekik, hogy csak apróságokat kérjenek. De ha nem mondták volna sem hiszem azt, hogy Thomas nagyon sok mindent kért volna. Szerintem nem változott volna semmi sem. Ezt a szerénységet meg már hallottam tőle, hogy megvan igazából mindene, sok cucca van, nem kell neki úgy igazán semmi sem. Vagy valami hasonlót mondott akkor is.
- Egyet értünk – felelem végül bólogatva. Az a jó, ha az ember nem tudja mit kap. Viszont most már pláne kezdek teljesen összezavarodni, hogy jött ez az írjuk meg a Mikulásnak amit szeretnénk dolog? Mármint nem most mint téma, hanem úgy egyáltalán, mikor meg miért alakult ki. És pompás, most már azt se tudom, hogy kinek írunk mi, magyarok.
- Öö. Ja, de – válaszolok, bár látszik rajtam hogy nem vagyok túl biztos ebben az egészben. Mikulás, Jézuska, csokit hoz, ajándékot hoz, ekkor jön, akkor jön. Áh, és még keverednek is a különféle kultúrák, a filmekben a Mikulás hozza az ajándékot és nekik írnak levelet, én meg már keverem a kettőt rendesen. A végén még teljesen lemondok a magyar hagyományokról ezen téren. Vagy nem tudom. – Bocsánat, kicsit én … - rázom meg a fejemet, nem találva a szót, hogy kicsit mi is vagyok. Legyintek egyet végül, úgyse fogok rájönni.
- Tényleg? Nem gond? – elcsodálkozom a felajánláson, sőt immáron kérésen, hogy olvassam el a levelét. Megilletődötten veszem hát át a borítékot, alaposan végigolvasva a címzést, majd óvatosan veszem ki belőle a levelet. Ez hatalmas nagy dolog ám, nem lehet csak úgy kapkodva elolvasni egy a Mikulásnak szóló levelet! Rápillantok a sajttortát eltüntető fiúra, majd belekezdek az olvasásba.
Már a legelejénél mosoly költözik az arcomra, tudtam én, hogy megköszöni a tavalyit. Aztán a mosoly elhalványul, ajkaim enyhén elnyílnak, hogy bezáródjanak és egy újabb kis mosolyra húzódjanak, szemeim csillogni kezdenek, mígnem alig bírom kibetűzni a végét a könnyeimen át. Istenem, hát hogy lehet ilyet írni?
- Ez … nagyon jó kis levél – véleményezem végül elfúló hangon szipogva. Szégyen, nem szégyen, de annyira végtelenül kedves ez a kis üzenet, hogy teljesen elérzékenyültem tőle. Gyorsan átolvasom még egyszer mielőtt visszanyújtanám a fiúnak, még mielőtt elmaszatolom véletlenül ezeket a kincset érő betűket, szavakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 4. 23:01 | Link

LAU
egy ablak melletti asztalnál kora este | #littlebitconfusedGIF

Elmosolyodom. Akkor jól hittem, hogy ők a Jézuskának írnak. Kedvesen rázom meg aztán a fejemet. Megkavarodott csak, gondolom. Igazán semmi gond. Egyébként sem lenne az, most meg végképp érthető, ha picit zavart. Kimerítették a közelmúlt eseményei. Nyugodtan elolvashatja a levelemet. Nincsen benne egyáltalán semmi titkos vagy szigorúan bizalmas. Eleve nem tengek túl ilyenekből az életemben, a barátnőm előtt aztán még annyira sem.
Mialatt ő olvasgat, a sajttorta végleg elfogy. Megint hátradőlök egy szájtörlés után. Eközben belém furakszik egy megkönnyebbült gondolat amiatt, hogy milyen lazán elbeszélgettünk erről. Nem is volt bennem félsz, előállni ezzel. Pedig alapvetően van. Az egyik alkalommal ugyanis azért látták el a bajomat árvaházbéli társaim, mert hiszek a Mikulásban. Először csak nevettek rajtam, aztán elkezdték magyarázni, miért nincs semmi értelme ennek és miért lehetetlen, hogy valódi legyen. Azt mondták, ideje megtudnom, hogy nem létezik. Én meg mondtam nekik, hogy sajnálom, ha ők nem hisznek már benne, de ettől még létezik. Általában nem szájaltam vissza, ezúttal viszont kötelességemnek éreztem. Kaptam is érte. Ennek már sok éve, hitem viszont azóta is töretlen. Senki olyan nem állította még, hogy ne lenne Télapó, akinek adnék ennyire a szavára, és más módon sem bizonyosodott be nekem soha, hogy tévednék. Lehet, nem is tud bebizonyosodni. Lehet, mondhatna nekem bárki bármit. Lehet, soha nem fogok mást gondolni. Ami igazából rendben is van, hiszen a Mikulás létezik.
A lányra pillantok, ahogy megszólal. Ő... sír? Elkerekednek kissé a szemeim és csak figyelem őt, enyhén elnyílt ajkakkal, sűrűn dobogó szívvel.
- I-igen? - kérdezem, picit megkavarodottan. Mit csináljak most?
- Tényleg? Szívesen írnék még hosszabban, csak hát... nem akarom feltartani. Gondolom, ilyenkor főleg nincs túl sok ideje. Remélem, azért a lényeg benne van - mosolygok szégyellősen, miközben még mindig kissé tanácstalanul nézem Laut, visszavéve közben a levelet, vetve a borítékra egy pillantást. Talán olyasmit írtam, ami eszébe juttatott valamit? Mi lehet?
- Visszateszem - jelentem be, hova megyek és felkelek, odasétálok kabátomhoz és visszarakom zsebébe. Az nagy, abban nem gyűrődik össze. Ismét itt vagyok aztán barátnőmnél. Barátságos vonásokkal, ám fürkészőn lesve, jól van-e. És csak ekkor ugrik be, hogy talán egyszerűen csak meghatotta. Vonásaim ellágyulnak. Erről lehet szó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 4. 23:41 | Link

Thomas


 
ablak melletti asztalnál, hétköznap kora este| o


Nem most először beszélgettünk erről, bár az erkélyen csak éppen, hogy megemlítettük ezt a van-e Mikulás vagy nincs dolgot. Gyerekkorban hiszünk benne, aztán azt mondják, hogy nincs. Vagy úgy vesszük észre, hogy nincs, mert … hát mindenféle miatt. Beöltözik egy rakás ember, lebuktatjuk a szüleinket, amint becsempészik az ajándékot meg hasonlók. De ettől még igen is létezhet, nem? Hiszen mugliként mást se hallottam, hogy nincsenek boszorkányok, varázslók, mágia, sárkányok, unikornisok és még sorolhatnám. És tessék, itt vagyok én, egy boszorkány, itt van ő, egy varázsló. Mágiát tanulunk és ó de még mennyire, hogy vannak sárkányok meg unikornisok. Jaj, kihagytam a vámpírokat és vérfarkasokat. Azok is vannak, vagyis ők. Szóval nekem mindenki azt mond amit akar, hogy mik nincsenek. Majd ha a saját szememmel győződök meg egy ilyenről, vagy találok rá bizonyítékot, na majd akkor elhiszem hogy valóban nincs az a dolog. Addig van és kész. Ha meg még sincs Télapó … hát mit árt az bárkinek is ha valaki mégis hisz benne? Nem hiszem, hogy Thomas ártana ezzel bárkinek is, sem azt hogy én ártanék. Úgyhogy én aztán biztosan nem fogom azt bizonygatni a fiúnak, hogy nem létező embernek akar levelet küldeni.
Igen, én sírok. Sírok, mert mélységesen meghatott ez a levél. Az persze nem jut eszembe, hogy meg is ijeszthetem ezzel szegényt, hiszen fogalma sincs, hogy mi üthetett belém. A hangja alapján eléggé tanácstalan. Visszanyújtom a levelet, majd gyorsan megtörlöm a szememet, hogy legalább tisztán lássak, aztán egy zsepit húzok elő a nadrágom zsebéből. Amíg ő visszateszi a borítékot a kabátba addig gyorsan megtörlöm az orromat is, majd miután leült felelek csak az elhangzottakra.
- Igen. Minden … minden benne van. Nagyon kedves levél, tetszeni fog neki. Sőt, szerintem meg fog hatódni ő is – mosolyodom el, miközben megerősítem a gyanúját. Igen, erről van szó. – Nem baj, hogy nem hosszabb, hidd el ez is elég.
Elpillantok a kabát felé, zavarban vagyok egy kicsit, hogy egy ilyen miatt kezdem el itatni az egereket, ráadásul tök nyilvánosan. De úgy tűnik ez a nap ilyen. Sokkot kapok, sírva fakadok, ó meghatódok azon, hogy Liam bácsi Thomas apukája ezentúl. Mi van még? Ennyi? Eseménydús egy este azt meg kell hagyni.
- Mindig elfelejtem, hogy két keresztneved van, furcsa látni – jut eszembe az aláírás a levél alján. Elég ritkán szembesülök ezzel a ténnyel, hiszen a mindennapokban nem úgy használja. Így olyan … hivatalos. Aztán beugrik még valami. – Ezek szerint akkor a neved nem fog változni? Vagy nem lehet választani, változtatni most hogy Liam bácsi hivatalosan is az apukád lett?
Sajnos fogalmam sincs, hogy mennek ezek a dolgok, remélem nem kérdezek túl nagy butaságot. Azt meg főleg remélem, hogy nem baj, hogy most ezt felhoztam. Ugye nem? Ezen morfondírozva kiiszom az üdítőmet és pillantok rá a falon lógó órára a pult mögött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 5. 00:33 | Link

LAU
egy ablak melletti asztalnál kora este | #errorGIF

Ó, hála az égnek! Akkor nem szomorú vagy ilyesmi, pont ellenkezőleg. Megilletődött. Szívem tovább zakatol ugyanolyan lendülettel, viszont mostmár az örömtől. Akkor aztán különösen, mikor a lány azt mondja, szerinte ez a levél a Mikulásra is ilyen hatással lesz. Boldogságomat pedig ezzel már nehezen lehetne fokozni. Hihetetetlen jó érzés, hogy barátnőmet ennyire megérintette az írásom, hát még azt elképzelni, hogy a Télapó szemei is könnybelábadnak majd pirospozsgás arca felett, ha ezek a sorok elé kerülnek. Auguránt lehetne velem fogatni. Nem szoktam pedig arról fantáziálni, mit szól majd hozzá, hogyan fogadja. Elküldöm a levelet és kész. Elég maga a gondolat, hogy megtettem és majd eljut hozzá.
- Így szoktam neki aláírni. Gondolom, van pár Thomas Middleton - árulom el, hogy ezzel is energiát akarok spórolni neki. Oké, hogy a postacímem alapján beazonosíthat, de lehet, hogy egyszerűbb, ha már eleve a nevemről beugrik neki, pontosan melyik srác vagyok én.
Valóban eseménydús ez az este. Most is, miután percekig vidáman üldögéltem a szőkeséggel szemben, félig az Északi-sarkon járva, érkezik hirtelen egy jogos kérdés, amitől mosolyom elhalványul és nagyot nyelek, megfeszülve kicsit.
- Nem... n-nem beszéltünk még erről - felelem kicsit robot hangon. Legalábbis ugyanolyan egyszínűen, mint ahogy eddig én találkoztam ezeknek a géplényeknek a beszédével a filmekben. Zavartan elpillantok az ablak felé, az egekben száguldó pulzussal. Eszembe jutott már ez. Hogy vajon hogyan lesz. Viszont bácsikámmal... apával nem tárgyaltunk még róla.
- Úgy lesz, ahogy döntünk. Fe-felvehetem a nevét, de nem muszáj - próbálok tisztességes választ adni, miközben a tányér szélét piszkálom előttem. Tudom ezeket, hiszen az otthonban sok szó esett az örökbefogadás utáni életről. Konokul kifele kezdek nézni aztán az utcára, és minden erőmmel azon vagyok, hogy kiürítsem most a fejem. Hogy ne gondolkozzak most erről.
- Meglátjuk - erőltetek végül egy mosolyt magamra, visszanézve barátnőmre. Szemeimben ott a kérés, hogy erről ne beszélgessünk most tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 5. 19:25 | Link

Thomas


 
ablak melletti asztalnál, hétköznap kora este| o


Minden valamirevaló normális ember hasonlóan kellene, hogy reagáljon szerintem erre a levélre. Jó nem feltétlenül fakadna mindenki sírva, de hogy meghatná az, amit olvas, azt biztos. De hát persze a legtöbbek szerint nem is létezik a pirosruhás, úgyhogy mindegy is. A meghatottságomra pedig még rátesz egy lapáttal az is, hogy megnézhettem egyáltalán. Nem tudnám megmondani, hogy miért érzem úgy, hogy ez hatalmas nagy megtiszteltetés, de mindenesetre mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy így történt.
- Lehetséges, hogy van. Bár talán nem olyan gyakori név, mint mondjuk egy Smith – azt már hozzá sem teszem, hogy szerintem ha csupán annyit írna, hogy Thomas, hát akkor is pontosan be lehetne azonosítani, hogy igen, ő az a srác. Ilyen fiú nincs még egy ezen a világon, sőt, az egész univerzumban. Multiverzumban. Úgyhogy nem hiszem, hogy össze lehetne keverni bárki mással.
Abba viszont hiába reménykedtem, hogy nem gond hogy felhoztam az örökbefogadás miatti névváltoztatás dolgát. Azonnal leszűröm a reakciójából, hogy de, az. Nem úgy baj, hogy ez ilyen kerülendő téma lenne, amiről soha de soha nem szabad beszélni. Úgy baj, hogy most még nem áll készen ezekről beszélgetni. És ahogy hallom, még Liam bácsival sem beszéltek róla.
- Bocsánat, hogy felhoztam, hiszen persze, ez még nagyon friss, ráértek megbeszélni meg eldönteni mindenfélét – felelem halkan úgy, hogy minden egyes kiejtett szóból érezni lehet, hogy tényleg mennyire sajnálom, hogy előrángattam ezt a témát. Még a vonásaim, testbeszédem is ezt tükrözi. Nem is mondok ez után semmit, várok, időt hagyok neki, hogy visszazökkenjen egy vidámabb útra. Viszonzom azt az erőltetett mosolyt, tekintetemben egyrészt megértés, másrészt pedig még mindig bocsánatkérés látható.
- Nincs kedved sétálni mielőtt visszamennél a kastélyba? Nem igazán volt még alkalmam megnézni a feldíszített kirakatokat – állok elő a javaslattal rápillantva az üres tányérra, meg pohárra előttünk. Meg az órára, hiszen még van egy kis időnk. Ez legalább egy jó ötlet tőlem, vidám karácsonyi fényeket, díszeket nézegetni csodaklassz dolog. Garantáltan hangulatjavító. Ha meg még kérek is elvitelre forró csokit, hát úgy meg még pláne. Thomasnak is tetszik az ötlet, így hamarosan le is adom a jelzést meg a rendelést a kolleganőmnek, a fizetés részét egy laza ’írd a számlámhoz’ mozzanattal rendezem le. Vagyis egész pontosan a fizetésemből fogják levonni, így szoktuk elszámolni, ha ezzel a módszerrel élünk. Meglátogatom még a mosdót, összekészülünk és magunk mögött hagyjuk a pizzázót, hogy a vidáman világító-zenélő kirakatokat nézegessük a finom italt kortyolgatva mielőtt ki-ki megy a maga a dolgára. Thomas a kastélyba őrjáratozni, én haza, hogy ígéretemhez híven megegyem a maradék pizzámat egy könyvet olvasgatva.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. december 5. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 9. 21:46 | Link

Julianne
Pont így tetszem. ;)



Bánkinak ez lesz a baja az egész főnökösdivel. Vagy összeszarja és hugyozza magát egy reklamáló vendégtől, vagy pedig éppenséggel elgurul a gyógyszere és nem a megfelelő módon reagálja le az egészet. Ezért kell a helyettes, napi lista első öt pontja minimum ez lesz ezentúl.
– Nézze – fordul a szőkeség felé, kissé higgadtabban és rendezettebben, mint az imént. – Nem kell fizetnie, mint mondtam, ergo jelenleg nem fizető vendég - csak nem bírja ki. Mindig kis beszari, most bezzeg, amikor kellene, hát csak jár a szája. – A szolgáltatással nincsen semmi gond, ezt bárki bármikor megmondja. Szerencsétlen lány öt perce dolgozik itt, maga meg belegyalogol, nem értem mit kell ezen tovább károgni - tárja szét a karjait értetlen és amolyan, most komolyan ezen szarakodunk? képpel.
- Nyugodjon meg, majd el lesz beszélgetve vele, meg kap okítást, egyebek - mit is kéne készítenie? Kávét, üdítőt? Komolyan már nem emlékszik, hogy sziporka mit kért. - Szóval, ha felül tud kerekedni sértettségén, milyen italt is kér? - néz türelmesen a másikra. Nem, Bánki még nem jött ki a sodrából, valószínűleg nem is fog, mert az már tényleg nem Ő lenne. De azért mégsem lehet mindig olyan puhapöcs, mint az esetek többségében. Jelenleg meg tökre tesz arra, hogy ez a nő jön-e még de avagy nem. Elegendő szőke jár-kel erre mostanában.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. december 9. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2019. december 10. 07:07 | Link

Henrik
Kérlek, szeress  Love

Halványan elmosolyodom arra, amit Henrik mond, és bár tudom, hogy nem azért van itt, ami most eszembe ötlik, mégis megmosolyogtat a gondolat. Állítólag vannak testőreim itt, akik láthatatlanul vigyáznak rám, és bár eddig tényleg láthatatlanok voltak, igazán örülnék neki, ha igazából egy darab barátról lenne szó.
- Édesanyám ugyanezt mondta. Ha szabályok szerint játszunk, nincs baj.
És ha valaki szabályok szerint játszik, azok mi vagyunk. Egy olyan országban élünk mind a ketten, ahol a testiség a természetes, ahol az emberek gátlásainak sokszor az sem szab határt, hogy nem otthonaikban vannak, és mi mit teszünk? Fekszünk az ágy szélén és beszélgetünk, magunk közé olykor párnákból barikádot építve, hogy szüzességünket óvjuk, nehogy a házasságunk szentsége ellen vétsünk. Igazán komoly vállalkozás ez, főleg annak tudatában, hogy nem is decemberben házasodunk össze, csupán csak február legelején.
- Ő Sol.
Míg beszélt, az asztal alatt pénztárcámat szétnyitva a lány nálam tartott képét húzom elő, és csúsztatom át az asztalon a másiknak, hogy ha csak így is, de megismerje menyasszonyom vonásait, és értse, hogy atyám miért áll hadilábon azzal a ténnyel, hogy Sol világi nő. A mi népünkhöz ennél eltérőbb nőt nem nagyon választhattam volna, és itt nem segített kezdeti ellenérzésén az sem, hogy egy törzsfőnök unokája.
- Szeretném, ha ott lennél mellettem, amikor házasságra lépek vele. Az esküvőnk a január 27-ei héten lesz, tudom, hogy hét nap hosszú idő, de ha nélkülözni tudnának itt, hálás lennék. A csillagállás kedvező lesz akkor, így akkor kötjük össze az életünket.
Pontosabban 2020.02.02. a dátum, mivel tükördátum és mert akkorra jósolták a legnagyobb szerencsét. Eredetileg ez év december 21-én történt volna meg, de vészterhesnek mondták jósaink, és atyám nem engedett. Újra elkezdődött a "csak egy kicsit kell kibírni" időszak.
- Mindig bántam, hogy nincs egy nővérem, akinek házastársa lehettél volna.
Uralkodni ugyan nem uralkodhatott volna, de mostanra már házasok lennének, és akkor nem kellett volna az elmúlt éveket nélküle töltenem. Nincs sok barátom, nem is hiszem, hogy sok lesz, de Henrik a kevés közül is kiemelkedően fontos, és történjen bármi, legyen bárhány év kiesés, tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.
- Az emberi értelem sokrétű Henrik, egy igazgató olyan, mint egy uralkodó, tudnia kell elválasztani híresztelést, pletykát és tényt. Mérlegelnie kell, dönteni és a jó ügyet szolgálni. Esetedben az, hogy igent mond, erényeit emelné ki, hiszen akkor nem látna mást, csupán csak tisztán az embert, pőrén, vádaktól semlegesen. Ha lebontjuk a réteget, amit ez az egész okozott, ott marad a férfi, aki nagy tudású, nyílt szívű és tájékozott, épp amire egy tudásra szomjas elme vágyik. Hol máshol kéne lenned, mint egy iskolában, ami tele van ilyen elmékkel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 19. 09:43 | Link

Bánki
inkább nem kellene | love my style

- Tehát úgy véli szívességet tesz? - fél szemöldöke csodaszép ívben emelkedik meg, hiszen Bánki, bármennyire is tartják semmirekellőnek, jelenleg gyökér. Milyen érdekes, hogy sohasem tudja kinyitni a száját, csak ha nőket kell sértegetnie! Egyébként pedig a nőnek, bár való igaz, hogy elégtétel kéne legyen az ingyen ebéd, nos... Ismerjük már annyira, hogy tudjuk, nem engedi el azt a témát, amiben igaza van - főleg akkor, ha úgy viselkednek vele, ahogy a férfi tette.
- Ő gyalogolt belém - automatikusan javítja ki, mielőtt pedig a másik ismételten tehetne egy nem túl kedves megjegyzést, inkább úgy dönt, hogy folytatja. Csak a biztonság kedvéért. - Egyébként pedig, ha nem lenne ekkora tapló, már rég túl lennénk ezen a beszélgetésen. Amióta betettem ide a lábam, sérteget, a jogos panaszomat pedig károgásnak titulálja. Valóban, ez a szolgáltatás remekbe szabott - maró gúnnyal beszél, de leginkább az utolsó mondat az, ami felteszi az i-re a pontot. Mindig is gyűlölte, ha megpróbálják elmismásolni a jelentkező problémákat, ez a lerázós, "majd el lesz beszélgetve vele, ezért rohadtul mindegy" pedig nem megoldás. Bármennyire is nehéz elhinni, Jules még a kedvesebbik vendégek egyike, elvégre amelyik kutya ugat, nem harap. Talán ezért is van az, hogy csak megforgatja szemeit és végül nem tesz több megjegyzést az újoncra. Aki egyébként továbbra is a szája szélét rágva lapít a sarokban. De tudnék mit mondani, kisanyám.
- Egy limonádét kérek. Citromosat - noha hallatszik hangjában, hogy még mindig undok hangulatában van, természetesen illemtanból jelesre vizsgázott, így a varázsszó, miszerint "kér", megjelenik mondandójában. Ez már most több annál, mint amit az előbbi intermezzo után remélhettünk. Arról nem beszélve, hogyha Bánki tovább feszíti a húrt, talán a nő sem marad ennyire kedves.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Fessük ki a pizzázót
Írta: 2019. december 19. 19:26
| Link

Csipetcsapat
dec 14. * Legyen szép a pizzázó
Résztvevők: Sonja, Laura, Belián, Darya, Choi, Benett, Emily



Elmegy kettő hétre, hogy ne legyen őskáosz a fejében, s közben mi történik? A pizzázó úgy dönt, hogy levedli bőrét, mint egy kígyó és ijesztegeti a népeket, meg rossz hírét kelti, mint új tulajnak. Fenomenális, egyszerűen ennél jobbat, még egy komédiás sem tudott volna írni, de tényleg.
Szerencséjére Sonja nem annyira szerencsétlen, mint amilyennek elsőre tűnt, így a megbeszéltek szerint, mindent összeszedett és beszerzett erre a bizonyos napra. Bánki talán majd még hálás is lesz neki, bár ahhoz az is kellene, hogy a száját néha befogja és úgy tegyen, mintha nem főnök lenne.
Az ötlet nem bonyolult, hirdetni, ajánlani, festéket beszerezni, kaját csinálni, italt szerezni, aztán valami jó hangulatban elintézni a falakat, mert a háborút nem nyerhetik meg ők. Aha. De ki akarná ezzel traktálni csak az alkalmazottait? Hát milyen főnök lenne a mi Bánkik, ha kiadná nekik, hogy na már most KÖTELEZŐ, hogy itt legyetek és fessetek.. Ennek sose volt híve, így simán rájuk hagyta, anélkül, hogy a következő havi beosztásban kicseszne velük.
Hajnalban érkezett meg az Amazonas vidékéről, semmit nem aludt, mégis első útja a pizzázóba vezetett, hogy felmérje a károkat. Így Ő már röpke 5 órája az étteremben van és rendezkedik jobbra meg balra, hogy mire a jelentkezők megérkeznek minden el legyen pakolva, le legye terítve és még reggeli is várja őket.
Reggel 9. A megbeszéltek szerint Ő már ott toporog és szépen megvárja, amíg mindenki megérkezik. Akit nem ismer, ahhoz odasétál, hogy bemutatkozzon, hogy megköszönje, hogy itt van és megkínálja valamivel, amit kér. Barnabás hálás, mert nem gondolta volna, hogy rajta kívül lesz még itt valaki, s láss csodát mégis van. Csak vonzó a kedvezményes evés.. Tudta Ő. Mikor úgy látja, hogy mindenki megérkezik, közelebb hívja a jelenlévőket.
– Jó reggelt mindenkinek – kezdi kissé megszeppenten a mondanivalóját. Annak ellenére, hogy tanárként is funkcionál, nem egy nagy dumás emberke, így kissé zavartan néz körbe a jelenlévőkön. – Még egyszer köszönöm szépen mindenkinek, hogy eljött, nagyjából még százszor fogom ezt elmondani a mai nap folyamán, nézzétek el nekem – mosolyodik el, miközben megvakarja a tarkóját. – Szóval, van itt festék, meg ruha, amivel a sajátotokat megvéditek, bár tudom, hogy egy pálcaintéssel ezt is ki tudjátok védeni – megvonja a vállait, ő nem sokszor szokta igénybe venni ilyen esetekben, mert még mindig jobban preferálja a kétkezi munkát. – Azt a falat nyugodtan hagyjátok szabadon – mutat a bal oldalán lévőre. – Mert azzal más terveink vannak. De a többi az rátok van bízva. Felőlem egyedül is neki állhattok egynek, de lehet párban, vagy csoportosan, tényleg mindegy – csak legyen készen minél előbb, mert már rágják a fülét, hogy lesz-e egyáltalán pizzázó, avagy romjaiban dőlve hagyják a helységet.. – Csináljunk egy olyan helyet, ahova mindenki szeret jönni, illetve ahova, ha beléptek, büszkék lehettek arra, hogy a ti kezetek is benne van – vagy valami ilyesmi. Nem jó a lelkesítésben, szóval zavarodottan néz újfent köre a jelenlévőkön. Tekintete egy pillanatra Emilyn akad meg, akinek egy mosolyt is küld, mert azért neki főleg hálás, hogy itt van, azok után, hogy milyen jó kis zűrzavart csináltak együtt.
– Jó munkát mindenkinek, ha bármi kérdés van, Sonját vagy engem nyugodtan zaklassatok – mutat az említett nőre, aztán hogy megmutassa Ő nem akarja kivenni magát a dologból, magához vesz egy ecsetet, ruhát és vödröt, hogy az egyik falhoz elinduljon velük.

// Még egyszer iszonyatosan köszönjük, hogy jelentkeztetek.
Szálazzatok hozzám, de mivel sokan vagyunk, felőlem tényleg lehet külön csoportokra is válni, de akkor azt nyilván jelezzük egymásnak. Smiley
Bármi kérdés van, zaklassatok, mindenkinek mindenre válaszolok.
Köszi, hogy türelmesen vártátok, hogy ez a hsz megszülessen, következővel igyekszem gyorsabb lenni :3 //

 
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. december 19. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. december 19. 20:22 | Link

Renoválgatunk
Ruhám

A mai napra két választásom van, ami a programokat illeti. Bemegyek az egyetemre, és három órán át hallgatom Nico-t, akivel nem beszélhetek és nem mosolyoghatok meg nem csókolózhatok a tíz perces szünetben, majd elmegyek a cukrászkurzusra, ahol gyártok egy csomó sütit, amit aztán a délelőtt miatt bánatomban este, otthon magamba tömhetek, vagy eljövök és segítek rendbe hozni a pizzériát. Kérdés sem fér hozzá, hogy melyiket választom, természetes, hogy a pizzériát.
Mivel korábban ér be a vonatom, mint a kezdés, ezért elkanyarodom a Fehér család otthona felé, gyorsan veszek reggelit, kávét, megbeszélem a nagyszülőkkel, hogy beszélnünk kell Anna múltheti alakításáról, majd amikor már csak pár perc van vissza, besétálok a pizzázóba, és egy kicsit szíven üt, amit ott látok. Nem is tudom, hogy melyik szomorít el jobban, Barnabás vagy a hely állapota. De ma majd mind a kettőt kicsit összeszedjük. Viszont nem akarok én lenni a feltűnősködő meg a fontoskodó, az a családban se volt soha az én reszortom, szóval csak szépen beállok a kupacba, és meghallgatom a főnök utasításait, amikor pedig rám mosolyog, visszamosolygok rá. Ebben a történetben ő a legkevésbé hibáztatható, mégis ő kapta a legnagyobbat. Csak remélni merem, hogy ő legalább visszakapja Nico-t, elvégre a férfi értékes kincs barátnak is, szerelemnek is. Csak egy kis idő kell neki, én legalábbis ebben reménykedek. Az idő begyógyítja a sebeket. Nem biztos, hogy mindent és teljesen, de remélem, hogy az ó esetükben igen.
- Szia.
Köszönök rá csendesen, megsimítva a vállát, és két jól megpakolt bundáskenyeret nyújtok át neki, csodálatos, karácsonyi mintás csomagolásban.
- Pocsékul nézel ki. Tessék, neked vettem, egyél valami rendeset. Még meleg, majd utána dolgozol, szükséged lesz az energiára.
Még egy halvány mosolyt megejtek felé, nyomok egy puszit az arcára, majd ellépve tőle, hogy belevessem magam a munkába. Mostanában mindent csinálok, csak azért, hogy ne kelljen gondolkoznom, így az biztos, hogy részemről nincs lazsálás, épp csak ennyi kis plusz kört engedtem meg magamnak, de most már az ecset meg a festék a barátom.
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2019. december 19. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. december 20. 18:32 | Link

Pizzéria festés


Így az ünnepek előtt mi tud abszolút frenetikus lenni? Ha a melóhelyeden beüt a káosz. Ó nem, nem a beosztás miatt, és nem is a megnövekedett forgalom miatt. Nem, hanem mert minden összeesküdik a hely ellen. Szóval most az van, hogy helyre kell pofozni a helyet. Jó kis program.
Megtehetném, megtehettem volna, hogy fütyörészve otthon lógatom a lábamat, amíg valaki, valakik megcsinálják. De én nem ilyen vagyok. Szóval azonnal jelentkeztem önként – szinte dalolva – hogy én segítek, én szeretek festeni. És nem azért teszem, hogy jópontot szerezzek, vagy ilyesmi. Hanem mert tényleg szeretek segíteni. És hamarabb kész lesz a hely, ha plusz két kéz segít. Ó és persze nem lesz tiszta idegroncs mindenki, hamar visszatér minden a megszokott kerékvágásba és nyugis körülmények között szolgálhatom fel a pizzákat.
Korán érkezem, mint mindig, jóval korábban, mint kellene. Úgyhogy csatangolok egy sort, hogy aztán percre pontosan 9.01kor már vigyorogva lépjek oda  a főnökúrhoz. Szolgálatra jelentkezem, vagy miaszösz. A ruhát csak egy pillantásra méltatom, fogalmazzunk úgy, hogy játszóruhát vettem fel, egy régi otthoni göncöt, amiért nem kár. Amúgy sem biztos, hogy ebben az overáll szerű izében tudok dolgozni.  Határozottan bólogatok, majd vetek egy pillantást a többiekre is, pusztán megszokásból. Felmérem, hogy mégis kikkel fogok én itt együtt pingálni.
- Csak simán lefestjük, vagy majd dekorálunk is esetleg? – kérdezek azonnal, mert hát naná, hogy kérdezek. Én ne tenném? A dekorálást meg remélem, hogy értik is, hogy mindenféle mintákat, motívumokat fessünk-e, ami köthető a pizzázóhoz. Persze rájövök, hogy igazából értelmetlen a kérdés, mert először talán tényleg le kéne festeni normálisan és utána. Csak hát ha már kiválasztok magamnak egy falat, és azon ügyködök, ééés dekorálhatunk is, hát akkor miért ne kezdenék el oda valamit alkotni?!
Mindenesetre kezdetnek némi válogatás után felkapok egy ecsetet, meg egy vödröt, és az egyik még gazdátlan falhoz vonulok. Hangosan dúdolva mártom bele az ecsetem a vödörbe és húzok egy szép csíkot a falon. Klassz, akkor játszunk Picassot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 21. 13:21 | Link

Julianne
Ugyan már, kár tagadni. ;)



Már inkább nem szól semmit. Sem kedve, sem pedig energiája nincsen ahhoz, hogy a nővel egy felesleges vitát folytasson hosszú perceken át. Bánki még mindig nem érti mire fel van ez a nagy csinnadattra, hiszen láthatóan se a szőkém, sem pedig a ruházatán nem esett akkora folt, hogy azzal ne lehetett volna mit kezdeni. S ekkor eszébe jut az, hogy még a ruha árát is felajánlja, csak fejezze már be a másik fél a károgását, ám hamar elveti, mert az eddigi pár perces tapasztalata alapján arra jut, hogy csak tetézné vele a bajt. Arra meg most nincs szüksége.
- Rendben - itt jegyzendő meg, hogy Bánki száján nem fut ki most sem, amit gondol. Mert mikor a vendég kiemeli, hogy citromosat, akkor azért gondolatai közé szökken az a megjegyzés, hogy nahát az éppen olyan keserű, mint magácska.. De mint tudjuk, Barnabás úriember és nem vág ilyet senki fejéhez, csak a borostája alatt mosolyog, miközben készíti az italt.
- A pizza milyen legyen? - teszi le a limonádét a nő elé, lehető legszimpatikusabb hanglejtését és mosolyát használva, aztán maga elé veszi a kis füzetet, amiben írják a fogyasztást maguknak és türelmesen pillog a nő felé. Igen. Bánki inkább lemegy kutyába, mert úgy érzi, így biztosan hamarabb szabadul ebből a kellemetlen helyzetből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 22. 13:03 | Link

Sok jó ember. renoválás folyamatban.


Komolyan szerzett egy kantáros nadrágot, mert újabban talán nem normális és feszegeti a saját határait. Persze, nem ebben akar villogni, használt holmi, kicsit kopott, de a célnak tökéletes. Ebbe bújik bele, alatta egy megviselt póló, aminek már mindegy. Lassan a legtöbb pólójának amúgy is mindegy, ez tény, ideje lenne majd elmerészkedni vásárolni is, de arra se ideje, se kedve, ha lennének olyan lány ismerősei, akiknek szólhatna, legalább elvihetné magával, hogy valaki kettejük közül élvezze az üzleteket. Tornacipőt húz a lábára, kusza tincseit egy baseball sapka alá rejti, aminek sildjét hátra forgatja, mintha menő akarna lenni. Aztán tükörbe néz és akkorát röhög, hogy belezeng az egész ház. Már csak a lapát hiányzik a kezéből, egy kőműves actimel a mellkasán lévő zsebből és kész is a magyar álom. Tessék, vigyétek. Előbb kifejeli hozzá még pár fogát is.
Rötyögve indul meg, kisurran a házból, mert másnak nem akar olyan röhögőgörcsöt, mint magának. Zsebébe végül telefont tömködött, füléből zsinór lóg ki, már most egy muzsikát hallgat, miközben tart a pizzéria felé. Hogy ott miféle katasztrófa ment végbe, azt nem tudja, de segített összesöpörni múltkor, épp elég is volt. Szerencsétlen hely, meg tulaj meg bárki. Ezt senkinek sem kívánná, bár ő semmit sem, szóval érdemtelen ezen gondolkodni akármeddig is. Út közben tolja el a kötelező koporsószögét, bent azért már sok lenne, ő nem tud olyan menő buborékot, amiben a füstfelhő senki nem zavar és mivel illedelmes, rágót is töm utána a szájába. Igazi lesz a kép lassan, megint rátör a röhögés, de mint valami veszett farsang, úgy élvezi. Hamar oda is ér, nem tér ki italboltba, se kajáért, a bőséges reggelit már magába lapátolta és nincs gond, most hangulatát sem húzza semmi, arról is le van a gond.
Mikor beér, kihúzza a füleseket, hogy halljon és körbetekint az egybegyűlteken. Oké, a dresscode-ot csak ő tolta túl, tény, ő nem is tud könnyedén megszabadulni semmi folttól, szóval, elnézhető.
- Hali főnök, meg mindenki – int egyet, arcán vidám mosollyal. Hát, vannak páran, ezt nem gondolta. Semmit sem. Valahogy fejében az volt, hogy azok lesznek, akik eleve itt dolgoznak, de aztán... ezek szerint mégsem. Nem baj, hát megoldja. Nagy gyerek már.
Csendben hallgatja Bánki monológját, a létra környékén, mert azt már kinézte magának, hogy kelleni fog. Oké, annak már örül, hogy manuális minden, bár szépérzéke neki nagyon minimális, igen, ha rajta múlna, minden lenne egy színű, fehér, vagy valami hasonló, így akár még jó az is, ha másokra hagyatkozik.
- Ugyan, szívünk-lelkünk eddig benne, most is úgy lesz. Hát hajrá akkor... - bólint egyet, felveszi az eszközöket, a védőcuccot nem, mert arra emlékszik, egyszer vett olyat fel és meg akart fulladni. Amúgy is azért jött ilyen toprongyosba, szóval mindegy is. Ecsetet, hengert is fog, no meg a létrát, amivel a magasabb pontokat fogja elérni. Ekkora magasság nem gáz, még a végén kiderül, hogy szakmát tévesztett, nem az eszéből kellene élnie, hanem a kezéből. Festéket is szerez, nem, nem fehér, valami zöldes árnyalat, de abból hatezer van, nem is akarja kibogarászni, melyik árnyalat. Körbetekint, végül odasétál a lány mellé, aki már bele is kezdett.
- Szia, Laura. Elférek itt én is? - őt legalább ismeri, így könnyebben csapódik mellé, nem mintha zavarni akarna, vagy amúgy bármi mást. Fél fülébe dugja vissza a muzsikát és kezd bele ő is a mázolásba, ha nem küldik messzebbre, oké, ez nem olyan egyszerű, mint hitte, de egy két vonás és már jobb is. Körbenéz, ki merre és mit és dönt, ő tényleg marad az egyszerű vonalnál, más nem alapoz csak, a többi meg majd szépít.
- Nem tudod amúgy, mi történt? - kíváncsiskodik, hátha a másikhoz több ért el, mint hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 22. 17:56 | Link

Na essünk túl rajta
december 14.

Nyolcra akart jönni, de hát nem pont felébredt korábban? Így aztán kicsivel hét harminc után esik be az ajtón, jó reggeltet bólintva Bánkinak, hogy aztán segíthessen ahol tud. Még így az első másfél órára ki is tart a lelkesedése (vagy valami olyasmi), nem üti bele az orrát feleslegesen semmibe, csak bedolgozik a férfi keze alá. Nos, lehet ez amolyan kompenzáció-féleség azért, mert kitolt vele, Sonja ugyanis véletlenül pont akkorra szervezte meg ezt a kis akciót, amikor a főnökének tuti kétszer annyi erőfeszítésébe telik nem elaludni létracipelés közben. Nem fogok hazudni, azért az kicsit javít a Bánkiról kialakult képen, hogy nem lép le, hanem tényleg itt van és tényleg csinálja. Hopp, az talán valami elismerés-féleség lett volna ami megcsilla-, á nem, csak a fény vetült oda furán. Téves riasztás. Igazából jah, kellett neki lelépnie két nyavalyás hétre, ez van, gyorsan kisatíroztuk azt a képzeletbeli glóriát Bánki feje fölül.

Igen ám, de mire megérkeznek az emberek, és kezd megtelni a bolt, már egyre kevésbé akaródzik neki ehhez asszisztálni. Megunta, elvesztette az érdeklődését, nevezzük aminek akarjuk, de a beszéd végén egy "jó voltál" vállveregetés után jelzésértékűen biccent az utca felé, jelezvén hogy ő most akkor... tartana egy cigiszünetet. Ellazulva fújja ki a füstöt a békés reggeli utcára, miközben cipőjének orrával egy fűcsomót kezd piszkálgatni. Eljátszik a menekülés gondolatával, de már felvett egy olyan röhejes overált (akkor még jó ötletnek tűnt), így pedig még igazán menekülőre se tudná fogni - az a vacak úgy szúrja mindenki szemét, hogy jelenleg mintha célkeresztet viselne a hátában. Várja mikor jön oda hozzá az első előkészítős baba, hogy "Sonja néni merre van a..." brrr, még a hideg is kirázza a gondolatra. Szomorúan veszi tudomásul, hogy már lassan csak a szűrőt szívja, így megnyugtatva magát a gondolattal, hogy mindjárt ebédszünet, eltapossa a csikket, és csilingelve (mármint a csengő csilingel, nem a nő) visszatér az üzletbe. Gyorsan körbepillant, igyekezve legyűrni a hangzavartól arcára szökő fintort, majd felkap egy vödröt, egy ecsetet, és egy még üres falfelület elé gugol. Most már bánja, hogy bejött korábban, már kéne az a plusz energia amit akkor könnyelműen elpazarolt. Látja, hogy mások milyen önfeledten kezdenek a mázolásba, de ő csak szépen lassan, kimért pontossággal halad, nem rajzol csillagocskákat, karikácskákat, fenyőfácskákat, pizzácskákat, nem. Fog a nénikém óvodásat játszani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 23. 21:57 | Link

Csipetcsapat
végén már inkább Emily



Tudja jól, hogy Sonja azt képzeli magáról, hogy ő a főnök és azért tette erre a napra az egészet, mert megakarta szívatni. Így mikor a nő sokkal korábban megérkezik, mint amire Ő számít, csak egy halk morgással köszönti és a továbbiakban sem igen szól hozzá többet a kelleténél. Ahhoz még túl fáradt, túl korán van és semmi kedve már órákkal a kezdés előtt kiabálni. Amúgy sem az a fajta.
Mire megérkezik a többség tényleg minden el van rendezve. Képzeletben vállon veregeti az üzletvezetőhelyettest, mert jó munkát végzett na, de ezt soha nem kötné az orrára, mert a kislány még jobban fennhordaná az orrát. A kötelező körök után, látja ám, hogy ki mennyire lelkes és az sem kerüli el figyelmét, hogy Sonja úgy dönt, hogy szabadságolja magát, így mikor a kisasszony méltóztatik visszajönni, akkor egyenesen feléfordul.
– Te inkább csinálj kávét nekünk, kösz – s talán annak, aki ismeri ezt a férfit meglepő lehet, hogy elég határozottan lép fel. Itt Ő a főnök, s jobb lesz, ha szépen lassan a Machay lány is elkezdi ezt megemészteni, vagy hamarabb repül, minthogy bekerült.
– Először fehérrel lefestjük az egészet, aztán majd jöhet minden más – ezt nem csak Laura kérdése végett közli, hanem mert látja azt is, hogy a szervezetlenség fejében, mindenki fog majd egy színt, aztán pár perc múlva az egyik rózsaszínnel kezdi pingálni a falat, a másik meg kékkel. Na ez meg senkinek sem kell, mert hát ennyi erővel foghatná a vödröket, aztán egy határozott mozdulattal önthetné a falra.. Ugyanazt érnék el. - Fontos, hogy legyen valami alap a vakolás felett – teszi még hozzá, aztán a mellé érkező Emily felé fordul, akit biztos, hogy az ég küldött.
A nőnek meg sem kellene szólalnia, Bánki orrába belefurakodik az a bizonyos illat, melynek köszönhetően gyomra korogni kezd, s ekkor jut eszébe, hogy gyakorlatilag utoljára este evett.
– Esküszöm lecsókolnálak, ha nem lennél tiltott gyümölcs – és megöleli. Igen. Mindennek ellenére Emilyt Ő csípi, meg nem is vesztek össze, s bárki bármit is képzel emögé az ölelés mögé, ami számára maximum testvéri, Emily megérdemli ezt az ölelést. Bánki habár nem volt jelen, tudja, hogy mi a helyzet, s nagyon sajnálja az egészet.
– Köszönöm – néz végül a nőre, majd elkezdi kibontani az ételt, s egy jó ízűt harap belőle. Fogalma nincsen, hogy Emily honnan tudta vagy sejtette, de ezentúl biztosan imába fogja esténként a nevét foglalni, mert ezzel az étellel életet mentett ma.
– Fáradt vagyok na – lép a nő után és bár tudja, hogy ezzel a saját munkaerejét tartja fel, de éppen azért meri meglépni, mert a hely az övé. – Hajnalban értem vissza és azóta itt vagyok –folytatja tovább, majd harap egy újabbat és csillogó, kissé fáradt tekintettel néz a nőre. – De ne vedd sértésnek, te se nézel ki jobban –neveti el halkan magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. december 23. 23:35 | Link

Festegetünk


Igazából többnyire elvagyok magamban, de amikor erélyesebben szól oda a nőnek, megemelkednek a szemöldökeim, és nem tudok nem odanézni, hogy ez most így mi. Ismerem Barnabást, és tudom, hogy ő nem ilyen, főleg nem egy nővel, akkor sem, ha az már szinte kiharcolja magának. Komolyan, még a kis Annával is olyan szépen beszél, hogy nem hiszem el, hogy képes még ennyire kedves lenni vele, erre itt van most ez a jelenet, és meg kell vallanom, meglep, amit mond.
- Csinálhatnánk valami közös mintát, ami emlékeztet minket a közös munkára. Hogy ne legyen annyira szétszórt, azonos stílusjegyekkel oldhatnánk meg. De lehetne inkább fotófal, és egy-egy apró emléket hagyhatnánk a falakon, rejtett helyeken.
Rápillantok Barnabásra, és inkább elhallgatok, mert valahogy nem nagyon tudom, hogy mit mondhatnék neki. Valahogy ő is így lehet velem, kerülgetjük egymást, mint két bűnös lélek. Nem, továbbra se tartom magam bűnösnek, mert ha az lennék, akkor minimum lefeküdtem volna vele, de még csak álrandizni se vagyunk alkalmasak.
- Inkább, ha lenne közöttünk kémia, nem?
Felelem mosolyogva, mert ha nem mosolyognék, akkor valószínűleg elbőgném magam, de szerencsére Cole, egy jó alap volt ahhoz, hogy félre tudjam tenni a saját bánatomat, csak azt hiszem, hogy soha életemben nem voltam még annyira bánatos, mint most, ebben az időszakban, Nico miatt.
- Minden rendben van.
Suttogom a fülébe, és nem érdekel nagyon, hogy ki néz minket, és ki nem, nyomok egy gyors puszit a nyakára, mielőtt elválunk egymástól, és mindjárt nekiállok dolgozni, tényleg, csak egy kicsit még beszéljük meg, most, hogy újra itt van. Hiányzott, és furcsa volt nélküle bejárni, mintha kicsit mindenkit elveszítettem volna.
- Tudok segíteni valahogy? Bárhogy. Kicsit levenni a terheket a válladról.
És akkor, ahogy ezt kimondom, jön a bók tőle, amire elnevetem magam, és érzem, hogy könnyes lesz a szemem, ezért elfordulva tőle leguggolok, és a fehér festéket bontogatva rázom meg kicsit a fejem.
- Ezért sülsz fel mindig látod. Nem szép dolog, ha egy nőt nem dicsérsz, hanem őszintén megmondod, amit látsz.
Hirtelen nagyon lefoglal a tökéletes ecset kiválasztása, és amikor felpillantok és felállok, remélem, hogy már nyoma sincs annak, ami az előbb rám tört. Nem fogok itt jelenetet rendezni, nem az én stílusom.
- Nem képes megbocsátani, de megpróbálunk barátok lenni. Szívás.
Húzom el a számat kicsit és vonom meg a vállamat, miközben az ecsetet pörgetem az ujjamon, hogy eltereljem a figyelmemet arról, amit mondok. Őszinte vagyok, csak nem gondolok bele azokba a dolgokba, amiket kimondok. Én így védem magam.
- Hétfőtől szombatig reggeltől estig hajtom magam, sokszor hétkor indulok, tizenegyre érek haza, vasárnap meg tanulok. Nem gondolkozok. Csak legyek túl az államvizsgákon, most erre fókuszálok. Tényleg, ha nem jön be a dolog, felvehetsz szakácsnak. Vagy pincérnőnek. Tetszik az egyenruhátok, szerintem kiemelné a szemem.
Pörgetek még egy kicsit az ecseten, mielőtt egy kicsit feldobnám a levegőben, és elkapnám. Mosolyogva pillantok rá.
- Mi lesz az újévi fogadalmad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed